3/22 ⚽️ Kavargó érzelmek ⚽️

Zlatan:

Kedd reggel Kittit levették a lélegeztető gépről, ami jó jel volt, de Lili még mindig aggodalmaskodott. Hiába próbáltam nyugtatgatni úgy tűnt semmit sem hat. A lány néha- néha magához tért, de akkor is csak pillanatokra volt fent így beszélgetni nem lehetett vele. Mivel picit fáradt voltam Stephannal együtt elindultunk a kórház egyik automatájához. A büféhez egyikünk sem akart lemenni, mert tartottam attól, hogy esetleg rájönnek a tartózkodási helyünkre amire a sajtó tuti, hogy ráharapna. Beledobtam néhány pénz érmét és a gép kiadta a két kávét, majd komótosan visszasétáltunk a szobához. Mivel vizit volt úgy gondoltuk jobb lesz ha kint várakozunk.

- Jól vagy? – Kérdeztem meg most először Stephantól mióta ideértünk. Nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly a kapcsolata Kittivel, és láttam rajta, hogy ő sincs teljesen a helyzet magaslatán. Szemei eléggé fáradtan csillogtak és arca is elgyötörtnek tűnt.

- Jól, csak kicsit félek ettől az egésztől. – Ismerte be - Mikor magához tért azt hittem felismer, vagy valami, de semmi. Csak mered rám olyan furcsa szemekkel, utána pedig visszaaludt. Bármi történik vele az az én hibám lesz.  

-  Ne mondj ilyet Stephan. Baleset volt. – Nyugtattam majd egy nagyot húztam az italomból ami eléggé rossz minőségű volt.  

- Szólnom kellett volna, hogy kapcsolja vissza az övét, de csak azzal voltam elfoglalva, hogy veszekedtünk és vádoltam, amiért újra a munkát választja helyettem.

- Ezek a lányok már csak ilyenek. – Próbáltam elviccelni a dolgot. – Első a munka és utána a szerelem.

- Igen, ez így van. Amúgy akkor ti most Lilivel újra együtt vagytok? – Kérdezte és hangjából kicsengett az izgatottság.

- Nem tudom, tényleg. Még nem tisztáztuk le a dolgokat, de nem hiszem, hogy most lenne itt az ideje ennek az egésznek. Pedig mindjárt Karácsony és örültem volna neki, ha velem tölti az ünnepeket.

- Nem most lesz a Boxing Day?

- De, huszonhatodikán már focizok, ami lehet, neki nem is tetszene. Mindenesetre szeretném helyrehozni a dolgokat köztünk és az este eléggé jól sikerült. – Osztottam meg vele és reméltem vette a lapot.

- Értem én…

- Figyelj Stephan tudom, hogy te és Lili nem voltatok jóba hónapokig, és ehhez én is eléggé hozzájárultam.

- Igen, ez így van, de ha Lili szeret téged, nem fogom hátráltatni a döntésében. Sőt, azt mondom legyetek boldogok haver. – Nézett rám és nagyon elszánt volt. A válasza meglepett, de végre kimondta azt, amit már rég mondania kellett volna.

- Stephan én…

- Zlatan félre állok, vége, ha ő téged választott, akkor nem fogok többé akadékoskodni, nem fogok kétértelmű dolgokat tenni és nem próbálom meg visszahódítani. Mindketten tudjuk, kiért van oda és én is beláttam a tegnap egyedül végig szenvedett várakozás során míg Kitti a műtőbe volt, hogy őt szeretem. Kitti kell nekem. Szóval akkor vigyázz rá és kérlek ne bántsd meg még egyszer. – Nyújtotta felém a kezét én pedig elfogadtam, majd átöleltem. Nagyon jól esett, hogy Stephan belátta, hogy Lili tényleg engem szeret és tudtam ezentúl tényleg vigyáznom kell a lányra. Az orvosok kijöttek majd a fiú odament hozzájuk és barátnője hogyléte felől érdeklődött, de mivel nem akartam zavarni bementem a szobába és örömmel láttam, hogy Kitti kinyitotta a szemét és testvére szívószálon keresztül vizet itat vele.

- Szia. – Köszöntem neki mire a lány is visszaköszönt, bár hangja eléggé erőtlen volt még. Lili szemei ellenben örömtől könnyesen csillogott. Leültem az egyik fotelba és onnan figyeltem őket. Beszélgetésükből semmit nem értettem, hiszen magyarul folyt. Elméláztam, hogy nem lenne- e jó ötlet a szüleiknek is szólni, hiszen legjobb tudomásom szerint Kitti minden ünnepnél hazalátogat, és ez most valószínűleg nem fog megtörténni, ám Lili biztos kézzel lábbal tiltakozna az ötletem miatt. Kicsit később Stephan is belépett és ő is majd kicsattant a boldogságtól mikor barátnője felismerte. Gyorsan mellé ült és látszott rajta, hogy ki sem lehet majd robbantani a beteg ágy mellől. Talán picit elaludhattam, mert arra eszméltem, hogy Lili szólongat édes hangján.

- Bocsi én csak azt hiszem bealudtam. – Töröltem meg a szemeimet.

- Semmi baj. – Mosolygott rám. Kint már eléggé sötét volt, a szobába pedig felkapcsolták a kislámpát. Kitti békésen aludt így barátnőm suttogásra váltott át. – Arra gondoltunk Stephannal, hogy hazaugrunk egy pár ruhát összeszedni a húgomnak, de maximum egy óra és már itt is vagyunk. Vigyázol addig rá?

- Mi lenne ha én mennék és Stephan maradna. Elmehetnék kettesbe? – Álltam fel és közelebb léptem hozzá, majd átkaroltam a derekát. Olyan szép volt nekem pedig bevillantak az éjszaka képei amitől az a bizonyos testrészem kezdett beindulni. – Én is tudok segíteni a pakolásba és talán megbeszélhetnénk…

- Most nem ez a legfontosabb. – Fordult el tőlem. – Stephannal megyek, mert el kell hozni a másik autóját is. Szerencsére a rendőrséggel lebírta tisztázni a dolgokat.

- Jó akkor én maradok? – Sóhajtottam fel. – Remek.

- Ha nem akarsz segíteni, akkor nem kell. – Fordult felém mérgesen. – Felőlem haza is mehetsz, nem kell pátyolgatni. 

- Lili nem erről van szó, de nem értem miért olyan nagy baj, ha én akarok veled menni. Nem is ismerem annyira Kittit és amúgy is alszik.

- Bármelyik percben felébredhet újra és kérhet vizet, vagy akármit. Szívtelen vagy, de mindegy nem is tudom mit vártam tőled. Pakolj össze és menj haza, a munkát pedig majd megbeszéljük, addig nem kell fizetned egy eurót sem.

- Most miért vagy ilyen? – Mérgelődtem. – Nem mondtam, hogy nem maradok, csupán csak félek, mert nem ismerem annyira a testvéredet és utálom a kórházakat. Már így is túl sok amit itt töltöttem. Lili szeretlek ne legyél már ilyen. Kérlek, tudom, hogy csak ideges vagy és fáradt. Nem kell visszajönnöd, csak reggel. Aludd ki magad rendben? – Húztam magam közel hozzá és felemeltem a fejét, hogy belenézzek az újra zöld szemeibe.

- Jó, oké, de nem alszok ott, csak picit pihenek és visszajövök.

- Ahogy szeretnéd. – Suttogtam majd nem bírtam ellenállni csodálatos ajkainak és megcsókoltam. Szerencsére ő sem ellenkezett csak szorított magához, majd mikor már nem bírtuk levegővel elváltunk egymástól.

- Zlatan nekem még nagyon sok mindent kell átgondolnom magamba kettőnkről. Ez nem fog egyik pillanatról a másikra menni, és bár tényleg jó volt az együtt töltött éjszaka, nekem nem elég ennyi. Bizonyítanod kell.

- Bármit megteszek érted. – Bizonygattam és újra rákaptam ajkaira.

- Akkor megyünk? – Lépett be Stephan is a szobába mi pedig szétreppentünk mi valami ijedt madár. – Bocsi, nem akartam semmit megzavarni. Beszéltem a rendőrséggel, meg azokkal akik elvontatták a kocsimat. Most taxival megyünk és majd visszajövünk a másik autómmal. Köszönöm, hogy vigyázol rá Zlatan. – Hálálkodott majd Kitti ágyához lépett. Egy darabig elnézte a lányt majd egy puszit nyomott alvó arcára. – Próbálunk sietni, de ha bármi van kérlek hívj fel, mert a telefonom be lesz kapcsolva.

- Az enyém is, engem is hívhatsz, és köszönöm. – Nézett rám Lili majd egy gyors puszi után kimentem a kórteremből én pedig közelebb ültem Kittihez. Elővettem a telefonomat és írtam Alexandrának egy üzenetet, hogy már ideje lenne megbeszélni a Karácsonyt, hiszen szerettem volna ha Maxi velem lenne. Míg volt feleségem válaszára vártam az éjszakás nővér lépett be a szobába az én szívem pedig hatalmasat dobbant és annyira meglepődtem, hogy majdnem kiejtettem a telefonomat a kezemből.

- Jó estét meghoztam az esti gyógyszeretek és elvégzek pár vizsgálatot. – Kezdte kedvesen, de  mikor felfogta kivel áll szembe majdnem kicsúszott a tálca a kezéből amin a vérnyomás mérő, valami folyadékkal teli tasak és pár szem gyógyszer volt. Egy pillanatig csak riadtan meredtünk egymásra, majd mikor rendezte magát közelebb lépet és lerakta az ágy melletti pultra a tálcát. Nem szólt semmit, de láttam rajta, hogy nagyon zavarba van, hiszen keze is végig remegett míg a vérnyomás mérővel bajlódott. Félt rám nézni, ami engem is rosszul érintett. Dús barna haját összefogva horda, de egy pár tincs még így is kuszán keretezte az arcát ami vörösben pompázott. Fehér köpenye alatt, zöld pólót és nadrágot viselt ami elég feszes volt ahhoz, hogy kiemelje teste idomait amik pont ott kereskedtek ahol szükséges volt. Három évvel volt fiatalabb Lilitől, de a hasonlóság még így is elképesztő volt. Ahogy végzett a vérnyomás méréssel rám emelte zavartan csillogó szemeit megköszörülte a torkát és kedves hangon így szólt.

- Az infúziót ki kéne cserélnem. Oda engednél?

- Persze, bocsánat. – Pattantam fel mire egy folyadékkal teli tasakot vett le a tálcáról. Próbáltam utat adni neki,de mivel nem várta meg míg odébb állok szembe kerültünk egymással. – Oda engednél? – Tette fel újra és ekkor belenézett a szemembe. Furcsa volt az egész helyzet és talán kicsit vicces is, hiszen nem gondoltam volna, hogy pont itt fogok vele újra találkozni.

- Rendben van minden? – Próbáltam valami értelmes dolgot kinyögni.

- Igen, a vérnyomása jó, most pedig kap egy kis fájdalom csillapítót, és egy kis nyugtatót, hogy reggel kipihenten ébredjen.

- Felfog épülni?

- Igen, már rendben lesz. Ez a barátnődnek is megmondhatod. – Szólt szomorúan és én éreztem, hogy bocsánatot kellett volna kérnem tőle akkor mikor ez az egész kirobbant.

- Akkor jó éjszakát, néha benézek, ha nem baj, de nem szándékozok zavarni. Van egy privát szoba ahol te is tudnál aludni, ha szeretnél. – Ajánlotta fel és furcsán érintett, hogy ennyire kedves. Miért nem ordít velem vagy vág a fejemhez dolgokat?

- Nem, én megígértem Stephannak és Lilinek, hogy itt maradok.

- Ahogy gondolod, akkor jó éjszakát. – Mondta, de még mielőtt kiment volna utána szóltam.

- Lolita én nem akartam, hogy ez történjen, és én tényleg sajnálom. Nem volt jogom kihasználni téged.

- Már nem számít, túltettem magam rajtad. – Fordult vissza. – Nekem is bocsánatot kell kérnem a cikk miatt, csak annyira megalázottnak éreztem magam, és úgy gondoltam, ha kiteregetem a dolgokat, akkor talán valamivel jobb lesz, de nem lett egy kicsivel sem. Viszont veled ellentétben én nem bántam meg semmit, és újra megtenném.

- Lolita ne mondd ezt.

- Nem fogok hazudni neked Zlatan, mert így van. El kellett jönnöm Angliából, hogy ne botoljak mindenhol olyan dologba, ami rád emlékeztet, ugyanis az a kórház ahol előtte dolgoztam és gyakorlaton voltam pont arra van amerre a stadion is. De mondhatnám azt, hogy ha bekapcsoltam a televíziót, akkor is sokat mutattak, vagy elmentem az újság árusnál és alig volt olyan hét, hogy valamelyik sport újság csak picit ne írt volna rólad ami már sok volt. Erre meg itt találkozunk.

- Mióta dolgozol itt?

- Két hónapja vettek át, és nagyon jó a program, ez mellett pedig tanulok. Vagyis próbálok, mert eléggé drága az iskola, és azért vállaltam éjszakai műszakot, mert jobban fizet mint a normál, de valamiből élni is kell és nem mindenkinek lehet olyan szerencséje, hogy kedvére szórhatja a pénzt. – Fúrta smaragd szemeit az enyémekbe.

- Segítek ha szeretnéd. – Kaptam az alkalmon, majd mikor a tárcámból kivettem egy nagyobb összeget felé nyújtottam. – Fogadd el ezt olyan bocsánat kérés gyanánt.

- Nekem nem a pénzed kellett volna hanem a szíved, de azt már más lefoglalta amiről szólnod kellett volna és akkor nem zúgtam volna beléd ennyire és most nem tartanék itt ahol vagyok.

- Lolita nem akartalak megbántani, csak azon az éjszakán, egy idióta voltam.

- Tudnom kellett volna, hogy barátnőd van! – Mondta mérgesen és mikor Kitti mozgolódni kezdett csendesebbre váltott. – Nem kellett volna eltitkolnod és rosszul esett, hogy az a lány kirángatott az ágyadból és megalázott előtted, meg a barátnőim előtt akik a színes bőrű fiúval voltak. Nem kis időbe telt visszaállítanom az önbizalmamat, de már nem érdekes. Legyél boldog vele, hiszen csak ez számít nem? Neked ő a tökéletes nő én pedig csak egy kis botlás voltam.

- Bocsáss meg. – Suttogtam, mert tudtam igaza van. Soha nem használtam még ki a hírnevemet előtte és azóta sem tettem ilyet. Tudtam, hogy a viselkedésemre egyszerűen nincs mentségem, de reménykedtem, hogy amíg Kitti a kórházba van tudunk normálisan kommunikálni. Belenéztem a szemeibe amiből hatalmas szomorúságot olvastam ki és legszívesebben eltöröltem volna az egész együtt töltött éjszakánkat, csak hogy ne bántsam meg ezt a törékeny lányt. Közelebb mentem hozzá és megfogtam a kezét. Éreztem, hogy próbálja tartani magát előttem, de ez egyre nehezebben megy.

- Nem akartalak megbántani, ezt tiszta szívből mondom, és reménykedek, hogy még ha nem is bocsájtasz meg nekem teljesen azért még tudnunk értelmesen viselkedni egymással.

- Megpróbálom, megígérem, de ha szeretnéd, átkérem magam máshova és holnaptól egy másik nővér lesz az éjszakás.

- Nem akarom, hogy ezt tedd miattam, de ha neked könnyebb lenne, akkor tedd, amit szeretnél.

- Arról inkább ne beszéljünk, hogy én mit szeretnék. – Nevetett fel fájdalmasan.

- Mert miről volna szó? – Értetlenkedtem mire magához húzott és puhán megcsókolt én pedig nem ellenkeztem.

 Lili:

 Furcsa volt újra belépni abba a lakásba ahonnan barátom pár hónapja dobott ki. Az úton nem szóltunk egymáshoz és én nagyon szerettem volna tisztázni a helyzetet, de sehogy sem tudtam hogyan kéne kezdeni. Kitti szobája felé vettem az irányt majd egy kisebb táskát vettem elő és belepakoltam a szerintem szükséges ruhákat. Remélem Pénteken már hazaengedik, hiszen szerettem volna vele tölteni az ünnepeket. Mikor ezzel elkészültem a fürdőszoba felé vettem az irányt, hiszen tisztálkodó szerekre is szükséges volt amíg bent fogják. Nem gondolkoztam és nem is kopogtam csak egyszerűen benyitottam, majd azonnal zavarba lettem a látványtól, ugyanis Stephan éppen tusolt.

- Basszus én… - Habogtam zavartam, és a szemem elé kaptam a kezem, bár nem sok értelme volt, hiszen azonnal felfogtam tekintetemmel a tökéletes testét amiről csordogált le a víz.

- Lili, nem tudsz kopogni? – Meredt rám, bár ő nem tűnt annyira zavarnak, mint én. – Mit akarsz? – Kapott végül maga elé egy törölközőt.

- Csak Kitti fogkeféjéért jöttem, meg egy tusfürdőért és nem gondoltam volna, hogy éppen itt vagy.

- Nem hallottad, hogy csobog a víz?

- Nem, bocsánat. – Mondtam és próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy még mindig tökéletesen néz ki ruha nélkül. – Szólj ha bejöhetek. – Néztem rá majd kihátráltam a fürdőből, miközben próbáltam kirázni fejemből a képet. Hátamat a falnak döntöttem és magamba elméláztam a látottakon. Basszus még mindig milyen jól néz ki, hiszen még mindig annyira izmos, de már nem olyan kisfiús mint mikor megismerkedtünk. Sokkal férfiasabb és sokkal izgatóbb.

- Jöhetsz. – Hallottam újra a hangját majd vettem egy nagy levegőt és újra beléptem a párás helységbe. – Ez az ő részlege, bár gondolom észrevetted a sok pipere miatt.

- Igen, köszönöm, és bocsi. – Pirultam el, de ő nem válaszolt hanem kiment. Gyorsan összeszedtem a dolgokat majd fejben leellenőriztem, hogy minden elraktam e. Jó volt, hogy már a kórházba írtam egy listát, így a konyhába ülve pipáltam ki azokat amiket már elraktam.

- Nem vagy éhes? – Jött ki Stephan ezennel már felöltözve. – Kéne enned valamit.

- Ahogy neked is. – Néztem rá a papírból. – Készítsek valamit? Mi van itthon? – Álltam fel és hűtőhöz léptem.

- Nem sok minden, de nekem elég egy szendvics is, mert nem hiszem, hogy több kaja lemenne most a torkomon. Rosszul esik, hogy nem vagyok mellette.

- Hidd el nekem is, de Zlatan vigyáz rá. – Nyugtattam meg.

- Mi van ha bealszik és nem veszi észre, ha Kitti szól. – Pánikólt, de én próbáltam leinteni.

- Nyugi, sok mindent ellehet rá mondani, de biztos vagyok benne, hogy figyel a tesómra. Jó ember és sokat változott.

- Bocsánat, hogy megzavartalak titeket. – Bökte ki mikor már a szendvicset készítette.

- Semmit nem zavartál meg.

- Akkor te meg ő…

- Nem tudom. – Vágtam a szavába, mert tudtam mi érdekli. – Fogalmam sincs mit tegyek. Szeretem nagyon is, de még mindig félek. Tudod nem volt egyszerű összeszednem magam Lolita után, tudva, hogy egy ilyen gyönyörű lánnyal lépett félre.

- Ez ugye tudod, hogy egy nagy ökörség.

- Dehogy is Stephan, az a lány vékony és akkor mellei vannak, mint két hatalmas lufi és…

- Az a Lolita pont olyan mint te. – Vágta rá ekkor hirtelen úgy állt mintha lefagyott volna.

- Step. jól vagy? – Érdeklődtem hiszen sehova sem tudtam tenni a viselkedését. – Valami baj van?

- Mit dolgozik az a lány?

- Fogalmam sincs, de nem is érdekel. Egy számító liba gondolom aki rámászik híres pasikra. Biztos sok férfit fogott már meg így. – Meséltem, és még a gondolattól is undorodtam, hogy erről a nőről kell beszélni.

- Akkor nem tudsz róla semmit csak a nevét. – Ült le mellém majd miután bólintottam csendben ettünk és nekem eszembe jutottak azok az idők mikor még végig beszélgettük és végig nevetgéltünk az egész vacsorát. Hiányoztak azok az idők és szerettem volna legalább csak picit visszahozni, de barátom mélyen a gondolataiba temetkezve ette a vacsoráját.

- Stephan én köszönöm, hogy ennyire szereted Kittit. – Kezdtem bele.

- Ezt nem kell megköszönnöd. – Állt fel. – Természetes dolog.

- Hiányzol. – Mondtam neki mielőtt kilépett volna a konyhából. – Hiányzik minden ami veled volt. Mármint a barátságod és az elmúlt három hónapban ha bármi jó vagy rossz dolog történt velem azonnal téged akartalak hívni, de mikor már a kezembe volt a telefon eszembe jutott, hogy csak magamnak okoznék fájdalmat, hiszen nem vennéd fel.

- Lili nem akarok erről beszélni. Ha befejezted próbálj meg aludni, de nekem vissza kell mennem a kórházba.

- Én sem maradok egyedül. – Vágtam rá gyorsan.

- Lili neked pihenned kell…

- Ahogy neked is, de mindegy is, hogy én mit mondok. Nem hallgatsz meg. Tedd amit akarsz. – Mérgelődtem majd olyan erővel vágtam be a mosogatóba a tányért, hogy az majdnem ketté tört.

- Nekem is hiányzol. – Hallottam kedves hangját. – Nekem is lett volna annyi minden amit veled akartam megosztani, csak erősebb volt az egóm mint, hogy bocsánatot kérjek tőled. Sosem akartalak megbántani és sosem az volt a célom, hogy hónapokig ne beszéljünk egyszerűen csak belefáradtam akkor abba, hogy bármit papolok neked te mész a saját fejed után és hajtod a szerelmet amit tudjuk jól, hogy csak egy ember iránt érzel igazán.

- Rosszul esett, hogy kidobtál, aztán pedig küldtem neked egy csomó üzenetet, és hívtalak, de egyre sem válaszoltál. Azt hittem utálsz.

- Sosem utáltalak Lili, hiszen nagyon- nagyon szeretlek, de már csak barátként. Megkértem a húgod kezét. – Pillantott rám és eleresztett egy szégyenlős mosolyt.

- Komolyan? – Lelkendeztem. – Ez fantasztikus, annyira gratulálok. – Majd boldogan magamhoz szorítottam, és éreztem, hogy egy hatalmas súly hullik le a szívemről ám mikor rá emeltem újra a tekintetemet Stephan nem mosolygott, hanem szomorú arcot vágott.

- Még nem tudom mi lesz a válasza, mert éppen akkor jött belénk az autó, és…

- Stephan tuti, hogy igent fog mondani, de tudod mit nem is vagyok álmos. Gyorsan kapjuk össze magunkat és menjünk vissza hozzá.

- Biztos nem akarsz pihenni? – Nézett rám megilletődve.

- Nem, dehogy is, gyere már. – Húztam az ajtó felé, majd téli kabátot vettünk és a garázs felé indultunk ahol barátom kiállt a másik autójával. Egész úton beszélgettük és nevetgéltünk azon, hogy mindenféle idióta dolgokat tervezek az esküvőjükre. Volt ami bejött neki, de volt olyan ami eléggé lehetetlen lett volna kivitelezni, de nekem már az is hatalmas örömöt okozott, hogy végre úgy beszélgettünk mint régen.

- Stephan nálad jobb férjet nem tudnék elképzelni Kitti mellé.

- Köszönöm Lili. – Mosolyodott el majd átölelt. Nagy csomaggal és hatalmas mosollyal az arcomon közeledtem a testvérem kórterme felé, de még oda sem értünk mikor egy dús barna hajú lány lépett ki az ajtón kezébe egy tálcával. Csak pár pillanatig néztünk egymásra, de bennem megfagyott a vér is és az agyam azonnal elborult.

- Te meg mit kerestél a húgom szobájába? – Kiabáltam rá, de mintha meg sem hallotta volna sietőssé tette lépteit. – Nem hallottad, hogy neked szóltam te ribanc?

- Lili hagyd kérlek. – Próbált csitítani Stephan és hangomra Zlatan is kijött a kórteremből.

- Minek neveztél? – Fordult felém végre Lolita.

- Jól hallottad. – Értem utol. – Egy ribancnak, vagy kurvának. Melyik tetszik jobban?

- Nem vagyok egyik sem, mert ha nem látnád nővér vagyok. – Nézett mélyen a szemembe és engem rendkívül idegesített, hogy nyugodt volt, ellenben én majdnem felrobbantam.

- Nővér? – Nevettem fel gúnyosan. – Melyik orvost kellett leszopnod, hogy ideáig eljuss?

- Lili fejezd be. – Állt elém Zlatan is. – Hagyd őt békén.

- Mit kerestél a testvérem szobájába?  - Szegeztem neki kérdést, amire újra csak nyugodtan válaszolt, sőt még mosolygott is, amiért megtudtam volna tépni.

- Mint láthatod itt dolgozok, mint nővér, és ehhez nekem nem kellett széttennem a lábam. Ellenőriztem a testvéred vérnyomását és kicseréltem az infúzióját. Most pedig sértegetsz még vagy mehetek?

- Nem akarom, hogy még egyszer betedd ebbe a szobába a lábad. – Mutattam az ajtóra.

- Akkor keressetek valaki mást, most pedig még más betegeim is vannak. – Szólt majd haját hátra vetette és leforrázva hagyott magamra. 

3/21 ⚽️ Melletted a bajban ⚽️

Stephan:

 Szombaton egy vesztes mérkőzés után értem haza Torinóból és semmi másra nem vágytam, mint, hogy Kittit végre magamhoz öleljem. Mióta Lili elment a kapcsolatunk teli volt hullámvölgyekkel, ami nekem annyiból volt jó, hogy semmi másra nem koncentráltam csak a focira. A tabellán a második helyen foglaltunk helyet, amin a legutóbbi Juventustól kapott zakó sem javított. Bár hiányzott Lili, de mikor feltörtek bennem az érzelmek akkor felhívtam Helénát vagy Manuelt és megnyugodtam, hogy a lány jó kezekben van, és bátyámék vigyáznak rá. Arról is tudomást szereztem, hogy Lili szakított Lapadulával és már kezdtem volna reménykedni, de egyik telefonbeszélgetés alkalmával Manuel megemlítette, hogy Zlatannal fog dolgozni, ugyanis svéd barátom felkérte őt egy fotózásra. Tudtam, hogy ezzel Ibrának nyert ügye van és egyenes út fog vezetni Lilien bugyijába. Képtelenségnek tartottam volna, ha a lány ellen tudna állni a férfinak így mielőtt léptem volna felé, csak vettem egy mély levegőt és elengedtem a helyzetet. Jóval éjfél felé járt az idő mikor beléptem a lakásomba. Kitti az előszobába elhelyezett kanapén aludt egy puha takaróval körbetekerve, a televízió fénye pedig megvilágították az arcát, ami békességet mutatott. Ajkai apró résre volt nyitva és átfutott az agyamon, hogy egy csókkal juttatom a tudatára, hogy hazaérkeztem, de nem akartam megtörni ezt az édes pillanatot, így mellé ültem és csendben néztem őt hosszú percekig, és talán én is elbóbiskoltam mellette, mert gyengéd simogatásra észleltem. Ahogy pilláim fáradtan kinyitottam barátnőm arcát láttam magam előtt.

- Mikor érkeztél? – Érdeklődött miközben közelebb húzódott hozzám és a karjaim közé bújt.

- Olyan órája.

- Ne haragudj, hogy nem vártalak meg, de néztem ígérem. – Hadarta el gyorsan és nekem mosolyognom kellett ettől az édes magyarázkodástól.

- Sajnos nem voltam kezdő és már- már azt hittem be sem állítanak, de…

- Aztán az edző rájött, hogy akkor a legjobb, ha a pályán vagy. – Vágott bele a szavamba. – Majd kiugrott a szívem mikor végre felmutatták a táblát.

- Én is boldog voltam, de sajnos az eredményen nem tudtam változtatni.

- Majd a következő mérkőzésen. – Bíztatott.

- Neked legyen igazad. Hidd el én is nagyon szeretnék még ebbe az évben gólt rúgni, de sajnos már csak egy mérkőzésünk lesz csütörtökön.

- Hazai pályán?- Kíváncsiskodott mikor kikászálódott a takaró alól és felkelt a kanapéról akkor vettem észre, hogy egy piros tangát és a mezemet viselte. Az álmosság ami kezdett újra rám telepedni egy csapásra elillant, és még mielőtt Kitti a konyha felé indult megfogtam a kezét és magamhoz húztam.

- Nem is tudtam, hogy hordod. – Simítottam ki egy tincset az arcából.

- Minden mérkőzéseden felveszem, mert lehet, beleképzelem, de szinte érzem az illatodat és így könnyebb, hogy nem vagy velem. Tudod eléggé nehéz egy focista barátnő élete.

- Komolyan így gondolod? – Emeltem fel a fejét.

- Igen, hiszen alig vagyunk együtt és be kell valljam egyre jobban hiányzol. – Osztotta meg velem, annyira édesen, hogy muszáj volt megcsókolnom.

- Kitti gyere velem a következő meccsemre. – Ajánlottam fel, de a lány sajnos nemlegesen bólogatott.

- Nem lehet Stephan, mert dolgozom.

- Akkor kérj egy szabadnapot, vagy egy szabad estét.

- Stephan, nekem most van a szabad estém.

- De mindig akkor vagy szabadságon, ha idegenbe játszok, és ha Rómába, akkor sosem.

- Sajnálom, hidd el. – Nézett rám szemlesütve. – De van egy ötletem. – Húzódott kicsit közelebb. – Megígérem neked, hogy csütörtökig a bár közelébe sem megyek és az egész hetet együtt tölthetjük.

- Komolyan? – Csillant fel a szemem. – Megígéred?

- Igen, elvégre én is szeretnék veled lenni minél többet, hiszen nagyon fontos vagy nekem Stephan. De mi lenne, ha ketten letusolnánk és elmennénk aludni?

-  Benne vagyok. – Mosolyogtam rá majd egy összebújós zuhanyzás után egy összebújós éjszaka következett. A Vasárnapot lustálkodással és este egy nagy sétával zártuk a városba. Nem érdekelt ki lát meg és ki fotózhat le mert csak egymással voltunk elfoglalva és én borzasztóan boldog voltam, hogy végre Kittivel tölthetem az elkövetkező pár napot. Már beterveztem előre minden napot és igyekeztem olyan dolgokat kitalálni ami Kittinek is tetszhet, és nem fogunk összefutni sok emberrel. Bár szerelmem sosem mondta, tudtam nem szereti, ha sok rajongó vesz körül. Hétfőn lebeszéltem az edzőmmel, hogy felmentést kérek a napi edzésről, és örömmel láttam, hogy Kitti örül, mikor felajánlottam, hogy menjünk el a kedvenc éttermébe vacsorázni.

- Jó leszek így? – Lépett be a szobába egy feszes bőr csőnadrágba és egy mélyen kivágott zöld felsőbe. Egyszerűen a szavam is elállt mikor megláttam kerek fenekét. Szinte még arról is elfelejtkeztem, hogy az ingemet hogy kell begombolni. Kittit pedig rettentően mulatta a bénázásom.

- Stephan majd én segítek. – Nevetett fel, közelebb lépett és pár mozdulattal begombolta az ingemet. – Nagyon jóképű vagy és jobban örülnék, ha nem be hanem ki kéne gombolnom a ruhád, de arra még ráérünk a vacsora után. – Mosolyodott el huncutul.

- Te sem panaszkodhatsz. Szeretlek Kitti. – Szorítottam magamhoz majd kezem egyre lentebb vándorolt és a fenekéhez ért. A testem akaratlanul is reagált rá és szívem szerint nem is érdekelt, hogy asztalfoglalásunk van, csak behúztam volna magam mellé az ágyba.

- Stephan higgadj le. – Tolt el magától. – Nem akarok elkésni.

- Oké. – Sóhajtottam fel megadóan. Az étterembe nagyon jól éreztem magam és láttam a lányon, hogy ő is élvezi az estét. Már rég volt ennyire meghitt a hangulat köztünk, még úgy is ha néha érintettük a focit és a bár dolgait. Mikor már a desszertnél voltunk Kittinek megcsörrent a telefonja és elnézést kérve kiment a mosdóba. Furcsa volt, hogy miért nem beszél előttem, de jobbnak láttam, ha nem rontom el az estét a féltékenykedésemmel. Mikor azonban visszajött már teljesen más arckifejezést vágott. Sehova nem tudtam tenni, hiszen az előbb önfeledtem mosolygott, most pedig tekintete teli volt gondterheltséggel. Nem mertem rákérdezni, de a vacsora további részébe barátnőm már nem volt ott fejbe. Az édességek után fizettem és elindultunk a kocsi felé. Úgy terveztük, hogy vagy iszunk még valamit az egyik szórakozó helyen vagy egy kései mozira térünk be ahol kevés az ember. Sajnos ha megakartam nézni egy filmet mindig lehetetlen időpontokba kellett moziba mennem, így a fél tizenkettes vetítési idő hétfő este pont jónak ígérkezett.

- Akkor hova szeretnél menni? – Néztem rá kíváncsian. Gyönyörű volt ahogy a kinti hidegtől az arca kipirult és zöld szemei csak úgy szikráztak a kintről bejövő lámpa fénybe.  – Mozi vagy buli? Melyiket választod? Amúgy ha moziba mennénk akkor sincs gond és tudom, hogy eléggé sokára lesz vége, de holnap nem kell főznöd, mert meghívott az egyik csapattársam ebédre minket. – Újságoltam neki.

- Én inkább hazamennék. – Mondta csendesen és kinézett az ablakon, amin a hulló hópelyhek megálltak.

- Igazán? – Kaptam fel a fejem. – Egy összebújós estében is benne vagyok. – Kacsintottam rá miközben indítottam az autót és hazafelé vettem az irányt. A hó egyre jobban esett és az út is csúszósabbá vált, így a sebességet is visszavettem.

- Nem erről van szó Stephan. – Kezdte és újra idegessé vált a hangja. – Nekem holnap korán kell kelnem.

- Ugyan miért? – Nevettem fel. – Már mondtam, hogy nem kell főznöd, sőt semmi dolgod nincs csak velem lenni, hiszen beszéltem Spallettivel és engedéllyel vagyok távol a héten az összes csapatmunkától.

- Stephan hallgass már végig! – Csattant fel és nagyon meglepett a hirtelensége.

- Én nem érek rá holnap, sőt nem érek rá egész Péntekig.

- Mégis hogy érted ezt? – Húztam össze a szemöldököm.

- Az a helyzet, hogy az egyik lány megbetegedett és be kell ugranom dolgozni ,és…

- De Kitti nem ezt beszéltük meg. – Mondtam neki és nagyon rosszul esett, hogy megint előtérbe helyezi a munkát a kapcsolatunktól, mikor én is megtettem neki azt, hogy lemondtam az összes heti edzésemet, pedig Spaletti nem szereti ha ellógunk róla.

- Tudom, de a nagyfőnök engem írt be a helyettesítésre.

- Édesem te vagy a második ember a bárba. Ha te nem akarsz akkor bemegy más, írd át a munka naplót vagy akármit. Megígérted. – Néztem rá vádlón, és mérgembe jó erősen ráléptem a gázra. Semmi másra nem vágytam már, csak hogy időben hazaérjünk és lezárjuk ez a tökéletesnek indult napot.

- Sajnálom. – Suttogta szomorú hangon.

- Sajnálom? – Mérgelődtem még mindig. – Ennyit tudsz csak mondani?

- Mégis mit mondhatnék?  - Vágott vissza mikor megcsörrent a mobiltelefonja és kikapcsolva a biztonsági övet hátul kezdett kotorászni a táskájába, de mire előkapta a telefont az már elnémult, és a lány nem hívta vissza az illetőt így folytattam a mérgelődést.

- Talán megmagyarázhatnád, miért nem tudsz velem lenni?

- Stephan én szeretnék, de kell ez a munka és hálával tartozom Albinnak….

- Már megint ez a töketlen svéd.

- Ne beszélj így róla! – Védte meg újabb löketett adva a mérgemnek.  – Több hónapig segített nekem és kifizette a nyelvtanfolyamomat is. Nem sétálhatok csak ki úgy és hagyhatok ott csapot, papot.

- Oké mennyi volt?

- Micsoda?

- A tanfolyam. – Vágtam rá.

- Rengeteg, és ezért nem volt elég a fizetésem, amit a táncolással kerestem és Svédország sem olcsó hely. Minden drága volt a kaja, a lakás és ő mindenben segített. Értsd meg nélküle nem itt tartanék. – Magyarázkodott tovább miközben forrt bennem a méreg.

- Mondj egy számot és kifizetem az utolsó Euróig, utána pedig felmondhatnál.

- Persze, és akkor mégis mit csinálnék? – Nevetett fel gúnyosan.

- Hozzám jöhetnél és lennének gyerekeink és olyanok lennénk, mint egy nagycsalád. A focival annyi pénz keresek, hogy nem kell dolgoznod. – Vázoltam fel az álmaimat mire Kitti nagy szemekkel nézett rám. Mikor kicsodálkozta magát izgatott hangon kérdezte:

- Te most megkérted a kezem?

- Tessék? – Néztem rá és rájöttem mi is szaladt ki a számon. Arcom azonnal vörösbe változott és most rajtam volt a magyarázkodás.

- Kitti én…

- Megkérted a kezem. – Suttogta és szemei csillogtak a boldogságtól.

- Lehetséges, és akkor mi a válaszod? – Sürgettem, és ekkor egy hatalmas csattanást hallottam majd elsötétült előttem a világ.  Szirénázó mentőket hallottam és mikor magamhoz tértem hatalmas fájdalmat éreztem a fejembe. Próbáltam megmozdulni, de nagyon erőtlennek éreztem magam. Egy mentős lépett oda hozzám.

- Uram, jól van? – kérdezte és én bólintottam, hogy igen, és örültem, hogy kinyílt a légzsák, ami valószínűleg megvédett egy súlyosabb sérüléstől. Az ajtó kinyílt és a férfi segített kiszállni.

- Örülhet, hogy be volt kapcsolva. – Hallottam kedves hangját amint a mentőkocsihoz kísért. Kaptam egy meleg takarót és egy nő megvizsgálta a fejem és mindenféle kérdéseket tett fel nekem. Egy kicsit szédültem, és ahogy az ütközés előtti kérdésekre válaszoltam bevillant Kitti.

- Elnézést hol van a barátnőm? – Tört rám a pánik, ami még jobban felerősödött mikor megláttam szerelmemet a hordágyon feküdni. Nyakmerevítő és lélegeztető pumpa volt rajta amit az egyik nővér nyomkodott.

- Kitti. – Szaladtam hozzá, de ő semmire nem reagált. – Kitti itt vagyok veled hallod. Nyisd ki a szemed kicsim. - Fogtam a kezét, ami jéghideg volt.

- Kérem, hagyja, és engedje, hogy tegyük a dolgunkat. Azonnal be kell vinni a kórházba. – Tolt el mellőle az egyik mentős fiú miközben hátra betették a kocsiba.

- Vele megyek. – Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon és örültem, hogy ők sem ellenkeznek. A sziréna bekapcsolt mi pedig útnak indultunk. Mindenféle orvosi szavak röpködtek és kérdéseket szegeztek nekem, ami nagyon idegesített, hiszen a fejem újra fájni kezdett. Kitti hófehér arcát figyeltem, amikor a nővér bekötötte neki az infúziót. Az időt sem érzékeltem, csak akkor tudatosult bennem, hogy odaértünk mikor kinyílt a mentő ajtaja és becsapódott a hideg Decemberi levegő. Barátnőmet kivették és azonnal közre fogták az orvosok és a nővérek.

- Kitti itt vagyok veled! – Fogtam meg újra a kezét. – Mondja, mi lehet a baja? Miért nem tér magához? – Érdeklődtem az egyik őszebb hajú orvostól.

- Valószínű belső sérülései vannak, de amíg nem tudunk biztosat mondani kérem kint várakozzon, mi pedig felkészítjük a műtétre. – Mutatott egy műanyag székre.

- Műtétre? – Estem kétségbe.

- Lehetnek belső vérzései, amiket el kell állítani, vagy akár megrepedhetett valamelyik létfontosságú szerve. Sajnos nem volt bekötve így a sérülései komolyan is lehetnek, bár úgy tűnik törései, nincsenek ami meglepő. – Magyarázott. – Ha esetleg szeretné értesíteni valamelyik hozzátartozóját azt megteheti amíg az operációval végzünk, de mi is telefonálhatunk.

- Nem, én ismerem a nővérét, majd őt értesítem, mellesleg kérhetném, hogy ezt privátan kezeljék. Tudja…

- Ez csak természetes Mr. Shaarawy. Innen a sajtó nem fog megtudni semmit, de most ha megbocsájt, megmenteném a barátnőjét.

- Köszönöm. – Hálálkodtam, majd miután leültem a székre előkaptam a mobilom.  A telefonom hajnali hármat mutatott és reméltem, hogy Lili azért még felveszi. Az utóbbi időbe nem tárgyaltunk, és ez is idegesített, de örültem, hogy szerencsével jártam. Ahogy az üzenetet továbbítottam leraktam a telefonom és a kezembe temettem az arcom. Nagyon nehéz volt egyedül a várakozás, hiszen a percek csigalassúsággal teltek. Átgondoltam az egész estét és minden mozzanatát. Nem mentem gyorsan és az, hogy megálltam mikor a lámpa már sárga volt elővigyázatosságból tettem. Tudtam akkor jöhettek belénk. Utáltam magam, hogy nem figyelmeztettem barátnőmet mikor kikapcsolta az övét. Szerettem volna beszélgetni valakivel, de ilyenkor nem akartam senkit sem zargatni.

- Uram egy kávét hozzak? – Jött oda egy nővér, aki valahonnan borzasztóan ismerős volt. – Vagy esetleg valami ennivalót?

- Köszönöm nem, én várok. – Néztem fel rá.

- Van egy privát szobánk ahol nyugodtan ledőlhet.

- Nem, én… - Kezdtem és bármilyen férfiatlan is volt a viselkedésem eleredtek a könnyeim. Az jutott eszembe, ha valami történik a barátnőmmel soha nem leszek már olyan mint régen. Tudatosult bennem, hogy szeretném, ha a feleségem lenne, és mellette akarom leélni az egész életem. A nővérke mellém ült és kedvesen vigasztalt. Jó volt beszélgetni valakivel és talán egy kicsit elterelte a gondolataimat. Kint már kezdett hajnalodni és én még mindig a nővérkével beszélgettem. Jó volt, mert elmesélte nekem, hogy valószínű mi lehet Kitti baja és elmagyarázta részletesen a dolgokat. Megtudtam, hogy nemrég kezdett el gyakornokoskodni a kórházba, és szeretne orvosi egyetemre menni, de nincs rá pénze így marad nővér. Beszélgettünk a fociról is, és ekkor kinyílt a műtő ajtaja és kitolták a lányt. Azonnal felpattantam és odaindultam a doktorhoz.

- Hogy sikerült?

- Nyugodjon meg a műtété remekül sikerült. Most sok pihenésre van szüksége.

- Mikor fog felébredni? – Türelmetlenkedtem.

- Nem tudom megmondani, de ha minden jól megy, akkor, ha kimegy az altató hatása. Egyenlőre az intenzíven tartjuk megfigyelés alatt, és ha ilyen az állapota, akkor akár már holnap átrakhatjuk egy szobába.

- Kérhetnék egy magánszobát?

- Ez csak természetes. – Mosolygott rám megnyugtatóan és mielőtt tovább indult volna visszaszólt. – Stephan nyugodjon meg, minden rendbe jön.

- Tényleg köszönöm, és önnek is, hogy tartotta bennem a lelket. – Fordultam a nővérkéhez.

- Lolita már csak ilyen segítőkész. – Kacsintott rá a doktor úr majd tovább állt.

- Bemehetek hozzá? – Tudakoltam Lolitától mire igenlően bólintott és bekísért Kittihez. Szájában még mindig ott volt az intubációs cső és egy szívmonitor volt mellé állítva. Arca nyugodt volt és békésen szuszogott. Mellé ültem majd mikor letettem a fejem az ágyra azonnal elnyomott az álom.

Lili:

- Úr isten. – Hallottam Zlatan hangját, de nem jutottak el a tudatomig a szavak. Még mindig olasz barátom pánikszerű szavai víz hangzottak a fülembe. A húgom eszméletlen állapotban fekszik egy római kórházba és én nem vagyok mellette. Nem védtem meg, csak a saját magánéletem érdekelt. – Lili mi lesz most? – Sürgetett Zlatan én pedig mint aki ekkor ébredt az álomvilágból ráemeltem tekintetemet.

- Foglalok egy jegyet Rómába és… - Mondtam gépiesen.

- Ne, nem kell. Mindjárt telefonálok és elrepülünk a gépemmel. Várj. – Kapta elő mobilját majd intézkedni kezdett, én pedig éreztem, hogy mozdulnom kéne, de a hír súlya hatalmas teherként nehezedett rám és béklyóba kötötték végtagjaimat. Pár perc telefonálás után Zlatan elém térdelt és mélyen a szemembe nézett.

- Elintéztem mindent kicsim, ha akarod most azonnal indulhatunk. Már taxit is hívtam, szóval ha gyorsan elindulunk nem sokára testvéred mellett lehetsz.

- Így nem mehetek a kórházba. – Néztem végig a ruhámon.

- Vannak még itt dolgaid, ha szeretnéd, lehozom őket a szobámból. Én is magamra kapok egy másik ruhát. Lehozom őket, addig próbálj meg megnyugodni. – Adott egy csókot majd elszaladt, hogy átöltözzön, és én még akkor is az ágy szélén ültem mikor visszatért kezébe egy rég nem látott pólómmal és farmer nadrágommal.

- Lili vedd fel ezeket. – Nyújtotta felém a ruhákat, de én csak üveges szemmel meredtem rá, mire mellém ült az ágyra. – Édesem nem lesz semmi baj, és…

- … és ha mégis. Mi történik, ha mégis?

- Nem szabad ilyenekre gondolni Lili, csak arra, hogy jól van. Lehet, mire odaérünk, már kinyitja a szemét és vidáman fog mosolyogni. – Biztatott, de akármennyire is szerettem volna hinni neki nem tudtam, csak újra kitört belőlem a sírás, így átölelt, fejem a mellkasába fúródott miközben gyengéden simogatta a hátam.

- Ugye velem jössz? – Néztem fel rá.

- Persze, hogy veled megyek Lili ez nem is kérdés, csak öltözz át, mert a taxi bármelyik pillanatban ideérhet. Gyere. – Húzott fel én pedig felvettem a Zlatan által lehozott ruhákat. Kis idő múlva pedig hallottuk a taxi dudálását. Kezembe fogtam a kis táskámat, majd kézen fogva léptünk ki a házból, és pár perc alatt a repülőtérre érkeztünk. Egy szűk és kanyargós folyosón mentünk keresztül ahol szinte senkivel nem találkoztunk. A Decemberi hideg levegő a csontomig hatolt, és egyedül csak a kezem volt meleg amit Zlatan erősen szorított. Az agyam teljesen kikapcsolt így csak a mellettem lépkedő férfira hagyatkoztam. Mogyoró szemeiben aggodalommal vegyes riadalmat láttam valahányszor rám tekintett. Zlatan beszélt pár szót a pilótával, amíg én türelmesen vártam a hidegbe. A gép nem volt nagy, és meglepődtem, hogy szerelmem felajánlotta, de visszagondolva kényelem és gyorsaság szempontjából kiváló döntés volt. Felértünk a fedélzetre és miután lepakoltuk a dolgainkat fáradtan rogytam le a vajszínű ülések egyikébe. Nagyon furcsa volt, mert nem ültem még sosem magángépen és meglepődtem a berendezésen, ami a négy fotelen kívül egy asztalból egy televízióból és egy nagyobb kanapéból állt amiben ketten is kényelmesen elfértünk. A felszállás simán ment majd csak az elsuhanó felhőket láttam az ablakból, amik olyanok voltak mint egy hatalmas vattacukor.

- Kértek valamit inni? – Lépett be egy fiatal lány, piros légi utas kísérő ruhája csinosan állt rajta és csábító szemekkel nézett Zlatanra, de ilyen állapotban még ez sem tudott felhúzni. Gondolataim továbbra is húgom körül kavarogtak.

- Sara ő itt a barátnőm Lilien. – Mosolygott rá szerelmem és bemutatott minket egymásnak. A lány finoman végigmért majd rám villantott egy műmosolyt. – Sara a repülő pincére, aki mindig készen áll, ha utazom valamerre. Az édesapja nagyon jó barátom, és mivel Sara amúgy is ilyen munkakörbe dolgozik, mindig szívesen fogadom a szolgálatait.

- Értem. – Bólogattam, de teljesen hidegen hagyott a lány, mert borzalmas fáradság lett úrrá rajtam.

- Szóval akkor mit hozhatok? – Kérdezte újra Sara, mire Zlatan válaszolt.

- Egy kávét és egy nyugtatót tát.

- Máris hozom. – Bólintott majd kiment az ajtón és elhúzta a paravánt.

- Szép lány. -  Állapítottam meg mikor kettesbe maradtunk.

- Igen, és nagyon fiatal. Most töltötte a húszat. – Nézett rám és mikor végignéztem rajta eszembe jutott a fotózás, ugyanis a saját márkás fekete szabadidőjét húzta magára.

- Mi lesz a munkával? – Tettem fel a kérdést.

- Ne foglalkozz most ezzel. – Próbált nyugtatni és gyengéden megsimogatta a combom. – Már intézkedtem és átrakjuk egy olyan időpontba, ami neked jó.

- De ez…

- Lili semmi nem fontosabb annál, mint, hogy most a húgod mellett légy. A munka jelenesetbe várhat.

- Kicsim annyira sajnálom, és annyira félek, hogy nem érek oda időbe és…

- Csssss, mondtam, hogy ne gondolj erre. – Szólt majd egy gyengéd csókkal belém fojtotta a szót én pedig hagytam magam elmerülni az édes pillanatba, aminek Sara vetett véget.

- Meghoztam az italokat. Mást kértek? – Pillantott Zlatanra aki kivette a tálcát a lány kezéből és lerakta az asztalra.

- Nem csak azt, hogy a landolásig senki ne zavarjon.

- Oké. – Bólintott majd miután kiment behúzta az ajtót. Zlatan a kanapéra mutatott.

- Feküdj le ide kicsim, ezen ketten is elférünk, bár előbb idd meg ezt. – Nyújtotta felém a bögrét.

- Tudod, hogy utálom a teát.

- Nem érdekel, mert ez jót fog tenni. Ne makacskodj, hanem idd meg! – Parancsolta szigorúan és én nagy duzzogva lehúztam a forró italt. Igaza volt szerelmemnek, az ital hatására a görcsösség kezdett feloldódni én pedig újra egyre álmosabb lettem

- Gyere ide. – Húzott közel magához és én bekuckóztam a karjai közé. Fejemet a mellkasára hajtottam és kezemet becsúsztatta a pólója alá. Éreztem szívverését és mellkasának egyenletes emelkedése engem is megnyugtatott.

- Köszönöm, hogy velem vagy. – Néztem bele csodálatos szemeibe, amibe imádtam elveszni.

- Lili nem csak akkor állok melletted, ha minden szuper. Ez a kapcsolat lényege. Jóban-, rosszban.

- Hú ez most úgy hangzott mint egy házassági fogadalom. – Szaladt ki a számon és látta, hogy felcsillan a szeme.

- Bocsánat én csak…

- Lili én komolyan gondoltam és most, hogy újra megbocsájtottál készen állok akár elvenni téged. Persze ha akarod. – Tette hozzá az utolsó mondatot félve.

- Honnan veszed, hogy megbocsájtottam?

- Talán az együtt töltött csodálatos éjszaka miatt? Vagy neked nem jelentett semmit?

- De csak én még mindig bizonytalan vagyok.

-  Vagy esetleg bennem nem bízol?

- Igen. – Vallottam be szemlesütve. Nekem még mindig fáj, ami közted és Lolitával történt.

- Soha többé nem lesz ilyen, ígérem!

- Ezekkel az ígéretekkel már többször megégettem magam. – Csattantam fel.

- Lili ne veszekedjünk, csak ma ne. – Esdekelt én pedig belementem. Amúgy is fáradt voltam így jobbnak láttam, ha nem feszegetem tovább ezt a témát, hanem engedem, hogy a fáradság úrrá legyen rajtam és beborítsa az egész testem. Már bőven hajnalodott mikor szerelmem ébresztgetett, és ahogy leszálltunk a taxival azonnal a kórházba kértük magunkat. Idegesen és félelemmel a szívembe rohantam a folyosókon miután a recepción megmutatták merre kell menni. Berontottam az ajtón, és ahogy a szobába értem Stephant és a húgomat pillantottam meg. Barátom fejét az ágyra hajtva aludt és Kitti szemei is csukva voltak. Mellette a szívmonitor egyenletesen pityegett és a lélegeztető gép is tette a dolgát. Nem akartam Stephant felébreszteni, de talán megérezte jelenlétemet, hiszen kinyitotta a szemét és álmosan nézett rám. Haja össze-vissza állt, csodálatos szemei alatt pedig nagy karikák éktelenkedtek.

- Lili én annyira sajnálom. – Állt fel suttogva. – Nekem kellett volna vigyáznom rá, de…

- Nem hibáztatlak Stephan. – Nyugtattam meg, majd átöleltem és szorosan magamhoz szorítottam majd mindkettőnkből kitört a sírás és csak öleltük egymást hosszú percekig. 

3/20. ⚽️ Mikor már minden jó...lenne ⚽️

Lili:

Miközben szerelmem az üveg kibontásával volt elfoglalva, én újfent felfedeztem a házat. Ahogy körbefordultam, megláttam a falon egy képet, amin Zlatan és én voltunk. A szavam is elállt a csodálkozástól, mert a kép egyszerűen csodálatos volt, bár fogalmam sincs hogyan készülhetett.

- Ezt a volt barátnőmnek akartam ajándékozni, de mikorra elkészült, addigra sajnos szakítottunk.

- Ez gyönyörű. – Néztem vissza a képre miközben átvettem a poharat. – Biztos örült volna neki, hiszen… ezen a képen nagyon helyes vagy. – Kezdtem újra a flörtölést. – Bár élőbe sem vagy rossz. – Húztam le az italt, majd közelebb mentem hozzá és végigsimítottam a karján. – Tudod, én komolyan gondoltam azt, hogy nincs pasim. Bármire nyitott vagyok ma éjszaka. – Haraptam bele az ajkamba, és az ő szemében is kezdtem meglátni a tüzet.

- Luna, te igazán gyönyörű vagy, sőt, de én csak egy lányt tudok szeretni. Elhúzódott, de én eldöntöttem, hogy nem hagyom magam. Majd meglátjuk, hogy hol van nála az a bizonyos határ.

- Már mondtam, hogy én csak Lilit szeretem.

- Ugyan már, mióta nem voltál nővel? – Tettem fel, ahogy letelepedtünk a kanapéra.

- Elég rég ahhoz, hogy megkívánjak mást is, de…

- Na, ugye. – Raktam le a poharat az asztalkára, és közelebb húzódtam hozzá. – Akkor miért tiltakozol? Senki nem tudná meg, ha történne köztünk valami. – Suttogtam a fülébe, és megérezve férfias illatát, alig tudtam már ellenállni.

 - Az én lelkiismeretem nem engedné, mert ha megtörténne, holnap nem tudnék Lili szemébe nézni.

- Ez butaság. – Vágtam rá, és a combjára tettem a kezem. Éreztem, hogy légzése kezd megváltozni.  – Neked nem is kéne semmit tenned, elég, ha csak én teszem a dolgom. – Búgtam, és az övcsatjával kezdtem babrálni, ám még mielőtt ki bírtam volna csatolni, megfogta a kezem és eltolta.

- Ne. – Nézett mélyen a szemembe. – Inkább hozok még egy kis frissítőt és valami kaja után nézek. Elég rég nem ettem. Te nem vagy éhes? – Felállt mellőlem, és én ismét rácsodálkoztam, milyen jóképű. Bár ezt a menetet elvesztettem, tudtam nem fogom föladni.

Zlatan:

Alig bírtam visszafogni magam, de mivel nem tudtam meddig mehetek el, ezért jobbnak láttam, ha időben leállítom magam. Túl nagy volt a csábítás, Lili pedig túlságosan gyönyörű Az pedig, hogy más nőként állítja be magát, sokkal izgalmasabbá tette a helyzetet, hiszen úgy feküdhettem volna le vele, hogy még csak meg sem csalom. Tenyere forró volt, ahogy rárakta a kezét a combomra, nekem pedig egyre szűkebb lett a nadrágom. Talán megérezte ezt, mert kezei egyre lejjebb jártak és egyenesen az övemnél kötöttek ki. Láttam rajta, hogy komolyak a szándékai, és még mielőtt meggondolatlan dolgot tettem volna, jobbnak láttam, ha felállok és iszok valami hideget. Odamentem a hűtőhöz, de a tartalma eléggé siralmas volt. Egyedül csak pár sör és valami Alexandrától kapott sütemény árulkodott arról, hogy használni is szoktam. Sajnos nem sok időm volt mostanában a vásárlásra, és ha megéheztem egyből a rendelés mellett döntöttem. Alexandra pedig lemondott arról, hogy etessen így már az ő főztjét sem élvezhettem. Úgy gondoltam akkor maradok valami rágcsánál, de még mielőtt becsaptam volna az ajtót, Lili utána kapott.

- Nutella. – Kapta ki.

- Ja, a fiam szereti, de nem tudom mikori. Lehet már le is járt, és….- Kezdtem a magyarázatba, de a szavam is elállt, mikor olyan sexin nyúlt bele az ujjával az üvegbe, hogy ha nem fordulok el, végem.

- Kérsz? – Nyújtotta felém az üveget. – Nagyon finom és…édes… akárcsak egy csók. – Jött egyre közelebb és ilyenkor hálát adtam a magasságomnak, hiszen hiába nézett fel rám vággyal teli tekintettel nem ért fel.

- Luna, kérlek én….

- Ugyan már, csak nem félsz? A nagy Ibrahimovic berezel egy csajtól, aki felajánlkozik neki. Mintha még nem történt volna ilyen sosem.

- Miért gondolod, hogy történt? – Értetlenkedtem.

- Hiszen a legutóbbi lány is felajánlkozott neked nem, és te azonnal az ágyadba húztad. – Mondta, és kicsengett a hangjából a megvetés, de mivel továbbra is a Nutellás üveg tartalmát kóstolgatta a mondat alig jutott el a fülemhez. – Biztos volt még utána is hasonló eset.

- Olyannak gondolsz, aki lefekszik mással mikor szerelmes?

- Ha szerelmes. – Fúrta kék szemeit az enyémekbe.

- Ezt nem értem. Azt gondolod, nem szeretem Lilit?

- Mikor én szerelmes vagyok valakibe, meg sem fordul a fejemben, hogy összefeküdjek mással. – Mondta és tudtam, erre ment ki az egész álca és az egész esti játszadozás is ezért van. Be akarja bizonyíttatni velem, hogy csak ő kell nekem. Biztos vagyok benne, hogy még mindig fáj neki a Lolitás eset.

- Már vagy ezerszer elmondtam Lilinek, hogy csak azért feküdtem le a másik lánnyal, mert beittam, és mert túlságosan is hasonlított rá. Nem is Lolitát láttam, hanem őt. A szemei ugyanolyanok voltak, mint neke… neki. – Javítottam ki gyorsan és örültem, hogy nem vette észre a botlást. Túlságosan is hevesen kezdtem magyarázni neki.

- Akkor szereted a különleges szemű lányokat? – Rakta le az üveget és próbált közelebb jönni, de én újra hátráltam.

- Úgy is mondhatjuk. Szeretem az olyan dolgokat, amik nem átlagosak.

- Lili eléggé átlagos. – Szólt szomorúan és a Nutellás üveggel a kezébe az ablakhoz ment.

- Ez nem igaz, csak ő gondolja ezt magáról. Hidd el, nem átlagos, sőt a kedvessége egyenes páratlan Engem nem csak a külseje fogott meg, hanem a belső tulajdonságai is. Számomra Lili nem átlagos lány, hanem a minden.

- Zlatan. – Fordult felém. – Ne mondd ezt, hiszen…

- Mi? Nem hiszel nekem?

- Minden pasi csak a nagy mellekre és a tökéletes nőkre hajt. Lolita is gyönyörű volt és…

- Mikor fogod már fel, hogy ez nem így van. Mikor fogod már fel, hogy csak egy botlás volt.

- Mégis megtetted. – Mondta, és nem tudtam, hogy most Lili válaszol-e vagy Luna.

 - Igen, mert…

- Mert egy idióta vagy… aki csak sexet akar, és nem is akar komoly kapcsolatot, holott Lili majd megőrült érted. Szeretett és bízott benned, de te eljátszottad az esélyt nála. Most is hazudsz, hiszen egy másik lányt is felhoztál ide, akit ráadásul nem is ismersz.  

- Azért hoztalak ide, hogy nyugodtabban beszélgethessünk és megismerjük egymást.

- Igazán? – Húzta fel a szemöldökét. – Semmi hátsó szándékod nem volt?

- Miért lett volna? – Kérdeztem, és elvettem tőle a Nutellás üveget. – Lili mindennél fontosabb nekem, de….

- De mi? Ha nem jön be, én leszek a B terv? Aljas vagy. – Hajtotta le a fejét.

- Nagyon jó B terv lennél. – Léptem közelebb, felemeltem fejét, és elvesztem a kék szemeiben

- Örök második leszek számodra. – Fordult el tőlem, és ekkor már nem érdekelt semmi, csak az kattogott a fejemben, hogy bebizonyítsam neki, mennyire akarom őt. Mögé álltam, és végigsimítottam meztelen hátát. Éreztem, kezdi elveszteni a fejét. - Mindig is a szívemben leszel. – Suttogtam, majd belecsókoltam a nyakába, ami újabb lökést adott a vágyainak. Ám még mielőtt lentebb mentem volna, elhúzódott tőlem.

- Mi van a fogadalmaddal, hogy hűséges maradsz?– Lihegte

- Nem érdekel. – Szaladt ki a számon, de ahogy kimondtam már meg is bántam, hiszen szigorú szemekkel nézett rám.

Lili:

- Nem érdekel. – Mondta, és ezzel mindent bebizonyított. Bármikor képes lefeküdni bárki mással. Nem is értem, miért törtem magam, hiszen még nagyon csábítgatni sem kellett, máris belesétált a csapdába.

- Nem érdekel? – Kaptam fel a vizet.

- Luna, nem így gondoltam.

- Persze, te sosem gondolod úgy…. jobb, ha hazamegyek. Holnap korán kell kelnem, mert a főnököm…

- Meddig akarod még ezt csinálni Lili? – Tette fel a kérdést mikor a kabátom már a kezemben volt. Az ütő is megállt bennem az utolsó mondatára. Az nem lehet, hogy rájött.

- Tessék? – Kérdeztem félénken vissza.

- Azt hiszed, ennyire hülye vagyok? Komolyan elhitted, hogy játszatod előttem a szőke cicababa szerepét?

- Bazd meg! – Csattantam fel. – Mióta tudod?

- Amióta csak megláttalak a bárban. Azonnal levettem, hogy te vagy Lili és…

- Szóval átvertél.

- ÉN? – Mutatott magára. – Én vertelek át? Hiszen te festetted át a hajad és te rakattál kontaktlencsét. Te akartál másnak tűnni és te…

- Amiket mondtál azzal vertél át. Tudtad, hogy Lili vagyok és azokat mondtad, amiket hallani akartam, szóval mindegy, hagyjuk. Hazamegyek, mert holnap korán kell kelnem és mellesleg neked sem tenne jót, ha nyúzott fejet vágnál. Annyit nem tudok retusálni. Jó éjszakát.

- Ne menj! – Kapott utánam. Kérlek, ne menj el!

- Zlatan ez nem megy…

- Töltsd velem az éjszakát, kérlek. – Jött közelebb és kivette a kabátot a kezemből. – Amiket mondtam neked az úgy is van. Semmi másra nem vágyom csak rád. Nagyon kérlek, Lili próbáljuk meg. – Simogatta meg az arcom majd közelebb hajolt és megcsókolt. A falnak nyomott így kiutam sem volt. Felkapott és én a csípője köré fontam a lábaimat. Megéreztem a vágyát és ettől totálisan beindultam. Semmi másra nem vágytam, csak hogy lekapjam róla a ruháját és meglássam kidolgozott testét. Lerakott majd levette magáról a pólót, amitől a szavam is elállt. Még mindig tökéletes volt.

- Gyere, menjünk fel. – Húzott, de én újra megtorpantam. – Mi a baj édesem?

- Ha most lefekszünk, akkor…

- Akkor mi? – Lihegte vággyal fűtött hangon miközben a nyakamat csókolgatta és kibújtatott a ruhámból így csak egy francia bugyiban és melltartóban álltam előtte. – Kívánlak Lili és már nagyon rég erre készültem.

- Nem kéne megtennünk a holnapi nap előtt, hiszen fontos lesz ez a munka. – Néztem rá miközben testem teljesen átjárta a forróság. Sosem akartam még ennyire Zlatant, de gondolnom kellett arra is, amiért tulajdonképpen idejöttem. Hátat fordítottam neki, de ő nem hagyta annyiba dolgot. Pár ügyes mozdulattal lekapta rólam a melltartómat és maga felé fordított. Tekintete szinte égette a bőrömet, ahogy végig mért. Légzése egyre gyorsabbnak bizonyult majd újra felkapott, de nem a lépcső felé vette az irányt, hanem az egyik lenti szobába vitt. Lágyan lefektetett az ágyra, majd egy forró csók után kicsatolta az övét és mikor végre újra ruha nélkül állt előttem, a szavam is elakadt. Semmi mást nem akartam, csak egész este szeretkezni vele.

Zlatan:

- Nem kéne megtennünk a holnapi nap előtt, hiszen fontos lesz ez a munka. – Mondta, de tudtam ő is ugyanúgy akar engem, mint én őt. A hónapok óta elfojtott vágyam egyre erősebb volt és mikor lehámoztam Liliről a ruháját, majdnem letepertem a kőre. Kibaszottul nehéz volt visszafognom magam, de tudtam, nem lehetek mohó és minden pillanatot ki akartam élvezni, amit újra vele tölthetek. Hátat fordított nekem, és ez a visszautasítás csak még jobban feltüzelt. Mögé léptem és remegő kézzel kikapcsoltam a melltartóját és felém fordítottam. Csodálatosak voltak a mellei, ahogy mellbimbói megkeményedtek a vágytól. Újra felkaptam, de eszembe jutott, hogy miért botorkálnánk fel a lépcsőn, mikor a lenti szobában is ugyanolyan kényelmes lenne az együttlétünk. Letettem az ágyra és egy édes csók után feltérképeztem a testét, ami már annyira hiányzott. Az, hogy a három hónap alatt más férfi érintette és az, hogy nem én voltam vele utoljára, feldühített és mindenáron meg akartam neki mutatni, hogy én vagyok a főnyeremény számára. Gyorsan lekaptam magamról a ruháimat és örömmel konstatáltam, hogy szerelmemnek tetszik, amit lát belőlem. Mellé feküdtem az ágyra és a melleit kezdtem kényeztetni, amik tökéletesen simultak a tenyerembe és kéjes nyögéseiből leszűrtem, hogy tetszik neki, amit csinálok. Egyre lejjebb haladtam a hasán és megálltam a fekete francia bugyijánál. A puha anyagon keresztül meleg levegőt fújtam a legérzékenyebb pontjára, amit újra egy hangos nyögéssel jutalmazott, nekem pedig az járt a fejemben, hogy ha sokáig kényeztetem, hamarabb megyek el, mint ő.

Lili: 

Zlatan félretolta a fehérneműmet és nyelvével kezdte kényeztetni érzékeny pontomat. Úgy éreztem, azonnal felrobbanok a gyönyörtől. 

- Zlatan, ez nagyon jó. – Suttogtam és a hajába túrtam, amit a csatár halk morgással jutalmazott.

- Nagyon finom vagy. – Hallottam kéjes hangját, ami csak még egy löketett adott vágyaimnak. Ám mikor már csak pár lépésre voltam az orgazmustól, hirtelen abbahagyta, és a szemembe nézett. Tekintete csillogott és én meg akartam mutatni neki mennyire, hiányzott. Ahogy a hátára feküdt apró csókokkal borítottam be izmos testét. Imádtam őt nem csak nézni, de kényeztetni is, és végre nem kellett nélkülöznöm őt egyetlen pillanatra sem. Mikor a titkos tetoválásához értem – ami csak akkor látszik mikor tökéletes barna a bőre, – felszisszent. Talán tudta, mit fogok vele csinálni, és én nem akartam kétségek között hagyni. Végighúztam nyelvem merevedő férfiasságán, ami szinte tűzforró volt, majd az egészet az ajkaim közé vettem és élvezettel hallgattam a Zlatanból előtörő felhördülések hangját. Boldog voltam, hogy én csalhatom elő belőle ezeket, és egyre gyorsabban dolgoztam rajta, viszont semmiképpen nem akartam, hogy szerelmem így élvezzen el, így az utolsó pillanatok egyikébe abbahagytam a mozdulatot, és forrón megcsókoltam.

- Istenem, Lili, ez valami fantasztikus volt. – Kerekedett újra fölém, és mondatától egy büszke mosoly hagyta el a számat. Ajkai újra merev mellbimbómra tévedtek, teste egyre közelebb került hozzám, majd végre belém hatolt. Először csak óvatosan majd egyre gyorsabban mozgott, közben a nyakamat csókolgatta.

- Szeretlek Lili. – Suttogta a fülembe és ekkor a bennem lévő tűzijáték felrobbant. Felsóhajtottam a testemet elárasztó fantasztikus orgazmustól, és pár perc múlva Zlatant is elöntötte a gyönyör.  

- Szeretlek, Kicsim. – Adtam egy puszit az arcára, amit egy csókra váltott. Nyelvünk egyre vadabb táncot járt nekem pedig újra kezdtek felkorbácsolódni az érzelmeim. Hiába, Ő tudta csak igazán, mi az, amitől újra beindulok, de nem akartam telhetetlen lenni, így eltoltam magamtól

- Ugye lent is van fürdőszoba?

- Persze, hogy van. – Mondta magától értetődően. – Mit szeretnél?

- Tusolni.

- Ó ez jó ötlet, már régen szeretkeztem a tus alatt.

- Aaa… ez egyszemélyes akció lesz. – Ültem fel és a bugyim után kotorásztam. – Kamilla már biztos keres engem. Letusolok, és visszamegyek a szállodába.

- Azt nem hagyom. – Vette ki a fehér neműmet amint az imént vettem a kezembe. – Töltsük együtt az éjszakát. Azt hiszed, csak ennyi van bennem? – Mosolyodott el sokat sejtetően.

- Holnap munka van és nem kufircolhatjuk végig az előtte való éjszakát.

- Miért nem? Lili, nem érdekel, hogy mi lesz holnap, mert csak az számít, hogy végre itt vagyunk kettesben. Tudod, mennyit vártam rád?

- Még átgondolom, de most ha megbocsájtasz, a zuhanyt választom. – Álltam fel majd a lenti fürdő felé vettem az irányt. Teli volt a szívem boldogsággal és mérhetetlen szerelemmel. Zlatan végre újra az enyém,  és én tudom, hogy már sosem fog senki elszakítani minket egymástól. Jólesően folyattam magamra a meleg vizet, és nem is vettem észre mikor Zlatan mellém állt a tusolóban. Csak lágy ajkai érintésére rezzentem össze, és végigfutott a gerincemen a borzongás.

- Hol jár az eszed? – Érdeklődött, miközben kikapta a gumit a nedves hajából.  

- Csak boldog vagyok, hogy újra van te és én…

- Vagyis mi. – Javította ki. – Szeretlek Lili és nem is tudod, mennyit szenvedtem ezért… főleg mikor megláttalak Lapadulával.

- Nem akarok ezektől beszélni. Felejtsük el és csak arra gondoljunk, ami most jön.

- Mi lesz most velünk Lili? – Nézett rám, miközben egy adag tusfürdőt nyomott a tenyerébe. A férfias illat betöltötte a kabint, de cseppet sem zavart, mert ez is hozzá tartozott, én pedig ezt is imádtam benne.

- Nem tudom Zlatan, de…

- Mondj fel, és költözz hozzám.

- De a munkám és Paolo. Nem hagyhatom ott, hiszen Márkó is mostanában lépett le tőle. Hálátlanak tűnnék, és még bőven van a szerződési időmből is.

- Nem lehetne esetleg megoldani, hogy az olasz lapotok angol megfelelőjénél dolgozz?

- Fogalmam sincs. Még nem beszéltem erről Paoloval. – Hajtottam le a fejem. – Hidd el, szeretnék ideköltözni, viszont ha most felmondok Paolo…

- Ne foglalkozz mással, csak azzal, amit te szeretnél.

- De szeretem a munkám, Zlatan. Ez az életem, az, hogy írok, hogy járom az országot és képeket készítek. Nekem a holnapi nap is egy megtiszteltetés. Az, hogy rám gondoltál örömmel és büszkeséggel tölt el, mert tudom, te nem akárkikkel dolgozol, és ez a kampány fontos neked.

- Igen, ez így van, és ha nem hinnék benned, nem érdekelne, hogy szeretlek nem bíztam volna rád a fotózást.

- Köszönöm, szerelmem. – Csókoltam meg gyengéden és jó érzés volt, hogy beborít minket a víz. Imádtam, ahogy megcsillannak a bőrén a cseppek, és megcsodálhattam a hátán lévő tetoválásait.  Zlatan végül meggyőzött, hogy aludjak vele. Mindenképpen szólni akartam Kamillának, hogy ne várjon, de mivel nem vette fel, küldtem neki egy üzenetet.

- Te tudtad, hogy hajnali három van? – Néztem a férfira, aki egy üveg vizet hozott be a hűtőből.

- Úgy saccoltam én is. Kérsz? – Nyújtotta felém az üveget és én egy jót húztam belőle.

- Gyorsan aludni kéne. – Bújtam az ágyba és Zlatan is így tett.

- Én cseppet sem vagyok álmos. – Búgta édesen és újra megéreztem a merevedését. Már újra kezdtünk belefeledkezni egymás testébe, amikor megszólalt a telefon. 

- Ne vedd fel. – Húzott vissza magához.

- És ha fontos? Nem szokott ok nélkül csörögni a telefonom ilyenkor. – Állítottam le majd meglepődve néztem, hogy a kijelzőn Stephan neve állt.

- Kamilla az? – Érdeklődött, mire én csak nemlegesen megráztam fejem.

- Nem, Stephan.

- Nem úgy van, hogy nem beszéltek? – Értetlenkedett, de a telefonom továbbra is játszotta a dallamot.

- De igen, és nem tudom, mit akarhat ilyenkor.

- Ezt csak egy módon tudhatod meg Lilien. – szólt, én pedig megnyomtam a zöld gombot. A vér is megfagyott az ereimben Stephan szavaitól. Mikor leraktam a készüléket, az ágyra huppantam és csak bámultam magam elé.

- Mi a baj? Mit mondott Stephan? – Lépett mellém svéd barátom, hiszen látta, mennyire megváltoztam. – Lili, mondj már valamit.

- Stephan és Kitti autóbalesetet szenvedtek és Stephan a kórházból hívott. Kittit eszméletlenül szállították el rohammentővel. – mondtam, miközben könnyek gördültek ki a szememből. 

3/19 ⚽️Kezdődjön a játék ⚽️

Zlatan:

A ruhás szekrényem előtt álltam és azon törtem a fejem mégis mit kéne holnap felvennem, hogy Lilinek azonnal leessen az álla. Húzogattam a vállfáimat, de egyiket sem találtam olyan igazán menőnek. Teljesen tehetetlennek éreztem magam, és idegesnek is talán. Amióta Lili igent mondott erre a munkára semmi más körül nem jártak a gondolataim, csak hogy visszaszerezzem attól az olasz suttyótól. Már nem olvastam híreket róluk, hiszen valahányszor megláttam őket egy- egy lapba elfogott a féltékenység. Minden áron azt akartam, hogy Lili megbocsásson és újra az enyém legyen. Nagyon rég éreztem már az illatát, a bőrét és a csókjait, és ez teljesen kikészített. Tanácstalanságomba a húgomat hívtam fel immáron vagy harmadszorra a nap folyamán. Szegény nem elég neki, hogy anyám és Manuel túlgondoskodását is el kell viselnie még én is a nyakába akasztom a saját bajomat.

- Mondd Zlatan. – Szólt bele.

- Segítened kell Heléna. – Mondtam neki kétségbeesett hangon.

- Most éppen miben nem tud dönteni az én bátyám? – Érdeklődött és fáradságot hallottam a hangján.

- Nem leszek hosszú, de nem tudom mit kéne felvennem holnap.

- Ó NE! Zlatan nem lehetsz ilyen idióta. Nem tök mindegy miben mész? Ott úgy is leveszed és a saját melegítőidbe fogsz villogni.

- Igen, de első a jó megjelenés, és ha ezen múlik, akkor kell valami ütős.

- Komolyan, ha nem ismernélek, ennyire azt hinném, nem is te vagy… mi ez a…. furcsa viselkedés? Hol van az én tökös testvérem??

- Totál kész vagyok ettől a holnapi melótól. Szeretném, ha jól sülne el és Lili…

- Szóval innen fúj a szél. – Sóhajtott egy nagyot. – Zlatan te mindenben bejössz neki, bár ha választani kéne talán…. ne is vegyél fel semmit . Akkor tuti leesne az álla.

- Heléna komolytalan vagy! – Torkolltam le.

- Fogalmam sincs, nem vagyok Lili!! De ha mondani kéne, akkor vegyél fel egy inget és valami sötét farmert. Ha nem pólóba vagy az jó, de most ne haragudj, fáradt vagyok.

- Talán nem érzed jól magad? – Érdeklődtem és elszégyelltem magam, mert csak a saját gondjaimra gondoltam és elfelejtettem, hogy húgom babát vár, és nem viseli annyira jól, mint szeretné.

- De igen, csak picikét fáradt vagyok, ne haragudj, de lerakom.

- Anyáék ott vannak veled?

- Igen kint vannak a konyhába, én meg a szobába vagyok, Manuel gyakran bejön.

- Akkor megnyugodtam, vigyázz magadra Heléna, és köszi, te vagy a legjobb húgom.

- Én vagyok az egyedüli te dinka. – Mosolygott bele a készülékbe, majd lerakta. Úgy gondoltam megfogadom a tanácsát és egy sötét inget vettem ki, amit nem is kell teljesen nyakig begombolni, így kicsit látszik a mellkasom. Majd találok hozzá valami nadrágot. Amint éppen ezt kerestem lentől hangokat hallottam és leszaladtam a lépcsőn. Meglepetésemre Paul haveromat láttam, aki egy üveg pezsgőt markolászott a kezébe és eléggé elegánsan volt felöltözve.

- Te még el sem készültél? – Szegezte nekem a kérdést mikor meglátta, hogy csak alsóba vagyok.

- Hova kellet volna elkészülni?- Néztem rá zavarodottan.

- Most van Jesse elmaradt szülinapi ivászata. – Utalt az egyik csapattársamra és nekem ekkor jutott eszembe a ma esti buli.

- Ó ne már az ma van? – Túrtam bele a hajamba.

- Igen, és jó lenne ha kapkodnád magad haver, mert mindjárt jön a taxi amiben már benne ül, Marcos, Anthony és Henrikh. A többiek pedig majd külön kocsival érkeznek.

- Semmi kedvem elmenni ma. – Néztem rá. – Holnap dolgoznom kell.

- Mit? – Csodálkozott és idegesített, hogy elmondtam neki mindent ő mégis elfelejtkezett a fotózásról.

- Lilivel lesz a…

- Ó az a híres fotózás. Kíváncsi leszek, milyen képeket készít majd egy ilyen kislány.

- Ne sértegesd őt Paul. Igen is remek fotós és…

- Azért nem csak a fényképész tudásáért kérted fel nem? Mi van, ha beleszaladsz egy nagy pofára esésbe vele.

- Mire gondolsz? – Értetlenkedtem.

- Lilit megbántottad nem emlékszel? Mi van, ha direkt szar képeket készít és ezzel oda a kollekciódnak és a hírnevednek is.

- Sosem tenne ilyet. – Védtem meg a lányt és reménykedtem igaza van barátomnak. – Azért ennyire nem haragudhat rám.

- Hidd el, a nők kiszámíthatatlanok és egy ilyen nagy átverés után nem csodálkoznék ha bármire képes lenne.

- Akkor sincs igazad. – Torkolltam le újra.

- Jó lenne ha lemondanál róla haver, hiszel elvileg van pasija nem? Lapadulával nyomul.

- Igen, tudom, de nem szereti….

- Felejtsd már el haver! – Szólt le erélyesebben. – Mikor a jó égbe felejted már el és lépsz túl rajta? Annyi csodacsaj rohangál az utcákon, és ne mondd, hogy nem tudnál leakasztani valakit. Legalább csak egy éjszakára, de ha jobban belegondolsz még komoly kapcsolatra is kapható egy-egy. Híres focista vagy Zlatan!! Biztos vagyok benne, hogy ezek a lányok alig várják, hogy meghúzd. – Kacsintott rám, és én egyre mérgesebb lettem a hülyeségeitől.

- Idióta vagy! Nekem nem kell senki más csak Lili!

- Mi van benne ami a kinti csodacsajokban nincs? Miért kell neked ennyire ez a lány?

- Elhiszed, ha azt mondom fogalmam sincs. – Váltottam nyugodtabb hangra. – Tényleg hiányzik. Mellette tök más vagyok….

- Máris más lettél Zlatan! Túl nyálas vagy! – Eresztett el egy mondatot, de nem foglalkoztam vele.

- Nyugodtabb vagyok, és jól érzem magam mellette. Szeretem őt Paul és ha még csak egy kicsi esély is van rá, hogy visszakapjam megragadom. Holnap pedig odakell tennem magam, mert lehet ez az utolsó esélyem és semmi képen nem akarom elszúrni. Kell Lili és soha nem éreztem ilyet egy nő iránt. Azóta szeretem amióta csak megláttam. Megakarom mutatni neki, hogy nem olyan vagyok amilyennek gondol. Nem tartok ma veletek, ne haragudj!

- Máris teljesen más vagy!! Nem ilyennek ismertelek meg, aki egy csaj miatt rinyál. Nem teheted meg Jessevel…

- Ha elmegyek akkor iszok, és nem akarok nyúzott fejet vágni.

- Akkor nem iszol majd csak narancslevet. – Viccelődött.

- Persze… - Nevettem fel.

- Zlatan ne kéresd már magad. Max éjfél felé lépünk.

- Na jó, gyorsan átöltözök. – Emeltem fel megadóan a kezem és felszaladtam az emeletre, de még hallottam, amit Paul felkiabált.

- Mi ez a kép? – Érdeklődött és tudtam arra festményre gondol, amit az egyik festő barátommal csináltattam. Lili és én vagyok rajta és a lánynak akartam adni ajándékba, de sajnos odáig már nem jutottunk, hiszen mire megékezett a kép mi szakítottunk. Mivel kidobni semmi képen nem akartam kiakasztottam a falra. Miután felkapkodtam a ruháimat leszaladtam a lépcsőn.

- Ezt Lilinek akartam adni, de már nem volt rá lehetőség. – Utaltam a képre amit szeretek nézegetni, hiszen barátom annyira jól elkapta az a boldog pillanatot és Lili arca egyenesen sugárzik rajta, nem is beszélve csillogó smaragd szemeiről.

- Ki kellett volna dobni.  – Vetette oda egyhangúan.

- Ugyan dehogy, ez az egyik legjobb képünkből készült és én imádom. Jó rá vissza emlékezni, hogy akkor még boldogok voltunk. – Szóltam szomorúan.

- Te tudod, de ez nem lesz így jó. – Bólogatott rosszallóan, és ekkor meghallottuk kintről a taxit és bepattantunk a fiúk mellé. Jessie kedvenc helyére mentünk ahol már dugig volt a terem. Boldog szülinapot kívántunk neki, majd a pezsgőzés után a fiúk sörözni kezdtek. Mivel nem akartam beállni magamnak csak alkoholmentest kértem és felajánlottam, hogy majd én szervírozom az italokat, hiszen így egyikőjüknek sem fog feltűnni, hogy nem alkoholizálok velük.  Csak jöttem oda- vissza a pult és a fiúk asztala között mikor egy vakító kék szemű lányt pillantottam meg mellettem. Arca bíborvörösben pompázott mikor ránéztem, de betudtam annak, hogy biztos felismeri a focistát bennem. Helyes lány volt, de nem akartam foglalkozni vele, mégis volt benne valami különleges, és vonzó, amit nem tudtam megmagyarázni magamnak. Ahogy a barátaimhoz vittem az italokat még mindig éreztem a pillantását. Leakartam ülni, hogy egy kicsit megnyugodjak, de a fiúk szinte még meg sem itták máris új kört kértek, így felsóhajtva újra a pult felé indultam. Nem akartam ránézni a lányra, és megdöbbentem mikor egy ismerős arcot vettem észre a szőkeség mellett.

- Kamilla te meg? – Köszöntem oda a fekete hajúnak és reméltem, ha ő itt van, Lili sincs messze. Tudtam, hogy volt barátnőm őt kérte fel segédjének így volt okom reménykedni.

- Én csak egyik barátnőmmel jöttem kicsit bulizni. – Válaszolta majd a szőke hajú lány felé bökött. 

- Zlatan Ibrahimovic. – Nyújtottam felé a kezem és újra egy megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába, ahogy belenéztem szemeibe. Kamilla nagy hanggal felnevetett, de mikor az ismeretlen lány szigorúan rá nézett gyorsan abbahagyta.

- Zlatan ő pedig a barátnőm..

- Luna. – Vágott bele gyorsan a szavába barátnője és még mindig vörös arccal tekintett fel rám, de ahogy jobban megnéztem a mosolyát és az arca vonásait belém vágott egy felismerés. Ez a lány nem Luna ahogy magáról mondja, hanem Lili.  Ahogy közelebb hajoltam hozzá az illatát is megéreztem és ekkor már semmi kétségem sem volt róla ki áll előttem. A parfüm, amit használt az én kollekciómból való, amit ezer közül is felismertem, hiszen az én ízlésem szerint volt megalkotva. De akkor miért nem Lili ként mutatkozott be és mi ez a szőke haj és a kék kontaktlencse? Nem értettem miért lett Lili „más”, de borzalmasan kíváncsivá tett mire megy ki a játék, ezért úgy döntöttem belemegyek, bár egy kicsit rosszul esett, hogy hülyének nézett és nem is értem mit gondolt. Azt hitte talán nem fogom megismerni életem szerelmét, akinek minden vonását úgy ismerem, mint a tenyeremet, és sem egy szőke haj, sem pedig egy kékre változtatott tekintet sem vezethet félre.

- Luna, igazán örülök. Iszol valamit? – Érdeklődtem és örültem, hogy Kamilla nagy elnézések közepette otthagyott bennünket.

Miután kikértem a sört és a koktélt egy félreeső asztalhoz ültünk ahol kevesen ismernek fel, majd miután dobtam haveromnak egy üzenetet, hogy csajjal vagyok belekezdtem a beszélgetésbe.

- Csak ketten jöttetek?

- Igen, csak Kamilla és én, mert bulizni támadt kedve és mivel a fotós lány nem akart jönni így én lettem az áldozat. – Magyarázta, és annyira édes volt, hogy maga felé akarja terelni a beszélgetést. Mivel ma este úgy voltam vele teszem a hülyét ráharaptam a csalira.

- A fotós lány? – Érdeklődtem és reméltem eléggé megtudom játszani a meglepettet.

- Igen, tudod Lili.

- Ismerem, ő…. a volt barátnőm, de… - Kezdtem volna bele egy szomorú monológba, de ekkor odajött hozzám két lány és autógrammot meg fotót kért tőlem. Nem szoktam senkit elutasítani, így teljesítettem a kérésüket. Pár perc múlva pedig mosolyogva huppantam vissza Luna vagyis Lili mellé, aki picit féltékeny arcot vágott.

- Mondd hányadik vagyok a héten? – Nézett rám és kicsit mérges hangja nagyon mulattatott. Imádtam mikor féltékeny.

- Ezt nem értem pontosan. – Ráztam meg a fejem értetlenül.

- Szerintem meg igen. – Kezdte miközben a szívószálával játszott. – Te eléggé ismert, és jóképű vagy. A lányok körül rajonganak, amit gondolom, szép számmal kihasználsz.

- Én nem olyan fajta vagyok. – Mentegettem magam ám újra jött egy pár rajongó és nekem újra mosolyognom és aláírnom kellett Lili pedig egyre idegesebb lett.

- Nem volna kedved elmenni valami nyugodtabb helyre? – Kérdeztem mire felcsillant a jelenleg kék szeme. – Gyere, elköszönünk a barátaimtól és már itt sem vagyunk.  – Fogtam kézen és jó volt újra megérinteni őt. Kedvem lett volna azonnal hazafurikáztatni és ledönteni az ágyra, de tudtam azzal csak elrontanám a játékát.

Lili:

Örültem neki, hogy végre leléptünk, mert már piszkos mód irritált a sok lány, és fiú akik Zlatantól kértek fényképet és aláírást, és semmi másra nem vágytam, csak, hogy kettesbe legyek vele és kikérdezzem Liliről vagyis magamról. Tudnom kellett mit érez legbelül és bár szívem szerint azonnal felfedtem volna magam előtte, tudtam nem volna jó ötlet. Beültünk a szürke Volvoba majd Zlatan indított én pedig csak néztem, ahogy az utat figyeli. Jó volt a nagy zaj után egy picit csendben ülni egymás mellett. A lámpafény néha megvillant az arcán és annyira más volt, mint mikor bent a lányoknak mosolygott. Sokkal nyugodtabb, és nekem tetszett ez a látvány. Imádtam, ahogy mogyoró szemein megcsillan a kintről bejövő lámpa fénye és szerettem volna, tudni mi járhat a fejébe. Mikor észrevette, hogy figyelem eleresztett felém egy édes mosolyt.

- Mesélj egy kicsit magadról Luna. – Kezdte. – Mivel foglalkozol, és honnan ismered Lilit?

- Én… - kezdtem és valami hihető hazugságon törtem a fejem. – jelenleg gyakornok vagyok az újságnál, úgy két hete és Paolo hozott össze Lilivel, aki felajánlotta, hogy tartsak vele erre a fotózásra.

- Remek terepre hozott. – Mondta kedvesen. – Fotósnak vagy újságírónak készülsz?

- Fotósnak.

- Akkor lesz módod megfigyelni Lilit, és biztos sokat fogsz tőle tanulni. Ő nagyon jó fotós és… én… - Kezdte szomorúan, de nem fejezte be, csak némán tekergette a kormányt.

- … és mi? Mit akartál mondani? – Érdeklődtem és kezdett érdekes irányba menni ez a beszélgetés.

- Bocsi Luna, de erről nem akarok beszélni. Tudod ez eléggé magán jellegű. – Próbálta ejteni, de én nem hagytam magam.

- Kérlek, mondd el, csak a kedvemért!! – Próbáltam hízelegni és végigsimítottam a sebességváltón nyugtatott karját.

- Oké legyen. Szóval Lili a barátnőm volt és én nagyon szerettem, sőt még most is eléggé szeretem ezért is nem tudok más lányra koncentrálni, hiába is szeretném. Számomra mindig is ő lesz az aki kell. – Nézett mélyen a szemembe és tudtam igazat mondd.

Zlatan:

Mikor kimondtam az utolsó mondatot majdnem kitört belőlem a röhögés. Ilyen nyálas dolgot sem mondtam mostanában senkinek főleg nem Lilinek, de muszáj volt, hogy tudja tényleg ezt érzem. Elő kellett vennem a mélyen eltemetett romantikus énemet is, és örömmel láttam, hogy célba értem a monológommal, hiszen Lili szemeibe mintha apró könnyek jelentek volna meg.

- Ezzel a fotózással is azért bíztad meg, mert a volt barátnőd? – Kíváncsiskodott tovább.

- Igen, de tudom, hogy profi és százszázalékosan megbízok benne. Tudod, jó lenne holnap azt elérnem, hogy ne utáljon annyira.

- Szerintem nem utál, sőt. – váltott komolyabb hangra. – szerelmesebb beléd mint bármikor máskor.

- Ugyan hiszen barátja van. – Nevettem fel és kedvem lett volna megkérdezni tőle, hogy mi a faszért magyaráz ilyeneket, ha otthon egy olasz ficsúr kúrja.

- Én úgy tudom már nincsenek együtt. – Vágta rá azonnal és ez felkeltette az érdeklődésemet.

- Igazán mert? – Kérdeztem és hangomból kivehető izgatottság csengett. Csak nem elküldte, mert annak igazán tudnék örülni. Akkor bebizonyosodna, hogy tényleg engem szeret.

- Mert a pasi összejött a volt menyasszonyával. – Hallottam a választ és láttam rajta, hogy fájdalmas erre visszaemlékeznie.

- A rohadt szemétláda. – Mérgelődtem. – Lili nagyon kibukott?

- Eléggé megviselték a dolgok, de ő hagyta ott a csatárt, mert meglátta az sms-eket a telefonjába. Mikor pedig rákérdezett a fiúnál az nem tagadott semmit, és bár megcsalásról nem volt szó Gianluca azt mondta neki mindig is ez az Anna nevű lány lesz a nagy ő, így Lili összepakolt és szakítottak.

- Most nincs senkije? – Érdeklődtem és bevillant, hogy ha nem velem vigasztalódott lehet visszarohant Rómába és Stephannal esett ágynak, aki biztos nem mondott volna nemet, ha ilyesfajta vidításról lett volna szó.

- Nincs egyedül van, de…

- Egyedül erősebb vagyok, az a mottója. Láttam a tetoválást az egyik lapban, és lefordíttattam az egyik ismerősömmel. Bár fogalmam sincs miért varratta ki magát mikor olyan csodálatos a bőre. - Osztottam meg vele és elhatároztam nem is egy nyugodt étterembe viszem, hanem haza, és alig vártam, hogy felfedjem a titkát és végre megkapjam azt a Lilit akit mindennél jobban szeretek.

Lili:

A fejem azonnal újra vörösbe változott mikor felhozta ez a tetoválás témát és csak örülhettem, hogy a ruha pont ott fedi a lapockámat ahol az említett remekmű látható.

- Pont te beszélsz? – Nevettem fel. – Hiszen te mindenhol ki vagy varratva.

- Azért nem mindenhol, de te ezt honnan tudod? Láttál már meztelenül? – Mosolygott rám kajánul és majdnem kiestem a szerepemből, így zavartan ennyit mondtam: - Nem, dehogy csak az újságok…

- Talán szeretnél?

- Zlatan nem én… vagyis…- habogtam, mint valami idióta és mikor látta csak ennyit mondott.

- Nyugi csak hülyülök, bár kibaszottul jó nő vagy nem húzlak ma meg.

- Pedig nincs barátom. – Mondtam neki és kezdtem flörtölős hangulatba váltani.

- Nekem sincs csajom, de holnap beakarom vetni magam Lilinél. Tudod nekem ő az a lány, akivel boldog vagyok, és most nem vagyunk együtt, majdnem négy hónapja bevallom, egyre jobban hiányzik. - Osztotta meg velem. 

- Sokáig voltatok együtt? – Fürkésztem az arcát és ekkor ismerőssé vált az út, amelyen autóztunk. Tudtam hazavisz, magához, aminek örültem. Majd meglátjuk, mennyire tud ellenállni Lunának a csábítónak, és bár reméltem kiállja a próbát, minden vágyam az volt, hogy este az ágyába kössek ki, vagy így vagy úgy. 

- Mi mindig olyan se veled se nélküled kapcsolatban voltunk. - Szólt kis idő múlva majd mikor beállt a bejárójába - ami egy gomb nyomás után kinyílt- elém tárult az ismerős udvar és a környezet ahonnan pár hónapja könnyek között szaladtam ki. 

- Hol vagyunk? - Tettem fel a kérdést. 

- Isten hozott nálam. - Mosolygott majd kisegített az autóból és beinvitált a házba ahol nem változott semmi. 

- Kérsz valamit inni? - Tette fel majd miután elfogadtam egy italt levette a kabátját és a konyha felé vette az irányt. " Ideje bevetned magad kislány" mosolyogtam magamba, majd lerúgtam a cipőm és én is levettem a kabátom.