4/4 ⚽️ Gyülekeznek a viharfelhők⚽️

A nyár hamar eltelt, és a melegebb napok után esős, borongós időjárás következett. Sajnos ez a hideg, néhol fagyos hangulat nem csak az időjárásra volt igaz, hanem a kapcsolatunkra is. Sokat voltam magányos, hiszen miután Zlatan bejelentette, hogy marad az Unitednél folyamatosan jöttek az interjúk, a fotózás és persze az egész napos edzések. Volt olyan nap, hogy már reggel elment, és csak későn este ért haza. A csapat dietetikusa pedig egy külön étrendet rakott össze neki, amit nagyon szigorúan vett. Ez azért is volt  rossz, mert mikor Maya az iskolába volt, én készítettem el az ebédet, ami sokszor a kukában landolt. Mérges, és dühös voltam rá, és úgy éreztem elhanyagol, és a foci újra fontosabb neki, mint a saját családja. A fotósorozatot sajnos nem én készítettem el, mert a csapat sehogy sem egyezett bele. A kifogás pedig összeférhetetlenség volt, amit eléggé viccesnek gondoltam, de természetesen elfogadtam a döntésüket. Maya hiányát is eléggé megéreztem, mert volt olyan hét, hogy alig tartózkodott nálunk, így mindent én végeztem el a házba, és még Alexanderra is figyelnem kellett. Egyedül kisfiamtól kaptam meg azt a pozitív visszajelzést, ami jól esett lelkemnek. Mikor néha kisütött a nap sokat sétáltam vele a városban, és próbáltam figyelmen kívül hagyni a bokor mögül kikandikáló fotósokat. Igyekeztem én is a munkámra koncentrálni, ami remekül ment. Az őszi táj csodálatos színekkel borította be a parkot, én pedig remek képeket készítettem. Alexander egyre jobban eljátszott a játékaival, és egyre többször fordult hasra. Sokat meséltem, énekeltem neki, és ezeket nagy szemekkel hallgatta. Mosolyától pedig megmelegedett a szívem. Egy szeptemberi napon is éppen egyedül voltam a házba, mikor Stephan képe jelent meg a telefonomon.

- Szia. Hogy vagy? - Szólt bele olasz barátom kedves hangon.

- Jól, megvagyok. - Válaszoltam, nem túl élénken, amit azonnal észrevett.

- Valami gond van? Rosszkor hívtalak?

- Nem, ugyan. Éppen most fektettem le Alexandert, szóval van egy kis szabadidőm. Nem lenne kedved inkább gépen beszélni? Akkor láthatnánk is egymást.

- De jó ötlet. Mindjárt bekapcsolom. - Hallottam felvidult hangját, és miután kikapcsoltam a telefonom beizzítottam a laptopom. Barátom mosolygós arca pedig pár percen belül láthatóvá vált a web kamerán keresztül.

- Hogy vagy Lili? - érdeklődött.

- Megvagyok. - vontam meg a vállam, de Stephant ennyivel nem tudtam megnyugtatni, így jobbnak láttam, ha elpanaszkodom neki a gondjaimat. - Csak kicsit magányosnak érzem magam mióta Zlatan bejelentette, hogy marad, Mayanak pedig újra elkezdődött az iskola. Sokszor úgy érzem, kezd kicsúszni a kezemből az irányítás. Be kell valljam, rémes egyedül lenni, ebbe a nagy házba.

- Miért lennél egyedül? Ott van Alex.

- Igen, de vele nem tudom megbeszélni a dolgaimat, és ő sem tud segíteni a házimunkában.

- Maya sokat van távol?

- Igen, van, hogy egy egész hétig oda van. Szerencsére jövő héten itt lesz, de ez a hét is katasztrófa volt. Zlatan reggel elmegy, este jön. Mindent a komplexumba csinál, és mire hazajön, már nem eszik, csak bedől az ágyba.

- Ez érthető Lili. Visszaakar térni, amihez kell a sok edzés, és kellenek az orvosi ellenőrzések is. Lehet, van egy csomó gyakorlat, amit csak felügyelet alatt csinál.

- Jó, de ennyit? Ha pedig nem ott van, akkor az itthoni edzőterembe jár le. Szinte alig beszél velem, a fiára pedig nem is tudom mikor nézett rá utoljára. Nem hogy még leüljön mellé játszani, vagy kézbe vegye. Arról pedig nem is álmodhatok, hogy az éjszaka közepén esetleg felkel hozzá, és ő rakná tisztába.

- Lili ne legyél rá mérges! Tudod mennyire maximalista, most pedig nagyon megakarja mutatni mire képes.

- Csak ez a család rovására megy. Már alig ér hozzám. - sütöttem le a szemem, és eszembe jutott, hogy a randi óta egyre jobban elmaradoznak az együttléteink, hiszen ha én próbálok közeledni, fáradságra hivatkozva egy csók után elfordul tőlem, és már alszik is.

- Próbálj meg megértőbb lenni vele. Neki sem lehet könnyű.

- Megpróbálom, de akkor is nehéz - suttogtam. - ,de inkább beszéljünk másról. - Hogy megy a foci?

- Egész jól. A múltkori mérkőzésen két gólt is rúgtam odahaza az Udine ellen.

- Ez szuper - dicsértem meg. - Gratulálok Stephan! - mosolyogtam és szívemet átjárta a boldogság. Őszintén örültem, hogy barátom formába van, és reméltem ez a széria folytatódni fog a következő mérkőzéseken is. - Annyira ügyes vagy.

- Köszi, igyekszem Jót tett ez a nyár, és sikerült kipihennem magamat.

- A tesómmal laksz még? - érdeklődtem és próbáltam nagyon figyelni arcát.

- Már nem, de azt hittem tudsz róla, hogy Kitti visszarepült Magyarországra.

- Nem, én... - lepődtem meg. - Nekem senki nem szólt erről. Miért?

- Azt hiszem, mert otthon talált egy cukrászdát.

- Én azt hittem összejöttetek - csodálkoztam, és elmeséltem neki, hogy megláttam őket mikor nálunk aludtak. - Mi történt utána?

- Semmi nem lett belőle. Vagyis, csak pár éjszaka, de azt mondta neki nem megy. Így hát hazarepült.

- Sajnálom.

- Nem érdekes, már megszoktam, és most legalább tényleg csak a focival foglalkozhatok. A nyáron úgyis kicsajoztam magam - osztotta meg velem, és édesen belepirult a mondatba.

- Örülök, hogy felhívtál tudod - váltottam kicsit komolyabb hangra. - Nagyon hiányzol.

- Te is nekem Lili, de most próbálj meg egy kicsit pozitív lenni. Igaz, hogy Zlatan sokat melózik, de csakis értetek...

- Na persze! - horkantottam fel. - Ezt te sem gondolod komolyan Stephan. Nem értünk csinálja, hanem egyedül csak maga miatt, és a hatalmas egója miatt. Mi meg örüljünk, hogy vele lehetünk.

- Gondolj arra, hogy jövőre vége.

- Szerintem ennek sosem lesz vége. Ha nem itt akkor máshol, de egyhamar nem fog visszavonulni.

- Ezt szeretnéd? - kérdezte én pedig kis gondolkodás után azonnal rávágtam, hogy igen. - Akkor mit csinálna Lili? Otthon ülne és nézze az eget? Ezt te sem gondolod komolyan.

- Nem kell, hogy itthon üljön. Van egy csomó üzlete, amiket irányítani kell. Ott van a ruha, a parfüm, meg még sok más. Azokkal foglalkozna, meg velem, és persze legfőképp a fiával.

- Nem jól látod a helyzetet, de tudom erről nem foglak meggyőzni sosem. Ő egy focista, akinek a játék az élete.

- Jó, nem érdekes, te is egy véleményen vagy vele – mondtam kicsit rosszallóan. - Tudod nem is a focival van itt a gond, hanem a velünk töltött időmennyiségről.

- Nem jövő héten lesz a szülinapja? Mit veszel neki?

- Még nem tudom. Nem gondolkoztam rajta. Mégis mit vegyek egy olyan embernek, akinek mindene megvan?

- Csak tudod, minek örülne.

- Sajnos a Bajnokok Ligája trófeát nem tudom nekiajándékozni - húztam el a szám.

- Én valami másra gondoltam.  - szólt kicsit titokzatos hangon, ami felkeltette az érdeklődésemet.

- Mire gondolsz Stephan?

- Valami olyanra, amit nem pénzen lehet megvenni... valami nagyon csajos dolog, amivel azonnal letudod venni a lábáról, és azonnal elfelejti, hogy aznap edzésre kell mennie.

- Vegyek valami szexi fehérneműt, vagy....

- Ezt rád bízom, de nem rossz ötlet. A pasik odáig vannak az ilyenekért. Viszont mennem kell. Nagyon örülök, hogy beszéltünk drágám. Vigyázz magadra, és csak fel a fejjel. Puszild meg helyettem is Alexandert.

- Én is örülök, és csak így tovább a pályán. - köszöntem el, majd felraktam az aznap készült képeimet Instagramm oldalamra. A hét szerencsére gyorsan lement, és szombaton Maya is visszatért hozzánk. Zlatan is több időt töltött házon belül, igaz velünk továbbra is nagyon keveset foglalkozott. Már az ebéd maradékait pakoltuk el, mikor láttam Mayan, hogy valamit nagyon kérdezni szeretne, de talán fél feltenni, vagy nem tudta, hogy kezdje, így én próbáltam beszélgetést kezdeményezni. Először az iskoláról és a múlt héten történt dolgokról beszélgettünk, majd a végén, mikor láttam, hogy feloldódott mélyen a szemébe néztem.

- Maya valamit kérdezni szeretnél?

- Nem, én...csak... - jött azonnal zavarba, de mikor komolyabban néztem rá egy nagy levegő után belekezdett. - Úgy látom, valami probléma van köztetek Zlatannal. Esetleg történt valami a múlt héten?

- Nem, nem történt semmi. - ültem le a kanapéra ahova a lány is követett. - Őszintén megmondva alig volt közünk bármilyen kapcsolat is. Szinte nem beszélünk semmiről, és ha mégis akkor is csak a foci körül jár az agya. Sajnos az történt, hogy kezdünk eltávolodni egymástól, és én nagyon egyedül érzem magam mellette. A múlt hét pedig hihetetlen rossz volt, mert reggeltől estig egyedül voltam, és... - kezdett könnybe lábadni a szemem - ,nem tudom mit kéne, tegyek, hogy újra olyan legyen, mint volt. Persze elismerem, hogy neki csak egy dolog lebeg a szeme előtt. Ez pedig a visszatérés, és a bizonyítás. De közben elfelejti, hogy van egy fia, akivel törődnie kéne.

- Lili figyelj - fogta meg kezemet. - Ugye kedden van Zlatan szülinapja?

- Igen, akkor lesz harminc hat éves.

- Mivel leped meg?

- Fogalmam sincs. Még semmit nem találtam ki.

- Mi lenne, ha valami olyat adnál neki, amit csak te tudsz? Ha érted mire gondolok? - kérdezte és kajánul felhúzta a szemöldökét.

- Mire akarsz kilyukadni?

- Mondhatom az ötleteimet? - nézett rám félve, és miután bólintottam belekezdtem. - Arra gondoltam, hogy vehetnél valami dögös fehérneműt, és amíg ő lent edz, te szépen besétálnál, és bumm... ledobnád a köntösöd. Ami alatt csak az van. Biztos meglepődne, és a szava is elállna.

- Stephan is valami ilyesmire gondolt, csak ő nem mondta ki konkrétan a dolgot.

- Na, látod, akkor mire vársz! Menj vásárolgatni, én meg addig elleszek Alexanderral.

- Maya, de hétvége van, és egyedül...

- Lili ez csak kifogás!  - dorgált meg, és kicsit ideges hangon folytatta. - Megharagudnál, ha én is adnék valamit?

- Tessék? 

- Mondjuk, én süthetnék egy tortát. De persze ha nem szeretnéd, akkor nem, de ő is olyan jó velem, és úgy gondoltam mivel pénzbelit nem akarok, így ez jó lenne. - darálta el és közben, alig mert a szemembe nézni. - Szeretnék egy kicsit örömet okozni neki én is.

- Maya nincs ellene kifogásom, de szeretnék segíteni benne. 

- Akkor nem haragudnál meg? Összeírom, hogy mik kellenek és elhozhatnád, amíg én Alexra vigyázok. - állt fel és egyre izgatottabb lett. Gyorsan papírt és tollat kerített, és egy jó hosszú listát írt elő. - Ezek kellenek hozzá. 

- Rendben, még ma megveszem, holnap pedig nekiállhatunk a sütésnek.

- Annyira köszönöm Lili - ölelt meg. - Viszont most menj, és élvezd a vásárlást. - nógatott  így kabátot húztam és nyakamba kaptam a várost. A kedvenc fehérnemű boltom felé indultam, és még aznap beruháztam egy pár dögösebbnél, dögösebb csipke csodára. Bár alakom nem nagyon változott, szerencsére a hasam kezdett már visszahúzódni, így már kevésbé láttam visszataszítónak a testem. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felkerestem egy manchesteri fotós barátomat, és megkértem csináljon rólam egy fotósorozatot bennük. Nagyon megvoltam elégedve a végeredménnyel, és bizakodtam, hogy Zlatannak is tetszenek majd a fotók. Vasárnap és hétfőn pedig nagy erőkkel készültem az alkalomra, Mayaval pedig megsütöttük a gyümölcsös tortát. A lány nagyon ügyes volt, én pedig minden mozdulatát lestem, hogy később majd egyedül is eltudjam készíteni. Maya nagyon figyelmes volt, hiszen próbált nagyon alacsony kalória értékű hozzávalókból dolgozni, és inkább több volt benne a tényleges gyümölcs, mint a szárított.  A nagy nap reggelén örültem, hogy Zlatan nem ment el a komplexumba, így már korán reggel beállítottam az ébresztőm, hogy egy fantasztikus reggelit dobhassak össze. Tálcán egyensúlyozva pedig bevittem neki, amit leraktam a kis asztalra. Mellé tettem még egy borítékot, amibe pár kedves szót írtam, és amibe beleraktam a fehérneműs képeimet is. Újra bebújtam mellé és gyengéden puszilgatni kezdtem arcát, amire pár percen belül egy halk morgással reagált.

- Jó reggelt szerelmem. – mosolyogtam rá, mikor kinyitotta barna szemeit.

- Jó reggelt Lili. Hány óra van?

- Nemsokára kilenc és...

- Hogy mennyi? Basszus nem szólt az ébresztőm! - ugrott ki azonnal az ágyból.

- Kikapcsoltam tegnap este, mert..

- Hogy mit csináltál?

- Azt mondtad nem mész be és így gondoltam nem is kell, hogy korán kelj.

- Lili mit csináltál? Már rég túl kellene lennem egy reggeli gyakorlaton, és a reggelimet is elszalasztottam.

- Azt még nem. - másztam ki az ágyból és a tálcára mutattam. - Készítettem neked, sok gyümölcsöt, és...

- Ez kenyér. Ráadásul fehér... amit nem ehetek. Sőt, szalonnát sem, és a tojást is csak nyersen iszok. Sütve semmiképpen.

- De most...

- Lili nem ehetek, de te egyél nyugodtan. - mondta és gyorsan öltözködni kezdett.

- Hova mész?

- Le, az edzőterembe.

- Zlatan, de ma azt hittem nem mész el! - szóltam szomorúan.

- Nem is, csak ide le. Megyek is. Azért köszi. - lépett oda egy puszira és már ott sem volt. Csalódottan néztem a gondosan elkészített reggelit, és a levelet, amit felkaptam és utána futottam.

- Várj!

- Mi az? - fordult felém.

- Ezt neked készítettem. - nyújtottam felé a borítékot. - Boldog szülinapot Zlatan. - Öleltem magamhoz, de egy gyors csók után eltolt magától.

- Megyek.

- Nem is nézed meg a levelet?

- Majd lent! Szeretlek, és köszi. - hallottam még távolodó hangját, én pedig újra szomorú lettem, de a történteken nem volt időm gondolkodni, mert telefonom csörgését hallottam a szobánkból. Gyorsan visszaszaladtam és felkaptam a készüléket.

- Igen?

- Kovács Liliennel beszélek? - tudakolta egy ismeretlen női hang a vonal túl végén.

- Igen, én vagyok. - válaszoltam kicsit félénken.

- Melinda Rizzo vagyok, a fővárosi galéria vezetője. A volt főnökétől Paolótól kaptam meg a telefonszámát. Remélem nem bánja.

- Nem, dehogy, miben segíthetek?

- Paolo nagyon jó barátom, és mesélte, hogy még májusba lett volna egy kiállítás, amire az ön képei is esélyesek voltak, de nem kerültek be.

- Igen, ez így igaz. Sajnos nem volt elég jó a munkám.

- A napokban rátaláltam a képeire, és az újak nagyon elnyerték a tetszésemet, olyannyira, hogy azonnal elkértem a telefonszámát. A hónapban lesz egy kiállítás, amire szeretném, ha elhozna pár képet.

- Komolyan mondja? - kérdeztem és a szívem egyre hevesebben kezdett verni.

- Persze mondhat nemet is, de minden kiállított képért kap egy bizonyos összeget, és az eladási árat csak maga fogja megszabni. Úgy vélem ez egy remek ajánlat önnek.

- Mondja miből áll ez a kiállítás, és mennyi képet kell, vigyek? Mi a téma, és...

- Mivel nem ön lesz az egyedüli egyelőre elég lesz csak húsz, a mostaniakból. Az őszi és a nyáron készült képei fogtak meg leginkább. A téma pedig az évszakok lesznek. Kérem, gondolja át és döntsön.

- Már döntöttem. - vágtam rá. -,elvállamom természetesen, és nagyon köszönöm. Mikor lesz a kiállítás?

- Október 9. -én, hétfőn.

- Vagyis a jövő héten.

- Igen, délután kettőkor lesz a megnyitó, ahol bemutatom önt és még a másik kiállítót. Ezután pedig az emberek megnézik, és ha elnyeri valamelyik a tetszésüket, megveszik. Szeretném, ha előtte nap összetudnánk ugrani a városba, és a héten mindenképpen szeretném látni, milyen képekre gondol.

- Jó, rendben van. Nagyon köszönöm, hogy rám gondolt. Ez igazán fantasztikus hír.

- Akkor vasárnap találkozunk. Hívjon fel ezen a számon, ha a városba van. - mondta és lerakta a telefont. Gyorsan elmentettem a számot, és miután írtam Paolonak egy köszönő üzenetet a jövő héten gondolkoztam. Úgy terveztem elviszem magammal Mayat, és amíg mi Zlatannal a kiállításon leszünk, ő vigyázhatna rá. Esetleg még Vincentre is, és akkor Helénáék is részt tudnának venni az eseményen. Gyorsan elfogyasztottam a reggelit, és átmentem kisfiamhoz, akit épp az aznapi ruhácskájába öltöztettek.

- Szia. Átveszem én. - mosolyogtam rá, mire Maya félre állt, én pedig elmeséltem neki milyen fantasztikus telefont kaptam az előbb.

- Ez nagyon jó! Gratulálok Lili.

- Köszönöm. Már vasárnap reggel indulnánk, és hétfő este jöhetnénk haza.

- Lili én nem tudok veletek menni. - mondta és én kezdtem bepánikolni.

- Mégis miért nem? 

- Hétfőn óráim lesznek, de kedden már vagyok, és...

- Csakhogy a kiállítás hétfőn van. Nekem szükségem van rád Maya. Hova tegyem addig Alexot?

- Lili sajnálom, de mulaszthatok. Ne haragudj! - hajtotta le bánatosan fejét, és láttam rajta, hogy tényleg bántja. Ez pedig kicsit jólesett, de tudtam valami mást kell kitalálnom. 

- Nem baj, első a tanulás. Ha minden szakad, akkor Zlatan is tud vigyázni a fiára arra a pár órára, amíg én ott vagyok. 

- Vagy esetleg kérd meg Helénát. 

- Ez sem rossz ötlet, majd felhívom. - bólogattam, és etetni kezdtem kisfiamat.

- Zlatan örült a reggelinek? A képek hogy tetszettek neki? 

- Hozzá sem nyúlt az ételhez. Azt mondta ilyet nem ehet, a levelet pedig én adtam a kezébe mielőtt lement volna a terembe. 

- Biztos látta már, és alig várja, hogy veled legyen. Én is azért próbáltam a tortát olyan alapanyagokból sütni, ami kevés cukrot, vagy zsírt tartalmaz. 

- Csodálatos lett. Biztos örülni fog neki.

- Nélküled nem ment volna. - szólt mire felnevettem.

- Ezt te sem mondod komolyan, de köszönöm. Ha megetetem, Alexandert lemegyek hozzá, és majd megcsörgetlek, ha hozhatod a tortát. 

- Remek. - mondta és hangja újra izgatottan csengett. Bő negyed óra múlva felvettem egy szettet, köntöst húztam és kisfiammal a kezembe benyitottam a terembe. Zlatan éppen a futópadon hajtotta magát, és csak akkor vett észre mikor kikapcsoltam a zenét. 

- Szia. Nem akarsz beiktatni egy kis pihenőt? 

- De lehet, az jó lenne. - állította meg a gépet, és miután leszállt hozzánk lépett. Arca verejtékben úszott pólója pedig rátapadt testére. - már elég sokat futottam. - Mesélte, ahogy törölközött én pedig észrevettem, hogy a levelem érintetlenül hever az egyik puffon. 

- Nem nyitottad ki a borítékot?

- Bocsi, de nem volt időm. Hogy aludt ez a nagyfiú? 

- Jól, most evett. Nem akarod megfogni? 

- Csupa víz vagyok, talán majd tusolás után. Te miért vagy még köntösbe? 

- Mert... van egy meglepetésem, ami ez alatt van. - mentem egyre közelebb hozzá. - A közös tusolás nem is rossz ötlet. Szólok is Mayanak, hogy vigye fel Alexot - mondtam és megadtam a jelet a lánynak.

- Lili nem érek rá játszadozni, és nem most fogok beállni a víz alá.

- Pedig igazán jó lenne, és nézd meg a levelet.

- Jó, megnézem, ha neked ilyen sokat jelent. - sóhajtott, és én nagyon figyeltem reakcióját amint a képeket nézte. – Ezek gyönyörűek. 

- Nem tartod közönségesnek őket?

- Dehogy is, sőt... hú.. baromi jól nézel ki rajtuk. 

- Azt választhatod ki, amelyiket csak akarod, és élőbe is megnézhetsz bennük. 

- Jó lenne, de még sok a dolgom...

- Mi van akkor, ha azt mondom, valamelyik a köntös alatt van, de csak úgy tudhatod meg, ha megnézed.

- Szívem tudod, mennyire szeretném, de most nem lehet. Olyan szoros tervet követek, hogy nem fér bele, de este megígérem, hogy hamarabb felmegyek. Rendben?

- Azt gondoltam a mai nap csak erről szól, de nem baj, majd jövő héten pótolunk mindent. Aludhatnánk a tesódéknál is, vagy egy hotelba.

- Mi lesz jövő héten? - érdeklődött és én elújságoltam neki a kiállítást, és azt, hogy mivel Maya nem tud jönni, lehet, neki kell vigyázni Alexra.

- Lili én nem tudok elmenni. 10- én Svédországba leszek.

- Mégis mit csinálsz ott?

- Svédország- Olaszország mérkőzés van, én pedig megígértem Maxinak, hogy elviszem magammal. Már rég voltunk ketten és...

- De ez tizedikén van, a kiállítás pedig előtte nap. 

- Jó, de anyám is látni szeretné az unokáját, így már hétfőn ott vagyunk. 

- Zlatan de nekem ez nagyon fontos. A karrierem múlik rajta, és ez egy hatalmas megtiszteltetés. Nem hagyhatom ki, főleg, hogy már igent mondtam rá.

- Lili nem érdekel, én nem tudok elmenni, és te sem! Mégis mit gondolsz, hogy majd én etetem meg a fiamat?

- Üvegből is tud enni, és ha sír megnyugtatod, vagy tisztába teszed. Te vagy az apja, és megtudod csinálni.

- NEM, és... 

- Boldog szülinapot Zlatan! - lépett be hatalmas mosollyal az arcán Maya, kezében a csodálatos tortával. 

- Ez meg mi? - nézett rá szerelmem. 

- Az én ajándékom neked, amit Lilivel sütöttem neked. – magyarázta csillogó szemekkel a lány.

- Ez nem így van, hiszen én inkább csak figyeltem. Maya készítette az egészet.

- Istenem mikor fogjátok már megérteni, hogy NEM ehetek ilyesmit? – nézett ránk szigorú szemekkel.

- De ebbe minden csökkentett. Alig tartalmaz cukrot és...

- Leszarom, ez is csak a koromra emlékeztet. Inkább vidd innen a franca! - kiabált rá a lányra, aki egy szót sem szólva szipogva kisietett a teremből.

- Ezt jól elintézted. - fordultam hozzá mérgesen. - Büszke lehetsz magadra.

- Most meg mi a baj?

- MI A BAJ? Ez a szegény lány csak neked akart örömet szerezni, te meg így rárivallsz. Mit képzelsz, mit érezhet most?

- Lili ő is tudja, mit lehet és mit nem. Inkább hagyjatok békén! 

- Maya odáig van érted, te pedig ezt tetted. Még rá sem néztél a tortára, és meg sem köszönted.

- Nem érdekel Maya, és nem érdekel senki. 

- Egy önző fasz vagy aki még azt sem veszi észre mikor mindenki körülötte ugrál. Gratulálok! Jobb is, hogy te itt vagy mi meg fent. Maradj egyedül a gondolataiddal, és csak, hogy  tudd! Nélküled is elmegyek a kiállításra, és nem kell, hogy támogass. Kurva boldog szülinapot!  - vetettem oda mérgesen, és nagy ajtócsapkodás után jobbnak láttam, ha megkeresem Mayat és megpróbálom megvigasztalni.

⚽️ Veterán bloggerek kérdőíve⚽️

Sziasztok! Daremo oldalán találtam ezt a kérdőívet, és bár nem mondanám annyira veteránnak magam, mégis úgy gondoltam kitöltöm a kérdéssort. Olvassátok szeretettel 😏

1. Hány éve blogolsz?  

Az írás mindig is nagyon közel állt hozzám. Az első blogomra pont nemrég (kíváncsiságból) kerestem rá. Kicsit vicces volt újra olvasni, hogy mik is foglalkoztattak, és milyen történet kezdemény volt a fejembe akkor. A mostani blogomat pedig lassan két éve vezetem, és sokkal komolyabban veszem, mint a régebbit. Erre azt értem, hogy többet hirdetem, figyelek a külsejére, és sok időt fordítok a fejezetekre, nem csak összedobom, ami éppen eszembe jut.

2. Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban?

Az előbb említett blogom után (ami 20.részig jutott) volt egy pár év szünetem. Persze akkor is voltak gondolatok a fejembe, és a füzetem mindig ott lapult a táskám mélyén, mégis voltak az életembe sokkal fontosabb dolgok is, mint az írás. Lett egy férjem, egy munkahelyem, és az életem kezdett a felnőtt lét felé mozdulni, amibe nem fért bele ez a fajta hobbi.

3. Mindig ugyanezt a nevet használtad?

Nem, de örülök, hogy jelenleg a saját nevemmel blogolhatok, hiszen úgy vélem, ha felvállalom magam az olvasóim is jobban szeretik olvasni a bejegyzéseimet.

4. Mindig ugyanezen a címen blogoltál

Nem, de ezt szeretem a legjobban. A magyar cím azonnal beugrott, de mivel ez egy külföldön játszódó történet, úgy gondoltam jól állna neki, és így lett a Resta con me.

5. Változott az évek során a blogod témája?

Mivel történetes blogot írok, így a téma nem változott. 

6. Milyen eszközöket használtál régen és milyeneket most a blogoláshoz?

Mindig van nálam füzet, és toll, így ha eszembe jut valami, lyukasóráimba vagy pihenő időmbe azonnal leírom. Nagyon fontos, hogy nálam legyenek ezek, mert történt már olyan, hogy mire hazaértem kiment a fejemből az a gondolat, amivel a fejezet akartam indítani. A saját laptopomon írom a bejegyzéseimet, amit nagyon féltek, és nagyon vigyázok rá. Sajnos hajlamos vagyok az elektronikai dolgaim tönkretételére, így mikor az előző laptopom elromlott nagyon rosszul érintett. A blogomnak a részei nagyrészt azon voltak, így azóta igyekszem egyéb helyekre is átmenteni az írásaimat. 

7. Vannak olyan olvasóid, akik a kezdetektől követik a munkásságodat?

Erre nem tudok teljességgel felelni, mert vannak olyanok, akik már régóta kommentelnek a részeim alá, de nem tudom, hogy ők mióta követnek. Persze jól esnek az új emberektől lévő hozzászólások is, de mindig várom, hogy mit szólnak a "régebbiek" a történet alakulásához.

8. Vannak bloggerek, akikkel már személyesebb kapcsolatot is kialakítottál?

Tagja vagyok a Blogger Csoportnak, ahol nagyon sok kedves emberrel ismerkedtem össze. Úgy gondolom jó közösség alakult ki, akik inspirálják és bátorítják egymást. Sajnos személyesen még nem találkoztam velük, de remélem, erre sor kerül majd a közeljövőbe. A legközelebb hozzám a csoportból Eszter a Because I'm Dreamer blog írója áll, aki sokat segít nekem az ötletelésben, és a blogos témán kívül is nagyon hasonlóak vagyunk.

9. Megváltozott a környezeted hozzáállása a blogoláshoz, a te blogodhoz?

Talán annyiban, hogy a családom rájött, hogy nekem ez egy komoly hobbi. Már nem piszkálnak vele, de még mindig nem érzem azt a támogatást, ami jól esne, így a szüleimnek nem is szoktam róla beszélni. Persze vannak alkalmak - elég ritka - mikor a férjemnek felolvasok, pár részt mielőtt kikerülne. Szerencsére ő nagyon segítőkészen áll hozzám.

10. Szerinted miben fejlődtél leginkább a blogolás tekintetében?

A helyesírás és a kinézet. Nyilván az első részeimnél borzalmasan rossz volt a helyesírásom, és még most is inkább átolvastatom mással a részeket, mielőtt kikerül, de úgy gondolom, már magamtól is észreveszek olyan hibákat, amiket régebben nem. Sajnos nálam ez sosem lesz 100%-os, amiért bocsánat, de talán a történettel kompenzálni tudom a hibámat. A kinézetre pedig sokkal jobban odafigyelek. Egy-egy rész előtt rengetegszer megnézem, hogy néz majd ki, ha képeket rakok bele, milyen lesz, hiszen úgy vélem, ez is engem jellemez.

11. Akadt-e az életedben olyan lehetőség, amihez azért jutottál hozzá, mert blogolsz?

Nem mondanám lehetőségnek, viszont nagyon örülök, hogy a blogom által kerülhettem bele, a már említett blogos csoportba. 

12. Van olyan téma, amiről megbántad, hogy írtál? 

Soha nem írok olyat, ami sértő lehetne, még így is, hogy történetes blog. Biztos butaságnak gondoljátok, de mindig az van a szemem előtt, ha azok, akikről írok egyszer (de jó lenne) elolvasnák a történetet, ne érezzék, hogy szégyenbe hoztam őket.

13. Mi az, amit ma már másképp csinálnál a blogodon/blogoddal, mint régen? 

Semmit nem csinálnék másképpen, mint ahogy eddig. Igaz sokan tanácsolták már, hogy írjam át a régebbi részeimet, vagy javítsam ki a hibákat, de úgy vélem azok is hozzám, a blogomhoz tartoznak. Látható rajtuk a fejlődés, és nem szégyenkezek pár félregépelt szó miatt.

14. Melyik a valaha megírt kedvenc blogbejegyzésed? 

Mindegyik bejegyzést nagyon kedvelem, de talán ezt a részt mondanám aktuális kedvencemnek. ⚽️ Karácsonyi Angyal ⚽️ 

15. Kaptál valaha olyan kritikát, ami miatt lényegesen megváltoztattál valamit a blogoddal kapcsolatban? 

Talán egyszer volt olyan, hogy nem abba az irányba indult a történet, ahogy az olvasók gondolták, így mikor láttam, hogy ez most nem fekszik, az eddigi megírt részeimet teljesen átalakítottam. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy durva, bántó hozzászólást még sosem kaptam, bár az is igaz, hogy én sem írogatok sosem negatív dolgot más bloggerek bejegyzései alá. Ha nem tetszik valami, azt magamba jegyzem meg, és ennyi. Nagyon jól esnek az, építő jellegű hozzászólások, amit mindig megköszönök. 

16. Szerinted mennyi ideig fogsz még blogolni? 

Ennek a blognak, - jelenleg úgy látom - ez az utolsó évada, de az írást nem szeretném befejezni. Sok történet van a fejembe, amit jó lenne leírni, de nem tudom, hogyan fogadnátok őket. Ehhez hozzátenném, hogy a napokban fogok hozni egy bejegyzést és nagyon kíváncsi vagyok, mit gondoltok róla.

17. Mit gondolsz, mennyire sikerült az évek alatt a blogodon közvetíteni önmagadat, a személyiségedet? 

Szerintem nagyon. Nyilván nem adom ki a mindennapjaimat, vagy a magánéletem minden apró történését, viszont úgy vélem, bepillanthattatok már az életembe, hiszen írtam a családomról, betegségemről, és a munkámról is.

18. Fogalmazd meg, mit jelent számodra a blogolás és a saját blogod! 

Egy hobbi, egy kikapcsolódás, és egy olyan dolog, ami segít átlendíteni a nehéz napjaimon.

19. Írj egy dolgot, ami szerinted igazán egyedi a blogodban, és kiemeli azt a tömegből!

Őszintén nem tudom, mit válaszoljak, hiszen nem tartom egyedinek a blogom. Nagyon sok focis, és egyéb fanfiction van, amik mind remekül vannak megírva. Ám ha válaszolnom kéne, azt mondanám, két olyan focistáról írok, akik kevésbé számítanak "divatosnak", én mégis kitartok kettejük mellett, mert szeretem nézni, ahogy fociznak, és szeretek minden velük kapcsolatos dolgot. 

Remélem tetszettek a válaszaim, és ezáltal jobban megismertetek engem. A héten hozom a következő részt, de addig is, ha még nem olvastátok itt az utolsó fejezet: 4/3 ⚽️Gyönyör és fájdalom⚽️

4/3 ⚽️Gyönyör és fájdalom⚽️

A vége felé jártunk a vacsorának, én pedig kezdtem teljesen feloldódni, és egy kis időre el bírtam terelni gondolataimat Alexanderről. Igaz, ahogy odaértünk az étterembe, azonnal tárcsáztam Mayat, aki megnyugtatott, hogy kisfiam éppen most fürdött és készül a lefekvéshez. Egy hatalmas fagyikehely közepén tartottam, mikor a gyerektéma után a munkára terelődött a beszélgetés.

- Akkor maradsz a csapatban? - érdeklődtem Zlatantól

- Igen, és amilyen gyorsan csak lehet, visszatérek - szólt elszánt hangon

- Mikor akarod bejelenteni?

- Az még ráér pár napig, de arra gondoltam, hogy a sajtófotókat te csinálhatnád!

- Én? - csodálkoztam, hiszen meglepett ezzel az ajánlattal - Azt hittem, azt valami United-es sportfotós fogja elkészíteni.

- Te is az vagy, nem? Majd mondom, hogy téged szeretnélek, és ennyi.

- Köszönöm, de nem akarok belekavarni a csapat dolgaiba, és...

- Lili, ez neked is jó lenne! Az emberek jobban megismernének, én pedig szeretnék veled dolgozni.

- Igen, persze, hogy jó, de ha nem adnak zöld utat, nem vállalom el. - válaszoltam kemény hangon, és ekkor eszembe jutott valami. - Nem is kérdeztem még, hogy mi van a Zlatan legends-el?

- Eddig egész pozitívak a visszajelzések, és úgy tűnik, az emberek szeretik az ilyen játékokat. A telefon pedig mindig a kezükben van, és bárhol tudnak rá csatlakozni.

- Ennek örülök. - fogtam meg kezét - Ezért mondtam, hogy a pályán kívül is megtalálod már a helyed. Annyi mindenbe belefogsz és mindegyik üzleted sikeresnek bizonyul. Nem kéne túlhajtani magad, és feszegetni a határokat.

- Kicsim, meg akarom mutatni, hogy mire vagyok képes! De ne félts, ha úgy érzem, baj van, leállok. Ezt megígérem! Akkor elvállalod a fotózást?

- Ha a csapat belemegy, akkor igen. Jó lesz újra veled dolgozni. Csak viselkedj rendesen, hagyd, hogy végezzem a munkámat.

- Ígérem, jófiú leszek. - mosolygott, és elújságolta még, hogy tervben van egy olyan edzőközpont, ahol hátrányos helyzetű gyerekek kezdhetik építgetni a sportkarrierjüket. Öröm volt számomra hallgatni terveit, és bíztam benne, hogy megvalósul minden, amit elképzelt. A vacsora után fizettük, majd hazafelé vettük az irányt.

- Köszönöm, hogy elrángattál otthonról. - szóltam a kocsiban, és megfogtam a váltón pihentetett kezét.

- Biztos voltam benne, hogy jót fog tenni, és még nincs vége az estének. - szólt és hangja nagyon titokzatosan csengett.

- Mire készülsz még?

- Meglátod, és remélem tetszeni fog. Egyedül csak azt kérem, hogy bízz bennem, és adj szabad utat.

- Jó, majd meglátom, viszont annyit engedj meg, hogy ha hazaértünk benézzek Alexra.

- Erre nem kell engedélyt kérni kicsim, sőt. Még én is benézek hozzá, viszont láthatod, hogy eddig sem kellett aggódnunk. Maya nagyon jó dada, és jól vezeti a háztartást is.

- Már én is látom, hogy anyámék terve nagyon jól bevált, de azért több órára nem tudnám nélkülözni őt.

- Ezt nem is kértem, csak már hiányzott ez a jó hangulatú beszélgetés, mikor nem pelenkákon és etetésen töröd az agyad. Azt szeretném, ha minden héten beiktatnánk egy estét, mikor csak egymásra koncentrálunk.

- Benne vagyok. - mosolyogtam, ahogy behajtottunk a házhoz. - Csak nem elhanyagolva érzed magad?

- Egy kicsit. - Szólt és ez nagyon jól esett hallanom. - De ne érts félre, imádom a fiamat, de rád is szükségem van, úgy, mint nő.

- Imádlak - bújtam közelebb hozzá, és forrón megcsókoltam. Kezeim inge alól kilátszó mellkasára tévedtek és a további gombokat keresték, de Zlatan megállította a mozdulatom.

- Még ne! Majd bent.

- Rendben, akkor én most felmegyek, és meglesem Alexot.

- Beállok a kocsival, és előkészítem a fürdővizet.

4/2 ⚽️ Egy kis romantika nem árt ⚽️

Zlatan: Nagy nehezen túllendültünk a hatodik héten is, és Lili kezdett egyre közelebb kerülni hozzám. A vizsgálaton mindent rendben találtak, így zöld utat kaptunk a testi kapcsolatra is. Eleinte eléggé rémesen ment, mert semmi esetre nem akartam fájdalmat okozni neki, ő mégsem élvezte úgy, mint én. Az edzőközpontban is az járt a fejembe, hogy hogyan tudnám Lilit annyira ellazítani, hogy azt érezze, amit én. Ahogy a bokszzsákot püföltem megjelent előttem egy remek este képe, ahol minden tőlem telhetőt megteszek szerelmemért. Gondolatmenetemből a telefonom csörgése rángatott ki, és Maxwell haverom neve jelent meg. Megtöröltem verejtékes arcomat,  és felkaptam a készüléket.

- Hello Max' mi van veled?

- Megvagyunk, köszi. Élvezem a visszavonult játékosok életét, de készülök a szezonra is a PSG-nél. Te hogy vagy? Milyen újra egy babával?

- Jól elvagyok vele. Próbálok besegíteni, ahol csak tudok.

- Nem zavar az alvásba?

- Aludhatna többet is, de azon kívül remek gyerek. Jól eszik, és nem igazán sírós baba. Gyönyörű gyerek, és Lili olyan jó anya.

- Ő jól van? A feleségemnek voltak fájdalmai a császár után.

- Neki nem voltak, vagy ha igen sosem mondta. A hat hetes kontrollon is mindent rendben talált az orvos, ám Lili még eléggé tartózkodó. Ha érted mire gondolok.

- Vigyázz rá Zlatan! Lehet, te már nehezen bírsz magaddal, de Lilinek még idő kell. Mikor egy nő szül, nehezen rázódik vissza.

- Nagyon jól értesült vagy. - Nevettem fel.

- Haver én már négyszer éltem át ezt. Tudom, miről beszélek, és igazam van. Egy nőnek azt kell éreznie, hogy nem csak azért akarsz vele lenni, hogy magadon könnyíts, hanem, hogy neki jó legyen.

- Annyira hiányzik már. Olyan csodaszép lett mióta megszült, én pedig sokkal jobban szeretem.

- Jó ilyet hallani tőled Zlatan. Egyszer majd elugrunk meglátogatni titeket.

- Bármikor jöhettek, az ajtó nyitva áll.

- Köszi, de most megyek. Vigyázzatok magatokra, és te se hajtsd túl magad! Nem éri meg.

- Megpróbálom, minden jót Max'. Hello. - Köszöntem el, és a jobbnak láttam, ha készülődni kezdek.

4/1 ⚽️Legújabb családtag ⚽️

A szülést követően pár napot még a kórházban töltöttem, ahol megtanították, hogyan bánjak a babámmal. Mivel egy elzárt részlegen tartózkodtam, kedvemre járkálhattam fel-alá a folyosókon anélkül, hogy bárki is képet készített volna Alexanderről. Ezt sem Zlatan, sem én nem akartuk, így csak egy rövid közleményt adtunk ki megérkezéséről. Én még ezt is feleslegesnek tartottam, de szerelmem hajthatatlan volt, mert - mint mondta - már több lap is lejött olyan képekkel, amiken a kórház közelében tartózkodik. A nővérek nagyon segítőkészek voltak, és mindenben támogattak. Folyamatosan szoktattak az anyaság gondolatához, az etetéshez, a pelenkázáshoz, fürdetéshez, és minden olyan dologhoz, amit otthon egyedül kell csinálnom. Eleinte alig mertem kezembe venni Alexet, hiszen annyira kicsi és törékeny volt, de ahogy múltak a napok egyre könnyebben boldogultam. Magam mellé kaptam két nővért, akik állandóan a rendelkezésemre álltak. Ők hozták hozzám etetéshez, és ők láttak el tanácsokkal, vagy próbáltak lelket önteni belém, amikor kicsit megrémültem a feladat nagyságától. Sajnos Stephannak haza kellett utaznia, de Zlatan nagyon sokszor bejött hozzánk, és ő is kivette a részét a dolgokból. Örültem, hogy ilyen pozitívan áll a változáshoz, és ott segít, ahol tud. A lelki változáson kívül a testem is átalakult A varratszedés kicsit kellemetlen volt, de közel sem volt olyan rossz, mint mikor a melleim fájtak. Folyamatosan feszültek és úgy éreztem, bármelyik pillanatban szét tudnának durranni. Ezt – bár enyhítette Alexander megetetése – nem lett sokkal jobb. A hazamenetelünk napján nagy erőt vettem magamon, és ruha nélkül a tükör elé álltam. A látvány elborzasztott. Mintha nem is én néztem volna vissza a tükörből, hanem egy másik lány. A hasam még mindig nagy volt, a melleim pedig irreálisan hatalmasak és sok helyen narancsbőr éktelenkedett Szörnyű látvány volt, így gyorsan felkaptam egy lenge ruhát, és pakolászni kezdtem. Nancy pár perc múlva behozta Alexandert, akit egy édes rugdalózóba öltöztettem, amire egy cuki üzenet volt írva Zlatan számára. Már egy jó hónapja megvan, és már akkor tudtam, hogy ezt adom a fiamra. Reméltem, hogy szerelmemnek is tetszeni fog. Mivel kint száz ágra sütött a nap, a ruhácskán kívül csak egy vékony kisplédet terítettem rá. Már az utolsó simításokat végeztem, amikor meghallottam a hátam mögött Zlatan vidám hangját.

- Sziasztok! - Lépett be imádnivaló mosollyal, fehér pólóban és vajszínű térdnadrágban. Szemüvegét a feje tetejére tolta és egy puszival üdvözölte kisfiát. - Készen áltok az indulásra? Elhoztam a hordozót.

- Igen, úgy gondolom. – Felé fordultam és egy gyors csók után hangosan soroltam a dolgokat. - Megetettem,  tisztába tettem, és felöltöztettem. Készen állunk, hogy végre hazavigyük. Igaz édesem?

- Milyen aranyos felsője van. - Lépett közelebb szerelmem. - Nagyon tetszik a szöveg.

- Csak neked... apa. - Néztem fel rá, majd szinte elolvadtam mikor erős kezébe vette kisfiát.

- Akkor mehetünk? - Nézett rám, majd kicsit zavartan folytatta. - A hátsó ajtón kéne kimenni. A parkolók felé.

- De miért? – Kérdeztem, miközben egy vékony sapkát adtam Alex fejecskéjére.

- Mert rengeteg fotós van az épület előtt, és a mai nap kijött egy cikk. Nem akarom, hogy lefényképezzenek téged, vagy Alexot.

- Mégis honnan tudták meg? – Érdeklődtem, és hangomból kicsengett a felháborodottság.

- Fogalmam sincs, de ma is írtak arról, hogy valószínű megszültél, meg ilyesmi.

- Ezt nem hiszem el! - Túrtam bele mérgesen a hajamba. - Nálad van most az újság?

- Igen. Elolvasod?

- Inkább majd az autóban. - Szóltam kicsit nyugodtabb hangon.

- Nézd, ha ott megyünk, talán nem kapnak le, szóval indulunk?

- Jó, beleraknád a hordozóba?

- Persze, máris. Gyere kicsim! - Nézett kedvesen Alexra. Elköszöntünk a kórház személyzetétől, és megköszöntük a rengeteg segítséget.  Egy kanyargós folyosón át a kórház alagsorába jutottunk, ami egyenesen a garázshoz vezetett.

- Nézd, elaludt! - Vetett egy pillantást Zlatan Alexra.

- Annyira édes. Kár, hogy este nem gyakorolja ezt a dolgot. - Nevettem fel

- Siessünk!  - szólt Zlatan. – Ott van pár hiéna!

- Hogy a francba’ tudták meg? - Néztem rá, de én is próbáltam kapkodni a lábam.

- Fogalmam sincs! Nem túl gyors a tempó?

- Nem, csak siessünk.

- Nem állok messze, nyugi! - Szólt kedves hangon, és bátorítóan megfogta a kezem. Beültünk és Zlatan megmutatta a cikket.

"Újabb focista baby?" 

"Megszületett Zlatan Ibrahimovic gyermeke?

"Manchester - Zlatan Ibrahimovic, a híres focista egy magánklinikára érkezett ma kora reggel. Szemfüles rajongó elárulta, hogy előző nap Zlatan párját hozták a kórházba, gyanítható, hogy a focista és kedvese gyermeke épp mostanság jön a világra. Mint ismeretes, Zlatan Ibrahimovic fotós kedvesével első gyermeküket várják, amint több információnk lesz, közöljük olvasóinkkal. "

- Ezt nem hiszem el. - Dobtam mérgesen el a lapot. - Ehhez nincs joguk, és...

- Lili, halkabban! - Csitított Zlatan.  - Felébreszted a kicsit.

- Jó, ne haragudj, de... annyira kiborító. - Váltottam csendesebb hangra.

- Ne félj, nem fognak többet írni rólunk. 

- Mi van, ha mégis? 

- Nyugodj meg, pár cikk még nem a világ. - Simogatta meg kedvesen az arcom.

- Jó, de...

- Lili, kérlek! Ne idegeskedj, mert azt Alex is megérzi. 

- Igazad van. - Szóltam és hátra néztem az ülésre, ahol Alexander békésen szuszogott. - Annyira édes, és olyan nagyon szeretem. Hasonlít rád.

- A szeme a tiéd. 

 - De a szája nem, és az arcocskája sem. Sőt, Heléna küldött egy képet rólad, mikor baba voltál. Olyanok vagytok, mint két tojás. Biztos vagyok benne, hogy olyan jóképű és ellenállhatatlan lesz, mint te.

- Lili, ne túlozz! - Mosolygott, majd megállt a házunk előtt, de mielőtt kinyitotta volna a kaput, így szólt. 

- Nem is mondtam még, hogy köszönöm. 

- Zlatan...

- Engedd, hogy befejezzem. - Állított le, majd mikor nem szóltam gyengéden folytatta. - Hatalmas öröm az, hogy itt vagy, és hogy Alexander a világra jött. Egy csoda, amit nem tudok szavakba önteni, de köszönöm, Lili, hogy megadtad őt nekem. Szeretlek, és sosem foglak elhagyni, bármi is lesz. A szerelmem most sokkal erősebb, mint eddig bármikor volt, és az, hogy nem csak mint a barátnőm, hanem már a fiam anyja is vagy, sokkal erősebbé teszi az érzelmeimet irántad. Szeretlek Lili.

- Én is szeretlek Zlatan. - Húzódtam közelebb hozzá, és lágyan megcsókoltam, aminek a hátul helyet foglaló csöppség vetett véget.

- Felébred a drága. Nem sokat aludt, bár lehet, hogy az utazást nem élvezte eléggé.

- Gyorsan beállok, és majd bevisszük kézbe. - Szólt, majd mikor kiszálltunk gyorsan felkapta kisfiát.

- Mi az? - Nézett rám kérdőn. - Talán rosszul fogom, vagy valami baj van?

- Nem, csak Alexanderral a kezedbe sokkal édesebb vagy. Imádlak mindkettőtöket. - Léptem közelebb, és mindkettőjük arcára egy puszit adtam.

- Menjünk be! - Indultam el, de Zlatan megállított.

- Előre szólok, hogy vendégeink vannak, és én sem tudtam róla.

- Kik? - Kérdeztem és reméltem, hogy nem manchesteres focistákkal van tele a ház.

- Majd meglátod, na, gyerünk! -

Szinte még be sem léptünk a házba, máris hatalmas örömujjongás fogadott. Szüleim és Jurka kezében hatalmas csomagok és kék lufik voltak „Isten hozott Alexander” felirattal.

- Végre megérkeztetek. Had nézzük ezt a drága csöppséget. - Jött oda azonnal anyám, és kivette Zlatan kezéből az unokáját, majd Jurka és apám is körbevették őt, úgy gügyögtek, mint az ovisok.

- Mit kerestek itt? - Kérdeztem tőlük és reméltem, hogy semmi rosszindulat nem cseng ki a hangomból.

- Úgy gondoltuk, elkél a segítség. - Kezdte Jurka. - Hiszen egy kisbaba sok gonddal jár, te pedig még csak most tanulsz bele a dolgokba.

- Igazán köszönöm, de ezért nem kellett volna iderepülnötök. Semmi ennivaló nincs itthon, és... a lakás is...

- Minden megcsináltunk már. - Szólt apa is, de szemét nem vette le kisfiamról. - Én bevásároltam, anyádék pedig kitakarították a lakást.

- Köszönöm. Aranyosak vagytok. De most felmennék lepakolni a dolgokat.

- Menj csak, ha sír, majd mi megnyugtatjuk. - Mosolygott rám anyám, és Alexet otthagyva szorosan magához ölelt. - Milyen volt a szülés?

- Kicsit fájt, de túléltem, és mindent kárpótolt, amikor a mellkasomra rakták.

- Csodálatos kisfiú.

- Igen, szerintem is. Nagyon szeretem őt, anya.

- Elhiszem, de most menj, pakolj le, és ha gondolod pihenj egy kicsit.

- Nem hiszem, hogy sikerülni fog, de megpróbálom.  Köszönöm nektek. - Öleltem át most én, majd a háló felé indultam. Zlatan titokzatos képpel követett.

- Mi van?

- Semmi csak van egy meglepetésem.

- Azt hittem egy napra csak egy meglepetés jár.

- Akkor ez egy különleges alkalom, gyere! - Nyitott be a szobába, ahol a fal mellett egy barna farácsos ágyat pillantottam meg. Nem tűnt mostani darabnak, és teljesen más volt, mint ami a gyerekszobában állt.

- Remélem, tetszik. Egy kicsit felújítottam, úgy, hogy lecsiszoltam, lefestettem és lelakkoztam. Már nincs rossz szaga, és bátran beteheted a kicsit.

- Zlatan, már van ágya.

- Igen, de arra gondoltam, ha itt is lesz, akkor nem kell az éjszaka közepén még azzal is foglalkozni, hogy átmenj a másik szobába. Alexander pedig biztonságban érezheti magát velünk.

- Áthozhattad volna a másik szobából. Nem kellett volna feleslegesen költekezni.

- Lili, ez az ágy különleges a számomra.

- Tényleg? Nem valami modern darab, de úgy látom jó munkát végeztél vele.

- Köszönöm. - Húzta nagy mosolyra a száját.

- Miért olyan különleges neked ez a kiságy? –Miért jelent neked ilyen sokat?

- Mert ez volt az én kiságyam… és később persze a húgomé is. De én feküdtem benne először.

- Komolyan mondod? - Csodálkoztam.

- Igen, és addig hozattam ide, amíg te a kórházba voltál.

- Annyira édes vagy, és.... olyan sok mindenre gondolsz.

- Csak ti jártok az eszemben mostanában, és az, hogy mindent megadjak nektek, amire szükségetek van. Semmiben nem fogtok hiányt szenvedni, ezt megígérem Lili. - Ölelt magához.

- Nem hozzuk fel Alexandert? Szeretném, ha ebbe a kiságyba fektetnénk először.

- Nem volna gond? - Kérdezte, de láttam rajta mennyire jólesik a döntésem.

- Ugyan, ami neked fontos, az nekem is. - Suttogtam, majd forrón megcsókoltam. Ajkaink egyre szenvedélyesebben falták egymást, kezei pedig a ruhám alá vándoroltak. Ám mielőtt kezdtünk volna belemelegedni, leállítottam.

- Mi a baj?

- Zlatan! Most szültem!! Hat hétig az - mutattam legérzékenyebb testrészére - tuti, hogy nem kerül közel hozzám. Ha pedig letelik a hat hét, akkor is vigyázni fogunk! Nem akarok több gyereket. Legalábbis egyelőre.

- De attól még csinálhatjuk, nem? Másképp?

- Nem vagy észnél. - Nevettem fel. -. Én lementem.

- Komolyan mondod? - Futott utánam, de láttam rajta, hogy nem komolyan kérdezte. Nyilván ő is tudta, mik a szabályok.

- Zlatan, a szex az utolsó dolog, ami jelenleg eszembe jut. Nekem most a baba az első. De ha jól viselkedsz, és rendes apuka leszel, talán hat hét múlva meggondolom magam. - Flörtöltem vele, amitől újra megláttam a tüzet a szemében.

- Megígéred? - Nyomott óvatosan a falhoz.

- Talán, de most megyek. Tudod, vár a fiam.

- Egy csókot sem kaphatok? - Húzta tovább az időt, és enyhe csalódottságot láttam arcán mikor újra visszautasítottam.

- Zlatan, most Alexander az első. - léptem közelebb hozzá. - De megígérem, hogy nem foglak elhanyagolni. Csak adj egy kis időt.

- Jó, megígérem, hogy türelmes leszek.

- Köszönöm. De most gyere, nézzük meg, hogy boldogulnak a szüleink az unokájukkal.

A következő hetekben Jurka és anyám átvették az irányítást. Igaz, hogy nagyon sokat segítettek, de egy idő után zavaró volt. Főleg az, hogy amit én jónak gondoltam, ők eleve nem látták annak. Ám ami sokkal jobban idegesített, hogy kettejük véleménye sem mindig egyezett. Anyám szerint nem kell mindig azonnal kikapni a kiságyból, ha sír, míg Jurka azonnal ott termett, amint Alex csak egy hangot is kinyögött. Nem értettek velem egyet abban sem, hogy néha magam mellé vettem az ágyba. Szerintük nem kéne odaszoktatni, mert sokkal rosszabb lesz. Sőt, egyenesen azt követelték tőlem, hogy rakjam át a másik szobába. Zlatan sokat segített, de ő sem volt mindig a közelemben. Elkezdett újra edzeni, hiszen gőzerővel készült a visszatérésre. Büszke voltam rá, hogy ennyire motivált, és úgy éreztem, hogy a kapcsolatunk Alexander születésével még erősebb lett. Imádtam, amikor este hazaért és ő fürdette és pelenkázta a kisfiát. Annyira vonzó látvány volt, és alig vártam, hogy újra ágyba bújjak vele. A fáradságon kívül semmi negatívuma nem volt annak, hogy egyel többen lettünk, és ahogy teltek a napok  - anyámék segítségével- egyre jobban belejöttem a feladatokba. Már megvolt a napi rutinunk, ami sok etetésből, alvásból, mese olvasásból, és sétálásból állt. Szerettem vele kijárni a szabadba is, ami nem csak a levegő miatt volt jó, hanem, hogy újra fotózhattam. A nyár tökéletes volt arra, hogy remek képeket készítsek. Sokat fotóztam a lakáson belül is, és igyekeztem családomat megörökíteni a legmeghittebb pillanatokban. Mindenre figyeltem a babámmal kapcsolatban, és minden információt lejegyeztem egy külön füzetbe.

Az egyik nyári napon újabb vendégeket kaptunk. Heléna, Manuel, Stephan és Kitti érkezett hozzánk. Manuelék kisfia már több mint fél éves, és annyira tündéri. Nagyon megörültem annak, hogy újra láthatom szöszi barátnőmet.

- Heléna, de jó, hogy itt vagytok. - Siettem hozzájuk és egyesével üdvözöltem őket. - Milyen nagy lett Vincent!

- Igen, igazi kislegény, és már majdnem fél éves.

- Gyertek beljebb! – Invitáltam be őket.  Leültek, de nem tudtam nem észrevenni, hogy húgom és Stephan mennyire távol ülnek egymástól. Nem tudtam, mi a helyzet velük, de jelen pillanatban csak az érdekelt, hogy ne csináljanak balhét.

- Bemutatom nektek Alexander Ibrahimovicot. - Jött le Zlatan, kezében a babánkkal.

- De édes! - Pattantak fel azonnal a lányok.

- Átvehetem? - Kérdezte Kitti, ami kicsit meglepett, bár tudom, hogy ő nagyon szereti a gyerekeket.

- Persze, csak vigyázz a fejecskéjére. - Adtam ki az utasítást.

- Milyen jól áll a kezedben. - Szólt Manuel. - Neked is kéne egy, nem?

- Ugyan, még fiatal vagyok hozzá, és jelenleg még apa jelöltem sincs. - Szólt Kitti, és én rögtön tudtam, hogy szavait olasz barátomnak szánja. Ezek szerint nem békültek ki. Mikor anyámék is megjöttek a vásárlásból, jobbnak láttam, ha elvonulok és megetetem kisfiamat. Felmentem a szobába, ahova Heléna és Kitti is követetett.

- Nem zavar titeket, ha etetem? - Néztem rájuk mikor leültek az ágyra.

- Nem, ugyan, még én is ezt teszem. - Mondta Heléna, Kitti pedig csak mosolygott, és az ölembe adta Alexet.

- Most pedig eszünk, hiszen az én drágám már nagyon éhes. - Néztem rá mosolyogva. A szoptatás már nem fájt annyira, mint régebben, és sokkal jobban is ment. Szerettem nézni, mikor eszik, hiszen engem is megnyugvással töltött el a tudat, hogy én táplálhatom, és nem kell tápszerezni.

- Jól eszik? - Érdeklődött Heléna.

- Szerencsére igen, és nagyon szeret is. Már felismerem, ha éhes, és így azonnal reagálni tudok rá.

- Hogy viseled anyáékat? - Kérdezte húgom.

- Már kicsit nehezen, de azért nagyon sokat segítettek, és segítenek most is. Nélkülük nem biztos, hogy sikerült volna átvészelnem az első pár napot.

- Zlatan segít?

- Igen, ha itthon van, nagyon sokat. De sokat készül a visszatérésére, és én nagyon büszke vagyok rá.

- Nem akar még visszavonulni? - Csodálkozott Heléna. - Azt hittem már befejezi a játékot.

- Dehogy akar. - Nevettem fel. - Miért vonulna vissza?

- Hogy veletek legyen, és csak veletek foglalkozzon.

- Nem gondolnám, hogy jó ötlet volna. Neki ez az élete, és bizonyítani akar. Én pedig tudom, hogy meg tudja csinálni.

- Remélem, igazad lesz.

- Kitti és te jól vagy? Mit csinálsz mostanában? - Siklott testvéremre tekintetem.

- Én, igazából találtam egy helyet, ahova a saját tortáimat és süteményeimet tudom szállítani. Igazság szerint otthonról dolgozok. Vagyis Stephan lakásából, de mivel ő mostanában nem volt otthon, nem volt belőle gond.

- Mi van veletek?

- Semmi, az hiszem. Bár, amikor Heléna felhívott, hogy jöjjek velük, Stephan is írt egy üzenetet, hogy szeretné, ha velük utaznék. Onnantól kezdve írogatunk egymásnak, de semmi komoly. Ha pedig otthon van néha, és én is, beszélünk. De csak alap dolgokat. Külön szobánk van, és ennyi. Nem hiszem, hogy valaha is újra együtt leszünk. Ez a hajó már elment. - Mondta szomorúan, és én tudtam, hogy testvérem még mindig szereti Stephant.

- Veletek Heléna?

- Minden jó, elvagyunk. Manuel sokat utazik, mi pedig elvagyunk Vincenttel. Sokszor gondolok arra, hogy visszamenjek a fodrászatba, de egyelőre olyan jó otthon lenni.

- Nem unalmas? - Kérdeztem.

- Nem, sosem, hiszen egy ilyen kicsi emberke mellett nem lehet unatkozni. Nekem még szülés utáni depresszióm sem volt, hiszen azonnal feltaláltam magam.

- Egyelőre még nekem sincs semmi negatív tünetem. Persze a fáradtságon kívül, de ez hozzátartozik a dolgokhoz. - Láttam, hogy Alexander jóllakott. A vállamra vettem és vártam a büfit, amit olyan édesen adott elő. - Úgy látom kijött rajta a kaja kóma, és jobb, ha lefektetem. - Hosszú percekig csendben néztük az alvó babát, és csak akkor hagytuk ott, amikor a fiúk szóltak, hogy menjünk le, és bontsuk ki az ajándékokat. Sok hasznos holmit kaptam tőlük, ami igazán jólesett.

Este Helénával ültünk a medence mellett. Anyámék bent tévéztek, a fiúk és Kitti pedig a medencébe töltötte az időt.

- Volt már baba buli?

- Nem, még nem. - Ingattam a fejem, mire barátnőm arca azonnal felcsillant.

- Rendezhetnénk egyet.

- Ugyan Heléna, már így is túl sokan vagyunk a házban. Nem kell még több ember.

- Szervezzük már meg Lili! Biztos jó lesz, és neked is vannak barátaid, meg Zlatannak is, akik tuti, hogy odáig lesznek Alexért.

- Igen, de...

- Holnap megszervezem! - Állított le, és a másnap tényleg a szervezkedéssel telt, hogy hétvégén meglegyen a parti.

A buli napján Kitti kitalálta, hogy ő süti a tortát, én pedig örültem, hogy ilyen aranyos. Zlatan a

fiúkkal együtt elment lufikat és egyéb dekorációs dolgokat venni, mi pedig az ételeket készítettük elő. Úgy terveztük, délutánra rakjuk a kezdést, hogy este már ne legyen nagy hangzavar. Igaz, Heléna kisfia már kevesebbet aludt, de tudtam, még Vincentnek is kell a nyugalom. Mikor a fiúk megjöttek, elkezdtük kidekorálni a házat, és egyre jobban kezdtem beleélni magam a buliba.

- Kittiékkel mi van? - Lépett közelebb hozzánk Zlatan és a fülembe suttogta a kérdést.

- Miért?

- Nézzétek, szinte csak úgy sugároznak egymás mellett. - Mutatott a konyha felé, ahol húgom és Stephan készítették a baba tortát.

- De édesek, remélem, kibékülnek. - Mondta Heléna miközben lemászott a létráról.

- Gondolod, hogy túl tudnak lépni a dolgokon? - Nézett rá Zlatan.

- Jó lenne. - Szóltam, és elmosolyodtunk mikor Kitti egy adag tejszínhabot adott az olasz fiú szájába.

- Remélem, nem fogják megfektetni egymást a konyhában. - Nevetett fel Zlatan, de én leintettem.

- Ez csak flört, és szerintem nem lesz más.

- Pedig már jó lenne, és akkor nem kéne a tesóm hisztijeit hallgatni, amik csak Kitti körül forognak. Kicsit kezdem már unni. - Jött oda Manuel is.

- Stephan szereti még? - Néztem rá mire bólintott én pedig elhatároztam, hogy ha elkezdődik a buli, majd kicsit félrehívom Stephant és megbeszélem vele a dolgokat. A vendégek sorra érkeztek mi pedig sorra bontogattuk az ajándékokat. Sok focista eljött, akit ismertem már, de Zlatan régebbi csapattársai közül volt olyan, akivel csak most találkoztam először. Apám is visszarepült és együtt ünnepeltük kisfiamat, aki az igazak álmát aludta. Mivel nem akartam, hogy a hálószobánk legyen a központ Alexet ideiglenesen a gyerekszobába fektettük le, így Vincent a hálószobai kiságyba kapott helyet. Mindenki jól érezte magát, Kitti pedig csodálatos tortát készített, aminek az íze is nagyon finom volt. Jóérzés volt, hogy ez a sok ember ennyire szeret minket és láttam Zlatanon is, hogy igazán büszke a kisfiára. Mivel elég meleg volt a társaság a medence köré gyűlt, és így volt időm kicsit elpakolni a tányérokat. Ahogy pakolásztam Jurka és anyám jött oda segíteni. Eléggé hallgatagok voltak, és éreztem valamit mondani szeretnének, de nem merik.

- Mi a gond? - Kérdeztem rá, hátha kibökik mi a baj. - Jól érzitek magatokat?

- Persze, csak volna egy megbeszélni valónk. - Kezdte anyám és idegesen pillantott jobbra-, ballra.

- Miről van szó? 

- Gyere, inkább üljünk le! - Ajánlotta Jurka, mi pedig helyet foglaltunk a kanapén. 

- Hallgatlak benneteket! 

- Jó, szóval mi holnap elutazunk, és te magadra maradsz, de Jurkával együtt úgy gondoltuk, hogy túl nagy ez a ház, és Zlatan sem lesz mindig itt. Nem lesz segítséged, és bár nagyon ügyes vagy, nem szeretnénk, ha egyedül lennél.

- Nem vagyok egyedül anya. Itt van Alexander.

- Igen, de az mégsem egy felnőtt társaság, és nem segít neked.

- Mire akartok kilyukadni? - Érdeklődtem és egyre kíváncsibb lettem.

- Lili arra gondoltam, hogy talán felvehetnétek valakit. - Mondta Jurka kicsit zavart hangon. - Nekem pedig van egy barátnőm, akinek van egy aranyos lánya. Ő itt tanul, de mivel nagyon sok testvére van, kéne egy kis támogatás a számára. Persze nem kell nagy összegre gondolni, és cserébe minden nap eljönne és segítene neked Alexander vagy a ház körül. 

- Ki ez? 

- A neve Maya Svenson és most kezdi a második évét az egyetemen. Zlatannak már beszéltem róla, és ő jó ötletnek találta a dolgot. Mikor pedig mi holnap hazamegyünk, eljöhetne ide, hogy találkozz vele, és megismerd. Nagyon kedves lány, és ért a gyerekekhez, hiszen van csecsemőgondozó papírja is, és sok kistestére van, akikkel sokat foglalkozott. 

- Zlatan ismeri őt? 

- Igen, ismeri. Már többször találkoztak, és Maya nagyon kedveli a fiamat, és mikor az édesanyjával erről beszéltem azonnal igent mondott a feladatra. 

- Hány éves? Hogy néz ki?

 Most huszonnégy, de rákereshetsz Facebookon is. 

- Rendben, majd meglátom. Mikor jönne holnap?

- Amint Zlatan hazahozza. Ugyanis ő megy ki érte a repülő térre.

- Szóval ő beleegyezett? - Utaltam szerelmemre, és reméltem nem valami szőke cicababáról van szó.

- Igen, és szeretnénk, ha te is belemennél - Fogta meg a kezem anyám. - Kérlek, Lili csak próbáld meg, és ha nem jöttök ki, akkor elküldheted. 

- Nézzétek, kedvesek vagytok, de nem kell a segítség. Elbírom látni a feladatimat, és Alexanderral is elbírok.

- Lili kérlek, olyan kedves lány! - Próbálkozott még Jurka mire megadóan felsóhajtottam.

- Rendben, holnap meghallgatom, de csak utána döntök. Nem szeretném, hogy egy idegen nevelje a fiamat. Most pedig bocsánat, de ki kell mennem a mosdóba, és megnézem Alexot is. 

- Hidd el, csak neked akarunk jót. - Szólt még utánam anyám, de én cseppet sem örültem, hogy a hátam mögött szervezkednek. Kicsit Zlatanra is haragudtam, amiért nem szólt nekem Mayáról. Ezekkel a gondolatokkal együtt nyitottam be a fürdőbe, de az ajtóban meglepődve torpantam meg.

- Bocsi én csak... - hebegtem, hiszen Stephan és Kitti odabent csókolóztak. Gyorsan becsuktam az ajtót és jobbnak láttam, ha nem zavarom őket, és a lenti fürdő felé veszem az irányt. Ám még a lépcsőig sem értem el, mikor Stephan hangját hallottam a hátam mögül.

- Lili bemehetsz, nem akarjuk elfoglalni a mosdót.

- Nem baj, csak.... most mi van veletek? - Kérdeztem mire barátom csak megvonta a vállát. - Stephan kérdeztem valamit. Mi van veletek?

- Nem tudom, csak... bementem a mosdóba, és mikor a kezem mostam bejött Kitti. Zavarba volt, de nem akartam, hogy kimenjen. Beszélgetni kezdünk, megint felszínes témákról, aztán pedig feljöttek a dolgok, én pedig rájöttem hiányzik, és szeretem. Majd megcsókoltam ő pedig nem ellenkezett. De még fogalmam sincs mi lesz velünk.

- Szereted?

- Lili én...

- Szereted a húgom? 

- Azt hiszem még igen, de ez már nem lesz olyan, mint előtte volt. Lemondtam az esküvőt, és az egész nyarat végig buliztam. Nagyon sok lánnyal voltam együtt, ami zavar, de...

- Stephan csalódtál akkor, és ez jogos. De ha szereted őt, miért ne próbálnátok meg újra? 

- Mert nem tudom, hogy ő mit érez. Mikor otthon vagyunk, próbálunk jó fejek lenni a másikkal, de tudom, hogy ő is igyekszik nem érinteni a témát, én pedig arra gondoltam, hogy megmondanám neki, költözzön el.

- Hogy mi? 

- Lili tudod mennyire rossz érzés, hogy ott van egy lány, akit szeretsz, de nem lehetsz vele, mert külön szobába alszotok. Külön érted?? Legszívesebben átmennék hozzá este, és vele aludnék, de félek, hogy elutasítana. 

- Miért nem beszéled meg ezeket vele?

- Mert félek, hogy elutasítana. - Mondta és szemei szomorúan csillogtak.

- Szerintem nem utasítana el Stephan. Próbáld meg, és legyél boldog. Megérdemled.

- Köszönöm, de most lemegyek. Manuel már biztos keres.

- Rendben. - Öleltem meg, majd elszaladtam a mosdóba. 

A bulinak jóval nyolc után lett vége, én pedig már borzasztóan fáradt voltam, így fürdetésnél majdnem leesett a fejem. Úgy terveztük, hogy holnap Zlatan kiviszi a társaságot a repülő térre és majd Mayával tér vissza. Mivel nem akartam sokat járkálni az éjszaka közepén így az ágyunkba vettük Alexandert, és csak csendben figyeltük, ahogy alszik.

- Jó volt ez a pár nap, hogy itt voltak anyámék.

- Igen, én is örültem nekik, de azért jó, hogy elmennek, és nyugalom lesz a házba.

- Nagyon jól sikerült a buli. A  fiúk szinte elolvadtak tőle. - Suttogta Zlatan ahogy fiára nézett.

- Én is így gondolom. A lányoknak is belopta magát a szívébe. 

- Te pedig végig szinte sugároztál, és.... büszke voltam rátok.

- Zlatan, ne mondj ilyeneket.

- Ez az igazság. Most érzem azt, hogy teljesen kerek az életem. Bár a pályára jó lenne visszatérni, de te és Alex sokkal fontosabb vagy, mint pár mérkőzés. Mikor pedig a szüleidnél vagy anyámnál volt ők is mosolyogtak. 

- Édesanyád már duplán nagymama. - Kuncogtam és ekkor eszembe jutott Maya. - Miért nem mondtad el nekem Mayat?

- Mert nem akartam, hogy megharagudj rám. Anyámék tervelték ki, de én is jó ötletnek tartom ezt a dolgot.

- Zlatan nem kell segítség! 

- Csak próbáld meg! Ha nem jó, akkor elküldjük.

- Milyen lány Maya? 

- Nagyon kedves, és rendes, és...

- Szép? - Kérdeztem meg tőle, amitől tartottam.

- Lili miért lényeges ez? A fiúnkkal fog foglalkozni, és neked segít majd. 

- Anyukád azt mondta nagyon kedvel téged. 

- Igen, ő is szereti a focit, és szereti, ahogy játszok.

- Bejössz neki? - Cukkoltam mire csak megforgatta a szemeit. - Biztos odáig van érted. 

- Lili nem tudom, de nem is érdekel. Egyet tudok, hogy nem azért jön, hogy velem foglalkozzon. Külsőleg nem egy modell alkat. Kicsit duci, és szemüveges, de nagyon okos. Az első évét kitűnőre végezte a jogi egyetemen. Mindig él tanuló volt, a testvéreivel pedig nagyon jól bánik. A szülei kicsit megzuhantak anyagilag, mert az apja elvesztette a munkáját. Szeretnék segíteni rajtuk, hiszen öt gyereket kell ellátniuk. Ha pedig Mayara úgymond nincs gondjuk, már előrébb lesznek.

- Még gondolkodom, de most kikell mennem. Mindjárt jövök. - Adtam egy puszit neki és kiindultam a konyhába egy pohár vízért. A vendégszobák a földszinten voltak, amikbe Stephan és Kitti foglaltak helyet. Anyámék és Jurka megkapták a két- felső szobát. Helénáék pedig a babaszoba mellettit. Már visszafelé indultam mikor Kitti szobájából hangokat hallottam ki. Nem akartam, hogy észre vegyenek, így gyorsan lekapcsoltam a villanyt és vártam, hátha csendben maradnak, de csak Stephan fejét pillantottam meg az ajtóba. 

- Mi lenne, ha nem mennél vissza, hanem itt töltenéd az éjszakát? - Hallottam húgom hangját.

- Kitti nem akarom, hogy rájöjjenek.

- De miért nem? Én szeretném, ha megtudnák, hogy újra együtt vagyunk.

- Még semmi sem biztos...

- Stephan ne csináld már. Most szexeltünk, mi az, ami nem biztos?

- Te mondtad, hogy ez nem csak ennyiből áll, én pedig nem akarlak siettetni. Szóval jó éjt Kitti. 

- Jó éjt Stephan. - Szólt testvérem, majd becsukódott az ajtó Stephan pedig átment a saját helyére. Nagy mosollyal az arcomon tértem vissza a szobámba, ahol az egyik legszebb látvány fogadott. Zlatan magához ölelve Alexandert hanyatt fekve aludt, kisfiam pedig izmos mellkasán szuszogott. Az örömkönnyek azonnal a szemembe szöktek, és gyorsan bebújtam melléjük az ágyba. Alexander azonnal mocorogni kezdett, mire Zlatan is felébredt.

- Nyugi kicsim. - Simogatta meg fejecskéjét majd rám nézett. - Remélem nem baj, hogy magamhoz vettem?

- Nem, nagyon aranyosak vagytok együtt, de lehet, jobb lenne, ha beraknám a kiságyba. Te is nyugodtabban tudnál pihenni.

- Felőlem maradhat itt is. Olyan jó érzés, hogy ilyen közel érzem magamhoz.

- Te vagy a legcsodálatosabb apa, én pedig imádlak. - Bújtam közelebb majd lágyan megcsókoltam.

- Alig várom, hogy leteljen a hat hét. - Szólt miközben simogatta a hátam.

- Édes, nyugi! Jobb lesz, ha tényleg berakom a kiságyba. Neki is jobb lesz, ha ott pihen. - Emeltem fel és fekhelyére raktam. Csodálatos volt, és olyan békés. Remélem, még alszik pár órát, mielőtt megetetném.

- Merre voltál az előbb? - Nézett rám mikor visszabújtam mellé.

- Csak egy pohár vizet ittam, és tudod mit láttam? 

- Na, mit? 

- Kittit és Stephan.... és... lefeküdtek egymással. - Újságoltam.

- Rajta kaptad őket?

- Dehogy, te lüke. Csak Stephan Kitt szobájából jött ki, mire a húgom kérlelte, hogy hagy maradjon, mert már szexeltek. Érted?? Újra összejöttek.

- Ez szuper, na, jó éjt! 

- Te nem is örülsz nekik? 

- Lili nem érdekelnek a húgod pasi dolgai. Inkább te érdekelsz. - Húzott közel magához, én pedig gyorsan hátat fordítottam. Ám ez nem volt elég neki, és lágyan puszilgatni kezdte a nyakam, nekem pedig egyre nehezebb volt ellenállnom neki. 

- Annyira szeretlek.

- Én is, de inkább aludjunk. 

- Mikor kell már ellenőrzésre menni? 

- Már csak pár hét.

- Megőrülök addig nélküled. Még a nyaralás előtt voltunk együtt. Eltudod ezt képzelni? Majdnem három hónap. 

- Édes, nekem most nem ez az első. Én is szeretlek, de nem pörgök csak ezen. Annyi más dolog van, ami lényeges.

- Jó, de ez is fontos. 

- Zlatan hűtsd le magad, és inkább aludjunk! Jó éjt. - Adtam egy puszit szomorkás arcára, majd egymást átölelve álomba zuhantunk. Alexander nem aludt túl jól, és sokat kellett felkelnem hozzá, így reggel kicsit álmosan és egy nagy bögre kávéval a kezembe figyeltem, ahogy családom pakolászik. Mindenki a bőröndjeit hurcibászta az autóba, és az utolsó dolgaikat pakolták táskákba. Anyám és Jurka pedig utolsó tanácsokkal láttak el. Az udvaron álltam, kezembe Alexanderral mikor Zlatan kigurult és a repülőtér felé hajtott. Kicsit ideges voltam, hogy szerelmem majd egy másik lánnyal tér vissza. Besiettem a lakásba, majd leraktam kisfiamat a játszó szőnyegére, hogy miközben pakolásztam figyelemmel tudjam kísérni, de egyre idegesebb lettem az érkező Maya miatt. Nem kerestem utána Facebookon, mert féltem, hogy Zlatan leírásával ellentétben, egy csodálatos Svéd modellt találok, aki Zlatan közelébe akar férkőzni. De elhatároztam, adok neki egy esélyt, és meghallgatom, így anyámékat is megtudom nyugtatni, hogy megpróbáltam. Mikor a rendrakással kész voltam lekuporodtam Alexander mellé a szőnyegre és játszani kezdtem vele. Olyan jó volt ez a csend, és az, hogy végre kettesbe lehetek kisfiammal. Imádtam mikor rám nézett, és figyelte, ahogy meséltem neki. Jó félóra múlva azonban meghallottam Zlatan autójának hangját a szívem pedig újra hevesebben kezdett verni, majd beszélgetések zaját, amik Svédül folytak. 

- Szia, Lili! - Köszönt szerelmem mikor beléptek a lakásba. Kezébe nagy rózsaszín csomagokkal, amik Mayához tartoztak, majd mögötte belépett a lány is. Kicsit meglepődtem, hiszen még kicsit sem hasonlított ahhoz a képhez, amit magamban összeraktam belőle. Előttem ugyanis nem egy magas, szőke szupermodell állt, hanem egy alacsony, molett, dús barna hajú, szemüveges lány, akiről lerítt, hogy hihetetlenül zavarba van. 

- Szia, Lili vagyok. - Köszöntöttem barátságosan. - Gyere beljebb! Kérsz valamit? 

- Maya Svenson. Örülök, hogy megismerhetlek. Élőbe még csinosabb vagy. - Kedveskedett, és közelebb lépett, majd egy csomagot nyújtott felém, amit kisfiamnak hozott.

- Gyere, ülj le! - Kínáltam hellyel, mire félénken leült az egyik székre, és körbenézett az előszobába.

- Kérsz valamit inni? 

- Egy pohár víz jólesne. - Mondta halkan. 

- Ameddig beszélgettek, én elmegyek tusolni. Valamit segítsek, Lili? - Kérdezte Zlatan, és mivel nemet mondtam elindult a fürdő felé. Gyorsan kitöltöttem a vizet, és én is helyet foglaltam Maya mellett. Nem tudtam mivel kéne kezdenem, de a lány megelőzött mikor meglátta a fiamat a szőnyegen.

- De édes. Ő Alexander? 

- Igen. Most szerencsére nyugis, bár ez eléggé múló állapot nála. - Szóltam.

- Nagyon szép a házatok. Igazán barátságos. Az a festmény pedig csodálatos.

- Igen, Zlatan egyik barátja festette, egy kép alapján rólunk. Mesélj kicsit magadról. 

- Rendben. Svédországba születtem, de már tavaly óta Manchesterbe tanulok, a jogi egyetemen. Huszonnégy éves vagyok, jelenleg szingli. Beszélek franciául, angolul, és természetesen svédül. Ti milyen nyelven beszéltek a kicsihez?

- Én igyekszem magyarul, de Zlatan svédül beszél hozzá, mi pedig egymás között angolul. Remélem, nem zavarodik meg.

- Nem, a babák nagyon fogékonyak, és nem zavarja meg őket a sok nyelv. Sokkal okosabbak lesznek.

- Akkor jó. Mióta ismered Zlatan családját?

- Már kicsi korunk óta, ismerjük egymást. Helénával jóba voltunk sokáig, és szüleink is jóba vannak.

- Most nem vagytok jóba Helénával?

- De, biztos jóba lennénk, ha találkoznánk. - Mondta és ekkor szerelmem jött le a lépcsőn egy szál alsóba. - Atya ég! - Csúszott ki Maya száján mikor meglátta őt.

- Lili merre vannak a ruháim? 

- A gardróbba. - Vetettem oda, de Zlatan nem a szoba felé, hanem a konyhába indult, Maya pedig idegesen pillantott össze- vissza.

- Volnál kedves felöltözni? - Kérdeztem tőle. - Nem látnád, nem csak mi vagyunk.

- Jó, bocsi. Maya nem vagy éhes? Rendeljek valamit? - Lépett a hűtőhöz. 

- Nem... nem.. én csak...

- Inkább öltözz fel és majd megbeszéljük! - Mondtam kicsit szigorúbb hangon, de belül nagyon mulatatott, ahogy a lány reagált rá, és tudtam ezt Zlatan is észrevette.

- Már megyek is. Nem tartalak fent benneteket. - Adta meg magát, és újra eltűnt a fenti szobák egyikébe.

- Ne haragudj. – Néztem Mayara.

- Semmi baj, csak.... kicsit furcsa volt. 

- Mit gondolsz róla? - Érdeklődtem. 

- Zlatanról? Hú..... nagyon helyes, és jó fej, de... nem gondolok úgy rá... vagyis... ne haragudj! Most biztos idiótának gondolsz. Őszintén megmondva követem a munkásságát, és nagy rajongója vagyok, de nem másznék rá vagy ilyesmi.

- Ezt jó tudni. - Állapítottam meg, és tudtam megbízhatok benne. Borzasztóan szimpatikus, és kedves lánynak ismertem meg, akiben még az sem zavart, hogy odáig van szerelmemért. Már szinte minden témát érintettünk, mikor Alexander nyugtalanul gőgicsélni kezdett. Odamentünk hozzá, de mielőtt felvehettem volna Maya szólalt meg.

- Felvehetném? Csak, ha nem baj. 

- Nyugodtan.

- Köszönöm. - Szólt, majd lehajolt hozzá kisfiam pedig azonnal elhallgatott a kezei között. Szinte alig akartam elhinni. 

- Ezt meg, hogy csináltad? - Csodálkoztam. 

- Szeretem a gyerekeket, és értek hozzájuk. Talán ezt ők is megérzik. - Osztotta meg velem. - Úgy látom éhes.

- Igen, én is úgy gondolom. 

- Nézd, nekem most dolgom van, mert találkozom egy barátommal, de nagyon szeretném ezt a munkát. Pontos, és figyelmes vagyok, és nem csak Alexander mellett tudok segíteni, hanem akár a házimunkába is. - Adta át nekem kisfiamat, miközben készülődni kezdett.

- Átgondolom, és értesítelek. - Kísértem ki.

- Jó, várom a hívásodat, még akkor is, ha nem a válasz. Köszönöm, hogy fogadtál Lili, és üdvözlöm Zlatan is. 

- Ígérem, hívlak bárhogy döntök. - Csuktam be az ajtót, de már akkor tudtam, hogy Maya lesz az új bébi csőszöm és talán az egyik barátnőm is.