A szüleimmel együtt mentünk a stadionba mivel Zlatanék a hotelből indultak busszal. Már jó előre nálam volt az újságírói igazolványom, hogy könnyebben tudjunk mozogni és szerelmemtől is kaptam egy kártyát, ami feljogosít, hogy olyan helyekre is bejuthatok ahova más nem. Sokan felismertek a stáb közül, ami zavart. Nem akartam az a lány lenni aki Zlatan Ibrahimovic barátnője ként van elkönyvelve. Számomra furcsa volt ez a nagy felhajtás, ami körülöttem kialakult mikor a szüleimmel vonultunk végig a folyosón. Előtte megbeszéltem vele, hogy szeretném megnézni, amikor bemelegítenek a pályán és ő felajánlotta, hogy utána menjünk le az öltözőkhöz. Mikor ezt elmeséltem családomnak apám azonnal rajongóvá vált. Furcsa volt ilyen helyzetben látni őt. Tudtam, hogy nagyon szereti a focit, de nem, hogy ennyire boldog lesz a hírtől. Maxi kezét fogva törtük az utat és próbáltam nem tudomást venni a sok fényképészről és a furcsa kérdéseikről. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt mikor végre az öltöző folyosóra fordultunk ahova már csak a ténylegesen közeli embereket engedik be.
- Bemehetek? - Nézett rám Maxi és én nem tudtam mit is kéne mondani. Nem igazán tudtam mi ilyenkor a szabály.
- Nem, biztos mindjárt kijönnek. - Szóltam rá szigorúan mire a kisfiú csak még nyűgösebb lett.
- De kérlek Lili! Anya mindig megengedi.
- Jó, de én nem vagyok anya. Én nem engedem meg! - Kontráztam, de mire szólhatott volna Zlatan lépett ki az öltöző ajtaján immáron piros mezben.
- Apa végre itt vagy! Lili semmi nem enged. - Panaszkodott azonnal a kisfiú, ami eléggé rosszul esett. Az egy dolog, hogy nem az én gyerekem, de attól még szeretem, és rosszul esik, hogy beárul.
- Maxi hallgass Lilire! - Állt ki mellettem szerelemem majd nem törődve a kisfiú mérgelődéséről felém fordult. - Azért jöttem ki, mert apukáddal szeretnék beszélni.
- Ott vannak. - Mutattam a folyosó vége felé. - Nem mernek idejönni.
- Mindjárt jövök, és majd rábeszélem őket, hogy ne legyenek ennyire megilletődve. - Mosolygott majd pár perc múlva anyámékkal együtt tért vissza. Mikor Zlatan elmondta mi a terve apámon láttam, hogy egyre jobban bezsongott. Hatalmas boldogság csillogott a szemébe, amit jó volt látni.
- Bemegyünk az öltözőbe és bemutatom pár haveromnak, csapattársamnak.
- Zlatan ez igazán nem szükséges. - Néztem fel rá.
- Kicsim én is szeretném, és látod milyen boldog.
- Szabad ezt?
- Igen. Bejössz te is?
- Mehetek? - Pillantottam fel rá mire rám villantott egy olyan édes mosolyt, amitől majdnem elolvadtam. Ennyi év után is még mindig odáig vagyok érte és ettől a cuki mosolyától mindig felgyorsul a pulzusom.
- Miért ne lehetne? Van még több mint fél óránk, szóval gyere már! - Fogta meg a kezem és intett apámnak is. Maxi - bár duzzogva-, de belement, hogy anyámmal megvár kint. Szorosan barátom mellett lépkedtem és fogtam a kezét.Egy tágasabb helyiségbe értünk ahol félkörben voltak a székek. A mezek felakasztva lógtak a fogason, alattuk cipők és egyéb sport eszközök hevertek szanaszét. A játékosok szétszórva beszélgettek, nevetgéltek, vagy a mérkőzés előtti telefonjaikat intézték. A terem közepébe egy asztal foglalt helyet ahol innivalók és némi étel sorakozott. Sok játékost felismertem és mikor észrevettek kedvesen köszöntöttek minket.
- Fiúk ismeritek már Lilit, akivel bár volt egy kis mosolyszünet, de újra együtt vagyunk és már nem csak a barátnőm, hanem a menyasszonyom is. is.
- Ez nagyon szuper. Gratulálok nektek! - Jött oda először Paul Pogba és szorosan magához ölelt.
- Ő pedig az édesapja Péter. Kérlek legyetek vele kedvesek. - Szólt Zlatan és a fiúk sorba jöttek oda édesapámhoz, aki csak kapkodta a fejét köztük. Paul pedig felajánlotta, hogy körbe vezeti, amit ő szívesen elfogadott. Nevetve láttam, hogy olyan akár egy kisfiú, aki beszabadult az édesség boltba. Mindenkivel selfit készített és beszélgetett. egyedül talán csak a csapatkapitány, Wayne Rooney tűnt kicsi hűvösnek vele. Ő inkább felém pillantgatott mint apám felé. Tekintete furcsa volt és sehová sem tudtam tenni azt a nézést ami szinte égette a bőröm.
- Nem haragszol, hogy elmondtam? - Rángatott vissza gondolataimból Zlatan és mikor zavart arcomat látta folytatta: - Azt, hogy megkértem a kezed.
- Nem, csak kicsit fura a helyzet és furcsa lesz így gondolni a kapcsolatunkra. Férj és feleség, házaspár. - Mondtam ki hangosan a számomra idegennek tűnő szavakat.
- Szerintem tök jól hangzik, és már várom, hogy úgy mutassalak be, mint a feleségemet.
- Hé azért még ne siessünk ennyire. - Állítottam le mire a széke alól egy csomagot húzott elő, amibe mezek és egyéb Manchesteres ajándéktárgyak lapultak.
- Édes ez már tényleg sok.
- Lilien így gondoltam, és nem tűrök ellenvetést. Fogadd el és add oda Péternek!
- Oké, - Sóhajtottam megadóan és elfogadtam a csomagot. Apámat követtem szememmel, aki eltűnt valamelyik ajtón. - Viszont most mennünk kéne. Maxi már biztos kikészítette anyámat.
- Ezt most úgy mondod, mintha a fiam egy elkényeztetett kölyök lenne. -- Húzta fel szemöldökét mérgesen.
- Nem erről van szó. Szeretem, de a fegyelmezés még nem megy és nem is tudom, hogy kéne. Most is azonnal beárult neked. - Osztottam meg vele szomorúan.
- Lili még csak egy kisgyerek, és látom rajtad mennyire megakarsz neki és nekem is felelni. De nem kell rendben? Fantasztikus édesanya lenne belőled, és ha közös gyerekünk lesz már tényleg olyanok leszünk, mint egy nagy család.
- Zlatan ne szaladjunk ennyire előre! - Csúszott ki a számon és jól hallható volt pánikom.
- Ne haragudj, nem akartalak felhúzni, csak boldog vagyok mikor a közös jövőnkről gondolkozok és azon, hogy milyen lesz majd mikor úgy fogunk élni mint...
- Ne! Fejezd be! Előbb legyünk túl egy gyors igenen aztán tervezhetjük a babát.
- Rendben. Gyors igen. - Csóválta a fejét és én éreztem, hogy megbántottam, de már nem volt időm magyarázkodni, mert Mourinho lépett be az öltözőbe.
- Tényleg mennetek kell. - Ölelt szorosan magához. - A VIP - be lesztek ugye?
- Igen, és bármi lesz is te vagy a legjobb. - Simítottam meg az arcát.
- Gólt kell rúgnom, és akkor a szüleidnek sem lesz kétségük.
- Most sincsen.
- Nem érdekel, hidd el, betalálok ma a hálóba. -Mondta nagyon elszánt hangon majd a fülembe suttogta. - és remélem este máshova is.
- Na de Zlatan! - Pirultam el, majd egy csók után elindultunk a VIP részleg felé, ahonnan remek kilátás tárult elénk. Annyira elámultam a látványon, ami a hatalmas tömeg és az United himnusz felcsendülése okozott, hogy észre sem vetem mikor egy kedves lány köszönt rám. Egyedül akkor emeltem el a tekintetemet a látványról mikor megérintette karomat.
- Szia a nevem Coleen Rooney. - Nézett rám barátságosan. Végignéztem a barna hajú, kedves mosolyú lányon és mikor leesett, hogy ki is ő zavartan mutatkoztam be neki.
- Kovács Lilien, ők pedig a szüleim. - Akartam bemutatni őket, de apám már elfoglalta a helyét és az oda készített pezsgős üveggel bajlódott, míg anyám Maxit és egy másik kisfiút figyelt.
- Te vagy Zlatan barátnője ugye? - Érdeklődött.
- Igen, te pedig Rooney felesége. - Mondtam és eszembe jutott az a nézés amit férjétől kaptam az előbb. Sehova nem tudtam tenni, de úgy voltam vele, hogy nem érdekel.
- Igen, ő pedig a nagyobbik fiam Kai. Nem ülsz mellém?
- De persze. - Szóltam és még mindig hihetetlennek tűnt, hogy pont vele beszélgetek. - Úgy látom, a fiúk nagyon jól elvannak. - Mosolyodtam el mikor a két hasonló korú gyerekre néztem.
- Igen, jó barátok mióta Zlatan ideigazolt. Néha nálunk szokott aludni mikor Alexandra korán megy dolgozni. A két kisfiam otthon van az anyukámmal, mert kicsit lebetegedtek. Ó nézd, ott vannak a fiúk. Kezdődik a meccs. Remélem győznek, és feljebb lépnek a tabellán. - Osztotta meg velem és ekkor elkezdődött a mérkőzés. Szinte alig bírtam a fenekemen maradni és szerencsére ezzel Coleen is így volt. Végigbeszélgettünk és drukkoltunk együtt és jó érzés volt, hogy családomon kívül vele nézhettem a mérkőzést. Abszolút nem érződött rajta a fölényesség és az, hogy ő lenne Rooney felesége. Olyan volt, mint egy átlagos lány, aki imádja a férjét, gyerekeit és a focit. A szüleimet is elkapta a szurkolási láz és örömmel láttam, hogy anyám sem unatkozik.A fiúk hajtották a labdát, de a vezetést nem sikerült megszerezniük, sőt a huszonnegyedik percben majdnem egy szabadrúgás gólt értékesített a Sunderland. Persze De Gea nem hiába a Manchester kapusa, és parádés védéssel mentette meg csapatát. Úgy láttam ez eléggé nagy ébresztő volt a fiúk számára, hiszen kezdtek felpörögni.
- Minden mérkőzésen kint vagy? - Érdeklődtem Coleentől miközben a forró csokinkat kortyolgattuk. Imádtam a VIP szektort.
- Nem igazán, de igyekszem. A fiúk szeretnek kijárni az apjuk mérkőzéseire, de engem lefoglal a munka.
- Mivel foglalkozol? - Érdeklődtem, mert el sem tudtam képzelni mivel foglalkozhat egy olyan nő, akinek semmi dolga nem lenne, hiszen Wayne hatalmas fizetéssel rendelkezik.
- Egy újságban van állandó rovatom, de emellett modellkedek és néha tévé szereplésekre hívnak.
- Nem furcsa neked a média? Én még csak most kezdek hozzá szokni, és annyira zavaró.
- Nem könnyű, de a férjem mellett ezt is megtanultam kezelni. Ha nem foglalkozol velük és nem balhézol, akkor nem vagy érdekes számukra. Neked mi a munkád?
- Fotós és újságíró vagyok egy olasz magazinnál. De inkább fotósnak tartom magam, mint újságírónak.
- Remek lehet. Ahhoz sosem értettem. - Nevetett fel és ekkor a tömeg felhördült, majd mi is felemelkedtünk a székünkből, ugyanis Pogba próbálta meg a kapura vezetni a labdát, de csak a kapufát találta el.
- Pedig milyen szép lett volna. - Szólt apám.
- Igen, és Paulnak is kijárna már egy gól. - Állapítottam meg mire mindenki helyeselt. A két kisfiú is tűkön ülve nézett ki a pályára, és látszott rajtuk mennyire szurkolnak. Szerelmemet kerestem a tekintetemmel és láttam rajta mennyire hajt. Imádtam, ahogy a pályán focizik. Olyankor annyira más embernek tűnt, és mikor nála volt a labda úgy hajtott ahogy csak bírt. Olyan volt mint egy oroszlán akit a győzelem éltet. Az első félidő vége felé pedig a vörös ördögök megszerezték a vezetést Blind által, amihez Zlatan is hozzájárult. Ibra megszerezte az első gólpasszát vörös mezben. Ezzel az állás egy-null volt az Unitednek és a félidő végéig így is maradt.
-Volna kedved lemenni az öltözőkhöz? - Kérdezte Coleen és nekem felcsillant a szemem.
- Ilyenkor lemehetünk? Nincs eligazítás vagy ilyesmi?
- Majd meglátjuk. Kai itt maradsz Maxival? - Kérdezte a kisfiától, aki szinte le sem tagadhatta volna az édesapját. Csak ő sokkal szebb és édesebb volt mint Wayne. A gyerekek beleegyeztek és anyámék is megígérték, hogy vigyáznak rájuk. Vidám hangulatban haladtunk a folyosókon majd mikor az öltözőkhöz értünk Coleen minden kérés nélkül nyitott be a fiúkhoz. Úgy láttam ez teljesen megszokott volt, hiszen egyik játékos sem lepődött meg. Ellenben rajtam, aki csak álltam egymagam míg Zlatan csodálkozva nem jött felém.
- Te meg? Hol van Maxi?
- Anyáékkal, és Coleen mondta, hogy jöjjünk le, én pedig belementem. Fantasztikusan játszol. - Bújtam közel hozzá és az sem érdekelt, hogy kicsit izzadság szagú.
- Összebarátkoztál Wazza feleségével? - Mosolygott rám.
- Inkább úgy mondanám, hogy kezdünk jóba lenni. Nagyon aranyos nő.
- Akárcsak te. Nem csodálkozok rajta, ha megkedvelne.
- Ugyan már. - Sütöttem le a szemem. - Nagyon szép volt a gólpasszod.
- Igen, de nekem ez nem elég. Mindenképpen gólt kell rúgnom.
- Zlatan nem kell mindig a...
- Ezt nem is akarom meghallani. Én örök maximalista vagyok, és ezt te tudod a legjobban. Mellesleg a szüleid élvezik?
- De még hogy. Apám egész végig kiabál. Nagyon beleéli magát. - Meséltem. - Haragszol még rám? - Kezdtem bele mikor eszembe jutott az előző dolog. - Nem akartalak megbántani ezzel az esküvős dologgal.
- Semmi baj Lili. Nem akarsz nagy felhajtást akkor nem lesz, de most, lehet mennetek kéne. Még az edző is bejön.
- Jó, úgy látom már Coleen is búcsúzkodik. - Néztem rájuk, de gyorsan elkaptam a szemem, hiszen Rooney megint furcsán bámult engem. - Szeretlek Zlatan és nagyon vigyázz magadra. Nem akarom, hogy lesérülj.
- Én is szeretlek, és nyugi nem lesz bajom. - Szorított magához majd szenvedélyesen megcsókolt, aminek az öltözőbe betoppanó ősz hajú portugál edző vetett véget. Égő vörös arccal vonultam el mellette és még bemutatkozni is elfelejtettem. Felsiettünk a helyünkre, és vártuk, hogy kezdődjön a második játékrész. Apám továbbra is úgy szurkolt mintha a Manchester lett volna világ életébe a kedvenc csapata, anyám pedig kérdéseket tett fel a játékkal kapcsolatba, amire készségesen válaszoltam.
- Olyan furcsa, hogy belekerültél ebbe a világba. - Jegyezte meg. - Teljesen más vagy, mint amilyen otthon voltál.
- Sokat változtam, de a körülmények és a barátaim változtattak meg. Stephan és Zlatan miatt kezdtem megszerezni ezt a sportot és már furcsa lenne, hanem szeretném
- Ez lett az életed, ahogy ez a fiú is. - Hümmögött maga elé és én igazat adtam neki. - Kicsit más embert képzeltem el melléd.
- Anya Zlatan fantasztikus férfi, és remek focista. Hidd el ő nem olyan kemény. Ez csak álca.
- De már van gyereke és bőven elmúlt harminc. Mire lenne egy közös gyereketek, mennyi lenne negyven? Mi a garancia, hogy az a gyereket is ugyanúgy fogja szeretni, mint ezt a kisfiút?
- Anya kérlek! Szeretem Zlatant. Miért nem érted meg? Apa is elfogadta.
- Azért, mert lekenyerezte ezzel a mérkőzéssel és az ajándékokkal.
- Remek. - Mérgelődtem. - Nem érdekel, mit gondolsz, én akkor is szeretem és hozzá megyek. De jobban örülnék, ha megkedvelnéd, mert fontos, hogy jóba legyetek. Én is jóba vagyok az ő anyukájával.
- Lili megígérem, hogy nem ítélkezek, csak úgy hallottam egyszer már megbántott. Nem akarom, hogy újra megtegye.
- Nem fogja, mert tudja mit veszíthet. Megbocsájtottam neki és arra kérlek, próbáld megismerni jobban. Jó? Adsz neki egy esélyt?
- Igen Lili. - Ölelt át és kekkor a stadion újra felzúgott és én is felugrottam a székemből. Zlatan vezette a labdát és a végén egy csodálatos gólt rúgott. Maxival együtt örömködtünk és láttam, hogy a szüleim is elégedett arcot vágnak. Igaza volt Zlatannak, hiszen tényleg meg kellett mutassa, nem csak a levegőbe beszél. Láttam az arcát a kivetítőn, amiről az elszántság tükröződött. Nem csodálkoztam volna azon se, ha tovább hajt és még egy gólt értékesítene. Sajnos ez nem történt meg, de egy remek gólpasszt még így is beírhatott magának amit Henrih Mhitarjan értékesített egy olyan ollózással, ami nagyon Ibrás volt. Itt már mindenki érezte, hogy zsebbe van a három pont ezért az utolsó percekben visszavettek a tempóból. Így pedig még az ellenfél is betalált, de ez már nem változtatott semmin. Zlatannal megbeszéltük, hogy a mérkőzés után a stadion hátsó bejáratánál találkozunk ahol a csapat busz állt. Örültem, hogy Coleen végig elnavigált, mert ebbe a hatalmas stadionba biztos elvétettem volna az utat.
- Szerintem ne menjünk ki, hanem várjunk itt. - Ajánlotta Coleen. - Nagyon hideg van kint.
- Igen, furcsa, hogy ilyenkor vannak mérkőzések.
- Ez a Boxing Day már csak ilyen, de hozzálehet szokni, és előbb utóbb megtanulod kezelni a helyzetet, és azt, hogy kevés időt töltesz a pároddal.
- Az olasz és francia bajnokságban nem volt ilyen. - Osztottam meg vele szomorúan és ekkor egy pár fotósra lettünk figyelmesek az üvegajtó másik feléről. A busz mellett álltak és vadul kattintgattak.
- Már megint ott vannak. - Húztam fel a napszemüvegem bár fogalmam sincs miért hiszen úgyis felismertek már.
- Nyugi, ha nem foglalkozol velük, nem leszel érdekes számukra. Ott jönnek a fiúk.- Csillant fel a szeme, ahogy meglátta a csapatot. Kis idő múlva Zlatan is a látószögembe került én pedig elfelejtkezve a fotósokról felé indultam és átöleltem. Nagyon büszke voltam rá és boldog, amiért újra megrúgta a magáét. Egyikünk sem foglalkozott semmivel csak egymás ajkaira koncentráltunk. Imádtam a mérkőzés után érezni a friss illatát.
- Apa menjünk már! - Lépett felénk Maxi, mire nagy nehezen elváltunk egymástól.
- Figyelj kicsim, mi lenne, ha te elmennél haza Lili szüleivel, ő pedig velem jönne a buszon. - Kérdezte a kisfiútól én pedig meglepődve hallgattam az ötletét. - Otthon pedig hamarosan találkozunk.
- Én miért nem mehetek?
- Mert csak egy hely van, és az most Lilinek adom. Haragudnál rám?
- Nem. - Mondta, de láttam rajta, hogy szomorú amiért az apja mellettem döntött.
- Maxi, ha hazaérünk, megígérem, hogy lehetsz kettesben az édesapáddal. - Guggoltam le hozzá és belenéztem kék szemeibe. - Akár még vele is aludhatsz.
- Tényleg? - Csillant fel tekintete a hír hallatán.
- Igen, de akkor gyere, a szüleim hazavisznek. - Fogtam meg a kezét és gyorsan lebeszéltük a dolgokat. Sok idő nem volt, hiszen indulni kellett a buszhoz. Kiléptünk az ajtón és a jeges hideg szél belefújt az arcomba. Ha ez nem lett volna elég a fotósok is újra villogtatni kezdték gépeiket. Egy idősebb nő pedig folyamatosan nekem kiabált, de én próbáltam tudomást sem venni róla.
- Lilien milyen érzés Zlatan Ibrahimovic barátnőjének lenni? Mikor jötteket össze? Nem zavar, hogy idősebb nálad? Milyen érzés, hogy mástól van gyereke? - Sorolta a kérdéseit és nekem egyre nehezebben esett nem tudomást venni róla. Zlatan fent volt a buszon és a helyekről egyezkedett meg a csomagokat pakolta. - Nem zavarja, hogy a barátjának a szeretőjétől van gyereke? - Ütötte meg a fülemet a kérdés mielőtt beszálltam volna én is a fiúk mellé, és hiába próbáltam tartani magam, úgy éreztem vissza kell vágnom.
- Mondja, honnan gondol ilyeneket? Semmi bajon Zlatan fiával. Jól kijövünk Maxival.
- Én nem rá gondoltam, hanem Lolita kisasszonyra. Úgy tudjuk állapotos és a baba apukája Ibrahimovic.
- Mi? Ez hülyeség! - Teremtettem le őket. -Lolita nem tőle terhes és jó lenne ha leszállnának erről a témáról, mert nagyon idegesítő. Semmi közük a magánéletünkhöz világos?
- Szóval akkor nem Zlatan a születendő gyereknek az apja? - Ütötte tovább a vasat. - Pedig sok kép van róluk ahol eléggé közel állnak egymáshoz egy szórakozó helyen, és vadul csókolóznak. A dátum pedig stimmel.
- Hogy maguk mennyire idióták! Azt a nőt nem Zlatan csinálta fel, hanem Marco Verratti! - Csúszott ki a számon, majd megfordultam és Zlatan döbbent tekinteté láttam magam előtt. Azonnal tudtam, hogy rosszat szóltam.
#miisittvagyunk :).
2 megjegyzés:
Jaj már! Ugye nem fogja védeni a ribit, hiszen L. sokkal többet ártott amikor kipakolt az újságoknak!
Majd meglátjuk, de annyit elárulok, h minden jó lesz. :).
Megjegyzés küldése