3/30 ⚽️ Beteljesült kívánság⚽️

Lili:

Jó negyed órás autókázás után, Zlatan végre megállt a kocsival.

- Kérlek várj meg itt, mindjárt jövök. - Mondta, majd kiszállt az autóból és a hotel felé vette az irányt. Izgatott és kíváncsi voltam, hogy mit tervez az estére. Nagyon régen nem voltunk sehol így kettesbe, és jól esett, hogy nem a szüleimmel vagyunk. Próbáltam nem a veszekedésre gondolni, és arra mi lesz ha ez az egész balhé kiderül. Egyenlőre csak élvezni akartam az estét vele. 

- Itt is vagyok. Gyere szállj ki! - Nyitotta ki az ajtót és kisegített az autóból. Belépve egy tágas előteret pillantottam meg ahol asztalok és kényelmes fotelek sorakoztak. A recepciónál egy húsz év körüli fiatal lány ült aki miután meglátta párosunkat arca vörösbe borult.

- Hello, az előbb még nem te voltál itt. - Hallottam szerelmem hangját.

- I- igen, mindjárt jön a főnök. - Mosolygott ránk a lány és láttam rajta, hogy nagyon zavarba van. - Esetleg segíthetek valamit?

- Foglaltam itt egy szobát, és vannak előre megbeszélt dolgaim.

- Igen, már emlékszem, te vagy a focista... aki megakarja kérni..

- Kérem lehetne, hogy befejezné. - Szólt hirtelen rá Zlatan, és kedvesen rám pillantott. A lány szavait próbáltam értelmezni, és azt, hogy miért lett Zlatan ilyen ideges.

- Igen, a legfelső lakosztály, a ruhával és utána a bárnál és.....

- Kérem, csak adja a kulcsot!

- Jó, rendben van, bocsánat. - Jött újra zavarba a lány majd miután engem is végigmért így szólt. - A kulcsok, és sok boldogságot.

- Köszönöm, Gyere Lili. - Fogott kézen és a lift felé vezetett. Láttam rajta, hogy kicsit ideges és mindenképpen felakartam dobni.

- Az a csaj nagyon zavarba jött tőled. - Bújtam hozzá mikor már a liftbe voltunk. - De ez nem is csodálom, hiszen nagyon szexi vagy ma este. Imádom amikor így kivan öltözve. 

- Folyamatosan járt a szája! Nem akarom, hogy elrontsa a meglepetést.

- Ó mit is mondott? - Tetettem a gondolkodót. - Megakarja kérni? Mit tervezel mára Zlatan?

- Már nem érdekes, így nem. - Hajtotta le a fejét, és olyan édes arcot vágott, hogy nem bírtam ki és magamhoz húztam egy csókra.

- Nem érdekel, hogy mi lesz ott fent, csak az, hogy ma este kettesbe vagyunk, és az, hogy szeretlek. Bármi történik, csak veled akarok lenni az életem végégig.

- Tényleg?

- Igen, persze.

- Ma este nem kis szervezésbe telt. Főleg, hogy alig két óra hossza alatt találtam ki mindent, és bízok benne, hogy sikeres lesz. - Simogatta meg az arcom majd a lift oldalának döntött és újra megcsókolt. Örültem, hogy csak ketten vagyunk, mert így addig élvezhettük egymás ajkát amíg ki nem nyílt az ajtó, ami azonnal egy szobába vezetett. Nem volt folyosó, csak egy tágas nappali aminek a közepén egy csodálatos hófehér francia ágy helyezkedett el. Teli rózsaszirmokkal.

- Ez meg milyen szoba?

- Külön lakosztály. - Mondta és én elámultam a csodálatos látványon. - Ezt te csináltad? - Fordultam felé.

- Nem, de az én ötletem volt, és, volt aki kivitelezze.

- Gyönyörű, és ez meg mi? - Léptem a szekrényhez ahol egy vállfa lógott rajta egy vörös csipke ruhával.

- A tiéd és szeretném ha felvennéd és lejönnél velem vacsorázni.

- Zlatan ez, nagyon drága lehetett. - Simítottam végig az anyagon miután felmértem a csipkecsodát.

- Érted semmi sem drága. - Suttogta bele a fülembe és mikor forró leheletét éreztem a nyakamon elfogott a vágy. Felé fordultam és rá emeltem szememet.

- Nekem nem kellenek drága dolgok, hogy boldog legyek melletted.

- Tudom, de én mindent megakarod adni neked, hogy boldog legyél. Soha semmiben nem kell hiányt szenvedj. Se anyagiakban, sem lelki dolgokban.

- Olyan furcsa volt ez az egy hónap. - Méláztam el. - És az egész év és. Tavaly ilyenkor még Párizsban voltunk, és Stephan éppen megkérte volna a kezem.

- Igen, de te nemet mondtál, mert...

- Mert téged szeretlek, és ez azóta tart mióta lebetegedtem és végig hoztad a teákat meg a gyógyereket.

- Én már akkor is szerelmes voltam beléd kicsim. - Vallotta be. - Ez a ruha ami rajtad van, ez nem az a ruha amit a karácsonyi bulin viseltél, még jó pár éve?

- De igen, és nem is tudtam, hogy a bőröndbe van, főleg nem, hogy rám jön. De rám jött és felvettem. Nekem ez olyan emlék ruhának tudható be.

- Még mindig csodálatos vagy benne, és ha úgy látod jónak akkor nem kell átöltözni.

- Szívesen felveszem. - Szóltam és vetkőzni kezdtem. - Kimennél addig?

- Persze, addig előkészítek egy italt. Kérsz pezsgőt, vagy bort?

- Az utóbbi jó lesz.

- Mindjárt hozom. - Szólt, és a másik szobába indult én pedig magamra öltöttem a piros ruhát, és az odakészített cipőt. Megigazítottam a még mindig szőke hajam és tükörbe néztem. Furcsa volt a látvány, és sehova sem tudtam tenni a tükörképemet. Egy csodálatos ruhában álltam ami nem én vagyok. Arcom teljesen vörös volt a boldogságtól.

- Kész vagy? - Hallottam hátam mögött Zlatan hangját, és kezében két pohár vörösbort láttam.

- Igen, köszönöm, jó lett. - Néztem végig magamon. - Hogy áll?

- Gyönyörű vagy! - Lépett közelebb majd átnyújtotta nekem a poharat. Szemei elismerően mértek végig amitől büszkeség töltött el.- Egészségedre.

- Mire iszunk? - Mosolyogtam.

- Kettőnkre és arra, hogy mindig együtt leszünk bármi is történik jó?

- Jó. - Bólintottam aprót és lehúztam a bort.

- Most viszont mennünk kéne. - Sürgetett hirtelen és engem újra elfogott az izgatottság.

- Hova megyünk?

- Csak ne kérdezősködj kicsim. - Fogott kézen és újra a liftben álltunk. Mélyeket lélegeztem mire felnevetett. - Mondd miért vagy ideges? Hiszen semmi olyan nem történik amivel sarokba lennél szorítva, rendben? Bármikor mondhatod azt amit érzel. Soha nem kényszerítenélek semmire Lili.

- Tudom, nekem csak az jár a fejembe, hogy miért én, aki egy átlagos...

- Cssss. - Fojtotta belém a szót. - Nem akarom ezt hallani. Gyere, vár a vacsora. - Mosolygott rám édesen én pedig követtem őt ahogy a hotel éttermének egy elkülönített részébe értünk. Halk, kellemes zene szólt és senki nem volt a pincéreken kívül a terembe. A szoba közepén egy megterített asztal várt minket, és mikor jobban körül néztem észrevettem a rengeteg gyertyát ami megvilágította a termet. Egyszerűen imádtam és nagyon meghatódtam a látványon.

- Tetszik? - Nézett rám Zlatan, és én a könnyeimmel küszködve bólintottam. - Örülök neki Lili, mert ez volt a cél.

- Nem érdemlem meg. - Suttogtam magam elé, úgy, hogy ő ne hallja, majd leültünk az asztalhoz. Rendeltünk és a mai mérkőzésről beszélgettünk. Csak hallgattam ahogy csillogó szemmel mesélte az egészet, és közben az járt az eszembe mennyire szerencsés vagyok, hogy ezzel a fantasztikus emberrel ülhetek egy asztalnál. Számomra nem csak remek focista, tökéletes férfi, hanem fantasztikus partner is volt. Szerettem a szemeit, ahogy vidáman csillogtak mikor a góljáról beszélt, és szerettem az a mosolyt amit felém küldött. A tökéletes férfit láttam benne aki még ennyi év után is tudott meglepetéseket okozni.

- Merre menjünk szilveszterkor? - Kérdeztem mikor szerelmem egy újabb pohár pezsgőt töltött amibe arany lapocskák csillogtak.

- Sajnos sok választás nem lehet, ugyanis focizom harminc egyedikén. - Mondta csendesen. - De örülnék neki, ha eltudnál jönni és megnéznéd hogy játszom.

- Jó, rendben, addig akár itt is maradhatok Manchesterbe. - Ajánlottam fel mire láttam rajta, hogy boldog. - Legalább Maxival is eltöltenék egy kis időt.

- Nem zavarna, hogy vele kell lenned?

- Nem, hiszen ő a te fiad, és én nagyon szeretem. Hozzád tartozik, mint a foci, vagy a ruha márkád aminek még mindig nem csináltam meg a kampány fotóit. - Hajtottam le a fejem bűnbánóan.

- Van egy ötletem Lili. - Fogta meg hirtelen a kezem. - Mit szólnál hozzá, ha a héten megejtenénk a fotózást. De most Cecilia nélkül. Csak te és én, meg persze egy pár ember akiket összehívok.

- Ez eléggé hirtelen jött. - Szóltam és egyből ideges lettem. - Nagyon sok minden kell egy ilyen fotózáshoz. Sminkesek és, világosítók, meg egy olyan terem ahol...

- Én mindenről gondoskodok, neked csak a gépedet kell hozni, és magadat. Belemennél?

- Igen. - Bólintottam. - Egy kis közös meló, jól jön.

- Megfizetem bőségesen.

- Azt el is várom. Nem csinálom ám meg éhbérért. - Cukkoltam. - Akkor melyik napot nézzük ki?

- Mit szólnál hozzá, ha csütörtökön ejtenénk meg?

- Hú az már mindjárt itt van. - Számoltam utána.

- Igen, de te profi vagy, és nyilván való, hogy én is. - Mondta magabiztosan mire felnevettem.

- Ezt sosem fogom megunni benned. Mindig valami olyat mondasz amit imádok.

- Akkor tényleg belemennél a fotózásba?

- Persze, de még ingyen is megcsinálnám. - Ajánlottam fel mire csak a fejét ingatta.

- Nem várhatom ezt tőled Lilien. A munkát igenis meg kell fizetni. Főleg a jó munkát és te profi vagy.

- Köszönöm Zlatan. - Fogtam meg a kezét és ekkor a pincér elvitte a tányérunkat és két szerencse sütit rakott le elénk. - Szerencse süti. - Lepődtem meg. - Már nagyon régen nem ettem.

- Ha szeretnéd hozathatok még, csak...

- Nem elég egy, maximum a tiédet is megeszem. - Nevettem  fel. - Mi az, te nem eszed meg a tiédet, vagy mire vársz? - Néztem fel rá mikor láttam, hogy várakozóan figyel engem.

- De...de...persze, - Nyúlt az övé után és kettétörte.

- Milyen üzenet van benne? - Érdeklődtem, de mielőtt kikaptam volna a kezéből elhúzta.

- Előbb bontsd ki a sajátod és akkor összenézzük! - Hallottam sürgető hangját.

- Jó, rendben. - Mentem bele, de mikor kettétörtem az enyémet koppanást hallottam a tányéromon, majd egy csodálatos gyűrűt láttam az alján. Mielőtt pedig felfogtam volna mi is történt Zlatan elém tolta a céduláját amire a Hozzám jössz feleségül volt írva. Szemem megtelt könnyel és csak néztem az előttem ülő férfia.

- Lili én annyit gondolkoztam ezen.

- Igen. - Böktem ki sírós hangon és remegő kézzel felemeltem az ékszert. - Igen, hozzád akarok menni.

- Tényleg? - Lepődött meg mire felnevettem.

- Igen, tényleg, hiszen szeretlek Zlatan.

- Istenem Lili, de boldog vagyok. - Állt fel, majd az ujjamra húzta a gyűrűt aminek apró kövei szikráztak a lámpa fényben. - Nagyon jól áll.

- Igen, tényleg jól mutat. - Vizsgáltam meg a kezem. - Mindig hordani fogom, köszönöm.- Öleltem magamhoz, majd egy forró csókban fonódtunk össze, én pedig a világ legszerencsésebb lányának éreztem magam és alig vártam, hogy a sajtó és persze Lolíta is értesüljön a nagy eseményről.

⚽️ Egy kis közérdekű: Új blog a láthatáron! ⚽️

Sziasztok!

Egy új blogba kezdtem a napokba, aminek már kint is van az első része. Kérlek nézzetek be és kommenteljetek, vagy jelezzétek, ha tetszik.

http://szerelembol-otos.blogspot.hu/

A blog története dióhéjban:

Ez a történet, nem éppen egy átlagos kapcsolatot mutat be. Egy szép napon Noel besétál a terembe és új arc fogadja őt a katedránál. Kamilla egy fiatal tanárnő, aki most kezdi pályafutását. Azonban, ha rájönnek, hogy viszonya van egy diákjával, az derékba törheti a karrierjét. Ha kíváncsi vagy, hogy mégis hogyan keverednek ebbe a helyzetbe és végülis mi sül ki az egészből, akkor jó szórakozást!

Remélem elnyeri majd a tetszéseteket.
Mellesleg köszönöm szépen az új feliratkozóknak, hogy megszavazták nekem a bizalmat. Annyira sokat jelent.

 Most vannak a válogatott mérkőzések amin Stephan ott van, és többé- kevésbé a pályán is játszik. Zlatan sajnos - mivel tavaly visszavonult- nincs benne a Svédeknél. :( Az United nem hosszabbította meg vele a szerződést amit én személy szerint hatalmas csalódásként élek meg. Nem tudom, hogy lehet egy klub ennyire hálátlan disznó, hogy egy olyan játékossal aki egész évben (ok Áprilisig) a hátán vitte a csapatot, ilyet megtesz. Nem akarom, hogy Amerikába menjen és megint ott tartunk mint egy évvel ezelőtt. Totális bizonytalanság.. :( Imádom, mert ő a kedvenc játékosom, és olyan jó lenne ha maradna Európába, de mivel imádja Amerikát szerintem 99%- hogy odamegy. Persze lehet, hogy majd egy nagy Ibrás megoldást választ és odamegy ahova senki sem számított rá. Mindenesetre szeretném követni még a játékát akár Európába akár máshol.

Bocsi, a kiakadásomért... és a jövőhéten hozom az új részt! Puszi Nektek Andrea :).

3/29 ⚽️Sztriptíz egy kis extrával ⚽️

Kitti: A televízió előtt ültünk, és élveztük ezt a kis csendet, és azt, hogy végre kettesben lehetünk Stephannal. Hihetetlenül hiányzott már, hogy ott és akkor csókoljam meg, amikor szeretném és olyan dolgokat mondjak neki, ami picit pimasz, mégis felkelti az érdeklődését. Heléna, Manuel és Jurka sétálni mentek, Stephan pedig berakott valami filmet, ami jobban hajazott egy horrorra, mint egy akciófilmre. Minden félelmetes résznél- a kicsi ingerküszöböm miatt - Stephan mellkasába fúrtam a fejem. Szerelmem jót nevetett a gyávaságomon és szorosan ölelt magához. 

-Mondd, miért nem nézünk valami mást? - Szóltam ki a tenyerem közül, mire megsajnált és kapcsolgatni kezdte a készüléket. A nagy kapcsolgatás közepette megakadt a szemem a kedvenc filmemen.

- Hé, nyomd vissza! - Szóltam gyorsan, és ő engedett a kérésemnek. - Imádom ezt a filmet. - Mondtam neki.

- Mi a franc ez? - Nézett kérdőn a képernyőre, ahol éppen Channing Tatum vonaglott egy széken ülő lány előtt.

- Ez az egyik kedvenc filmem. a Magic Mike XXL. - Néztem barátomra majd újra a képernyőre ahol forró jelenetek követték egymást.

- Nekem nem igazán jön be. - Húzta el a száját, én pedig csak mosolyogtam. - Ez ilyen vetkőzős pasi?

- Igen, olyan, de nagyon jó szerintem. Szuper ahogy táncol, meg az egész film olyan akár egy nagy show.

- A csajok biztos élvezik az ilyeneket. - Mondta.

-  Az biztos, hiszen a lányok erre vannak kiéhezve. Mellesleg nem hiszem, hogy a hülye haverjaid még egyszer sem vittek el téged egy ilyen bárba ahol lányok táncolnak. - Cukkoltam.

- Nem, még sosem voltam ilyen helyen. Talán majd szerveznek nekem a legénybúcsúmra. - Mosolyodott el.

- Még csak az kéne. Nem fogom hagyni, hogy más üljön az öledbe miközben a csípőjét mozgatja.

- Ez nem rajtam múlik. - Nevetett fel, majd felállt és berakott a mikróba egy zacskós pattogatott kukoricát, én pedig újra a televízió felé fordultam. Stephan pár perc múlva egy nagy tál kukoricát rakott le elém majd szinte alig hallhatóan megkérdezte. - Te is vetkőztél Svédországba?

- Tessék? - Szakítottam el tekintetemet a képernyőről. 

- Csak azt kérdeztem, hogy te is vetkőztél mikor Svédországba dolgoztál, vagy csak...

- Stephan, mégis mit gondolsz? - Háborodtam fel. - Mondtam, hogy táncoltam, igen. Rúdon, de nem szabadultam meg egyetlen egy ruhámtól sem.

- Biztos?

- Miért hazudnék? Voltak lányok akik igen, de én még túl fiatal voltam ahhoz, hogy mutogassam magam. Nekem csak a tánc tudásom kellett.

- Akkor megnyugodtam. - Bújt közelebb majd lágyan megcsókolt és az ölébe vett. - Soha többé nem kell azt tenned amíg velem vagy. - Nézett bele a szemembe. - Sosem engedem meg, hogy bántsanak és olyanra kényszerítsenek amit nem akarsz. Szeretlek és velem biztonságba érezheted magad.

- Köszönöm. - Mondtam kedvesen majd eszembe jutott valami és felpattantam az öléből. - Mikor jönnek vissza a testvéredék?

- Fogalmam sincs, de úgy tudom elmentek vacsorázni valamerre még. De miért? 

- Majd meglátod. Nézd a televíziót majd ha szólok gyere be a szobába. Én most elvonulok egy kicsit.

- De hát hová mész? - Nézett kérdőn azokkal a szép szemeivel.

- Mindent megtudsz idővel, de nem illik leskelődni. Ja, és addig gondold ki az esküvőnk dátumát.

- Rendben van kicsim, akkor akármit is csinálsz siess vele. - Szólt és én bevonultam a fürdőszobába. Gyorsan lekaptam a ruháimat és beálltam a tus alá. Rózsás tusfürdőt nyomtam a kezembe aminek az illata betöltötte az egész kabint és már előre izgatott voltam a tervem miatt. Még sosem csináltam ilyet egyetlen férfinak sem, főleg, hogy az a férfi életem szerelme. Nem is tudom miért pattant ki az agyamból ez a dolog, de reméltem, hogy nagy sikert fogok vele aratni Stephan előtt. A tus után illatos testápolóval kentem be magam, majd a hullámos hajam jobbnak láttam, ha hajvasalóval kisimítom. A tükörben pedig elcsodálkoztam mennyire sokat dob az arcomon, hogy nem lóg bele a hajam, hanem szép egyenesen omlik a hátam közepéig. Törölközőbe tekertem magam, majd felvonultam a nekünk kijelölt szobába. Reméltem Manuelék bőven éjfél felé érnek haza, és nem zavarnak meg semmit. Felkaptam a fekete combfixemet amit egy-egy piros masni díszített és tudtam Stephan egyik kedvenc darabja amit csak ritkán használok. Fekete csipke fehérneműt kaptam magamra és a szekrényem előtt álldogáltam. Nagyon ütős és szexi darabot akartam felvenni amit Stephan egy mozdulattal leakar tépni rólam, viszont semmi olyat nem találtam ami erre megfelelő lenne. A pillantásom az egyik székre siklott majd megláttam szerelmem tegnap este levetett sötétkék ingét. A ruha után kaptam és az orromhoz emeltem. Imádtam, hogy érezni lehetett rajta az illatát, ami erős, férfias volt. Egy pillantás alatt felforrósodott a vérem ahogy fejben átéltem a tegnapi éjszakánkat és reméltem a mai este csak még jobb lesz. Magamra kaptam a ruhadarabot és az álló tükörhöz léptem, hogy végignézzek magamon. Elégedett mosolyra húztam a számat, majd miután elkészítettem egy dögös sminket bekapcsoltam egy pont erre az alkalomra való zenét. Az izgalmam már a tetőfokára hágott és azon is elgondolkoztam, hogy inkább hagyom az egészet a fenébe. Mi van ha valamit elrontok? Elvégre nem vagyok sztriptíz táncos, csak egy lány aki eléggé jól mozog. Nyilván emlékeztem sok olyan mozdulatra amiket a kolléganőim mutattak, de sosem használtam fel élesben. Mindig is kritizáltak, hogy nem vetkőzöm és sok bántást is kaptam, de sosem törtem meg. Nem akartam az a fajta lány lenni aki mindenkinek mutogatta a meztelen testét és várta, hogy a bugyijába tömködjék a pénzt. Végül mégis nagy levegőt vettem és kisétáltam a lépcsőkorláthoz. Úgy láttam Stephan újra visszatért a horrorfilm nézéséhez, ami jó jel volt, mert legalább nem aludt bele a várakozásba. 

- Stephan szeretném ha feljönnél. - Szóltam le neki. 

- Elkészültél? - Kérdezett vissza és a hangja izgatottan csengett, majd kikapcsolta a televíziót. 

- Igen kicsim, készen vagyok, és nagyon várlak. - Futottam be a szobába és újra elindítottam a zenét. Olyan ideges voltam, hogy attól féltem kidobom a taccsot. 

- Kitti te meg.... - Lépett be a szobába és azonnal megláttam a tüzes csodálkozást a szemébe. Egyszerűen tökéletes volt. Életem szereleme. - Mire készülsz? 

- Csak úgy gondoltam örülnél neki ha mutatnék valamit. - Mentem közelebb hozzá és a fülébe suttogtam a szavakat. - Mindent úgy kell csinálnod ahogy én mondom, és semmit nem tehetsz anélkül, hogy ne engedélyezném. Rendben? - Néztem fel rá és ő alig észrevehetően bólintott. 

- Nagyon szexi vagy. - Mért végig, majd visszarántott magához. 

- Hé, mondtam, hogy nem tehetsz semmit az engedélyem nélkül! - Teremtettem le kedvesen, de mivel nem tudtam ellenállni neki, közel húztam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam. Ajkai követelőzően falták az enyémet és egyre lentebb vándoroltak a nyakamon. Egyik lábamat a csípőjére rakta, így megéreztem merev férfiasságát. De mielőtt még elvesztettem volna a fejem, eltoltam magamtól. - Oké, most legyen elég ennyi. Arra kérlek ülj le ide, és figyelj jól! - Mutattam az egyik székre, amit már jó előre odakészítettem. 

- Kitti én...

- Csak csináld amit mondok. Kérlek! - Néztem rá esdeklően és átfutott az agyamon, hogy lehet teljesen hülyének gondol. 

- Rendben, kicsim azt teszem amit csak szeretnél - Ült le a székre és rám emelte csodálatos tekintetét.

Stephan: Amint beléptem a szobába elfogott egy furcsa érzés. Kitti az ingemben állt a szoba közepén, ami borzasztóan szexi volt számomra. A ruha alatt csak a a fehérneműjét és egy combfixet viselt, amin miután végigfuttattam a szemem a gatyám azonnal szűkös lett. Ahogy a fülembe suttogott, megéreztem édes illatát és forró lehelete átjárta a gerincemet. Nagyon megkívántam, de ahhoz, hogy rájöjjek, mire készül, követnem kellett az utasításait. Egy forró csók után leültetett egy székre majd a felhangzó zenére mozogni kezdett előttem. Akkor már sejtettem miről lehet szó, és mire is készül, a felismerés pedig azonnal szíven ütött. Még sosem csinált ilyet nekem senki és az, hogy a barátnőm megajándékoz egy ilyennel hatalmas örömmel töltött el. Imádtam nézni ahogy vággyal teli tekintettel néz rám és úgy mozog mint egy istennő. Majd hátat fordítva nekem, csípője a zene ütemére ringatózott haja pedig csodálatos fátyolként omlott a hátáig. Néha körbejárta a székemet miközben gyengéden érintette meg a vállamat és a nyakamat. A szívem vadul kalapált és hatalmas önuralom kellett, hogy ne álljak fel székemből és ne húzzam az ágyamba. Arca egyre jobban kipirult, smaragd szemei pedig csak úgy csillogtak a hangulat világításban. Arccal felém fordulva gombolni kezdte az inget ami egyre több rálátást engedett a csipkecsodából amit felvett. De nem vette le teljesen a ruhadarabot hanem tovább húzta az időt, és a hátam mögé lépett. Belecsókolt a nyakamba és végigfuttatta puha nyelvét a fülemen. Hatalmas sóhaj szakadt ki a torkomból Kitti kezei pedig a felsőm gombjaival foglalatoskodtak. 

- Segítsek? - Érdeklődtem, mikor nem tudta kigombolni a ruhámat, de válaszra sem méltatott, csak nagy hirtelenséggel az ölembe ült és előröl folytatta a mozdulatot. - Kitti gyönyörű vagy. - Néztem rá és forró tenyerét éreztem a mellkasomon. - Szeretlek. - Mondtam és közben a lány dorgálása ellenére végigvezettem tenyerem a combján.

Kitti: - Ne. - Állítottam le és elvettem kezét a lábamról ami nem is volt olyan könnyű. Stephan légzése egyre gyorsabb lett és én is egyre jobban akartam őt. Izmos mellkasát simogattam és forró puszikkal borítottam be. Ezután egyre lentebb haladta és fel sem nézve rá a két lába elé térdeltem. Az övéhez nyúltam és lassú mozdulatokkal kikapcsoltam azt. Stephan persze azt hittem most végre megkaphat, de egy huncut mosoly után elléptem tőle. Örömmel konstatáltam, hogy tényleg nem erre számított, de addig akartam húzni az agyát ameddig csak bírom. Szemből álltam neki és folytattam az ingem gombolását és végül a földre dobtam a ruhadarabot. Ott álltam előtte, combfixben és fehérneműbe miközben rajta még mindig ott volt a kigombolt ing és a nadrág aminél egyre kivehetőbb volt vágya. Háttal újra az ölébe ültem és mellkasának dőltem, miközben a zene ütemére ringatóztam. 

- Ne kínozz kérlek! - Mondta csendesen és forró csókot nyomott a nyakamra. - Annyira akarlak. 

- Még ne. - Szóltam, de egy váratlan mozdulattal kikapcsolta a melltartómat és a földre dobta. Úgy voltam vele, jobb ha megfordulok. - Tetszik a dolog? 

- Nagyon, még sosem csinált ilyen nekem senki szívem. De jobb lenne ha. - nézett végig rajtam - levennéd a többi ruhát is. 

- Türelmetlen vagy. - Túrtam bele a hajába és forrón megcsókoltam. Nagy kő esett le a szívemről, hogy tetszett neki az eddigi műsorom majd újra kiszálltam öléből és folytattam a táncomat addig amíg már egyetlen ruhadarab sem takarta a testem. Végül megadtam neki amire annyira vágyott és szinte bezuhantunk az ágyba. Stephan hevessége még engem is meglepett, de jólesett érezni, hogy ennyire szeret. Számomra sokkal többet jelentett ez a tánc, hiszen bebizonyosodtam róla, hogy nem ítél el. Hosszú percekig csak feküdtünk egymás mellett, és hallgattuk ahogy Manuelék hazaérnek. Jobban láttuk, ha nem megyünk ki, így ők azt hitték már mélyen alszunk. Pár perc zajongás után pedig újra csönd borult a házra. Csak feküdtünk hosszú percekig egymás mellett míg végül Stephan törte meg a csendet. 

- Tudom mikor legyen az esküvőnk. - Nézett rám és a kinti lámpa fénye megvilágította arcát.

- Tényleg? Akkor mikor jó neked? 

- Mit szólnál a Június 3.-ai időponthoz? 

- Tökéletes lenne. - Mosolyogtam rá és szemem a boldogságtól megtelt könnyekkel. - Annyira boldog vagyok Stephan, hogy hozzád mehetek és a feleségednek mondhatom magam.

- Én vagyok a szerencsés, hogy egy ilyen kedves és csodálatos lányt hozott a sors az életembe. Szeretlek Kitti. 

- Én is szeretlek Stephan. - Suttogtam majd újra mellkasára hajtottam a fejem és esküvői gondolataimba elmerülve aludtam el.

⚽️ Kérdezz- felelek ⚽️

Sziasztok!!  

Summerrose Lucy felkért, hogy válaszoljak pár kérdésre, hogy egy kicsit jobban megismerjetek. :). Köszönöm még egyszer, hogy gondolt rám. Nagyon jól esett!! :). 

1. Melyik könyv volt a legnagyobb hatással rád eddigi olvasmányaid során. Miért? 

Elég sok könyvet olvastam már, de nem tudnék olyat kiemelni ami igazán megváltoztatott volna. 

2. Ha a világon bárhova és tényleg bárhova elutazhatnál, melyik hely lenne ez? 

Ez nálam nem kérdés. Milánót írnám le.

3. Mi áll a bakancslistád tetején? 
Szeretnék egy olyan mérkőzésre eljutni ahol a két kedvenc csapatom játszik egymás ellen, és mindegyik játékosom a pályára lép. Utána pedig találkozni mindkettővel. 😁

4. Melyik emberi tulajdonságot tartod a legbecsülendőbbnek? 

Az őszinteség. Szerintem ennél nincs is fontosabb.

5. Ha valaki más bőrébe bújhatnál egy napra, ki lenne az és miért?

Nem számít, csak az illető férfi legyen. Hátha megértem végre miért olyanok amilyenek és milyen az ha ők is szerelmesek. 

6. Mi motivál/ motivált az írásra? 

Általában magamat motiválom, de ha kapok egy-egy jó szót már érzem, hogy megéri csinálni. Számomra nem az a lényeg, hogy mennyien olvasnak, hanem, hogy az a pár ember aki követ annak olyan minőségbe írjak, hogy továbbra is kövessenek. 

7. Szerinted többre becsülendő egy krimi, vagy fantasy, mint egy ifjúsági regény?

Nem, hiszen mindegyikbe lehetnek ugyanolyan értékek, és mindegyik lehet fantasztikusan megírva. Persze ez lehet fordítva is, hiszen olvastam olyan fantasyt ami egyáltalán nem tetszett.

8. Van olyan karaktered, akit élő személy ihletett? 

Lilin és a családján kívül minden karakteremet valós személy ihletett. 

9.Ha nincs ilyened, akkor milyen írói álneved használnál legszívesebben? Esetleg lecserélnéd a mostanit?  

Sosem gondolkoztam írói álnéven. Számomra az, hogy kiállok a saját nevemmel az olvasóim felé egy bizalmi kép. Nem titkolok semmit, hiszen ez vagyok én. De ha mégis kéne akkor talán a Kirát választanám. Már rég óta tetszik, és valamiért közel érzem magamhoz ezt a nevet.

10: Ki az írói példaképed, és miért? 

Nagyon szeretem Fejős Évát, mert a könyvei nagyon közel állnak hozzám. Nem fiatalon futott be, hanem bőven túl volt már a harmincon. Számomra ez azt mutatja, hogy ha keményen dolgozol előbb utóbb eléred az álmaidat. 

Az én kérdéseim: 

1. Mióta írsz?

2. Ki a kedvenc karaktered és miért ő?

3. Ha valós személy akkor találkoztál már vele? 

4. Mi a legnagyobb álmod? 

5. Krumpli vagy rizs?

6. Hány blogot viszel jelenleg? 

7. Mi az ami nélkül nem lépsz ki a lakásból?

8. Kedvenc parfüm?

9. Mi az a tanács amit a kezdő bloggereknek adnál?

10. Blog írás vagy egy könyv olvasás? 

Az én kihívottam Tóth Lili és Dolores Faria. Remélem válaszoltok rá. Köszönöm előre is. Puszi: Andrea :). 

3/28 ⚽️ Értsd meg szeretlek ⚽️

Lili: 

A szobába ültem és az előttem lévő férfit figyeltem, aki olasz barátját próbálta elérni sikertelenül. Szemei szinte villámokat szórtak felém. Tudtam, hogy hibáztam amikor elárultam a nevét, de annyira felhúztak, hogy nem tudtam kontrollálni magam. Mikor Zlatan meghallotta, hogy kimondtam Marco nevét minden szó nélkül karon ragadott és felhúzott a buszra. Egész úton alig szóltunk egymáshoz és még a kocsiba sem volt túl bőbeszédű. Kipakoltunk majd a szobánkba mentünk ahol azonnal Verrattit próbálta hívni. 

- Nem veszi fel! - Dobta mérgesen az ágyra a mobilt. - Beszélnem kell vele, mielőtt egy magazinba látná meg.

- Sajnálom. - Suttogtam már ezredszerre.

- Sajnálod? - Nézett rám mérgesen, és nagyon megrémisztett ez a hideg, kemény tekintet amit még nem sokszor láttam. - Nem sajnálkozni kéne hanem gondolkozni!! Hogy képzelted ezt Lili? Tönkre teszel egy boldog családot. Azt gondoltam okosabb vagy!

- Én tettem tönkre? - Háborodtam fel. - Én? Tudod ki tette tönkre Zlatan, Lolita!! Ja. és a kedves sport társad. Hányingert kapok az ilyen pasiktól akik kapcsolatba vannak és félre kúrnak. Marconak miért nem volt ennyi esze?

- Lili nem erről van szó.

- Akkor miről? - Kiabáltam teljes hangerőn.

- Semmit nem kellett volna mondani! - Emelte fentebb ő is a hangját. Nem sűrűn fordult elő, hogy így kiabáljunk egymással. - Te is tudod, hogy ezek a firkászok milyenek? Egy szavadon is sokáig lovagolnak nem, hogy egy mondatodon!!! Simán el kellett volna sétálni, és csöndben maradni.

- Tűrjem el ezt? - Kezdtem bele egy másik érvbe. - Tűrjem el, hogy a pasimat úton- útfélen vádolják? A kapcsolatunkban pedig mindig előjön ez a nő, és újra veszekszünk miatta. Amúgy meg honnan tudják, hogy terhes?

- Az egy jó kérdés. - Váltott egy kicsit csendesebb hangra és újra mellém ült az ágyra. - De hogy fog ebből Marco kimászni?

- Csak az érdekel, hogy más mit érez? - Lábadt könnybe a szemem.- Az mikor fog, hogy én mit érzek? Tudom, hogy hibáztam, de mikor arról a nőről van szó kiborulok, és nem tudok gondolkozni, csak a szívem hajt. Még Alexandrára sem vagyok annyira féltékeny mint Lolára.

- Mikor érted meg, hogy nem érdekel, Lola. Csak te! - Fogta meg a kezem, de én kihúztam az enyémet belőle.

- De akkor este nagyon is érdekelt! Lefeküdtél vele, és megcsaltál. - Zokogtam. - Attól a naptól kezdve érzem azt, hogy meginogtam. Próbálom elfelejteni és mosolyogni, de a szívembe mindig ott marad, és kedvem lenne olyan dolgokat tenni azzal a nővel, ami nem legális. Gyűlölöm!! Te pedig még továbbra is tartod vele a kapcsolatot és segítesz neki. Jobb lenne, ha visszaköltöznék Rómába. Stephannal amúgy is kibékültünk.

- Ne Lili, - Nézett rám riadtan. - Szeretlek! Nézd nem vagyok az a romantikus típus és sosem gondoltam azt, hogy lesz egy lány aki ennyire a szívemhez nő! Én utálok érzelgősködni és nem is vagyok ilyen, de te megváltoztatsz. Sok érzés kavarog a kapcsolatunkkal bennem. Lolita teljesen olyan volt mint te. Nem tagadom megfogott a szépsége és a bája. De te jutottál eszembe róla. A Skype beszélgetés után próbáltalak hívni, de nem vetted fel. Dühös lettem és csalódott, hogy annyit sem jelentek neked, hogy felvedd.

- Ez nem igaz. Csak bedöglött a telefonom. Te jelented nekem a mindent. Nem akarom, hogy rosszba legyél Verrattival. Felhívom én, és elviszem a balhét.

- Nem várhatom el ezt tőled! Majd megoldódik valahogy. - Sóhajtott egy nagyot és egy puszit nyomott az arcomra. - Mellesleg ünnepelni szerettem volna veled, Maxival és a családoddal ma este, és boldog vagyok, hogy van is okom rá.

- Nagyon jól játszottál Zlatan! - Dicsértem meg. - Letusolok, és átöltözök.

- Lili szeretlek. - Csókolt meg én pedig átöleltem és szorosan magamhoz húztam. Eszembe jutott, hogy nem tudnék mást ennyire szeretni, és ha elveszíteném a szívem örökre összetörne. Ezen mélázva pedig újra sírni kezdtem.

- Mi a baj? - Nézett rám riadtan.

- Én is szeretlek! Kérlek Zlatan, zárjuk le ezt az ügyet. Küldd el a pénzt, és ne beszéljünk róla! Soha nem akarom, hogy Lolita közénk álljon.

- Rendben. Holnap átküldöm és miután kimentettelek Marconal örökre elfelejtjük ezt a dolgot. Hiszen koncentrálni kell a lakodalomra.- Mosolygott rám, majd csendben hozzá tette. - Vagyis a polgárira.

- Nagy esküvőt akarok! - Vágtam rá, mert nem akartam, hogy a bugyuta félelmeim miatt ő ne legyen boldog. - Fehér ruhával és sok koszorús lánnyal. Hatalmas bulival és amivel csak egy ilyen dolog jár.

- Igazán? - Lepődött meg, de láttam, hogy jól esik neki a döntésem.

- Igen, ha te ezt szeretnéd, persze. - Vágtam rá de a hangsúlyom nem tudta letagadni mit is érzek valójában.

- Most meg mi van?

- Semmi Zlatan, de te is tudod, hogy mindig is az volt a kapcsolatunkba amit te akarsz, és ha nem így volt akkor elmentél. Nem akarom újra ezt.

- Lili ne már...

- Bármi történt köztünk, csak a te álmaidat helyeztük előtérbe. A te vágyaidat.

- Lili ne kezdjük! -  Jött közelebb, de én az ablakhoz hátráltam. - Még mindig itt tartunk ahol év elején? Ennyire nem tudod feldolgozni a döntésemet?

- Igen, hiszen ha nem itt játszanál nem lenne ilyen nagy a távolság, és nem lenne most Lolita, de te mégis Angliába jöttél és nem oda ahol én vagyok.

- Kellett a kihívás.

- Egy ilyen csapattal aki még B.L.-be sincs?

- Lili ne csináljuk ezt. Miért akarsz mindig veszekedni? Ez a munkám és a célom, hogy nyerjek, és ha megnyerem az Európa Ligát....

- Ha megnyered. - Vágtam a szavába, de ő csak folytatta.

- Érzem, hogy sikerül, és után irány a B.L. Kellett a kihívás és ez tűnt a legjobb csapatnak. Szeretek itt focizni. Sok barátot szereztem és lehet én leszek December legjobb játékosa.

- Jó hagyjuk, felejtsd el! Sosem foglak meggyőzni. - Néztem rá. - Maximum fél óra és elkészülök. Szólok anyáéknak is, hogy készülődjenek.- Léptem volna ki az ajtón, de utánam szólt.

- Ne szólj nekik kérlek! Úgy döntöttem kettesbe akarok lenni veled... persze ha nem bánod?

- Nem, dehogyis, és amíg a fürdőbe leszek te felöltözhetsz.

- Lili gyere ide!

- Sietnem kell. Vagy még nem foglaltál asztalt?

- De.

- Akkor főleg, és tényleg maximum fél óra. Nem szoktam sosem elhúzni tudod.

- Igen, de gyere ide! Nem akarom, hogy ilyen hangulatban készülődjünk. - Mondta én pedig közelebb léptem hozzá. Megsimogatta az arcom majd ajkaimra pillantott amitől testem átjárta a borzongás és a csókjára sóvárogtam. Belenéztem mogyoró szemeibe majd picit megnyaltam kiszáradt számat. Szerencsére megértette mit akarok majd először puhán aztán vadul csókolt meg és a szekrény oldalának döntött.Levette rólam a pulóverem, majd a pólóm alá csúsztatta a kezét. Én is hasonlóan tettem, és nem sok idő múlva már róla is lekerült a felső ruházata. Az ágy felé húzott, de mikor már épp kezdtünk volna belemelegedni anyám lépett be az ajtón, minden kopogás nélkül. Zavartan kaptam magam elé a ruháimat, miközben anyám úgy állt mint ha sóbálvánnyá változott volna. Mikor felocsúdott megköszörülte a torkát és Zlatan felé emelte tekintetét.

- Csak a kisfiad megszerettem volna fürdetni. Elég késő van már a számára.

- Nem szükséges. - Mondta nyugodt hangon barátom, és magára kapta a maradék ruhadarabjait. - Szünet van, és ilyenkor addig van fent ameddig csak akar. Viszont kérni szeretnék egy kis vigyázást rá, mert Lilivel vacsorázni megyünk.

- Ilyen későn? De hát már mindjárt éjfél.

- Nézd, Diána, így hátha kevesebben ismernek fel, de mielőtt elmegyünk Péterrel is szeretnék beszélni.

- Jó a nappaliban van, éppen televíziót néz.

- Köszönöm, mindjárt kimegyek.

- Én pedig letusolok. - Néztem rájuk és elindultam az említett hely felé.

Zlatan:  Idegesen pillantottam Lili után, majd mikor az anyja is egyedül hagyott kinyitottam a szekrényt és elővettem a ruháimat. Egy inget, hozzá illő nyakkendőt, és a fekete nadrágomat vettem fel. Lili imádja, hogyha így vagyok felöltözve, és mivel ez egy különleges vacsora, így a ruhám sem lehetett hétköznapi. Az egyik fiókom rejtetett zugából pedig előhalásztam a pár napja odarakott dobozkát.Felpattintottam a tetejét és reméltem Lilinek is ugyanúgy fog tetszeni ahogy nekem. A veszekedésünk ellenére pedig kedvező választ kapok. Először szerettem volna a szüleivel beszélni, hiszen úgy gondoltam ez az illendő. Nagyon szerettem barátnőmet és tényleg elakartam venni, úgy ahogy azt kell. Nagy esküvőt terveztem, ahol az egész baráti köröm és a családom is látja milyen fantasztikus lány jön hozzám. Lili pedig olyan lenne mint egy királylány az ő focista királya mellett. Elmosolyodtam a hasonlaton, hiszen valóban úgy  gondoltam magamra. Ki is lehetne nálam jobb a pályán? Valószínű senki. Gyorsan befejeztem a mélázást majd lesiettem a lépcsőn, hogy megkerestem Diánát és Pétert. A nappaliból kiszűrődő televízió és Maxi nevetgélése már a lépcső közepéből hallható volt így könnyű volt a nyomukra bukkanni.

- Apa mikor alszunk együtt? - Szalad hozzám fiam.

 - Kicsim, mi most Lilivel elmegyünk valamerre és lehet csak holnap délelőtt jövünk haza, viszont megígérem, hogy minden percet veled fogok utána tölteni. Rendben?

- Jó, de miért vagy így kiöltözve? Díjátadóra mentek?

- Nem, dehogy is, csak egy különleges vacsorára viszem Lilient. De most ha nem haragszol beszélnem kell Lili szüleivel. Nem baj?

- Nem, addig én bekapcsolom fent a mesémet.

- Jó, szeretlek kicsim. - Öleltem magamhoz, és mikor eltűnt a a lépcső fordulóba Lili családja felé vettem az irányt, miközben egyre idegesebb lettem.

Lili Egy hajmosás és egy nyugtató zuhany után törölközőt tekertem magam elé és beléptem a szobába. Szerelmem már nem volt bent, így ledobtam a vizes dolgaimat az ágyra majd egy szexi fehérnemű szettet vettem magamra. Soha nem lehet tudni mit hoz még az éjszaka. A tudományom sajnos csak eddig terjedt, hiszen a szekrényem előtt álltam és szinte semmi olyat nem találtam ami illett volna egy romantikus, elegáns vacsorához. Sajnos sok ruhám maradt Milánóba, ám ahogy a bőröndömre siklott a tekintetem megakadt egy ruhán ami nagyon ismerős volt. Kivettem és a szavam is elállt. Ez meg hogy lehet? Az a ruha keveredett bele amit azon a szülinapi bulin viseltem amikor Zlatan - mint mondta- beadta a testvére dolgait és belém szeretett. Vajon rám jön még ennyi év után? Úgy gondoltam nem veszíthetek vele semmit így felpróbáltam. A szívemet elöntötte a boldogság és a büszkeség, ugyanis a ruha tökéletesen állt. Felraktam egy elegáns mégis visszafogott sminket majd a lépcső felé indultam. A fürdőből vidám kacagás hallatszott ki amint Maxi és anyám a saját maguk kialakított nyelvén bolondoznak.A nagy nappaliban aztán megpillantottam apámat és Zlatant. A szívem vadul kalapálni kezdett mikor megláttam. Hihetetlenül elegáns és jóképű volt. Mikor felnézett rám szemeiből kiolvastam, hogy tetszik neki amit belőlem lát, édesapám szemébe pedig mintha könnyek jelentek volna meg. 

- Készen vagyok. Mehetünk? - Léptem hozzá közel. - Mi az? - Néztem idegesen ide-oda kettejük között, mert annyira furcsának tűntek.

- Semmi, csak egy picit elbeszélgettünk a barátoddal. - Szólt apám. - Milyen gyönyörű vagy kislányom.

-  Ez csak egy régi ruha, de köszönöm. - Pirultam el- Miről volt szó? 

- Majd megtudod, de mennénk? - Sürgetett Zlatan, és egy gyors elköszönés után már a Volvóba ültünk. 

- Ugye még nem akarsz holnap visszautazni? - Nézett rám, és lehalkította a rádiót. 

- Nem, dehogyis, addig akarok maradni ameddig csak lehet. 

- Felőlem maradhatsz végleg. 

- Zlatan, még egy csomó dolog maradt Milánóba. 

- Akkor hozd át őket. Én nem lennék ellenére. - Állt meg a piros lámpánál és megszorította a kezem.

- Mit beszélgettetek apámmal? - Vetettem fel mire zavartan csak megrázta a fejét. 

- Majd ma megtudod, pár percen belül jó? Csak ne kíváncsiskodj. 

- Egy pici támpontot sem adsz? - Érdeklődtem, és már eléggé felcsigázott lettem. 

- De nem ám, viszont megígérek annyit, hogy imádni fogod. Eléggé kitettem magamért. 

- Ó igazán? 

- Ma este nem alszunk otthon. - Ejtette el kis információt, majd újra indított én pedig kinéztem az ablakon és izgatottan vártam a mai estét.

Ha tetszett a rész, kérlek írjatok, és ha van kedvetek olvassátok el a Blogon kívüli részt ami a fél1-es gondolataimat tükrözi, szóval bocsi. #miisittvagyunk 

Sziasztok!! Nem akartam külön részt írni már ennek a tegnap előtti UEFA kupa döntőnek, de nem bírom ki, hogy ne tegyek róla megjegyzést. Úgy indultam neki az estének amit barátaimmal néztem, hogy nem tudtam mi lesz. Persze mindenki mondogatta, hogy az United az esélyesebb, mert hát az Ajaxba rengeteg a fiatal rutintalan játékos. Azért, egy ilyen furcsa és különös szezon után már semmibe sem voltam biztos. Egyik közösségi oldalamra sem tettem ki semmit a meccsel kapcsolatban. Direkt azért, mert nem akartam kísérteni a sorsot.. 😊 Zlatant "rendesen" azóta a mérkőzés óta nem láttam amióta lesérült. Olvasgattam róla, és az Instagrammját is mindennap legalább vagy 5x megnéztem. Voltak hírek róla, és meglepő módon ő is elég aktív volt a közösségi oldalain, de nem mertem hinni csak a szememnek. Tegnap pedig mikor mutatták a szívem majd kiugrott a helyéről. Láttam, hogy boldog és az a bevonulás. Le se tagadhatta volna magát. Aztán a mérkőzés. Komolyan annyira, de annyira izgultam, és őszintén megmondva még a 2. MU gólnál sem nyugodtam meg. A focinál mindig benne van az, hogy bármi lehet. Persze ezért is imádom. 😁 a kiszámíthatatlanság. A döntő Svédországba volt, így Zlatan tök otthon érezhette magát. Na és a volt csapata játszott a jelenlegivel. Az eredmény végül 2-0 lett és mikor lefújták úgy bőgtem mint valami óvodás. A csapatba kb 4-en mankóval mentek átvenni a díjat. Zlatannál nem volt mankó... csak néha. Lehet szégyellte, vagy nem tudom. Úgy gondolom ő olyan játékos akinek a hatalmas egója nem engedte volna ezt meg. Tényleg boldog voltam és vagyok, hogy így sikerült lezárni a szezonját. Az 5-ből 3 kupát nyert meg a Machester Uniteddel. Igaz, hogy nem lettek bajnokok a P.L.-be, de így is bejutottak a Bajnokok Ligájába. A mostani állapotát látva pedig úgy  gondolom sokkal hamarabb fog visszatérni mint mondják, és reményeim szerint marad Európába. Lehet írok majd még egy olyan posztot ahol Stephan évét írom le, hiszen ő is nagyon fontos szereplője a Blognak. Eddig úgy tűnik, hogy A Róma 2. helyen végez a tabellán.. bár az a holnapi mérkőzéstől is függ, de bizakodó vagyok. Azt gondolom összességébe jó évet zártak a fiúk. Ki így ki úgy, hiszen Stephan is nagyon belelendült a végére, és megint csatlakozhatott a válogatotthoz.