2/17. Fejezet. ⚽️⚽️ Beteljesülés!!? ⚽️⚽️

Sziasztok!! Itt az új rész ahol Kamilla szemszögéből is megismerjük egy kicsit a dolgokat. Remélem tetszik nektek ez a rész is. :). Várom a véleményeket. :). 


Kamilla:

Lili a meccs után csak úgy otthagyott és nagyon dühös voltam rá, hogy csak úgy szó nélkül lelépett. Nekem kellet megcsinálni az interjúkat és nem volt elég bajom még azzal a paraszttal is tárgyalnom kellett. Hogy én mennyire utálom ezt az egocentrikus, nagyképű barmot. Azt gondolja mivel ő a csapatkapitány ezért neki mindent szabad. Jó elismerem a tudását és azt, hogy ő már egy jelenség, de igazán visszavehetne az arcából. Nem is értem miért van oda érte Lili. Soha nem járnék Zlatannal, és nem is értem, hogy bírja rózsaszínbe látni ezt az embert. Számomra Stephan volt az a pasi, aki eléggé elvette az eszem. Régebben is követtem már a pályafutását és mindig is helyes fiúnak találtam, de mikor Lili bemutatott minket egymásnak és a csodaszép szemeibe néztem végem volt. Tudom, hogy Lili még táplál érzelmeket iránta, de reméltem újrakezdeni nem fogják soha. Sajnos azonban azzal is tisztába voltam, hogy Stephan még mindig nagyon odáig van érte. Ezt pedig a gólja utáni csókkal be is bizonyította. Milyen jó lenne, ha engem csókolt volna meg. Mivel ő rúgta a győztes gólt evidens volt, hogy neki is felrakok pár kérdést. A szívem a torkomba dobogott és a kezembe úgy remegett a diktafon, hogy szinte alig bírtam tartani. Őrületesen helyes volt és én pedig annyira zavarba lettem már csak a gondolattól is, hogy rám villantja édes mosolyát, amitől eléggé arcpirító gondolatok kezdtek cikázni az eszembe. Szívesen belökném valamelyik szobába, hogy felmérjem milyen a pályán kívüli teljesítménye. Aj, már túl rég voltam pasival, és túl rég volt komoly kapcsolatom. Talán a testiség hiánya is hozzájárul ehhez a sok piszkos gondolathoz?? Vagy talán az, hogy egy kicsit féltékeny vagyok Lilire, akinek mindig minden bejön és olyan hangosan kufircol mindig azzal tajparasztal, hogy még a fejemre húzott takaró sem halkítja le kéjes nyögéseit. Lehet, de abba biztos vagyok, hogy rettentően vonzódom Stephanhoz. Mikor megállt előttem még a diktafonomat is elfelejtettem bekapcsolni. Gyorsan orvosoltam a problémát és próbáltam profi módon feltenni a Paolo által előírt kérdéseket miközben imádkoztam, hogy Stephan ne vegye észre, mennyire remeg a hangom és mennyire be vagyok zsongva érte. Az alapkérdések után jöttek a meccshez vonatkozók is.

- Gratulálok Stephan a győztes gólodhoz. Ezzel nagy előnyhöz juttattad a csapatodat.

- Köszönöm, de ez nem csak az én érdemem volt, mert mint te is mondtad ez egy csapat. Itt mindenkire szükség van. – Te jó ég mennyire édes és szerény. Nem úgy, mint az a beképzeld idióta.

- Sokszor nem vagy kezdő. Ez doppingolt téged arra, hogy most mikor a pályára léptél ilyen tökéletes gólt vágj?

- Lehet benne valami, hiszen mindig meg akarom mutatni, hogy milyen vagyok egy-egy mérkőzésen. Remélem ez elég lesz ahhoz, hogy a következőkben már a kezdő sípszótól a pályán legyek.

- Akkor ezt egy üzenetnek is vehetjük az edző számára? – Érdeklődtem mire sokat sejtetően rám mosolygott.

- Azt gondolom igen.

- Reméljük a legjobbakat. – Zártam le a beszélgetést majd elbúcsúztunk egymástól. Lili a kocsiba pufogott a meccsen történteket, de engem annyira nem hatott meg. Inkább Stephant sajnáltam és reméltem minden rendben lesz vele. Szerencsére a jég gyorsan hatott így alig látszott Zlatan hatalmas ütésének a nyoma. Hazaérve bevonultam a szobába és Lilivel próbáltuk elkészíteni az anyagot, ugyanis Paolo mindenképpen be akarta rakni a havi újságba és holnap már lapzárta. Zavart, hogy Lili telefonja folyamatosan csörgött és idegesített, hogy nem veszi fel. Hol Zlatan, hol pedig Stephan hívásait utasította el. Bezzeg, ha engem hívna már rég felkaptam volna a készüléket. Két óra múlva elküldtük a friss anyagot, a fotókkal és az interjúkkal együtt Paolónak, majd Lili vásárolni indult én pedig úgy gondoltam veszek egy forró fürdőt. Már éppen bedugtam volna a fülhallgatót, hogy teljes odaadással tudjam élvezni a habokat mikor egy ismeretlen szám jelent meg a telefonom kijelzőjén. Felvettem és mikor meghallottam ki az majdnem beleejtettem a vízbe a készüléket.

- Szia, Kamilla te vagy az? Én Stephan El Shaarawy vagyok és…

- Szia, igen Kamilla vagyok. – A szívem olyan gyorsan dobogott, hogy már fájt.

- Ne haragudj, hogy zargatlak, de Lili sajnos nem veszi fel a telefont és így benned van minden reményem.

- Mit szeretnél?

- Szóval lesz egy buli ma és szeretném, ha eljönnétek oda.

- Mikor lesz?

- Este olyan kilenc körül. Rengeteg híresség lesz és sok focista más csapatokból is. Szeretném, ha eljönnétek és talán Lilivel is tudnék beszélni pár szót. – Hallottam szomorú hangját. Sajnáltam őt, hiszen tudtam milyen a reménytelen szerelem. Úgy gondoltam, ha ezzel boldoggá teszem, hát legyen. Megígértem, hogy mindenképen elrángatom Lilit a buliba.

- Köszönöm Kamilla nagyon kedves vagy.

- Semmiség. Remélem, átbírjátok beszélni a dolgokat. – Válaszoltam és tényleg így gondoltam. Nem szerettem volna ha Stephan szomorú főleg nem Lili miatt. Persze nyilván jobb kedvem lett volna, ha szimplán látni akart volna minket, vagy akár csak engem. Nyolc körül már teljes díszben voltunk. Lili egy nyári sárga én pedig egy dögös sötétkék mélyen kivágott ruhát vettem fel. Buliba szerettem kihangsúlyozni telt dekoltázsomat. Fekete hajam kiengedtem, és hogy kihangsúlyozzam zöld tekintetemet egy tussal emeltem ki, ami enyhén csillogott. Végezetül pedig a legvörösebb rúzsomat kentem az ajkaimra. Mindketten tökéletesek voltunk és hála égnek Lilinek is jó kedve lett. Nem akartam, hogy szomorú legyen, hiszen neki sem volt könnyű. Zlatan teljesen megvezeti, és ő nem látja, hogy ennek a kapcsolatnak nem lesz jövője. A helyébe már rég hozzámentem volna Stephanhoz. Főleg amilyen romantikusan megkérte anno a kezét. Sajnos Heléna visszarepült így a hármas egységünknek lőttek. Szerettem őt, mert olyan vicces volt és tetszett, hogy kicsit bolondos. Ő bármikor benne volt egy nagy buliba. Stílusában teljesen ellentétje Zlatannak és csak a szemeik árulkodnak arról, hogy testvérek.

- Te jó ég mennyi jó pasi! – Ámultam el mikor beértünk a szórakozó helyre, ahova csak VIP meghívóval engedtek be minket. Ezeket Stephan küldte át nekünk még levélbe.

- Igen. Hallod mennyi híres focista.

- Nem iszunk valamit?? – Ajánlotta fel én pedig igennel feleltem. Rendeltünk két koktélt majd egy kicsit táncolni kezdünk. Rengeteg pasi jött oda hozzánk és én fantasztikusan éreztem magam. Táncoltam pár külföldi játékossal, akiket csak látásból ismertem, de biztos voltam benne, hogy híresek. Már majdnem éjfélre járt mikor Lili feldúltan jött felém. Nem értem mi a baja, hiszen eddig minden remekül ment.

- Lili mi van? – Érdeklődtem mire csak arrébb húzott és én megláttam Zlatant és Alexandrát amint egy asztalnál összebújva beszélgetnek.

- Ez! – Mondta szinte kiabálva. – MI EZ??? Miért beszél vele és hol van Maxi???

- Nyugi már, inkább keressük meg Stephant. – Ajánlottam.

- De én nem akarom megkeresni Stephant én…- Hallottam, de ekkor elindult a pár felé. Láttam Zlatanon, hogy nagyon meglepődik Lili jelenlétén. Úgy gondoltam nem foglalkozom velük, és Stephan kutatására indultam. Furcsálltam is, hogy még nem bukkant fel Lili közelébe, de a szívem mélyén örültem neki. Felmentem a galériára ahol egy csapat olasz játékosba és sok más lányba botlottam, aminek a közepén megtaláltam Stephant. ÚR ISTEN DE SEXI VOLT!! Sötétkék inget és fekete farmert viselt. Az asztalon előttük már sok üres üveg és pohár állt.

- Sziasztok. – Köszöntem oda hozzájuk. Eléggé ideges voltam és szinte vágytam Stephan elismerő pillantására. Reméltem tetszik, amit lát. Felpillantott rám és tekintete megakadt rajtam.

- Kamilla, szia. – Állt fel és adott két puszit. Legszívesebben magamhoz öleltem volna, és soha nem engedtem volna el. – Gyere ült ide hozzánk.

- Én, nem tudom. Lili lent van Zlatannal és..

- JAJ GYERE MÁR! – Fogta meg a kezem és tudtam, hogy nyert ügyem volt ezzel az egy mondattal. – Mit kérsz?

- Csak egy sima koktélt és…

- Valami keményebbet?

- Nem köszi, én… próbálok józan maradni.

- Mert? Ugyan, már hiszen ünneplünk, hiszen GYŐZTÜNK!!! Legyőztük a SVÉDEKET!!! – Kiabálta mire mindenki felemelte a poharát és koccintottak. Nagyon örültem és már az idegességem is elmúlt Stephan közelébe, aki egyre közelebb került hozzám. Valamikor kettő körül pedig észrevettem, hogy gyengéden cirógatja a karomat és halad a nyakam irányába. A tarkómon éreztem puha érintését és ettől végigfutott a hátamon a jóleső borzongás. Becsuktam a szemem és csak élveztem az érintéseit.

- Nem megyünk ki? – Suttogta a fülembe és én igennel feleltem. Ujjainkat összefonva vonultunk ki az ajtó felé. Útközben megláttuk Zlatant és Lilit amint hevesen csókolóznak. Stephan vette egy mély levegőt majd kézen fogva kihúzott a teremből. Elindultunk egy sötétebb utcába majd mikor már szinte alig láttuk egymást Stephan szembe fordított magával és így szólt:

-  Milyen csodaszép vagy ma.

- Köszönöm, te is nagyon jóképű vagy. – Bókoltam neki.

- Ez a ruha igazán jól áll neked. Kiemeli az előnyösségeidet. – Nézett le melleimre majd újai gyengéden simogatni kezdték meztelen hátamat. Megremegtem ettől az érintéstől, amit ő is észrevett.

- Mi a baj? Talán fázol?

- Nem, csak, jó veled lenni. – Pillantottam rá majd megnyaltam az ajkamat. Megérintette az arcom majd megcsókolt. Annyira puha és mégis vad volt. Tudtam, hogy nem kéne ezt tennem már csak Lili miatt is, de legbelül nem akartam leállítani.  Hátamat a kőfalnak döntöttem és beletúrtam a hajába. Ajkai egyre lentebb haladtak és puha csókokkal borította be a nyakam. Egyik lábamat a csípőjére rakta és megszorította a fenekem. Felsóhajtottam és a nevét suttogtam. Az idejét sem tudom mikor csókoltak már meg ennyire szenvedélyesen és mikor éreztem egy férfi érintését. Főleg nem egy ILYEN férfiét, mint Stephan. Számomra ő a Best és tudtam, hogy ez már nem csak egy hóbort, hanem ez a valóság. Kíméletlenül beleszerettem és akartam. Látni akartam meztelen, izmost testét amint fölém hajol az ágyba. Érezni akartam őt magamba. Sietve gomboltam az ingét és a nadrágját.

- Várj Kamilla. – Állított le. – Ne itt. Menjünk el a hotelba.

- Inkább gyere hozzánk, az közelebb van. – Ziháltam és egy másodpercet sem akartam elválni mézédes ajkaitól. A testem már fájdalmasan vágyott az érintésére és boldog voltam, hogy Stephan gyors autójával azonnal a lakáshoz értünk. Útközben még dobtam Lilinek egy sms-t, hogy ne aggódjon, épségben megvagyok.  Felkapott a csípőjére és bevitt a szobámba. Levette az ingét én pedig a puszta látványától is orgazmus közeli állapotba kerültem. Levette a ruhám majd lefogta a kezemet a csuklómnál. Nyelvét éreztem a testem minden pontján és hatalmas erőfeszítésbe került, hogy ne adjam át magam a szinte megállíthatatlanul közelítő eufóriának. Azt akartam, hogy úgy élvezzek el, hogy magamba érzem őt. Szerencsére nem kellett sokáig várnom. Mélyen a szemembe nézett és belém hatolt. Forró csókkal némította el a torkomból feltörő hangokat majd egymást átölelve éltük át a gyönyört. Mérhetetlenül boldog és szerelmes voltam. 

Lili:  Kimentem a mosdóba és mikor visszajöttem azt láttam, hogy egy eldugott asztalnál Zlatan és Alexandra ülnek, összebújva egymás kezét fogva. Nagyon komoly fejet vágott mindkettőjük. Eléggé elkapott a féltékenység és úgy gondoltam, nem hagyom, hogy Alexandra csak így visszavegye azt a helyet, ami már az enyém.

- Sziasztok. – Köszöntem oda neki mire mindketten meglepődtek és gyorsan elengedték egymás kezét.

- Lili, de jó, hogy látlak. Nem is gondoltam, hogy itt vagy. – Mosolygott rám Zlatan. Menyire piszkos helyes volt. Alexandra is nagyon csinosan volt felöltözve. Hófehér ruháját csillogó kövek díszítették és eléggé láttatni engedte melleit, sötét haját pedig egy csillogó pánt fogta fel. Újra elkapott a közelébe az kisebbségi komplexus.

- Minket is megívtak. Kamillával vagyok, bár most nem tudom, merre lehet. Kicsit elkeveredtünk egymástól. Merre van Maxi? – Néztem rá Alexandrára.

- Az édesanyámék vigyáznak rá, így egy kicsit eljöttem én is Zlatannal szórakozni. – Válaszolta, és gúnyos mosoly jelent meg az arcán.

- Remek, akkor ti együtt jöttetek?

- Igen, de… - Kezdte volna Zlatan, de én belevágtam a szavába.

- Nem érdekes, további szép estét. Sziasztok. – Hagytam őket ott és igazán fájdalmat éreztem a mellkasomba. Próbáltam felkutatni Kamillát, de sehol nem találtam. Úgy gondoltam felhívom, de nem vette fel. Kiültem egy padra és csak próbáltam élvezni a nyári meleget. Rengetegen voltak a városba és szerencsésnek mondhattam magam, hogy kiválasztottak erre a munkára. Boldognak kellett volna lennem, mégis minduntalan Zlatanon és Alexandrán járt az eszem. Tudom, hogy szakítottunk és mérges is voltam a mai viselkedése miatt, de akkor sem akartam, azt, hogy újra Alexandrával kavarjon.

- Nem jössz be? – Hallottam Zlatan hangját a hátam mögül. – Vagy talán még mindig haragszol rám?  - Jött oda és leült mellém a padra. Nem tudom, mire gondol, hiszen érhette a meccsre vagy most Alexandrára is.

- Igen, egy kicsit igen.  – Néztem bele barna szemeibe.

- Sajnálom, nem akartam megütni Stephant én… tudod csak elkapta az agyam ez a sötét köd. Na és te is visszacsókoltál. Miért tetted ezt Lili? – Nézett rám és meglepetett a hirtelensége.

- Figyelj, fogalmam sincs. Talán a pillanat heve.

- Kurva szarul esett, ahogy a hétfői is.

- Nem tehettem mást. Ha nem tudnád, egy OLASZ újságnál dolgozok, amibe a válogatott a fő téma.

- Gondolom még elbájologtál Stephannal is. – Vágott vissza.

- Azért vagy most vele? – Utaltam Alexandrára. – Hogy nekem is rosszul essen?

-  Lehet, de van egy pár dolog, amit mindenképpen át akartunk beszélni Maxiról.

- Miket?

- Nézd ez a kettőnk ügye, mert…

- Értem, én bemegyek. Megkeresem Kamillát és hazamegyek. – Álltam fel, de ő megfogta a kezem.

- Lili ne haragudj rám jó.

- Nem szabadott volna ilyet tenned ma!! – Mordultam rá.

- Neki szabad ilyet tenni? – Mérgelődött. – Ő mindent megtehet csak úgy??? Nézd tudom, hogy nem vagyunk együtt, viszont akkor is…

- Kérj tőle bocsánatot!

- Majd beszélek vele!

- Elvileg itt van ő is. Gyere be. – Húztam be, de ő ellenállt. – Mi van?

- Ezt egy nyugodt helyen akarom megbeszélni.

- Rendben. – Fújtam ki a levegőt. - De megígéred?

- Igen. – Jött közelebb majd átölelte a derekam. – Mellesleg mondtam már, hogy nagyon csinos vagy?

- Mit akarsz? – Néztem fel rá és elmosolyodtam.

- Szerintem tudod. – Majd lágyan megcsókolt és én hiába utáltam magam nem voltam elég erős ahhoz, hogy eltoljam magamtól. Bementünk a terembe és végig összebújva táncoltunk. Reméltem Kamilla bárhol is van, ugyanilyen jól érzi magát, mint én. Eszembe jutott, hogy már egy hete nem szeretkeztünk és jó lett volna vele tölteni az éjszakát. Közel húztam magamhoz majd forrón megcsókoltam.

- Aludj ma velem. – Suttogtam a fülébe.

- Lili ma nem lehet. Nem pazarolhatom el a felesleges energiáimat, és holnap már nagyon korán kint akarok lenni az edző központba.

- Értem, én, kimegyek egy kicsit a levegőre. – Toltam el magamtól, de megfogta a kezem és ő is követett.

- Mondd tényleg csak a gyerekről beszélgettél Alexandrával? – Érdeklődtem és próbáltam olvasni a gondolataiba. Annyira jó lett volna, ha tudom, mi járhat az eszébe. Nagyon szerettem volna, ha Alexandra nem akarna rámászni így, hogy nem vagyunk együtt.

- Persze. – Mondta, de kerülte a pillantásomat így rögtön tudtam, hogy hazudik.

- Nem csak erről volt szó. – Vetettem oda.

- De igen, miért hazudnék neked Lili? Hiszen a kapcsolatunk ELVILEG az őszinte bizalmon alapul. Akár együtt vagyunk akár nem.

- Őszinte bizalmon Zlatan???? – Csattantam fel. – Mondd, mégis hogy lehetsz ennyire kétszínű.  Ha a kapcsolatunk az ŐSZINTESÉGEN alapulna, akkor már rég tudnám hova igazolsz. Neki biztos már elmondtad!! Mindenki tudja csak ÉN NEM!!

- Már megint itt tartunk. – Fújta ki mérgesen a levegőt.

- Igen itt, mert biztos vagyok benne, hogy Heléna és Alexandra is tud a dologról csak én nem. Én miért vagyok ebből kirekesztve???? Miért nem adsz legalább csak egy pici támpontot?

- Rendben már több mint valószínű a Manchesteri igazolásom. De nem tudja senki, hogy mi lesz csak az ügynököm és én. Alexandra nyilván meg fogja tudni, mert, veszek nekik egy házat, hiszen Maxi csak velem lesz ő pedig az édesanyja. De ami biztos, hogy jövő héten lemondom a válogatottat.

- Mi van? Lemondod a válogatottat? – Lepődtem meg.

- Halkabban Lili. – Csitított el.

- De még benned van legalább…

- Egy nagy nullák vagyunk. Ha tovább jutunk a csoportból az lesz a csoda. Én nem akarok ilyen csapat élén állni….

- Te vagy a legjobb játékos Zlatan. Te vagy a Svédek mindene, hiszen te vagy a kapitány!!

- Igen, de már nem vagyok fiatal és nem is leszek. Be kell lássam, hogy ez a cím sem lesz meg. Sem E.B. sem V.B. - Hajtotta le bánatosan a fejét.

- Még nem vagy öreg. Te vagy a legcsodálatosabb férfi az egész világon. Olyan erőbe vagy, ami csoda és a múlt éved is tökéletes volt a PSG-nél. Annyira izmos vagy, hogy simán letagadhatnál legalább öt évet.

- Jaj, Lili. Két év múlva már bőven túl leszek a foci fénykoromtól. Szeretnék nem úgy visszavonulni, hogy egy nagy égés a karrierem vége.

- Mikor jelented be? Én is ott lehetek a sajtótájékoztatón? – Pillantottam rá reménykedve.

- Igen persze. – Mondta és adott egy puszit. –Jövő héten gondoltam valamikor.

- Mindenképpen elmegyek, és megörökítem. Mint sajtós, majd átbeszélem Kamillával.

- Azt jól teszed. Mellesleg ez a Kamilla tényleg nagyon csinos. Nálatok minden lány ennyire szép? Lehet, egy Magyar csapathoz igazolok.

- Az ám hír lenne. – Nevettem és szinte a hasam fogtam ettől a mondatától. – Jönnél az MB1-be. Ott is vannak ám rangadók.

- Olyan, mint egy PSG- Lyon?

- Tisztára. – Nevettem még mindig.

- Mellesleg csak gratulálni tudok a válogatottatokhoz.

- Igen, ez hatalmas nagy szó. Ilyenkor azt érzem, hogy jó Magyarnak lenni. De most nem mennénk inkább haza?

- Kicsim mondtam, hogy nem lehet, hiszen keményen kell dolgoznom.

- Rendben. – Hajtottam le a fejem bánatosan.

- Édesem ne legyél szomorú. – Húzott közel magához és jó volt így lenni vele, nyugiba. Sajnos nem élvezhettük ezt a pillanatot, mert Alexandra jött ki hozzánk.

- Sziasztok. Zlatan kéne mennünk. Már eléggé késő van.

- Jó oké, indulunk. – Állt fel és mikor elköszöntünk jobbnak láttam, ha megkeresem Kamillát. Mivel nem találtam sehol felmentem a galériára. Összefutottam pár olasz játékossal és egyikőjük mondta, hogy Stephannal ment el.. Furcsálltam, de úgy gondoltam akkor biztos hazament és elfelejtett szólni. Reménykedtem, hogy nem lett baja. Kimentem előre ahol láttam, hogy Zlatan és Alexandra épen indulni készülnek. Odaszaladtam hozzájuk majd így szóltam:

- Szia Zlatan, bocsi, de nem vinnél haza? Tudod a közös lakásunkba?? – Nyomtam meg a szót.

- Mi van talán a nyálgéped nem ér rá?? – Kérdezte gúnyosan Alexandra. – Ilyenkor persze jó Zlatan nem??

- Nem nyálgép, és ha nem tudnád Zlatan mindig is az első helyen fog szerepeli.

- Ugyan már….

- Álljatok már le! – Szólt ránk Zlatan.  – Inkább üljetek be és indulás. Nem akarok veszekedni. Lili ül előre. – Mondta Zlatan mire elégedetten rámosolyogtam Alexandrára. Végig fogtam a kezét és örültem, hogy Alexandra ezt látja. Útközben megkaptam Kamilla sms-t is, így már teljes volt a nyugalmam. Sajnáltam, hogy Zlatan nem alszik velem és roppant féltékeny voltam Kamillára. Bár Zlatan azt mondta, csak kirakja őket és már indul is a csapathoz. Megálltunk a ház előtt majd egy lágy csókkal búcsúztunk el. Beléptem a lakásba és megnyugodtam mikor láttam, hogy Kamilla táskája a komódon pihen én pedig megbotlottam egy cipőbe, ami kísértetiesen hasonlított Stephanéra. Eszembe jutott, amit a csapattársai mondtak és egyből tudtam, hogy elérte, amit akart. Mennyire undorító és számító egy nő!  Nem elég, hogy Zlatan is Alexandrával van még Stephan is összefekszik Kamillával?? Dühösen vonultam be a szobámba és már készültem a reggeli beszédemmel, amit Kamilla nyakába fogok zúdítani. 

2/16. Fejezet. ⚽ Olaszország- Svédország: A nagy meccs kicsit másképp!!! :). ⚽🇸🇪🇮🇹

 Sziasztok!!!  Ezt az új részt nem csak én írtam hanem egy kedves blogos társam is besegített akinek ezúton is köszönöm a munkáját. Nagyon sokat segített :). Jó olvasást és várom a véleményeket. :). 

Annyira boldog voltam, és annyira fantasztikusan sikerült a tegnapi éjszakánk, hogy hatalmas vigyorral a fejemen léptem ki a konyhába ahol már Kamilla és Heléna fogadott. Az óra kilencet mutatott és én úgy terveztem, hogy gyorsan felöltözök, majd még átnézek pár dolgot Gareth Bale-ről, hogy ne tűnjek idiótának az interjú előtt.

-          Valaki nagyon boldog ma reggel. – Nézett rám Kamilla. – Csak nem hogy jól sikerült az éjszaka?

-          De igen, fantasztikus volt. – Újságoltam el, majd Helénára néztem, aki cseppet sem volt boldog. Sőt egyenesen undort láttam az arcán. Úgy gondoltam nem foglalkozom vele. Nem tudom miért változott meg ennyire felém, de nem hittem, hogy a megcsalás miatt lett volna ilyen. Éreztem, hogy itt még van más is a pakliba. Úgy döntöttem egy kicsit rá is játszok, hátha kibukik belőle valami.

–  Zlatan egyszerűen fantasztikus. Még sosem találkoztam ilyen pasival, aki nem csak, hogy szexis, de az ágyban is őrületen nagyot alakít. Hiába eget rengető vele a sex…

-          Fejed már be! – Csattant fel Heléna és tudtam most elértem a célomat. – Mondd, nem látod mennyire undorító, ahogy viselkedtek? Nem értem miért vagy ilyen.

-          Milyen? – Tudakoltam. – Mondd, mi a fene bajod van velem, mert nem hiszem, hogy ez a megcsalás a bajod, hiszen ennél már sokkal durvább dolgokat is túlélt a barátságunk.

-          Oké elmondom. – Nézett rám szigorúan. Mennyire hasonlítanak most egymásra Zlatannal. Ő is ugyanúgy néz mikor nagyon mérges rám. – Az a bajom, hogy te semmibe veszed azt, hogy ebbe az egész kapcsolatba annyira jól elvagytok és a tesóm is annyira jól elvan, és annyira leszarjátok Maxit, akinek meg nagyon hiányzik az apja és sokat sír utána. Zlatan pedig ahelyett, hogy ahogy ígérte neki a fiával foglalkozna, idejár hozzád és veled van.

-          Heléna nem tehetek róla.

-          De igenis tehetsz. – Csattant fel. – Mert amíg a tesóm tegnap itt hetyegett veled, azzal az erővel, Maxival is törődhetett volna, ugyanis alig látja mostanában a fiát. Alexandra pedig teljesen kivan, hogy Maxi csak az apját akarja, és ezzel nem tud mit kezdeni. Felfogtad milyen az mikor egy négyéves gyerek sír valaki után és te nem tudod megnyugtatni?

-          Nagyon sajnálom, de akkor sem tehetek róla, bármit mondasz. Zlatannak sosem fogom megtiltani, hogy a fiával legyen, de Alexandrának már nincs köze hozzá.

-          Csupán csak a gyerek anyja.

-          Mondd, mi a fenét kéne akkor tennem? Talán tagadjam meg ha Zlatan velem akar lenni, mert azt nem bírom megtenni. Neki nem fogok nemet mondani, ha velem akar lenni és erre se te se senki nem kérhet meg!!!

-          Lányok ne legyetek már ilyenek. – Szólt közbe Kamilla. – A legjobb barátnők vagytok már régóta nem? Akkor ne legyetek kiakadva. Heléna neked is igazad van, biztos nem ismerem a helyzetet, de Lili tényleg szereti a tesódat és jogos, hogy nem utasítja el. Viszont Lili te pedig mondhatnád Zlatannak néha, hogy menjen el Maxihoz vagy csináljon vele közös programokat. Érted?

-          Én buzdítsam erre?

-          Igen ugyanis senki másra nem hallgat csak rád. – Mondta Heléna egy kicsit megenyhülve. – Tegnap Maxi annyira sírt és alig bírtuk. Csak akkor nyugodott meg mikor találkozott az apjával. Nem akarom, hogy Maxi sérüljön.

-          Nem fogom hagyni és megígérem, beszélek Zlatan fejével jó?

-          Oké rendben van. – Mosolygott majd átölelt. – Ne haragudj a tegnapi gorombaságom miatt, de tényleg annyira kiborított Maxi sírása… és…

-          Nem kell magyarázkodni. Tudom, hogy szereted őket és nem baj, ha Alexandrával is jóba vagy. Sőt szeretném, ha úgy mennénk Zlatan meccsére Hétfőn, hogy közel üljünk egymáshoz.

-          Remek ötlet. Mi a mai program? – Kérdezte.

-          Egy interjú Gareth Bale-lel és utána meccs képek majd este Angol- Orosz.

-          Ott interjúzunk?

-          Legyen? – Néztem Kamillára.

-          Nem tudom, lehet, majd felhívom Paolot és megérdeklődöm. Meg még a televíziósokkal is összekélne már hangolódnunk.

-          Akkor csak a két esti meccsre mentek? – Érdeklődött Heléna.

-          Igen. Zlatan amúgy mikor ment el?

-          Fogalmam sincs, mikor felkeltem már nem volt itt, de akkor én bevonulok a fürdő szobába.

-          Rendben van. – Szóltam majd én is elvonultam átöltözni. Heléna nem jött velünk a Walesi meccsre. Jóval kettő óra előtt értünk oda, hogy el tudjam készíteni az interjút a friss BL győztes játékossal. Kedves volt és igazán jó válaszokat adott. Az eredmény végül 2-1 lett Wales számára. Nem sokáig időztünk, mert a következő meccs helyszínére is oda kellett érnünk, ami kilenckor kezdődött. Interjúzni szerencsére nem kellett, mert így is alig-alig értünk be a helyünkre és az idióta tévések is keresztbe tettek nekünk, hogy saját riporterükkel készítették el az anyagot. Az angolok eléggé rosszul játszottak és csak a második félidőben sikerült megszerezniük a vezetést. Mikor Rooney-t lecserélték akkor jött a baj. Az Oroszok a hosszabbításnál behozták az egyenlítőt. Fáradtan és kimerülten értünk vissza Párizsba. Egyikünknek sem volt kedve bulizni csak bedőlni az ágyba és aludni reggelig. Vasárnap reggel gyorsan átküldtem az anyagokat Paolonak majd felhívtam Zlatant, de nem vette fel a telefont. Szerettem volna vele lenni és esetleg Maxival hármasba szervezni egy olyan programot, amit mindketten élveznek majd. Ma csak az esti meccsre megyünk el. Németországi csapatnál több játékossal kell interjúzni, mert Paolo szerint érdeklik az embereket. Megbeszéltük Kamillával, hogy ezt ő fogja megcsinálni. Nem igazán szeretem őket, és sokkal jobban szerettem volna Zlatannal lenni és csak úgy összebújni valahol vele. Egész nap nem hívott így nem tudtam programot ajánlani neki. Stephannal is próbálkoztam, de ő is lepattintott. Sajnos rengeteget kell edzenie és bizonyítani szeretne a szövegségi kapitánynak. A hangulat nagyon jó volt és a Németek pedig odatették magukat. Már a 19.-percben vezettek és ez az előny csak még egy góllal nőtt mikor Bastian is megrúgta a maga gólját. A végeredmény 2-0 lett.

-          Ez a hétvége egy katasztrófa. – Mondta Kamilla mikor hazafelé vezettünk.

-          Igen az. Nagyon fáradt vagyok, de feldob a tudat, hogy holnap Zlatan játszik. Annyira, de annyira imádom, mikor focizik. Olyan izmos és sexi elolvadok tőle.

-          Paolo azt mondta, hogy koncentráljunk az Olaszok meccsére. Tehát sem a Spanyolra sem a Svédre nem kell kimennünk.

-          Mi van? – Rökönyödtem meg. – De nekem interjút kell csinálnom Ibrával.

-          Igen, tudom, hogy így gondoltad, de most csak az Olaszokra kell koncentrálnunk. Nézd, tudom, hogy Zlatan miatt akarod látni a Svédeket, de ez egy munka mi dolgozni jöttünk ide.

-          Szerinted én nem csinálom jól a feladatomat? – Néztem rá mérgesen. Még a végén kiderül, hogy Kamilla nem is olyan jó fej, mint gondoltam.

-          Ezt egy szóval sem mondtam, de téged most elvakít ez a fene nagy szerelem. de kérlek ne Zlatan legyen az első. Teljesen csőlátásod van és...

-          Tessék? Ez nem igaz, eddig minden interjút megcsináltam és fotóztam is és csak most kértelek meg, hogy beszélj te a németekkel, mert nem tudok németül.

-          Lili hagyjuk, úgy látom, sehogy sem tudlak meggyőzni. - Nézett rám és szemei fáradtan csillogtak. Tényleg nagyon melós lesz ez az egy hónap.

-          Még ott van a Péntek. Akkor két legyet üthetünk egy csapásra.

-          Igen ebben igazad van. – Mosolyogtam. – Ez jó ötlet. Remélem Stephan is jól fog játszani. Szeretem, és nem akarom, hogy csak üljön. Olyan gyorsan tud futni és a Romába is szuper gólokat rúgott. Örülnék tőle egynek.

-          Én is. – Mosolygott rám Kamilla. –  Tényleg nagyon jóképű. Mellesleg kinek drukkolsz? Olasz vagy Svéd?

-          Ez nehéz kérdés, és tényleg nem tudom. De nekem az is elég, ha mindkét fiú gólt rúg és boldog.

-          Én Stephannak örülnék jobban. Mármint Olasz győzelemnek.

-          Talán egy kicsit én is, hiszen ott sokkal több játékost ismerek. A svédeknél meg csak Zlatan van. Mellesleg ha nem lenne ez az E.B. felőlem még Gareth Bale is elmehetne mellettem úgy, hogy az sem tudnám kicsoda. – Mondtam mire Kamilla felnevetett.

-          Két lány beszélget a fociról, akik alig értenek hozzá.

-          Én sem sokat konyítok csak kb mióta a fiúkkal így jóba lettem, de nemzetközi szinten pfúúúú elég durva. – Néztem Kamillára. Másnap aztán írtam Zlatannak, hogy kihagyjuk a Hétfői meccset, de a Péntekin ott leszek. Erre nem írt vissza semmit, így úgy gondoltam ezt hagyom annyiba. A hétfői Olasz meccs is nagyon fárasztó volt így is, hogy leadtuk Zlatan meccsét, aki miután felvette a telefont kiakadt, hogy bezzeg El Shaarawy meccsére elmegyünk, de az övére nem. Örültem viszont, hogy Stephant láttam és a többi fiút. A mérkőzés után pedig étbeszéltünk mindent majd egy búcsú puszival váltunk el. Sokat törtem rajta a fejem és bármennyire is akartam nem bírtam kiverni azt az édes mosolyát a fejemből, amikor lefújták az első győztes meccsüket. Svédország viszont eléggé lebőgött, mert csak 1-1-et játszottak és azt a gólt, sem Zlatan szerezte. Ez is idegesítette Zlatant, akivel sem kedden sem szerdán nem bírtam találkozni, és mikor felvette a telefont akkor elmondta mindennek Stephant, ami nagyon rosszul esett. Nyilvánvaló megvédtem a legjobb barátomat, amiből hatalmas veszekedés kerekedett és Zlatan csak úgy rám csapta a telefont. A Magyarok is fantasztikusan ügyesen vették az akadályokat. Igazán büszke voltam arra, hogy Magyar vagyok és rengeteg sok barátot és ismerőst hozott az utunkban a sors. Pénteken volt Zlatan és Stephan összecsapása. Talán a döntőn kívül ezt a meccset vártam a legjobban. A meccs előtt már fél órával elfoglaltuk a helyünket Kamillával, így bőven volt időnk megnézni, míg a fiúk a pályán melegítenek.  

 -  Na, most kinek drukkolunk?  - Jött felém Heléna szorosan fogva Maxit maga előtt.  Alexandra most nem tudott eljönni, így csak Maxi, Heléna, Kamilla és én drukkoltunk a csapatnak. Zlatan fia természetesen az apja által aláírt pólóba feszített Helénával együtt. Mi Kamillával olasz mezben díszelegtünk, mert hát mégiscsak azt a lapot képviseltük. Stephantól a mérkőzés előtt megkaptam az előző meccsen viselt mezét így én abban virítottam. Olyan jó volt az illata. Először Zlatant szúrtam ki. Bár őt nem nehéz, hiszen a magassága miatt kitüremkedik a többiek közül. 189 centis magasságával a többiek fölé tornyosul így tekintélyt parancsol a társai között. Persze nem a méretei miatt lett kapitány hanem, mert a Svédek közül ő ér a legtöbbet. Az Olaszoknál pont a másik végletet kellett keresnem bár Stephan sem alacsony mégis csak a hajával és persze a tudásával lehet megkülönböztetni messziről. A nemzeti mez tökéletesen feszült izmos mellkasán és a haja is tökéletesen volt belőve, mint mindig. Éppen freestylozott a rózsaszín cipőjében. Imádtam ezt az árnyalatú cipőit és reméltem, hogy legalább egy gólt rúg majd velük. Sajnos Stephan nem kezdett, mert mintha bemelegítésnél húzta volna az egyik lábát, de ennek persze lehet, más oka van. Sajnos nem látok bele mások fejébe, pedig néha jobb lenne. Nem értem a kapitány miért nem becsül meg egy ilyen kaliberű játékost, mint Ő. Szerintem a csapatban bőven beférne, hiszen remekül gyorsul és a labdalevétele is mindig pontos. A góljai pedig szépek. De másrészről lehet jobb is, hogy nem játszik, mert még mindig féltem Zlatan haragjától. Féltem, hogy képes lenne egy durvább belépéssel eltörni Stephan lábát, csak hogy megmutassa ki az úr a háznál. Zlatan még a kezdőrúgás előtt lenézett az olasz kispadra és megejtett egy gúnyos vigyort. Nyilván büszke volt arra, hogy ő a kapitány és nagy megelégedéssel töltötte el a tudat, hogy Stephan padozik. Elkezdődött a mérkőzés és az első tíz percben mindkért oldalon voltak kisebb nagyobb helyzetek, de az egyik csapat sem talált a kapuba, de az első félidő vége előtt öt perccel egy kényszerítő után Pellé talált a kapuba. Az eredmény 1-0 Olaszországnak. Láttam Zlatanon, hogy majdnem felrobban a méregtől. Hevesen gesztikulált és utasítgatta a társait, majd ha valami nem a kedve szerint történt, akkor kiabált azzal, aki a közelében tartózkodott. A meccs negyven harmadik percében végre kapott egy jó labdát és becsavarta a kapu bal felső sarkába. A gólöröme pedig páratlan volt. Még sosem láttam tőle hasonlót. Oda futott az olasz kispad elé, majd megállt Stephan előtt. Felhúzta a mellkasáig a pólóját majd széles vigyorral a száján mutogatni kezdte még ennyi idősen is tökéletes izmait. A sok néző és a játékosok tátott szájjal nézték a mozdulatot. Nyilván nagyon kevesen tudták miért teszi ezt Zlatan, de biztos voltam benne, hogy ehhez nekem is van közöm. Stephan csak fapofával ült és mintha egy kis mosoly csillant volna fel a szája sarkából. A szünetben az állás döntetlen maradt. Amíg a többiek a fejmosást és a taktikai utasítást kapták az öltözőbe Stephan szorgalmasan melegített. Ő már akkor tudta azt, amire szerintem senki sem számított. A következő játékrészben nem nagyon voltak helyzetek és úgy tűnt mindkét csapat beletörődött volna a döntetlenbe. A kilencvenedik percben végre beállították Stephant. Még három percet kapott a hosszabbítás miatt. Láttam Zlatanon, hogy a szemei villámokat szórnak felé és komoly aggodalom alakult ki bennem, hiszen borzalmasan féltettem Stephant.  Mikor már szinte mindenki bealudt elindult egy akció olasz részről. Pontosan passzolták a labdát egymásnak majd egy beadás után a 22.-es számú játékos sarokkal juttatta a labdát a kapu bal alsó sarkába. A stadion szinte felrobbant. Az olaszok egymás nyakába ugrálva szinte magukból kikelve őrjöngtek. Mikor Stephan berúgta következett a gólöröm. Még sosem láttam Stephant a pályán vetkőzni, mert ő is tudja, hogy ezért sárga lap jár. Levette a mezét és félmeztelenül elindult felém. Átugrott a kordonon és megcsókolt. Talán a hirtelenségtől, vagy, mert tényleg akartam visszacsókoltam. Nyelve puhán ért az enyémhez enyhén nyirkos teste pedig közel került hozzám. Csak pár perc múlva tudtuk elengedni egymást, és mikor Stephan visszament a pályára a kivetítőn még mindig engem mutattak amint fülig elvörösödve ültem Kamilla mellett. Lefújták a meccset és az olaszok győztek. Örültem is meg nem is. Zlatan szinte tajtékzott a dühtől és a következő pillanatban azt láttam, hogy vérbe forgó tekintettel elindult Stephan felé és orrba vágja.

- Te jó ég!! – Sikítottam fel. – Mit csinál Zlatan?? – Hangomba hatalmas pánik vegyült, és mikor láttam, hogy próbálják lekísérni őket egyből az öltözők felé vettem az irányt. A csapat már bent volt a folyosón és Zlatant többen is próbálták lefogni. Stephan pedig egy jeges zacskót nyomott az orrához. Láttam rajta, hogy nem akar balhét, de nem tudhattam Zlatan mikor sérti meg annyira, hogy az ő agy is eldurran.

- Te meg mi a jó fenét csináltál?? – Ordítottam oda Zlatannak. 

- Ez a rohand kis szemét. Mit képzelsz ki vagy te?? – Kiabálta Zlatan. Még sosem láttam ennyire kikelve magából és szinte megrémített.

- Állítsd már le magad!! – Fogtam meg a kezét és én is próbáltam elhúzni Stephan irányából.

- Lili hagyd nem érdemes, nem tudja felfogni, hogy már a második meccsén is lebőgnek. Egy nagy nulla vagy haver. – Lökte oda neki Stephan.

- Fejezd be te is! – Szóltam rá. -  Mérhetetlenül gyerekesek vagytok.

- Lili, sajnálom de… ez a kis piszok. Mégis hogy meg téged megcsókolni mikor te az ÉN barátnőm vagy.

- Lili nem a barátnőd, hiszen te mondtad neki pont, hogy szüneteljetek nem?? Megcsókoltam és neked az fáj, hogy visszacsókolt. – Mondta Stephan.

- Ha nem tudnád nemrég megdugtam. Te mikor húztad meg utoljára? A csók még nem sex, te kis idióta.  – Mondta Zlatan, de mikor rám nézett egyből megbánta mit mondott. – Lili én…

- Mekkora egy rohadék vagy. Nektek ez presztízskérdés???? Elegem van belőletek és addig nem szólok egyikőtökhöz sem, míg nem viselkedtek úgy, mint egy FELNŐTT!! Felejtsetek el!! – Hordtam le őket és szó nélkül otthagytam őket a stadionba. 

2/ 15 Fejezet. Indulhat az E.B. :).

Zlatannal közös lakásunkban négy szoba van. Már egész szépen berendeztük és jó lett volna vele csak kettesbe itt lakni, de úgy éreztem ez már sosem fog valóra válni. Sok dolgot áthozott már a másik lakásából és berakta őket a közös hálószobánkba és a többi helyiségbe. Szeretem ezt a helyet, mert tényleg nem egy hodály, hanem csak egy csendes kis zug, egy kicsit távolabb Párizs közepétől. Sokszor álmodoztam azon, hogy majd itt fogjuk felnevelni a gyerekeinket, de így, hogy Zlatan jövőre már máshova igazol, ez az álom kezd egyre távolibb lenni. Végignéztem a nappalin ahol krémszínű bútorok és világos színek uralkodtak mindenhol a falakon pedig pár közös kép rólunk, a barátinkról, és egy mez amelyiket Zlatan az első válogatott meccsén viselt és mivel magyar vonatkozású ezért a Puskás díját is áthozta amit 2013-ban nyert.Nem akartam, hogy a foci nagy szerepet kapjon, de ebbe a két dologba belementem. Kamilla az egyik én a másik vendégszobába alszok. Abba a szobába ahol együtt voltunk még nem mentem be mióta itt vagyok, viszont amikor Stephan elment nagyon rosszul éreztem magam és muszáj volt a dolgai közelébe lennem. Beléptem a szobába, kinyitottam a szekrényét és kivettem belőle egy inget, majd némi keresgélés után találtam egy parfümöt is, amit tudtam, hogy az övé és befújtam vele a ruhadarabot. Magamhoz szorítottam és mélyen beszívtam azt a kellemesen férfias illatot, ami rá emlékeztetett. Eszembe jutott mikor legelőször megláttam Stephan lakásának ajtajában. Nagyon furcsa volt, hiszen akkor is bejött, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire mély érzelmeket táplálok majd iránta. Főleg amilyen távolságtartó volt az elején. Felvettem az inget, ami eléggé nagy volt rám, de jelen pillanatban cseppet sem érdekelt, majd befeküdtem az ágyba. Újra eszembe jutott amit Stephan mondott és be kellett látnom, hogy tényleg igaza lehet, hiszen nem tudtam vajon Zlatan most hol tölti az éjszakát, hiszen erről nem tárgyaltunk. Reméltem, hogy ha igaz is amit Stephan mondott csak Maxi miatt lakik újra Alexandrával. Próbáltam el hessegetni a képet a fejemből, hogy esetleg újra együtt vannak, és egymásba gabalyodva ölelkeznek az ágyban, de sehogy sem ment, majd furcsa kavargós álomvilágba merültem. Reggel hangokra lettem figyelmes. Mintha Heléna hangját hallottam volna távolról, de próbáltam az agyamat meggyőzni, hogy ez sehogy sem lehetséges. A hangok viszont egyre valóságosabbnak hatottak és már Zlatan hangját is hallani véltem.

-         Szerintem a hálóba alszik, de nem akarok benyitni. Nem lenne jó, ha tudná, hogy itt jártam, mert tegnap eléggé világosan elmondtam neki a helyzetünket. De ha ő ott alszik, akkor te aludhatnál a másik vendégszobába jó?

-         Nekem minden megfelel. Mellesleg ez a Kamilla jó fej?

-         Nem tudom, de nagyon csinos és szinte ugyanolyan zöld a szeme, mint neki. És ha Lili vele dolgozik úgy gondoltam így célszerű, hogy neki is felajánlom a lakást.

-         Rendes vagy. Akkor én lecuccolok és írok Lilinek egy cetlit és elmegyek a találkozóra. – Hallottam Heléna ideges hangját.

-         Biztos ne menjek veled? Délután lesz csak edzésem és legalább elfoglalom magam. Nincs kedvem edzőterembe menni.

-         Nem kell, ez az én ügyem és neked első a foci.

-         Alig bírok koncentrálni, rohadtul felhúzott tegnap Stephan. Egy idióta lett. – Mondta Zlatan mérgesen.

-         Csak szerelmes és ezt elnézheted neki, hiszen annyira..

-         Mi van ha Lili is szereti és azért feküdt le vele újra meg újra???

-         Azért feküdt le vele, mert magányosnak érezte magát, de ezen ne agyalj már viszont én most megyek.

-         Én is mennék, csak a szobába van a cipőm.

-         Akkor mindenképpen be kell nyitnod. – Hallottam újra Helénát és tudtam, hogy ez már nem álom, hanem ez a valóság. Felültem az ágyba majd gyorsan kimentem a szobából. A konyhába Helénát és Zlatant pillantottam meg.

-         Jó reggelt. Te jó ég hány óra és Heléna? – Lepődtem meg barátnőm láttán.

-         Szia Lili, jó a pizsid.

-         Ó… basszus én…. – Néztem magamra és eszembe jutott, hogy Zlatan egyik inge van rajtam.

-         Egész jól áll. – Szólt Zlatan és édesen elmosolyodott. – Jól aludtál?

-         Igen, de merre van Kamilla?

-         Azt mondta, hogy van egy kis dolga, de te aludj nyugodtan, mert csak este lesz program.

-         Heléna annyira jó, hogy itt vagy. – Öleltem meg barátnőmet.

-         Én is örülök. – Mosolygott rám.

-         Hogyhogy itt vagy és mért nem szóltál, hogy jössz?

-         Mert csak tegnap este derült ki. Egy megbeszélésre jöttem, meg ha már itt vagyok akkor összefutottam a tesókámmal.

-         Meddig maradsz?

-         Előre láthatóan kedden megyek vissza.

-         Akkor meg tudod nézni Zlatan meccsét is.

-         Igen arra készülök.

-         Lehet, hogy egy nagy égés lesz az egész. – Szólt Zlatan mikor visszajött a szobából kezébe egy cipős dobozzal.

-         Ugyan már miért mondasz ilyet? Mellesleg kértek kávét? Gyorsan átöltözök és akár reggelizhetnénk is valamerre. – Ajánlottam fel, de Zlatan csak a fejét ingatta.

-         Nekem mennem kell, de Heléna felőlem maradhat.

-         Nem nekem is mennem kell, mert tizenegyre beszéltem meg a találkozót.

-         Zlatan nem kell menned, hiszen ez a te lakásod és….

-         Lili ne. Tegnap megbeszéltünk mindent. – Nézett rám miközben egy Nike cipőt próbálgatott.

-         Legalább csak várjátok, meg míg átöltözöm. Kérlek Zlatan! – Néztem rá esdeklően.

-         Jó maradok. – Sóhajtott megadóan.

-         De nekem mennem kell, Lili ne haragudj, de nem késhetek el. Majd mindent elmondok, és beszélünk még. Sziasztok. – Köszönt el Heléna és kilépett az ajtón. Villám gyorsan bevonultam a fürdőbe, majd egy lenge mélyen kivágott piros nyári ruhát vettem fel. Nem ezt terveztem, de mivel életem szerelme itt volt tudtam, hogy nem léphetek ki csak egy szakadt farmerba és egy pólóba elé. Szerencsére a hatás nem maradt el mert mikor meglátott szinte a szava is elállt.

-         Szóval kérsz kávét? – Kérdeztem mintha nem vettem volna észre mit váltottam ki belőle, majd hosszú barna hajamat igazgattam.

-         Én persze.

-         Amúgy hol aludtál tegnap? – Vetettem fel csak úgy mellékesen a kérdést.

-         A csapattagokkal.

-         Értem és nem baj, hogy bementem a hálóba?

-         Nem dehogyis sőt akkor fekszel be az ágyba amikor csak akarsz.

-         Sajnos egyedül nem jó ott aludni. – Néztem rá ártatlanul. – Csak veled.

-         Ezt jólesik hallani. – Csókolt meg és éreztem, hogy egyre jobban megkíván. Úgy gondoltam húzom kicsit az agyát.

-         Mellesleg Stephan tegnap itt volt.

-         Igen és mit akart? – Nézett rám kérdően és én elmeséltem neki, hogy miután lepattintott mérgesen felhívtam és idejött bocsánatot kérni.

-         Megbocsájtottál neki? – Nézett rám.

-         Szerinted?

-         Nem tudom csak te. –Majd a nyakamat kezdte puszilgatni, amitől totál beindultam.

-         Nem, sőt elküldtem, mert mondtam neki, hogy csak te számítasz nekem, még ha te most éppen nem akarsz velem lenni.

-         Sosem mondtam ezt én csak… Gyönyörű vagy ma. 

-         Tényleg tetszek? – Néztem rá és mondata melegséggel töltötte el a szívem.

-         Igen, mert ez a ruha és én. Basszus tudtam, hogy hiba volt ide jönnöm. – Fordított hátat hirtelen.

-         Miért mondod ezt?

-         Mert így jelensz meg és én újra nem tudok az elveimnek megfelelni.

-         Milyen elveidnek? – Érdeklődtem.

-         Hogy tartom magam ahhoz, amit már egyszer elmondtam neked. Hagyjuk egymást egy kis időre, erre meg sexi vagy és én totál idiótának érzem magam melletted és legszívesebben behúználak az ágyba.

-         Akkor mire várunk? – Mentem közelebb hozzá és éreztem, hogy férfiassága majdnem kiszakítja a nadrágját. Felültetett az asztalra majd fentebb tolta a ruhám én pedig levettem róla a felsőjét. Sietve lerángatta rólam a bugyit, de mikor lehúzta volna a nadrágját megjött Kamilla.

-         Jó reggelt. Hoztam kaját Ez a város egyszerűen csodaszép és annyi az ember. Hello. – Lepődött meg mikor meglátott minket amint próbáljuk rendezni a ruházatunkat.

-         Szia. Jól aludtál? – Érdeklődött Zlatan.

-         Igen köszönöm szépen, hogy engem is befogadtál. Mellesleg mennyivel tartozok, vagy, hogy egyezzünk meg az árba?

-         Milyen árba? – Értetlenkedett Zlatan aki még az előbbiek hatása alatt állt.

-         Amiért itt alhatok?

-         Ne viccelj már Kamilla. Lili a barátnőm és mivel te a munkatársa vagy nem kérek pénzt tőled.

-         Főleg, hogy már így is teli van vele. – Viccelődtem, de Zlatan csak a fejét ingatta. Nem szerette ha az anyagi helyzetéről beszélünk.

-         Velünk reggelizel? Bár már majdnem ebédelhetünk is. – Érdeklődött Kamilla.

-         Sajnálom lányok, de mennem kell.

-         Zlatan ne már – Fogtam meg a kezét. -  Figyelj, befejezhetnénk, amit az előbb beszéltünk. – Néztem rá mosolyogva, miközben felvettem a földről a fehér neműmet.

-         Nem. – Mondta ellentmondást nem tűrő hangon és a szeméből már kialudt az a tűz, ami még az előbb annyira hajtotta. – Ne kísérj ki. – Majd otthagyott minket Kamillával, de a cipő, amiért elvileg jött itt maradt.

-         Most megzavartam valamit ugye? – Vette le a helyzetet Kamilla mikor látta, hogy újra szomorú vagyok.

-         Nem érdekes. – Töröltem le a könnyeimet és próbáltam nem arra gondolni, hogy ha ő nem jön már rég Zlatannal szeretkeznék. Nekiálltunk enni majd megnéztük, hogy mikor kéne kimenni a megnyitóra. Szinte sehogy sem tudtam odakoncentrálni a melóra és Kamilla többször is elmagyarázta az adatokat, míg végül felállt és így szólt.

-         Lili ne haragudj, de totálisan használhatatlan vagy. Tegnap itt volt El Shaarawy most meg Ibra és te olyan vagy mintha itt sem lennél. Valami baj van?

-         Semmi. - Néztem Kamillára. Még nem ismertem eléggé ahhoz, hogy tudjam mi az, amit elmondhatok neki és mi az, amit nem.  Lehet, beszivárogtatná az újságba némi plusz pénzért és az egyikünknek sem lenne jó. Nyilván megérezte bizonytalanságomat, mert így szólt.

-         Lilien bennem megbízhatsz, mert én nem mondom el senkinek sem a dolgokat.

-         Jó rendben. – Adtam meg magam. Ezután egy nagy bögre kávé mellett elmeséltem neki az egész történetet. Egészen attól a ponttól amikor Stephan elütött a biciklivel, vagy amikor először feküdtem le Zlatannal. A lakodalmat és azt, hogy ígéretet tettem Zlatannak, hogy vigyázok a barátjára és tulajdonképpen ezért jöttem újra össze Stephannal.

-         De mindig is őt szeretted ugye? – Utalt Zlatanra.

-         Igen. Tudod lehet nem így lett volna, ha akkor nem csal meg azzal a vörös csajjal, Talán így kellett lennie nem?

-         Fogalmam sincs viszont mindkét pasi nagyon jóképű. – Pirult el.

-         Igen ez az. Ezért nehéz ez az ügy. Szerinted hülye vagyok? Csak mert néha úgy érezem, mindkét pasit szeretem és egyikőjüknek sem tudok ellenállni.

-         Igaz, hogy mindketten helyesek, de én Stephant választanám. Fiatalabb és sokkal kedvesebb is nem? Na és azok a csodaszép szemei és a mosolya. – Áradozott Kamilla.

-         De igen, viszont valahogy vonzódok a rossz fiúkhoz. – Nevettem fel. ­- Mikor indulunk? – Tereltem a munkára a beszélgetést.

-         Nem tudom. Azt nézem, hogy a megnyitó helyszíne nem messze van innen.

-         Szuper akkor mit csináljunk délután? Menjünk egyből oda és fotózgassunk, vagy beszélgessünk, szurkolókkal. Mi legyen?

-         Ó ez jó ötlet. A szurkolókkal lehetne egy olyan montázst készíteni, amibe sok nemzet van együtt. Ami megmutatná, hogy ez egy olyan világesemény, ami összehozza az embereket és új barátságok kezdődhetnek akár még úgy is, hogy csak a foci nyelvén tudsz beszélni.

-         Igen szuper. – Örültem Kamilla ötletének, majd miután felpakoltam a dolgaimat elindultunk a városba. Fantasztikus volt a hangulat és annyira élveztem ezt a sok színes forgatagot. Az emberek kedvesek és előzékenyek voltak. Nyoma sem volt az ellentéteskedésnek. Persze nagyon sok rendőr rótta az utcákat, de nem volt annyira nyomasztó. Még Stephannal is sikerült összefutnom és bár haragudtam rá egy kicsit de jólesett a közelébe lenni. Kamilla pedig szinte elolvadt a jelenlétébe, ami kicsit zavart, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. A képek szuperül sikerültek és minden annyira tökéletes volt. Kamilla perfektül beszélt franciául így még a nyelvi nehézségek is megoldódtak. Kettő körül Heléna hívott és megbeszéltük vele egy találkozót. Bemutattam egymást a két lánynak és Heléna elmagyarázta, hogy miért van itt Párizsba.

-         Nem csak az E.B. miatt jöttem ide, hanem mert kaptam egy olyan lehetőséget, amit nem hagyhatok ki. Bár ezt Zlatannak köszönhetem, de már nem érdekes. Tudod, hogy nem akartam a nevét felhasználni, de ezt ő szervezte meg nekem. Terjeszkedhetnénk és mivel már Zlatannak van saját ruha márkája ezért az üzletbe is árulhatom, viszont ehhez az kell, hogy itt is nyissunk egy boltot. Francia országba csakis a mi üzleteinkbe árulhatják a márkáját és reményeim szerint eléggé sikeres lesz ahhoz, hogy ne csak Párizsba, hanem az ország nagyobb városaiba is nyithassunk üzleteket.

-         Ez fantasztikus Heléna. – Örvendeztem. – Annyira-, de annyira örülök neked.

-         Nem is tudtam, hogy Zlatannak van ruha és parfüm márkája. – Mondta Kamilla.

-         Jaja és még egy energia ital szerűséget is reklámoz, meg persze a Volvot. A Franciák imádják a tesómat.

-         Nem is csoda, hiszen őt csak szeretni lehet. – Gondolkoztam el. A megnyitó nagyon szép volt és hangulatos. David Guetta és Zara Larsson énekelték az E.B hivatalos dalát, ami eleinte nem tetszett, de most, hogy szinte mindenhol az szól, már kezdem megkedvelni. A meccs nem volt valami izgalmas, de végül a Franciák behozták a várható eredményt. A Románok nem kis bánatára. Úgy döntöttünk, hogy a mérkőzés után megiszunk valamit Párizsba. Mikor hazafelé autóztunk Heléna telefonja szólalt meg és reménykedtem, hogy Zlatan az, de aztán biztos voltam benne, hogy Alexandrával beszélget.

-         Mi van vele? – Tudakoltam mikor lerakta a készüléket.

-         Semmi, csak kérdezte, hogy mikor játszanak először Zlatanék, mert Maxi mindenképpen ki akar menni az apja meccsére.

-         Értem. Oda mi is megyünk és lehet, hogy beszélnem is kell vele.

-         Munka miatt vagy, mert te szeretnéd?

-         Nyilván munka miatt. – Tettettem a felháborodottat.

-         Na és mással nem tudsz beszélni a Svédek közül?

-         Basszus csak őt ismerem és ő a csapatkapitány is és…..

-         Jó oké értem, de utána se piszkáld és ne is hozz fel semmi személyeset.

-         Tessék?

-         Nem akarom, hogy felkavarodjon, és ne tudja a 100%-ot adni, mert ez nagyon fontos meccs. Kell az a kurva három pont.

-         Heléna én csak egy interjút készítek vele. Mellesleg nem is értem, hogy miért baj, ha megbeszélem vele a kapcsolatunkat.

-         Talán azért, mert nem kéne felzaklatni.

-         Úr isten ő nem egy baba, hanem egy felnőtt férfi és….

-         És mi? Hagyd őt békén! Ezerszer elmondta már, hogy szünetelni akar veled.

-         Heléna mi a bajod? – Kérdeztem és nagyon meglepett, hogy ennyire mérges rám.

-         Szerinted mi a bajom? Zlatan otthagyta érted a családját és éppen válni készül, te meg MEGCSALTAD!!! Hogy tehettél ilyet? Maxi nagyon hiányolja az apját, de neked semmit sem számít a tudat, hogy érted mindent feladott, hiszen mikor úgy érezted egyedül vagy jól elszórakozgattál mással is. Mellesleg most két legjobb barátot is sikerült egymásnak ugrasztani.

-         Nem akartam, hogy ez legyen belőle én tényleg szeretem Zlatant.

-         Akkor büszke lehetsz magadra, mert egy négyéves gyerek érzelmeivel is játszol.

-         Azt hittem nem haragszol rám. – Mondtam csendesen mikor megérkeztünk Zlatan lakására, ami előtt Alexandra és Zlatan kocsiját láttam. Maxi Zlatan kezébe volt és csak ölelte az apját. Elfogott a bűntudat és annyira idiótának éreztem magam, főleg, hogy Kamilla az egészet végighallgatta. Heléna és Kamilla kiszállt én pedig egyedül maradtam az autóba. Láttam, hogy Kamilla bemutatkozik Alexandrának és kedvesen elcseverésznek. Nem sokkal Zlatan lerakta Maxit és elindult felém. Úgy gondoltam, jobb, ha kiszállok és üdvözlöm őket. Alexandra rózsaszín nyári ruhájával nagyon szép volt Zlatan pedig mint mindig most is őrülten sexi.

-         Szia. – Köszöntem rá és láttam tekintetében azt a tüzet, ami reggel is ott volt.

-         Csak a cipőmért jöttem, mert reggel itt maradt.

-         Nem baj. Alexandrával jöttél?

-         Nem csak Maxi látni akart én meg mondtam, hogy itt vagyok így idejöttek.

-         Látom megvan a cipő. – Néztem a kezébe tartott dobozra.

-         Igen. – Mosolygott- jó volt a mai meccs?

-         Eléggé unalmas volt, de az ünnepség csodálatos.

-         Remek. Mi hétfőn játszunk. – Osztotta meg velem.

-         Tudom, amúgy kell is veled majd beszélnem, feltéve ha a tévéseket elérem. Interjút adsz majd?

-         Igen ez csak természetes.

-         Szia, Lili anya azt mondta, hogy te vagy apa barátnője.– Jött oda Maxi és mindketten zavarba lettünk, de Zlatan lekezelte a helyzetet.

-         Igen ő  – Lepődtem meg Zlatan válaszán. – Már ismered őt kicsim.

-         Igen ismerem. – Mosolygott rám a kisfiú. Göndör haja miatt olyan volt, mint egy kis angyalka szép barna szemeibe pedig megláttam Zlatant.

-         Maximilián Ibrahimovic most megyünk haza. – Hallottam Alexandra hangját, de a kisfiú még nyűgösködött, hogy had legyen Zlatannal.

-         Sajnálom fiam, de majd hétfőn látjuk egymást jó? – Guggolt le hozzá.

-         Megígéred? – Hüppögött a kisfiú és apró könnycseppek csillogtak a szemébe.

-         Igen. – Ölelte meg az apja. Alexandra is elköszönt Helénától, Kamillától majd elhajtottak. Azt hittem Zlatan is jön velünk, de ő a kocsija irányába indult.

-         Nem jössz be?- Kérdeztem tőle.

-         Megyek a csapathoz. – Nézett rám én pedig felé indultam.

-         Szerintem igazán bejöhetnél.

-         Lili ne csináljuk ezt…

-         Mit? – Ártatlankodtam és nekidőltem az autó motorháztetejének. Próbáltam annyira sexisre venni a figurát amennyire csak tudtam. – Csak beszélgetünk nem? Maxi nagyon édes.

-         Az. Imádom. Ő az életem értelme.

-         Ugyanolyan sexi és sármos férfi lesz belőle, mint apjából.

-         Gondold? – Jött közelebb majd láttam, hogy a melleimet pásztázza.

-         Biztos vagyok benne. – Néztem fel rá és végre megcsókolt. Újra éreztem az izgalmát és elhatároztam addig nem engedem haza, míg nem töltöttünk egy együtt egy szenvedélyes éjszakát.

-         Mi lenne, ha bemennénk a lakásba?- Suttogtam a fülébe mire csak mosolygott és helyeslően bólogatott. Ahogy beértünk a lakásba Helénával találtuk szembe magunkat.

-         Valamit itt felejtettél? – Kérdezte Zlatantól.

-         Nem csak bejöttem egy italra. – Habogta Zlatan mint valami kisfiú. Nem értettem miért ilyen Heléna velünk. Úgy bánik a testvérével, mintha ő nem tudná eldönteni mit akarna.

-         Remek még én sem vagyok álmos. – Mondta Heléna, amitől majd megőrültem. Zlatanra néztem, de ő csak a fejét ingatta és követte testvérét. Teljesen elkapott a düh és utánuk mentem.

-         Mondd, miért nem hagysz minket békén? – Kérdeztem Helénát. – Szeretnénk kettesbe lenni Zlatannal és jó lenne ha magunkra hagynál.

-         Igazán? Talán valami fontos mondandód van? Esetleg újra félre feküdtél valakivel?

-         Tessék? – Háborodtam fel a feltételezés miatt.

-         Nem éppen Zlatannal terveztem és…

-         Lányok álljatok már le! – Csattant fel Zlatan. – Nézd, Heléna nem értem miért ellenőrzöl minket egyfolytában??!!! Elvileg barátnők vagytok és nem kéne veszekedni baromság miatt.

-         Baromság miatt? Basszus Lili hol volt mikor kibuktál mikor megtudtad, hogy megcsalt?

-         Tessék? – Lepődtem meg.

-         Igen így volt, ha tudni akarod Zlatan nagyon szarul volt, de te persze le se fostad, mert te boldog vagy. Pedig elvileg nagyon szereted a tesóm, hát, akit én ennyire szeretek akkor nem így viselkedek vele.

-         Nem tudtam, hogy ilyen is történt. – Suttogtam megbántva.

-         Pedig igen és most meg itt tepersz ebbe a ribancos ruhába és azt hiszed, hogy ha összefeküdtök, akkor minden megváltozik.

-         Heléna én szeretnék Lilivel együtt lenni.

-         Jó akkor csináljatok, amit akartok. – Mondta mérgesen majd kiviharzott a konyhából. Egymásra néztünk és úgy gondoltam ma már nem lesz semmi.

-         Zlatan én tényleg nem akartam neked rosszat.

-         Nincs baj csak akkor az tényleg eléggé szíven ütött. – Nézett rám, de most inkább menjünk be a szobába. Mosolygott majd bevonultunk a hálóba.