⚽️ Gyere haza!!! ⚽️

Csak álltam ott a testvéremmel szemben miközben a két fiú értetlenül nézett a válaszom után. Kitti mind a kettejüknek bemutatkozott miközben jól végigmérte őket. Mivel a húgom meglepő módon tudott Svédül magas barátommal társalgott majd egy kicsit Stephannak is magyarázott valamit, de erre már homályosan emlékszem. Eszembe jutott mennyire szerettem a testvéremet, és nem tudom miken ment keresztül, amíg én nem voltam vele. Nekem kellett volna rá vigyáznom, de magára hagytam, és mikor ezen járt az eszem a fájdalom olyan mélyen ütött szíven, hogy elsötétült a világ én pedig csak tompán érzékeltem magam körül a dolgokat. Másnap reggel arra ébredtem, hogy a nap a szemembe süt. Egy picit helyre kellett tennem magamba az eseményeket. Körülnéztem és láttam, hogy ahol aludtam az nem az én számomra kijelölt szoba volt. Próbáltam magamba visszaidézni a tegnap este történteket, de szinte nem jutott eszembe egyéb, csak, hogy Kitti feltűnt majd a két fiú riadt arca villant fel és, hogy bevonszoltak ide. Egy levelet pillantottam meg magam mellett a párnán. A kezembe vettem és olvasni kezdtem a gyöngybetűket, amikben Heléna írását fedeztem fel. „ Szia Lili, remélem jobban vagy, és tényleg csak egy kis lelki sokk volt az amiért elájultál tegnap. Bocsánat, hogy nem köszöntem el, de már korán reggel indult a gépünk. Köszönök mindent, hiszen nagyon szép volt az esküvő, és a buli is. Kérlek vigyázz magadra, és a tesódra is. Beszéltem vele és örülök, hogy megismerhettem. Aranyos lány. Puszi és hamarosan találkozunk: Heléna." Kikeltem az ágyból és felvettem a kirakott ruhákat amiket egy kedves ismeretlen tett oda, majd kinéztem az ablakon. A csodálatos kertre nyíló kilátás megnyugtatta a szemem és észre sem vettem mikor halkan kinyílt mögöttem az ajtó.

⚽️💍 A NAGY NAP!!!! ⚽️💍

A nagy nap reggelén arra ébredtem, hogy valaki ráugrik az ágyra és fel- le ugrál rajta.

- HURRÁ ESKÜVŐŐ!!! – Hallottam Maxi örömteli hangját, de én cseppet sem voltam ettől elragadtatva, hanem inkább fejemre raktam a párnát és próbáltam visszaaludni ám ez sehogy sem ment hiszen a kisfiú egyre közelebb mászott hozzám majd a párnám alá bújt és a fülembe suttogott úgy, hogy közben apró kezei belecsimpaszkodtak a hajamba.

- Lili tudom, hogy nem alszol, és én sem vagyok már álmos, és arra gondoltam, hogy amíg apa és anya együtt készülődnek addig játszhatnék veled!!! Kérlek!! – Hallottam édes hangját és mikor átfutott álmos agyamon amit mond felé fordultam és megkérdeztem.

- Anya és apa együtt készülnek?

- Igen, mert anya hozta apa ruháját el és éppen ott van a mi szobánkba. NEM CSODÁLATOS??!!!!

- De, tényleg szuper. – Morogtam vissza rá majd jobbnak láttam, ha én is készülődni kezdek, és már éppen a telefonomért nyúltam mikor barátnőm robogott be a szobámba, egy szál köntösbe és meg sem állt a fürdőszobáig.

- Neked is jó reggel Heléna. – Köszöntem csak úgy magamnak, de mikor bentről furcsa hangokat hallottam aggódva nyitottam be hozzá. Heléna a w.c. kagyló felett térdelt és éppen kiadta a gyomra tartalmát.

- Jól vagy? – Térdeltem mellé és próbáltam hosszú, szőke haját kisimítani az arcából, miközben szegény Maxi aggódva figyelte a jelenetünket.

- Kicsim menj vissza anyáékhoz jó? – Parancsoltam rá kedvesen, mire vékony hangon ezt kérdezte.

- Jól vagy Heléna?

- Persze drágám, minden szuper. – Állt fel barátnőm miközben megmosta az arcát és mosolyt erőltetett magára. Maxi miután megnyugodott, hogy keresztanyja talpra állt és még mosolyog is kiszaladt a szobából.

- Jól vagy? – Kérdeztem miközben komoly arccal néztem rá. Eléggé aggódtam érte, hiszen babát vár és ez a mai nap is eléggé stresszes neki.

- Igen, csak annyira… - Nézett rám majd elsírta magát, amit nem is értettem, hiszen láthatóan nem örömkönnyek csillogtak a szemébe. – Manuel megcsalt ugye? – Nézett rám és én nem értettem a kérdését.

⚽️💍 Esküvői hangolódás!! 2. ⚽️💍

Sziasztok!!

Nem akarom annyira elhúzni ezt az esküvős részt, de annyi gondolatom támadt, hogy írtam egy másik részt még gyorsan előtte és csak írtam és írtam és már a 7. oldalnál járok. NEM FURA??  :). De holnap már jön AAAA NAGY NAP.... :). 

Sok puszi. Andrea :).  

Csütörtök reggel nagy bőröndökkel felszerelkezve indultam útnak a Rómától két órára lévő helyszínre ahol az esküvői helyszínek a hotel és kastély volt. A nap melegen sütött én pedig nagyon élveztem az utat, hogy a lehúzott ablakon csak száll a hajam. Nem gondolkodtam semmin, csak a vezetésre és a rádióba elhangzott zenékre koncentráltam. Nem álltam meg pihenni így a saccolt idő előtt értem a helyszínre. A kastélytól nem messze volt a hotel ahol Helénáék a vendégeiket szállásolták el. Úgy döntöttem először oda megyek és ott utána nézek minden előkészületnek. A recepciós egy fiatal harminc körüli, vakítóan kék szemű fiatal férfi volt aki nagy széles mosollyal fogadott és mikor bemutatkoztunk egymásnak leesett, hogy végig vele voltam telefos kapcsolatba. Átnéztünk vele mindent és megnyugtatott, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Boldog voltam és azonnal írtam barátnőmnek egy smst- hogy megnyugodjon. Elfoglaltam a szobám aminek az ablakából csodálatos kilátás nyílt a hotel kertjére és nem messze még a kastélyt is megpillantottam. Úgy voltam vele jobb ha egy kicsit pihenek, hiszen eléggé korán keltem így benyomtam a televíziót és kerestem valami sport csatornát, majd jólesően elterültem a puha ágyon. Jóval dél környékén ébredtem fel így gyorsan összekaptam magam és lesiettem az étterembe ahol rengeteg féle étel között lehetett választani. Leültem az asztalomhoz és jóízűen falatoztam amikor egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül.

⚽️💍 Esküvői hangolódás!!! 1. ⚽️💍

Sziasztok!!!
Úgy gondoltam, hogy a 2-3. évad között berakom az esküvőt és az előtte lévő történéseket, mert a harmadik évadot onnantól kezdeném mikor a fiúk elkezdik az idényt. Fogadjátok szeretettel és jó olvasást. :). 

Az E. B. utáni napok szinte csak a költözésről és az esküvői előkészületekről szóltak. Alig volt egy szabad napom mikor nem ez a kettő kötötte le a napjaimat. Stephan mindenbe a legjobbat akarta nekem, és boldog voltam, hogy amíg Zlatan Amerikába tölti a megérdemelt szabadságát újra kettesbe lehetek barátommal. Hálát adtam az égnek, hogy Heléna egy Romai divat tervezővel készítteti el a menyasszonyi ruháját és az én koszorús lány ruhámért sem kellett órákig autózni. A színek barátnőm kedvenc színét a barackvirágot idézték fel és titokban még örültem is neki, hogy nem egy agyonrózsaszínezett cukor mázas esküvőbe fogok csöppenni, és a ruha sem volt számomra elviselhetetlen hiszen alig volt rajta fodor, és a túl díszítettség sem jellemezte. A pántos ruhámnak a mell részénél volt egy pici csipke ami felhívta a figyelmet az enyhén látszódó dekoltázsomra. Nem szerettem mélyen kivágott ruhát venni, de Heléna szerint igenis mutassuk meg amink van így hát belementem. Az alja szinte a földet súrolta így muszáj voltam extra magas sarkú topánt keríteni hozzá ami ebbe a színbe elég nehézkesnek bizonyult, de az égiek velem voltak és már a szekrényembe pihen a csoda cipőm. Persze így utána gondolva már örültem is ennek, hiszen végre felérek magas barátomhoz is.  Éppen az utolsó ruha igazításon voltam barátnőmmel mikor feltette a kérdést.

- Akkor te Stephannal jössz ugye? – Nézett mélyen a szemembe és pillantásából kiolvastam, hogy nem így gondolta.

- Igen, hiszen Zlatan Alexandrával megy nem? – Tettem fel félve a kérdést mire Heléna nagy szemekkel tekintett rám.

- Valóba? – Kérdezett vissza és én egy kicsit elbizonytalanodtam. Való igaz, hogy nem is beszéltem meg Zlatannal ő kivel jön az menyegzőre, de Maxi miatt evidensnek tűnt, hogy a fekete szépséggel fognak megérkezni.

- Talán rosszul tudom?

- Ha Stephannal akarsz menni, akkor, lehet, elvégre te és ő vagytok a fő koszorúsok. Persze nekem a tesóm a tanúm, de az más kérdés.

- Igen persze. – Mosolyodtam el.  – Tudsz valamit Zlatantól? – Érdeklődtem, hiszen engem újra arra ítéltetett, hogy csak a közösségi oldalairól szerezzek tudomást, éppen melyik haverjával bulizik Los Angelesben és mikor milyen eseményen vesz részt. Sajnos be kellett látnom, hogy ezekhez a kimaradt hívásokhoz kénytelen leszek hozzá szokni, ha már elkezdődik az idény.

- Nem, csak, hogy nyaral még mindig. Szeret Amerikába lenni, mert ott is sok volt focista haverja van.

- Jaja igen, persze. Kamillával beszéltél? – Tettem fel a kérdést, hiszen Heléna még mindig nem volt biztos benne, hogy elhívja – e a lányt. Elvégre alig ismerték meg egymást és egy ilyen eseményre csak a rokonokat és a barátokat szokás elhívni. Mikor ezen töprengtem újra eszembe jutott Zlatan rokonsága és vele együtt Stephané is. Barátnőm meglátta, hogy kicsit elködösül a tekintetem majd megfogta a kezem és így szólt.

- Lili mi a baj? Olyan furcsa lettél megint. – Felnéztem rá és úgy gondoltam jobb, ha kiöntöm neki a szívem.

-  Csak azon töprengek, hogy anyukád is itt lesz és Stephanék szülei is és az ő édesanyja nem annyira szívlel engem, mióta mi szétmentünk Stephannal. Sőt valljuk be, eléggé utál, hiszen megbántottam a fiacskáját. Mégis hogyan fogok a szemébe nézni és mit fog gondolni rólam, ha meglát Zlatan közelébe? Vagy esetleg mit fog gondolni, ha megcsókolom őt? Mi van, ha a te édesanyádnak sem fogok tetszeni?

- Lili fejezd be még mielőtt mélyebben belemerülnél ebbe a baromságba!!! – Teremtett le. – Hidd el Stephan édesanyja nagyon aranyos és ha azt látod, hogy szúrós szemmel néz rá akkor ne foglalkozz vele. Őt is megértheted, hiszen három év után nem valami szépen váltatok el. Az én édesanyám pedig a legjobb fej a világon. Zlatan már mutatott rólad képet és az volt az első reakciója, hogy nagyon csinos vagy.

- Igazán? – Csillant fel a szemem hiszen barátom erről sosem beszélt.

- Igen, hidd el jó lesz. – Simogatta meg a karom, és ekkor bejöttek a varrónők és behozták a ruhákat ami egyszerűen csodaszép volt. Még magamat is megleptem mennyire jól áll nekem ez a ruha és elégedett voltam azzal amit a tükörbe látok magamból.

- Na milyen lesz? – Jött ki Heléna akinek csak most láttam meg menyasszonyi ruháját. Szinte tátva maradt a szám a csodálkozástól. A ruha jól takarta a hasát, és hozzá megszokott módon mélyen dekoltált volt, de mégsem volt ízléstelen. Az alját pedig apró csillogó kövek díszítették mindenhol. Úgy nézett ki, mint egy igazi királylány.

- Gyönyörű vagy. – Mondtam neki és miután ő is felmért engem hasonló véleménnyel volt rólam.

- Szerintem Manuel szava is elakad, ha meglát. – Vigyorogtam. – Alig bír majd a gatyájába maradni, főleg ha meglátja a melleidet. – Nevettem fel.

- Remélem, hogy igazad lesz. – Villantotta felém nagy mosolyát. – Annyira izgatott vagyok, de egyben boldog is. Amióta csak megismertem Manuelt azóta tudom, hogy ő az a férfi aki kell nekem. Sokszor reménykedtem ebbe, de mikor félrelépett az nagyon fájt. De rájöttem, ahhoz, hogy boldog legyek nekem csak ő kell és megtudtam neki bocsájtani. Szerintem neked is ezt kellett volna tenned Stephannal. – Nézett rám és eléggé furcsálltam a szavait.

- Heléna én nem tudok megbocsájtani egy ilyet.

- Akkor mégis meddig kéne, hogy vezekeljen szegény fiú? – Érdeklődött és semmi nem jutott eszembe. Stephan tényleg eléggé sokat bizonyított már, de akkor sem értettem miért hozza ezt fel Heléna mikor tudja, hogy Zlatannal járok, de mindenképpen kiakartam deríteni.

- Mondd miért baj neked az, hogy együtt vagyok a tesóddal? – Szegeztem neki a kérdést mikor már kezdtünk visszaöltözni, és mivel ez volt az utolsó ruhapróba még meg kellett várni amíg elcsomagolják az öltözékeket.

- Nem baj. – Mondta csendben, és mikor nem fűzött többet hozzá csak csendben vártuk, amíg az eladó kihozza az árút. Már úton voltunk hozzám, és hiába beszéltünk az esküvőről meg a nászútról ez az apró dolog még mindig bennem volt. Borzalmasan kíváncsi voltam a válaszára, de sehogy sem tudtam miként tegyen fel úgy a kérdést, hogy az ne egy rövid válasszal lehessen lerendezni. Heléna azonban nem jött be így ez továbbra is a levegőben lógott.

- Szia Stephan. – Köszöntem hangosan mikor hazaértem. Barátom a szobájában tartózkodott és éppen az édesanyjával beszélt, de mikor meghallotta a hangom kiintegetett. Beakasztottam a szekrénybe a koszorús ruhát és elgyönyörködtem a látványba, ahogy a lágy anyagot simogattam a kezemmel. Annyira tetszett és annyira magaménak éreztem.

- Szia Lili. – Hallottam Stephan hangját a hátam mögül. – Meglett a ruha?

- Igen, és olyan szép. A te öltönyöd??

- Már a szekrénybe. Az idő alatt hoztam el mikor odavoltál. – Mosolygott rám édesen majd izgatott hangon megkérdezte. – Megnézhetlek benne?

- Oké, de akkor te is felöltözöl.

- Igenis. – Szólt viccesen és már ott sem volt. Ezzel nem csinálok bajt, hiszen nem én vagyok a menyasszony szóval ez semmi esetre sem fog balszerencsét hozni egyikőjükre sem. Gyorsan felkaptam a ruhát majd kikiabáltam az ajtóba állva Stephannak.

- Kész vagy?

- Igen, csak nem tudom megkötni a nyakkendőm. – Hallottam picit mérges hangját.

- Nem érdekes, a ruha a lényeg, és amúgy is gondolom, az est folyamán lekerül.

- Renden akkor gyere. – Sóhajtott fel én pedig óvatos léptekkel átmentem a szobájába. Kicsit furcsa volt ez az extrém magas sarok, de szerencsére nem estem el benne.

- Itt is lennék. Fordulj meg! – Szóltam rá mivel Stephan háttal állt és még mindig a nyakkendőjével bíbelődött. Mikor megláttam a szívem hatalmasat dobbant. Még sosem láttam ennyire elegánsan sexinek őt. Az ing színe meg egyezett az én ruhám színével az öltönye pedig tökéletesen állt rajta. Tetszett, hogy haja most sokkal természetesebben volt vágva és alig volt benne extremitás.

- Wow. – Nyögtem ki mikor végigmértem. Semmi más nem jutott eszembe, de az ő szeméből is kiolvastam, hogy bejön neki, amit lát.

- Lili te olyan vagy mint egy királylány. Már csak egy korona kéne és….

- Ugyan Step. Butaságot beszélsz. – Intettem le elpirulva. – Szerintem te fogod emelni a fényem.

- Nézzük meg a tükörbe. – Ajánlotta és kimentünk az előszobába ahol egy egész alakos tükör volt. – Baromi jól nézünk ki együtt.

- Az már egyszer igaz. – Állapítottam meg. – A tesódék után mi leszünk a legszebbek.

- Számomra még a menyasszonynál is szebb leszel. – Nézett mélyen a szemembe és hirtelen annyira édesnek találtam és a fülembe csengett Heléna kérdése. Stephan mindent megtesz értem. Fontos vagyok neki és bármikor számíthatok rá. Tényleg sokat tett azért, hogy ilyen állapotban legyek és ne törjek össze egyik napról a másikra. – Csodálom, hogy ilyen topánokba tudsz járni egyáltalán. – Törte meg a pillanatot.

- Igen, eléggé furcsa még nekem is, de mivel a ruha hosszú mégsem lépkedhetek a földön és legalább felérek Zlatan válláig. – Osztottam meg vele, mire arca elkomorodott.

- De ugye azért velem leszel?

- Persze, hogy veled Stephan. Melletted ülök és melletted vonulok be. Ne gondolj olyanra, hogy nem akarok melletted lenni. Zlatan a pasim, te pedig a legjobb barátom vagy.

- Igen, tudom, és már ezzel is beérem. – Nézett rám szomorúan. – Visszaöltözök.

- Jó én is. Mellesleg mikor akarunk elindulni a hotelba?

- Én csak Szombat reggel leszek ott. Holnap megyek haza és csak a szüleimmel jövök vissza.

- Rendben akkor én elmegyek már Csütörtökön, mert azt hiszem Alexandráék is akkor lesznek ott, és remélem Zlatan is akkor érkezik. – Néztem rá és újra átfutott az agyamon, hogy nem is beszéltem vele már több napja. Úgy gondoltam bevonulok a szobába és feltárcsázom, de nem vette fel így mérgembe átcsattogtam barátomhoz majd mérgesen leültem az ágyára és felnéztem a fiúra aki éppen valami ismeretlen számítógépes játékkal játszott.

- Zlatan nem vette fel! – Osztottam meg vele mérgesen. – Annyira elegem van belőle én…

- Lili legalább ne hazudj! – Emelte fel a hangját. – Legalább ne hazudnál magadnak.

- Most miért vagy ilyen?

- Mert mindig ez van Lili. Mérges vagy rá aztán meg meglátod és elolvadsz tőle, holott ő úgy játszik veled ahogy csak akar. Annyira szeretném tudni, mikor lesz ennek már vége.

- Stephan ne már. – Próbáltam leállítani.

- Figyelj Lili ülj csak ide. – Állt fel a székéből és én a helyére ültem. Beindította a youtube-ot és bekapcsolt egy Shawn Mendes számot aminek a Treat You Better volt a címe. – Hallgasd meg és gondolkodj el a dolgokon. – Majd elindította és kivonult a szobából. Sokszor meghallgattam a zenét és rájöttem arra amit Stephan akar vele üzenni. Elfogott a bűntudat és kimentem hozzá az előszobába ahol valami filmet nézett. Hozzábújtam és ő átölelt. Annyira jó volt így éreznem őt, hallgatni a szívverését ami izmos mellkasán keresztül átdübörgött.

- Meghallgattad? – Tette fel a kérdést mire bólintottam. – Mit gondolsz róla?

- Lehet igazad van, de akkor sem tudok megváltozni. Nem tudom megváltoztatni a véleményemet Stephan és… - Néztem mélyen a szemébe, de ekkor megcsörrent a mobilom és Zlatan nevét láttam a kijelzőn.

- A helyedbe nem venném fel, mert így legalább átérezné, hogy milyen amikor ő teszi veled ugyanezt.

- Nem tudom mikor fogok vele legközelebb beszélni ha ezt elutasítom. – Álltam fel majd bevonultam a szobába és végre hallhattam azt a hangot amire annyira ácsingóztam már. Sajnos nem sokat beszélgettünk, mert elhívták őt.

- Várj még egy utolsó kérdés! – Jutott eszembe. – Te mikor mész a hotelba?

- Szombaton fogok érkezni, mert anyámat is viszem.

- Azt gondoltam Alexandráékkal leszel ott már Csütörtökön.

- Miért mennék velük? – Hallottam csodálkozó hangját és a szívem mélyén örültem is neki, de bántott a tudat, hogy így nem tudunk a lakodalom előtt egymásra hangolódni. – Nézd, édes megpróbálom, elvégre nyaralok, de még annyi helyre vagyok hívva és tök jól érzem magam és…

- Nélkülem? – Kérdeztem mire csak egy sóhaj volt a válasz.

- Mondtam, hogy gyere velem, de te nemet mondtál. – Vágott vissza és nem is értettem miért jött elő ez újra hiszen tudta nagyon jól, hogy dolgozok és Helénával is szervezzük az esküvőt.

- Jó inkább fejezzük be. – Állítottam le mert nem akartam összeveszni vele.

- Lili annyira szeretlek. – Súgta és átfutott a testemen a borzongás. Már csak a hangjától is begerjedtem ami azt jelentette, hogy túl régen éreztem már őt.

- Én is téged és pokolian hiányzol drágám. – Osztottam meg vele. – Szerettem volna már veled lenni Csütörtökön, mert olyan romantikus az a kastély és jó lett volna egy kicsit…

- Lili mennem kell! – Fojtotta belém a szót és egy gyors köszönés után lerakta a készüléket. Némán figyeltem mintha szuggerálnám, hátha visszahív, de nem történt meg ezért az asztalomra raktam, és újra kivonultam a nappaliba. Este megcsináltam a vacsorát, majd elmentünk aludni. Másnap ajtó kopogásra ébredtem fel és álmosan nyitottam ki a szemeimet.

- Tessék! – Szóltam álmosan ki a takaróm alól mire Stephan nyitott be úgy tűnt indulásra kész állapotban. Mikor megláttam gyorsan felpattantam, hogy elköszönjek tőle.

- Vigyázz magadra jó? Csak óvatosan vezess. Találkozunk az esküvőn. – Öleltem át a nyakát mire szorosan magához húzott.

- Te mikor mész?

- Holnap… szeretném egy kicsit kipróbálni a wellness részt, meg ráhangolódni az esküvőre. – Osztottam meg vele mire elmosolyodott.

- Mi van?

- Semmi csak az jutott eszembe hátha kedvet kapsz a dologhoz.

- Én? Soha. – Nevettem fel mire Stephan nem szólt semmit csak hümmögött.

- Akkor én megyek. Vigyázz magadra Lilien. – Simogatta meg az arcom majd egy lágy puszi után mélyen a szemembe nézett. – Szeretlek. – Szólt és még mielőtt mondhattam volna valamit is fekete bőröndjét maga után húzva kilépett az ajtón én pedig ott maradtam egyedül a lakásba. Az órára pillantottam ami negyed kilencet mutatott és úgy voltam vele jobb lesz ha kapkodom magam, mert Heléna jelentkezett be kilenc órára. Felkaptam egy lenge nyári ruhát majd egy gyors reggeli után bekapcsoltam a gépem és felmentem szerelmem közösségi oldalaira. Gondoltam biztos el van foglalva hiszen még mindig az a kép volt kirakva amin egy hegy tetején ül és teljes mértékben látszanak a tetoválásai. Csak bámultam a képet és elfogott a vágy, hogy mennyire jó lenne most ott lenni vele. Álmodozásomból az ajtó csengő csipogása rángatott ki a valóságból, majd mikor az ajtóhoz siettem Helénát pillantottam meg aki nagy táskával a kezébe lépett be.

- Szia. – Üdvözöltem.

- Hali, azt hittem már sosem érek ide. Folyamatosan csörög a telefonom és már annyira várom, hogy elkezdődjön aztán vége legyen és végre a megérdemelt nászutunkon legyünk, amire már annyira készülök. – Darálta le barátnőm miközben leültünk a nappaliba.

- Kérsz valamit? – Néztem rá.

- Egy limonádé jól esne, persze csak ha hideg. Addig előkészítem a dolgaimat.

- Rendben. – Mosolyogtam rá és miközben kitöltöttem a jéghideg italt eszembe jutott amit a szalonba mondott nekem.

- Egészségedre. – Nyújtottam felé a poharat, majd leültem mellé. Délután kettőig csak az esküvőről beszélgettünk és néha muszáj voltam közbeszólni annyira fel volt pörögve barátnőm. Átnéztük az ülésrendet, leellenőriztük a szoba foglalásokat, az ételeket, zenészeket és mindent ami csak egy esküvőhöz kellett.

- Úgy gondoltam, hogy én már holnap odamegyek. – Osztottam meg vele.

- Az jó, legalább személyesen is letudod ellenőrizi az utolsó simításokat. Köszönöm Lili. Mellesleg Stephan elment?

- Igen még reggel, de nem baj, nem árt meg egy kis egyedüllét. Tegnap még a tesóddal is sikerült beszélnem.

- Igazán? – Nézett rám. – Örülök neki, de…

- Figyelj Heléna kérlek mondd meg őszintén ha nem örülsz annak, hogy vele járok! A legjobb barátnőm vagy és eléggé meglepett amiket a szalonba mondtál.

- Én örülök nektek tényleg, csak. – Nézett rám miközben zavartan húzogatta a ruháját. – A tesómnak koncentrálni kellene, de te az E.B.- n is elvontad a figyelmét a tornáról. Lili Zlatannak most jól jön ez a kis egyedüllét, mert legalább rátud hangolódni az idényre. Nem akarom, hogy miattad ne legyen ott fejbe. Megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy ezt mondom neked, de Stephannal kéne lenned. Nem is hívtam meg Kamillát, hiszen akkor csak mellé kellene állítanom amit nem akarok.

- Összeakarsz minket hozni? – Álltam fel csodálkozva.

- Nem erről van szó, csak nem tudom miért nem veszed észre, hogy a tesómnak nem a szerelmi élete körül kéne, hogy forogjon az agya hanem a focin. Annyira mérges voltam, hogy kiestek, mert Zlatan nem volt ott fejbe. Folyamatosan miattad volt kiakadva.

- Nem én tehetek erről Heléna. Szeretem a testvéredet és gondolhattad volna, hogy…

- MI? Az egyik legfontosabb mérkőzése előtt is azon kattogott az agya, hogy mivel tudna meggyőzni arról, hogy a felesége legyél.  

- Nem én tehetek róla! – Védtem továbbra is magam. – Kérlek ne okolj már engem. Én sosem akarnék neki rosszat, mert szeretem. Mellesleg Stephan ezt a videót mutatta nekem. – Kapcsoltam be a gépem és megmutattam neki a Shawn Mendes videót. Barátnőm végig hallgatta majd komoly képpel rám nézett.

- Van még kétséged a felől, hogy Stephan mit érez irántad? Drága Lili kérlek hagyd Zlatant békén és engedd, hogy az álmaira koncentráljon. Ha hívogatod és sms-ekkel bombázod őt akkor nem tud majd koncentrálni és nem akarom, hogy kikészítse az angol sajtó.

- Arra kérsz, hogy szakítsak vele? – Esett le az ajánlata.

- Igen. Viszont most megyek. Szia és köszönöm a segítséget. – Mondta majd kilépett az ajtón én pedig a szavain törtem a fejem. 

2/ 26. Fejezet! ⚽️ Viszlát Párizs! :). Évadzáró? ⚽️

Mikor Stephan elment üresnek éreztem magam és alig tudtam mit kezdeni a helyzettel, hogy nincs velem. Borzalmasan hiányzott a legjobb barátom még így is, hogy tudtam már csak pár hét és az esküvőn találkozunk, aminek már biztos résztvevője leszek, hiszen nagy erőfeszítésekkel és hatalmas ideg gombóccal a gyomromba felhívtam Helénát és bocsánatot kértem a viselkedésemért. Sajnáltam, hogy úgy leordítottam a fejét és mikor megosztottam vele, hogy Rómába költözök meglepődött, de elfogadta a döntésemet. Nem szólt semmit és nem kérdezett a miértekről sem. Tudta ő is, hogy Zlatan nem hívott fel az óta mióta Angliába költözött. Igaz, hogy alig telt el egy hét, de ez akkor is bántott és a végén már engem is hidegen hagyott és a napi sms-eim is elmaradtak, hiszen választ egyikre sem kaptam soha. A mérkőzés előtti napon azonban sehogy sem tudtam elaludni. Kamilla elment egy záró buliba, hogy ott is fényképezgessen, de én túlfáradt voltam így inkább lefürödtem és egy jó levessel a kezembe bekuckóztam az ágyamba, majd elindítottam kedvenc sorozatomat. Már bőven belefeledkeztem az eseményekbe mikor csöngettek az ajtón. Furcsálltam, hiszen még éjfél sem volt és Kamilla általában jóval hajnalba szokott hazatámolyogni egy- egy partiból valami idegen, pasival az oldalán. Már ha nem egy híres focistával megy a szállodába, ugyanis a Stephannal történt incidens óta eléggé kicsapongó életet élt és kezdtem félteni, hogy mi lesz ennek a vége, bár egyelőre nem szóltam neki az észrevételeimről. Kikászálódtam az ágyból és az ajtó felé indultam. Kinyitottam és a szívem hatalmasat dobbant amint az előttem álló férfira tévedt a tekintetem. Egy pár másodpercig köpni-nyelni nem tudtam, főleg miután végig mértem és meglepő mód nem laza öltözetbe, hanem tökéletes öltönybe állt előttem, amit imádok rajta, ám amikor picit megnyugodtam előtört belőlem a haragos énem és lazán csak így köszöntöttem a vendégemet.

- Minek csöngettél nincs kulcsod? – Szegeztem neki a kérdést majd válaszát meg sem várva a konyhába indultam Zlatan pedig utánam.

- De, csak Manchesterbe maradt. – Hallottam erős hangját és próbáltam nem gondolni arra mennyire szeretném átölelni és megcsókolni, csak úgy üdvözlés képen.

- Remek. Mit akarsz, talán itt maradt még valami?

- Lili én azért jöttem, mert hiányzol. – Mondta és nagyon fájt, hogy ilyeneket mondd és tudtam, hogy hibásnak érzi magát, hiszen ő is láthatta a telefonján a hívásaimat és az üzeneteimet.

- Igazán? Nem is gondoltam, bár lehet, hogy Manchester és Párizs között van egy láthatatlan üvegfal, ami nem engedi át a hívásokat és a telefon üzeneteket.

- Lili ne már. – Mondta fáradtan miközben leült velem szembe az egyik székre. – Sajnálom, de annyi dolgom volt és annyi helyre hívtak, hogy tényleg semmi időm nem volt arra, hogy telefonáljak neked, amikor pedig tudtam volna te már mélyen aludtál.

- Ezt most fejezd be, és ha csak hülyének tudsz nézni, akkor talán, távozhatsz is, mert ebből elegem van. – Mutattam a bejárat felé.

- Lili nem haragudhatsz rám! – Jött közelebb hozzám.

- Mégis miért nem, mert te vagy Zlatan a Manchester Istene?? Ne röhögtess már!

- Láttad?? Marha jól visszavágtam szerintem. – Akadt fent a témán, de én csak a fejemet ingattam. Sosem fog megváltozni.

- Idióta vagy és meggondolatlan és az emberek megint egy egoista pöcsnek fognak gondolni. Persze nem járnak messze az igazságtól, de akkor is. Mondd minek jöttél vissza?

- Mondtam már, hogy hiányzol és most aláírtam meg lerendeztem a dolgaimat van rád időm.

- Ó hogy van rám időd? – Emeltem fel a hangom. – Akkor most mindjárt meghatódok ettől a kedves gesztustól. – Néztem a szemébe szigorúan és bevonultam a szobámba, de Zlatan utánam jött és levette a zakóját. Mennyire sexi volt ebben a fehér ingben, és kedvem lett volna a nyakkendőjénél fogva berángatni magam mellé.

- Félre érted, és megint patáliázol a semmiért. Megmondtam, hogy hívlak és…

- Mégsem tetted.

- Lili- Vett egy mély levegőt majd leült mellém az ágyra. – Mikor akartad elmondani nekem, hogy Stephanhoz költözöl?

- Szóval innen fúj a szél. – Esett le és tudtam, hogy csak azért jött ide, mert roppant féltékeny.

- Heléna elmondta és azt gondoltam, ha már a pasid vagyok, megosztod ezt a fontos döntést velem.

- A pasim vagy? Ne haragudj, de mostanában nem igazán vettem észre, hogy mellettem állsz, drága szerelmem. – Mondtam és az utolsó szót nagyon gúnyosan ejtettem ki, ami neki cseppet sem tetszett.

- Kicsim kérlek.  – Próbált közelebb húzódni. – Annyira hiányoztál.

- Nem kell tenned nekem a széped Zlatan. Igen elköltözök, mert a húgod volt olyan kedves és eladja a fejem felöl a lakást.

- Miért nem mondtad el ezt nekem? Kitalálhattunk volna valamit, sőt én mondtam is neki, hogy megveszem.

- Nem kell megvenned, hidd, el nekem már van másik opcióm.

- Stephan? – Nézett rám kérdőn.

- Igen, jobb lesz ez így, mert…

- Remek, szóval megint így akar magába bolondítani.

- Mi a szarról beszélsz? Nem akar magába bolondítani, hanem nem akar magamra hagyni.

- Annyira édes vagy drágám és naiv. – Próbálta megfogni a kezem, de én felálltam. Jobb, ha nem az ágyon ülve beszélgetünk. Számomra túl veszélyes ilyen közel ágy mellett lenni vele.

- Stephan a legjobb barátom és nagyon sokszor velem volt mikor te elmentél. Kibuktam és ő vigasztalt és akármit elmondhattam neki, mert sosem zavarta a panaszkodásom. Egy olyan ötlettel állt elő, ami teljesen megfelel nekem és még olcsóbban is kijövök. Hidd, el ez nem arról szól, hogy újra összejövünk vagy valami. Elvégre csak a barátom, de a legjobb és nem akarom, hogy elhajtsd mellőlem. Fontos nekem és az életem nélküle egy lócitromot sem érne.

- De nem vagy belé szerelmes igaz? – Nézett rám és tekintete aggódva figyelte a válaszomat.

- Nem, nem vagyok, én csak mérges vagyok rád és csalódott, hiszen újra elfelejtettél.

- Nem felejtettelek el kicsim. – Jött közelebb hozzám és mikor hátat fordítottam neki átölelte a derekam. Jóleső érzés volt és nem is hiszem el mennyire vágytam már arra, hogy karjai közt legyek. – De tényleg rengeteg programom volt. Bocsáss meg! – Suttogta a fülembe, majd lágy csókokkal borította be a nyakam, amitől az egész testemet átjárta a forró borzongás.

- Ne csináld ezt, mert nekem ez…

- Cssss. – Hallgattatott el. Éreztem, hogy újra csak elgyengülök. – Örülök, hogy hordod a tőlem kapott ékszereket.

- Persze, hogy hordom. Fontosak nekem, hiszen tőled kaptam mind kettőt.

- De a gyűrűt még mindig a középső újadon viseled, ami nem annyira jó jel.

- Ha jól viselkedsz, lehet, átkerül máshova is. – Mosolyogtam rá mire felcsillant a szeme, de nem akartam, hogy annyira örüljön, hiszen még eléggé sértődött voltam, és próbáltam visszakanyarintani a témát az eredetihez.

- Tudod az is rosszul esett, hogy a közösségi oldalaidon eléggé aktív voltál az elmúlt hétben, de rám…

- Lili legalább tudtad, hogy jól vagyok. – Próbálta elviccelni, de ekkor felcsattantam.

- Szerinted mit érzek most? – Néztem fel rá és próbáltam nagyon szigorúnak tűnni.

- Remélem még mindig azt, amit én. – Simogatta meg az arcom majd lágyan megcsókolt, én pedig csak élveztem, hogy újra elveszhetek az édes csókba, és bár borzasztóan nagy erő kellett tudtam mivel vághatok vissza. A szemébe néztem majd kemény hangon rászóltam.

- Most pedig menj ki!! – Toltam ki az ajtómon mire értetlenül nézett rám.

- De én azt hittem, hogy…

- Mit? Hogy idejössz és a karjaidba omolva lefekszek veled??? Azt gondoltad belenézek a szemedbe és elolvadok?

- Hiányzol. – Próbálkozott tovább és cuki szemekkel nézett rám, amitől talán egy pillanatra el is gyengülnék, de a fejembe ez már el volt döntve. Sosem éreztem ellene ilyen erősnek magam és gyorsan ki akartam használni jelenlegi állapotomat. Megtudja, kivel játszadozzon máskor.

- Te is hiányoztál nekem, mind lelkileg és mind testileg, viszont gondolkozz el a viselkedéseden. Aludj a vendégszobába, ami persze nem Kamilláé, hanem a másik. Takaró és párna van, törölköző a fürdőbe. Jó éjt. – Majd egy arc puszi után rácsaptam az ajtót. Zlatan egy darabig csak állt értetlenül, majd pár perc múlva feladta és elsétált az általam kijelölt új helyére. Büszke voltam magamra és próbáltam kiverni a fejemből a piszkos gondolataimat mikor meghallottam a víz csobogását a fürdőbe. Megnéztem a sorozatomat majd jólesően elaludtam azzal a tudattal, hogy életem szerelme jól van és semmi baj nem érte, sőt még mindig annyira szeret, mint én őt. Másnap reggel félkómás fejjel botorkáltam ki majd egy idegen pasival találtam szembe magam a fürdőbe. A srác fehér alsóba és kócos hajjal állt a tükör előtt én pedig miután felmértem elismerően bólintottam a látványon. Kamilla végre jól döntött, hiszen a tükör előtt egy kockás hasú, édes mosolyú pasi állt. Borzalmasan ismerős volt, és mikor eszembe jutott ki az meg kellett kapaszkodnom a polcba. A férfi rám villantotta vakítóan fehér fogsorát és a kezét nyújtotta felém.

- Hello, jól vagy? A nevem Antonie Griezmann.

- Lili. –  Mondtam kábultam én alig bírtam levenni tekintetemet a testalkatáról.

- Ó bocsi, hogy felébresztettelek csak Kamilla még alszik, de nekem mennem kell. – Kezdte a fiú, de én annyira zavarba voltam, hogy vörös fejjel sarkon fordultam, és elindultam abba a szobába ahol Zlatan aludt. Szerencsére már ébren volt és éppen a mobilját nyomkodta.

- Jó reggel szerelmem, mi ez a fej?  - Érdeklődött.

- Semmi csak… basszus KAMILLA LEFEKÜDT Griezmann-nal

- Mi?– Vágott értetlen fejet barátom mire a reakciójától hangos nevetésbe törtem ki.

- A fürdőbe van egy szál alsóba és te jó ég!!!  – Emlékeztem vissza a látványra, ami akár órákig is leköthetné a figyelmemet.

- Az a pasi egy idióta.– Vágta rá gyorsan Zlatan.

- MI? Miért mondasz ilyet, hiszen nem is ismered. – Emeltem fel a hangom.

- Te talán igen? Sokkal jobban focizok, mint ő. – Szólt mire újra csak fejem ingattam. Eszembe jutott, hogy két opcióval is visszavághatnék, például, hogy mégiscsak a Franciák jutottak be a döntőbe, vagy esetleg, hogy a kint lévő fiú már majdnem nyert egy B.L trófeát, aminek sajnos szerelmem még a közelébe sem állt, de nem tettem, hanem csendben figyeltem amint Zlatan előkap az egyik fiókból egy világos pólót és egy rövid szárú farmert.

- Mellesleg ennek a pasinak felesége van, és úgy tudom egy kislánya is. Kamilla már túlmegy minden határon. – Mérgelődtem.

- Lili miért foglalkozol mással? – Nézett rám. – Inkább csinálj egy kávét.

- CSINÁLJ EGY KÁVÉT? – Emeltem fel a hangom. – Mi vagyok a cseléded? Bazd meg készíts magadnak! – Mordultam fel mérgesen majd kicsörtettem a konyhába. Szerencsére a focista már elment így semmi zavarba ejtő dolog nem történt. Mikor nekiláttam a reggeli elkészítésének Kamilla jött ki álmos fejjel.

- Jó reggelt Lili. Ez a tegnapi buli eszméletlen volt és…

- Mégis mit képzelsz magadról Kamilla? – Fordultam felé szigorúan. – Eddig egy szót sem szóltam a viselkedésedről, mert nem érdekelt milyen pasikkal fekszel össze, de most mikor reggel belebotlottam a Francia játékosba átfutott az agyamon, hogy ez már sok!!! Tényleg sok!! Mi vagy te egy kurva?

- Tessék? – Csodálkozott barátnőm. – Nem értem miért vagy ennyire kiakadva. Csak egy éjszaka volt és…

- EZ A PASI NŐS és van egy cuki kislánya, aki még nincs egy éves!! Mégis mit képzelsz? Egy nős pasit csábítottál el!!! Komolyan nem érzed mennyire olcsó lettél?

- Szerintem ne beszéljünk arról, hogy ki feküd össze nős pasival Lili.

- Hogy érted ezt? – Húztam össze a szemöldököm.

- Én felvállalom a tetteimet, sőt ha kell, még többször is megtenném, mert ez is én vagyok, de te iszonyú álszent vagy és még engem nevezel kurvának. – Nevetett fel. – Mondd Zlatan mi volt, amikor összefeküdtél vele, mert ha jól tudom neki is volt felesége és egy kisfia. – Vetette oda nekem és erre nem tudtam visszavágni, és ekkor bejött Zlatan, de miután látta, hogy mennyire fagyos a helyzet és egy szót sem értett a vitánkból inkább elvonult a fürdőbe.

- Mi a fene történt veled Kamilla? – Érdeklődtem más hangsúlyra váltva. – Te nem ilyen vagy, és nem tudom mikor és főleg, hogy miért lettél ilyen.

- Úgysem értenéd meg. – Nézett rám és szemeibe mintha könnyek csillogtak volna.

- Akkor mondd el!! Itt vagyok és bocsánat, hogy kiabáltam. Szeretném tudni ha valami baj van, mert mostanában nem voltam valami jó barátnő. – Ismertem be és eszembe jutott az, mennyire csúnyán beszéltem Helénával is.

- Lili ezt nem mondhatom meg neked, mert félek, hogy megharagudnál rám.

- Barátok vagyunk és számíthatsz rám. – Léptem hozzá közelebb mire Kamilla leült az asztalhoz és így szólt.

- Minden Stephan miatt van. – Nézett rám, és én nem értettem barátom hogy kerül a képbe, de Kamilla folytatta.

- Mikor Stephannal találkoztam én egyből beleszerettem és, mikor lefeküdtem vele az csodálatos volt és hihetetlen. Aztán másnap tényleg elhittem, hogy lehet valami köztünk, hiszen tényleg szuper volt az a nap. Rengeteget csókolóztunk és nevetgéltünk együtt. Jól éreztem magam vele Lili és azt gondoltam lehet belőle kapcsolat, de nem így lett, mert dobott. Aztán pedig történt az a bizonyos eset, amit mai napig is szégyellek. – Sütötte le a szemét és kifújta az orrát. – Mikor Stephan ilyen sokat volt veled fájt látni, de főleg az esett rosszul, hogy levegőnek néz. Nem ilyennek ismertem meg, de nem is érdekel már, és úgy voltam vele, hogy igaz, hogy neki nem kellek, de másnak még igen és elindultam a lejtőn. Akárhányszor sikerült egy hódításom eszembe jutott Stephan, és az, hogy igenis jó nő vagyok. Lili kellett az önbizalom löket és tegnap még a szokásosnál is elkeseredettebb voltam így mikor Griezmann odajött hozzám és meghívott egy italra elfogadtam aztán kialakultak a dolgok. Sajnálom Lili, de Stephan annyira letette az önbizalmamat, hogy csak így tudtam vissza szerezni. Egy idióta vagyok. – Temette fejét a kezébe én pedig átöleltem és megvigasztaltam. Sajnáltam Kamillát, de akkor sem akartam, hogy ilyeneket tegyen.

- Figyelj te egy gyönyörű nő vagy! Mi lenne, ha a döntő előtt még beszereznénk pár új ruhát.

- Az jó lenne. – Törölte meg a szemét és végre mosolygott.

- Elvonultak a viharfelhők? – Jött ki Zlatan mire mindketten felnevettünk. Jól esett, hogy Kamilla kiöntötte nekem a szívét és úgy gondoltam beszélek Stephannal, hogy a lakodalmon próbáljon meg kedves lenni vele. Este már mindenki nagyon izgatott volt és az utcán szinte alig lehetett megmozdulni az ember tömegtől. Megcsináltuk a kötelező melót majd beültünk a helyünkre. A hangulat szinte leírhatatlan volt. Sok meccsen voltam már kint, de itt érezni lehetett, hogy itt minden rúgásnak és helyzetnek hatalmas tétje van. Én személy szerint Portugáliának Kamilla pedig Francia országnak drukkolt és a mérkőzés Portugália 1-0ás győzelmével ért véget, ami eléggé meglepte a Franciákat, hiszen ők mindenáron a saját nemzetük fiaiban bíztak. A sajtó még sokáig attól volt hangos, hogy Ronaldot lerúgták és ez adott erőt a Portugál fiúknak, de személy szerint biztos vagyok benne, hogy egy az edzőjük egy erős válogatottat verbuvált össze a döntőre. Hulla fáradtan, de boldogan estünk haza és egy pohár pezsgővel koccintottunk arra, hogy sikeresen túléltük ezt az egy hónapot, én pedig visszagondoltam az előző fél évre és megállapítottam magamba, hogy jó döntéseket hoztam. Nagyon vártam már milyen lesz Stephannal együtt lakni. Bizalommal vártam Zlatan új évét is az új csapatával és reméltem sikerül neki elérni azt, amire vágyik. Nagyon vártam már Heléna esküvőjét, ami még egy pár hónapja szinte elképzelhetetlen lett volna számomra. Ahogy körbe néztem a lakásba elfogott a hála érzete és boldog voltam, hogy ilyen tökéletes barátaim és életem van. Ezzel a tudattal a fejembe bújtam be Zlatan mellé majd őt átölelve hajtottam álomra a fejem.