3/7 ⚽️ Végleg összetörve!! ⚽️

Lili:

Boldogan szálltam ki a repülőből és még az esős Angliai levegő ellenére sem lohadt le a kedvem, mert már elképzeltem barátom arcát mikor bejelentem neki a nagy hírt. Mivel a telefonom sajnos döglődő állapotban volt nem tudtam értesíteni az érkezésemről. Láttam ugyan a hívásokat tőle, amik jóval éjfél után jöttek, de az érintő képernyőm nem reagált semmire. Nagyon reméltem nincs semmi komoly, és gondoltam, ha találkozunk, majd elmondja, amit telefonba szeretett volna. Míg vártam, hogy a táskám legördüljön a futó szalagról körbe néztem a váróba. Egy páron akadt meg a szemem, akik boldogan néztek egymásra. Mindkettőjük kezén ott csillogott a karika gyűrű és távolabb egy három év körüli kislányt figyeltek, aki pufi arccal nevetett szülei felé. Elméláztam a gondolaton, hogy milyen jó lenne már egy kislány, vagy egy kisfiú. Zlatané és az enyém. Maxi biztos megértené, sőt talán még örülne is egy kistestvérnek, hiszen már elég nagy hozzá, hogy felfogja a helyzetet. Tudtam, hogy ha szerelmemmel akarok lenni, akkor nincs más választásom. Neki van igaza, hiszen bárhol tudok fotózni, és talán Paolotól elég jó ajánlót fogok kapni, hogy felvegyenek egy másik újsághoz Angliába. A csomagom legördült a szalagról majd magam után húzva indultam a kijárat felé. Fogtam egy taxi és bemondtam a címet. Hihetetlenül izgultam, de fejben már túl voltam a felmondáson is. Úgy terveztem, ha elmondom Zlatannak Milánóba repülök és beadom a felmondásomat. Bíztam benne, hogy Paolo nem fogja rossz néven venni a döntésemet, és mellém áll, ha egy kis segítségre lesz szükségem. Mikor megállt a ház előtt a taxi a szívem már a torkomba dobogott. Kifizettem az utat majd a kapu kód benyomása után beléptem az üvegezett ajtón. Kicsit meglepett, hogy nyitva van, de úgy gondoltam akkor Zlatan biztos otthon van.

-          Zlatan itthon vagy? – Kiabáltam, de nem kaptam választ. – Zlatan, Lili vagyok! Itthon vagy? – Ismételtem meg miközben lepakoltam a dolgaimat a kanapéra. Meglepetésemre azonban nem Zlatan hanem Paul Pogba lépett ki az egyik vendégszobából két szőke lánnyal az oldalán, akik azonnal a fürdő felé vették az irányt.

-          Te meg mit keresel itt? – Nézett meglepetten a fekete fiú.

-          Ezt én is kérdezhetném. Csak nem buli volt tegnap?

-          Olyasmi. – Vágta rá.

-          Hol van Zlatan? – Érdeklődtem remélve, hogy megkapom a választ. – Talán alszik?

-          Lehet, de… nem. Elment.

-          Hova? – Kérdeztem és furcsa volt, hogy egyre idegesebbnek láttam. Tudtam, hogy titkol valamit.

-          Kérsz egy kávét? Vagy valamit? – Ment a konyha felé.

-          Nem, inkább felmegyek és megnézem Zlatant hátha mégis alszik. – Néztem rá és már alig vártam, hogy szerelmem karjai közt legyek.

-          De lehet, éppen öltözik. – Fogta meg a kezem és lehúzott a lépcsőről. Erre a mondatra nevetnem kellett.

-          Paul azt hiszed nem láttam még meztelenül?

-          De, de igen… csak… - Habogta össze- vissza majd a két lány kijött és az egyik így szólt hozzám.

-          Hol hagytad Zlatant Lolita?

-          Nem tudom, még csak most érkeztem. – De ő csak buta szemekkel, értetlenül nézett rám. Látszott rajta, hogy nem az eszéért szeretik a férfiak.

-          Bocsi akkor összekevertelek vele, de a szemeid olyan… nagyon Lolitásak.

-          Így van. – Helyeselt a másik lány is.

-          De ki az a Lolita? – Érdeklődtem és picit még jól is esett a tudat, hogy lehet, valami híres modellre hasonlítok. Ám a lány csak lazán így szólt.

-          Akivel Zlatan odafent hentereg.

-          Mi? – Jutott el tudatomig a mondat, majd a lépcső felé indultam, de Paul megállított.

-          Lili ne! Csak össze- vissza beszélnek… lehet inkább én megyek fel előbb és…

-          Engedj el! – Kiabáltam rá és szerelmem szobája felé vettem az irányt. Az ajtóban megálltam és féltem kinyitni. Tudtam, ha a szőkének igaza van minden álmom és minden eddigi jövő képem amit Zlatannal elképzeltem darabokra hullik. A család, a gyerekek és a boldog szerelmes jövő semmibe vész. Ráraktam a kilincsre a kezem és benyitottam. Zlatan hanyatt feküdt az ágyon, izmos mellkasán pedig ott pihent egy lány, aki akár az ikrem is lehetne. A felfogott kép után szemeim könnybe lábadtak és hisztérikus zokogásba törtem ki. Nem tudtam megmozdulni, mert végtagjaimat átjárta a zsibbadás. Zlatan sírásom hangjára felébredt majd mogyoró szemeibe riadalommal vegyes érzelmet láttam. A lány is felébredt mellőle, mert Zlatan rá ordított.

-          TAKAROD KI AZ ÁGYAMBÓL!!! – Rángatta ki és még meg sem várta, hogy ruháit felvegye a földről. Én még mindig csak álltam és zokogtam. Ahogy a lány kiment becsapta az ajtót utána.

-          Lili kérlek… - jött oda hozzám és megfogta a kezem. – Ez nem az, aminek tűnik én…

-          Miért? – Néztem fel rá. – Miért tetted?

-          Sajnálom, én…  - Kezdte volna a magyarázkodást, de nem akartam hallani. Felvettem a földről a lány ruháit és kiindultam a szobából. Zlatan pedig utánam.

-          Kérlek, várj meg!!! Lili beszéljük meg… én….

-          NEM KELL MAGYARÁZKODNI!!!! – Ordítottam és a lent álló lányhoz hajítottam a ruháit.  – Itt vannak a gönceid te büdös kurva!!! Most pedig mindenki takarodjon innen ki! – Mondtam mire Paul és a lányok is elmentek. Kettesbe maradtunk a lakásba és a szívembe egyre jobban felerősödött a fájdalom.

-          Lili figyelj… én…

-          Ne! Én is megyek, csak azt akartam, hogy ezek a ribancok ne lássák, amint összeomlok.

-          Kicsim. – Próbált közeledni.

-          Nem dőlök be újra a hazugságaidnak. Csak egy napot kellett volna kibírnod!!!

-          Nem vetted fel a telefont! – Támadt nekem.

-          Mert elromlott. Sajnálom, bedöglött az érintője és…. de nem is értem miért én magyarázkodok neked!  - Vettem fel a táskám.

-          Hova mész? Nem beszéljük meg?

-          Mégis mit? – Kérdeztem nyugodt hangon, mert minden érzés kihalt belőlem– Hogy megcsaltál? Hogy összetörted az álmaimat. Ha tudni akarod hozzád akartam menni. Ma akartam volna elmondani neked, hogy igent mondok és feladom az álmaimat MIATTAD!!! De te… JESSZUSOM ÉS MÉG TE FÉLTÉKENYKEDSZ GIANLUCARA!!!! – Nevettem fel kínomba.

-          Lili hiányoztál ez a lány pedig…. olyan volt, mint te és elvesztettem a fejem, de végig csak rád gondoltam. Hinned kell nekem! A szemei a haja és….

-          Soha nem csalnálak meg. SOHA! – Támadtam neki.

-          Lili!!

-          NE ÉRJ HOZZÁM!!! – Szóltam rá mikor megakarta fogni a kezem. Ezután pedig kiindultam a lakásból, de utánam szaladt. Szeméből hatalmas fájdalmat olvastam ki, de tudtam ez is csak a szín játék része. Vajon hány lánnyal feküdt össze, míg nem voltam itt?

-          BOCSÁSS MEG! – Fordított maga felé, majd magához húzott és megcsókolt. Vadul és szenvedélyesen, ahogy még soha. Örülten akartam, miközben a könnyeim csak hulltak a szememből. Fájdalmas volt és csodálatos ez a csók.  

-          Ne hagyj el. - Suttogta bele a fülembe, azonban ellöktem magamtól és keményen rá néztem.

-          Vége van… annyira vége! Ja és még valami. – Majd levettem a gyűrűm és a kezébe nyomtam. – Tartsd meg és ég veled!! - A reptérre kérettem magam egy taxival és meg sem álltam Milánóig. Egész úton csak zokogtam. Próbáltam nagy szemüveg mögé rejteni vörös szemeimet majd egy hotelba foglaltam szobát. Soha nem voltam még ott, de olyan hely kellett ahol nem ismernek meg, és nem találkozok olyannal, sem akit én ismernék. Nem érdekelt semmi, mert belül teljesen üres voltam és csalódott. A fájdalom szürke ködként telepedett rám. Minden hangot tompán érzékeltem és mikor becsuktam magam mögött az ajtót a földre rogytam. Nem tudom mennyi ideig bőgtem, mert arra eszméltem, hogy a földön fekszek és kopogtatnak az ajtón. Úgy látszik belealudtam a sírásomba. Feltápászkodtam a földről és kinyitottam az ajtót.

-          A vacsorája kisasszony. – Mosolygott rám a szoba pincér.

-          Köszönöm, de nem vagyok éhes.

-          Ez a hotel ajándéka. – Kedveskedett, majd mivel nem akartam megbántani felsóhajtottam és elvettem a tálcát. Busás borravalóval köszöntem meg a figyelmességét, amit hálálkodva fogadott. Leraktam a tálcát a kis asztalra és megnéztem a tartalmát. Volt rajta hús, gyümölcs és még egy kis csokoládé is desszertként. Cseppet sem voltam éhes így visszatettem a fedelét. Mivel a földön alvástól megfájdult a nyakam jobbnak láttam, ha veszek egy forró fürdőt. A telefonom újra csipogni kezdett, és láttam, hogy Zlatan hív. Már vagy huszadszorra mióta elmentem tőle. Örültem, hogy nem tudom felvenni, és elhatároztam holnap veszek egy másikat és megváltoztatom a telefon számom. Amíg folyt a víz bekapcsoltam a tabletemen zene lejátszót és véletlen lejátszási listára állítottam. Kellően felhangosítottam majd kényelmesen beleültem a vízbe. A habok magukkal ragadtak és a víz selymes érintése is jólesett fáradt lelkemnek. Teljesen üresnek éreztem magam, és a szemem teljesen felpuffadt a sok könnytől. Ez most más érzés volt, mint mikor eligazolt Párizsba vagy Manchesterbe, mert akkor tudtam szeret, és talán kitart mellettem, de most? Ahogy becsuktam a szemem újra magam előtt láttam azzal a zöldszeművel. Miközben a Pessenger let her go című száma ment a lejátszómon. A kezembe vettem majd nagy könny hullatások közepette a képeket kezdem nézegetni és gondolkodás nélkül eltávolítottam az össze Zlatannal kapcsolatos képemet. Vége volt és talán nem is az fájt, hogy vége hanem ahogyan vége lett. Szeretett engem egyáltalán? Vajon tudna engem szeretni akárki is anélkül, hogy megcsalna? Stephan is megcsalt és az is ugyanúgy fájt mint most. Minden férfi egyforma fasz és én újra csak magamra maradok. Nem kellett volna ennyire közel engednem magamhoz Zlatant mert megtanult játszani az érzelmeimmel. Lebuktam a víz alá és átfutott az agyamon, hogy fel sem jövök. Vajon mikor vennék észre, hogy meghaltam? Egyáltalán hiányoznék valakinek? Azoknak biztos nem akit tiszta szívvel szerettem. Ott van anyám és apám. Ha annyira akarnának látni biztos kiutaznának, de nem. Nem szabadott volna ennyire kötődnöm hozzá, hogy fájdalmat érezzek. Mégis hol van az a Lili aki Olaszországba jött? Az akarok lenni, aki keményen kiállt magáért és nem érzett semmit. Vissza kell őt hoznom, mert nem bánhatnak még egyszer így velem. Nem engedhetem meg, hogy összetörjek egy férfiért, aki csak a saját álmait kergeti és egy nagyképű idióta. Miért nem vettem eddig észre, hogy mégis milyen az igazi Zlatan?? Mennyiszer megígértem magamnak, hogy erős leszek és mégis akárhányszor megláttam ŐT a szívem kiugrott a helyéről. Hogy tehette ezt velem? A fejembe egymás után kavarogtak a gondolatok, majd mikor elfogyott a levegőm kidugtam a fejem a vízből, majd felkaptam az alvó ruhám és bebújtam az ágyba ahol azonnal elaludtam.

 Stephan:  

Reggel arra ébredtem, hogy Kitti hatalmas hanggal közelít a szobánk felé. Nem tudom mikor jött haza, és nem is értem miért nem alszik még hiszen ma nem kellett bemennie a bárba.

-          Stephan ébredj fel ezt látnod kell!! – Lépett be az ajtón majd egy magazint nyomott a kezembe.

-          Mi ez? – Pillantottam fel álmosan rá.

-          Olvasd már!! – Mutatott a cikkre ahol Zlatan, Lili és valami zöld szemű csaj képe volt. A cím pedig: „Vége a szerelemnek?”  - Mi a szar ez? – Néztem újra Kittire aki mérges pillantást vetett rám, és én olvasni kezdtem a cikket amibe az állt, hogy Zlatan félre lépett egy bizonyos Lolita Sánchez nevű lánnyal és Lili éppen rajta kapta őket. A lány nyilatkozott, hogy nem tudta, hogy Zlatannak van barátnője és kellemetlenül érintette az eset, hiszen Zlatan nagyon agresszívan viselkedett vele. Megfogta a karját és kiráncigálta az ágyból. A cikkben még az is benne volt, hogy Lili valószínűleg visszaadat a gyűrűt mert egy tegnapi repülőtéren elkapott kép szerint már nincs rajta. Ahogy elolvastam felnéztem barátnőmre és így szóltam. – Mondd, hogy ez nem igaz!!! 

-          Fogalmam sincs. A tesóm nem veszi fel és Zlatan számát pedig nem tudom.

-          Majd én. – Kászálódtam ki és kis kutakodás után Lili számát tárcsáztam, de hiába hiszen nem kaptam választ. Egyre idegesebb lettem, mert tudtam, ha ez igaz Lili újra kikészül. Nem volt más választásom így Zlatant is felhívtam, aki szerencsére felvette, bár a hangja nagyon furcsa volt.

-          Igen? – Szólt bele.

-          Hello én… Lili ott van veled? – Vágtam bele a közepébe.

-          Nincs, elment… én….. – Kezdte de nem fejezte be…

-          Jól vagy haver?

-          Nem, én…. 

-          Szóval igaz a cikk. Mégis hogy tehetted ezt Zlatan?? Lili már majdnem mindent feladott, te meg ezt csinálod??

-          Ne kiabálj velem, mert szétmegy a fejem. – Mondta.

-          Pont leszarom. Mit tettét már megint vele?? Ennyire… - Kerestem a szavakat. – HOL VAN LILI?

-          Nincs nálatok? – Kérdezte és mintha kitisztult volna a feje. – Azt hittem visszament Rómába.

-          Én meg azt, hogy veled van és már a közös jövőtöket tervezitek. Lili nagyon be volt zsongva, és kész lett volna mindent itt hagyni MIATTAD!!!!

-          Stephan de akkor hol van Lili? – Tette fel újra és hangja pánik szerűen csengett.

-          Fogalma sincs, de ha valami baja lesz…

-          Ne mond ezt!! – Állított le. – Összevesztünk, mert lefeküdtem egy lánnyal ő pedig ránk nyitott.

-          Hogy lehetsz ennyire ökör? – Csattantam fel. – Hogy engedhetted el??

-          Sajnálom én…

-          Egy rohad szemétláda vagy! – Vágtam rá majd kikapcsolta a telefonom és idegesen járkáltam a szobába Kitti pedig csak értetlenül nézett. Fogalmam sem volt mit kéne tennem. Lili túlságosan is gyenge jellem és nagyon hamar összetörik az események.

-          Kitti hol készült ez a kép? – Kérdeztem, de ő csak a fejét ingatta.

-          Nem tudom, mert az nem írják. Szerinted valami rosszat tesz magával?

-          Fogalmam sincs. A tesód nagyon labilis és az ilyen helyzeteket nagyon rosszul reagálja le. Ismerem már egy ideje és nagyon hamar összetörik. Vajon hol lehet? 

Lili:  

Napsütéses reggelre ébredtem majd kiléptem a teraszra és jólesően teleszívtam a tüdőmet az Októberi levegővel. Miután felöltöztem első dolgom az volt, hogy új telefont vegyek. Bementem a boltba ahol kedvesen fogadtak. Próbáltam mosolyogva az utasításokra figyelni és a kérdésekre. Nagyon sokféle telefont vettek elő amik árban sem voltak utolsók. Előkaptak egy olyan készüléket ami Zlatannak van és ekkor újra eszembe jutott.

-          Jól van? – Tudakolta az eladó.

-          Persze.. csak.. bocsánat. – Töröltem le a könnyeimet majd egy nagy levegő után biztatóan rámosolyogtam. – Ilyen nem kell. – Toltam félre majd legvégül egy Windows telefonra esett a választásom. Tulajdonképpen olyan mint az előző csak két kategóriával jobb.

-          Ha gondolja a telefon számait áttudom rakni, így semmi sem veszik el róla. – Ajánlotta a kedves lány.

-          Rendben az jó lenne köszönöm. Az új számom mi lesz?

-          Az marad ugyanaz.  – Mondta.

-          Nem lehetne másikat? – Érdeklődtem.

-          De ez is megoldható természetesen, de akkor….

-          Várjon. – Gondoltam át. – Nem kell másik szám. Maradhat az enyém. – Mentem bele majd pár perc múlva már a vadonatúj készülékemmel sétáltam vissza a hotelba. Az első hívásom Stephantól jött. Szinte éreztem, hogy tudja mi történt, mert Zlatan esetleg rajta is kereshetett engem. Nagyot sóhajtottam és beleszóltam.

-          Igen?

-          Te jó ég Lili hol vagy? – Hallottam aggódó hangját.

-          Milánóba, mert…

-          Mindent tudok és sajnálom, és kérlek, gyere haza. Ne foglalkozz a pletykákkal és azzal, amit összeírtak.

-          Hogy érted ez, hogy összeírtak? – Tudakoltam, de azonnal rájöttem miről van szó. Egy újságárus előtt haladtam el és az egyik lap címoldalán ott volt a képünk. Zlatané, enyém és az a ribancé. – Te jó ég.

-          Lili gyere haza!!

-          Visszahívlak. – Csaptam le és vettem egy lapot. Remegő kezekkel nyitottam szét és elolvastam a cikket. Mintha egy újabb kést szúrtak volna a mellkasomba minden egyes szóval. Nem sírtam, mert a könnyeim már elapadtak. Mégis hogy derült ki ilyen hamar mindez? Vajon mennyit fizettek ennek a ribancnak ezért a hírért? Mérgesen pattantam fel a padról és újra a hotelba kötöttem ki. Beléptem a szobába és levetettem magam az ágyra. Kis idő múlva a telefonom csörgött, de nem akartam felvenni és mivel még alig állítottam be rajta pár dolgot a rögzítő kapcsolt be amit valamilyen folytán kihangosítva hallottam.

-          Lili kérlek, ne nyomd ki. – Hallottam Zlatan hangját és a szívem egyre hevesebben vert. – Nem kell felvenned, ha nem akarod, csak hallgass végig. – Mondta mintha a gondolataimba olvasott volna. - Tudom a tettemre nincs mentségem és nem is fogom magam mentegetni. Ahhoz túlságosan messzire mentem, de szeretlek és adnod kell még egy esélyt. Lili én az életembe nem voltam még ilyen szerelem és sosem könyörögtem egy lánynak se soha. Nem az a fickó vagyok, aki könnyen meghatódik, vagy túl érzelgőssé válik, viszont most… - Mondta és hallottam, hogy elcsuklik a hangja. – Most nem akarok semmit csak téged és még egy esélyt kapni, hogy megmentsük ez a kapcsolatot. Tudom, hogy képesek vagyunk rá. Szeretlek Lili, és hívj fel. – Fejezte be és bontotta a vonalat én pedig újra és újra meghallgattam az üzenetet, holott csak kínoztam magam vele. A hangja és minden hiányzott. Kimentem a fürdőbe és még magamon is meglepődtem mennyire vörösek a szemeim. Hálát adtam az égnek, hogy nem kell a munkámra koncentrálni hiszen holnap van lapzárta és én időbe leadtam az anyagom.  Mivel eléggé éhes voltam rendeltem a szobába egy könnyű ebédet majd Zlatan hangjára újra elaludtam. Mindezek után is még mindig szerettem. Bőven este volt mikor magamhoz tértem. Úgy gondoltam belevetem magam a Milánói éjszakába majd felvettem egy dögös ruhát, és csináltam egy szexi sminket majd az egyik ismert szórakozó hely felé vettem az irányt. Gyorsan rendeltem egy erős italt és azonnal lehúztam. Szinte éreztem, hogy az alkohol végig fut a testemen és jólesően húztam mosolyra a számat. Ki nem szarja le Zlatant?? Ezer pasi akad nekem. Majd én megmutatom neki. Elmentem az első fiúval táncolni, aki felkért. Egy magas barna hajú, barna szemű igazi olasz pasi, akinek csak úgy szikrázott a tekintete és mozgásától felforrt a vérem. Az alkoholtól egyre ködösebb lettem és kezdtem fantasztikusan érezni magam. Szerencsére több tánc partnerem is akadt, de idővel mindegyikőjük hazaindult. Már hajnalodott, de én még mindig a pultot támasztottam. Miközben azon törtem a fejem, hogyan fogok visszajutni a hotelba egy ismerős hang szólalt meg mellettem.

-          Lili te meg mit keresel itt? – Felemeltem álmos fejem majd Gianluca arcát pillantottam meg.

-          Szia. – Nyújtottam felé karom, és majdnem leestem a bár székről, de ő a segítségemre sietett.

-          Lili te részeg vagy. Mi a fene történt? – Kérdezte aggódó hangon. – Gyere menjünk ki a levegőre. – Majd derekamnál fogva kikísért  ahol kiadtam gyomrom tartalmát. Picit szégyelltem magam, főleg mikor Gianluca egy zsebkendőt nyújtott amivel megtörölhettem a számat. A hideg kitisztította fejem és bánatos képpel néztem fel rá.

-          Bocsánat, én nem szoktam inni. – Osztottam meg vele.

-          Mi történ Lili? – Húzott egy padhoz és amíg én meséltem simogatta a hátam. Mindent elmeséltem neki töviről hegyire. A tervemet, a megcsalást és az újság cikket is. Gianluca pedig figyelmesen hallgatott és adogatta a zsepiket amikkel felitattam a könnyeimet.

-          Édes Lili. Hazaviszlek jó?

-          Nekem a csomagom…

-          Nem foglak egyedül hagyni. – Nézett mélyen a szemembe, és letölt egy könnycseppet az arcomról. – Menjünk. – Sürgetett és beültetett fekete kocsijába, és én azonnal elaludtam. Arra eszméltem, hogy átölel majd felkarol és kiemel az autóból. Karjaimat szorosan a nyaka köré fontam fejemet pedig a vállára hajtottam. Felnéztem szép barna szemeibe és így szóltam.

-          Mondták már, hogy mennyire szépek a szemeid?

-          Lili sokat ittál. – Mondta, de azért eleresztett egy kis mosolyt ami nagyon édessé tette. Bevitt egy szobába és gyengéden az ágyra rakott.

-          Aludj Lili. – Majd puha ajkait éreztem az arcomon, de a szemeimet már nem tudtam kinyitni a fáradságtól, de tudtam mellette jó kezekbe vagyok.  

3/6 ⚽️ Végleges döntés, végzetes baklövés? ⚽️

Sziasztok!!!! Ezt a részt nem csak az én elképzeléseim alapján készült, mert egy kedves lány is segített az ötletelésbe, és abba, hogy még jobb legyen a történet. A neve Mia és béta ként áll majd a segítségemre. :). 

Lili:

Bőven délutánba nyúlt az idő mikor felébredtem, és akkor is csak úgy terveztem egész nap csak a semmittevésnek fogom szentelni az életem. Stephan elment edzésre Kitti pedig a bárba töltötte az idejét. Gondolataim a tegnapi fotózáson és Gianlucán járt. Magamhoz fogtam a bérletet és végig olvastam a menetrendet. Láttam, hogy legközelebb idegenbe fog játszani a csapat és otthon, csak a következő hónap másodikán. Lett volna kedvem elmenni, de még nem tudtam hol fogok tartózkodni. A programjaimat sokszor a főnököm írja elő nekem. Persze nem panaszkodok, hiszen a fizetésem már nagyon jó, és sok olyan eseményre elmehetek ahova más csak álmodna. A munka társaim pedig egytől egyig híres focisták, vagy más sport ágakban jeleskedő ikonok. Büszke vagyok magamra, hogy huszonhét évesen itt tartok ahol ma. Talán ami hiányzik az életemből, az a házasság és egy baba. De vajon mikor fogom rászánni magam arra, hogy beadjam a derekamat életem szerelmének, aki most is több ezer kilométerre van tőlem. A kezemre néztem és szemügyre vettem a gyűrűmet, amit még Párizsba kaptam Zlatantól. Még mindig gyönyörűen csillogott és nekem abban a pillanatban annyira hiányzott az én Svéd hercegem. Szememet elöntötték a könnyek és a telefonom után kutattam. Bepötyögtem Zlatan számát és vártam, hogy felvegye. Sajnos ez nem történt meg, így mérgesen ledobtam a készüléket és a kanapéra roskadtam. Vajon miért nem veszi fel? Talán mérges rám, mert nem voltam ott a meccsén? De hát megérheti, hogy dolgozok. Megnyugtattam magam, hogy ő is edzésen van és biztos csak az öltözőbe hagyta a mobilját. Stephan csak bőven este jött haza, míg Kitti írt egy sms-t, hogy telt ház van és fogalma sincs, mikor jön haza. Barátom picit szomorú volt, de elfogadta a tényt. Már bőven vacsoráztunk, mikor megcsörrent a telefonom. Szinte, mint egy őrült rohantam a szobámba és felkaptam a telefonom.

-          Igen? – Kezdtem.

-          Szia, kicsim, hogy vagy? – Hallottam barátom búgó hangját.

-          Jól, csak nagyon hiányzol. – Ültem le az ágyra. – Hívtalak ma.

-          Igen, tudom, de nem bírtam felvenni, mert dolgom volt. Bocsáss meg, de látod amint tudtalak felhívtalak. Mi lenne ha Skypon beszélgetnénk? Akkor legalább láthatnálak is.

-          Ez szuper ötlet Zlatan. Akkor mindjárt beindítom. – Mondtam neki izgatott hanton, majd leraktam a mobilomat és beizzítottam a számító gépemet. Szerencsére nem kellett sok idő, míg megláttam a képernyőn keresztül Zlatan fáradt arcát.

-          Szia, Lili. – Mosolygott rám.

-          Hello. – Köszöntem vissza neki és egy puszit küldtem felé. – Így tényleg sokkal jobb.

-          Nekem is. Milyen volt a napod? – Érdeklődött.

-          Nem sok mindent csináltam. Bőven csak délután keltem fel, mert tegnap nagyon későn értem haza Milanóból.

-          Jaaa ott volt az a fotózás, ami miatt nem tudtál maradni a meccsemen. – Mondta vádló hangon.

-          Igen.

-          Legalább jól megfizették?

-          Igen, de nem ez a lényeg, hanem, hogy egy újabb fotó sorozatot csinálhattam.

-          Valami hírességgel? – Kérdezte és én nem akartam hazudni neki, de az igazságot sem mondhattam neki meg, hiszen tudom, hogy kiakadna. Úgy gondoltam terelek egy picit.

-          Olyasmi…

-          Focisták? – Trafált bele és mivel arcom vörösre váltott tudtam rájött. – Melyik klub fiaival voltál? Bár Milánóba kettő is van. Szóval Inter vagy A. C Milan?

-          Az utóbbi. – Sóhajtottam fel megadóan, és már előre féltem Zlatan válaszán, de csak maga elé hümmögött.

-          Értem, akkor biztos jól eltelt a napod, hiszen őket még ismered is a fesztiválról.

-          Igen, de miért beszélünk most erről?

-          Akkor miről beszéljünk? – Mosolyodott el olyan édesen, ahogy csak ő tud. Te jó ég mennyire a közelébe akartam volna lenni és mennyire kibaszottul hiányzott. Legszívesebben a nap minden pillanatában mellette lettem volna, de az álmaim is nagyon fontosak voltak.

-          Beszélhetnénk arról, hogy a következő meccseden már újra ott leszek a lelátón és nagy hanggal fogok neked drukkolni.

-          ÁÁÁÁ hagyjuk. – Hajtotta le szomorúan a fejét. – Nem tudom mi lesz…

-          Jó leszel!!!

-          Megint nem rúgtam gólt és egyre több a kritikusom.

-          Na és? Mikor nem szartad le őket? – Kérdeztem, mert ő pont olyan, hogy csak a saját véleménye számít.

-          De ez más Lili. Mellesleg gondolkoztam. – Kezdte és arca nagyon komolyra fordult.

-          Miről van szó? – Érdeklődtem ijedten.

-          Kettőnkről. Vagyis, hogy nekem ez nem fog menni Lili.

-          Tessék? – Hüledeztem. – Mi nem fog menni?

-          Ez az egész, hogy alig látlak és….

-          De dolgozom Zlatan ahogy te is és én sem vetem a szemedre.

-          Lili az más, mert én csak itt tudok focizni, de te…

-          Jó ezt most fejezzük be, mielőtt még veszekedni kezdenénk.  – Állítottam le és éreztem, hogy egyre feszültebb leszek.

-          Kicsim én már harminc öt éves vagyok, és nem akarom, hogy szórakozz velem. Szeretnék még egy gyereket tőled és szeretnélek elvenni, de ehhez az kell, hogy hagyd ott a munkádat és költözz hozzám. Kell, hogy legyen egy biztos pont az életembe. Nem akarok az üres lakásba hazajönni, egy mérkőzés után. Nem akarok így beszélgetni veled, mert érezni akarlak és átakarlak ölelni, megcsókolni. Lili legyél a feleségem és költözz hozzám.

-          Én nem tudom ezt megtenni. – Mondtam csendesen. – Erre az igazolásod előtt kellett volna gondolni. – Néztem rá szigorúan és utáltam, hogy bármiről kezdünk beszélgetni ez előkerül. Nem akartam balhézni vele, mert imádtam őt, de akkor sem hagyhatom magam. Nekem is vannak álmaim.  – Vagy akkor mielőtt nem írtam volna alá a szerződésemet, mert te MÁR AKKOR IS TUDTAD, hogy mi lesz a jövőd. – Mérgelődtem.

-          Mindig én leszek a bűnbak? – Forgatta meg a szemeit és szúrósan nézett rám.

-          Te is tehetnél a kapcsolatunkért egy kicsit többet. – Csattant fel.

-          Mégis mit? Már ne haragudj, de nem engedhetem meg, hogy mindig repülőzzek, és idióta meccseken ordítozzak, amiknek még csak nem is győzelem a vége. – Borultam ki, és érezem, hogy most túl messzire mentem.

-          Úgy látom nincs miről beszélnünk. - Hallotta szomorú hangját.

-          Ne haragudj, nem akartam ezt mondani. – Védekeztem.

-          Lili szeretsz te engem?

-          Mégis milyen idióta kérdés ez Zlatan? – Értetlenkedtem. – Persze, hogy szeretlek. Te vagy a legfontosabb férfi az életembe.

-          Akkor miért nem vagy velem testileg is…

-          Zlatan ne.. – Csuklott el a hangom.

-          Úgy látom akármennyire is szeretlek, te nem szeretsz eléggé, szóval én befejeztem. Sajnálom édes, de inkább legyen vége, minthogy akkor húzzuk egymás agyát.

-          Zlatan! – Pánikoltam mikor felfogtam szavait.

-          Bocsáss meg Lili. Majd még beszélünk. – Mondta és még mielőtt bármit is mondtam volna kikapcsolta a kamerát és bontotta a vonalat. Csak néztem a fekete képernyőt és hatalmas tanácstalanság és talán egy pici pánik is előtört belőlem. Nem veszíthetem el azt a férfit akiért mindent megtennék. Szeretem Zlatant, de imádom a munkámat is. Iszonyúan nehéz helyzetbe vagyok. Felálltam a székemből és a falon lévő képeinket nézegettem. Annyira boldogok voltunk mindegyiken. Miét vagyok ilyen, hogy megtalálom életem szerelmét, de mégsem élhetek vele. Utálom ezt a hülye helyzetet. Visszaültem a gépemhez és bepötyögtem a keresőbe Zlatan nevét. Rengeteg képet adott ki és mindegyiken iszonyúan jóképű és vonzó volt. Imádtam akkor is mikor mosolygott és akkor is mikor szigorú, vagy mérges. A szekrényem elé álltam és kivettem egy nagy utazó táskát, majd a fiókomból fehérneműt vettem elő. A fogasom tartalmát pásztáztam és megakadt a kezem azon a zöld ruhán amit tőle kaptam és aminek a vállfájára belülről Zlatan egyik inge volt akasztva. Magamhoz szorítottam a ruhadarabot, amin még érezni lehetett az illatát. Vagy csak beképzeltem? Elővettem a féltve őrzött Zlatan kollekciójából származó parfümömet, amit imádtam. Kivettem a dobozból és a csuklómra fújtam. A citrusos illat betöltötte a szobát és én mélyeket szippantottam a különleges illatból. Az utazó táskámra siklott a tekintetem, majd mély levegőt vettem és megcsóváltam a fejem. Mi a fenét tegyek? 

Zlatan

Kikapcsoltam a gépem és csak bámultam magam elé. Kibaszottul mérges voltam a helyzetre. Lehet, hogy igaza van Lilinek és tényleg én vagyok a hibás, de amikor a csillogó szemekkel újságolta azt a hírt, hogy négy éves szerződést ajánlottak fel neki, nem befolyásolhattam. Felálltam és kivonultam a konyhába. Utáltam, hogy ennyire üres a lakásom. A fiam elég rég nem volt nálam, mert elkezdődött az iskola. Ennek egy előnye volt, hogy így Alexandrával sem kellett beszélgetnem. Mindig is kínosan érintett, hogy még mindig úgy néz rám, pedig tudja, hogy soha nem lesz köztünk semmi. Az én szívem Lilié és már nem is tudnék más lányt szeretni. Kivettem egy üveg vizet a hűtőből, de igazából nem voltam szomjas. Semmit nem tudtam kezdeni magammal. Este volt, én pedig talán fáradt voltam, de biztos voltam benne, hogy aludni nem tudok. Levettem magam a kanapéra majd bekapcsoltam a televíziót. Az első hírnél felkaptam a fejem, ahol a tegnapi meccsünkről volt szó és arról, hogy megint nem rúgtam gólt. Mérges voltam, mert nem is ismernek és úgy kritizálnak. Mérgembe elhajítottam az üvegemet, ami hangosan a falhoz verődött. Bárcsak itt lenne velem Lili és átölelhetném. Eszméletlenül kívántam már a mézédes csókját, a bőre érintését és szerettem volna élőbe is belenézni smaragd szemeibe. Már csak a gondolattól, hogy mit csinálnék vele, merevedésem lett. Úgy gondoltam, jobb ha egy hideg zuhany alatt lehűtöm magam, ám ekkor színes bőrű barátom, Paul Pogba kopogtatott az üvegezett hátsó ajtón. Odamentem és kinyitottam neki.

- Csá haver. - Köszönt nekem majd én is üdvözöltem. 

- Mi van? - Néztem rá, miközben barátom már besétált a lakásomba és leült egy székre. Hajába most is valami különleges mintázat volt belenyírva. Bírtam nagyon, mert komolyan is lehetett vele beszélgetni, de kétség kívül minden hülyülésben benne volt. Fiatalabb nálam, így néha nekem kell visszafognom. Sokat beszélgetünk a fociról és minden másról. Stílusa kitűnik az egyszerű focisták közül, hiszen most is egy rózsaszínű ing és egy sötét farmer volt rajta, Aranylánca majdnem a combja közepéig lógott le. Levette a sapkáját majd így szólt: 

- Van egy kis buli a városban. Elmehetnénk... 

- Nincs kedvem bulizni. - Vontam meg a vállam egykedvűen. - Inkább aludnék.

- Ne már Zlatan! Lesz egy csomó csaj... 

- Nem érdekelnek a csajok, hiszen van barátnőm. Legalábbis remélem, még megvan.

- Valami gond van köztetek? - Húzta össze a szemöldökét én pedig elmeséltem neki a Skype-os beszélgetésünket. 

- Annyira hiányzik, és tudom, hogy szeret, de itt lehetne fotós vagy akármi. Én segítenék neki.- Zártam le a történetet, mire barátom csak komoly arcot vágott. 

- Nézd Zlatan! Szerintem hagyj neki egy kis időt. Most láthatta rajtad, hogy nem viccből mondtad ezeket. Lehet átgondolja és kedvező választ kapsz. 

- Jó, de mikor? - mondtam szomorúan és széttártam a kezem.

- Várj egy kicsit vele. - mondta együtt érzően. - ... és addig menjünk bulizni. - Állt fel. - Legalább kiengedjük a fáradt gőzt. Úgyis mindkettőnket kritizálnak, adjunk rá nekik okot. - kacsintott.

- Igazad lehet.- Mentem bele majd egy gyors zuhany után öltözködni kezdtem, míg barátom az XBOXomon játszott. Kivettem egy fekete inget, sötét farmert és már indulásra kész is voltam. Hajam összefogtam és egy gyors pillantást vetettem magamra tükörbe. " Vajon Lili mit gondolna ha látna?" - futott át agyamon a kérdés, és az is eszembe jutott, hogy elküldöm neki a szettemet, de ekkor barátom sürgető hangját hallottam lentről így gyorsan elvetettem ezt az ötletet. Egy pár sarokra volt a szórakozó hely, ahol mi a VIP részlegbe foglaltunk helyet. Barátom azonnal feltalálta magát a sok szép lány között, akik pár perc erejéig az asztalunkhoz jöttek. Volt köztük szőke, barna, fekete, de egyik sem mozgatta meg a fantáziámat, ami továbbra is Lili körül forgott. Már bőven benne voltunk az éjszakába é a kedvem is kezdett jobbra fordulni, így gondoltam felhívom Lilit, de ő nem vette fel. Négyszer, talán ötször is újrapróbálkoztam, de választ egyik hívásra sem kaptam. Újra elfogott a düh, de ekkor már az elfogyasztott alkoholtól mást is éreztem. Basszus, én vagyok Zlatan! Velem egy hülye picsa sem fog szarozni, Ha neki nem kellek, majd csak akad valaki akinek igen.  Amint ezen méláztam, egy barna hajú lány lépett az asztalomhoz. Paul egy vörös csajjal smárolt, így bőven volt hely mellettem. Belenéztem a szemébe és a szívem is megállt. A lány szemei kísértetiesen olyan zöldek voltak, mint szerelmemnek. Tűzpiros ruhája igazán figyelem felkeltő volt és nyakába akasztott ezüst lánca pedig bekúszott mellei közé, amik - el kell ismernem - igen vágy keltőek voltak. 

 - Szia, leülhetek? – Érdeklődött kedves hangján, majd egy mosolyt küldött felém, amitől arca két oldalán apró gödröcskék jelentek meg. 

- Igen, miért ne? Iszol valamit? 

- Igazából azért jöttem ide, mert a barát nőimmel fogadtunk, hogy te vagy a híres focista a Manchester Unitedből. Zlatan Ibrahimovic. – Mosolygott rám, miközben a haját tekergette zavarába. 

- Lehetséges. – Mondtam neki mire felsikkantott.

- Jaj, de jó. Tudtam, hogy te vagy az. Nyertem egy üveg vodkát. – Osztotta meg velem. 

- Gratulálok. Egészségetekre. – Szóltam utána, de a lány visszafordult. 

- Egyébként Lolitának hívnak. Lenne kedved velem táncolni? – Érdeklődött és rám emelte gyönyörű szemeit, amitől a gatyám picit szűkösnek bizonyult. Persze az eszemmel tudtam, hogy nem Lili, hanem LOLITA, de a szívemmel nem akartam elfogadni.

      Bólintottam, majd megfogtam puha kezét és a táncparkettre húztam. A lány a mellkasomig ért, de legalább jó rálátást biztosított kebleire. Tánc közben nem érdekelt senki, csak az ütemre és a lányra figyeltem, akinek tekergésétől kezdtem elveszteni a fejem. A zene megállt, mi pedig a bárpulthoz indultunk. Egymás után fogyasztottuk a keményebbnél keményebb italokat. Csak beszélgettünk és nevetgéltünk. Egyre jobban Lilit láttam a lányba. 

- Menjünk vissza táncolni.  – kiabálta nevetve és én újra engedtem neki. Újra meg újra körbetáncolt, csípőjét ágyékomhoz dörzsölte. Vággyal teli szemmel nézett rám fel rám. Kisimítottam egy apró tincset az arcából, mire harapdálni kezdte az ajkát. Egy barátnője lépett oda hozzánk. 

- Lili, meddig maradtok még? – Kérdezte, majd táncpartnerem spanyolul válaszolt neki, amit talán értettem is volna, ha nem azon agyaltam volna, hogy tényleg Lilinek szólították-e. 

- Bocsi, csak a barátnőm. – mondta nevetve, de látva zavarodott arcomat, hozzátette – Zlatan, jól vagy? 

- Az a lány Lilinek hívott, nem? 

- De igen. – Kuncogott fel édesen. – Van aki a Lolita miatt Lilinek hív, tudod: Lolita - Loli - Lili - rajzolt idézőjelet levegőbe - de neked… - Ám nem hagytam, hogy befejezze. Vadul és szenvedélyesen megcsókoltam, miközben végig Lili járt az eszembe. Beletúrtam dús, barna hajába és egyre szorosabban tartottam a karjaimban, miközben a nyelvem vad táncot járt az övével. Mikor ajkunk elvált, a lány csak habogott a csodálkozástól, de szeméből mást olvastam ki. 

- Menjünk haza. – Lihegtem. – Gyere Lili. – szóltam és kézen fogva a kocsimhoz vittem. Útközben írtam egy sms-t haveromnak, hogy leléptem. 

Szinte még be sem léptünk a lakásomba, szaggattam le a lányról a ruhát. A falnak döntöttem és belecsókoltam a nyakába, mire a lány felsóhajtott. Felkaptam karjaimba törékeny testét és felvonszoltam a szobámba. Nagy hévvel tettem le őt az ágyra, fölé kerekedtem, és újra belenéztem szemébe. 

- Annyira szeretlek, Lili. – suttogtam és mikor lekerült róla a fehérnemű is, vadul magamévá tettem. Nem érdekelt, hogy neki milyen - bár nyögdécselésével és karmolásával kifejezte élvezetét - csak a saját kielégülésem érdekelt. Végig Lili járt a fejembe és az alkoholtól gőzös agyam minden mást ignorált.

3/5 ⚽️ Amikor a munka szórakozás ⚽️

Stephan:

Másnap reggel nagy boldogan és egy fantasztikus éjszaka utáni euforikus állapotba keltem fel. Oldalamra fordultam és az alvó Kittit pásztáztam. Annyira békés, és nyugodt volt. Szája csukva volt és apró mosolyra húzódott mintha álmodna valamit. Remélem csak rólam. Egy lágy puszit leheltem rózsás arcára majd csendben kivonultam a konyhába. Egy tálcára készítettem meleg kávét, péksüteményt, vajat és egy kis cetlit amire ráírtam: „ Jó reggelt hercegnőm, jó étvágyat” , majd egyensúlyozva bevittem a szobába. Kitti már ébren fogadott és ahogy meglátta mi van a kezembe így szólt.

-          Te aztán tudod mi kell nekem. Farkas éhes vagyok. Köszönöm szerelmem. – Pillantott fel rám majd tekintete a cetlire tévedt. – Stephan annyira… - Hallottam meghatódott hangját.

-          Remélem jól aludtál. – Ültem le mellé és beszívtam haja illatát amit annyira imádtam.

-          Nagyon jól. Még sosem volt ennyire csodálatos éjszakám. – Nézett rám majd ujjait az enyémekbe kulcsolta. – Köszönöm Stephan, hogy veled lehetek, mert…

-          Cssss. – Állítottam le. – Semmit nem kell megköszönnöd, hiszen.. – Kezdtem, de ekkor meghallottam, hogy az ajtóval babrálnak. Bár mostanában Lilin kívül a tesómnak és Helénának is van kulcsa a lakásomhoz, mert ha ultrahangra vagy kontrollra mennek itt alszanak nálam. – Mindjárt jövök Kitti, addig egyél csak.

-          Rendben, és Stephan, tényleg köszönöm. – Mondta én pedig egy gyors csók után kiléptem a szobából és Lilit pillantottam meg.

-          Szia te meg? – Kérdeztem meglepődve majd mikor meghallotta a hangom felém fordult.

-          Szia Stephan. Sajnos hazakellet jönnöm, mert holnapra benyomtak egy melót. Jó lett volna meccsen ott maradni, de hát ez van. Paolo kitalálta, hogy utazzak Milánóba, mert az A.C. Milan játékosairól kell egy fotósorozatot készítenem. Új évad meg ilyen bemutató. Fogalmam sincs, mert még este kapom meg a részleteket.

-          Szóval innen fúj a szél. – Húztam el a számat, mire Lili mérgesen visszakérdezett.

-          Mi van? Mit akarsz ezzel mondani Stephan? – Hangja nagyon idegesen csengett.

-          Ne már Lili. A. C. Milan, Gianluca Lapadula.. és…

-          Te jó ég már megint képzelődsz!!! -  Állított le, de arca vörösben pompázott.

-          Ne már Lili. Mégis miért vállaltad volna el?

-          Nem elvállaltam, hanem rám osztották. A kettő baromira nem ugyanaz. Na és amúgy sem hiányozna egy újabb hatalmas balhé Zlatannal, hiszen így is látom rajta mennyire ki van, mert nem megy úgy a foci mit szeretné. Az előző meccsen nem rúgott gólt és rossz néven vette azt is, hogy ma hazajöttem. Hidd el nem önszántamból megyek, és az, hogy Gianluca ott lesz csak egy pici plusz dolog.

-          Perszeeee… - Nevettem fel, mire ő csak lazán belebökött az oldalamba.

-          Hihetetlen vagy és kombinálós. Amúgy meg hol van a tesóm?

-          A szobájába reggelizik. – Válaszoltam és inkább elfordultam nehogy meglássa mennyire zavarba lettem.

-          Miért talán fáj a lába?

-          Mondjuk úgy, hogy kicsit lefárasztottam az este. – Fordultam felé egy nagy levegő vétel után és mikor Lili értelmezte a mondatomat tátott szájjal nézett rám. Nagyon reméltem nem haragszik rám, és ezen még a kitörése sem javított.

-          Te meghúztad a húgomat?

-          Ő is akarta és már egy hónapja együtt vagyunk, hiszen ő a barátnőm és bár nem tudom neked hogy rémlik, de egy jó kapcsolatba elengedhetetlen a szexualitás. 

-          Igen persze, de ő a húgom… az én kicsi húgom. – Mondta vékony hangon. – Megrontottad a húgom…

-          Lili vigyáztam rá. – Guggoltam le elé. – Nem fogok neki fájdalmat okozni soha, mert beleszerettem.

-          Ugye védekeztetek? – Csillant fel benne az elismerés.

-          Persze. – Vágtam rá és mivel egyre kínosabbnak éreztem ezt a témát jobbnak láttam ha visszatérünk az eredetihez.

-          Szóval akkor újra találkozol az olasz focistával. Zlatan tudja?

-          Csak azt, hogy munka miatt jöttem haza, de azt, hogy kikkel dolgozom nem, és nem is kell neki tudni!! Drága Stephan nem kell semmit beleképzelni, mert őszintén mondom ez csak meló!

-          Felőlem. – Álltam fel megadóan és úgy gondoltam megnézem Kittit, de Lili elém állt.

-          Kérlek Stephan ne már! Nem tudom mi van hiszen én Zlatant szeretem, viszont Gianluca kedves volt velem azon a fesztiválon és jó volt vele beszélgetni. Mellesleg lehet, hogy neki is van barátnője, mert eléggé kiakadt ő is azon a cikken.

-          Csak ezután nehogy Svédország helyett úja Olaszország legyen a befutó pasik miatt. Kérlek vigyázz magadra mert ezek a fotós hiénák rád szállhatnak. Ne adj nekik okot Lili. Ne legyen nyílt terepen se puszi, se ölelés, se kézfogás semmi testi kontaktus. Oké?

-          Stephan…

-          Megígéred nekem Lili? – Néztem szigorúan a szemébe miközben picit megszorítottam a kezét. – Nem akarom, hogy bajba kerülj!!

-          Rendben megígérem. De Stephan ugye szereted a tesómat, mert nem bírnám elviselni, ha összetörve, látnám. - Mondta és én megnyugtatóan így szóltam.

-          Megnyugodhatsz, mert szerelmet vallottam neki.

-          Igazán? – Csillant fel szép szeme.

-          Igen, de most menj be hozzá.– Mosolygott, de aztán pár pillanat múlva utánam szólt. – Vagy inkább én mennék be meglesni. Nem baj? – Rebegtette meg előttem pilláit és én nem tudtam nemet mondani neki.

-          Jó, de lehet visszaaludt. – Mentem bele.

-          Köszi, és imádlak Stephan!  - Majd egy arc puszi után bevonult a testvére szobájába én pedig elvonultam a fürdőbe. 

Lili:

Bekopogtam a szobába, de mivel nem kaptam választ benyitottam mire testvérem kinyitotta a szemét és csodálkozva rám pillantott. Próbáltam kikerülni a földön heverő tálcát amin már csak a reggeli maradványai helyezkedtek el. Kitti felült majd csodálkozó hangon így kezdte.

-          Mikor értél haza?

-          Most. – Ültem végül le mellé.

-          Jó volt a meccs? – Kérdezte testvérem. Annyira más volt és mégis ugyanaz. Számomra mindig is az én táncos testvérkém marad aki hatalmas álmokat szövögetett és amikből sajnos a sérülés miatt nem lett semmi. Szerettem a húgomat és boldog voltam, hogy a közelembe van és vigyázhatok rá.

-          Elment, Zlatan nem rúgott gólt és mostanában nem megy neki annyira a játék.

-          Sajnálom, de biztos jobb lesz, hiszen ő Zlatan. – Nevetett fel.

-          De én úgy hallottam Stephan nagyon szép gólt rúgott tegnap és… ha jól tudom nem csak a kapuba talált be.  – Néztem rá sejtelmesen mire Kitti arca rákvörössé változott és szégyenlősen fejére húzta a takarót. 

-          Honnan tudod? – Kérdezte a takaró alól.

-          Stephan mondta.

-          Haragszol? – Nézett a szemembe újra és bár arca még mindig rózsás volt már nem remegett annyira a hangja az izgalomtól.

-          Dehogy, mert én örülök nektek!!

-          Akkor jó, mert azt mondta, hogy szeret.

-          Ez fantasztikus Kitti, és tényleg örülök, hogy végre boldog. Ugye vigyáztok egymásra ha én nem leszek itt?

-          Megígérem, és köszönöm. – Ölelt át én ekkor Stephan lépett be a szobába egy szál alsóba. Úgy gondoltam jobb ha kimegyek és kettesbe hagyom őket, így a nap további részét majdhogynem csak a szobámba töltöttem a gépem társaságába és Skypon keresztül pontosítottam a munka folyamataimat Paoloval. Korán elmentem lefeküdni és izgatottan vártam, hogy mi lesz holnap. Reggel Stephan vitt ki a repülő térre én pedig fel sem néztem a jegyzeteimből, csak mikor már szóltak, hogy hamarosan landolunk. Fogtam egy taxit és imádtam, hogy újra a számomra legkedvesebb városba tartózkodhatok. Átfutott az agyamon, hogy felhívom a legjobb barátnőmet, de mikor megláttam a csodaszép stadiont amihez annyi emlék fűzött Heléna helyett egy másik Ibarhimovic képe villant fel. Zlatané amikor még itt rúgta a gólokat és itt szerettünk egymásba. Borzasztóan hiányoztak azok az idők, és fájt arra gondolni, hogy soha nem jönnek vissza. Megmutattam az igazolványaimat az őröknek majd nemsokára feltűnt egy kedves ismerősöm Amanda aki a Milan stáb egyik  tagja volt. Már bőven benne van a korba, de még mindig nagyon pörög. Szőke haját kontyba fogva viseli és hatalmas mosollyal üdvözöl mikor meglát. Néha olyan mint egy nagymama akinek a klub és a játékosok a mindene. Rengeteg dolgot csinál egyszerre és egyszerűen nem lehet nem szeretni őt.

-          Lili!! – Ölel magához mint egy jó barátnőt. – Már vártalak, hiszen Paolo szólt, hogy érkezel.

-          Igen, jöttem amint tudtam. – Szóltam miközben elindultunk az öltözők felé ahonnan kihallatszott a sok férfihang.

-          Hamarosan jönnek a többiek is,de te vagy a lényeg. Elvégre te vagy a fotós.

-          Igen, de a stáb tagjait is remélem időben értesítette Paolo, mert kellenek a világosítók és…

-          Lili kérlek ne légy annyira ideges. Minden jó lesz, csak bekopogok ezekhez a nagy kamaszokhoz.

-          Igaz is hallottam mennyi a fiatal a csapatba. – Kaptam a mondatán.

-          Igen, alig lehet őket gatyába rázni, de majd megoldjuk és amíg ilyen jól haladnak nincs baj. Azt mondtam nekik, hogy a pályán tegyék oda magukat és a magánéletbe se balhézzanak és akkor nem lesz gond. Persze ezt az edzőjük is elmondja mindig. Mellesleg hogy viseli a Svéd tigrisem az Angol levegőt?

-          Eléggé jól indult, de most egy kicsit visszavett a tempóból. – Meséltem neki miközben kinyílt az öltöző ajtó és Amanda bement. Én jobbnak láttam ha kint maradok és csendben várom míg a fiúk szép sorba kiérnek az öltözőből. A fotózás egy tágasabb szobába terveztük és Amanda elvezetett engem oda és nagy kő esett le a szívemről mikor a csapatom többi tagja is megjelent. Gyorsan felállítottuk a lámpákat és minden szükséges dolgot. Dekorációnak természetesen egy pár labdát használtunk, de mivel az egyik rész kicsit ferde volt az egyik labda elgurult és én pufogva indultam a keresésére.

-          Csak nem ezt keresi a fotós kisasszony? – Hallottam a hátam mögül egy kedves hangot és mikor oda fordultam Gianluca csillogó tekintetét pillantottam meg kezébe a labdával. 

-          De igen, visszaadnád? – Indultam felé majd üdvözlés képen átöleltem ami nagyon jól esett. Erős karjaival magához szorított egy pár másodpercig aztán Amandra szakította meg ezt a pillanatot.

-          Drágaságaim akkor mivel már mindenki itt van szeretném ha délelőtt lezavarhatnánk egy a fotózást. Először is bemutatom Kovács Lilit akinek szeretném ha mindenki elfogadná a tanácsait. – Mutatott rám én pedig zavarba voltam a sok rám meredő férfi tekintettől. Főleg egy csodálatos barna szempár hozott zavarba aminek a pillantását a nap folyamán mindig a testemen éreztem. Amanda bemutatta a segítőimet is és végre elkezdődhetett a munka. Szerencsére egyik fiú sem volt annyira béna és profin hajtották végre az utasításaimat. Tíz óra körül Amandra elrendelte a negyed órás szünetet én pedig leültem egy székre és elővettem a kevés magammal hozott ennivalómat majd a fiúkat figyeltem akik csapatba verődve beszélgettek és viccelődtek. Váratlanul egy nagyon édes társaságot kaptam magam mellé Gianluca személyébe. 

-          Hello leülhetek? – Pillantott rám azokkal a csokoládé barna szemeivel.

-          Igen, persze. Hogy vagy?

-          Sok minden nem történik velem. Meccsekre járok és ennyi. Ez pont kitölti az életem. Persze néha megfűszerezem egy kis edzéssel. - Húzta mosolyra a száját.

-          Remek lehet.

-          Meg eléggé fárasztó. Veled mi van? Nem is beszéltünk a…

-          Cikk óta. – Vágtam a szavába mire ő csak bólintott.

-          Igen, az már majdnem egy hónapja volt, de örülök, hogy újra látlak és, hogy elvállaltad a munkát.

-          Nem volt sok választásom. – Osztottam meg vele mire kérdőn nézett rám így folytattam. – Paolo osztja ki a dolgokat és én nekem ez munka.

-          Ne mondd már, hogy ennyi helyes pasi között forogni nem élvezet?

-          Oké megfogtál, mert tényleg élvezem, de ez titok. – Emeltem az ujjamat a számhoz.

-          Amúgy meg az a cikk eléggé idiótaság volt. – Mondta egy kicsit komolyabb hangsúllyal.

-          Igen az. Már barátkozni sem lehet az embernek anélkül, hogy egy utolsó ribancnak néznék. – Válaszoltam picit szomorúan. - Már majdnem mindig figyelnem kell, hogy nincsenek- e a nyomomba mikor kilépek az utcán.

-          Üdv a világomba. – Nevetett fel. – Amúgy a pasid mit szólt hozzá?

-          Az hogy tajtékzott a dühtől és féltékenységtől enyhe kifejezés, de hát ő már csak ilyen. Túl Zlatan. A te barátnőd mit szólt rá? – Érdeklődtem mire nem szólt semmit csak némán hümmögött amit sehova sem tudtam tenni és végül megjött Amandra és újra indult a munka. A mezes fotózás után volt egy köznapi ruha is és amíg a fiúk öltöztek én újra néztem a képeket a gépemen. Kis idő múlva újra jött Amanda én pedig elindultam felkeresni a fiúkat. Egy függönnyel elzárt paravánhoz léptem és reméltem nem találok meztelen férfiakat, és mivel túl nagy volt a csönd hát elhúztam a lenge anyagot. Meglepetésemre Gianluca állt előttem egy szál alsóba. Tekintetemmel felmértem a tetoválásokkal díszített testét és el kellett ismernem tökéletes látványt nyújt.

-          Te aztán nem pazarolod az idődet az edzőterembe. – Próbáltam elviccelni azt, hogy majdnem tátott szájjal bámulom.

-          De nem ám. Tudod kell a fittség és ha jó a kondim akkor tovább bírom a pályán. Vagy máshol. – Ezután sokat sejtetően elmosolyodott én pedig jobbnak láttam, ha magára hagyom.

-          Na jönnek a fiúk? – Jött oda az egyik asszisztensem.

-          Igen, még csak Lapadulára várunk. 

-          Ó, hogy az a pasi mennyire édes. – Sóhajtott fel munkatársam. – Úgy tudom nincs barátnője, mert elhagyta a nője. Normális az ilyen? Ha ilyen sexi édes mosolyú, búgó hangú pasim lenne soha nem hagynám el. Lehet ráhajtok. Elvégre nincs barátnője.

-          Sok sikert. – Nevettem fel és valamiért mégis boldogság fogott el erre a tudatra, hogy az Olasz férfi egyedül van. A fotózással csak délután kettőre lettünk kész és én már eléggé fáradt voltam. Tudtam még a szerkesztőségbe is be kell ugranom és fájt a tudat, hogy hat óra előtt nem érek Rómába. Összepakoltam és megköszöntem az együttműködést a fiúknak. Boldog voltam, hogy gördülékenyen ment a munka és örültem, hogy Amanda is megvan elégedve azokkal a képekkel amiket a gépemen mutattam neki. Már kifelé indultam a stadionból mikor Gianluca hangját hallottam.

-          Lili.

-          Szia. Tessék? – Fordultam felé. – Mondd?

-          Csak megakarom köszönni a csapattársaim nevébe ezt a fotósorozatot és szeretném ha ezt elfogadnád tőlünk.

-          Mi ez? – Pillantottam a borítékra.

-          Ez egy bérlet az A. C. Milan meccseire amit ebben az évadba használhatsz. Arra jössz amelyikre csak akarsz.

-          Komolyan ez az enyém? – Vettem ki a borítékból a bérletet amin a csapat címere virított majd a fiúkról volt egy nagyon jó csapat fotó.

-          Igen, ez a tiéd, a csapat nevébe. – Dugta zsebre a kezét.

-          Köszönöm nektek, de most megyek. – Intettem neki és sajnos túl ügyetlenül fordultam meg így majdnem elcsúsztam a vizes talajon, de Gianluca az utolsó percben utánam kapott és magához szorított. Az esés elmaradt, és én a pólóján keresztül is éreztem kidolgozott mellkasát. Ajkunk csak milliméterekre volt egymástól és én szinte éreztem meleg leheletét amitől a gerincemen akaratlanul végig futott a forró borzongás. Riadtan tekintettem a szemébe ahol mintha vágy csillogását olvastam volna ki. Nem tudom meddig álltunk itt egymás karjaiba, de mikor észhez tértem megköszörültem a torkom és így szóltam.

-          Köszönöm, ha nem lettél volna itt biztos dobok egy hátast.

-          Csak csúszós az út….

-          Akkor én megyek. Köszönöm a jegyeket, és remélem minél hamarabb használni fogom. Üdvözlöm a fiúkat. Szia Gianluca.

-          Szia Lili és vigyázz magadra.  – Hallottam még erős hangját én pedig miközben taxit hívtam még mindig az események hatása alatt álltam.