3/2. ⚽️ Egy próbát megér!! ⚽️

Lili:

Július 30.-án mutatták be Zlatant egy Galata elleni meccsen ahol rögtön gólt is szerzett a 4. percben. A televízión keresztül követtem a mérkőzést, és a szívem hevesen dobogott mikor szerelmemet mutatták. A távolság borzasztóan megviselt és tudtam igaza van Stephannak, de a pihenő időmig még majdnem egy hét volt és ebbe mindent beleakartam suvasztani munka terén. A Milanói fesztiválon sok olyan focistával dolgozhattam, akikre felnézek és becsülöm a munkájukat. Legyen akár Interes vagy Ac. Milanos. Az utóbbi klubba rengeteg volt a fiatal tehetség akikkel hamarabb egy hullámhosszra kerültem és örömmel fogadtam, hogy lelkemre kötötték, ha fotósorozatot kell készíteni akkor csak én legyek az aki elvállalja. Megismertem egy remek focistát Gianluca Lapadula személyébe aki folyamatosan bókolt és talán flörtölt is velem? A hazavezető úton is ez járt a fejembe, és mosolyogva gondoltam arra, hogy mit szólna Zlatan ha ezt tudná. Helyes fiúnak tartottam, de úgy gondoltam ez jobb ha megmarad az én személyes kis titkomnak. Otthon kicsit furcsa volt a hangulat, amit sehogy sem tudtam hova tenni. Mind testvérem mind Stephan nagyon különösen kerülték egymást. Egyik este éppen Zlatannal beszéltem Skypon mikor Kitti kopogott az ajtón.

- Igen. – Szóltam ki és húgom fejét láttam az ajtóba.

- Zavarok? – Nézett rám majd a laptopomra ahol éppen barátom kicsit fáradt arca volt látható.

- Nem, gyere, csak arról beszéltünk, hogy holnap után utazok.

- Remek. – Huppant le mellém az ágyra, majd a kamerába integetett és svédül mondott Zlatannak valamit mire ő felnevetett és ugyanúgy visszaválaszolt.

- Héé én is itt vagyok. – Szóltam rájuk tettetett felháborodással.

- Nyugi szívem csak megkérdezte hogy vagyok majd én visszaválaszoltam neki.

- Igazán? – Néztem rájuk kérdőn mire bőszen bólogattak. – Rendben. Mit szeretnél Kitti?

- Csak majd ha ráérsz akkor mondom. – Szólt kicsit zavart tekintettel.

- Kicsim, nekem mennem kell. – Szólt közbe barátom. – Már úgyis sokat beszélgettünk és várlak holnap után.

- Sosem elég belőled. – Simítottam végig a képernyőn és szerettem volna élőbe is átölelni és egy nagy puszit adni kicsit borostás arcára.

-  Nekem is hiányzol, de tényleg megyek. Nagyon szeretlek Lili. – Nézett bele a kamerába majd egy puszit küldött és én is hasonlóan tettem, ezután pedig csak a fekete képernyőt láttam magam előtt. Szomorúan felsóhajtottam, és meglepődtem, hogy több mint fél órát beszéltünk nekem mégis csak pár percnek tűnt.

- Lili ne legyél szomorú. – Ölelt át testérem. – Nemsokára eljön a találkozásotok időpontja.

- Igen igazad van. – Töröltem meg bekönnyesedett szemem.

- Furi, hogy ennyire oda vagy érte, nem is tudom mit szeretsz benne? – Nézett rám mire én elmosolyodtam mikor Zlatanra gondoltam.

- Mi az, amit nem szerek benne? – Nevettem fel. – De nézzük csak. – Méláztam el. – Mikor először megláttam már akkor is jóképűnek tartottam, de sosem gondoltam, hogy ennyire odáig leszek érte, viszont ahogy jobban megismertem és túl voltunk azon az első éjszakán már totálisan beleszerettem.  – Emlékeztem vissza az első forró együtt töltött esténkre. – Szeretem a szemeit és a hangját, mert annyira megnyugtató. Mély és erős. Egyszerűen imádom és még a mosolya is cuki. A stílusa a kedvessége, és még akkor is szeretem mikor néha egy tapló.

- Sosem jönne be.– Húzta el a száját mire finoman vállba löktem.

-  Akkor ki jönne be neked csak nem Stephan?

- Mi? – Kérdezte zavartan és tudtam, hogy most fogja megmondani miért ilyen furcsák mostanában. – Emlékszel mikor volt az a buli nemrég?

- Igen persze. – Emeltem rá tekintetemet miután kikapcsoltam a gépemet.

- Mi akkor csókolóztunk Stephannal. – Sütötte le a szemét.

- Tessék? – Kérdeztem értetlenül. – Mit csináltatok?

- Nem akarom, hogy haragudj rám, de Albinnal is megbeszéltem, hogy nincs köztünk semmi. Ezért akartam elmenni a buliba ahol táncoltunk és Stephan megcsókolt, majd ha nem állítom le akkor az ágyba kötöttünk volna ki.

- Hú ez én.. – Néztem rá és próbáltam összeszedni a gondolataimat. – Tetszik neked?

- Igen, nagyon. – Ismerte be. – Csakis miattad nem feküdtem le vele, és úgy gondolom tudnod kell mi az igazság, és, hogy Stephan miért lesz ennyire zavarba a közelembe. Azt gondolom, sőt inkább tudom, hogy tetszem neki. Egyedül csak abban nem vagyok biztos, hogy engem lát, vagy téged.

- Mire akarsz ezzel utalni? – Húztam fel a szemöldököm kérdőn.

- Stephan sokáig volt beléd szerelmes, és mi van, ha csak azért akar velem lenni, mert nagyon hasonlítunk.

- Kitti mi egyáltalán nem hasonlítunk egymásra. – Osztottam meg vele. – Talán csak a szemünk színe, de te sokkal vadabb és vagányabb vagy mint én. Ami neked fontos az nekem nem és fordítva. Testvérek vagyunk, de nem ikrek. Szerintem próbáld meg vele.

- Komolyan mondod? – Csillant fel tekintete.

- Baj nem lehet belőle. Nézd, Kitti senki más mellett nem tudnám elképzelni Stephant csak melletted, és ha tetszik, hódítsd meg nyugodtan.

- Köszönöm Lili. – Ölelt magához ezután pedig kilépett a szobából. Péntek reggel végre eljött az utazásom időpontja, amit már nagyon vártam. A repülő szerencsére hamar odaért majd beültem a taxiba és a barátom által megadott címre kérettem magam. Mikor a kocsi megállt a szám egyszerűen tátva maradt a csodálkozástól. Egy nagy ház előtt állt meg a, amit nagy beton falak fogtak körbe.

- Ez az a ház? – Érdeklődött a sofőr én pedig helyeslően bólogattam majd fizettem és kiszálltam. Kicsit idegesen nyomtam meg a kapucsengőt és nagyon meglepett, hogy Alexandra hangját hallom.

- Gyere be. – Mondta és ekkor meghallottam a kapu sípolását, ami beengedett a házba.

- Szia. – Köszöntem Alexandrának, aki a medence mellett pihent és élvezte a napot miközben Maxi a vízbe ugrált lefröcskölve világoskék ruhámat.

- Kisfiam. – Szólt rá anyja. – Csak óvatosan.

- Semmi baj majd megszárad. – Mondtam neki, de átfutott az agyamon, hogy mit keres itt.

- Zlatan bent van. – Intett az ajtó felé majd gurulós bőröndömet magam után húzva elindultam a bejárat felé. Bent is minden csodálatos és hatalmas volt. Mintha egy nagy palotába léptem volna be, ami eléggé pasis volt és látszott, hogy minden Zlatan kedve szerint lett összerakva és gondoltam, hogy ebbe Alexandra segített neki.

- Szia, Lili. – Hallottam magam mögött a számomra tökéletes hangot.

- Végre. – Futottam felé és szorosan a karjai közé simultam. – Annyira hiányoztál. – Fúrtam bele arcom mellkasába és beszívtam férfias illatát.

- Te is nekem. – Nézett rám majd lágyan megcsókolt, ami átváltott vad csókcsatába, aminek a levegőhiány vetett végett.

- Vizes a ruhád. – Nézett végig rajtam miután elvált ajkunk egymástól.

- Igen, Maxi az előbb lefröcskölt. – Osztottam meg vele. – Mellesleg miért van itt Alexandra? Ugye nem laktok együtt? – Néztem rá kérdőn, de ő csak kerülte a pillantásomat.

- ZLATAN!!! – Emeltem fel a hangom mérgesen. – Azt akarod mondani, hogy ez a nő…

- Nem lakunk együtt Lili! – Emelte fel a kezét. – Csak át szoktak jönni, mert itt van medence és Maxi imád itt lenni nálam.

- Remek. – Húztam fel magam majd a bőröndömre mutattam. – Akkor akár vissza is mehetek, hiszen megvan a társaságod nem?

- Édes ne már. Inkább megmutatom, hol fogsz aludni. Na, gyere már!! – Húzott maga után majd a lépcsőn felmentünk és beléptem egy gyönyörű hálószobába ahonnan fantasztikus volt a kilátás a városra. A szoba közepén egy hatalmas francia ágy volt alatta puha bolyhos szőnyeggel. Kétoldalt pedig két éjjeliszekrény. A falra egy hatalmas televízió volt akasztva, amit képek fogtak közre, Maxiról, családról, barátokról és kettőnkről. Az ágy fölött pedig egy kilences számú fehér Ibrahimovic mez volt bekeretezve.

- Ez meg mi? – Csodálkoztam, és már tisztába voltam barátom enyhe nárcisztikus énjével azért néha még tudott meglepetéseket okozni.

- Ez az első Unitedes meccsemen viselt mezem, amibe természetesen gólt rúgtam. Így már megint felállítottam egy rekordot, hiszen akármelyik csapatba mutatkoztam be, mindig gólt rúgtam. – Magyarázta.

- A kilencest kaptad? Azt hittem a tízes lesz a te számod. – Bújtam közelebb hozzá.

- Azt Rooney viseli. Mellesleg hogy tetszik a szoba?

- Nagyon szép, és olyan te, és akárki rendezte be tényleg profi volt és ezt nem csak a szobádra értem, hanem az egész lakásra. - Mosolyogtam rá és mindketten tudtuk, hogy Alexandrára gondolok. – Amúgy nekem meg még nincs is ilyen mezem tőled. – Tűnődtem el.

- Ha szeretnéd, szerzek neked egyet. – Suttogta a fülembe érzékien. – De ennek eléggé magas ára van.

- Ó tényleg és mi? – Haraptam bele az ajkamba és megláttam a tüzet a szemébe, ahogy a ruhám alá vezeti a kezét.

- Megmutatom. – Húzott az ágyához majd levette a pólóját és azonnal tudtam mire gondol. Ráfeküdtem az ágyra majd élveztem, ahogy Zlatan végigcsókolja az egész testem és szinte letépi rólam a fehérneműmet. Elidőztem egy pillanatig a látványon, ami elém tárult belőle, de még megszólalni sem volt időm mikor belém hatolt és egyre keményebben és hevesebben mozgott bennem. Talán egy picit fájt is ez a hevesség, de betudtam annak, hogy elég rég voltunk már együtt így inkább átadtam magam az élvezetnek, ami végigsöpört a testemen. Pár perc múlva kielégülten és egymást simogatva feküdtünk az ágyon és én boldogságtól csillogó arccal feküdtem izmos mellkasán.

- Már nagyon hiányzott ez. – Mondta csendesen.

- Ez? Mármint a szex vagy én? – Kérdeztem rá.

- Természetesen mindkettő, mert az egyik sem megy a másik nélkül. – Mosolygott rám.

- Pedig ha csak szexet akarnál, akkor azt a medence szélén ülő lánytól is megkaphatnád és…

- Már megint kezdődik!!! – Vágott bele a szavamba. – Mikor érted már meg, hogy semmi sincs és nem is lesz Alexandra és köztem.

- De ez nem rajta múlik.  – Vágtam vissza.

- Mondtam már, hogy van barátja.

- Na persze. – Nevettem fel gúnyosan, mint aki nem hisz neki. – Szeretném én azt látni.

- Oké akkor legyen a holnap este – Nézett rám mosolyogva és kikelt az ágyból én pedig csak magamba elgyönyörködtem tetovált teste látványán. Egyszerűen imádtam nézni őt bármilyen formába.

- Hova mész? – Kérdeztem álmosan. – Bújj már ide mellém. – Nyújtottam felé a kezem mire visszaült az ágyra.

- Figyelj Lili holnap Londonba lesz egy nagyon fontos meccsem, de ha nyerünk, akkor elmegyünk bulizni. Rendben van? – Nézett rám kérdőn és mivel nem szóltam semmit folytatta. – Ott pedig megláthatod Alexandra szerelmét. Jó?

- Biztos nem füllentesz? – Néztem rá, és kicsit kételkedve a szavaiba.

- Ígérem. – Majd egy csók után egyedül hagyott a szobába én pedig reménykedve dőltem hátra és boldog voltam, hogy előttem van egy egész hét, amit szerelmemmel tölthetek. Már éppen öltözködni kezdtem mikor megcsörrent a telefonom. A szám ismeretlen volt, de mégis felvettem, hiszen munka miatt sosem lehet tudni kinek adta meg Paolo a telefonszámomat.

- Kovács Lilien tessék. – Szóltam bele mire egy hang így válaszolt.

- Szia, Lili én Gianluca Lapadula vagyok. Remélem nem zavarlak. – Szólt bele a fiú nekem pedig azonnal felgyorsult a szívverésem.

Stephan:

Lili elment én pedig olyan idiótának éreztem magam, mert olyan voltam, mint egy kisfiú. A saját lakásomba féltem kimenni akár csak a konyhába is, nehogy véletlenül Kitti szeme elé kerüljek. Szinte már saját kínlódásomon nevettem, és nem is értettem miért nem merek elé állni és megtárgyalni vele a dolgokat. Egyszerűen zavarba voltam a közelébe, és attól is tartottam, hogy egy parasztnak néz, aki csak megakarta dugni. Persze ott és abban a pillanatban ez volt a helyzet, de ahogy teltek múltak a napok sokat motoszkált az agyamba, hogy komolyabban is el tudnám képzelni vele a dolgokat. Folyamatosan ő járt az eszembe. A kedves mosolyosa, a dús barna haja, és a csillogó szemei, amik olyanok akár a smaragd. Az edzőtermi edzésemről indultam haza Radja barátommal együtt és mikor már a kocsimnál álltunk ő bökött meg.

- Hé haver az nem a csajod? – Mutatott egy kicsit távolabb álló lányra én pedig azonnal felismertem Kittit.

- De igen. – Néztem arra amerre mutatott és nem vágtam vissza arra, hogy a csajomnak nevezi őt. – Mit kereshet itt?

- Miért nem mész oda hozzá? – Tette fel a kérdést és én jobbnak láttam, ha odamegyek hozzá. Kitti éppen a túloldalon álldogált és eléggé riadt képet vágott mikor meglátott engem.

- Szia Kitti te meg mit keresel itt? – Csodálkoztam és megcsodáltam szép dekoltázsát ami a a rózsaszín felsőjéből nagyon jól látszott.

- Stephan én…- Nézett fel rám zavartan. – Csak azért jöttem, mert, szóval… ne haragudj, de…

- Valami gond van? – Fogtam meg a kezét és láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát előttem.

- Bocsáss meg!! – Hullottak ki a könnyek szép szeméből és én azt hittem valami hatalmas baj van, de ekkor kibökte. – Elveszítettem a lakáskulcsot.

- Csak ennyi? – Sóhajtottam fel mire a lány megtörölte könnyben áztatott szemeit. – Nincsen semmi baj, majd másoltatunk egyet jó?

- Jó, de most nem tudok hazamenni.

- Nincs semmi baj, én úgyis indulni készültem, bár mivel mindjárt dél mit szólnál hozzá, ha elmennénk valamerre kajálni. – Ajánlottam fel mire a lány bólintott és együtt elindultunk az autóm felé. Egy helyi étterembe tértünk be ahol egy eldugott asztalhoz ültünk. Kitti még mindig ezzel a kulcs dologgal volt elfoglalva, de én megfogtam a kezét és mélyen a szemébe néztem.

- Kitti, nincs semmi baj, hiszen hazafelé majd másoltatunk egyet. De megbeszélhetjük azt is, hogy közös kulcsunk legyen, amit majd az ajtó előtti kis szekrénybe tárolunk jó?

- Rendben van. Tudod kicsit tartottam tőle, hogy másképpen fogod lereagálni a dolgokat.

- Mert?

- Mert te egy ismert ember vagy és…

- Kitti. – Nevettem fel. – Egy lakáskulcsból még senkinek sem derül ki, hogy az enyém és az sem, hogy merre lakok. Ne idegeskedj.

- Jó rendben van. – Mosolygott rám és egy nagyot húzott a kólájából. Mikor megjött az ebéd csak általános dolgokról beszélgettünk, de nekem már ez is jólesett. Egyre több dolgot tudtam meg róla, és Liliről is. A gyerekkorukról és minden másról ami néha meglepett néha pedig megmosolyogtatott. Kitti egy évvel volt fiatalabb nálam mégis úgy éreztem sokkal több tapasztalata van az életről, mint nekem. Szerencsésnek mondhattam magam, hogy az én szüleim remek házasságban élnek és szinte alig emlékszek olyanra mikor egy hangos szó is elhangzott volna kettejük között. Mindig is szeretetben neveltek engem és Manuelt is.

- Ne haragudj, hogy folyamatosan jár a szám. – Sütötte le a szemét. – Csak olyan jól esik valakivel beszélgetni.

- Bármit elmondhatsz nekem, mert nagyon szívesen meghallgatom. – Simítottam meg az arcát amitől láttam, hogy elpirul. Számomra nagyon gyönyörű volt ahogy egyik pillanatban még kislányosan a másik pillanatban pedig igazi nőként állt előttem. Szinte kikészített ez a kettősség és kedvem lett volna megcsókolni édes ajkát. Mivel egyikünk sem kért desszertet így hazafelé indultunk.

- Akkor majd ide rakd a kulcsot jó? – Mutattam az ajtó előtt álló ládácskára.

- Oké, és ha te is elmész, akkor itt hagyod nekem?

- Nézd, ha elmegyek és te itthon vagy akkor legyen az asztalon, mert a dobozba csak akkor kell belerakni, ha nincs senki itthon.

- Oké, köszönöm. – Hálálkodott és mindketten bevonultunk ki, ki a maga szobájába. Mérges voltam magamra, hogy ez a múltkori dolog még mindig a levegőbe lógott. Bekapcsoltam a laptopom és Lilinek akartam írni egy üzenetet mikor Kitti kopogtatott be az ajtómon.

- Stephan bejöhetek? – Nézett rám kérdő tekintettel.

- Persze gyere. – Szóltam mire félősen leült az ágyam szélére. – Mondd.

- Szóval… én… - Kezdte. – Csak még nem beszéltük meg az a múltkori bulit és..

- Kitti sajnálom. Nem akartam erőszakoskodni csak egyszerűen én...

- Szerettem volna együtt lenni veled, csak a tesóm miatt nem mertem, de átgondoltam a dolgokat és…

- Mi lenne, ha megpróbálnánk? – Bukott ki belőlem a kérdés, és lélegzet visszafojtva vártam a lány válaszát, aki egy pár perc után elmosolyodott majd közelebb húzódott és szenvedélyesen megcsókolt. Nem tudtam még mi lesz ebből az egészből, de reménykedtem benne, hogy a szerelmi életem innentől kezdve csak felfelé fog ívelni.