3/15 ⚽️ Egy barátság vége? ⚽️

- Lili kelj már fel! – Rontott be Heléna a szobámba. – Indulni kéne a repülő térre.

- Ó persze, persze. – Dörzsöltem meg álmos szemeimet és kikeltem az ágyból. Magamra kaptam a ruháimat és a tegnap estén gondolkoztam. Lelkiismeret furdalásom volt a csók miatt, és az kattogott a fejembe, hogy vajon bevalljam e Gianlucának. Elvégre ez is valamilyen szinten megcsalás, de ha elmondom neki akkor mi lesz? Mi van ha szakítani fog velem?

- Kész vagy már? – Érdeklődött barátnőm miközben csodálatos szőke haját kontyba tűzte.

- Igen mehetünk. – Fogtam meg a kis táskámat és elindultunk a repülőtér felé.

- Akkor merre mész? – Nézett rám Heléna mikor a járatokat böngésztük.

- Nem tudom, én… lehet, mégiscsak hazamegyek Rómába.

- Ugye Zlatan miatt mondtad neki azt, hogy szeretlek? – Utalt Gianlucára.

- Igen. Még sosem mondtam neki mióta együtt vagyunk, ő meg szinte azonnal. Nekem ez túl gyors és én annyira össze vagyok zavarodva.

- Lili mit tennél szíved szerint? – Nézett rám komoly képpel.

- Elmondom, de meg kell ígérned, hogy még véletlenül sem adod tovább Zlatannak rendben?

- Igen, megígérem. – Biztatott mire belekezdtem.

- Jó, én legszívesebben most azonnal felhívnám Zlatant és egy kávé mellett megbeszélném vele hogy próbáljuk meg, de csakis úgy ha ideköltözök és együtt lakhatunk.

- Nem tudnál bízni benne?

- Az elején még biztos nem. Bizonyítani kell Heléna. Neked mi volt az a pont amikor már nem féltél, hogy Manuel megcsal?

- Sosem jön el az a pont. – Vágott szomorú fejet hirtelen. – De remélem, hogy az eskünk és a fiunk a hasamba visszahúzó erő neki. 

- Olyan nagyon szeretném ha jó lenne minden, mert… én…. az a tegnapi csók. Szerinted megmondjam Gianlucának?

- Nem, semmi képen ne mondd meg, hiszen azzal megbántod és… olyan leszel a szemébe, mint Zlatan.

- Igazad van. – Sóhajtottam.

- Akkor hova repülsz? – Pillantott rám kérdőn és én azonnal tudtam a választ.

- Egyelőre haza és Stephannal is beszélnem kell, és még.

- Jó akkor én megyek. Vigyázz magadra Lili. Nagyon szeretlek! – Ölelt magához.

- Én is Heléna és vigyázz a babára és persze magadra is. Ha bármi van, hívj fel.

- Rendben. Hogyha Milánóba jössz, ugorj el. – Mondta majd külön váltunk, hiszen mindkettőnknek indult a gépe. Természetesen Stephan jött ki elém, akinek mindent elmeséltem. Az egész estét beleértve a csókot is. Láttam rajta, hogy nagyon meglepődött és gyönyörű szemei szinte szikrákat szórtak felém.

- Mi a szarért kellett ez tenned Lili? – Hallottam méregtől fűtött hangját majd olyan gyorsan indította az autót, hogy kerekei csikorogtak az aszfalton. – Idióta és hülye vagy!! – Sehova sem tudtam tenni miért ilyen ideges. Lehet nem kellett volna elmondanom neki? De akkor kinek panaszkodtam volna? Stephannal mindent megbeszélünk és ő a legjobb barátom.

- Bocsánat. – Suttogtam, bár tudtam igazából nem tőle kéne bocsánatot kérnem.

- BOCSÁNAT?? Azt hiszed, ezzel minden elvan intézve? Mit szólt Gianluca? – Sandított felém mikor a piros lámpánál álltunk. Mivel nem válaszoltam csak némán kinéztem az ablakon újra felháborodott hangon folytatta.

- Nem mondtad meg neki?

- Mégis mit képzelsz Stephan. Hogy mondhatnám meg neki?– Fordítottam felé a fejem és mélyen a szemébe néztem. – Lehet, szakítana velem és azt nem szeretném.

- Mintha annyira érdekelne mit is érez a másik. – Szólt egy kicsit halkabban, miközben indított, de így is jól hallottam a válaszát.

- Hogy érted ezt?

- Sehogy. – Vágta rá és úgy láttam ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést, de én nem akartam annyiba hagyni.

 - Stephan mondd meg, hogy mit gondolsz róla és...

- Nem érdekel, nem akarok erről beszélgetni!  - Állított le és örültem, hogy kicsit csend van az autóba, ám hazaérve továbbra sem volt nyugtom. Lepakoltam a dolgaimat majd Stephan ajtaján kopogtattam.

- Gyere. – Szólt mire beléptem és leültem az ágyára.  – Stephan mi volt ez a kirohanás a kocsiba?

- Semmi, nem érdekes. – Vetette oda és még csak rám sem nézett a számítógépéből.

- De igen az, mert tudni akarom. Köze van ennek ahhoz amit múltkor mondtál? Tudod amikor levittük Danit a szüleihez. – Puhatolóztam, de ő csak megvonta a vállát mire feljebb ment bennem a pumpa. Mégis mi a franc baja van és miért nem figyel rám. Odamentem az asztalához, majd hirtelen lecsaptam a laptopja tetejét. Ekkor felnézett rám, de tekintetébe semmi kedvesség nem vegyült.

- Ezt miért kellett??

- Talán mert leszarod amit mondok. Stephan mi a baj! Kérlek én…

- Tudod mi a bajom Lili. Az, amit csinálsz az. Szakítottál Zlatannal erre meg összejössz Gianlucával. Együtt vagytok egy hónapot erre meg újra mással smárolsz. Jaaa és még te csodálkozol, hogy kurvának állítanak be. Kész vicc vagy! – Vágta a képembe amik eléggé fájtak.

- Stephan ne mondd ezt.

- De tudod mi az ami mégis a legjobban fáj? Az, hogy mindenkinek adtál esélyt csak nekem nem soha. – Szólt majd engem kikerülve a konyhába indult. A szavai keményen hatottak rám és a lelkemig értek. Egy nagy levegőt vettem és követtem őt. Leültem az egyik székre majd figyeltem ahogy kenyeret, vajat meg pár zöldséget vesz elő. Nagyon helyes pasi volt és rájöttem mennyire igaza volt. Egész kapcsolatunk alatt próbált teperni, de én sosem adtam neki újabb esélyt. Pedig lehet akkor most nem itt tartanánk. Befogadott a lakásába amiért csak hálás lehetek és minden idiótaságomnál ott állt. Sosem szólt semmit. Rám emelte csodaszép szemeit és megkérdezte.

- Kérsz te is?

- Nem. Én… Stephan figyelj lehet igazad van, de…

- Lili sajnálom ezt gondolom meg azt is, hogy csak egy csettintés kellene Zlatannak és azonnal visszamennél hozzá. Ellenben velem… miért?

- Nem tudom. – Hajtottam le a fejem. – De te már a húgommal jársz. Mégis mit akarsz?

- Hagyjuk.

- Nem fogsz lerázni Stephan! - Álltam elé.

- Lili fejezd be, mert ennek semmi értelme. Nem is értem miért vagy Gianlucával ha továbbra is Zlatant szereted.

- Ezt te nem érheted.

- Ó dehogy is nem. Neked mindig kellett valaki aki felemelte az önbizalmadat. Csak tudnám miért mikor te játszol mindenkivel. Elhiteted velünk, hogy szerelmes vagy aztán puff. Komolyan mondom ez már nem is az a Lili akit elütöttem a biciklivel. Az a Lili annyira más volt, és most nem az új csinosabb kinézetedről beszélek hanem arról amilyenné váltál belülről. Azt a Lilit még a barátomnak tudtam nevezni, de ezt már nem.

- Mi van? Én még mindig ugyanaz vagyok Stephan. Zlatan csókolt meg és nem feküdtem le vele holott nagyon is megtehettem volna. Nem értem miért vagy kiakadva.

- Neked nem is kellett volna Gianlucával összejönnöd, hiszen nem is szereted. – Kiabált rám.

- Nem is tudod miket érzek iránta szóval baromiba nem ítélkezhetsz felettem. Világos? Te a húgommal jársz és hozzám, ha úgy vesszük semmi közöd. 

- Ó igazán? – Emelte fel megint a hangját – Szóval így állunk. Akkor kérlek, költözz ki holnap a lakásomból. Ezentúl nem érdekel, kivel mit csinálsz, és hogy teszed tönkre az életed. Befejeztem Lili. – Ezután otthagyott egyedül a konyhába. Mikor felfogtam a mondatainak értelmét pánikba estem és kérés nélkül lerohantam a szobájába.

- Te most kiakarsz dobni?

- Ez nem kidobás csupán csak egy kérés amit örülnék ha betartanál.

- Mondd mivel ártottam neked? Azzal, hogy elmondtam neked mindent… és…

- NEM! Nem az a baj Lili hanem az, hogy Zlatan bármit is fog tenni azonnal visszamész hozzá, de én bármit tettem sosem viszonyultál így hozzám. Ez pedig szarul esik. Tudom, hogy van pasid de undorító dolognak tartom, hogy mégis mással smárolsz és másra gondolsz. Felmerül bennem a kérdés, hogy a három év alatt mennyiszer gondoltál Zlatanra? Lehet sosem szerettél igazán, mert én is egy pótlék voltam akit csak úgy kilehet dobni. Nem kérek ebből többet Lili. Nem fogom nézni azt mikor Gianluca itt lesz, hogy játszod előtte a szerelmes lányt. Az a baj, hogy hiába vagyok Kittivel még mindig téged szerelek Lili. Kittivel is baromi jó, mert jó az ágyba és minden klappol, de nem te vagy. NEM TE VAGY!!!! Kérlek most pedig pakolj és holnap költözz ki, mert ez nem tudom tovább csinálni. Bocsáss meg, de azt hiszem a mi barátságunknak befellegzett. – Mondta majd miután kitessékelt  szobából az orrom előtt becsapta az ajtót én pedig úgy álltam ott mint akit leforráztak. A hülyesége miatt elveszítettem azt az embert akinek a barátsága a világot jelentette nekem. Beindultam a szobába, pakolni kezdtem és úgy gondoltam jobb lesz ha bevallom a bűnömet Gianlucának is. Persze azt, hogy hol fogok lakni még mindig nem tudtam. Gianlucához nem akartam költözni, mert ezt korainak éreztem így Helénát hívtam fel aki örömmel biztosított róla, hogy addig vagyok náluk ameddig csak akarok. Jól esett, hogy mellettem van, és bár vele is voltak hullámvölgyeim valahogy mindig helyre tudtuk hozni a dolgokat. Mérges voltam Stephanra amiét ilyeneket gondolt. A három év alatt csak rá koncentráltam és szerelmes voltam belé. Arról pedig igazán nem tehetek, hogy újra megláttam Zlatant és újra beleszerettem. Egész este nem szóltunk egymáshoz és mivel Kitti sem volt otthon nagyon fagyos volt a helyzet. Felhívtam őt is és elmeséltem neki mindent, bár azt kihagytam, hogy Stephan újfent szerelmet vallott nekem. Kitti nagyon szerette Stephant és nem teszem a kapcsolatukat tönkre. Reggel taxival mentem ki a repülő térre és ahogy az utolsó csomagomat is kivittem a csomagtartóba láttam, hogy Stephan az ablaknál áll.

- Kérhetek egy pár percet? – Kérdeztem a taxistól aki igenlően bólintott én pedig visszaszaladtam a lakásba. – Stephan tényleg ezt akarod?

- Igen, jobb lesz így mindkettőnknek Lili. Én nem látom, te mit csinálsz… és nem látlak téged, te pedig azzal kavarsz akivel akarsz. Csak megóvni akartalak mindig, de te sosem hallgattál rám.

- Te vagy a legjobb barátom. – Fogtam meg a kezét. – Kérlek…

- Ne Lili. – Fordult el. – Eldöntöttem és ennyi. Nem akarlak látni többet.

- Rendben akkor szia. – Mondtam egy nagy levegő vétel után kiléptem a lakásból majd beültem a taxiba. Annyira bántott ez az egész dolog. Amióta megismertem Stephant nagyon fontos szerepet töltött be az életembe és fogalmam sincs hogyan fogom megoldani azt, hogy nélküle legyek. Bármi történt őt hívtam fel és ő is így volt velem. Neki meséltem el az első munkámat és ő is az elsők között osztotta meg velem, hogy a Rómához igazol. Hihetetlenül szerettem őt, de ha neki így jó akkor megadom azt amire vágyik. Remélem azért helyre fog jönni minden és fogunk még beszélni egymással. A gépen jóval délután szállt le majd mikor megérkeztem Helénáékhoz Manuel segített bevinni a csomagjaimat. Nem tudtam vajon tud- e testvére dolgairól, de jobbnak láttam ha ne hozom fel.

- Holnap jön az édesanyám is. – Mondta Heléna mikor este egy pohár bor mellett ültünk a kanapén.

- Igazán? – Kérdeztem és hangomba nem titkolt pánikkal.

- Igen, tudod itt szeretne lenni velem az utolsó hónapokba. – Tette édes pocakjára a kezét és megsimogatta azt. – De nyugi elfogtok férni, és tényleg addig maradhatsz ameddig akarsz.

- Köszönöm, de nem akarok felesleges lenni. Holnap első dolgom, hogy keresek egy lakást ami közel van a munkahelyemhez.

- Nem tenne neked jót ha egyedül laknál. Akkor már költözz Gianlucához. Amúgy ő tudja, hogy újra a városba vagy?

- Nem, de holnap edzésük lesz és beszéltem Amandával, hogy elmehetek az edzést megnézni.

- Rendben, de most jobb lenne ha aludnánk nem? Eléggé eseménydús volt ez a mai nap.

- Igen igazad van. – Mondtam csendesen és a kijelölt szobám felé indultam ám visszafordultam az ajtóból. – Heléna köszönöm.

- Ugyan Lili nem kell megköszönnöd. – Jött felém és szorosan megölelt. Mielőtt elaludtam volna még a telefonomra pillantottam és láttam, hogy egy üzenet jött főnökömtől, hogy holnap látni akar. Reméltem ezentúl valami értelmesebb megbízást fogok kapni. Reménykedve vártam a holnapot és reméltem akkor már kicsit jobb lesz mint a tegnapi és a mai napom. 

Blogon kívüli!!!!

Sziasztok!!!!

Ez most nem kapcsolódik a bloghoz, de muszáj leírnom, kiírnom magamból, mert annyira boldog vagyok. Ma volt a Manchester United - Southampton Ligakupa döntő, ahol a fiúk 3-2-re nyertek egy olyan meccsen, ahol Zlatan 2 GÓLT!!! is szerzett, és megnyerte a 32. kupáját, és a meccs emberének is megválasztották!! 

Nagyon jó meccs volt és amennyire tartottam tőle, olyan jól alakult. Kicsit zavarosan kapkodok most ide-oda, tudom, de még mindig a hatása alatt vagyok, pedig nem láttam élőben. Mégis megkönnyeztem a végét. Jó persze most lehet mondani, hogy egy jogos gólt nem kapott meg az ellenfél, de hát ilyen a foci. Ezért (is) szeretem. 


Amennyire év elején bántották és kritizálták, meg ugye mikor 6 meccsen nem rúgott gólt, mindenki leírta már, hogy jaj, de szar, meg ilyenek, de ő megmutatta, hogy igenis ő a legjobb!! Egy KLASSZIS!!! Így, ahogy van, még ennyi idősen (35) is. A mai mérkőzés után is kb. látszott rajta, hogy mennyire ki van fulladva és mennyire hajtott. Számomra ő a legjobb és nem csak azért, mert piszkos mód jóképű (persze az én drágám után) , hanem mert jó játékos. A motivációs videói pedig nagyon sokszor átsegítettek... főleg nyáron, mikor volt egy-két mélypontom. (Azt hiszem, akkor szerettem meg őt igazán) 

Szóval csak tisztelni tudom az ilyen embert, mint ő!!!  

UI: A Milan is nyert, de sajnos Gianluca nem lépett pályára. :(.

Este pedig RÓMA!! Hajrá Stephan!! <3

3/14 ⚽️ Engedd, hogy boldog legyek....mással!!! ⚽️

Lili: 

Tekintetünk találkozott majd pár percig csak álltunk egymással szembe. A lábam szinte a földbe gyökerezett. Magas alakján tökéletes állt az öltöny, mogyoró szemei pedig végigmértek lentről fölfelé, mint valami szkenner és úgy láttam tetszik neki a látvány, mert pimasz mosolyra húzta száját. Nagy nehezen észbe kaptam és a terembe vezető ajtó felé indultam.

- Lili te meg mit keresel itt? – Hallottam erős hangját és nem is értettem a kérdést. Talán Heléna nem mondott neki semmit? – Lili! – Szólt újra és érintését éreztem a karomon. Egy óvatos rántással pedig maga felé fordított. – Hogy hogy itt vagy? – Tette fel újra és szinte kényszerített, hogy a szemeibe nézzek. Megéreztem azt a parfümöt, amit még tőlem kapott és kicsit elolvadtam a tökéletes illattól.

- Dolgozom. – Vetettem oda neki miközben a szívem olyan gyorsan dobogott, hogy féltem meglátja. – Elengednél?

- Milyen csinos vagy. – Szólt és még mindig fogta a karom bár már egy kicsit engedett a szorításból.  – Kivel érkeztél?

- Egyedül jöttem az újságtól, Milánóból pedig Helénával, most pedig bocsáss meg, de vissza kell mennem.

- Mikor végzel?

- Soká. – Válaszoltam hűvösen mikor meglátta a gyűrűmet.

- Ez meg mi?

- Gianlucától kaptam ajándékba.

- Eljegyzési gyűrű? – Nézett rám riadtan. – Hozzámész ehhez a pasihoz?

- Igen. Lehetséges – Hazudtam neki mire hatalmas döbbenet ült ki arcára. – Igen, hozzámegyek, mert úgy érzem megtaláltam az igazit.

- Nem akarom, én azt szeretném, ha az én barátnőm lennél.

- Ó igazán? – Nevettem fel gúnyosan. Mégis mi a fenét képzel magáról? - Sajnálom, de ez már elvan döntve. Volt rá lehetőséged, de elbasztad. SZÓ SZERINT!!

- Mi van azzal, hogy nem akarsz soha házasságot? Mi lett abból a Liliből, aki kiáll magáért és nem hisz a házasság szentélyében?

- Az a Lili nincs többé. Eltűnt, mert egy pasi, akit az élete szerelmének hitt összetörte a szívét és széttépte minden jövőképét. Én már más vagyok, és nem tör elő belőlem az a Lili, aki mindig sírt. Megkeményedtem, mert muszáj volt. Gianluca pedig tökéletes pasi, mellette jól érzem magam. Szerettelek, de még mennyire, de már nem. Nem tudsz meghatni sem a mosolyoddal sem a szemeiddel és….

- Valóban? – Jött közelebb, átfogta a derekam, és végigsimított az arcomon. Nagy erő kellett, hogy ne omoljak a karjai közé.

- Igen. Most pedig mennem kell vissza dolgozni. Kérlek, engedj el. – Bújtam ki az ölelésből és az ajtó felé indultam, de még utánam szólt.

- Rohad mód hiányzol Lili. Majdnem hat meccse nem rúgtam gólt és baszogatnak. Viszont én csak rád tudok gondolni és arra, hogyan kéne helyre hoznom a dolgokat. Jól indult a szezon aztán ez történt és én nem tudok ott lenni fejben a pályán. Olvasom a híreket pedig sosem tettem ez előtt és láttalak ennek a másik férfinak az oldalán és én…

- Nem hibáztathatsz engem, amiért nem megy a játék! – Fordultam vissza és mérgesen a szemébe néztem. – Nem én szedtem össze mindenféle ribancokat és húztam az ágyamba.

- Lili csak egy botlás volt. – Hajtotta le a fejét és a falnak dőlt. - Megtörtént, és már nem tudom visszacsinálni, de soha nem akartam még ennyire senkit, mint téged.

- Üres szavak. – Szóltam.

- Tényleg szereted az a pasit?

- Igen. – Vágtam rá, de kerültem a pillantását, és nem is akartam többet rá pazarolni, hiszen már így is egy csomó dologról lemaradtam. – Minden jót Zlatan. Viszlát. – De mikor a kilincsen volt a kezem újra magához húzott és megcsókolt. Nem számítottam rá így esélyem sem volt kivédeni a hirtelen mozdulatot. Szenvedélyes volt és mohó, ahogy szinte falta az ajkaimat. A falhoz nyomott így szabadulni sem tudtam, bár akkor nem is akartam, sőt. Élveztem, ahogy végigsimítja a hátam és egyre lentebb halad a fenekemig majd mikor elérte megszorította.

- Menjünk ide.  – Suttogta és egy ajtóra mutatott, ám ekkor kitisztult a fejem és rájöttem mit csinálok. – Lili gyere már.

- Nem tehetem Zlatan, nekem barátom van. – Szóltam keményen. – Nem lett volna szabad megcsókolnod te szemétláda. Mégis mit képzelsz magadról?? – Kiabáltam bár igazából magamra voltam mérges. De nagyon. Istenem, de egy idióta vagyok.

- Lili ne kiabálj csak gyere velem. – Invitált tovább kedves hangon.

- NEM! – Járkáltam idegesen.

- Miért tiltakozol mikor éreztem, hogy mennyire akarsz… és… - Jött újra közelebb majd újra megakart csókolni, de ekkor már olyan dühös voltam, hogy pofon vágtam.

- BASZÓDJ MEG! – Ordítottam rá és úgy voltam vele, hogy leszarom a munkát és lesz, ami lesz, otthagytam az egész rendezvényt. Majd kiviharzottam a teremből. Még mindig éreztem ajkaimon Zlatan csókját és a testemben azt a vágyat, amit csak ő válthat ki belőlem. Akartam őt és ezt már nem tudtam volna tagadni. A szívem mélyén nagyon is bementem volna vele azon a bizonyos ajtón, hogy szenvedélyesen egymásnak essünk. Már csak a gondolattól is, hogy az inge alatt a tökéletesen kidolgozott testét látnám tűzbe jöttem, de nem akartam olyan lenni, mint ő. Nem csalhatom meg azt, akivel járok. Fogtam egy taxit és a szállodához kértem magam. A szobánkba belépve barátnőmet láttam, aki az ágyon feküdt körülötte nagydoboz vanília fagyi, egy halom zsebi és éppen a Grace Klinikát nézte.

- Te jó ég Lili jól vagy? – Nyitotta nagyra szemeit mikor belépte az ajtón.

- Nem én… - nagyon.. nem… vagyok… jól…. – Kapkodtam a levegőt minden szónál, ahogy zokogtam. – Zlatan…

- Jaj NE MÁR!! – Állt fel és az ágyhoz kísért. – Mit csináltatok?

- Én semmit, tényleg Heléna még bujkáltam is előle, aztán elmentem mosdóba és ő is akkor jött ki mikor én. Beszélgetni kezdtünk aztán… megcsókolt és… eltoltam magamtól, vagyis… akkor nem, de utána igen és pofon vágtam.

- Basszus Lili.

- Az a baj, hogy annyira jó volt érted? Nem hittem volna, hogy ennyire hiányzik és azt gondoltam már nem hat rám. Istenem Heléna mi lesz így velem? Nem tudom elfelejteni hiába is akarom. Még azt is hazudtam neki, hogy Gianluca megkérte a kezem és én igent mondtam neki.

- Akkor nem csodálom, hogy ezt tette. – Állapította meg és ekkor kopogtattak az ajtón.

- Ki ez? – Néztünk egymásra és Heléna a kukucskálón keresztül kinézett.

- Zlatan az.

- Mi? Mit keres itt? – Pánikoltam. 

- Szerintem nem engem. – Nézett rám mire Zlatan újra kopogott ezúttal már erőteljesebben.

- Nézd, bevonulok a fürdőbe és addig leszek ott, amíg el nem megy. Vagy jobb lenne, ha azt mondanád nem vagyok itt és..

- Heléna engedjetek be! – Kiabált kintről a férfi.

- Oké akkor én a fürdőbe vagyok. Ne engedd be oda. – Mutattam majd bevonultam és a tusoló alá álltam. Jóleset magamra folyatni a hideg vizet, ami talán kicsit enyhített vággyal fűtött testemen. Kiszálltam és egy törölközőt tekertem magam köré. Zlatan még mindig itt volt, amiért mérges voltam rá. Miért nem megy már ez a jó fenébe?

- Mikor jön már ki? – Hallottam Zlatan mérges hangát. – Addig maradok, amíg ki nem jön, ugyanis beszélnem kell vele.

- Nem kell! Hagyd őt békén és engedd el. Hagy legyen boldog Gianlucával. Totál összekuszáltad a gondolatait megint.

- Nem nézem ölbe tett kézzel, hogy elvegye tőlem.

- Értsd már meg tesó, hogy vége. Fogadd el és menj el innen. – Hallottam Heléna parancsoló hangját.

- Szeretem hát nem érted, és még ő sem közömbös irántam. Éreztem, amikor megcsókoltam, hogy szinte remegett. Ugyanúgy vágyik rám még mindig. Azt mondd, amit akar, de a csókja nem hazudik. Ismerem már. – Szólt Zlatan és ekkor a telefonom csörgését hallottam. „ Bassza meg” Káromkodtam el magam, de nem volt más választásom muszáj volt kijönnöm az eddig biztonságot nyújtó fürdőszobából. Törölközőmet szorosabban tekertem magamra és kivonultam a szobába. Próbáltam tudomást sem venni Zlatanról. Felkaptam a telefonom majd beleszóltam.

- Szia Gianluca.

- Szia, drágám. Hogy vagy? Dolgozol még? – Hallottam kedves hangját.

- Nem, már visszajöttem a szállodába, mert elfáradtam. – Válaszoltam. Háttal álltam Helénának és Zlatannak, de pillantásuk szinte lyukat égetett a hátamba.

- Holnap mész haza?

- Igen, de még nem tudom, lehet, hogy visszamegyek hozzád, Milánóba.

- Komolyan? – Szólt bele örömmel.

- Igen, de még ne éld bele magad.

- Nagyon boldoggá tennél szerelmem. Ha kell, kimegyek, eléd csak írd meg, mikor érkezel.

- Ugyan, egyedül is eltalálok hozzád.

- Rendben, akkor aludj jól Lili. Nagyon szeretlek. – Búgta édesen.

- Én is szeretlek Gianluca. – Mondtam ki most először és hallottam mennyire jól esnek neki a szavaim. Még jó, hogy csak én tudtam miért mondtam pont most ki. Leraktam és feléjük fordultam.

- Szia Zlatan. – Köszöntem könnyelműen mintha csak most vettem volna észre.

- Szia Lili, én azt hittem még ott vagy. – Mondta és tudtam hazudik. Nagyon is tudta már, hogy eljöttem a gáláról különben nem jött volna ide ilyen hamar.

- Heléna én lefekszek. Jó éjt! – Majd újra bevonultam a fürdőbe, és magamra kaptam a hálóingem. Épen a hajamat fésültem mikor Zlatan testvére dorgálása ellenére bejött.

- Beszélhetnénk végre?? – Nézett rám és tekintete szinte levarázsolták rólam az alvós ruhám.

- Semmit nem kell megbeszélni. – Vetettem oda könnyelműen. Elhatároztam, hogy nem fogok róla tudomást venni.

- Ez a csók…

- Milyen csók? Jaa az… csak egy botlás volt amit nem tudtam kivédeni.

- Vagy nem is akartál.

- Fejezd be! – Állítottam le majd kikerülve a szobámba indultam. Az orra előtt becsaptam az ajtót és nagyot sóhajtottam. Végre megértette, ám az örömöm korainak bizonyult, mert rám törte az ajtót.

- Lili ne csináljuk már ez annyira…gáz.

- Gáz? – Nevettem fel. – Csak egy botlás volt. Nekem vőlegényem van nem emlékszel?

- Na persze. – Ült le az ágyamra.

- Te is tudod milyen az nem? Ilyen botlásokba nagyon otthon vagy nem igaz? – Néztem mélyen a szemébe, mire csak a fejét ingatta.

- Beindít annyira mint én? – Kérdezte hirtelen és egy pár másodperc után rá vágtam.

- Igen, de ez nem számít, mert ő egy kedves…

- Neked mindig is számított. – Állt fel újra és levette a zakóját, kilazította a nyakkendőjét. Vettem egy mélyebb lélegzetet majd mivel nem akartam, hogy lássa, milyen fejet vágok az ablakhoz mentem.

- Már nem számít annyira. Egy kapcsolat nem kell, hogy csak a szexből álljon.

- Lili imádtál velem lenni.

- Már nem az vagyok aki voltam. – Néztem ki továbbra is a város fényeit.

- Mit tennél, ha újra megcsókolnálak?

- Talán újra felképelnélek és… - Fordultam meg és még magam is meglepetett mennyire közel jött hozzám.

- …. és mi? – Húzta fel a szemöldökét majd újra azzal a bugyi lehúzós mosolyával nézett végig rajtam. – Lili hiányzol és minden éjszaka mióta szakítottunk csak arra vágyok, hogy, mellettem feküdj, átöleljelek.

- Ne mondj, már ilyeneket kérlek. – Csattantam fel és utáltam, hogy én is hasonló állásponton vagyok. – Most pedig menj ki, mert fáradt vagyok, és mivel eljöttem a gáláról holnap az egyik volt kollégától még anyagokat kell kérnem.

- Nem megyek el. – Szólt makacsul és újra leült az ágyam szélére.

- Nem érted meg, hogy vőlegényem van? De maradj, leszarom, átmegyek Helénához.

- Istenem édesem mindketten tudjuk, mit akarunk a másiktól. Legalább csak egy éjszakát adj és megmutatom, hogy sokkal több van bennem, mint az olaszodba.

- Nem is ismered, szóval ne mondj róla véleményt. Gianluca egy kedves, megértő fiú, aki remekül focizik. A szemei egyszerűen csodálatosak. Fantasztikusan csókol és okos tudod? Nem találkoztam még ennyire okos, és intelligens focistával mint ő és… bazd meg ne röhögj!!!! – Szóltam rá mérgesen.

- Úr Isten Lili nekem nem kell bizonygatnod semmit.

- Nem bizonygatás. Kérlek, menj már innen! – Néztem rá. – Zlatan megcsaltál és fáj még mindig. Nem tudok benned megbízni, és ha most le is feküdnénk, azzal sem lennénk előrébb, mert az a tüske mindig bennem maradna és az a kép is, ami akkor tárult elém mikor benyitottam az ajtón.

- Soha többé nem tennék ilyet, mert, ahogy elhagytál teljesen magamba zuhantam Lili. Megéltem azt milyen nélküled és nem kell többé. Nem akarok, nélküled lenni. Mondd, meddig kell, még szenvedjek??? Teperek, mint valami idióta és… azt hiszed, csak azért vagyok itt, hogy a farkamra húzzalak, és itt hagyjalak? Nem ez a szándékom, hanem egy hosszú kapcsolat veled. – Nézett rám és mogyoró szemei túlságosan őszinték voltak, de nem törhettem meg, hiszen a felét se élte át, amit én éreztem.

- Nem lehet. Én nem csalom meg azt, akivel együtt járok.

- Akkor ennyi? – Állt fel. – Tényleg vége?

- Igen. Most pedig menj el, és felejtsük el egymást. Ha esetleg mégis találkoznánk, valamikor akkor nyilván beszélgethetünk elvégre felnőtt emberek vagyunk, de ne keress vagy ilyesmi.

- Jó, megpróbálom. Légy boldog az olaszoddal. Jó éjt. – Nézett rám mérhetetlenül szomorú pillantással majd kilépett az ajtón. A könnyeim közben csendben hullottak a szememből és mikor Heléna beszólt, hogy tiszta a levegő az ágyra vetettem magam és nagy zokogásba törtem ki.

- Lili annyira szar így látni mindkettőtöket. – Bújt be mellém az ágyba majd mind egy védelmező nagytestvér átölelt és hagyta hagy sírjak a karjai között. – Ő is szenved.

- Jó döntést hoztam. . Bizonygattam de inkább csak magamnak mint barátnőmnek.

- Mi van, ha mégse? – Kérdezte Heléna és egy zsebkendőt nyújtott felém.

- Nem csalom meg Gianlucát. Erős voltam és kiálltam a kapcsolatomért Heléna.

- Tényleg nem érdemelne még egy esélyt?

- Nem.

- Lili Manuel is megcsalt, és megbocsájtottam neki mindent most pedig boldogok vagyunk. Zlatan imád téged és te nem láttad mennyi fájdalom volt a tekintetébe, amikor kilépett tőled. Lehet, azt gondolod, hazabeszélek, mert mégiscsak a tesóm, de gondold át.

- Még nem. – Makacskodtam.

- Te tudod, de tényleg gondold át jól a dolgokat, mert hiába vagy hűséges testileg, ha gondolatban már százszor megcsaltad. Jó éjt. – Szólt és csendben becsukta maga mögött az ajtót. A könnyeim némán hulltak a párnára majd csendben belealudtam a sírásba.

Zlatan:

Kiléptem a szállodából, és beültem a taxiba. Alapjáraton tökös gyereknek tartom magam, de most eltört bennem valamit és a torkomat a sírás fojtogatta. Vajon mit kellett volna tennem, hogy elérjem azt, amit akartam? Talán erősebben kellett volna akarnom őt, és még a szobába is megcsókolhattam volna. Biztos voltam benne, hogy nem tudott volna ellenállni nekem úgy, mint ahogyan az estélyen. Még mindig éreztem bódító illatát és magam előtt láttam gyönyörű alakját abban a ruhába, amit a húgom adott neki kölcsön. Tökéletesen állt rajta. A felső kiemelte a melleit és a szoknya is sokat megmutatott a lábaiból. Vajon tényleg boldog az olasz pasi mellett? Nem tudtam sokat erről a gyerekről, csak, hogy az Ac. Milanba focizik, és hogy Gianluca Lapadulának hívják. Legalább jó csapatot választott, és ha már a 9-es mezt viseli, akkor tényleg tudhat valamit. A szavai még mindig keményen hatottak rám és az a mondata, amit a megcsalásról mondott a szívemig ért. Nem lépne félre és nem csak azért, mert szereti az a fiút, hanem mer tudja milyen érzés mikor megcsalnak valakit. Hogy lehetettem ennyire aljas? Lili annyira törékeny, kedves és gyönyörű. Nem is fogja fel mennyire jó nő, mert mindig máshoz hasonlítgatja magát. Mégis hogy kéne visszaszereznem? Mit tegyek, hogy elvarázsoljam annyira, hogy szakítson az olasszal és visszajöjjön hozzám? Talán a fotózás. – Suhant át a gondolatomon. – Igen, ez az, hiszen most lesz esedékes az A-Z új ruha kollekciójának a bemutatása a karácsonyi hajrá előtt. Felkérem, hogy készítse ő a kampány fotóimat, és ha látja mennyire normális vagyok talán újra elérem, hogy előjöjjön belőle az a lány aki rajongásig szerelmes volt belém. Kiszálltam a taxiból és tudtam ez lesz a megoldás. Holnap fel is hívom a főnökét és pontosítok vele egy időpontot.

3/13 ⚽️ Gálaest ⚽️

A fejem teli volt mindenféle gondolattal és csak úgy zsongott. Fogalmam sincs mit kéne tennem, de igaza van Paolonak. Ez egy munkahely és nekem ez a melóm, és mikor Stephannal voltunk fasírtba anno akkor is a munkámnak köszönhetően kerültünk újra közelebb egymáshoz. Persze itt másról volt szó, és meg sem fordult a fejembe az, hogy esetleg jóba lennék ezután Zlatannal. Csak hálát adhattam, hogy bár az új csapatába is elég hamar vezéregyéniség lett a csapatkapitányi karszalagot még mindig Rooney viseli. Gianlucának vasárnap volt meccse, így ma az edzőterembe tartózkodott én pedig kedvemre jártam a várost. Tudtam, hogy Helénáék is hazajöttek így feltárcsáztam.

- Szia, otthon vagy?

- Persze, gyere el, valami gond van? – Kérdezte és annyit mondtam, ez nem telefon téma majd leraktam, és elindultam a házuk felé. Mikor barátnőm meglátta ideges fejem egyből tudta valami nem oké.

- Na, mi az? Mit akart a főnököd? – Érdeklődött és én leültem a kanapéra. Fejemet a kezembe temettem és nem is tudtam, hogy kéne kezdeni, de vettem egy nagy levegőt és belekezdtem.

- Paolo azt akarja, hogy menjek el egy jótékonysági estre Manchesterbe ahol az United is ott lesz. Az összes játékos érted??? Fotózgassak meg ilyenek, és én nem tudom, mennyire vagyok erre felkészülve.

- A munkára vagy a tesómra? – Tette fel, de ő is tudta a válaszomat. – Hozok egy teát jó. Nyugodj meg, mindent megbeszélünk.

- Oké, - Bólintottam, majd míg barátnőm a teát készítette a telefonomon Gianlucával közös képeinket nézegettem. Olyan jóképű férfi volt és annyira jól csókolt, de mégsem Ő volt az.

- Tessék. – Nyújtotta nekem a bögrét és én jólesően kortyoltam a finom italból. – Most pedig mondd el az elejéről a dolgokat. – Ült le mellém.

- Oké, szóval lesz egy ilyen UNICEF-es rendezvény, amin a Manchester Unitedes focisták is részt vesznek, és a főnököm azt szeretné, ha elmennék és fotózgatnék, esetleg a kapitánnyal beszélgetnék, vagy akivel tudok. Ez az újságnak is egy jó profit, bár az ebből bejövő összeget a beteg gyerekeknek fogjuk felajánlani. Én nekem ez nem fog menni egyedül Heléna.

- Lili profi vagy, és ebből sosem volt gondod. A magánéleted ne akadályozza meg a karrieredet.

- Mit tegyek?

- Mindenképpen menj el! Nézd, ha gondolod, elmegyek veled. – Ajánlotta fel.

- Komolyan mondod? – Csillant fel szemem.

- Persze csak Manchesterbe, mert a gálára nyilván meghívóval lehet majd bejutni, de a szállodába és az előtte lévő órákba veled tudok lenni és erősíthetnélek téged. Na és legalább Zlatannal is találkoznék, mert majdnem két hónapja nem láttam.

- Oké, de ne akkor mikor én is veled leszek.

- Persze, hogy nem. – Nyugtatott meg. – Lili nézd megértem, hogy félsz, de lehet, hogy nem is fogod látni és..

- Jaj, Heléna ezt te sem gondolod komolyan. – Forgattam meg a szemem.  – Ott lesz az egész idióta bagázs. Borzalmasan utálom őket és ezt Paolo is tudja, de mégis rám osztotta ezt a feladatot.

- Nyilván azért, mert te vagy legjobb. Lili nyugodj meg és próbálj hideg fejjel gondolkozni, elvégre felnőtt nő vagy. Nem teheted tönkre a karriered ilyen miatt.

- Nincs is karrierem.

- Ez nem igaz, hiszen már ismernek, és tudják mennyire profi vagy.

- Ja meg, hogy mennyi focistával feküdtem össze. Mint egy rossz ribanc….

- Lili!!

- Ez az igazság. Kurvára semmit nem tudnak rólam, vagy Zlatannal való kapcsolatomról és össze-vissza irkálnak, de az egyiknek sem jutott eszébe, hogy esetleg megkérdeznének engem. Sosem dolgoznék olyan lapnak, ahol nem teljes mértékben az igazság van leírva. Soha egyik sem említi meg, nekem mennyire fáj és mennyire kiakasztott!! – Mondtam szinte kiabálva.

- Igen, tudom, de most menj Gianlucahoz jó, én pedig megbeszélem Manuellel ezt a hétfői napot.

- Várj, te repülhetsz terhesen? – Fordultam vissza az ajtóból.

- Elvileg igen. – Mosolygott rám és átölelt. Örültem, hogy barátnőm végig ott lesz mellettem a szállodába. Szombaton jó sokáig ágyba voltunk Gianlucával és csak egymással foglalkoztunk, bár az én gondolataim csak a hétfői nap körül forogtak és akárhányszor rágondoltam a gyomrom apró gombóccá zsugorodott és egyenesen a hányinger kerülgetett. Hogy fogom én ezt kibírni hétfőig?

- Szerelmem valami gond van? – Simította ki a hajam az arcomból.

- Nem ugyan, miét gondolod?

- Csak annyira látom, hogy nem itt jársz, és olyan gondterheltnek tűnsz. Mi volt a szerkesztőségbe? Megkaptad a következő melót?

- Igen, meg. – Ültem fel, de megfogta a kezem és visszahúzott magához.

- Nem menekülsz!! – Mosolygott rám édesen. – Szóval mi volt a főnököddel?

- Csak egy gála estre kell mennem hétfőn.

- Az jó, akkor oda valami szexi ruha kell, bár te mindenbe jól nézel ki.

- Basszus tényleg igazad van, még ruhám sincs. – Ültem fel és belém hasított a felismerés, hogy bár igaz, hogy nem én leszek a középpontba, de azért mégsem mehetek oda egy szakadt rongyba.

- Lili mégis miért vagy ettől így kiakadva? Elég sok ruhád van és…

- Gianluca ezt te nem érted ez… egy jótékonysági est. – Vettem egy mély levegőt és Helénát tárcsáztam, ám ő nem vette fel. Na és ha az a szemét meglát, legalább felfogja mit veszített.

- Szívem melyik városba lesz ez? – Érdeklődött és tudtam nem fogok neki hazudni, hiszen joga van tudni.

- Manchesterbe.

- Úgy tudtam te csak belföldön dolgozol.

- Igen, de aki csinálta ezeket a dolgokat felmondott, vagy kirúgták, nem tudom pontosan így én kaptam meg ezt a megbízást.

- Szóval Manchester. – Monda és mélyen a szemembe nézett. – Kérlek, mesélj nekem erről a rendezvényről.

- Én sem tudok róla sok mindent. – Tártam szét a karom. – Csak annyit, hogy UNICEF-es és… a beteg gyerekeknek lesz pénz gyűjtés. A résztvevők felajánlanak pár személyes tárgyat, amire lehet licitálni, de nézd, nem tudom a részleteket és nem is érdekel.

- Kik lesznek még ott Lili?

- Honnan tudjam? – Mérgelődtem és egyre kényelmetlenebbül ért a kérdés áradata.

- Focisták is?

- Valószínű.

-A City vagy az United?

- Mi? – Értetlenkedtem.

- Azt mondtad Manchesterbe lesz, és ott két csapat van akár csak nálunk Milánóba. Szóval a City vagy az United játékosai lesznek ott?

- Az utóbbi. – Mondtam, mert már nem bírtam tovább. Luca nem szólt semmit csak maga elé hümmögött majd pár perc múlva felállt és a konyhába indult.

- Most mi van? – Mentem utána.

- Hogy mi van? Szerinted mi van? – Nézett rám mérgesen.

- Azt szeretném tudni. Talán haragszol? – Tettem fel félve a kérdést.

- Nem, csak dühít, hogy ezt kell tenned, és nincs más erre a feladatra… meg… kicsit félek is. Igen, félek is, hogy akár újra összefuthatsz vele és picit féltékeny vagyok.

- Gianluca ez csak egy munka. – Mentem közel hozzá. – Nyugi nem lesz baj. – Mosolyogtam rá és szenvedélyesen megcsókoltam, és éreztem, hogy teste azonnal reagált rám. Belemosolyogtam a csókba és felültem a pultra. Lábamat a csípője köré kulcsoltam és élveztem, ahogy Luca forró csókokkal borítja be a nyakam.

- Istenem Lili, de szeretlek. – Suttogta és lentebb csúsztatta a hálóingem pántját majd kényeztetni kezdte a melleimet. Megszabadított fehér neműmtől és ő is ledobta az alsóját. Tekintete szinte tüzelt, ahogy belém hatolt.

- Gyönyörű vagy. – Lihegte én pedig szorosan szorítottam a pult szélét. Egyszerűen fantasztikus volt, amit művelt velem ez a férfi. Intenzív és vad. Az orgazmus szinte felrobbantotta a testem és mikor mindketten átéltük a gyönyört még mindig remegtem.

- Ez… ez csodálatos volt. – Suttogtam majd leszálltam a pultról és a fürdő felé indultam ahova ő is követett.

-  Ráadást? – Csókolt meg újra és elejtett egy kaján mosolyt, majd megengedte a vizet a kádba.

- Én csak egy gyors tusolásra gondoltam. – Sandítottam a kabin felé.

- Ráérünk. Holnap valószínű nem leszek a kezdőbe, csak a padon. – Nézett rám szomorúan.

- De miért?

- Fogalmam sincs, de nem baj, legalább nem fáradok el.

- Édesem. – Mentem közelebb hozzá. Tudtam, hogy rosszul esik neki, hiszen Stephan is szomorú, ha nincs pályán. – Nekem akkor is te vagy a legjobb játékos.

- Köszönöm szerelmem, akkor egy fürdőzés? – Kérdezte mire felnevettem és igent mondtam neki. Fogalmam sincs mennyi ideig ültünk a kádba, mert mikor kicsit kihűlt a víz újra engedtük.

- Csak nem éhes vagy? – Mosolyodott el mikor meghallotta mekkorát kordult a gyomrom.

- Egy picit, de most annyira jó veled lenni.

- Boldog vagy velem Lili? – Érdeklődött komolyan.

- Igen, az vagyok- Boldog és szerencsésnek érzem magam, hogy mellettem állsz. Fontos vagy nekem.

- Kicsim, szeretlek. – Szólt majd egy csók után kiszálltunk a kádból és felöltöztünk. Mivel már bőven dél felé járt így elmentünk ebédelni. A délutánt is egymás társaságába töltöttük és teljesen elfelejtkeztem a hétfőről. Este tettünk egy nagy sétát a városba majd Gianluca újra leült a zongorához én pedig élvezettel hallgattam. Reggel finom kávé illatra keltem és mikor kinyitottam a szemem Gianluca ült az ágyam szélén kezébe egy nagy gőzölgő kávéval.

- Jó reggelt szerelmem.

- Neked is. – Ültem fel, majd elvettem a bögrét. – Mikor keltél fel?

- Szerintem olyan negyed órája, nemsokára indulnom kell. Háromkor kezdődik a mérkőzés és nekem már időben kint kell lennem.

- Elmehetek veled? – Kérdeztem és egy gyors öltözésbe fogtam.

- Persze, rendben van. Akkor összepakolom a táskámat, ha éhes vagy van némi kaja a hűtőbe.

- Oké köszönöm. – Néztem rá ezután egy gyors készülődés után a stadion felé indultunk. Elfoglaltam a helyem és végig néztem a stadionon. Ez volt a kedvenc helyem az egész világon. Eszembe jutottak azok a fantasztikus meccsek, amikor még Stephan és Zlatan is a Milán játékos volt. Már majdnem elkezdődött a mérkőzés mikor megcsörrent a telefonom és szerelmem nevét olvastam.

- Luca mondd.

- Tudom butaság, de letudnál jönni az öltözőkhöz? Ha gond van, csak hivatkozz rám.

- Már ott is vagyok. – Pattantam fel és lerohantam hozzájuk. Luca az ajtóba állt és édesen mosolygott mikor meglátott, és mivel nem volt kezdő mez helyett szabadidő volt rajta.

- Csak nem hogy hiányoztam?

- De igen, viszont láttam, hogy még nincs mezed és… elfogadod az enyémet? – Nézett rám, és felém nyújtott egy kilences számút.

- Ez az enyém? – Lepődtem meg. Volt pár Milános mezem, de azokon más játékosok nevei voltak.

- Igen, persze ha elfogadod, ma nem hiszem, hogy felhúznám.

- Igen, köszönöm. – Öleltem át és azonnal magamra kaptam. – Na milyen? – Pördültem meg előtte.

- Ha csak ez lenne rajtad az volna a legjobb. – Suttogta a fülembe szenvedélyes hangon.

- Luca, hűtsd le magad mindjárt meccsed lesz. – Húzódtam el.

- Oké megígérem csak a kint lévő eseményekre koncentrálok. – Emelte fel megadóan a kezét.

- Helyes. Én pedig visszamegyek a helyemre. – Indultam el, de megfogta a kezem és visszahúzott majd addig csókolt még a többek ki nem jöttek és indulniuk kellett. Sajnos nem lépett pályára, ami kicsit rosszul esett, de annyira jóérzés volt a mezét viselni. Igazán büszke voltam magamra. A játék a negyven kilencedik pertől el volt döntve, hiszen Bonaventura rúgott egy gólt. Bár annyira nem féltettem a fiúkat, hiszen a Pescara ellen nem is volt nagy kihívás nyerni.

- Jó volt? – Nézett rám szerelmem mikor már úton voltunk hazafelé.

- Igen, nagyon jó. Már rég voltam Milán meccsen. – Osztottam meg vele.

- Holnap hánykor indul a géped? – Kérdezte és ezzel újra eszembe jutotta a kőkemény valóságot.

- Kilenc körül, és nem is lesz sok időm, mert a volt munkatársammal beszéltem meg egy találkozót.

- Ki az? Ismerem?

- Nem, Márkónak hívják, és sokáig a mi újságunknál dolgozott, ám kapott egy remek ajánlatot és elköltözött Angliába. Ő is ott lesz este és mellette fogok ülni.

- Akkor jó, legalább nem leszel egyedül. – Fogta meg a kezem. 

- Ó szívem elvinnél Helénához? Van egy ruhája, amit szeretne odaadni nekem.

- Persze. Bár azt hittem vettél újat.

- Az utóbbi időbe eléggé sokat költekeztem és most kicsit megcsappant a számlám, de barátnőm kisegített. Amúgy ő is jön velem.

- Terhesen repül? – Húzta fel a szemöldökét.

- Igen, azt mondta nem lesz baj. Remélem igaza lesz. – Mondtam aggodalmas hangon.

- Heléna is megy az estélyre? Mint micsoda?

- Ő csak a szállodába jön velem, mert a testvérével szeretne találkozni. – Mondtam ki hadarva, és örültem, hogy Luca nem szól semmit. Megálltunk Helénáék háza előtt majd miután felmentünk a fiúk leültek a tévé elé beszélgetni mi pedig beindultunk a hálóba.

- Ezt a ruhát gondoltam neked. – Húzott elő egy fekete enyhén kivágott koktél ruhát, aminek ezüst szálak futottak végig a szoknya részénél. – Nem túl kihívó, nem túl figyelemfelkeltő, de elegáns.

- Gondolod, hogy rám megy? – Fogtam magam elé. – Te mindig is vékonyabb voltál, mint én.

- Tuti jó lesz, de ha bizonytalan vagy próbáld fel. – Ajánlotta, én pedig úgy tettem, ahogy mondta és meglepetésemre egész jól állt. Mosolyogva pördültem meg a tükör előtt, és úgy gondoltam megmutatom szerelmemnek is.

- Szerinted milyen leszek? – Indultam ki a fiúkhoz és örömmel láttam, hogy Gianlucának majdnem kiesik a szeme.

- Csinos leszel nagyon. – Ölelt magához.

- Hú baz ha Zlatan meglát, alig bír majd a gatyájába maradni. – Szólt közbe Manuel.

- Manu fogd már be! – Tolta le Heléna és szeme szinte villámokat szórt. Nyilván Manuel is érezte, hogy kicsit messzire ment, és szemlesütve így szólt

- Bocsi, csak kicsúszott.

- Nem gáz, hiszen igazad van, Lili egyszerűen csodálatos lesz. – Nézett rám szerelmem, de azért látszott rajta, hogy rosszul estek neki a hallott szavak.

- Köszönöm, akkor én most visszaöltözöm.

- Ne haragudj Manuel miatt. – Jött utánam Heléna. – Komolyan néha olyan, mint egy nagy gyerek.

- Semmi baj, véletlen volt, és tudod, remélem is, hogy így lesz, mert ha már nem tudott megbecsülni legalább látja, hogy mit veszített.

- Lili kérlek, ne mondd ezt.

- Ez az igazság, mert én minden faszsága után megbocsájtottam és mellette álltam, ő meg nem értékelte, pedig igenis értékes nő vagyok, és lehet nem egy 10/10-es, de…

- Lili fejezd be!!! – Fogta meg a kezem. -  Nem kell bizonygatnod nekem semmit. Vidd el a ruhát és holnap reggel találkozunk a reptéren.

- Köszönöm. – Öleltem át majd elindultunk haza. Az idegességtől alig bírtam aludni, és ehhez még az is hozzá játszott, hogy miután hazaértünk Luca nagyon furcsa volt és alig akart kiengedni a karjai közül. Éreztem, hogy nagyon féltékeny, ami valamilyen szinten jól esett, de kicsit megijesztett. Reggel már időben fent voltam és szerelmem vitt ki a repülőtérre ahol Heléna már várt minket.

- Mindjárt indulunk. – Szólt, ahogy meglátott minket.

- Akkor, szia. Vigyázz magadra és nemsokára találkozunk.

- Miért nem Milánóba repülsz vissza a munka után?

- Azért, mert Rómába vannak a dolgaim. Kérlek, ne legyél szomorú jó? Nem kell annyira komolyan venni ezt a munkát. Én sem veszem, csak elmegyek, kattintgatok párat és ennyi. Már végeztem is.

- Ha csak ennyi lenne, nem aggódnék, de te is tudod, mitől félek. – Suttogta a fülembe.

- Lili mennünk kell. – Unszolt Heléna.

- Szeretlek Lili. – Nézett mélyen a szemembe, de én még mindig nem tudtam kimondani azt a bizonyos szót így csak egy csókkal búcsúztam tőle. Azon, hogy borús volt az idő mikor megállt a gépünk már meg sem lepődtem, de legalább egyezett a kedvemmel is. Életembe most először utáltam a munkámat és most először szerettem volna valami egészen mással foglalkozni. Igazán féltem ettől az estétől. Lepakoltunk a szállodába, majd elmentem egy találkozóra Márkóval, Heléna pedig lebeszélt a testvérével, hogy hova jöjjön.

- Lili! – Hallottam Márkó hangját a hátam mögül, ahogy a megbeszélt kávézó felé indultam.

- Hello. – Köszöntem rá és adtam két puszit neki.

- Talán késtem? – Nézett az órájára.

- Nem, én jöttem túl korán, mert már nem bírtam a fenekemen maradni. – Füllentettem bár az igazság az volt, hogy a lehető leghamarabb leakartam lépni, hogy még véletlenül se fussak össze Zlatannal. Beültünk a kávézóba és az esti munkáról, Paolóról és minden egyébről beszélgettünk. Kaptam egy kártyát is, ami ha úgy tetszik a belépőm volt a buliba és miután lebeszéltük, hogy hatra értem jönnek elbúcsúztunk egymástól.

- Tiszta a levegő? – Hívtam fel barátnőmet mire ő csak belenevetett a készülékbe.

- Hihetetlen vagy ugye tudod?

- Ne már Heléna ott van vagy nincs?

- Nincs, jöhetsz. – Mondta majd egy megkönnyebbült sóhaj után a szálloda felé vettem az irányt. Egész délután izgatott voltam. Barátnőm megcsinálta a hajam és segített a sminkembe is, aminek örültem, mert mégiscsak jobb volt benne, mint én. Felvettem a ruhámat és vártam mikor csörög rám Márkó, ami fél hat körül meg is történt.

- Akkor én megyek, nem baj, hogy egyedül leszel? – Néztem rá a szőke hajú lányra.

- Ugyan már, felhozatok egy nagy adag vanília fagyit, berakom a Grace Klinikát és elleszek.

- Oké, próbálok sietni, bár még sosem voltam ilyenen, de remélem azért nem hajnalig tart.

- Addig vagy ameddig szeretnéd, és Lili. – Szólt még utánam. – Tudom, hogy nem akarod látni, de ha esetleg mégis akkor legyél vele kedves. Kérlek!

- Nem ígérek semmit. Szia. – Mondtam, majd beültem a taxiba Márkó mellé. Rosszul esett, hogy újra ellenem beszél a legjobb barátnőm és úgy voltam vele, hogy nem foglalkozok senkivel. Nyilván nem tudja, mennyire szarul vagyok még mindig, és hiába mosolygok legtöbbször, mint egy vadalma azért igenis megtörtek a dolgok. Már eléggé nagy tömeg gyűlt össze én pedig Márkóval léptem be az eseményre kijelölt hotelba. Márkó természetesen tudta miért vagyok annyira ideges és örültem, hogy nem néz hülyének és támogat.

- Már jönnek is. – Szólt és ekkor megláttam, hogy sorra jönnek a játékosok majdnem beleszédültem az idegességbe. Volt, aki a barátnőjével és volt, aki egyedül érkezett az eseményre, Mindannyian megálltak a transzparens előtt és belemosolyogtak a kamerákba. Én is fotózni kezdtem őket és végig azon törtem a fejem mikor csináljam meg Rooneyval az interjút, vagy ha nem sikerül kihez menjek oda, mikor Zlatan jelent meg a terembe. Tökéletes öltönybe és azzal a pimaszul édes mosollyal az arcán. Istenem hogy lehet valaki ennyire elegáns?

- Jól vagy? – Nézett rám Márkó mikor meghallotta nagy sóhajomat.

- Igen, persze. – Nyugtattam meg. Zlatan egyedül érkezett és nekem átfutott az agyamon, hogy ha nem szakítottunk volna, lehet, én állok az oldalán. Igyekeztem elbújni a tömegbe és örültem, hogy a sajtósoknak kijelölt asztal eléggé messze volt a játékosoktól. Sok Manchesteri legenda és régebbi játékos is részt vett az eseményen. Mikor már mindenki elfoglalta a helyét az alapítvány vezetője mondott egy megnyitó beszédet, majd egy kis filmet játszottak le, amelyben beteg gyerekeket mutattak és néhány játékos is beszélt a kisfilmen arról, mennyire fontos nekik, hogy támogassuk az ilyen gyerekek álmait is. Nagyon megható volt és különleges az egész. Mourinho is a színpadra lépett és egy pár perces beszéd után lecsatolta az óráját jelezve, hogy ez szeretné felajánlani. De az órán kívül voltak más felajánlások is, mint például, volt focisták sport cipője, vagy Christiano Ronaldo egyik meze, amit akkor viselt, amikor megnyerték a P.L.-t. Az elegáns vacsora után volt egy kis szünet, amit én arra használtam fel, hogy egy kicsit dolgozgassak, és hálát adtam az égnek, hogy Rooney egyedül volt és viszonylag egész jót beszéltem vele. A fő téma az alapítvány volt, de a csapat is szóba került. Rooney után Blind és Marcos Rojo is kedvesen fogadta a kérdéseimet, aminek nagyon örültem. Igazán szimpatikus fiúk voltak. Visszaültem az asztalunkhoz és ekkor elkezdődött a licitálás a különböző tárgyakra. Csak kapkodtam a fejem a hatalmas összegektől, de tudtam ezek mind jó helyre kerülnek.

- Kiszaladok a mosdóba. – Suttogtam Márkónak majd felálltam és csendben kiosontam az ajtón. Eddig egész simán ment minden és korholtam magam, amiért ennyire féltem ettől az estétől. Kézmosás után éppen a kéztörlővel babráltam mikor leesett az ujjamról a Gianlucatól kapott gyűrű. Felvettem és csak úgy a gyűrűs ujjamra húztam. Nem is állt annyira rosszul, sőt. Egy mosolyra húztam a számat majd miután felfrissítettem a sminkem kiléptem a mosdó ajtaján, ám amikor a folyosóra értem a vér is megfagyott bennem. Zlatan is éppen akkor lépett ki a férfi mellékhelyiségből. 

3/12 ⚽️ Egy kis foci, egy kis szülinap ⚽️

Gianluca másnap visszarepült és nem is tudtam mikor fogok vele legközelebb találkozni. Annyit mondtam, hogy szeretném, ha Stephan születésnapjára rendezett vacsorára eljönne. Az elmúlt évekkel ellentétbe nem terveztem nagy bulit, de azért mégiscsak szerettem volna megemlékezni erről a különleges napról, hiszen Stephan a legjobb barátom és hatalmas hálával tartoztam neki. Ha ő nem lenne sosem ismertem volna meg ezeket a remek embereket, akiket a barátaimnak hívok és mellette sokkal könnyebben tudok a munkámra koncentrálni, hiszen ha valamit nem tudok egy-egy ismertebb sportolóról ő az én élő Wikipédiám. Már korán reggel talpon voltam és mivel én voltam a soros nekiálltam a reggeli készítésének. Megfőztem a kávét és beraktam pár pirítóst, és hogy húgomnak is kedvezzek gofri sütésre adtam a fejem.

- Azt hittem szabadnapot kértél! – Hallottam Stephan mérges hangját majd egy nagy ajtó csapkodás és újra csönd. Úgy gondoltam nem foglalkozok velük, és inkább a reggelire koncentráltam, ám egy pár perc múlva Kitti is kijött és követte Stephant a fürdőbe, beszélgetésükből semmit nem hallottam. Szépen kiraktam a tányérokat, poharakat és még cuki szalvétával is díszítettem az asztalt. Egész megvoltam magammal elégedve, viszont tudtam, hogy tesóm csak melegen szereti a gofrit így jobbnak láttam, ha szólok nekik. Már éppen az ajtó felé indultam és Kittit láttam magam előtt.

- Kész a reggeli. – Mosolyogtam rá.

- Nem vagyok éhes. – Mordult rám.

- De még gofrit is csináltam.  – Mentem utána mire Stephan is kijött, ám ő rögtön a konyha felé vette az irányt. – Kitti mi a baj? Gyere enni.

- Mondtam már, hogy nem vagyok éhes!! Csak mérges vagyok.

- Mi történt? – Ültem le az ágyára miközben öltözködött.

- Stephan nem érti meg, hogy ígéretemmel ellentétbe nem tudok ma elmenni a hülye meccsére.

- Hülye meccsére Kitti?? – Háborodtam fel. – Ez nagyon sokat jelent neki…

- Úgysincs a keretbe.

- Mégis hogy lehetsz ilyen. Nem leszólni kell, hanem támogatni, és segíteni. Ő igenis remek focista te pedig a barátnője vagy, akinek kötelessége, hogy kiálljon mellette még akkor is, ha rosszul játszik.

- Ugyan már Lili te könnyen beszélsz, mert te hozzá voltál szokva, hogy ha elmész egy mérkőzésre, akkor ott a pasid biztos gólt rúg.

- Jó ezt most inkább nem hallottam. - Éreztem, hogy Kitti nem Gianlucára gondol. – Szégyellhetnéd magad!!! Ez egy Európa Liga meccs, de persze te azt sem tudod, miről van szó, hiszen még annyira sem tartod a barátodat, hogy érdeklődj a dolgairól. – Néztem mérgesen a szemébe, és mielőtt húgom mondott volna valamit kiléptem az ajtón majd a konyhába igyekeztem ahol Stephan vagy három pirítóst pakolt a tányérjára.

- Köszi, a reggelit. Egy tündér vagy. – Nézett fel rám teli szájjal.

- Mikor kezdődik a meccs? – Huppantam le én is a székbe és vastag Nutella réteget kentem a gofrimra. Ha már a tesóm nem eszik belőle, ne vesszen kárba.

- Kilenc után öt perccel, de én már kint leszek bőven előtte.

- Jó akkor készítsek valamit neked?

- Nem kell semmi, mert Radja haverommal ebédelek és valószínű egész nap az edző terembe leszek. A mérkőzés után majd összefutunk.

- Ideges vagy? – Néztem rá, de ő csak kerülte a szemkontaktust. – Stephan???

- Nem, csak jó lenne kezdeni, meg esetleg végig játszani a meccset.

- Én is szeretném, hidd el. Kérsz még kávét?

- Nem, köszi, de már megyek is, mert nyolctól csapatösszevonás a komplexumba. – Állt fel és rám emelte csodálatos szemeit. – Akkor egyedül jössz?

- Nézd én…

- Nem baj, csak… jó lett volna, hiszen megígérte és...

- Stephan még simán meggondolhatja magát. – Vigasztaltam.

- Nem fogja, mert a bár fontosabb neki, meg lehet hogy az a svéd pasi is. – Hajtotta le a fejét szomorúan.  – Úgy látszik, ti ilyen egyformán vagytok bekötve a férfiak terén.

- Mi van? Milyen svéd pasiról beszélsz?

- Arról az Albinról. – Vágta rá. – Múlt héten visszajött és Kitti azóta teljesen más és rengeteget dolgozik.

- Nézd, Kitti csak téged szeret, és most menj be és beszéljétek meg jó? – Unszoltam. – Majd én összepakolok.

- Oké, köszi, Lili. – Ölelt meg és próbálkoztam elvonatkoztatni magam a gondolattól, hogy még mindig nem kérdeztem rá a múltkori kijelentésére. Gyorsan összepakoltam és bevonultam a szobába. Felhívtam Gianlucát és már majdnem fél órája beszéltünk telefonon, de nem volt elég.  Egy kicsit hiányzott, pedig tegnap ment el. Észre sem vettem, hogy Kitti toppan be a szobába, nagykabátba, kezében táskával.

- Édes tudod tartani? – Kérdeztem.

- Lili mennem kell, majd még beszélünk. Jó drukkolást estére. Szeretlek.

- Vigyázz magadra Luca. – Köszöntem el majd bontottam a vonalat és testvérem felé néztem.

- Mondd.

- Stephan már elment én pedig majd jövök valamikor. Neked mi a napi programod?

- Egyelőre nincs semmi, csak még Manuellel is beszélnem kell a csütörtöki buli miatt. Azért remélem, az nap nem akarsz dolgozni. - Vettettem felé epésen.

- Nem, akkor nem dolgozok. – Vágta rá.

- Beszéltetek? – Érdeklődtem, mire Kitti a szemét forgatta és szó nélkül az ajtó irányába ment, de én megfogtam a kezét és magam felé fordítottam.

- Nem is mondtad, hogy újra itt van Albin.

- Mit kéne mondani róla? Ő a főnököm akkor jön, amikor akar. Nyilván odateszem magam, ha itt van.

- Vagy úgy… és hova teszed magad talán az ágyába?

- Hülye vagy? Sosem csalnám meg Stephant.

- Akkor legyél vele!!! Kérlek Kitti!!! – Könyörögtem.

- Nézd, Lili nem ígérek semmit, de megpróbálom. Nem is tudod, mennyire szeretnék, de Albinnak nem tetszik az, ahogyan vezetem a helyet és annyi baromságot kell még pluszba csinálni és én dolgozok a papír munkával is. Egy ekkora hely rengeteg papírozással is jár. Itt nem csak arról van szó, hogy kiszolgálom a szomjas vendégeket. Zárás után az irodába ülök, és majd kinézem, a szemem mikor az elszámolásokat olvasom, vagy ilyenek.

- Miért nem veszel fel valakit?

- Szerinted nem gondoltam rá? Albin nem engedi, mert szerinte nagyon sok a kiadás és még az a négy alkalmazott is sok, ami van. Ne haragudj, de megyek. – Ölelt meg és kilépett az ajtón. Úgy gondoltam ideje felhívnom Manuelt és egyeztetni vele a szülinapi terveimet. Örültem, hogy pár csörgés után felvette ám nem Manu szólt bele, hanem Heléna.

- Szia, mondd Lili. – Hallottam hangját. A vacsora óta nem beszéltünk és még eléggé nehezteltem rá.

- Hello. Manuel nincs ott? – Érdeklődtem.

- Kiugrott valamerre, de mondd, mit szeretnél? Hátha áttudom adni neki.

- Csak Stephan szülinapjáról akarok beszélni.

- Ó igen, akkor Csütörtökön lesz?

- Igen, mert máskor fociznak a fiúk, meg ekkor van a napja is. Úgy gondoltam, hogy este hat körül elmehetnénk vacsorázni, majd ha Stephan akar bulizni is, de én csak egy nyugodtabb ünneplésre gondoltam.

- Jó, az jó lenne. Nem igazán szeretnék ilyen nagy pocakkal sok ember közé menni.

- Oké akkor megmondanád Manuelnek, hogy mindenképpen legyetek itt bőven hat előtt?

- Igen, mindenképpen.

- Köszönöm. – Mondtam és majdnem leraktam a telefont mikor Heléna megszólalt

- Lili ne haragudj rám. Nem akarok veled rosszba lenni, csak…

- Aljas húzás volt tőled az a múltkori.

- Igen igazad van, de Zlatan még mindig szenved miattad. – Hallottam szomorú hangját. Kérlek, bocsáss meg neki.

- Heléna, ezt nem lehet megbocsájtani. – Szóltam szigorúan.

- Azért lehetne, hogy mi barátnők maradnánk?

- Igen. – Sóhajtottam fel. – Persze, hiszen hiányzol nekem és talán pont ezért is esett ez ennyire rosszul, mert te tudtad, hogy nem akarom látni. Ismersz engem Heléna!

- Sajnálom. Soha többé ne fogok ilyet tenni. – Sírta el magát. – Bocsi, csak a terhesség miatti hormonok miatt túl érzékeny vagyok.

- Semmi baj. – Nyugtattam meg és elmeséltem neki Gianlucával való kapcsolatomat. Örültem, hogy újra beszélhetek Helénával. Délután megejtettem a nagybevásárlást majd az időpont közeledtével elindultam a stadion felé. Az utcán már hatalmas volt a hangulat. Mindenhol Róma és Wien drukkerekbe botlottam, akik vidáman énekeltek, beszélgettek. Elfoglaltam a helyem és egyre jobban előjött belőlem a drukker énem. Persze még mindig az Ac. Milan volt a kedvenc csapatom, de mikor barátom a pályán volt, nem érdekelt milyen mezt visel, csak, hogy győzzenek. Imádtam ez a fantasztikus hangulatot. Még bő negyed óra volt a kezdésig mikor Kitti ült le mellém.

- Te meg? – Csodálkoztam, de örültem, hogy itt van.

- Hosszú, de gondolkoztam és igazad volt. Szeretem Stephant és támogatnom kell.

- Annyira örülök, hogy itt vagy. – Öleltem át. – Gyere, menjünk le az öltözőkhöz.

- Azt szabad? – Kérdezte félve.

- Nekünk mindent szabad, mellesleg itt az újságírói igazolványom szóval elvileg mindenhova bemehetek. – Osztottam meg vele mire felnevetett. A fiúk már a folyosón gyülekeztek és mikor Stephan meglátta Kittit felcsillant a szeme és hatalmas mosoly terült el édes arcán.

- Ti meg? – Kérdezte majd szorosan magához húzta a tesómat.

- Úgy gondoltam nekem is jár, hogy a pasimmal legyek. – Csókolta meg Kitti.

- Nem lesz belőle bajod? – Aggodalmaskodott.

- Nem érdekel, de akkor megyünk. Sok szerencsét és mindent bele. – Köszöntünk el tőle mikor az edző már szólt a fiúknak, ám Kitti még utána szólt.

- Stephan. Csak, hogy tudd te vagy a legjobb és nagyon szeretlek.

- Én is Kitti és köszönöm, hogy itt vagytok lányok. Sokat jelent. – Szólt majd csatlakozott a csapattársaihoz.

- Igazán boldoggá tetted Kitti. – Szóltam mikor már a Róma himnuszának dallamai csendültek fel a stadionba, ami totál libabőrt okozott.

- Sokat gondolkoztam és rájöttem, hogy nagyon szeretem őt és nem fogom elbaltázni ezt a kapcsolatot.

- Ez egy okos döntés volt, de nézd, jönnek ki. – Mutattam a pályára ahol már felsorakoztak a fiúk. A szokásos összeállításukat viselték. Alig bírtam a fenekemen maradni, hiszen a fantasztikus hangulat engem is magával ragadott. Sajnos az első gól viszonylag hamar jött és az sem Stephan csapata rúgta, hanem az ellenfél.

- Basszus ez nem jó. – Mérgelődtem, ám egy pár perc múlva Stephan egy szép átadásból megszerezte a labdát és egy csodálatos emeléssel a labda a hálóba kötött ki.

- STEPHAN!!! – Kiáltottunk fel mindketten és úgy ugráltunk, mint az óvodások. Ezzel eddig 1-1. A hangos bemondó pedig az ő nevét kiabálta, amibe beleborzongtam. A második gólra sem kellett sokáig várni, és aki értékesítette az szintén Stephan volt.

- Ez egyszerűen fantasztikus Lili. – Nézett rám Kitti és láttam a szemébe, hogy örömébe könnyek csillognak. Az én szívem is tele volt boldogsággal és együtt kiabáltam Stephan nevét a hangos bemondóval. Rajta is láttam, hogy boldog és büszkén fogadja a társai gratulációit. Az első félidőbe több esemény nem történt és a fiúk magabiztosan vonultak le a pályáról.

- Annyira örülök Lili.

- Látod mennyit jelent, ha itt vagy? Sokkal jobban akar bizonyítani és erőd adsz neki Kitti. Nem hiába hajt úgy a pályán, ahogy.

- Igazad lehet. – Mondta. A második félidőbe Stephant sajnos lecserélték, de levonulásakor hatalmas tapsot kapott. 

- Felőlem akár le is fújhatnák. – Kiabáltam Kittinek, de mivel erről nem mi döntünk ez nem történt meg, sőt még Florenzi is megrúgta a gólját, majd a fiúk úgy tűnt túlságosan is elbízták magukat, mert a fantasztikus előnyt nem tudták megtartani így az utolsó tíz percben gyorsan kaptak két gólt és a végeredmény 3-3 lett. Mégsem voltam szomorú, mert barátom két csodálatos gólt is beírhatott magának. Megvártuk még Stephan elkészül és együtt indultunk haza. Jobbnak láttam, ha elvonulok és kettesbe hagyom őket, hagy ünnepeljenek. Csütörtökön már tűnök ültem pedig nem is az én szülinapom volt. Szerencsére Stephan edzésen volt és délután is házon kívül tartózkodott.

- Na hogy állunk? – Érdeklődött Kitti és én éppen akkor raktam le a telefonom és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, mert minden a legnagyobb rendben volt az étterembe.

- Mindennel remekül. Megvan a torta, a pezsgő, a privát asztal és a kaja is jó lesz. Már csak Manueléket kell megvárni. Remélem nem lesz baj, hogy csak olyan családiasan oldom meg. Az utóbbi pár évben eléggé nagy bulik voltak. – Mondtam és visszaemlékeztem a tavalyira, aminek a végén az ágyban kötöttem ki Zlatannal és akkor is megígért fűt- fát. Basszus mennyire naiv voltam és mennyire elvakított a varázsa.

- Jól vagy? – Emelet vissza kérdésével testvérem a valóságba.

- Persze, csak elgondolkoztam. Bocsánat. Szóval akkor mindent lerendeztem. Az ajándékok megvannak?

- Igen mindent becsomagoltam és elkészítettem.

- Köszönöm.

- Mondd, mikor jön Gianluca?

- Majd csak négy után, de már várom.

- Örülök neki. Na, én megnézem, milyen ruhába megyek.

- Rendben, Lehet én is átnézem a szekrényemet. – Osztottam meg vele majd a fogasomat pásztáztam és úgy döntöttem, hogy egy sötétkék picit kivágott csipke ujjú ruhát választok. A háta nem volt zárt így a tetoválásom nagyon jól látszódott benne. Büszke voltam rá és mindig mikor ránéztem eszembe jutott miért csináltattam. Gianluca pontosan négy órakor kopogtatott az ajtón majd a nyakába ugorva üdvözöltem.

- De jó, hogy itt vagy. Nemsokára indulunk. Stephan már itthon van. Persze sejt valamit, de nem tudja mennyire készültem rá. – Meséltem majd mikor Luca lekabátolt bementünk a szobába.

- Neked nagyon fontos ugye? – Tette fel a kérdést és komoly arccal nézett rám.

- Igen, mert a legjobb barátom és sokat köszönhetek neki. Nagyon szeretem. – Mondtam, és mikor Luca zavart képét láttam gyorsan hozzátettem. – Mint legjobb barát. Ő a legjobb barátom már lassan öt éve.

- Ti voltatok együtt ugye?

- Igen, először fél évet, aztán… kicsit szüneteltünk és három évet húztunk rá.

- Miért szakítottatok?

- Először azért, mert megcsalt, de helyre tudtuk hozni. Utána pedig… azért, mert… én…. beleszerettem egy másik férfiba.

- Zlatanba? – Tette fel és már a neve említésére is nyomást éreztem a mellkasomba.

- Igen, miatta, de.. ez a kapcsolat sem volt hosszú életű és… - Kezdtem és próbáltam eltitkolni a könnyeimet.

- Én sosem foglak megcsalni Lili. – Fogta meg a kezem majd puhán megcsókolt. Reméltem, hogy hihetek neki és vele tényleg révbe fogok érni. Eldöntöttem, ha törik, ha szakad, akkor is boldog leszek Gianlucával. Hat előtt Stephan és Kitti elindultak az étterembe és nem sokára Heléna és Manuel is csatlakozott hozzánk. Jó volt újra Helénával lenni, akinek annyira édesen gömbölyödött a pocakja. Stephant nagyon meglepte az a sok ajándék, amiket tőlünk kapott és láttam rajta mennyire örül, hogy így együtt vagyunk. Már javában tartott a vacsora mikor Heléna arca hirtelen falfehér lett és kirohant a mosdóba.

- Majd én utána megyek. – Nyugtattam Manuelt mikor ideges képpel meredt arra ahol előbb még felesége ült. Berontottam a mellékhelyiségbe és hallottam, hogy barátnőm a vacsora adagját adja ki magából.

- Jól vagy? – Mentem az ajtaja elé.

- Igen, csak sok volt a jóból. – Hallottam vékonyka hangját.

- Nem kell orvost hívni vagy ilyesmi?

- Ugyan már, ez csak hányás. Már megszoktam. Nemsokára jobb lesz.

- Megvárlak, és ha kell, valami szólj. – Dőltem neki az ajtónak és örültem, hogy csak ketten vagyunk a mosdóba. Kicsit rosszul esett hallani barátnőm öklendezéseit főleg, hogy nagyon szerettem volna segíteni neki, de nem tudtam.

- Biztos ne segítsek semmit? – Érdeklődtem újra és ekkor megcsörrent a telefonja.

- Vedd fel a telefonom. – Szólt én pedig a táskájából kikerestem a készüléket ám mikor megláttam ki van a kijelzőn csak meredten néztem a telefonra.

- Lili ki az? Vedd már fel!! Akárki is az mondd, hogy visszahívom.

- Én ezt nem veszem fel, mert a tesód az.

- Csak vedd fel!!! Már végeztem! – Mondta és lehúzta a mosdót így megnyomtam a zöld gombot és beleszóltam a telefonba.

- Hello. – Majd Zlatan hangját hallottam, aki Svédül kezdett magyarázni, de még mielőtt nagyon belemelegedett volna leállítottam.  – Nem Heléna vagyok hanem…

- Lili. – Ismerte fel a hangom. – Mit keres nálad a tesóm telefonja?

- Mert éppen a mosdóba vagyunk, és ő nem tudja felvenni. Stephan szülinapját ünnepeljük és eljöttünk egy étterembe, de a húgod kicsit sokat evett, vagy nem tudom és.. most éppen…

- Hány. – Állapította meg mire barátnőm falfehér arcát láttam az ajtóba.

- Igen, de már végzett is, szóval adom neki.

- Lili várj! Beszéljünk még. – Szólt, de én úgy tettem, mint aki nem hallottam a szavait és leraktam a mosdókagylóra majd én is bevonultam az egyik fülkébe és megvártam, míg Heléna lebeszéli testvérével a történteket. Közben persze átkoztam magam, hogy miért kellett felvennem és miért kellett ennyire kikészülnöm a hangjától.

- Most én kérdezem jól vagy? – Kopogtatott be Heléna az ajtómon.

- Persze, mehetünk. – Töröltem meg szemem majd együtt kiléptünk a többiekhez. A vacsora végén a torta következett, amin pontosan huszonnégy gyertya foglalt helyet.

- Hú ez király. – Nézett ránk Stephan majd elfújta az égő rudakat, és csillogó szemmel ránk nézett. – Annyira édesek vagytok, hogy mindannyian itt vagytok. Köszönöm, és örülök, hogy csak hatosban ünneplünk. Ti vagytok a családom és fontosak vagytok nekem. Szeretlek benneteket. – Nézett körbe rajtunk mire Heléna csendes sírásba tört ki.

- Öcsi fejezd be az érzelgősséget!!

- Rendben, befejeztem a beszédemet. Inkább együnk tortát. - Bőven kettő után értünk haza, és én örültem, hogy Stephannak ennyire jól sikerült a buli.

- Mindjárt leragad a szemem. – Dőlt le Luca az ágyamra.

- Nekem is, még jó, hogy Stephan nem akart bulizni. Azt hiszem, nem bírtam volna ebbe  cipőbe a strapát.

- Viszont nagyon csinos voltál.

- Köszönöm. Képzeld, van egy jó hírem. – Bújtam be mellé a takaró alá. – Holnap visszamegyek veled Milánóba, mert lapzárta és Paolo kiadja az újabb melót.

- Ó ez fantasztikus. Akkor nálam is aludhatsz és akár eljöhetnél a következő meccsünkre is.

- Remek ötlet, az egész hétvégét együtt tölthetjük. – Csókoltam meg ezután elaludtunk. Pénteken a korai géppel repültünk Milánóba, mert Paolo csak délután egyig volt a szerkesztőségbe. Kicsit fáradtan léptem be munkahelyemre e majd álmos fejjel kopogtattam főnököm ajtaján.

- ÁÁ Lilien. – Mosolygott rám. – Foglalj helyet nyugodtan. Kérsz valamit inni, esetleg enni?

- Nem, köszönöm, - Mondtam, bár jól esett volna egy kávé, viszont nagyon furcsálltam ezt a kedvességet. – Milyen lett a cikk?

- Fantasztikus és bocsáss meg, hogy nem te fotóztál, de hát másnak is lehetőséget kell adnom. Tudod, hogy van ez.

- Igen, persze. – Bólogattam. – Paolo mi lesz a következő munkám? – Tettem fel a kérdést mire a férfi zavarba jött és öntött magának egy italt.

- A következő melód?? Egy jótékonysági eseményre kéne menned Hétfőn. – Kezdte, de még, mindig nem mert a szemembe nézni. – Ugye tudod, hogy Márkót sajnos elvesztettük, mint munkatárs és, hogy a nem olasz vonatkoztatású részlegen ő dolgozott. 

- Igen tudom. Sikerült valakit felvenni a helyére?

- Még nem, de már vannak jelentkezők, viszont addig is te fogsz elmenni arra az eseményre.

- Mit lehet erről tudni?

- Ez egy UNICEF-es rendezvény, ami egy aukció is egyben. Nekünk azért is fontos ezen részt venni, mert megállapodtam egy szervezettel, hogy a jövő hónapi bevételt a gyerekeknek adományozzuk.

- Ez nagyon szép gesztus Paolo. Hol lesz a rendezvény?

- A rendezvény?  Manchesterbe és az United futballistái is részt vesznek rajta, szóval remek lehetőség, hogy akár az egyik játékossal is beszélgess. – Mondta és ekkor leesett miért is volt ennyire terelős és kedves az elején.

- Nem vállalom. – Suttogtam, de ő meg sem hallotta, hanem tovább folytatta a szónoklatát. – Paolo nem vállalom el. – Néztem bele a szemébe.

- MI? – Ütközött meg a válaszomon.

- Ne haragudj, de keress mást. Én nem vállalom el ezt. - Mondtam és felálltam a székből. – Adj valami mást. Biztos rengeteg más esemény lesz még a jövő hónapba. Vagy akár valamelyik izgalmas meccsről is készíthetnék cikket, vagy akár többről is… egész hónapba és…

- Lili állj le!!! Úgy látom félre értettük egymást. Nem kértem, hogy csináld meg a cikket, hanem parancsoltam. Én vagyok a főnököd, és ha nem csinálod meg akkor fel is út le is út. Hétfőn indulsz, ott alszol egy szállodába, amit az újság áll, és másnap hazajössz. Ennyi.

- Paolo a volt barátom is ott lesz. – Akadtam ki.

- Lili nem érdekel a magánéleted. – Csattant fel és már nyoma sem volt a kedvességének. – Rohadtul elegem van már abból, hogy minduntalan hívogatnak, és arról kérdeznek, éppen kivel bújsz ágyba. Felháborító.

- Paolo én sajnálom. – Hajtottam le a fejem. – Nem tudtam erről.

- Akkor már tudsz!!! Igenis megcsinálod ezt a melót és kész. Nem azt kérem, hogy Ibrával beszélgess, mert nem ő a csapatkapitány, de akkor is ott kell lenned! Értetted? – Nézett mélyen a szemembe. – Ez egy munkahely és nem cukrászda, hogy válogass a sütemények között, most pedig, viszlát. – Mondta majd úgy gondoltam jobb, ha indulok. Egész úton a hétfői nap járt a fejembe. Tartottam ettől a naptól, ám amitől igazán féltem azok a saját érzelmeim voltak.