2018. december 24., hétfő

⚽ Stephan El Shaarawy történet 3. rész. ⚽


Stephan: Reggel idegesen és várakozással telve ébredtem. Kicsit éhes voltam, de a hűtőm kongott az ürességtől. Úgy döntöttem elmegyek és bevásárolok. Gyorsan átöltöztem egy melegebb szettbe, és beültem az autómba. Az úton azonban eszembe jutott, hogy talán még Chiara sem reggelizett, így a szupermarket helyett egy pékségben kötöttem ki. Miután felmértem a kínálatot bőségesen bevásároltam figyelve arra, hogy egyenlő arányban legyen sós és édes is a péksütemények között. A fánkokat pedig úgy válogattam, hogy ne csak finomak, de mutatósak is legyenek. Büszke voltam magamra és nagyon vártam, hogy láthassam barátnőm meglepett arcát, mikor beállítok hozzájuk a bőséges reggelivel. Szerencsémre az alsó kapu nyitva volt, így könnyen bejutottam a tömbházba ahol szerelmem lakása volt. Egy nagy levegő után megnyomtam a csengőt és újra felmértem a zacskók tartalmát. Pár percig vártam, míg az ajtó mögül a lány kicsit morgós hangját hallottam.

- Istenem ki a jó ég az ilyen korán? Ráadásul szombaton? - eztán nyílt a zár és megláttam a hálóingben öltözött kócos hajú szerelmemet.

2018. december 21., péntek

⚽ Mi volt a munkában? ⚽

Sziasztok!

Mint ígértem ma egy munkával kapcsolatos posztot hozok Nektek, mert már többször kértétek. Eleinte sokat gondolkoztam, hogy megírjam- e újra mi van körülöttem a munkában, de úgy gondolom kicsit nekem is jót tesz ha kiírom magamból a gondolataimat. Hiszen az írás terápia, ami sokszor átsegített a gondjaimon.

Persze nyilván észrevettétek, hogy mostanában keveset posztolok, ami két dolgot jelent. Egyrészt kevés időm van, másrészt úgy érzem kezdek helyrejönni lelkileg, ami már nagyon hiányzott. Bevallom a szeptember és az október első fele is egy katasztrófa volt, hiszen rengeteget sírtam és úgy éreztem megaláztak, átvertek és ott rúgtak belém ahol csak tudtak. Aztán volt egy komolyabb beszélgetésem az egyik családtagommal ami átbillentett ezen a hangulaton, és kezdtem más szemmel nézni a dolgokat. Onnantól kezdve igyekeztem a munkámnak csak azt a részét látni ami jó, és nem azt ami rossz. Eleinte hihetetlenül nehéz volt, de tudtam, hogy a Jóisten azért adta nekem ezt az élethelyzetet, hogy próbáljam meg megoldani úgy ahogy tudom. Én pedig úgy gondolom megoldottam és az elmúlt hónapokban már sokkal erősebb lettem lelkileg mint valaha is voltam.
Persze nyilván nem azt mondom, hogy onnantól kezdve minden nap rózsás volt, de legalább nyugodtabb. Eleinte úgy gondoltam, hogy harcolok a magam igazáért, de aztán rájöttem, hogy ez felesleges, hiszen csak nekem lesz belőle gondom, ha sokat ugrálok. Valójában belefáradtam, és beletörődtem a megalázott helyzetembe, és abba, hogy nem azt csinálom amit tanultam. Mikor elmeséltem a barátnőimnek a dolgokat viccesen megjegyezte, hogy akkor te most takarító asszisztens lettél, vagy ilyen mindenes? Én pedig azt mondtam, hogy igen, hiszen lényegében amit igazából szeretnék csinálni azt nem csinálom, de azonkívül minden olyan dolgot ami a többieknek degradáló lenne. Való igaz úgy gondolom a kapcsolatunk valamelyest javult, és ha tudnak odaállnak, de még mindig sokszor érzem kirekesztettnek magam, vagy sokszor néznek totál hülyének, ami valljuk be nem kellemes érzés, de ezen is túltudok lendülni, és olyanokkal próbálok beszélgetni akikkel jó a viszonyom. Szerencsére vannak ilyen emberek is, ami jó dolog, én pedig tényleg inkább arra koncentrálok ami pozitív.
Már nem az van bennem, hogy bemenni, túlélni és hazajönni, hanem, bemenni, megcsinálni a dolgom/ pozitívnak lenni, és hazajönni, ha vége a napnak.
Persze a frusztráció mindig bennem van, és az, hogy ha elrontok valamit engem vesznek elő, ezért mindig igyekszek inkább csendesebben meghúzódni, és ténylegesen a feladataimra koncentrálni. Én sem vagyok hibátlan és néha becsúsznak hibák, de ezeket nem szándékosan csinálom, és utána képes vagyok napokig rágódni a dolgokon, és természetesen túlagyalni a dolgokat.
A Manó szerint majd félévkor jobb lesz a helyzet, de én csak annyit mondtam neki, hogy biztos vagyok abban, hogy én jövőre is ezt fogom csinálni. Ami őszintén megmondva legalább csendes, és nyugodt. Nem bánt senki, nem kiabálnak, és ha magamban dolgozok elmerülhetek a saját gondolataimba, amiből rengeteg erőt meríthetek.

Már volt olyan hetem, hogy nem sírtam és ez annak a jele, hogy az Angyalkámtól rengeteg erőt kaptam, és hiszem azt, hogy ha imádkozok és tovább kérem az erősítést könnyebb lesz minden nap, és mindig megtalálhatom a pozitív történéseket. Szerencsére már Zlatan videóját sem kell megnéznem hónapok óta, és nem kell az írásba sem feledkeznem. Igaz a füzetem minden nap velem van, de már nem kell belemerülnöm a saját valóságomba ahhoz, hogy ne fájjon az igazság.
Elfogadtam a mellőzött szerepet, és megpróbálom ebből kihozni a legtöbbet, és ha néha kapok egy dicséretet az felér mindennel. Csak akkor írok már ha cikket, vagy fejezetet kell hoznom időre.
Szívem szerint mindenkivel jóba lennék, de tudom, hogy ez nem lehetséges, hiszen  mindenki más, és mindenki más dolgokért rajong, én pedig túlságosan kilógok a sorból. Nem vagyok tökéletes, de talán a gyerekek akik körbe vesznek szeretnek, és ez mindennél többet ér.
Bízom benne, hogy jövőre több szebb nap lesz, mint rossz, és talán még közelebb kerülhetek azokhoz akikhez szeretnék, és megérthetem őket, és azt is, miért kerültem ki a bizalmukból.
Anyukám mindig azt mondja, hogy jó ember vagyok, de néha nem hiszem el, és néha úgy gondolom valami hatalmas hibát követtem el, amiért ezt érdemlem, és amiért én lettem az akit simán levegőnek lehet nézni még akkor is ha társaságban vagyunk.
Mindenesetre megígérem magamnak, hogy jövőre sokkal jobban figyelek mindenre, és próbálok akkor is erős maradni, mikor legszívesebben bedobnám a törölközőt.


Sok puszi Nektek!

Andrea. 😉

2018. december 20., csütörtök

⚽ Heti tervek ⚽

Sziasztok!

Egy gyors poszttal jöttem Nektek, amiben leírom a bloggal kapcsolatos terveimet.

Tudom, hogy mostanában keveset írtam, de ez azt is jelenti, hogy lelkileg kezdek egyensúlyba lenni, mert szerencsére a munkában, és a magánéletben is rendeződnek a dolgaim.

Persze örülök a szünetnek, hiszen rengeteg poszt ötletem van, amit megpróbálok besűríteni ebbe a pár napba, így az is előfordulhat, hogy a hét további részében minden nap lesznek bejegyzések.

Holnap egy munkával kapcsolatos posztot tervezek, amibe leírom hogyan alakultak a dolgaim és mi  történt velem szeptembertől- decemberig.

Szombaton a Stephan történetem legújabb részét olvashatjátok tőlem.
Ezenkívül szeretnék írni arról is, hogy mi történt a két fiúval mostanában, hiszen körülöttük sosem unalmas az élet, és szerencsére mint Stephannal, mint Zlatannal történtek események.

Ha pedig időm engedi különböző TAG-eket és Karácsonyi/ Szilveszteri posztokat írok.

Kellemes szünetet kívánok Nektek!


Sok puszi. Andrea.

2018. november 29., csütörtök

⚽ Fanfiction rendelésre: Stephan El Shaarawy.... folytatás. ⚽


Sziasztok!


Mivel többen is kértétek, itt az oldalon, Twitter üzenetben és egyéb helyeken így elhatároztam, hogy megírom a folytatását az előző Stephanos fejezetnek. Remélem, tetszik majd nektek, és ha szeretnétek folytatást nyugodtan megírhatjátok, és talán egy címet is kitalálhatnánk neki, mert őszintén fogalmam sincs mi kéne. De ha másról olvasnátok azt is szívesen fogadom, és ha szeretnétek a Stephanoshoz is írhattok ötleteket, én pedig történet formájában megírom. Ajánlok figyelmetekbe egy másik oldalt is, ahol remek cikkeket olvashattok többek között tőlem, és másik három blogos társamtól.  Four Ladies Blog

Akkor jó olvasást: 💖😊😉

Chiara:
 Már majdnem egy hónapja alkottam egy párt Stephannal, viszont még mindig csak a kezdő fázisban tartottunk, amit rendszeres találkozók, üzenetváltások és forró csókcsaták tettek ki. Ám ennél messzebb nem mentünk. Talán féltünk, hogy elmúlik ez a különleges varázs. Na és persze ott volt a lányom, aki a kezdeti rajongás után kicsit kétkedve nézte kapcsolatunkat. Főleg az után, hogy az apja az ünnepek előtt hazautazott, és bejelentette elválik. Mindketten nagyon meglepődtünk, hiszen Nellával abban a tudatban voltunk, hogy a házassága stabil lábakon áll. A karácsonyig már csak pár hét volt hátra, és mi Stephannal közösen terveztük az ünnepeket. Kicsit furcsa volt, hogy most nem csak a lányommal, hanem szerelmem családjával is találkozok majd. 
- Szóval akkor Manuel és Giulia lesznek a házigazdák? - érdeklődtem miközben kézen fogva sétáltunk a városban, amit a hideg idő ellenére is nagyon szerettem. 

2018. november 27., kedd

⚽Helyzetjelentés: Rólam ⚽

Sziasztok!!

Csak egy gyors posztban akartam leírni, hogy gondolkoztam a Stephanos rész folytatásán. Már elkészült belőle két rész ami a füzetemben van, csak még nem volt időm legépelni, de ígérem amint lesz leülök és azonnal hozom Nektek.

A többi posztot sem fogom elhanyagolni, így hamarosan lesz egy olyan ahol leírom mi történt a fiúkkal az elmúlt hetekben, és mivel Twitteren és máshol is kérdeztetek róla egy munkával kapcsolatos posztot is hozok majd.

Bocsi, hogy csak ilyen keveset írok, de nagyon sok program becsúszott év vége felé, és mikor lenne időm akkor más dolgokkal is foglalkoznom kell.

Ígérem még a héten jelentkezek, addig is sok puszi Nektek!!!

Andrea.