2/ 13. Fejezet A lebukás és irány Párizs!!

Sziasztok!!! Új rész.... ééééésss Boldog szülinapot ZLATAN!!!! Ebben a hónapban dupla szülinap lesz...először Zlatan aztán Stephan :).  Szinte hihetetlen, hogy ennyi idősen (35) is így néz ki... és húú.. EGYSZERŰEN TÖKÉLETES.. Bár az igaz, hogy a játék nem úgy megy neki mint szeretném, és ahogy ő tudna focizni... de hát... P.L. és... személyes véleményem szerint egy nagy baromság volt oda igazolnia...:(  De jöjjön az új rész jó olvasást, és ne felejtsétek. Várom a véleményeket. :). 

Másnap bementem a szerkesztőségbe, mert beszélni akartam Paolóval. Sokat tanakodtam, hogy mit kéne tegyek és végül arra jutottam, hogy nem kérem a hotelt, hiszen van saját lakásom és olyan keveset vagyok ott, miért ne használnám ki a lehetőséget. Remélhetőleg Zlatan is belemegy ebbe és nem fog patáliázni ez miatt. Beléptem a munkahelyemre és félénken bekopogtam főnököm irodájának üvegezett ajtaján. Mivel látta rajta, hogy sehogy sem tudom elkezdeni a mondandómat feltolta a szemüvegé és kedvesen megkérdezte:

-          Miről van szó? – Sötét szemeiből jóindulatot olvastam felé és reméltem nem fog megharagudni a választásom miatt.

-          Csak, hogy… nekem nem kell a szállodát fizetni, mert… én nekem lesz lakásom.

-          Szerveztél magadnak? – Lepődött meg.

-          Igen…vagyis remélem, még megvan. Csak szólni akartam róla. – Mondtam.

-          Rendben van… de ha nem vagyok túl indiszkrét, akkor ez Stephan El Shaarawyhoz köthető?

-          Tessék? – Kérdeztem.

-          Ó akkor még nem láttad a lapokat. Néz meg. – Mutatott az egyik konkurens magazin címlapjára. Amikor megláttam azt hittem, hogy ott helyben elájulok. A képen én és Stephan vagyunk amint a Nápolyi szálloda bárjában csevegünk majd azt, hogy átkarolva megyünk a lift felé. A szöveg pedig az: Újra együtt?

-          Ez meg… én… - Habogtam. Te jó ég ha ezt Heléna meglátja, vagy Zlatan. – Mi csak barátok vagyunk. Elkísértem a válogatott utolsó meccsére, amiről anyagot is gyűjtöttem. Itt van a gépemen. – Vettem elő a fényképező gépet. – Csak munka miatt mentem oda és… egy szállodába töltöttük az estét… mi nem…

-          Lili nem kell magyarázkodnod. Semmi közöm a magánéletedhez, csak a cikk azt írja, hogy Zlatannal voltál még nem régen.  – Magyarázta. Na basszus most mit hisz rólam, hogy egy kurva vagyok??

-          Most is vele járok, és… az ő egyik lakásába költözök, de… most mennem kell.

-          Rendben van akkor, szia és sok szerencsét. Várom majd az anyagokat.

-          Jó. Szia. – Köszöntem el majd kiléptem az épületből. Megvettem a lapot és vártam, hogy barátnőm hazaérjen. Annyira ideges voltam, hogy szinte semmit nem tudtam kezdeni és a munkára is olyan nehéz volt figyelni. Heléna csak este jött haza, és mikor minden élményről beszámolt tudtam, hogy én jövök.

-          Heléna beszélnünk kéne egy fontos dologról.

-          Jó, de valami baj van?  - Foglalt helyet mellettem a kanapén.

-          Szeretném, ha ezt elolvasnád, és majd utána megmagyarázom a helyzetet. – Adtam oda neki a lapot. Heléna nagy szemekkel meredt a címlapra és olvasni kezdte a magazint. Pár perc múlva kérdően nézett rám.

-          Szóval mi az igazság?

-          Az, hogy elmentem Nápolyba és tényleg egy szállodába voltunk. Sőt még ittunk is pár italt, de....  – Viszont nem tudtam befejezni, mert csöngettek és mikor megláttam Zlatant az ajtóban örömömbe a nyakába ugrottam, de ő eltolt magától.

-          Ez aztán a meglepetés. – Mosolyogtam rá, de az arca nagyon furcsa volt.

-          Ez én is mondhatnám. – Hallottam szigorúan a hangját. – Mondd, mi a fene van közted és Stephan között? – Szegezte nekem a kérdést és szemei szinte villámokat szórtak felém.

-          Csak barátok vagyunk….

-          Igazán? Akkor azért jelent meg ez a hülyeség??  –  Dobta nekem az újságot.

-          Éppen most próbáltam elmagyarázni a tesódnak…. Hogy…

-          Na nem… beszéltem Stephannal és úgy mosolygott mint a vadalma aminek te vagy az oka. Azt hittétek, hogy hülye vagyok? Eljövök ide, hogy meglepjelek, mert rohadtul hiányoztál már. Felhívtam Stephant, hogy segítsen, megszervezni a meglepetést erre meg össze-vissza habog, hogy nem akar látni, de közben meg olyan a feje mint valami… nem is tudom. Csak röhögött össze- vissza. – Zlatan szinte már kiabált velem én pedig egyre kisebbnek és kisebbnek éreztem magam.

-          Sajnálom, de nem tudtam, hogy ez lesz belőle. Nem akartam megtenni, de megtörtént igen. Lefeküdtem vele, de csak téged szeretlek és…

-          Lili mért? Én mindent megpróbáltam és…

-          Igazán? Akkor mért nézed még mindig hülyének az embereket? – Vágtam vissza és szerencsére egyből tudta miről van szó.

-          Ez most nem tartozik ide.

-          Ó dehogy nem. – Csattantam fel. – Igenis ide tartozik. Tegnap is ez a nagy bejelentés meg a körítés aztán nem volt LÓFASZ SE!!!! Tudod mennyire vártam a bejelentésedet??? Szinte majd felrobbantam a méregtől.

-          Én pedig most vagyok ilyen állapotban.

-          Tudod mit pont MIATTAD történt meg a dolog, mert pont LE SE SZARSZ!!! Mégis mi a fenét képzelsz magadról? Azt hiszed akkora király vagy, hogy mindenki hasra esik a nagyságodtól, közben pedig ezerszer jobb játékosok vannak nálad… és… Stephan ott volt, amikor te nem.

-          Megáll az eszem. Ide jövök, hogy örülj, mert amikor hívtalak nem jöttél el hanem Nápolyba mentél. Nem ő a pasid vagy talán tévedek?

-          SZÜNETELÜNK, NEM RÉMLIK!!!

-          De ez nem jogosít fel, hogy mindenkivel összefeküdj és…

-          Ó és téged talán jogosít, hogy mindenféle szőke csajjal bájologsz?

-          Csak egy rajongó és….

-          NEM ÉRDEKEL! Menj el! – Nyitottam ki az ajtót.

-          Nem, amíg meg nem beszéljük a dolgokat. – Vitázott velem tovább.

-          Nem tudtam, hogy Párizsba leszel. – Néztem rá és reméltem ezzel egy kicsit menthetem magam. – Végig abban a hitben voltam, hogy Svédországba lesz és senki nem szólt róla, hogy nem. – Mondtam de Zlatan nem válaszolt, hanem mérgesen kivonult a konyhába majd mérgében felrúgta az egyik széket.

-          Azt hiszem én most elmegyek sétálni. Jobb ha ezt ketten intézitek el. – Nézett rám barátnőm majd otthagyott minket a lakásba. Fogalmam sincs, mit tehetnék vagy mondhatnék, amivel jobbá tenném a helyzetünket.

-          Bocsáss meg, és tényleg sajnálom. – Nyögtem ki végül, majd megpróbáltam megfogni a kezét, de eltolt magától.

-          Alexandrával is így volt. – Kezdte, de mintha csak magának magyarázná. – Benne is megbíztam, és erre… megcsalt. Már sosem volt olyan a kapcsolatunk, mint azelőtt, mert féltem, hogy újra megteszi.

-          Én nem teszem meg még egyszer. – Bizonygattam majd a szemébe néztem és ezt mondtam. – Ahhoz túlságosan is szeretlek.

-          Lili ha szerettél volna…akkor nem itt tartanánk.

-          Jó igazad van, de véletlen volt. Mellesleg nehogy már engem vádolj mikor te is össze-vissza ölelgeted a lányokat!!! – Vetettem fel újra, mert egyszerűen tudni kell, hogy mennyire zavar.

-          Azok csak rajongók.

-          Na és ki tudja bizonyítani? – Tettem fel a kérdés.

-          Szerinted elváltam volna ha nem akarnék tőled semmi komolyat Lili? Mégis akkor mi a szarért csináltam volna végig ezt a procedúrát…aminek még nincs vége.

-          Tényleg sajnálom. – Ültem le a székre bánatosan. – Annyira, de annyira sajnálom… tudod borzalmasan örülök, hogy itt vagy és… nem gondoltam volna, hogy az EB előtt találkozunk. Mellesleg kérni szeretnék tőled valamit…vagyis kérdezni.

-          Mi lenne az?

-          Lakhanták abba a házba, ami a miénk? Elvileg, mert most, hogy szünetelünk… szóval… egyáltalán megvan még?

-          Igen… jelenleg ott lakok, mert?

-          Csak mert úgy néz ki, hogy Párizsba utazok az E.B.-re és onnan fogok dolgozni.

-          Komolyan? – Csodálkozott.

-          Igen, bár azt hittem Heléna már elmondta az egészet.

-          Semmit nem mondott erről. – Nézett rám majd leült mellém én pedig elmondtam mindent töviről hegyire és a végén a lakásnál kötöttünk ki.

-          Szóval ezért kérdeztem rá a lakásra.

-          Jó… persze szívesen jöhettek a munkatársaddal engem nem zavar, mert én úgyis a csapattal leszek és csak néha ugrok haza egy- egy cuccomért.

-          Szeretném, ha velem lennél. – Fogtam meg a kezét. – Én tényleg nem akartam ezt tenni.

-          Jó… akkor holnap visszajössz velem?

-          A kollégáimmal gondoltam, de akkor veled megyek ez nem kérdés. Köszönöm szerelmem.

-          Nem tudok rád haragudni. Amúgy milyen volt a bemutatót?

-          Jó… főleg az tetszett mikor megmutattad az alsódat…az nagyon sexi volt.

-          Ha gondolod, megmutathatom újra…de most csak neked. – Szólt, majd megcsókolt és bevitt a szobába és végre újra egymáséi lettünk.

-          Úgy gondolom, hogy befejeztük a szünetelést. – Mosolygott rám mikor már meztelen mellkasán feküdtem.

-          Igen, annyira jó lesz egy hónapot Párizsban dolgozni. Annyira hatalmas megtiszteltetés tudod?

-          Igazán büszke vagyok rád. Na és kinek fogsz szurkolni?

-          A Magyaroknak természetesen…de… kicsit neked és kicsit az olaszoknak is.

-          Értem. – Komolyodott el és tudtam, hogy rosszat szóltam. – De te leszel akkor is az első és köszönöm, hogy megbocsájtottál nekem. – Csókoltam meg puhán.

-          Ejtsük a témát jó? Nem akarok erről beszélni többet.

-          Rendben, de nekem most fel kell hívnom a kolléganőmet, hogy mikor indulunk meg ilyesmi. – Néztem rá majd egy puszi után kivonultam a szobából. Csütörtökön reggel utaztunk el Párizsba és mivel már korán elindultunk a délelőtti órákba már Francia országban kötöttünk ki. Zlatannal ketten mentünk a lakás felé, mert a kollégáim nem akartak velem tartani. Kicsit furcsálltam, de nem tulajdonítottam nekik nagy fontosságot. Beértünk majd gyorsan lepakoltunk, de mivel mindkettőnknek programja volt elbúcsúztunk egymástól.

-          Este együtt vacsorázunk? – Kérdezte Zlatan.

-          Igen persze… mikor végzel?

-          Nem tudom még eléggé sok a dolgom, tudod sajtótájékoztató meg ilyen fotózás meg áááá annyi baromság van a foci mellett. Meg még van egy A-Z-s fotózásom is. Neked mi a program?

-          Egy felkészítő tájékoztató lesz az újságíróknak és a téveseknek a terror miatt. Ilyen előadás féleség csak, hogy ha lesz valami robbantás vagy valami, akkor mi a teendő.

-          Nyugi nem lesz semmi baj. – Mondta majd adott egy csókot. – Akkor este.

-          Jó…. szeretlek. – Szóltam utána. – Várj még.

-          Igen?

-          Azért, ha lesz egy kis idős napközben nem futunk össze?

-          Deee… persze… majd meglátom… rád csörgök. Szia.

-          Szia. – Köszöntem el majd belevágtam a munkába. Megnéztem a csapat sorsolásokat és, hogy mikor melyikre van jegyünk. Mikor láttam, hogy Svédország meccse is közte van majd kiugrottam a bőrömből. De azt is láttam, hogy jövő Pénteken egymás ellen fognak pályára lépni Stephannal. Na hogy ott mi lesz.

-          Elmegyünk várost nézni? – Kérdezte Kamilla. Annyira jólesett, hogy Magyarul beszélhetek valakivel. Tudtam Olaszul és Angolul is, de azért az anyanyelv az más.

-          Persze menjünk. Már jártál Párizsba?

-          Még nem, de annyira csodaszép és tök jó, hogy szinte az egész Francia o-t bejárhatjuk.

-          Igen én is boldog vagyok. Hol kezdjük?

-          Nem tudom…. bárhol. – Nevette el magát és hosszú fekete haját lazán összekötötte. Kamilla nagyon széplány. Fekete dús haja csillogott a fénybe, és smaragd zöld szemei csak úgy világítottak. Karcsú és magas alakja minden férfit levett a lábáról. Mégsem volt elszállva magától és ennek az ártatlan kisugárzásnak is köszönhette, hogy a pasik olvadoztak érte. De nem akart komoly kapcsolatot. Kicsit olyan volt, külsőre, mint Alexandra, csak zöld szemekkel, és sokkal kedvesebb természettel. Szerencsére mellette azért nem éreztem azt, hogy egy nulla vagyok. Még csak két éve élt Olaszországba. Miután Budapesten elvégezte a kommunikációs főiskolát összejött egy olasz pasival, aki miatt Milánóba költözött és azonnal megkapta az újságnál az állást. Sajnos a fiúval az óta szétmentek, de a munkája megmaradt. Sokkal többet jár viszont haza, és mikor elmeséltem, hogy lassan már négy éve nem voltam Magyarországon csak úgy csodálkozott. Másik két kollegámat nem igazán ismerem. Henrietta már több mint tíz éve van a lapnál és mindig is a pletyka rovattal volt elfoglalva, Márk pedig a férfi vonalat erősíti csapatunkban. A tévésekkel nem igazán találkoztam, de majd idővel őket is megismerem majd. Mindig elcsodálkozok, hogy mennyi szép hely van a világon és ebbe Párizs is beletartozik. Megmutattam Kamillának a főbb nevezetességeket majd elhatároztuk, hogy vásárolgatunk egy jót és mikor egy helyi boltba tértünk be megcsörrent a telefonom.

-          Szia édes mizu?

-          Merre vagy? Jó lenne találkoznunk… mert beszélni szeretnék veled.

-          Valami gond van? – Aggodalmaskodtam, mert a hangja nagyon komolyan csengett.

-          Neeemmm…..csak… beszéljünk jó?

-          Rendben van. – Majd megmondtam mihez vagyunk közel majd megígérte, hogy tíz perc múlva ott találkozunk. Kamillával sétáltunk és úgy éreztem totál eltévedtünk mikor Kamilla megfogta a kezem és így szólt:

-          Lili nézd már te jó ég az Zlatan Ibrahimovic.

-          Ó na végre. – Sóhajtottam fel és elindultam felé.

-          Csak nem oda akarsz menni hozzá? – Tudakolta.

-          De igen….

-          Interjút akarsz vele, azt hallottam nem valami jó fej, bár te nem rég dolgoztál vele és…. te jó ég. – Mondta mikor látta, hogy megcsókoltam Zlatant.

-          Kamilla ő Zlatan. – Mutattam be őket egymásnak. – Kamilla a kolleganőm, akivel együtt dolgozok az elkövetkező egy hónapba.

-          Igazán örülök. – Nézett rá Zlatan és mintha több időt töltött volna mustrálásával.

-          Én…. hú…. Nem is tudtam, hogy te…. Azt hittem, hogy El Shaarawy-val vagy együtt. Mert azt írták legutóbb.

-          Nem. - Most én jöttem zavarba. – Csak barátok vagyunk.

-          Na igen…akkor tudunk beszélni? – Nézett rám Zlatan és egy étterembe ültünk be. Ezúttal kettesbe. Nem akartam Kamillát egyedül hagyni, de Zlatan hajthatatlan volt.

-          Mi a baj? – Érdeklődtem miközben dinnyés limonádémat kortyoltam.

-          Az a baj, hogy ez nekem nem megy. Átgondoltam az egészet és nem tudom ezt így csinálni. – Hangja nagyon kimért volt és láttam rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát.

-          De hát mit?

-          Ezt az egészet, hogy Stephan meg te. Mondd hányszor feküdtél le vele?

-          Zlatan mért beszélünk erről? – Értetlenkedtem.

-          Mert felhívott és annyira idegesítő volt, hogy legszívesebben behúztam volna neki egyet. Felhozott téged és megint olyan beképzelt volt a hangja. Jövő héten úgy felrúgom, hogy hordágyon viszik le a pályáról.

-          Zlatan mégis hogy mondhatsz ilyet? – Emeltem fel a hangom. Még csak azt hiányozna ha Stephan lesérülne.

-          Ez az igazság Lili. Te vele csaltál meg!! – Csattant fel mérgesen mire egy pár ember felénk nézett.

-          Ne kiabálj már. – Csitítottam le. – Nem kell, hogy mindenki hallja. Mellesleg azt mondtad, hogy nem haragszol mielőtt szeretkeztünk volna.

-          De igenis mérges vagyok, csak hiányoztál és megkívántalak.

-          Kihasználtál?

-          Nem, hiszen te is be voltál zsongva. De miért nem voltam elég neked?

-          Ez nem erről van szó. Muszáj erről beszélni?  - Tettem fel a kérdést és annyira utáltam ezt az egész helyzetet. Legszívesebben elszaladtam volna valahova jó messze és kitöröltem volna ezt a beszélgetést.

-          Igen, mert tudnom kell. – Nézett rám és csodaszép barna szemeinek nem tudtam ellenállni.

-          Jó. Azért tettem, mert egyedül éreztem magam. Igen ez a jó válasz. Te folyamatosan bizonytalanságba tartottál, mellesleg ez most is így van, de már nem foglalkozok vele és ő ott volt. Olyanokat mondott, amiket hallani akartam és….

-          Értem. Szóval ő jobb mint én?  - Vágott bele a szavamba.

-          Basszus ezt egy szóval sem mondtam. – Néztem rá mérgesen. – Mért akarsz belemagyarázni olyat, ami nem volt?

-          Rendben akkor mennyiszer feküdtél le vele, mert tuti, hogy nem csak egyszer?

-          De igen csak egyszer és sajnálom. Nem akartam ezt. - Hajtottam le a fejem.

-          Már hazudsz is. – Nézett bele a szemembe. - Tudod az a durva, hogy ha egyszer megcsinálod, oké azt mondom tényleg véletlen volt, de te újra megtetted ami… ami már nem lehet, véletlen szóval én úgy gondolom, hogy mi most fejeztük ezt be és én visszamegyek Alexandrához. – Állt fel én pedig alig akartam felfogni, amit mondd.

-          Zlatan csak egyszer fordult elő. Kérlek én nem hazudok neked!! Fogalmam sincs honnan gondoltad ezt. Bevallottam, de csak egy alkalom volt. – Fogtam meg a kezét mikor a pult felé indult.

-          Lili hagyj békén. – Tolt el magától.

-          Nem szakíthatsz velem! – Tiltakoztam és a hangomból egyértelműen pánik hallatszott ki. – Nem teheted ezt, mert… nagyon szeretlek és te vagy életem szerelme.

-          Ne viccelj már. Ha én lennék, akkor nem hogy kétszer még egyszer sem dugtál volna félre.

-          De csak egyszer fordult elő!! – Hangom már szinte már pánik szerűen csengett.

-          Menj vissza Stephanhoz és hagyjuk egymást békén. – Szolt mikor már kint voltunk az utcán. Persze az emberek felismerték, de sem őt sem engem nem érdekelte. Elindult a kocsija felé én pedig kérés nélkül beszálltam a másik ülésre.

-          Beszéljük meg komolyan. Kérlek Zlatan… hidd el annyira, de annyira szeretlek én… bármit megtennék, érted hidd el. Amúgy meg honnan veszed ezt a két alkalmat? – Érdeklődtem.

-          Ugyan már Lili. Stephan azt mondta, hogy egy szállodába aludtatok egész este veled volt. Na meg ez az újság is eléggé egyértelmű az a mozdulat, amikor átölel.

-          Külön szobába aludtunk! HIDJ MÁR NEKEM!  – Sírtam el magam.

-          Na ezt most fejezd be vagy szállj ki! Nem viselek el egyetlen picsogó lányt sem.

-          Miért vagy ilyen bunkó? – Kérdeztem és abban a pillanatban nagyon haragudtam Stephanra és nem értettem miért jó neki, ha beállít egy hazudós idiótának.

-          Szerinted nekem milyen érzés ez Lili? Bazd meg, én, szeretlek, erre meg ezt teszed, csak mert nem jelentem be hogy hova igazolok? Ha tudni akarod szerződésem van, hogy 30.-áig nem jelenthetem be. Fogd már fel, hogy nem tehetek mást!!! De soha nem gondoltam, hogy ez így lesz. Hogy a legjobb barátommal. Most mondd meg nekem ez hogy esik? Kurva szarul!! Attól még, hogy nem sírok meg nem mutatom ki, attól még nagyon fáj, és… igenis szükségem lett volna a támogatásodra Lili. Nézd- Kereste a szavakat és most először láttam az arcán igazi érzelmeket. – Én sosem gondoltam volna, hogy lesz egy ilyen csaj mint te aki nem csak, hogy jólesik ha a közelembe van, de egyenesen várom, hogy velem legyen és sokszor még a focira sem tudok koncentrálni, mert csak az jár a fejembe, hogy mi van veled. Mikor bejelentetted, hogy megkaptad ezt a munkát nagyon büszke voltam rád, de féltelek is, mert egyedül vagy ebbe a nagyvárosba és jártok meccsről meccsre és amilyen világot élünk bármikor bajod eshet. Sokszor azon kapom magam egy-egy edzésen, hogy azon jár az eszem vajon jól vagy-e. Stephan a legjobb haverom, aki minden áron be karja bizonyítani, hogy sokkal jobb nálam. Én nem akarok versengeni, de nyilván nem fog leállni és most felhívott csak, hogy közölje, Pénteken jól elver majd minket Olaszország. Vicces, mert most a leggyengébb a válogatottjuk az elmúlt tíz évben, de nem foglalkoztam vele és feljöttél te is, hogy itt vagy. Mesélte, hogy vele voltál Nápolyba én meg mondta, hogy olvastam a lapokat erre meg, hogy nagyon jó este volt. A hangja tele volt arroganciával, mert tudta, hogy valahol csak legyőzött engem és pont ott rúgott belém ahol a legjobban fáj.

-          Zlatan kérlek, ne mondj ilyeneket! Én mindig a te barátnőd akarok lenni és…

-          Figyelj, Lili most jobb lenne, ha hagynánk egymást egy ideig. Legalább amíg tart az E.B. és utána leülnénk és megbeszélnénk merre tovább. Nyugodtan lakhattok a lakásba, hiszen az a tiéd is, de ne keressük egymást és kérlek, szállj ki a kocsimból.

-          Ne tedd ezt velem. – Suttogtam miközben peregtek le a könnyeim. – Sajnálom.

-          Én sajnálom a legjobban, mert szeretlek! – Nézett rám és barna szemeibe hatalmas fájdalmat láttam, de ami a nagyon rosszul esett, hogy tudtam csalódott bennem. Utáltam magam ezért.

-          Légy jó és vigyázz magadra. Mellesleg ha jöttök a meccseinkre és segítség kell, csak hívj, de másba ne. Legyen elég annyi, hogy én foglak keresni. Szia. Lili. – Majd miután kiszálltam indított és elhajtott.

2/12. Fejezet. Ma minden kiderül??

Sziasztok!! Elhoztam az új részt. Remélem tetszik. :). Várom a véleményeket. :). 

Másnap reggel ajtó kopogásra ébredtem, majd miután felfogtam hol vagyok köntöst húztam és kinyitottam az ajtót. Stephan mosolygó arcát láttam majd se szó se beszéd betódult a szobámba egy másik fiú kíséretében, akiben Marco Verrarttit ismertem fel. Kicsit meglepett a jelenléte, hiszen tegnap nem láttam a pályán, sőt még a kispad közelében sem.

- Szia te vagy Lili? – Kérdezte és válaszomat meg sem várva a ezt mondta:

- Az én nevem Marco Verratti.

- Tudom… a barátom csapattársa vagy. – Mosolyogtam rá és mikor kék szemei kérdőn néztek rám így folytattam: - Zlatan a csapattársad nem?

- De… persze Ibra. Igen jóba vagyok vele.

- Ennek örülök. Tegnap nem láttalak játszani.

- Mert le vagyok sérülve, de hát nem tudok én meglenni ezek nélkül az idióták nélkül akik a legjobb barátaim és most klub szinten sincs semmi.

- Mindjárt itt az E.B. szóval mindenki a válogatottjával van.– Szólt közbe Stephan. – Amúgy akkor mit döntöttél? Velünk tartasz?

- Nem tudom… én… oda mehetnek olyanok is akik nem fociznak?

- Persze, hiszen én is itt vagyok. – Válaszolt Marco. – Gyere, el nem harapunk.

- De nem ám, mellesleg ha már itt tartunk mindjárt reggeli.

- Rendben, csak elkészülök, és majd átkopogok.

- Oké akkor várom. – Mosolygott Stephan és miután a két fiú kisétált a szobámból a fürdő felé vettem az irányt. Egy lenge piros pántos ruhát vettem fel hajamat pedig csak lazán összefogtam. Enyhe sminket tettem fel majd átkopogtam Stephanhoz aki sötétkék farmert és világoskék pólót vett fel. A hotelban négyes asztalok voltak és mi Graziano Pellé és egy szőke lány mellett foglaltunk helyet. Úgy gondoltam, hogy a csapat tagja ő is. Esetleg orvosi stábhoz vagy valami másik brigádhoz tartozik. Stephan bemutatott minket egymásnak és mikor a nevét mondta meglepődtem:

- Varga Viktória. – Nyújtotta felém a kezét.

- Kovács Lilien. – Mosolyogtam rá majd csak úgy kíváncsisából megkérdeztem tőle:

- Magyar vagy?

- Igen, és gondolom te is. Győrben születtem.

- Én meg Budapesten. –Mondtam és mindketten meglepődtünk viszont a két fiú arcát is látni kellett volna, ők is ugyanúgy meglepődtek, mint mi. Egész reggeli közben trécseltünk a saját anyanyelvünkön és olyan jóérzés volt egy ilyen kedves lánnyal beszélgetni arról, amit én is szeretek: a fotózásokról. Persze ő a kamera túl oldalán van, de mesélte, hogy ő is kacérkodik már a gondolattal, hogy miután befejezi a modellkedést fotósnak állna Bár ez nem mostanában lesz, mert szerencsére nagyon jól fut a szekér és sok profi megbízása van. Örültem a Magyar szónak és, hogy használhatom az anyanyelvemet. Reggeli után mindenki visszavonult a szobájába és miután gyorsan összepakoltam küldtem Zlatannak egy sms-t, hogy minden jót a mai ruha promózásra. Nem vártam el, hogy visszaírjon, de jól esett volna egy köszönöm. Ahogy e méláztam Stephan szólt, hogy mehetünk majd felpakoltam a kisbőröndömet és követtem a fiúkat. Verőfényes napsütésben léptünk ki a szálloda ajtaján, és a buszról máris a privát repülőre szálltunk, ami Milánó felé vette az irányt. Már mindenkinek megvolt a helye, de Stephan utas társa kedvesen átadta nekem a helyét, hiszen még volt pár üres. Kicsit kényelmetlenül is éreztem magam, de Stephan megnyugtatott, hogy nincsen semmi baj. Annyi ismert és nagynevű játékos volt körülöttem, hogy csak kapkodtam a fejem. Jó volt a hangulat és már az enyhe idegességem is elmúlt. Főleg mikor Stephan végre csak rám figyelt.

- Félsz? – Nézett rám mikor már a levegőben voltunk.

- Nem, már nem. – Mosolyogtam rá.

- Semmi baj nem lesz. – Fogta meg a kezem. - Tudtad, hogy Zlatannak ma interjúja van? Meg ma jön ki a ruha márkájával.

     - Igen.. tudom, majd nézem élesbe.

-          Nem kérdeztél tőle? – Érdeklődött.

-          Nem… arra ami engem érdekel sosem válaszol, szóval…. nem tudom mi lesz bár talán azt is ma jelenti be, hogy hova igazol, de már nem tudok hinni neki. – Néztem rá bánatosan.

-          Gondolod, hogy elvált volna, ha nem akarna a közeledbe maradni?

-          Nem tudom… nem látok a fejébe és ez nagyon rossz.

-          Lili, ha úgy gondolod én…. szóval én reggel beszéltem vele.

-          Igazán? – Csodálkoztam. – De… ugye nem mondtál neki semmit rólunk? Vagyis a múltkori estéről? - Néztem rá, de Stephan csak hallgatott.

-          Kérlek, válaszolj már! 

-          Nem, csak annyit mondtam, hogy velem vagy most, mert összefutottunk a meccsen, de te munka miatt voltál ott… meg, hogy egy szállodába lakunk.

-          Ó basszus Stephan. – Mérgelődtem.

-          De ebben semmi nincs…..

-          Mi van, ha elkezd kombinálni?

-          Lili el van foglalva a mai chat interjújával és… azzal, hogy most otthon ő a sztár.

-          Már megint féltékeny vagy. – Vágtam rá.

-          Igen, mert mindig az jut eszembe, hogy én nem vagyok elég jó.

-          Basszus válogatott tag vagy és a klub csapatodba is fantasztikus idényed volt. Mi a fenét akarsz?

-          Azt, hogy ha az Olasz válogatottra gondol valaki, akkor egyből beugorjon neki az én nevem is, mert most ha akárkit megkérdezel, hogy a Svéd válogatottról akkor kijut eszedbe? Zlatan.

-          Stephan még csak 23 éves vagy Zlatan pedig 34. Előtted van egy egész karrier és rengeteg Európa és Világbajnokság, neki pedig lehet, hogy ez lesz az utolsó és mivel csak ő a csapat valakije nem hiszem, hogy meg fogják nyerni ezt a tornát. Egy fecske nem csinál nyarat. – Vázoltam fel a helyzetet de Stephan csak magába puffogott. Próbáltam valami más témát feldobni, de úgy láttam nem tud leakadni az ügyről, majd egy idő után csak úgy ott hagyott és átült az egyik csapattársa mellé. Kicsit haragudtam rá, de aztán meglepetésemre Viktória huppant mellém.

-          Látom egyedül vagy. Ide ülhetek? – Érdeklődött és miután enyhén bólintottam lehuppant a mellettem lévő ülésre.

-          Te most Stephannal jársz? – Érdeklődött és hosszú haját babrálta.

-          Nem, mi csak barátok vagyunk, tudod nekem van barátom…vagyis igazából most fogalmam sincs, hogy vagyunk. – Hajtottam le a fejem.

-          Lili a Svéd válogatott kapitányával kavar. – Szólt a másik ülésről Verratti.

-          Nem mondod??!! – Hüledezett Viki. – Te Zlatan..

-          Igen és nem. Nézd a mi kapcsolatunk eléggé zavaros és jelenleg is szünetelünk.

-          Nem lehet vele egyszerű, gondolom eléggé én központú.

-          Ez nem teljesen igaz. – Védtem meg szerelmemet és már csak az, hogy beszéltünk róla rádöbbentett mennyire hiányzik és, hogy mennyire szeretem.

-          Az igaz, hogy hamar durran és néha ok nélkül felkapja a vizet, de tud kedves és figyelmes is lenni és mellette sosem unatkozok.

-          Akkor Stephannal csak barátok vagytok?

-          Igen. – Vágtam rá.

-          Na és Stephan is így gondolja? Mert Graziano azt mondta még mindig te vagy neki az igazi. Pedig már nem kevés jelöltet mutattunk be neki.

-          Mutattunk?? – Csodálkoztam? -  Te is?

-          Igen, még jó múltkor küldtem neki egy fotót az egyik barátnőmről, de Stephan nem akart vele találkozni. Még mindig kötődik hozzád, bár ezt csak a vak nem veszi észre, milyen ha rád néz és milyen amikor veled beszélget. A hangja kedvesebben szól hozzád.

-          Szeretem őt és nem tudnám, nélküle elképzeli az életem, de csak barátság van köztünk Viki.

-          Nem is vonz? Megsúgom szerintem roppant vonzó férfi. – Mosolygott rám huncutul.

-          Néha igen, és hazudnék is ha nemet mondanék, de nekem más kell.

-          A Svéd kapitány. – Nevetett fel és sajnos vissza kellett ülni a helyére, mert készültünk a leszálláshoz. Stephan is mellém telepedett és hálát adtam az égnek, hogy már nem haragszik rám. Landolás után Viktóriával telefonszámot cseréltünk és reméltem még látjuk egymást máskor is.

-          Mi lenne, ha ma este nálam aludnál? Akár itt is megnézheted az interjút.– Ajánlotta fel Stephan mikor már a taxiba ültünk. – Vagyis Manuel lakásán, de ha azt vesszük, akkor nálam.

-          Kedves vagy igazán, de holnap mindenképpen be kell mennem a szerkesztőségbe és még át kell néznem pár munkámat. – Mondtam, de mikor az órára pillantottam láttam, hogy már mindjárt fél öt. Zlatan interjúja Európai idő szerint öt órakor kezdődött. Elhatároztam, hogy felhívom Helénát, hogy vannak- e már előkészületek.

-          Szia Lili. – Köszönt cseppet sem barátságosan, amit furcsálltam.

-          Szia mizu? Hogy állnak az előkészületek?

-          Jól, de én nem vagyok Párizsba.

-          Hogy hol? – Kérdeztem vissza meglepetten.

-          Párizsba van Zlatan. Azt hittem tudod, és… hogy őszinte legyek azt gondoltam te is ott leszel.

-          Nem mondta és én abban a hitben voltam, hogy Svédországba lesz.

-          Mondd mikor beszéltél vele utoljára?

-          Vasárnap még a meccs előtt, de egy szóval sem mondta nekem, hogy Párizsba megy, mert ha tudtam volna, akkor…. Akkor…

-          Lili jól vagy? – Kérdezte Heléna.

-          Igen… csak… annyira hülye vagyok… én…

-          Nyugodj, meg majd csak találkoztok még a héten, de most mennem kell. Szia.

-          Szia. – Köszöntem el és leraktam a készüléket.

-          Na mik a hírek? – Érdeklődött Stephan mikor látta, hogy elszomorodtam.

-          Semmi csak… te tudtad, hogy Zlatan Párizsba lesz?

-          Igen…én… tudtam…

-          Te tudtad és mégsem mondtad el??!!!! – Csattantam fel.

-          Lili mégis mit kellet volna mondanom. Azt gondoltam tudsz róla.

-          Nem… én nem tudok semmit. – Mérgelődtem – Akkor elmentem volna Párizsba és…

-          Nem velem töltöd a napot? Persze… én csak erre vagyok jó nem?

-          Tessék? Mire akarsz kilyukadni?

-          Hogy csak akkor kellek neked ha Zlatan éppen nincs a közeledbe.

-          Te jó ég Stephan te hívtál el magaddal.

-          Igen, de senki nem mondta, hogy kötelező eljönni velem és senki nem mondta, hogy pár nappal ezelőtt lefeküdj velem.

-          Ez most csak egy vicc ugye? – Értetlenkedtem és kezdtem méregbe gurulni. – Csak egy botlás volt és te is azt mondtad, hogy nem fontos.

-          Jó fejezzük be!! Nem akarok veled veszekedni Lili, mert ahhoz túlságosan is fontos vagy a számomra. – Mondta és szemei szomorúan csillogtak. A taxi először az én lakásom előtt állt meg, majd miután Stephan segített kipakolni egymással szemben álltunk az ajtóba. Eléggé kínos volt, de úgy gondoltam egy búcsúzós ölelésbe nincs semmi rossz. Magamhoz szorítottam és beszívtam kellemes illatát. Eszembe jutott Viktória kérdése: „ Nem is vonz?” De igen, de nem játszhatok, vele mikor csak a testét kívánom és az őrülten jó sexet vele. Ezt nem tehetem meg. Kikászálódtam az öleléséből és a szemébe néztem.

-          Akkor megyek. Örülök, hogy találkoztunk, és vigyázz magadra.

-          Te is, és Lili. – Szólt utánam mikor már majdnem beléptem az ajtón.

-          Igen? – Fordultam vissza.

-          Bocsáss meg nekem! Nem akarom, hogy haraggal váljunk el.

-          Nem válunk el így, hiszen barátok vagyok.

-          Oké, akkor minden jót. – Köszönt el még egyszer majd beszállt a sárga autóba és elhajtott. Eszembe jutott, hogy mindjárt öt óra így amilyen gyorsan csak tudtam felszaladtam a lépcsőn, ledobtam a táskámat. Izgultam, hogy mi lesz Zlatannal. Gyorsan bekapcsoltam a laptopom megkerestem a live linket és csatlakoztam az oldalhoz. Pontban öt órakor megkezdődött az adás és a show. Volt egy kis műsor majd megjelent Ő. Azt hittem kiugrik a szívem annyira helyes volt. Vártam és vártam, de csak nem derült fény a jövőbeli csapatáról. Csak az A-Z márkáról beszélt és mindenféle kerülő úton tért ki a téma előle. Online és a helyszínen is lehetett tőle kérdezni ahol minden elő került csak az nem amire vártam. Volt egy emlékezetes jelenet amikor egy lány megkérdezte, hogy van- e alsó nadrág is a termékek között meg, hogy hordja-e a saját márkáját erre csak úgy felállt és megmutatta az alsóját. Nagyon édes volt, azzal a széles mosolyával tuti, hogy tudta, hogy a csajok padlót fogtak. Nem tudtam mennyi ideig fog tartani, de már egyre jobban izgultam és mikor a nő, aki feltette a kérdéseket azt mondta, hogy az utolsó kérdés jön majd felrobbantam a méregtől. Mekkora egy idióta!! Mégis mi fene volt ez? Csak a márka és mikor egy kérdező feltett egy kérdést, hogy mi lesz a jövő újra csak hablatyolt és azt vettem észre, hogy ennyi. Vége az interjúnak és szinte semmit sem tudtam meg. Csak ültem a gép előtt és csak néztem magam elé. Elsötétült a képernyő én pedig hiába nyomogattam az indító gombot nem történt semmi. Megnéztem a kommenteket ahol az egyikben az állt, hogy egy igazi üzletember és, egy számító, aki átverte a rajongóit. Nem tudom mennyi idő volt mikor a telefonom csörgésére kaptam fel a fejem. Heléna nevét láttam a kijelzőn.

-          Szia, láttad? – Kérdezte feldobott hangulatba.

-          Igen és… meg sem tudok szólalni. Mi a fene volt ez?

-          A márka bemutatója…

-          De azt mondta, hogy bejeleni, hogy hova igazol.

-          Azt gondoltam ismered már annyira, hogy rájössz, hogy ez egy kamu.

-          Heléna én…. tényleg hittem neki, mert… én bíztam benne erre meg átvágott. Neki nem rossz ez?

-          Ő ilyen… ezt te is tudod, csak azért csinálta ezt a nagy felhajtást, hogy mindenki megismerje a márkáját. Szerinted ki a fenét érdekelné a ruha kollekciója, ha nem lenne előtte ilyen…

-          Ő Zlatan. Igenis az embereket érdekelte volna a ruha, mint ahogy a parfüm és az autó is.

-          Lili ne már. Nézd, holnap hazamegyek és átbeszélünk mindent jó?

-          Oké, de… én Csütörtökön már megyek Párizsba és nem tudom, mikor jövök vissza. Az anyagokat csak elektronikusan fogom átküldeni a szerkesztőségbe. Lehet, egész hónapban ott leszek.

-          Zlatannal?

-          Igen… lehet, de nem tudom. Baromira kiakasztott most!! – Mérgelődtem.

      - Jó. Hívd fel és beszéljétek meg – Tanácsolta Heléna majd lerakta a telefont. Annyira mérges voltam Zlatanra, hogy nem hívtam fel, hiszen még mindig nem tudtam, hogy hova igazol.