2/22. ⚽️ Ígéret ⚽️

Nem tudom mennyi ideig ültem az autóba, de elgondolkoztam, hogy nem tehetem magam tönkre. Csak nagyon fájt, mert azt éreztem újra magamra hagytak. Pont úgy mikor Olaszországba kerültem. Kitártam a szívemet és összetörték, pedig annyira féltem ettől az egyedülléttől és újra bekövetkezett. Nem tudtam mi lesz most és mit kéne tegyek, de tudtam, hogy el kell fogadnom azt is, hogy Stephan mást akar. Csak reméltem, hogy Zlatan bánatában tett olyat amire természetesen nincs bocsánat. Stephan is ott rontotta el, hogy megcsalt és ezért nem tudok rá már úgy tekinteni mint anno és ez Zlatannal sem lesz másként. Megtöröltem a könnyes szemem és indítani kezdtem, ám ekkor egy ismerős fekete Audi állt elém az úton. Stephan és Kamilla szállt ki belőle és jól láthatóan mindketten eléggé feldúltak voltak.

- Mondd meg neki, mert nekem nem fog hinni!!! – Kiabálta Stephan miközben karjánál fogva rángatta ki a lányt. Még sosem láttam ennyire magából kikelve a barátomat ezért kiszálltam majd feléjük léptem.

- Stephan ti meg mit kerestek itt?

- Kamilla csak mondani akar valamit és reméltem, hogy utolérünk. Szerencsére sikerült, tehát mondd meg neki Kamilla. – Rángatta meg a lány karját, aki próbálta kiszabadítani magát Stephan szorításából.

 - Nem értem mégis mi a baj? – Értetlenkedtem és furcsa volt, hogy előtte nem sokkal még hevesen csókolóztak most meg Stephan úgy néz a lányra, mint valami ellenségre.

- Csak az, hogy Kamilla mondani akar neked valamit ugye?

- Iiiigen. – Habogta szomorú szemekkel a lány. – Csak, hogy bocsánatot kérek tőled Lili. Mert én…vagyis, hogy mi. Stephannal nincs köztünk semmi és valószínűleg soha nem is lesz.

- De akkor mi volt az a csók? – Kérdeztem hűvösen.

- Azt én terveltem ki, mert azt szerettem volna ha neked is ugyanolyan rosszul esne ahogy nekem. – Nézett bele szomorúan a szemembe.

- Kamilla te jó ég! – Néztem rá és annyira rosszul esett, hogy ezt hallom tőle. – Én sosem hittem volna, hogy ez neked fáj. Hidd el én sosem akartam, hogy rosszban legyünk, basszus Kamilla ezt nem gondoltam volna rólad már ne is haragudj!

- Bocsáss meg nekem és te is Stephan! – Nézett mindkettőnkre és a kitörő sírását próbálta elfojtani. – Nem gondoltam volna, hogy ekkora balhé lesz belőle. Én csak azt szerettem volna hogy szeress engem. – Lépett közelebb Stephanhoz és próbálta megfogni a kezét, de ő eltolta magától és jeges pillantással nézett le rá.

- Lili kérlek mondj valamit, én tudom, hogy ezt nem lehet megbocsájtani, de legalább próbáljuk meg.

- Figyelj Kamilla egy több éves barátságot tettél majdnem tönkre. Szerinted mégis mit kéne mondjak? Nem gondoltam volna, hogy ennyire álszent vagy és gonosz. Lassan olyan vagy mint Alexandra. – Vágtam a fejéhez és újra eszembe jutott az a hülye fotó. – De most fáradt vagyok és még haza kell vezetnem szóval jobb lenne ha ezt megbeszélnénk holnap.

- Rendben én beszállok. Szia Stephan. – Törölte meg könnyes szemét majd beült az autóba.

- Sosem hazudnék neked Lili. – Húzott közelebb magához barátom mikor már csak ketten álltunk a sötétben.

- Elhiszem. – Küldtem felé egy mosolyt. Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy megtudtam az igazságot kettőjükről. – Mellesleg nem kellett volna, hogy rosszul essen, hiszen ez bármikor bekövetkezhet.

- Mire gondolsz?

- Arra, hogy más fog tetszeni neked és akkor nem akadályozhatom meg, hogy azzal legyél akivel akarsz.

- Senki mással nem akarok lenni csak veled. – Simította végig az arcom. – Nem érted miért volt fontos, hogy ezt tisztázzuk? Nem bírtam volna elviselni ha egy szemét hazug disznónak gondolsz. Én nem vagyok olyan mint….

- Zlatan megcsal. – Böktem ki csak úgy minden kérdés nélkül mire Stephan elképedt arcát láttam magam előtt és a szememet újra elöntötték a könnyek. Stephan átölelt majd gyengéden simogatta a hátam.

- Lili biztos félre értesz valamit. Nem mintha nem örülnék neki ha tenne valami ilyesmit, de száz százalék, hogy nem csal meg.

- Akkor ezt hogyan értelmeznéd? – Mutattam neki a fotót majd Stephan mérges szemekkel meredt a kijelzőre.

- Nézd nem tudom, de mi lenne ha először vele beszélnéd ezt meg? A tesómtól tudom, hogy mennyire szeret. Figyelj Lili mi van ha itt is félre érted a dolgokat?

- Azt, hogy lehet félre érteni, hogy egy ágyban vannak? – Kérdeztem dühösen, majd egy kicsit nyugodtabb hangon így szóltam.  – Persze lehet neked van igazad, de most megyek, mert nagyon hosszú volt ez a nap és én borzalmasan fáradt vagyok. Vigyázz magadra Stephan és ha hamarabb nem is a következő mérkőzésen találkozunk. – Öleltem meg és beszívtam kellemes illatát. Annyira boldog voltam, hogy nem veszítettem el örökre, hiszen sosem tudnék Stephan nélkül élni.

- Lili mi lenne, ha velünk lennétek a szállodába? Ilyen lelki állapotban nem kéne vezetned, mert…

- Ne aggódj miattam drágám. – Túrtam bele hajába. – Jól leszek nyugi.

- Felhívsz, ha hazaértél?

- Akkor már alszol.

- Nem érdekel max. majd meglátom reggel, bár hidd el, addig nem fogok nyugodtan lenni és tudnom kell, hogy épségben vagy. Szóval megígéred? - Villantotta rám a legédesebb mosolyát, aminek nem tudtam ellenállni, majd egy igenlő bólintás után beültem az autóba Kamilla mellé. Egész úton egy szót sem szóltam hozzá, hiszen így is rengeteg dolog kavargott bennem. Mint vele mint pedig Alexandrával kapcsolatban. Stephan szavai is visszacsengtek a gondolataimba. Azzal tökéletesen tisztában voltam, hogy Alexandra lecsap, ha csak egy adandó alkalma is lesz. Lehet Zlatan szokásához eltérően egy kicsit többet ivott a vesztes mérkőzés után és Alexandránál kereste a megnyugvást. Az úton Kamilla próbált beszélgetést kezdeményezni, amire szinte csak egy szavas választ adtam. A rádiót is kikapcsoltam, mert minden hírblokkba előjött, hogy Svédország kikapott Belgiumtól és ezzel kiestek az Európa Bajnokságról. Zlatant is szidták, mint a bokrot és újra csak azzal bántották, hogy nem így kellett volna búcsúzni a válogatottól. Iszonyatosan zavaró volt és fájt az is, hogy nem lehettem mellette mikor ilyen fontos mérkőzést kellett lejátszani. Gyűlöltem Alexandrát és legszívesebben megráncigáltam volna az a hosszú fekete haját. Fáradtan és szomorúan léptem be a lakásba és a szemem önkéntelenül a falon lévő közös képeinkre tévedt. Utáltam, hogy az élet mindig közbe szól és soha nem lehet legalább egy boldog félévünk se, nem hogy boldog életünk. Úgy tűnik a boldogan élünk még meg nem szöveg nem ránk vonatkozik. Gyorsan lefürödtem majd a szobám felé vettem az irányt, de Kamilla jött ki pizsibe és elnyúzott fejjel.

- Lili kérlek ne haragudj, én tényleg nem akartam én….

- Kamilla felejtsük már el. Van nekem elég bajom nélküled is.

- Miért? – Nézett rám kérdően majd mivel úgyis megakartam beszélni valakivel egy nagy sóhajtás után ezt mondtam.

- Zlatan valószínű összefeküdt Alexandrával, bár nem tudom bizonyítani, hiszen csak egy fotót küldött, de akkor is egy ágyban feküdt vele ez a hülye nő. Nem tudom mit gondoljak, hiszen fel sem háborodhatok mert szakítottam vele mégis fáj….

- Gondolod, hogy Zlatan ilyet tenne? – Kérdezte félve.

- Azzal vigasztalom magam, hogy talán bánatos volt amiért kiestek és talán azért is mert nem voltam mellette.

- Figyelj Lili én… - Kezdte, de félbe szakítottam.

- Hagyjuk nem annyira érdekes. Nagyon fáradt vagyok, majd holnap felhívom vagy akármi. Jó éjt Kamilla.

- Jó éjt Lili. – Suttogta majd mindenki elment a szobájába én mielőtt elaludtam volna ígéretemhez híven dobtam Stephannak egy üzenetet, hogy megnyugodjon épségben hazavezettem. Mivel nem volt aznapra semmi dolgunk mikor felébredtem az óra bőven ütötte a delet. Kamillát kerestem, de csak egy üzenetet találtam tőle az asztalon. „ Elmentem futni és erre arra majd jövök. Puszi Kamilla” . Gondoltam nekem sem ártana valami testedzés, de hát semmi kedvem nem volt izzadtan futkosni a városba, persze ha a két fiú egyikével kéne ezt tennem akkor nem volna kifogásom ellene, viszont mindketten távol voltak szóval sajnos ez az opció sem játszik. Semmi dolgom nem lévén leültem a gépem elé és a tegnapi mérkőzés anyagát nézegettem, de még belese merült rendesen a munkába csöngettek az ajtón. Mérgesen keltem fel a székemből és csoszogtam az ajtóhoz.

- Te meg? – Lepődtem meg az előttem álló férfin, akinek a tekintete vörös volt mikor levette a napszemüvegét. Haja lazán omlott a vállára, ruházatában nem volt semmi különös. Szürke póló és egy vászonnadrág, mégis a szívem hevesen vert mikor belenéztem mogyoró barna szemeibe.

- Csak beszélnünk kell. Magán géppel jöttem és….

- Gyere be, mert én is úgy gondolom, hogy beszélnünk kéne. – Indultam el a nappali felé mire Zlatan követett.

- Tegnap kikaptunk és te még egy rohadt sms-t sem voltál képes küldeni! Azt már fel sem hozom, hogy hívhattál volna. – Kezdte mérgesen.

- Ugyan minek? Hiszen te nagyon jól elvoltál Alexandrával. Bár gondolom őt sem kellett sokáig ráncigálni, hogy ágyba vidd. – Vetettem oda neki dühösen.

- Tessék? – Értetlenkedett.

- Jaj ne játszd már az agyad. Nagyon is tudod, miről van szó, de hogy felfrissítsem a memóriádat talán nézd meg ezt. – Kerestem ki az sms-t majd megmutattam neki mire Zlatan továbbra is csak buta fejet vágott.

- Mi a lószar ez?

- Szerinted mi?? Ez egy kép….

- Bazmeg Lili azt én is látom de miért lényeges ez? Alexandra van rajta és én. – Mondta és láttam, hogy egyre dühösebb lesz.

- Egy ágyban!!!! – Kiabáltam rá és nem is értettem miért teszi itt előttem a hülye gyereket, majd mikor kezdett rájönni mire akarok kilyukadni így szólt.

- Nézd igen Alexandrával aludtam, mert nem fértünk el. A hotel másik szobájába Manuel és a húgom aludt Maxi pedig a kisebb ágyon, de SEMMI nem volt köztünk és nem is tudom miért csinált ilyet Alexandra.

- Megint csak a kifogás. – Mondtam mérgesen mire Zlatan megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.

- Drága Lili ez nem kifogás. Nem tudom mi ez a kép és nem is érdekel hiszen mint látod éppen alszok rajta. A meccs után nagyon fáradt voltam és igazából arra sem emlékszek Alexandra mikor feküdt mellém. Biztos azt akarta ezzel az üzenettel, hogy kombinálj és veszekedjünk.

- Akkor Kamillával ezt jól kitervelték. – Szóltam szomorúan majd elmeséltem Zlatannak ami Kamillával és Stephannal történt.

- Úgy gondolod ezt közösen hozták létre?

- Szerintem igen, csak nem értem, hogy miért. - Vontam meg a vállam. – Jó Alexandrát eléggé utálom, de Kamillát sosem bántottam és nem tehetek róla ha Stephan nem akar tőle semmit.

- Figyelj Lili ha nem gondolnám komolyan akkor miért vettem volna neked ezt? – Nézett rám és egy kis zacskót vett ki a zsebéből.

- Mi ez?- Értetlenkedtem, de mikor kinyitottam egy vékony ezüst karkötő csusszant az ölembe amin különféle medál volt. Többek között egy foci labda, egy kis toll, az Eiffel torony és egy autó sorakozott. A kapcsánál pedig egy apró szívecske aminek a közepébe egy kő foglalt helyet.

- Ez egy emlék karkötő, amin minden medál egy emlék, amit közösen éltünk át. Remélem neked is sokat számítanak. Sokat törtem a fejem rajta, hogy te miket raknál fel, és ha van ötleted akkor megmondod és felrakjuk. Nem sok minden van még rajta.

- Mit jelent az autó? – Néztem rá, miközben felraktam és a látványba gyönyörködtem.

- Emlékszel mikor összeverekedtünk Stephannal és te hazavittél?

- Igen, mert be voltál rúgva és nem akartalak otthagyni egyedül.

- Annyira kedves volt tőled és… akkor mikor kivettem a virágot a hajadból nem sokon múlt, hogy meg nem csókollak.

- Emlékszem rá. Akkor megállított a rendőr és annyira ideges voltam. – Mosolyodtam el ahogy eszembe jutott az akkori este. – De te megint bevetetted magad és szerencsére elengedtek. Nekem is van ám egy ajándékom. – Álltam fel és a hálóba szaladtam. Már nagyon régen oda akartam neki adni csak sosem volt rá alkalom. Reméltem tetszik neki, hiszen annyira sokat méláztam rajta. Tudtam, hogy ő bármit megvehet és ezért is volt nagyon nehéz a választásom. Semmi ékszert nem szokott hordani, de reméltem az enyémmel kivételt tesz. Egy limitált kiadású órát vettem, aminek a hátuljába az első együttlétünk időpontja volt belegravírozva. Majd a szíjára egy 10-es és egy King felirat volt ráírva.

- Remélem, tetszik én… nem tudok olyan nagy kreatív ajándékot adni mint te. – Sütöttem le a szemem, de örültem, hogy azonnal felrakja. – Úgy terveztem, hogy tegnap adom oda, de mivel nem voltunk a meccseden ezért elmaradt. Fogadd el ezt olyan válogatott búcsú ajándékként.

- Lili kérlek nem kellett volna.

- De igen, mert szinte sosem kaptál tőlem semmit.

- Megkaptalak téged! – Jött közelebb és egy lágy csókot adott, amitől a mennyekbe éreztem magam. – De van itt még valami. – Nézett rám és a másik zsebéből is elővett valamit ami egy kisebb dobozra hasonlított. Mikor megláttam a szívem nagyot dobbant és elfogott az ijedség.

- Ugye nem az amire gondolok mert akkor… - Néztem rá és a hangomba jól érződött a pánik.

- Lili ezt nem kell úgy gondolni. – Vágta rá gyorsan. – Persze veheted annak aminek csak akarod és én igazság szerint örülnék ha annak vennéd. – Nézett rám kedvesen majd próbálta kinyitni a dobozkát, de leállítottam.

- Ne nyisd ki!!! Inkább tedd el.

- Lili figyelj ha Manchesterbe igazolok akkor…

- Nem akarok erre gondolni!!!!

- De KELL erre gondolnod, mert jövő héten aláírok és..

- NEM ÉRDEKEL! – Csattantam fel és utáltam magam és a helyzetet is. Itt van életem szerelme én pedig nem tudok neki igent felelni egy fontos kérdésre, mert félek attól, hogy elhagy és félek a csalódástól és félek az egyedülléttől.

- Kicsim nem élhetsz tagadásba.

- Ez nem tagadás, csak nem tudom, mi lesz a jövő és bízok benne, hogy még megjön az eszed.

- Ez már elvan döntve. - Válaszolt kimérten, de nem is akartam meghallani amit mondd.

- Inkább hagyjuk. – Álltam fel és kimentem a konyhába.

- Miért nem jössz velem? – Fordított maga felé.

- Ezt te sem gondoltad komolyan… talán mert itt van a szerződésem és nem repülőzgethetek csak úgy minden héten.... nekem az kell, hogy ITT legyél velem mikor reggel felkelek és akkor is mikor elalszok. Az első és az utolsó ember egy nap akit látni akarok az TE vagy.

- Fogadd el a gyűrűt. – Erősködött, de én csak a fejemet ingattam.

- Nem hordok gyűrűt és nem akarok házasságot sem. Zlatan én nem vagyok olyan aki habos- babos esküvőről álmodik. Sosem szerepelt a terveim között ez a dolog, mert nem lennék jó benne, és az, hogy elmész csak újra előhozza azt a gondolatot bennem, hogy csak magamra számíthatok. Senkim nincs és...

- Én itt vagyok ha kellek!! Mindig itt leszek! – Fogta meg a kezem. – Még akkor is ha csak telefonon beszélünk és keveset találkozunk. Fogadd el a gyűrűt akkor úgy mint a kapcsolatunk ígéret ajándéka. Én is ezt teszem az órával. Semmi elkötelezettség és semmi kényszer.

- Megígéred? – Néztem fel rá.

- Igen, bár eléggé rosszul esik, hogy nemet mondtál. – Sóhajtott fel és hátat fordítva az ablakhoz ment.

- Nézd én nem merek kötődni, mert engem mindenki csak átvágott. A családom egy katasztrófa és…. nagyon sok rossz példa van előttem. A szüleim nem úgy éltek mint egy normális család. Igazából azt sem tudom milyen a normális család, hiszen alig voltam otthon. Folyamatosan csak menekültem és…

- Átérzem hiszen az én famíliám sem volt különb.

- Azt nem gondolnám. – Mosolyogtam. – Nem vagyok feleségnek való.

- Nézd megígérem, hogy nem hozom fel ezt a témát többször, viszont tényleg fogadd el ezt az ékszert jó? – Erősködött majd miután legyőztem a félelmemet kinyitotta a dobozt, amibe egy meseszép sok köves ezüst gyűrű tartózkodott. Sosem láttam még ilyen szép ékszert és mikor Zlatan felhúzta rám a szemem megtelt könnyel és minden átfutott rajtam. A megismerkedésünk és sajnos az is amikor nélküle kellett legyek.

- Remélem, ezek örömkönnyek. – Nézett rám.

- Kérlek, most menj el! – Böktem ki miközben még mindig az ujjamon lévő gyűrűt bámultam aminek érintése furcsa volt és szinte súlyos tehernek éreztem.

- De Lili. – Kezdte.

- Menj el! Egyedül akarok lenni. – Néztem rá bűnbánó tekintettel mire Zlatan adott egy puszit és kilépett az ajtón.

- A rohadt életbe! – Kiabáltam csak magamnak majd lekaptam a gyűrűt a kezemről és a földhöz vágtam. Iszonyatosan gyűlöltem magam!!  

2/21. Fejezet.⚽️ A bosszú édes csókja.... ⚽️

Szerda reggel a telefonom hangos csipogására ébredtem majd felvettem mikor láttam, hogy Kamilla keres.

- Szia, Lili hol vagy? – Hangja eléggé idegesen és fáradtan csengett. Biztos voltam benne, hogy nem mondhatom meg neki, hogy éppen Stephan szobájában, mert attól kibukna és úgy voltam vele, majd barátom elmondja neki a helyzet állását.

- Én csak egy ismerősömnél töltöttem az éjszakát.

- Zlatannal? – Érdeklődött és válaszolhattam volna igennel is, de hazudni végképp nem akartam.

- Nem, egy másiknál. – Szóltam gyorsan és reméltem, hogy nem fog többet kérdezősködni.

- Oké semmi baj. Én is olyan három körül értem haza a buliból és nagyon jól sikerült. Sok emberrel megismerkedtem. Mellesleg mikor jössz haza?

- Csak összepakolom a dolgaim és már indulok is. Itt vagyok nem messze a lakásunktól.

- Oké akkor várlak és átbeszélhetnénk az esti meccset.

- Rendben van, szia. – Tettem le a készüléket és öltözködni kezdtem. Örültem, hogy tegnap már tiszta lakásba jöttünk haza így semmit nem kellett pakolnunk. A reggeli rutinom után felkaptam a ruhám és már éppen indultam volna mikor újra megcsörrent a telefonom ám ezúttal Stephan hívott.

- Jó reggelt Liliomszál. – Szólt bele kedvesen és meglepett ez a becézés, de örültem is neki. – Remélem nem keltettelek fel.

- Dehogyis már éppen indulni készültem. Merre vagy?

- Edzésen, tudod, este meccs van.

- Persze, persze mi is ott leszünk. Benne leszel a kezdőbe?

- Nem tudom, jó lenne, mellesleg arra gondoltam, hogy jöhetnétek velünk, a busszal.

- Mi? – Csodálkoztam. – De van autónk is és lehet, hogy nem akkor indulnánk mikor ti.

- Igen, de összehozhatnánk és személy szerint én nagyon örülnék neki.

- Figyelj ezt inkább kihagyom jó? Jobb lesz ha külön megyünk. Vagy talán Kamillával akarsz tárgyalni?

- Ó basszus, tényleg ha te jössz, akkor ő is. Erre nem is gondoltam. – Mondta és hallottam a hangján, hogy eléggé elgondolkozott. – Akkor tényleg jobb lesz, ha kocsival jöttök.

- Na ugye. Figyelj, a kulcsot leadjam a recepción?

- Igen, köszi. Ne mondj semmit, csak add oda. Ezek már vér profik és mindent tudnak. Mellesleg amennyi csaj megfordult itt egy-egy csapattársam szobájába semmin nem fognak meglepődni hidd el. – Magyarázta és én úgy tettem, ahogy mondta. Próbáltam nem figyelembe venni a recepciós nő lesújtó pillantását, aki nyilván azt gondolta valami eszkort lány lehetek. Fogtam egy taxit majd a lakásunk felé vettem az irányt. Kamillával átbeszéltük a dolgokat és mivel hétkor kezdődött a meccs úgy terveztük a két órás út miatt időben fogunk indulni. Nem szóltam neki Stephan ötletéről, mert tudtam barátnőm azonnal kapna az alkalmon és addig kérlelne, még én is belemennék. Visszagondolva a tegnapi napra boldog voltam, hogy Stephannal ennyi időt töltöttem. Szerettem őt, de az ajánlatán még csak gondolkozni sem akartam. Mindig is féltem a házasságtól és tudtam soha senkibe sem lennék annyira szerelmes, hogy igent mondjak neki. Soha nem akartam férjhez menni, mert nekem tökéletes egy olyan kapcsolat, amibe együtt vagyunk és a papír sosem érdekelt. Nyilván a szüleim miatt is féltem az egésztől, de számomra ennek sosem volt jelentősége, hiszen csak az érzelmek és a tettek számítottak. Na és mi értelme a házasságnak, ha a felek egyáltalán nem szólnak egymáshoz és úgy élnek egymás mellett, mint két lakótárs. Nyilván semmi, és ha egy kapcsolat odáig fajul, akkor papír nélkül is könnyebb kilépni a dologból. Tudtam, hogy Zlatan is ma lép pályára, hogy élete egyik legfontosabb meccsét játssza, és talán szüksége lenne a támogatásomra, de mivel nagyon haragudtam rá egész nap nem hívtam és üzenetet sem küldtem neki. Fél négy körül bepakoltunk a kocsiba és elindultunk az Olasz- Írország mérkőzés helyszínére. Mivel én vezettem figyelnem kellett, de szerencsére akadálymentesen ment minden és időben odaértünk. Még a nyilvános edzésre is beengedtek minket, aminek nagyon örültem.

- Ott van Stephan. – Ujjongott Kamilla mikor a fiúk kiléptek a pályára. – Valamiért nem hív és nem ír vissza. Nem tudom mit tehettem, amiért megharagudott rám. Azt gondoltam, hogy az ismerkedős napunkon közelebb kerültünk egymáshoz. Neked nem mondott semmit?

- Nem, egy szót sem. – Vágtam rá miközben a képeket csináltam.

- Csak tudnám mit rontottam el. – Mélázott el szomorúan és egy kicsit megsajnáltam. Az edzés végeztével Stephan meglátott minket és odajött hozzánk. Barátnőm vágyakozó pillantást küldött felé, de Stephan úgy tett, mint aki nem venne tudomást róla.

- Sziasztok. – Köszönt kedvesen majd két puszit adott mindkettőnknek ezután egy nagyot húzott a vizes palackjából. – Azt hittem később jöttök.

- Nem, el akartunk jönni a nyilvános edzésre is. Kezdőbe leszel? – Érdeklődtem.

- Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy nem, de ez már nem oszt nem szoroz. Majd a következőbe hátha. Mellesleg a mérkőzés után beülünk majd valahova, és örülnék, ha ti is ott lennétek. Mit szóltok hozzá?

- Én benne vagyok. – Vágta rá gyorsan Kamilla, majd enyhén jeleztem Stephannak, hogy ideje megtárgyalni vele a dolgokat, de mivel azonban még mindig nem tett semmit felálltam és kettesbe hagytam őket, bár tudom, hogy ezzel sarokba szorítom barátomat, de nem akartam, hogy tovább játsszon a lánnyal.

Kamilla: 

Végre lelépett ez a hülye Lili és újra csak Stephan és én voltam a lelátón. Kicsit izzadt volt, de ez egy cseppet sem zavart, mert mint minden ez is örült sexivé tette őt. Újra nagyot húzott a palackból majd rám vetette csodaszép szemeit.

- Figyelj Kamilla beszélnünk kéne. – Majd lehajtotta fejét és úgy folytatta: - Tudom, hogy voltak próbálkozásaink együtt, de szerintem nem kéne bolygatnunk ezt a dolgot. – Nézett fel rám és hangja eltökélten csengett. – Te egy csodaszép nő vagy és a sex is eget rengető volt veled, mégis én nem tudom ezt csinálni, mert nem vagyok beléd szerelmes. Sajnálom. Jobb lenne, ha csak…

- Lili miatt? – Érdeklődtem.

- Sajnálom, de nem tudok mit mondani többet. Bocsáss meg! – Ezután felállt és otthagyott egyedül a gondolataimmal. Úgy gondoltam nem fogom ennyiben hagyni és utána szaladtam. Szerencsére a folyosón utolértem, és örültem, hogy csak kettesbe vagyunk. Megfogtam a kezét majd mikor rám tekintett így szóltam:

- Lili sosem fog téged szeretni Stephan!! Próbáljuk, meg és akkor rájönnél, hogy más lányok is vannak a világon, akik még több szeretetet is adnak neked, mint ő.

- Kamilla kérlek, nem kell teperned. Elmondtam világosan a dolgokat, mert nem akartam, hogy azt gondold kihasználtalak vagy ilyesmi. Lefeküdtünk egyszer és én megpróbáltam veled, hiszen azért hívtalak el, hogy megismerjelek. Mégis be kell lássam, nem működne. Most pedig kérlek, hagyj!! – Ezután besietett az öltözőbe, én pedig annyira gyűlöltem Lilit abban a pillanatban. Elindultam a kijárat felé, de meglepetésemre Alexandra hívott.

- Szia mizu? – Szóltam bele a készülékbe.

- Nem jöttök a Svéd- Belga meccsre? – Érdeklődött és hangja izgatottan csengett.

- Nem, mert mi az Olasz- Írországon vagyunk. Tudod, meló van. – Sóhajtottam fel.

- Ó értem, csak azt gondoltam Lili miatt jöttök, vagy valami. Sajnálom, mert én kint leszek Maxival és Helénával.

- Jó, hát akkor jó szurkolást. – Válaszoltam.

- Valami baj van Kamilla? – Tudakolta miután ő is hallotta a szomorúságot kicsengeni a hangomból. Elmeséltem neki a történteket és azt is, hogy mennyire tanácstalan vagyok, mert tudom, hogy Stephan csak Lili miatt adott kosarat nekem.

- Ezt nem hiszem el. – Mérgelődött. – Komolyan az a nő mégis mi a fenét tudhat, amit te vagy én nem?

- Fogalmam sincs, de annyira mérges vagyok rá Alexandra. Komolyan mondom, legszívesebben felpofoznám. Folyamatosan csak picsog és soha nem jó semmi neki. Egyszer Stephannal van aztán Zlatannal és fordítva. Annyira elegem van belőle, de mégis jó képet kell vágnom és a hülyeségeihez asszisztálnom, mert a kolléganőm, és a fiúk mégis megőrölnek érte.

- Igen, tőlem is kijárna már neki egy alapos verés, főleg, hogy nekem sokkal több kár okozott, mint neked. Ugyanis tőlem elvette a férjemet, aki a gyerekem apja.

- Annyira unom, hogy mindenki körülötte ugrál, és ő mégis siránkozik.

- Na és nem tud dönteni. – Szolt Alexandra mire felnevettem. Számomra annyira nevetséges volt Lili nyűglődése a két fiúval. Biztos vagyok benne, hogy igenis élvezi a helyzetet.

- Szerintem ideje lenne móresre tanítani egy kicsit. – Hallottam Alexandra gonoszkodós hangját. – Már igazán kijárna neki, hogy ne csak ok nélkül picsogjon.

- Mire akarsz kilyukadni?

- Bosszút kéne, állnunk nem gondolod?

- De mégis hogyan? – Kíváncsiskodtam és igazán izgatott lettem az ötlettől. Alexandra elmondta a tervét, aminek az volt a lényege, hogy Lili azt gondolja Stephan nem szakított velem, hanem megpróbáljuk. Tudtam, hogy így majd azt hiszi Stephan gyáva volt, és ő sem fog semmit mondani előttem. Ha pedig úgy alakul előtte akár még meg is csókolhatnám. Alexandra pedig mivel úgyis kint van a Svéd meccsen Zlatan közelébe fog kerülni és majd próbál egy félreérthető képet küldeni Lilinek.

- Még csak le sem kell feküdnöm vele elég, ha bealszik, én pedig mellé bújok, és úgy teszek, mintha túl lennék vele egy meneten. – Magyarázta.  Nem voltam benne biztos, hogy jó- e a terv vagy sikerül, de mindenképpen azt akartam, hogy ő is átérezze amit mi érzünk Alexandrával. Persze lehet, hogy gyerekes volt ez a viselkedés, de akkor is vissza akartam neki vágni. Ha így akkor így. Ahogy ezen töprengtem Lili jött oda hozzám. Kedvesen mosolygott rám és tudtam, hogy semmi képen sem árulhatom el magam.

- Kész vagy? Megyünk interjúzni? Csak mert utána be kell ülni a helyünkre.

- Persze felőlem. – Vágtam rá gyorsan és elkaptunk egy pár embert egy- egy kérdésre. A mérkőzés este hétkor kezdődött és sajnos Stephan nem volt a kezdőbe. A fiúkon látszott, hogy eléggé félgőzzel nyomják az egészet és cseppet sem érdekelte őket ez az eredmény.

- Mondd mi volt Stephannal? – Nézett rám kíváncsian Lili a félidőbe, mikor az állás még 0-0- volt.

- Minden fantasztikusan alakult. – Hazudtam neki és cseppet sem esett nehezemre. Főleg, hogy láthatóan nem ezt a választ várta tőlem.

- Igazán? – Emelte fel a hangját. – Mert mit mondott neked?

- Csak azt, hogy próbáljuk meg. – Mosolyogtam rá gúnyosan mire nem szólt semmit csak maga elé meredt és a meccs java részébe alig beszéltünk. Csak akkor tárgyaltunk egy kicsit mikor Stephant végre a nyolcvan kettedik percben De Sciglio helyére becserélték. Sajnos a támadó játékon még ő sem tudott javítani és az Írek a nyolcvan ötödik percben vezetést szereztek Brady góljával. Úgy láttam azonban, hogy ez egyáltalán nem rázta meg az Olasz válogatottat és ez az utána következő italozáson is kiderült. Úgy voltam vele itt az ideje a tettek mezejére lépnem és lefizettem egy lányt, aki majd szól Lilinek, hogy Stephan beszélni akar vele és mikor benyit, a szobába meglát minket, ahogy csókolózunk. Nagyon reméltem, hogy a terv sikeres lesz, és ha beszélnek is egymással nem fog feljönni ez a téma. Megnyugtatott a tudat, hogy Lili eléggé fáradt volt és a telefonját bújta. Gondoltam eredményeket vár a kilenc órakor kezdődő Svéd- Belga meccsről is. Stephan egy párszor odament hozzá, de úgy láttam nem tárgyaltak túl sokat.

Lili:  

A meccs 1-0 lett az Íreknek, de szerencsére a fiúk még így is csoportelsősséggel jutottak tovább. Egy kicsit csalódtam barátomba, mert nem ezt beszéltük meg, de gyáva mód kihátrált a konfliktusok elől és továbbra is tette Kamillának a szépet. Nem is akartam vele sokat tárgyalni és igazából erre a meccs utáni dologra sem volt sok kedvem ellátogatni, de Kamilla hajthatatlan volt így én is belementem. Rosszul esett a tudat, hogy nem is ihatok rendesen, hiszen visszafelé is nekem kell levezetnem azt a két órás utat amin, hazajutunk. A telefonomat bámultam és vártam az eredményeket egy egyedüli bokszban. Körülöttem rengeteg játékos, barátnő és feleség volt, akik ettek, ittak vagy csak beszélgettek. Kellemes volt a hely hangulata, de most egyedül szerettem volna lenni és reméltem az est folyamán senki nem fog megzavarni. Beszéltem Helénával és kicsit szomorú volt, hogy nem ott vagyok, de megértette, hogy én itt dolgozok. Nagyon bíztam benne, hogy Kamilla maximum éjfélig akar maradni és utána húzhatunk is haza. Sok játékossal társalogtam, csak Stephannal nem. Mikor odajött akkor igyekeztem látványosan a mobilomat nyomkodni, hogy vegye az adást. Nem értettem tegnap miért mondta azt, amit, ha most meg fél kiállni az érzéseiért. Úgy gondoltam, ha boldog hát legyen, bár a szívem mélyén pont nem egy ilyen kaliberű lányt képzeltem el mellé, mint Kamilla.

- Lili mi a baj? – Jött oda már sokadszorra az este folyamán, de most sokkal erélyesebb volt a hangja mikor leült mellém. Kikapta a telefonomat a kezemből és szigorúan a szemembe nézett.

- Jaj Stephan hagyjuk már. – Nevettem fel gúnyosan. – Szerinted mi a baj?

- Fogalmam sincs, talán szopnak a Svédek? – Próbálta el vicceskedni a helyzetet, de mikor látta, hogy rosszat szólt bocsánatot kért és csendben maradt, de ez az állapot csak pár percig tartott majd újra rákezdte: - Mondd most haragszol rám?

- Szerinted?

- Igen? – Kérdezte félénken. – Miért?

- Mert egy idióta, vagy aki ráadásul még a döntése mellett sem mer kiállni ha arról van szó, hogy valamit valaki szemébe kell mondani. Én legalább nem áltattalak téged Stephan.

- Nem tudom, miről beszélsz. – Értetlenkedett.

- Akkor gondolkozz el – Álltam fel, de megfogta a kezem. – Lili legyél egyenes velem.

- Rendben. – Sóhajtottam és visszaültem a székre. – Mondd miért nem mondtad meg Kamillának az igazat?

- Tessék? – Csodálkozott. – Én megmondtam.

- Mit mondtál neki?

- Azt, hogy nem akarok tőle semmit.

- Komolyan? – Néztem rá és próbáltam felfedezni az arcán a hazugság nyomait.

- Igen, megmondtam neki, hogy jó csaj meg minden, de hagyjuk egymást békén.

- Akkor nem értem miért mondta azt, hogy megpróbáljátok.

- Nem tudom, de megbeszélem vele ezt a dolgot. – Szólt mérgesen és ott hagyott. Kimentem a meleg nyári estébe és Zlatanon járt az agyam. Borzalmasan hiányzott és szerettem volna a közelébe lenni. Annyira bíztam benne, és reméltem pozitív eredménnyel zárul a ma esti meccse. Ahogy ezen töprengtem egy kissé furcsa lány lépett oda hozzám és azt mondta Stephan látni akar az egyik szobába. Elindultam a szoba felé, és amikor benyitottam szinte földbe gyökerezett a lábam a látványtól. Stephan az ágyon feküdt Kamilla pedig rajta és hevesen csókolóztak.

- Ezt jól megbeszéltétek Stephan. – Vetettem oda nekik mérgesen majd hangosan becsaptam az ajtót és a kocsim felé iramodtam. Nem érdekelt, hogy Kamilla hogy fog hazajutni csak ezt a látványt akartam kitörölni a fejemből. Miért hazudott nekem a legjobb barátom?? Miért tette ezt velem? Legalább őszinte lett volna és akkor tényleg nem fájt volna ennyire. Gázt adtam és indítottam a kocsit. Útközben kaptam egy sms-t és mikor megláttam a képet szinte majdnem neki mentem egy fának. Le kellett állítanom az autómat, hogy jobban szemügyre vehessem a fotót, amit Alexandra küldött. Az üzenet így szólt: Sajnos kikaptak a Svédek és Zlatannak kellett valaki, aki megvigasztalja. Bánhatod, hogy szakítottál vele. Puszi Alexandra. A képen pedig egy ágyba voltak. Zlatan éppen aludt Alexandra pedig csak a takarót fogta maga elé. Nyilván nem volt rajta egyetlen ruhadarab sem és kielégült mosolyában pedig minden benne volt. Csak álltam az út szélén és nem tudtam most mi lesz velem. Egy nap alatt veszítettem el mindkettőjüket és estem két szék közül a pad alá. 

2/20 Fejezet:⚽️ Boldog szülinapot Stephan🎂!!! ⚽️

Sziasztok!! Ma van a blogom egyik főszereplőjének a 24. ( Szemtelenül fiatal) szülinapja!!! Nagyon- nagyon boldog vagyok, mert újra azt látom, hogy kezd beindulni a Románál. A múlt héten pl: 3!!! Gólt is rúgott!!!! Ez pedig azt jelenti, hogy végre újra a kezdőbe kap helyet!!!! Nagyon remélem, nem fog megtörni ez a sikersorozata és talán még a válogatottba is visszakerül!!!  Szóval: Boldog szülinapot Stephan!!! 
UI: Jó olvasást és várom a véleményeteket!!

Mikor Zlatan kimondta az angol csapat nevét megfordult velem a világ. Az egyik ország ahova nem akartam, hogy menjen az Anglia. De ő mégis oda ment, és én úgy éreztem újra becsapott és átvert.

- Ezt nem teheted. – Mondtam és a sírás kerülgetett. – Ezt nem teheted meg velem, velünk. Nem hagyhatsz itt, mint akkor mikor elmentél a PSG-hez.

- Lili értsd meg ez volt a legjobb választás. – Mentegetőzött.

- Nem hiszem el, hogy nem volt egy olyan csapat, ami közelebb van, mint Manchester, ami ráadásul még nem is egy olyan csapat, ami jó lenne.

- Lili B.L. –t akarok nyerni. – Jött közelebb és próbálta megfogni a kezem, de eltoltam magamtól. Már megint ez a marhaság.

- B.L-t. Zlatan?? – Kérdeztem és hangomban érezni lehetett a fájdalmat és megvetést. Gyűlöltem az Unitedet és az összes angol csapatot, mert számomra semmi másról nem szólt csak a pénzről és a túlhajszolt játékosokról. – Egy EURÓPA LIGÁS CSAPATTAL???

- Ez a legjobb. Lesz egy Európa Liga és egy Bajnokok Ligája kupám is. Ráadásul mindez két éven belül.

- Ezt nem hiszem el, mondd mégis mi a biztosíték, hogy ez sikerül??

- Mert ott leszek én, és Mourinho. Aki a világ legjobb edzője, és még sosem játszottam a Premier Ligue-be. Ez egy új kihívás. Ez egy fantasztikus lehetőség, hogy megmutassam, hogy…

- Harminc négy éves vagy. – Vágtam a szavába, de őt mintha nem is érdekelte mit mondtam, folytatta tovább.

- … hogy megmutassam, még ennyi idősen is lehet rám számítani. Tudod mennyire jó érzés, hogy bíznak bennem és engem akarnak!! ENGEM Lili. Nem érzem magam öregnek és jó vagyok!! Az előző szezonba is szinte szárnyaltam. – Magyarázta és szemei csak úgy csillogtak a boldogságtól. Ellenben én éppen összeomolni készültem,

- De ez a Premier Ligue, ez a legkeményebb bajnokság, és ott nem csak te leszel a sztár!! Ez nem olyan, mint a PSG!! Ha csak egy apró botlásod lesz, a sajtó ki fog készíteni.

- Mondd mikor érdekelt engem mások véleménye?? – Nézett rám. – Lili jó leszek, megígérem és velünk se lesz…

- Semmi. – Suttogtam, mert lepergett előttem az, hogy újra egyedül maradok és újra hónapokig nem látom, és ha mégis utaznom kell. – Tudod ott alig lesz szabadnapod. Még Karácsonykor is és Újévkor is meccs van. Soha nem lesz rám időd. SOHA, de tudod, mit nem is érdekel már ez az egész. Csókolgasd a még meg nem nyert kupáidat, és engem örökre felejts el!!  – Mondtam és ekkor már nem bírtam visszatartani a sírást. Ömlöttek belőlem a könnyek és nem is akartam őket megállítani. Kinyitottam az ajtót és rohanni kezdtem. Kétségbe esettségem közepette nem tudtam mást csinálni, és szükségem volt a legjobb barátomra. Arra, akire mindig számíthattam és mindig a legjobbat akarta nekem.

- Szia – Mondtam a telefonba még mindig hüppögve.

- Szia Lili mi a baj? – Kérdezte kissé aggódva.

- Nem tudnánk valamikor beszélni? Tudom, sok az edzéses, de ha nem…

- Hova menjek érted? – Tette fel azonnal a kérdést meg sem várva magyarázkodásom.

- Itt állok Zlatannal közös lakásunk utcájába, de már majdnem kiértem a főútra.

- Két perc és ott vagyok. – Azzal le is tette a telefont. Még vártam Stephant gondolataim össze-vissza cikáztak a fejembe majd egy ismerős hangot hallottam a hátam mögött. Gyorsan kapkodni kezdtem a lábam és nagyon reméltem Stephan hamar ide ér. Sajnos azonban Zlatan utolért, megfogta a kezem és maga felé fordított.

- Lili hova mész? Beszéljük meg!!  - Hangja teli volt aggodalommal, szemei pedig riadtan tekintett rám. – Kérlek, beszéljük meg!!!

- Mégis mit?? Ha legalább megmondtad volna időbe, akkor fel tudtam volna készülni. Nem írtam volna alá azt a rohadt szerződést sem, ami most négy évig Olaszországhoz köt, és veled mehettem volna. Nem érdemeltem meg ennyit??? Minden szarságod után megbocsájtottam neked, de te becsaptál. A barátnődként nem érdemeltem volna meg ezt??

- Nem akartalak befolyásolni. Hiszen ez volt az álmod Lili. Boldog voltál és én büszke voltam rád, mint ahogy most is. Anglia nem távolság és.. – De ekkor megakadt a szava, és én megkönnyebbülve lélegeztem fel, mikor megláttam bekanyarodni az utcasarkon a fekete Audi A3-at. A kocsi lefékezett előttem. A lehúzott ablakon keresztül a két fiú meglátta egymást, de egy szót sem váltottak. A kezem a kilincsen volt mikor Zlatan megfogta.

- Lili ne tedd ezt! Ha most elmész akkor…

- Már úgyis vége Zlatan. – Néztem fel azokba a csodaszép barna szemekbe, amik még mindig megbabonáznak, és amikből talán fájdalmat olvastam ki. – Vége! – Ezután beszálltam az anyós ülésre Stephan pedig nagy kerékcsikorgások közepette elhajtott.

 - Hogy hogy itt az autód? – Kérdeztem bár akkor nem ez volt a legfontosabb, de a sok kavargó gondolataim mellett ez a kérdést bukott ki belőlem.

- Manuel elhozta. Hova menjünk? – Nézett rám és láttam rajta, hogy nem tudja hova tenni az előbb látott dolgokat.

- Esetleg ha lehetne, mehetnénk a szállásotokra. Ott viszonylag nyugodt a környezet, és nekem most erre van szükségem. – Reménykedtem.

- Rendben, de előre szólok, hogy tele van fotósokkal.

- Nem érdekel. – Dacoskodtam és láttam egy pillanatra a szemem sarkából, hogy gyanakvóan néz rám, ezután visszafordul, és az útra szegezi a tekintetét. Nagyon keveset autóztunk, vagy csak nekem volt túl rövid az út? Nem tudom, de mikor megálltunk a szálloda előtt gyorsan kiszálltunk és elsuhantunk, az újságírók előtt, akik mikor megláttak minket azonnal kattintgatni kezdtek. Kicsit zavart a fény, így Stephan védelmezően magához ölelt majd így mentünk fel a szobájába. Az első kép, ami fogadott kicsit meglepő volt, mert nem ezt szoktam meg tőle. A mindig precíz barátom szobája úgy nézett ki, mint egy csatatér. Minden szétdobálva és még egy alsónadrág is lógott a csillárról.

- Bocsi buli volt az este. – Nézett rám szemlesütve majd lehúzta az említett ruhadarabot a lámpáról.

- Azt látom. – Néztem rá.

- Mesélsz vagy csak állunk a gyönyörűen rendbe rakott szobám közepén? – Kérdezte cinikusan.

- Jó. – Ültem le a kanapéra, miután arrébb söpörtem pár chipses zacskót. – Zlatan annyi hónap titkolózás után végre elmondta, hogy hova igazol és ráadásul ezt mindvégig tudta csak nem mondta el. Végig hazudott nekem. Ezek után már azt sem hiszem el, hogy tényleg válnak Alexandrával. Már sosem fogok hinni neki. – Temettem a fejem a kezembe. – Végig csak arra kellettem neki, hogy játszadozzon velem és néha kiélje a sex éhségét. – Néztem fel rá és igyekeztem elhessegetni a tegnap éjjeli csodálatos együttlétünk emlékét. – Nem vagyok jó senkinek sem. – Tört ki belőlem ismételten a sírás.

- Nyugi Lili.

- Nem, nem nyugodok le, mert ha ez az idióta nem ugrik bele a képbe karácsonykor már rég a feleséged lennék. Akkora hülye voltam Stephan.

- Ne hibáztasd magad. – Ült le mellém és gyengéden megfogta a kezem.

- Már mindegy, mert te túlléptél rajtam és csak barátok lehetünk. – Utaltam Kamillára.

- Lili, figyelj rám kérlek. Nem érzek semmit Kamilla iránt, csak levezettem a feszültséget.

- De akkor… - Kezdtem volna, de ujját az számra rakta.

- Csss… én még mindig ugyanúgy szeretlek, mint amikor megkértem a kezed.

- Komolyan? – Néztem rá nagy szemekkel.

- Én sosem csapnálak be és a családom után te vagy az első, akinek elújságolom, hogy már nem kölcsönbe vagyok az As Romanal hanem aláírtam egy szerződést.

- Ez jó. – Mondtam és próbáltam örömöt erőltetni a hangomba. – Akkor most kénytelen leszek a Farkasoknak drukkolni.

- Haragszol?

- Nem mert tudom, hogy miért döntöttél így, de azért egy kicsit rosszul esik. Tudod sokkal jobban állt rajtad a piros- fekete mez és…

- Lili nem volt más választásom. Nem kellettem már a Milannak és játszani akarok.

- Tudom. – Mosolyogtam rá. – Holnap meccs van, lehet mennem kéne.

- Igen, az, de nem érdekel, mert ha kikapunk, akkor is tovább jutunk.

- Büszke vagyok rád Stephan és köszönöm, hogy mindig mellettem állsz, ha bajban vagyok.

- Soha nem foglak magadra hagyni, mert te vagy a legfontosabb az életembe Lili. Amióta csak megláttalak én… - Jött közelebb és ajkunk majdnem újra egyé vált, de ekkor belépett a szobába Manuel és Heléna mi pedig ijedten váltunk szét. Persze mindketten levágták, hogy éppen milyen helyzetbe nyitottak ránk. Barátnőm zavarodottan nézett ránk tekintete pedig ide-oda jársz Stephan és én köztem.

- Ezt berakom a szobába. Segítesz öcsi? – Kérdezte Manuel és a hatalmas szatyrokra mutatott. Stephan segítőkészen odaugrott és mikor mindketten eltűntek a szemközti szobába. Kettesbe maradtam Helénával és irtó kínosan éreztem magam.

- Ez meg mi volt? Mégis mit keresel itt? Azt hittem a tesóm sajtó tájékoztatóján vagy.

- Annak már vége több mint egy órája.

- Úgy tudtam, hogy elmentek vacsorázni vagy ilyesmi. A tesóm eléggé készült a mai napra.

- Igazán? – Csodálkoztam. – Nekem nem úgy tűnt mintha annyira készülne rá.

- Valami baj történt?

- Szakítottam vele Heléna. – Böktem ki és ekkor újra eszembe jutott az a rohadt United, amiért feladta a kapcsolatunkat.

- De hát a tesóm szeret téged Lili. – Habogta. – Ő már egy hónapja arra készül, hogy…

- Elhagyjon?

- Nem, hanem hogy…

- Nem érdekel mit akart Heléna. Befejeztem vele és bármennyire is szeretem. Bármennyire is vonzódom hozzá, nem fogom hagyni, hogy hülyét csináljon belőlem és csak akkor keljek neki, amikor kell valaki a farkára.

- Holnap gyere el a Belga meccsre és mindent megtudsz, de most nem mondhatok semmit.

- Nem, én holnap Stephan meccsére megyek, és most pedig bocsáss meg. – Hagytam ott és bementem a két fiú után.

- Hiszen még azt sem tudjátok, hogy fiú e vagy lány. – Mondta éppen Stephan mosolyogva.

- Mindenre fel kell készülni, mert nemsokára itt van.

- Az a nemsokára még kilenc hónap Manuel. – Szólt közbe Heléna és ő is pakolgatni kezdte a nagy szatyor babaruhát. Láttam Stephanon, hogy örömmel válogatja ki a kis zoknikat, tipegőket és minden édes és pöttöm ruhácskák. Stephan imádta a gyerekeket és tudom, hogy fantasztikus apa lenne belőle. Én is segítettem pakolni, de ekkor megcsörrent Heléna telefonja és tudtam Zlatan keresi.

- Kérlek ne mondd el, hogy itt vagyok. – Tátogtam neki és szerencsére fogta az adást.

- Lili kijönnél egy kicsit az előszobába? – Nézett rám barátnőm mire igent bólintottam majd leültünk az ágyra.

- Tessék?

- Nem büntetheted a testvéremet azért, mert követi az álmait.

- Igazán? – Néztem rá és rosszul esett, hogy Heléna még véletlenül sem akarja az én nézőpontomat is meglátni. Tudom, hogy bármi van is ő kiáll Zlatan mellett, de igazán beláthatná mennyire hülyére lettem véve.

- Lili ő szeret és…

- Na ezt NE! – Állítottam le.

- Tervei vannak veled. – magyarázta, de én meg sem hallottam. Beköszöntem a fiúknak és az ajtó felé indultam. Stephan a hotel kijáratánál ért utol.

- Lili várj! Hova mész? – Kérdezte és megfogta a kezem nem törődve azzal, hogy bármikor lefotózhatnak minket.

- Fogok egy taxit és haza megyek.

- Ugyan már, elviszlek én, hiszen én hoztalak ide is. Kérlek! – Nézett rám és én nem tudtam nemet mondani neki. Beszálltunk az autóba majd Stephan gyorsított.

- Figyelj nem mennénk valamerre? – Néztem felé. – Nem akarok hazamenni, mert lehet még mindig ott van és én most képtelen lennék rá, hogy…

- Hova szeretnél menni?

- Nem tudom valami nyugis helyre ahol nincs ennyire meleg. – Legyeztem az arcom az ott talált újsággal.

- Van egy szuper ötletem. – Csillant fel a szeme majd csak úgy megfordult az út közepén és az ellenkező irányba hajtott.

- Basszus Stephan hova megyünk?? – Néztem rá.

- Ismered Marco Verrattit ugye?

- Persze ő is Zlatan volt csapattársa…

- .. és igaz, hogy nem játszik a válogatottba, de itt lakik a közelbe és ma medencés bulit szervezett. Ilyen kis levezető, mivel már mindegy, hogy holnap nyerünk vagy vesztünk akkor is tovább jutunk. Hívott engem is, de éppen akkor telefonáltál. Viszont baromi jó bulikat szokott csapni.

- De nekem nincs itt a fürdő ruhám.

- Majd kapsz egyet kölcsön, na és felőlem még meztelenül is lehetnél. – Nézett rám és láttam rajta, hogy elpirul.

- Stephan! – Böktem meg mire felnevetett. – Inkább az útra koncentrálj, minthogy ilyen perverz gondolatok járjanak abba a kakastarajos fejedbe.

- Értettem, csak egy megállapítás volt. – Nevetett még mindig majd megállt egy hatalmas villa előtt. Kiszálltunk majd Stephan beütötte a kapukódot és beléptünk az udvarra. Rengeteg ember volt. Pár embert ismertem már látásból, de sok volt az ismeretlen is.

- Stephan hát mégis csak eltoltad a képed!! – Jött felénk Marco. – Na és ez a kis hölgy itt… áá téged ismerlek. Te vagy a tökéletes Liliomszál. – Bókolt kedvesen. – Örülök, hogy itt vagytok. Remélem minden oké, és érezzétek jól magatokat. Vannak jó csajok és vannak egész jó pasik. Előtérbe helyezném magamat is. – Jött közelebb mire vakító kék szemei különösen csillogtak rám.

- Marco a kisasszonynak van barátja. – Állította le Stephan.

- Ó tényleg, nem tudtam, hogy ti akkor most…

- Nem!! – Vágtam rá gyorsan. – Csak barátok vagyunk.

- Nahát és egyedül hagy a pasid egy ilyen idiótával, nagyon bízhat benned. De most mennem kell. A pia ott van a kaja itt. – Mutatott a helyiség egy – egy pontjára. Érezzétek jól magatokat. -  Ezután magunkra hagyott minket. Stephan sok haverjának bemutatott, akiket még alig ismertem, de volt olyan, akivel jól esett újra találkozni. Nagy meglepetésemre Varga Viktóriával is újra összefutottam és tőle kaptam egy fürdő ruhát, ami kék és sárga színekben pompázó darab volt. A sors iróniára gondoltam, hogy pont olyan, mint ha egy svéd drukker lány húzta volna fel.

- Gyere, lepjük meg a srácokat. Nagyon jól áll. – Dicsért meg kedvesen.

- Egy kicsit szűk. – Néztem bele a tükörbe. – Nem vagyok egy modell alkat.

- Ugyan már, Stephan el fog ájulni, ha meglát. Mellesleg ők már rég a vízbe vannak a többi csapat taggal. – Kezdett a kijárat felé húzni, de ekkor meglátta a bánatos arcomat.

- Valami gond van Lili?

- Nem, csak eszembe jutott valami. – Néztem rá és semmi képen sem szerettem volna elrontani Viktória kedvét.

- Vagy valaki? – Puhatolózott mire bólintottam.

- Figyelj, nem tudom, kiről van szó és nem szeretnék a magánéletedbe vájkálni, de most itt vagyunk ebbe a szuper buliba és Stephan pedig szinte majd kicsattan az örömtől. Kérlek, ne rontsd el a kedvét. Úgy látom, még mindig odáig van érted.

- Gondolod?

- Le sem tagadhatná, de ezt már a repülőn is elmondtam neked. A vak is látja, mennyire rád van csavarodva Lili, de ne várassuk már meg a fiúkat. Indulás. – Ezután kézen fogott és kimentünk az emberek közé. A hangulat nagyon jó volt és én is fantasztikusan éreztem magam. Csak néha jutott eszembe Zlatan és akkor is csak azért, mert valamelyik focista megemlítette, hogy milyen jó volt legyőzni őket. Mikor jól kifürdőztük magunkat Viktóriával úgy döntöttünk, hogy egy kicsit süttetjük a hasunkat a napon. Stephan még mindig a vízben volt és örültem, hogy ennyire elvan a barátaival. Becsuktam a szemem, de nem tudtam sokáig élvezni a napot, mert szemem árnyékba került. Kinyitottam és Stephant láttam magam előtt. Tökéletesen belőtt hajáról most csöpögött a víz.

- Egy koktél? – Mosolygott rám.

- Igen, de most én hozok neked. – Álltam fel majd egy puszit adtam az enyhén vizes arcára. Pár perc múlva pedig két koktéllal a kezembe mentem vissza Stephanhoz, aki elmélyülten társalgott Viktóriával és barátjával.

- Nektek nem is hoztam. – Néztem rájuk bocsánat kérően.

- Nincs baj, inkább ülj le ide mellénk. – Kérlelt Graziano majd beleegyeztem és lehuppantam melléjük. Sokat beszélgettünk majd mikor a fiúkból és a fociból elegünk volt újra belecsobbantunk Viktóriával a vízbe. Labdáztunk és újdonsült barátnőm is bemutatott pár lánynak, akiket a modell szakmából ismer. Először kicsit feszélyezve érezte magamat a közelükbe, hiszen mindegyikük az a tipikus bombázó volt én pedig még véletlenül sem néztem ki úgy, mint ők, de aztán beláttam, hogy itt mindenki nagyon aranyos. Ahogy meguntuk a labdázást kiúsztunk a medence szélére és én Stephant kerestem a tekintetemmel. Kezébe egy pohár meghatározhatatlan itallal engem figyelt. Szeméből viszont mintha szomorúságot olvastam volna ki. Elnézést kértem Viktóriától és felé indultam.

- Jól vagy? – Érdeklődtem és lehuppantam a mellette lévő napozó ágyra.

- Persze, látom nagyon jól összebarátkoztatok Pelle barátnőjével.

- Igen, nagyon aranyos lány. – Meséltem. – Jól vagy?

- Persze. – Nézett rám, de szemei ellentmondtak a válaszának.

- Stephan elmenjünk egy nyugisabb helyre beszélgetni?

- Felőlem. – Vonta meg a vállát, majd a lakás egy eldugott szobájába indultunk. Lehuppantunk a nagy francia ágyra majd újra feltettem a kérdést mire Stephan lehúzta az italát és így felet:

- Nem is tudod mennyire rég várta erre, hogy újra veled legyek, de most mikor itt vagy nem tudom… olyan rossz nekem.

- Tessék? -  Csodálkoztam és rosszul esett tőle ez a válasz. – Ha gondolod el is mehetek.

- Lili nem úgy érettem. Basszus csak az van, hogy mindenki kérdezi, hogy te a barátnőm vagy én pedig nyilván azt felem, hogy nem. Pedig annyira szeretnék igennel felelni, de nem tehetem, mert nem akarlak olyan helyzetbe hozni, amit te nem akarsz. Tudod mennyire nehéz nekem visszatartani magam és nem gondolni arra, hogy letépném rólad a fürdő ruhád vagy csak, az, hogy ne csókoljalak meg.

- Stephan. – Fogtam meg a kezét, de ő elhúzta.

- Legalább engedd, hogy végig mondjam. – Állt fel és mivel hallgattam folytatta: - Rohadtul hiányzik az a három év, amit veled töltöttem, és ha nem erősködök, hogy gyere el arra a kurva meccsre akkor még mindig az enyém lennél. Nem találkoztál volna újra Zlatannal és talán nem estél volna vissza. Már rég a feleségem lehetnél és én… tudom, hogy fiatal vagyok, de most mikor Manuel is családot alakít átfut az agyamon, hogy ezt akarom. Házasságot és gyerekeket veled!!! Nekem már senki más nem kell, mert megtaláltalak téged és te vagy nekem a nagy Ő.

- Ne hibáztasd magad! – Válaszoltam.

- De hibáztatom, mert igenis én tehetek róla.

- Stephan ezen már nem kell rágódnod.

- De igenis kell!!! Elveszítettelek és sosem leszel már az enyém. Tudom, hogy jelen pillanatban szakítottál Zlatannal, de ismerlek már jól, és tudom, hogy ő mondd neked valamit és te ugrani fogsz. Sosem leszek neked elég.

- Stephan én még mindig vonzódom hozzád, nem is kicsit, de… akkor is.

- Komolyan? – Csodálkozott. – Mennyire??

- Eléggé, de nem akarlak becsapni. Nekem is átfut néha az agyamon, hogy jó lenne veled lenni még.

- Lili legyél a feleségem. – Nézett rám eltökélten.

- Stephan…

- Szakítottál vele nem?? Akkor miért ne próbálnánk meg újra. Lehet sokkal jobb lesz mint gondolod. Én nem hagylak el és nem költözök a világ másik részére. Számodra mindig lesz időm és nem csak az idióta álmaim után loholok. Gyere hozzám!!  - Erősködött és már azt hittem, hogy előkap egy gyűrűt a nadrágjából.

- Csak ilyen egyszerűen? Na és mi lesz a vacsorával és a romantikával? – Húztam az agyát.

- Gondolod akkor a világ legjobb lánykérést hozom neked össze. Ha szeretnéd kiírom az égre vagy kirakom gyertyákból, hogy LESZEL A FELESÉGEM?

- Stephan!!! – Mosolyogtam, de jól esett minden szava.

- Akkor legalább csak csókolj meg!! – Simította végig az arcom, de nem feleltem semmit csak némán tekintettem a szemébe. Pár pillanat volt az egész és már azon kaptam magam, hogy vadul csókolózunk. Stephan sokkal jobban csókolt mint Zlatan. Sokkal puhábban és gyengédebben. Hosszú percekig voltunk belefeledkezve egymás csókjába mikor benyitott ránk egy ismeretlen lány. Elhúzódtam Stephantól és kimentem a szobából. A nap további részébe egyikőnk sem említette a dolgot, de Stephannak ezután sokkal jobb kedve volt. Tizenegy körül szállingózni kezdtek az emberek hazafelé és mi is jobbnak láttuk, ha indulunk. Megköszöntük a szíves fogadtatást, elbúcsúztam Viktóriától és a házi gazdától majd Stephannal együtt indultunk el.

- Köszönöm szépen. – Néztem rá és megfogtam a sebességváltón nyugtatott kezét. – Igazán jó érzés volt egy kicsit már másmilyen környezetbe is lennem.

- Örülök, hogy így gondolod, az volt a tervem, hogy mosolyogni lássalak.

- Szerintem sikerült.

- Most merre? Hazavigyelek? – Nézett rám mikor egy piros lámpánál álltunk.

- Igen, jobb lenne. Talán Zlatan már nincs ott. – Reménykedtem, és ekkor megszólalt a rádióba Rihanna és Neyo közös duettje: Hate That I Love You című száma és megint csak eszembe jutott mennyire igaz most ez rám. Csak hallgattuk a dallamokat és Stephan lassan a házunk elé ért ahol megláttam, hogy Zlatan autója még mindig ott parkol. A szívem a torkomba dobogott.

- Bejössz? – Néztem rá reménykedve. Reméltem, ha Stephan velem tart talán nem kell magyarázkodhatnunk.

- Nem, tudod Kamilla. – Mosolyodott el és lesütötte a szemét.

- Még nem mondtad el neki, hogy nem akarsz tőle semmit? – Lepődtem meg.

- Nem, és azóta hívogat, meg sms-ekkel bombáz. Nekem ez nem megy. Nézd csodaszép nő meg minden, de nem kell. Nem akarok vele járni.

- Mindenképen meg kell mondanod neki. Gyere be és tisztázd vele a dolgot. – Noszogattam mire beadta a derekát. Beléptem a lakásba és Zlatan jött ki elém az ajtóhoz. Meglepő mód csak farmer nadrág volt rajta. Felül pedig megláttam kidolgozott testét. Persze ezt betudhattam annak is, hogy elromlott a légkondicionáló és bent nagy volt a forróság.

- Lili már azt hittem.. – Kezdte, de a szó benne ragadt mikor meglátta Stephant.

- Hazahoztam. Kamilla itt van?

- Nem, de volt itthon és mondta, hogy egy buliba hivatalos. Te nem mész? – Nézett rám.

- Nem, én most jöttem haza egy medencés buliból. – Újságoltam neki. - Az egyik csapattársad Verratti tartotta és nagyon szuper volt.

- Rendben, örülök, hogy jobban vagy. Akkor akár beszélhetnénk is. – Jött közelebb, és megfogta a kezem. – Elmehetnénk esetleg vacsorázni és ott… én… - Habogott és hirtelen azt láttam rajta, hogy zavarba van. Nem sokszor látok tőle ilyet.

- Jól vagy?

- Igen, én csak… eljössz velem vacsorázni? Van egy meglepetésem a számodra.

- Nem. – Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon és ekkor támadt egy ötletem. – Nem is alszok itthon, mert Stephannal alszok a hotelba. Csak a ruháimat jöttem összepakolni. Megvársz ugye Stephan?

- Hogy mi van? – Kérdezte kórusba a két fiú.

- Igen, így van. – Majd otthagytam őket és besiettem a hálóba. Kikaptam az Ac Milanos utazó táskámat és mindenféle ruhát dobáltam bele. Nem gondolkoztam csak minél messzebb akartam lenni ettől a háztól és tőle is.

- Lili, figyelj én. – Jött be utánam Zlatan. – Tudom, hogy most össze vagy zavarodva, de nem akarom, hogy csak azért legyél vele, mert mérges vagy rám.

- Ez nem erről szól. – Suttogtam és próbáltam olyan gyorsan pakolni amilyen gyorsan csak lehet. Nem jó kombináció Zlatannal és egy nagy ággyal lennem egy helyiségbe.

- Gyere velem ma este? Már megszerveztem és… - Jött közelebb, és próbáltam nem rá nézni.

- Merre van Stephan?

- A nappaliba, néz valami összefoglalót, szóval most se hall se lát. Azt tehetnénk, amit csak akarnánk.

- Jelen pillanatban pakolni szeretnék, szóval menj ki.

- Lili én…

- Mondtam, hogy vége nem? – Kiabáltam rá. – Mégis mi jó fenét akarsz akkor tőlem??? 

- Csak ezt az egy estét szerettem volna veled tölteni, mert terveim voltak, de tudod mit legyél Stephannal és csinálj úgy mint aki annyira szerelmes belé. – Majd mérgesen kicsörtetett a szobából. Utána néztem és meglepődtem a látványon, mert felfedeztem egy újabb tetoválást a hátán. Egy tigris. Mégis mit jelképezhet ez és mikor varratta magára? Amint ezen méláztam, visszajött a fogkefémmel a kezébe.

- Hogy ne legyen büdös a szád, amikor smárolni akarsz vele. – Majd az ágyra dobta.

- Mekkora szemét vagy. Mellesleg mi ez a tigris?

- Ez én vagyok!!! Tetszik?

- Szép, csak túl nagy. – Állapítottam meg.

- Az új énem. Egy harcos tigris vagyok, aki már átélt rengeteg csatát és mégsem adja fel.  

- Azt hittem a sárkány a menő. – Húztam el a számat, majd beraktam a fogkefémet a táskámba.

- Az is menő, de ez az új énem. Tudod új csapat új én.

- Új barátnő? – Tettem fel a kérdést mire nem szólt semmit csak a fejét ingatva kilépett a szobából. Jobbnak láttam, ha indulok és szóltam Stephannak is aki segítő készen kivitte a táskámat a kocsiba. Még kerestem a kedvenc szandálomat Zlatan jött oda.

- Nem kell elmenned, és olyat tenned, amit később megbánhatsz.

- Semmit nem fogok megbánni. Talán csak azt, hogy megismertelek téged. – Néztem a szemébe mire ő közelebb húzott magához.

-  Én sosem bántam meg Lili, mert őrülten szeretlek és akármit is teszel és akármi is lesz velünk én mindig szeretni foglak, mert nekem te vagy az életem nője.

- Kérlek, ne mondd ezt. – Pillantottam fel rá. – Elhagytál és…

- Nem, nem hagytalak el, csak messzebb leszek egy picit tőled drágám. De hidd el, ha holnap eljössz a meccsemre te is látni fogod, mennyire komolyan gondolom a kapcsolatunkat.

- Sajnálom, de Stephan meccsére kell mennem, tudod, én itt dolgozni vagyok, nem pasizni.

- Eléggé elfeledkeztél a munkádról az előző napokba.

- Nem hiszem, hiszen ma is egy sajtótájékoztatón voltam ahol egy legendának nevezett öntelt pöcs bejelentette, hogy visszavonul. – Néztem rá szigorúan, és próbáltam kiszabadulni az öleléséből. Főleg miután meghallottam Stephan autójának dudáját. – Mennem kell, kérlek, engedj.

- Lili ne csináld ezt velem. Szeretlek. – Mondta, de nem tudtam neki hinni.

- Sajnálom. – Léptem ki az ajtón és megtöröltem az újra bekönnyesedett szemem. Beszálltam Stephan mellé és ő a szállodához hajtott. Felhozatta a vacsorát és egy finom bor társaságába, amit a teraszon fogyasztottunk el beszélgetni kezdtünk mindenről. Jó volt ez a nyugalom és jó volt Stephan közelébe lenni. Boldog voltam, hogy ő még mindig mellettem áll. Mivel alváshoz készülődtünk bementem a fürdőbe majd egy lenge hálóinget vettem magamra.

- Mehetsz fürödni már végeztem. – Léptem ki és mikor rám nézett megláttam a tüzet a szemébe de még mielőtt bármit is mondtam volna gyorsan bebújtam a takaró alá. Stephan is elment tusolni és mikor kijött én úgy tettem, mint aki alszik. Elkapcsolta a televíziót majd mellém bújt. Levegő vétele eléggé furcsa volt és féltem attól, hogy neki is olyan gondolatok járnak a fejébe, ami nem lenne szabad.

- Lili alszol? – Kérdezte mintha megérezte volna, hogy mennyire ébren vagyok.

- Nem. – Fordultam felé. – Mit szeretnél?

- Csak jóéjszakát akartam kívánni.

- Jó éjt. – Mosolyogtam rá mire megfogta a kezem. – Köszönöm a mai napot.

- Szívesen drágám. – Nézett rám majd közel húzott és ráfeküdtem izmos mellkasára. Jó volt így lennem. Átpörgettem magamba a nap eseményeit majd Stephan szívdobogásának megnyugtató hangjára álomba merültem.

2/19. ⚽️ Végre minden kiderül!! ⚽️

Zlatan:

Nem akartam elmenni Lilihez, de sajnos nem volt más választásom. Az egész napos edzés nagyon lefárasztott. Sajnos, be kell, lássam, hogy már egyre többet kell tennem azért, hogy jó formában legyek. Kiszálltam a házunk előtt majd csöngettem. Örültem, hogy a húgom is itt van, mert szerettem őt magam mellett tartani és úgy éreztem megint kezdünk távolodni. Semmi esetre sem akartam magára hagyni. Nagyon reméltem nem csábulok el majd Lilitől, de mikor kinyitotta az ajtót és megláttam a fenekét abba a feszülős nadrágba a gatyámba akaratlanul is elkezdett mozgolódni az a bizonyos testrészem. Főleg, hogy a vékony anyag alatt még sexi fehérneműt is viselt, aminek a körvonalai egész szépen kirajzolódtak feszes fenekén. Haja lazán összefogva arcán széles mosollyal és két puszival üdvözölt. Legszívesebben megcsókoltam volna, de tudom, hogy azzal csak minden elrontanék. Lili annyira törékeny és jólelkű volt és csak hálát adhattam az égnek, hogy még mindig ennyire mellettem áll, a sok tapló megmozdulásom ellenére is. Zöld szemei rám néztek és úgy láttam tetszik neki, amit lát belőlem. Pedig csak egy szürke nadrág és egy fekete trikó volt rajtam. Megláttam Helénát és egy pillanatra a szavam is elállt. Még sosem láttam testvéremet ennyire szépnek. Olyan volt mintha sugározna. Nagy széles mosollyal jött felém és szorosan átölelt. Úgy láttam készül valamerre, hiszen egy elegánsabb ruhát viselt.

- Mentek valamerre? – Érdeklődtem.

- Csak én megyek, mert randim lesz. – Nézett rám Heléna és a gyomrom akaratlanul is görcsbe állt. Tudom, hogy már eléggé nagylány, de azt sosem fogom elfelejteni, amikor az első nagy szerelme faképnél hagyta. Sosem láttam még Helénát annyira összetörve és mindig féltettem az újabb csalódástól. Tudom, hogy jó csaj és sok pasinak bejön, de azt, hogy csak kaland legyen valakinek, esetleg miattam van vele abba nem akartam még belegondolni sem.

- Igazán, és kivel? – Érdeklődtem.

- Titok. – Mondta majd Lilivel összemosolyogtak. Éreztem, hogy Lili tudja, de akármennyire is szerelmes belém egy szót sem fog majd mondani. Hiába ilyenek a lányok.

- Akkor ez van. – Mondtam. – Megyek dobok egy sárgát. – Ezután komótosan kimentem a mellékhelyiségre. „ Vajon kivel találkozgathat? Vagy csak az első randi? Milyen lehet az a pasi? Remélem nem egy nyálgép, mert a tesómnak kijárna már egy igazi férfi” Méláztam el miközben a dolgomat végeztem, és ahogy lenéztem a kuka mellé reméltem csak káprázik a szemem. De mikor a dobozt a kezembe vettem és olvasni kezdtem a feliratot: Terhességi teszt. Úgy éreztem le kell, hogy üljek. Mély levegőket vettem miközben az agyamba ezerféle gondolat cikázott át. Basszus, vajon mi lett az eredmény? Na és megvan még? Egyáltalán hogy néz ki egy ilyen? Idegesen kutatni kezdtem a kukába és hálát adtam érte, hogy csak w.c. papír gurigákba akadt a kezem. Megláttam a tesztet, amin két csík volt. Terhes!!!! TERHES!! LILI TERHES!!! Nem tudom, hogy örüljek – e vagy mérges legyek rá. Újra apa leszek te jó ég! Nem beszéltünk róla és nem is terveztük, hiszen nem is vagyunk együtt, de most, hogy tudom már mindjárt más. Vajon miért nem mondta el? Vagy ma este akarta mikor Heléna elmegy? Remélem nem azért nem mondta el, mert el akarja vetetni, hiszen abba semmi pénzért nem mennék bele. Úgy gondoltam nem szólok, csak próbálok puhatolózni. Lili épp a konyhába volt és gyümölcsöket mosott. Legszívesebben hátulról átkaroltam volna a derekát és magamhoz szorítottam volna, hogy érezzem fantasztikus illatát. Az ajtófélfának dőltem és csendben figyeltem amint tevékenykedik. Alakjában nem láttam semmi szokatlant. Lili nem egy modell, de formásak a mellei és gömbölyű a feneke. Néhol van rajta egy kis husi, de én pont így szeretem. Miután megmosta a gyümölcsöket darabolni kezdte és megnyalta az úját. Basszus, de jó lenne, ha a farkammal tenné ugyanezt. Mikor észrevette, hogy figyelem kedvesen rám mosolygott.

- Ó én észre sem vettem, hogy itt vagy. Kérsz? – Nyújtotta felém a tálat, amibe különféle gyümölcsök voltak.

- Nem köszi, de mi ez a sok gyümölcs? Te nem is szereted és…

- Igen, de még felöntöm egy kis alma lével és nagyon finom lesz. A vitamin kell a szervezetnek, bár ezt talán nem egy sportolónak kellene elmagyaráznom.

- Persze nyilván csak furcsa tőled, aki több húst eszik meg mint én.

- Jaj Zlatan! Nyár van és nagyon meleg. Amúgy sem bírnék nehéz kaját enni. Csak amibe sok a víz, és ez a dinnye pedig nagyon finom. – Majd kivett egyet a tálból.

- Nézd Lili. – Kezdtem bele miután leültem az asztalhoz. Eléggé ideges lettem, mert most jutott el igazán a tudatomig ez a baba dolog. Nem kérdés, hogy akarok még gyereket, de igazán felkészültem rá? Vettem egy mély levegőt és lassan kifújtam így próbálva időt nyerni. – Ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem. Akármit, főleg egy olyan dolgot ami esetleg engem is érinthetne.

- Rendben, de nem tudom mit kéne mondani, mert nincs olyan dolog amit nem tudnál. A titkolózás nem az én műfajom. – Vetette oda nekem és éreztem, hogy újra ez a rohadt átigazolásra gondol. Talán idő nyerés szempontjából is de ezt a kérdést tettem fel: - Oké akkor mondd meg hova szeretnéd hogy igazoljak.

- Ez nem kérdés, hogy az Ac Milan. Nagyon örülnék ha visszatérnél, mert jól érezted ott magad és fantasztikusan játszottál. A csapatnak nagy szüksége lenne egy ilyen kaliberű játékosra mint te és… nézd rengeteg közös emlékünk van azzal a csapattal nem? – Nézett mélyen a szemembe.

- De igen, majd meglátjuk mi lesz Lili.

- Bár nekem mindegy, mert én teljesen feladtam azt, hogy visszatérsz Olaszba. – Mondta bánatosan és ekkor úgy éreztem elérkezett az idő, hogy kiderítsem a választ.

- Lili te…szóval ugye csak velem voltál együtt mostanában? – Kérdeztem és eléggé ideges voltam a válasz miatt.

- Persze, de miért kérdezed??

- Nézd ha… szóval tudom, hogy jelenleg szünetelünk de ha esetleg kiderülne valami ami tegyük fel egy terhesség, én nem ellenezném. Hiszen ha úgy nézzük benne vagy abba a korba amikor a lányok szeretnének gyereket és…egy abortusz is eléggé nagy kockázat.

- Mondd mi az égről beszélsz? – Húzta össze a szemöldökét és eléggé zavart fejet vágott, majd amikor leesett neki a tantusz hatalmas nevetésbe tört ki.

- Most meg miért nevetsz? Én támogatom, mert örülnék egy közös babának.

- Zlatan én nem vagyok terhes! – Nyugtatott meg.

- De hát ott van a pozitív teszt a mosdóba és… - Habogtam össze- vissza.

- Az nem az enyém.

- De hát akkor kié? – Néztem rá és semmi nem jutott eszembe, ekkor Heléna jött ki indulásra kész állapotban.

- Az enyém. – Mondta csendesen és félénken nézett a szemembe. Mikor eljutott a tudatomig amit húgom mondott egy pillanatra szédülni kezdtem és egyre mérgesebb lettem.

- Hogy mi van??? Mi az hogy a tiéd Heléna???  Hogy és KITŐL?? – Kiabáltam rá, de testvérem egy cseppet sem rémült meg a kérdés áradatomtól.

- Szerintem te is tudod, hogy kell gyereket csinálni!! Az pedig, hogy kitől rohadtul nem rád tartozik.

- De igenis, mert a testvéred vagyok és tudnom kell!! – Kiabáltam és Lili hiába próbált nyugtatni egyszerűen képtelen voltam rá. – A gyereked apjával randizol most?

- Lehet, szóval sziasztok. – Majd rám mosolygott de mielőtt elindult volna megfogtam a kezét és visszarángattam a konyhába.

- Kérlek engedj el! Ez még fáj is. – Kiabálta miközben próbált kiszabadulni a szorításomból.

- Mondd meg a nevét!!! Miért kell ennyire titkolni?? Talán ismerem, talán egy focista?

- NEM!

- Akkor??,

- Mondd el neki Heléna hiszen úgyis kiderül. – Szólt közbe Lili nyugodt hangján.

- Jó, de ne akadj ki. - Mondta és hangja megremegett. – Az a helyzet, hogy a mikor legutoljára Párizsba voltam összeakadtam Manuellel. Tudod ő Stephan tesója, és… aztán mikor hazamentünk randiztunk és lefeküdtünk. Szóval Manuel El Shaarawy a gyerekem apja, és… ma pedig vele fogok találkozni.

- AZZAL A NYÁLAS SZÁJÚ KÖCSÖGGEL CSINÁLTATTAD FEL MAGAD?? – Kiabáltam rá. – HOGY LEHETSZ ENNYIRE FELELŐTLEN!!! Az a pasi bárkivel érted BÁRKIVEL lefekszik aki csak az útjába kerül.

- Ez nem igaz, már megkomolyodott. – Védte meg Heléna amitől csak még idegesebb lettem.

- MEGKOMOLYODOTT?? Az eszem megáll. – Túrtam mérgesen a hajamba. – Az a kis buzi nem hozzád való.

- Na és miért nem?? Sikeres üzletember és Stephant is nagyon jól eligazítja és…

- NEM ÉRDEKEL!!! Egy idióta vagy tudod?? Azt gondoltam harminc évesen már van annyi eszed, hogy nem fekszel össze mindenkivel.

- Ő nem mindenki és ha nem tudnád együtt voltunk majdnem fél évig.

- Na és miért lett vége? – Tettem fel a kérdést neki.

- Mert megcsalt. – Hallottam testvérem szomorú válaszát. – De már más… ő … teljesen más Zlatan.

- Nem érdekel, egy pasi aki csak a bugyik után megy sosem fog megváltozni. Ennek a gyereknek pedig csak sex kell. Nem te, csak az, hogy kurva jó nő vagy és megszerzett magának. Mellesleg mit lépett rá?

- Hát…

- Nagyon örült neki. – Szólt közbe Lili amitől egy kicsit megnyugodtam. Legalább nem fogja magára hagyni a testvéremet a nehéz pillanatokba.

- Miért nem védekeztetek??-  Kérdeztem egy kicsit nyugodtabb hangon és újra húgomra pillantottam.

- Mert hirtelen jött. Nézd Zlatan elhiszem, hogy mérges vagy, de… én szeretem Manuelt.

- Nem akarok Stephannal rokonságba keveredni. Ő is csak olyan mint a testvére. 

- Kérlek ne sértegesd már Stephant!! – Torkolt le Lili és ekkor csöngettek az ajtón. Heléna ugrásra készen állt és mikor meghallottam az ismerős hangot újra felment bennem a pumpa. Elhatározta, hogy jól helyre rakom Manuelt. Már mindenki az előszobába volt. Kamilla Stephannal Heléna pedig Manuel közelébe és úgy bújt hozzá, mint egy kismacska.

- Kérlek, ne csinálj semmit. – Fogta meg a kezem Lili, de nem tudtam a véremnek parancsolni.

- Te rohadt szemétláda!! – Mentem Manuel felé aki értetlenül nézett rám. – Mégis hogy volt ehhez képed??

- Tessék? Mégis miről beszélsz és miért kiabálsz velem??  – Nézett rám és szemeiből értetlenség csillogott. Tökéletes öltönyénél már csak a stílusa volt gyomor fogatóbb. Jól látszik, hogy rokonok Stephannal aki hatalmas fordulatot vett már egy ideje és szinte nyoma sem maradt annak a vicces, humoros és segítőkész srácnak akit egykor a legjobb barátomnak hívtam.

- Szerintem nagyon is jól tudod miről van szó, te kis köcsög!!

- Nagyon kérlek fejezd be. Ennek semmi értelme és mi amúgy menni készültünk. – Csitított Heléna.

- Nem mentek sehova amíg ezt nem tisztázzuk! - Válaszoltam.

-  Zlatan miről beszélsz és miért vagy ennyire kiakadva a testvéremre? – Szólt Stephan és biztos voltam benne, hogy őt is kihagyták a történetből. Persze őt lehet most rohadtul nem érdekli a testvére szerelmi élete, mert jól láthatóan majdnem felfalják egymást Kamillával. Nem tudom Lili mit lép erre de mikor rájuk néz jól látható, hogy cseppet sem boldog.

- Talán az Stephan, hogy a testvéred felcsinálta a húgomat. – Mondtam ki és minden egyes szóval közelebb mentem Manuelhez!! – Miután kimondtam a csönd szinte egy lepelként telepedett le közénk. Senki nem szólt csak mindenki Manuelt figyelte és várta a reakcióját. Stephan szólt meg először megbontva a tettetett nyugalmat.

- Ez igaz Manuel? Tényleg babátok lesz?

- Én… nem tudom. – Ült le a kanapéra. – Én.. nem tudtam róla. Igaz ez Heléna?

- Igen, igaz. Ma csináltam tesztet és… babát várok tőled. Amit nem így akartam elmondani, hanem a mai vacsorán, de sajnos van egy bunkó testvérem, aki nem tudja befogni a száját. Remélem nem haragszol rám és nem érzed úgy, hogy csapdába csaltalak vagy ilyesmi, mert én… - De ekkor Manuel felállt és szájon csókolta a testvéremet. Lili és Kamilla is könnyekben törtek ki majd Stephan gratulált nekik. Mindenki kurvára boldog volt csak én nem. Már előre láttam, hogy minden családi eseményen ennek a két idiótán a fejét kell majd néznem. Úgy gondoltam jobban teszem ha hazamegyek vagy még lefutok két kört, hogy lecsillapodjak. Maximum majd holnap telefonon megbeszéljük amiért eredetileg is jöttem.

- Hova mész? – Jött utánam Lili.

- Haza. – Vetettem oda neki.

- Maradj még, hiszen meg sem beszéltük a dolgokat.

- Nem sok megbeszélni valón van. Ilyen sajtós igazolványod van nem?

- De igen, de, kérlek maradj! – Fogta meg a kezem és akármennyire is akartam tudtam nem jó ötlet.

 – Kamilla és Stephan elmennek ünnepelni a tesódékkal. Mehetnénk mi is, és koccinthatnánk a boldogságukra.

- Semmi kedvem. . Húztam a számat, de Lili hajthatatlan volt.

- Zlatan akkor is meg kell beszélni a holnapit. Mi van ha olyanba kérdezek amire nem akarsz válaszolni.

- Mire gondolsz?

- Mondjuk a szerelmi életedre?? – Jött egyre közelebb.

- Ez nem a magánéletről fog szólni hanem arról, hogy otthagyom a válogatottat.

- Igen, de az embereket ez is érdekli. Na és az milyen lenne ha kiderülne, hogy rokonságba kerülsz Stephannal?

- Nem akarok erre még gondolni sem. – Majd próbáltam eltolni magamtól. Ekkor kijöttek Helénáék is a szobából. Kézen fogva Manuellel. Mögöttük Stephan és Kamilla. Mindannyian indulásra készen.

- Szóval akkor ti nem jöttök? – Nézett rám a húgom és tudtam, hogy fáj neki, hogy nem osztozok a boldogságában, de egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy kavarodhatott össze újra ezzel a beképzeld kis köcsöggel.

- Nem, majd máskor. Minden jót. – Öleltem meg majd mindenki nagy boldogan kilépett a nyári estébe. Csak Lili és én maradtam a lakásba. Úgy gondoltam nyitok egy sört és leülök a nappaliba. Elvégre ez az én lakásom szóval addig maradok ameddig csak akarok. Benyomtam a tévét, de rohadtul nem érdekelt mi megy benne csak Helénára és az ő hülyeségére tudtam gondolni. Rettentően féltettem és reménykedtem benne, hogy Manuel nem fogja összetörni a szívét. Pár perc múlva Lili jött be és mellém kuporodott.

- Jól vagy? – Tette fel a kérdést. – Mert akkor talán megbeszélhetnénk ezt a holnapi napot.

- Jól persze csak nem tudom felfogni, hogy miért tette ez Heléna.

- Mert szerelmes. Sosem tudta igazán elfelejteni Manuelt.

- Megcsalta!! Mi van ha újra megteszi?

- Mi van ha nem és boldogok lesznek együtt? Miért látod ennyire negatívan a dolgokat??

- Mert szeretem a testvéremet és tudom mennyire kitud bukni ha összetörik a szívét.

- Zlatan ő már harminc éves, és van magához való esze. Nem lehetsz mindig a nyomába, nem kell úgy viselkedned mit ha az édesapja lennél.

- Az apám sosem hagyta volna, hogy ennyire sok ideig ne tárgyaljunk. Van, hogy heteket nem látom és, van, hogy szinte semmit nem tudok róla. Emiatt pedig lelkiismeret furdalásom van.

- Ne legyen! Te mindent megteszel és az is elég, ha csak a fontos döntéseknél állsz mellé. De akkor tényleg állj mellé.

- Fogadjam el ezt?

- Igen, hiszen úgy sincs más választásod. – Mosolygott rám és rájöttem, hogy igaza van. Gyorsan átbeszéltük a holnapi napot. Lili mindent figyelmesen felírt. Megmutatta a főnöke milyen kérdésekkel áll elő majd elmondta ő miket akar.

- Na és megyek. – Álltam fel. – Holnap találkozunk.

- Egyedül hagysz? – Kérdezte és ártatlan szemmel nézett rám. Olyan volt, mint egy kislány akiben mégis igazi nőiesség lakozik.

- Biztosan nemsokára hazaérnek. Nyugi, nem lesz baj. - Simogattam meg az arcát.

- De én félek egyedül.

- Lili ne csináljuk jó?? – Mondtam és igyekeztem gyorsan felhúzni a cipőm.

- Legalább csak várd meg amíg elalszok aztán mehetsz.

- Őrizzelek amíg alszol? – Értetlenkedtem mosolyogva.

- Igen, addig nézd a tévét vagy akármi csak ne hagyj magamra!! – Húzott be a szobába. Majd megadva magam lerúgtam a cipőimet és bementem utána a hálóba.

- Mindjárt megfürdök és…. ugye tényleg megvársz?

- Igen csak siess. Már rég a csapattal kéne lennem.

- Sietek. – Mondta majd adott egy gyors puszit. Leheveredtem az ágyra és a falon lévő képeket néztem ahol ketten voltunk Lilivel. Volt egy kedvencem, ami akkor készült mikor Stephan szülinapja volt és mi sok hónap után újra találkoztunk. Mindketten boldogan mosolygunk a kamerába és Lili is annyira szép rajta. Akkor még nem tudta, hogy három évig távol leszünk egymástól. Ahogy ezen méláztam belépett Lili olyan sexi fehérneműben amitől azonnal kanos lettem. Gyorsan felkeltem és igyekeztem átmenni a másik szobába.

- Hova mész?

- Azt mondtad csinálhatok amit akarok. Nézem a tévét amíg megjönnek Kamilláék.

- Nem maradnál mégis itt? Bebújhatnál mellém az ágyba.. és esetleg….- Kezei a ruhám alá csúsztak ajkai pedig csak az én csókomra vártak.

- NEM! – Állítottam le szigorúan bármilyen nehéz is volt.

- De miért?? Hiszen itt állok és…

- LILI NEM VAGYUNK EGYÜTT!! Fogd fel.

- Nem szeretsz? – Kérdezte ijedt hangon.

- De igen, de megbeszéltük…

- Nem érdekel. Már túl rég voltunk együtt és én túlságosan is szeretlek és rohadt módon vágyom rád.

- Megbeszéltük!!

- Csak te beszélted meg magaddal, hiszen a fontos döntésekből mostanában kihagysz. De tudod mit nem érdekelsz. Menj is el! Látni sem akarlak!!! Majd holnap találkozunk. – Ezután becsapta az orrom előtt az ajtót. BASSZA MEG!! Káromkodtam el magam és semmi esetre sem akartam úgy elmenni, hogy haragba vagyunk. Vártam egy kicsit és csendesen benyitottam a szobába. Lili az ágyon feküdt, szemei csukva voltak, és egyenletesen szuszogott. Gyönyörű volt, és én egy idiótának éreztem magam, hogy megbántottam, már megint. Leültem az ágy szélére és megfogtam a takaró alól kilógó kezét. Olyan puha volt a bőre, és a szívem erősebb volt mint az eszem, mert közelebb hajoltam ajkaihoz és lágyan megcsókoltam. Ekkor kinyitotta nagy zöld szemeit és rám nézett.

- Sajnálom, én már megyek is. – Mentegetőztem zavarodottan, de Lili nem engedett el és most ő csókolt meg. Agyam teljesen kikapcsolt és már nem is érdekelt a csapat sem és a holnapi korai edzés, csak az, hogy minél előbb levegyem róla ezt a sexi fehérneműt és újra csak az enyém legyen. Hiányzott a teste, és minden apró kis dolog, ami hozzá köthető. Felizgatott mikor a hajamba túrt és tudtam ugyanúgy vágyott rám, mint én. Sosem akartam nélküle lenni és egyre biztosabb volta abba, hogy vele akarom leélni az életem hátra lévő részét.

Lili:

Reggel nagy kapkodás volt és az idegességtől szinte alig láttam. Persze Zlatan bosszantóan nyugodt volt. Hogy tud ennyire higgadt maradni mikor egy ilyen hatalmas dolgot kell közölni a nyilvánossággal. Elhatároztuk, hogy Kamilla is jön velem. Zlatan előre ment és mi külön kocsival követtük. Az interjú szoba teli volt sajtósokkal sokféle nemzetiségű újságírók és emberek vettek minket körül. Alaposan átvizsgáltak mielőtt beléptünk a terembe. A második sorba kaptunk helyet és annyira ideges voltam.

- Nyugi már. – Fogta meg a kezem Kamilla. – Ne légy ideges, mert Zlatan profi te pedig max   kérdezel egyet és ennyi.

- Mi van ha előtérbe kerül a magánélet vagy esetleg felismernek?? – aggodalmaskodtam.

- Nem fognak hidd el! – Nyugtatott Kamilla. – Ott jön Zlatan. – Mutatott az ajtó felé én pedig alig bírtam magammal. Tekintetünk összetalálkozott mikor leült az interjú asztalhoz és én bátorítóan rámosolyogtam. Nem voltak kérdések, csak ő beszélt folyamatosan és tisztán, érthetően. Elmondta, hogy reméli nem a holnapi nap lesz az utolsó játéka a válogatottal és mindent megtesz annak érdekében, hogy ne így legyen. Mondta, hogy megtiszteltetésnek vette azt, hogy ő lehetett a csapatkapitány ilyen hosszú időn keresztül és mindig büszkeséggel tekint majd a címeres mezre. Annyira jó volt hallgatni és olyan nehéz volt visszatartani a könnyeimet. Legvégén jöttek a kérdések. Mindenki savazta őket a gyenge teljesítmény miatt és én nagyon mérges voltam. Mégis mit gondolnak, hogy csak Zlatan van a pályán??? Igazságtalannak tartottam az embereket, akik szerint csak ő mentheti meg a csapatot. Igaz remek játékos és tényleg ő a sztár, de akkor is. Rajtunk volt a sor, hogy kérdezzünk, és nekem a torkomba dobogott a szívem. „ Csak ne ismerjenek fel” fohászkodtam mikor jelentkeztem és ő rám nézett. Tekintetünk egy pár másodpercig összekapcsolódott és némán néztünk egymásra, majd biztatóan ezt mondta:

- Igen, mit szeretne kérdezni kisasszony?

-  Bizonyára még az E.B ideje alatt sem kerülhetjük el azt a témát, hogy az ön jelenlegi szerződése a PSG-nél lejár. Sok a pletyka miszerint Angliába folytatná a karrierjét, de már szóba jött Amerika is. Mi az igazság? – Tettem fel a kérdést Zlatan pedig először halványan elmosolyodott majd ezt mondta: - Ön igazán jól értesült kisasszony. Úgy látom többet is tud, mint én. Jelenleg viszont nem foglalkozom a válogatotton kívüli dolgokkal. Most egyedül az lebeg a szeme előtt, hogy minél tovább jussak a nemzeti tizenegyünkkel. A jövőről még ráérek beszélni. Más kérdés? – Nézett újra rám.

- A rajongókban felmerül a kérdés, hogy mivel igen jó viszonyt ápolt az Internél Mourinhoval talán a M.U. lesz a befutó. Mi a véleménye a spekulációkról?

- Való igaz, hogy nagyra tartom őt, mint embert mint pedig barátot és sokszor kértem már ki a tanácsát mint személyes mint karrier ügyben, de nézze akárhogyan és akárhányszor teszi vagy teszik fel a kérdés továbbra is azt mondom, hogy a jövőről az E.B. után fognak értesülni.

- Köszönöm. – Néztem rá. Még egy pár ember feltette a kérdését majd Zlatan megköszönte a figyelmet és otthagyott minket. Fél óra múlva pedig már együtt ültünk az autóba és a lakás felé hajtottunk. Kamilla még összefutott Márkékkal így mi kettesben mentünk hazafelé.

- Jól vagy? – Kérdezte mikor már úton voltunk.

- Persze miért kérdezed?

- Csak szokatlanul szótlan vagy. – Nézett rám és megfogta a kezem. – Mi jár a fejedbe?

- Semmi én csak… elgondolkoztam arról, hogy… ááá nem érdekes.

- Lili mondd már!! - Sürgetett. 

- Azért nem akarod nekem elmondani a tervedet, mert újságíró vagyok? Vagyis, hogy egy lapnál dolgozok? – Néztem rá, de ő nem válaszolt. – Szóval igen.

- Nem erről van szó.

- Ugye tudod, hogy soha nem árulnálak el!! Akkor sem ha ezzel sokat kaszálnék, hiszen ez tényleg hiteles forrás lenne és biztos rengeteg honoráriumot kapnék ezért a hírért, de én sosem mondanék el senkinek semmit. Te is elmondhatsz nekem mindent és én is ugyanezt teszem. Ugye megbízol bennem Zlatan? – Néztem rá, de ő csak komoly arccal az útra koncentrált. Szinte biztos voltam benne, hogy beletrafáltam ezzel a feltételezésemmel. Mikor hazaértünk senki nem tartózkodott a lakásba. Úgy gondoltam főzök valami gyors kaját és nekiláttam az előkészületeknek. Zlatan kijött a konyhába, de csak szótlanul nézte amint tevékenykedek. Éreztem, hogy mondani akar valamit, csak talán még ő sem tudja mi lenne az?

- Lili beszélhetnénk? – Kérdezte és tudtam csak akkor kezdi így a mondatot mikor komoly dolgot szeretne mondani.

- Persze mondd. – Néztem rá mire közelebb jött és kivette a kezemből a tálat. – Gyere, üljünk be ide a szobába.

- De épp főzök.

 - Ez fontosabb. Szóval gyere ide. – Húzott be a nappaliba és leültünk a kanapéra.

 -  A mai nap elgondolkoztam egy pár dolgon így a kettőnkkel kapcsolatba én én már meghoztam a döntést. Ha a csapat tegyük fel holnap kizúg az E.B-ről akkor jövő héten már aláírom az új csapattal a szerződésem. – Mondta és a szívem olyan gyorsan kezdett verni, hogy majd kiugrott a helyéből. – Az igazság az, hogy már kb. egy hónapja tudom, mit akarok, de nem mondhattam el még senkinek.

- Tudod hova igazolsz?

- Igen drágám, én következő évtől már a Manchester United játékosa leszek.

2/ 18. Fejezet⚽️ Gólyahír...de kinek?? ⚽️

 Reggel még mindig eléggé feldúlt voltam Kamilla és Stephan miatt. Számomra egyszerűen hihetetlen volt még a tudat is, hogy Stephan lefeküdt valaki mással. Na és az, hogy pont Kamillával már csak hab volt a tortán. Annyira mérges voltam mindkettőjükre, hogy szinte felrobbantam. Kimentem a konyhába és mikor kiértem Stephant és Kamillát láttam. Stephan szürke alsóba és kócos hajjal ült az asztalnál. Ellőtte egy pohár narancslé és néhány pirítós. Kamilla pedig éppen a kávéfőzővel bajlódott. Rózsaszín fehérneműje csak úgy virított a sok fehér bútor mellett. Hosszú fekete haja pedig hullámokban omlott a vállára.

- Miért nem kapcsol be ez a szar? – Mérgelődött.

- Mert ki kell cserélni a vizet. Nem látod, hogy pirosan világít a figyelmeztető lámpa?- Kérdeztem és erre mindketten rám meredtek. – Menj, arrébb majd én megcsinálom. – Ezután kicseréltem a készülékben a vizet és visszatöltöttem. Amíg ezekkel babráltam éreztem a feszültséget hármunk közt. Annyi mindent tudtam volna Kamillának és persze Stephannak mondani, de úgy éreztem, ha most elkezdem, egy nagy kiabálás lenne belőle. Nem akartam azzal a tudattal lenni, hogy Stephan szerelemből feküdt le Kamillával. A szívem mélyén reménykedtem benne, hogy csak sex volt és hamar elfelejtik egymást. Semmi kedvem nem volt a veszekedéshez így inkább bevonultam a szobámba, hogy a napi programot nézzem át. Keddig nem kellett meccsre járnunk szóval szabadok voltunk. A fürdőszoba után az öltöző szekrény előtt álltam mikor kopogtattak az ajtómon.

- Igen? – Kérdeztem és az ajtóban Stephan feje jelent meg. Nagy bocsánatkérő tekintettel meredt rám, ami nagyon édes lett volna ha nem akarnám felpofozni.

- Bejöhetek? – Érdeklődött és mikor igent bólintottam leült az ágyra. Egy darabig figyelte amint öltözködöm. Nem voltam szégyenlős, mert fehérnemű volt rajtam és már amúgy is látott ruha nélkül. Egy lenge mélyzöld ruhát kaptam fel.

- Mondanál is valamit vagy csak nincs jobb dolgod? – Vetettem oda neki.

- Lili én sajnálom, én….

- Nem kell, hogy ezt mondd jó. Megtörtént és ennyi. Nem fog többször.

- Tudom, hogy haragszol és nem akarom, hogy ez nyomot hagyjon a kapcsolatunkon.

- Figyelj ide Stephan, rohadt szarul esett és most nem tudom, mit mondjak. Miért tetted ezt???

- Azért mert te megint VELE voltál elfoglalva és ahelyett, hogy velem ünnepeltél volna újra leszartál. Kamilla pedig ott volt és nagyon csinos lány. Basszus rohadt jól nézett ki és nekem pedig kellett egy kis önbizalom löket.

- Nem elég neked, hogy győztes gólt rúgtál?

- Attól sajnos a szerelmi életem még romokban fekszik. Kamilla tényleg dögös csaj és nem is tudod mennyire kedves és vicces is. Nem mellesleg olyan, mint egy sexistennő.

- Na, jó ezt fejezd be! – Állítottam le. – Akkor most mi lesz?

- Mivel mi lesz? – Értetlenkedett.

- Kamilla és te…. Akkor együtt lesztek?

- Még nem tudom. Lehet, de ez csak rajtad függ és ezt te is tudod. – Állt fel és olyan közel jött hozzám, hogy éreztem parfümje illatát.- Mellesleg én semmi jónak nem leszek az elrontója. Egy próbát megér nem?  Na, megyek. Edzésem lesz. –majd egy gyors puszi után kilépett a szobámból. Sokszor kívántam azt, hogy Stephan végre leszálljon rólam és találjon egy olyan lány, akiért teljesen odalesz, de most mikor ez bekövetkezni látszik, már teljesen másként gondolom, és újra elönt a féltékenység. BASSZA MEG KAMILLA!!!!!!! Legszívesebben átmentem volna és jól megtéptem volna azt a fekete loboncát, azonban reméltem észreveszi magát és majd ő jön át bocsánatot kérni. Stephan szavai is a fülembe csengtek még. „ Egy próbát megér” . Nagyon remélem csak azért mondta, hogy felhúzzon. Még fél óra sem telt bele és újabb kopogás szakította meg a munkamenetemet. Kamilla kopogtatott az ajtómon és mivel tudatában voltam vele, hogy ezen a beszélgetésen is túl kell lennem beengedtem a szobámba. Ő is szinte pontosan ugyanoda ült, mint Stephan, csak ő azonnal elkezdte a mondandóját.

- Figyelj, lehet, hogy most mérges vagy és lehet azt kéne mondanom, hogy sajnálom és megbántam, de nem. Nem bántam meg és vagy ezerszer megtenném, mert őrületesen jó volt.

- Mégis hogy a fenébe kavarodtatok össze? – Tettem fel a kérdést és cseppet sem érdekelt, hogy hangom mérgesen cseng.

- Mikor te odamentél Zlatanhoz én elindultam Stephan keresésére és szerencsére megtaláltam. Beültem közéjük és iszogatni kezdtünk. Aztán Stephan megkérdezte, hogy nem mennénk- e ki. Nyilván igennel feleltem és sétálni kezdtünk. Annyira jó volt vele kettesbe lenni. Sokat beszélgettünk és megcsókolt. Nem állítottam le és elkapott minket a vágy. Lefeküdtünk, amire nincsenek szavak. Egyszerűen varázslatos volt. – Mondta Kamilla, és ahogy meséltem láttam rajta, hogy teljesen megborzong még attól is, hogy csak gondolatban éli újra az eseményeket.

- Szerelmes vagy belé?

- Igen. – Nézett bele mélyen a szemembe. – Én teljesen beleszerettem és remélem ő is hasonlóan érez irántam Lili.

- Szerintem meg neki csak egy dugás voltál és még véletlenül sem szerelmes. Legalábbis beléd biztos nem. – Mondtam cinikusan.

- Igazán? – Emelte fel a hangját. – Akkor kibe? Talán beléd? Te jó ég Lili nem veszed magad észre?? Stephan már túllépett rajtad Zlatan pedig le se szar. Te mégis azt hiszed, hogy mindkét fiú rád vár és arra, hogy mikor teszed szét nekik a lábad. Mellesleg az eléggé gyakran megtörténik. Menetrend szerint jön az egyik és a másik. Most ki van soron? Zlatan?? Pedig ha tudnád, hogy őt is mennyire hidegen hagyod.

- Ez nem igaz!!

- Akkor miért volt Alexandrával és miért nem aludt veled?

- Mert ma keményen kellett dolgoznia és…

- Ugyan már. – Nevetett fel Kamilla, de ez a nevetés annyira megvetően csengett. – Alexandrával volt és lefeküdt vele!! Nem veled volt, hanem VELE!

- FEJEZD BE!!!  - Kiabáltam rá és utáltam, hogy bevillant egy kép amiben Zlatan és Alexandra szenvedélyesen ölelkeznek.

- Sajnálom, de úgy tűnik már egyik pasi sem te körülötted ugrál.

- Zlatan szeret engem.

- Tudod ezt jól eltanultad tőle. Ezt az egocentrikusságot, mert azt hiszed Stephan és Zlatan csak rád fog várni örökre. Eléggé vicces vagy. Mindkettőjüknek van saját élete, te pedig túl naiv vagy. Igaz, hogy Stephan nem, de az a paraszt Zlatan úgy manipulál, ahogy csak akar.

- Ne merd őt sértegetni!!!!  - Védtem meg szerelmemet. Mégis mi fenét képzel Kamilla, hogy ezt én szó nélkül hagyom?? – Még véletlenül sem manipulál is igenis szeret engem.

- Gondolj amit csak akarsz, de Stephan már az enyém és nem hagyom, hogy csak úgy közénk állj!

- Soha nem lesz, a tiéd!! Lehet, örülnék neki, ha tovább lépne, de az biztos nem te lennél, aki miatt véget vetne a barátságunknak. Mindketten fontosak vagyunk a másiknak, és ha te ezt megpróbálod szabotálni komolyan, mondom, nem állok jót magamért!!! Stephan sokkal jobbat érdemel nálad, én pedig megóvom őt az olyan nőcskéktől, mint te. Most pedig takarodj ki a szobámból!!! – Vetettem oda mérgesen majd mikor kiment még utána kiabáltam. – Ja, és Kamilla, mielőtt sértegetnéd, a pasimat gondolkozz el azon, ki engedte meg, hogy itt lakj, mert ha nem tudnád ennek a háznak Zlatan a tulaja!! – Majd mérgesen becsaptam az ajtót, remélve veszi a lapot. Úgy gondoltam egy barátra lenne szükségem, de mivel Stephan nyilván való kiesik a kosárból az én drága barátosnémat hívtam fel. Szerencsére Heléna pár csörgés után felvette és mikor beleszólt mintha tudatosultak volna bennem az események nem tudtam megszólalni csak sírtam.

- Lili valami baj van??

- Igen van. Mondd, mikor jössz már Párizsba?

- Hétfőn, Zlatan nagy bejelentésére és a Svéd- Belgán már ott leszek.

- Kérlek gyere már holnap!! – Válaszoltam és miután megnyugodtam elmeséltem neki az egész történetet elejétől a végéig, és azt amit Kamilla mondott mindkét fiúról.

- Ezt sosem gondoltam volna Kamilláról. Mellesleg a tesóm nem manipulál és tegnap azért volt Alexandrával, mert van egy focista akit Zlatan ismer. Alexandrának pedig nagyon bejön az a pasi.

- Alexandra újra randizik másokkal? – Csodálkoztam el, de legbelül örültem is neki.

- Igen. Nyugi nem fog betartani nektek többet, és hidd el Zlatan is totálisan odáig van érted. Nem mondhatok semmit, hiszen megígértem, de nagy elhatározásra készül.

- Milyen elhatározásra Heléna? – Érdeklődtem, és kicsit megrémültem, de aztán eszembe jutott, hogy biztos az átigazolásról van szó.

- Nem mondhatok többet, csak annyit, hogy örülni fogsz neki. De most mennem kell. Megpróbálom megoldani a holnapot, de nem ígérek semmit. Amúgy is hétfő mindjárt itt van, és Lili Stephan miatt ne aggódj. Még lehettek barátok, és ha ő boldog, akkor legyél te is az.

- Igen, de pont Kamillával….

- Melyik a jobb Kamilla vagy Viktória? – Emlékeztetett Stephan régebbi nőjére, akivel anno megcsalt.

- Jelen pillanatban Kamilla. – Ismertem el, és belül tudtam, hogy szerelemből cselekedett, így amiért nem ítélhetném el.

- Ti barátok maradtok mi meg lehet rokonok. – Mondta mire az utolsó szó megütötte a fülem.

- MI VAN??

- Majd elmesélem. – Húzta az agyam.

- Basszus Heléna mondd már!!

- Oké, lehet, hogy Manuel és én egy kicsit összegabalyodtunk, de nem mondhatok semmit. Vigyázz magadra és békülj ki Kamillával!!

- Igyekszem. Szia. – Majd leraktuk a telefont. Örültem, hogy barátnőm boldog. Manuel helyes pasi, de hát Stephan rokonaitól mi mást is vártunk volna???? Délutáni nap folyamán már tudtam normálisan beszélgetni Kamillával ami jó volt már csak munka szempontjából is.

- Holnap lehet eljön Heléna. – Újságoltam el aminek Kamilla nagyon örült. Kint ültünk a teraszon, egy üveg bor társaságába.

- Figyelj Lili bocsánat, hogy csúnyán beszéltem Zlatanról. Nem akartam megbántani azt akit szeretsz, csak…

- Hagyjuk. Semmi baj. Tudod teljesen tudom miről beszélsz mikor Stephan jut eszedbe. Szerelmes vagy belé és ezért nem ítélhetlek el. Tudom milyen érzés mikor szerelmes vagy Stephanba. Nekem ott volt rá három év.

- Miért nem mentél hozzá? – Nézett rám mire eszembe jutott az a csodaszép lánykérés, amit még Decemberbe rendezett nekem és az is amikor szétromboltam Stephan álmát.

- Mert akkor már Zlatanba voltam szerelmes. Tudod nekem ő a nagy ő és annyira remélem, hogy nem fog messze menni tőlem. Abba bele sem merek gondolni, hogy Kína vagy valami Amerikai MLSZ-es csapatba igazol, mert akkor vége lenne mindennek.

- Hol látnád őt legszívesebben? – Érdeklődött és én kapásból tudtam a választ.

- Az Ac Milanba. Még mindig az a kedvenc csapatom és imádom a fiúkat, és Zlatant biztos nagy örömmel fogadnák ott. – Mosolyogtam. – Nem megyünk aludni?

- De persze. – Majd mindenki elvonult a szobájába. Vasárnap reggel kopogásra ébredtem és mosolyogva engedtem be Stephant. Mályvaszínű póló és egy sötétebb farmer volt az öltözéke. Napszemüvegét feltolta a fejére mikor belépett hozzánk.

- Te meg? – Lepődtem meg.

- Csak Kamilláért jöttem. – Mondta és mintha szégyellné lehajtotta a fejét. Zsebre dugta kezét és cipőjével a földet piszkálta. Nem mert a szemembe nézni. – Remélem elkészült már.

- Fogalmam sincs még csak most keltem fel, de…

- Szia Stephan. – Jött ki Kamilla. Rövid sortot és zöld toppot viselt haját pedig tökéletesen kivasalta. – Már készen vagyok.

- Örülök neki. – Nézett rá Stephan és szemei úgy csillogtak mintha élete nőjét látná, és mikor gyengéden megcsókolták egymást úgy éreztem valami belemar a gyomromba.

- Mentek valamerre? – Érdeklődtem.

- Igen, mi egy kicsit elleszünk, és ismerkedünk. – Mosolyogtak egymásra.

- Lehet, hogy csak későn jövök. – Szólt vissza Kamilla mikor kimentem az ajtón.

- Nem baj, Heléna ma jön.

- Oké akkor nem leszel egyedül. Szia. – Köszöntek el én pedig egyedül maradtam. Úgy tudtam, hogy Zlatan hozza el testvérét, és örültem, hogy legalább láthatom. Egész nap vártam barátnőm és „barátom” érkezésére ám olyan kettő körül csörgött a telefonom. A kijelzőn Heléna neve állt.

- Szia mizu? Mikor érkeztek már??

- Van egy kis baj. – Hallottam kicsit mérges hangját. – A drága bátyám beközölte miután persze leszállt a gép, hogy edzése van így nem tud elém jönni. Most mondd meg??? Én meg itt állok a váróba és nem tudom mit kéne tegyek?? Hívjak taxit, bár akkor odakéretem magam az edzőközpontba és jól tökön rúgom amiért nem jött ki elém.

- Nyugi már Heléna!! Majd én kiszaladok érted. – Nyugtattam meg. – Zlatannak sok a dolga, és…

- De akkor miért nem mondta azt? Én megértek mindent, de olyan idióta lett és nem lehet rá számítani.

- Nyugi, max tíz perc és ott vagyok. – Raktam le gyorsan a készüléket és kisiettem a reptérre ahol már Heléna tűkön ülve várt. Hosszú szőke haja szinte szállt utána amikor meglátott és felém kezdett futni.

- De jó, hogy már itt vagy! – Öleltem át.

- Megölöm a tesóm! – Mondta mérgesen. – Komolyan legalább…

- Nyugodj már meg! Már itt vagyok veled. Gyere menjünk haza. – Majd mindketten fogtunk egy-egy bőröndöt és a lakás felé vettük az irányt. – Hogy vagy?

- Jól és mondanom kell valamit. – Mosolygott rám furcsán az autóból. Már nagyon rég ismerem, de most mégis másnak tűnt. Mintha nem is ő lenne, mellettem sosem szokott ennyire zavarba lenni.

- Nagyon titokzatos vagy.

- Elmesélem amint hazaértünk. Kamilla otthon van?

- Nem, elment Stephannal ismerkedni. – Szomorodtam el.

- MI VAN?

- Ja… hát ha lesz belőle valami akkor… legyenek boldogok.

- De te nem örülsz ennek.

- Persze, hogy nem örülök.

- Mégsem várhatod el, hogy örök időkig rád várjon. Főleg ha te a tesómért vagy oda. Engedd el Lili és hagyd, hogy saját maga jöjjön rá mekkorát hibázott. Rendben?

- Oké. – Sóhajtottam egy nagyot és beálltam a házunk elé. Felpakoltuk a cuccot majd Heléna leültetett a nappaliba.

- Na mi a hír? – Néztem rá és szemeiből próbáltam kiolvasni gondolatait.

- Oké, de ne akadj ki és ez még nem is biztos, de… azt hiszem terhes vagyok. – Mondta és boldogan elmosolyodott.

- Te jó ég!!! Gratulálok. – Kiáltottam fel. – De kitől?

- A tesóm kifog nyírni… a baba apja valószínűleg Manuel Stephan tesója, tudod újra együtt vagyunk. Mikor elmentem itt Párizsba az üzleti tárgyalásra belefutottam és beszélgettünk. Aztán hazautaztam és ő felhívott, majd elmentünk randizni ami olyan jól sikerült, hogy az ágyba kötöttünk ki. Most pedig késik ami még sosem fordult elő.

- Ez durva… de én nagyon örülök nektek.

- Mi lesz ha Zlatan ezt megtudja?? – Nézett rám és mindketten tudjuk, hogy Zlatan már csak Stephan miatt sem bírja Manuelt. Szerinte túl nyálas és túl nagyképű és túl El Shaarawy.

- Figyelj, ne érdekeljen, hogy ő mit gondol. – Fogtam meg a kezét. – Szereted Manuelt?

- Igen, teljes szívemből és nem tudom ő mit gondol de azóta együtt vagyunk és remélem nem fekszik le más lányokkal. Azért jöttem ma hamarabb, persze rajtad kívül, mert este találkozok vele.

- Tudja már a hírt?

- Nem, hiszen még én sem vagyok benne biztos. Vettem egy tesztet, és veled szerettem volna megcsinálni.

- Most? – Csodálkoztam és szívem hevesebben kezdett dobogni, pedig nem is az én terhességemről volt szó.

- Igen, bár eléggé félek, de tudnom kell az eredményt még az esti randi előtt. Remélem Manuel nem fog visszakozni, de ha mégis akkor megérti, hogy szeretném megtartani ezt a babát. Kérlek ne mondd el Zlatannak bármi is lesz az eredménye.

- Dehogyis amúgy sem tárgyalunk. – Mondtam már a csukott ajtó mögött ülő barátnőmnek.

- Este eljön, hiszen a sajtós dolgokat hozza.

- Igen, remélem, csak…tudod olyan jó lenne tudni, hogy mit akar tőlem, mert ha semmit akkor talán még…

- Szeret téged. – Jött ki Heléna kezébe a teszttel. – Csak gyere el a Belga meccsre.

- Nem hiszem hogy ott leszek, mert az Olasz meccsről kell tudósítani.

- Pedig a tesóm örülne, na nem baj, majd meglátod, de azért is lenne jó, mert ez a búcsú meccse a válogatottal, és..

- Hééé ez még NEM A BÚCSÚ MECCSE!! – Akadtam ki és utáltam, hogy ennyire leírja a csapatot. - Én bízom Zlatanba és abba, hogy összeszedik magukat.

- Én is csak nagyon kemények a Belgák és… basszus megvan az eredmény!! – Ez két csík Lili. Ez határozottan KÉT KIBASZOTT CSÍK!!! Terhes vagyok!!! – Ujjongott könnyek között barátnőm!!

- Annyira gratulálok neked!!! – Mosolyogtam. Tiszta szívből ürültem Helénának és reméltem Manuel is hasonlóan fog reagálni a hírre.