⚽ Helyzetjelentés ⚽

Sziasztok!

Bocsi, hogy megint ilyen poszttal jövök, de szerencsére a fiúkkal mindig történik valami. Én pedig nem is bírnám ki, ha nem írnám le, és nem oszthatnám meg Veletek!  😋

... és bocsi, hogy nem sűrűn írok, de egyenlőre a saját életem szervezem ami kicsit megkavarodott az utóbbi hónapokban, de őszintén megmondva cseppet sem bánom, és mivel kezd helyrerázódni, kezd beállni a napirendem is. Ebben pedig a munka mellett nem mindig fér bele a blog írás.
De ha valami rossz dolog történik ( remélem azért nem fog) úgyis többet fogok írni, mert akkor úgyis az írásban találom a lelki békém. Hozzátenném sok minden foglalkoztat folyamatosan az írással kapcsolatban. Jelenleg két nagyobb projekt van a fejembe, de amíg nem tudom biztosan nem szeretnék előhozakodni vele.
A lényeg, hogy tényleg jól érzem magam, és nagyon- de nagyon várom a jövőhetet amikor elkezdhetem a saját tanulmányaimat egy olyan szakterületen amit szeretek, és amibe úgy érzem jó leszek. Az pedig, hogy ilyen lehetőség úgymond az ölembe hullott csakis annak tudhatom be, hogy fentről nagyon sokan segítenek, és ha baj van azonnal mellém állnak és olyan dolgokat sodornak az utamba amire éppen szükségem van.
Hálás lehetek ezért, és tényleg minden nap mikor felkelek hálát adok a családomért, a barátaimért, és persze az Angyalaimért. Higgyétek el ha tényleg mosolyogva és pozitívan élitek az életeteket akkor a jó dolgok megtalálnak, és egy nagyobb veszteségbe sem kell belezuhanni, hiszen minden lezárt dolog után jön egy újabb ami lehet, hogy sokkal jobb lesz, mint amit eltudtál képzelni.


Szerencsére a fiúk is olyan jó periódusban vannak mint én, és remélem ez megmarad a továbbiakban is. 😁

Kezdjük szokás szerint Zlatannal. A héten egy elég fontos évforduló volt számomra, és bár nem innen számolom a rajongásom dátumát, de 9 éve igazolt az Ac Milahoz, ahol nagyon hamar a rajongók szívébe lopta magát. Már meséltem többször, hogy nem örültem neki, mikor megvette a csapat, de ahogy egyre eredményesebb lett és egyre többször és többször láttam úgy kezdtem egyre jobban megszeretni, és végül már ő lett a kedvenc játékosom, kinek az Olasz csapattól való távozása után is figyelemmel kísértem a munkásságát, és nagyon boldog vagyok, hogy még ennyi idősen is ilyen magas szinten focizik, és továbbra is csodálatos gólokkal ajándékoz meg minket. Furcsa ezt a kilenc évet kimondani, de mégis jó, hiszen még sosem rajongtam ilyen hosszú ideig egy emberért sem, de ő tényleg rengetegszer adott erőt, és sokszor megnyugtattak a videói ha lelki gondjaim voltak, és mikor nem zargathattam a családomat a piti dolgaimmal, a Manó meg sokat dolgozott.

A héten a városi rivális ellen léptek pályára, én pedig nagyon tartottam attól, hogy súlyos vereséget szenvednek, hiszen a másik csapatban játszik az MLS legjobb játékosa Carlos Vela. Persze Zlatan folyamatosan nyomta előtte, hogy ő a nagy király, meg a szokásos szövegetek. Kicsit megint kezd átesni a ló túloldalára. Bár nem nyertek, de 3-3-re lehozták a mérkőzést. Ez pedig egy nagyon nagy eredmény, főleg, hogy Ibra két gólt is értékesíteni tudott, míg Vela csak egyet, és újra
megválasztották a hét legjobb játékosának.
Nyilvánosságra hozták a Puskás díj jelöltjeit is, ami ( szerintem) egy nagyon fontos díj, amit minden évben a legszebb gólt szerző játékos kapja, és tíz focista között dől el. Magyarként a mostani év különösen fontos lehet, hiszen mióta él ez az elismerés ( 2009) most először fordul elő, hogy Magyar játékos is a jelöltek között van. Zsóri Dániel hihetetlenül szép gólt szerzett, és igazán büszkék lehetünk rá. A díjra itt lehet szavazni: The Best FIFA Football Awards Szerintetek én kire szavaztam? Zlatanra, vagy Danira, vagy esetleg valaki másra? 😉 
Még egy hír, hogy összehozták a Manchester Uniteddel mert azt nyilatkozta, hogy szívesen visszatérne a  csapatba, ha még szükség lenne rá. Mondjuk az United múlt évi és az eddigi produkciója katasztrófa, ahova biztos beférne egy Zlatan jellegű játékos, akinek Novemberben jár le a szerződése a Galaxyval, és egyenlőre nagy a homály, hogy mit fog csinálni utána. Azért én nagyon remélem még egyszer visszatér Európába, és lehetőségem lesz élőbe látni, ahogy varázsol a pályán.
A következő mérkőzésüket idegenben fogják játszani a Seattle Sounders ellen, és itt kötelező a győzelem, mert ha nyer a csapat akár a második helyre is felugorhat.

Stephan fantasztikus periódusban van, és úgy látom végre teljesen beilleszkedett. A Kínai kupa elődöntőjében a csapat 3-2-re hozta a kötelezőt, éééésss Stephan pedig két gólt is rúgott, megválasztották a mérkőzés emberének is. Úgy követtem a mérkőzést, hogy közbe 1000 más dolgom volt, de mikor megláttam, hogy megnyerték úgy ugráltam, mint egy kisgyerek. Mérhetetlenül büszke vagyok rá, és annyira jó érzés, hogy bár messze van, (és még mindig megvan erről az igazolásról a véleményem), kitud teljesedni. Pályán van, és úgy focizik ahogy régebben is. Az a mosoly pedig amit a góljai után láttam az arcán mindennél többet ér.
Jelenleg most Rómában vagy Monacoban van, ahol a barátaival, családjával tölti az idejét, és kipiheni a dolgokat. A követkő találkozójuk Szeptember 15.-én lesz, de már hamarabb pályára léphet, hiszen ( el sem hiszem) behívták az Olasz válogatottba!!! Itt két találkozón léphet pályára. Először 5.-én Örmény ország, 8.-án Finnország ellen. Nagyon bízom benne, hogy nem csak padozni fog, és Mancini megszavazza a bizalmat neki.  A Kínai Kupadöntő első fordulóját November elsején a másodikat pedig December 6.-án tartják.  Remélem megnyerik, ő pedig egy
szuper évet fog zárni.

Ennyi lett volna ez a kis agymenés. Hamarosan újra jelentkezek, és ne feledjétek az Élet mindig szép! Sok puszi Nektek: Andrea 😋

⚽ Helyzetjelentés ⚽

Sziasztok!! 

Megint egy újabb helyzetjelentő poszttal érkeztem, ami nagyon pozitív lesz, ugyanis a hét nagyon jól telt a fiúk szempontjából..... és az enyémből is, de az más kérdés. 😋

Ha még nem olvastátok el a legutóbbi fejezetet a történetemnek ITT megtehetitek.
A másik blogomon pedig egy új fejezet vár rátok, amit ITT tudtok olvasni.

Először természetesen, mint mindig Zlatannal kezdek akinek vééégre, vééégre a két orbitális égés után sikerült győzelemre vezetni a csapatot, úgy, hogy mindkét gólt ő rúgta. Igaz, hogy az egyiket büntetőből, de gól volt és ennyi a lényeg. 😉 Nagyon örülök neki, hogy újra betalált, és igazán jó mérkőzést játszott. Az eredményekről általában mindig másnap reggel értesülök és imádok arra kelni, hogy nyert a csapat, és szeretem azt látni, ha Zlatan is eredményes volt.  A találkozó után találkozott Urijah Faberrel aki egy UFC ketrecharcos, és pár szót elbeszélgettek, ugyanis Ibra a foci mellett imádja az ilyen küzdő sportokat is. Nagyon csinos volt így elegánsba. 💗💗

Felröppent egy kósza hír ( amiről még csak egy oldalról találtam információt), hogy Zlatan talán az idény végén visszatérne a Sera A-ba, mégpedig a Juventushoz. Nem is akarok belegondolni abba, hogy ennek bármilyen valóság alapja lehetne, mert akkor túlságosan beleélném magam abba, hogy esélyem lenne látni, aztán nem akarok megint úgy járni, mint tavaly mikor nagyon sok lap írt az Ac Milanos igazolásáról... amiből aztán nem lett semmi. Jó azért a szívem mélyén nagyon örülnék neki, ha igaz lenne, és megjönne a jobbik esze, és visszatérne Olaszországba. Őszintén megmondva nem is érdekel már, hogy melyik csapatba, csak ODA!

A héten készítettek vele egy fotósorozatot, de őszintén megmondva nem tudom milyen kampány keretin belül, vagy milyen apropóból, hiszen a Volvo és a Samsung is teljesen más képekkel jött ki, mint ezek, sőt a Volvo egy újabb videót is készített VELE, amit gondolom itthon biztos nem fognak reklámozni.  Szóval nem igazán tudom, de a fotók nagyon jól sikerültek, és olyan helyes az összesen, sőt a sminkes csajjal olyan jól mutatnak együtt, a bónusz pedig, hogy nincs összekötve a haja, ez pedig ritkaság.




Vasárnap újra pályára lépnek, én pedig nagyon reménykedek, hogy újra győzelemhez segíti a csapatot.


Stephanról is csak jó híreim vannak, és nála is kezdenek jó felé haladni a dolgok. Bár most, hogy egyre jobban közeledik a Seria A azért szomorú vagyok, hogy nem lesz ott, de hát ez van. A legutóbbi mérkőzésen pedig nagyon- nagyon jól játszott. Igaz, hogy a végeredmény 2-2 lett, de Stephan mindkét gólból kivette a részét. Az elsőnél ugyanis gólpasszt adott, a másodikat viszont Ő

értékesítette egy nagyon szép akcióból. Nagyon jól esett látnom a videón mennyire boldog, és milyen nagy mosollyal ünnepelt. Remélem Hétfőn már győznek, Stephan pedig újra betalál és elindul egy jó sorozata Kínába.

Köszönöm, hogy elolvastátok a híreket, nemsokára jelentkezek, addig is olvassátok el a legújabb fejezetet a Megismerni és megszeretni történetből.

Puszi Nektek: Andrea! 😄

⚽ Megismerni és megszeretni 13.⚽

Sziasztok!!! Tudom, hogy hamarabb ígértem a részt, de annyi felé mászkálok, és sok az elintézni valóm, így nem sok időm jutott írni. Élvezem a napsütést, a jó időt, és azt, hogy minden úgy van, ahogy lenni kell. Most tényleg egy hatalmas lelki nyugalom van rajtam, és hihetetlenül boldog vagyok, hogy a családom és a barátaim teljes mértékben mellettem vannak, és rengeteg erőt, és pozitivitást adnak. Úgy vélem ennél nem is kell több és hagyom, hogy minden megtörténjen, aminek már nagyon itt volt az ideje. A részek pedig lehet azért is jönnek ilyen döcögősen, mert sokkal jobban élvezem a való világ történéseit, és nincs szükségem az álomvilágomra. 

De most jöjjön az új fejezet, aminél a segítséget köszönöm Eszternek.  

Chiara:  Mivel Stephan beleegyezett az interjúba visszahívtam Claudiát és megbeszéltem vele egy találkozót. Előtte este már nagyon izgatott voltam, és még mindig a ruháimat válogattam a fotózásra, mikor Stephan lépett be az ajtón és karba tett kézzel figyelte mozdulataimat, de miután megunta leült az egyik puffra és csendesen így szólt.

- Nem unod még? Egész este ezzel foglalkoztál. Inkább gyere aludni, hiszen holnap figyelned kell. Nellat már elaltattam, és gondoltam talán mi összebújhatnánk kicsit.

- Stephan még nem döntöttem mit veszek fel. - néztem rá - úgy érzem semmi nem jó, és egyik ruhát sem érzem fotózásra valónak.

- Kicsim mindenben gyönyörű leszel, de szerintem adnak szponzor ruhát nem?

- Arról nem beszéltünk. - magyaráztam. - mindent csak az interjú után fogok megtudni.

- Hol fogtok találkozni? - érdeklődött és ő is nézegetni kezdte a dolgaimat.

- Egy étterembe, ami közel van a szalonhoz. Előtte még vannak ügyfeleim, amiket nem akartam lemondani, de az egész délutánt át kellett adnom a többieknek.

- Akkor nincs gond. Mások megcsinálják, és amúgy is te vagy a főnök. Akkor mész be, amikor csak akarsz.

- Ez nem így van. Szerinted ez jó lesz? - húztam ki egy sötétkék ruhát, aminek a háta nyitott volt, így a kedvenc tetoválásom is jól látszott benne.

- Nagyon tetszik. - csillant fel szeme. - az olvasók elájulnak majd, ha meglátják, és biztos minden pasi csak téged akar majd, de te már az én barátnőm vagy.

- Jaj Stephan, fejezd be. - léptem el tőle és elutasítottam a csókot, amit egy sóhajjal vett tudomásul.

- Chiara nézz rám! - fordított maga felé. - ne görcsölj rá semmire jó? Ez csak egy interjú és egy fotózás. Nem a világ, és ha valami nem jó úgyis javítanak a képeken.

- Te könnyen beszélsz, mert szinte minden héten részt veszel ilyeneken.

- Azért nem minden héten, de gyakran. Ez rutin, és itt nem neked kell felkészültnek lenni, hanem nekik. Az újságírónak, és a fotósnak. Bízz magadban, és minden tökéletes lesz.

- Remélem, mert nem akarlak bajba sodorni egy meggondolatlan válasszal. Istenem kár, hogy nem tudom a kérdéseket. - sóhajtottam fel, és én is éreztem, hogy álmos vagyok, így engedtem szerelmem csábításának, és bebújtam mellé az ágyba.

Reggel a megszokottnál is idegesebb voltam, és egy falat sem ment le a torkomon. Stephan elvitte Nellat az iskolába, majd edzésre indult. A fotózásra elkészített ruhámat egy zacskóba raktam, és úgy voltam vele, majd megmutatom Claudiának.  Csak tizenegyig dolgoztam majd miután leadtam a feladatok a többieknek az étterem felé indultam. A pincér már tudta ki vagyok, és azonnal egy galériás asztalhoz vezetett, ahol senki nem volt. Az emberek a lenti részen étkeztek. Egy ásványvizet rendeltem, és vártam, amíg megérkezik a riporterem, közben végignéztem a helyen. Igazán barátságos volt a sok faburkolattal, és a sok növénnyel. Bőven elmúlt dél is mikor egy rövid barna hajú nagy bundakabátos ötvenes éveiben járó hölgy lépett be. A pincér az asztalomhoz kísérte, ő pedig hatalmas mosollyal üdvözölt.

- Ne haragudj a késésért, de kicsit nagy volt a forgalom. - szabadkozott, és ő is rendelt egy üveg vizet.

- Semmi baj. Örülök, hogy sikerült ideérned. - nyugtattam meg, és magamban megcsodáltam aranybarna kosztümjét, ami nagyon szépen kiemelte alakját. Szemei zölden néztek rám, majd táskájába nyúlt, amiből diktafont, füzetet és tollat vett elő.

- Először is nagyon köszönöm, hogy elfogadtad az interjút és a fotózást. Biztos sok a dolgod.

- Igen, de szerencsére a munkatársaim besegítettek és átvállalták a megbízásaimat.

- Jó, hogy ezt mondod. Vagyis, hogy a munkatársaim, és nem a beosztottjaim. Én is igyekszem megtartani a jó légkört az újságnál, és próbálom azt, hogy ne mint főnökként nézzenek rám, hanem egyenlő fél ként.

- Sosem éreztem magam igazán főnöknek. - szóltam félénken. - úgy gondolom, kölcsönösen segítjük egymást, és mindenki azt  teszi, amibe a legjobb.

- Nagyon jó főnök lehetsz. - nevetett fel, majd komolyabb arccal folytatta. - szerintem kezdhetnénk az interjút, ha neked megfelel.

- Persze, igen. - bólogattam, és a szívem újra gyorsabban kezdett verni, de ő kedvesen megfogta a kezem.

- Ne légy ideges, és ha valamire nem akarsz válaszolni, nem kell.

- Köszönöm, ezt jó tudni. - szóltam halkan ő pedig belekezdett.

- Igazi 21. századi nő vagy: gyereket nevelsz és egy jól működő vállalkozásod van. Mesélnél róla?

-  A neve Chaoos, és már lassan nyolc éve működik. Eleinte kicsit döcögött, de szerencsére volt egy ismertebb vendégem, akit sokat tetováltam, ő pedig sok embernek ajánlott, majd szépen lassan kezdtem feltörni. Ma pedig már azt mondom, jó irányba haladok. Ezen kívül van egy tíz éves lányom, aki imádja a kézilabdát, és fantasztikus kislány, akinek mindenről megvan a véleménye. Napról napra okosabb, és kezd nyitni a világ felé.

- Miért épp tetováló szalon? - jött a következő kérdés, amire egy kis gondolkodás után úgy éreztem őszintén fogok válaszolni.

- Mikor teherbe estem ott kellett hagynom az iskolát, és akkor jött egy olcsóbb tanfolyam én pedig úgy gondoltam valamilyen szinten ez is egy művészeti ág. Elvégeztem, majd nyitottam egy szalont. A tetoválásokat mindig is az önkifejezés eszközének tartottam, és láthatod nekem is van jó pár darab. Akik tetováltatnak, azok az életük fontosabb eseményeit szeretnék megőrizni a bőrükön, ezért minden munkámra teljes figyelmet fordítok. Vannak, akik már határozott ötlettel jönnek hozzám, de olyan is akad, akivel közösen agyaljuk ki a mintát. Én személy szerint ezt szeretem a legjobban, hiszen ilyenkor szárnyalhat a fantáziám, és mindig boldog vagyok, ha tetszik, amit elkészítettem.

- Kislányként is erről illetve a művészetről álmodoztál?

- Mondhatom, hogy igen, és hogy nem. - nevettem fel. - a művészet nagyon fontos szerepet játszik az életemben, de eredetileg festő szerettem volna lenni, és gyerekeket tanítani. Igaz, hogy az álmom nem teljesen jött be, de én így is nagyon boldog vagyok.

- Több helyen olvashattuk, hogy egy híres focistával randevúzol. Mesélnél nekünk arról, hogy ismerkedtetek meg? Milyen így az életed focista barátnőként?

- Kicsit furcsa, hogy sok helyen megismernek, és olyan képek készülnek rólam, amiről nincs tudomásom, viszont nagyon boldog vagyok. Stephannal a legjobb barátnőm lakodalmában találkoztam először. Már akkor is nagyon vonzó volt, de nem léptem felé, aztán Giulia már megunta, hogy folyamatosan a rossz randevúimról mesélek neki, így összehozott minket egy vacsorára. Nagyon kedves és figyelmes embert ismertem meg benne, aki még a lányommal is jól kijön. Számomra ez mindennél fontosabb.

- Terveztek komolyabb dolgot?

- Nemrégen költöztünk össze, és most éppen szokjuk a közös életet. Számomra ez elég komoly dolog, ahogy a lányomnak is. Eddig minden remekül alakul, és úgy érzem, nagyon szerelmes vagyok, és megtaláltam azt az embert, akire mindig is vártam.

- Mik a  terveid a jövőt illetően?

- A szalonnal kapcsolatban még rengeteg tervem van. Február vége felé Kínába utazom, ugyanis részt veszek egy találkozón ahol a világ minden részéről érkeznek művészek, és amatőrök. Úgy gondolom ezek jó lehetőségek arra, hogy új emberekkel, és új technikákkal ismerkedjek meg. Szeretnék terjeszkedni, és máshol is hasonló szalonokat nyitni, amik az én nevem alatt futnak. Magánéletben pedig ezt az életformát fenntartani, ami most is tart.

- Köszönöm szépen, hogy őszintén válaszoltál a kérdéseimre.

- Én köszönöm a lehetőséget. - válaszoltam, ő pedig eltette az interjúhoz szükséges dolgait. A fotózást délután három órára időzítettük, így a kérdések után megrendeltük az ebédünket és továbbra is kellemesen elbeszélgettünk. Sok mindent megtudtam a fotózással és az újságírással kapcsolatban is. Claudia igazán jó társaság volt, aki mellett egy percet sem unatkoztam. A kezdeti idegességem az ebéd végére már teljesen elmúlt. Kiderült, hogy Stephannak volt igaza, és a ruhámra nem lesz szükség. A fotózásra Claudia autójával mentünk, és egy városszéli épületnél álltunk meg, ahol a fotóstúdió volt. Három lány azonnal közre fogott, és miután átöltöztem egy vagányabb szerelésbe, következett a hajam, utána pedig a sminkem. Igazán élveztem ezt a nagy figyelmet, és mosolyogva álltam be egy világosabb fal elé. Körülöttem két lámpa világított. A fényképész Thomas, harmincas körüli férfi, aki elmagyarázta mire számíthatok, és biztosított, hogy tökéletes képek készülnek majd. Természetesen a testemen lévő minták voltak a hangsúlyosak, így sokféle ruhába öltöztem át. Az első egy vagányabb, a második egy köznapi a harmadik pedig egy nagyon szexi piros mélyen dekoltált ruhaköltemény volt, amiből az egyik combom kilátszódott. Én ebben éreztem a legjobban magam. A munka remekül ment, én pedig egyre jobban belejöttem a pózolásba, és a mosolygásba. Mikor a beltéri képek elkészültek a kültériek következtek. Felvettem egy szűk fekete bőr ruhát, felrakták a póthajam, és egy erősebb sminket is kaptam, amit biztos nem használnék sehol, de nagyon tetszett. A képek pedig olyan jól sikerültek, hogy csak ámultam, és hitetlenkedve néztem a fotón szereplő lányt, aki én voltam.

- Milyenek lettek? - kérdezte tőlem Thomas és kíváncsi szemekkel meredt rám. 

- Fantasztikusak. Nagyon profi vagy. Köszönöm szépen. - hálálkodtam, és barátságosan megöleltem őt. Egy pár dolgot még megbeszéltünk, Claudia pedig megígérte, hogy még a megjelenés előtt elküld nekem egy példányt, hogy lássam milyen lett a végeredmény. Szinte szárnyaltam a boldogságtól mikor beléptem a házba, ahol Nella a nappaliba tanult, Stephan pedig éppen az egyik csapattársával társalgott a közelgő mérkőzésről telefonon. 

- Sziasztok. - léptem be, és miután leraktam a kabátom Nellahoz indultam. - szia, kicsim. Hogy haladsz a tanulással? Segítsek? 

- Nem kell, köszönöm. - válaszolta, és furcsa szemekkel nézett rám. 

- Valami gond van? - ültem mellé, de ő csak megrázta a fejét, és inkább felállt. Éreztem, hogy szeretne mondani valamit, és biztos voltam benne, hogy fél. - Nella történt valami? Olyan furcsa vagy. 

- Nem, dehogy. Inkább felmegyek a szobámba. - pakolta el a könyveit, de szokatlan izgatott viselkedése nem hagyott nyugodni. 

- Történt valami az iskolában? 

- Nem, semmi. 

- Nella mi a baj? Látom, hogy valamit mondani szeretnél, csak nem mered. Talán rossz jegyet kaptál, vagy valaki bántott? 

- Nem, dehogy. - ült le újra és egy mély levegő után belekezdett. - tudod mikor jöttem ki az iskolából és vártam Stephant, odajött hozzám a mama. 

- A mama? Carlo anyukája? - csodálkoztam, és nem értettem mit akarhat a lányomtól. 

- NEM! Galiano mama. 

- Anya?! -  kerekedett ki a szemem, és a szívem nagyot dobbant. - Mit akart tőled? 

- Nagyon kedves volt, és mondta, hogy már nagyon régóta akar velem és veled is beszélni. Tudja, hogy mostanában lesz a születésnapom, és azt mondta szeretné, ha kicsit többet találkoznánk, és talán veled is beszélhetne. 

- Még csak az kéne. - háborodtam fel. - remélem elküldted őt. 

- Miért küldtem volna? Nagyon kedves volt, és kaptam tőle ajándékot. - mutatta az apró plüss kutyust, amit a tolltartójába dugott. - Azt mondta ez csak előleges ajándék és majd kapok egy nagyobbat a szülinapomra. 

- Nem kellett volna elfogadod, és nem is kellett volna szóba állni vele! - mérgelődtem, és a fotózás okozta örömöm átváltott haragba.

- Anya nagyon kedves volt, és jót beszélgettünk. Mesélte, hogy már régóta szeretné veled is felvenni a kapcsolatot, de nem tudja a telefonszámodat, a szalont pedig nem merte hívni. 

- Jobb is így! Remélem nem adtad meg neki. - néztem rá szigorúan ám Nella hallgatása mindent elárult. - Istenem Nella nem hiszem el, hogy ezt tetted!! Azt hittem megbeszéltük, hogy nem tartjuk velük a kapcsolatot. Kicsi korod óta nem érdeklődnek irántunk, és...

- De most érdeklődött, és nagyon aranyos volt. - sírta el magát lányom, mire Stephan is bejött. 

- Mi folyik itt? Miért sír Nella, és te...

- A lányom megadta a telefonszámomat anyámnak!!! 

- Nem gondoltam, hogy ez ekkora baj! - zokogott Nella tovább, és könnyeit törölgetve figyelte a reakcióm. Sajnáltam őt, de belül borzalmasan dühös voltam. 

- Miért gond az, ha az édesanyád fel akarja venni veled a kapcsolatot? - értetlenkedett szerelmem, és tudtam akármit mondok neki, nem fogja megérteni. - mégiscsak a mamája. 

- Aki az elmúlt években le se ejtett minket. Nem is értem miért pont most teper? Egyáltalán honnan jutott eszébe, hogy Nellán keresztül tud rólam meg dolgokat. 

- Azt mondta látott az újságba Stephannal, és..

- Szóval ez az! - csattantam fel. - nyilván csak azt hiszi, hogy ő is bekerül majd valamelyik lapba. Megáll az eszem! 

- Nem tűnt olyannak, aki pénzt akar. - bizonygatta Nella. - tényleg olyan aranyos volt, és én szeretném velük tartani a kapcsolatot anya. Miért baj az, ha jóba vagyok vele? 

- Nella nem érted a dolgokat, mert még kicsi vagy ehhez, de én tudom, hogy mi az, amit kaptam, vagy éppen nem kaptam tőlük. Sajnálom, hogy kiabáltam veled, de nem kellett volna megadnod a számom. Nem akarok vele beszélni, mert nem akarok tőlük semmit. 

- Legalább csak próbáld meg. Kérlek anya! - pillantott rám, és könnyes kérlelő tekintetének nem tudtam nemet felelni. 

- Jó, rendben, ha hív és éppen lesz időm rá, felveszem. De ugye azt nem mondtad meg, hogy merre lakunk? - puhatolóztam tovább,  mert az főleg nem hiányzott, hogy ideállítson Stephan házához. 

- Nem, azt mondtam neki, hogy még a régi lakásnál lakunk. Nem akartam Stephant bajba sodorni. 

- Ez aranyos volt, köszi. - mosolygott rám focistám, én pedig egy megkönnyebbült sóhaj után átöleltem lányom és megígértem neki, hogy egyszer legalább beszélek anyámmal. Vacsora után azonban még mindig ez járt a fejembe, és Stephan hiába próbált a fotózáson történtekkel terelni én mindig a szüleimhez tértem vissza. Stephan persze nem értette miért vagyok ennyire ellenséges, és úgy vélte mindenki megérdemel még egy esélyt. 

- Te ezt nem értheted, és Nella sem. Ő csak azt látja, amit az anyám magából akar mutatni. A kedves és megértő nőt, akit most hirtelen érdekelni kezdett a saját lánya, és az unokája. Lehet, ha nem látott volna rólunk cikket még most is hidegen hagyná a dolog. 

- Úgy véled, csak azért közeledik, hogy pénz kérjen? 

- Fogalmam sincs, mit akar, de félek, hogy nem lesz jó vége, és nem akarom, hogy Nella kötődni kezdjen aztán meg sérüljön, és olyanokat éljen át, amiket én. 

- Szerintem nem kéne ennyire borúsan látnod a dolgokat. - szólt nyugodt hangon. - az emberek változnak, és a szüleid is lehet rájöttek mekkora hibát követtek el mikor a lányod született. Talán lelkiismeret furdalásuk van, és szeretnék helyrehozni. Erre pedig talán Nella szülinapja jó alkalom lehetne. Meghívhatnánk őket a bulira. 

- Erről hallani sem akarok Stephan, és ajánlom, hogy Nella előtt se mondd ezt. Legyen elég annyi, hogy ha felhív, felveszem és beszélek vele, de többet nem ígérek. Eddig is mindent egyedül értem el, és ez után sem kell, hogy segítsenek. Semmit nem kérek tőlük. 

- De hát a szüleid. - tárta szét karját kétségbeesetten. 

- Igen, azok, de ők sajnos ezt elfelejtették már tíz éve. Ne haragudj, de nem akarok erről többet beszélgetni, hiszen a mai nap alaposan lemerített. - indultam lányom szobája felé, ám Stephan még visszahúzott, átkarolta a derekam és mélyen a szemembe nézett. 

- Ígérd meg, hogy beszélsz vele. 

- Ígérem, de neked miért olyan fontos ez? - mosolyogtam rá. 

- Azért, mert jó, ha az embernek vannak szülei, és neked mégiscsak ők a családod. Ne feledkezz meg erről, és békülj ki velük. 

- Meglátom, mit tehetek. - simogattam meg arcát és a lányom szobája felé indultam. 

Másnap nagy hajtás volt a munkában és szinte még enni is alig volt időm. Szerencsére a fotózás alatt a többiek remekül helyt álltak, de azért így is sok ember maradt rám. A telefonomra pedig alig néztem rá. Már majdnem megfeledkeztem a tegnap történtekről mikor egy ismeretlen szám jelent meg a kijelzőmön. Átfutott agyamon, hogy talán anyám hív, és nem tudtam mit tegyek. Csak bámultam a számot és a telefonomat, ami egyre hangosabban csörgött. 

- Nem veszed fel? - érdeklődött Monica, a kolleganőm. 

- Én nem tudom... nem tudom... 

- Lehet egy ügyfél. - találgatott, mire felkaptam a telefont és beleszóltam. 

- Halló. 

- Chiara te vagy az? - szólt bele az a hang, amit már nagyon rég nem hallottam. 

- Igen, én vagyok. 

- Itt pedig anya, de jó, hogy felvetted. Nella adta meg a számodat és..

- Nézd, örülök, de most nem érek rá. Dolgozom. Mit akarsz? - kérdeztem és igyekeztem nagyon szigorú lenni, még akkor is, ha legbelül nagyon jól esett hallani édesanyám majdnem elfeledett hangját. 

- Csak beszélgetni szeretnék. 

- Figyelj, jelenleg nem érek rá, nagyon sok a munkám. 

- Nekem bármikor jó. - vágta rá gyorsan. - esetleg munka után? Mikor végzel? 

- Nem tudom, talán öt óra körül, de...

- Az jó, akkor mit szólnál, hogyha találkoznánk a szalonoddal szembeni kávézóban és esetleg meginnánk egy forró csokit, vagy egy süteményt. Gyere oda és elmondom, mit tervezek Nella szülinapjára. 

- Anya én már tudom mi lesz a szülinapján, és neked ehhez semmi közöd. 

- Jó, rendben, de akkor legalább csak találkozzunk. - erősködött tovább.

- Anya, nem tudom, hogy mit akarsz, és miért éppen most kerestél fel minket, de nem érdekel. 

- Elmondok mindent, de szeretnélek látni. Ötkor a kávézóban jó? Én ott leszek, és kérlek, gyere el te is kislányom. - hallottam lágy hangját, és nem tudtam nemet mondani rá, ám onnantól kezdve alig bírtam a munkára figyelni. Inkább csak a sablonokat készítettem, és vártam, hogy eljöjjön az öt óra. Mikor a többiek hazaindultak nekiláttam a szalon kitakarításának. Az idő már közelebb volt a negyed hathoz, mint az öthöz, és féltem talán anyám nem lesz ott a megbeszélt helyen. Alaposan felöltöztem, lekapcsoltam a villanyt és a szemközti kávézóhoz indultam. Belépve megcsapott a sütemények édes illata, és a hely jólesően melegsége. Tekintetemmel az asztalokat pásztáztam, és könnybe lábadt a szemem mikor megpillantottam édesanyámat, aki mosolyogva integetett felém. Félve indultam el felé, és reméltem bármi lesz, ezen túl nem fogok csalódni benne. 

⚽ Helyzetjelentés ⚽

Sziasztok!

Már csak pár hét van hátra a melóig, és én minden percét igyekszem kiélvezni. Szerencsére sok időm van azzal és azokkal foglalkozni amik igazán fontosak nekem, így a blogomra is bőven jut időm.

Tudom, hogy mostanában elmaradoztam a Megismerni és megszeretni történetem részeivel, de őszintén megmondom Nektek, hogy a másik blogomnál a Szerelemből ötös-nél nagyon beindultak az események, és az én agyam is kicsit többet pörög most azokon a részeken. De megígérem, hogy ha holnap nem is, de a jövő hét elején ide is hozom a következő fejezetet.

De, most nézzük mi történt a fiúkkal, hiszen már rég hoztam egy ilyen posztot, pedig mindig történik velük említésre méltó dolog.

Zlatan csapata eléggé hullámzó teljesítményt nyúlt mostanában, és ő is. A városi rangadó előtt természetesen mentek a két csapat közötti odamondogatások, amiből nyilván Ibra nem maradhatott ki. A másik csapatban játszik Carlos Vela, aki jelenleg az MLS legjobb (nyilván nem) játékosa, és jelenleg vezeti a MLS góllövő listát. A mérkőzés előtt kérdezték Zlatant, hogy még mindig magát tartja a legjobbnak? Ő pedig azt mondta (mi mást vártunk), hogy igen. Hozzátenném, én is így gondolom, és most nem csak az elfogultság beszél belőlem, de neki akkor is igaza van. Úgy vélem ennyi idősen, mint ő már bőven sok dolgot letett az asztalra ahhoz, hogy magát tartsa az MLS legjobbjának, még ha ez a gólokon nem is látszik. Hiszen ha egy kicsit is foci szerető embertől megkérdezzük, hogy ki az a Carlos Vela lehet, nem tudja kiről van szó, de ha meghallja Zlatan Ibrahimovic nevét, akkor biztos vagyok benne, hogy ismeri. Legyen akár negatív vagy pozitív véleménnyel róla. Vela mondjuk nem ment bele nagyon a szócsatába, és csak simán rávágta ő nem tart Ibrától. Lehet kellett volna. Őszintén megmondva eléggé tartottam ettől a meccstől, mert mikor Zlatan ilyen hangzatosakat nyilatkozik, rendszerint beleszalad egy nagy verésbe, de most nagyon fantasztikusan játszott, és mesterhármast rúgott, én pedig annyira örültem, és borzasztóan sajnáltam, hogy nem láthattam a mérkőzést. De számomra újra csak bebizonyította, hogy az ilyen Vela félék a nyomába sem érhetnek. Természetesen megválasztották a meccs legjobbjának és bekerült a hét álomcsapatába is. 

Az utána következő mérkőzést a csapat Zlatan nélkül játszotta, hiszen egy kupa sorozat, amibe őt nem nevezték, bár nem tudom miért nem, és őszintén megmondva nem teljesen vagyok tisztába ezzel a sorozattal. A lényeg, hogy nagyon rezgett a léc, hiszen csak a büntető rúgásokkal sikerült továbbjutni a csapatnak. Úgy gondoltam, hogy ez a mesterhármas, majd annyi erőt, és energiát ad a csapatnak, hogy a következőt is simán behozzák majd. Persze miért is lenne így? Az eredmény 4-0 - lett, és volt két piros lap is. Szerencsére nem Ibra kapta, aminek örülök, de az, hogy egy jó mérkőzés után ennyire 0 teljesítményt nyújt, elfogadhatatlannak tartom. Előtte megint jöttek a nagy szövegek tőle, és újra összeállította az álomcsapatát ahova MINDEN posztra saját magát rakta, még edzőnek is. Nyilván vicces, és imádom meg minden és csak azért csinálja, hogy felhívja magára a figyelmet, de egy ilyen égés után mindig úgy érzem, nem ártana, ha visszafogná magát, és a munkájára koncentrálna. 

Szerda hajnalban újra megrendezték az MLS All Star mérkőzést, amelynek keretébe Zlatan is pályára lépett, az Atletico Madrid ellen. Ibra újra találkozhatott a régebbi csapattársaival, és szerintem jó mérkőzés lehetett, attól függetlenül, hogy még a félidő előtt lehozták.  Az eredmény itt igazából nem érdekelt, mert 3-0-ra kikaptak. A lényeg itt a jótékonykodás volt. Hozzátenném, hogy a kékes, lilás mez nagyon jól állt neki, és olyan sok jó kép készült róla, és annyira, de annyira jóképű volt mindegyiken. 

Holnap idegenben játszanak az Atlanta ellen, és nagyon bízom benne, hogy jól fognak játszani, Zlatan pedig újra betalál. Mondjuk, ha nem az se nagy baj, mert ha győznek nekem már az is boldogság. 

Viszont most térjünk át Stephanra, akiről nem is tudom, mit írhatnék. Még mindig borzasztóan csalódott és szomorú vagyok az átigazolása miatt, viszont úgy gondolom, sokkal jobban viselem, mint mikor Ibra igazolt Amerikába. Igazság szerint továbbra sem értem a döntését. Nem néztem utána a Kínai bajnokságnak, hiszen még annyira sem érdekel, mint az MLS. Amióta Stephan odaigazolt már lejátszottak 4-vagy 5 mérkőzést. Ezek közül Stephan eddig 1-en lépett pályára úgy (bár bocsánat, ha rosszul tudom), hogy végigfocizta a mérkőzést. A mai napon sem lépett az elejétől pályára, csak a 62. percben cserélték be. Ezért aztán baromira megérte odaigazolni, de tényleg. Tudom, hogy nem szép dolog, hogy ilyet írok, de remélem nem fog bejönni neki ez a Kínai túra és miután megszedte magát (hiszen úgyis ez volt a cél) észhez kap, és visszaigazol Európába, mert padozni bárhol tud. 

Köszönöm, hogy elolvastátok a fangörcsös agymenéseimet, és remélem továbbra is velem tartotok. Hamarosan hozom a következő fejezetet. 

⚽ Megismerni és megszeretni 12.⚽

Chiara: Ahogy visszatértünk Rómába azonnal szervezni kezdtük a költözést. A kezdeti tiltakozás ellenére örültem, hogy végül rábólintottam, hiszen tényleg sokkal könnyebb volt az élet, ha nem mászkálunk egymáshoz, hanem együtt élünk. Nella is nagyon jól viselte a változást, és boldognak tűnt, ami megnyugtatott. Stephan háza tényleg sokkal nagyobb volt, mint a miénk, és végre volt egy saját gardrób szobám, ahova elfért az összes ruhám, cipőm, és táskám is. A munkahelyemre is sokkal könnyebb volt eljutnom, és Stephan betartotta ígéretet, így sokszor ő vitte Nellat iskolába, vagy ő hozta haza, ha sokáig dolgoztam. A lakásomat azért nem adtam el, hiszen sosem tudhattam mit hoz még a jövő. A sajtót természetesen azonnal bejárták a szilveszterkor készült képeink, de engem, cseppet sem zavart. Sőt büszke voltam rá, hogy egy olyan férfi oldalán lehettem, aki nem csak jóképű, de tehetséges is. A szalonban is minden remekül ment. Az új segédeim egész ügyesen betanultak, így egy hosszú távú szerződést kötöttem velük. Így már négyen vittük a boltot, én pedig Stephan unszolására a saját álmaimmal is foglalkozhattam. Sokszor festegettem, vagy rajzoltam csak úgy kedvemre, és a különböző képzéseket néztem az interneten, viszont egyik sem tűnt annyira jónak, hogy lecseréljem a mostani munkám. Szerelem mindig mondogatta, hogy a rajzaimat, vagy a képeimet akár árulhatnám is, de erről még hallani sem akartam. Az első két hét döcögősen ment, de végül egészen beleszoktam az új otthonomba, és úgy véltem a Stephanhoz néha bejáró személyzetet is mellőzhetjük, hiszen én is tudok főzni, mosni és takarítani is, ha kell, ám Stephan nagyon ellenezte, így végül rábólintottam az idős asszony maradására. Marina egy hatvan év körüli őszes, csillogó kék szemű, nagyon kedves hölgy volt. Stephant már több éve gardírozza és láttam rajta, hogy úgy szereti akár csak az unokáit, akikről sokszor mesélt miközben együtt pakolásztunk.

- Nagyon jó, hogy végre lesz itt valaki, aki vigyáz rá. - szólt kedvesen egyik este mikor a vacsorát készítettük.

- Azért előttem is biztos voltak itt lányok. - kezdtem, mire bólintott.

- Igen, persze, de ők csak jöttek és mentek. Biztos éred, mire gondolok.

- Volt olyan, aki többször jött ide, vagy esetleg itt is lakott? - puhatolóztam, hiszen Stephan volt barátnői sosem merültek fel témának közöttünk. Gondolom úgy volt vele, hogy az enyémet tudja és neki elég ez.

- Itt lakni előtted még senki, de azét volt, aki több hónapig járt ide. Általában a nagy bulik után árasztották el a házat különböző lánykák, akik dekoratívak voltak ugyan, de látszott rajtuk, hogy nem is akarnak komolyabb kapcsolatot Stephannal, csak jó volt a név. De ez még inkább a Milános korszakára volt jellemző. Mióta átköltözött ezek már egyre ritkábbak lettek, ő pedig egyre komolyabb lesz, aki remélhetőleg tényleg megmarad már melletted.

- Ezt én is nagyon remélem, hiszen én sem a kaland miatt vagyok vele. - ismertem be, és mire megterítettünk Stephan is hazaért a lányommal, majd vacsora után Marina is hazament. Nella a szobájában volt, mi pedig kettesben ültünk a televízió előtt, és alig bírtuk abbahagyni a csókolózást.

- Még nem is mondtam, hogy a hétvégén mérkőzésem lesz. Nem akartok kijönni? - nézett rám, és kisimított egy tincset arcomból.

- Nem tudom mi lesz hétvégén, de ha ráérek, szívesen elmegyek. Itt lesz ugye?

- Igen, évkezdő. Remélem, nyerünk.

- Ebben biztos vagyok. - bújtam egyre közelebb. - amúgy beszélgettem Marinával a volt barátnőidről?

- Igazán? - nézett rám kérdőn és kezdett elpirulni. - Miket mondott?

- Csak, hogy azért volt egy pár, akik sokszor jártak hozzád.

- Sosem tagadtam, hogy előtted is voltak csajaim.

- Persze, csak azt hittem, te olyan jó fiú voltál, aki nem élt az egy éjszakás kalandokkal.

- Nézd, voltak időszakaim, de akkor még fiatalabb voltam, és igen, az alkalmi kapcsolatokat sem vettettem meg. Mikor Milánóba befutottam sok buliba vettem részt, vagy én szerveztem, és oda rengeteg gyönyörű lány jött el, akiket szívesen láttam az ágyamba. De azokból sosem lett komolyabb. Csak jól éreztük magunkat és ennyi. Remélem ez nem zavar téged, hiszen amióta megismertelek senki más nem érdekel, csak te, és ha kapok is valami ajánlatot, nem érdekel, hiszen egyedül csak te kellesz.

- Ezt jó tudni. - mosolyogtam, és ekkor Nella szaladt le nagy hanggal hozzánk.

- Anya, anya nézd!! - mutatott egy képet, amin egy komplett kézi labda felszerelés volt. - A legújabb mez és cipő. Annyira szeretném szülinapomra, és a mostani cipőm amúgy is kezd kicsi lenni. Látod milyen szép? - dugta orrom alá a képet, amin egy márkás fekete-rózsaszín cipő, a hozzátartozó mez és kiegészítők voltak.

- Nella, én...

- Lehet hozzá zoknit, térdvédőt és még akár labdát is venni. Már mindenkinek a legújabb van, ez pedig olyan menő, és ha versenyekre megyek, magammal vihetem, vagy az edzéseken is hordhatnám. Erre is rá lehet íratni a nevem, és annyira szuper lenne!! Kérlek anya!! - könyörgött csillogó szemekkel. - Ugye megkapom!!! Ugye??

- Nella, én nem tudom, mert ez rengeteg pénzbe kerül, és mi lenne, ha mondjuk, megkapnád csak a cipőt, és...

- De már mindenkinek a legújabb dolgok vannak. - ült le szomorúan mellém, és Stephan kivette kezéből a papírt.

- Nagyon jól néznek ki. - szólt.

- Ugye?? - fordult felé a lányom. - Nagyon szeretném.

- Megbeszéljük rendben. - simogattam meg a hátát. - Mindenképpen kapsz valamit, csak még eldöntöm, hogy mit.

- Lehetne egy hatalmas buli is, ahova meghívhatnánk a barátaimat. Tudod, hogy tavaly volt az egyik kézilabdás társamnak bulija, és engem is elhívtak. Annyira jó volt.

- Nella még csak tíz éves vagy, nem kell buli. Megünnepeljük együtt, úgy, hogy ha szeretnéd, kinézhetsz valami éttermet, és elmegyünk vacsorázni.

- De az már annyira unalmas.

- Nella...

- Akkor legyen buli! - szólt közbe Stephan, aminek a lányommal ellentétben abszolút nem örültem, és szigorú szemekkel néztem a fiúra, aki viszont tovább folytatta. - akár itt is megszervezhetnénk, és elhívhatnád ide is a barátaidat.

- Tényleg megengednéd?

- Igen, hiszen itt van elég hely, és akár úszni lehet, hiszen a belső medencét is használhatjátok.

- Hú de király lenne!! - Állt fel lányom, és szorosan megölelte Stephant. - Köszönöm Stephan. Összeírom, hogy kiket hívok meg, és hogy miket szeretnék. De jó!!! - ugrándozott, és mielőtt bármit is mondtam volna felszaladt a szobájába.

- Ez nem kellett volna! - álltam fel és dühösen focistám szemébe néztem. - tudod mennyi pénz ez az egész??? Nem csak az ajándékok, de ha idejön egy csomó gyerek, akkor azoknak egy rakat enni és innivaló kell. Nyilván még kellenek dekorációk, és...

- Majd Marina segít, és nyilván én is.

- Nem arról van szó, hogy nem tudnék megcsinálni egy bulit, hanem arról, hogy ez az egész pénzbe kerül, főleg úgy, hogy nem olcsó ajándékokat akar. Jobb lett volna, ha előbb velem beszéled meg ezeket, mielőtt kijelented!!

- Chiara, én csak azt szeretném, hogy örüljön. - mentegetőzött, de ez egy cseppet sem hatott meg.

- Eddig is nagyon jól elvoltunk minden szülinapján. Kapott valami ajándékot, beültünk egy étterembe, sütöttem tortát ennyi. Nem volt felhajtás, csak egy nyugis ünneplés.

- Jó, de te is láttad rajta mennyire boldog volt, és mennyire szeretné ezt a bulit, és ne nézd az anyagiakat! Én találtam ki, ezért majd én állok mindent.

- Na persze, még csak az kéne. - horkantam fel - nem fogom elvárni tőled, és ajánlom, hogy Nellat is nagyon gyorsan beszéld le erről az idióta ötletről.

- Chiara miért lenne idióta? Hiszen most lesz tíz éves, és ez egy különleges ünnep neki, és szerintem neked is. Vagy talán tévedek?

- Nem. - suttogtam, és lágyabb hangom folytattam. - tudod rengeteg minden történt velem a tíz év alatt. Voltak csodálatos éveim, de volt olyan is, amikor azt hittem nincs kiút, és úgy éreztem nem tudom tovább csinálni. Egyedül voltam a lányommal, és senki sem segített. Mindent egyedül intéztem, és amíg a barátaim buliztak, meg a diplomaosztójukra készültek, én egy gyerek mellett igyekeztem fenntartani magam, és ételt tenni az asztalra.

- Viszont már nem vagy egyedül, és ha rajtam múlik, soha nem is fogsz. Nem hagylak egyedül, se téged se őt. Szeretlek Chiara. - csókolt meg lágyan, nekem pedig a szívemig értek a szavai.

- Én is szeretlek Stephan, és ha szeretnéd, akkor legyen meg a buli, de annyit kérek, hogy legalább a felét én álljam.

- Jó egyezzünk meg annyiban, hogy én leszervezek mindent, ami egy zsúrhoz kell, te pedig elhívod az embereket, és beszerzed az ennivalókat.

- Meg az ajándékokat.

- Oké, ahogy szeretnéd.

- Biztos nem baj? - pillantottam rá, de tekintete nagyon elszántan csillogott.

- Dehogy is. - ölelt meg szorosan, és újra megcsókolt.

- Köszönöm Stephan. Olyan jó vagy velünk.

- Ezt sosem kell megköszönöd. - állt fel, és miután ágyba dugtam Nellat mi is álomra szenderültünk.

Másnap munkába menet megcsörrent a telefonom majd egy ismeretlen számot láttam a kijelzőn. Úgy gondoltam biztos, az egyik megrendelőm, így vidáman szóltam bele a készülékbe. A vonal túl oldaláról egy kedves, ismeretlen női hang szólt.

- Jó napot én Claudia Fererra vagyok, a V. Inc magazin egyik főszerkesztője és Chiara Galianot keresem.

- Én vagyok, az miben segíthetek? - tudakoltam, és az jutott eszemben, mégis mit akarhat tőlem egy újságíró?

- Ez remek. Azért hívtam, mert nagyon szeretnék önnel egy interjút és egy címlap fotót a magazinunk jövő havi számában. Természetesen nem ingyen.

- Velem? - csodálkoztam miközben beértem a szalonba.

- Igen, tudja eléggé felkapott lett mostanában, és mi is felfigyeltünk önre. Maga nagyon csinos, és nagyon példa értékű életet élő nő. Remek tetováló művész, és így remek alany lenne egy interjúhoz a lapunknak.

- Bocsánat, de mégis honnan van meg a számom, és honnan tudnak rólam ennyi mindent?

- Ezeket az információkat nem adhatom ki, de mi nagyon szeretnénk magával együttműködni. A fotózás jövő héten lenne, ahogy az interjú is. Természetesen még megbeszéljük a részleteket. Kérem, gondolkozzon el rajta.

- Rendben, de nem hiszem, hogy vállalom. - mondtam, mire a hang kicsit szomorúbban csengett.

- Pedig higgye el, maga nagyon jó példakép lenne az olvasóink számára. Gondolja át. Még jelentkezek. - köszönt el, és lerakta a telefont, én pedig csak néztem magam elé, és nem tudtam mit kéne tennem. Hihetetlennek tartottam, hogy valaki velem akar interjút és fotósorozatot készíteni. Ahogy ezen méláztam a többiek is megjöttek akikkel megosztottam a telefon beszélgetést. Mindhármuk azt javasolta, hogy fogadjam el, és kérjek egy nagy összeget a képekért. Úgy voltam vele majd átgondolom, de ahogy bejött az első vendégem már csak a munkára koncentráltam, és ez így is volt egészen az utolsó vendégemig. Este kicsit fáradtan mentem haza a havas úton, és úgy gondoltam felhívom Giuliát és elmesélem neki a reggel történtetek. Barátnőm nagyon örült, és ő is azon a véleményen volt, mint kollégáim.

- Mi van, ha valami olyat kérdeznek, ami rosszul esik, vagy ilyesmi? - tűnődtem hangosan.

- Chiara ezek újságírók, akiknek fontos a példányszám. Mint mondta te most felkapott lettél, és Stephan miatt egyre többen fognak veletek, veled foglalkozni.

- Nem akarom, hogy ez legyen, mert ez csak kettőnkre tartozik.

- Tudom, de a média ilyen és Stephan híres, és ez ezzel jár. Te gyönyörű vagy, és okos. Az életed példaértékű, ami sok embernek segíthet. Egyedül neveltél fel egy gyereket, és egy saját üzletet is felépítettél. 

- Nem volt más választásom, ha nem akartam éhen halni, és a gyerekemet sem hagyhattam el. 

- Tudom, de ezt lehet mások nem így oldották volna meg, de te erős nő vagy. Úgy vélem semmit nem veszíthetnél vele, ha elvállalnád. 

- Azért még gondolkozom rajta, elvégre ez Stephanra is hatással lesz. Mi van, ha a kapcsolatunkról is kérdeznek? - méláztam el, ahogy egyre közelebb értem Stephan házához. 

- Chiara ha valami olyat kérdeznek, ami számodra kínos, vagy nagyon magánjellegű akkor arra nem válaszolsz, és ennyi. Nem gondolnám, hogy kényszeríteni fognak. Mindenesetre beszéld meg Stephannal, és dönts szíved szerint, de ha rám hallgatsz, nem hagysz ki egy ilyen jó lehetőséget. 

- Komolyan fontolóra veszem a dolgot. Köszönöm Giulia. - köszöntem el tőle, és beléptem az ajtón. Stephan és Nella a nappaliba ültek. Előttük hatalmas pizzás doboz, és egy nagy jegyzetfüzet, amibe színes tollal különböző dolgokat írtak. 

- Sziasztok. Ti meg mit csináltok? - huppantam le melléjük, és egy ölelést, és csókot adtam nekik. Stephan csillogó szemekkel nézett rám, Nella pedig nagyon izgatottnak tűnt. 

- Csak Stephannal a bulit szervezzük. Annyira jó lesz. 

- Rendben. - vettem magam elé a füzetet. - de ez mégis mennyibe fog kerülni? - pillantottam Stephanra aki édesen elpirult. 

- Azzal ne foglalkozz. Inkább egyél egy pizzát. - tolta felém a dobozt, amibe még egy szelet árválkodott. Kivettem hát belőle, és amíg megbeszéltük mire gondoltak elfogyasztottam, utána átnéztem Nella dolgait, és lefekvés előtt picit engedtem játszani a számítógépén. 

- Nemsokára benézek hozzád, de remélem, akkor már aludni fogsz.

- Megígérem anya. - mosolygott rám. - ja és anya. - nézett felém. - nagyon köszönöm, hogy belementél. Stephan nagyon jó fej. 

- Ennek nagyon örülök szívem, de ne legyél telhetetlen. - mentem újra közelebb, és egy puszit adtam fejére. - ő nagyon jó lelkű fiú, és én is nagyon szeretem, az pedig, hogy te is így gondolod, boldoggá tesz. 

- Anya, én tudom, hogy ő nem az apukám, de néha szeretném, ha az lenne. 

- Istenem Nella. - lábadt könnybe a szemem, és nem igazán tudtam mit kéne mondanom. 

- Apa nem is érdeklődött irántam mióta visszament, és biztos nem is tudja, hogy mikor van a szülinapom, de Stephan tudja, és készül rá, pedig apának kéne készülnie. 

- Kicsim apa biztos  tudja, hogy mikor van a szülinapod, de most éppen nagyon sok mindent kell rendeznie a másik családjával, de ha szeretnéd, elhívhatjuk őt is. 

- Lehet nem is jönne el. - szomorodott el, és ekkor eldöntöttem, hogy akármi lesz Carlonak igenis itt kell lennie a lánya tízedik születésnapi zsúrján.

- Én biztos vagyok benne, hogy eljön, de tudod mit, inkább aludj, hiszen holnap még edzésed is lesz, és szeretném, ha kipihenten ébrednél. Nagyon szeretlek Nella, és hidd el apukád is. Meg persze Stephan. - öleltem át és hálás voltam, amiért nem alkudozott, hanem azonnal ágyba bújt. Egy darabig még néztem az alvó kislányomat, és miután én is letusoltam Stephan mellé bújtam a hálóba, és elmeséltem neki a ma reggeli telefonhívásomat. Focistám nagy szemekkel meredt rám, de egyben büszke is volt. 

- Chiara ez fantasztikus! - pillantott rám elismerően. - remélem igent mondtál. 

- Még nem döntöttem el, mert először téged akartalak megkérdezni. 

- Mégis miért? - értetlenkedett. 

- Azért, mert miattad ismernek az emberek, és nyilván való, ha nem a te barátnőd lennék, akkor nem is érdekelném őket. 

- Jó igazad van, de ez egy nagyon jó dolog, és szerintem az üzletnek is jót fog tenni.

- Szóval azt mondod vállaljam el? 

- Mindenféleképpen, és ne izgulj. - simogatta meg az arcom. 

- Még sosem csináltam ilyet. Mi van, ha véletlenül valami olyan csúszik ki a számon, ami kellemetlen helyzetbe hoz téged, és....

- Kicsim fejezd már be! - fojtotta belém a szót. - mindent annyira túlaggodalmaskodsz. Biztos vagyok benne, hogy nem fogsz butaságot mondani, és minden kérdésre okos válaszokat adsz majd, szóval kérlek, fogadd el, és ne beszéljünk erről többet. - húzott magához, majd leoltotta a lámpát, és miközben forrón megcsókolt, már eldöntöttem, hogy elvállalom az interjút.