2017. december 20., szerda

⚽️ Karácsonyi Angyal ⚽️

Sziasztok!!


Végre itt a Karácsony, és ebből az alkalomból, egy különleges részt hoztam most nektek!! Először is Nagyon köszönöm, hogy az elmúlt évben velem voltatok, támogattatok. Nagyon sokat jelent minden sor amit írtok. 💝 (a rész nem kapcsolódik a történethez)  Jó olvasást hozzá, és Boldog Karácsonyt Kívánok: Puszi Andrea!! 


2011. December 20. Milánó:

Izgatottan álltam a ruhásszekrényem előtt, és a ruháimat nézegettem, de még mindig semmi olyat nem találtam, ami jó lett volna egy randevúra. A szívem a torkomban dobogott mikor arra a fiúra gondoltam, akit
szinte még egy hónapja sem ismerek, de máris sokkal többet éreztem iránta, mint megengedett lett volna. Csak lecsuktam a szemem és megjelent előttem az a magas, barna szemű, félhosszúhajú, édes mosolyú focista, akivel most készülök a harmadik találkozómra. Furcsa volt számomra az egész helyzet, hiszen még sosem volt kapcsolatom olyan férfival, aki a sport világában mozog. Egészen addig nem is érdekelt a foci, míg az egyik barátnőm elhívott a galéria megnyitójára ahol megismerkedtem Zlatannal, aki már az első perctől levett a lábamról, a beszólásaival, és a mosolyával. Szinte alig bírtam a megnyitó beszédre figyelni, hiszen csak úgy vonzotta a tekintetemet, és örültem, hogy leszólított mikor már a kiállítási képeket nézegettem. Kedvesen érdeklődött a kiállított darabokról, én pedig elmeséltem neki pár dolgot róluk, és azt vettem észre, hogy együtt jártuk be az egész termet, és elment az idő. Zlatan pedig annyira készségesen hallgatta a magyarázatomat, hogy még magam is meglepődtem, de belül nagyon jólesett. Mikor vége lett a kiállításnak megbeszéltünk egy találkozót, majd következő héten még egyet, és mivel mindkettő nagyon jól alakult, a mai estére terveztük a harmadikat, ami már hamarosan kezdődik. Az ablakon kinézve örömmel konstatáltam, hogy a hó hatalmas pelyhekbe hullik, ez pedig nagyon jókedvre derített. Számomra a December csak hatalmas hóval, karácsonyi fényekkel, kórussal, és csillogással az igazi. Imádtam ezt az időszakot, hiszen ilyenkor annyi csodálatos képet tudok készíteni az emberekről, és a városról. Visszatérve a szekrényemhez pedig kivettem egy hófehér garbót, hozzá egy fekete kockás szoknyát, amit egy vastag fekete harisnyával kombináltam. Hajamat lazán kiengedve hagytam, és feltettem egy visszafogott sminket, aminek a legvégén a kedvenc csókálló rúzsomat kentem fel, és reméltem ezt az este folyamán végre le is tesztelhetem. Persze örültem, hogy Zlatan nem sietteti a dolgokat, azért jól esett volna, ha legalább átölel, vagy esetleg megfogja a kezem, ami eddig nem történt meg. Álmodozásomból a kapucsengőm hangja rángatott vissza, és a szívem újra hevesebben kezdett verni. Megnyomtam a kaputelefont, amibe meghallottam Zlatan búgó hangját.
- Szia, Lili, megérkeztem.
- Szia, gyere fel, egy pillanat és kész vagyok. A negyedik emelet ötös ajtó. - Mondtam, és a csizmám után kezdtem keresgélni, de még szinte meg sem találtam mikor csöngettek az ajtómon. Vettem egy mély levegőt, és kinyitottam azt.
- Szia. - Köszönt rám Zlatan, majd üdvözlésként adott két puszit, amit már hatalmas előrelépésnek gondoltam. Nagyon jóképű volt, a hosszú fekete kabátjába, sötét farmerjába, és bakancsába, amit még férfias illata is tetézett. Fejére húzott sapkája pedig nagyon édessé tette őt.
- Szia, könnyen idetaláltál?
- Igen, ismerem a város minden környékét.
- Nyugodtan nézz szét, addig előkeresem a táskámat. - Szóltam mire beljebb lépett és feltérképezte a házat. - Nem egy palota, de nekem megteszi.
- Nagyon aranyos kis lakás.
- Igen, a hangsúly a kicsin van. - Néztem rá zavartan. - Csak egy szoba van, és igazából nem is az enyém, hanem azé a barátnőmé, aki a kiállítást csinálta. Akkor szoktam itt lakni mikor Milánóba hív a munka, de amúgy Magyarországon élek.
- Szerintem igazán barátságos. - Állapította meg, majd egy kicsit szelídebb hangsúlyra váltott. - Arra gondoltam, hogy mivel nincs messze az étterem talán gyalog is elmehetnénk. Persze csak ha nem bánod.
- Nem. - Kaptam az alkalmon. - Sőt, imádok a hóesésben sétálni. A város fényeit is jobban látjuk.
- Tényleg nem bánnád?
- Nem, dehogy is. - Mosolyogtam rá, és együtt elindultunk az étterem felé. A város annyira csodálatos volt, hiszen a lámpákra már kiakasztották a karácsonyi fényeket, és sok helyről ünnepi dallamok hallatszottak ki. Mindennek annyira varázslatos hangulata volt, én pedig nem bántam, hogy esett a hó, ami ütemesen ropogott a talpunk alatt. Útközben pedig végig a kirakatokat nézegettük, és a héten történt dolgokról beszélgettünk. Furcsa volt, egy ilyen magas férfi mellett sétálni, és az, hogy sokszor vettem észre, hogy felismerik. Az étterembe betérve egyből egy csodavilágba csöppentem. A falakat mindenhol karácsonyi dekoráció díszítette, és a terem közepén egy hatalmas karácsonyfa állt.
- Nézd mennyire gyönyörű! - Mutattam oda, és boldog voltam, hogy nem messze ültünk a fától, aminek fenyő illata hihetetlen jó volt.
-  Szereted a Karácsonyt? - Kérdezte Zlatan miután készségesen lesegítette rólam a kabátomat.
- Imádom. - Meséltem izgatottan, és továbbra is az étterem pásztázásával foglalkoztam. A kandallóról mikulás zoknik lógtak le. - Számomra ez a legszebb ünnep. Tudod, imádom a csillogást, és bevallom, néha áttudok esni a ló túloldalára. Már ami a dekorálást illeti, de hát egyszer van egy évben Karácsony nem?
- Az igaz, és megvetted már az ajándékokat?
- Igen, már mindent beszereztem a családomnak, és a barátaimnak. Te megvetted már a dolgokat?
- Őszintén megmondva még nem, de még van időm nem igaz? - Nevetett fel, és úgy éreztem beleolvadok a székbe. - Igazából a testvéreim ideutaznak a szüleimmel, és nekem már ez is nagy öröm. Vagyis inkább a családnak, hogy együtt leszünk, és végre nem kell semmi másra figyelnünk, csak egymásra.
- Összetartó család vagytok? - Kérdezrem, miközben a pincét felvette az étel és az ital rendeléseket is, mi pedig gyorsan kiválasztottuk mit szeretnénk fogyasztani.
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy ott vagyunk egymásnak, ha kell, de nem lógunk egymás nyakán.
- Akkor olyan egészséges kapcsolat van köztetek. - Állapítottam meg miközben a pincér kihozta az italokat. - Mesélj milyen volt a heted?
- Elment. - Vont vállat. - Megvolt az év utolsó mérkőzése, amit szerencsére megnyertünk, így továbbra is vezetjük a tabellát.
- Ez fantasztikus, ügyesek vagytok. - Dicsértem meg. - Te is szereztél találatot? - Érdeklődtem mire hangosan felnevetett. - Valami rosszat mondtam?
- A fociban nem találat van, hanem gól. - Magyarázott nekem pedig azonnal vörösbe váltott az arcom, amiért ilyen tudatlan vagyok. - De ha szeretnél élőbe is megnézhetnél egy meccset. Január második hétvégéjén lesz a következő.
- Köszönöm, majd még átgondolom. - Szóltam, és kihozták a vacsorát, ami egyszerűen fenséges volt. Zlatan beszélt egy pár szót a borról majd koccintottunk és elbeszélgettünk még a sportról egy kicsit.
- Hogy halad a galéria? - Kérdezte mikor már a végéhez közeledtünk, és nekem jól esett, hogy emlékszik arra, amiket még múltkor meséltem neki.
- Egész jó, bár még hátravannak a Karácsonyi képeim, aminek a fele Magyarországon van.
- Sokat jársz Milánóba?
- Mostanában egyre többet vagyok itt mint otthon, de nagyon élvezem. Te sokat jársz Svédországba?
- Sajnos nem annyit, mint szeretném. Még a nyáron voltam utoljára. Most ott is ugyanilyen havas minden.
- Akkor sokat lehet szánkózni.
- Az biztos. Kérsz még valamit? - Érdeklődött mikor a pincér kivitte a tányérokat, de mivel nem kértem semmit fizetett és kiléptünk az ajtón. Az étteremtől nem messze volt a Karácsonyi kirakodó vásár ahonnan mézeskalács, és forralt bor illata áradt, és hallani lehetett az ünnepi kórust is. Vágyakozva néztem arra, amit Zlatan is észrevett.
- Volna kedved elmenni a vásárba?
- Igen, nagyon szeretnék. - Csillant fel a szemem. - Persze csak ha nem bánod.
- Ugyan, gyere! -  Fogott kézen, és ez a mozdulat meglepett, de fázós lelkemet azonnal felmelegítette. Ez volt az első alkalom, hogy egymás mellett kézen fogva lépkedtünk, és azt kívántam bárcsak sose lenne vége ennek az estének. A kirakodóba beérve, egy mézeskalácsosnál álltunk meg én pedig azonnal vettem húgomnak, és szüleimnek is egy-egy darabot, és mivel imádtam az édességet magamnak is vásároltam.
- Kérsz? - Nyújtottam Zlatan felé a süteményt, aminek hópehely formája volt, de ő nemlegesen megrázta a fejét.
- Nem igazán szeretem az édességet és..
- Ó nézd, de édes angyalkák! - Vágtam bele a szavába. - Mennyi szép ékszer, és mennyire... drága. - Állapítottam meg kicsit hangosabban, mint szerettem volna, majd visszatettem a kinézett nyakláncot.
- Mennyibe kerül? - Siklott el az árcéduláról Zlatan és az árus felé intézte kérdését.
- 25 Euró, csomagolhatom? - Kérdezte az árus, és arca azonnal mosolygóssá vált.
 - Szeretnél egyet?
- Nem... én.. nem - Hárítottam, és mikor láttam, hogy Zlatan felemel egy láncot leállítottam. - Igazán aranyos vagy, de nem kell. Nincs rá szükségem, hiszen, van nyakláncom.
- De én szeretném, kérlek! - Nézett rám édesen, viszont én továbbra is hárítottam. Zlatan végül egy nagy sóhajjal nyugtázta a döntésemet, aminek örültem, majd a távolba észrevettem egy forró csoki árust.
- Kérsz egy italt?
- Igen az jólesne...
- Forralt bor, vagy forró csoki, esetleg tea?
- Az első.
- Remek, akkor várj meg itt, mindjárt hozom. - Mosolyogtam rá, és a bódé felé siettem ahonnan fantasztikus illatok szűrődtek ki, és Zlatanról abban a pillanatban teljesen elfelejtkeztem. Már bőven bent álltam a sorban mikor éreztem, hogy valaki lágyan átfogja a derekam, én pedig riadtan húzódtam odébb.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni! - Hallottam Zlatan búgó hangját, majd a vállam fölött felnéztem rá.
- Semmi baj, csak kicsit furcsa, hogy valaki van mellettem.
- Remélem, azért megszokod majd, hiszen lehet sokkal többet fog előfordulni. - Hajolt picit lentebb, ahogy belesúgta a szavakat a fülembe, amitől a hideg ellenére is melegség járta át a testem. Felé fordultam majd felnézve rá belenéztem mogyoróbarna szemeibe. Úgy éreztem örökkévalóságig tudnám bámulni ezt a tekintetet. Az idilli pillanatnak egy kedves mosolyú, tarajos hajú fiú vetett végett, aki nagy hanggal közeledett felénk. Kezébe hatalmas szatyrok voltak, fekete kabátját pedig majdnem belepték a hópelyhek. 
- Hello Zlatan! - Kiabálta újra a fiú, és mikor odaért kedvesen átölelték egymást. - Te meg mit keresel itt? 
- Én csak elhoztam Lilit a vásárba. - Nézett rám kedvesen. 
- Lili, örülök, hogy végre megismerhettelek! A nevem Stephan El Shaarawy. - Mosolygott rám, és adott két puszit. 
- Kovács Lilien, és én is örülök. Te is focizol? 
- Igen, egy csapatba játszok vele. - Mutatott Zlatanra.
- De nem olyan jól, mint én. - Kontrázott Zlatan mire felnevettem. - Jó sok csomagod van.
- Igen, most fejeztem be a bevásárlást. Ti hogy álltok? 
- Mi csak nézelődünk. - Osztottam meg vele. -  Egyszerűen imádom ennek az egésznek a hangulatát. Hiszen ilyenkor minden olyan jó. Imádom a Karácsonyt, Zlatan pedig belement, hogy vacsora után elkísér.
- Vacsora után. Nahát, milyen nagylelkű.  - Röhögött fel a fiú. - Igazán romantikus, ahhoz képest, hogy nem is ilyen. - Cukkolta Stephan barátját, de Zlatannak megvolt rá a válasza. 
- Ugyan miről beszélsz? A vérembe van a romantika.
- Na pesze... bár ez gondolom jó pont nem Lili? - Nézett rám Stephan.
- Igen, nagyon aranyos, és... ó nézzétek! - Láttam meg egy újabb árust, ami teli volt karácsonyi fény füzérekkel. - Még nem is vettem semmit az ablakomba. Egy pillanat és jövök, de ti csak beszélgessetek nyugodtan. - Fordultam újra hozzájuk, majd válasz nélkül odamentem és egy kicsi ablakba rakható fényfűzért vettem. Eközben Stephan elment Zlatan pedig újra mellém lépett. 
- Merre van a barátod? 
- Elment haza. 
- Kár, pedig szívesen beszélgettem volna még vele. - Szóltam szomorúan.
- Biztos lesz még rá alkalmad.
- Igen, remélem, de most lehet jobb, ha hazaindulunk. 
- Oké benne vagyok. - Mosolygott rám, és lassú léptekkel kézen fogva a lakásom felé indultunk, miközben végig azon gondolkoztam bárcsak ne kéne visszarepülnöm Magyarországra és több időt tudnék Zlatannal tölteni. Nem tudtam mit gondolhat rólam, és féltem, hogy talán ő nem érez úgy irántam, ahogy én kezdek. 
- Mikor jössz vissza? - Kérdezte mintha a gondolataimba olvasna. 
- Nem tudom még. Igazából csak akkor jövök, ha munka miatt hívnak. 
- Más miatt nem repülnél ide? - Érdeklődött mikor már az ajtóm előtt álltunk. Közben újra hullani kezdett a hó, és az egész annyira meghitt pillanat volt.
- Más miatt? 
- Talán... esetleg miattam? Vagyis ha én hívnálak? - Tette fel a kérdést, amitől nagyot dobbant a szívem. - Volna kedved velem tölteni a Szilvesztert? 
- Igen, nagyon szívesen lennék veled. - Mosolyogtam rá, és örültem, hogy válaszom mosolyt csalt arcára. 
- Akkor, majd találkozunk, és esetleg addig elküldöm a részleteket. 
- Rendben. Köszönöm ezt a fantasztikus estét. Annyira jól éreztem magam. 
- Én is jól éreztem magam Lili. - Lépett közelebb, és mélyen a szemembe nézett. - Még nem is mondtam mennyire gyönyörűek a szemeid. - Suttogta, és ekkor lágyan megcsókolt. A szívem majd kiugrott a helyéről, amint megéreztem puha nyelvét, ahogy az enyémhez ér. Egyre szorosabban ölelt magához, és én is egyre jobban szorítottam magamhoz. Annyira romantikus volt a hóesésben csókolózni miközben a távolból karácsonyi dallamokat hallottunk. Sosem akartam, hogy ennek az édes percnek vége legyen. Hosszú percek teltek el, így míg végül eltávolodtunk egymástól én pedig pihegve gondolkoztam mit kéne mondani, de Zlatan törte meg a csendet.
- Akkor hamarosan találkozunk. 
- Igen, hamarosan. Vigyázz magadra nagyon. - Fogtam meg a kezét, és nagyon nehéz volt mozdulni.
- Te is Lili. Szia. - Köszönt el én pedig hatalmas örömujjongások közepette szaladtam fel a lépcsőn. Szívem teli volt boldogsággal. Előkerestem a kulcsom és bevonultam a lakásba. Már a kabátom is levettem mikor a telefonom pityegését hallottam meg, amint üzenetem jött. Belenyúltam a kabátom zsebébe, hogy megnézzem, de beleakadt a kezem egy puha piros bársony tasakba, amit nem tudtam hova tenni. Hiszen nem vettem semmit, ami ilyenbe lett volna csomagolva, ám kíváncsian
kibontottam és a szemem könnybe lábadt, ahogy kihullott belőle az a nyaklánc, amit a vásárba néztem. A vékony ezüstlánc végén egy kövekkel kirakott angyalszárny volt. Pont, amit kinéztem, ez pedig hatalmas meglepetés volt. A telefonom még egyet csippant és már nem tudtam figyelem nélkül hagyni, de megörültem, hogy Zlatan írt üzenetet. ˇˇ Boldog Karácsonyt Lili. Remélem, tetszik az ajándék. Puszi Zlatan."  Az üzenet nagy mosolyt csalt az arcomra és visszapötyögtem a választ. ˇˇ Neked is Boldog Karácsonyt és köszönöm. Csodálatos ajándék. Puszi Lili. ˇˇ  Küldtem majd sok üzenetváltás után végre álomba merültem és alig vártam, hogy újra lássam azt az embert, akiről már biztosan tudtam, hogy teljesen magába habarított.

Ez a videó tavaly karácsony körül készült, és annyira megható az egész. Egyszerűen imádom, ahogy ennyire közvetlen, és aranyos. Nézzétek meg, ha van kedvetek a szünetbe.



Ui: Sokak kérésére megcsináltam a fejezet listát, így könnyebben rátalálhattok a régebbi részekre is. 😏

2017. december 18., hétfő

⚽️ Karácsonyi ajándékozás ⚽️

Sziasztok!


   
     

Dzseni és Eszter is megajándékozott ezzel a karácsonyi possztal aminek nagyon örülök, és nagyon jólesik, hogy gondoltak rám.

1. Nagyon köszönöm, Dzseninek és Eszternek a jelölést. Kellemes Karácsonyt Kívánok nektek, és sok örömteli pillanatot, az ünnepek alatt. 💗

2. A Karácsony nekem a kikapcsolódást, a családommal együtt töltött időt jelenti. Szeretem mikor együtt vagyunk, és együtt ülünk a vacsora asztalnál, vagy közösen bontogatjuk a csomagokat.

3. Szabályok: 


1. Köszönd meg annak akitől/akiktől kaptad az ajándékot és linkeld be Őt/Őket.

2. Írd le, hogy neked mit jelent a karácsony, mit szeretsz benne. 

3. Írd le a szabályokat, hogy akiket te megjelölsz ők is tudják, hogy miket kell betartani.

4. Linkelj be egy karácsonyi zenét.

5.Sorold fel azokat a bloggereket akiknek adni szeretnéd ezt az ajándékot, akiket ténylegesen megajándékoznál, és fűzz pár kedves szót. 

6. Illesz be egy karácsonyi képet, lehet saját is. ( Ezt a képet bárhova beillesztheted.)


7. Tüntesd fel a képet. 





4.  Számomra ez a zene a legjobb, amit Karácsonykor hallgathatok. 






5.   Szeretném ezt az ajándékot a Blogger Queens tagjainak küldeni, de elsősorban Eszternek akinek köszönöm a sok ötletelést, és a tanácsokat. 💖 Kellemes Ünnepeket Kívánok Nektek Csajok! 

6.   


2017. december 17., vasárnap

⚽️ Blogon kívül: Csalódás...megint ⚽️

Sziasztok!!!


Egy pár perce lett vége a Manchester United mai mérkőzésnek, amin nyert a csapat. Örülök neki, persze, de az örömöm mégsem felhőtlen. Sőt, ha azt mondom, nagyon rosszul érzem magam az nem kifejezés.
Őszintén megmondva, csalódott és szomorú vagyok.  😢😢
Tudom, hogy a sérülése nem olyan, amiből hamar lehet felépülni, de mikor nemrég a pályára lépett, én tényleg azt hittem, hogy már minden rendben van, és ezután ha nem is lesz mindig kezdő, de azért sokat ( sokkal, de sokkal többet) fog játszani. Fokozatosan pedig majd hozzászokik újra a P.L. menetéhez.

DE nem ez történik, én pedig egyre csalódottabb vagyok. Eddig úgy tudtam, hogy Mourinho és Zlatan barátok, és az edző is azt szeretné, ha pályán lenne. Most mégis úgy érzem, hogy Zlatan már kiesett abból a bizonyos kedvencek kosarából, amibe tavaly, vagy eddig volt.
Persze lehet, hogy túlreagálom, de akkor is rossz érzés az, hogy már több mérkőzést is úgy néztem végig, hogy mindig reménykedtem, hogy na majd most biztos ott lesz... és, a végén nem történt semmi változás. Persze lehet az is, hogy sokkal több és durvább dolog történt, mint amiről tudomásunk volt, és az egész szezont így fogja eltölteni. Padon ülve, vagy csak pár perc játéklehetőséget kapva. Nagyon bizakodom, hogy ne legyen ebbe igazam, és remélem, látom még azt az embert játszani a pályán akit anno megszerettem, és nem így lesz vége a karrierjének....


Tegnap raktam fel új rész, amit itt találhattok: Katt ide az új részért
Mint látjátok, új kinézet is került a blogomra, amit remélem örömmel fogadtok. Ezt pedig köszönöm Rigó Eszternek. 💓😊


2017. december 16., szombat

3/56 ⚽️Meglátni egy csodát⚽️

Kitti beköltözésével a romantikus és meghitt életünk azonnal megváltozott, és sajnos nem jó irányba. Mivel húgom felmondott és összevesztek Stephannal semmi dolga nem lévén nálunk lakott, és a nap minden pillanatában körülöttünk lebzselt. Szinte nem volt olyan hely a lakásba ahol kicsit kettesbe tudtunk volna lenni, és ez már egyre jobban zavart engem és Zlatan is. Mivel nem akartuk megbántani, így tűrtük jelenlétét, de ha Zlatannak elég volt, akkor lement az edzőterembe vagy úszott a medencében. Kitti hangulat ingadozása is eléggé idegesítő volt, hiszen egyik pillanatban még önfeledten nevetett valami butaságon, a másik pillanatban pedig előtörtek belőle az emlékek és zokogásba tört ki, amit - tudtam- Zlatan borzasztóan utált. Persze az én sírásaimhoz nagyon édesen állt hozzá, aminek örültem. Talán annyiban volt jó húgom jelenléte, hogy minden nap valami különleges ételt főzött, vagy sütött valami édességet, aminek nem tudtam ellenállni. Az esküvő dátumát mindig tologattuk és hiába is néztük a naptárat egyik időpont sem stimmelt. Zlatan a Június második felét Ibizán szerette volna eltölteni a barátaival, amibe bár vonakodva, de belementem. Úgy gondoltam neki is kemény volt ez az év, és a szívem mélyén tudtam, hogy megérdemel egy kis csavargást a srácokkal, és én is tudok egy kicsit lazulni, és húgommal foglalkozni. Az orvosom tanácsára már elkészítettem a kórházi kismama csomagot, amibe Kitti is segített. A várandóságom az utolsó trimeszterbe ért, és mivel féltem, hogy mit érezhet kisfiam, úgy határoztam egyelőre jegeljük az együttléteket Zlatannal. Ez egyikünknek sem ment olyan könnyen, de talán ő sokkal nehezebben élte meg mikor egy csók után átfordultam a másik oldalamra. Egyre nehezebben viseltem a terhességemet, és megint egyre jobban fáradtam. A hátam is sokkal jobban fájt, és rengeteget jártam mosdóba, hiszen mindig úgy éreztem muszáj kimennem. Ami örömet okozott a terhességben, hogy folyamatosan éreztem babámat, ahogy forgolódik. Próbáltam neki sokat mesélni, énekelni, vagy olyan zenét hallgatni, ami nyugtatóan hat rá. Zlatan is sokszor volt a közelemben mikor beszéltem hozzá, és néha ő is odahajolt a hasamhoz és elsuttogott pár kedves szót. Kittivel sokat jártunk ruhákat vásárolni, és szerelmemmel együtt végre teljesen berendeztük a babaszobát. Már a kórház is megvolt ahol szeretném kisfiamat világra hozni. Természetesen Zlatan intézett mindent, és nagyon készséges és figyelmes volt mikor elmentünk az egyik magánklinikára. Bár a hírnevével járó előnyöket sosem használtam ki, most mégis jó volt, hogy ismert focista, hiszen már a megbeszélésen is körbeugráltak minket. Megmutatták a szobát, ami nagyon barátságos volt, és ez  elmondható a nővérekről és az egész kórházi személyzetről is. Szerelmem a nyaralása előtt két héttel elvitt a kötelező ultrahangra, amit már 4D-ben tekintettünk meg. Idegesen léptem be a megszokott épületbe, ahol azonnal megcsapott a kórház jellegzetes szaga.
- Jól vagy? - Kérdezte Zlatan mikor meglátta falfehér arcomat.
- Igen, bár eléggé izgulok. Láthatjuk a babánk arcát, ami biztos csodálatos lesz.
- Hidd el már én is nagyon várom. - Mondta izgatott hangon. A váróban szerencsére nem voltak sokan és a rendelés is gyorsan ment, de ahogy fogytak az emberek a bennem lévő idegesség is egyre nagyobb lett. Próbáltam mélyeket lélegezni, amit Zlatan is észrevett.
- Nyugi kicsim. - Fogta meg a kezem. - Minden rendben lesz.
- Remélem nem lesz baja.
- Biztos vagyok benne, hogy egészséges és erős fiú lesz.
- Mint az apja. - Mosolyogtam rá.
- Az ám, és olyan helyes is. - Vigyorgott.
- Imádlak. - Nevettem fel és lágyan megcsókoltam.
- Tudod eszembe jutott valami. - Csillant fel a szeme és furcsa vágyat láttam benne.
- Micsoda?
- Még van előttünk egy pár... és  az legalább fél óra. Talán találhatnánk itt egy szobát és...esetleg...egy kicsit... - Suttogta a fülembe és forró leheletétől végigfutott a gerincemen a jóleső borzongás. Én is szerettem volna, de a fiam érdekében hárítanom kellett.
- Zlatan állítsd le magad! Te is tudod, hogy nem lehet. Féltem őt. - Raktam hasamra a kezem.
- Semmi baja nem lesz, és ezt a pántos ruhácskát két perc alatt lerángatom rólad. Te is tudod, hogy nagyon vigyáznék.
- De akkor is. Jobb az óvatosság. - Intettem le mire egy szomorú sóhaj után felállt és a közeli víztartályhoz ment egy pohár vízért. Tudtam, hogy megbántottam ezzel az elutasítással, és legbelül már én is nagyon kivoltam éhezve rá, de a fiam egészsége most többet ért pár mámoros pillanattól. Ahogy visszatért mi következtünk a sorba, és Zlatannal kézen fogva léptünk be a rendelőbe. A doktor átnézte az eddigi papírjaimat, majd megkért, hogy feküdjek fel a vizsgáló asztalra.
- Már közel az idő. - Kezdte mosolyogva. - Hogy van?
- Jól, bár többet járok mosdóba, és a hátam is sokkal jobban fáj. Meg újra előjöttek a rosszulléteim, és néha érzem a babám, ahogy mocorog, és persze imádom ezt az érzést, azért mikor a bordáim felé rúg, nem igazán kellemes.
- Már egyre kevesebb helye van, de ez ilyenkor normális. De akkor vágjunk is bele a mozizásba. Gondolom már nagyon kíváncsiak. - Nézett ránk, mi pedig csendben bólintottunk. Zlatan is közelebb ült és gyengéden megfogta a kezem.
- Ébren van? Úgy olvastam láthatjuk pislogni, vagy mosolyogni. - Szólt Zlatan és ezzel igazán meglepetett. Nem tudtam, hogy utána nézett a dolgoknak.
- Azt még nem tudom, hogy jelenleg mit csinál, de mindjárt utána nézünk. - Szólt kedvesen, miközben rányomta a gélt a hasamra. Először, csak a fekete fehér monitor képet láttuk, és a doktor elmagyarázta, hogy mit kéne látni. - Az értékek nagyon jók, a súly és a méret is megfelel annak, ami ilyenkor kell. Láthatják, hogy ott van a feje, az orra, és a mellkasa, benne pedig a dobó szív, ami természetes, hogy ilyenkor gyorsabban ver, mint a miénk. - Mutatta én pedig már kezdtem elérzékenyülni, pedig nagyon próbáltam tartani magam. - Úgy látom, eléggé felhúzza a lábát, de azért látszik, minden testrésze. A kezei és a lábai is szépen kivehető, ahogy a szervei is. Nagyon szép a gerince, és ahogy végigvezetjük, az egeret, most már teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy ön kisfiúval várandós. 
- De jó. - Sóhajtottam fel, majd Zlatanra pillantottam, aki hasonló arckifejezéssel nézte a képernyőt min én. Arca feszült volt, és úgy láttam ő is próbálja tartani magát a könnyeivel szembe. 
- Most pedig átváltok 4D-re, aminél majd szemből látják a kisfiukat. - Szólt kedvesen, és átkapcsolta a monitort, amin kisfiamat szemből láthattuk. – Most egy kicsit megmozdult, ami nekünk nagyon jó, hiszen az arcát teljesen kivehetjük. A szemei csukva vannak, de ha esetleg mosolyog, vagy ásít, azt egyből látni fogjuk. - Folytatta, és ahogy kimondta a képen megjelent kisfiam csodálatos arca. 
- Mennyi édes. - Szóltam. - Milyen szép. 
- Igen, az, ez már majdnem a normál mérete, bár az arcocskája és a testalkata kicsit még gyarapszik, de a vonásai nem változnak. Ugyanilyen lesz a szája, az orra. Úgy gondolom mivel kértek képeket, erről csinálom meg, mert lehet, hogy a végén hátat fordít nekünk. 
- Köszönjük, az nagyon jó lenne. 
- Mennyi kép fog készülni? - Érdeklődött szerelmem. - Csak mert szeretnénk küldeni a családtagoknak is.
- Ebből bármennyit lehet, de egy videó felvételt is készítek, amit eltudnak küldeni bárkinek.
- Akkor elég lesz csak kettő, és a felvételt fogjuk továbbítani. - Mondtam, és ezzel mindenki egyetértett. A felvételt nézve pedig nagyot dobbant a szívem, mikor kisfiam egy édes grimasszal ajándékozott meg minket, és ekkor már nem bírtam tovább visszatartani sírásomat, és meglepődve láttam, hogy Zlatan szeme is könnyes. Egy pár percig még néztük a képeket, majd orvosom törte meg a csendet.
- Mit szólnak hozzá? 
- Gyönyörű. - Vágtuk rá mindketten. 
- Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire jó lesz. - Ismerte el Zlatan. - és azt sem, hogy máris a szívemhez nő. 
- De édes vagy. - Simogattam meg arcát, és a könnyeim egyre jobban peregtek. 
- Kér egy zsebkendőt? 
- Igen köszönöm. - Fogadtam el a csomagot és felitattam könnyeimet. 
- Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez a csoda a mi gyerekünk. - Hallottam újra szerelmem meghatódott hangját. - Ez... hihetetlen, és.. alig várom, hogy megfoghassam. 
- Én is hidd el. - Suttogtam, majd a képernyő újra átváltott fekete-fehérre, a doktor pedig elvégezte a maradék méréseket is. 
- Úgy látom nincs ok az aggodalomra, hiszen Lili egy teljesen egészséges kisfiúval várandós. Minden a legnagyobb rendben van, viszont a maga vérnyomásával lehetnek gondok. Úgy látom kicsit magas, ami koraszülést eredményezhet.
- Mit tehetek ellene? - Érdeklődtem miközben a gélt töröltem le a hasamról. 
- Szedje tovább a vitaminokat, és kérem, vigyázzon magára. Pihenjen sokat, és ne idegeskedjen semmin. Rendben? Különben előfordulhat, hogy sokkal hamarabb születik meg a baba. 
- Ez nagy gond lenne? 
- Ennél hamarabb is születtek gyerekek, akik teljesen egészségesen élnek, de azért jobb, ha akkor jön, mikor az ideje van. - Magyarázott. - Kérem, vigyázzon Lilire. 
- Megígérem, és köszönünk mindent. - Fogott kezet búcsúzóul Zlatan, majd már az ajtóban álltunk mikor visszalépet és ideges hangon az orvos felé fordult.
- Tudom, hogy eléggé szokatlan a kérdés, de szeretnék tudni valamit. 
- Csak kérdezzen bátran! - Vette fel újra a szemüvegét, én pedig érdeklődve néztem Zlatanra. Nem tudtam mit akar még kérdezni, hiszen már mindent megbeszéltünk.
- Szóval Lilivel az utóbbi hetekbe mi nem voltunk együtt és...
- Zlatan ez nem érdekes! Nem tartozik a doktorúrra! - Állítottam le és azonnal zavarba jöttem.
- De Lili tudni akarom ezt is. - Mondta majd újra az orvoshoz fordult. - Szóval azt szeretném kérdezni, hogy lehet még köztünk intim dolog?
- Nézze, nyilván fontos a testi kapcsolat, amiről természetesen a terhesség alatt sem kell lemondani. Lilinek nincs nagy pocakja, de azért vigyázni kell a hirtelen mozdulatokra, vagy arra, hogy a hasa nehogy megnyomódjon.
- De azt mondja, lehet? - Türelmetlenkedett tovább.
- Igen, bátran csinálják, de csak óvatosan, és figyelve Lilire.
- Mik azok, amikkel nem ártok neki, vagy a babának? 
- Itt van egy prospektus, amiben a terhesség közbeni együttlétekről is szó van. Nézzék át nyugodtan, és tegyék, ami jólesik. - Nyújtotta nekünk a lapot, amit vörös fejjel vettem át.
. Köszönjük doktor úr! 
- Ha bármi van, azonnal hívjon, és pihenjen sokat. Ha fáj a háta, akkor pedig a megbeszélt gyakorlatokat használja bátran. 
- Rendben. - Köszöntünk el, majd kézen fogva léptünk ki a vizsgálóból, és az autó felé indultunk. Kint nagyon fullasztó volt a meleg, és mikor beültem azonnal elővettem egy üveg vizet. Közben Zlatan arcát figyeltem, aki csak meredt maga elé. 
- Valami gond van? 
- Nem, dehogy. - Fordult felém. - Csak azt hiszem most fogtam fel ezt az egészet. Újra lesz egy fiam, aki attól a nőtől van, akit szeretek, és akivel elképzelem a jövőmet. Annyira szép volt, és annyira hihetetlen, és.... és... nagyon köszönöm Lili, hogy megteszed ezt miattam, holott nem ezt akartad.
- Ez nem igaz, csak az elején féltem tőle. 
- Szeretlek Lili, és a babánkat is. - Rakta a hasamra kezét és gyengéden megcsókolt, majd lágyan haladt egyre lejjebb a nyakam irányától a mellemig. - Sokkal jobban kívánlak most, mint mikor nem voltál terhes.
- Édes, nyugi! - Toltam el fejét.
- De az orvos is mondta, hogy lehet.
- Igen, de nem itt a kocsiban.
- Akkor menjünk haza! - Mosolyodott el édesen, és indította az autót. A lakásba érve fantasztikus illatok fogadtak, majd megláttuk Kittit amint köténybe sürgölődik a konyhába.
- Sziasztok, már mindjárt kész az ebéd, ami mellé sütöttem egy málnás süteményt. Most úgyis szezonja van. De mi volt a vizsgálaton? 
- Minden rendben van, és továbbra is kisfiú. Láttuk 4D-be és annyira szép, és megható volt.
- Sírtál? - Cukkolt mikor közelebb értem.
- Igen, eléggé. 
- Na és az apuka hogy viselte? - Kérdezte Zlatantól aki épp a lépcső felé indult.
- Jól. - Mondta egyszerűen majd rám nézett. - Lili nem jössz fel? 
- Én... 
- Inkább segíts megteríteni! Mindjárt kész, és három tányér nem annyira nehéz. - Folytatta belém a szót testvérem.
- Kitti nem beszéltél Stephannal mostanában? - Lépett hozzám Zlatan és kivette a tányérokat a kezemből. 
- Nem, de annyit tudok, hogy a barátaival jár koncertekre. Élvezi a nyarat, ennyi. 
- Lehet, beszélni kéne vele, nem gondolod? Elvégre már több mint két hete tart ez a külön élés dolog.
- Igen, de ha ő nem hív fel...
- Esetleg te is felhívhatnád. Nem gáz az. 
- Jó, de nem akarom. - Mondta Kitti és úgy láttam lezártnak tekinti a témát, de Zlatan nem hagyta annyiba. - Figyelj, én úgy gondolom, illene, ha megbeszélnétek, hiszen mindketten szeretitek egymást, és talán kibékülhetnétek, te pedig visszamehetnél Rómába.
- Megcsalt! 
- Te pedig hazudtál neki. - Vágott vissza Zlatan. - Kvittek vagytok, bár elismerem az övé durvább, de hívd csak fel, addig mi felmegyünk Lilivel és nem is zavarunk. Ha végeztél szólj, és kopogj, mielőtt belépsz a szobánkban- Húzott maga után, én pedig nem ellenkeztem. Tudtam, hogy Zlatan nagyon bevan indulva. Szinte még be sem csukódott a szobaajtó mikor a falnak döntött és olyan hirtelen és vadul csókolt meg, hogy alig kaptam levegőt. 
- Gyönyörű vagy! - Suttogta és lehúzta rólam a ruhám pántjait. - Imádom a melleidet.
- Várj! Állj le egy kicsit. Kérlek, ne legyél ennyire...gyors. - Néztem rá, és az ágyra ültem.
- Talán nem jó valami? 
- De, csak még nem olvastuk el ezt. - Mutattam az orvostól kapott lapot.
- Lili ne már, megígérem, hogy vigyázok. - Ült mellém, és ő is levette a pólóját, majd a nadrágjától is megszabadult. 
- Itt azt írja, hogy az lenne a legjobb, ha te csak feküdnél én pedig.. érted.. rád másznék. Vagy esetleg egy széken ülnél és... 
- Semmi akadálya, de először most lelazítalak. - Döntött hátra, és gyengéden csókolgatni kezdte a melleimet, amivel láttam, hogy alig bírt betelni, és őszintén megmondva sokkal jobban estek a mozdulatai, mint vártam. A mellem extra érzékeny volt a terhesség miatt, és már kezdtem teljesen ellazulni. Zlatan egyre lentebb haladt testemen, amit csukott szemmel élveztem, majd újra megláttam arcát amint rám mosolyog. 
- Na, milyen? Nem fáj semmi? 
- Nem, sőt nagyon jó. 
- Akkor oké, de szólj, ha bármi van, és..
- Nyugi, szólni fogok, és köszönöm, hogy ilyen figyelmes vagy.
- Mindent megtennék érted, és nem akartalak zavarba hozni a dokinál, csak egyszerűen már alig bírok magammal mikor a közelembe vagy. - Ismerte be, ami nagyon jólesett. - Tökéletes vagy. 
- Ez nem igaz, én...
- De igen, nem is értem miért vagy velem.
- Miért is? - Néztem rá és úgy tettem, mint aki keresi a válaszokat. - Megvan! A pénzed miatt, és mert ismert vagy. Menő dolog focista barátnőnek lenni. - Mondtam, és mikor megláttam zavart arcát kitört belőlem a nevetés. - Ha látnád most magad! 
- Tényleg így gondolod? 
- Nem, dehogy is. - Fogtam még mindig a hasam, és inkább felültem az ágyba. - Nem, én, szeretlek, de nem tudom megmondani, hogy miért. Nem csak a külsőségek miatt, hanem mert kedves vagy, és figyelmes, és mert tudom, hogy a fiunknak tökéletes apukája lesz.
- Szeretlek. - Húzott közelebb magához és újra kényeztetni kezdett. Mindkettőnkről lekerült az utolsó ruhadarab is, és már kezdtünk belemelegedni a dolgokba mikor hangokat hallottunk kintről.
- Lili, ha gondolod jöhettek enni. - Szólt Kitti, és egy gyors kopogás után azonnal benyitott a szobába, Zlatan pedig mérgesen rámordult.
- Nem mondtam, hogy szabad!
- Bocsi, én csak... - Habogott testvérem, és behúzta maga után az ajtót, de szerelmem agyát azonnal elöntötte a sötét köd. Idegesen felkapkodta ruháit miközben magában morgott.
- Mi a baj Zlatan? 
- Jó lenne, ha a húgod végleg elhúzna innen. Elegem van, hogy a saját lakásomba nem lehetek veled, és nem csinálhatom azt, amit akarok. Most is direkt elmondtam neki, hogy kopogjon.
- De hát kopogott. 
- Meg sem várta a válaszomat. Mit gondol? Remélem beszélt Stephannal és már este nem lesz itt.
- Édes, ne már.. véletlen volt.
- Véletlen? Egész idő alatt, amíg itt volt, nem tudtam kettesbe lenni veled, hiszen mindig ott van ahol mi!! Elegem van! Most pedig lemegyek és megmondom neki, a véleményem! - Szólt majd miután felöltözött nagy ajtócsapkodás után lesietett a lépcsőn.

2017. december 9., szombat

3/55 ⚽️ Amire nincs bocsánat⚽️

Stephan: Már felöltözve vártam, hogy a nagy sportkocsi begördüljön a bejáraton. Az előszobában ültem Lilivel, aki dühös pillantásokat küldött felém.
- Mit fogsz neki mondani, ha belép? – Kérdezte, én pedig nem tudtam, mit kéne feleljek, így csak a vállamat vonogattam. - Tudod azt kéne mondani, hogy sajnálod és elveszed két hét múlva.
- Úgy gondolod, hozzám akar jönni ezek után? - Kérdeztem és hangomból kiszűrődött, hogy már a kérdést is hülyeségnek gondolom.
- Ha magamból indulok ki akkor biztos. - Magyarázott, miközben felállt és idegesen járkálni kezdett. - Nem gondolnám.
- Szeret téged, és én nagyon bízom benned...vagyis bennetek.
- Mi van, ha én nem akarom elvenni? - Tettem fel a kérdést mire megütközve állt újra velem szembe.
- Nem akarod?
- Nem, sőt átgondoltam mindent és arra jutottam, jobb, ha tartunk, egy kis szüntetet.
- De Stephan...
- Lili ez nekem nem megy. Szeretem, de akkor se. Szükségem van egy kis időre, és arra kérlek, ne haragudj rám. Ismerem magam, és tudom, ha ezt folytatom csak rosszabb lesz. Valószínű nem feküdtem volna le Kamillával, és nem inogok meg, ha bíztam volna abba, hogy ez most Kittivel jó.
- Jó, én innentől kezdve nem szólok bele a döntésedbe, de gondolj arra, hogy a húgomnak ez volt az álma, és erre készült már hónapok óta.
- Megbeszélem vele és majd úgy döntök. - Szóltam, és egy nagy sóhaj után így folytattam. - Nem akartam neki fájdalmat okozni.
- Már késő, de készülj! Úgy hallom megjöttek.

Lili: Stephannal való beszélgetésem már kicsit nyugodtabb hangulatban telt, és bár nem tudtam azonosulni az ő nézőpontjával, úgy gondoltam elengedem a dolgokat. Viszont legbelül féltem mi lesz, ha találkoznak. Mikor meghallottam az autó hangját idegesen rendezgetni kezdtem az asztalon lévő virágokat, és örültem mikor Zlatan belépett az ajtón, Kitti nagy bőröndjével együtt. Arcán furcsa mosoly jelent meg, amit sehova nem tudtam tenni. Mi a fenét mosolyog mikor ez a helyzet abszolút nem vicces, de nem volt időm ezen mélázni, hiszen az ajtóban Kitti jelent meg. Szemei vörösen tekintettek rám és mérhetetlen szomorúságot tükröztek.
- Kitti. - Szaladtam hozzá és szorosan átöleltem miközben kitört belőle a sírás. Próbáltam megnyugtatni, de a könnyei sehogy sem apadtak el, és nem is akart mozdulni az ajtóból, hiába kínáltam hellyel. A két fiú csak csendben figyelt, míg végül Zlatan unta meg a dolgot.
- Esetleg leülhetnétek és Stephan is elmondaná az álláspontját.
- Nem vagyok rá kíváncsi. - Mondta húgom és szúrós szemmel nézett az asztalnál ülő olasz fiúra.
- Kitti lehet tényleg jobb, ha meghallgatod, és átbeszélitek a dolgokat. Addig én csinálok egy limonádét, vagy valamit. Biztos szomjas vagy, de ha kérsz valamit enni, azt is mond meg. - Szóltam kedvesen miközben az asztalhoz vezettem a lányt, aki bár vonakodva, de leült Stephan mellé.
- Zlatan segítesz nekem? - Fordultam barátomhoz, aki szerencsére vette a lapot, és követett a konyhába, és reméltem, ha ketten lesznek, áttudják beszélni a dolgokat.

Stephan: Ahogy Kitti belépett az ajtón és én vörös szemeibe néztem a szívem belefacsarodott a látványba. Rossz volt hallani a sírását, és rossz volt, hogy nem tudom megnyugtatni. Lili nagy nehezen az asztalhoz kísérte, majd diszkréten egy mondvacsinált üggyel a konyhába vonultak. Csak néztem a szipogó lányt, aki olyan törékeny és édes volt. Kezei az asztalon pihentek, én pedig óvatosan megfogtam az egyiket és belekezdtem a mondani valómba.
- Sajnálom, és tudom, hogy hibáztam, de hidd el megbántam a dolgot. Nem akartalak soha megbántani, és azt sem akartam, hogy miattam légy szomorú.
- Ez nem jött be! - Vágta oda morcosan. - Megbántottál és olyan dolgokat tettél, amire nincs bocsánat! Mindezt még tetézte, hogy annyi emberség sincs benned, hogy a szemembe mond!! Milyen férfi az ilyen? - Kérdezte és az utolsó mondatot már kiabálva zúdította a nyakamba. 
- Csak hallgass meg! 
- Nem vagyok rád kíváncsi! 
- Nem voltál velem, a nagy eseményeimnél, és a nagy pillanataimnál...
- Mert az esküvőre koncentráltam! Arra, hogy életünk legjobb napja csodálatos legyen! Semmi más nem lebegett a szemem előtt már hónapok óta, csak, hogy minden stimmeljen. Erre te összefekszel egy ribanccal! Bazd meg tudod!!
- Kitti én...
- De igen! Tudom, hogy Kamillával voltál együtt, és kár tagadnod! Pont azzal a ribanccal, aki szinte mindenkivel összefekszik, csak, hogy hírnevet szerezzen magának, vagy behúzza a vonalakat.
- Honnan tudod? - Lepődtem meg.
- Zlatan monda el a kocsiba! 
- Ezt nem hiszem el! - Túrtam bele a hajamba és rosszul esett, hogy az árult el akiről azt hittem mellettem áll ebben a helyzetben. Mérgembe a konyha felé vettem az irányt és dühösen Zlatannak szegeztem a kérdést: 
- Mondd, milyen jogon pofázod el a dolgaimat? 
- Miről beszélsz? - Kérdezte zavartan. 
- Te mondtad el Kamillát? 
- Csak kicsúszott a számon. - Mentegetőzött.
- Te elmondtad Kittinek? - Fordult Lili is Ibra felé.
- Igen, de véletlen volt értsétek már meg! 
- Semmi jogod nem volt hozzá! 
- Jó tudjátok mit befejeztem! Elegem van ebből! Oldjátok meg! - majd ledobva a kezében lévő citromot becsörtetett a szobába Lili pedig utána.
- Szóval igaz, ugye? - Kérdezte Kitti a hátam mögül én pedig bólintottam, miközben Lili és Zlatan kiabálását hallottuk a fenti szobából.

Lili:
 - Mondd minek kellett ezt csinálni? - Mentem Zlatan után a lépcsőn. 
- Nem érted, hogy véletlen volt? 
- Persze...véletlen mi? - Horkantottam fel. - Nem volt hozzá jogod, és nem kellett volna ezt csinálni.
- Lili nem érdekelnek a húgod baromságai, és nem akarom, hogy ez miatt veszekedjünk, szóval nagyon kérlek, ezt fejezd be. Érted? - Nézett rám és mogyoró szemei pedig sajnálatot tükröztek, de én túlságosan mérges voltam rá. 
- Akkor talán be kellett volna fognod! A húgom most nagyon ingatag, és Stephan nagyon megbántotta.
- Azért Kitti sem olyan ártatlan, mint aminek ti látjátok.
- Mégis, hogy mondhatsz ilyet a húgomról? Mi az, hogy nem olyan ártatlan? 
- Végig manipulált téged és Stephant is! 
- Ez nem igaz! 
- De... tudod a drága kishúgocskád nem csak a bár vezetésével foglalatoskodott az elmúlt napokba, hanem más dolgok is közre játszottak abban, hogy olyan sok időt ott volt.
- Miről beszélt? - Húztam össze a szemöldökömet.
- A testvéred újra elkezdett táncolni.
- Ez nem igaz, Kitti már befejezte... és soha nem tenné újra.
- Kicsim, látod, hogy mennyire manipulál mindenkit. - Lépett közel hozzám, és megpróbált megölelni, de én eltoltam magamtól, és lesiettem a lépcsőn, hogy testvérem szemébe vágjam a kérdést.
- Kitti mi az, hogy újra táncolsz? 
- Mi? - Lepődött meg Stephan, Kitti arca pedig egyből vörösbe változott. - Halljam igaz amit Zlatan mondott? Tényleg táncolsz? 
- Én... elakartam mondani, de... - fordult Stephan felé. - Nem volt rá időm... és... 
- Újra táncolsz? De hát nem ezt beszéltük meg... és miért? Mióta?
- Már majdnem két hónapja! 
- Basszus Kitti, újra ezt csinálod? Mit képzelsz? Azt hittem már befejezted a kurválkodást? 
- Lili ez nem az... nem vetkőzök.. én csak.. - Kezdte és újra elsírta magát, de ezek a könnyek már nem tudtak meglágyítani. Legszívesebben egy hatalmas pofont kevertem volna le neki.
- Két hónapja megy ez és én nem tudok róla? - Ült le Stephan és láttam rajta, hogy mindenre számított, de erre nem. Közben Zlatan is újra lejött a lépcsőn és próbált nyugtatgatni, sikertelenül. Nagyon dühös és csalódott voltam testvéremre. Nem tudtam kinek kéne az oldalára állnom, hiszen már mindketten hibáztak. 
- Úgy alakult, hogy a bár eddigi koncepciója nem ment...vagyis nagyon akadozott. A vendégek nem úgy jöttek, mint eddig, és a beszállítók is nagyon megemelték az árakat. Szükségünk volt valamire, és ekkor Albin újra előállt azzal, hogy legyenek újra táncos lányok. Persze erről hallani sem akartam először, és a három másik lányból egy azt mondta, hogy ha táncolni kell, felmond. Így is történt, én pedig ott maradtam kettejükkel, és... nem volt más választásom. Így belementem, a bár pedig most újra megy... 
- Hihetetlen. - Nézett rá Stephan. - Neked is azonnal felkellett volna mondani!
- Már tudom, és belátom, hogy hibáztam, és valószínű nem történtek volna meg ezek a dolgok, ha otthagyom a munkát. Viszont mikor veszekedtünk, és megláttam a leveledet visszamentem a bárba és felmondtam. Azonnal felmondtam, és nem érdekel már a bár... akkor csak  te érdekeltél, és az esküvő. Viszont ami kiderült nagyon fáj! - Sírt Kitti. - Úgy gondolom mindketten hibáztunk, és... én elnézem neked, amit tettél, ha te is megbocsájtasz nekem! - Lépett közelebb barátomhoz, de ő inkább felállt és arrébb ment. Ahogy végigmért húgomon mintha undort láttam volna meg arcán. - Nagyon kérlek beszéljük át...
- Idegen férfiak fogdostak és legeltették rajtad a szemüket. Ezt nem tudom egyhamar feldolgozni Kitti. Hányingert kapok tőled!
- Szerinted én nem érzem magam rosszul? Ne akarj engem beállítani bűnbaknak Stephan!! Megcsaltál Kamillával!
- Tudod rájöttem, hogy szinte semmit nem tudunk egymásról, így pedig nincs értelme folytatni.
- NE! - Szaladt oda hozzá a lány.  - Nem akarom, hogy vége legyen. Tudom, hogy megtudjuk beszélni! 
- Kitti nagyot csalódtam benned. - Szólt Stephan csendesen és az ő szeméből is kigördültek a könnyek. Újra a konyha felé húztam Zlatant, aki bár vonakodva, de újra követett. Nem akartam, hogy előttünk ne bírjanak beszélni és mivel nyitott úgyis minden szót hallottunk. - Sosem hittem volna, hogy azok után, amiket meséltél a Svéd munkádról újra felállsz a rúdra és táncolsz. Ne haragudj, de akármennyire is szeretlek, érzem, hogy ez már nem megy. Legyen vége. Sajnálom! Vigyázz magadra és...
 - Persze menekülj csak el a problémák elől!! Az sokkal könnyebb, mint átbeszélni a dolgokat!!  - Kiabálta húgom, de Stephan hajthatatlan volt.
- Bocsánat, de nekem ez már nem megy! - Törölte meg könnyes szemeit, majd elköszönt tőlünk és szomorúan kilépett az ajtón, Kitti pedig zokogva berohant az egyik lenti szobába.