Lili és Ibra csak úgy 2024.

 A tükör előtt ültem mikor kisfiam rohant be, és egy újságot lobogtatott a kezébe. - Anya ez igaz? - nyomta az orrom alá. - ugye igen, és akkor most újra együtt lesztek?

- Alexander nem látom miről beszélsz ha ilyen közel tartod hozzám. - mosolyogtam és kivettem a lapot a kezéből. Az újságban egy kisebb cikkben hozták le, hogy Zlatan és éppen aktuális hódítása szakított. Nem volt egy nagy kapcsolat, de a szívem mélyén kicsit örültem, hogy vége lett, és végre nem azt a szőke ribancot utaztatja össze- vissza, és nem vele van mindenhol.

- Alex figyelj, nem tudom mi igaz ebből, de ma megkérdezheted, mert úgyis apánál leszel a hétvégén, és remélem mindent bepakoltál, mert hamarosan indulunk.

- Te is bejössz majd hozzá?

- Igen, persze, de most tényleg menj. Csak csinálok egy gyors sminket és már indulhatunk is.

- Nem is kéne sminkelned, mert te vagy a legszebb a világon. - Ölelt át, és kifutott a szobából. „Kár, hogy apád nem így gondolta mikor félrekúrt azzal a fekete kurvával” - méláztam magamba, és úgy döntöttem első kézből próbálok infót szerezni a történtekről.

- Hali! Hogy vagy? - hallottam barátnőm csilingelő hangját.

- Köszi jól, este indulok Rómába, szóval éppen készülődök Zlatanhoz. Alex ott lesz nála a hétvégén. - Te nem?

- Nem, én megyek Rómába Stephanhoz, és ha gondolod átugorhatnál a tesódhoz.

⚽ Resta con me: V. Évad V. rész! ⚽

 Sziasztok! 

Kicsit eltűntem az ünnepekben, és a tervezettel ellentétben nem volt sem karácsonyos, sem újévi posztom se.
 Most pedig már úgy gondolom felesleges lenne. 
Inkább elhoztam a következő fejezet, ami remélem elnyeri a tetszéseteket, és tiszta szívből szeretném megköszönni azt, hogy még mindig velem vagytok, és itt vagytok. Olvastok, és hozzászólást írtok. Nagyon sokat jelent nekem. 

Resta con me: V. Évad IV. rész!

A kanapén ültem és olvasás helyett Pepe ajánlatán gondolkoztam. Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, amint Zlatan mellém huppan.
- Nagyon belefeledkeztél ebbe a könyvbe. – viccelődött, hiszen ő is látta, hogy egy oldalt sem olvastam még el. – Min jár az eszed?
- Azon az ajánlaton, amit a volt főnököm mondott. Nem tudom, hogy mit tegyek. Szerinted?
- Én úgy gondolom, hogy jól érezted magad ott, és a munkában is kiemelkedő voltál. Erre a műsorra pályáztál, és most megkapod feltételek nélkül.
- Azért ott van, hogy Dilettával kéne együtt dolgoznom, amit nem akarok.

Resta con me: V. Évad III. rész!

 

 – Szeretlek, de őszintén már attól féltem, hogy el akarsz válni. – Fordultam Zlatan felé, akivel az ágyban pihentünk, és valami idióta filmet néztünk a tévében. Az óra már bőven elütötte az éjfélt, de mi még cseppen sem voltunk álmosak. Beszélgettünk, filmeztünk, csókolóztunk és szeretkeztünk. Olyan volt, mintha nem lenne semmi, és az idő megállt volna ezen az estén. Csak ő és én, végre újra kettesben, és újra veszekedések és konfliktusok nélkül.
– Ez sosem fordult meg a fejemben, hiszen te vagy életem szerelme és a fiam anyja, aki remélem, már édesen alszik.

– Biztos jól elvannak. Szeret Helénánál lenni, mert Vincenttel tud játszani.
– Azért jól összehoztátok ezt a ma estét. – ismerte el.

 – Én csak a végrehajtó voltam, de az ötletet húgod adta.

– Nem is hiszed el, mennyit rágta a fülem, hogy beszéljük át a történteket. Remek testvér, aki imád téged, és néha úgy érzem, komolyabb, mint én. Pedig régebben annyira szeleburdi volt. Mióta egyedül álló anya lett, sokkal megfontoltabb döntéseket hoz.
- Az a szemét El Shaarawy! – mérgelődött, és be kellett látnom, hogy igaza van. – A barátoddal mi a helyzet?

– Azóta nem beszéltünk, mióta összejött Ludovica Paganival, és a húgommal szakítottak. Pedig jobban tenné, ha a focira koncentrálna, mert így sosem lesz válogatott. Nemsokára kihirdetik a keretet.

– Szerintem ő megelégszik ezzel a szinttel, és nem is akar több erőt belevinni a teljesítmény növelésébe.
–Igazad van, de fáj látni, hogy újra kikerült a válogatottból.
– Most a szerelem a legfontosabb számára. Mondjuk, ezt megértem, de az a jó, hogy engem ez mindig sokkal jobban doppingol, és nem hagyom el magam, sőt. Arra törekszek, hogy büszke legyél rám, ha játszani látsz.

– Én mindig büszke vagyok rád, Zlatan. – mosolyogtam. – Számomra már az is hihetetlen, hogy mindjárt negyven éves vagy, és még mindig ennyire magas szinten focizol klub szinten.
– Szeretnék a válogatottba is visszatérni. Te örülnél neki? – sandított felém, és tudtam, tudja, hogy mit gondolok erről.

– Tedd, amit jónak látsz, de miért nem elég neked az Ac Milan?
– Mert szeretnék részt venni a quatari világbajnokságon, és képviselni a hazámat.
– De akkor már negyvenegy éves leszel, és ki tudja, mi történik veled? Ráadásul olyan messze van Quatar és decemberben világbajnokság! Még viccnek is rossz. – osztottam meg vele a véleményem.
– A FIFA egyre több idióta döntést hoz, de ebbe sajnos mi nem szólhatunk bele, bár én nem is akarok. Sosem volt a politika az erősségem, és inkább azt teszem, amihez értek, termelem a csapatom számára a gólokat, és hozom a győzelmeket.
– Imádom ezt az elszántságot, és ha szeretnéd, legyél újra válogatott. – öleltem át, ő pedig szenvedélyesen megcsókolt, és újra maga alá gyűrt.

Reggel közös tusolás, és reggeli után kint ültem a kertben, míg Zlatan a dolgait pakolta vissza. Heléna visszahozta Alexandert, Alexandra pedig elhozta Maxit. Megkértem őket, hogy maradjanak ebédre, de sajnos siettek vissza Párizsba, hiszen férjének szülinapja van, amit szeretnének kettesben megünnepelni. A másik fiúk férje családjánál volt addig. Heléna kapott az ötleten, és újra előhozakodott Zlatan meglepetés bulijával, amit jó ötletnek tartottam, bár azért szerettem volna, ha ő is tud róla. Imádtam, hogy sógornőm ennyire kreatív. Összeírta a helyszínt, a vendégeket és a zenére is volt gondja. Nekem már csak az ételt és a dekorációt kellett megbeszélnem. Minden fantasztikusan alakult, a három fiú is jól elvolt az apjukkal, így Heléna hazament, hogy lerendezze a dolgait. Minden tökéletesen megfelelt egy vasárnapi naphoz. Míg a fiúk kint játszottak a kertben, én az infulencer és a fotós munkáimat néztem át. Boldog voltam, hogy a jövő hét teljesen telve van. Épp a húgommal beszéltem pár szót, amikor csöngettek. Mivel szerelmem még mindig a fiúkkal és a kutyával foglalkozott, én nyitottam ajtót, ám a meglepetés hidegzuhanyként ért. 

Resta con me: V. Évad II. rész!

Tehát most itt állok a tükör előtt, és valami nagyon szexit keresek. Lent már elkészült a vacsora, ami Zlatan kedvence, és még magam sem tudom, hogy sikerült ennyire tökéletesre.
– Szerintem, ha erre felkapsz egy inget nyert ügyed van. – lépett be Heléna, és végignézett piros csipkés fehérnemű szettemen.
– Mikor jön?
– Azt mondta, hétre, de már mindjárt negyed nyolc.
– Akkor mi lépünk! Ha úgy van, Alexander holnap is aludhat nálam. Vincenttel ellesznek. – Mosolygott biztatásul, és összefogta mézszőke haját.
– Annyira köszönöm. – öleltem át. – Annyira jól esik, hogy te mindig hittél nekem.
- Ne sírj, mert elkenődik a sminked, és nem tudom újra ilyen szépen megcsinálni. – simogatta meg arcom kedvesen.
– Szerinted sikerül?
– A tesóm egy makacs barom, de szeret, csak még tartja magát. Na meg az a szőke ribanc sem tesz neki jót, – tűnődött el. – de hidd, el már jobban húz feléd a szíve, mint előtte. Legyél ügyes és szexi.
– Köszönöm, elköszönök Alexandertől. – futottam le a lépcsőn, és amikor elmentek, újra izgatottá váltam. Zlatan eredetileg a fia miatt jött el hozzám, de Heléna kitalálta, hogy inkább csábítsam vissza. Így most csipke fehérneműben és a hófehér ingben vártam őt. Fél nyolc körül végre begördült az autója. A szívem a torkomban dobogott. A kulcs fordult, Zlatan pedig nagy hanggal belépett. Próbáltam természetesen viselkedni és lassan lépdeltem felé, hogy üdvözöljem.