3/33 ⚽️ Egy újabb gyerek? ⚽️

- Alexandra te meg miért jöttél ilyen korán? - Értetlenkedett szerelmem, én pedig jobbnak láttam, ha a konyha felé indulva magukra hagyom őket.

- Most értem haza, és úgy látom jobb, hogy egyenesen ide indultam. Még a végén olyat látott volna a gyerek ami nem neki való. - Csattant fel szigorúan a fekete hajú.

- Semmit nem csináltunk...

- Ó persze, én meg vak vagyok. Hol a fiam?

- Nem akarnál esetleg lekabátolni? - Puhatolózott Zlatan, de a nő hajthatatlan volt, én pedig tudtam, már megint miattam tört ki a balhé. Hiszen ha én nem kezdem el gombolni a ruhámat könnyebben leálltunk volna.

- Nem, én csak a gyerekemet akarom hazavinni. Fent van? Maxi gyere le megjöttem!! - Kiabált fel az emeletre, és mikor nem jött válasz felajánlottam, hogy lehívom a kisfiút. A lépcsőn felfelé még hallottam Zlatan hangját.

- Jól vagy? Olyan idegesnek tűnsz.

- Szerinted miért vagyok ideges? A fiam előtt dugtok?

- Semmit nem látott, és a dugástól eléggé messze álltunk.

- De láthatott volna! Mit képzeltek? Komolyan ez a nő elveszi a maradék eszedet is.

- Alexandra állj le! Mi bajod van? Úgy beszélsz mintha te nem lettél volna ilyen. Emlékszem képes lettél volna bárhol elém térdelni.

- Azok az idők már elmúltak édes. - Vágott vissza. - Nem huszon évesek vagyunk, hanem felesősségteljes szülők, amit jó lenne ha te is észbe tartanál.

- Drága, én észbe tartom, de akkor ha Maxi itt van már ne is csókoljam meg Lilit?

- Nem ezt mondtam, én csak..- Kezdte a lány, és meglepetésemre elsírta magát. Mivel eléggé érdekelt mi lehet a baja, közelebb lopóztam a falhoz.

- Jól vagy? - Ölelte át szerelmem és bár kicsit rosszul esett, tudtam részéről semmi nincs ebbe a mozdulatba. - Gyere ülj már le, Maxi fent van Lilivel, és lehet pakolnak.

- Én csak.. - kezdte zokogva és nagyon figyelnem kellett, hogy mindent megértsek amit habogva magyaráz. - Terhes vagyok.

- Mi van? - Csodálkozott Zlatan és a hír engem is meglepett.

- Jól hallottad, terhes vagyok, pedig nem is akartam gyereket. Nem mondtam igazat neked a múltkor, mert egyszer tényleg lefeküdtem Benjaminnal. Még az első kibékülésünk után, de azóta nem, hiszen nem akartam elsietni semmit. Most meg fogalmam sincs mi van velünk, de biztos tudom, hogy babát várok tőle. 

- Hú ez... én nem tudom mit kéne most mondjak?

- Én pedig nem tudom mit tegyek. - Nézett fel a lány miközben Zlatan öntött neki egy pohár vizet. Már túl vagyok a harmincon, és van egy csodálatos fiam és egy tökéletes munkám. A cégem végre beindult és ismernek. Nem dőlhetek ki a sorból. Mellesleg a fiad biztos kiakadna ha megtudná, hogy lesz egy kistestvére. 

- Hanyadik hónapban jársz? 

- A második, szóval már elvetetni sem lehet. Mit kéne tegyek? 

- Az a csávó... 

- Benjamin!!! 

- Igen, szóval Benjamin tud róla vagy nem? 

- Persze, hogy tud, de nem mondott úgy rá semmit. Mikor elújságoltam neki a hírt, tudomásul vette, majd mikor belemerültünk volna a részletekbe azt mondta, hogy hívják a másikon, és majd visszahív. De azóta sem hívott, én pedig nem próbálkoztam. 

- Alexandra ezt nem így kell megoldani. Nem jó ötlet volt, hogy telefonon közöld vele. 

- Utólag már én is okosabb vagyok. Komolyan mi van ha nem kell neki a gyereke és úgy járok mint legutóbb? - Nézett fel Zlatanra, ő pedig zavartan pislogott. Ő is tudta, hogy Alexandra anno vele is ezt tette. Sarokba szorította Maxival. 

- Alexandra nem tudok mit szólni ehhez. Sajnálom, meg minden, de ezt neked kell megoldanod. Természetesen ha kell valamibe segíteni, vagy esetleg Maxival beszélni erről, akkor melletted állok, de ez a te és a pasid ügye. Nem fogok beleszólni.  

- Értem. - Törölte meg könnyes szemét a lány. - Hol van már Maxi? - Sóhajtott fel én pedig észbe kaptam majd a kisfú megkeresése után együtt lesiettünk a lépcsőn. Kicsit tartottam tőle, hogy a kisfiú első szava az lesz, hogy összevesztünk, de nem hozta fel. A nap további részében pedig végre kettesbe lehettem Zlatannal akin látszott, hogy eléggé ledöbbentette a hír. Már bőven este volt mikor nem bírtam tovább és rákérdeztem mi a baja. Kíváncsi voltam a válaszára. 

- Az a baj, hogy Alexandra terhes, és most nem tudom mi lesz a fiammal. 

- Hogy érted ezt? - Néztem fel rá, és remélem nem volt feltűnő, hogy nemcsodálkoztam el a hírtől. 

- Csak azon gondolkoztam amit még az edzőközpontban mondtál. Igazad van, mert tényleg elkényeztettük őt, és az, hogy valakivel osztoznia kell az édesanyján hatalmas törés lesz a számára. 

- Édes, én nem bántásból mondtam ezeket. 

- Tudom, de igazad van. Alexandra megint felelőtlen volt, mint anno. Ne értsd félre imádom a fiamat, sőt, örülök, hogy ő van. Komolyabb lettem mellette és sokat változtam, de mindketten tudjuk minden másképp alakult volna. Én nem igazoltam volna Párizsba és már a feleségem lehetnél. Szinte négy évig szenvedtem Alexandra miatt, és azért, hogy megpróbáljam szeretni. Közben végig rád vágytam. A fociba fektettem minden energiám, aminek meglett az eredménye, hiszen minden évben bajnokok lettünk. De akkor is ez a nő tönkre vágta az olaszországban fantasztikusan alakuló karrieremet és az akkori boldog magánélemet. 

- Ezen már kár rágódni, és ha ez megnyugtat a sors adott nekünk egy újabb esélyt. Pár hónapon belül pedig a feleséged leszek. - Fogtam meg a kezét és belenéztem mogyoró szemeibe. 

- Mikorra tervezzük? - Csillant fel a szeme, nekem pedig picit görcsbe rándult a gyomrom. Igyekeztem azonban elhessegetni a rosszérzéseimet majd egy nagymosollyal az arcomon megkérdeztem:  

- Mikorra szeretnéd? 

- Mindenképpen az idény után, de felőlem Július, Június megfelelő. Alig várom már, hogy meglássalak hófehér ruhába. 

- Édesem kérlek, ne siessünk ennyire előre, de előveszem a naptáromat és beírjuk. - Álltam fel majd kivettem a táskámból a mobilomat. Újra mellé kuporodtam és felütöttem a teendőimnél.

- Vannak lekötött programjaid? - Érdeklődött és kíváncsin rám emelte szemeit. 

- Egyenlőre csak a B.L. döntő van beleírva, ami Június 3.- án lesz. Persze ez is képlékeny, ha otthagyom a munkám. - Méláztam el kicsit szomorúan. 

- Na és Május 24.-ére nincs beírva semmi? - Kérdezte sokat sejtető mosollyal az arcán. 

- Nem, de miért? 

- Akkor lesz az Európa Liga döntő amit Zlatan Ibrahimovic góljával fog megnyerni a Manchester United. Mindenképpen ott kell lenned, hogy remek képeket készíts ahogy felemelem a trófeát vagy a gólomat ünneplem. - Mondta és nekem nevetnem kellett ezen a beszólásán. 

- Most mi van? 

- Annyira imádom, hogy ennyire magabiztos vagy. Kérlek adj nekem is abból amit szedsz. 

- Szerinted lehetlen? 

- Nem, de mi erre a biztosíték? 

- Az, hogy egy remek csapatba focizok és az, hogy én vagyok a legjobb.

- Lehet, hogy Stephan fogja felemelni a kupát. 

- Ugyan már a Róma? Ne nevettes édes. 

- Zlatan ugyannyi az esélye mint amit te mondassz. 

- Szeretnél egy Róma- United döntőt? 

- Mindenképpen jó érzés lenne, de a végén nem tudom kinek örülnék jobban. Ha Stephan szomorkodna azt nagyon fájna látni. Ugyanolyan fontos az életembe mint te. 

- Értem, na jó én elmegyek aludni, hiszen holnap meló. Mellesleg én a Július 8.- ára gondoltam. Az olyan jó időpontnak tűnik. - Vetette oda majd szomorú arccal az emeletre indult. Tudtam, hogy megántottam a szavaimmal, de az igazságot akkor sem fogom eltitkolni előtte. Persze semmi képen nem akartam, hogy szomorúan bújjúnk ágyba így utána mentem majd pár kedves és vággyal fűtőtt szóval újra mosolyt csaltam az arcára. Az izgatottságtól alig bírtam aludni így hajnaltájban már ébren voltam. Csak ültem az ágyon és a mellettem hallkan szuszogó férfit néztem. Büszke voltam, hogy a menyasszonya lehetek és magamba mantráztam, hogy boldogok leszünk és sosem fogok egyedül maradni. Végignéztem kidolgozott testén, ami a beszűrődött lámpafénybe fantasztikus látványt nyújtott. Kaján mosolyra húztam a számat ahogy átfutott agyamon mennyi mindent tudnék kezdeni most vele. Piszokul szerencsés vagyok ezzel a pasival. Lehet észrevette, hogy figyelem, mert pillái megremegtek majd kinyitotta szemét. 

- Mi a baj kicsim? 

- Csak nem bírok aludni. Picit ideges vagyok a mai nap miatt. 

- Miért? - Emelkedett fel. 

- Csak mindent jól akarok csinálni. 

- Szuper lesz minden. Ehhez kétség sem férhez. - Jött közelebb és belecsókolt a nyakamba amitől megborzongtam. 

- Remélem igazad lesz, csak ez az idegen csapat...

- Csss. Ne gondolj most ilyenekre. 

- Jó, próbálok, csak stesszes vagyok ez miatt. 

- Van egy remek módszerem a stressz levezetésére. - Tolta félre a hajam mire felkuncogtam az ötleten.

- Idióta vagy, de akkor állok elébe. - Öleltem át a nyakát és hagytam, hogy azt tegye velem amit akar. 

⚽️ Bloginterjú ⚽️

Sziasztok!!

Egy újabb bloginterjút készítettek velem, aminek nagyon örülök. Hozzátenném, ez most nem egy felkésrés volt, hanem én ajánlkoztam fel Dzseniinek a Beauty and Make Up blog írójának.

Nézzetek be hozzá a válaszaimért, és a többi szépségápolással foglalkozó bejegyzéseiért. 

Puszi Nektek! Andrea :).  

 kattints az interjúért.

3/32 ⚽️ Érted változok ⚽️

Ijedten szaladtam Maxi után az edző központba, úgy, hogy fogalmam sem volt merre találom a fiúkat. Egyedül csak egyszer voltam az épületbe, de az egyforma össze-vissza kanyargó folyosók megzavartak. Megálltam egy pillanatra, és megörültem mikor beszélgetést hallottam. Megfordultam és a hangok irányába indultam. Két fiatalabb fekete fiút pillantottam meg akik vidáman nevetve lépkedtek fel a lépcsőn.

- Sziasztok fiúk. - Köszöntem nekik mire mindketten rám néztek. - Bocsánat, én Lili vagyok és...

- Zlatant keresed? - Lépett felém az egyik akibe Rashfordot ismertem meg.

- Igen, én Maxival jöttem, de ő előre futott. Megtudjátok mondani merre vannak?

- Igen, gyere elvezetlek hozzájuk. - Ajánlotta fel kedvesen, míg a másik fiú zuhanyzásra hivatkozva felment a lépcsőn. - Éppen most végeztünk egy edzéssel, szóval pont jókor jöttetek.

- Akkor jó. Nem akartam semmit megzavarni. - Mondtam és tényleg így gondoltam. - Sokan vannak még kint a pályán?

- Igen, csak mi ketten jöttünk be. - Nyitotta ki az üvegajtót ami a gyakorló pályákra vezetett. Összehúztam kabátomat, majd követtem a fiatal focistát. Egy kis séta után egy csodálatosan rendezett zöld gyepet láttam magam előtt amin mindenféle bóják, sorfal bábuk és más edzéshez használatos dolgok sorakoztak. A játékosok szétszóródva lézengtek a pályán, és egymásnak rugdosták a labdát.  A szívem egyre hevesebben kezdett verni és féltem, mert tudtam Maxi biztos beárul az apjánál. Nem akartam, hogy összeugrasszon minket.

- Jól vagy? - Érdeklődött Rashford mikor egy picit megálltam.

- Igen, én, csak... igazából összevesztem Zlatan fiával és most félek, hogy mi lesz a reakciója.

- Á akkor azért szaladt oda sírva. - Nézett rám elgondolkozva és barna szemeit kedvesen rám emelte. - Nézd ott vannak. - Mutatott a pálya szélére ahol Zlatan és Maxi beszélgetett és mindkét fiú eléggé komoly arcot vágott. A kisfiún pedig láttam, hogy még mindig sír.

- Miattam szomorú. - Mondtam halkan. - Nem szeret, vagyis, én...

- Szerintem csak sok volt neki, hogy hirtelen nem az édesanyjával van Ibra hanem veled. Lehet most tudatosult benne, hogy ti tényleg együtt vagytok. - Nyugtatott meg miközben egyre közelebb mentünk a fiúkhoz.

- De már évek óta tudja ezt.

- Igen, de egyre idősebb és egyre jobban felfogja a dolgokat. Nézd lehet nem is veled van baja, hanem az egész helyzettel. Ne legyél rá mérges.

- Annyira sok bántó dolgot mondott és tudod mi a baj, hogy ezt az anyja meséli be neki. Tudom, hogy Alexandra ellenem akarja hangolni, mert így azt gondolja, hogy szétugraszt minket. Lehet előbb- utóbb sikerülni is fog neki.

- Butaságot beszélsz. Ibra nagyon szeret téged. Az öltözőbe mesélte, a lánykérést és az utána lévő dolgokat.

- Nahát! - Kaptam fel a fejem és arcom azonnal vörösbe váltott át. Remélem Zlatan azért nem ecsetelte milyen fantasztikusan éreztük egymást a lakosztály majdnem összes helyiségébe.

- Igen, és boldog volt, hogy végre igent mondtál neki. - Mosolygott rám és ekkor végre hallótávolságon belül kerültünk. Zlatan észrevett, majd felállt a padról és felém lépett. Kicsit féltem, mi lesz a reakciója és hogyan kezeli a fiával való vitámat. Annyira édesen állt rajta a melegítő, és a szürke sapka. Egyszerűen még ilyen " lepukkant" kinézetbe is iszonyú szexi volt, a hasam aljába pedig a pici pillangók azonnal szárnyra kaptak.

- Szia drágám. - Köszöntem félve és nem mertem ránézni. Maxi még mindig szipogott a háttérbe.

- Szia kicsim. - Ölelt magához, majd egy puszit nyomott az ajkaimra.

- Zlatan én csak azt szeretném mondani, hogy nagyon sajnálom. Nem akartam olyan dolgokat mondani a fiadnak.

- Ezt nem itt fogjuk megbeszéli! - Mondta szigorú hangon. - Maxi ha sietsz még utoléred a fiúkat. Egy kis megbeszélni valóm van Lilivel, de mindjárt megyünk. Lili te meg gyere velem. - Fogott kézen majd mikor a kisfiú elszaladt a focisták felé egy másik ajtón át bevezetett az épületbe. Egy szobába kísért és leültetett az egyik székre. Láttam rajta, hogy mérges és ez fájt. Szigorú szinte már haragos tekintetét rám szegezte. Tudtam mondani szeretne valamit, csak nem tudja hol kezdje. Úgy gondoltam megelőzöm és én kezdek bele.

- Zlatan nagyon sajnálom, tényleg, de te nem voltál ott. Nem hallottad, hogy miket vágott a fejemhez.

- Hogy mondhatsz ilyet a fiamnak, hogy akkora pofont adsz neki, hogy leesik a feje? Ja a másik pedig, hogy merted kis szarosnak nevezni Maxit? - Kiabált rám.

- Nem akartam.

- Azt gondoltam szereted őt, erre meg rá kell jönnöm, hogy csak megjátszottad előttem.

- Ez nem igaz! Hogy mondhatsz ilyet. Én szeretem, de felhúzott. Olyan dolgokat mondott amik nagyon fájtak.

- Ő még csak egy gyerek.

- Akinek éppen elég esze van ahhoz, hogy egymásnak ugrasszon minket.

- Csak egy kisgyerek! - Ismételgette.

- Jó, nem tudlak meggyőzni. Amit a fiad mond az szent, és én nem védekezhetek, mert az én nézőpontomat meg sem hallgatod. - Álltam fel könnyes szemmel, de mielőtt még az ajtóhoz léptem volna megfogta a kezem és maga felé fordított. Nem szólt egy szót sem csak mélyen a szemembe nézett.  - Mennem kell, még sok dolgom van a holnapi nap előtt. - Törtem meg a csendet és próbáltam kiszakítani magam a kezei közül, de nem ment. - Engedj jó?

- Gyere megkeressük a fiamat és mindent elmondtok együtt.

- Nem akarok magyarázkodni. - Suttogtam. - Világosan látszik, hogy nem hiszel nekem, én pedig nem akarom újra átélni a fiaddal való vitámat. Ne haragudj, de mennem kell.

- Lili, Maxi nem olyan rossz gyerek, és lehet, hogy egy kicsit elkényeztetett..

- Egy KICSIT? - Csattantam fel. - Ő nem egy kicsit elkényeztetett, hanem nagyon. Az anyja mindent megvesz neki, ahogy te is. Azt neveltétek bele, hogy az apja egy ismert ember. Semmi mást nem tud a világról, csak, hogy kiejt valamit a száján azt megveszitek neki, és a pénznek nincs értéke. Az én családom is jómódú volt, de tudtam mi a munka. Tudtam, hogy más emberek is vannak rajtam kívül. Ő azt gondolja, hogy attól mert az apja Zlatan Ibrahimovic neki mindent szabad, és ez csak rosszabb lesz ahogy idősödik. Elhiszem, hogy kicsi, de sokkal több esze van, mint gondoljátok.

- Lili a fiamat nagyon megviselte a válás, ezért evidens, hogy mindent megakartunk adni neki. Alexandra nem rossz anya, és lehet, hogy volt egy- két elejtett mondata feléd ami nem volt szép.

- Egy- két mondata? Konkrétan lealázott. Maxi nem magától találta ki ezeket, ami kicsit enyhítő körülmény, viszont így is zavar. Figyelj, esküszöm, hogy semmi bajom nincs a gyerekeddel, de őszintén megmondom nem tudok vele bánni. Sőt, egyenesen félek. Nem azért költöztem a két ünnep között ide, hogy gyerek pásztorkodjak, hanem, hogy veled legyek. Csak veled! - Néztem mogyoró szemeibe és próbáltam közel húzódni hozzá.

- Lili hagyj! - Lépett az ajtóhoz. - Gyere keressük meg a fiam. - Bólintott a fejével, és a kezét nyújtotta felém. Örültem, hogy ha haragszik is, azért még mindig szeret. A kisfiút az öltözőbe találtuk meg, ahol éppen Rooneynek magyarázott valamit. Mikor meglátta Zlatant, felpattant majd felé szaladt és újra megölelte.

- Csak összepakolok és mehetünk haza. - Kócolta össze a kisfiú haját, majd a helyéhez ment. Felkapta az utazó táskáját, cipőt váltott és miután mindenkitől elköszöntünk kiléptünk a hidegbe, ahol szállingózni kezdett a hó.

- Az én autóm hátul áll. - Szólt.  - Majd megyek utánatok.

- Én apával akarok menniiii!! - Kezdett rá újra Maxi mire szerelmem beleegyezett. Még örültem is neki, hogy végre olyan hangerőn hallgathatom a zenét ahogy nekem tetszik. Útközben feltárcsáztam Stephant aki pár csörgés után felvette.

- Szia Lili, hogy van a friss menyasszony? - Hallottam kedves hangját.

- Jól, de honnan tudod? - Lepődtem meg.

- Lili te nem olvasol újságot, vagy talán Ibra házába nincs internet?

- De igen, és igazából örülök is, hogy írnak rólunk. Remélem Lolita is látta.

- Ezt fejezd be! - Állított le. - Ne képzelődj már megint.

- Oké, értettem. - Mosolyogtam bele a telefonba. - Hogy van a húgom. Mit mondott az orvos?

- A varratszedés rendben ment, és azt mondta, hogy szépen javul. De még pihennie kéne, amire nem biztos, hogy hajlandó. Mindig arról magyaráz, hogy nagy a dömping a bárba.

- Remélem nem engeded!

- Minek gondolsz engem? - Háborodott fel. - Dehogy engedem, és anyukádék sem. Mindenki marad még Milánóba. Itt töltjük a szilvesztert a tesóméknál.

- Akkor jó. Legalább Heléna sem lesz egyedül és anyum is közelebb kerül Jurkához.

- Igen, és te hogy vagy? Egybe van még az ágy? - Röhögött, mire én csak a fejemet ingattam.

- Állítsd le az a piszkos fantáziádat, Stephan. Alig vagyunk együtt, és most is összekaptunk. - Ismertem be.

- Mert? Mi történt? - Csodálkozott.

- Összevesztem Maxival, Zlatan pedig természetesen neki hisz.

- Mégis mit vársz, a fia. - Sóhajtott fel. - Itt csak te lehetsz vesztes. Ibra él-hal érte, Maxi pedig ezt nyilván tudja így jobban teszi a fejét. De miért veszekedtetek?

- Mert egy kis pukkancs volt egész nap. Szidott és olyan dolgokat mondott amik nem estek jól. Amiket tudom, hogy nem ő talált ki, de akkor is zavart. Na meg azt mondtam neki, hogy ha az én gyerekem lenne már rég lekevertem volna neki két pofont.

- Az igen. - Nevetett fel Stephan viszont én nem találtam annyira viccesnek. - Nem csoda ha kiakadt. Gondolom még sosem volt ennyire leteremtve.

- Nem tudom, csak úgy érzem nincs fegyelmezve, mégis ő van a világ legtökéletesebb gyerekének beállítva. Tudod mennyire nem szeretem a gyerekeket.

- Igen, tudom, viszont te is tudod, hogy Ibrával jár. Akkor is tudtad mikor összejöttetek.

- Mit kéne tennem Stephan? - Kérdeztem szomorúan legjobb barátomtól mikor már csak pár sarokra voltam Zlatan házától.

- Próbálj meg bocsánatot kérni, még akkor is ha tudod neked volt igazad. Maxi még kicsi, és lehet nem is tudta mennyire nagy szavakat használ. Attól még, hogy Alexandra beleverte ezeket a fejébe, neki nem azt jelentik mint neki, vagy neked. Ha Zlatan látja mennyire megbántad hamarabb megbocsájt.

- Igazad lehet. - Méláztam el. - De akkor is kiakadok tőle, és elegem van!!

- Nyugodj meg és inkább szervezd az esküvőt, ahogy a tesód teszi.

- Aj még az is. - Sóhajtottam fel. - Még időpontunk sincs, de igazából nem akarom elsietni. Most Maxin kívül minden jó, és nem akarom elrontani a dolgokat. Jó lett volna ha anyám nem megy el, vagy legalábbis Alexandra nem dolgozik a két ünnep között.

- Lili még nagyon sok időt lehettek kettesbe.

- Igen, de én most akarom!! Semmi mást nem akarok, csak egész nap vele lenni és...

- Drága, ne legyél Maxi. - Teremtett le viccesen, mire nevetnem kellett a hasonlóságon.

- Köszönöm, hogy segítesz Stephan.

- Mindig itt vagyok ha kellek. - Hallottam nyugodt hangját és ez engem is átlendített a rossz kedvemen.

- Köszönöm, de most lerakom, mert megérkeztem. Szurkolj, hogy ne szedje le a fejem! - Aggodalmaskodtam.

- Nem lesz semmi baj. Vigyázz magadra Lili.

- Te is, és a testvéremre is. Szeretlek Stephan.

- Én is Lili. - Köszönt el, majd a táskámba csúsztattam a készüléket. Egy darabig csak ültem az autóba, és nem akartam mozdulni. Stephannal való beszélgetés jót tett a lelkemnek, de ahogy újra átgondoltam miket vágtam Maxi fejéhez elfogott a bűntudat. Lehet tényleg nem kellett volna ennyire felcsattannom, és ilyeneket mondanom, a kisfiúnak? De akkor mégis hogyan védhettem volna meg magam? Istenem mi lesz ha Zlatan elő hozakodik a gyerek témával az esküvő után? Nem hiszem, hogy alkalmas lennék anyának, úgy, hogy a fotózás a szenvedélyem. Megráztam a fejem és jobbnak láttam, ha szembe nézek a dolgokkal.

- Sziasztok. - Köszöntem halkan mikor beléptem a lakásba. Maxi éppen kedvenc meséjét nézte a nappaliba, szerelmem viszont nem volt sehol.

- Szia Lili. - Nézett rám a kisfiú és tekintetében furcsa fény csillant. Mintha kicsit bűnbánóan nézett volna rám.

- Merre van Zlatan? - Érdeklődtem miközben lekabátoltam.

- A fürdőszobába.

- Értem, nézd tudnánk beszélni erről a délelőtti dologról?

- Én is szeretnék mondani valamit. - Motyogott zavartan.

- Várj előbb hozok két csokis tejet. - Mosolyogtam rá, majd mikor kivettem az italokat mellé telepedtem a kanapéra. - Ki kezdi?

- Kezd te. - Ajánlotta fel.

- Jó. Figyelj Max, nagyon sajnálom, hogy azt mondtam neked, kis szaros vagy és megütnélek. Nagyon elborult az agyam, és nem szoktam hozzá ahhoz, hogy ilyen korú kisgyerekkel legyek mint te. Még én is tanulom ezt a helyzetet. Remélem elhiszed, hogy az édesapád sokkal jobban szeret téged mint engem, és ez bármi történjék így marad. Szóval megtudsz nekem bocsájtani?

- Én is bocsánatot kérek, mert nem kellett volna úgy viselkednem. Apa azt mondta, hogy nem beszélhetek veled így és neked is szót kell fogadnom. Igazából nincs semmi bajom veled, és kedves lánynak tartalak. - Hadarta és végül hozzátette. - Annyira bocsánat. - Gördültek ki a megbánás apró könnyei a szemeiből. 

- Édesem. - Öleltem magamhoz. - Nagyon szeretlek Maxi. - Suttogtam a fülébe majd békülésünk jeléül megittuk a csokis tejet és az aktuális meséjéről kezdünk vidáman beszélgetni.

- Úgy látom nem kellek én ide, hogy minden rendben menjen. - Jött ki szerelemem a fürdőből. - Ennek örömére akár elmehetnénk enni is valamerre. - Ült le mellénk sima szabadidőbe, és adott egy puszit.

- JÓÓ!!! Menjünk el a város új hamburgerezőjébe!! - Pattant fel a kisfiú és örömébe ugrálni kezdett.

- Vagy egy normálisabb helyre is elmehetnénk. - Szóltam.

- Rendelhetnénk pizzát!!! - Ötletelt Maxi. - Mindjárt hozom az az új lapot amin rajta vannak a pizzák. - Szaladt fel a szobájába.

- Te mit szeretnél? - Nézett rám szerelmem és közelebb húzódott.

- Úgy gondolom, a fiadnak jót tenne ha kettesbe mennétek. Nekem amúgy is sok dolgom van még a holnapi nap miatt.

- De semmit nem kell csinálnod, csak hozni kell a gépedet és ennyi.

- Zlatan ez azért nem így működik. - Mosolyogtam rá. - Menjetek el ketten, jót fog tenni ha egy kicsit az édesapjával van.

- Na és neked nem volna jó ha velem lennél?

- De igen, viszont most ez a helyes.

- Tudod mennyire szeretlek. - Húzott közel magához én pedig átvetettem a lábam a csípőjén és szemből az ölébe ültem. -  Biztos nem akarsz jönni?

- Nem, tényleg nem. - Néztem a szemébe, és rosszul esett nemleges választ adnom, mégis tudtam így a helyes. - Legközelebb majd kettesbe megyünk.

- A fotózás után.

- Tényleg ki vigyáz addig Maxira? - Tettem fel a kérdést.

- Alexandra este hazajön, és elviszi magával. Holnaptól már nem lesz itt.

- Komolyan? - Csillant fel a szemem mire Zlatan felnevetett. - Ne haragudj, nem akartam ennyire lelkes lenni, csak hiányzik már a kettesbe töltött idő veled. Egész karácsonykor ott volt a családom, holott semmi más tervem nem volt, csak a húgommal elmenni egy wellness szállodába, és veled tölteni egy kis időt. Furcsa, hogy mennyire megváltozik minden.

- Az igaz, de jó lett így is nem?

- Igen, jó, hiszen anyámék megismertek téged aki a világ legtökéletesebb férfija.

- Főleg, hogy Stephanért vannak oda. - Húzta el a száját.

- Képzelődsz, viszont most készülődnötök kéne nem? Szólok Maxinak és..

- Maradj még az ölembe kérlek!  - Monda és először lágyan majd vadul megcsókolt. Egyre hevesebbek voltunk majd mikor megéreztem merevedő férfiasságát bennem is megmozdult valami amiről tudtam, hogy nehéz lesz megállítani.

- Egész nap erre vártam. - Ismertem be.

- Én is Lili, de ha most nem szállsz le rólam akkor nem tudok leállni.

- Miért kéne leállni? - Néztem rá ártatlan szemekkel. Puszilgatni kezdtem a nyakát és a pólója alá csúsztattam kezem. Imádtam tökéletesen kidolgozott testét. Szívdobogása egyre gyorsabb lett, én pedig élveztem, hogy ilyen hatással vagyok rá.

- Fent van a fiam és bármikor lejöhet. - Lihegte vágytól fűtött hangon.

- Akkor menjünk be a szobába. Ide lent... tudod amelyikbe akkor voltunk együtt...

- Istenem, fejezd be! - Csókolt meg, hogy belém fojtsa a szót, de mivel nagyon vágytam rá gombolni kezdtem a blúzom. - Mit csinálsz?

- Azt hiszem ez kigombolódott. - Pillantottam fel ártatlan szemekkel, majd a többi gombbal folytattam. - Hupsz, és ezek is.

- Állj le! - Fogta meg a kezem. - Basszus milyen melltartó van rajtad. - Vette észre a sötétkék fehérneműmet. - Gyönyörű vagy, fiatal és szexi. Mégis mit akarsz tőlem Lili? - Csókolt bele a nyakamba majd a melleimre vándoroltak ajkai. - Nem érdemellek meg. - Szorította meg fenekem és egyre közelebb húzta ágyékához. Úgy éreztem elveszek, és ha nem érezhetem magamba ezt a férfit szétrobbanok a forróságtól.

- Ez nem igaz, én... - De a torkomon akadt a szó, mert az üvegajtó felől dörömbölést hallottunk. A mámorból azonnal visszacsöppentem a valóságba. Idegesen gombolni kezdtem a blúzomat, és azonnal leugrottam Zlatanról.

- Ez mégis mit keres itt? - Kérdeztem mérgesen, és mikor szikrát szóró szemeibe néztem, még örültem is, hogy látta a kanapén történt dolgainkat. Szerelmem is feltápászkodott és az ajtó felé indult. 

- Miért kellett idejönnie? - Csóválta a fejét majd mérgesen ajtót nyitott a váratlan vendégnek, aki méregtől vörös fejjel pillantott ránk. 

3/31 ⚽️Gyereknevelésből egyes.⚽️

Az eljegyzésünk híre hamar bejárta a sajtót, aminek nagyon örültem. Már csak Lolita miatt is, aki reméltem felfogta, hogy Zlatan és én összetartozunk és semmilyen trükkje, taktikája nem szakíthat minket szét. A családom visszarepült Milánóba, hogy húgommal együtt legyenek mikor orvosi ellenőrzésre, és varratszedésre megy. Szerettem volna én is ott lenni, de megígértem Zlatannak, hogy vigyázok Maxira amíg ő edzéseken, interjúkon vesz részt. Szinte alig láttam a két ünnep közötti napokba, és bár imádtam Maxit mégiscsak vele szerettem volna tölteni a legtöbb időt. Úgy határoztam, mivel csütörtökre időzítettük a fotózást előtte látnom kellett a helyszínt, hogy betudjam mérni a dolgokat, fény és beállítások szempontjából, Szerettem volna a megszokott csapatommal dolgozni, de mivel mindenki a téli szünetét töltötte ez az út járhatatlan volt. Szerda reggel álmosan keltem fel, és rosszul esett, hogy Zlatan már nincs mellettem. Csak egy cetlit találtam az asztalkán, hogy majd valamikor jön és szeret. Szomorúan sóhajtva átgondoltam a napi teendőimet majd halkan kopogtattam Maxi szobája ajtaján. Mivel nem kaptam választ résnyire nyitottam az ajtót. A kisfiú mélyen aludt arca mérhetetlen békességet sugárzott. Annyira aranyos gyerek volt, és annyira hasonlított az apjára. Szerettem őt, de néha jobb lett volna nélküle, és néha átfut az agyamon, mennyire jó lenne ha én ajándékozhattam volna meg legelőször gyerekkel.

- Maxi kelj fel kérlek! - Ültem le az ágyára és megsimogattam az arcát. - Mennem kell és elviszlek magammal. Kirakom a ruháidat is csak kelj fel!

- Nem akarok! - Nyitotta ki szemeit és álmosan rám nézett. - Miért kell ilyen korán felkelni?

- Korán? Hiszen már nyolc óra is elmúlt. - Nevettem fel és a szekrényéből kivettem a ruháit. - Vedd  fel ezeket és készülj el. Addig megcsinálom neked a reggelit és a kakaót is.

- De én nem akarok veled menni!

- Maxi egyedül nem maradhatsz itthon, nekem pedig találkozóm lesz apa fotós stábjával.

- Akkor hívd fel anyát! - Ült fel és végre öltözködni kezdett.

- Anya dolgozik. Siess kérlek, mert kilencre ott kell lennem és ezt a fordított forgalmat nem nagyon szoktam még meg. Lent leszek . - Hagytam ott és lementem a konyhába. Maxi pár perc múlva csatlakozott hozzám. Egy kiadós reggeli után pedig elindultunk a találkozó helyre. Borzasztóan zavart a forgalom, és az is, hogy Maxi folyamatosan nyafogott, a fáradság és az anyja miatt.

- Anya sosem keltene fel ilyen korán, és apa sem. Álmos vagyok Lili!

-  Apád tegnap direkt mondta, hogy menj aludni. Tudhattad, hogy ez lesz. Sajnálom, de nem foglak egyedül hagyni otthon.

- Mikor érünk haza?

- Nem tudom, de ha odaérünk, kérlek legyél kedves és illedelmes, mert nekem nagyon fontos ez a munka.

- Haza akarok menni. Még a tábla gépemet is otthagytuk.

- Sajnálom, de...

- Neked kellett volna elrakni! - Mondta szemtelenül.

- Maxi már nagy fiú vagy, és nekem rengeteg mindenre kellett figyelnem, neked pedig csak ez volt az egyedüli. Majd máskor elhozod. - Szóltam és lezártnak tekintettem a beszélgetést. Szerencsére időbe odaértem a helyszínre ami leginkább egy torna teremre hasonlított.

- Szia, te vagy Lili? - Jött oda egy kedves lány majd barátságosan nyújtotta  felém a kezét.

- Szia igen, Kovács Lilien ő pedig Maximilian Ibrahimovic. Zlatan fia.

- Szia. - hajolt le hozzá a nő. - Az én nevem pedig Wanda és én segítek anyukádnak a fotózásba.

- Ő nem is az anyukám! - Csattant fel hirtelen a kisfiú mire mindketten meglepődtünk. - Ő nem az anyám, csak....

- Igen, ez így van. - Mondtam zavartan, és borzasztóan kellemetlenül éreztem magam Wanda előtt. Mégis mit gondolhat rólam, a kisfiú miatt. - Én csak Zlatan menyasszonya vagyok.

- Ó gratulálok. - Mosolygott rám a nő. - Akkor körbe nézünk? Hátul van egy elhagyatott stadion és én arra gondoltam ott is készíthetnénk néhány fotót.

- Rendben, akkor lássuk. - Szóltam kicsit nyugodtabb hangon, de mikor kifelé indultunk megcsörrent Wanda telefonja én pedig ott maradtam Maxival, aki újra nyafogni kezdett és követelte, hívjam fel az anyját.

- Maxi idefigyelj, nem hívhatom fel, ugyanis nincs a városba és nem akarom zavarni munka közben. Nem tudom miért vagy ilyen, de kérlek viselkedj, mert én éppen dolgozom. Fontos nekem ez a munka, és kérlek ne rontsd el rendben?

- Mikor végzel már? Elmegyünk utána enni?

- Most reggeliztél, nem lehetsz éhes. - Szóltam rá majd leguggoltam hozzá.  - Nézd tudom, hogy fáradt vagy, és tudom, hogy szünetben sosem kelsz fel ilyen korán. De nekem ez a munka nagyon fontos, mert az édesapád bízott meg vele. Nem szúrhatom el, ezért mindent alaposan meg kell néznem, hogy holnap már ne kelljen ezzel foglalkozni. Tudom, hogy tudsz aranyos lenni, ezért kérlek most is vedd elő ezt az énedet.

- Megígéred, hogy utána elmegyünk vásárolni?

- Maxi nem állíthatsz elém ilyen feltételek. Ha nem megyünk akkor ordítani és hisztizni fogsz? Milyen viselkedés lenne ez? - Mérgelődtem.

- Akkor legalább csak menjünk el apához! Kérlek Lili! - Nézett rám édesen én pedig beleegyeztem. Wanda visszajött, majd megnéztük a külső helyszíneket is. Eléggé furcsálltam, hogy Zlatan ilyen helyre szervezte a fotózást, de úgy voltam vele, hogy biztos érti a dolgát. Felírtam egy pár észrevételt és helyet ahol jónak gondoltam majd megköszönve Wanda segítségét, és a holnapi viszont látás reményébe távoztunk. Az órámra néztem ami már fél tizenegyet mutatott és magamba megjegyeztem mennyire elment az idő a nézelődéssel. Jó érzéssel gondoltam a holnapi munkára és eszembe jutott mennyire élveztem anno a párizsi fotózást is. Bevillant a közös lakásunk és az, hogy mennyi minden történt ott. Hiányoztak azok az idők, de még jobban hiányzott az a férfi aki akkor volt. Zlatan ugyanis mióta Manchesterbe költözött alig járt haza. Ha nem focizik akkor az edzőterembe erősít. Kicsit féltettem, mert egyre többször láttam rajta, hogy ha nem szerez gólt, vagy a csapata nem megfelelő eredményt ér el, kiakad. A kritikákkal is sokkal többet foglalkozik mint régebben. Féltettem és nem akartam, hogy túlhajtsa magát. Elvégre már nem húsz éves. De ha ezt felhoztam csak még rosszabb volt, ezért inkább csendben maradtam és magamba imádkoztam, hogy nehogy baj legyen ebből a túlhajszoltságból.

- Elmegyünk akkor apához? - Nézett rám reménykedően Maxi mikor már úton voltunk.

- Jó, de előbb felhívom. Nem akarok zavarni és ha esetleg azt mondja, hogy nem akkor el kell fogadni rendben van?

- Akkor meglephetnénk. - Ajánlotta fel én pedig csak fejemet ingattam.

- Majd meglátjuk, de hívom. - Vettem elő a telefonom, majd beütöttem szerelmem számát aki többszöri csörgetésre sem vette fel.

- Sajnálom kicsim, de apa nem veszi fel. Nem akarom zavarni, de...

- De én oda akarok menni!!! - Kezdett el hisztizni újra a kisfiú. - Apával akarok lenni, vagy anyával, de nem veled.

- Maxi mi a bajod velem? Nem rég azt mondtad szeretsz engem.

- Igen, de akkor még nem voltál ennyire undok! - Vetette oda én pedig iszonyú mérges lettem.

- Attól még, hogy nem ugrok minden kívánságodra, még nem vagyok undok, de lásd mennyire aranyos vagyok, meglepjük apát rendben?

- Jaj de jó. - Csillant fel a szeme. - Köszönöm.

- Szívesen. - Nyugodtam meg, majd egy darabig szó nélkül vezettem és csak a rádióból kiszűrődő zene törte meg a csendet.

- Lili ugye még nem lesz kistestvérem? - Kérdezte hirtelen Maxi én pedig nem tudtam mire vélni ezt a kérdést, de mielőtt válaszolhattam volta a kisfiú folytatta. - Csak mert anya azt mondta, hogy nem lenne jó, mert akkor apa kevesebbet foglalkozva velem.

- Maxi ez butaság. Apa akkor is szeretne ha lenne egy testvéred. - Mosolyogtam rá, ám ez nem javított arckifejezésén.

- Anya még azt is mondta, hogy örülne ha örökre eltűnnél apa közeléből.

- Igazán? - Kaptam fel a fejem, de úgy voltam vele, hogy nem akarom magam felhúzni. Elvégre nem sikerült neki megakadályozni, hogy Zlatan engem szeressen. Már csak pár sarokra voltunk az edzőközponttól, mikor egy baleset miatt várni kellett. Maxi újra elővette a hisztis énjét és olyan dolgokat vágott a fejemhez amik nagyon rosszul estek. Talán azért, mert ő még csak egy kisgyerek akinek mindig önálló véleménye van. Előjött azzal, hogy ő jobban örülne, ha én csak a a keresztanyukája barátnője maradnék, a szülei pedig újra együtt lennének.

- Maxi kérlek ne mondj nekem ilyeneket, mert nem hiszem, hogy olyan rossz ember lennék. Szeretlek téged és szeretem apukádat is. - Vázoltam fel majd mikor a rendőr jelt adott indítottam az autót. - Tudod vannak olyan gyerekek akiknek sokkal kevesebb jut mint neked. Mindenért hálásnak kell lenni és örülni, hogy megvan mindened. Nem kell azonnal sírni ha nem kapsz meg valami robotot vagy valamelyik videó játékot. - Utaltam arra a játékra amiért a kisfiú napok óta nyúzza az apját. - Van olyan kisgyerek akinek csak egy játéka van egész életébe és mégis hálás és boldog. Próbálj meg te is így gondolkodni. - Mondtam és reméltem a szónoklatom elért hozzá, ám mikor leparkoltam a komplexum előtt Maxi kivágódott az autóból és így szólt.

- Nem akarom, hogy velem gyere! - Kiabálta.

- De igenis veled megyek, ugyanis én is látni szeretném apádat, szóval kérlek szépen fogd meg a kezem és gyere ide mellém. Még csak egyszer voltam itt, és félek, hogy elkeveredünk.

- Nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak.

- Maxi idefigyelj, nem tudom mi a jó ég bajod van, de nem is érdekel, mert nem fogsz velem szórakozni! Te még csak egy kisgyerek vagy, és én fogom megmondani mit kell tenned és mit nem. Főleg, hogy én vigyázok rád.

- Tönkre tetted a szüleim életét és tönkre tettél mindent, és NEM VAGY AZ ANYÁM!

- Tudod még szerencse te kis szaros, mert ha ilyen gyerekem lenne, már két akkora pofont lekevertem volna neki, hogy leesik feje. Neveletlen és hálátlan vagy. Látszik, hogy az anyád nevel - Szalad ki a számon, de amint kimondtam ezeket azonnal megbántam. A kisfiú szemébe könny szökött, majd zokogó hangon így vágott vissza. 

- Mikor te nem voltál apa mindig velem aludt és velem foglalkozott. Akárhányszor eljöttem mindig volt rám ideje, most, hogy itt vagy engem már nem szeret. 

- Ez nem igaz.. 

- De igen és már sosem fog engem szeretni, mert te itt vagy! Elvetted az apukámat. UTÁLLAK! - Kiabálta, és zokogva beszaladt az üvegajtón.

Sziasztok! Boldog nyarat kívánok nektek! Remélem jól telik mindenkinek. A fiúknak minden esetre jól, hiszen Stephan a barátaival éppen Ibizára utazott, ahol Zlatan is nyaral. Jó lenne ha összefutnának és megbeszélnék, hogy visszaigazolnak az Ac Milanba. :).  Imádnám nagyon. Bár biztos vagyok benne, hogy ez nem történik meg.  Szóval találkozunk jövőhéten. :).