3/18. ⚽️ Shout Out to my Ex ⚽️

Mikor szakítottam Gianlucával Kamillához mentem, akivel átbuliztuk az egész hetet, és persze hol tudtam magamról hol nem. Rosszul esett az, hogy miután szétmentünk a focistával rá másnapra már egy közös képet posztolt Annával a közösségi oldalaira. Visszaköltöztem Helénához és lassan már úgy éreztem, nincs is értelme kipakolni a bőröndjeimből, hiszen ahol megszoknék onnan vagy kidobnak, vagy én megyek el. Egyik nap a kanapén ültem és örültem, hogy barátnőmmel csak kettesbe voltunk, hiszen az édesanyjuk Manuellel volt el a városba.

- Nem értem mégis mi a bajod Lili? – Nézett rám Heléna miközben egy bögre kávét nyújtott át nekem. – Te sem akartad ezt a kapcsolatot valld be? Te sem tetted magad bele úgy igazán ebbe a három hónapba.

- Igen, lehet, hogy igazad van, de akkor is, szar, hogy nem mondta meg nekem és csak olyan…

- Lili fogadd el, hogy mindkettőtöknek ez egy vigasz kapcsolat volt. – Nézett rám és tudtam, hogy igaza van. Gianlucának Anna a nagy ő nekem pedig...... – Mikor akartok indulni a fotózásra?

- Nem tudom, talán még előtte nap kéne, hogy egy kicsit fejben odatudjak koncentrálni, és lelkileg is fel kell rá készülnöm.

- Megtudod csinálni, mert profi vagy. Nem kell, hogy azon kattogj ki a modell, csak egyszerűen légy higgadt és vidám.

- Igen, azt kéne, de akárhányszor csak erre gondolok, elfog egy megmagyarázhatatlan érzés. Tudod, egyszerre várom és félek is attól, hogy a testvéredet fotózzam.

- Ne aggódj, szerintem ő is ugyanígy van vele. – Szólt a szőke hajú lány és egy sokatmondó mosolyra húzta el a száját. – Mellesleg hol töltöd a Karácsonyt?

- Még nem tudom. Kittivel beszéltük, hogy elmegyünk kizárólag kettesbe, egy wellness hotelba és egy kicsit kényeztetjük magunkat. Igazán ránk fér már, hiszen Kitti is rengeteget dolgozik és még Stephan is el kell viselnie. – Mondtam gúnyosan és Heléna tudta, ezt azért mondom, mert Kitti panaszkodott, hogy Stephan mostanában sokallja, hogy keveset vannak együtt.

- Jaj, Lili azért ne legyél ennyire károgó.

- Én nem károgok, de nincs igaza Stephannak. Én nem változtam meg, csak keményebb lettem, és attól még, hogy nem omlok a karjaiba, ugyanaz vagyok. A vagányabb ruhák pedig mindig is a bennem rejlő keménységet hozzák elő. – Szóltam mire Heléna felnevetett.

- Annyira idióta vagy Lili, de tudod, hogy én nagyon szeretlek, és most egy kicsit irigy is vagyok rád.

- Mert miért? – Néztem rá miközben kiindultunk a konyhába és elmostam a bögrémet.

- Mert Zlatannal leszel….és..

- Jó akkor más téma? – Vágtam gyorsan a szavába. – Nem akarok róla beszélni.

- Mi van akkor, ha nagyon édes és kedves lesz és- dőlt neki a pultnak – újra megpróbálna levenni a lábadról.

- Felejtős, mert még semmit nem bizonyított.

- De hogy bizonyítana, ha nem adsz neki esélyt?

- Heléna kérlek, ne kezdjük ezt el. – Szóltam egy mély levegő vétel után. – Te is tudod, hogy mindennél jobban szeretem őt, de… nem megy nekem ez a Zlatannal való együttlét. Annyiszor próbáltuk meg és annyiszor szakítottunk. Már csak az Európa Bajnokságra is visszagondolva, ott is, hol együtt, hol külön voltunk, ez pedig látod milyen eredményt ért el nála.

- Az más volt.

- Nem, nagyon nem volt más Heléna. Mikor Angliába igazolt számomra bebizonyosodott, hogy nem szeret annyira, mint amennyire én őt.

- Már megint idiótáságokat beszélsz Lili. Te is tudod, hogy nem erről volt szó, se akkor sem most. Kijött a gödörből és újra csúcs formában játszik, ezt pedig annak is betudhatnád, hogy megcsókolt. – Szólt, de én csak megforgattam a szemeimet.

- Megjöttünk. – Hallottam Manuel hangját és pár perc múlva megjelent a hang tulajdonosa is, nyomában Heléna anyukájával. Én jobbnak láttam, ha lelépek otthonról és Kamillánál keresek megnyugvást. Megbeszéltem vele, hogy Hétfőn indulunk, és már egyre jobban bevoltam zsongva az utazás miatt, de mikor a repülő téren álltunk megláttam egy pletykalapba Gianlucát és Annát és ez eléggé a padlóra vágott. Rohadtul nem hiányzott most ez a holnapi nap sem. Ideges voltam és nem akartam Zlatannal találkozni. Pláne nem képeket készíteni róla. Kamilla persze ezerrel pörgött, amiért irigyeltem. Neki minden olyan könnyű. Van egy tökéletes munkája, gyönyörű és azzal fekszik le, akivel csak akar. Bár ha jól tudom, mostanában nem nagyon akar.

- Ne már Lili. Ne legyél ennyire savanyú. – Simogatta meg kedvesen a karomat, amikor már a gépen ültünk – Tudom, hogy mit érzel, hiszen engem is csaltak már meg és mégis itt vagyok.

- Ja, csak te nem éppen az exedet fogod fotózni. – Töröltem le a könnyeim.

- Szerintem arra kéne gondolnod, hogy ez egy remek lehetőség elvégre szuper referencia.

- Igazad lehet. – Bólintottam és próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.

- Nézd Paolo mennyire jó hotelba szállásolt el minket. – Mutatott a telefonjára ahol kikereste hol fogunk aludni.

- Valóban szép, de baj lenne, ha picit becsuknám a szeme? – Néztem rá, mert hitelen elkapott az álmosság.

- Ugyan dehogy, lehet én is pihengetek picit, hiszen este felakarom fedezni a várost – Osztotta meg velem majd kényelembe helyeztem magam, becsuktam a szemem és fel sem keltem addig, míg Kamilla nem kezdett szólongatni. Gyorsan fogtunk egy taxit majd a megadott hely felé vettük az utunkat. A szálloda tényleg gyönyörű volt és átsuhant az agyamon, hogy főnököm ez egyfajta békítő jobbként adta nekem, amiért mostanában sokat veszekedtünk és a munkára is eléggé rosszul reagáltam. Bejelentkeztünk a recepción majd egy kedves fiú elkísért minket a szobánkba. A tágas helyiségbe két külön álló ágy foglalt helyet. A falon régebbi festmények, tükör és egy hatalmas televízió lógott. A szobához egy mini hűtő is tartozott, amit Kamilla azonnal felfedezett.

- Hű nézd milyen pezsgő! – Vett ki egy üveg számomra ismeretlen nevű italt a hűtőből miközben én a fürdőszobában nézte körbe és hálát adtam a hatalmas kád miatt. Már el is terveztem magamba, hogy este a holnapi munka előtt egy nagy kád illatos vízben fogok relaxálni.

- Mi lenne, ha megbontanánk? Vannak poharak is.

- Nekem nincs kedvem inni. – Mentem az ablakhoz ahonnan szép kilátás nyílt a szálloda parkjára.

- Lili nézz rám!- Ült le mellém. – Ne legyél ilyen. Legyél vagány és kemény. A pasik egy utolsó görény szemét parasztok. Csak egy kell nekik, de az nagyon. – Mondta és az utolsó mondatánál kidurrantotta a pezsgőt. – Most pedig igyunk és van egy jó ötletem a délutánra.

- Aludni? Benne vagyok. – Rúgtam le a cipőm majd hátra vetettem magam. Azonban Kamilla hajthatatlan volt. Felém nyújtotta poharat és kedvesen rám mosolygott. – Igyál és utána elmondom a tervem. Kérlek, Lili neked akarok jót!

- Oké mi a nagy terv? – Ültem fel és elvettem Kamillától a poharat.

- Te most túl vagy egy szakításon igaz? – Vágott komoly képet és mélyen belenézett a szemembe.

- Ja, fél éven belül már kettőn. Ez azért elég rekord. Erre igyunk! – Emeltem fel a poharam.

- Neeeeeeemmm. Nem erre fogunk inni, hanem, hogy eljössz velem egy fodrászhoz, és levágatjuk a hajad, meg amit csak akarsz.

- Beszőkíthetnénk, levághatnánk és kontaktkecsét is berakhatnék. – Mondtam és bár viccnek szántam az egészet, de jó volt eljátszani a gondolattal. -  Húú Zlatannak milyen feje lesz holnap, ha meglát. – Nevettem fel

- Akkor megcsináljuk? – Kérdezte Kamilla és felcsillantak a szemei.

- Csak vicceltem Kamilla. – Válaszoltam gyorsan, de mivel barátnőm nagyon hajthatatlan volt így rábólintottam az ötletre, elvégre mit veszíthetek? – Jó csináljuk meg. – Húztam kaján mosolyra a számat és összekoccintottuk a poharainkat.

- Igyunk az új Lilire. – Kiáltott fel a fekete hajú lány.

- Az új Lilire. – Mondtam és lehúztam a kellemes italt, aminek enyhén gyümölcsös íze jólesett. Miután megittuk az egész üveggel pihentünk egy kicsit majd nyakunkba vettük a várost. Persze rajtam újra erőt vett az idegesség, amit Kamilla is észre vett.

- Valami gond van?

- Nem, csak lehet hülyeség, de minden sarkon attól rettegek, hogy belefutok Zlatanba.

- Vagy csak szeretnél belefutni nem? – Húzta fel a szemöldökét mire én hevesen tiltakoztam.

- Mégis miket beszélsz? Elég nekem a holnapi nap, nem kell még a mai is. Bővel elég lesz elviselnem vele egyetlen egy napot. Nem is kellene belőle több….

- Jaj, Lili engem nem versz át, nézd, itt dolgozik a barátnőm, aki megcsinálja a hajad. – Szólt és behúzott egy fodrászüzletbe, ami eléggé menőnek tűnt. Egy kedves harminc körüli nő fogadott, aki semmit sem kérdezett tőlem, csak a székbe ültetett és már kezdte is a munkálatokat a hajamon.

- Szerintem jobb lenne, ha tükörrel hátra lenne. – Tanácsolta Kamilla és a fodrász úgy is tett. Semmit nem láttam, csak a sok hajat a földön. Nem sirattam meg a tincseimet elvégre ez csak haj mégis úgy éreztem ez egy lezárás és reméltem ezután csak jó dolgok fognak velem történni. A szőkítő kicsit csípte a fejbőröm, de még elviselhető volt és mikor lemosta kellemes mentolos illat árasztotta el a fejbőrömet. Kevesebb, mint két óra múlva pedig megszólalt a lány.

- Kész is vagy! Készen állsz az új látványra?

- Igen, persze. – Bólintottam mire megfordított és én megláttam a tükör előtt az új énemet.

- Te jó ég! – Tapogattam meg tincseimet. –Ez nem is én vagyok…. még … sosem volt szőke hajam és ilyen rövid is nagyon régen.

- Remélem, tetszik, mert szerintem baromi jól állt. – Állt mögém Kamilla.

- Olyan a hajam, mint Sianak. – Néztem még mindig az ismeretlen tükörképemet. – A színe és a formája totál olyan.

- Igen, de hidd el tényleg menő. Már csak egy kontaktlencse kell és senki sem fog felismerni.

- Ugye tetszik? – Érdeklődött a fodrászom és megnyugtattam, hogy nem is végezhetett volna tökéletesebb munkát.

- Akkor megkönnyebbültem.

- Mennyivel tartozom? – Álltam fel a székből és a tárcám után kutattam, de Kamilla leintett.

- Hagyd már ez az én ajándékom.

- Köszönöm. – Öleltem meg és egy kicsit elérzékenyültem a kedvességén. Jól esett, hogy ennyire törődik velem. A szállodába visszatérve pedig bepróbáltuk a különböző kontaktlencséket és végül egy durván világos kék mellett tettük le a voksunkat.

- Basszus esküszöm mintha nem is te lennél. – Ámult el Kamilla.

- Van egy ötletem. – Csaptam fel a laptopomat. – Hátha Heléna gép közelbe van, és megmutathatnám neki az eredményt.

- Jó, kíváncsi vagyok, mit szól hozzá. – Kuporodott le mellém a lány. Örültem, hogy szőke hajú barátnőm éppen Skype közelbe volt így gyorsan elindítottam a videó hívást, majd nagy mosolyogva beleszóltam.

- Szia Heléna!!!

- Hello, te jó ég!!! MIT CSINÁLTÁL MAGADDAL LILI?? –Kapta a szája elé a kezét mikor meglátott. – ÚR ISTEN… EZ UGYE CSAK PARÓKA??

- Nyugi Heléna ez csak egy kis változás, és nem paróka, hanem az igazi hajam. Na, milyen? Mit gondolsz mit fog szólni a testvéred?

- Én… nem jutok szóhoz. – Habogta még mindig. – Miért csináltad ezt?

- Mert ez is hozzátartozik a változáshoz.

- De én azt hittem engem kérsz majd fel. – Hallottam szomorú és vádló hangját. – Én csinálom mindig a hajad és…

- Ne haragudj, csak egy hirtelen ötlet volt. – Magyarázkodtam.

- Az én hirtelen ötletem volt Heléna. – Hajolt bele Kamilla is a kamerába. – Ha haragudni akarsz valakire, akkor én rám legyél mérges. Csak Lili kivolt picit borulva ez pedig jó ötletnek tűnt.

- Azért tetszik?

- Igen, baró, de ez a kontakt lencse nem bejövős. Nem látszik a zöld szemed.

- Pont ez a lényeg Heléna.

- Lili olyan idióta vagy. – Suttogta. – Nem kell megváltoznod teljesen, de ha mást nem akarsz csak ennyit, akkor mennem kell. Ne haragudj.

- Beszélsz még Zlatannal? – Tettem fel gyorsan a kérdést mielőtt szétkapcsolt volna.

- Lehet miért?

- Kérlek, ne mondd el neki, hogy szőke és kék szemű lettem.

- Nem fogom. – Kuncogott fel. – Ezt látnia kell. Már ha felismer egyáltalán, mert hidd el, ha nem te jelentkeztél volna be, biztos nem ismerlek meg.

- Akkor jó, ez volt a cél. – Osztotta meg vele Kamilla, és miután Heléna elköszönt mi is készülődni kezdtünk az esti buliba.

- Mondd miért nem hoztál normális darabokat? – Kutatott fekete hajú barátnőm a bőröndömbe. – Ezek mind olyan unalmas darabok, pedig annyi jó cuccod van Lili. Miért nem hoztál bulis ruhákat?

- Kamilla én dolgozni jöttem ide és nem bulizni. – Állítottam le. – Meg amúgy is tél van, nem fogok miniszoknyába végigvonulni az utcán.

- Maradi vagy! – Szólt le és előkapott az ő táskájából egy fehér mélyen dekoltált hosszú ujjú egybe ruhát. – Próbáld fel ezt! – Nyújtotta felém majd mikor fanyalgó arcomat látta így szólt. – Lili nem mehetsz apáca ruhába bulizni.

- Ugyan már van egy csomó jó felsőm és itt van egy fekete szoknyám, ami – kutattam tovább – ezzel a világos kék felsővel lehet kombinálni és hozzá…

- UNCSÍÍÍ!!! – Szólta le és kivette a ruhadarabokat a kezemből. – Ezt vedd fel. Hidd el, nem akarok neked rosszat, csak egy jó estét.

- Te mibe leszel?

- Én ebbe. – Mutatott fel egy aranyszínű kivágott és nagyon mini ruhát. – Milyen?

- Vékony, mert ha nem tudnád, December van. KINT MINDJÁRT ESIK A HÓ!!!

- Jó akkor legyél unalmas, én elmentem fürödni. – Adta fel majd elvonult az említett helység felé, én pedig leültem az ágyra és a kezembe temettem az arcom. Mikor felnéztem a szobába kirakott tükörben megláttam könnyes arcom és úgy éreztem igaza van Kamillának. Nem hagyom, hogy unalmas legyek. Felkaptam a ruhát és reménykedtem benne, hogy jó rám, és mosolyogva láttam, hogy szinte olyan mintha rám öntötték volna.

- Csak nem hogy felvetted? – Jött ki Kamilla törölközőbe bugyolálva.

- De igen, igazad van és sajnálom, de annyi rossz dolog történt velem, az ősszel és…

- Lili ne gondolj erre, mert tudom, hogy innentől csak jó dolgok következnek. Rendben van?

- Igen, renden. – Szóltam és miután levettem a ruhát én is bevonultam a fürdőszobába készülődni. A sminkemet barátnőm készítette el és a végeredmény nagyon bejött. Fogtunk egy taxit és a Kamilla által kinézett szórakozó hely felé vettük az irányt, ami már dugig volt emberekkel és a zene is egyszerűen a szívemig hatolt. Még sosem jártam itt, de máris tetszett. Kamillával kikértünk egy tequilát, majd egy újabbat a harmadik után pedig már a táncparketten pörögtünk. Nem voltam részeg, de fantasztikusan érezte magam.

- Basszus mennyi jó pasi. – Kiabálta Kamilla miközben hosszú fekete haját összekötötte egy csillogó hajgumival. Furcsa volt, hogy kint röpködtek a mínuszok, a terembe mégis nyári forróság uralkodott. Nem érzékeltem az időt, de én is azonnal szomjas lettem mikor barátnőm újra a pult felé vezetett, ám ezentúl kicsit kevesebb alkohol tartalmú italt választottam.

- Lili azt a pasit nézd! – Mutatott egy fiú csapat felé, aminek a közepén Marcus Rojo ült. és a barátaival társalgott, előttük pedig több üres és teli sörös pohár állt az asztalon. – Hogy lehet egy pasi ilyen cuki? – Mélázott el a lány mellettem.

- Ő Zlatan csapattársa. – Osztottam meg vele és akaratlanul is körbe járattam tekintetemet a termen, remélve, nem látom meg a Svéd focistát.

- Tényleg? Akkor te ismered, bár szerintem így ők sem ismernének rád akár csak Heléna. Mi lenne, ha csak úgy véletlenül melléjük telepednénk?

- Nem gondolnám, hogy jó ötlet lenne. Marconak felesége van és két édes gyereke. Lehet, hogy csak egy haveri estére engedte el a felesége

- Ajjj. – Szomorodott el a fekete hajú. – Minden jó pasi vagy nős, vagy meleg.

- Nyugi biztos eljön majd a szőke herceged, bár lehet jobb is egyedül.

- Így van. – Vágta rá miután lehúzta az innivalóját. – Elvégre azzal flörtölök, akivel akarok, és tudom picit kurvás hozzáállás, de azzal fekszek le, akivel akarok.

- Javíthatatlan vagy. – Nevettem fel.

- Bár egy ilyen cuki fiú miatt megváltoznék, ajjj de édes, ahogy mosolyog. – Meresztgette még mindig a szemét Rojoék felé.

- Jóképű, bár nekem abból a csapatból más kéne, de nagyon. – Sütöttem le a szemem. 

- Basszus Lili ne gondolj már rá, hiszen most pasi felejtés van!!! – Próbált jó kedvre deríteni és ekkor megszólalt a Little Mix Shout Out to My Ex című száma mi pedig miután lehúztuk az italunkat újra a táncparkettre indultunk és teljes hangerővel énekeltük azt a zenét, ami az utóbbi hetekbe az egyik kedvencemmé vált. Próbáltam elfelejtkezni Stephanról, Zlatanról és Gianlucáról akik mind annyi fájdalmat okoztak nekem az utóbbi hónapokban pedig igazán nem érdemeltem meg ezeket. Én teljes szívemből szerettem mind a három fiút, főleg az én Svéd hercegemet, aki hármójuk közül a legjobban a padlóra vágott.

- Ugye nem csillog könny abba a csodálatos új kék szemedbe? – Érdeklődött Kamilla én pedig gyorsan letöröltem a bizonyítékot. – Menjünk inni. – Ajánlotta fel újra, és amíg az italomra várva méláztam minden félén a semmiből Zlatan állt mellett és két sört rendelt. Kamilla tátott szájjal bámult én pedig égő vörös fejjel néztem fel rá. - Hihetetlenül jóképű volt és igazán elegáns. – de ő csak pár pillantásra méltatott majd a két sörrel a kezében odébb állt.

- Basszus Lili nem ismert meg! - Hallottam még mindig csodálkozó hangját.

- Azt én is észrevettem, pedig rám nézett és… nem ismert fel. – Ismételgettem Kamilla szavait és nem igazán tudtam eldönteni, hogy ennek örülnöm kéne vagy bánkódni miatta. Minden esetre megfordultam és mivel Zlatan elég magas könnyű volt kiszűrni őt a tömegből.

- Pont a jó pasi mellé ül. – Szólt Kamilla, viszont nem volt igaza, mert a férfi nem ült le, hanem újra a pult felé indult és kikérte az újabb sör adagot. Mikor körülnézett engem továbbra sem ismert meg, de barátnőmet igen.

- Kamilla te meg? – Ment közel a lányhoz. – Te meg hogy kerülsz ide? – Érdeklődött és két puszit adott neki, amit kicsit irigyeltem a barátnőmtől.

- Csak egyik barátnőmmel jöttem, a holnapi munka előtt kicsit kibulizzuk magunkat. – Mutatott rám mire Zlatan szemei rám siklottak és alaposan végig mért. Furcsa fény csillant a tekintetébe majd miután mosolyra húzta a száját felém nyújtotta a kezét.

- Zlatan Ibrahimovic. – Mutatkozott be és ekkor Kamillából kitört a nevetés, de mikor keményen ránéztem azonnal csöndben maradt.

- Zlatan ő pedig a barátnőm…

-  Luna. – Mondtam ki az első eszembe jutó nevet, ami a falra ragasztott holdról jutott eszembe és reméltem Zlatan nem néz idiótának.

- Luna igazán örülök. Iszol valamit? – Érdeklődött és ekkor Kamilla jobbnak látta, ha lelép és magunkra hagy minket, nekem pedig a fejembe kialakult egy ötlet, amit véghez akartam vinni az est folyamán, és ha jól sül el mindent kideríthetek a férfi érzelmeiről. 

Ui: Sorry a címekért, de sosem tudok semmi értelmeset kitalálni, szóval többet gondolkozom azokon mint a történeten, bár remélem így is tetszik nektek.   Puszi Andrea. :). 

3/17 ⚽️ A visszatérő múlt. ⚽️

Nagyon jól indult az Novemberem és Gianluca is jól teljesített. A Palermo ellen egy csodálatos gólt is rúgott aminek nagyon örültem. Büszke voltam rá és jó volt látni, hogy mennyire csillog a szeme a boldogságtól, és örültem, hogy jó formában van hiszen a Palermo után az Empoli kapujába is betalált. Ráadásul nem is egyszer. Sajnos az idegenbeli mérkőzésekre nem tudtam elkísérni a csapatot, mert Paolo ígéretéhez híven egy másik melóval is megbízott és ehhez az ország másik pontjába kellett utaznom. Alig voltam Milánóba ami abból volt jó, hogy keveset találkoztam Zlatan édesanyjával aki beköltözött Helénáékhoz és ha véletlenül kettesbe maradtunk, nem tudta kihagyni mennyire szeretné, ha újra együtt lennék a fiával. Persze én próbáltam hárítani, de mivel a szívem mélyén én sem vágytam másra nehéz volt megjátszani magam előtte. Gianlucával jól elvoltunk és nem akartam, hogy bármi is beárnyékolja a kapcsolatunkat, bár egyre többször telefonálgatott és akkor elvonult. Kicsit furcsálltam, de úgy voltam vele ez az ő magánügye és nekem is vannak telefonjaim, amihez semmi köze. Pár héttel az Európa Liga mérkőzés után leutaztam Rómába meglátogatni a húgomat, végül is nem láttam már majdnem két hete és ha telefonon hívtam alig beszéltünk, mert a munkájára hivatkozva letette. A két hete otthonomnak mondott lakás előtt álltam, mély levegőt vettem majd megnyomtam a kapucsengőt. Pár másodperc múlva kattant a zár és reménykedtem, hogy Kitti itthon van és ő nyitja ki az ajtót. Reménykedésem valahol a hullatott könnyeim tengerében fulladt, ugyanis Stephan nyitott ajtót.

- Szia. Kittihez jöttem. Itthon van? – Kérdeztem gyorsan, hogy be ne csapja az ajtót előttem.

- Gyere be. – mormogta. – A szobájában van.

- Köszi. – és már indultam is a testvérem szobájába. Nyitva volt az ajtó így beléptem. – Szia Kitti. – Köszöntem bár még nem láttam, hogy merre van.

- Szia Lili. – Mosolygott rám.

- De jól nézel ki, hova mész?- Egy rózsaszín kivágott felsőt és hozzá tartozó szoknyát viselt. -  Elmehetnénk egy kicsit valamerre, aztán összeszedem az itt maradt ruháimat.

- Az új éttermünk megnyitójára, de már így is késésben vagyok, szóval ezt majd máskorra elnapoljuk. Úgyhogy szia. – Adott két puszit, majd elköszönt a barátjától és kisietett az ajtón.

- Nos akkor én már mennék is. – Léptem ki a szobából mikor az itt maradott ruháimat elpakoltam a táskámba.

- Jó ötlet. – Mormogta Stephan kimért hangon. – Tudod merre van az ajtó.

- Stephan ne legyél már ilyen, azt mondtad mindig mellettem fogsz lenni, hiszen te vagy a legjobb barátom.

- Sosem akartam a legjobb barátod lenni. – Nézett rám azokkal a csodálatos szemeivel amiket annyira vonzónak találok benne. – Én az az ember akartam lenni az életedben, aki mindig ott van melletted mint a szerelmed. Akivel reggel együtt ébredsz és este együtt fekszel. Az aki miatt mosolyogsz, mert akkor még gyönyörűbb vagy. Már rég gyerekeink lehetnének ha nekem is adsz egy második esélyt. Nem úgy mint a svédnek. Sőt abban is biztos vagyok, hogy Gianluca még mindig nem tudja mi történt közted és Ibra között, és pont te leszel a legrosszabbul ha a pasid otthagy valakiért.

- Ne kezd megint Stephan! Te is  tudod, hogy jól megvagyunk Gianlucáva, bár igaz, hogy mostanában sokat telefonál valakivel, és olyankor elvonul és furcsa, de nem érdekel, mert szeret és ezt a tudtomra is adja. – Mondtam és elakartam menni. Már nyitottam az ajtót, de ő utánam szólt.

- Én nem mondtam elégszer, hogy szeretlek? Szerinted a szakításunk után jó pár évvel is azért vagyunk jóban, mert ne szeretnélek? Hányszor mondjam még el, hogy te vagy számomra a mindenség és ha nem lennél hű a tesódhoz. – lépett olyan közel hozzám, hogy már lélegezni is nehezemre esett. – köztünk már ruha sem lenne. – Suttogta és szemei vággyal fűtött tekintete szinte felforrósította a bőrömet.

- Fejezd be Step! Elég volt, szia. – Csaptam rá az ajtót majd lerohantam a nyüzsgő római utcára. A fejem teli volt Stephan hülyeségével és igazán dühös voltam rá. Miért ilyen nehéz ez az egész? Szerettem őt, és szükségem volt rá, és ez ő pontosan tudta, erre meg ilyeneket mond? Az órámra néztem és láttam, hogy még van negyed órám a gépem indulásáig, ami reméltem a hóesés ellenére nem fog késni egy percet sem, ugyanis megígértem Gianlucának, hogy elmegyek az edző központba. Úgy gondoltam beülök Kittihez egy kávéra és már éppen kezdtem volna tárcsázni a húgomat, de Stephan hangját hallottam a hátam mögött.

- Lili várj!

- Stephan te jó ég! Azonnal húzz fel valami kabátot, esik a hó. – Adtam ki az utasítást neki mikor láttam, hogy csak egy szál pólóba jött le.

- Nem érdekel, én csak nem akarom, hogy így menj el.

- Stephan nem akarom hallani a vádalmaidat és…

- Nem erről van szó. Nem fogok vádaskodni, csak elmondani mindent újra.

- Mégis miért? Nincs értelme. Te Kittivel jársz én meg Gianlucával.

- De kit szeretsz úgy igazán? – Fogta meg a kezem és annyira édes volt, ahogy a tökéletes haját egyre jobban belepték a hópelyhek.

- Te is tudod, hogy kit. – Tártam szét a karom.

- Segítek neked újra összejönni vele. – Csillant fel a szeme.

- Nem kell Stephan, mert az a kapcsolat már rég befejeződött. – Mondtam szomorúan és jobbnak láttam, ha bemegyünk a lépcsőházba még mielőtt barátom megfázna.

- Lili semmi más nem tesz boldoggá, csak ha te boldog vagy és most nem vagy az…

- De az vagyok! – Háborodtam fel. – Nem is tudod mit érzek és amúgy se akarom, hogy bele avatkozz a dolgaimba. Hidd el ha igazán összeakarnék jönni Ibrával össze is jöhetnék, de nem akarok!! Fogd már fel.

- Úgy látom, tényleg semmit sem tehetek. Te tényleg már más vagy. Viszlát. – Mondta szomorúan majd felszaladt a lépcsőn én pedig újra csak egyedül maradtam. Bassza meg miért kell így véget vetni egy barátságnak? Miért kell Stephannak mindent tönkretenni? Fájdalommal a szívemben ültem fel a repülőgépre és rossz, volt a gondolat, hogy nem hogy még a húgommal sem beszélhettem normálisan, de a szakadékot is tovább növeltem ami Stephan és én köztem kialakult. Borongós időben szálltam le Milanóba és gyorsan az edző központhoz kérettem magam. Előtte felhívtam Amandát, hogy engedélyt kérjek tőle a bemenetelre és szívesen fogadtam a segítségét mikor a fiúkhoz kísért. A pályán már ott voltak a játékosok és egy pár csapathoz tartozó személy. Csendben megálltam a korlátnál és vártam, hogy szerelmem mikor vesz észre. Szerencsére erre nem sokat kellett várni, mert egy fiatalabb játékos odaszólt neki.

- Hé haver itt a csajod. – Mutatott felém mire én azonnal elpirultam, de örültem, hogy Gianluca észre vett.

- Milyen kis csinos. – Mondta egy magasabb fiú akiben a Milan fiatal kapusát ismertem fel.

- Fiúk fejezzétek be! – Szólt rájuk barátom, majd újra felém fordult és oda szólt nekem. – Lili nem jössz ide?

- Nem gond? – Kérdeztem vissza félve, mire mindannyian megrázták a fejüket így bártan átbújtam a korlát alatt és mikor odaértem forrón megcsókoltam csatár barátomat. A többiek pedig hangos huhogásba kezdtek, de mi nem foglalkoztunk velük és egészen addig élveztük egymás ajkait, amíg barátomnak csörögni kezdett a mobilja. Mikor a képernyőre nézett zavartan tekintett fel rám.

- Valami gond van? – Érdeklődtem.

- Nem, csak ezt fel kell vennem. Mindjárt jövök fiúk. – Szólt oda a csapattársainak majd egy gyors puszi után elvonult a folyosó felé.

- Készíthetek rólatok pár képet? – Fordultam Gigió felé, aki korához képest már nagy hírnévnek örvend és ezt a fantasztikus tehetségének is köszönheti. Magassága pedig megegyezett Zlatanéval. Neki is a mellkasáig értem így alaposan fel kellett rá néznem. A másik közös pont közük az ügynökük volt, bár reméltem a kapust nem fogják úgy eladni, mint anno Zlatant.

- Persze miért ne, milyen beállást csináljak? – Állt be azonnal pózba, de én mosolyogva leintettem.

- Nem kell semmi. Majd ha játszotok akkor kattintanék párat. Az úgy sokkal valósabb.

- Rendben. – Szólt majd egy pár perc csönd után megkérdezte: - Mióta vagytok együtt Gianlucával?

- Pont ma vagyunk három hónaposak. – Húztam ki magam büszkén.

- Boldognak tűnsz.

- Az is vagyok, hiszen Gianluca tökéletes partner aki mellett biztonságban érezhetem magam.

- Három hónap még nem nagy idő. – Állapította meg.

- Igen, de minél többet vagyunk, együtt annál jobban megismerjük egymást és jobban egymásra hangolódunk.

- Te tudod, de ha elfogadsz egy tanácsot, akkor azért vigyázol vele. – Sütötte le a szemét és a mondata szöget ütött a fejembe.

- Mire akarsz kilyukadni Gigio?

- Ó én semmire csak úgy mondtam. – Vont vállat. – Most pedig megyek is. Jön Gianluca és Montella is. Majd még dumálunk.

- Jó akkor én leülök és fényképezgetek. – Mondtam a kapusnak, és ekkor hátulról éreztem, hogy átkarolnak.

- Mondták már mennyire jó a feneked ebbe a nadrágba? – Suttogta Luca a fülembe mire én csak zavartan pillantottam oda ahol a többi fiú állt.

- Drágám ne már. – Bújtam ki az öleléséből. – Inkább menj a többiekhez. Nem akarom, hogy miattam megrójanak, hogy nem tudsz figyelni. – Öleltem át a nyakát. – Inkább leülök és fotózok.

- A bénázásainkat? – Mosolyodott el.

- Nem is tudtok olyat, de menj te is. – Sürgettem.

- Rendben, de végig maradsz?

- Persze megvárhatlak.

- Nagyon jó lenne, de tényleg megyek. – Szólt majd egy gyors csók után a focisták felé indult. Én is a korlát felé vettem az irányt mikor egy kemény dologra lettem figyelmes a fűbe amibe Luca telefonját fedeztem fel. Nem szóltam neki, mert jobbnak láttam, ha magam mellé teszem, majd kabátomat szorosabbra húztam magamon, ezután pedig fényképezni kezdtem a csapatot. Nagyon rég csináltam már ilyet, de élveztem minden percét. Jó volt látni rajtuk mennyire összhangban dolgoznak és figyelnek minden utasításra. Nem is foglalkoztam a telefonnal, hiszen a fiúk fotózása és az, hogy egy ilyen remek edzésben vehetek rész teljesen felvillanyozott, egészen addig míg csipogni nem kezdett mellettem. Luca nem vette észre én pedig nem tudtam mit kéne tennem, és nem voltam sosem olyan aki a párja dolgaiba kutakodik. Viszont mikor már vagy harmadszorra csippant meg mellettem kíváncsi lettem és magamhoz kaptam a telefont. Gianlucának három üzenete jött egy bizonyos Anna nevű lánytól. Mégis ki a fene ez? Futott át az agyamon. Sosem mesélt nekem róla, így egy kicsit elkapott a harci szellem, és azon kapta magam, hogy a pasim üzeneteibe vájkálok. Az elsőbe ez áll: „ Gianluca nem akarom ezt tenni, beszéljük át még egyszer” A második: „ Lejárt a féléves kiküldetésem, te is tudtad, hogy ez lesz. Hazarepüljek? Jelentkezz!!” Harmadik: „ Jó akkor holnap hazarepülök. Örülnék ha kijönnél elém. Puszi Anna” Vajon miért írogat ilyen üzeneteket? Nem tudtam mit kéne tennem és eszembe jutott amit a kapus fiú mondott. Vajon mit tudhat ő amit én nem? Remélem nem lettem hülyére nézve Gianluca által, mert nem esne jól egy újabb csalódás. Úgy voltam vele, hogy nem foglalkozok a dologgal és hiába kutatta régebbi üzenetek után minden előzmény ki volt törölve. Az edzés után a kocsiba ültünk és éreztem, hogy rá kéne kérdeznem erre, de nagyon féltem a választól. Miközben Ginalucát figyeltem magam mellett a válaszra várt kérdés csak úgy nyomta a mellkasomat.

- Holnap meccs van? – Tettem fel a kérdést végül, hogy valamiről beszélgessünk, ami eltereli a gondolataimat.

- Igen, holnap itthon játszunk. Kijössz?

- Igen, nagyon szeretném élőben is látni, hogy gólt rúgsz.

- Az még nem olyan biztos. – Mosolyodott el szerényen.

- Ugyan már szívem, az utóbbi mérkőzéseken nagyon érezted merre van a kapu.

- Igen, ez igaz, a múlt hónapom nagyon jól sikerült és nem szeretném ezt a sorozatot megtörni.

- Bízom benned! – Mondtam és láttam, hogy jól estek neki a szavaim. Mivel egyedül nem igazán szerettem mérkőzésekre járni, felhívtam Kamillát, aki bár furcsállta a hívásomat, de elfogadta az ajánlatomat. Szerettem volna vele újra összecsiszolódni mielőtt a fotózásra kerülne a sor, hiszen mostanában eltávolodtunk egymástól. Kamilla alapjáraton kedves lány, és mivel Magyar jó vele lenni, és jó vele beszélgetni. Mivel fél egykor kezdődött a meccs Gianluca már időben felkelt és egy könnyebb étkezést iktattunk be a városba ahova Kamillával beszélte meg a találkozót.

- Kamilla is magyar? – Tudakolta szerelmem mikor már a forró kávénkra vártunk.

- Igen, olyan bő féléve ismerem körülbelül, mert Heléna születésnapi bulijába segített, és együtt voltunk az Európa Bajnokságon is.

- Az jó lehetett, két csinos lány akik odáig vannak a fociért. Gondolom jó sok pasit behálóztatok.

- Ugyan már..- Sütöttem le a szemem és nem is akartam azokra az időkre gondolni. Nem tudtam mi lehet a párizsi lakásunkkal, mert mindent elhoztam onnan mikor vége lett a bajnokságnak és Zlatan Angliába költözött, de úgy voltam vele, ha meglenne, akkor sem jelentene semmit, hiszen nincs arra semmi időm, hogy Franciaországba rohangáljak csak úgy a magam kedvéért.

- Megjött Kamilla. – Csillant fel a szemem mikor megláttam az ajtóba a fekete hajú lányt. Nagy téli kabátján a kinti hópelyhek csillogtak, és örültem, hogy észrevette kalimpálásomat. Nagy mosollyal közeledett az asztalunk felé és mikor odaért fújtatott egyet és lekapta a sapkáját a fejéről.

- Eléggé hideg van kint. – Huppant le hozzánk és bemutatkozott barátomnak, aki hasonlóan tett elidőzve kicsit a hideg miatt pirosabb arcán. – Mikor kezdődik?

- Már nem sokára szóval jobb lenne, ha indulnánk. – Nézett az órájára Gianluca.

- Jó, én nem kérek semmit, csak egy picit kifújom magam, ha nem baj.

- Nem persze. – Nyugtattam meg, és ekkor újra megcsörrent Luca mobilja, de ő nem vette fel csak zavartan pillantott rá majd inkább kinyomta.

- Miért nem veszed fel? – Érdeklődtem és a fejembe az járt, biztos az az Anna hívta.

- Nem fontos. – Szólt és próbált kicsit mosolyt erőltetni az arcára. Mikor Kamilla is felmelegedett egy picit elindultunk a stadion felé és végre leülhettünk a helyünkre. Mivel eléggé hideg volt így a kabátomat nem vettem le, de a mezem még így is rajtam volt.

- Kivel játszanak? – Kérdezte Kamilla és reméltem, hogy nem fog egész végig ilyen unott képet vágni. Tudtam, hogy nem annyira bírja a focit, de akkor is megerőltethetné magát.

- A Ctoronéval, szóval van esély a győzelemre. – Kacsintottam rá és ekkor kijöttek a fiúk majd a szokásos pénz feldobás után elkezdődött a mérkőzést. Alig bírtam a seggemen ülni, és egész végig csak kiabáltam. Egyszerűen magával sodort az egész hangulat. Helyzetek voltak minden a két oldalon is, de sajnos a huszonhatodik percben az ellenfél szerezte meg a vezetést.

- Basszus. – Mérgelődtem magamba, és tekintetemmel szerelmemet kerestem, aki alig állt meg a pályán. Nagyon sokat futott és reméltem nem töri meg őket ez a gól, és még ez a félidő lefújása előtt kitalálnak valamit.

- Mi van akkor, ha a csapat nem nyer? – Kérdezte Kamilla és rohadtul idegesített, hogy a mobilját nyomkodja. Kezdtem megbánni, hogy elhívtam magammal. Hiába meccset nézni mégis csak Helénával a legjobb, akivel mindig teli torokból kiabáltunk.

- Akkor ugrik a három pont, pedig az kell, mert eddig nagyon jól áll a csapat. Lehet még a Bajnokok Liágát érő hely is meglehet az évvégén. Bár igazság szerint én egy Európa Liga indulással is megelégednék már.

- De az mégis kisebb sorozat.

- Igen, de az is valami és nézd GÓÓL!! – Mutattam a pályára ahol Pasalic egy gólt fejelt. Végre valami, ami bizakodást jelenthetett a továbbiakra nézve. A fiúk így 1-1-el vonultak le az öltözékbe, mi pedig a fotózásról beszélgettünk egy kicsit Kamillával. Volt egy pár játékos, akit nem raktam volna már fel a második félidőbe, de hát Montella nagyon favorizálta őket. A második játékrészben a sárga lapok száma is megnövekedett, majd a számhoz kaptam mikor Gianlucát buktatták és szerelmem egy pár percig a földön maradt.

- Ugye nem lett baja? – Kérdeztem riadtan, és egy megkönnyebbült sóhaj tört ki belőlem mikor felállt. A bíró szabálytalannak látta az esetet és a csapat szerencséjére büntetőt ítélt.

- Miért nem Luca rúgja a tizit? – Tudakolta Kamilla és ez nekem is nagyon furcsa volt. Elvégre őt buktatták így neki járt volna, de Niang addig kapadozott a labdáért még Luca odaadta neki. A kivetítőn láttam, hogy kicsit csalódott fejet vág, és én is ugyanazt éreztem. Nem volt ellenszenves egyik focista sem de Niang nagyon sokszor rontott és féltem ez most sem lesz másképpen. A jóslatom beigazolódott, mert a fekete fiú kihagyta a büntetőt így az állás maradt 1-1. Szomorúan ültem vissza a helyemre és mérges voltam amiért ilyen idióták is viselhetik a csapat mezét. Már majdnem beletörődtem a döntetlenbe és magamba számolgattam, hogy akkor hányadik helyen is végez a csapat mikor Luca került helyzetbe és berúgta a maga gólját. A szemem könnyes lett és büszke voltam rá, hogy bár volt egy hatalmas ordító helyzete ami kimaradt, most mégis megmutatta, hogy mennyire jó játékos. Levette a mezét és csak futott, amíg a többiek utol nem érték majd mindenki a nyakába ugrott. Természetesen a mez levételéért sárga lapot kapott, de ez engem egyáltalán nem zavart. Sőt ilyenkor mindig eszembe jut mekkora idióta szabály ez a mez levétel utáni sárga lapozás. Mikor lefújták a mérkőzést Kamillával leszaladtunk az öltözőkhöz, és míg barátnőm Mario Pasaliccal beszélgetett én Gigioval vártam amíg szerelmem végez és végre indulhatunk haza.

- Tetszett?

- Szerinted? – Néztem fel a magas kapusra aki már elegáns szerelésben állt mellettem. – Ez nem kérdést, fantasztikus volt. Még akkor is élveztem volna ha nem nyertek, de így sokkal jobb érzéssel gondolok vissza.

- Harmadikak vagyunk a tabellán. – Büszkélkedett a fiú és ez engem is örömmel töltött el.

- Lili te meg? – Hallottam barátom csodálkozó hangját, mikor utcai ruhába kilépett az öltözőből.

- Gratulálok Luca. – Öleltem meg. – Annyira büszke vagyok rád, és persze az egész csapatra.

- Azért volt egy hatalmas helyzetem ami kimaradt. – Mondta szomorúan.

- De kijavítottad a hibádat, és ha úgy vesszük megnyerted a meccset a csapatodnak. Megyünk haza? – Tudakoltam és elköszöntem Kamillától majd kézen fogva a kocsi felé indultunk, és a telefon újra megszólalt. Nagyon idegesített, és már nem bírtam befogni a számat. Ahogy Luca indított neki szegeztem a kérdést.

- Mondd ki a jó ég az az Anna? – Tettem fel és láttam, hogy a férfi arca először elfehéredik majd pirossá válik, és mivel nem szólt semmit újra feltettem a kérdést. – Luca ki ez a nő aki folyamatosan hívogat és üzenetekkel bombáz?

- Miért nézel bele a telefonomba Lili? Én sem vájkálok a dolgaidba.

- Nekem nincsenek titkaim, de újra megkérdezem, ki ez a nő? Talán a szeretőd?

- Nem, dehogy is, sosem csalnálak meg Lili. – Szorította meg a kezem. – Ő a volt menyasszonyom, aki elhagyott egy fél éves Afrikai orvosi kiküldetés miatt, majd ott összeszűrte a levet mással. Szakítottunk, de körülbelül két hete jelentkezett újra, hogy hazajön és beszéljük meg a dolgokat. Nem akartam, hogy tudj róla Lili, mert nem érdekes és…

- Ő volt neked a nagy Ő ugye? – Kérdeztem mire némán bólintott. – Most hogy hazajön te mit szeretnél csinálni?

- Lili én nem tudom, de ma száll le a gépe és megígértem, hogy kimegyek elé.

- Igazán? – Csodálkoztam és egyszerűen hihetetlennek tűnt az egész dolog. – Mikor akartad volna ezt közölni ha nem kérdezek rá? Talán majd ha hazahozod Luca? – Kiabáltam vele. – Azt hitted, hogy nem jövök rá vagy mi? Ennyire hülyének nézel?

- Nem Lili dehogy is…

- Ennyit jelentet neked a három hónap?? Mégis mit képzelsz rólam, hogy játszadozol velem??? Hogy képzelted ezt?

- Sajnálom Lili, de nekem ő az életem szerelme. – Nézett a szemembe és csokoládé szemei annyira őszintének tűntek. Mikor megálltunk a ház előtt elővettem a táskám és minden ruhámat belepakoltam.

- Lili kérlek beszéljük meg, hiszen nem csináltam semmit, és nem is gondoltam, hogy adnék ennek még egy esélyt…

- DE Ő AZ ÉLETED SZERELME!! – Vágtam bele a szavába. – Sajnálom Luca, de nem leszek második senki életébe sem. Vigyázz magadra és légy boldog. – Szóltam könnyes szemmel majd kiléptem a lakásból és meg sem álltam Kamilla házáig. Három hónap után újra egyedül vagyok, és ezt egy igazán bulis csajjal fogom átvészelni.

3/16 ⚽️ Már megint ez a rohadt meló!!!! ⚽️

Csütörtökön álmos fejjel keltem fel Helénáék lakásába majd mikor megnéztem a telefonomon az időt újra láttam, hogy főnököm egy új sms-t küldött. „ Ha tudsz hívj fel. Előre is köszönöm Paolo.”  Remek. Gondoltam, de azért feltárcsáztam az ismert számot.

- Szia, Paolo. – Köszöntem a készülékbe és próbáltam vidám hangulatúnak tűnni – Csak felöltözöm, és már megyek is.

- Nem kell! – Vágta rá gyorsan. – Nem kell kapkodni ugyanis akivel találkozni kéne, annak a mai nap nem jó. Legyen inkább Péntek. Benne vagy?

- Igen, persze ez csak természetes. Amúgy miről van szó? – Érdeklődtem.

- Semmiség, csak egy fotósorozatot kéne készítened, egy híres sportolóról.

- Megtudhatom, kiről van szó? Csak, hogy utána nézzek egy kicsit.

- Az a baj Lili, hogy én sem tudom. – Mondta és hangja őszinteséget sugallt. Lemondóan felsóhajtottam majd megbeszéltem, hogy akkor holnap délelőtt beugrok hozzá. Szépen komótosan felöltöztem majd átgondoltam mit akarok ma csinálni. Először Gianlucához fogok menni, de még nem döntöttem el, hogy a stadionba, vagy valahol máshol szeretnék vele találkozni. Eszembe jutott, hogy ma van Európa Liga és valószínű Stephan is és Zlatan is ma játszik. Reméltem barátom benne lesz a kezdőbe és jól fog teljesíteni. Legszívesebben felhívtam volna, hogy sok szerencsét kívánjak neki, de mikor kopogtatást hallottam az ajtómon elvetettem az ötletet.

- Igen. – Szóltam mire Heléna szőke fejét és hatalmas mosolyát láttam meg.

- Szia Lili. Csak hallottam, hogy telefonálsz, így gondoltam nem alszol.

- Nem, éppen Paolóval beszéltem és azt mondta, hogy a modell nem ér rá ma, csak holnap.

- Értem. – Szólt. – Az én édesanyám is csak holnap tud jönni, szóval szabad vagyok egész nap. Mi a terved mára?

- Fogalmam sincs. Gianlucával szeretnék találkozni. – Néztem fel rá.

- Elakarod mondani neki, ami a tesómmal történt? – Húzta fel a szemöldökét meglepetten.

- Nem. – Ráztam meg a fejem. – Nem mondom meg neki, mert félek, hogy szakítana velem.

- Te tudod. Nem vagy éhes? Én folyamatosan az vagyok, szóval elmehetnénk kajálni, utána pedig vásárolni.

 - Ahogy gondolod. – Mondtam majd egy gyors reggeli után vásárolni indultunk. Szerencsére az utóbbi melómból egész szép kis összeget akasztottam le még úgy is, hogy Márkótól kellett a fele információt elkérnem. Kicsit átdolgoztam az én stílusomra és örültem, hogy Paolo megvolt vele elégedve. Még sosem csináltam ilyen, hogy kölcsön cikkből dolgoztam, de hát a szükség nagyúr. Egy kellemes reggeli után elmentünk vásárolni és bár én sok mindent nem vettem azért elég jól elvoltam így is, és Heléna is szívesen fogadta a tanácsaimat.

- Alig jön rám valami és még csak nőni fogok. Lassan akkora vagyok, mint egy nagyobb bálna. Bár legalább a melleim is nőnek. – Mondta miközben a próbafülke tükrében nézegette magát.

- Merre van Manuel? – Tettem fel a kérdést.

- Elment Stephan meccsére. Tudod, ma Európa Liga van, szóval este meccs nézés lesz. – Kacsintott rám és nekem kicsit görcsbe rándult a gyomrom. – Szóval még be kell szereznem a nassolni valót is. Meg jön egy barátnőm is. Remélem nem baj.

- Én lehet inkább Gianlucával tölteném az estét. – Mondtam zavarodottan.

- Oké ahogy gondolod. De mikor mész hozzá?

- Nem tudom, de mindjárt felhívom. – Majd előkotortam a telefonom és betárcsáztam barátom számát, aki azonnal felvette és búgó hangon beleszólt.

- Szia, kicsim hogy vagy?

- Szia jól és itt vagyok a városba. – Osztottam meg vele.

- Máris? De hát nem régen repültél vissza.

- Igen, de most egy kicsit hosszabb ideig fogok maradni. – Válaszoltam és elkapott a szomorúság.

- Valami történt Lili? – Kérdezte, mert ő is kihallotta a hangomból a fájdalmat.

- Inkább élőbe mesélném el. Találkozhatnánk most? Merre vagy?

- Az edző központban, de kb fél óra múlva végzek. Mi lenne, ha az épület előtt találkoznánk?

- Inkább Helénáéknál találkozzunk. Most éppen ott lakok.

- Ott laksz? Ennyire nagy a baj?

- Majd élőbe. – Csuklott el a hangom és elmorzsoltam egy lehullott könnycseppet.

- Ahogy csak szeretnéd édes, de most megyek. Akkor Helénáéknál találkozunk. Szeretlek.

- Jó edzést. – Köszöntem el és ekkor vettem észre, hogy barátnőm végig figyelt miközben telefonáltam.

- Nem hívtad fel Stephant ma?

- Nem, nem merem. – Ismertem be mikor már a sétáló utcán gyalogoltunk a kocsink felé. – Félek, hogy nem venné fel és az csak még jobban fájna. Tudod már ez miatt is lelkiismeret furdalásom van.

- Pedig nem kéne. Na hívd már fel és mondd neki, hogy sok sikert meg ilyesmi. – Bíztatott én pedig elfogadtam és mikor beértünk a lakásba bevonultam a szobába és hatalmas szívdobogások közepette próbáltam feltárcsázni Stephant, aki szerencsére felvette bár hangja eléggé hűvösen csengett.

-  Mondd Lili.

- Szia Stephan én csak…tudom, hogy ma Európa liga meccsed van és.. csak.. sok sikert akartam kívánni.

- Köszönöm, még valami?

- Stephan én… kérlek, ne beszélj velem ilyen hangon.

- Milyen hangon? – Tette a hülyét még mindig szigorúan.

- Ilyen keményen. Kérlek Stephan kell, hogy a barátom legyél! Kell, mert én..

- Lili nem érek rá. Mennem kell. Köszi, hogy hívtál. Szia. – Darálta és végül már csak a telefonom üres búgását hallottam. A kezembe temettem az arcom és eszembe jutott az amikor Zlatan pakolt ki a Párizsi lakásunkból még az E.B. alatt. Akkor Stephan megígérte, hogy bármi lesz, mindig barátok leszünk, és mindig ott leszünk a másiknak, ha kellünk. Azt mondta, hogy ő lesz az én biztos pontom erre meg kidob a lakásából. A könnyeimtől nem láttam, és tudtam hibát követek el, de megírtam neki sms-be a következőket: „ Azt ígérted te leszel az én biztos pontom és mindig mellettem leszel. Hol vagy akkor most mikor szükségem lenne rád lélekbe? Hol van az a Stephan?” Majd a küldés gombra nyomtam és vártam a válaszát, de semmi nem jött. Csalódottan botorkáltam ki az előszobába és egy kicsit jobb kedvem lett mikor Heléna bevezette Gianlucát. Szerelmem kicsit össze-vissza álló hajjal fehér pólóba és sötét nadrágba állt. Imádtam mikor pólóba van, mert szerettem, ha látszottak a tetoválásai.

- Szia, édesem jól vagy? – Kérdezte és szemei aggodalmasan pillantottak felém miközben lágy csókot nyomott ajkaimra.

- Igen, csak picit összebalhéztam Stephannal. – Néztem csokoládé szemeibe. – Szóval elköltöztem tőle és itt lakok Helénáéknál.

- Miért nem jöttél hozzám?

- Nem akartalak a terhedre lenni és…

- Lili sosem vagy a terhemre. – Simogatta meg az arcom. – Elmeséled nekem min vesztetek össze? – Ült le velem a kanapéra. Heléna érezte, hogy komoly dologról van szó így bevonult a saját szobájukba.

- Nem igazán érdekes. – Mondtam és nem mertem a szemébe nézni. – Csak… butaság az egész.

- Lili ha nem mondod el nem tudok rajtad segítni.

- Nem kell, hogy segíts, mert elég, hogy velem vagy. – Bújtam a karjai közé miközben felhúztam a lábam a kanapén.

- Kicsim, de tényleg elmondhatsz nekem bármit. – Bizonygatta, de én csak hárítottam, majd végül kitaláltam, hogy az volt a baj, hogy nem mentem vele a mai meccsére. Persze ez nem volt igaz, és tudtam Stephan ilyenért sosem lenne mérges. Örültem, hogy Gianluca beérte ennyivel. Mivel Heléna esti meccsnézést tervezett az egyik barátnőjével én jobbnak láttam, ha elmegyek Gianlucával vacsorázni és örültem, hogy eltölthettem vele egy tökéletes éjszakát. Fantasztikus volt és örültem, hogy szeretkezés közben minden gondolatomat arra a férfira összpontosítottam, akivel kölcsönösen kényeztettük egymást.  Reggel pedig arra ébredtem, hogy szerelmem apró puszikkal borítja be a gerincemet, amitől azonnal felállak a pihék a hátamon. Jólesően felsóhajtottam mire ő egyre lejjebb haladt, viszont én leállítottam.

- Luca állítsd le magad. – Fordultam a hátamra és magamra húztam a takarót, hogy eltakarjam fedetlen melleimet.

- Sajnos nem megy. – Csókolt bele a nyakamba és éreztem, hogy megkíván. – Ma semmi dolgom nincs, csak veled lenni, egész nap. - Búgta édes hangon. – Vasárnap lesz a következő mérkőzésem így lehetnél akár velem. Hozd ide a ruháidat és költözz hozzám.

- Még nem túl korai? – Néztem bele vággyal fűtött tekintetébe.

- Miért volna az? Majdnem két hónapja együtt vagyunk és… mikor múlt héten Stephan bulijánál kimentetek a mosdóba beszélgettem vele. Azt mondta örül, hogy együtt vagy velem és reméli, sokáig kitartunk egymás mellett. – Osztotta meg  

 és eszembe jutott az, hogy mennyire más volt még minden egy héttel ezelőtt. Nem kellett volna elvállalnom azt a hülye melót és akkor nem veszítettem volna el a legjobb barátomat. Minden másképpen alakult volna. Bassza meg Zlatan!!

- Lili rendben van minden? – Rángatott vissza gondolataimból Luca.

- Igen, csak elméláztam egy kicsit. De most nekem öltöznöm kell és még Helénához is be kell ugranom, átöltözni.

- Miért öltöznél át?

- Mégsem mehetek ilyen ruhába a főnököm elé. – Néztem végig a tegnap esti szettemen, ami egy mélyen dekoltált fekete csipkés felsőből és nagyon passzos, piros cicanadrágból állt. – Ezt csak a te kedvedért vettem fel, de Paolo elé nem állíthatok be így. Szóval akkor megyek is.

- Mit szólnál hozzá, ha veled tartanék? Semmi dolgom nincs ma és legalább megnézem az irodádat.

- Nekem nincs irodám. – Nevettem fel. – Bár van egy kis sarok egy asztallal ahol néha ötletelek az egyik munkatársammal, de semmi városra néző nagy ablakos, bőr foteles irodám nincs. Az csak azoknak jár, akik keveset vannak úton. Ellenben én állandó mozgásba vagyok, és ez is a jó benne. Nem is tudnék 8-4- ig egy asztal mellett görnyedni miközben a világba történnek az események, amiket meg kell örökítenem a legjobb fényképezőgépemmel.

- Szereted csinálni? – Érdeklődött miközben ő is magára kapta a ruháit.

- Imádom. Az, hogy fotózom az életem része lett, és, hogy még pluszba írok is csak hab a tortán.

- Ha választani kéne, melyiket csinálnád szívesebben?

- A fotózást, mert az előírt sablonos kérdések nem igazán jönnek be. A képeknél pedig úgy állítom be az adott dolgokat, ahogy én akarom. Na és ha nem jó még ott a retus, bár nem igazán szeretem használni, mert akkor az már nem a valóság.

- Annyira édes vagy, ahogy a munkádról áradozol. Én is hasonlóan szeretem a focit és úgy érzem, jó csapatba vagyok.

- A világ legjobb csapatában focizol Gianluca. – Öleltem át majd egy csók után beültünk az autóba és Helénáék felé tartottunk.

- Csak átöltözöm jó? Mindjárt kész vagyok. Nem jössz be? – Néztem a mellettem ülő férfira mikor barátnőm házához értünk.

 - Nem, én, megvárlak és elintézek pár telefont.

- Ahogy gondolod. – Villantottam felé egy mosolyt és gyors léptekkel beindultam a lakásba.

- Megjöttem Heléna. – Kiabáltam ám a konyhából nem a szőke hajú lány jött ki hanem az édesanyja. Meglepődtem mikor az asszony rám nézett. Barna szemeibe megláttam a gyerekeit. Mindketten zavarba lettünk, bár ő jobban kezelte a helyzetet.

- Te vagy Lili ugye? – Nézett rám mire én csak némán bólintottam. – Heléna elment bevásárolni, de mondta, hogy itt laksz. – Mondta kicsit tört angolsággal, de még így is jobb volt, mint legutóbb.

- Én csak átöltözöm, és már megyek is. Kint vár a barátom. – Hadartam gyorsan és a szobám felé indultam, ám a nő nem hagyott.

- Talán a kisfiammal találkozol?

- Én… nem. Mi nem vagyunk együtt. – Fordultam felé.

- Pedig azt hittem, Zlatan is itt van a városba. – Mondta és mikor meghallottam a mondatot, egy picit pánikba estem. Villámgyorsan átöltöztem egy szolidabb ruhába, ami egy zöldeskék ceruza szoknyából, fehér ingből és a szoknyához passzoló blézerből állt. Felvettem a fekete magassarkúmat, amit csak fontos megbeszéléseknél hordok, majd újra Zlatan anyukájához mentem.

- Azt mondta Zlatan itt van a városba? – Tettem fel félve a kérdést.

- Igen, ma érkezett egy munka megbeszélésre, és délután pedig velem találkozik. Végre az én drága kisfiam. – Mélázott el és nekem mosolyognom kellett. A 195 cm- magas férfit korán sem lehetett volna kicsinek titulálni.

- Megmondaná Helénának, hogy hívjon fel, ha hazaért? Nem igazán szeretnék belerondítani a családi hangulatba, ha esetleg Zlatan idejönne.

- Nem hiszem, hogy belerondítanál Lili. Főleg úgy, hogy a fiamnak hiányzol.

- Mennem kell. – Szóltam, de mielőtt kiléptem volna az ajtón még utánam szólt:

- Lilien én szeretném, ha te is ott lennél a ma esti vacsorán.

- Sajnos nem tehetem, nekem már van másik kapcsolatom… és… nem akarom látni Zlatant. Így is eléggé nagy bajba keveredtem miatta és egy nagyon fontos személlyel is összerúgtam a port.

- Miattam sem tennéd meg? A lányom esküvőjén is olyan jól elbeszélgettünk, és nagyon kedvellek Lili. – Bizonygatta, és bár jól estek a szavai akkor sem bólinthattam rá az invitálásra.

- Sajnálom, de nem. – Mondtam majd otthagytam a lakásba és beültem Gianluca autójába.

- Csinos vagy. – Dicsért meg és biztos voltam benne, hogy látja, mennyire rosszul esik ez az egész helyzet. Mégis mit keres Zlatan a városba és miért kellett az anyukájának ennyire kedvesnek lennie velem? Régebben persze ez volt minden álmom, hogy az édesanyja szeressen, de mikor elérem már nem érdekes. Legalábbis jobb, ha ezt hazudom magamnak.

- Köszönöm édes vagy. – Adtam az arcára egy puszit, majd eltájoltam a szerkesztőség felé és mikor odaértünk egy nagy levegő vétel után kiszálltunk és beléptem szerelmemmel az ajtón. A szívem is kihagyott egy ütemet mikor megláttam, hogy főnököm irodája előtti folyosón Zlatan ült.  Előrehajolva a telefonját nyomkodta. Gianluca azonnal megfogta a kezem és szorosabban húzott magához. Cipőm kopogására Zlatan is felfigyelt majd széles mosollyal üdvözölt. Felállt a székről és a farzsebébe mélyesztette a mobiltelefonját. Sötét zöld pulóvert és sötét farmert viselt, haját pedig összefogva hordta. Tudtam, hogy a két fiú ismeri egymást, de személyesen még nem találkoztak így bemutattam egymásnak őket.

- Gianluca ő itt Zlatan. Zlatan ő pedig Gianluca.

- Lili barátja. – Szólt az olasz férfi majd miután felmérték egymást némán kezet fogtak. A svéd fiú jóval magasabb volt barátomnál így neki fel kellett néznie rá, ami jól láthatóan tetszett Zlatannak.  Borzalmasan kínos volt az egész helyzet, amit még a láng vörös fejem sem tett kellemesebbé.

- Mondd, mit keresel itt? – Fordultam kérdőn Zlatan felé. – Neked valahol még Hollandiába kéne lenned nem?

- Az tegnap volt, de nem repültem vissza a csapattal, hanem idejöttem, mert van egy kis meló. Meg az anyám is itt van, és szeretném látni. – Mondta és én nem akartam elárulni, hogy már találkoztam vele. – De amiért idejöttem az az, hogy van egy munka, amit megbeszéltem Paolóval és ehhez kellenél te.

- Én? – Lepődtem meg.

- Igen, de majd bent megbeszéljük, szóval felőlem mehetünk is. –Szólt kedves hangon és elindult az ajtó felé mi pedig Gianlucával követtük.

- Bocsi haver, de csak Lili jöhet. – Állította le Zlatan barátomat, aki meglepődve nézett rá.

- Mi? – Kérdezett vissza mérgesen.

- Ez egy munka megbeszélés, amihez neked semmi közöd.

- Rendben van, de tudd, hogy Lili úgyis mindent elmond nekem. – Bizonygatta.

- Igazán? Tényleg úgy gondolod, hogy mindent tudsz? Mert szerintem a felét sem tudod azoknak a dolgoknak, amik a gála esten történtek. Vagy mégis? – Eresztett el egy gúnyos mosolyt én pedig legszívesebben lekevertem volna neki egyet.

- Fejezd be! – Szóltam rá mérgesen. – Inkább menjünk be és beszéljük meg a részleteket.

- Lili mit akar ez jelenteni? – Láttam Gianluca zavart fejét.

- Ugyan már Zlatan csak össze- vissza beszél. Ugye? - Pillantottam fel rá, és mivel csak a szemeit forgatta még egyszer rákérdeztem nyomatékosabb hangon. – UGYE?

- Igen. – Sóhajtott fel és én húzni kezdtem befelé az irodába.

- Nemsokára végzek. – Néztem bele olasz barátom szemeibe. – Ha gondolod, várj meg, de haza is mehetsz, és majd találkozunk utána.

- Nem, mindenképen megvárlak. – Mosolygott majd magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Nem tudtam eldönteni, hogy ez nekem szól, vagy Zlatannak aki idegesen szuszogott mellettünk, és mikor már nem bírta cérnával ránk szólt.

- Mennénk már? Veletek ellentétben nekem ezer dolgom van.

- Persze. – Váltunk el egymástól Gianlucától és végre beléptünk főnököm irodájába. Paolo láthatóan már várt minket, mert az asztalon két pohár, némi sütemény és valami különleges ital helyezkedett el egy tálcán. Gondolom Zlatannak akart felvágni.

- Végre Lilien is megérkezett. – Csillant fel a szeme. – Akkor akár neki is kezdhetnénk. Üljetek le. – Mutatott a bőr fotelekre és mi helyet foglaltunk.

- Miről van szó Paolo? – Vágtam bele. – Miért kellett ide jönnöm és mit keres itt Ő! – Kérdeztem gúnyos hanggal, és mivel főnököm nem szólt Zlatan vette át a szót. Mélyen a szemembe nézett és magyarázni kezdett.

- Tudod, van egy ruha márkám. Most pedig, hogy mindjárt itt a Karácsony újabb termékkel jöttünk ki. Ehhez pedig promóciós képek kellenek, amiket szeretném ha te készítenéd el.

- Álmodba.  – Nevettem fel. – Nem fogsz újra felhasználni a hülyeségeidre, hogy aztán megint játszadozz velem Zlatan. Nem fogok egy olyan emberrel dolgozni, aki még a száját sem tudja befogni!!

- Lili ez most nem a kapcsolatunkról szól. – Hárított.

- Nincs is semmiféle kapcsolatunk….

- Pedig lehetne, de te….

- Lehetett VOLNA, de te minden féle ribancokkal henteregtél és…

- Mégsem én ugrok bele azonnal egy kapcsolatba és nem engem néznek kurvának.

- Na pont te nem ítélhetsz el és….

- Gyerekek álljatok le és próbáljuk meg nyugodt hangon tárgyalni. – Csillapított minket Paolo.

- Nem lesz semmi féle munka. – Álltam fel. – Velem biztos nem. – Majd az ajtó felé indultam, de Zlatan megfogta a csuklómnál a kezem.

- Te vagy a legjobb! Kérlek Lili. – Nézett fel rám azokkal a csodálatos szemeivel, aminek egyszerűen nem tudtam ellenállni.

- Rendben. – Ültem vissza megadóan majd válaszomat hallva széles mosolyra húzta a száját. Bassza meg, hogy én mennyire imádom ezt a lökött idiótát. – Kiket kell fotózni?

- Van egy női modellem, aki kolumbiai származású és nagyon tehetséges bokszoló. Cecilia Braekhus. Az a beceneve, hogy First Lady. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam róla. Még egy Vitamin Welles akcióról ismerem. Olyan a stílusa, mint nekem és nagyon szép. Már vele is beszéltem és szívesen elvállalná a munkát, de ha akarsz vele egyeztetni megadom a számát.

- Köszönöm, és ki a férfi modell?

- Természetesen én. – Mondta olyan hangsúllyal, mint aki még a kérdést is sértésnek venné. Átfutott az agyamon, hogy a múltkori Párizsban történt fotósorozat is nagyon jól sikerült. Igazság szerint szerettem őt fotózni, mert fegyelmezett és egyszerűen bármilyen ruha jól áll neki. Na és ahogy azokkal a szemekkel az optikába tud nézni. Akaratlanul is felsóhajtottam a gondolatra, de aztán észbe kaptam és keményen megkérdeztem:

- Mi van, ha nem vállalom el?

- Szerintem igenis elfogod vállalni. Már csak azért is, mert nagyon jól megfizetlek. Mit szólnál ehhez az összeghez? Természetesen euróba. – Majd egy papír fecnire leírt egy 8 számjegyből álló összeget, amitől majdnem kifordultam a fotelból – Ha pedig jók a képek amikhez semmi kétségem sincs megtoldom még egy pár száz, esetleg ezer euróval. Ez már alku tárgya. – Mondta lassan és kimérten. Rengeget minden cikázott keresztül az agyamon és még mindig a papír fecnit és a rajta lévő hatalmas számot bámultam. Sosem kerestem még ennyit, és ez ha jól számolom több éves fizetésem egybe. Egy fotósorozatért. Ennyi pénzből akár egy saját lakást is vehetnék egy olyan környéken, ami Milánó szívébe helyezkedik el.

- Elfogadod az ajánlatot? – Nézett rám Zlatan reménykedően, és én főnökömre pillantottam. Paolo olyan te döntesz képet vágott, amitől csak még jobban összezavarodtam.

- Mikorra tervezed? – Kérdeztem és éreztem, hogy a szám kiszárad és talán szédültem is egy kicsit. Az oda készített italból öntöttem hát magamnak miközben a focista tovább magyarázott - December 20. Az Európa Liga után, de még a Boxing Day előtt. Azt hiszem az egy keddi nap.

- Mondd miért én? Annyi más remek fotós van, és nem hiszem, hogy bárkinek is kéne könyörögnöd.

- De nekem te kellesz! – Mondta mély hangon. – Téged ismerlek és veled már dolgoztam együtt. Nézd, Lili ez most ne kettőnkről szóljon, hanem a munkáról. Szóval még mindig nem hallottam a válaszodat.

- Rendben legyen, de kell mellém valaki, akivel dolgozhatok és segít nekem. Olyan asszisztens féle és őt is meg kell fizetned! – Emeltem fel az újam fenyegetésként.

- Ígérem az lesz, amit csak akarsz.

- Jó akkor én Kamillát kérem magam mellé. Persze ha lehet. – Fordultam főnökömhöz.

- Akit csak szeretnél Lili. Amúgy köszi, hogy elvállaltad mert így a szerkesztőség is szép kis summát kap. – Mondta csak úgy tárgyilagosan.

- Jó akkor December 20. – Álltam fel indulásra készen.

- Igen, és köszönöm Lili. – Ölelt magához szorosan, ami borzasztóan jól esett. Nem volt benne semmi durvaság, semmi kényszer csak egy hálás mozdulat volt tőle nekem. Mikor elváltunk Paolóhoz fordultam.

- Még valami?

- Semmi, végeztünk, de a hónapba még lesz munkád kicsi lány. – Kacsintott rám. – De majd még jelentkezek.

- Várni fogom a hívásodat főnök. Szia Zlatan, vigyázz magadra. – Majd válaszát meg sem várva kiléptem az ajtón ahol már Gianluca várt. A hozzájuk vezető úton végig ezen a melón járt az agyam és reménykedtem, hogy tényleg jó döntést hoztam és nem csak a rengeteg pénz vette el az eszemet. Előkotortam a táskámból a lenémított telefonom és picit szomorúan konstatáltam, hogy barátom nem válaszolt az üzenetemre. Bárcsak elújságolhatnám neki ezt a remek melót, de tudtam egyenlőre időt kell adjak neki és várni, hogy ő tegye meg az első lépést. 

3/15 ⚽️ Egy barátság vége? ⚽️

- Lili kelj már fel! – Rontott be Heléna a szobámba. – Indulni kéne a repülő térre.

- Ó persze, persze. – Dörzsöltem meg álmos szemeimet és kikeltem az ágyból. Magamra kaptam a ruháimat és a tegnap estén gondolkoztam. Lelkiismeret furdalásom volt a csók miatt, és az kattogott a fejembe, hogy vajon bevalljam e Gianlucának. Elvégre ez is valamilyen szinten megcsalás, de ha elmondom neki akkor mi lesz? Mi van ha szakítani fog velem?

- Kész vagy már? – Érdeklődött barátnőm miközben csodálatos szőke haját kontyba tűzte.

- Igen mehetünk. – Fogtam meg a kis táskámat és elindultunk a repülőtér felé.

- Akkor merre mész? – Nézett rám Heléna mikor a járatokat böngésztük.

- Nem tudom, én… lehet, mégiscsak hazamegyek Rómába.

- Ugye Zlatan miatt mondtad neki azt, hogy szeretlek? – Utalt Gianlucára.

- Igen. Még sosem mondtam neki mióta együtt vagyunk, ő meg szinte azonnal. Nekem ez túl gyors és én annyira össze vagyok zavarodva.

- Lili mit tennél szíved szerint? – Nézett rám komoly képpel.

- Elmondom, de meg kell ígérned, hogy még véletlenül sem adod tovább Zlatannak rendben?

- Igen, megígérem. – Biztatott mire belekezdtem.

- Jó, én legszívesebben most azonnal felhívnám Zlatant és egy kávé mellett megbeszélném vele hogy próbáljuk meg, de csakis úgy ha ideköltözök és együtt lakhatunk.

- Nem tudnál bízni benne?

- Az elején még biztos nem. Bizonyítani kell Heléna. Neked mi volt az a pont amikor már nem féltél, hogy Manuel megcsal?

- Sosem jön el az a pont. – Vágott szomorú fejet hirtelen. – De remélem, hogy az eskünk és a fiunk a hasamba visszahúzó erő neki. 

- Olyan nagyon szeretném ha jó lenne minden, mert… én…. az a tegnapi csók. Szerinted megmondjam Gianlucának?

- Nem, semmi képen ne mondd meg, hiszen azzal megbántod és… olyan leszel a szemébe, mint Zlatan.

- Igazad van. – Sóhajtottam.

- Akkor hova repülsz? – Pillantott rám kérdőn és én azonnal tudtam a választ.

- Egyelőre haza és Stephannal is beszélnem kell, és még.

- Jó akkor én megyek. Vigyázz magadra Lili. Nagyon szeretlek! – Ölelt magához.

- Én is Heléna és vigyázz a babára és persze magadra is. Ha bármi van, hívj fel.

- Rendben. Hogyha Milánóba jössz, ugorj el. – Mondta majd külön váltunk, hiszen mindkettőnknek indult a gépe. Természetesen Stephan jött ki elém, akinek mindent elmeséltem. Az egész estét beleértve a csókot is. Láttam rajta, hogy nagyon meglepődött és gyönyörű szemei szinte szikrákat szórtak felém.

- Mi a szarért kellett ez tenned Lili? – Hallottam méregtől fűtött hangját majd olyan gyorsan indította az autót, hogy kerekei csikorogtak az aszfalton. – Idióta és hülye vagy!! – Sehova sem tudtam tenni miért ilyen ideges. Lehet nem kellett volna elmondanom neki? De akkor kinek panaszkodtam volna? Stephannal mindent megbeszélünk és ő a legjobb barátom.

- Bocsánat. – Suttogtam, bár tudtam igazából nem tőle kéne bocsánatot kérnem.

- BOCSÁNAT?? Azt hiszed, ezzel minden elvan intézve? Mit szólt Gianluca? – Sandított felém mikor a piros lámpánál álltunk. Mivel nem válaszoltam csak némán kinéztem az ablakon újra felháborodott hangon folytatta.

- Nem mondtad meg neki?

- Mégis mit képzelsz Stephan. Hogy mondhatnám meg neki?– Fordítottam felé a fejem és mélyen a szemébe néztem. – Lehet, szakítana velem és azt nem szeretném.

- Mintha annyira érdekelne mit is érez a másik. – Szólt egy kicsit halkabban, miközben indított, de így is jól hallottam a válaszát.

- Hogy érted ezt?

- Sehogy. – Vágta rá és úgy láttam ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést, de én nem akartam annyiba hagyni.

 - Stephan mondd meg, hogy mit gondolsz róla és...

- Nem érdekel, nem akarok erről beszélgetni!  - Állított le és örültem, hogy kicsit csend van az autóba, ám hazaérve továbbra sem volt nyugtom. Lepakoltam a dolgaimat majd Stephan ajtaján kopogtattam.

- Gyere. – Szólt mire beléptem és leültem az ágyára.  – Stephan mi volt ez a kirohanás a kocsiba?

- Semmi, nem érdekes. – Vetette oda és még csak rám sem nézett a számítógépéből.

- De igen az, mert tudni akarom. Köze van ennek ahhoz amit múltkor mondtál? Tudod amikor levittük Danit a szüleihez. – Puhatolóztam, de ő csak megvonta a vállát mire feljebb ment bennem a pumpa. Mégis mi a franc baja van és miért nem figyel rám. Odamentem az asztalához, majd hirtelen lecsaptam a laptopja tetejét. Ekkor felnézett rám, de tekintetébe semmi kedvesség nem vegyült.

- Ezt miért kellett??

- Talán mert leszarod amit mondok. Stephan mi a baj! Kérlek én…

- Tudod mi a bajom Lili. Az, amit csinálsz az. Szakítottál Zlatannal erre meg összejössz Gianlucával. Együtt vagytok egy hónapot erre meg újra mással smárolsz. Jaaa és még te csodálkozol, hogy kurvának állítanak be. Kész vicc vagy! – Vágta a képembe amik eléggé fájtak.

- Stephan ne mondd ezt.

- De tudod mi az ami mégis a legjobban fáj? Az, hogy mindenkinek adtál esélyt csak nekem nem soha. – Szólt majd engem kikerülve a konyhába indult. A szavai keményen hatottak rám és a lelkemig értek. Egy nagy levegőt vettem és követtem őt. Leültem az egyik székre majd figyeltem ahogy kenyeret, vajat meg pár zöldséget vesz elő. Nagyon helyes pasi volt és rájöttem mennyire igaza volt. Egész kapcsolatunk alatt próbált teperni, de én sosem adtam neki újabb esélyt. Pedig lehet akkor most nem itt tartanánk. Befogadott a lakásába amiért csak hálás lehetek és minden idiótaságomnál ott állt. Sosem szólt semmit. Rám emelte csodaszép szemeit és megkérdezte.

- Kérsz te is?

- Nem. Én… Stephan figyelj lehet igazad van, de…

- Lili sajnálom ezt gondolom meg azt is, hogy csak egy csettintés kellene Zlatannak és azonnal visszamennél hozzá. Ellenben velem… miért?

- Nem tudom. – Hajtottam le a fejem. – De te már a húgommal jársz. Mégis mit akarsz?

- Hagyjuk.

- Nem fogsz lerázni Stephan! - Álltam elé.

- Lili fejezd be, mert ennek semmi értelme. Nem is értem miért vagy Gianlucával ha továbbra is Zlatant szereted.

- Ezt te nem érheted.

- Ó dehogy is nem. Neked mindig kellett valaki aki felemelte az önbizalmadat. Csak tudnám miért mikor te játszol mindenkivel. Elhiteted velünk, hogy szerelmes vagy aztán puff. Komolyan mondom ez már nem is az a Lili akit elütöttem a biciklivel. Az a Lili annyira más volt, és most nem az új csinosabb kinézetedről beszélek hanem arról amilyenné váltál belülről. Azt a Lilit még a barátomnak tudtam nevezni, de ezt már nem.

- Mi van? Én még mindig ugyanaz vagyok Stephan. Zlatan csókolt meg és nem feküdtem le vele holott nagyon is megtehettem volna. Nem értem miért vagy kiakadva.

- Neked nem is kellett volna Gianlucával összejönnöd, hiszen nem is szereted. – Kiabált rám.

- Nem is tudod miket érzek iránta szóval baromiba nem ítélkezhetsz felettem. Világos? Te a húgommal jársz és hozzám, ha úgy vesszük semmi közöd. 

- Ó igazán? – Emelte fel megint a hangját – Szóval így állunk. Akkor kérlek, költözz ki holnap a lakásomból. Ezentúl nem érdekel, kivel mit csinálsz, és hogy teszed tönkre az életed. Befejeztem Lili. – Ezután otthagyott egyedül a konyhába. Mikor felfogtam a mondatainak értelmét pánikba estem és kérés nélkül lerohantam a szobájába.

- Te most kiakarsz dobni?

- Ez nem kidobás csupán csak egy kérés amit örülnék ha betartanál.

- Mondd mivel ártottam neked? Azzal, hogy elmondtam neked mindent… és…

- NEM! Nem az a baj Lili hanem az, hogy Zlatan bármit is fog tenni azonnal visszamész hozzá, de én bármit tettem sosem viszonyultál így hozzám. Ez pedig szarul esik. Tudom, hogy van pasid de undorító dolognak tartom, hogy mégis mással smárolsz és másra gondolsz. Felmerül bennem a kérdés, hogy a három év alatt mennyiszer gondoltál Zlatanra? Lehet sosem szerettél igazán, mert én is egy pótlék voltam akit csak úgy kilehet dobni. Nem kérek ebből többet Lili. Nem fogom nézni azt mikor Gianluca itt lesz, hogy játszod előtte a szerelmes lányt. Az a baj, hogy hiába vagyok Kittivel még mindig téged szerelek Lili. Kittivel is baromi jó, mert jó az ágyba és minden klappol, de nem te vagy. NEM TE VAGY!!!! Kérlek most pedig pakolj és holnap költözz ki, mert ez nem tudom tovább csinálni. Bocsáss meg, de azt hiszem a mi barátságunknak befellegzett. – Mondta majd miután kitessékelt  szobából az orrom előtt becsapta az ajtót én pedig úgy álltam ott mint akit leforráztak. A hülyesége miatt elveszítettem azt az embert akinek a barátsága a világot jelentette nekem. Beindultam a szobába, pakolni kezdtem és úgy gondoltam jobb lesz ha bevallom a bűnömet Gianlucának is. Persze azt, hogy hol fogok lakni még mindig nem tudtam. Gianlucához nem akartam költözni, mert ezt korainak éreztem így Helénát hívtam fel aki örömmel biztosított róla, hogy addig vagyok náluk ameddig csak akarok. Jól esett, hogy mellettem van, és bár vele is voltak hullámvölgyeim valahogy mindig helyre tudtuk hozni a dolgokat. Mérges voltam Stephanra amiét ilyeneket gondolt. A három év alatt csak rá koncentráltam és szerelmes voltam belé. Arról pedig igazán nem tehetek, hogy újra megláttam Zlatant és újra beleszerettem. Egész este nem szóltunk egymáshoz és mivel Kitti sem volt otthon nagyon fagyos volt a helyzet. Felhívtam őt is és elmeséltem neki mindent, bár azt kihagytam, hogy Stephan újfent szerelmet vallott nekem. Kitti nagyon szerette Stephant és nem teszem a kapcsolatukat tönkre. Reggel taxival mentem ki a repülő térre és ahogy az utolsó csomagomat is kivittem a csomagtartóba láttam, hogy Stephan az ablaknál áll.

- Kérhetek egy pár percet? – Kérdeztem a taxistól aki igenlően bólintott én pedig visszaszaladtam a lakásba. – Stephan tényleg ezt akarod?

- Igen, jobb lesz így mindkettőnknek Lili. Én nem látom, te mit csinálsz… és nem látlak téged, te pedig azzal kavarsz akivel akarsz. Csak megóvni akartalak mindig, de te sosem hallgattál rám.

- Te vagy a legjobb barátom. – Fogtam meg a kezét. – Kérlek…

- Ne Lili. – Fordult el. – Eldöntöttem és ennyi. Nem akarlak látni többet.

- Rendben akkor szia. – Mondtam egy nagy levegő vétel után kiléptem a lakásból majd beültem a taxiba. Annyira bántott ez az egész dolog. Amióta megismertem Stephant nagyon fontos szerepet töltött be az életembe és fogalmam sincs hogyan fogom megoldani azt, hogy nélküle legyek. Bármi történt őt hívtam fel és ő is így volt velem. Neki meséltem el az első munkámat és ő is az elsők között osztotta meg velem, hogy a Rómához igazol. Hihetetlenül szerettem őt, de ha neki így jó akkor megadom azt amire vágyik. Remélem azért helyre fog jönni minden és fogunk még beszélni egymással. A gépen jóval délután szállt le majd mikor megérkeztem Helénáékhoz Manuel segített bevinni a csomagjaimat. Nem tudtam vajon tud- e testvére dolgairól, de jobbnak láttam ha ne hozom fel.

- Holnap jön az édesanyám is. – Mondta Heléna mikor este egy pohár bor mellett ültünk a kanapén.

- Igazán? – Kérdeztem és hangomba nem titkolt pánikkal.

- Igen, tudod itt szeretne lenni velem az utolsó hónapokba. – Tette édes pocakjára a kezét és megsimogatta azt. – De nyugi elfogtok férni, és tényleg addig maradhatsz ameddig akarsz.

- Köszönöm, de nem akarok felesleges lenni. Holnap első dolgom, hogy keresek egy lakást ami közel van a munkahelyemhez.

- Nem tenne neked jót ha egyedül laknál. Akkor már költözz Gianlucához. Amúgy ő tudja, hogy újra a városba vagy?

- Nem, de holnap edzésük lesz és beszéltem Amandával, hogy elmehetek az edzést megnézni.

- Rendben, de most jobb lenne ha aludnánk nem? Eléggé eseménydús volt ez a mai nap.

- Igen igazad van. – Mondtam csendesen és a kijelölt szobám felé indultam ám visszafordultam az ajtóból. – Heléna köszönöm.

- Ugyan Lili nem kell megköszönnöd. – Jött felém és szorosan megölelt. Mielőtt elaludtam volna még a telefonomra pillantottam és láttam, hogy egy üzenet jött főnökömtől, hogy holnap látni akar. Reméltem ezentúl valami értelmesebb megbízást fogok kapni. Reménykedve vártam a holnapot és reméltem akkor már kicsit jobb lesz mint a tegnapi és a mai napom.