⚽ Júniusi bloggerchallenge ⚽

Sziasztok!! A Blogzaholic Júniusban is meghozta a havi Blogger Challanget én pedig úgy döntöttem kitöltöm, és megválaszolom egyszerre a kérdéseket. Ha szeretnétek töltsétek ki Ti is, jelöljetek meg minket, és linkeljétek a Blogzaholic Facebook oldalára.  

1. Viszlát tavasz, helló nyár  

Végre!! Már nagyon vártam, hogy melegebb legyen az idő, és végre elővehessem a nyári ruháimat. Szeretem mikor sokáig van világos, és kilehet ülni a szabadba esetleg a tűz köré, vagy egy laza grillezésre.

2. Hol élnél szívesen: vidéken vagy városban, esetleg tengerpart közelében? Miért, mesélj az álomlakásodról, álomhelyszínedről.

Jelenleg városba élet, de tudom milyen a vidéki lét is. Sajnos a harmadikról nincs tapasztalatom. Legszívesebben tengerparton élnék, egy tágas, világos lakásban ami nincs messze a víztől.

3. Ha visszautazhatnál valamelyik korba, hova mennél?

Őszintén nem tudom. Nekem jó ez a kor amibe most vagyunk.

4. Mitől félsz a legjobban?

Pókoktól, és attól, hogy nem vagyok fontos azoknak akikért én mindent megtennék.

5. Mi volt a kedvenc könyved gyerekként és mi az, amit most szeretsz? 

Harry Pottert szerettem olvasni, most pedig Fejős Éva könyvei a kedvenceim. 

6. Jellemezd magad egy szóval

Érzékeny

7. Ha egy természetfeletti lény lehetnél, mi lennél?

Talán vámpír, de csak mert szépek, és örök életűek.

8. Rendes vagy e-könyveket szeretsz jobban olvasni, miért?

Rendes könyvet, mert semmi nem hasonlítható az új könyv illatához.

9. Láttál már hullócsillagot? Kívántál?

Igen, mindig kívánok. 

10. Mi a kedvenc illatod?

Orchidea és a vanília illat.

11. Ki számodra a mentor?

Nővérem.

12. Szeretnél híres lenni? Ha igen, miért?

Igen. Híres író lennék, mert akkor más is megismerhetné a történeteimet.

13. Nyugtalan alvó vagy?

Nem. Szerencsére nagyon jól alszom.

14. Romantikusnak tartod magad? Hogyan képzelsz el egy romantikus napot?

Nagyon- nagyon romantikus alkat vagyok. Reggel felkelek, majd a Manóval együtt elmegyünk egy különleges utazásra. Este egy vacsora vagy mozi, és nyugodt séta a csillagok alatt.

15. Melyik elem jellemez téged a legjobban?

Levegő

16. Hol érzed magad a legnagyobb biztonságban?

Otthon, és a családom közelében.

17. Hiányzik neked most valaki?

A mamám.

18. Áruld el a legkorábbi emléked gyerekkorodból!

Sok van. Nehéz lenne egyet kiemelni.

19. Mi az az egy dolog, amit a gyerekeidnek mindenképp meg akarsz tanítani?

Azt, hogy sose bántsanak meg másokat, és ok nélkül ne ítélkezzenek az emberekről.

20. Mit látsz a hálószobád ablakából és mi az, amit szeretnél látni? 

A szomszéd udvarát.  A tengert jó lenne látni minden ébredés után.

21. Mi miatt vagy a leginkább hálás?

A férjem miatt, és azért, mert úgy élhetünk ahogy most.

22. Szereted a fűszeres ételeket? Van kedvenced? Receptet kérünk!

Nagyon szeretem. A kedvencem a sajtos- tejszínes csirke. recept itt.

23. Találkoztál már híres emberrel? 

Igen. Pár sportolóval, énekessel. A legemlékezetesebb találkozásom Szilágyi Áron volt.

24. Van/volt naplód? Mesélj róla.

Igen, volt. Nagyon sok naplót írtam, amibe mindent leírtam ami éppen velem történt. Ezt mára felváltotta a blogom.

25. Melyik emojit használod a legtöbbször? 

💓😊

26. Mi a csillagjegyed? 

Vízöntő.

27. Hogy eszed a müzlit?

Nem szeretem a müzlit.

28. Milyennek szeretnéd az örökségedet látni?

Jó nagynak. 😂

29. Hogy telne az ideális napod?

Reggel felkelek, elmegyek dolgozni. Délután találkoznék pár barátommal. Este pedig a párommal lennék és megnéznénk egy filmet.

30. Hogy mutatod meg valakinek, hogy szereted? 

Próbálok a kedvében járni, és azt tenni ami neki örömet okoz. 

⚽ Blogchallenge: Áprilisi kérdéssorozat ⚽

Sziasztok!! Kicsit késve, de megcsináltam a Blogzaholic Áprilisi kérdéssorát, amit Nektek is ajánlok szeretettel, és ha még nem csatlakoztatok a blogzaholic Facebook csoportjához ajánlom figyelmetekbe. Minden héten új igyekszünk szuper játékokat, kihívásokat, és nyereményjátékokat indítani. A közösség pedig egyre jobb lesz.  

1. Mit szeretsz a tavaszban?  Azt, hogy végre jó idő van, és már nincs olyan hamar sötét. Nem kell olyan sok ruhát felvenni, ha elmegyünk valamerre.

 2.Van kedvenc tavaszi virágod? Orchidea

3.  Melyik a kedvenc tavaszi illatod? Nagyon szeretem azt, mikor kimegyek az udvarra, és mindenhonnan tipikus tavasz illat árad.

4.Szoktál tavaszi nagytakarítást csinálni? Nem igazán jellemző, hiszen minden héten takarítok, és évszaktól függetlenül is megcsinálom ezeket a dolgokat.

5.Mi jut eszedbe erről az évszakról?  Újraéled a természet, megújulás, szuper kinti programok.

6.  Szereted a kerti munkákat?  Nem, sőt. Ezért is nem lakunk tipikusan kertes házba.

7.   Mi az a tavaszi ruhadarab, ami nem hiányozhat a szekrényből? Egy laza színes felső, és tavaszi bőrkabát.

8.  Kedvenc tavaszi étel?  Igazából nincs tipikusan tavaszi ételem

9.Jobban odafigyelsz arra, mit eszel? Nem, de mostanában nagyon sok zöldséget és gyümölcsöt eszem.

10.  Te is megújulsz ebben az időszakban? Nem jellemző, de van, hogy új hajszínre váltok, vagy más stílusú ruhákat vásárolok. 

⚽ Csalódottság, és motiváció hiánya⚽

Sziasztok!!

Ha most az élet igazságos lenne éppen nagyon készülnék egy mérkőzésre amit a kedvenc stadionomba játszanak, és készülnék arra amire már tíz éve készülök. De az élet sajnos nem ilyen, és mindig megtanít arra, ( amit én is vallok) hogy sosem valósul meg amit a legjobban szeretnénk. Annyira próbáltam nem beleélni magam a dolgokba, de ( mivel ez tényleg biztos volt) nagyon reménykedtem és aztán...... ez van. Az élet tényleg szívás és mindig ráébreszt arra, hogy SOHA nem lesz az mit szeretnénk. Sokszor mondják, hogy merjünk álmodozni, de én ezek után csak még jobban vallom azt, hogy mindig a legrosszabb verzióra készüljünk és akkor nem csalódunk. Ezt minden területre értem, és megmondom őszintén nem is érdekel már semmi. Eddig úgy voltam vele, hogy mindig motiváltak dolgok, és mindig úgy gondoltam azért vagyok túlélő, mert az élet valami jó dolgot tartogat. Valami olyat amiért érdemes hajtani magam, és próbáltam meglátni  a jót még a borús időkbe is. Viszont most nem megy... és tudom ez nem a világ, és az én bajom egy apró töredéke annak ami most zajlik, de higgyétek nem tudom másképpen gondolni csak így. Mindig jár az agyam, hogy kellett volna másképpen csinálni és tudom itt nem hibás senki, de én akkor is hibásnak érzem magam, és ez fáj a legjobban. Rámenősebbnek kellett volna lennem, vagy elszántabbnak, de sosem voltam erőszakos, és sosem voltam követelőzős, és ha jövőre még lenne esély másképp látnám, de biztos vagyok benne, hogy nincs még plusz egy év.

A kialakult helyzet miatt nagyon nehéz pozitívan látni a jövőt, lelkileg pedig teljesen összetörtem.

Jelenleg én is sajátos karanténban vagyok. Mivel belekezdtem a suliba, így nekem is szünetem van. Szerencsére nem érzem magam haszontalannak, és még nem is mondanám azt, hogy unatkozok, hiszen minden nap megtalálom a feladataimat. Próbáltam kialakítani a sajátos karantén rutinomat, amibe belefér az, hogy sokáig alszok, sokáig vagyok fent, elvégzem a házimunkát, főzők, és a keresztfiamnak próbálok segíteni az online tanulásba. Tudom, hogy kellenek az olyan dolgok amikkel elterelem a figyelmem, mert amint van egy nyugodtabb percem sírnom kell, vagy aludnom és akkor nem érzek semmit inkább. Szerencsés vagyok, hogy Manó mellettem van. Ő segít a bevásárlásba, ő jár dolgozni, és próbál vigasztalni. Nagyon féltem őt is, és mindig ideges vagyok miatta is, mert ő az egyik legfontosabb ember az életembe. Hiányoznak a barátaim, és hiányzik az, hogy úgy éljünk ahogy szeretnénk. Meglegyen a szabadság érzés, és az, hogy akkor és oda menjünk amikor akarunk. Megint nagyon sok Grace Klinikát nézek, mert valahogy úgy érzem ez segít, és legalább kibőgöm magam rajta. Az egyik sport csatorna pedig elkezdte vetíteni a 2016-os Európa Bajnokságot, amit csak azért nézek, mert őrületesen hiányzik a foci. Jó volt újra látni azokat a mérkőzéseket amiket - sajnos- én nem láthattam élőbe.
Zlatan búcsú meccsét is megnéztem a válogatottal, ami tényleg elég szánalmasra sikerült, de legalább érzelmileg felkészítettem magam, arra amire már amúgy sem kell sokat várni... a visszavonulásra.

Nagyon sok mindent terveztem ebbe a posztba, de sajnos csak ennyire megy. Nem tudom mikor írok újra, és mikor tudom összeszedni magam.
Ha esetleg olvassátok írjatok, hogy miből merítetek erőt, ha padlón vagytok, és ha gondoljátok nézzetek be az Eszterrel közösen írt új blogunkba, aminek már az első négy részét olvashatjátok, és A múlt titkai nevet viseli.

Vigyázzatok magatokra és egymásra. Puszi! Andrea.


#moodoftheday

⚽Helyzetjelentés: Meccsre megyek?! ⚽

Sziasztok!

 Már jó rég írtam ilyen jellegű posztot, így itt volt már az ideje: 

Szerencsére minden rendben van velem, és még mindig jól elvagyok ott, ahol vagyok. Vége lett az első nagyobb résznek a képzésen, a modul záróm pedig ötös lett. Nagyon örültem neki, mert kicsit tartottam tőle, hogy gyengébb eredményt fogok elérni, amit nem tartottam volna elfogadhatónak.

Múlt héten kezdődött a gyakorlat, ami eléggé sokk ként hatott rám. Nem is a munkával vagy az emberekkel van baj, inkább saját magammal. Úgy érzem bármennyire is szeretném csinálni a feladatokat, nem megy úgy, ahogy én szeretném. Folyamatosan tehetetlennek és bénának gondolom magam, és ez tuti, hogy látszik is. Másik, hogy lelkileg is megérzem, ami kihat az immunrendszeremre, hiszen szerdáig bírtam a tempót, és lebetegedtem. Még van három hét, és nem tudom, hogy fogom végigcsinálni. Persze lehet csak az első hetes sokk miatt volt és jövő héten jobb lesz, de mint mindenhez inkább úgy állok hozzá, hogy a legrosszabbra készülök, aztán majd pozitívan csalódok. Nyilván tudom, hogy mindennap könnyebb lesz, és még gyakornok vagyok, aki csak tanul, de én tényleg szeretném ott is nagyon odatenni magam, és bánt, hogy nem bírom.

Hála égnek egy hatalmas pozitív dolog is történt velem, amiből igyekszek erőt meríteni. Amikor Zlatan Milánóba igazolt azonnal kutatni kezdtem jegyek után, amiket átküldtem a család majdnem minden tagjának. Nem kis célzással, és utána mentek az alkudozások, meg a könyörgés, sírás, csapkodás. Szóval nem hazudtoltam meg magam és az elfogultságomat nem tudtam levetkőzni, és nagyon- nagyon akartam azokat a jegyeket, és végül sikerült.

Szóóóóvvval Április 11.- én Ac Milan- Juventus meccsre megyek!!! Még mindig furcsa ezt így leírni, és őszintén megmondom Nektek, még néha magam se hiszem el. A sors szerencsére úgy hozta, hogy nem csak én megyek egyedül, hanem a Manó is eltud jönni velem. Sőt még az édesapám és a keresztfiam is csatlakozik hozzánk. A társaságból természetesen mindenki ellen drukker, de én kitartok, és remélem a végén nekem lesz igazam. Bár őszintén a vereség sem érdekelne, mert itt egyedül csak Zlatan a lényeg, és az, hogy ott leszek a San Siroba. Remélem nem fog előtte lesérülni és nem lesz semmi olyan baj, amiért nem léphet pályára, hiszen az elég nagy szívás lenne. Főleg, hogy tényleg miatta megyek ki. Előtte még beszerzem az eredeti mezt is, hiszen mégsem mehetek anélkül oda. Bízom benne, hogy minden rendben lesz, a mérkőzésen és az utazáson is, és olyan élménnyel jövök haza, ami csak pozitív, és remélem, a fellegekbe fogok járni, és teli torokból kiabálhatok és szurkolhatok a csapatnak. A hab a tortán az lenne ha Ibra gólt rúgna.

A héten még igyekszek írni, de egyelőre fejezettel nem készülök, hiszen a gyakorlat miatt szinte gondolkodni sincs időm. A hónapban jövök különböző témákkal, és próbálok aktív lenni, de most őszintén nem ígérek semmit. 

Minden jót, vigyázzatok magatokra, és ne felejtsétek el: Az élet szép! 

Ha még nem tettétek akkor csatlakozzatok bátran a blogzaholic facebook csoportba, ahol remek kis csapat kezd alakulni. De ha több információt szeretnétek tudni rólunk, vagy további érdekes cikket olvasni, kattintsatok a blogzaholic oldalára. Csoportunknak már Instagram oldala is van, ahol remek képeket, és az aktuális témákkal kapcsolatos fotókat találhatjátok. #bloggers  #team #szeretekblogolni  #blogzaholic 

⚽️ Blog vs Vlog ⚽️

Sziasztok! 

Tudjátok, hogy tagja vagyok a Blogzaholic csoportnak ahol hétről-hétre igyekszünk remek témákkal és közösség kovácsoló feladatokkal színesíteni az oldalt.

A januári bloggerjátéknál pedig a Blog vs Vlog a témánk.

Lassan négy éve vezetem ezt a blogot, amit nagyon szeretek írni. Nem csak a kikapcsolódás miatt, hanem, mert ha bajom van írásban kitudom önteni a szívem, és ha kiírom magamból a lelkem is megnyugszik. Az pedig, hogy a kreativitásomat is fejleszti egy nagyon pozitív dolog számomra. Szeretem megtervezni azt, hogy mi lesz a következő posztban, és szeretek utána járni a dolgoknak amikről írok. Főleg egy olyan bejegyzésnél amikor alaposan utána kell járni a dolgoknak. Számomra a blog írás már egy életstílus amit sosem adnék fel. Még akkor sem ha nem lesz belőlem híres író. Nekem tökéletesen elég az is, ha csak pár emberhez  jutnak el a gondolataim, amik által kicsit belelátnak az életembe, és abba amiért/ akikért rajongok.
Sosem csináltam belőle titkot, hogy ez az én oldalam, és teljes szívvel felvállaltam, hogy én Andreaként vezetem ezt. Nem használtam álneveket, és sosem írtam olyan dolgot ami nem lett volna igaz, hiszen úgy vélem az őszinteség az egyik legfontosabb dolog a világon.

Természetesen a vlogról is megvan a véleményem. Nagyon sok videóst nézek, és jelenleg is tíznél több csatorna van amit figyelemmel kísérek. Ezek általában a kedvenc csapataim oldalai vagy olyan emberek akiknek a munkásságát évek óta követem. Lehet furcsa, de nagyon szeretem a végigjátszásos videókat, ahol olyan játékokat mutatnak be, amiket én biztos sosem vinnék végig, de nagyon érdekelnek, és ahogy közben előadják mindig megnevettet.
Első helyen szerepel nálam az Ac Milan csatornája, és a Tiki-Taka tv.
Pár éve én is elgondolkoztam a videó bloggerségen, de aztán arra jutottam, hogy soha nem szerettem még azt sem, ha fényképeznek, és a videóval végkép ez a helyzet. Nyilván beszélni tudnék, mert ha megered a nyelvem akkor szinte le se lehet lőni, de az, hogy az arcomat is lássátok már sok lenne. Igazság szerint ötleteim is vannak, amiket egybe kötnék a bloggal, és esetleg pár érdekes focis hírt összeszedhetnék, de ilyen már nagyon sok van, én pedig nem akarok az a videós lenni aki elveszi a többiektől az ötleteket. Talán ha felkérnének akkor nem mondanék nemet, de ez valószínűleg nem fog megtörténni. A videózást meghagyom az olyan embereknek akiknek jó nagy önbizalmuk van, értenek a videó vágáshoz, és azokhoz a dolgokhoz amik ehhez kellenek. Nagyon becsülöm őket ezért, és nem tartom haszontalan munkának azt amiket csinálnak.

A blognál előnyként emelném ki, hogy valamilyen szintem megőrzöd az anonimitásod, nem számít, hogy nézel ki, hiszen zsíros hajjal egy kényelmes szabadidőben is lepötyögheted a gondolataidat. Hátrányként pedig, hogy kevesebb emberhez ér el a munkád, mint szeretnéd.

A videózásnál előnyként írnám, hogy az emberek hamarabb megtalálnak, jobban megismernek és talán több pénzt is tudsz keresni ezzel, ám hátrányként kiemelném, hogy manapság már olyan emberek is videózhatnak akiket én a Youtube közelébe sem engednék. Itt főleg a kisgyerekekről beszélek, vagy az olyan emberekről akikről látszik, hogy már nem a videózás élménye miatt, hanem a rengeteg pénz reményében készítik a kisfilmeket. De ami még egy visszahúzó erő, hogy rengeteg olyan ember bánthatna akiknek nem biztos, hogy igazuk van, és magamat ismerve nagyon fájna a sok negatív kommentelő.

Végérvényesen akármilyen divat is a videózás én még mindig megmaradok az írásnál, és úgy gondolom ez a jövőbe sem fog változni.... de ha mégis arról első kézből értesítelek Benneteket.


Hamarosan újra jelentkezem! Minden jót, és ne felejtsétek el: Az élet szép!

Puszi: Andrea.

⚽️ Karácsonyi átigazolási csoda 💗 ⚽️

Galliani: Üdvözöllek újra itt, harcos!cos!”

Sziasztok!! Szinte el sem tudom mondani Nektek mennyire, de mennyire rég óta terveztem már ezt a posztot. Azt hiszem lassan már két éve?! De, hogy őszinte legyek inkább az óta mióta elindítottam a blogot és ő különböző csapatokba rúgta a bőrt. Szerencsére mindenhol nagyon jó eredményeket ért el, és rengeteg címet szerzett magának, és persze annak a csapatnak ahol játszott. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az Los Angelesi állomáson kívül mindenhol figyelemmel tudtam követni a munkásságát. Sosem találkoztam vele, és nem tudom milyen valójába, de annyit tudok, hogy mindenhol a legmagasabb fokon teljesített, amit pedig a külvilág felé mutat mindig inspirált engem.

Mikor tavaly nem kerültek be a rájátszásba a Los Angeles csapatával megfordult a fejembe, hogy talán majd most.... majd most... sőt, még volt is róla szó, de aztán másképpen döntött, én pedig nagyon szomorú voltam. Tényleg bíztam benne, és nem jött össze. Aztán November 13.-án Zlatan bejelentette, hogy nem marad L.A.-be, és újra felerősödtek az Ac. Milanos hírek. Ám mivel sok-sok más csapattal is szóba hozták (és mivel ismertem már magam a tavalyi utána) még véletlenül sem éltem bele magam semmibe se. Persze hazudnék, ha nem dobbant volna nagyot a szívem minden idióta Insta bejegyzése után, amitől az új klub nevét vártam, ám ez úgy tűnt sosem fog megérkezni. Aztán már annyi pletyka és csapat felmerült, hogy lassan- lassan hidegen hagyott, hogy mi lesz vele. Tényleg nem is érdekelt igazán, mert valamiért azt éreztem nem jön vissza a csapatba. Kirakott valami reklámot, megnéztem, dobtam rá egy szívecskét és ennyi. Bezártam azonnal, csináltam a dolgom. Viszont ahogy közeledtünk az év végéhez az Ac. Milanos hírek újra erősebbek lettek, míg a többit lezárták, vagy bejelentették, hogy pl: A Tottenham-ba biztos nem megy. Reménykedni még ekkor sem reménykedtem. Aztán ez az egész két nap alatt megváltozott, és durván felgyorsultak az események. Az Olasz klub szinte óránként hozott le róla valamilyen hírt, ami egyre jobban erősítette ezt a dolgot, pénteken pedig már Ő JELENTETTE BE!!!! Én pedig sírtam, mint valami óvodás, és mivel nem akartam Manót ezzel kínozni, inkább kimentem a teraszra és jól kibőgtem magam...örömömbe. Nem tudom milyen lesz, de én nagyon reménykedek benne, hogy jó, és nem fog belebukni a csapat, és ő sem ebbe az egészbe. Sajnos nagyon sok a negatív hang, és rengetegen nem bíznak már benne, hiszen egy olyan ligából jött vissza, ami még véletlenül sem nevezhető erősnek, és nem volt aktív majdnem két hónapja.

Nagyon szeretném élőbe látni, játszani, legalább csak egyszer, de ebbe sem fogom beleélni magam, mert rengeteg mindentől függ, és itt nem csak az anyagiakról beszélek. Majd ahogy akarja az Angyalkám úgy lesz. Most viszont fogadjátok tőlem ezt a történetet, amit ebből az apropóból írtam, természetesen Lili szemszögéből, amihez még annyit, hogy Zlatannál a család is eléggé beleszólt, most ebbe a dologba, hiszen Heléna imádja Milánót, és a gyerekek is jól érzik magukat a városba.

Milánó: 2019. December 26. Csütörtök, Péntek

Lili: A konyha pulton ültem és csak bámultam a város fényeit az ablakon keresztül, miközben a könnyeimet törölgettem. Milánó gyönyörű fényárban úszott nekem pedig már régen aludnom kellett volna, de sehogy sem tudtam, hiszen az elmúlt hetek történései kavarogtak agyamba. A folyosón villany kapcsolódott, majd aranyos ünnepi pizsamába megjelent Maya.

- Lili te még nem alszol? - Lepődött meg, és felém indult - még mindig Zlatanon rágod magad?

- Igen, és nem tudok aludni - néztem rá, és mérhetetlen hálát éreztem a szöszi lány iránt, aki nem törődve az ünnepekkel repülőre ült és újra Alexander mellett segédkezett.

- Nem hallottam mikor jöttél meg. Milyen volt a megbeszélés? - Utalt a mai gyors találkozómra Paolóval, aki felajánlotta régi munkámat az újságnál.

- Nagyon jól sikerült. Már csak az én döntésem hiányzik - osztottam meg vele, és ez egy kicsit jobb kedvre derített.

- Mit fogsz neki mond

ani? - Érdeklődött majd felém nyújtott egy pohár vizet.

- Még nem tudom, de nagyon szeretném elfogadni ezt a munkát, és most nem csak egy rovatot vinnék, hanem még az újság szerkesztésébe is részt vehetnék. Nagyobb hangsúlyt kapna az én véleményem, ami azért lenne jó, mert így senki nem írná át a cikkeimet, és tényleg azok a képek kerülnének bele, amiket én válogatok ki. Paolo nagyon bízik bennem, ezt pedig olyan rég éreztem.

- Mi lesz így a Los Angelesi melóval? Hiszen az volt az álmod, hogy saját galériát nyitsz és felkarolod a fotós tehetségeket.

- Igen, így volt, viszont ezt nem hagyhatom ki. Ismerem már a főnököt, és az emberek sem változtak sokat. A kemény mag megmaradt, és mindenki vár engem vissza. Hatalmas löket lenne a karrierembe.

- Mikor kell rá választ adni?

- Legkésőbb jövő héten, de még mindig nem tudom, mit feleljek.

- Beszéltél erről Zlatannal? – tudakolta csendesen.

- Persze, hogy beszéltem. Mikor Paolo a hónap elején felhívott azonnal vázoltam neki a helyzetet, de csak az volt a válasza, hogy még nem tudja mi lesz jövőre. Aztán ott volt Mino és mindenféle baromságokkal teletömte a fejét, ő pedig alig figyelt rám. Vagyis inkább ránk, mert Alexandert is teljesen elfelejtette. Én vittem mindent tudod? Az egész házat, a gyereket, és időm sem volt a galériámon gondolkozni. - magyaráztam neki, és újra szomorúság lett úrrá rajtam - mióta bejelentette, hogy otthagyja A Galaxyt rengeteg ember fordult meg a házunkba. Lassan olyan volt, mint valami szálloda. Az ügynökök és a különböző emberek jöttek, mentek, aztán Zlatan is alig volt otthon. Még Szent estén is a telefonon lógott érted? Aztán mikor Alexandert lefektettem elegem lett. Elé álltam és megkérdeztem, hogy mi a terve, és tudod mit mondott rá? Majd Minoval kitalálják?

- Jaj, ne már. - sóhajtott fel Maya, én pedig lepattantam a pultról és inkább leültem egy székre.

- Erre megkérdeztem tőle, hogy mégis kit vett akkor el, és mi a fontosabb a számára az ügynöke vagy mi? Persze újra csak jött a mentegetőzés, és elegem lett. Ekkor telefonáltam neked.

- Eléggé zaklatott volt a hangod - jegyezte meg a lány.

- Tudod én mindenhol mellette álltam. Párizs, Manchester, Los Angeles, de ő sosem nézte azt, hogy én mit szeretnék. Meg sem fordult a fejébe, mert csak az ő idióta álmai után mászkáltunk, és az ő önmegvalósításán dolgozunk. Belefáradtam Maya!

- Sajnálom Lili, de szerintem neki sem lehet könnyű.

- Nem mondtam, hogy az, de tudja nagyon jól, hogy a Milan is tárt karokkal várja őt, és itt is bíznak benne. Nem csak úgy jönne ide, mint egy huszadrangú akárki, hanem mint egy megmentő. De most ne is csapatról beszéljünk, hanem rólam, és a fiáról. Az első helyen kéne, hogy szerepeljünk a listáján, de mégis az utolsók vagyunk.

- Ez biztos nem így van Lili. Zlatan imád téged - simogatta meg karom, majd félénk hangon megkérdezte: - ugye még mindig szereted őt?

- Persze, hogy szeretem, hiszen ő a férjem, de ha ez így fog menni, akkor nem látom értelmét annak, hogy együtt maradjunk. Egy házasság nem csak az egyik félről szól. A másiknak is joga lenne beleszólni bizonyos döntésekbe. Főleg olyanokba, amik a jövőről szólnak. Így hogyan neveljem a fiamat, és hogyan tervezzem meg az életem? Ismer és tudja, hogy nem vagyok ingyen élő típus. Nekem többre van szükségem, mint vásárolgatásra, és a gyerekem pesztrálására.

- Arra úgyis itt vagyok én - mosolygott rám.

- Kérlek, félre ne értsd, mert imádom a fiamat, de annyira hiányzik már a társasági élet, és a munka.

- Teljes mértékben megértelek Lili.

- Ibra már kezdi újra elfelejteni milyen a család.

- Nem hívott ma még?

- De persze, de nem vettem fel. Nem tudja, hogy hol vagyok, és ez így a jó. Azt mondtam neki, hogy ezt nem tudom tovább csinálni, és bármennyire is szeretem egyelőre elég volt az elhanyagolásból. Miközben pakoltam nem szólt egy szót sem csak állt az ajtóba. Szerintem nem hitte el, hogy megteszem. Akkor kapott idegbajt, mikor Alexandert is öltöztetni kezdtem. Na, akkor tényleg kiborult, kiabáltunk egymással, míg végül becsaptam az ajtót és otthagytam a jó francba. Még a jegygyűrűmet is hozzá vágtam.

- Lili ezt nem kellett volna. Szegény biztos kivan bukva - aggodalmaskodott Maya, de nem érdekelt, hogy Zlatan pártján állt.

- Cseppet sem érdekelt. Szeretem, de nem játszok senki kedvéért bólogatós kiskutyát. Most pedig ha nem haragszol lefekszem Alexander szobájába. Nagyon fáradt vagyok.

- Rendben. Azért gondolt át, és holnap hívd fel és mondd el neki hol vagy.

- Meglátom. Jó éjt - köszöntem el, és beléptem alvó kisfiam szobájába. Szerencsére ő békésen aludt, és nem zavarta, hogy gyönyörködöm benne. A telefonomon már legalább tíz hívás volt Ibrától, és több üzenet, amiket nem akartam elolvasni, így kikapcsoltam a készüléket. Kora reggel Alex ébresztett, majd miután Maya felajánlotta, hogy elviszi sétálni beültem egy kád forró vízbe és igyekeztem kicsit regenerálódni. Legbelül borzasztóan hiányzott Zlatan, de tudtam, hogy még nem hívhatom fel, és nem mondhatom meg neki, hol vagyok. Azt akartam, hogy nagyon hiányozzak neki, és beismerje, fontos vagyok a számára. A karácsonyra gondolva újra csak elfogott a szomorúság, hiszen tavaly nagyon meghitt volt, és mivel az évfordulónkat is ünnepeltük szerelmem elhívta az édesanyját, hogy egy egész hétvégét legyünk kettesben, mi pedig alaposan kihasználtuk az együtt töltött időt, és ki sem bújtunk az ágyból. Mikor kifürdőztem magam egy puha köntöst kaptam magamra, és kezembe vettem az olasz GQ magazin decemberi számát, aminek címlapján párom kapott helyett. Az interjú nagyon tetszett, a képek pedig fantasztikusak voltak, amitől csak szarabbul éreztem magam, hiszen lassan az idejét sem tudtam mikor voltunk együtt.  Már majdnem végeztem a mustrálásával mikor ajtócsengő zaja ütötte meg a fülem. Gondoltam amilyen szeleburdi Maya biztos elfelejtette a kódot, vagy a kulcsot, így gyorsan kinyitottam az ajtót, ami előtt Zlatan és Mino állt.

- Hála Istennek, hogy itt vagy! - Ölelt meg szó nélkül -  vagy százszor hívtalak, és rengeteg üzenetet írtam Lili. Annyira aggódtam. Alexander is itt van? - Lépett be, és azonnal leakasztotta kabátját a fogasra, amit sajnos Mino is követett.

- Igen itt, de most éppen Mayával van a városban. Ez meg mit keres itt? - Böktem ügynöke felé, és nem is akartam leplezni utálatomat.

- Én is örülök neked- nézett rám gonosz szemekkel, és zakóját megigazította világoskék ingén.

- Mino üzleti ügybe jött a városba... miattam -  magyarázta Zlatan.

- Miattad? - Ütköztem meg szavain és ekkor esett le, hogy ő is elegáns ruhát visel. Mintha készülne valahova.

- Igen, és szeretném, ha meghallgatnál ez miatt. Gyere, üljünk le a nappaliba. Iszunk egy kávét és elmondom mi a helyzet. Elmondod neki, vagy én? - Fordult ügynöke felé, akinek megcsörrent a telefonja.

- Honnan tudtad meg, hogy itt vagyok? - Pillantottam fel mérgesen, és a konyhába csörtettem kávét készíteni.

- Elfecsegte egy kedves Maya nevű kismadár - utalt dadusunkra.

- Remek. Nem kellett volna idejönnötök még..

- Kicsim még mindig mérges vagy rám? - Fordított maga felé kedvesen.

- Nem kellett volna utánam jönnöd - ismételgettem megint.

- Nagyon hiányoztál, és rengeteg dolog átfutott az agyamon, és miután jól hozzám vágtad a gyűrűt felhívtam Minot és megbeszéltem vele a döntésemet.

- Ő meg jól beledumált, és azonnal más lett. – vetettem oda epésen.

- Lili az ügynököm nem gonosz csak még nem ismered a jó oldalát.

- Miért van neki olyan is? - Kérdeztem gúnyosan mire az említett férfi bejött a konyhába és megköszörülte a torkát, hogy rá figyeljünk.

- Azt hiszem, mennem kell. Ha lesz valami és kellesz úgyis hívlak.

- Rendben. Nagyon szépen köszönök mindent. - ölelte át Zlatan én pedig inkább mérges voltam a kettőjükre és Mayára is. - Vigyázzatok magatokra, és Lili - fordult felém - gratulálok.

- Köszönöm, bár nem tudom mihez. - húztam el számat, és mikor Mino kiment a bögrémmel együtt bevonultam a nappaliba ahová szerelmem is követett.

- Milyen volt a megbeszélés Paolóval? - Helyezkedett el kényelmesen miután meglazította nyakkendőjét. Muszáj volt kicsit megnyugodnom, hiszen nagyon jóképű volt.

- Jó, és nagyon tetszik, amit ajánl. Nem csak egy rovatom lenne, hanem az egész újság felépítésébe, kinézetébe is belevenne. Én lennék az egyik szerkesztő, és a legjobb az egészben, hogy nem mindennapos munka. Jó vannak kötött dolgok, de Alexanderral is tudnék foglalkozni.

- Mikor kell dönteni?

- Legkésőbb jövő héten, de az lenne a legjobb, ha még ma visszaszólnék és már alá is írhatnék, így akár a februári lapszámba is dolgozhatnék. A fizetés is nagyon kedvező.

- Nagyon szeretnéd ezt a melót ugye? - Húzott közel magához, mire aprót bólintottam.

- Igen nagyon, de mégis hogy vállalnám el, mikor fogalmam sincs, merre leszünk jövőre? Sajnálom, hogy kiabáltam és összevesztünk. Nem kellett volna csak úgy lelépnem és elhoznom a fiúnkat, de én tényleg magányosnak és értéktelennek éreztem magam az utóbbi időben, és mikor Paolo felhívott újra azt éreztem, hogy vagyok vaki. Nem csak a feleséged, hanem egy elismert fotós, újságíró.

- Mikor jön meg Maya? - Váltott témát.

- Nem tudom, már egy ideje elmentek. Szeretnéd, felhívom őket - ajánlottam, de az ajtó kattant és belépett dadusom és piros arcú kisfiam. Zlatan azonnal felpattant és egy nagy öleléssel üdvözölte őket.

- Zlatan ideértél! - Kiáltott fel Maya örömébe és azonnal átölelte a férfit. - örülök, hogy látlak. Nagyon jól nézel ki.

- Köszi, te is csinos vagy. Jól viselkedett az én drága fiam?

- Semmi baj nem volt vele. Sikerült megbeszélni a dolgokat? - Mért végig minket.

- Éppen ott tartunk, hogy a munkát tárgyaljuk át.

- Igen, és azt szeretném kérdezni, hogy mennyi ideig tudsz maradni, csak mert szeretném elvinni Lili pár helyre este pedig vacsorázni.

- Zlatan nem is hoztam olyan ruhát, amibe elmehetek valahova.

- De Maya azt mondta itt van valami zöld. Az pont jó lesz, és nem kell nagyon kiöltözni.

- Nagyon szívesen maradok akármeddig, csak akkor telefonálnom kell a szilveszteri buli miatt.

- Én csak erre a hétvégére gondoltam. - válaszolt gyorsan Zlatan és egyre zavarosabbnak éreztem a helyzetet. Mégis miről akar velem beszélni, és miért visz el vacsorázni, ha éppen fasírtba vagyunk? Inkább mondja meg, hogy Kína vagy Dél Amerika ahova éppen csomagolni kell. - Természetesen duplán felszámoljuk a hétvégét.

- Zlatan tudod, hogy nem a pénzért teszem, ezt ti is tudjátok, és ha szeretnétek, nekiállok főzni.

- Mi lenne, ha most elmagyaráznátok, mi folyik itt?? Maya miért hívtad ide Zlatant? Nem kellett volna, és nem ezért hívtalak ide, hanem mert bíztam benned.

- Zlatan alapból is jött volna ide, de beszéljétek meg. Menjetek be a szobába én meg készítek valamit.

- Inkább kimegyünk a városba hárman, te pedig addig azt csinálhatsz, amihez kedved van. Úgyis csak este kellesz. - nyomott a lány kezébe egy köteg pénzt Zlatan és újra öltöztetni kezdte Alexandert.

- Ibra miért nem mondasz valami konkrétat? - néztem rá türelmetlenül. - Mino hova ment, és te miért vagy így öltözve?

- Azért mert egy tárgyalásról jövök

- Milyen tárgyalásról?

- Lili mindent elmondok időben. Most csak legyünk együtt hárman.

- Hova akarsz menni? – Kérdeztem és idegesítő volt, hogy totál hidegen hagyják a kérdéseim.

- Mutatni akarok egy házat neked - kezdte mogyoró szemei pedig izgatottan csillogtak felém.

- Házat? Zlatan akkor inkább Alexandrával kéne beszélned.

. Lili fejezd be és vedd már a kabátod, mert megsülök itt bent!!! - forgatta meg szemét, és azzal a lendülettel felkapta fiát és már lent is volt. Behuppantam mellé, és már indultunk is. Gyorsan száguldottunk a városon, ahol ugyanolyan enyhe volt a tél, mint egész Európában.

- Merre megyünk?

- A külvárosba. Nem olvastad a híreket?

- Nem, miért kellett volna? - kérdeztem mire csak egy gyors nemmel válaszolt. - Nézd ott a San Siro!!

- Megálljunk előtte?

- Nem kell, úgysincs értelme - raktam fejem a hideg üveghez.

- Szomorú vagy kicsim?

- Nem, csak nem értem miért jöttél ide, és mi értelme van ennek az egésznek?

- Lili együtt vagyunk, és megnézünk egy házat. Ezt akartad nem?

- Igen, de már van egy lakásunk itt, és semmi értelme még több pénzt költeni. Semmi!! Mégis mikor jövünk ide, és mikor lesz időnk kihasználni ezeket? Üresen fog állni és ennyi.

- A ház mindig érték - simogatta meg arcom - és ki mondta, hogy üresen fog állni?

- Úgysem lesz rá időnk – mérgelődtem tovább. Az út hátralévő részében Alexanderről, a munkáról és a szilveszteri buliról beszélgettünk. Zlatan testvérével akart ünnepelni, aminek én is örültem, mert olyan régen találkoztunk már velük. Egyedül Stephan hiányzott, de reméltem azért összefutok vele az idény kezdete előtt. Lassan úgy gondoltam elhagyjuk Milánót, mikor egy kertvárosi részhez tévedtünk. Szinte olyan volt az egész, mint a Született feleségekbe. Gyönyörű házak, takaros előkerttel és gondozott udvarral. Az ünnepek miatt sok helyen fényfüzér lógott a tetőkről, kerítésekről, némelyik ablakból pedig még a karácsonyfát is lehetett látni. Nálunk is csodálatos hatalmas karácsonyfa pompázott, amit Zlatannal közösen díszítettünk fel, a ritka pillanatok egyikébe mikor nem volt nálunk senki.

- Még mindig nem mondod meg, miért kell nekünk másik ház? - puhatolóztam tovább, de ő újra csendre intett, míg végül egy nagy villa előtt álltunk meg, aminek automatikusan kinyílt a kapuja mi pedig beálltunk az udvarra.  Gyönyörű fa ajtón léptünk be a tágas hallba ahonnan kétoldalt nyíltak a szobák, középen pedig egy lépcsőn lehetett felmenni az emeletre. Az alap szobákon kívül Alexandernek egy külön játszó szoba, nekem két gardrób, egy edzőterem, belső medence, két dolgozó és két konyha volt berendezve. Zlatan szerint azonnal lakható.

- Hogy tetszik? – kíváncsiskodott.

- Csodálatos. Nagyon szép - léptem ki a felső fürdőből, aminek ablakából csodaszép volt a kilátás.

- Hátul van egy nagy udvar is, de azt majd ráérünk megnézni később.

- Mennyibe kerül ez nekünk?

- Kicsim, ne gondolj most az árra - nyugtatott meg és lágyan megcsókolt - még nem is mondtam mennyire gyönyörű vagy.

- Köszönöm. Hiányoztál és bocsáss meg. Nem fogok veszekedni veled, és sosem hagylak magadra. Az lesz, amit akarsz, én pedig...

- Elfogadod a munkát! - Vágott szavamba. - Szóval kapd elő a telefonod és hívd fel Paolót, hogy rendben van a dolog.

- Mégis mikor lesz időm akárhonnan idejárkálni? Nem rángathatom Mayat mindig.

- Pedig szívesen jön, látod - vigyorgott rám.

- Miattad jön, te lüke, nem miattam. – böktem oldalba játékosan.

- Már ez is valami, de hívd fel Paolót, én addig beszélek Minóval. - ment kicsit arrébb, így volt időm megbeszélni az üzletet főnökömmel, aki nagyon jól fogadta a hírt. A háznéző után visszamentünk a lakásomba, Zlatannak pedig újra dolga volt. Délután eljátszottam Alexanderral, kicsit kimentünk a parkba, és készítettem pár képet. Az idő szokatlanul tavaszias volt, kisfiam pedig élvezte a napsütést. Imádtam itt lenni, és nem is akartam azon gondolkozni mi lesz a jövőbe. Elvégre munkám már van, ami nagy szó. Más kérdés hogy fogom megoldani a rohangálást akárhol is leszünk. Öt óra körül hazamentünk, és beraktunk egy karácsonyi mesét, amit kisfiam élvezettel figyelt. Olyan édes volt, hogy újabb képeket készítettem, amit felraktam Insta profilomra, amit sok-sok szívvel árasztottak el a rajongók. Zlatan este hét körül érkezett meg, és nagyon boldognak tűnt. Valamit még motyogtak Mayával, én pedig a ruhámat nézegettem. A tükörbe jól állt rajtam, és úgy láttam Zlatannak is tetszik. 

- Nagyon szexi leszel- állt mögém - milyen jól nézünk ki együtt.

- Te nézel ki jól, én meg...

- Lili!!! - forgatta meg szemét, és a fülembe suttogott. - Elmegyek tusolni, nem akarsz követni?

- Zlatan nem vagyunk ketten. - pirultam bele, de eljátszottam a gondolattal.

- Este kipróbálhatnánk az új lakásban lévő ágyat.

- Meglátjuk. Mikor kell visszamenni Los Angelesbe?

- Nem kell visszamenni. - újságolta.

- Hogy érted ezt? – néztem rá vállam felett.

- A vacsora közben megtudod. Beszéltem Mayaval és vigyáz Alexanderra. Miénk az egész este, éjszaka, és hogyha szeretnénk az egész hétvége. Megünnepelhetnénk az évfordulónkat is.

- Vasárnap lesz nem?

- Igen, én is úgy tudom. A feleségem vagy már két éve.

- Néha többnek tűnik. - kuncogtam fel, de azért adtam neki egy puszit. Zlatan elment zuhanyozni, míg én sminkeltem.

- Milyen szép lesz anya - hozta ki egy jó éjt puszira kisfiamat dadusa mielőtt elaltatta volna.

- Köszönök Maya mindent - öleltem át a lányt - jól döntöttél, hogy szóltál Zlatannak.

- Nem akartam kavarni, de igazából ő hívott fel, és annyira rémes hangja volt, hogy nem hazudhattam neki.

- Megértem. Nagyon sokat segítesz nekünk.

- Csak a munkámat végzem. Most viszont megyek, elaltatom.

- Holnapra mindent előkészítettem és van mindene. Ennivaló, és ruha..

- Lili mindent tudok. Ismerem őt, hiszen kicsi korába is vigyáztam rá - nyugtatott meg, és kis idő múlva szerelmem is készen állt a vacsorára, ami meglepő módon nem egy étterem, hanem a délelőtt megnézett házhoz volt.

- Mondtam, hogy nem kell úgy kiöltözni - villantotta felém ellenállhatatlan mosolyát. A házba belépve egy pincér azonnal elvette a kabátom szerelmem pedig a konyhába vezetett ahol már terített asztal fogadott. Középen egy nagy rózsacsokor illatozott, és halk zene szólt.

- Itt fogunk vacsorázni, mert még nem annyira mozgolódhatok a városba - magyarázta zavartan.

- Húú a firkászok hada követi a naaaaggy Zlatant - nevettem fel.

- Nem erről van szó kicsim, csak amíg nem hivatalosak a dolgok addig nem kéne, hogy meglássanak.

- Akkor most beszélünk végre arról, amit egész hónapban kerülgetünk? - Tértem rá a tárgyra és nem foglalkoztam a pincérrel, aki kedvesen elénk hozta az első fogást.

- Rendben, de előbb igyunk - nyújtotta nekem a poharat, amibe a hideg pezsgő gyöngyözött. - Koccintsunk kettőnkre és arra, hogy mindkettőnk álma ugyanolyan  fontos.

- Köszönöm. Nagyon szeretlek Zlatan.

- Én is szeretlek Lili. Jó étvágyat.

- Neked is! - Fogtam meg kezét. Vacsora közben néha belekérdeztem a dolgokba, d semmit nem tudtam kihúzni belőle. Igaz nagyon jót beszélgettünk, és nevettünk az egésznek pedig olyan hangulata volt, mint az első randink környékén. Nagyon hiányzott már ez a kötetlenség, a desszertnél pedig úgy éreztem szétdurranok.

- Kifizetem, a pincért aztán elmehetnénk a medencékhez.

- Inkább menjünk a nappaliba – kérleltem ő pedig belement ebbe - nagyon szép ez a ház - dicsértem meg, ahogy leültem a kanapéra. Az egész nagyon modern volt. Mindenhol a kávé és a vajszín volt uralkodó többségben.

- Eltudod képzelni itt az életed? Viszonylag közel van mindenhez, de az autókat úgyis áthozatjuk.

- Los Angelesből?

- Persze. Már nem hosszabbítottam meg a bérlést, így Január vége felé ki kell költözni. Addig pedig belakjuk ezt!

- Milánóban fogunk lakni? - Csodálkoztam rá, a szívem pedig őrült gyorsan kezdett verni. Éreztem, hogy most fogja elmondani a döntését.

- Igen Lili itt. Legalábbis még fél évig biztos, a többit pedig majd meglátjuk, mert ez nem csak rajtam múlik - kezdte és apró mosolyra húzta száját. - Mikor elmentél és elvitted a fiúnkat nagyon magányosnak éreztem magam, és csak az a mondat kattogott a fejembe, amit utoljára mondtál. Te mindent feláldoztál értem. Igazad van, és abba is, hogy mindig mellettem álltál bármilyen döntést hoztam elfogadtad még akkor is, ha eleinte morogtál érte. Azt szeretném, ha boldog lennél és te is valóra váltanád az álmaidat - simogatta meg arcom gyengéden - eddig én voltam a lényeg a kapcsolatunkba, most te jössz. 

-  Zlatan ezt komolyan mondod? Mit csináltál, hova írtál alá? - záporoztattam felé izgatottan kérdéseimet. 

- Azt tettem, amiről tudtam, hogy örömet okozok neked, és visszaigazoltam az Ac Milanhoz. 

- Nagyon kérlek, ne játssz velem! - álltam fel kicsit mérgesen. 

- Szívem nem hazudok. Mindenben megegyeztem a csapattal. Azért jöttem ide ma, hogy velük tárgyaljak délután. Mino is segített, és ha minden jól megy, hatodikán aláírom a papírokat. Gondolod, megmutathatom a szerződést. Itt van az iroda egyik fiókjába. Lili itt fogok játszani a San Siroba. Elfogadtam a feltételeket, amiket felajánlottak, mert úgy gondolom nagy kihívás nekem, és a csapatnak is nagyon jól jön egy ilyen játékos, aki olyan inspirált, mint én - magyarázta és mikor nem szóltam semmit így folytatta: -Azt hittem kicsit jobban fogsz örülni, vagy legalábbis... 

- Ó bazd meg ez fantasztikus hír!!! - ugrottam sírva a nyakába - komolyan nem csapsz be? Komolyan, tényleg? Én nem hiszem el - ültem vissza és még mindig hitetlenkedve néztem rá. 

- Igen kicsim. Ne sírj már! - Szorított magához, és igyekezett megnyugtatni.

- Évekig vártam erre tudod, és most nem tudom elhinni, hogy megtetted. - fordultam felé, és egy zsebkendővel felitattam a könnyeim. - újra itt lenni ebbe a városba, és újra belépni abba a stadionba ahol annyi jó emlék vesz körül csodálatos dolog. Istenem ezt nem hiszem el. - nevettem fel és még akkor is a fellegek között éreztem magam mikor felmentünk a hálóba majd Zlatan egy újabb pezsgőt bontott ki. 

- Egészségedre - adta a kezembe a poharat. – boldog évfordulót.

- Köszönöm - emeltem fel fejem és mélyen belenéztem mogyoró szemeibe - köszönöm, hogy megtetted a házasságunk érdekében, és köszönöm, hogy nem hagytál cserbe. Annyira szeretlek, hogy nem is tudom elmondani. Valóra váltottad az egyik álmom, én nagyon bízom benne, hogy neked is sikerül azt a célt elérned, amit kitűztél magadnak a klubbal együtt. 

- Melletted sikerülni fog. Nagyon szeretlek - lépett egyre közelebb én pedig hagytam hagy vezessen az ágyhoz, ahol megpecsételhettük ezt a remek napot.

⚽️ Karácsonyi ajándékozás 2019. ⚽️

Sziasztok! 

Mivel közeleg a Karácsony, úgy gondoltam előveszem egy régebbi posztomat, és kicsit átalakítva elhozom Nektek. Ha pedig további ünnepi kérdésre szeretnétek válaszolni, nézzétek meg a Decemberi #blogmas challenge-t.

1. Töltsd ki a kérdéssort, és rakd ki a Blogzaholic oldalára, a poszt alá!  ( más oldalakon is hirdetheted a játékot) 

Melyik a legemlékezetesebb karácsonyod? 

2. Írd le Neked mit jelent a Karácsony:  

3. Illesz be, a kedvenc Karácsonyi zenédet. 

4. Mi lenne az álomajándékod? 

5. Illeszd be a posztnál látható képet, és írj pár jókívánságot blogger társaidnak. 

1. Jöhetnek a feladatok.

Amelyiken megkérték a kezem. Nagyon meglepett, és igazán megható volt. Természetesen azonnal igent mondtam. 

2. Számomra a Karácsony a kikapcsolódást, és a családdal együtt töltött időt jelenti. Szeretem mikor együtt vagyunk, és együtt ülünk a vacsora asztalhoz, vagy együtt bontogatjuk az ajándékokat. 

3. Ezt a zenét imádom a legjobban. Sok emlék visszajön, és annyira Karácsonyos: 

4. Az én álomajándékom egy focimeccsre szóló jegy lenne, természetesen Milánóba. 

5.

Kellemes Karácsonyt Kívánok Mindenkinek, és kívánom, hogy rengeteg öröm érjen titeket az ünnepek alatt.

Puszi Andrea. 

⚽ Szülinapi interjú ⚽

Sziasztok!! Ígértem Nektek, hogy egy különleges dologgal jövök Zlatan szülinapja alkalmából, amit tegnap szerényebben ünnepeltem meg. De biztos ismertek már annyira, hogy nem tudnék csak úgy elmenni ez a nap mellett, ezért hoztam egy kis történetet, ami remélem, úgy tetszik Nektek amennyire én szerettem írni. Mielőtt belevágnánk, szeretném megköszönni Eszternek a hatalmas segítséget, aki remek újságírói munkát végzett, és bocsánat, hogy ennyit variáltam. 

Jó olvasást!

Catherine: A Sport7 aktuális heti cikkén töprengtünk a kollégákkal. Szeretünk mindig valami különlegeset is belecsempészni a magazin hasábjaira, most mégis egymásra nézve figyeltük az órát. Genna a telefonját böngészte, míg Thomas csak a tollával játszott. Aztán Genna hirtelen csillogó szemmel nézett rám és felém mutatott egy képet Zlatan Ibrahimovic, svéd focistáról, aki jövő héten ünnepli a 38. születésnapját. Azonnal eszembe jutott, hogy néhány hónappal ezelőtt egy rendezvényen összefutottam feleségével, Lilivel, akinek képeit lehetett megtekinteni. Rögtön lecsaptam a lehetőségre és jeleztem a többieknek, hogy egy közös interjút szeretnék, extra kérdésekkel a házaspárról. Lili telefonszámát kikeresve, azonnal felhívtam, hogy lebeszéljek velük egy időpontot a beszélgetésre.

- Halo – vette fel a telefont Lili.

 - Szia, Catherine Moore vagyok a Sport7 magazin riportere. Pár hónappal ezelőtt találkoztunk egy média eseményen.

- Oh, igen, igen, emlékszem.

- Remélem nem zavarlak, csak néhány mondatot szeretnék veled váltani – jeleztem, de Lili hallgatott, így bíztam benne, hogy nem csapja rám a telefont. – Nos, Zlatan születésnapja alkalmából egy különleges interjút szeretnénk készíteni, amelyben te is részt vennél, illetve 38 kérdésből állna. Mit gondolsz?

– Remek ötlet. Én természetesen benne vagyok, de Zlatan eléggé elfoglalt.

 - Úgy gondoltam, hogy az otthonotokban készülne az interjú, hogy kicsit bensőségesebb legyen, illetve a képeket készíthetnéd te a magazinnak – vázoltam fel az ötletet Lilinek.

- Nagyon jó. Természetesen szívesen vállalom – csengett a hangja, biztos voltam benne, hogy tetszik neki a tervem. – Ha tartod néhány pillanatig, megnézem Zlatan naptárát, mikor tudnánk ezt besűríteni a napba. A cikk a jövő hétre készülne ugye? – kérdezte.

- Igen, születésnapi kiadás – Lili néhány másodpercre félrerakta a telefont, én pedig vártam. Bíztam abban, hogy egy híres focista naptárában akad egy kis idő, amikor elkészíthetem vele az interjút. –

 Itt vagyok – kapta fel újra a telefont. – Zlatan holnapután öt órakor már itthon van, esetleg ha arra meg tudnánk beszélni, az jó lenne.

- Remek. Nagyon köszönöm Lili. Megtennéd, hogy elküldöd a pontos címet? –Persze – válaszolta. 
– Akkor az interjúban engem is megkérdeznétek? – kérdezte érdeklődve.

- Igen, szeretném, ha az adott kérdésre mindketten válaszolnátok. Szeretnénk megmutatni Zlatan más oldalát is.

- Nagyon jó lesz – nevetett fel Lili. – Akkor várlak.

- Rendben, ott leszünk. Köszönöm még egyszer, szép napot! – Lili is elbúcsúzott, én pedig izgatottan vetettem bele magam a munkába.

Már késésben voltam, de bíztam benne, hogy a csütörtöki interjúra odaérek. A dugó hatalmas volt Los Angeles azon szakaszán, ahol Zlatan és felesége lakott. Az interjúra elkísért a magazin fotósa, Leah is. Amint odaértünk, rögtön ámulatba estünk, hiszen a ház óriasi volt. A bejáratnál Lili várt bennünket, de mindketten izgalommal telve léptünk be az ajtón.

- Gyertek csak beljebb – invitált Lili, aki egy nagy nappaliba vezetett bennünket. – Készűltem harapnivalóval és töltsetek bátran az italokból is. Kávét tölthetek? – érdeklődött.

- Köszönjük, igen kérünk.

- Előkészítettem a fényképezőm, az interjú alatt tudok fotózni néhányat akkor, ezeket majd átküldöm emailben és tudtok válogatni – adta a kezünkbe a csészét.

- Nagyon hálásak vagyunk a segítségedért – jegyeztem meg, majd a lépcső tetején megjelent Zlatan, aki hirtelen előttünk is termett. Bemutatkoztunk, ő pedig a lehuppant a kanapéra, a fekete mintás pólójában és hasonló színű lezser nadrágjában.

- Köszönöm, hogy elvállaltátok az interjút és egyben szeretnénk köszönteni téged Zlatan, születésnapod alkalmából – mosolyra húzta a száját, szeme felcsillant, amint átadtuk a papírtáskát benne egy nagyon jó itallal. –

 Ó – kukkantott bele – ez nagyon jó minőségű ital. – Átkarolt bennünket, majd megköszönte a megemlékezést. Lili is aztán férje mellé ült és neki kezdtünk az interjúnak.