A Labdarúgó Szuperkupa döntője szombaton este volt és mi
Alexandrával mentünk el rá. Furcsa volt, vele egy autóba ülni, de szerencsére
Maxi is velünk jött, ami oldotta a négy órás autóúton néha előtörő
feszültséget. Szerettem volna Zlatannal menni, de mivel ő a csapattal ment így
ez az út járhatatlan volt. Londonba beérve gyorsan leparkoltunk és mivel VIP
jegyünk volt csak fel kellett mutatni és már engedtek is a Wembley-be. Még
örültem is neki, hogy jó helyről figyelhetem, mert így legalább Paolo sem
csalódhat bennem, hiszen ha azt vesszük még a szabadságomon is dolgozok. Este
hat előtt pedig már mindenkit beengedtek a hatalmas épületbe ami egyszerűen
csodálatos volt. Szájtátva bámultam a hatalmas nézőteret és a csodálatos zöld,
rendezett gyepet. A két csapat a Leicester City és természetesen a Manchester
United volt. Ők ketten nyerték meg az előző évi P.L- t és F.A.-Kupát. Tavaly
persze erre még senki nem számított, hiszen ez a kis csapat sehol nem volt még
ilyenkor, de megmutatták, hogy csak hinni kell és bármi sikerülhet. Zlatan
számára eléggé nagy tétje volt, hiszen megszerezhette újabbik trófeáját és
nagyon reméltem sikerül is neki. A csapatok mind a saját megszokott színű
mezükbe léptek a pályára így a Leicesten kékbe az United pedig pirosba amit
valljuk be utáltam, de Zlatanon még ez is jól állt. Csodálatos napsütés volt és
minket is annyira magával ragadott a szurkolás, hogy alig bírtunk a fenekünkön
ülni. Alexandrával és Maxival szinte végigkiabáltam az egész mérkőzést és láttam a lányon, hogy mennyire hisz Zlatanba. A mérkőzésen a
32.- percig nem történt semmi említésre méltó majd Lingard góljával az United
megszerezte a vezetést. Ezzel úgy tűnt mindenki lenyugodott és így vonultak le
a gyepről az első félidő végeztével. Alexandrával megtárgyaltuk az eddigi
eseményeket és mindketten úgy láttuk, hogy szerelmem kezd beilleszkedni a
csapatba, bár azért voltak olyan megmozdulásai, amikor még látszott, hogy nem
nagyon érzik egymás egy-egy passznál. A második félidőbe kicsit leültek a fiúk
és ennek meg is lett az eredménye, mert Jamie Vardy az 52. percben megszerezte
az egyenlítést, ami nem volt jó mert ha ez továbbra is így maradna akkor
hosszabbítás következik. Csak kiabáltunk és szurkoltunk, és a hangom szinte
teljesen elment mikor Zlatan a nyolcvan harmadik játékrészbe egy fejes góllal
megszerezte a vezetést a csapatának. Majd kiugrottam a bőrömből
örömömbe. Maxi is és Alexandra is hasonló állapotba voltak mellettem és nekem
átfutott az agyamon, hogy mennyit veszekedtem vele a nyáron és mennyire
gyűlöltem, hogy ideigazol, de mikor láttam rajta, mennyire boldog akkor már
világossá vált előttem, neki tényleg ez az élete. A kupák és győzelmek. A
legvégén levette a pólóját is aminek borzasztóan örültem, főleg mikor
nagy totálba mutatták a kivetítőn. Majd mindenki szépen felsorakozott és az
emelvény felé vezető lépcsőn indultak átvenni a díjukat.
2016. december 14., szerda
2016. december 12., hétfő
3/2. ⚽️ Egy próbát megér!! ⚽️
Lili:
Július 30.-án mutatták be Zlatant egy Galata elleni meccsen
ahol rögtön gólt is szerzett a 4. percben. A televízión keresztül követtem a
mérkőzést, és a szívem hevesen dobogott mikor szerelmemet mutatták. A távolság
borzasztóan megviselt és tudtam igaza van Stephannak, de a pihenő időmig még
majdnem egy hét volt és ebbe mindent beleakartam suvasztani munka terén. A
Milanói fesztiválon sok olyan focistával dolgozhattam, akikre felnézek és
becsülöm a munkájukat. Legyen akár Interes vagy Ac. Milanos. Az utóbbi klubba
rengeteg volt a fiatal tehetség akikkel hamarabb egy hullámhosszra kerültem és
örömmel fogadtam, hogy lelkemre kötötték, ha fotósorozatot kell készíteni
akkor csak én legyek az aki elvállalja. Megismertem egy remek focistát Gianluca
Lapadula személyébe aki folyamatosan bókolt és talán flörtölt is velem? A
hazavezető úton is ez járt a fejembe, és mosolyogva gondoltam arra, hogy mit
szólna Zlatan ha ezt tudná. Helyes fiúnak tartottam, de úgy gondoltam ez jobb
ha megmarad az én személyes kis titkomnak. Otthon kicsit furcsa volt a hangulat,
amit sehogy sem tudtam hova tenni. Mind testvérem mind Stephan nagyon különösen
kerülték egymást. Egyik este éppen Zlatannal beszéltem Skypon mikor Kitti
kopogott az ajtón.
- Igen. – Szóltam ki és húgom fejét láttam az ajtóba.
- Zavarok? – Nézett rám majd a laptopomra ahol éppen
barátom kicsit fáradt arca volt látható.
- Nem, gyere, csak arról beszéltünk, hogy holnap után
utazok.
- Remek. – Huppant le mellém az ágyra, majd a kamerába
integetett és svédül mondott Zlatannak valamit mire ő felnevetett és ugyanúgy
visszaválaszolt.
- Héé én is itt vagyok. – Szóltam rájuk tettetett
felháborodással.
- Nyugi szívem csak megkérdezte hogy vagyok majd én
visszaválaszoltam neki.
- Igazán? – Néztem rájuk kérdőn mire bőszen bólogattak. –
Rendben. Mit szeretnél Kitti?
- Csak majd ha ráérsz akkor mondom. – Szólt kicsit zavart
tekintettel.
- Kicsim, nekem mennem kell. – Szólt közbe barátom. – Már
úgyis sokat beszélgettünk és várlak holnap után.
2016. december 11., vasárnap
⚽️ 3/1. Évadkezdő: A másik lány!! ⚽️
Stephan:
Az esküvő után Manuel és Heléna azonnal elutaztak és meg sem
álltak Egyiptomig, hogy Heléna is megismerjen olyan rokonaimat, akik a távolság
miatt nem tudtak eljönni, vagy a nagymamámat, aki már idős volt egy repülő
útra. Úgy tudtam Szeptemberig meg sem állnak az utazgatással hiszen Egyiptom
után Dubai, majd Sydney következik. Hiába Manuel mindent megakart tenni azért,
hogy felesége a legjobbat kapja. Én eléggé sokat jártam edzésekre és a
haverokkal bulizni. A két legjobb barátom Radja Nainggolan és Juan Iturbe
mindig velem voltak így jókedvűen vártuk az előszezoni mérkőzéseket. Otthon
sajnos nem volt annyira rózsás a helyzet és az is kellemetlenül érintett, hogy két
lánnyal lakok együtt, és ebből sajnos egyikőjük sem a barátnőm amivel a fiúk
rendszeresen piszkáltak. Mikor Zlatan elment Lili a munkába temetkezett.
Éjjelekig fent volt és cikket írt vagy a képeit szerkesztette és szinte alig
tartózkodott lakáson belül. Már nem volt az a lány akibe anno beleszerettem. A
mosolygós mindig jókedvű és kedves Lili Zlatan távozása után eltűnt, és én
belül örültem is, hogy nem kell látnom a szomorú szemeit. Lilivel ellentétben
viszont Kitti folyamatosan otthon lebzselt, ami talán abból volt, csak jó, hogy
mindig volt főtt kaja otthon és nem kellett egyedül XBOX-ozni, mert a lány
meglepő módon nagyon profi volt benne. Úgy tudtam hamarosan Rómába is nyílik
egy olyan bár, mint Stockholmban és a lány majd ott fog dolgozni, mint
üzletvezető, de addig a főzés és az egész napos pihenés tette ki a
mindennapjait.
- Megjöttem. – Szóltam be a lakásba mikor hazaértem.
- Szia. – Jött ki a lány és dús haját lazán hátra vetette. –
Kész a kaja és talán Lili is hamarosan érkezik. – Magyarázta miközben elővett
két tányért.
2016. december 10., szombat
⚽️ Gyere haza!!! ⚽️
Csak álltam ott a testvéremmel szemben miközben a két fiú
értetlenül nézett a válaszom után. Kitti mind a kettejüknek bemutatkozott
miközben jól végigmérte őket. Mivel a húgom meglepő módon tudott
Svédül magas barátommal társalgott majd egy kicsit Stephannak is magyarázott
valamit, de erre már homályosan emlékszem. Eszembe jutott mennyire szerettem a
testvéremet, és nem tudom miken ment keresztül, amíg én nem voltam vele.
Nekem kellett volna rá vigyáznom, de magára hagytam, és mikor ezen járt az
eszem a fájdalom olyan mélyen ütött szíven, hogy elsötétült a világ én pedig
csak tompán érzékeltem magam körül a dolgokat. Másnap reggel arra ébredtem,
hogy a nap a szemembe süt. Egy picit helyre kellett tennem magamba az
eseményeket. Körülnéztem és láttam, hogy ahol aludtam az nem az én számomra
kijelölt szoba volt. Próbáltam magamba visszaidézni a tegnap este történteket,
de szinte nem jutott eszembe egyéb, csak, hogy Kitti feltűnt majd a két fiú
riadt arca villant fel és, hogy bevonszoltak ide. Egy levelet pillantottam meg
magam mellett a párnán. A kezembe vettem és olvasni kezdtem a gyöngybetűket,
amikben Heléna írását fedeztem fel. „ Szia Lili, remélem jobban vagy, és
tényleg csak egy kis lelki sokk volt az amiért elájultál tegnap. Bocsánat, hogy
nem köszöntem el, de már korán reggel indult a gépünk. Köszönök mindent, hiszen
nagyon szép volt az esküvő, és a buli is. Kérlek vigyázz magadra, és a tesódra
is. Beszéltem vele és örülök, hogy megismerhettem. Aranyos lány. Puszi és hamarosan
találkozunk: Heléna." Kikeltem az ágyból és felvettem a kirakott ruhákat amiket egy kedves ismeretlen tett oda, majd kinéztem az ablakon. A csodálatos kertre
nyíló kilátás megnyugtatta a szemem és észre sem vettem mikor halkan kinyílt
mögöttem az ajtó.
2016. december 3., szombat
⚽️💍 A NAGY NAP!!!! ⚽️💍
A nagy nap reggelén arra ébredtem, hogy valaki ráugrik az
ágyra és fel- le ugrál rajta.
- HURRÁ ESKÜVŐŐ!!! – Hallottam Maxi örömteli hangját, de én
cseppet sem voltam ettől elragadtatva, hanem inkább fejemre raktam a párnát és
próbáltam visszaaludni ám ez sehogy sem ment hiszen a kisfiú egyre közelebb
mászott hozzám majd a párnám alá bújt és a fülembe suttogott úgy, hogy közben
apró kezei belecsimpaszkodtak a hajamba.
- Lili tudom, hogy nem alszol, és én sem vagyok már álmos,
és arra gondoltam, hogy amíg apa és anya együtt készülődnek addig játszhatnék
veled!!! Kérlek!! – Hallottam édes hangját és mikor átfutott álmos agyamon amit
mond felé fordultam és megkérdeztem.
- Anya és apa együtt készülnek?
- Igen, mert anya hozta apa ruháját el és éppen ott van a mi
szobánkba. NEM CSODÁLATOS??!!!!
- De, tényleg szuper. – Morogtam vissza rá majd jobbnak láttam,
ha én is készülődni kezdek, és már éppen a telefonomért nyúltam mikor barátnőm
robogott be a szobámba, egy szál köntösbe és meg sem állt a fürdőszobáig.
- Neked is jó reggel Heléna. – Köszöntem csak úgy magamnak,
de mikor bentről furcsa hangokat hallottam aggódva nyitottam be hozzá. Heléna a
w.c. kagyló felett térdelt és éppen kiadta a gyomra tartalmát.
- Jól vagy? – Térdeltem mellé és próbáltam hosszú, szőke
haját kisimítani az arcából, miközben szegény Maxi aggódva figyelte a
jelenetünket.
- Kicsim menj vissza anyáékhoz jó? – Parancsoltam rá
kedvesen, mire vékony hangon ezt kérdezte.
- Jól vagy Heléna?
- Persze drágám, minden szuper. – Állt fel barátnőm miközben
megmosta az arcát és mosolyt erőltetett magára. Maxi miután
megnyugodott, hogy keresztanyja talpra állt és még mosolyog is kiszaladt a
szobából.
- Jól vagy? – Kérdeztem miközben komoly arccal néztem rá.
Eléggé aggódtam érte, hiszen babát vár és ez a mai nap is eléggé stresszes
neki.
- Igen, csak annyira… - Nézett rám majd elsírta magát, amit
nem is értettem, hiszen láthatóan nem örömkönnyek csillogtak a szemébe. –
Manuel megcsalt ugye? – Nézett rám és én nem értettem a kérdését.