3/5 ⚽️ Amikor a munka szórakozás ⚽️

Stephan:

Másnap reggel nagy boldogan és egy fantasztikus éjszaka utáni euforikus állapotba keltem fel. Oldalamra fordultam és az alvó Kittit pásztáztam. Annyira békés, és nyugodt volt. Szája csukva volt és apró mosolyra húzódott mintha álmodna valamit. Remélem csak rólam. Egy lágy puszit leheltem rózsás arcára majd csendben kivonultam a konyhába. Egy tálcára készítettem meleg kávét, péksüteményt, vajat és egy kis cetlit amire ráírtam: „ Jó reggelt hercegnőm, jó étvágyat” , majd egyensúlyozva bevittem a szobába. Kitti már ébren fogadott és ahogy meglátta mi van a kezembe így szólt.

-          Te aztán tudod mi kell nekem. Farkas éhes vagyok. Köszönöm szerelmem. – Pillantott fel rám majd tekintete a cetlire tévedt. – Stephan annyira… - Hallottam meghatódott hangját.

-          Remélem jól aludtál. – Ültem le mellé és beszívtam haja illatát amit annyira imádtam.

-          Nagyon jól. Még sosem volt ennyire csodálatos éjszakám. – Nézett rám majd ujjait az enyémekbe kulcsolta. – Köszönöm Stephan, hogy veled lehetek, mert…

-          Cssss. – Állítottam le. – Semmit nem kell megköszönnöd, hiszen.. – Kezdtem, de ekkor meghallottam, hogy az ajtóval babrálnak. Bár mostanában Lilin kívül a tesómnak és Helénának is van kulcsa a lakásomhoz, mert ha ultrahangra vagy kontrollra mennek itt alszanak nálam. – Mindjárt jövök Kitti, addig egyél csak.

-          Rendben, és Stephan, tényleg köszönöm. – Mondta én pedig egy gyors csók után kiléptem a szobából és Lilit pillantottam meg.

-          Szia te meg? – Kérdeztem meglepődve majd mikor meghallotta a hangom felém fordult.

-          Szia Stephan. Sajnos hazakellet jönnöm, mert holnapra benyomtak egy melót. Jó lett volna meccsen ott maradni, de hát ez van. Paolo kitalálta, hogy utazzak Milánóba, mert az A.C. Milan játékosairól kell egy fotósorozatot készítenem. Új évad meg ilyen bemutató. Fogalmam sincs, mert még este kapom meg a részleteket.

-          Szóval innen fúj a szél. – Húztam el a számat, mire Lili mérgesen visszakérdezett.

-          Mi van? Mit akarsz ezzel mondani Stephan? – Hangja nagyon idegesen csengett.

-          Ne már Lili. A. C. Milan, Gianluca Lapadula.. és…

-          Te jó ég már megint képzelődsz!!! -  Állított le, de arca vörösben pompázott.

-          Ne már Lili. Mégis miért vállaltad volna el?

-          Nem elvállaltam, hanem rám osztották. A kettő baromira nem ugyanaz. Na és amúgy sem hiányozna egy újabb hatalmas balhé Zlatannal, hiszen így is látom rajta mennyire ki van, mert nem megy úgy a foci mit szeretné. Az előző meccsen nem rúgott gólt és rossz néven vette azt is, hogy ma hazajöttem. Hidd el nem önszántamból megyek, és az, hogy Gianluca ott lesz csak egy pici plusz dolog.

-          Perszeeee… - Nevettem fel, mire ő csak lazán belebökött az oldalamba.

-          Hihetetlen vagy és kombinálós. Amúgy meg hol van a tesóm?

-          A szobájába reggelizik. – Válaszoltam és inkább elfordultam nehogy meglássa mennyire zavarba lettem.

-          Miért talán fáj a lába?

-          Mondjuk úgy, hogy kicsit lefárasztottam az este. – Fordultam felé egy nagy levegő vétel után és mikor Lili értelmezte a mondatomat tátott szájjal nézett rám. Nagyon reméltem nem haragszik rám, és ezen még a kitörése sem javított.

-          Te meghúztad a húgomat?

-          Ő is akarta és már egy hónapja együtt vagyunk, hiszen ő a barátnőm és bár nem tudom neked hogy rémlik, de egy jó kapcsolatba elengedhetetlen a szexualitás. 

-          Igen persze, de ő a húgom… az én kicsi húgom. – Mondta vékony hangon. – Megrontottad a húgom…

-          Lili vigyáztam rá. – Guggoltam le elé. – Nem fogok neki fájdalmat okozni soha, mert beleszerettem.

-          Ugye védekeztetek? – Csillant fel benne az elismerés.

-          Persze. – Vágtam rá és mivel egyre kínosabbnak éreztem ezt a témát jobbnak láttam ha visszatérünk az eredetihez.

-          Szóval akkor újra találkozol az olasz focistával. Zlatan tudja?

-          Csak azt, hogy munka miatt jöttem haza, de azt, hogy kikkel dolgozom nem, és nem is kell neki tudni!! Drága Stephan nem kell semmit beleképzelni, mert őszintén mondom ez csak meló!

-          Felőlem. – Álltam fel megadóan és úgy gondoltam megnézem Kittit, de Lili elém állt.

-          Kérlek Stephan ne már! Nem tudom mi van hiszen én Zlatant szeretem, viszont Gianluca kedves volt velem azon a fesztiválon és jó volt vele beszélgetni. Mellesleg lehet, hogy neki is van barátnője, mert eléggé kiakadt ő is azon a cikken.

-          Csak ezután nehogy Svédország helyett úja Olaszország legyen a befutó pasik miatt. Kérlek vigyázz magadra mert ezek a fotós hiénák rád szállhatnak. Ne adj nekik okot Lili. Ne legyen nyílt terepen se puszi, se ölelés, se kézfogás semmi testi kontaktus. Oké?

-          Stephan…

-          Megígéred nekem Lili? – Néztem szigorúan a szemébe miközben picit megszorítottam a kezét. – Nem akarom, hogy bajba kerülj!!

-          Rendben megígérem. De Stephan ugye szereted a tesómat, mert nem bírnám elviselni, ha összetörve, látnám. - Mondta és én megnyugtatóan így szóltam.

-          Megnyugodhatsz, mert szerelmet vallottam neki.

-          Igazán? – Csillant fel szép szeme.

-          Igen, de most menj be hozzá.– Mosolygott, de aztán pár pillanat múlva utánam szólt. – Vagy inkább én mennék be meglesni. Nem baj? – Rebegtette meg előttem pilláit és én nem tudtam nemet mondani neki.

-          Jó, de lehet visszaaludt. – Mentem bele.

-          Köszi, és imádlak Stephan!  - Majd egy arc puszi után bevonult a testvére szobájába én pedig elvonultam a fürdőbe. 

Lili:

Bekopogtam a szobába, de mivel nem kaptam választ benyitottam mire testvérem kinyitotta a szemét és csodálkozva rám pillantott. Próbáltam kikerülni a földön heverő tálcát amin már csak a reggeli maradványai helyezkedtek el. Kitti felült majd csodálkozó hangon így kezdte.

-          Mikor értél haza?

-          Most. – Ültem végül le mellé.

-          Jó volt a meccs? – Kérdezte testvérem. Annyira más volt és mégis ugyanaz. Számomra mindig is az én táncos testvérkém marad aki hatalmas álmokat szövögetett és amikből sajnos a sérülés miatt nem lett semmi. Szerettem a húgomat és boldog voltam, hogy a közelembe van és vigyázhatok rá.

-          Elment, Zlatan nem rúgott gólt és mostanában nem megy neki annyira a játék.

-          Sajnálom, de biztos jobb lesz, hiszen ő Zlatan. – Nevetett fel.

-          De én úgy hallottam Stephan nagyon szép gólt rúgott tegnap és… ha jól tudom nem csak a kapuba talált be.  – Néztem rá sejtelmesen mire Kitti arca rákvörössé változott és szégyenlősen fejére húzta a takarót. 

-          Honnan tudod? – Kérdezte a takaró alól.

-          Stephan mondta.

-          Haragszol? – Nézett a szemembe újra és bár arca még mindig rózsás volt már nem remegett annyira a hangja az izgalomtól.

-          Dehogy, mert én örülök nektek!!

-          Akkor jó, mert azt mondta, hogy szeret.

-          Ez fantasztikus Kitti, és tényleg örülök, hogy végre boldog. Ugye vigyáztok egymásra ha én nem leszek itt?

-          Megígérem, és köszönöm. – Ölelt át én ekkor Stephan lépett be a szobába egy szál alsóba. Úgy gondoltam jobb ha kimegyek és kettesbe hagyom őket, így a nap további részét majdhogynem csak a szobámba töltöttem a gépem társaságába és Skypon keresztül pontosítottam a munka folyamataimat Paoloval. Korán elmentem lefeküdni és izgatottan vártam, hogy mi lesz holnap. Reggel Stephan vitt ki a repülő térre én pedig fel sem néztem a jegyzeteimből, csak mikor már szóltak, hogy hamarosan landolunk. Fogtam egy taxit és imádtam, hogy újra a számomra legkedvesebb városba tartózkodhatok. Átfutott az agyamon, hogy felhívom a legjobb barátnőmet, de mikor megláttam a csodaszép stadiont amihez annyi emlék fűzött Heléna helyett egy másik Ibarhimovic képe villant fel. Zlatané amikor még itt rúgta a gólokat és itt szerettünk egymásba. Borzasztóan hiányoztak azok az idők, és fájt arra gondolni, hogy soha nem jönnek vissza. Megmutattam az igazolványaimat az őröknek majd nemsokára feltűnt egy kedves ismerősöm Amanda aki a Milan stáb egyik  tagja volt. Már bőven benne van a korba, de még mindig nagyon pörög. Szőke haját kontyba fogva viseli és hatalmas mosollyal üdvözöl mikor meglát. Néha olyan mint egy nagymama akinek a klub és a játékosok a mindene. Rengeteg dolgot csinál egyszerre és egyszerűen nem lehet nem szeretni őt.

-          Lili!! – Ölel magához mint egy jó barátnőt. – Már vártalak, hiszen Paolo szólt, hogy érkezel.

-          Igen, jöttem amint tudtam. – Szóltam miközben elindultunk az öltözők felé ahonnan kihallatszott a sok férfihang.

-          Hamarosan jönnek a többiek is,de te vagy a lényeg. Elvégre te vagy a fotós.

-          Igen, de a stáb tagjait is remélem időben értesítette Paolo, mert kellenek a világosítók és…

-          Lili kérlek ne légy annyira ideges. Minden jó lesz, csak bekopogok ezekhez a nagy kamaszokhoz.

-          Igaz is hallottam mennyi a fiatal a csapatba. – Kaptam a mondatán.

-          Igen, alig lehet őket gatyába rázni, de majd megoldjuk és amíg ilyen jól haladnak nincs baj. Azt mondtam nekik, hogy a pályán tegyék oda magukat és a magánéletbe se balhézzanak és akkor nem lesz gond. Persze ezt az edzőjük is elmondja mindig. Mellesleg hogy viseli a Svéd tigrisem az Angol levegőt?

-          Eléggé jól indult, de most egy kicsit visszavett a tempóból. – Meséltem neki miközben kinyílt az öltöző ajtó és Amanda bement. Én jobbnak láttam ha kint maradok és csendben várom míg a fiúk szép sorba kiérnek az öltözőből. A fotózás egy tágasabb szobába terveztük és Amanda elvezetett engem oda és nagy kő esett le a szívemről mikor a csapatom többi tagja is megjelent. Gyorsan felállítottuk a lámpákat és minden szükséges dolgot. Dekorációnak természetesen egy pár labdát használtunk, de mivel az egyik rész kicsit ferde volt az egyik labda elgurult és én pufogva indultam a keresésére.

-          Csak nem ezt keresi a fotós kisasszony? – Hallottam a hátam mögül egy kedves hangot és mikor oda fordultam Gianluca csillogó tekintetét pillantottam meg kezébe a labdával. 

-          De igen, visszaadnád? – Indultam felé majd üdvözlés képen átöleltem ami nagyon jól esett. Erős karjaival magához szorított egy pár másodpercig aztán Amandra szakította meg ezt a pillanatot.

-          Drágaságaim akkor mivel már mindenki itt van szeretném ha délelőtt lezavarhatnánk egy a fotózást. Először is bemutatom Kovács Lilit akinek szeretném ha mindenki elfogadná a tanácsait. – Mutatott rám én pedig zavarba voltam a sok rám meredő férfi tekintettől. Főleg egy csodálatos barna szempár hozott zavarba aminek a pillantását a nap folyamán mindig a testemen éreztem. Amanda bemutatta a segítőimet is és végre elkezdődhetett a munka. Szerencsére egyik fiú sem volt annyira béna és profin hajtották végre az utasításaimat. Tíz óra körül Amandra elrendelte a negyed órás szünetet én pedig leültem egy székre és elővettem a kevés magammal hozott ennivalómat majd a fiúkat figyeltem akik csapatba verődve beszélgettek és viccelődtek. Váratlanul egy nagyon édes társaságot kaptam magam mellé Gianluca személyébe. 

-          Hello leülhetek? – Pillantott rám azokkal a csokoládé barna szemeivel.

-          Igen, persze. Hogy vagy?

-          Sok minden nem történik velem. Meccsekre járok és ennyi. Ez pont kitölti az életem. Persze néha megfűszerezem egy kis edzéssel. - Húzta mosolyra a száját.

-          Remek lehet.

-          Meg eléggé fárasztó. Veled mi van? Nem is beszéltünk a…

-          Cikk óta. – Vágtam a szavába mire ő csak bólintott.

-          Igen, az már majdnem egy hónapja volt, de örülök, hogy újra látlak és, hogy elvállaltad a munkát.

-          Nem volt sok választásom. – Osztottam meg vele mire kérdőn nézett rám így folytattam. – Paolo osztja ki a dolgokat és én nekem ez munka.

-          Ne mondd már, hogy ennyi helyes pasi között forogni nem élvezet?

-          Oké megfogtál, mert tényleg élvezem, de ez titok. – Emeltem az ujjamat a számhoz.

-          Amúgy meg az a cikk eléggé idiótaság volt. – Mondta egy kicsit komolyabb hangsúllyal.

-          Igen az. Már barátkozni sem lehet az embernek anélkül, hogy egy utolsó ribancnak néznék. – Válaszoltam picit szomorúan. - Már majdnem mindig figyelnem kell, hogy nincsenek- e a nyomomba mikor kilépek az utcán.

-          Üdv a világomba. – Nevetett fel. – Amúgy a pasid mit szólt hozzá?

-          Az hogy tajtékzott a dühtől és féltékenységtől enyhe kifejezés, de hát ő már csak ilyen. Túl Zlatan. A te barátnőd mit szólt rá? – Érdeklődtem mire nem szólt semmit csak némán hümmögött amit sehova sem tudtam tenni és végül megjött Amandra és újra indult a munka. A mezes fotózás után volt egy köznapi ruha is és amíg a fiúk öltöztek én újra néztem a képeket a gépemen. Kis idő múlva újra jött Amanda én pedig elindultam felkeresni a fiúkat. Egy függönnyel elzárt paravánhoz léptem és reméltem nem találok meztelen férfiakat, és mivel túl nagy volt a csönd hát elhúztam a lenge anyagot. Meglepetésemre Gianluca állt előttem egy szál alsóba. Tekintetemmel felmértem a tetoválásokkal díszített testét és el kellett ismernem tökéletes látványt nyújt.

-          Te aztán nem pazarolod az idődet az edzőterembe. – Próbáltam elviccelni azt, hogy majdnem tátott szájjal bámulom.

-          De nem ám. Tudod kell a fittség és ha jó a kondim akkor tovább bírom a pályán. Vagy máshol. – Ezután sokat sejtetően elmosolyodott én pedig jobbnak láttam, ha magára hagyom.

-          Na jönnek a fiúk? – Jött oda az egyik asszisztensem.

-          Igen, még csak Lapadulára várunk. 

-          Ó, hogy az a pasi mennyire édes. – Sóhajtott fel munkatársam. – Úgy tudom nincs barátnője, mert elhagyta a nője. Normális az ilyen? Ha ilyen sexi édes mosolyú, búgó hangú pasim lenne soha nem hagynám el. Lehet ráhajtok. Elvégre nincs barátnője.

-          Sok sikert. – Nevettem fel és valamiért mégis boldogság fogott el erre a tudatra, hogy az Olasz férfi egyedül van. A fotózással csak délután kettőre lettünk kész és én már eléggé fáradt voltam. Tudtam még a szerkesztőségbe is be kell ugranom és fájt a tudat, hogy hat óra előtt nem érek Rómába. Összepakoltam és megköszöntem az együttműködést a fiúknak. Boldog voltam, hogy gördülékenyen ment a munka és örültem, hogy Amanda is megvan elégedve azokkal a képekkel amiket a gépemen mutattam neki. Már kifelé indultam a stadionból mikor Gianluca hangját hallottam.

-          Lili.

-          Szia. Tessék? – Fordultam felé. – Mondd?

-          Csak megakarom köszönni a csapattársaim nevébe ezt a fotósorozatot és szeretném ha ezt elfogadnád tőlünk.

-          Mi ez? – Pillantottam a borítékra.

-          Ez egy bérlet az A. C. Milan meccseire amit ebben az évadba használhatsz. Arra jössz amelyikre csak akarsz.

-          Komolyan ez az enyém? – Vettem ki a borítékból a bérletet amin a csapat címere virított majd a fiúkról volt egy nagyon jó csapat fotó.

-          Igen, ez a tiéd, a csapat nevébe. – Dugta zsebre a kezét.

-          Köszönöm nektek, de most megyek. – Intettem neki és sajnos túl ügyetlenül fordultam meg így majdnem elcsúsztam a vizes talajon, de Gianluca az utolsó percben utánam kapott és magához szorított. Az esés elmaradt, és én a pólóján keresztül is éreztem kidolgozott mellkasát. Ajkunk csak milliméterekre volt egymástól és én szinte éreztem meleg leheletét amitől a gerincemen akaratlanul végig futott a forró borzongás. Riadtan tekintettem a szemébe ahol mintha vágy csillogását olvastam volna ki. Nem tudom meddig álltunk itt egymás karjaiba, de mikor észhez tértem megköszörültem a torkom és így szóltam.

-          Köszönöm, ha nem lettél volna itt biztos dobok egy hátast.

-          Csak csúszós az út….

-          Akkor én megyek. Köszönöm a jegyeket, és remélem minél hamarabb használni fogom. Üdvözlöm a fiúkat. Szia Gianluca.

-          Szia Lili és vigyázz magadra.  – Hallottam még erős hangját én pedig miközben taxit hívtam még mindig az események hatása alatt álltam. 

3/4 ⚽️ Győztes ⚽️

Sziasztok!!! Először is köszi, hogy még mindig olvastok. Fogadjátok szeretettel az új kinézetet. Használjátok nyugodtan a chat-et, ha véleményt vagy más közölni valót szeretnétek írni. Cserébe is szívesen benne vagyok. :). Jó olvasást. Puszi Andrea. 

Stephan:

Az As. Roma egész jól kezdte a Szeptembert és úgy tűnt, hogy kiváló helyen állunk a tabellán. Sajnos a Juventust nem tudtuk megelőzni, de számomra most ez nem is volt annyira lényeges. A foci picit háttérbe szorult ugyanis végre úgy éreztem újra szerelmes vagyok és a választottam egy édes huszonhárom éves magyar lány volt, akit Kittinek hívtak. Boldog voltam, hogy ha munkája engedte, minden meccsemen kint volt. Sosem gondoltam volna, hogy Lili után ennyire be leszek zsongva vakiért, de most ez történt és velem egyszerűen madarat lehetett volna fogatni a boldogságtól. Jó volt, hogy volt mellettem egy lány, akinek meg tudtam mutatni mennyire jó vagyok. Megmutattam neki a kedvenc helyimet és szinte alig voltunk otthon. Kitti sokat dolgozott a bárba, ami kezdett beindulni. Edzések után hogy ott segítsek neki, vagy figyelemmel kísérjem a munkáját néha én is benéztem hozzá. Lili alig volt otthon, mert vagy dolgozott, vagy Manchesterbe utazott, hogy Zlatan meccsein legyen. Az egyik pletykalapba megjelent újságcikk miatt eléggé nagy volt a balhé kettejük között, de szerencsére megtudták beszélni és Lili megígérte, hogy amint tud, azonnal utazik hozzá. Szegény csak most szembesült ennek az úgymond nyilvános életnek az árnyoldalaival. Mikor anno velem járt akkor is jelentek meg cikkek, de nem ennyi és nem ilyen durvák. Éppen otthon ültem és néztem a televíziót mikor Kitti hazaért. Ha azt vesszük együtt voltunk egy hónapja, de még semmi komoly nem történt a csókon kívül, ami már eléggé zavart. Nem értettem egy ilyen lány, aki sok férfival volt együtt miért fél és miért nem akar hozzám bújni éjszaka. Meglepett, hogy éreztem rajta ő is ugyanúgy kíván, mint én őt, de mikor már csak pár érintésre lettünk volta a dologtól leállított és bevonult a saját szobájába. Fogalmam sem volt róla mit csinálok rosszul vagy mit nem, ez pedig teljesen megrémített. Talán tényleg velem van baj és egy lánynak sem kellek és tényleg csak barátnak vagyok jó. Szeptember huszonnegyedikén otthon játszottunk a Crotone ellen és örültem, hogy Kitti is a lelátón lesz. Önbizalommal töltött el, és szerettem volna bizonyítani neki, hogy rájöjjön, nem csak ígéret vagyok, hanem számít, ha a pályán vagyok. A mérkőzés a szokott időben kezdődött és én éreztem, hogy valami történni fog. Az Olimpico pályája nem volt közel a lelátóhoz, de mikor kivonultunk mégis észrevettem a sugárzó mosolyú smaragd szemű lányt, aki - amikor észrevette, hogy figyelem egy kis szívecskét formázott a kezéből, majd felém küldött egy puszit. Hatalmas bizonyítási vágy volt bennem és éreztem, itt tennem kell valamit. Nagyon jól indult az egész mérkőzés és én alig bírtam a sok adrenalinnal, ami bennem tombolt. Csakis az kattogott az agyamba, hogy gólt rúgjak és Kitti büszke arcát lássam. Egy kiváló átadásból aztán megkaptam a labdát és erősen a kapuba rúgtam. Hatalmas boldogság töltötte el a szívem és oda futottam ahol ő volt és egy csókot küldtem felé, amit ő vörös arccal fogadott. Főleg mikor a kivetítőn is mutatták én pedig büszke voltam magamra, hogy ilyen reakciót váltok ki belőle. A meccs végül 4:0-ra végződött, ami újfent örömmel töltött el. Gyorsan lesiettem az öltözőkhöz majd jókedvűen fogadtam a gratulációkat, amiért megrúgtam az első gólomat az idénybe. Én is hasonlóan tettem a csapat társaimmal majd egy gyors zuhanyzás után átvettem a ruhámat és táskámmal együtt kiléptem a folyosóra. Kitti azonnal a nyakamba ugrott és csillogó szemmel rám nézett.

-          Gratulálok!!! – Kezdte miután egy csókot nyomott az arcomra. – Annyira örülök neked és persze a csapatod győzelmének is. Megjegyzem nem sok meccsen vettem már részt, de eddig ezt élveztem a legjobban. Olyan szuper volt a hangulat és te is és ez a sok ember, meg a himnusz az elején és én… - Hadarta, és annyira édesen adta elő, hogy muszáj volt egy nagy csókkal belé fojtani a szót.

-          Bocsánat sokat beszélek. – Sütötte le a szemét miközben elpirult.

-          Nem lényeg. Szeretem hallgatni. Van valami terved ma estére? – Néztem rá miközben kéz a kézben indultunk az autóm felé. Táskámat lazán bedobtam a hátsó ülésre és kinyitottam Kittinek az ajtót. Gyorsan beültem mellé, mire Kitti folytatta. 

-          Arra gondoltam, talán maradhatnánk otthon és megnézhetnénk egy filmet. Előtte főznék kaját és… - De nem folytatta, mert közelebb hajoltam hozzá és a fülébe súgtam.

-          Aztán összebújhatnánk. – Mondtam vággyal teli hangon és félre toltam a haját, hogy a nyakába csókoljak. Testét azonnal kirázta a borzongás, így mosolyogva folytattam és lehúztam a ruha pántját. A meccsen történtektől és Kittitől is teljesen be voltam zsongva és az vérem csak forrt a sok energiától, amit minél előbb leakartam vezetni. Mikor már kemény melleihez értem volna hirtelen leállított.

-          Stephan ne. – Suttogta, de tudtam nem gondolja komolyan így folytattam, viszont egy pár perc után újra kezdte. – Stephan állj le! – Tolta el a fejem. – Autóba vagyunk, és bárki megláthat.

-          Nem érdekel Kitti. – Csókoltam meg és kezem a blúza alá vándorolt. Próbáltam kiszabadítani melleit az elől kapcsos melltartójától, de erősen megfogta a kezem és szemembe nézett. – Állj le! – Hangja szigorúságától egy megadó sóhaj szakadt ki a számból majd beindítottam az autót. Hazaérve Kitti gyorsan letusolt én pedig rendeltem valami laktató kaját mivel nem akartam, hogy a lány a főzéssel bajlódjon. Próbáltam elterelni a gondolataimat, hogy ne törjem rá az ajtót a lányra és álljak be mögé zuhanyozni. Kitti pont akkor végzett mikor meghozták a vacsorát majd együtt ettünk és mindenféle dologról beszélgettünk, és örültem, hogy a lányt a foci érdekli és sokféle kérdést tett fel a munkámmal kapcsolatban. Beraktam egy romantikus filmet és gyengéden a lány selymes haját simogattam, ahogy hozzám bújt. Kezem újra lentebb vándorolt tökéletes testén és a takaró alá kalandozott.

-          Tudtad, hogy nemsokára lesz az egy hónapos évfordulónk? – Kérdeztem vágytól fűtött hangon és láttam, hogy élvezi, amit teszek így tovább csináltam. Végre éreztem, hogy ő is kezd beindulni.

-          Szerintem megünnepelhetnénk akár most is előre. – Csókoltam meg szenvedélyesen.

-          Stephan ráérünk még. – Pillantott rám és a hajamba túrt ám ezzel csak még jobban felkorbácsolta a vágyamat. – Nyugi.

-          De Kitti én. – Kezdtem ideges hangon. – Én már nagyon szeretném és…

-          Igen de…

-          De mi? – Néztem rá és szemem szikrákat szórt. – Te is szeretnéd. Látom rajtad és érzem is. Miért vagy ennyire ellenséges? Talán…

-          Stephan én még sosem… - Kezdte volna ártatlanul, viszont ekkor már olyan ideges voltam, hogy felálltam a kanapéról. Össze voltam zavarodva és fájt, hogy elutasítja a közeledésemet. Mérgembe pedig csak így vágtam vissza.

-          Annyi pasival voltál, hogy még magad sem tudod, erre pont velem nem akarsz lefeküdni? – Néztem rá és ekkor egy nagy pofont éreztem az arcomon majd Kitti könnyekbe lábadt szemeit pillantottam meg.

-          Te azt sem tudod miken mentem keresztül. Nem ítélhetsz el és nem hozhatod fel nekem ezeket!! – Kiabálta szinte hisztérikus hangon. – SOHA TÖBBET!!! Amúgy ha tudni akarod, még szűz vagyok. – Ezután nagy ajtó csapkodás után a szobájába vonult. Még a csukott ajtón keresztül is hallottam a zokogását és rájöttem, hogy egy címeres fasz vagyok, aki nem tud parancsolni a vágyainak és nem tudja befogni a pofáját. Szinte égett az arcom Kitti hatalmas pofonjától. Nem tudtam mit tegyek, de majd belesajdult a szívem amint zokogó hangját hallottam. Úgy voltam vele nem érdekel és talán ennél rosszabb már amúgy sem lehet, így bekopogtam a szobájába és miután bebizonyosodtam, hogy nyitva van az ajtó benyitottam. A lány az ágyon feküdt és törékeny testét rázta a sírás. Mellé ültem majd végigsimítottam a hátát. Egy ideig csendben folytattam a mozdulatot majd megköszörültem a torkom és így szóltam.

 -          Bocsáss meg. Nem akartalak megbántani én csak… basszus Kitti nem tudom mi ütött belém. Hamarabb mondtam ki a szavakat mint gondolkoztam volna, és tényleg sajnálom. Remélem megtudsz nekem bocsájtani. – Álltam fel és már majdnem elhagytam a szobát mikor Kitti megszólalt.

-          Várj Stephan. – Kezdte. Könnyes szemeiről lefojt a szem festék, de még így is gyönyörű és törékeny volt. – Igazad van, hogy elítélsz,de tudnod kell, hogy nem feküdtem le egyetlen férfival sem. Persze lehetett volna, de nem tettem meg. Soha még a legnagyobb összegű ajánlatra sem. Nem vagyok kurva csak táncos lány. A kettő nem ugyanaz. Albinnal lehetett volna, de ő nem erőltette én pedig túlságosan féltem így mire odajutottunk volna már szakítottunk. – Mesélte. – Sajnálom, hogy elítélsz és fáj, hogy ezt gondolod rólam, pedig nem is tudod az igazságot. Annyira boldog vagyok veled és nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen jóképű, édes mosolyú, csillogó tekintetű fiúval fog összehozni a sors. Nézd Stephan én annyira féltem ezt a kapcsolatot, hiszen ami köztünk kialakult az olyan varázslatos számomra és nem akarom, hogy összetörjön ez a varázs. Érted? – Kérdezte. – Te pedig folyamatosan ezzel nyaggatsz és már kínosnak is éreztem, de tényleg félek.

-          Ó édesem. – Ültem vissza mellé és kisimítottam egy tincset az arcából. – Nem tudtam, hogy ez bánt téged. Miért nem mondtad?

-          Azt hiszem féltem. Féltem, hogy elhagysz. – Hajtotta le a fejét, de én felemeltem és mélyen a szemébe néztem.

-          Nem hagylak el, mert szeretlek. – Mondtam ki és Kitti felvidult majd hatalmas mosoly jelent meg szépséges arcán.

-          Igazán? – Kérdezte izgatottan. – Tényleg ilyen kevés idő után biztos vagy benne?

-          Biztos.

-          Én is szeretlek Stephan. – Csókolt meg és újra beletúrt a hajamba. Éreztem, hogy kezdem megkívánni, de nem akartam elveszteni a fejem és még akkor is tartottam magam mikor lehúzta rólam a pólóm majd ő is megszabadult a felső ruházatától. Magához húzott és az ágyra dőltünk.

-          Tényleg ezt szeretnéd? – Érdeklődtem és reméltem számomra kedvező választ kapok.  Kitti nem szólt csak sokat sejtetően bólintott.

-          Kérlek ne légy durva. – Pillantott rám és én tudtam élete legjobb éjszakájával kell megajándékoznom ezt a törékeny lányt.

-          Ígérem, figyelek rád. – Csókoltam meg szenvedélyesen. Kitti meztelen teste és bódító illata ellenére is végig tartottam magam és azzal foglalkoztam, hogy neki a lehető legjobb legyen. Nyelvemmel feltérképeztem az egész testét, amit hangos sóhajokkal kísért.

-          Stephan. – Suttogta bele az éjszakába miközben gyengéden meghúzta a hajam. Felhördültem a mozdulattól és átfutott az agyamon, hogy nem sokáig fogom bírni ám ekkor Kitti kerekedett fölém majd ugyanazt csinálta velem, amit én tettem az előbb. Mikor már a szobát szinte felrobbantotta az elfojtott kielégülés utáni állapot újra a hátára feküdt és csendben jelezte, hogy készen áll én pedig nem teketóriáztam és gyengéden belé hatoltam. Kitti egy halk sikolyt eresztett el, majd szenvedélyesen megcsókolt én pedig először lassan majd egyre gyorsabban mozogtam benne. Végül nem sok idő kellett hozzá, hogy Kittivel együtt én is a csúcsra érjek. Boldogsággal a szívembe hallottam a lány egyenletes szuszogását miközben a hátát simogattam majd kis idő múlva én is elvitorláztam az álmok tengerére. 

3/3⚽️ Hamis vádak!! ⚽️

A Labdarúgó Szuperkupa döntője szombaton este volt és mi Alexandrával mentünk el rá. Furcsa volt, vele egy autóba ülni, de szerencsére Maxi is velünk jött, ami oldotta a négy órás autóúton néha előtörő feszültséget. Szerettem volna Zlatannal menni, de mivel ő a csapattal ment így ez az út járhatatlan volt. Londonba beérve gyorsan leparkoltunk és mivel VIP jegyünk volt csak fel kellett mutatni és már engedtek is a Wembley-be. Még örültem is neki, hogy jó helyről figyelhetem, mert így legalább Paolo sem csalódhat bennem, hiszen ha azt vesszük még a szabadságomon is dolgozok. Este hat előtt pedig már mindenkit beengedtek a hatalmas épületbe ami egyszerűen csodálatos volt. Szájtátva bámultam a hatalmas nézőteret és a csodálatos zöld, rendezett gyepet. A két csapat a Leicester City és természetesen a Manchester United volt. Ők ketten nyerték meg az előző évi P.L- t és F.A.-Kupát. Tavaly persze erre még senki nem számított, hiszen ez a kis csapat sehol nem volt még ilyenkor, de megmutatták, hogy csak hinni kell és bármi sikerülhet. Zlatan számára eléggé nagy tétje volt, hiszen megszerezhette újabbik trófeáját és nagyon reméltem sikerül is neki. A csapatok mind a saját megszokott színű mezükbe léptek a pályára így a Leicesten kékbe az United pedig pirosba amit valljuk be utáltam, de Zlatanon még ez is jól állt. Csodálatos napsütés volt és minket is annyira magával ragadott a szurkolás, hogy alig bírtunk a fenekünkön ülni. Alexandrával és Maxival szinte végigkiabáltam az egész mérkőzést és láttam a lányon, hogy mennyire hisz Zlatanba. A mérkőzésen a 32.- percig nem történt semmi említésre méltó majd Lingard góljával az United megszerezte a vezetést. Ezzel úgy tűnt mindenki lenyugodott és így vonultak le a gyepről az első félidő végeztével. Alexandrával megtárgyaltuk az eddigi eseményeket és mindketten úgy láttuk, hogy szerelmem kezd beilleszkedni a csapatba, bár azért voltak olyan megmozdulásai, amikor még látszott, hogy nem nagyon érzik egymás egy-egy passznál. A második félidőbe kicsit leültek a fiúk és ennek meg is lett az eredménye, mert Jamie Vardy az 52. percben megszerezte az egyenlítést, ami nem volt jó mert ha ez továbbra is így maradna akkor hosszabbítás következik. Csak kiabáltunk és szurkoltunk, és a hangom szinte teljesen elment mikor Zlatan a nyolcvan harmadik játékrészbe egy fejes góllal megszerezte a vezetést a csapatának. Majd kiugrottam a bőrömből örömömbe. Maxi is és Alexandra is hasonló állapotba voltak mellettem és nekem átfutott az agyamon, hogy mennyit veszekedtem vele a nyáron és mennyire gyűlöltem, hogy ideigazol, de mikor láttam rajta, mennyire boldog akkor már világossá vált előttem, neki tényleg ez az élete. A kupák és győzelmek. A legvégén levette a pólóját is aminek borzasztóan örültem, főleg mikor nagy totálba mutatták a kivetítőn. Majd mindenki szépen felsorakozott és az emelvény felé vezető lépcsőn indultak átvenni a díjukat.

3/2. ⚽️ Egy próbát megér!! ⚽️

Lili:

Július 30.-án mutatták be Zlatant egy Galata elleni meccsen ahol rögtön gólt is szerzett a 4. percben. A televízión keresztül követtem a mérkőzést, és a szívem hevesen dobogott mikor szerelmemet mutatták. A távolság borzasztóan megviselt és tudtam igaza van Stephannak, de a pihenő időmig még majdnem egy hét volt és ebbe mindent beleakartam suvasztani munka terén. A Milanói fesztiválon sok olyan focistával dolgozhattam, akikre felnézek és becsülöm a munkájukat. Legyen akár Interes vagy Ac. Milanos. Az utóbbi klubba rengeteg volt a fiatal tehetség akikkel hamarabb egy hullámhosszra kerültem és örömmel fogadtam, hogy lelkemre kötötték, ha fotósorozatot kell készíteni akkor csak én legyek az aki elvállalja. Megismertem egy remek focistát Gianluca Lapadula személyébe aki folyamatosan bókolt és talán flörtölt is velem? A hazavezető úton is ez járt a fejembe, és mosolyogva gondoltam arra, hogy mit szólna Zlatan ha ezt tudná. Helyes fiúnak tartottam, de úgy gondoltam ez jobb ha megmarad az én személyes kis titkomnak. Otthon kicsit furcsa volt a hangulat, amit sehogy sem tudtam hova tenni. Mind testvérem mind Stephan nagyon különösen kerülték egymást. Egyik este éppen Zlatannal beszéltem Skypon mikor Kitti kopogott az ajtón.

- Igen. – Szóltam ki és húgom fejét láttam az ajtóba.

- Zavarok? – Nézett rám majd a laptopomra ahol éppen barátom kicsit fáradt arca volt látható.

- Nem, gyere, csak arról beszéltünk, hogy holnap után utazok.

- Remek. – Huppant le mellém az ágyra, majd a kamerába integetett és svédül mondott Zlatannak valamit mire ő felnevetett és ugyanúgy visszaválaszolt.

- Héé én is itt vagyok. – Szóltam rájuk tettetett felháborodással.

- Nyugi szívem csak megkérdezte hogy vagyok majd én visszaválaszoltam neki.

- Igazán? – Néztem rájuk kérdőn mire bőszen bólogattak. – Rendben. Mit szeretnél Kitti?

- Csak majd ha ráérsz akkor mondom. – Szólt kicsit zavart tekintettel.

- Kicsim, nekem mennem kell. – Szólt közbe barátom. – Már úgyis sokat beszélgettünk és várlak holnap után.

⚽️ 3/1. Évadkezdő: A másik lány!! ⚽️

Stephan:

Az esküvő után Manuel és Heléna azonnal elutaztak és meg sem álltak Egyiptomig, hogy Heléna is megismerjen olyan rokonaimat, akik a távolság miatt nem tudtak eljönni, vagy a nagymamámat, aki már idős volt egy repülő útra. Úgy tudtam Szeptemberig meg sem állnak az utazgatással hiszen Egyiptom után Dubai, majd Sydney következik. Hiába Manuel mindent megakart tenni azért, hogy felesége a legjobbat kapja. Én eléggé sokat jártam edzésekre és a haverokkal bulizni. A két legjobb barátom Radja Nainggolan és Juan Iturbe mindig velem voltak így jókedvűen vártuk az előszezoni mérkőzéseket. Otthon sajnos nem volt annyira rózsás a helyzet és az is kellemetlenül érintett, hogy két lánnyal lakok együtt, és ebből sajnos egyikőjük sem a barátnőm amivel a fiúk rendszeresen piszkáltak. Mikor Zlatan elment Lili a munkába temetkezett. Éjjelekig fent volt és cikket írt vagy a képeit szerkesztette és szinte alig tartózkodott lakáson belül. Már nem volt az a lány akibe anno beleszerettem. A mosolygós mindig jókedvű és kedves Lili Zlatan távozása után eltűnt, és én belül örültem is, hogy nem kell látnom a szomorú szemeit. Lilivel ellentétben viszont Kitti folyamatosan otthon lebzselt, ami talán abból volt, csak jó, hogy mindig volt főtt kaja otthon és nem kellett egyedül XBOX-ozni, mert a lány meglepő módon nagyon profi volt benne. Úgy tudtam hamarosan Rómába is nyílik egy olyan bár, mint Stockholmban és a lány majd ott fog dolgozni, mint üzletvezető, de addig a főzés és az egész napos pihenés tette ki a mindennapjait.

- Megjöttem. – Szóltam be a lakásba mikor hazaértem.

- Szia. – Jött ki a lány és dús haját lazán hátra vetette. – Kész a kaja és talán Lili is hamarosan érkezik. – Magyarázta miközben elővett két tányért.