Sziasztok!!
A Blogzaholic oldalán
minden hónapban új játékos feladatot találhattok. Április témája a TAVASZ.
Mivel mindenféle témakörben lehet írni, úgy gondoltam, én is írok egy kisebb
történetet. A dolgomat könnyítette az, hogy négy szót kaptam segítségül, amit
szabadon felhasználhattam. A történet még jól is jött picit a lelki világomnak,
mert nagyon hiányzik az, hogy Zlatan köré írjak egy külön részt, amiben persze
feltűnnek a Resta Con me eredeti szereplői, annyi változással, hogy Maximiliant
eredeti korával írom le.
A négy szó: -tavasz
- május
- természet
- szabadidő
Egy puha pléden ültem a zöld fűben és élveztem a tavaszi
napsütést. Gondolataim az elmúlt hónapok körül forogtak, miközben a kert másik
feléből Maxi és Alexander hangját hallottam. A fiúk nagyon összeszoktak és Maxi
úgy viselkedett, mint egy igazi nagy testvér. Sajnos neki sem volt könnyű a
helyzet, hiszen egyik pillanatról a másikra került ki az iskolájából és hagyta
ott a barátait. Egy olyan családhoz került, akiket ismer, de az apján kívül nem
sok kötődése van hozzánk. Los Angelesbe talán egyszer jött el. Alexanderral nem
volt sok kapcsolata, és reméltem, hogy a karantén alatt ez megváltozik.
De ez az egész helyzet mindenre rányomta a bélyegét. Mikor Milánóban kitört a
baj és felfüggesztették a bajnokságot, Zlatannal már aznap elhatároztuk, hogy
nem maradunk a városban. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen több helyre
is mehettünk volna, ám Ibra miatt Stockholm mellett döntöttünk. Jelenleg már
egy hónapja vagyunk itthon, én délelőtt Maxival tanulok, délután pedig home office-ban
különböző sportolókkal videóinterjúkat készítek az újság számára. Maya is
visszautazott velünk a családjához, így csak egy héten kétszer jön hozzánk.
Ilyenkor mindig elvégzi a nagy bevásárlást és segít kicsit a ház körül. Én
szinte ki sem teszem a lábam, és már nagyon televíziót se nézek. Inkább
próbálom kialakítani a saját biztonságos környezetünket, amiben sok a játék és
az egymással töltött idő. Sokszor vagyunk kint a természetben, és igyekszünk
kihasználni a nagy udvar nyújtotta lehetőségeket is. Mivel Svédország nem veszi
olyan komolyan a karantén- helyzetet, a bajnokságok továbbra is működnek, az
emberek pedig szabadon járhatnak akárhová, így Zlatan is sokszor van házon
kívül. Rendszerint eljár a Hammarby edzéseire, még akkor is, ha tudja, én nem
nézem jó szemmel. Tudom, hogy erős szervezete van, de mégis féltem, hiszen a
milánói csapatból is többen lettek betegek. A családommal is igyekeztem tartani
a napi kapcsolatot, és mindig tudtam, mi a helyzet Magyarországon vagy éppen
Kínában. Kitti és Stephan miatt duplán aggódtam, de húgom szerint ott már kezd
helyre jönni az élet. Zlatan is sokat beszélt Helénával, aki a folyamatos
győzködés ellenére maradt az olasz városban. A kapcsolatuk nem annyira alakult
jól, hiszen Manuel testvére mellett ragadt, ami így tovább növelte a köztük
lévő űrt. Én hálát adtam a sorsnak, hogy házasságom továbbra is stabil, és ha
volt egy kis szabadidőm olvasgattam, újra néztem a kedvenc sorozataimat, vagy
úsztam egyet a medencében, ahova a gyerekek is sokszor követtek. Annyira
elkalandoztam, hogy csak akkor vettem észre, hogy szerelmem mellém telepedett
mikor adott egy puszit.
- Szia. - fordultam felé mosolyogva, ahogy belenéztem barna
szemeibe, és végignéztem szabadidős ruházatán.
- Szia. Szólongattalak, de biztos nagyon izgi, amit
olvasol. - mutatott a kezemben lévő könyvre.
- Nem, csak elgondolkoztam kicsit. - ismertem be, és
azonnal félre raktam az említett tárgyat. - milyen volt az edzés?
- Egész jó. - vont vállat. - jó érzés kicsit labda közelben
lenni.
- Ennek örülök. - simogattam meg arcát, és próbáltam nem
aggódva nézni. - holnap is mész?
- Nem - vágta rá, én pedig azonnal megnyugodtam - egész nap
itthon leszek, és csak veled és a gyerekekkel leszek.
- Ennek örülök. Akkor kitalálhatunk valamit, amit négyesben
csinálhatnánk.
- Vagy kettesben? - búgta kedvesen, én pedig enyhén
megborzongtam - mellesleg van egy meglepetésem. - húzott elő egy kisebb
ajándéktáskát, amiben az a karkötő volt, amit még Milánóban néztem ki magamnak.
Igazán különleges volt, a vastag ezüstön egymást váltogatták a kövek.
- Ez gyönyörű. - öleltem át. - miért kapom?
- Mert mint mindig, újra te adtál fel mindent és újra te
követtél engem. - magyarázta és hangja szomorúan csengett. - Sajnálom, hogy ez
így alakult.
- Zlatan, ne már! Erről senki nem tehet, és ezt nem tudtuk
előre megjósolni. A lényeg az, hogy együtt vagyunk. Maxi is velünk van, és
látod, milyen aranyosan elvan Alexanderral és Jaffával is.
- Igen. Még jó, hogy ilyen nagy az udvar. - dőlt hátra a
pléden.
- Olyan, mintha kint lennénk a természetben és egy nagy
tisztáson futkároznának. Mit szeretnél délután csinálni?
- Elmehetnénk moziba vagy egy étterembe?
- Persze, még csak az kéne. - teremtettem le. - inkább
megnézhetnéd azt a filmet a gyerekekkel, amiért Maxi már napok óta nyúz.
- Oké, legyen. - sóhajtott fel. – tudod, nem is olyan rossz
ez a kényszer-szabadidő. - simította meg a hátam, és végül magához húzott. Egy
pár percig csak feküdtünk és élveztük a napsütést, míg végül nem bírtam tovább
és megkérdeztem, ami a szívemet nyomta.
- Szerinted még májusban is itt leszünk?
- Sajnos fogalmam sincs Lili. De ne gondolj most
erre.
- Jó, de mindig ez van a fejemben, és az, hogy féltelek,
akárhányszor csak kilépsz az ajtón és elmész edzeni. Nem volnál köteles és ...
- Tudom, de olyan jól esik bemenni az edzőközpontba és
rúgni a bőrt. Nem lehetek formán kívül és ez tényleg jól jött. Örülök, hogy az
Ac Milan ilyen pozitívan áll hozzá, és nem áll az utamba. Jó az is, hogy a
fiatalabb fiúk tanácsot kérnek tőlem és...
- Ó, szóval erről van szó. - kuncogtam. - már megint
hiányzik az önfényezés.
- Dehogy Lili!! De sokan példaképként néznek rám itt
Stockholmban és ehhez jár egy bizonyos tisztelet, ami tényleg jól esik, de hidd
el, nem ezért teszem, hanem azért, hogy ha visszatérek Olaszországba, még jobb
formában legyek és te büszke legyél rám.
- Én mindig büszke vagyok rád - csókoltam meg puhán, és
bíztam benne, hogy hamarosan véget ér ez az őrület és újra visszatérhetünk
Milánóba, vagyis haza.