Stephan: Reggel idegesen és várakozással telve ébredtem. Kicsit
éhes voltam, de a hűtőm kongott az ürességtől. Úgy döntöttem elmegyek és
bevásárolok. Gyorsan átöltöztem egy melegebb szettbe, és beültem az autómba. Az
úton azonban eszembe jutott, hogy talán még Chiara sem reggelizett, így a
szupermarket helyett egy pékségben kötöttem ki. Miután felmértem a kínálatot
bőségesen bevásároltam figyelve arra, hogy egyenlő arányban legyen sós és édes
is a péksütemények között. A fánkokat pedig úgy válogattam, hogy ne csak
finomak, de mutatósak is legyenek. Büszke voltam magamra és nagyon vártam, hogy
láthassam barátnőm meglepett arcát, mikor beállítok hozzájuk a bőséges
reggelivel. Szerencsémre az alsó kapu nyitva volt, így könnyen bejutottam a
tömbházba ahol szerelmem lakása volt. Egy nagy levegő után megnyomtam a csengőt
és újra felmértem a zacskók tartalmát. Pár percig vártam, míg az ajtó mögül a
lány kicsit morgós hangját hallottam.
- Istenem ki a jó ég az ilyen korán? Ráadásul
szombaton? - eztán nyílt a zár és megláttam a hálóingben öltözött kócos hajú
szerelmemet.
- Stephan te meg mit keresel itt? - lepődött meg
és mérges arca egyből mosolygóssá változott.
- Csak úgy gondoltam reggelizhetnénk együtt.
Vettem egy csomó fánkot, meg sós pogácsát. - emeltem meg a kezemben lévő
zacskókat.
- De aranyos vagy. Gyere be! - invitált és előre
ment, hogy mutassa az utat. Míg követtem felmértem hálóinge alatti testét.
Egyszerűen örülten szexi volt, főleg úgy, hogy jól láthatólag semmit nem viselt
a vékony anyag alatt. Fantáziámat egy pillanat alatt beindította a sok csillag
alakú tetoválás, ami a lapockájától a csípőjéig terjedt. Elképzeltem, ahogy
végigcsókolom őket, miközben Chiara búgó hangja a nevemet suttogja.
- Egy pillanat és főzők kávét. - rángatott
vissza a valóságba, és kikapta kezemből a zacskókat, hogy megnézze tartalmukat.
- ezek nagyon jól néznek ki. Biztos finomak is. Mindjárt kirakom őket egy
nagyobb tányérra, de előbb gyorsan átöltözök. Éhes vagy? - Indult a fürdő felé,
de én megfogtam kezét és visszahúztam egy forró csókra.
- Mi lenne, ha esetleg kistányérra raknánk párat,
és amíg Nella alszik, bemennénk a szobádba?
- Stephan nem lehet. - nézett rám és bár láttam
tekintetében, hogy szeretné mégis elhúzódott, és válaszom nélkül az előbb
említett hely felé indult, de még a válla felett hátra szólt. - Várj meg! Csak
egy perc, és ameddig lefő a kávé, kirakhatnád a csészéket is. Abban a
szekrényben vannak. - mutatott a mosogató felettire.
- Rendben. - sóhajtottam lemondóan és miközben a
reggelit készítettem elő egy magas, kócos hajú férfi lépett be a konyhába egy
szál alsóban.
- Hú de jó ez a kávé illat. Ó és mi ez az isteni
reggeli? - Mérte fel a terepet majd mikor észrevett szemei kikerekedtek. - Baszki
és Stephan El Shaarawy a konyhába!! Atya ég a kedvenc csapatomból az egyik legjobb
játékos. - túrt bele zavarában hajába.
- Jó reggelt! Te ki vagy? - Érdeklődtem, de vele
ellentétben és cseppet sem örültem a véletlenszerű találkozásnak. Magamban nem
tudtam eldönteni, hogy a meglepettségem vagy a mérgem volt- e nagyobb. Mégis ki
ez és miért van egy szál alsóban Chiara lakásában? Talán másokkal is
találkozgat rajtam kívül? Ám mielőtt a férfi megszólalt volna barátnőm lépett
ki immáron felöltözve, egy piros pulóverbe és szakadt fekete nadrágba. Haját
már felkötve viselte, és csak pár kósza szál keretezte arcát.
- Látom már megismerkedtetek!
- Azt nem mondanám. - morgolódtam és a lány
átlátott a helyzeten, így azonnal kapcsolt.
- Ő itt Carlo a lányom apja. Ő pedig Stephan El
Shaarawy akivel már egy ideje együtt vagyok. - magyarázta, és miután tudatosult
bennem a férfi szerepe Chiara életében csak még rosszabbul esett, hogy itt van.
- Carlo Acero. - nyújtotta kezét felém, én pedig
elfogadtam. - Igazán örülök, hogy megismerhetlek végre így testközelből is.
- Köszönöm. Stephan El Shaarawy - nyögtem
ki, és akármennyire is szerettem volna mást nem ment, hiszen agyamba bevillant,
hogy Carlo valószínűleg itt tölthette az éjszakát, amiről a lány elfelejtett
szólni.
- Remek! - csapta össze kezét Chiara. - Annyira
örülök, hogy megismertétek egymást. Akkor reggelizünk? Már a kávé is kész van.
- Szuper. Mindjárt kiöntöm. Te hogy kéred
Stephan? Chiara kávézási szokását már ismerem, de a tiédet még nem. - kezdte,
de mikor összemosolyogtak barátnőmmel az étvágyam teljesen elment. Inkább
felálltam és az ajtó felé sietve felkaptam kabátom.
- Hova mész? - fogta meg karom Chiara, de ekkor
már az ajtó másik oldalán voltam. - nem úgy volt, hogy együtt reggelizünk?
- De igen, úgy volt.... hogy együtt. Te meg én, esetleg
a lányod, de arról elfelejtettél szólni, hogy a volt férjed is itt lakik.
- Nem a férjem! Sosem voltunk házasok. -
mentegetőzött.
- Nem az a lényeg, csak...
- Igazad van, de tegnap este derült ki, hogy
hotelban lakik én pedig nem akartam, hogy drága szobára költse a pénzét. Nella
miatt is jó, ha itt van és látja, hogy a szülei jól kijönnek egymással. Nem
akartam eltitkolni, ne haragudj! Kérlek, gyere vissza és reggelizz velünk. -
nézett rám azokkal a szép szemeivel, aminek képtelenség volt ellenállni, de
többféle érzelem kavargott bennem. Egyrészt féltékeny voltam erre a fickóra,
másrészt minden pillanatot Chiaraval szerettem volna tölteni.
- Stephan ha most visszajössz talán még a
szobámat is megnézheted. - incselkedett tovább én pedig erre már végképp nem
tudtam nemet mondani, így kézen fogva újra beléptem a konyhába ahova már Nella
is kijött, és nagy mosollyal üdvözölve maga mellé terített.
- Mi volt a gond? - kérdezte Carlo, de
Chiara gyorsan elintézte annyival, hogy valamit gyorsan meg kellett
beszélnünk. A lányok kipakolták a maradék ennivalót is a zacskókból, majd
reggeli közben a napi programot beszéltük meg. Carlo kitalálta, hogy elviszi
lányát a közeli korcsolyapályára. Bár eleinte kényelmetlenül éreztem magam, a
végén felengedtem, és még élveztem is a régi történetek hallgatását, de éreztem,
hogy vigyáznom kell Carloval hiszen sokszor kaptam rajta, hogy vágyakozva néz
barátnőmre. A reggeli végeztével szerencsére gyorsan leléptek így kettesben
maradhattam szerelmemmel.
- Köszönöm, hogy mégis maradtál. - mosolygott
rám szépséges szemeivel, miközben az üres tányérokat pakolta a gépbe.
- Sajnálom, hogy kiborultam, de furcsa volt a
régebbi párodat félmeztelenül látni, és kicsit szíven ütött a tudat, hogy
veletek lakik.
- Csak addig, amíg nem megy vissza. Tudod a
házassága válságba került. Persze erről egyedül csak ő tehet. - tette hozzá
epésen, de az okait nem kérdeztem, és ő sem magyarázta tovább. Miután az utolsó
tényár és a helyére került közelebb jött, átfogta a nyakam, és mélyen a
szemembe nézett.
- Stephan én tényleg hálás vagyok, hogy
maradtál. Olyan sokat számít, hogy Carlo láthat téged, és Nella is azt, hogy
bár van másik kapcsolatom azért még az apjával is jóban maradok.
- Tudom, hogy a lányod az életed. nem fogok
közétek állni soha.
- Köszönöm, de most mi lenne, ha betartanám,
amit ígértem, és megmutatnám a szobám? - csúsztatta kezét a felsőm alá, és a
folyosó felé hátrált. Közben végig csókoltuk egymást és egyre jobban kezdtünk
belemelegedni a dolgokba. Chiara szobája egyszerre volt csajos és vagány, de
annyira nem néztem körbe, hiszen szerelem ruházata alatti részre koncentráltam.
Óvatosan az ágyra döntöttem és illatos testét kényeztettem. Már rólam is
lekerült a felső mikor a telefonom zavarta meg az édes pillanatot.
- Mi lenne, ha nem vennéd fel? - suttogta
fülembe, de mivel a tesóm dallama szólt, így kénytelen voltam felvenni. Manuel
sosem keres csak úgy én pedig inkább felkeltem, és kihalásztam készülékemet
nadrágomból.
- Hello öcsi merre vagy már?
- Chiaraval, de mi a baj? Hova kéne mennem?
- Ne mondd, hogy elfelejtetted a meglepetést,
amit pont a csajodnak készítettél? - Hallottam meglepődött hangját.
- Basszus, tényleg. - Jutott eszembe az ajándék,
amit az esti vacsora után tartogattam. - Maximum egy fél óra és ott leszek.
- Rendben addig megvárlak a bolt melletti
kávézóban.
- Köszi, Manuel. - szóltam és miután leraktam a
telefont csalódottan a lányra néztem. - Ne haragudj, de dolgom van, ami
teljesen kiment a fejemből. De este találkozunk, és megígérem, hogy mindent
bepótolunk.
- Rendben, menj, ha kell, és nagyon várom az
estét. Szia. - állt fel a lány, és egy forró csókot adott.
- Este hétre érted jövök. - öleltem át, majd
elindultam a kedvenc virágboltom felé, ahol már tesóm várt.
- Szia, öcsi, már azt hittem sosem érsz ide. -
Üdvözölt nagy hanggal testvérem, de mikor elmagyaráztam neki mi történt
sajnálkozva nézett rám.
- Ne haragudj, de hát te akartad ezt a tömérdek
virágot.
- Igen igazad van, csak már majdnem egyenesben
voltunk.
- Este majd bepótoljátok. Amúgy ki vigyáz a
lányára? Szóljak a feleségemnek, vagy...
- Nem kell, mert itt van a volt férje. - szóltam
kicsit morcosan, és elmeséltem neki a Carloval való találkozásomat.
- Veszélyes?
- Nem tudom, de jobb, ha távol tartom őket
egymástól. Persze Chiara csak barátként tekint rá, de mégis csak van egy közös
gyerekük és nem rövid múltjuk. Félek, hogy talán vissza akarná kapni.
- Ne idegeskedj, mert szerintem eléggé
megbántotta ahhoz, hogy Chiara ne tudjon újra bízni benne. De gyere már, mert
lefagyok. - húzott az ajtó felé, én pedig alig vártam, hogy elkészíthessem a
meglepetést álmaim nőjének.
Chiara: Ahogy Stephan elment egyszerűen nem találtam a helyem.
Mivel lányomék sokféle programot szerveztek tudtam, csak estefelé érnek haza.
Főzni nem kellett így elhatároztam, hogy a jövő heti munkáimat nézem át.
Elkezdtem a rendelt tetoválásokat sablonra rajzolni, hogy ezzel is menjen az
idő. Mivel eléggé sok volt bőven belementem a délutánba mire elkészültem az
összessel. Büszkén dőltem hátra mikor Nella nevetését hallottam, ezután pedig
nyílt az ajtó és belépett rajta az én hidegtől piros arcú, csodálatos szemű
angyalkám. Nyomában Carloval.
- Sziasztok. Milyen volt a mai nap?
- Szuper volt anya! Apa elvitt korcsolyázni,
aztán moziba. Felültünk a kerékre, elmentünk a karácsonyi vásárba ahol finom
puncsot ittunk. - mesélte csillogó szemekkel.
- Azt ne felejtsd el, hogy még sült gesztenyét,
és meleg kalácsot is ettünk.
- Ó igen, tényleg. Nagyon jól éreztem magam
anya. - ugrándozott kislányom.
- Örülök neki kicsim.
- Jaaa és nézd, még ezt is kaptam. - vette le kabátját,
ami alatt egy csillogó nyaklánc volt, egy fél angyalszárny medállal.
- Ezt igazán nem kellett volna. - néztem az
apjára.
- Szeretnék neki mindent megadni, amit szeretne.
- Igen, de...
- Te is kaptál ajándékot. Mutasd meg apa!! -
vágott közbe lányom, mire Carlo elővett egy apró dobozt, amibe egy csodálatos
apró köves fülbevaló volt.
- Carlo én...
- Csak fogadd el, kérlek. - lépett közelebb.
- Rakd fel anya!!
- Nella én...
- Kérlek!!! Próbáld fel! - erősködött, én pedig
megadtam magam nekik. Való igaz fantasztikusan állt, a kövek pedig csillogtak a
fényben.
- Csinosan áll. - állt mögém Carlo, hogy ő is
felmérje.
- Ez tényleg túlzás. Nem érdemlem meg. -
fordultam szembe vele.
- Sokkal többet érdemelsz, mint amit valaha is
kaptál tőlem. Sajnálom, hogy elrontottam, és...
- Ezen már késő rágódni, és ha most megbocsájtasz,
megyek készülődni a randimra. - hagytam ott, és bevonultam a fürdőbe. A zuhany
alatt viszont sehogy sem tudtam kiverni fejemből az előbb történteket. Mégis
minek vesz nekem ilyen dolgokat, és mit jelentsen ez, amit az előbb mondott?
Talán újra érez valamit? Vagy mégis miért lett ennyire jó? Hiszen ő hagyott el
egyedül egy gyerekkel, és ő utazott a világ másik végére egy hatalmas összeveszés
után. Lehet, hogy Stephan miatt féltékeny? Remélem nem fog semmi ostobaságot csinálni,
amivel tönkretenné azt, ami kezd jól alakulni Stephan és köztem. Kiszálltam a
víz alól, és gyorsan bevonultam szobámba. Egy fűzőt vettem felsőm alá, ami több
szempontból is praktikusnak bizonyult. Elnyomta hurkáimat, kiemelte és feltolta
melleimet, így azok sokkal nagyobbnak tűntek, mint valójában. Egy fekete eléggé
kivágott csipke felsőt vettem rá, ami éppen annyira volt átlátszó amennyire
kellett, így egyszerre volt egyedi és szexi. Alulra pedig egy rafinált
szoknyát, ami oldalt vágása miatt, úgy tűnt bármelyik pillanatban
szétnyílhatna. Elképzeltem Stephan arcát, és magamba reméltem nem tartja túl
közönségesnek szettemet, amit direkt erre a vacsorára választottam ki. Fekete
hajam végére ezúttal apró vörös csíkokat raktam. A sminkemet nem vittem annyira
túlzásba, és csak a szememet húztam ki egy erősebb tussal. Fél hétre pedig már
készenlétben vártam, hogy Stephan megérkezzen. Nem akartam nagyon Carlo előtt
mutatkozni, de lányom miatt át kellett beszélnem az estét és a holnapi napot
is, de úgy, hogy Nella ne tudja meg, hogy nem alszok itthon.
- Carlo átjönnél egy kicsit? - kiabáltam a
nappaliba, ő pedig pár percen belül átjött.
- Szeretnék megbeszélni pár dolgot. - kezdtem,
de a férfi mintha nem is reagált volna szavaimra. - figyelnél rám?!
- Persze, csak.... mondd, ebbe akarsz elmenni? -
csodálkozott, és még mindig nem vette le szemeit melleimről.
- Talán valami bajod van vele? - húztam fel
szemöldököm rosszallóan.
- Nem, csak ha a focistád meglát, azonnal leakar
fektetni. Igazán szexi vagy.
- Köszönöm, pont ez a cél, és ezért is akartam
veled beszélni. Nella ugyanis nem tudja, hogy nem alszok itthon, és szeretném,
ha ez így maradna. Kérlek, segíts neki, ha kell a fürdésnél, aztán küld az
ágyba még éjfél előtt. Ha pedig reggel még nem lennék itthon, mondd, hogy
dolgom van.
- Vasárnap? Mégis mi?
- Nem tudom, találj ki valamit.
- Chiara nem túl gyors a tempó?
- Nem hinném, hogy sok közöd lenne hozzá, de nem
az. Stephan tökéletes pasi, aki kedves és úgy érzem a kapcsolatunk eljutott
oda, hogy magasabb szintre lépjünk.
- Lehet, várnotok kéne. - szólt, és hangja
idegesen csengett.
- Nézd, majd én eldöntöm egyedül, vagy
Stephannal. - zártam le a beszélgetést, de Carlo továbbra sem mozdult. -
Akarsz még mondani valamit?
- Csak, hogy vigyázz magadra, és ne csinálj olyat,
amit megbánnál.
- Nem fogok, hidd el! Szeretem Stephant. -
néztem mélyen a szemébe és láttam, hogy az utolsó mondatom meglepte.
- Akkor én már csak Nellára vigyázok. Jó
szórakozást, és ha holnap kérdezné, majd kitalálok valamit.
- Köszönöm. - bólintottam, és újra megnéztem
magam a tükörbe, miközben a férfi kiment. Magamba mégis elgondolkoztattak a
szavai, és újra millió kérdés keringett fejembe, amiken nem volt időm
gondolkozni, hiszen az ajtó csengő berregése betöltötte az egész lakást.
- Jövök már! - szóltam ki hangosan, és
ajtót nyitottam. Stephan csodaszép szemei azonnal felcsillantak amint
meglátott, és nekem is tetszett, amit belőle látok. Egy csókkal üdvözöltem,
majd még pár utasítást intéztem Nellának is. Carlo eközben végig szúrós szemmel
méregette focistámat.
- Megígérem anya, hogy időben fekszek, és szót
fogadok apának.
- Rendben, akkor köszönöm. Sziasztok. - léptünk
ki izgatottan a hóesésbe, és összebújva vártuk a taxit.
- Nem is kérdeztem reggel, hogy van a lábad? -
érdeklődtem, már az autóban.
- Már kicsit jobb, de szerintem az idényben már
nem lépek pályára.
- Sajnálom. Biztos nem lehet kellemes. -
simogattam meg karját.
- Nem, de legalább több időt tölthetek veled.
- Ennek én is örülök. Tudod vártam már a mai
estét.
- Én is, és boldog vagyok, hogy nem kell már
időre hazaérned. - simogatta meg hosszú hajam.
- Igen, Carlo sokat segít most így nekem. -
ismertem be. - A lányomnak is jó, ha itt van.
- Tudom, de azért remélem nem lesz itt sokáig.
- Még csak pár hét. - szóltam, de Stephant ez
cseppet sem nyugtatta meg. Többet azonban nem beszéltünk Carlorol, hiszen a
taxi megállt egy elegáns étterem előtt ahova belépve lágy zene fogadott és egy pincér,
aki az asztalunkhoz vezetett. Szerelemem segített levenni kabátom, és mikor az
alatta lévő ruhámra pillantott szinte azonnal leesett az álla.
- Milyen csinos vagy ma este is.
- Köszönöm, te is. - mondtam, mikor végignéztem öltözetén,
ami egy sötét farmerből, és egy világosabb rózsaszín ingből állt. - Elintézted
a dolgot, amit délelőtt elfelejtettél?
- Igen, persze, és hamarosan te is megláthatod.
- sütötte le édesen szemét. A vacsora közben a munkáról és az ünnepekről
beszélgettünk. Én még mindig tartottam a szüleivel való találkozástól, de újra
megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj. Nem tudtam még Nellaival addig ki lesz,
de bíztam benne, hogy talán Carlo marad még egy kicsit, de mikor ezt
megosztottam Stephannal nem tűnt boldognak.
- Szerintem kiváló babyszitterek vannak, ő pedig
mehetne a dolgára.
- Karácsonyeste senki nem fog a lányomra
vigyázni. - nevettem fel, és még az ötletet is képtelenségnek tartottam.
- De igen, ha jól megfizeted.
- Stephan nekem nincsenek felesleges euróim
erre. Carlo pedig az apja, evidens, hogy mint most is vigyáz rá. Amennyi időt
kihagyott a lányom neveléséből éppen ideje, hogy beletanuljon! - magyaráztam
hevesen.
- Persze, csak gondoltam talán lehetne velünk,
és akkor titkolózni sem kéne.
- Felakarod vállalni, hogy egy olyan nővel jársz,
akinek gyereke van?
- Gondoltam erre is. - nézett mélyen a szemembe,
nekem pedig nagyon jól estek szavai. Ezzel bebizonyítaná, hogy nem szégyell, és
tényleg szeret.
- A szüleid mit szólnának hozzá?
- Eleinte lehet, meglepődnének, de úgyis
kénytelenek lennének elfogadni, hogy lett egy fogadott unokájuk.
- Stephan azért ne siessünk még ennyire előre. -
állítottam le lelkesedését zavartan, és inkább egy nagyot húztam boromból. - De
gondolkozok rajta, ígérem.
- Jó, én csak neked akarok jót.
- Köszönöm. - hálálkodtam, és újra vissza
tértünk a munkához. A karácsonyi témát már nem is érintettük. A desszert után
Stephan felsegítette a kabátom, és a taxi hozzá vitt. Egyre idegesebb, és
feszült voltam, hiszen tudtam ma megtörténik az, amire már rég volt példa az
életembe. Persze Carlo óta is voltak kapcsolataim, de nagyon ritkán jutottam el
bárkivel is az ágyig. Alapjáraton nem vagyok olyan, mint amit az emberek
azonnal gondolnának rólam, a férfiak pedig meglepődnek, hogy nem teszem
szét azonnal a lábam. De Stephan más, és vele úgy gondolom megtaláltam azt,
akit szeretek. Szerelmem háza csodálatos volt. Az ajtón belépve egy hatalmas
előtérbe csöppentem, amiből egy csodálatos étkezővel egybenyitott konyha nyílt.
Másik oldalt egy hosszabb folyosó után a lenti fürdő, jakuzzi és szauna kapott
helyet. Az emeleten a lépcső után négy szoba és egy fürdő szoba volt. Még csak
egyszer voltam Stephan lakásán, de akkor is csak azért, mert valamit itthon
felejtett a randi előtt, és akkor is csak az előszobáig jutottam.
- Gyere be! - invitált, és lesegítette rólam a
kabátot. - Annyira csodálatos vagy.
- Köszönöm. - pirultam el. - nagyon szép a
házad. - léptem beljebb a konyha felé. Stephan kirakott két poharat, de nem
töltött bele semmit, hanem kézen fogva végighúzott a folyosón, aminek végében a
nyugi helyiség volt. Legalábbis focistám így nevezte a jakuzzit és a szaunát.
- Egy kis meglepetésem van a számodra. -
suttogta, és izgatottan ajtót nyitott. A szavam is elállt a rengeteg
rózsasziromtól, illatos gyertyától, és színes hangulatvilágítástól. Az egész
olyan volt, mint egy gyönyörű álom.
- Ezért kellett elsietnem délelőtt, hogy ezt
leszervezzem. Remélem, tetszik. - lépett közelebb, és kezembe adta az egyik poharat,
amiben már pezsgő gyöngyözött. - Úgy gondoltam igazán megérdemeljük ezt a kis
kényeztetést.
- Nagyon szép, én pedig boldog vagyok veled.
Köszönöm ezt a sok virágot. - néztem újra körbe.
- Olyan jól érzem magam veled Chiara. Mindent
megakarok adni neked. Igyunk kettőnkre, és arra, hogy egy csodálatos, romantikus
éjszaka vár ránk, mikor csak egymással kell foglalkozni.
- Igyunk erre. - koccintottuk össze a poharakat,
majd miután kiittuk a tartalmát Stephan egy fürdő ruhát nyomott a kezembe, amit
gyorsan átvettem.
- Milyen? - kaptam le köntösöm.
- Csodálatosan áll. Őrületesen szexi vagy. Gyere
be gyorsan. - kért, én pedig lassú léptekkel a rózsaszirmokon lépkedve beültem
mellé a vízbe. Stephan egy percig sem teketóriázott, és azonnal átfogta
derekam. Hosszú percekig csókolóztunk, és éreztem, hogy alig bírok magammal.
Kellett ez a férfi, és tudtam én is kellek neki, amitől csak még izgatóbb volt
a dolog. Stephan ajkai egyre lentebb kényeztettek, én pedig hátradőlve kínáltam
fel magam neki. Teljesen kikapcsoltam, és nem érdekelt az sem, hogy nem egy
puha ágyban, hanem a habok között tesz magáévá. Imádtam izmos testét végig
simítani, és beletúrni rakoncátlanul vizes hajába. Egy pillanat alatt lekapta
rólam a fürdő ruhát, majd átkarolva csípőmet kiemelt a vízből.
- Hova megyünk? - raktam le óvatosan lábam, és
kihámoztam magam vizes öleléséből.
- Csak van még egy meglepetésem. - suttogta, de
láttam, hogy ő sem bírja sokáig. Odavezetett a masszázs asztalhoz majd egy
üvegcsét vett elő, amiben illatos olaj volt. - Úgy gondolom, megérdemled, hogy
addig kényeztesselek, amíg el nem lazulsz. Kicsit még mindig feszültnek
tűnsz.
- Inkább izgatottnak. - néztem rá, és mikor
levette a kupakot az enyhén vaníliás illat egy perc alatt betöltötte a helyet.
Óvatosan masszírozott miközben végigcsókolta nyakam és hátam. Szememet becsukva
élveztem a mozdulatait, de alig bírtam visszafogni magam, hogy ne forduljak meg
és másszak rá ott helyben. Olyan tökéletes volt, és annyi mindent megtett már
értem, hogy valószínű sosem fogom tudni meghálálni. Elviseli, hogy van egy
lányom, és mégis feltétel nélkül szeret.
- Szeretlek Stephan. - bukott ki belőlem, és
ekkor megfordultam, és forrón megcsókoltam, Stephan pedig nem foglalkozott már
az olajjal csak szorított magához, és újra a vízbe húzott. - Nem mondasz rá
semmit. Talán te még nem...
- De igen. Én is szeretek Chiara. Nagyon
szeretlek, és mindent megtennék érted.
- Már így is rengeteg mindent tettél értem. Ez a
sok gyönyörű dolog. Még egy férfi sem volt velem ilyen. - szóltam és szemeimet
ellepték a könnyek. Stephan letörölte ezután kiszállt a vízből és nekem is egy
köntöst nyújtott. Felmentünk a szobába, ahol újabb meglepetés fogadott, hiszen csakúgy,
mint lent itt is rózsák és gyertyák vettek körbe mindent. Szerelmem ráfektetett
az ágyra és gyengéden lehámozta rólam a köntöst. Beletúrtam hajába, és elvesztem
csodálatos szemeibe.
- Stephan én már régóta nem....
- Ne foglalkozz most ezzel. - suttogta. - csak élvezd,
amit teszek veled.
- Stephan. - sóhajtottam fel mikor melleimet
kényeztette. Testemet azonnal átjárta a forróság, ami a hasamba apró gombóccá
zsugorodott össze. Egyre jobban átadtam magam neki, de mikor már úgy éreztem
célba vagyunk a telefonom visító hangja szakította meg az édes
pillanatot.
- Kérlek, ne vedd fel Chiara! - könyörgött, de
én nem engedtem neki, így meztelen testtel felkaptam a készüléket, aminek
kijelzőjén Carlo nevét olvastam.
- Valami probléma van? - érdeklődtem.
- Nella nem érzi jól magát. - hallottam volt
párom hangját. - nagyon fáj a hasa, és a feje.
- Van fájdalomcsillapító a gyógyszeres fiókba.
Adj neki egy felet, és próbáld megnyugtatni. - tanácsoltam, de elég nehéz volt
a beszélgetésre koncentrálnom, ugyanis Stephan végig csókolgatott.
- Téged szeretne.
- Carlo én most nem tudok elmenni, mert...
- A pasid fontosabb, mint a saját lányod? -
kérdezte vádlón. - Nella beteg te meg arra sem vagy hajlandó, hogy haza gyere?
- Carlo tudod mennyire fontos ez nekem és te
vagy az apja. Próbáld megoldani!
- Úgy látom a focistád átvette a helyet Nellától.
Gratulálok remek anya vagy! Majd kitalálok valamit, élvezd csak az estét. -
csapta rám és rájöttem igaza van. Mégis mi történt velem, hogy előtérbe
helyezem a kapcsolatomat?
- Mi a baj? - nézett rám Stephan kérdőn.
- Sajnos mennem kell. Nella nem érzi jól
magát.
- Carlo nem tud segíteni neki?
- Én vagyok az anyja. - kaptam fel köntösöm, és
szerelmem egyre mérgesebb lett.
- Viszont ő az apja! Ne hagyd, hogy elszúrja ezt
a tökéletes estét.
- Stephan még rengeteg lehetőségünk lesz együtt
lenni.
- Ne menj haza légy szíves! - fogta meg kezem,
és tekintete még mindig tüzes volt. Istenem mennyire szerettem volna maradni és
odaadni magam neki, de nem lehetett. - Lehet nem is annyira komoly, és...
- Nellának szüksége van rám. Bocsáss meg! -
szomorkodtam, ezután visszasiettem a fürdő részleghez és magamra kapkodtam
ruháimat, Stephan pedig követett.
- Akkor menjünk el ketten és meglátjuk, mi van a
kislányoddal. Aztán ha jobban van, visszajöhetnél ide.
- Stephan hidd el én is annyira szeretnék veled lenni,
mint te, de nem lehet. Sajnálom. Most pedig hívok egy taxit és megyek. -
tárcsáztam a számot, és bemondtam a címet.
- Mikor találkozunk legközelebb?
- Nem tudom, majd hívlak. Köszönök mindent.
Vigyázz magadra. - csókoltam meg, de ő nem akart elengedni.
- Hagy menjek veled! - erősködött, de én nem
engedtem az elveimből.
- Jobb lesz, ha te maradsz. Megígérem, mindent
bepótolunk, és olyan éjszakát töltünk együtt, ami még ennél is romantikusabb
lesz. - simogattam meg édes arcát, és ekkor begördült az autó, én pedig
hazaindultam. Szinte rohantam a lépcsőn, és nagy hanggal léptem be a
lakásba.
- Megjöttem! - köszöntem, de Carlo
leintett.
- Halkabban már elaludt!
- Elaludt? De azt mondta fáj a hasa és a
feje.
- Úgy is volt, de jobban lett a gyógyszertől,
amit adtam neki. - magyarázkodott. - Sajnálom, hogy hazakellett jönnöd,
de...
- Miért nem szóltál, hogy megoldottad a
dolgokat? Miért keltettél bennem lelkiismeret furdalást, amiért megpróbálom jól
érezni magam mással? - szegeztem neki a kérdést, és borzasztóan mérges voltam
rá.
- Hirtelen bepánikoltam! - mentegetőzött, de
ekkor már megértettem, hogy nem is akarta megoldani az ügyet, és megakarta
akadályozni, hogy együtt legyek Stephannal.
- Szemét módon felhasználtad a lányomat a
tervedhez!!
- Mégis milyen tervemhez?
- Nem akartad, hogy Stephannal töltsem az
éjszakát!
- Az a fiú nem is hozzád való.
- De igen, és minden csodálatosan alakult, amíg
te el nem basztad!
- Akkor menj vissza hozzá! Bánom is én.
- Már nem lehet. - huppantam le szomorúan a
kanapéra. - már elmúlt a varázs. Inkább megyek, lefekszek.
- Chiara nem akartam tönkretenni a dolgokat, én
csak...
- Ugyanúgy hazudsz, mint régebben. Semmit sem
változtál. Jó éjt! - köszöntem el, ezután lemostam a sminkem és bebújtam Nella
mellé, aki békésen szuszogott. Egy puszit adtam arcára, és könnyek között álomba
merültem.
2 megjegyzés:
Nagyon jól alakul a story.Remélem mielőbb tudod hozni a folytatást!Amúgy hány részesre tervezed? Boldog új évet!
Szia. Nagyon örülök, hogy tetszik. :) Sokat jelent. Mindjárt rakom fel a következőt, szóval erre nem sokat kell várnod. Őszintén megmondva fogalmam sincs, mert először 10-re gondoltam, de már látom, h ezt ennyi idő alatt nem fogom lepörgetni. Neked is Boldog Új Évet Kívánok! Puszi. :).
Megjegyzés küldése