3/38 ⚽️ Baby bumm ⚽️

A szobába ültünk és nekem még mindig potyogtak a könnyek a szememből. Kezemben a pozitív teszttel. Heléna a hátamat simogatva próbált nyugtatni.

- Lili a terhesség nem rémes dolog, és egy kisgyerek is csodálatos. Én már alig várom, hogy a karjaimba tarthassam Vincentet. - Simogatta meg gömbölyödő pocakját.

- Nem vagyok rá képes Heléna. Örülök neki persze, de én nem lennék jó anya. Nekem a munka az első, és nem arra vágyom, hogy kakis pelenkákat cserélgessek és rázzam a síró gyerekem seggét. Főleg úgy, hogy egyedül leszek, mert Zlatan alig van otthon. Ez akkor sem fog változni.

- Majd felveszel valakit, vagy segít az édesanyád.

- Anya. - Horkantottam fel. - Nem Kitti vagyok, akit körbe ugrál.

- Az anyukád, és szeret téged. Hidd már el! Mikor átküldted a tesómról készült képeket megmutattam neki, és elvolt tőle ájulva. Azt mondta nagyon jók, és te tehetséges vagy, és büszke rád!

- Sosem mondana ilyet. - Töröltem meg a szemem.

- De igen mondana, és mondott is! Viszont, most ne ezeken agyalj, hanem azon, hogy mikor mondod el Zlatannak. - Kérdezte és szemei izgatottan csillogtak.

- Nem tudom, egyelőre még nem akarok szólni róla.

- Lili joga van tudni, és annyira boldog lesz. Istenem nagynéni leszek! Máris imádom.

- Mi van, ha rossz anya leszek?

- Az kizárt.

- Maxival sem tudok néha mit kezdeni, mégis akkor hogy látok el egy babát?

- Most kétségbe vagy esve, de utána majd belejössz. Szerinted én nem féltem? Sőt még most is félek, hiszen még nem szültem sosem, és én is elbukhatok.

- Te imádod a gyerekeket.

- Igen, de csak, mert ha soknak tűnnek, elmegyek. Ezzel a kisfiúval 0-24-be együtt fogok lenni, és nincs rajta gomb, hogy kikapcsoljam, ha elegem van a sírásából. Mégis úgy vagyok vele, hogy ez Manuellel a szerelmünket jelképezi. Ez az igazi kiteljesedése egy kapcsolatnak. A tiétek pedig annyira jó, és annyi mindenen mentetek át Lili. Ne legyél buta és ne félj! Ha valaki én tudom, milyen az, ha átvernek és megcsalnak. De azt is tudom, hogy a testvérem szeret téged, és ezzel teljesülni fog az álma. Soha nem fog téged magadra hagyni a gyerekével együtt. Ha pedig mégis megteszi, én fogom saját kezűleg kicsinálni. 

- Nagyon vérengző vagy. - Mosolyodtam el a megjegyzésén.

- A legjobb barátnőm vagy, akit nagyon szeretek. Tudod, hiányzol, mert jó lenne néha csak úgy megbeszélni a dolgokat, a húgod pedig olyan... hogy is fejezzem ki magam. Kicsit különc. Bár azt meg kell hagyni nagyon jól főz, és nagyon ügyes a házimunkába.

- Stephan akkor megtalálta, aki hozzá való. Ilyen egy ideális feleség. Látod, én még ennek sem vagyok jó, hiszen nem tudok jól főzni és...

- Zlatan felhozta ezt neked egyszer is? 

- Nem, de... 

- Lili, ne hisztizz!! Tudom, hogy munkamániás vagy, de belelehet tanulni a dolgokba. A főzés jó dolog, és ha otthon leszel, mindenbe belejössz majd. Csak próbálkozni kell. Gondolom Kitti sem született mesterszakácsként. - Mondta mire az emlegetett lány lépett be az ajtón. 

- Ti meg mit susmorogtok itt fent? - Kérdezte, majd minden szó nélkül kikapta a tesztet a kezemből és tanulmányozni kezdte az eredményt. 

- Basszus te terhes vagy!! - Nézett rám döbbenten. 

- Igen, de még ne mondd el senkinek! - Kérleltem, de nem is húgom lenne, mert mikor Stephan lépett be a szobába azonnal elkotyogta neki a hírt. 

- Lili én gratulálok. - Ölelt meg barátom. 

- Na jó! - Néztem mind hármójukra szigorúan - Figyeljetek én is örülök meg minden, de nem akarom, hogy Zlatan megtudja világos? Lehetséges, hogy tudjátok tartani addig a szátokat, amíg nem mondom el? 

- Miért kell titkolózni? - Értetlenkedett Stephan. - Ugye nem jár olyan dolog a fejedbe....

- Mégis mit képzelsz? Dehogy jár, csak még magamba letisztázom a dolgokat. Egyenlőre ennyi, és majd elmondom, ha már ez megtörtént. 

- Olyan sokáig nem tudod húzni amúgy sem az időt. - Szólt közbe Kitti. - Látszódni fog, és szerintem baromság ez a titkolózás, de te döntesz.  Lemegyek, készítem a vacsorát. 

- Megyek segíteni. - Állt fel Heléna és a húgommal együtt kiléptek a szobából ahol csak mi ketten maradtunk Stephannal. 

- Jól vagy? - Ült le mellém és megfogta a kezem. 

- Igen, csak egy kicsit lesokkolt a hír. Igazán nem számítottam rá. 

- Tudom, és ha kell valami segítség, akár most, vagy a kilenc hónap alatt, sőt még utána is, szólj, rendben van? 

- Oké, köszönöm. - Szipogtam, de Stephan szavai melegséggel töltötték el a szívemet. - Lehet most ujjonganom kéne, de nem tudok.

- Még mindig attól félsz, hogy egyedül maradsz? - Nézett mélyen a szemembe én pedig aprót bólintottam. - Lili, tudom, hogy mit gondolsz, de ez a világ egyik legszebb dolga, és Kittinél kiderülne, hogy más állapotos nem szeretném, ha eltitkolná előlem. 

- Jó, megígérem, hogy amint Manchesterbe repülünk, elmondom neki. 

- Rendben. Mikor utaztok vissza? 

- Szerintem legkésőbb szombaton, mert Zlatannak vasárnap már mérkőzése van. Szerencsére sokkal jobban érzi magát, így biztos vagyok benne, hogy pályára lép. 

- Te elmész megnézni? 

- Nem, még nem. Kicsit félek, hogy összefutok Waynel. - Sóhajtottam fel. - Szerencsére Zlatan nem csinált belőle ügyet, mondjuk az is igaz, hogy nem vagyok ott. Nem tudom milyen a kapcsolatuk.

- Arra gondoltam, hogy holnap elviszem Helénát a nőgyógyászához. Esetleg velünk jöhetnél. 

- Miért te viszed el? - Értetlenkedtem. 

- Mert Manuel elutazik kora reggel, hogy apáddal megnézzenek egy éttermet.

- Elutazik ilyenkor? A felesége már nagyon a finisbe van. - Morogtam és nem is értettem Manuelt, vagy apámat, hogy ilyenkor lécelnek le.

- Igen, de csak most tudják megnézni ezt a helyet a hivatalos nyitás előtt. Manuelnek pedig még el kell intézni egy üzleti ügyet, hogy teljesen Heléna mellett legyen, mikor kell. De akkor eljössz velem? 

- Igen, elmehetek. Én is kíváncsi vagyok a kicsire. - Simogattam meg a hasam és ekkor Zlatan szólt, hogy elkészült a vacsora. Reggel nagy kapkodásba voltunk ugyanis Manuel korán elrepült, apámmal nekünk pedig időben odakellett érni a nőgyógyászhoz. A kabátom cipzárjával bajlódtam mikor láttam, hogy Zlatan cipőt húz. 

- Te meg mit csinálsz? - Érdeklődtem zavartan. 

- Elkísérlek benneteket. Szeretném tudni, hogy van a húgom. 

- De Stephan visz el minket, és nem kell, hogy gyere. – Mondtam ijedten.

- Lehet, nem kell, de én menni akarok, mert utána elmehetnénk még erre-arra. Nem akarom, hogy Heléna azt gondolja, nem akarok vele lenni. Tudod tegnap este beszéltem anyámmal, és úgy vettem ki a szavaiból, hogy örülne neki, ha többet lennék vele.

- Délután akkor elmehetnétek valamerre. A vizsgálat után, de most maradj itthon. – Ajánlottam, ekkor Stephan és Kitti csörtetett le a lépcsőn. 

- De nem akarok azzal az autóval menni. Tudod, mennyire utálom vezetni! - Hallottam Kitti mérges hangját. - Nekem az túl nagy, és nem a stílusom! Miért nem tudod te elvinni azt a kocsit? 

- Mert Helénának túl kicsi a hely, de várj meg minket és utána elviheted az autót. 

- Időpontra megyek az esküvői szalonba.

- Mi a probléma? - Érdeklődtem mire Stephan szem forgatva kezdte. 

- Kittinek ruhapróbára kell mennie, viszont nem akarja elvinni a sport kocsit, mert nem szereti vezetni. Helénát viszont nem ültethetem be, egy ilyen autóba ahol alig van hely. 

- Ez igaz, a tesómnak nagyobb biztonság kell, viszont ha nem szereted vezetni az autót, akkor akár én is elvihetlek. - Ajánlotta fel Zlatan és ez eléggé meglepett, de igazából örültem is neki. Még sosem voltak kettesben a húgommal. 

- Jó, akkor köszönöm. - Nézett hálásan Kitti, majd ők a ruhapróbára mi pedig hárman a nőgyógyászhoz indultunk. Az autóba vidáman beszélgettünk, és örültem, hogy Kitti akaratán kívül is segített nekem. Heléna orvosa negyven év körüli barátságos kinézetű férfi volt. Mondta, hogy már nagyon a végén jár, és nagyon vigyázzon magára. Megmutatta a baba arcát és a szívhangját is hallottuk. Olyan megható volt az egész, és mikor én kerültem sorra alig vártam, hogy lássam a babámat. Heléna a vizsgálat után kiment egy pohár vízért, és mi kettesbe maradtunk bent Stephannal aki végig fogta a kezem, és nyugtatgatott. Bár a nagy szürkületbe a monitoron nem sok mindent tudtam még kivenni, de a doktor azt mondta a pici jelenleg másfél hónapos, és még nagyon kicsi. Pár perc múlva pedig elzárta a monitort és a kezembe adott egy papírtörlőt, amivel a gélt törölhettem le a hasamról. 

- Minden a legnagyobb rendben van. Figyeljen az étkezésre, és a stresszre is. - Mondta majd felírt egy vitamint, amit ajánlatos a terhességem alatt szedni. - Ezt egyszer kell naponta, bevenni. Ebben olyan vitaminok vannak, amik a babának elengedhetetlenek. Heléna is ezt szedi, szóval konzultálhat vele. 

- Rendben és köszönöm, hogy soron kívül fogadott. Főleg ilyen gyorsan.

- Semmiség. - Mondta kedvesen majd Stephanra nézett. - Az apukát pedig arra kérem, hogy vigyázzon rá, és semmiképpen ne tegye ki olyannak, ami árthat, és még egyszer gratulálok Stephan. Maga nagyon jó édesapa lesz, Lilien maga pedig csodaszép kismama. - Magyarázta, mi pedig csak zavartan néztünk egymásra. Tudtam, hogy tagadnom kéne, de ahogy Stephan arcára pillantottam nem vitt rá a lélek. Heléna belépett mi pedig kimentünk, hogy megtudják beszélni a továbbiakat. Csendben leültünk a váróba ahol a meglepődött tekintetekből láttam, hogy többen felismerik őt, de senki nem mert odajönni, majd mikor Heléna kijött együtt indultunk haza. Az úton a babáról és a terhességről beszélgettünk, de észrevettem, hogy Stephan eléggé szótlan, majd azonnal bevonult a szobájába. Zlatanék még nem jöttem haza, így úgy gondoltam nem árt, ha átbeszéljük az orvosnál történteket. 

- Szia. Bejöhetek? - Kérdeztem halkan, majd leültem az ágyára, ahol éppen feküdt. 

- Persze, gyere. - Szolt és azonnal felült és magyarázkodni kezdett: - Sajnálom, hogy nem mondtam nemet, csak az orvos olyan lelkes volt. 

- Semmi baj, nem zavar. Én is tiltakozhattam volna, de mégsem tettem. 

- Nem akarom, hogy azt gondold, nem örülök nektek, csak az jutott eszembe, hogy ez akár igaz is lehetett volna. 

- Stephan neeee... - Néztem rá szomorúan és újra elfogott a bűntudat. - Nagyon kérlek, ne mondj nekem ilyeneket. Az hittem már túl léptünk ezen. 

- Én is azt hittem, de most mégis. Lili, sajnálom, szeretem a húgod, és elfogom venni. De ha megszakadok, sem tudom annyira szeretni, mint anno téged. 

- Jó akkor most úgy teszek, mintha ez a beszélgetés nem történt volna meg. - Álltam fel és az ajtó felé indultam. 

- Sajnálom, de tudnod kell, és tudd azt is, hogy mindenben melletted állok. Bármi is történik. 

- Köszönöm. - Szóltam csendesen mire felkelt az ágyról és szorosan átölelt, majd mikor eltávolodtunk egymástól a szemébe néztem. Szerettem ezt a különleges színű szempárt, amibe olyan hosszú ideig szerelmes voltam. 

- Nem akartalak megbántani, vagy újra ellökni magamtól. - Hajtotta le a fejét szomorúan. - Rohadtul hiányzol minden nap. 

- Te is nekem. - Vallottam be. - Sosem lesz még egy ilyen ember, akit ennyire a szívembe tudok zárni, mint téged Stephan, de ez más. 

- Igen, tudom, hiszen ott van neked Zlatan. A nagy ő. - Húzta el a száját, majd egy kisfiús mosoly kíséretében így szólt. - Azért remélem, hogy én leszek a keresztapukája. 

- Ez nem is volt kérdés. 

- Komolyan? - Csillant fel a szeme és mikor bólintottam láttam rajta mennyire jól esik a döntésem. 

- Igen, mert te vagy Zlatan után a legfontosabb ember az életembe. Nélküled sosem tartanék itt, és sosem ismertem volna meg az itteni életem. Soha nem mondtam ezt, de köszönöm, hogy a barátod lehetek. 

- Ugyan már. - rázta meg a fejét és átölelt. - Ezt nem kell köszönni Lili. - Simogatta meg az arcom, majd Kitti lépett be az ajtón. 

- Megjöttem, és megvan a ruhám. A pasid pedig úgy vezet, mint valami őrült. De jó volt vele lenni, és nem is gondoltam volna, hogy ennyire vicces. A bolti eladó azt hitte Zlatan lesz a férjem. Nagyon muris volt az egész helyzet. Főleg mikor tiltakoztunk. - Nevetett fel. - Hogy van a baba? 

- Jól, köszi, bár még nagyon kicsike. - Meséltem. - De most megyek, meglesem Zlatant. - Hagytam őket kettesbe, majd lementem a konyhába. Beszélgettem kicsit Jurkával és anyámmal is. Mesélte, hogy apám nagyon bezsongott az új étterem miatt, és jó volt, hogy Manuellel ma eltudott repülni. A beszélgetésünk alatt végig az járt a fejembe, hogy mennyire jó lenne elmesélni neki, hogy van egy pocaklakóm, de inkább hagytam. Majd elújságolom neki, ha már látható nyomai vannak. Délután kettesbe sétáltunk Zlatannal Milánó utcáin, majd beugrottam Paolóhoz is. Átbeszéltük az interjút és megmutatta melyik képek fognak megjelenni a lapba. Igazán tetszett a végeredmény, és elégedett voltam mindennel. Szombaton egy kiadós ebéd után pedig visszaindultunk Manchesterbe, ahol Zlatan azonnal edzésre rohant. Az elkövetkező hónap pedig semmi másból nem állt, mint edzésekből és mérkőzésekből. Ezekre volt, hogy én is elkísértem őt, de jobban szerettem inkább otthon maradni. Pogba barátnőjétől pedig megkaptam egy helyi nőgyógyász számát, ahova titokba jártam. Stephan majdnem minden nap felhívott és arról érdeklődött, hogy elmondtam – e már neki az örömhírt. Először mindig hárítottam, majd kiböktem, hogy még semmit sem tud. Barátom ilyenkor mérgesen morgott valamit, és lerakta a telefont. Február 16.- én volt a Manchester United soron következő Európa Liga mérkőzése, a Francia Saint- Etienne ellen. Zlatan nagyon sokat készült rá, és már kora reggel az edzőterembe tartózkodott. Narancslével a kezembe léptem be a terembe, ahol szerelmem éppen a futópadon izzadt, fülében pedig fülhallgató volt. Mivel a falat tükrök borították észrevette jelenlétemet.

- Jó reggel Lili.

- Szia, mikor keltél fel? – Néztem rá és örültem, hogy leállította a gépet.

- Olyan fél órája. Készítek valami könnyű reggelit. Mit szeretnél enni? – Néztem fel rá miközben kivette a narancslevet a kezemből és egy húzásra megitta. Arca verítékbe úszott haja pedig kicsit kuszán keresztezte arcát.

- Nem vagyok túlzottan éhes, inkább ideges vagyok. Háromra bemegyek az edzőközpontba és szerintem nem is jövök haza. Majd a mérkőzésen találkozunk. Lehet, hogy a fiam is ott lesz.

- Rendben. – Bólintottam, majd eszembe jutott valami. – Alexandra elmondta már, hogy terhes?

- Nem tudom, de remélem. Bár Maxi nem jött ide sírva. – Magyarázott majd újra ráállt a sporteszközre. – Te nem akarsz futni velem? Ott a másik gép.

- Én? – Csodálkoztam. – Dehogyis.

- Pedig lehet kéne. - Csúszott ki a száján én pedig döbbenten hallgattam. – Bocsi, csak egy javaslat volt. Nekem így is szép vagy, és nem érdekelnek a plusz kilóid.

- Azt mondod, kövér vagyok? – Háborodtam fel.

- Nem, csak kicsit megváltoztál. Bár nem sokat, és szinte mindig alszol. – Osztotta meg velem az észrevételét.

- Mert fáradt vagyok. Egész nap rohangálok a városba, és ez lefáraszt. – Magyaráztam, de a felismerés még engem is meglepett. Zlatannak teljesen igaza van, hiszen a terhesség miatt gyakran vagyok kimerült. Hogy rácáfoljak a dolgokra én is ráálltam a másik gépre, majd sorba jött a többi. Igyekeztem mindet kipróbálni, és mire az óra tízet mutatott kimerülve dőltem el a szőnyegen és próbáltam lenyugtatni felgyorsult szívverésemet.

- Még sosem edzettél velem. – Feküdt mellém, és felém dobott egy törölközőt. – Csinálhatnánk ilyet többször is.

- Jó, de csak úgy, ha nem lesznek ilyen nagy elvárásaid velem szembe. – Ültem fel. – Nem vagyok élsportoló. Sőt utálom az edzés minden formáját.

- Pedig kell, hogy legyen kondid. Mondjuk, minden nap lejönnél velem és edzenénk két órát.

- Legyen inkább fél. – Alkudoztam.

- Vagy inkább egy. – Ajánlotta én pedig belementem. – A reggeli edzésnél nincs is jobb. Főleg ha utána egy nagyot zuhanyozol. Sokkal jobban felfrissülök, és a napom jól indul. Akarsz velem tusolni?

- Ezt még kérdezed? – Pirultam el és együtt bevonultunk a kabinba. Míg Zlatan az esti mérkőzésre készült gyorsan összedobtam valamit, mikor Stephan neve jelent meg a telefonom kijelzőjén.

- Hali, na hogy van a kismama? – Szólt bele kedves hangon.

- Szia, éppen egy kiadós edzésen vagyok túl. – Újságoltam. – Ma Európa Liga, szóval este hajrá nektek is!!! – Kiáltottam fel.

- Köszi, remélem, nyerünk, idegenbe.

- Ki ellen léptek pályára?

-A Villa Real. Fontos, hogy az első mérkőzés jól alakuljon, hogy ne legyenek bajok a visszavágón. – magyarázta. – Elmondat már neki?

- Még nem, de megígérem, hogy ma elmondom.

- Az elmúlt napokban hányszor is hallottam már ezt? – Kérdezte megjátszott töprengéssel. – Jaa igen tudom, minden egyes nap!!

- De most tényleg. Komolyan a mérkőzés után, hiszen már észrevette a jeleket.

- Akkor jó, figyelj most lekell tennem, de majd hívlak. Vigyázz magadra!

- Te is, és mindent bele este!

- Köszönöm Lili, igyekszek jól játszani. – Szólt majd kinyomtam a telefont és visszatértem az ételhez. Este hatalmas tömeg tódult az Old Treffordra. Maxival ültem fent a VIP részbe, ahonnan remek volt a kilátás, a szívem pedig szinte dübörgött az izgalomtól. A kisfiú nagyon aranyos volt, és meglepetésemre egész szófogadó. Nem nyafogott, hogy menjünk le az öltözőbe, hanem értelmesen elcsevegett velem.

- Képzeld anyának kisbabája lesz. – Fordult felém.

- Igazán? Ez jó hír ugye? – Érdeklődtem és próbáltam leolvasni arcáról a gondolatokat.

- Nem tudom. Egy kicsit rossz, de anya boldog, és Ben is jó fej. Mindig hoz valamit, ha jön, és nagyon sokat lehet vele játszani. Már rég itt kéne, hogy legyenek. – Nézett az órájára türelmetlenül. – Mindjárt kezdődik a mérkőzés.

- Nyugi biztos itt lesznek. – Simogattam meg a fejét és ekkor végre belibbent Alexandra nyomába az említett Benjaminnal. Nagy télikabátját picit belepte a szállingózó hó. Benjamin is elegáns úriember kinézetét mutatta. Világos szövetkabátot és bőrkesztyűt viselt. Világoskék, szinte már jeges tekintete vidámat csillogott rám mikor bemutatkoztunk egymásnak. Ahogy Alexandra levette a kabátját megláttam gömbölyödő pocakját, amitől értetlen módon eleredtek szememből a könnyek.

- Jól vagy? – Érdeklődött a lány és egy zsepit nyújtott felém.

- Persze…csak.. a hormonok. – Magyaráztam. – Tudod én is olyan állapotban vagyok, mint te. Csak én kicsit később fogok szülni. – Újságoltam el neki, mire boldogan átölelt. Meglepett a reakciója, de hihetetlen jól esett. Ez bizonyította számomra, hogy túl van Zlatanon.

- Gratulálok Lili, de komolyan. Zlatan tudja már?

- Nem, ma akarom elmondani neki a mérkőzés után. – Mosolyogtam félénken.

- Biztos boldog lesz. – Szólt és ekkor kijöttek a fiúk a gyepre és elkezdődött a mérkőzés. A hangulaton jól látszott, hogy ez nem csak egy sima rangadó, hiszen a közönség csak úgy tombolt. Zlatanék piros szerelésben, míg az ellenfél zöldben volt. Az első negyedórában nem volt semmi említésre méltó, majd a tizenötödik percben az Angolok egy szabadrúgáshoz jutottak amit Zlatan nagyon furcsa módon értékesített. Az állás ezzel 1-0. A VIP részbe is jó volt a hangulat és Maxi készségesen magyarázta a szabályokat Bennek aki nem sokat konyított a focihoz.

- Milyen jól elvannak. – Mondtam a fekete hajúnak miközben őket néztem.

- Igen, szerencsére megszerették egymást. Ben próbál sokat lenni a fiammal, hiszen tudja, hogy szüksége van egy erős férfira is, aki példát mutathat neki. Persze ezen nem az értem, hogy Zlatan rossz apa, de rengeteget melózik. Mondjuk, mint látható megvan az eredménye.

- Igen, ő tényleg nagyon jó. Amennyire féltem a P.L. – től….

- Bebizonyította, hogy mindenhol helyt tud állni. – Vágott a szavamba a nő. Az első félidőbe nem történt változás, és a szünetbe úgy határoztam, nem megyek le Zlatanhoz. Alexandra azonban kézen fogta fiát és lesiettek hozzá.

- Nem zavar, hogy még mindig találkoznak? – Ült mellém Benjamin és annyira elvoltam a gondolataimmal, hogy először nem is értettem a kérdést. – Mármint, hogy Alexandra még mindig jóba van Ibrahimoviccal.

- Nem. Miért zavarna? Hiszen a fia miatt muszáj jó viszonyt ápolni. Magát talán zavarja?

- Bocsánat, de inkább tegeződjünk. -  Kérte kedvesen mire rábólintottam.  – Őszintén szólva eléggé zavar. Persze tudom, hogy már nincsenek együtt, de a kisfiú nagyon kötődik az édesapjához. Így sajnos nekem is elég nehéz dolgom van.

- Maxi imádja Zlatant, de ez ne okozzon gondot. Hiszen ő az apja.

- Sajnos Ibrahimovicnak nem jut eszébe, hogy van egy fia. – Horkantott fel, és én úgy éreztem megkell védenem Zlatant.

- Igen, de nagyon sok dolga van. Rengeteg edzés, és játék. Erre készülni is kell. Még Karácsonykor és Szilveszterkor is mérkőzései voltak.

- Ő választotta.

- Igen, viszont nem feledkezett el a fiáról Ben. Sajnálom, ha így gondolod, és remélem, ezt nem ülteted Maxi fejébe. – Néztem szigorúan a szemébe mire a férfi már nem tudott rákontrázni, hiszen elkezdődött a második játékrész és mindenki visszaült a helyére. Újra tűkön ültem és feszülten figyeltem a pályán történteket.

- Lehet, lehozzák így. – Tűnődött mellettem Alexandra, ám ekkor Marcus Rashfor tört a kapu felé majd lepasszolta az éppen ott álló Zlatannak. Ő pedig játszi könnyedséggel rúgta a kapuba.

- Ilyen szemtelen gólt rúgni. – Nevettem fel, de a szívem teli volt boldogsággal. Kicsivel később pedig szerelemet egy labda átvétel után hátulról megrúgták és ő a földre esett. Azonnal felpattanta a helyemről és aggódva néztem a történteket.

- Jól van? – Kaptam a szám elé a kezem, és megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt mikor újra talpra állt. A bíró azonban szabálytalannak ítélte meg az esetet, és büntetőt adott az Unitednek, amit Zlatan végezhetett el. A tömeg feszülten figyelt, ő pedig egy erős lövést követően a bal alsóba rúgta a labdát. Az állás pedig 3-0 lett, ami a mérkőzés végéig nem változott. Boldogan és hatalmas büszkeséggel mentem le az öltözőkhöz. Alexandra akkor már hazavitte Maxit, így ő nem jött velem gratulálni az édesapjának. Nem akartam megzavarni az ünneplő csapatot, de a jó hírt sem tudtam sokáig titkolni. Az edző nagyon kedves és engedékeny volt, így beinvitált a csapathoz. Már mindenki úgy ünnepelt mintha legalább megnyerték volna a kupát. A kör közepébe pedig Zlatan volt, aki megrúgta első mesterhármasát az Unitedbe.

- Szia, Lili. – Köszönt vidáman mikor észrevett.

- Sziasztok. – Köszöntem a fiúknak. – Fantasztikusak voltatok srácok, és te – néztem bele szerelmem csillogó szemeibe. – hihetetlen ügyes. Annyira büszke vagyok rád. – Mondtam és kibuggyantak szememből az örömkönnyek. Zlatan ekkor átölelt és forrón megcsókolt, aminek a fiúk hangot is adtak, hangos kiabálások közepette.

- Kicsim nekem tusolnom kell, de várj meg jó? – Nézett rám Zlatan mikor elváltunk egymástól.

- Jó, de siess, addig felhívom Stephant.  – Mondtam majd leültem a helyére és tárcsáztam barátomat. Örömmel hallottam, hogy ott is jó a hangulat, mert a Róma 4-0-ra nyert a Villareal otthonába. Amíg Zlatan tusolt a többiek elindultak hazafelé, így már csak mi maradtunk kettesbe.

- Szia. Zlatan itt van még? – Lépett be a nagyfőnök mire ijedten felálltam a padról. Mourinho jelenléte mindig meglep.

- Igen, még tusol, de én megvárom. – Osztottam meg vele és ekkor Zlatan lépett ki felöltözve kicsit még vizes hajjal.

- A labda, amit kértél. – Nyújtotta felé a mérkőzésen használt golyót.

- Köszönöm, igazán sokat jelent.

- Nagyon jó voltál. – Dicsérte meg majd jóéjszakát kívánva kilépett a folyosóra.

- Elkérted a labdát? – Mosolyogtam mire bólintott.

- Igen, mert fontosak az ilyen ereklyék a számomra. – Dobta oda nekem és én egy ötlettől vezérelve a ruhám alá dugtam a játékszert. Zlatan értetlenül nézte a mozdulataimat.

 - Mit csinálsz?

- Hogy állna nekem a nagy has? – Fordultam szembe vele.

- Jól, bárcsak már ott tartanánk. Feltéve, ha nem zsírból állna. – Nevetett fel.

- Akkor jó, mert kilenc hónap múlva már ilyen alakú lesz. – Mondtam könnyes szemmel majd mikor megértette mit is mondtam meredten nézett rám.

- Hogy mit mondtál Lili? Tényleg babát vársz?

- Igen, Zlatan gyerekünk lesz. – Suttogtam majd inkább kivettem a labdát és közelebb mentem hozzá. – Már jó ideje tudom, csak nem mertem elmondani. Vártam a tökéletes alkalmat és azt hiszem ez az volt.

- Lili köszönöm. – Simogatta meg az arcom és az ő szeméből is kigördült pár könnycsepp. Újra magához szorított és hosszú ideig csak csókolóztunk az öltözőbe aminek Zlatan mobilja vetett véget.

- Manuel az. – Nézett aggódva a készülékre majd mikor lebeszélte hatalmas örömmel az arcán fordult felém. – Helénát bevitték a szülőszobára, és hamarosan megszületik a kicsi.

3/37⚽️ Különleges állapot ⚽️

- Hé, figyelsz rám? - Hallottam Stephan hangját a kihangosított telefonomon keresztül.

- Persze, csak hozok egy kis kaját. - Kiabáltam neki miközben egy nagy tálba kitöltöttem a pattogatott kukoricát. 

- Jó, szóval akkor negatív lett a teszt. - Mondta töprengő hangon. - Akkor most örülünk? 

- Igen, és nem. - Huppantam le a kanapéra és visszavettem normál hangerőre a készüléket. Stephan pár perccel a meccs előtt hívott és elújságoltam neki mindent. Persze azt eltitkoltam előle, hogy az a bizonyos azóta sem jött meg. Éppen  Zlatan idegenbeli mérkőzését készültem megnézni, amit a West Ham otthonába játszanak. - Amikor eszembe jutott másnap vettem egy tesztet, amin egy csík volt, és mikor Zlatan megtudta olyan szomorú fejet vágott. 

- Nagyon szeretne már tőled is gyereket.

- Tudom, de még nem állok készen rá. - Osztottam meg barátommal. - Meg most olyan jó kettesbe lenni, már amikor nincsenek edzések, vagy mérkőzés. 

- Most nincs otthon? 

- Nincs, mert meccse van. Csak későn érkezik, szóval egész nap egyedül vagyok ebbe a hatalmas házba. Bár legalább kiválogatom a Paolótól jött nézői kérdéseket.

- Kérdéseket? - Érdeklődött. - Milyen kérdéseket? 

- Az interjúra, amit velünk akarnak készíteni. Most lesz majd nemsokára. Csak a Január is annyira be van táblázva neki. Ti mikor kezdetek? 

- Január nyolc idegenbe a Genoa ellen. 

- Remélem nem hagytad az ó évben a góllövő cipődet. 

- Biztosan állítom, hogy még megvan, és remélem, hasznát tudom venni. Furcsa ilyenkor mindig a visszaállás, de jó is egyben. Kicsit lemozgom ezt a sok kaját, amit az ünnepek alatt ettem. Milyen volt a szilveszter? 

- Kicsit unalmas, ugyanis Zlatannak mérkőzése volt, én pedig egyedül ültem itthon. - Meséltem szomorúan - Este pedig annyi volt, hogy mondtuk, hogy Boldog Új Évet, majd ágyba dőltünk. Eléggé lefárasztotta a mérkőzés. – Szóltam szomorúan és elcsuklott a hangom.

- Mi a baj Lili? - Kérdezte Stephan aggódva. 

 - Semmi, csak olyan magányos vagyok mikor nincs itthon, és nagyon hiányzol te is és a többiek is Stephan. Még mindig utálom ezt a várost és elegem van. Nem akarok itt élni, ahol szinte alig süt a nap. Persze tudom, hogy most nálatok is hideg van, de az más, mert ti ott vagytok. Mérkőzésekre nem mehetek, Wayne baromsága miatt, és hiába próbálom elfoglalni magam, mindig az jár a fejembe, hogy magányos vagyok. Komolyan már az is jó lenne, ha Maxi itt lenne, vagy Alexandra.

- Miért nem hívod oda édesanyádat? - Puhatolózott. 

- Mert tudom, hogy Kitti mellett szeretne lenni. Neki ő a lényeg, és hiába is áltatom magam, ők már rég nem kötődnek annyira hozzám, mint szeretném.

- Ugye tudod, hogy ez butaság, és ne sírj! Nagyon rossz ezt hallani, és legszívesebben felülnék a repülőre, hogy megvigasztaljalak. 

- Köszönöm, de neked ott kell lenned Kitti mellett, és vigyázni Helénára, meg Manuelre.

- Igen, a tesóm már teljesen kikészül. Nagyon ideges, pedig nem is neki kéne félni, főleg, hogy sokkal kevesebb dolga volt a babával. - Nevetett fel és a nevetése engem is jobb kedvre derített.

- Kezdődik! - Osztottam meg vele, és felhangosítottam a televíziót.

- Akkor lerakjuk? Igazán nem akarok zavarni, miközben lefolysz a kanapéról. - Szúrt oda nekem.

- Nem, dehogy, csak szóltam. Nyugi nem fogok lefolyni, vagy ha mégis te leszel az első, aki megtudja. - Viccelődtem, és a szívem tényleg gyorsabban kezdett verni mikor megláttam a fehér mezbe öltözött barátomat. Ez sokkal jobban állt rajta, mint a piros, és sajnáltam, hogy csak idegenbeli mérkőzéseken hordják. Az első félidőbe pár helyzeten és egy West Hamos kiállításon kívül nem sok minden történt, amit végigkommentáltam barátomnak telefonon keresztül. Jól esett, hogy felhívott, és tudtunk úgy beszélgetni, mint régebben. Igazság szerint nagyon hiányzott már ez a kötetlen hangsúly. 

- Mikor jönnek meg Helénáék? 

- Nem tudom, de már jó ideje elvannak, és Kitti is velük ment, hogy ruhákat nézegessenek a nagy napra. Te hogy állsz vele? 

- Sehogy. - Vetettem oda. - De most sokkal fontosabb dolgaim is vannak, mint egy bugyuta esküvő. 

- Hihetetlen, hogy lány létedre ennyire nem érdekel ez a téma. 

- Nézd, ami engem érdekel az jelen pillanatban az, hogy Zlatan gólt rúgjon, mert ha nem akkor pattog, és morog. Hiába is nyer az United. Istenem, de utálom ezt a csapatot!! - Sóhajtottam fel mérgesen. 

- Remélem, ezt nem mondod ki hangosan Ibra előtt. 

- Ne, bár úgy is tudja, mit gondolok. - Húztam el a számat. - Ha jövőre is ebbe a városba kell élnem, én kiakadok Stephan. 

- Lili miért nem látod egy kicsit pozitívan a dolgokat. Szerezhetnél barátokat, hiszen biztos ott is vannak olyan focista feleségek, mint itt.

- Akivel jóba voltam, azzal nem lehetek, mert a férje egy bunkó. - Utaltam Coolenra. - Pedig ő tényleg annyira kedves csaj. A többieket pedig nem ismerem annyira, és az, hogy én is plázamaca legyek szó sem lehet. Van munkám, és vannak értelmes gondolataim, amik nem csak abból állnak, hogy éppen melyik világmárka boltjába költsem el a férjem vagyonát, amivel nem is én dolgoztam meg. - Akadtam ki. 

- Nagyon negatív vagy és ez előbb utóbb nem fog jót tenni a kapcsolatotoknak. Inkább arról beszélj, mi van a mérkőzésen. 

- Még mindig 0-0, pedig már a második félidőbe járunk. Komolyan Zlatanon kívül senki nem ér semmit ebbe a csapatba. 

- Azért azt nem mondanám, hiszen nagyon jó és legendás játékosok vannak, mint például az előbb említett bunkód is. Nem hiába csapatkapitány. 

- Jó inkább ugorjunk. - Mérgelődtem, és ekkor végre Mata talált be a hálóba, így az állás 1-0. 

- Juan is jó játékos. Előtte azt hiszem egy másik angol csapatot erősített, és itt mindenki profi Lili. A PL nem könnyű bajnokság, de azért is jó, mert kihívás. - Érvelt.

- Kihívás? Zlatan is ezt szokta mondani, és lehet, hogy igaza van, de nem ennyi idősen. Ugye te nem fogsz idejönni soha? 

- Még nem tudhatod, mit hoz a jövő, de biztosíthatlak, hogy még jövőre is maradok a Rómánál. 

- Legalább miattad nem kell aggódnom. - Hajtottam le a fejem búsan, mire újra megpróbált megnyugtatni. Mesélt nekem Helénáról, és anyámékról is kicsit, és örültem, hogy bár szüleim szinte fel sem hívtak, jól érzik magukat Milánóba. A mérkőzés hetvenhetedik percébe Zlatan egy laza mozdulattal levette a labdát, majd egy fordulással a halóba talált. 

- Zlatan betalált! - Ugrottam fel a kanapéról. 

- Akkor örülök. Szép gólt rúgott? 

- Eléggé furcsa, mert egyik pillanatban szinte még sétált a pályán aztán ráfordult és gólt. Hihetetlen mennyire ügyes. - Büszkélkedtem. A mérkőzés állása nem változott, majd a húgomék is hazaértek. Beszéltem velük is pár szót, majd nekiálltam a vacsorának, és mire megjött Zlatan már tálaltam is. Bőven nyolc után ért haza, és a fáradságon kívül valami mást is láttam rajta. 

- Szia, Lili. - Köszönt kedvesen, de a hangja eléggé rekedtes volt. 

- Szia, kicsim, gratulálok és... jól vagy? - Néztem fel rá mikor észrevettem milyen pirosak a szemei. 

- Igen, csak kicsit fáradt vagyok. Láttad a meccset? 

- Persze, hogy láttam. Szerinted kihagyom, mikor játszol? - Bújtam közelebb hozzá és olyan jólesett, hogy újra velem van. 

- Remélem nem, még gólt is rúgtam. Csak neked. - Mosolygott édesen majd közelebb húzott és megcsókolt. Nem is akartam elengedni, de a hasam korgása másról árulkodott. 

- Még nem vacsoráztam, mert vártam, hogy megjöjj. Eszünk? - Kérdeztem kicsit türelmetlenül. A vacsora elfogyasztása után Zlatan ledőlt a kanapéra és azonnal bealudt. Leszedtem az asztalt és az járt a fejembe, hogy mennyire lefárasztja őt ez a mai nap. Hiszen a legutolsó mérkőzése és ez között szinte nem is telt el egy egész nap. Az utazással meg főleg. Aggódtam érte, de tudtam, ha ezt szóvá teszem, azonnal leszedné a fejem. Halkan kikapcsoltam a televíziót és csak néztem amint nyugodtan alszik. Annyira más volt, de még így is hihetetlenül vonzó, és tudtam bármi is történik, vele maradok. Igaz, hogy panaszkodtam Stephannak, de miatta mindent elviselek. Mivel nem akartam, hogy kint aludjon óvatosan szólongatni kezdtem mire ő csak halk morgással reagált. 

- Zlatan gyere be a szobába. Ne aludj itt kint! - Unszoltam és mikor hozzáértem éreztem, hogy bőre milyen forró. - Kérlek, gyere be a szobába! Holnap lesz időd pihenni

- Álmos vagyok, és eléggé zúg a fejem. - Nézett rám álmosan, de örültem, hogy legalább felkelt. - Nem tudom, mi lehet velem Lili. 

- Talán pihenned kéne, nem gondolod? Tegnap előtt mérkőzés, ma mérkőzés. Mikor fogsz regenerálódni? Se egy Karácsony, se egy Új év. Milyen ez már?  Ráadásul nem vagy húszéves.

- Nagyon kérlek, ne kezdjük el most ezt. - Mondta rekedt hangon és masszírozta fájós fejét. 

- Igenis igazam van!!! - Akadtam ki. 

- Veszek forró fürdőt, meg kicsit feljebb kapcsolom a fűtést, eléggé hideg van itt. 

- Azért fázol, mert lázas vagy. Szerintem ki kéne hagynod a következő mérkőzést.

- Hülyeség, mert nekem játszanom kell. Nem jössz inkább velem a kádba? - Mosolygott rám kajánul, de én csak a fejemet ingattam. 

- Jobb lesz, ha csinálok egy teát. Te csak pihenj és ne gondolj most a csapatra és semmire sem. 

- Lili, ha ma nem szereztem volna gólt, akkor a csapat..

- Akkor is nyertetek volna. - Csattantam fel. - Nem csak te vagy! 

- Jó ezt nem hallgatom tovább. Így is szarul vagyok, és még te is piszkálsz a semmiért. Ha befejezted gyere aludni! Jó éjt! - Vetette oda mérgesen én pedig nem tudtam visszavágni, mert felment az emeletre. A megérzésem bejött és Zlatan tényleg lebetegedett. Bár az orvosok enyhe influenzát állapítottak meg én tudtam, hogy a kimerültség is jócskán szerepet játszik benne. Szerencsére rávettem, hogy a következő két mérkőzésen ne lépjen pályára. Eleinte hallani sem akart róla, de megfenyegettem, hogy akár az edzőjével is beszélek, ha kell, így belement. Látszott rajta, hogy tényleg ramaty állapotban van, én pedig próbáltam ápolni és figyelni, hogy mindent úgy csináljon, ahogy a doktor előírta. Edzésről hallani sem akartam, még akkor sem, ha a ház edzőtermébe akart lemenni. Az interjút tizenkettedikére ütemeztük be. Az előtte álló napot pedig a kérdések böngészésével töltöttük. Betakarózva a francia ágyon, kezembe a laptopommal nevetgéltünk egy- egy furcsa, vagy vicces üzeneten. 

- Észrevetted, hogy fele lány? - Cukkoltam mire ő csak a szemét forgatta. Szerencsére sokkal jobban érezte magát és belementem abba, hogyha az állapota javul a következő mérkőzésen pályára léphet. Vele ellentétben én egyre rosszabbul éreztem magam, de előtte igyekeztem titkolni.

- Igen és, mit csináljak vele? 

- Ugyan már, ne mondd, hogy nem esik jól, hogy ennyire odavannak érted.

- Csak a foci miatt. 

- Na perssszeee.. meg azért van ott más is. 

- Nem is értem miről beszélsz. - nézett rám ártatlan arccal. 

- Például a szemeidért, vagy a kockáidért. - Mondtam, és ekkor elkapott a hányinger, és itt már nem tudtam titkolózni, hiszen azonnal a mosdóba kellett mennem. A kagyló fölé görnyedtem és kiadtam a gyomrom tartalmát.

- Kicsim mi a baj? - Lépett hozzám aggódó tekintettel. 

- Valószínű elkaptam tőled az influenzát, de semmi baj. Jól vagyok, és holnapra már nyoma sem lesz. Inkább kezdjünk el pakolászni, mert a repülő elég korán indul. 

- Lehet el kéne napolni. 

- Nem, kell! Nyugi jól vagyok. - Erőltettem egy mosolyt az arcomra, mire kiment a fürdőből. Másnap már délelőtt Milánóba voltunk, és Maunelék háza felé vettük az irányt, majd egy gyors ebéd után már indultunk is a fotózással egybekötött interjúra. Mivel a közérzetem továbbra sem javult titokba bevettem egy fájdalom csillapítót. A helyszínen meglepetésemre Kamilla fogadott. 

- Sziasztok! - Villantotta felém hatalmas mosolyát a fekete hajú majd két puszit nyomott az arcomra. 

- Szia, Kamilla, te fogod készíteni? 

- Ez nem is kérdés. Na de irány öltözni, majd a sminkbe és a hajaddal is kéne kezdeni valamit. Kezd lenőni már ez a szőke szín. - Húzgálta a fürjeimet, és áttért Zlatanra is. - Te tökéletes leszel így is, de neked is vannak ruhák ott hátul. A stylistok már várnak benneteket, csak siessetek, mert félóra múlva kezdünk. - Csapta össze a kezét, mi pedig azt tettük, amit mondd. A hajamat újra barnára festették és mivel már egész jól megnőtt csak a végéből vágtak egy picit. Az öltözékemet átcseréltük először egy rózsaszín ruhára, majd később Zlatan egyik Unitedes mezét kellett viselnem. Furcsa volt számomra az egész helyzet, hiszen mindig én álltam a kamera másik oldalán. A képeket egy Violetta nevű lány készítette, akiről – mint kiderült- Paolo az én helyettesítésemre vette fel. Igyekeztem nem ellenségként tekinteni rá, ami a stílusa miatt könnyen ment. Nagyon kedves és vicces lány volt.

- Ezek nagyon jók. – Dicsértem meg miután én is szemügyre vettem a fotókat.

- Köszönöm, jól esik, hogy így látod. Paolo nem rég vett csak fel.

- Nem látszik a munkádon, hogy kezdő lennél.

- Nem vagyok kezdő, de még sosem dolgoztam így lapnál. Ez előtt hobby szinten végeztem a munkámat, amiket elküldözgettem több helyre. Így talált rám a főnök is.

- Örülök, hogy ilyen hamar tudott találni valakit. Ez engem is megnyugvással tölt el.

- Nem akarom, hogy azt hidd elveszem a helyedet vagy ilyenek. – magyarázkodott zavartan.

- Nem veszel el semmit, mert tudod, én előbb utóbb ehhez a tökéletes pasihoz költözök Manchesterbe. – Mosolyogtam, majd büszkén néztem Zlatanra, aki épp Kamillával beszélgetett.

- Nagyon szépek vagytok együtt. Látszik rajtatok, hogy igazán szerelmesek vagyok, és remélem, hogy ez a fotóimon is átjön majd.

- Biztosan így lesz, de lesznek még utómunkálatok?

- Persze. – Mondta és ekkor Kamilla szólított én pedig beültem Zlatan mellé a székbe. Az interjú az általunk kiválogatott kérdésekből állt, így nem volt semmi váratlan számomra. Volt szó a munkáról és egy kicsit a magánéletről is. Elmeséltük hogyan ismerkedtünk meg, majd azt is, mikor szakítottunk és három évig nem láttuk egymást. Számomra erről esett a legnehezebben beszélni, még úgy is, hogy azokban az időkben boldog voltam Stephan mellett.

- Mondjátok milyen volt az, amikor három év után újra láttátok egymást? – Tette fel a váratlan kérdés Kamilla.

- Ez nem volt a…- Kezdtem volna tiltakozni, de Zlatan leintett.

- Amikor újra láttam Lilit az nagyon jó érzés volt. Sokat gondoltam rá úgy is, hogy nem találkoztunk, én pedig nős voltam. A húgommal jöttek el egy PSG- Monaco mérkőzésre ahol Stephan is játszott. Lili így került oda.

- Lili neked milyen volt látni őt?

- Kamilla miért kérdezel ilyeneket? Ezeket nem válogattuk ki.

- Igen, de van egy pár, amit Paolo nézett ki. Válaszolnál?

- Jó. – Sóhajtottam fel. – Természetesen nagyon jó volt újra látni, de nyilván nem volt köztünk semmi, hiszen akkor még Stephannal jártam.

- Aki azon a karácsonyon akarta megkérni a kezedet, és te nemet mondtál.

- Igen, mert tudtam, hogy nem mehetek hozzá olyanhoz, akit bár imádok és az életemet nem tudnám nélküle elképzelni, nem szeretem szerelemmel.

- Onnantól kezdve vagytok egy pár?

- Hivatalosan még nem, de mindketten tudtuk, hogy nem múltak el az érzelmek. Főleg miután elhívtam egy hotelba és ott fellobbant köztünk a láng. – Mesélte Zlatan.

- Ez nagyon cuki. – Mosolygott Kamilla az én arcom viszont égő vörös volt. Nem szerettem az ilyenekről beszélni, hiszen ezek a titkok csak kettőnkre tartoznak.

 - Persze utána megint volt egy kis mosolyszünet, hiszen én azt hittem Lili újra Stephannal van.

- Igen, mert újra jóba lettünk, de már akkor csak, mint barátok és sok kép készült rólunk.

- Mikor mondható az, hogy tényleg együtt vagytok? – Nézett kérdő tekintettel Kamilla mi pedig egymásra néztünk egyszerre vágtuk rá.

- Az Európa Bajnokság óta.

- Az igazán jó esemény volt. – Nevetett fel a lány, akiből szintén előtörtek az emlékek. Az utolsó kérdés természetesen az eljegyzés volt, majd az esküvő.

- Még nem igazán tudjuk a pontos dátumot, de mindenképen ebben az évben tartjuk majd.

- Ennek igazán örülök. Akkor sok boldogságot és minden jót nektek.

- Köszönjük. – Mosolyogtam rá és elköszöntünk egymástól.

- Egész ügyesek voltunk. – Fogta meg a kezem Zlatan mikor már úton voltunk vissza Stephanékhoz.

- Igen, én is élveztem. Főleg a közös fotózást veled.

- Csinos voltál abba a ruhába, bár a mezbe voltál csak igazán kívánatos.

- Zlatan állj le! – Mosolyogtam zavartan. Helénáéknál újra beszélgettem anyámékkal, és megnyugtattam őket, hogy jól vagyok. Bár az igazsághoz hozzátartozott, hogy rémesen éreztem magam. Már bőven besötétedett mikor a fiúk kitalálták, hogy elmennek futni, így otthon maradtam Jurkával, Helénával és Kittivel.

- Lili jól vagy? – Érdeklődött anya miközben a Kamilla által elküldött interjút olvastam át.

- Nem igazán. Eléggé rossz a gyomrom mostanában, de szerintem csak elkaptam Zlatantól az enyhe influenzát.

- Milyen volt az interjú?

- Jó, csak furcsa. Még sosem csináltam ilyet, de úgy gondolom Zlatan miatt fontos volt.

- Ki kér sütit? – Lépett oda húgom egy nagy tálca csokoládés süteménnyel. Az édes illat megcsapta az orrom és a gyomrom újra felfordult. Azonnal felszaladtam az emeletre és újra berohantam a wc-be. Kifelé jövet pedig Helénával találtam szembe magam, aki annyira szép lett a szülés alatt. A pocakja pedig már tényleg hatalmasra domborodott.

- Mondd jól vagy? – Nézett rám.

- Csak a tesód rám ragasztotta az influenzát.

- Biztos, hogy ez a baj? – Húzta össze a szemöldökét.

- Igen, és hidd el, tudom, mi jár a fejedbe, de biztosíthatlak róla, hogy csináltam tesztet és negatív lett.

- Megjött már?

- Nem, de tudom, hogy nem vagyok az.

- Mi lenne, ha tennénk egy próbát? – Ajánlotta.

- Felesleges Heléna. – Hárítottam, ám barátnőm addig magyarázott, míg beadtam a derekam. Heléna előkeresett a fiókból egy tesztet majd a kezembe nyomta.

- Próba szerencse. Addig ne is menjünk le. Anyádék úgyis sütiznek az enyémmel. – Mondta miközben én megpróbáltam elvégezni a tesztet. -  A húgod remek szakács, akitől tanulhatnál. Tudtad, hogy a tesóm kedvenc édessége az almás pite?

- Miért ne tudnám? – Szóltam ki neki. – Kész vagyok.

- Akkor gyere ki és menjünk be a szobába. – Ajánlotta, ám mire beértünk a teszten már kivehető volt az eredmény. Mikor észrevettem földbe gyökerezett a lábam, majd szememet elfutották az örömkönnyek.

-Mi van már? – Kapta ki a kezemből a lány és ő is hasonló képet vágott. Mikor felocsúdtunk az eseményekből Heléna átölelt majd a fülembe suttogta. – Gratulálok kismama.

100. bejegyzés!! Szinte hihetetlen, hogy több mint egy éve megy a blog. Nagyon köszönöm a feliratkozóimnak, azoknak akik cserét kérnek, és az én cseréimet is elfogadták!! Annyira köszönöm, akik hozzászólásokat írnak. Nagyon sokat jelent!! Ma jött ki Zlatan videójátéka, a Zlatan Legends! ( kicsattan a szerénység) sajnos a játékot egyenlőre csak Almás telefonokra lehet beszerezni, de bízom hozzá, hogy minél hamarabb jön az androidos verzió. Addig is ha gondoljátok nézzétek meg, itt: Kattints 

3/36 ⚽️ Focista feleségek nyomán?! ⚽️

Zlatan: Türelmetlenül ültem a kocsiba és egyre idegesebb lettem. Wayne autója még mindig a házam előtt állt, és tudtam, addig nem mehetek be, amíg ő itt van. Idegesen doboltam a kormányon, és próbáltam a rádióban szóló zenére koncentrálni. Persze ez sehogy sem ment, így csak a telefonom csörgése tartott vissza attól, hogy rájuk törjem az ajtót. Ránéztem a kijelzőre ahonnan szöszi húgom képe mosolygott rám.

- Szia, tesó! - Köszönt vidáman.

- Hello, hogy vagy? Valami baj van? - Érdeklődtem és reméltem nincs gond a kicsivel.

-  Ugyan minden szuper, csak megakartam dicsérni Lilit a képek miatt, de mivel nem vette fel, úgy gondoltam téged hívlak. Mondjuk neked is gratulálok. Remek modell voltál.

- Köszönöm Heléna.

- Remélem nem zavartam meg semmit, mert Lili mindig felveszi, ha hívom és most...

- Nem zavartál meg semmit. Biztos csak nem ér rá. - Vágtam bele a szavába, és újra eszembe jutott, hogy csapattársam még mindig bent van nála.

- Jó hát akkor ti tudjátok, de remélem minden rendben.

- Igen, minden jó.

- Csak? - Kérdezte félénken mikor halotta mennyire lezártnak tekintettem a témát. Persze húgom nem abból a fajtából való, aki annyiban hagyja, ha sejt valamit így addig-addig faggatott, amíg elmondtam, hogy tegnap valami történt Lilivel és most Wayne van bent nála.

- Te tényleg ennyire hülye vagy? - Szegezte nekem a kérdést, és ez a vádló hang nagyon meglepett tőle.

- Miért mondod ezt?

- Annyira vak vagy Zlatan! Nem esik le? Lili elment mosdóba ahol Rooneyt találtad. Lili kibukott, és hazaakar utazni. Most meg a társad marasztalja. Még mindig semmi nem rémlik?

- Mégis minek kéne? - Értetlenkedtem továbbra is, mire húgom egy megadó sóhaj után belekezdett az észrevételébe.

- Valami olyan dolog történt, amit szégyell. - Fejezte be. – Talán a barátodnak is közel lehet hozzá.

- Úgy érted velük volt valami? Vagyis köztük? - Esett le és kezdtem nagyon kiborulni.

- Én nem mondtam ilyet, de mindenképpen kérdezz rá. Figyelj Zlatan, Lili szeret téged, viszont amiket Roo mondott neked jól láthatóan féltékeny rád. Mi van ha bepróbálkozott Lilinél?

- Felesége van.

- Akit már elég sokszor megcsalt.

- Ez nem igaz - Védtem meg.

- Annyira látszik, hogy nem olvasod a híreket. Mikor a felesége terhes volt többször megcsalta és alkalmanként is felröppennek ilyen pletykák. Nem is értem Coolen hogy bírja ki, bár gondolom a pénz és a gyerekek miatt.

- Erről én nem tudtam, de most lerakom, mert végre kijött. és tudnom kell, hogy Lili megy- vagy marad.

- Ne csinálj semmi hülyeséget világos? - Szolt Heléna aggódó hangon.

- Nyugi, nem leszek rossz fiú. Vigyázz magadra, és üdv a többieknek. Szeretlek Heléna.

- Én is Zlatan és puszilom Lilit. - Hallottam a vonal végén majd leraktam a készüléket és végre beállhattam a saját udvaromba.

Lili: Mikor Rooney elment még mindig remegtem, de tudtam, csak Zlatan iránti féltékenységből csinálja. Megállapodtunk, hogy egy ideig nem járok mérkőzésekre, ő pedig nem fogja soha felhozni a tegnap estét. Nem mondom, hogy nem haragudtam még mindig rá, de tudtam már tiszta fejjel gondolkodni és beláttam nem hagyom magára szerelmemet. A konyhába rendezkedtem mikor belépett az ajtón.

- Szia Lili. - Köszönt miközben levette a kabátját. Tekintete nagyon furcsán csillogott és úgy tűnt kicsit ideges.

- Mi volt az edzésen? Rendben volt minden? - Próbáltam valami témát felhozni.

- Elment, bár most eléggé rossz voltam.

- Mert?

- Egyszerűen nem tudtam odakoncentrálni. Végig az járt a fejembe mi volt veled tegnap, és hogy ha hazaérek, még itt leszel- e. Örülök, hogy itt vagy.

- Nem fogok elmenni, szóval megnyugodhatsz. - Léptem közel hozzá. - Szeretnék veled lenni, és veled tölteni annyi időt, amennyit még lehetséges. Januárba úgyis sokat leszünk külön.

- Miért mondod ezt? Hiszen lebeszéled a főnököddel a dolgokat és hozzám költözöl.

- Igen persze, de lehet még felmondási idő és...

- Mi volt köztetek Rooneyval? - Vágott bele a szavamba és ez a vádló hangsúly nagyon meglepett, ám a kérdése még jobban.

- Tessék? - Fordultam felé és próbáltam keményen a szemébe nézni. Nem akartam elgyengülni.

- Jól hallottad Lilien. Mi volt tegnap köztetek? Ugyanis valamit szégyellsz, és ezért akarsz elmenni nem?

- Félre érted a dolgokat.

- Igazán? Akkor miért volt itt? Miről beszélgettetek? - Szegezte nekem a kérdéseket, én pedig nem tudtam hogyan is kéne kezdeni. Biztos voltam benne, ha elmondom Zlatan azonnal nekimenne csapattársának. - Nem mondasz semmit?

- Figyelj, nem mondhatom el, ennyi. Fogadd el és örülj, hogy itt maradok, mert...- kezdtem volna valami idióta magyarázkodásba mikor telefonom csörgését hallottam meg. Zlatan a hang irányába indult majd mérgesen a kezembe nyomta a készüléket.

- A főnököd.

- Köszi. - Mosolyogtam rá, és izgatottan nyomtam rá a zöld gombra. A gyomrom picit görcsbe rándult, ahogy meghallottam Paolo hangját.

- Lilien csak gratulálni tudok, bár az igazat megvallva jól esett volna, ha szólsz erről a fotózásról, de most már nem számít.

- Sajnálom, eléggé hirtelen ötlet volt. - Magyarázkodtam.

- Semmi baj, ezek a képek tökéletesek, de amiért igazából hívlak az nem más, minthogy kaptam egy telefonhívást, egy angol laptól. Most kezdenek csak befutni, így eléggé sok mindenre rámennek amiből sok olvasót remélnek, és képbe jöttél náluk te.

- Én? - Csodálkoztam.

- Igen, hiszen Zlatan mennyasszonya vagy, amit nekem is az újságokból kellett megtudni.

- Még nagyon friss a dolog. - Kezdtem újra és nagyon kellemetlenül éreztem magam, hogy ennyi mindent eltitkoltam előle.

- Nem érdekes, rátok fér már, és legalább te se leszel olyan savanyú.

- Na de Paolo! - Háborodtam fel.

- Lilike, ez az igazság. Zlatan csak jót fog tenni neked. De térjünk vissza arra, amiért hívtalak. Mivel nálunk dolgozol, úgy lenne az igazi, ha itt jelennének meg az eljegyzéssel kapcsolatos hírek. Aztán az esküvő, és esetleg pár kép is mehetne. Elküldtem az angol lap sajtósát a búsba, de ez nagyon beindította a fantáziámat. Mondjuk, mesélhetnétek az első találkozásról, meg, mikor szakítottatok. Ott talán lehetne érzelmesebbre is venni, mert az olvasók imádják a drámákat.

- Paolo én nem fogok nyilatkozni nektek!

- De miért Lili? Ez egy remek lehetőség, neked is és a magazinnak is. Figyelj, van Spanyolországba egy nő, akinek szintén sportoló a férje. Mikor befutottak az a lap még sehol sem volt, most meg benne van a top tízbe. Egy kicsit te is felfuttathatnál minket. Akár a jövőhónapba is megcsinálhatnánk, és már a Februári címlapon lennétek, és ha szeretnéd, dupla oldalas lenne.

- Nem gondolom, hogy Zlatan ráérne, és nekem is volna egy két olyan dolog, amit nem telefonba akarok veled megbeszélni. 

- Ez elég komolyan hangzott. 

- Igen, mert komoly is. Paolo imádok a lapnál dolgozni, számomra a mai napig is hihetetlen, hogy megkaptam a munkát. Remek főnök vagy, és olyan helyekre jutottam el általatok, amiket még most is nehezen hiszek el. De kezd komolyabb lenni a kapcsolatunk Zlatannal. Nem akarom elszúrni, és vele akarok maradni, vagyis.... összeköltözünk, én pedig itt vállalnék munkát. - Osztottam meg vele és féltem válaszától. Egy darabig néma csend állt be köztünk, majd megköszörülte a torkát és így szólt. 

- Mindig is tudtam, hogy ez előbb-utóbb eljön, de arra kérlek, hogy jól gondold át a döntésed. Tudom, hogy a párod most Manchesterbe van, de mi van akkor, ha jövőre máshol lesz. Felőlem felbonthatjuk a szerződést, hiszen nem kényszeríthetlek semmire, de gondold át a dolgokat. A cikket pedig tényleg szeretném megcsinálni. 

- Rendben csináljuk meg. Megbeszélem Zlatannal és talán pár napon belül választ is tudok neked adni. - Vágtam rá, mert éreztem ennyivel tartozok neki. Mégiscsak ő a főnököm, aki nem teremtett le, hanem csak értelmesen vázolta a helyzetet. Na és mi bajom lehet abból, ha az emberek egy kicsit megismerik a magánéletünket? Sajnos ez elől úgysem menekülhetek el, így pedig jobb, ha felvállalom a dolgokat. Legalább nem fognak idiótaságokat irkálni se rólam, se Zlatanról. 

- Köszönöm Lili, és ha mindenképpen elakarsz menni, ígérem, segítek, hogy munkát találj.

- Komolyan? - Érzékenyültem el.

- Igen, hiszen sosem okoztál csalódást. De most mennem kell, csak ennyit akartam mondani. 

- Jó jelentkezek, és további jó szünetet. Szia, Paolo. 

- Neked is Lili és üdvözlöm a focistádat. - Szólt majd lerakta a készüléket. Elgondolkoztam a szavain, amik nagyon jól estek. Azt hittem Paolo mérges lesz rám, mert úgy gondolja, hátba támadom. Sosem akartam volna otthagyni ezt a melót, de a magánéletemet is néznem kellett.

- Mit akart a főnököd? - Hallottam szerelmem hangját a hátam mögött és kicsit összerezzentem. 

- Csak egy munkát ajánlott. 

- A jövő havi lapba? 

- Nem, az már kész. Azt megcsináltam már szünet előtt. Egy nagy éves áttekintés lesz a foci világából. Ilyen legjobb képek, meg ilyesmi. Nem sok meló volt vele, és legtöbbet saját anyagból dolgoztam. Jócskán vannak benne Európa Bajnokságos képek is, és a múlt év legfontosabb eseményei. Ilyenkor mindig van egy képes évértékelőm. 

- Rólam is van?

- Persze, hogy van. Kettő is. - Mosolyogtam rá. - Amikor otthagyod a P.S.G.-t, és amikor lemondod a válogatottat. Ez utóbbi eléggé fontos momentuma volt az évnek. 

- Örülök, hogy így gondolod. - Húzott közel magához. - meg annak is, hogy maradsz még egy kicsit. Nem akarom, hogy elmenj! 

- Gyere, üljünk le ide. - Húztam a kanapéra. - Elmondok mindent, hogy tisztán láss, de ígérd meg, hogy semmit nem teszel Waynel jó? Sőt még meg sem említheted neki. 

- Jó, oké, mondd. - Nézett rám komolyan én pedig egy nagy levegő vétel után elmeséltem a történteket. Zlatan figyelmesen hallgatta, és nem szólt közbe. Láttam rajta, hogy mérges és mikor befejeztem teljesen kiakadt. 

- Az a szemét barom! Mégis mit képzel magáról? Legszívesebben beverném a fejét!! 

- Megígérted, hogy nem teszel semmit. Zlatan kérlek, ne csináld már.  - Mondtam higgadtan. 

- Bántott téged és azt hiszi, hogy ez szó nélkül hagyom?

- Megígértem, hogy nem mondom el neked. Nagyon kérlek, ne tegyél semmit. Nem megyek a meccsedre és semmi baj nem lesz. Ilyen egyszerű. 

- Ilyen egyszerű? Még sosem láttalak annyira rossz állapotba, mint akkor és te csak ezt vágod rá? 

- Már átgondoltam, és vele is megbeszéltem a dolgokat. Részeg volt és...

- Az alkohol nem mentség semmire! Megígérem, hogy semmit nem teszek, de ha még egyszer csak rád néz én...

- Csss. - Húztam vissza. - Lépjünk már túl rajta! Amúgy is hírem van számodra. - Csillant fel a szemem és egyre izgatottabb lettem. - Szóval Paolo hívott én pedig elújságoltam neki mindent. Szerencsére egész jól fogadta, de a lényeg, hogy elfogadtam egy fotózást, amire felkértek minket. Akkor esünk túl rajta, amikor neked jó. Bár, örülnék neki, ha minél hamarabb Januárba, hogy már a Februári lapba ott legyen az interjúnk. Mit szólsz hozzá? 

- Mióta vállalsz el ilyeneket? - Mosolygott rám sunyin.  - Azt hittem te vagy „Miss elhatárolódok a nyilvános szereplésektől” Lilien. 

- Úgy volt, de Paolo ajánlatát nem utasíthatom vissza. Lesz egy fotózás, és egy interjú. Furcsa lesz a másik oldalon állni. 

- Nem egy nagy szám, de ha már ennyire belelendültél mi lenne, ha Regina ajánlatát is elfogadnád. Olyan kedves lány és hidd el nagyon profi. Az anyám ismeri a szüleit. Lili annyira szeretném. Megmutathatnák a kapcsolatunkat a világnak. - Bújt közelebb én pedig a mellkasára dőltem. - Büszke vagyok rád, és mindentől megakarlak védeni. De mivel tudom, hogy nem lehet jobb, ha felvállaljuk és teszünk egy bejelentést. Onnantól kezdve, ha akarod, nem kell nyilatkoztunk sehol sem. 

- Jó, megteszem. Amit csak akarsz. - Néztem mélyen a szemébe. - Olyan leszek, mint egy híresség. 

- Az akarsz lenni? 

- Dehogy is. - Nevettem fel. - Csak a buliba beszélgettem pár lánnyal, és vannak köztük olyanok, akik néha-néha interjúkat adnak és fotózásokon vesznek részt. Azt mondják élvezetes és jó dolog, mert attól még a saját munkájukat is tudják csinálni. Szóval lehetek sikeres fotós, és lehetek egyszerre a támaszod is, mint feleség. Nem akarok híresebb lenni, mint te, és nyilván lehetetlen is. Egyedül csak a munkámba akarok sikereket elérni. Esetleg elvégezhetnék egy sport riporteri tanfolyamot is. Itt Manchesterbe. Az újságírói papírom talán előny lenne egy ilyen elkezdéséhez. 

- Ezek igen jó tervek kicsim, bár szerintem nem kéne még elkezdened, főleg nem itt. 

- Miért mondod ezt? 

- Lehet már jövőre nem is leszek itt. - Állt fel és nagyon meglepett a kijelentése. 

- Miért? Hiszen szeretsz itt játszani, és már én is kezdem megszokni ezt a piros mezt.

- Sosem tudhatod, mit hoz a jövő Lili. Az én álmom az, hogy velem leszel, hozzám jössz és lesz egy csodálatos gyerekünk. A sorrend persze felcserélhető. - Csillant fel a szeme. - Körülvagyok véve kismamákkal. A húgom is, Alexandra is, és jó lenne, ha te is az lennél. Olyan csodálatos babánk lenne. - Csókolt bele a nyakamba majd a fülembe suttogta. - Gyönyörű anyukája és természetesen tökéletes apukája lenne. A miénk lenne a világ legtökéletesebb gyereke. - Búgta nekem pedig bevillant egy kép. Eltoltam magamtól és a szemébe néztem. - Valami rosszat mondtam? 

- Zlatan hányadika van? 

- December 30. miért?

- Azt hiszem, késik a menstruációm. - Hasított belém a felismerés, majd azonnal a mosdóba rohantam.

Sziasztok!! Remélem tetszett ez a rész. Ha gondoljátok írjatok véleményt, vagy észrevételt. Mindennek örülök. Puszi Nektek Andrea.

3/35 ⚽️ Mire elég egy bocsánatkérés? ⚽️

Zlatan:

Egész jó volt a buli és örültem, hogy Lili is kezdett feloldódni. Szerettem volna, ha belecsöppen ebbe a világba, hiszen ha velem van, ezeken az eseményeken gyakran kell részt vennie. A nagyfőnökkel beszélgettem mikor Lilire terelődött a szó.

- Mindjárt szólok neki. - Mondtam és tekintetemmel kutatni kezdtem, de sehol nem láttam. - Megkeresem és szólok neki. - Álltam fel a székből és a csajok felé indultam. - Nem láttátok Lilit?

- Azt hiszem mosdóba indult, bár már régóta bent van. - Nézett fel rám Pogba barátnője.

- Köszi, a lentibe?

- Igen. - Bólintottak egyszerre én pedig elindultam a folyosón. A mosdóhoz érve öklendezések hangját hallottam, majd pár perc múlva a ház ura lépett ki eléggé furcsa állapotban.

- Jól vagy? - Érdeklődtem. - Segítsek valamit?

- Már így is eleget segítettél. - Vetette oda mérgesen, és kicsit imbolyogva került ki. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, és mikor újra megtántorodott utána kaptam.

 - Wayne inkább ülj le! Hozok egy kis vizet.

- Fejezd már be a pátyolgatást! Nem vagyok egy kibaszott gyerek, aki segítségre szorul! - Mordult rám, ami a hirtelen bekövetkező csendben eléggé hangosnak bizonyult. - Hagyj békén, és húzz vissza a medencébe, vagy ahová akarsz!! - Nézett rám, és tekintete szikrákat szórtak felém. - De tudod, minek örülnék a legjobban? Ha eltakarodnál oda ,ahonnan jöttél! Miért kellett neked pont ide jönnöd? Azért, hogy szét bazd azt, amit én felépítettem? Milyen jogon jössz te ide és rombolod szét a csapatomat?

- Wayne mi a probléma? - Jött oda Blind majd egymás után a többi fiú.

- Semmi! Hagyjatok békén! Élvezzétek a bulit! - Szólt és ekkor sírást hallottam kiszűrődni az egyik szobából. Azonnal felismertem Lilit.

- Ez meg ki? - Nézett rám kérdőn Paul és a résnyire nyitott ajtó felé indult.

- Majd inkább én. Azt hiszem Lili az. -  Állítottam le, és félve nyitottam be a szobába, míg a többiek segítettek Waynek arrébb állni, aki eléggé megbántott a szavaival, de igyekeztem Lilire koncentrálni.

- Kicsim itt vagy? -  Kérdeztem és furcsa volt ez a sötét a fény után. Egyedül a kinti lámpák fénye világította meg a szobát, aminek közepén szerelmem ült a földön. Lábait felhúzna kuporgott és sírt. - Kicsim mi a baj? - Térdeltem le elé, és mintha egy álomból ébredt volna, rám emelte tekintetét.

- Zlatan én... sajnálom. - Suttogta és nem tudtam miről van szó.

- De mit? Mi történt kicsim? - Kérdeztem és hangom nagyon rémülten csengett. - Valaki bántott vagy, mi történt? Miért bújtál el ide?

- Mert... én...csak....

- Lili valaki olyat mondott, ami bántó? Esetleg az egyik lány? Ha igen mondd meg, és alaposan helyre rakom.

- Nem, nem. - Rázta a fejét és könnyei újra eleredtek.

- Akkor mi a baj?

- Nem mondhatom meg, és kérlek, vigyél haza! - Bújt hozzám és úgy kapaszkodott belém, mintha attól féle elszakít minket valami.

- Jó, de ha hazaértünk elmondod?

- Nem, nem tehetem.  - Állt fel és nem értettem mi történhetett. Egész végig semmi baja nem volt. Sőt nagyon jól érezte magát. A lányokkal is kijött és sosem láttam, hogy egyedül lett volna. Mégis ki bánthatta meg? Kisegítettem a szobából és miután elköszöntünk Coolentől elindultunk haza. Egész úton egy szót sem váltottunk, és fájt látni, hogy barátnőm szeméből folyamatosan peregnek a könnyek. Még így is annyira gyönyörű és törékeny volt. Mindentől megakartam védeni és nem akartam, hogy szomorú legyen. Lehúzódtam az út szélére, és neki szegeztem a kérdést.

- Lili mi a baj? Nem csinálhatod ezt! Jogom van tudni.

- Zlatan ne kérj tőlem ilyet, kérlek. Nem mondhatom el, mert ezzel nagy baj okoznék.

- Édes nekem mindent elmondhatsz. - Fogtam meg a kezét. - Megígérem, hogy senkinek nem mondom el, de nem tudok segíteni, ha nem beszélsz.

- Fogd már fel, hogy NEM! - Csattant fel.

- Jó, de az gondoltam, hogy nincsenek titkaink egymás előtt. - Vetettem oda és indítottam a kocsit. Amilyen gyorsan csak lehet hazaakartam érni és kialudni ezt az egészet. Hazaérkezésünkkor Lili azonnal a fürdőbe indult és megengedte a vizet. Újra sírt én pedig újra tehetetlenül álltam a történtek előtt. Mégis mi a jó fene történhetett, ami ennyire kibuktatta őt? Talán valamelyik lány mesélt valamit rólam? Lili mindig is féltékeny típus volt, így könnyen elhiheti még a legkisebb pletykát is. Mikor már több mint fél órája bent volt,  úgy gondoltam beviszem a hálóruháját. Benyitottam hozzá és a látvány szíven ütött. Csak némán meredt maga elé, smaragd szemei pedig vörösek voltak a sok sírástól.

- Kicsim ideje lenne aludni! Gyere jó? Kialszod magad és holnap könnyebb lesz.

- Én még nem vagyok elég tiszta!! Még mindig rettentően koszos vagyok. - Suttogta.

- Nem, már szinte vörös a bőröd a sok suvickolástól. - Vettem ki a szivacsot a kezéből. - Gyere, ki kérlek! Öltözz fel, én pedig addig csinálok egy nyugtatót teát.

- Nem kell tea és a segítséged sem kell! Egyedül is megtudok fürödni! - Mondta és újra suvickolni kezdte a bőrét. Úgy gondoltam nem hagyom magára, majd levetkőztem és beültem mögé a kádba. Örültem, hogy nem akar elhúzódni tőlem. Fejét a mellkasomnak támasztotta és halkan így szólt.

- Ne haragudj rám Zlatan! Elrontottam a bulit, pedig nem is akartam.

- Nem rontottál el semmit Lili!

- Mondanál nekem valami a saját nyelveden? Akármit csak ne értsem. Csak a hangodat akarom hallgatni és semmire se figyelni.

- Jó, de miért nem megyünk ki? Kezd elhűlni a víz. - Ajánlottam mire megrázta a fejét.

- Még mindig piszkosnak érzem magam Zlatan. Kérlek, mesélj valamit Svédül.

- Jó. - Sóhajtottam majd magyarázni kezdtem arról, hogy mennyire szeretem és, hogy hogyan képzelem el a jövőmet vele. Kicsit még jól is esett, hiszen megosztottam ugyan vele a terveimet ő mégsem  értett belőle semmit. Már majdnem félórája meséltem mikor egyenletes szuszogást hallottam. Lili elaludt rajtam, ami nem volt jó dolog. A víz már eléggé hideg volt, így óvatosan kiszálltam mögüle majd kiemeltem a kádból és az ágyra raktam. Egyszerűen csodálatos volt. Életem szerelme, akinek mindenképpen megakartam fejteni a titkát. Reméltem erre holnap sor kerül majd ennek reményébe hajtottam álomra a fejem.

Lili: A decemberi napfény pimasz sugara, majd friss kávé illat keltett fel álmaimból. Felültem az ágyon és a tegnapi napon gondolkoztam. Újra bevillant Wayne vágytól fűtött tekintete, és undorító alkoholos lehelete. Szinte éreztem bőrömön érintését, és a kávé illatot átvette az agyamba elraktározódott alkohol és izzadságszag, ami a férfiból áradt. Gyomrom azonnal felfordult és a mosdó felé szaladtam majd kiadtam tartalmát. Megint mocskosnak éreztem magam így beálltam a zuhany alá és dörzsölni kezdtem magam. Nem tudom mikor kerültem ágyba, de hálás voltam, hogy Zlatan nem kényszerített semmire, sőt mikor kértem még mesélt is azon a nyugtató hangján, amit annyira imádok.

- Jó reggelt kicsim. - Lépett be hatalmas mosollyal az arcán. - Főztem kávét és csináltam reggelit. Jobban érzed már magad?

- Nem igazán. - Vallottam be szomorúan miközben kiléptem a kabinból.

- Még mindig nem mondod el mi volt a baj?

- Nem. - Kerültem ki, és a szoba felé vettem az irányt. Előkaptam egy szabadidő nadrágot és egy melegebb pulóvert és öltözködni kezdtem, majd egy nagy elhatározásra jutottam.

- Mikor fogod elmondani nekem?

- Most nem, és menj ki, mert pakolnom kell! - Vettem elő a bőröndömet és igyekeztem elrejteni a könnyeimet előle. Biztos voltam benne, hogy nem akarom látni azt az embert, és ha itt maradok, találkoznom kell vele. Egyszerre undorodtam és féltem is tőle.

- Mi, de miért? - Kérdezte riadtan. - Elakarsz menni? De hát mérkőzésem lesz és megígérted, hogy ott leszel! Mégis hova mennél? Megbeszéltük, hogy csak Januárba mész vissza.

- Sajnálom, de most megyek.

- Lili nagyon kérlek, ne csináljuk ezt! Nem tudom mi történt tegnap, és ha nem akarsz róla beszélni, hát ne beszélj. De ne hagyj itt újra! - Jött oda és kivette a bőröndömet a kezemből.

- Hazakell mennem Zlatan. - Nyeltem a könnyeimet. - Sajnálom, de az első géppel amit elkapok, utazok Milánóba.

- Miért? Miért akarod tönkre tenni, ami olyan jól működik. Végre jók vagyunk együtt, és... végre azt látom, hogy te is akarod. Vagyis azt láttam, hogy te is akarod! Mitől gondoltad meg magad? Talán valamelyik lány mondott rólam valamit? Vagy mi történt? Lili ne hagy el, mert én abba beleőrülök.

- Senki nem mondott rólad semmit. Jól éreztem magam, csak... elmentem mosdóba és... akkor..... sajnálom. - Zokogtam és újra elkapott a hányinger. A mosdó felé futottam majd mikor végeztem visszatértem a szobába. A bőröndöm nem volt a helyén, ahogy a ruháim sem. - Zlatan ezt nem teheted. - Csörtettem le a konyhába ahol szerelmemet találtam. - Add vissza dolgaimat.

- NEM! - Csattant fel. - Nem fogom újra átélni azt, amit már egyszer átéltem! Tudom, hogy szeretsz és tudom, hogy velem akarsz lenni! Szóval itt maradsz. Nem adom vissza bőröndödet és nem kapod vissza a ruháidat sem. Most pedig elmegyek edzésre, és remélem, itthon leszel addig, amíg vissza nem jövök.

- Ezt nem csinálhatod! - Mérgelődtem.

- Akkor gyere velem és megbeszéljük útközben a dolgokat.

- Nem mehetek! Soha többé nem akarok a csapatoddal találkozni. - Osztottam meg vele riadtan és ő hozzám lépett majd átölelt.

- Ígérd meg, hogy nem mész el ameddig vissza nem jövök?

- Megígérem. - Bólintottam. - Meddig leszel távol?

- Maximum két óra hossza. Ígérem, sietek. - Nyomott egy puszit az arcomra majd magamra hagyott a lakásba.

Zlatan: Lehet gyerekes dolog, de tudtam csak így tarthatom vissza őt, ha elveszem a dolgait. Agyam végig a történteken kattogott és fájt a tudat, hogy újra elakar hagyni. Az edzésen sem voltam önmagam, hiszen gondolataim, végig Lilin jártak. Rengeteg labda vesztésem volt és semmi nem ment a kapuba. Mikor vége lett némán vonultam be az öltözőbe és álltam be a tus alá. Jólesett a meleg víz és próbáltam kicsit átgondolni a helyzetet. Ahogy ezen töprengtem, Rooney jött be. Láttam rajta, hogy eléggé másnapos, és jobbnak láttam, ha nem hozom fel a tegnap estét. Még mindig nem tudtam napirendre térni a felett, amiket a fejemhez vágott. Sosem adtam rá okot, hogy féltékeny legyen. Mindig is ő lesz a csapatkapitány és sosem veszem el tőle ezt a címet. Magamra kapkodtam a ruháimat, de mikor már az ajtóba voltam utánam szólt.

- Hogy van a barátnőd? 

- Eléggé rosszul, és nem tudok rajta segíteni. 

- Miért, talán mondta mi történt? - Puhatolózott, és én megráztam a fejem. 

- Tegnap még minden annyira jó volt, sőt fantasztikus. Mielőtt elindultunk a bulira még szeretkeztünk is a konyha asztalon. - Idéztem fel a csodás emléket, miközben kiléptem a tusolóból. Némán pakoltam az sport táskámba mikor úgy éreztem, le kell üljek, különben elszédülök.

- Ibra jól vagy? - Nézett rám Marcus és bár a szívem mélyén szégyelltem, akaratlanul is bekönnyesedett a szemem. Mivel ez nem sűrű látvány mindenki némán meredt rám én pedig fejemet lehajtva igyekeztem elrejteni a fájdalmamat, viszont ez nem sikerült. Senki nem mert hozzám szólni, így jobbnak láttam ha, megmagyarázom ezt a kínos helyzetet.

- Lili elakar menni, én pedig úgy érzem, semmit sem tehetek. Minden annyira fantasztikusan alakult köztünk. Igent mondott és az esküvő időpontját tervezgettük. Tegnap szuperül ment a munka és a buli előtt is jókedve volt. Sőt még ott is jól érezte magát. Sosem volt egyedül és láttam rajta, hogy élvezi a többiek társaságát. Aztán elment mosdóba és fogalmam sincs mi történt. Lehet hívta valaki vagy nem tudom, de az egyik szobába találtam rá miközben sírt. Hazavittem majd bealudt a kádba, reggel pedig ezzel az ötlettel állt elő. Nem bírom ki nélküle srácok. Vele terveztem el a jövőmet. - Néztem körbe köztük miközben szemet törölgettem. Mindenki csak nézett rám, de senki nem szólalt meg. Biztos furcsa volt nekik is hogy ennyire megtörtem előttük. Való igaz akkor sírtam utoljára mikor a fiam megszületett, de ez most nagyon a padlóra vágott. - Ha elmegy, én vele megyek srácok és nem érdekel semmi Eddig mindig az volt, amit én akartam, most feláldozok mindent csak, hogy vele legyek. 

- Zlatan ezt nem teheted meg!  - Szólalt fel Wayne. - Egy nő sem érdemli meg, hogy itt hagyd a csapatot. 

- Roo ez nem erről szól. Számomra Lili a minden és magasról teszek a csapatra. - Néztem fel és kemény szavaimtól szinte megfagyott a levegő. - Sajnálom, de ez nem tolom el újra. - Néztem mélyen a szemébe és lezártnak tekintettem a beszélgetést. Szinte csigalassúsággal vettem át a cipőmet és ugyanígy pakoltam be a táskámba is. Már csak ketten maradtunk Rooneyval, aki miután az utolsó csapattársunk is elköszönt felém lépett és így szólt. 

- Mi van akkor, ha Lili marad? 

- Annak örülnék a legjobban. De amennyire makacs.... 

- Én tudom mi volt a baja. - Vágott bele a szavamba. - Viszont nem mondhatom meg, mert megígértem neki. 

- Tessék? - Néztem rá értetlenül. Mi az, hogy ő tudja én meg nem. Lili nincs is jóba Waynel, nem hogy még titkaik legyenek. - Mégis mikor mondott neked bármit is? 

- Figyelj, tudom mi a baj, és segítek neked abba, hogy Lili veled maradjon. Mindent megteszek, ígérem, de ehhez annyit kérek, még legalább egy óráig ne menj haza. Addig megbeszélek vele mindent és megpróbálom meggyőzni. Ennyivel igazán tartozom a tegnapi miatt. - Nyújtotta felém a kezét. - Persze csak ha nem bánod. 

- Nem, de még mindig nem tudom miért mondtad azokat. - Kaptam az alkalmon és elfogadtam a békítő jobbot.

- Részeg voltam, és kicsúszott a számon.

- Wayne én sosem foglak kitúrni a posztodból. Ezt megígérem, hiszen a pályán mindenki egyenlő.

- Igen, de...

- Nincs semmi de! Te vagy a kapitány és a csapat első embere. - Néztem rá szigorúan. - Szóval akkor segítesz? 

- Legalábbis megpróbálok. - Szólt és elindultunk a kijárat felé majd ki- ki a maga autója felé. 

- Várj! - Szaladtam oda. - Utána elmond mi volt a baj? 

- Ezt csak ő mondhatja el neked. - Mondta, majd indított és elviharzott a távolba. 

Lili: Miután Zlatan elment nekiálltam elfogyasztani a reggelimet, majd tanakodni kezdtem, hogy mit tegyek. Nem akartam elmenni még véletlenül se, de azt is tudtam, ha maradok, Zlatannal kell mennem a mérkőzéseire. Soha többé nem akartam látni azt az embert, aki tegnap megszégyenítette a testem. Még ha nem is történt konkrét erőszak, akkor is undorító volt, az, ahogyan hozzámért, és az is mikor megcsókolt. Magamba elmosolyodtam, hogy bár sosem ütöttem meg senkit tegnap egész ügyesen ment. Felakartam hívni Helénát, hogy elmeséljem neki a történteket, de nem vette fel így egyedül lézengtem a lakásba. Bekapcsoltam a televíziót és valami film után kutattam, de szokásomhoz híven leragadtam az egyik sport csatornánál. Jóval dél körül kapunyitást hallottam és örültem, hogy végre megjött Zlatan. Gyorsan felugrottam, ám amikor megláttam ki áll az ajtó előtt szinte lefagytam. Tekintetünk találkozott én pedig nem voltam elég gyors így észrevett. 

- Lili, engedj be! Beszélni szeretnék veled.

- Hagyj békén és tűnj el! Elegem van belőled! - Kiabáltam hisztérikus hangon. Az ajtó nem volt bezárva így a félelmem nem volt alaptalan. 

- Nem foglak bántani vagy ilyenek, csak beszélni akarok veled. 

- NEM! Éppen pakolok, hiszen az első géppel repülök vissza Milánóba. 

- Éppen erről akarok veled beszélni. Zlatan kibukott... és még sírt is. - Hallottam kétségbeesett hangját és megütköztem a mondatán. 

- Mit csinált Zlatan? - Fordultam felé és egy nagy levegővétel után legyőztem félelmemet és beengedtem a focistát. 

- Jól hallottad. Ott mindenki előtt, csak úgy. Lili szeret téged és attól fél itt hagyod. Egy ökör voltam, és olyat tettem, amire nincs mentség. 

- Itt nem csak a tettekről van szó Wayne! Amiket mondtál az is milyen volt már? 

- Igen, tudom, de részeg voltam és...

- Nem foghatod az italra! - Csattantam fel. - Szidtad Ibrát és nekem is olyan dolgokat mondtál, amiket egy nős férfi nem mondhat egy másik nőnek! Imádom a feleséged, mert egy nagyon jó barátnőt ismertem meg benne. Jól éreztem magam a bulitokon, de te mindent elrontottál! Én pedig félek tőled és semmi kedvem minden mérkőzés előtt látni téged! Nem mondom meg Zlatannak amit tettél, de...

- Kössünk kompromisszumot. - Vágott bele a szavamba. - Te itt maradsz, én pedig amint megtudom, hogy a stadionba vagy próbálok nem a szemed elé kerülni. 

- Honnan tudjam, hogy nem csinálsz ilyet még egyszer? Nem mondhatom meg Zlatannak, hogy nem akarok veled találkozni, vagy nem akarok hozzátok menni. 

- Megígérem, hogy ez volt az első és az utolsó is. - Nézett rám és tekintetéből bűnbánás csillogott. Tudtam igazak a szavai, és az is becsülendő volt, hogy csapattársa miatt jött ide. - Figyelj, Lili ígérem, hogy nem leszek erőszakos veled soha többé. Szóval hogy döntesz?  - Kérdezte és én már pontosan tudtam mit fogok válaszolni.