3/50⚽️ Gyerekkori emlékek⚽️

Zlatan: A telefonom rezgése ébresztett álmomból, majd kapkodva emeltem le az éjjeliszekrényről, hogy még véletlenül se ébresszem fel a mellettem alvó Lilit. A kijelzőn szöszke testvérem mosolygó képe jelent meg, és amint felvettem nagyhanggal szólt bele.

- Végre felveszed!! Hogy vagy?

- Heléna ne kiabálj már! - Csitítottam és egyre halkabbra próbáltam nyomni a hívási hangerőt. - Lili még alszik, és nem akarom felébreszteni.

- Ilyenkor aludni. - Nevetett fel, de halkabbra fogta hangját. - Hogy vagy? Miért nem mondtad nekem, hogy már tegnap este otthon leszel?

- Mert úgy volt, hogy meglepem Lilit. Aztán nem igazán úgy alakult, ahogy terveztem, de így visszagondolva se volt rossz. Elvittem vacsorázni, és végre megbeszéltük a dolgokat.

- Azért remélem nem csak beszélgettetek. - Hallottam kíváncsi hangját, mire megforgattam a szemem.

- Nyugi nem csak az volt.

- Juj de jó!!! Akkor minden úgy van köztetek mit a kórház előtt?

- Remélem igen. - Vágtam rá, és hangomból kihallatszódott, a bizonytalanság.

- Miért mondasz ilyet? Mi az, hogy reméled? Talán nem volt jó a szex?

- Heléna miért beszélünk ilyenekről? - Érdeklődtem, és kicsit kellemetlen volt pont a testvéremmel erről dumálni.

- Mert kíváncsi vagyok, és talán tudok tanácsot adni, mint tegnap Lilinek.

- Lilinek? Mikor adtál te tanácsot neki?

- Tegnap. - Vágta rá és elmesélte mennyire ideges volt szerelmem mikor felhívta őt a mosdóba. Furcsa volt ezeket hallani, és nem is értettem miért jártak ilyen gondolatok a lány fejébe, de bennem is kitisztult, amiért félek, bár ezt jobbnak láttam nem megosztani húgommal.

- Nekem nem mondott semmit, és nem is éreztem, hogy ilyen gondolatok lennének a fejébe.

- Pedig voltak, és szerintem beszéld meg vele, mert ha így látja, az előbb-utóbb megmérgezi a kapcsolatotokat.

- Mindenképpen, és köszi, hogy ezt elmondtad nekem. - Hálálkodtam.

- De most mesélj, mi van veled, fáj még a lábad?

- Igen, néha még érzem, de már annyira nem, és úgy gondolom, már egyre többet tudok edzeni.

- Azért ne hajtsd túl magad, mert nem kéne rásérülni!

- Heléna az oroszlánok nem úgy gyógyulnak, mint az emberek. - Vágtam rá magabiztosan.

- Idióta vagy!! - Mondta, de ő is elnevette magát. - Tudod, hogy szeretlek és nagyon aggódtam miattad.

- Édes vagy, de nem kell. Inkább vigyázz a keresztfiamra, és persze magadra.

- Megígérem, de most lerakom, mert ezer dolgom van, viszont, ha bármi baj van, azonnal hívj.

- Nem lesz semmi baj, nyugi. Készülök haza jövő héten.

 - Svédországba?  - Csodálkozott.

- Igen, ott lesz az Európa Liga döntő, és legalább Lili is láthatja mennyire csodálatos helyen éltem.

- A gettóba. - Szólt gúnyosan, mire én csak a fejemet ingattam. Való igaz, nem palotába laktunk, de sosem gondoltam negatívumként a szegénységre. Hiszen ez tanított meg így küzdeni, mint ahogy most is.

- Anya is veletek lesz?

- Remélem.

- Akkor jó, de most tényleg megyek. Vigyázz magadra, és puszilom Lilit.

- Rendben, átadom. - Mondtam, majd leraktam a készüléket. Lili még mindig békésen szuszogott, haja oldalt omlott a párnára. Dús mellkasa pedig egyenletesen emelkedett fel és le. Ajkai résnyire nyitva voltak és olyan csábítóan hívogattak, hogy alig bírtam ellenállni. Ám csók helyett lágyan megérintettem arcát, és haladtam lentebb óvatosan lehúzva róla a takarót. Gyengéden felhúztam felsőjét, hogy domború pocakjához férjek. Lágyan simogatni kezdtem és nem tudtam betelni a látvánnyal. Vajon a fiam érzi ezt? Mit gondol egyáltalán, ha nem az anyukája érinti? Annyi kérdés kavargott a fejembe vele kapcsolatba. Ugye egészséges lesz? Milyen lesz a haja, a szeme, a mosolya? Kire fog hasonlítani? Titokban bizakodtam, hogy Lili smaragd szemeit örökli, és az én testi adottságaimat. Magas, erős fiút képzeltem el, akivel együtt focizhatok, és megtaníthatom majd mindarra, amire engem is megtanított az apám. Biztos voltam abba, hogy semmibe nem fog hiányt szenvedni, és már most megígértem magamnak, hogy sokkal több időt töltök majd vele, mint Maxival. Ahogy simogattam Lili selymes bőrét mozgolódni kezdett és a másik oldalára fordult, én pedig úgy gondoltam ideje felébreszteni az alvó lányt.

Lili:

Apró puszik ébresztettek fel, mély álmomból, majd mikor résnyire nyitottam a szemem Zlatan búgó hangját hallottam a fülembe.

- Jó reggel királynőm. 

- Mennyi az idő? - Kérdeztem és fentebb húztam a takarót jelezvén még álmos vagyok. 

- Nemsokára dél, de nyugi ma semmi dolgunk nincs, szóval, ha akarsz, egész nap az ágyban lehetünk, és volna, egy két tippem arra mit csinálhatnánk. - Húzódott közelebb majd kedvesen lehámozta rólam a takarót, hogy tovább folytassa a kényeztetésem. Próbáltam úgy csinálni, mint aki visszaaludt, de szerelmemet nem érdekelte, és egyre követelőzve vette birtokba a testem. Mivel nem akartam gonoszul hárítani a hátamra fordultam és ránéztem. Haja kiengedve keretezte arcát, mogyoró szemeibe pedig vágy csillogását láttam.

- Még fogat sem mostam, és annyira reggel van.

- Ha szeretnéd, csinálok neked egy finom reggelit. - kezdte szenvedélyes hangon, amitől egyre jobban beindultam. - vagy egy kávét.

- Zlatan tudhatnád, hogy nem kávézom. - Teremtettem le kedvesen, és megsimogattam kicsit borostás arcát, ami még így reggel is annyira vonzó volt.

- Akkor van más módszerem is, hogy felpörgessem a pulzusod. - Mosolygott kajánul, és a csípőmnél fogva finoman közel húzott magához. Lágyan belecsókolt a nyakamba, miközben felsőm pántját húzta lentebb. - Nagyon jót tesz neked ez a terhesség.

- Na persze. - Nevettem el magam.

- Komolyan mondom Lili. Olyan más vagy, de jó értelembe. Tegnap is azt néztem az étterembe, hogy szinte sugárzol a belső boldogságtól, és olyan, gyönyörű lettél, és a melleid is, annyira nagyok.

- Sajnos másom is eléggé megnőtt. - Húztam el a számat.

- Engem az sem érdekel, ha száz kilós vagy, mert tudom, miért van ez, és ez csodálatos. A babánk növekszik a hasadba, ami annyira, különleges. - Mondta és ettől a sok jótól beindultak a hormonjaim, ami könnyeket csalt a szemembe. Szerelmem letörölte őket, majd lágyan megcsókolt. - Mindig is arra vágytam, hogy életem szerelmétől legyen gyerekem. Ami csak az ő és az én vérem. Persze ne értsd félre, imádom Maxit, és az ő születésének is hihetetlenül örültem, de ez más, mert akkor nem voltam szerelmes Alexandrába, beléd pedig még mindig.

- Zlatan ha így folytatod, zokogni fogok. - Szipogtam mosolyogta, mire ő csak felnevetett. - Az elmúlt hetekbe csak erre vártam, hogy itt legyél, és most meg ilyen szépeket mondasz. Hihetetlen, hogy újra együtt vagyunk, és köszönöm.

- Mégis mit?

- Hogy itt vagy velem, és még mindig szeretsz.

- Tudod mikor azok a képek készültek, nagyon mérges lettem, és annyi minden futott át az agyamon. Rájöttem, hogy én tehetek erről, és arra is, hogy nem akarlak elveszíteni a saját baromságom miatt.

- Zlatan kérlek...

- Ne, még nem fejeztem be. - Állított le kedvesen. - Nem akarom, hogy azt gondold elakartalak lökni magamtól, vagy nem szerettelek akkor. Egyedül csak az volt a szemem előtt, hogy te mindig azt a férfit láttad bennem, aki erős, és megy előre, és nem érdekli semmi. Nem fárad el, vagy nem bukik el a tornán, ahol nagyon sokszor ütköztem akadályokba. Sokszor volt, hogy mérges voltam, és kiabáltam mindenkivel. Csalódottnak éreztem magam, és nem akartam, hogy olyan állapotban láss, aki egy kacsába vizel. Tudom, hogy ez hiúság, de azt szerettem volna, ha úgy emlékezz rám, aki épp és egészséges, és nem lógnak csövek belőlem. Tudom azt is, hogy többet kellet volna telefonálnom neked, de attól féltem megérzed a hangomon, hogy ideges vagyok, és esetleg belekérdezel a dolgokba, amire felcsattantam volna. Hidd el nem volt olyan nap, amikor ne gondoltam volna arra, hogy mennyire szeretném, ha mellettem lennél, és fognád a kezem, vagy csak mondanál valami bíztatót, amiből erőt meríthetnék. Sokszor voltam a holtponton mikor már a telefont a kezembe vettem és visszahívtalak volna, de nem tettem. Sajnálom, ha fájdalmat okoztam neked Lili. Megtudsz nekem bocsájtani?

- Persze, hogy meg. - Öleltem át, és ekkor már egyre erősebben sírtam. - Basszus ezek a hülye hormonok.

- Imádom őket. - Csókolt meg, és már nem tudtam ellenállni neki, így egy hihetetlen gyengéd szeretkezésbe részesített, ami után a fellegekbe éreztem magam. Bőven kettő után kászálódtunk ki az ágyból és Zlatan végig annyira kedves és figyelmes volt velem. Úgy éreztem törleszteni akar, a sok kihagyott idő miatt. Délután sétáltunk a városba, együtt nézegettük a kirakatokat, és elkezdtük tervezgetni a babaszobát is. Minden annyira tökéletes volt, és végre úgy éreztem újra helyre álltak köztünk a dolgok. Egész hétvégén úgy kezelt, mint egy királynőt, és bármit mondtam azonnal ugrott, hogy segítsen, és olyan dolgokat is megtett, amiket előtte sosem. Vasárnap én készítettem el az ételt, aminek először félve álltam neki, de az eredmény és az elismerő szavak után, úgy gondoltam megérte belefognom. Már a televízió előtt ültünk mikor az Európa Ligára terelődött a szó. Tudtam, hogy Zlatan mindenképpen ott lesz a csapattal, de abban nem voltam biztos, hogy én is részt akarok- e venni rajta.

- Miért ne jönnél el? Megmutatnám az országomat, és a helyeket, amik fontosak nekem. Lakhatnánk a rózsaszín házba. - Ajánlotta mire értetlenül néztem rá.

- Rózsaszín ház?

- Igen,  - Kezdte. - Tudod mikor még kisfiúként bicikliket loptam sokszor jártam az egyik felkapottabb környéken, ahol megláttam. A rózsaszín ház, egy nyugdíjas páré volt, és bár akkor is ilyen volt a színe, de nem érdekelt. Igazán tetszett, mert különleges volt, és már akkor az volt az álmom, hogy ez lesz az otthonom. Mivel eléggé gáz környékről származom, és a családomat sem vetette fel a pénz, mikor elmondtam a tesómnak kiröhögött, de ez sokkal jobban motivált arra, hogy elérjem azt, amit akarok. Aztán mikor híres focista lettem, tettem érte egy ajánlatot, amit természetesen nem akartak elfogadni.

- Akkor hogy lett mégis a tiéd? - Néztem rá, és magamba még mindig a bicikli lopáson mosolyogtam.

- A pénz nagyúr, és addig tornáztam fel az árat, amíg végül rábólintottak. Így aztán Alexandra átalakította, és még hozzáépítettünk pár szobát. De nem sokat laktunk ott együtt, viszont kellemes emlék mindig, és még van egy pár hely a városba, amit nagyon szeretnék megmutatni neked, persze nem éjszaka, csakis fényes nappal.

- Mert?

- Mert eléggé sok lopás és bűncselekmény történik, de én vigyázok rád.

- Akkor ott mindenki ismer. - Állapítottam meg.

- Igen, eléggé, de nem akarod megismerni azokat a helyeket, amik fontosak nekem?

- De, csak... - Kezdtem, és nem akartam kibökni, amitől igazán félek. Ott Zlatan lesz a sztár és bárhová is megyünk, a fotósok biztos a nyakunkba fognak lógni, amit nem akarok. Nem akarom, hogy ne tudjunk megtenni egy nyugodt lépést sem, és nem szeretném újságokba látni magam.

- Mi a baj? Nem lenne kedved hozzá?

- Majd még átgondolom. - Mondtam és egy halvány mosolyt küldtem felé biztatásul. Már lefekvéshez készülődtünk, de még mindig nem beszéltük meg az utazást, így Zlatan kezdett bele.

- Igazából félek egy kicsit a sok embertől. - Ismertem be.

- Senki nem fog bántani, vagy olyan dolgokat mondani, ami rossz. Svédország más...

- De te vagy ott a sztár, én meg, csak a barátnőd..

- A mennyasszonyom, aki a gyerekem anyja. Lili miért félsz? Eddig is elviselted, hogy ismert vagyok.

- Igen, de... az más! Az az otthonod, és....

- Amit megakarok mutatni neked! Lili ez nekem olyan sokat jelent. A helyek, amik gyerekként az életem részei voltak, most te is láthatod. Ez téged nem villanyoz fel?

- De, persze. - Mondtam búsan, viszont tudtam mennyire sokat jelent ez neki, így belementem az utazásba, aminek az lett az eredménye, hogy hétfőn délután elindultunk Svédországba. Meglepetésemre azonban nem Stockholmba, hanem Malmőbe szálltunk le. Hideg és esős idő fogadott minket, majd egy taxi után egy hatalmas rózsaszín ház előtt álltunk meg.

- Isten hozott itthon! - Mondta széles mosollyal, majd segített kivenni a bőröndünket és együtt léptünk be a kapun. A hatalmas hall, amibe beléptem egyszerűen lenyűgöző volt.

- Fent és lent is vannak szobák. Lent van még a konyha, a fürdő, mozi terem, edzőterem, uszoda. Érezd otthon magad. Este áthívom anyámat. - Mondta és egy puszi után eltűnt a hatalmas lépcsőn. A lakásba mindenhol érezhető volt, hogy Alexandra rendezte be. Nem volt hivalkodó, vagy túldíszített, de azért látszott rajta, hogy volt mit a tejbe aprítani. Mikor lekabátoltam a konyha felé indultam, ami tipikus amerikai berendezésű. Vajszínű pult, volt, ami egy fa asztalt fogott körbe, hozzáillő székekkel. A konyha után benéztem egy- két szobába és mindegyik nagyon barátságos volt.

- Hogy tetszik? - Jött le a lépcsőről, szerelmem mosolyogva. - Ugye milyen szép?

- Igen, és eléggé nagy. - Állapítottam meg. 

- Csak elsőre tűnik úgy, de ha megszokod más lesz. Gyere, megmutatom a fenti szobákat, utána pedig van egy pár hely, amit megakarok mutatni neked a városba - Újságolta csillogó szemekkel. 

- Rendben van, de nem haragudnál, ha először lepihennék? 

- Nem, dehogy. - Lépett közelebb, majd lágyan megcsókolt. - Gyere, menjünk fel a szobába. - Suttogta kedvesen én pedig követtem. - Ez a hálószobám. - Nyitotta ki a hófehér ajtót, majd a szemem elé tárult egy mályvaszínű ágy, amin hófehér ágytakaró volt leterítve, és fekete párnák díszítettek. A falon egy hatalmas televízió foglalt helyet, amit fehér bútorok kereteztek. Az ágy mellett volt két éjjeliszekrény, amin antik lámpa tartózkodott, és ezt még egy nagyszőrű puha szőnyeg dobta fel. - Nyugi, amikor szakítottam Alexandrával kicseréltem az ágyat.
 - Oké, rendben van. - Néztem rá. 
- Pihenjünk le! - Húzott az ágy felé, és egy jóleső szeretkezés után álomba merültünk. Mikor kinyitottam a szemem kint már sötét volt, és Zlatant sem találtam mellettem. Felkapkodtam a ruháimat, és a keresésére indultam. A lépcsőn lefelé haladva hangokat hallottam a konyhából, így arrafelé indultam, és mikor beléptem Zlatant és anyukáját pillantottam meg.

- Kedveském, felébredtél? - Mosolygott rám Jurka, majd mikor közelebb lépett adott két puszit. - Jobban vagy?

- Igen. - Bólintottam. 

- Áthívtam anyát, ő pedig főz nekünk vacsorát. - Szólt szerelmem.

- Ezért igazán nem kellett volna elrángatnod édesanyádat. - Teremtettem le kedvesen. 

- Ugyan, nincs semmi baj, hiszen örülök, hogy újra a kisfiammal és persze veled lehetek. Ritka az ilyen pillanat. De ülj le, mindjárt kész a sütemény. - Mutatott a székre, én pedig helyet foglaltam. Jurka főztje tényleg isteni volt, és a végén egész feloldódtam a közelébe. Mesélt nekem Zlatan gyerekkoráról, és arról milyen életük volt. Nagyon szerettem hallgatni, és rájöttem mennyi mindent nem tudok még róla. Igaz, hogy hivatalosan még egy éve sem vagyunk együtt, de azért bőven volt múltunk, és remélem bőven lesz jövőnk is. Este tíz felé Zlatan hazavitte édesanyját, és miután elpakoltam az egyik fürdőszoba felé vettem az irányt, és mikor szerelmem hazaért ő is csatlakozott hozzám. Jólesett kettesben lenni a habok között, és olyan dolgokról beszélgetni, amikről eddig sosem. Tervezgettük a babaszobát, és Zlatan mesélni kezdett Svédországi életéről is. Imádtam hallgatni a történeteit, hiszen mindegyikkel egyre közelebb éreztem magam, és mikor kérdezett én is szívesen beszéltem neki a gyerekkoromról, amit Magyarországon éltem le, és mikor kiszálltunk a vízből annyira közel éreztem magamhoz mit még sosem. A döntő előtti napok azonban eléggé idegesítőek voltak számomra. Zlatannal bejártuk a várost, bemutatott sok ismerősének, és megmutatta a kedvenc helyeit is. Engem viszont rémesen idegesített, hogy nem tudtunk sehova elmenni anélkül, hogy ne állítanának meg a rajongók. Zlatan persze nagyon felvolt dobva ez miatt, és teljesen otthon érezte magát. Láttam rajta, hogy mennyire élvezi a helyzetet, és nem is akart ezen változtatni. A rajongókon kívül a fotósok hada, és nyelvismeret hiánya volt a másik, amit egyre nehezebben toleráltam. Szinte alig beszélt valaki angolul, és mivel Zlatan sem volt hajlandó másnyelvre váltani néha úgy tűnt olyan vagyok, mint a levegő, de mikor ezt szóvá tettem, csak annyit mondott, az emberek nem szeretnek angolul beszélni, a kamerákat pedig szokjam meg. Ez ment két napig, és nekem átfutott az agyamon, hogy sokkal jobb lenne, ha visszarepülnék Manchesterbe. Szerda reggel ezt szóba is hoztam Zlatannak, de ő csak a fejét ingatta.

- Nem akarom, hogy elmenj, és nélküled legyek. - Lépett közelebb hozzám. - De tudod mit, van még egy hely, amit eddig nem láttál és...

- Zlatan ne haragudj, de nem akarok kilépni az ajtón se. - Néztem rá búsan. 

- Van még egy különleges hely, amit látnod kell, és utána megígérem, hogy nem rángatlak, és azt is, hogy jobban figyelek rád. Rendben? - Emelte meg a fejem, hogy mogyoró szemeibe nézhessek.

- Rendben van. - Szóltam, és pár perc múlva már Zlatan autójába ülve hajtottunk Rosengård felé. - Merre megyünk? - Érdeklődtem, hiszen eddig mindig gyalog sétáltunk a városba, most meg már félórája ültünk a kocsiba.

- Ahova most megyünk sokkal különlegesebb hely, mint eddig bármi, amit mutattam. Az étterem, vagy a pizzázó, vagy bármi más nem jelentenek nekem annyit, mint ahova most viszlek. 

- Igazán? - Néztem rá kérdőn, be belül nagyon jólesett a tudat, hogy ennyire különlegesnek tart.  - Nagyon kíváncsivá tettél.

- Már mindjárt ott vagyunk, bár hozzátenném a környezet nem valami díszes. - Mosolygott és bő tíz perc múlva megállította az autót. Kedvesen kisegített a kocsiból, és átölelt. 

- Ez a hely az ahol laktam. - Mutatott körbe a nagy panelrengetegbe. - Itt éltem az előtt mielőtt az Ajaxba kerültem volna, és az a ház volt az otthonom.  - Mesélte és felmutatott az egyik társasházra. - Az ötödik emeleten volt a lakásunk. 

- Bemehetünk? - Csillant fel a szemem és hirtelen különös érzések fogtak el. Te jó ég Zlatan megmutatta hol lakott, és hol élt mielőtt befutott. 

- Nem, sajnos nem, mert már nem a miénk. Mikor Milánóba fociztam akkor anyám lakott itt sokáig, de vettem neki egy házat, amibe jelenleg is lakik.  Lehet nem igazán ilyen környékre gondoltál, de nem voltunk gazdagok, és a foci egy kitörési lehetőség volt számomra. - Mesélte miközben egymás mellett sétáltunk a járdán. - Nagyon sokszor volt olyan, hogy alig volt mint enni, és anyám hiába dolgozott három műszakba is, nem futotta méregdrága ruhákra, vagy luxus ételekre. Az apám fontosabbnak tartotta, hogy sörrel legyen tele a hűtő, mint azt, hogy rendes étel kerüljön az asztalra, ám mikor elváltak mégis mellette döntöttem. 

- Miért? 

- Mert ő mindig otthon volt, és vele megbeszélhettem a dolgaimat. A focit, a csajokat, ilyesmit. 

- A csajokat? - Cukkoltam, mire csak édesen mosolygott. - Ki volt az első barátnőd? 

- Egy szőke csaj, akit még valami buliba szedtem össze. Mia volt a neve, és megkértem a kezét is, de aztán nem lett belőle komolyabb. Azt hiszem, már férjnél van, és gyerekei születtek. 

- Szerelmes voltál? 

- Igen, és jólesett a tudat, hogy valaki mégis szeret és vár engem mikor hazarepülök Hollandiából. 

- A szüleid az ital miatt váltak el? 

- Az apám kicsit sokk ként élte meg, hogy emigrálni kellett a háború miatt. Azt gondolom azért is kezdett inni, mert nagyon sok családtagja és barátja odaveszett. Ezt nem tudta feldolgozni, anyám pedig nem tudta tovább nézni, hogy nem csinál semmit, csak hallgatja a Jugoszláv zenét. Kicsit becsavarodott.

- Hiányzik? - Kérdeztem kedvesen mire bólintott.

- A nap minden percében, és tudod ő volt az, aki mindig bíztatott a fociba és mindig is azt sulykolta belém, te vagy a legjobb és a többieket meg le kell szarni. Jó ember volt a maga módján, mert vigyázott rám és a húgomra is. Ha itt lenne, biztos téged is nagyon szeretne és várná az unokáját. Biztos vagyok benne, hogy elvarázsolnád a kedvességeddel, és a mosolyoddal. Na meg a csodálatos szemiddel.

- Zlatan! - Állítottam le, és maga felé fordítva átölelte a derekam. 

- Mindig szeretni foglak Lili. - Húzódott közelebb egy csókra, de én hátráltam.

- Megláthatnak, és lefényképezhetnek. - Magyaráztam. 

- Nem érdekel, mert azt akarom, hogy azt lássák, hogy boldog vagyok veled. - Mondta kedvesen, majd érzékien megcsókolt, én pedig hosszú hajába túrva viszonoztam. Mikor elváltak ajkaink újra felcsillant tekintete és így szólt. 

- Most pedig megmutatom neked a büszkeségemet. 

- A mit? 

- Amire büszke vagyok itt a városba! Nyugi nem kell sokat gyalogolni, csak itt a sarkon. - Mondta és mikor befordultunk egy betonpályát pillantottam meg.

- Ez a Zlatan Court, amit én építtettem ide, hogy az olyan gyerekek amilyenek én is voltam tudjanak hol játszani. 

- Wow ez baromi jól néz ki! - Ámuldoztam és közelebb mentem a pályához, aminek a bejárata előtt egy csillag és benne egy lábnyom volt. - Ez a tiéd? 

- Igen. 

- Itt forgatták a Volvo reklámodat is. - Jutott eszembe miközben beleléptem a lábnyomba. 

- Kicsit még nőnöd kell. - Állt mögém, mikor meglátta, hogy az alig 35-ös lábam elveszik a lenyomatba. 

- Zlatan Court. - Olvastam le én is az aranybetűket, és mikor átléptem a kapun megint elfogott az a különleges érzés. - Hihetetlen, hogy itt vagyok veled. 

- Nekem is hidd el! 

- Miből van az alja? - Guggoltam le, mert megéreztem, hogy ez nem beton, hanem inkább valamilyen gumiszerű anyag.

- Használt edzőcipők talpaiból, amik már nem kellettek senkinek. 

- Ezt a saját pénzeden hoztad össze? 

- Igen, akarsz egyet játszani? - Érdeklődött mikor meglátott egy labdát a sárga színű kapuba. 

- Nem vagyok annyira jó, és ne felejtsd el, hogy terhes vagyok. 

- Akkor hagyom, hogy győzz. 

- Csak szeretnéd. - Kaptam az alkalmon, de ő sokkal gyorsabb volt, így mire feleszméltem volna, merre van a labda az már a hálóba pihent.  Zlatan kivette majd pár trükk után nekem dobta, én pedig berúgtam a másik kapuba.

- Egy focista veszett el benned. - Nevetett fel, és ekkor észrevettük, hogy a bokorból figyelnek minket. 

- Nem mennénk haza? - Kérleltem. – Még össze kell pakolunk, a döntő előtt.

- Igen, és még a repülőmet is fel kell hívnom. Gyere. – Fogott kézen, én pedig beültem a kocsiba. Kellemes illatokra léptünk be a lakásba, majd Jurka széles mosolya fogadott minket.

- Gyertek már kész az ebéd! Merre jártatok kisfiam?

- Csak megmutattam Lilinek a régebbi lakásunkat.

- Eléggé lepukkant. – Szólt az asszony és nekiállt teríteni.

- Láttam a Zlatan Courtot is. – Meséltem és mikor közelebb léptem egy újságot pillantottam meg a pulton, aminek a címlapján Zlatan és én voltunk. – Ez meg mi?

- Ó ezt megakartam nektek mutatni. – Szólt izgatottan Jurka. – Nézd csak kisfiam, benne vagytok az újságba.

- Ez remek! – Csattantam fel. – Mit írnak? – Fordultam szerelmem felé, hiszen a Svéd lapból nem értettem egy szót sem. Zlatan kivette a kezemből és hangosan fordítani kezdte.

Újra együtt?  

Úgy látszik szent a béke Zlatan Ibrahimovic és kedvese között, hiszen a minap látták őket Malmőben sétálni. A pár egy éve lehet együtt, de nemrégiben felröppentek olyan pletykák, miszerint Zlatan kedvese és Gianluca Lapadula újra egy párt alkotnak és Lili a focistától várandós. Most azonban Zlatan és párja mosolyogva sétáltak Malmö utcáin, mindketten jó hangulatban voltak, nevetgéltek, sőt Zlatan még a rajongóknak is megállt egy-egy fotóra. Lili gömbölyödő pocakját is lencsevégre kapták a fotósok. Ibrahimovic egyébként a hamarosan megrendezésre kerülő Európa Ligadöntő miatt utazott Malmőbe, hiszen csapata az Ajax ellen lép majd pályára.

- Ez remek! – Mérgelődtem. – Miért kell mindig a közelünkbe ólálkodniuk?

- Lili ez ezzel jár, de most legalább jó dolgokat írnak. – Tárta szét kezét Zlatan. – Ne legyél már ez miatt mérges.

- Ne legyek? Elegem van ebből, és haza akarok menni! – Vágtam oda szomorúan, és már az étvágyam is elment, így elnézést kérve inkább felmentem a szobába. Lerogytam az ágyra és a cikken gondolkoztam. Semmi kedvem nem volt elmenni a döntőre, és féltem, hogy újra kitalálnak valami hülye cikket rólam. Nem akartam ezt az életet élni, de tudtam nincs más választásom.

- Lili jól vagy? – Hallottam Zlatan hangját a hátam mögül,majd éreztem, hogy leül mellém az ágyra. – Nézd, sajnálom, de ez ezzel jár. Vagyis velem, és nem tehetek róla, hogy érdekes vagyok az embereknek. Viszont megígérem, hogy amint vége a döntőnek visszarepülünk Manchesterbe, és a tesód esküvője után elutazunk egy olyan helyre ahol senki nem fog ránk találni. Kettesbe lehetünk, és várhatjuk a fiunkat, de ezt még bírd ki jó? Kérlek! Megteszed a kedvemért? – Fogta meg a kezem mire egy aprót bólintottam.  - Köszönöm kicsim, szeretlek! – Csókolt meg. – Gyere kész az ebéd! – Szólt még utánam mielőtt kilépett az ajtón, és már én is követtem volna mikor egy sms-t kaptam a telefonomra, ami Paolótól jött. „Sajnálom Lili, de nem választottak be a kiállításra” . Ahogy elolvastam az üzenetet bánatosan sóhajtottam fel, és úgy gondoltam már sosem lesz belőlem az, aki mindig is lenni akartam. 

⚽️ The Thea Break Award - A Teaszünet Díj⚽️

Sziasztok! Nagyon köszönöm, elsősorban Theának hogy engem is jelölt erre a díjra. Kaptam még jelölést Esztertől, és Nikitől is, és nagyon boldog lettem, mikor megláttam az üzeneteket a chat-ablakon. Úgy gondolom, eljött az idő, hogy én is megválaszoljam a kérdéseiteket.

1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.

2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.

3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.

4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.

5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.

+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.

"Egy művész nem attól lesz művész, mert valamit tökéletesen tesz vagy csinál, hanem attól, hogy azt szívből teszi" 

Először Thea kérdéseivel kezdeném: 

Mit szeretsz a legjobban a saját blogodban?

Nagyon szeretek kutatni, és mivel ez egy olyan focis fanfiction amit próbálok valósághűen megírni, ebbe nincs hiány. Egy hobbinak élem meg az egészet, és nagyon örülök, ha ezzel másnak is örömet tudok okozni. 

2. Írj egy random szót valamilyen másik nyelven. Milyen nyelven van, mit jelent és miért ez jutott eszedbe? 

jag älskar dig. Azt jelenti Svédül szeretlek, és azért ez a szó jutott eszembe, mert a karakterem épp a Svéd szótárat nézegette. 

3. A tőled balra lévő első tárgy lesz a fegyvered egy zombi apokalipszisben, mi az és hogyan használnád? 😃

Egy nagypárna, és valószínűleg fejbe dobnám vele. Eléggé masszív ahhoz, hogy beleszédüljön az ütésbe.... legalábbis remélem. 😂

4. Mik azok az apró dolgok, amik bármikor képesek megmosolyogtatni, boldoggá tenni?

Számomra az a legjobb dolog mikor a férjem hazajön a munkából, átölelhetem és adhatok neki egy puszit. 

5. Szereted, amit csinálsz? (Suli/munka/stb.)

Erre egy határozott IGEN a válaszom. Nagyon szeretek az iskolába dolgozni, és nagyon szeretem a gyerekeket. Még ennyi év után is azt mondom, hogy szerencsésnek mondhatom magam, hiszen mindig örömmel megyek be dolgozni.

6. Ha bárhol lehetnél most, hol lennél a legszívesebben és miért?

Milánóba bárhol. 

7. Mi a neved utolsó betűje? Írj egy szót ezzel a betűvel.

A. Alma

8. Hogyan képzeled el magad, az életed 2 év múlva?

Reményeim szerint egy csodálatos kisfiú/ kislány fog körülöttem és a féjem körül "legyeskedni", de a körmények nem változnak. Ilyen boldogok leszünk akkor is. 

Eszter kérdéssora is nagyon tetszett, szóval lássunk is neki: 

1. Írj öt olyan tulajdonságot ami leginkább jellemez Téged.

Kedves, figyelmes, néha túl érzékeny, nagyon álmodozó, szétszort.

2. Van e olyan kedvenced, példaképed akivel cserélnél egy napra? Ha igen miért?

Példaképként a testvéremet említeném meg, viszont akivel egy napra cserélnék az talán Heléna Seger, Zlatan élettársa lenne..... a blogom alapján biztos tudjátok miért. 😉

3. Melyik a kedvenc évszakod és miért?

Nagyon szeretem a tavaszt, hiszen a megújulást és a tél végét jelenti. Imádom mikor virágoznak a fák, és minden olyan jó illatú.

4. Mi lenne az álommunka a számodra?

Nagyon szeretnék sport kommentátor lenni, vagy esetleg egy olyan személy aki híres focisták közelébe dolgozik. 

5. Mi az amitől a leginkább félsz?

A családom elvesztésétől. 

6. Ki volt az akinek legutoljára sms-t írtál? :)

A férjemnek. 

7. Mi lenne a legnagyobb vágyad a blogoddal kapcsolatban?

Az, hogy akikről írok, tudomást szerezzenek róla. 

8. Álomnyaralás: Hova terveznéd és kikkel mennél? Miért? (maximum három embert említhetsz meg)

Olaszországon belül bárhova, és mivel csak három személyt mondhatok így a férjemet, nővéremet, és anyukámat vinném magammal.

Legvégül Niki kérdéseire válaszolok: 

1. Mit jelent a neved?

Férfias... talán ezért van bennem ez a nagy focis szeretet. 😃

2. Mi a horoszkópod? Te hiszel benne?

Vízöntő, és igen, eléggé hiszek benne. 

3. Ha csak egy ország lenne, ahová ellátogathatnál, melyik lenne az és miért?

Olaszország, és azért mert a kedvenc focicsapatom is onnan származik. 

4. Melyik az a film a most megjelentek közül, amit szívesen megnéznél?

Igazából fogalmam sincs mik jelentek meg mostanában.

5. Inkább mozi, vagy otthon filmezés?

Inkább otthoni filmezés, de moziba is szívesen elmegyek egy nagyobb baráti társasággal.

6. Szoktál számítógépes játékokkal játszani? Ha igen, miket, ha nem, akkor miért nem? Elítéled a "kockákat"? 

Bevallom néha még én is szoktam játszani. A hatalmas nagy kedvencem a Sims3, és talán azért, mert annyira megfog a környezet, és az, hogy bár játék, de sokmindenben hasonlít a valóságra.

7. Milyen blogokat olvasol szívesen?

Szeretem a focis, vagy romantikus írásokat, de a barátim blogjait is figyelemmel követem.  

8. Mik azok a személyiségjegyek, tulajdonságok, amiket szeretsz magadban? (Nem fair azt mondani, hogy semmi!)

Talán az őszinteségemet, és azt, hogy igyekszek mindig segíteni a barátaimon. 

Az én kérdéssorom: 

1: Jelenleg mi a kedvenc dalod?

2: Könnyen zavarba lehet hozni? 

3: Kedvenc helyed? 

4: Van rossz szokádos, ha igen mi az?

5: Van tetoválásod? 

6: Milyen koncerten voltál legutóbb?

7: Kedvenc ékszered?

8: Melyik az a sorozat amit kezdetek óta követsz? 

Jelöltjeim: Eszter, mert úgy gondolom, nagyon jóba lettünk így a blogos csoport által. Sok a hasonlóság köztünk, és úgy gondolom egy nagyon kedves, őszinte embert ismertem meg benned, akire sokszor számíthattam. 

Nina: Szeretem a blgod, és nagyon bejön a stílusod. 

Dolores: Nagyon szeretem az írásaidat, és sokszor olvasom a régebbi történeteidet is. 

Nagyon szép hetet kívánok nektek, és hogy minden álmotok teljesüljön! 

⚽️ 🎂🇸️🇹️🇪️🇵️🇭️🇦️🇳️ 25⚽️

Sziasztok!!!

Ez a hónap eléggé eseménydús, ugyanis mindkét fiúnak ebbe a hónapba van a szülinapja.

Most Stephanon a sor, hogy "megköszöntsem". A még  csak 25- éves fiút még mindig ugyanúgy szeretem, mint mikor anno megláttam játszani kedvenc csapatomba. Bár az As. Romába nem mindig stabil kezdő, de ha beáll úgy gondolom odateszi magát. Újra bekerült az Olasz válogatottba aminek a következő mérkőzése pont Svédország ellen lesz.  (Most kicsit örülök, hogy Zlatan már visszavonult)  Nagyon remélem, hogy sikerül nekik a győzelem, hiszen ő még sosem vett részt Világbajnokságon.

Úgy gondolom, még nagyon fiatal, és ha talán jövőre máshova igazol, teljes mértékben megfogom érteni. Néha nem értem az edzőt, hiszen tudom, hogy milyen tehetséges, ha nem sérült.

Szerintem sosem fog eljönni az az idő amikor nem fogok rajongani érte, úgy mint most, és esküszöm, hogy ahogy idősödik egyre jobban néz ki. 💖💗

Szóóóóóóóóóvvvaaallll
BOLDOG SZÜLINAPOT STEPHAN!! 

UI: Ma kiraktam az új részt, ami eléggé +18-asra sikerült, szóval, kiskorúak csak saját felelősségre olvassák 😂 A mai rész.

3/49 ⚽️ Vágy és kétség ⚽️

A Gianlucával való vásárlást még több követte, és egyre jobban sikerült berendezni a babaszobát, és örültem, hogy néha még Heléna is velünk tartott. A sajtóban mindenféle hülyeségek jelentek meg, de mi csak jókat nevettünk rajta, és igyekeztünk nem foglalkozni az ilyesmikkel. Gianluca az első hír megjelenése után felhívta Annat, és elmagyarázta neki a helyzetet. Sokat törtem a fejem, hogy én is beszámolok ezekről Zlatannak, de úgy gondoltam Amerikába biztos nem érnek el ezek a pletykák. Egyik nap éppen Paolótól jöttem ki mikor meghallottam telefonom dallamos hangját, és mikor ránéztem a kijelzőre a szívem azonnal megtelt melegséggel, és hatalmas jókedvvel a hangomba szóltam bele a készülékbe.

- Szia Zlatan! Hogy vagy?

- Szia, kicsim, már sokkal jobban. Te?

- Most, hogy hallom a hangodat szinte majd kiugrok a bőrömből. - Mondtam neki, mire egy édes nevetést hallottam tőle. - Nem is hiszem el, hogy felhívtál.

- Már hiányzott a hangod, és van egy jó hírem is.

- Igazán? Miről van szó?

- Reggel beszéltem az orvossal, és azt mondta, hogy pénteken hazamehetek.

- MI? - Kérdeztem vissza, és a szemem könnybe lábadt az örömtől. - Most pénteken? Komolyan mondod Zlatan?

- Igen Lili, már a héten látjuk egymást. Örülsz neki?

- Mégis hogy kérdezhetsz ilyesmit? Persze, hogy örülök, és már holnap hazarepülök, hogy minden rendben legyen, mire hazaérsz.

- Azért ne siess annyira. Ha szeretnéd, odaküldöm a gépem és azzal hazarepülhetsz. - Ajánlotta fel, de én elhárítottam az ötletet.

- Köszönöm kicsim, de majd megyek rendes géppel. Milánóból hamarabb hazaérek. - Mondtam mire csak néma szuszogást hallottam a telefonból. - Ott vagy?

- Persze, csak mondd miért nem Rómába vagy?

- Mert nem akartam belerondítani a húgom és Stephan kapcsolatába. Olyan jól megvannak ketten és kicsit rosszul éreztem magam náluk. Nem éreztették velem egy percig se, de nem akartam kellemetlenkedni, így mikor volt az Ac Milan- Roma mérkőzés eljöttem velük, és azóta itt vagyok. Segítettem Helénának, hiszen Manuel csak pár napja ért haza. Voltam bent Paolónál is, mert bevittem pár képet neki. Ja és Kamillával is összefutottam. - Daráltam el neki.

- Szóval voltál Ac Milan meccsen....

- Igen, és annyira jó volt. Annyi emlék jött vissza, és képzeld Stephan még gólt is rúgott.

- Ez jó, és találkoztál Milanos játékosokkal is?

- Persze… persze. – Habogtam, kicsit zavartan és átfutott az agyamon, hogy mindent tud. – De inkább most mesélj, mi van veled? Hogy telnek a napjaid?

- Mondd, miért találkozhatsz Lapadulával?

- Honnan tudod ezt? – Kérdeztem és eszembe jutott Heléna. – Talán a tesód mondta el?

- Nem, hanem olvastam, és rosszul esik, hogy a hátam mögött csinálsz ilyet.

- Ez nem a hátad mögött volt Zlatan és…

- DE IGEN! - Mérgelődött. - Tudod miket írtak?

- Igen, én is olvastam, és eléggé vicces.

- Szerintem rohadtul nem az. Főleg mikor azt írják, hogy nem is tőlem vársz babát.

- Édes, ezek csak pletykák! - Nyugtatgattam. - Nem kell nekik felülni.

- Nem érdekel, akkor se pletykáljanak a gyerekemről. - Hallottam ideges hangját és kicsit elmosolyogtam rajta. Annyira édes volt ez a kiakadás, és úgy szerettem volna már megölelni.

- Szívem kérlek!

- Nagyon rosszul esett látnom téged és Lapadulát. – Mondta szomorúan. – Nem akarom, hogy ez többet előforduljon! Mi van, ha rád mászik, vagy ilyenek?

- Zlatan barátnője van, aki babát vár. – Próbáltam nyugtatni, de ő hajthatatlan volt.

- De akkor még nem tudtad, hogy van nője!!!

- Ez igaz, de semmi nem volt, csak egy vacsora. Nem fog előfordulni többet, mert már nem találkozok vele. Berendeztük a szobácskát, és holnap jön a barátnője is, én pedig utazok haza.

- Már alig várom a pillanatot, hogy átöleljelek.

- Én is Zlatan.

- Most viszont le kell raknom, mert mennem kell a tornára. Nagyon szeretlek Lili, és csak, hogy tudd, ha még egyszer ilyeneket írnak, esküszöm, beperelem ezt a szennylapot.

- Rendben, de nem lesz okuk rá. Nagyon szeretlek és vigyázz magadra.

- Jó te is. - Búcsúztam el. Jólesett hallani a hangját és a tudat, hogy hamarosan hozzábújhatok az elkövetkező napokra is hatalmas erőt adott. Még a telefonhívás napján összepakoltam a holmimat, és másnap már a Manchesterbe tartó repülőgépen ültem. Az időjárás kicsit esős volt, de nem tudta elrontani a jókedvemet, ami csak tovább tetőzött mikor szerelmem házához érkeztem. Lefixáltam a doktorommal a holnapi időpontot, majd gondoltam egyet és a fürdő felé vettem az irányt. Örültem, hogy Zlatan egyik parfümjét a polcon találtam. Magamhoz vettem és befújtam vele az egyik ingét, amit magamra kaptam. Egyszerűen imádtam ezt az erős mégis nem túl durva illatot. Egész délután ebben az ingben rohangáltam a lakásban és még egy képet is csináltam magamról, amit elküldtem Zlatannak azzal a szöveggel, hogy „Alig várom, hogy levedd rólam.” Rendeltem egy gyors vacsorát, majd bekuckóztam a kanapéra és beraktam a kedvenc sorozatom egyik részét. Már alváshoz készülődtem a szokásos videómmal mikor egy üzenet jött Zlatantól. Válasz a képemre egy képpel, amin széles mosollyal néz a kamerába és ezt írta alá: „Nem levenni, hanem letépni fogom rólad, szóval készülhetsz”. Ahogy elolvastam szinte felforrt a vérem, és tudtam, ha most itt lenne, egy percet sem teketóriáznék azon, hogy a lenti vagy a fenti szobába menjünk. Bárhol odaadtam volna neki magam. Másnap elmentem a doktorhoz, aki jó hírekkel szolgált. A hatodik hónap elején a babám már igazán szépen növögetett és egyre többször éreztem a mozgását is. A szívhangja pedig újra könnyekre fakasztott. Elmentem egy kiadós bevásárlásra, hiszen a hűtő tartalma eléggé hiányos volt, és úgy terveztem mire Zlatan hazaér főzök egy igazán jó vacsorát. Előtte mindent alaposan kiterveltem, majd betértem a kedvenc fehérnemű üzletembe és egy fekete csipkés babydollt vettem, ami eltakarta a hasam, de nagyra nőtt melleimet szépen kiemelte. A terhességem alatt talán erre voltam a legbüszkébb, és reméltem utána is megmarad a méretük. Magamba átgondoltam a menüt, aztán eszembe jutott, hogy szervezhetnék Zlatannak egy meglepetés bulit. Először Coolent hívtam, aki szerencsére azonnal felvette a telefont.

- Szia, Lili! - Hallottam kedves hangját. - Hogy van a kismama?

- Jól köszönöm, bár kicsit fáradt vagyok, de egyszerre felvagyok pörögve, meeerrt Zlatan holnap jön haza! - Meséltem neki.

- Holnap? Én úgy tudtam, már Manchesterbe van. Vagyis pontosabban a Carrington edzőközpontban.

- Tessék? Szerintem félreértettél valamit Coolen, mert Zlatan holnap érkezik.

- Szerintem meg te hallottad félre. Wayne ma délután ment oda, mert egy bulit szerveznek neki. Lili biztos vagyok benne, hogy így van, mert én rendeltem meg a süteményeket is.

- Szóval akkor Zlatan itt van, és nem szólt nekem? - Esett le, mire Coolen igenlően válaszolt.

- Lehet nem kellett volna elmondanom? - Hallottam kétségbeesett hangját.

- Semmi baj, nem tudhattad, de akkor tárgytalan, amiért hívlak. Most lerakom, és köszönöm az információt.

- Minden jót Lili, és vigyázz magadra. - Köszönt el, majd bontottam a vonalat. Coolennel való beszélgetésem után csalódottnak és becsapottnak éreztem magam. Miért nem mondta, hogy ma jön? Miért hallgatta el előlem ezt az információt, mikor tudja, hogy minden vágyam minél hamarabb látni őt. Úgy gondoltam alaposan a körmére nézek és meg sem álltam az edzőközpontig. Mivel ismertek már így könnyen átjutottam az ellenőrző kapukon, és egyenesen az éttermi részre indultam. Nem érdekelt, hogy engem nem hívtak a partira, mert csak az lebegett a szemem előtt, hogy jó alaposan beolvassak csatár barátomnak. Az étterem ajtaja csukva volt, de a folyosón összefutottam pár játékossal.

- Lilien te meg mit keresel itt? - Nézett rám meglepődve Wayne, és én azonnal a lényegre tértem.

- Zlatan bent van?

- Igen, de nem kéne...

- Remek! - Zártam le azonnal a beszélgetést, majd Wayne tiltakozó hangjával nem foglalkozva benyitottam a terembe, ahol még több játékost láttam. De ott volt az edző, az orvosok, és még pár stábtag a csapatból. Zlatan mindennek a közepén ült, és éppen Marcus Rashforddal beszélgetett. Fekete garbóba, és sötét farmerjába borzalmasan jól nézett ki. Legszívesebben azonnal a nyakába ugrottam volta és addig csókolom, amíg elfogy a levegő a tüdőmből, viszont mérgem sokkal erősebb volt. Ahogy észrevették a jelenlétemet egy pillanatra megállt a beszélgetés is, és végre Zlatan is észrevett.

- Lili te meg mit keresel itt? - Állt fel, mankóira támaszkodva.

- Én csak bocsánat, hogy csak így betörtem. - Kezdtem. - Tudom, hogy engem nem hívtak meg...

- Lili addig maradsz itt, ameddig kedved van. - Lépett közelebb hozzám Mourinho. - Sajnálom, hogy nem szóltam neked, de úgy tudtam Milánóba tartózkodsz. Zlatan pedig nem szólt, hogy visszarepültél.

- Semmi baj. - Néztem mélyen az őszes edző szemeibe. - Úgy látszik, mostanában senkinek nem mondja el a dolgokat.

- Édesem, de jó, hogy itt vagy. - Ért oda Zlatan is, de mikor megpróbált megölelni arrébb léptem.

- Azt mondtad, csak holnap érkezel! - Emeltem rá mérges tekintetemet. - Miért kellett megint titkolózni?

- Lili hidd el nem akartam én...

- Persze, te sosem akarod! - Forgattam meg a szemeim. – én már nem számítok, mint a csapattársaid.

- Ez nem igaz, sőt, már alig várom, hogy vége legyen ennek az egésznek és kettesbe lehessek veled. Milyen sokat nőtt már a hasad, és, gyönyörű vagy. - Ölelt át, de mielőtt elgyengültem volna levettem csípőmről a kezét és a képébe vágtam.

- Érezd jól magad a bulin. Otthon találkozunk! - Ezután mérgesen kiviharzottam az étteremből és meg sem álltam a kocsimig, de nem indítottam azonnal így Zlatannak volt ideje utolérni.

- Kérlek, nyisd ki a kocsi ajtót! - Kiabálta. - Kérlek Lili, beszéljük meg.

- Ünnepelj a barátaiddal. - Húztam le az ablakot, de Zlatannak ez nem volt elég, így az ajtóm kilincsét kezdte babrálni, ám mivel nem sikerült mérgesen káromkodott, és fájdalmasan a lábához kapott. Azonnal kiugrottam az autóból és mellette termettem.

- Jól vagy?

- Igen, csak, beleállt a fájdalom a lábamba. - Magyarázta. - Lili sajnálom, de hidd el én sem tudtam erről.

- De miért nem mondtad, hogy ma jössz haza?

- Mert meglepetést akartam neked okozni. Azt mondták, hogy Mourinho mindenképen beszélni akar velem, ezért amint leszállok, jöjjek ide. Mikor beléptem akkor pedig a fiúk fogadtak nagy hanggal. Tudom, hogy illett volna, ha te is itt vagy, de mikor a mester megkérdezte, hogy merre vagy akkor még Milánóba tartózkodtál. Ne haragudj rám kicsim. - Szólt bűnbánó hanggal, és végigsimította arcomat. - Ne haragudj rám.

- Telefonálhattál volna. - Makacskodtam. - Tudod mennyire hiányoztál?

- Te is nekem. - Suttogta, majd egyre közelebb jött és gyengéden megcsókolt. Nyelve selymesen ért az enyémhez, amitől az egész testem remegett, és szorosan szorítottam magamhoz. Csókunknak csak a levegőhiány vetett véget, és mikor mogyoró szemeibe néztem megláttam azt a tüzet, amire én is kivoltam éhezve.

- Legszívesebben hazamennék veled, de nem léphetek csak úgy le a saját bulimról. Ellenben te maradhatnál.

- Nem, jobb, ha hazamegyek. Otthon találkozunk. - Adtam egy puszit arcára, és hazaindultam. Szerelmem kicsivel több, mint egy óra után ért haza, és azonnal pakolászni kezdett.

- Segítsek?

- Nem, köszi, egyedül is megy. - Nézett fel rám bőröndjéből. - Már megy mankó nélkül is.

- Azért ha kell, valami csak szólj, a konyhába leszek.

- Estére foglaltam asztalt, a kedvenc éttermünkbe.

- Ne haragudj, de fáradt vagyok. - Osztottam meg vele. - Vettem egy csomó kaját, amit holnap akartam megcsinálni neked.

- Lili még mindig haragszol rám?

- Nem. - Vetettem oda neki és kimentem a szobából, de Zlatan követett.

- Kicsim sajnálom, de meglepetést akartam neked hidd el. Úgy terveztem gyorsan lebeszélem a dolgokat, aztán sietek hozzád.

- Nem így alakult, nem baj. - Vontam meg a vállam.

- Akkor lemondjam az éttermet? - Kérdezte, én pedig megadóan sóhajtottam.

- Ne mondd le, elmegyek. Mikorra foglaltál asztalt?

- Nyolcra, eltudsz addig készülni?

- Persze, akkor megyek is.

- Jó, én is készülődök.

- Segítsek öltözni? - Érdeklődtem, mire nemlegesen megrázta fejét. - Akkor jó, de tényleg szólj, ha bármire szükséged van.

- Jelenleg csak egy csókra volna szükségem tőled. - Lépett közelebb, viszont én inkább a szobám felé vettem az irányt. Egy mélykék eléggé kivágott ruhát választottam ki, aminek a hasánál egy vastag öv futott körbe. Hajamat hullámosra szárítottam, és egy kék virágos csatot tűztem bele. Enyhe sminket tettem fel, és mikor elkészültem úgy gondoltam sima harisnya helyett egy combfixet veszek a ruhám alá.

- Merre vagy? - Kiabáltam ki Zlatannak aki nagy mosollyal az arcán lépett ki az ajtón, és ahogy végignéztem rajta a szavam is elállt. Sötétkék farmerja, és szürke vékony fehér csíkos felsője nagyon jól állt neki. Ezt egy fekete zakóval kombinálta, és egy világosabb cipőt húzott a lábára, én pedig egy kék törpe sarkú cipő mellett döntöttem.

- Mennyire gyönyörű vagy. - Ölelte át a derekamat hátulról mikor már a tükör előtt álltam. - Van számodra egy meglepetésem, ami pont passzol a ruhádhoz. - Vett elő egy dobozkát.

- Mi ez? - Érdeklődtem, és kíváncsian nyitottam ki, amibe egy csodálatos ezüst nyaklánc pihent, aminek hosszú lánca végén egy hatalmas kék medál foglalt helyet. - Zlatan én ez nem fogadhatom el.

- De igen, ez a tiéd, és mikor megláttam azonnal te jutottál eszembe.

- Nagyon drágának tűnik, és nem érdemlem meg, hiszen semmit nem tudok cserébe adni és...

- Csss. - Hallgattatott el. - Megadod nekem azt az ajándékot, amire mindig is vágytam. Egy csodát, amire nincsenek szavak. - Rakta kezét a hasamra. - Szeretnéd, ha felraknám neked a láncot?

- Igen. - Mosolyogtam rá, majd hátat fordítottam neki, és mikor megéreztem ujjai matatását, az apró pihék a bőrömön libabőrösen meredeztek az ég felé, majd pár mozdulattal már a nyakamba pihent a nyaklánc, medálja pedig szinte bekúszott melleim alá. Puhán végigsimította karomat, és apró csókot lehelt a nyakamra.

- Milyen? – Fordultam gyorsan Zlatan felé.

- Gyönyörű vagy Lili.

- Akkor indulhatunk is. - Ajánlottam és kézen fogva elindultunk, a kocsimmal.

Zlatan: Mivel Lili nem ihat alkoholt úgy gondoltam az lesz a legjobb, ha taxi helyett ő vezet majd. Az úton nem sokat szóltunk egymáshoz, ami kicsit zavaró volt. Szerettem volna vele többet beszélgetni, de bármilyen témába kezdtem vele, ő csak egy szavas válaszokat adott, így a végén én sem próbálkoztam. Szépen csendben ültünk hát egymás mellett, és csak a rádióból hallatszódó zene hangja töltötte be az autót, és már én is elmerültem a gondolataimba, mikor Lili egy hatalmasat fékezett. Az úton egy gyalogos szaladt át, szerelemem pedig egy nagyot káromkodott, utána pedig bűnbánóan nézett rám.

- Bocsi, csak elgondolkodtam.

- Vezessek én? - Érdeklődtem, de ő csak megrázta a fejét. A nagy fékezéstől azonban kinyílt a kesztyűtartó, amiből egy halom kép hullott az ölembe.

- Ezeket te készítetted? - Csodálkoztam, hiszen a fotók egytől- egyik csodálatosak voltak.

- Igen, de ne nézd meg őket! - Kapott oda, de én sokkal gyorsabb voltam, így nem sikerült kikapni a kezeim közül.

- Inkább a vezetésre koncentrálj! - Kértem, és tovább vizsgáltam a képeket. - Ezek nagyon jók Lili. Ügyes vagy, és látszik, hogy tehetséges vagy.

- Köszönöm Zlatan. - Pirult el édesen.

- Hol csináltad őket?

- Nagy részüket Manchesterbe, de fotóztam Rómába és Milánóba is. - Kezdte. - Igazából ezek még csak nyers képek, amiket Paolonak mutattam.

- Mit mondott rájuk?

- Tetszettek neki, és azt mondta, hogy lesz Milánóba egy kiállítás, amin a feltörekvő tehetségek vehetnek részt. Egy pár képet megszerkesztettem és átküldtem neki, még a hét elején, amiket elküldd egy pár embernek, akik a kiállítást szervezik, és ha sikerül én is részt vehetek rajta.

- Milánóba? - Csodálkoztam. - Miért nem keresel itt is ilyen kiállításokat, vagy rendezvényeket ahol reklámozhatod magad? Biztos vagyok benne, hogy Manchesterbe is találnál ilyesmiket. Itt is rengeteg esemény van.

- Nekem ez is megfelel, és egyelőre még semmi sem biztos. - Vont vállat.

- Ha szeretnéd, segítek neked, és még kapcsolatokat is szerezhetnél.

- Jók a mostaniak. Paolo sokat segít még mindig.

- Csak egy ötlet volt, de hidd el Lili nagyon tehetséges vagy, és én úgy gondolom itt is megtalálnád a helyedet, és azokat az embereket, akik segítenének beindítani a dolgokat. Nem kell ahhoz másik városba futkosnod.

- Igen, de nem Angliába akarok befutni, hanem Olaszországba, vagyis inkább Milánóba. - Hallottam kemény hangját, és bár visszatudtam volna szólni neki, a veszekedés elkerülése érdekében nem tettem. Sajnáltam, hogy szerelmem még mindig nem barátkozott meg Manchesterrel, és, hogy kicsit oldódjon a feszültség más témát hoztam fel, és kis idő múlva már az étteremnél kötöttünk ki, amibe régebben nagyon sokszor jártunk. Szerettem ezt a helyet, mert eldugott, de mégis minőségi a kiszolgálás. A pincér azonnal felismert minket, de örültem, hogy teljesen természetes maradt. Rendeltem egy üveg pezsgőt, mert úgy gondoltam ez az este az ünneplésről szól.

- Egy kis pezsgő nem fog megártani. - Mosolygott rám szerelmem, és én megnyugodtam a válaszától. A biztonság kedvéért azért egy üveg ásványvizet is rendeltem. A pincér visszatért a kért italokkal, én pedig megköszörültem a torkom és mélyen Lili smaragd szemeibe néztem.

- Igyunk arra, hogy együtt vagyunk, és...

- Hogy sikerült a műtéted. - Vágott bele csendesen a szavamba.

- Igen, ez is fontos.

- A legfontosabb. - Fogta meg a kezem, én pedig a számhoz emeltem és lágy csókot leheltem a kézfejére. - Hidd el, semmi más nem érdekelt az elmúlt hetekbe, csak, az, hogy minden jól alakuljon, és újra együtt legyünk. Az a videó tartotta bennem a lelket, amit küldtél. - Mesélte és szép szemei könnyektől csillogtak. - Most pedig, hogy itt vagy, még mindig nem hiszem el, az, hogy beszélhetek veled, hozzád érhetek még mindig álomszerű, de egyszerűen fantasztikus. Szeretlek, és nem akarom, hogy ilyen sok időt külön töltsünk az elkövetkező időkbe.

- Nem fogunk, megígérem Lili. - Mondtam lágyan, és ekkor újra megjelent asztalunknál a pincér és felvette az étel rendelést. Lili csak egy ananászos csirkét kért, de én úgy voltam vele, hogy a sok kórházi kaja után igazán megérdemlek egy bárány steak-et. Ahogy néztem az arcát rádöbbentem mennyire hiányzott. Egyszerűen gyönyörű volt és talán a terhesség miatt, de úgy tűnt szinte sugárzik a belső boldogságtól. Szemei különös fényben csillogtak, amit kiemelt a tőlem kapott nyaklánc, ami szinte elveszett kerek mellei között, nekem pedig egyre szűkösebbé kezdett válni a nadrágom. Főleg mikor kicsit helyezkedett és előbukkant csipkés melltartója, amit pironkodva tüntetett el. Legszívesebben behúztam volna a mosdóba, hogy magamévá tegyem, de tudtam nem támadhatom le csak úgy. Otthon is óvatosnak és gyengédnek kell vele lennem, és visszakell fognom a vágyaimat.

- Mi az? - Kérdezte. - Valami baj van? - Rángatott vissza ábrándozásomból, én pedig nagyot húztam a pezsgőmből. - Talán elkenődött a sminkem?

- Nem dehogy is. - Nyugtattam meg sietve.

- Csak olyan furcsán nézel rám.

- Talán baj, hogy figyellek?

- Nem, csak kicsit zavarba jövök tőle. - Sütötte le édesen szemeit.

- Nem akartalak zavarba hozni, bár annyira aranyos vagy. - Mosolyogtam rá. A pincér kihozta az ételt mi pedig újra a munkára tereltük a beszélgetést. Jólesett látnom a csillogást szerelmem tekintetébe, ahogy a fotózásról beszél. Tudtam neki ez az álma, és elhatároztam mindent megfogok tenni, hogy sikeres legyen, és a neve érjen valamit a szakmába.

Lili: Zlatan egész este furcsán nézett rám, és ettől teljesen összezavarodtam. Talán nem tetszek neki, vagy miért méreget ennyire? Szemei furcsán csillogtak rám, én pedig megijedtem ettől. Mi van, ha már nem kíván, és az jár az eszébe, hogy elhagy? Vagy esetleg kövérnek talál? Mi van, ha hazaérünk, és meglát ruha nélkül. Hirtelen elfogott a pánik, majd a vacsora közepén elnézést kértem és kiszaladtam a mosdóba. A kései idővel pedig mit sem törődve Helénát tárcsáztam kétségbeesetten, aki bár álmos hangon, de felvette a telefont.

- Lili mi a baj? Miért hívsz ilyenkor?

- Zlatan hazaért és...

- Tényleg, és hogy van? Fáj a lába, engem miért nem hívott fel? - Bombázott kérdéseivel a szöszke lány, de én leállítottam.

- Heléna állj már le!!! - Kiabáltam bele a készülékbe. - Kétségbe vagyok esve.

- De miért?

- Vacsorázni vagyunk, és a tesód egész végig annyira furcsán néz rám. Nem tudom, annyira más én pedig azon gondolkozok, hogy már nem is szeret, vagy az jár a fejébe, hogy mennyire meghíztam, holott ő semmit sem változott. Talán csak még jobban néz ki, és.... ó te jó ég Heléna komolyan mondom, neked alig várom, hogy vége legyen a vacsorának, és ágyba bújjak vele. De most meg elbizonytalanodtam, pedig még egy babydollra is beruháztam, és combfixet is vettem. De mi van, ha meglát benne, és meglátja a narancsbőrös lábam, vagy a hasamon a csíkokat, és...

- Lili most hagyd ezt abba! - Fojtotta belém a szót. - Először is, a tesóm szeret téged, még mindig. Másodszor pedig észre sem fogja venni a csíkjaidat, ugyanis ellesz foglalva a hatalmasra nőtt melleiddel. Valószínű azért furcsa, mert bevan indulva tőled.

- Ez nem igaz, akkor nem így szokott viselkedni.

- Lili, több hete nem voltatok együtt nem igaz?

- Igen, és.... biztos vagyok benne, hogy nem kérek desszertet, csak őt.

- Nyugodj meg, és ne járjon idiótaságokon az eszed. Hidd el, én is tudom, miről beszélsz, hiszen én is féltem Manuel előtt vetkőzni, de sosem állt kettőnk közé ez a dolog, sőt... sokkal, de sokkal jobb volt a szex.

- A babának nem ártok vele?

- NEM! A babának az a jó ami a mamának, és ha nem durvultok akkor nem lesz gond.... bááárr amennyire kivagytok éhezve egymásra....

- Heléna kérlek!  - Mondtam neki - De akkor tényleg szeret még?

- Biztos vagyok benne Lili, és most menj vissza, és élvezd az estét, ha érted mire gondolok.

- Dinka. - Nevettem fel, és már sokkal nyugodtabban mentem vissza az asztalunkhoz.

- Jól vagy? - Emelte rám mogyoró szemeit Zlatan. - Olyan hirtelen siettél ki a mosdóba.

- Minden rendben édes. - Szóltam, és lehajoltam, hogy egy forró csókot nyomjak az ajkaira, ő pedig az ölébe húzott és nem is érdekelt, hogy ki lát minket egyre vadabbul faltuk egymás ajkait, és mikor megéreztem merevedését a fülébe suttogtam.

- Azt hiszem, fizetni kéne, és indulni.

- Igazad lehet, egy pillanat és intézkedek, addig vedd fel a kabátod. - Állt fel, majd miután fizetett hazaautóztunk. A lakásba érve, a szívem egyre gyorsabban kezdett verni, és még magam is meglepődtem idegességemen. Hiszen nem most voltunk először együtt, de mégis úgy tűnt, mintha az első együttlétemre készülnék, életem szerelmével.

- Köszönöm a csodás vacsorát - Néztem Zlatanra aki egy üveg vizet vett ki a hűtőből. - Nagyon jól éreztem magam, és most elmegyek fürödni.

- Várj! - Lépett közelebb. - Segítsek levenni a ruhád?

- Nem, én... egyedül is bírok vetkőzni, csak talán a nyakláncomat kikapcsolhatnád.

-  Szívesen. - Hallottam izgatott hangját, és gyengéd érintését éreztem a tarkómnál. A szívem egyre gyorsabban kezdett verni, ahogy félre tolta hajamat, és lágyan belecsókolt a nyakamba. Mély levegőt vettem, és szembe fordultam vele.

- Köszönöm - Pillantottam fel rá, ő pedig megsimogatta az arcom, és lágyan megcsókolt, én pedig átadtam magam ennek a rég várt édes pillanatnak. Nem tudom mennyi ideig csókolóztunk az előszobába, de egyre jobban tűzbe jöttem. Élveztem, ahogy Zlatan beletúr a hajamba, és végigsimítja a hátamat. Majd erős kezeivel belemarkol a fenekembe.

- Várj kicsim. - Tolt el magától. - Üljünk le, jó?

- Miért?

- Kicsit fáj a lábam, és....

- Gyere. - Nyújtottam felé a mankóját, de megrázta fejét.

- Nem kell, elbotorkálok odáig.

- Segítek. - Fogtam át a derekát, és óvatosan a kanapéra ültünk.

- Ne haragudj, de... - Kezdte. - annyira szégyellem magam.

- Miért? - Bújtam közel hozzá. - Miért kéne? Semmi baj, úgyis jobb így itt.

- Igen, ez igaz, de..... nem akarom, hogy haragudj rám, és valami béna idiótának gondolj.

- Hogy mondhatsz ilyet Zlatan? Annyira szeretlek, és ez nem fog közénk állni. Sőt. - suttogtam, és puszilgatni kezdtem a nyakát, és átvetettem lábamat a csípőjén. Zlatan fejét hátra hajtva élvezte mozdulataimat. Levettem róla a fölsőjét, és végre a szemem elé került teste, amire már olyan rég vágyok. Izmos teste megfeszült, bőre forró volt, szíve pedig vadul kalapált. Végigsimított a combomon, és mikor rájött, hogy combfixet viselek, egyre hevesebb lett a csókja, és egyre szorosabban ölelt. Lehámozta a ruhám felső részét, és végigcsókolta a nyakam. Fejemet hátra döntve élveztem nyelve, és ajkai érintését a bőrömön, és úgy éreztem ott helyben lángra kap testem. Merev férfiassága, még a nadrágon keresztül is tökéletesen kivehető volt, én pedig egyre sürgetőbbnek éreztem, hogy magamba érezzem őt. Már a nadrágjánál babráltam mikor leállított és a szemembe nézett.

- Lili várj! - Lihegte vágytól fűtött hangon.

- Mi a baj? Megint nem jó valami?

- De. Tökéletes vagy, és alig várom, hogy szeretkezzünk, de... kényelmetlen, ahogy az ölembe ülsz, és..

- Ó, ne haragudj. - Szálltam le, majd felálltam a kanapéról, és eszembe jutott egy ötlet. - Mi lenne, ha együtt tusolnánk? 

- Nézd, én nem hiszem, hogy most ez jó lenne. Nem bírok olyan sokáig egyhelyben állni.

- Rendben, akkor egy habos fürdőt is vehetünk. - Mosolyogtam rá pimaszul, de ő csak megrázta fejét.

- Igazából már fürödtem az edzőközpontban. - Mondta és átfutott az agyamon, hogy nem mond igazat, mégis úgy tettem, mint aki hisz neki. Miért fürdött volna az edzőközpontban, mikor nem is edzésre ment? 

- Rendben, akkor én gyors leszek, te addig menj a hálóba. Vagy könnyebb lenne neked, ha a lenti szobába aludnánk? Így nem kéne lépcsőzni és... 

- Nem, maradjon a háló. Míg tusolsz, addig én megmászom ezt a pár lépcsőt.

- Oké. - Léptem közelebb hozzá, és egy gyors csók után magamhoz vettem a babydollomat, majd tisztálkodni indultam. Beálltam a vízsugár alá, és élveztem a forró permetet és próbáltam kikergetni fejemből a negatív gondolataimat. Hiszen érzem, hogy kíván, és talán a láng sem múlt el, akkor mikor ellökött magától. De akkor miért állít le, mikor kezdenénk belemelegedni? Vagy talán tényleg kiszeretett belőlem? Nem akartam sírni, de nem tudtam megállni, és szipogásomat visszaverte a kabin fala, és ahogy felvettem a csábírásra előkészített ruhámat, vizsgálni kezdtem magam a tükörbe. A látványtól újabb könnycseppek gördültek le arcomon. Lent van egy tökéletes férfi, aki még ennyi idősen is top formában van. Izmos, sármos, és egy mondatától beleolvadok a karjaiba, én pedig úgy nézek ki mint egy bálna. Mégis mit gondolok én? Hiába bújok bele ilyen göncökbe, csinálom meg a hajam vagy készítem el a sminkem, akkor sem tudom eltakarni hatalmas fenekem, vastag combom. A hasamon pedig a terhesség miatt kialakult csíkokat. Istenem, pedig de szeretném, ha átölelne, megcsókolna és ágyba bújna velem. De valószínű az utolsó dolog, amit látni akar, az ruha nélküli kövér testem és....

- Lili bent vagy még? - Hallottam Zlatan hangját az ajtó mögül.

- Igen, de már végeztem. - Kapkodtam magamra a felsőm, és kinyitottam az ajtót. Zlatan ott állt előttem fekete saját márkás alsóba, aminek látványától újra megmozdult bennem a vágy.

- Jól vagy? - Bicegett hozzám, én pedig megláttam az apró sebet, ami a térdén húzódott végig.

- Igen persze, csak... 

- Mi ez a ruha rajtad? - Mért végig.

- Ez csak egy semmiség, igazából, nem is tudom miért vettem fel. - Habogtam zavarodottan.

- Gyönyörű vagy benne, és igazán, kívánatos. - Szólt és hangjából újra kicsengett a vágy. - Alig várom, hogy levegyem rólad.

- Komolyan mondod? 

- A legkomolyabban. - Ölelt magához én pedig felültem a mosógépre. Egyre hevesebb lett csókunk, és én egyre jobban beleolvadtam a pillanatba. Már nem érdekelt, hogy mit lát belőlem, hiszen nadrágja alatti férfiassága keményen nyomódott legérzékenyebb pontomhoz. Lábaimmal átkaroltam a csípőjét és élveztem, hogy nyelve feltérképezi a nyakam, és egyre lentebb halad. Fejem hátra döntve kínáltam fel neki melleimet, ő pedig birtokba vette azokat. Felnyögtem mikor rákapott mellbimbóimra és addig kényeztette őket, amíg azok ágaskodva jelezték izgalmamat. Forró ujjai a combomat simogatták, majd a bugyim szegélyénél kötöttek ki. Vágyam már a tetőfokára hágott, amit átnedvesedett fehér neműm is jól mutatott. Szinte letépte rólam a falatnyi ruhadarabot, így ujja szabad utat kapott nedves puncimba. Zlatan kihasználta a kínálkozó lehetőséget és egyre gyorsabban kényeztetett. Úgy éreztem nem tudom kontrollálni magam, hiszen a több hete vágyott orgazmus egyre erősebben készült előtörni belőlem. Testem hullámzott a kezei között, míg végül már nem bírtam ki és átlöktem magam a határon, amit hatalmas kéjes nyögéseim követtek. Zlatan kihúzta ujját nőisségemből, és végignyalta.

- Isteni finom vagy Lili. – Mosolygott rám. A mozdulattól újra tűzbe jöttem és úgy éreztem ebből sosem lesz elég. Akartam még, még és még.  

- Menjünk be a szobába. – Ugrottam le a mosógépről és magam után húztam őt.

- Kicsim várj! – Kapott a kezem után.

- Mi a baj? Nem szeretnéd, hogy neked is ilyen jó legyen?

- De, persze, de mi van, ha a babának nem jó, amit csinálunk? – Nézett rám félve és ettől az édes, aggódó tekintettől szinte elolvadtam.

- Zlatan, a babának arra van szüksége, amire a mamának, nekem pedig most a papára van szükségem, de nagyon. – Suttogtam, majd egy pimasz mosoly kíséretében végre a hálóba kötöttünk ki. Szerelmem felfeküdt az ágyra, én pedig birtokba vettem kockás testét. Végigfuttattam nyelvem forró izmain, és élveztem, hogy lélegzete egyre mélyebb lesz. Meleg levegőt fújtam a bokszeralsójára, majd úgy döntöttem nem bírom ki, és levettem róla a ruhadarabot. Kezeim közé kaptam hatalmas szerszámát, és először lágyan, majd keményebben dolgoztam rajta. A végletekig akartam menni, de az egyik pillanatban Zlatan a kezem után kapott és leállította tevékenységemet.

- Lili nem így akarom, hogy vége legyen. – Lihegte, és maga alá gyűrt. Kezei újra megtalálták melleimet, én pedig alig vártam, hogy férfiassága betöltse testem. Minta Zlatan érezte volna mire vágyom, pár perc kényeztetés után gyengéden belém hatolt. Ujjaink összefonódtak én pedig már nem is tudtam, merre vagyok. Nem volt semmi, csak ő és én, és ez a tökéletes egyesülés.

- Szeretlek kicsim. – Suttogta a fülembe miközben egyre mélyebbre tolta magát bennem. A végletekig hajszoltuk egymást, és én egyre mélyebbre zuhantam ebbe a csodálatos pillanatba. Nem akartam, hogy valaha is vége legyen, és nem akartam, hogy testünk elváljon egymástól, ám a gyönyör hihetetlen erővel sodort végig rajtam, és mikor megéreztem a hüvelyembe szétáradó meleg folyadékot, már nem is ellenkeztem. Beletúrtam hosszú hajába, majd végigsimítottam izmos hátán. Éreztem, hogy kezd elernyedni teste, és ekkor bennem is felrobbant a tűzijáték. Zlatan óvatosan kihúzta magát belőlem, majd lágy csókot nyomott ajkaimra. Kisimítottam egy nedves tincset arcából és rámosolyogtam. Lélegzetem még mindig nem volt egyenletes, de a boldogság, ami elöntötte szívemet kiült az arcomra is.

- Köszönöm. – Suttogtam az éjszakába.

- Én is Lili. Annyira féltem, hogy nem leszek jó.

- Mégis, hogy mondhatsz ilyet, hiszen fantasztikus voltál. – Mosolyogtam. – Soha nem akarom, hogy ennek vége legyen. – Utaltam a tökéletes, meghitt pillanatra.

- Soha nem lesz vége, Lili, hiszen mindig itt leszek veled, és ezentúl már kettőtökre vigyázok.

- Annyira szeretlek. – Bújtam közelebb és ekkor különös érzés járta át a testem. A kisfiam úgy látszik felébredt, és a tudtára akarja adni, hogy ő is jelen van.

- Mi az? – Nézett rám szerelmem mikor látta, hogy valami történik.

- A fiad mozgolódik. Szeretnéd érezni? – Érdeklődtem, és a hasamra húztam Zlatan kezét, majd ellágyult arcát látva felnevettem.

- Annyira édes vagy.

- Te pedig csodálatos, ahogy ez a mozgó kisember is itt bent. Sosem voltam még ilyen boldog Lili. Te megadod nekem azt, amire vágyok, köszönöm. – Ölelt újra szorosabban, majd még sokáig simogatta a pocakom mielőtt álomba merült, de én még sokáig forgolódtam, és azon törtem a fejem, hogy miért volt olyan titokzatos mikor hazaértünk.