2019. január 28., hétfő

⚽ Megismerni és megszeretni 6. ⚽

 Stephan: Mikor tudatosult szüleimben a dolog, láttam, hogy erre igazán nem számítottak. Chiara kétségbeesetten nézett rám, miközben még mindig Nellat ölelgette.
- Nálunk akartuk elmondani - szóltam gyorsan közbe, remélve enyhítem kicsit a hirtelen beállt jeges légkört - a vacsorán.
- Mégis hány éves ez a kislány? - Hallottam apám hangját, aki újra végigmérte Nellat, és közelebb lépett hozzá.
- Nemsokára már tíz éves leszek- húzta ki büszkén magát a kicsi, és arcocskája pirospozsgás színben játszott.
- Jó ég, akkor te nagyon fiatalon szültél Chiara! Mégis hogy... és... - hitetlenkedett tovább anyám és egyre jobban kezdett kiakadni.
- Igen, eléggé, de remélem, hogy ha megismerik a lányom....
- Ezt nem tudom felfogni! A fiam is tudott erről? - Pillantott rám apám, én pedig nem hazudtam neki.
- Igen, tudtam, viszont jobb lenne, ha visszakísérnénk Nellat az édesapjához, és utána otthon, nyugodt körülmények között beszélhetnénk ezt át.
- Rendben, mi sem akarunk itt botrányt. Nem tenne jót a hírnevednek kisfiam - aggodalmaskodott anyám, ahogy körbenézett az oszladozó tömegen.
- Anya most baj van? - Tekintett fel Nella, ahogy Carlo felé közelítettünk, de szerelmem nem tudott megszólalni, csak könnyeit próbálta titkolni egy hatalmas szemüveggel.
- Nella nincs semmi baj, csak tudod az én szüleim kicsit szigorúbbak, és meglepődtek azon, hogy anyukádnak fiatalon született egy csodálatos lánya - nyugtattam meg, és reméltem sikerül is. Carlo gúnyos mosollyal várt minket, és bár legszívesebben azonnal orrba vertem volna, nem lehetett. A hely és az idő sem volt megfelelő.

- Sziasztok! Gratulálok a fantasztikusan játszott a csapatod, és...
- Mégis, hogy képzelted ezt, hogy a hátam mögött elhozod Nellat? - Vágott bele szavába Chiara én pedig inkább elhúztam Carlo közeléből, és próbáltam csitítani. - Nem volt ehhez jogod!
- Azt hittem már tudják, hogy ő van, és csak köszönni küldtem oda - mentegetőzött a férfi, de biztos voltam benne, hogy hazudik.
- Mindent elrontottál!!!
- Chiara nyugodj meg kérlek, és inkább gyere vissza jó? - Néztem hátra a szüleim felé, akik még mindig ott toporogtak ránk várva türelmetlenül, miközben tesómék próbálták nyugtatgatni őket.
- Nem nyugszok Stephan, mert minden fantasztikusan alakult, erre áthúzza, és még mielőtt szépen felépítve elmondanám anyukádéknak ezt az anyaság dolgot, elrontja!! Mégis, hogy ne legyek mérges?
- Az elejétől fogva tudniuk kellett volna, és akkor nem kerültél volna ilyen helyzetbe.
- Direkt tetted!!! - Lépett újra közel Carlohoz Chiara, és meglökte a férfit.
- Chiara, ne csinálj botrányt, nagyon kérlek - suttogtam, és szorosabban fogtam kezét. - Inkább gyere, és menjünk vissza a családomhoz.
- Nem tudom, hogy jó ötlet volna, hiszen mégis mit gondolnak rólam? Nem elég, hogy hazudtam még téged is belerángattalak.
- Ez nem igaz, hiszen nem hazudtál, és belerángatásról szó sem volt - simogattam meg arcát. - Köszönj el tőlük, és menjünk ünnepelni.
- Rendben - sóhajtott, és miután megbeszélték Carloval merre lesznek végre visszaindultunk a szüleinkhez, hogy együtt megünnepeljük a karácsony másnapját. Manuelék újra csak kitettek magukért, hiszen a lakás csodálatos fényárban és ünnepi dekorációban úszott, bár biztos voltam benne, hogy ezt inkább Giuliának köszönhetjük, mint ahogy a fantasztikus vacsorát is. Miközben mindenki próbált jó képet vágni a másikhoz, kényesen ügyeltünk arra, hogy a gyerektémáról még véletlenül se essen szó. Anyámék meséltek a szilveszteri terveikről, mi pedig a munkáról, fociról értekeztünk. Apám újra előjött a klubváltással, de én megnyugtattam, hogy nagyon jól érzem magam az As. Roma csapatában. Semmi kedvem nem volt elmenni, hiszen ha nem is kapok mindig játéklehetőséget, a kapcsolatom mindenkivel felhőtlen és a lassan három év alatt nagyon erős barátságokat szereztem, és sokat javultam Monaco óta. Ha pályán vagyok, úgy érzem, képes vagyok a legtöbbet kihozni magamból, és jelenleg is én vagyok a házi gólkirály. A sérülésem alatt is igyekszem a lehető legteljesebb edzésmunkát végezni, amit közösen a stábbal alakítottunk ki, és mindenki készségesen áll hozzám, hiszen tudják mennyire lényeges, hogy minél előbb az edző rendelkezésére álljak. A desszert után pedig a karácsonyi ajándékozás következett. A tesómmal általában közösen adunk anyáméknak ajándékot, így a koncert és a Super Bowl döntőre szóló jegyek is közös ötletből származtak. Mi megkaptuk a szokásos ruha adagunkat, majd anyám félve nézett Chiarara.
- Nem igazán tudtam, hogy mit szeretsz, hiszen nem tudtam rólad semmit, de remélem, örömet szerzünk neked. - nyújtott felé egy csomagot, amiben egy vékony karkötő volt. - Boldog Karácsonyt Chiara.
- Igazán köszönöm. - ölelte át édesanyámat a lány, én pedig reménykedtem, hogy ezzel elvan felejtve a gyerek balhé. - Én is hoztam önöknek egy kis apróságot. - húzott elő két nagyobb csomagot, amiből az egyiket édesanyámnak, a másik pedig édesapámnak adta át.
- Nahát, egy táska. - bontotta ki anyám, és mikor végigmérte tudtam nem tetszik neki, pedig a márkája alapján szerelem alaposan kitett magáért, én pedig nem akartam belegondolni hány havi fizetésébe fájt neki. - Köszönöm ez kedves. - villantott felé egy kényszer mosolyt, és apám felé fordult. - Te nem bontod ki? Biztos a tiéd is valami kreatív.
- Anya! - Szóltam rá, és azonnal kellemetlenül éreztem magam. Apám kibontotta a méregdrága bort, de ő még mosolyogni sem mosolygott. Csupán megjegyezte, hogy nem szereti a vörösbort, de azért köszöni. Chiara teljesen leforrázva állt a fa alatt, és a Manueléktől kapott csomagok sem derítették jobb kedvre. Tudtam, hogy fontos volt neki ez a bemutatkozás, és alaposan a pénztárcájába nyúlt, hogy örömet szerezzen a családomnak. Dühös voltam anyámra, és fájt, hogy apám is úgy megy utána, mint a pincsi kutya. Az ajándékozás után Giulia kitalálta, hogy csinálhatnánk egy közös fotót, amit felrakhatok Instagrammra, és ezzel köszönhetem a rajongóimat. Gyorsan előkapott valahonnan négy mikulás sapkát, amit apám, és Chiara kivételével mindenki felvett.
- Akkor elkészíted a családi képet? - nyomta a telefonom Chiara kezébe anyám - mi pedig a fa elé állunk.
- Persze, szívesen és...
- Lehetne időzítőre is, és akkor Chiara mellém ülhetne - ajánlottam, és már kezdtem beállítani a telefont az állványra, de anyám most sem bírta szó nélkül hagyni a dolgokat.
- Én nem szeretek időzítőre mosolyogni - vágta rá, és már elhelyezkedett Giulia mellett - először legyen csak a család, utána pedig ti ketten.
- Rendben, akkor először csak a család - suttogta Chiara, és anyám legnagyobb örömére elkészítette a képet. Míg apám tesómmal beszélgetett, anyám pedig Giuliának újságolt valami hírt én Chiara mellé telepedtem, aki a telefonját nézegette.
- Jól vagy? - Érdeklődtem, ő pedig némán bólintott - sajnálom, hogy anyám ilyen, de...
- Minden annyira jól indult. A mérkőzésen még semmi baj nem volt - emelte rám szemeit - végig beszélgettünk, és olyan kedves volt velem. Még édesapád is, akivel szuperül megbeszéltem a csapatod eredményeit. Minden jó volt, erre meg Carlo direkt odaküldi Nellat. Mégis hogy tehetett ilyet?
- Nem tudom, de legalább látod, hogy a szüleim nem ilyen bunkók alapjáraton.
- Igen, persze, ez nekik is kemény hír volt - mosolyodott el - csak nem akartam, hogy csalódjanak bennem, vagy esetleg benned.
- Miért csalódnának bennem?
- Ugyan Stephan! - Forgatta meg szemeit - te vagy a kicsi fiacskájuk, akit az egész világon ismernek. Természetesen féltik a hírnevedet, és nem akarják, hogy botrány legyen körülötted. Én pedig nem gondolnám, hogy belefér egy olyan barátnő, akinek gyereke van. Te vagy a jó fiú, aki nem járhat egy olyan romlott lánnyal, mint én.
- Miért ki a romlott? - Böktem meg és egyre közelebb húzódtam hozzá. Parfümje illata bekúszott orromba, lelki szemeim előtt pedig megjelent csodálatos teste.
- Te is tudod, mire gondolok Stephan.
- Na és te tudod, hogy én mire gondolok jelenleg? - Suttogtam fülébe, és lágyan belecsókoltam nyakába - legszívesebben felmennék veled a szobába, és....
- Kisfiam beszélhetnénk?! - Rángatott vissza anyám hangja vágyaimból.
- Persze, persze - rendeztem azonnal magam - mit szeretnél?
- Kérlek, gyere fel kipakolni az ágyneműket! - Bökött a lépcsők felé, és egy gyors csók után követtem a felső vendégszobába. Már előre féltem a beszélgetéstől, hiszen ez az ágynemű kipakolás csak indok volt, hogy elszakítson Chiaratól.
- Szóval mikor akartad elmondani?! - Szegezte nekem azonnal a kérdést, ahogy becsuktam magam mögött az ajtót. Mérges szemeit rám emelte, és idegesen járkálni kezdett a szobába. 
- Mit? - Tettem a hülyét, remélve ezzel kicsit időt nyerek, ám anyám nem találta annyira viccesnek értetlenkedésemet. 
- Stephan ennek a nőnek gyereke van!!! 
- Igen, és? 
- Mégis milyen kérdés ez? Huszon hat évesen már van egy kilenc éves lánya, akinek nincs apja, és...
- Mégis hogy ne volna apja? - Emeltem fentebb hangom, és eldöntöttem nem fogom hagyni, hogy Chiarát olyannal vádolják, ami nem igaz. - éppen az édesapjához kísértük Nellat, vagyis van apja, csak nem élnek együtt. 
- Mióta? 
- Már rég óta, és Carlo csak az ünnepek alatt jött haza Los Angelesből, ahol a másik családjával él. 
- Szóval a te kis barátnőd még házasságtörő is? - Nevetett fel savanyúan. 
- Ezt meg hogyan következtetted ki? 
- Másik családja van, de persze van egy lánya itt, Rómába. Gondolom anno jó volt a te kis barátnőd egy numerára, és...
- NE BESZÉLJ ÍGY RÓLA ANYA! - Szóltam rá mérgesen, és talán hangosabban, is mint terveztem. 
- Na de Stephan! 
- Ne haragudj, de azt mondtad, hogy jól kijöttetek egymással a mérkőzésen. Még azt is mondtad mennyire komoly, és, hogy..
- Igen, de akkor még nem tudtam mennyire számító és manipulatív. 
- Ezt meg miből szűrted le anya? - Ültem elé a földre, és már sokkal higgadtabb hangon szóltam hozzá. 
- Mert van egy lánya, és te.... 
- Nyilván a volt kapcsolatáról nem beszélt ugye? 
- Nem, csak arról milyen sok mindenen ment keresztül, mert a szülei kitagadták. Persze gondolhattam volna, hogy ilyen dolog lehet a háttérbe, de akkor még sajnáltam kisfiam. Most viszont inkább mérges vagyok rá. 
- Chiara nem akart gyereket anya. Festőművész, vagy valami ilyesmi szeretett volna lenni, de megismerkedett Carloval, aki Nella apja. Szerelmes volt, de a pasi pár év után otthagyta, és elköltözött a világ másik felére, Chiara pedig megerősödött és egyedül beindított egy szalont. Tökéletesen neveli a lányát, és...
- és tökéletesen tudja, hogy kell behálózni a gazdag férfiakat - vágott a szavamba. 
- Ez nem igaz! 
- Stephan, te nagyon jó parti vagy, és bármelyik lány szívesen lenne a partnered. Híres vagy, jóképű, fiatal, és makulátlan. A legjobb, amit egy lány akarhat, és egy olyan lánynak, mint Chiara pont megfelelő. 
- Chiara nem a focistát nézi bennem. Ő engem szeret! Engem, akivel Manuelék összehozták. Giulia ezer éves barátnője, és ha nekem nem is hiszel, gondolhatnád, hogy a sógornőm nem akarna nekem rosszat. 
- Vagy csak őt is manipulálja. 
- Ugyan anya fejezd már be! - Álltam fel, és inkább az ágyneműkkel kezdtem bajlódni. 
- Mi van, ha beakarja magát biztosítani anyagilag. Hiszen egy ilyen nő már túl van azon, hogy válogasson. Elvégre melyik idióta pasi akarja más gyerekét nevelgetni? 
- Nella nagyon aranyos kislány, és... 
- Ugye nem feküdtél még le vele? - Szegezte nekem hirtelen a kérdést. 
- Anya nem gondolnám, hogy ehhez sok közöd lenne. 
- Akkor legalább használtatok óvszert? - Hallottam riadt hangját.
- Ez nem tartozik rád!!! Ez olyan dolog, amiről pont nem veled fogok beszélni.
- Nem hiszem el, hogy nem védekeztetek! - Állt fel és kikapta a kezemből a párnát. - Nem látod mi a terve veled? 
- Chiarának semmilyen terve nincs velem, egyszerűen csak szeretjük egymást, és boldogok vagyunk együtt. Miért olyan nehéz ezt elfogadni? Nella nagyon aranyos, okos és tisztelettudó kislány. Ha megismernéd, akkor te is látnád. Chiaraval sem volt semmi gondod, és csak egy talált indokot hozol fel, hogy rossz fénybe tüntesd fel a barátnőmet, akit szeretek, és ha nem tetszik neked, akkor sajnálom. 
- Sajnálom? Majd meglátod kisfiam, hogy kinek lesz igaza, mikor kilenc hónap múlva az orrod alá dugja az apasági papírt, és házasságra kényszerít. 
- Nem fog ilyenre kényszeríteni anya! - Néztem a szemébe, és sehogy sem jutott eszembe mivel nyugtassam meg. - Chiara nem olyan lány. 
- Mindegyik olyan lánnyá változik, ha megtudja, mennyi pénzed van, és hogy mennyi mindent nyerhet veled.
- Na, jó, én ezt nem hallgatom tovább. Vagy elfogadod, hogy Chiara és én együtt vagyunk, vagy sajnálom. Végre boldog vagyok, és szerelmes, ezt pedig nem fogod tönkre tenni - hagytam ott és inkább visszamentem a többiekhez. Anyám pár perc múlva lejött, de apámmal ellentétben egy szót sem szólt Chiarahoz, vagy ha mégis folyamatosan bántó, és kétértelmű kérdéseket tett fel. Mikor pedig nem bírtam kézen fogtam Chiarát és inkább felhúztam abba a szobába ahol az imént anyámmal voltam. 
- Lehet haza kéne már mennem - motyogta, ahogy a lépcsőn felfelé mentünk- az édesapád lehet, kedvel, de az anyukád biztos nem. 
- Ne érdekeljen az anyám - döntöttem a falnak, és a szoknyája alá csúsztattam a kezem. 
- Stephan, de miről beszélgettetek? 
- Ne érdekeljen téged! Csak kettőnkre koncentráljunk most - suttogtam, és egyre követelőzőbben vettem birtokba testét. 
- Stephan mit csinálsz? - Próbált eltolni magától, de én nem hagytam magam, és már a blúzától is megszabadítottam. Szinte majd szétdurrant a nadrágom mikor végigmértem melleit a csodálatos csipke melltartóba, és óvatosan az ágy felé húztam. - édes ezt nem itt kéne. Lent vannak a szüleid, és az anyád amúgy is..
- Ne beszélj már! - Csókoltam meg, és végre ráfektettem az ágyra. Gyengéden kényezettem és élveztem puha bőrét, kezem pedig egyre lentebb csúszott. - Megőrülök érted, és nem érdekel, mit mondd az anyám, vagy bárki akkor is szeretlek. 
- Én is szeretlek Stephan. - Túrt bele hajamba, de mielőtt újra átölelhetett volna kopogást hallottunk. 
- Stephan bent vagy???!!!! 
- Jó Isten az anyád! - Ugrott le és még időben magára kapta felsőjét mielőtt anyám benyitott volna. 
- Mi folyik itt? Mit csináltok a sötétbe? - Pásztázott minket. 
- Csak beszélgettünk - mondtam gyorsan. 
- De már éppen indultunk volna le. - hallottam Chiarát, aki még mindig a zakójával volt elfoglalva, aminek a masnija összecsomósodott. 
- Talán segítsek? - Ajánlotta anyám, Chiara pedig zavarában vérvörös lett - talán ha nem vetted volna le akkor nem lett volna baj. Nem igaz? Vagy ennyire szűkös az idő? 
- Az idő? Mire? - Nézett rá Chiara, aki még mindig a csomót rángatta. 
- A teherbe esésre. Talán most van az ideje? 
- Nem értem mire céloz. 
- Anya!!! 
- Chiara nagyon jól ismerem az ilyen nőket, mint te, és nem hagyom, hogy csapdába csalja a fiamat, és pénzt kérjen tőle!! Sem most sem máskor. 
- Én nem… - habogta szerelmem, és arca egyik pillanatról a másikra változott keménnyé, és szigorúvá. Egy mozdulattal szétszakította a masnit, és miután magára kapta mélyen az anyám szemébe nézett. 
- Megnyugtatom, hogy soha még véletlenül sem volt semmi hátsó szándékom a fiával való kapcsolatomat illetően. A színtiszta szerelem vezérelt, ahogy most is, és sajnálom, hogy a kezdeti jó viszony után egy pillanat alatt olyannak lát amilyen nem vagyok. De ha ettől boldog lesz, akkor Stephan és én végeztünk! További szép estét - lépett ki a szobából, és nagy hanggal becsapta maga után az ajtót, mit sem törődve a kiabálásommal. 

4 megjegyzés:

Mumo írta...

Hát ez nekem is fájt! Sajnos nekem sem az anyósom a kedvencem, ahogy én sem neki...De nagyon jó lett a rész!

Andrea írta...

Szia! Köszönöm, hogy írtál, és örülök, hogy tetszett. :).

BezTina írta...

Szia!
Szuper rész lett! Valamilyen szinten érthető, hogy félti a fiát ..., de akkor is vannak határok...és örülök, hogy Stephan kiáll mellette.. Köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam! További kellemes hetet!

Andrea írta...

Szia. Nagyon örülök, hogy tetszik, és köszönöm, hogy írtál. 😊 puszi.