⚽️ Gyere haza!!! ⚽️

Csak álltam ott a testvéremmel szemben miközben a két fiú értetlenül nézett a válaszom után. Kitti mind a kettejüknek bemutatkozott miközben jól végigmérte őket. Mivel a húgom meglepő módon tudott Svédül magas barátommal társalgott majd egy kicsit Stephannak is magyarázott valamit, de erre már homályosan emlékszem. Eszembe jutott mennyire szerettem a testvéremet, és nem tudom miken ment keresztül, amíg én nem voltam vele. Nekem kellett volna rá vigyáznom, de magára hagytam, és mikor ezen járt az eszem a fájdalom olyan mélyen ütött szíven, hogy elsötétült a világ én pedig csak tompán érzékeltem magam körül a dolgokat. Másnap reggel arra ébredtem, hogy a nap a szemembe süt. Egy picit helyre kellett tennem magamba az eseményeket. Körülnéztem és láttam, hogy ahol aludtam az nem az én számomra kijelölt szoba volt. Próbáltam magamba visszaidézni a tegnap este történteket, de szinte nem jutott eszembe egyéb, csak, hogy Kitti feltűnt majd a két fiú riadt arca villant fel és, hogy bevonszoltak ide. Egy levelet pillantottam meg magam mellett a párnán. A kezembe vettem és olvasni kezdtem a gyöngybetűket, amikben Heléna írását fedeztem fel. „ Szia Lili, remélem jobban vagy, és tényleg csak egy kis lelki sokk volt az amiért elájultál tegnap. Bocsánat, hogy nem köszöntem el, de már korán reggel indult a gépünk. Köszönök mindent, hiszen nagyon szép volt az esküvő, és a buli is. Kérlek vigyázz magadra, és a tesódra is. Beszéltem vele és örülök, hogy megismerhettem. Aranyos lány. Puszi és hamarosan találkozunk: Heléna." Kikeltem az ágyból és felvettem a kirakott ruhákat amiket egy kedves ismeretlen tett oda, majd kinéztem az ablakon. A csodálatos kertre nyíló kilátás megnyugtatta a szemem és észre sem vettem mikor halkan kinyílt mögöttem az ajtó.

- Jaj hála az égnek! – Hallottam magas barátom hangját és tekintetéből megnyugvást olvastam ki. Közelebb jött és szorosan magához ölelt. – Már azt hittem komolyabb a baj.

- Jó reggelt kicsim. – Néztem fel rá és próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra. – Mi történt tegnap?

- Elájultál, és azt hittük valami gond van. Manuel haverja közöl volt egy orvos és ő azt mondta ez valamiféle sokk hatás miatt volt. Magadhoz tértél egy kis időre, viszont Stephannal jobbnak láttuk ha behozunk ide és pihensz.

- Értem. – Dörzsöltem meg kicsit fájós fejem. – Melyik szobába vagyok?

- Helénáéba, mert ez volt a legközelebb. - Magyarázta Zlatan. 

- Mennyi az idő? – Kerestem óra után.

- Már elmúlt dél is. – Szólt miközben egy kis bőröndöt vett elő. – Indulni kéne, mert a foglalás csak kettőig szól.

- Merre vannak a többiek, és a testvérem? – Kérdeztem és még mindig nehezemre  esett kimondani az utolsó szót.

- A te szobádba aludtak, én pedig itt veled. Helénáék már elmentek és anyámat is kivittem már. Stephan pedig már elindult a szüleivel a reptérre.

- Rendben, akkor én visszamegyek a szobámba.– Néztem rá még mindig kómásan, majd az ajtóba visszafordultam. – Ne haragudj, hogy elrontottam az estét.

- Dehogy is Lili. Semmi nem történt és senki nem tudott róla, csak mi és Helénáék. Nyugi semmi baj nincs. Én is kibuknék ha a rég nem látott rokonom bukkanna fel csak úgy.

- Beszéltél vele?

- Igen, és az első unokatesóm barátnője, de nem úgy, csak, mint haverok. Legalábbis azt hiszem. – Húzta el a száját.

- Mint én és Stephan? – Érdeklődtem mire Zlatan bólintott.

- Sok mindent megtudtam róla, és így egy kicsit téged is jobban megismertelek. A múltadat és…

- Kérlek ne folytasd, mert még véletlenül sem akarom tudni miket mondott neked. Viszont remélem, hogy ez nem fog zavarni téged annyira, hogy szakíts velem.

- Ugyan már Lili. – Lépett közelebb és adott egy puszit. – Nem érdekel, hogy mi volt, csak, hogy mi lesz és ami most van. De ha már felébredtél menj át hozzá. A te szobádba van és úgy gondolom eléggé sok megbeszélni valótok van.

- Rendben és köszönöm. Nagyon szeretlek. – Öleltem át és egy forró csók után kiléptem a folyosóra majd benyitottam a szobámba ahol testvérem és barátja Albin voltak és éppen ruhákat pakolásztak.

- Sziasztok. – Köszöntem feléjük. Furcsa volt a párosuk, mert nem tudtam eldönteni Zlatannak mennyire van abba igaza, hogy csak barát barátok vagy talán egy kicsit több. A szőke fiú nagyon kedvesen beszélt Kittivel és a húgom is úgy nézett rá ahogy én szoktam szerelmemre, de semmi csók semmi egyéb nem volt köztük csak a beszéd. Mikor megláttak testvérem átölelt és először úgy tűnt el sem akar engedni. Beszívtam az illatát és jó volt, hogy újra hozzá érhetek.

- Gyere ülj le! Örülök, hogy már jobban vagy. – Mosolygott rám.

- Azt hiszem én most megyek. – Szólt Albin és becipzározta a bőröndjét. – Majd még beszélünk. Szia. – Nyomott egy puszit Kitti arcára mire testvérem elpirult. Mikor a férfi kilépett az ajtón egy ideig csak némán ültünk egymás mellett végül én törtem meg a csendet.

- Mondd mégis, hogy találtál rám? – Érdeklődtem idegesen.

- Húú ez egy hosszú történet. – Nevetett fel és dús haját összefogta. Furcsa volt, hogy már huszonhárom éves. Mikor elmentem otthonról még gimnáziumba járt és a ritmikus gimnasztika volt a mindene amibe nagy jövőt jósoltak neki főleg miután országos bajnok lett.

- Én ráérek, és kérlek mindent mondj el nekem!! Főleg azt, hogy honnan tudsz ennyire jó svédül beszélni. – Mosolyogtam rá mire Kitti belekezdett.

- Tudod mikor elmentél a mama nevelt tovább, és hiába jött ki néha anya az elvonóról szinte alig volt magánál. Apát pedig hiába látogattam a börtönbe semmi jó nem származott belőle. Ott is voltak olyan emberek akikkel tovább tudta folytatni a piszkos üzleteléseit. Ez persze abból volt jó, hogy továbbra is remekül álltunk anyagilag. Ám egy idő után ez is megváltozott és a rendőrség lefoglalta a házat és minden olyan vagyont ami kétes üzletekből származhatott, szóval a mamához kellett költöznünk. Jó volt, hiszen anya is megnyugodott és már nem ivott annyit. Sőt mára már teljesen kigyógyult és sokat emleget téged. A lényeg az, hogy miután befejeztem a gimit úgy voltam vele, hogy csak a sportnak akarok élni és beválogattak egy szuper Európai versenyre, de az egyik edzésemnél a gyakorlatom közben borzasztóan rosszul ugrottam és a bokám egy bicsaklás után eltört. Soha többé nem sportolhatok már, mert ha ugrok akkor új érzem egy éles kést döfnek belé. – Hajtotta le szomorúan a fejét. – Nem tanultam tovább, hanem a szomszéd kisboltba helyezkedtem el mint besegítő. Jó volt a fizetés és megismerkedtem egy Dani nevű fiúval aki mesélt nekem Svédországról és, hogy a rokonai ként élnek és milyen jó hely, mert sokkal többet lehet keresni mint Magyarországon. Mivel az angol nyelvvizsgám megvolt úgy gondoltam szerencsét próbálok. Apát kiengedték és hatalmas buli volt de anya újra nem volt önmaga én pedig úgy gondoltam nem fogom ezt tovább nézni. Szerencsére tudtam, hol van a sok pénz így magamhoz vettem egy pár köteggel és meg sem álltam a repülő térig ahol már Dani várt. Együtt kezdtünk kint új életet és én elhelyezkedtem egy bárba ahol táncolni kezdtem, mivel a gimnasztika miatt jó volt az alakom és eléggé hajlékony is vagyok.

- Te kurva voltál egy Svéd lebujba? – Hökkentem meg.

- NEM!! Félre érted! Ez a bár egy elismert hely ahol sok híresség megfordul és igaz, hogy akkor még eléggé más volt, de a két év alatt megváltozott, mert Albin vette át a vezetését és a koncepció teljesen más lett. Elit hely ahol nem kellett tovább táncolni sem hanem pultos lettem és elvégeztem egy mixer tanfolyamot is amit Albin fizetett és több mint egy évet jártam nyelviskolába ahol Svédül tanultam.

- Ő a pasid? – Kérdeztem rá mire Kitti csak nemlegesen a fejét rázta.

- Nem, de rengeteget köszönhetek neki, hiszen ha bármi bajom volt ő mindig mellettem állt. Erről az esküvőről is tőle szereztem tudomást és mutatta képet ahol te is feltűntél. Meglepődtem, hiszen sokszor kerestelek, és úgy tudtam egy olasz fiú a barátod.

- Már nem járok vele, de továbbra is Stephan a legjobb barátom. – Osztottam meg vele.

- Azzal a magas fiúval kavarsz most?

- Igen, és nagyon szeretem. – Mosolyogtam rá. – De Stephannal lakok, mert Zlatan Angliába költözött. Tudod ez a kapcsolat kicsit bonyolult.

- Oké, szóval mikor megtudtam azt, hogy itt leszel felhívtam a szüleimet és ők azt mondták, hogy próbáljak meg eljönni. Albin is megértette a dolgokat és szerencsére elhozott magával, amiért újra csak hálával tartozom neki. Persze azért néha követtem a dolgaidat, hiszen sok cikk van rólad és Stephanról is a neten. Jó érzés, hogy újra látlak és el sem hiszed mennyire hiányoztál.

- Jaj Kitti te is nekem! – Öleltem át majd újra beszélgetni kezdtünk és én elmeséltem neki, hogy velem mi történt azóta amióta eljöttem otthonról. A húgom hol csodálkozva, hol mosolyogva hallgatta az életem nélküle töltött szakaszait. – Jó életem van és szeretem a barátaimat. Mindent megtennék értük. Imádom a munkámat és soha nem gondoltam volna, hogy lesz jobb is mint otthon.

- De neked akkor sem itt van a családod, hanem otthon. Én minden évben legalább egyszer hazajárok. Apa talált normális legális melót és jól keres. Persze nem megy annyira a bolt mint mikor másmilyen üzletei voltak, de megélnek belőle. Anya pedig kézműves dolgokat készít és eladja őket. Én is küldök haza pénzt és igyekszem támogatni őket. Tovább léptem és nem gondolok arra mi volt, csak, hogy most apa is normális és anya is rendbe jött. Rengeteg beszélünk rólad és hiányzol nekik Lili.

- Nem érdekel. – Álltam fel. – Nem érdekel, mert nem fogok apám elé kerülni. NEM!

- De már olyan rég volt és…

- és mi? – Néztem rá testvéremre. – MI? Talán te elfelejtetted mennyi fájdalmat okozott nekünk?? Az ütéseket és a sok álmatlan éjszakát mikor ordítozott az anyámmal???? Tönkre tett minket és az anyámat is. Szerinted miért kezdett el inni és miért volt idegösszeomlása??

- Lili már teljesen más. – Suttogta Kitti. – Kérlek, gyere haza és nézd meg a saját szemeddel milyenek lettek. Én a jövőhónapba megyek és velem tarthatnál.

-NEM!  -Makacskodtam. – Ne haragudj, de nem tudok a szemébe nézni egyikőjüknek sem.

- Neked nem hiányoznak? – Szegezte nekem a kérdést.

- De igen, de az ami volt már nem. Én eltemettem magamba ezeket az emlékeket és… ennyi. Sajnálom Kitti, de a családi balhék annyira letettek, hogy még a mai napig sem tudok megbízni senkiben igazán és ezért mondtam vissza már két férfi házassági ajánlatát is. Csak magamra számíthattam és ez mindig is így marad!! MINDIG!!! Senki nem segített nekem soha – Néztem a szemébe keményen.

- De ők a szüleid Lili. – Fogta meg a kezem.

- Sajnálom, nekem ez nem megy. – Húztam el és kimentem a szobából.