⚽ Végre visszatértem ⚽

Sziasztok!!

Szinte el sem hiszem, hogy újra tudok írni Nektek, ráadásul azon a gépen, amin eddig is, ezt pedig az én Manómnak köszönhetem, aki még a szerelőn is túltett (aki azt mondta nem tudja mi a baja) ő megcsinálta nekem. Annyi minden történt velem az elmúlt hónapokban, hogy alig tudom észben tartani, és felsorolni, ezért úgy gondoltam, hogy igyekszek szépen sorba leírni a dolgokat, mert nem akarok belekeveredni az események sűrűjébe.

A napjaimat mostanában a suli teszi ki, amibe már kezdek nagyon jól belerázódni. Jelenleg a szociális gondozó és ápoló képzést igyekszek elsajátítani. Eddig nem tűnik annyira vészesnek, bár mint minden mást tanulás nélkül ezt sem lehet megcsinálni. Egyedül talán a szociálpolitikát érzem távolnak magamtól, mert ott sok a számomra ismeretlen kifejezés, de biztos vagyok benne, hogy azon is átrágom majd magam. Szeptemberig pedig amúgy is rengeteg az idő, és már most biztos vagyok benne, hogy sikeres vizsgát fogok a kezembe kapni.

A közösség nagyon jó, ami könnyebbé teszi a bejárást, és az órákon való figyelmet is, mert nem az van, hogy monoton tanulás, hiszen sokszor átbeszéljük a dolgokat, és ha valamit nem értünk bátran meglehet kérdezni. Van pár hangadó, de én inkább az a csendesebb típus vagyok, aki inkább figyel és ír. Sok jegyzetet kapunk, ami nagy segítség, mert könyvünk sajna nincsen… egyenlőre.

Elég jó a beosztásunk, mert ha kicsit fáradunk, akkor tartunk egy pár perces szünetet, ami elég, hogy igyunk és együnk pár falatot, kimenjünk levegőzni, és beszélgessünk kicsit.

Van amikor e-mailba kapjuk meg a jegyzeteket, ilyenkor itthon megnézem és megpróbálom leírni a füzetembe. Ez nem csak azért jó, mert (ha megint elmenne a netem, meglegyen), hanem, hogy így is tanuljam az anyagot. 

Pont múlt héten nézegettem a tavalyi bejegyzéseimet, és rájöttem akkor mennyire rosszul alakultak a dolgaim. A mostani helyzetem fényévekkel jobb, még akkor is, ha nincs melóm. 

Megint csak azt tudom mondani, hogy hálás lehetek a sorsnak, hogy ez a képzés elindult, hiszen ebből is jön be némi pénz, amit a tanfolyamra kapok, ráadásul olyan embereket ismerhettem meg, akiket másképpen sosem. 

Már a másik posztba is írtam, hogy végre úgy érzem, tartozok valahova. Itt nem néznek ki senkit, és nem ítélkeznek feletted, és pláne nem akarnak azért kitolni veled, mert más vagy, mint ők. Az a legjobb az egészben, hogy különböző korosztály vagyunk, és így mindenkinek más az élet felfogása, és másképpen tudunk hozzászólni a dolgokhoz. 

Bár kevés embert engedek közel magamhoz, és kevés az, aki több dolgot tud rólam, szerencsére van egy nagyon kedves lány, akivel már az első napok óta nagyon jó barátok lettünk. Sokkal fiatalabb, mint én, de ez szerintem nem baj, mert nagyon jól eltudunk beszélgetni, és segítünk a másikon, ha úgy van, és nagyon jó érzés az, hogy nem érzem magányosnak magam. 

Talán amitől tartok az a februárban induló gyakorlat ahol idős embereket kell ellátnunk, és segíteni nekik. De nem a feladatoktól félek, hanem pl, hogy nem tudom őket felemelni az ágyról, megfürdetni őket, vagy olyan dolog, amihez egy erős ember kell. Én nem igazán vagyok ilyen típus, de más feladatot szívesen megcsinálok. Nem gondolok undorodva a tisztálkodási feladatokról sem, hiszen ez lesz a munkám, és ezért is tanulok, hogy olyan jó eredménnyel végezzem el, amilyennel csak lehetséges.

Összességében nagyon jól telnek a napjaim, és végre már a bloggal is többet tudok majd foglalkozni, így, hogy helyre állt az internetem.

A héten szeretnék belehúzni, hogy újra fellendüljön az oldal. Elkezdem folytatni a Stephanos történetet, és majd írok egy helyzetjelentőt a két fiúról is.

Kérlek, látogassatok el a #blogzaholic facebookos csoportba, hiszen egy jó kis közösség kezd kialakulni, ahol figyelünk a másikra. 

⚽ Halihó ⚽

Sziasztok!!

Lehet észrevettétek hogy nem volt poszt egy ideje. Sajnos elromlott a gépem és fogalmam sincs mikor lesz kész. 😭

Szerencsére eltudom foglalni magam mert az iskola elég jól beindult es megvannak a napi feladataim. Nagyon szeretem hiszen rengeteg sok új élménnyel, tudással és emberekkel gazdagodtam már.
Megint úgy érzem tartozok valahova.

Szerencsére jól vagyok, de azért már hiányzik a posztolás. Főleg, hogy rengeteg minden van velem amit bővebben is jó lenne kifejteni.
Na meg persze a srácok körül is zajlik az élet.

Remélem hamarosan visszatérek és írhatok Nektek, mert így telefonon nagyon borzalmas.

Bízom benne, hogy már csak pár nap kell és rendbe jön a gépem.

Vigyázzatok magatokra, sok puszi Andrea.

⚽ #BLOGZAHOLIC⚽

Sziasztok!! 


Egy fantasztikus hírrel érkeztem hozzátok, ugyanis Nina ötlete alapján, Eszter és én létrehoztunk egy közösségi csoportot, ami a #blogzaholic nevet viseli!

Az oldal lényege, hogy hozzuk össze a jelen bloggereit egy olyan oldalra, ahol mindenki egyaránt kommentelhet más bejegyzéséhez, véleményt formálhat, vagy segíthet jobbá tenni az írását.

Egy olyan közösséget akarunk létrehozni, amit a csapatszellem működtet, és amihez jó  tartozni.

Személy szerint nagyon örülök, hogy én is a részese lehetek, és bízom benne, hogy sok új blogot tudok felfedezni, és tovább növelhetem a blogger barátaim számát.

Kérlek ha van kedved csatlakozz Te is, és engedd, hogy megismerjük a Te írásodat is!

A csapatnak egyaránt van facebook és blogspot oldala is!!

Gyere és csatlakozz hozzánk!!


Hamarosan jelentkezek!

Puszi Andrea!

⚽ Szülinapi interjú ⚽

Sziasztok!! Ígértem Nektek, hogy egy különleges dologgal jövök Zlatan szülinapja alkalmából, amit tegnap szerényebben ünnepeltem meg. De biztos ismertek már annyira, hogy nem tudnék csak úgy elmenni ez a nap mellett, ezért hoztam egy kis történetet, ami remélem, úgy tetszik Nektek amennyire én szerettem írni. Mielőtt belevágnánk, szeretném megköszönni Eszternek a hatalmas segítséget, aki remek újságírói munkát végzett, és bocsánat, hogy ennyit variáltam. 

Jó olvasást!

Catherine: A Sport7 aktuális heti cikkén töprengtünk a kollégákkal. Szeretünk mindig valami különlegeset is belecsempészni a magazin hasábjaira, most mégis egymásra nézve figyeltük az órát. Genna a telefonját böngészte, míg Thomas csak a tollával játszott. Aztán Genna hirtelen csillogó szemmel nézett rám és felém mutatott egy képet Zlatan Ibrahimovic, svéd focistáról, aki jövő héten ünnepli a 38. születésnapját. Azonnal eszembe jutott, hogy néhány hónappal ezelőtt egy rendezvényen összefutottam feleségével, Lilivel, akinek képeit lehetett megtekinteni. Rögtön lecsaptam a lehetőségre és jeleztem a többieknek, hogy egy közös interjút szeretnék, extra kérdésekkel a házaspárról. Lili telefonszámát kikeresve, azonnal felhívtam, hogy lebeszéljek velük egy időpontot a beszélgetésre.

- Halo – vette fel a telefont Lili.

 - Szia, Catherine Moore vagyok a Sport7 magazin riportere. Pár hónappal ezelőtt találkoztunk egy média eseményen.

- Oh, igen, igen, emlékszem.

- Remélem nem zavarlak, csak néhány mondatot szeretnék veled váltani – jeleztem, de Lili hallgatott, így bíztam benne, hogy nem csapja rám a telefont. – Nos, Zlatan születésnapja alkalmából egy különleges interjút szeretnénk készíteni, amelyben te is részt vennél, illetve 38 kérdésből állna. Mit gondolsz?

– Remek ötlet. Én természetesen benne vagyok, de Zlatan eléggé elfoglalt.

 - Úgy gondoltam, hogy az otthonotokban készülne az interjú, hogy kicsit bensőségesebb legyen, illetve a képeket készíthetnéd te a magazinnak – vázoltam fel az ötletet Lilinek.

- Nagyon jó. Természetesen szívesen vállalom – csengett a hangja, biztos voltam benne, hogy tetszik neki a tervem. – Ha tartod néhány pillanatig, megnézem Zlatan naptárát, mikor tudnánk ezt besűríteni a napba. A cikk a jövő hétre készülne ugye? – kérdezte.

- Igen, születésnapi kiadás – Lili néhány másodpercre félrerakta a telefont, én pedig vártam. Bíztam abban, hogy egy híres focista naptárában akad egy kis idő, amikor elkészíthetem vele az interjút. –

 Itt vagyok – kapta fel újra a telefont. – Zlatan holnapután öt órakor már itthon van, esetleg ha arra meg tudnánk beszélni, az jó lenne.

- Remek. Nagyon köszönöm Lili. Megtennéd, hogy elküldöd a pontos címet? –Persze – válaszolta. 
– Akkor az interjúban engem is megkérdeznétek? – kérdezte érdeklődve.

- Igen, szeretném, ha az adott kérdésre mindketten válaszolnátok. Szeretnénk megmutatni Zlatan más oldalát is.

- Nagyon jó lesz – nevetett fel Lili. – Akkor várlak.

- Rendben, ott leszünk. Köszönöm még egyszer, szép napot! – Lili is elbúcsúzott, én pedig izgatottan vetettem bele magam a munkába.

Már késésben voltam, de bíztam benne, hogy a csütörtöki interjúra odaérek. A dugó hatalmas volt Los Angeles azon szakaszán, ahol Zlatan és felesége lakott. Az interjúra elkísért a magazin fotósa, Leah is. Amint odaértünk, rögtön ámulatba estünk, hiszen a ház óriasi volt. A bejáratnál Lili várt bennünket, de mindketten izgalommal telve léptünk be az ajtón.

- Gyertek csak beljebb – invitált Lili, aki egy nagy nappaliba vezetett bennünket. – Készűltem harapnivalóval és töltsetek bátran az italokból is. Kávét tölthetek? – érdeklődött.

- Köszönjük, igen kérünk.

- Előkészítettem a fényképezőm, az interjú alatt tudok fotózni néhányat akkor, ezeket majd átküldöm emailben és tudtok válogatni – adta a kezünkbe a csészét.

- Nagyon hálásak vagyunk a segítségedért – jegyeztem meg, majd a lépcső tetején megjelent Zlatan, aki hirtelen előttünk is termett. Bemutatkoztunk, ő pedig a lehuppant a kanapéra, a fekete mintás pólójában és hasonló színű lezser nadrágjában.

- Köszönöm, hogy elvállaltátok az interjút és egyben szeretnénk köszönteni téged Zlatan, születésnapod alkalmából – mosolyra húzta a száját, szeme felcsillant, amint átadtuk a papírtáskát benne egy nagyon jó itallal. –

 Ó – kukkantott bele – ez nagyon jó minőségű ital. – Átkarolt bennünket, majd megköszönte a megemlékezést. Lili is aztán férje mellé ült és neki kezdtünk az interjúnak.

⚽ Boldog szülinapot Zlatan!! ⚽

Sziasztok!

Eljött újra ez a nap is az évben, mikor Zlatannak születésnapja van.
Egyszerűen fantasztikus, hogy még ennyi idősen is ennyire kiválóan játszik, és ennyire jól teljesít a pályán. Pedig már 38 éves!

Nagyon boldog vagyok, hogy ő egy olyan ember aki sosem adja fel, és mindig kitűzi a célokat, amiket persze el is ér.

Remélem még jövőre is aktív játékosként tekinthetek rá, ám ha mégsem az sem esne rosszul, csak kicsit furcsa lenne másmilyen körben látni. Örülök, hogy sok más focistával ellentétben továbbra sem rakja a kirakatba a magánéletét, és csak néha oszt meg a fiúkról fotókat. Helenáról pedig soha. Nagyon tisztelem benne, hogy ennyire példás házasságban él, és még mindig nagyon szeretem a nyilatkozatait, amik viccesek és néha nagyképűek.


Nagyon- nagyon bízok benne, hogy mindig minden sikerül neki, és mindig ilyen marad milyen most is!!

Szóval Boldog szülinapot Zlatan!!