⚽Ötéves blog szülinap: Sose felejtelek I. ⚽

  Sziasztok! 

Szinte még nekem is hihetetlen, hogy már öt éve megy a blog. Ez alatt pedig elég sok minden történt velem. Volt jó és rossz egyaránt, és bár néha elhanyagoltam az oldalt, azért időről időre mindig visszatértem ide, hogy írjak. Itt úgy érzem mindig őszintén magamat tudom adni, és minden egyes bejegyzéssel közelebb kerülök Hozzátok, és persze Ti is jobban megismertek engem. Még mindig szeretek történeteket írni, vagy csak megosztani az életem egy-egy momentumát.
Az öt év alatt sokszor volt a menedékem ez az oldal, és sokszor éreztem sokkal jobban magam miután kiírtam magamból azt ami a szívemet nyomta. Az írás terápia mindig működött, és ha már nem ehetek annyit legalább ez megmaradt. 😁

Köszönöm, hogy itt vagytok velem, kommenteltek és ha nem is mindig, de figyelemmel kíséritek a munkásságomat. 💖

Pár hónapja már a fejembe van egy történet amit szerettem volna megírni és megosztani Veletek. Előljáróban annyit írnék csak, hogy pár fejezetnél nem tervezek ebből többet, de ha esetleg tetszik Nektek tovább írom. 
Nagyon szépen köszönöm a segítséget Eszternek. 

Most pedig lássuk a storyt: 

⚽Helyzetjelentés: Életmódváltás, fogyás II. rész. ⚽

 Sziasztok! 

Meghoztam Nektek a következő bejegyzést, ahol képekben mutatom miket is ettem. 

A napi ötszöri étkezést, próbáltam mindig azonos időben elfogyasztani. Egy hónap után könnyen belerázódtam, és miután kitapasztaltam az ételeket rendszerint azokat is rendeltem. Lehet unalmasnak tűnhetett, de számomra nem volt az, hiszen ilyen diétát sosem csináltam előtte, és a súly veszteség mellett a bőrömnek és a hajamnak is jót tett. 

Bízom benne, örültök ennek a posztnak is és hasznosnak találjátok majd. 
Mivel nem vagyok profi fotós kérlek nézzétek meg ezeket a képeket is, mert ott sokkal szebben vannak "tálalva" az ételek.  Termék képek 
Én pedig úgy fotóztam ahogy tudtam. 😁

⚽Helyzetjelentés: Életmódváltás, fogyás I. rész. ⚽

                                                                84-ről 67-re, 46-ról 42-re 

 Sziasztok!!!!

Mivel az évfordulóra kirakott poszton még dolgozom, és hála Istennek sok pozitív visszajelzést kaptam a fogyási programommal kapcsolatban, úgy gondoltam, erről írok Nektek.  
Az elején szeretném leszögezni, hogy két posztot fogok írni. Az egyikben magáról a programról, az élményeimről és a vele járó dolgokról fogok írni, a másikban képekkel szeretném megmutatni azokat az ételeket, amiket én eszek, és talán segítek Nektek is, hogy ti is elinduljatok ezen az úton. 

Akkor kezdjünk is bele! 

⚽ Megismerni és megszeretni 25. VÉGE! ⚽

Sziasztok!!

Tudom már nagyon rég nem jelentkeztem, de igazából sokkal jobb és fontosabb dolgaim is voltak, mint a blog. A másik pedig, hogy olyan sokminden történt/ történik körülöttem, hogy szeretném kicsit háttérbe helyezni ezeket a dolgokat. 

Jelenleg nem dolgozom, de ha minden jól megy, újra egy általános iskolába fogok hamarosan, aminek tiszta szívből örülök, és nagyon várom. 
A másik változás, hogy elkezdtem egy speciális diétát, aminek a neve OptiWeight és ezzel már leadtam 13kg-ot, Február 8.-a óta. 

A fiúkkal is sok minden történik, és kicsit szomorú vagyok, hogy Zlatan sérült, és nem fog részt venni az Európa Bajnokságon, Stephant pedig egyenlőre nem hívták be a San Marino elleni mérkőzésre. 

A jelenlegi fejezet nem életem fejezete volt, és tudom nagyon rövid is, de nézzétek el nekem. Azért lett ilyen rövid, mert őszintén szerettem volna lezárni, és lehet, hogy lett volna benne még 1-2 fejezet, de elhúzni sem akartam. 

Szeretnék más témával, egy másik stroyt kezdeni, de hogy mi lesz belőle még rejtély. 
Gondoljátok írhattok ötletetek, de én annak is örülök, hogy tegnap sikerült együltő helyembe 4 oldalt írni. Ez már elég régen volt, ha azt nézzük, hogy előtte szinte heti rendszerességgel írtam a részeket. 

Ezzel lezárom a Megismerni és megszereretni történetet, de bízom benne, hogy nem éreztek hiányt. ( de ha mégis akkor írjatok, és szívesen írok egy rendes befejezést) 

Köszönöm, hogy továbbra is ittvagytok velem. Igyekszek ezentúl többször jelentkezni-.
Most pedig fogadjátok sok szeretettel a befejező részt. 
Ha pedig kíváncsiak vagytok honnan is indult a történet megtehinthetitek az első fejezetet Itt. 

Chiara: A medence szélénél ültem a napozó ágyon és a vizet figyeltem. Gondolataim ezer felé kalandoztak, de mindig visszatértek Stephanhoz és Kínához. Fájt itt hagyni ezt a gyönyörű országot, várost és ezt a házat. Két hónap telt el a veszekedésünk óta, és miközben vizsgálatokra és a szalon dolgai után járkáltam, szerelmem visszatért a pályára, ahol igazán kirobbanó formában teljesített és egy remek szezont zárt. A júniusi nap melegítette a bőröm, az enyhe szellő néha felborzolta a hajam. Kicsit egyedül éreztem magam, hiszen Nella nélkül csendes volt a ház, de sosem fogom elfelejteni kirobbanó örömét, miután elmondtuk, hogy elengedjük Amerikába. Carlo eljött érte így nem kellett egyedül repülnie az Államokba, ahol az első perctől kezdve remekül érzi magát. A nyelvi nehézségek is lassan megoldódtak, így csak a kézilabdára kellett összpontosítania. Nagyon féltettem, de mérhetetlenül büszke voltam rá, hogy tíz évesen ekkora lehetőséget kapott és egy percig sem félt belevágni. Csatárom múlt héten játszotta az utolsó mérkőzését az As Roma csapatába a Parma ellen. Az utána lévő partyn fájó szívvel köszönt el a fiúktól. Akkor már tudtam, hogy nincs visszaút és belevág egy újabb kalandba. Nagyon sokat beszélgettünk szinte éjszakába nyúlóan, hogy mi és melyik megoldás lenne a legjobb, de legvégül beláttam, ha vele akarok maradni, akkor engednem kell, hiszen tetoválni bárhol tudok. Sajnos a továbbképzésen való részvételt le kellett mondanom, de a februári útból származó kínai kapcsolataim azért kapóra jöttek, és már egy ottani szalon ötlete is körvonalazódott.
- Chiara, itt vagy?! – hallottam egy kedves hangot a hátam mögül.
- Itt vagyok a medencénél, gyere hátra! – kiáltottam be a lakásba, ahonnan pár percen belül mosolygós szemű szöszi barátnőm lépett elő. Csinos nyári ruhája és virágos szandálja nagyon jól állt neki.
- Hogy vagy? Készen állsz a nagy útra? – érdeklődött csillogó szemekkel.
- Igen, Marina segített bepakolni mindent.
- Mikor indul a gép? – huppant le mellém.
- Négy körül. Addigra Stephan is hazaér. Még volt pár papírügye a csapattal, és nem akar semmit félbe hagyni.
-  Igaza van, Manuel is nemsokára ideér. Az ő dolgai már a kocsiba vannak. Mikor fogják bejelenteni Stephant?
- Jövő héten pénteken. Lesz egy hetünk berendezkedni, és szokni kicsit a terepet. Talán nem leszünk messze a volt lakásomtól, és Emma is megígérte, hogy amiben tud, segít, hiszen addigra ő is ott lesz.
- Ennek igazán örülök, de azt olvastam, Stephan csapatában sokan elég jól beszélnek angolul, és Manuel azt mondta, kaptok tolmácsot is egy kis időre.
- Igen, így van, de az sem rossz dolog, hogy Manuel is velünk utazik. Igazán jöhettél volna te is.
- Jobb nekem itt. Nem hiszen, hogy el tudnám viselni Kínát, és azt a hatalmas nyüzsgést, ami ott van. Manuel pedig tud vigyázni magára nélkülem is. – tűnődött el, és ekkor hirtelen könnyes lett a szeme. – Nagyon fogsz hiányozni, Chiara.
- Hidd el, te is nekem, és ha ez nem lenne ennyire fontos Stephannak, maradnék. – néztem rá és már az én szemem is könnyben úszott. – olyan hülye ez az egész helyzet. Nella Los Angelesben, mi pedig Kínában. Ráadásul a gyerekemet sem szülhetem meg úgy, hogy anyám mellettem legyen. Nem mintha jobb lenne a kapcsolatunk, de mikor elújságoltam nekik, hogy terhes vagyok, megígérték, hogy többet törődnek majd vele, mint Nellaval.
- Ők nem akartak veletek utazni?
- Dehogy. Itt van az egész életük, és apám biztos nem ülne repülőgépre. Főleg nem egy ilyen hosszú útra. Még jó, hogy én is csak az elején járok a várandóságomnak. Így ülhetek gépen.
- Mi lesz a szalonnal?
- Még mindig én vagyok a tulaja, de Mónicat neveztem ki főnöknek. Ő majd minden hónapban jelentést tesz a dolgokról, és a bevételből is megkapom a részem. – magyaráztam, majd a kezembe temettem az arcom. – úgy félek elhagyni Rómát, Giulia! Mindenem itt van, amit felépítettem.
- De a szerelmed viszont Kínában lesz veled. Együtt könnyen átvészelitek az akadályokat. Szerintem még jobb is, hogy ott szülsz, hiszen ki tudja, milyen hiper-szuper kórházak vannak Sanghajban.
- Lehet, de akkor sem Olaszország. Még a nyelv sem jó. Hallgattam pár kínai dalt meg filmet, és elkeserítő. Mikor februárban ott voltam, Emma nélkül elvesztem volna. Még boltba sem tudtam kimenni, mert a legtöbben nem hogy olaszul, még angolul sem értenek. Egyszerűen nem fog menni.
- Stephan miatt képes leszel rá – fogta meg a kezem.  – és haza még mindig jöhetsz.
- Tudom. Köszönöm – öleltem át forrón, közben mindketten csak sírtunk. Giulia nélkül is nehéz lesz, hiszen évek óta a legjobb barátnők voltunk, és minden apró dolgot tudott rólam. Úgy volt, hogy ők lesznek a keresztszülők is, viszont így még a keresztelő is kérdéses. Stephan mindent Kínában képzel el, ahogy az esküvőt is és a baba iskoláztatását is. Kicsit félek, hogy hatalmas reményeket fűz egy olyan csapathoz, amelyik csak azért jó, mert rengeteget kereshet. Legalábbis eddig még más előnyét nem láttam. Évekkel előre gondolkozik, ám én nagyon bízom benne, hogy csak pár éves kalandól lesz szó, ami után megjön az esze és újra visszatérünk. Nekem mindig itt lesz az otthonom Rómában.
Egy kicsit még beszélgettünk Giuliával, majd pár óra múlva Stephan és Manuel is megérkezett. A repülőtérre barátnőm vitt ki, ahová a szüleim és a kolleganőim is kijöttek. Ez irtó jól esett, és a búcsúzkodás megint csak sírásba fulladt. Nellaval is beszéltem telefonon pár szót, aki éppen a tengerparton süttette a hasát. Carlo megígérte, hogy a szülés előtt elrepülnek hozzánk, hogy Nella mellettem legyen. Nehézkesen szálltam be a gépbe, és még Stephan izgatott arca sem derített jobb kedvre.
- Kérlek, ne legyél szomorú! – fogta meg kezem a felhők fölött. – Ez egy hatalmas kaland lesz, amit együtt fogunk átélni. Én pedig már sosem hagylak magadra.
- Én sem téged. – próbáltam mosolyogni. – szeretlek, Stephan!
- Én is Chiara! – csókolt meg puhán, majd a kimerültségtől a vállára hajtottam a fejem és álomba szenderültem.

⚽ Megismerni és megszeretni 24.⚽

Sziasztok! Elhoztam a blogom legújabb részét, amiben megint bonyolódnak kicsit a szálak. 
Fogadjátok szeretettel, és ha szeretnétek kérni valakiről írjatok nyugodtan.

Chiara:  Az áprilisi napfény besütött a reluxa között, szemeimet álmosan nyitottam ki, és igyekeztem elhallgattatni telefonom csörgését, amit egyelőre sehol nem találtam a nagy ruha és doboz kupac alatt. Nagy nehezen mégis feltúrtam, és akkor láttam, hogy Emma keres, akivel Kínában találkoztam a konferencián, és akivel azóta csak nagyon minimálisan tartottam a kapcsolatot.
- Hali Emma, hogy vagy? – köszöntem barátságosan kicsit még álmoskás hangon.
- Chiara, de jó, hogy felvetted. Csak azért hívlak, mert érdeklődnék, hogy te találtál- e már szállást Kínában és ha nem akkor, esetleg ha én találnék, akkor laknál velem? Jó lenne olyannal összebútorozni egy évig, akit már ismerek. – darálta le villámgyorsan, és nagyon figyelnem kellett arra, hogy semmi ne kerülje el a figyelmemet. Ám olyan dolgokat mondott, amiket sehova sem tudtam tenni.
- Emma várj!! Nem értek ebből egy szót sem! Miről van szó?
- A Kínai szerződésről. Kaptunk egy levelet múlt héten, és benne van a te neved is. Nagyon örültem, hogy téged is kiválasztottak.