4/7 ⚽️ Hiányérzet ⚽️

Már tartott a második félidő mikor visszaértünk a helyünkre, én pedig nem tudtam eltitkolni boldogságomat, amit Stephan és Heléna is észrevett. Zlatan visszaült Maxihoz, Manuel pedig Heléna mellé ült, így a második félidőt olasz barátom mellett nézhettem.

- Mi ez a nagy öröm? - nézett rám Stephan. 

- Semmi - vágtam rá gyorsan, és igyekeztem komolyabb arcot vágni.

- Na persze. Azért mosolyogsz, mint valami vadalma. Mi történt veled? 

- Mondtam, hogy semmi... 

- Mi történt köztetek? Tudtatok beszélni, kibékültetek? 

- Stephan, hagyj már békén! Nem volt semmi. - szóltam, de mivel láttam, hogy ennyivel nem fogom meggyőzni, egy nagy levegő után belekezdtem. - Mondjuk úgy, hogy nem kellettek szavak, csak tettek, amik után elszakadt a harisnyám - pirultam el, és ekkor Stephannak is leesett, hogy miről beszélek.

- Ti dugtatok a mosdóban? - háborodott fel.

- Stephan, halkabban már!! Jó, hogy nem a hangosbemondón kérdezed meg!! 

- Éreztem, hogy ez lesz! - röhögött fel, én pedig finoman fejbe kólintottam - Akkor rendben vagytok? 

- Nem tudom, mi lesz, de ez már eléggé hiányzott. Főleg az, ahogy közben nézett, csókolt, és....

- Jó, jó, jó!! Nem vagyok kíváncsi a piszkos részletekre. - állított le - De akkor is tudtam, hogy nem tudsz ellenállni neki. 

- Nem is akartam. Ó, már megint ez a pasi! - néztem telefonomra, ahol újra a modellem neve jelent meg.

- Ki ez? - nézett érdeklődve telefonomra Stephan, én pedig elmeséltem neki, hogy honnan ismerem, és mi történt majdnem köztünk.

- ... azóta pedig Messengeren írogat, és munkát ajánlott, amit elfogadtam. 

- Miért fogadtad el? 

- Mert sokat kereshetek rajta. A galériában bemutatott képeim is nagyon szépen elmentek, de egy fotózás az más. Ott tényleg én szabhatom meg az árat, és mivel Johnnyról látom, hogy van mit a tejbe aprítania, bátran kérhetek tőle több pénzt, mint egy rendes fotózásért. 

- Mi van, ha el akar csábítani?

- Nem fog, de ha akar is, le tudom építeni.

- Na persze. - horkantott fel. - Ahogy elnézem a képeit, eléggé meg van magával elégedve.

- Az biztos. Tudja, hogy jól néz ki, és ezért is volt magabiztos.

- Neked bejönnek az ilyen férfiak. Legalábbis egy. - bökött fejével az előttem lévő sorba.

- Zlatan teljesen más, mert..

- Más?! - nevetett fel édesen. - Ő is ugyanolyan egoista, mint ez a modell, csak a rózsaszín ködtől nem látod.

- Sokat változott, Stephan! Ahogy te is. - mondtam komolyan. - Sokkal férfiasabb, és magabiztosabb vagy. Ami persze nem baj, sőt nálad még előny is. Többet kéne mosolyognod, és többet kéne foglalkozni a magánéleteddel is.

- Első a játék, de amúgy, köszi. - mosolyodott el. - Úgy érzem, jó helyen vagyok most. Jönnek a gólok, és jönnek a nyertes mérkőzések. Próbálok odafigyelni magamra, és ebbe most nem fér bele egy kapcsolat.

- Kittivel nem beszéltél?

- Nem. - hajtotta le búsan a fejét. - Írtam rá nem rég, de nem válaszolt, így inkább hagyom. Én toltam el, és ez már így marad. Nem is kell nekem csaj.

- Ez hülyeség, te egy baromi jóképű pasi vagy, aki kedves, figyelmes, és olyan... édes. Többet kéne bulizni járnod.

- Járok!

- Mikor?

- A csapattal, van, hogy elmegyünk vacsorázni, és...

- Nyugdíjas programokat szervez az As. Roma?

- Hülye vagy! Ezek csapatösszerázók.

- Akkor is jót tenne neked egy buli. Hidd el, a csajok tapadnának rád. Elmehetnénk ma este.

- Mi lesz Alexanderral és Zlatannal?

- Ha nyer a csapat, akkor Zlatan velük lesz. Alexanderra Maya vigyáz, és még pár órát kibír nélkülem.

- De a tesómék holnap korán indulnak haza.

- Akkor majd keveset iszol, én pedig figyelek rád. - fogtam meg a kezét.

-  Nem tudom, hogy jó ötlet- e. - szólt bizonytalanul, és ekkor hatalmas üdvrivalgás hallatszott a stadionban, ugyanis Svédország Jakob Johansson jóvoltából megszerezte a vezetést. Heléna helyéről felugrálva kiabált, míg Manuel inkább csak rosszallóan elhúzta a száját. Zlatan pedig Maxival örömködött.

- Na, basszus! - morgolódtam. - Ugye ezt még ki lehet javítani?

- Persze, hogy ki. - nyugtatott Stephan. - Kicsit oda kéne figyelni a fiúknak, és akkor bármi lehet.

- Remélem, igazad lesz, de akkor eljössz velem este valamerre?

- Legyen. - sóhajtott fel, én pedig örömmel nyugtáztam szavait, és egy puszit adtam arcára, amitől édesen elpirult. A mérkőzés eredménye sajnos nem változott, de reménykedtem, hogy odahaza az olaszok tudnak majd fordítani. Már a hotelszobában foglalatoskodtam babámmal, mikor Zlatan lépett be, elégedett mosollyal az arcán.

- Ne szomorkodj szívem! Sajnos papírforma volt. - huppant le mellém az ágyra, majd megsimogatta Alexander fejecskéjét.

- Azért remélem, nem marad így.

- Nem hát! Otthoni környezetben szarrá alázzuk őket.

- Nem örülnék neki, mert mégis csak Stephan csapata, és milyen már egy Világbajnokság olasz válogatott nélkül. Akkor talán örülnék neki, ha pályára lépnél, de így nem tudok a válogatottadnak örülni Zlatan. Nem tudnál mégis visszatérni? - ültem kicsit közelebb hozzá, és mélyen belenéztem mogyoró szemeibe.

- Lili, egész végig azon pattogsz, hogy mikor vonulok már vissza, most meg erre kérsz?

- Nem, csak szerettem mikor magadra húztad a 10-es mezt és te voltál a kapitány. Nagyon jól állt rajtad a sárga-kék mez, főleg mikor mérkőzés végén levetted, és... - húzódtam egyre közelebb hozzá, miközben combjára tettem kezem. - Imádtam, hogy te vagy a csapat szíve- lelke. Aki megmondja, mi legyen. - suttogtam, ő pedig közelebb jött és forrón megcsókolt, amit a szobába belépő Maya szakított félbe.

- Bocsi, én.. nem tudtam, hogy... - nézett ránk zavartan.

- Semmi baj, gyere nyugodtan. Hogy viselkedtek a gyerekek?

- Jól. Mikor akarsz indulni?

- Olyan félóra múlva. - osztottam meg vele, mire Zlatan kérdőn nézett rám.

- Hova mész?

- Stephannal megyek bulizni. Kicsit kimozdítom őt a komfortzónájából, és szerzek neki valami jó csajt.

- Jó csajt? Miért nem ő keres magának, és miért pont itt??

- Egy próbát megér nem? - vontam meg a vállam. - Te úgyis a csapattal ünnepelsz, nem?

- De igen, de nem terveztem, hogy sokáig leszek, mert veled akartam volna vacsorázni.

- Sajnálom édes, de mivel az utóbbi időben nem mi voltunk az elsők számodra, úgy gondoltam, sokáig maradsz. Nem mondhatom már le Stephant, szóval Maya akkor vigyázol Alexra? Én elmegyek tusolni, és készülődök.

- Menj. Én itt leszek egész este. - nyugtatott meg, majd egy sötétkék tunikával, és egy fekete csőfarmerral a kezembe besiettem a fürdőbe. Élveztem, hogy a meleg víz beborít, gondolataim pedig az estén jártak. Szerettem volna Stephannak örömet okozni, hiszen a mérkőzés is rátett egy lapáttal rosszkedvére. Gondolataim eléggé lekötöttek, és csak akkor riadtam fel, mikor erős kart éreztem a derekam körül, és forró csókot a nyakamnál.

- Mit csinálsz? - fordultam Zlatan felé.

- Úgy gondoltam, én is csatlakozhatnék.

- Sietnem kell! Stephan mindjárt itt lesz, én pedig még el sem készültem.

- Felőlem akár mehetnél így. Vagy maradhatnál velem is. - suttogta, és egyre közelebb jött hozzám. - Stephannak leesne az álla, ha így látna téged.

- Vicces vagy, de nem gondolnám, hogy ruha nélkül kéne megjelennem. - toltam el egy picit magamtól, és végigmértem izmos testét.

- Akkor maradj velem! Én sem megyek el, és te se. Mayanak kimenőt adunk, és hármasban töltjük az estét.

- Örülnék neki, de te sem hagyhatod cserben a barátaidat és én sem. Nagyon régen voltam már csak Stephannal, és mivel én ajánlottam fel, nem mondhatom le. Tudod, néha nagyon hiányzik.

- Stephan? - kérdezte kicsit mérges arccal.

- Igen, mert régebben mindent tudtam róla, most meg szinte semmit, és ez zavar.

- Kicsim, mi lenne, ha nem Stephanra gondolnál, hanem rám? - nyomott gyengéden a kabin falának, és olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy nem tudtam ellenkezni. A csodálatos tusolás után pedig gyorsan készülődni kezdem, és még pont időben etettem meg kisfiamat, mikor Stephan lépett be az ajtón. Fekete farmerban, sötét pulóverben, és bőrkabátban. Haja milliméter pontossággal beállítva állt feje tetején, szép szemei pedig izgatottan csillogtak felém.

- Kész vagy?

- Igen. Merre menjünk?

- Azt hittem, te ismered a várost.

- Nem ismerek semmit, de felőlem egy sétálás is belefér. A lényeg, hogy együtt legyünk, nem igaz?

- Zlatan tudja, hogy velem leszel?

- Persze, hogy tudja. - bólogattam, majd elköszönve kisfiamtól és Mayatól elindultunk Stephannal az éjszakába.

- Néztem a neten egy szórakozóhelyet. Ha gondolod, benézhetnénk oda. - mesélte útközben.

- Jó, menjünk, még sehol sem voltam úgyse bulizni.

- Azt gondoltam, már mindent ismersz itt, elvégre ez az ország a második otthonod.

- Szerencsére olyan sokat nem vagyok itt, és tévedés, hogy ez lenne a második otthonom, Stephan.

- Mi van akkor, ha Zlatan ide akar majd költözni, mikor szögre akasztja a cipőt?

. Nem szeretnék itt élni. Nem az én világom, és senkit nem ismerek itt.

- Olaszországban sem ismertél senkit.

- Igen, de az más. Az a kedvenc országom, és tudtam, hogy jó lesz. Bíztam benne, és jó is lett. Akkor bemegyünk? - álltam meg a szórakozóhely előtt, ahol már javában álldogáltak az emberek. Belépve pedig hangos zene, és eléggé nagy tömeg fogadott. Leültünk az egyik asztalhoz, majd én egy alkoholmentes koktélt, Stephan pedig egy sört rendelt, amit az este folyamán még több követett.

- Akarsz velem táncolni? - nézett rám, és láttam, hogy egyre jobb kedve lesz.

- Nem tudom, én nem igazán tudok.

- Gyere már! - fogott kézen és a parkettre indultunk, ahol a zene ütemére mozogtunk hosszú percekig, míg kiszúrtam, hogy egy csapat lány barátomat méregeti. 

- Nézd, az a négy lány téged néz! Nem akarsz odamenni hozzájuk?

- Mit kezdjek velük?

- Szerintem csinosak, és... melyik jönne be? 

- Egyik se. - rázta meg nemlegesen a fejét, és inkább a pult felé húzott - Inkább igyunk. - mondta és újra rendelt egy kört. Az este folyamán viszont addig noszogattam, amíg végre erőt vett magán, odament a lányokhoz, és felkérte egyikőjüket táncolni. Nagyon örültem, és reméltem, hogy a dús barna hajú lány végre elveszi a rossz kedvét. Mosolyogva néztem őket, miközben Zlatannal egyre forróbb üzeneteket váltottunk.

- Még egy kör? - jött oda váratlanul Stephan. 

- Miért nem a barnát hívod meg? – zártam le gyorsan a telefonomat, amin éppen azt ecseteltem mit tennék szerelmemmel, ha most velem lenne.

- Barbarának hívják, de annyira nem érdekel. Inkább menjünk haza. 

- Stephan, mi a baj? Az a lány nagyon csinos volt, és úgy láttam, majd kicsattant a boldogságtól, hogy veled táncolhat. Szerintem megismerhetnéd.

- Lili, hagyj már! Csak a fociról akart velem beszélni, és kikérdezett a csapattársaimról, meg hogy milyen híres focistának lenni.

- Mégis miről beszélgessen veled először? - csodálkoztam.

- De nem is engem akart megismerni, hanem a híres focistát. 

- Stephan, azért ennyire ne legyél el magadtól. - nevettem fel, és mikor vette a kabátját én is így tettem, majd követtem őt az utcára. 

- Veled szinte sosem beszéltünk a fociról. 

- Mert mikor megismerkedtünk, nem szerettem, és annyit tudtam róla, mint egy halott madár. 

- Igen, de te meg akartál ismerni ENGEM. Nem azt az embert, akivé váltam. Érted a különbséget? 

- Azt hiszem igen. Merre tartunk? 

- Vissza a hotelba! - szólt és lépései egyre sietősebbé váltak. - Nem akarok olyan lányt, aki a hírnevem miatt akar velem lenni. 

- Ezt sajnos nem tudod kiaknázni, de kérlek, ne siess ennyire, nem tudom tartani a tempót. 

- Bocsi, csak egy hülye idióta vagyok. 

- Miért mondasz ilyet? - néztem mélyen a lámpafényben csillogó szép szemébe.

- Mert ez az igazság. Azt hiszem, egy vallomással tartozom neked Lili. 

- Stephan, nagyon kérlek, most fejezd be, mielőtt elkezdenéd! - állítottam le sietve, és hangomból jól kihallatszott az ijedség. - Azt hittem már túl vagyunk ezen. 

- Most nem rólad van szó, hanem Kittiről. - mondta, amitől egy hatalmas kő esett le a szívemről. - Tudod amióta csak megismertelek, semmi más nem lebegett a szemem előtt, csak az, hogy újra visszakapjalak. Senki nem érdekelt, csak te, és te is tudod mennyire sokat küzdöttem érted. 

- Stephan, ne..

- Hallgass végig! - fogta meg a kezem, a szívem pedig egyre gyorsabban vert, és féltem, hogy valami olyan dolog sül ki belőle, amitől újra veszélybe kerül a barátságunk. - Szóval, csak téged néztelek minden lányban, viszont ez megváltozott, mióta megismerkedtem a húgoddal. Vele minden olyan könnyen ment. Szerettem, hogy hülyéskedtünk, és azt, ha komoly dolgokról folyt a téma. Jó volt vele az ágyban, és azon kívül is. Én pedig elszúrtam. - törölte meg szép szemét, én pedig annyira megsajnáltam. - Mindent elszúrok Lili, amit csak lehet, és bármit teszek, vagy bárhol vagyok, ez nem fog változni. Szeretem a tesód és hiányzik, de már nem fogok üzeneteket küldeni neki. Soha többé nem fogok teperni egy lány után se, mert nincs értelme. Ha közel kerül hozzám valaki, rövid időn belül elbaszom, és vége.

- Stephan, ne mondd már ezt! - suttogtam és az én szemem is bekönnyesedett. 

- Nem kellett volna akkor kisétálnom az ajtón. - hajolt közel hozzám, én pedig átöleltem és engedtem, hogy elárasszák az érzelmek. - De akkor annyira mérges voltam rá, pedig az én bűnöm sokkal nagyobb volt. 

- Nyugodj meg, drágám! - simogattam meg a hátát. - Nem vagy hibás semmiért. 

- Tiszta gáz vagyok, hogy itt bőgök, mint egy óvodás, de olyan rég nyomta már ez a lelkem. 

- Stephan, nézz rám. - fordítottam felém arcát - Ígérem, hogy helyre jönnek a dolgaid Kittivel, rendben? 

- Hívtam a szülinapomra, ami a hónap végén lesz, de nem válaszolt, szóval úgy gondolom, egyedül és magányosan fogok ünnepelni. Vagy szervezek egy nyugdíjas vacsoraprogramot a csapattársaimmal. 

- Vagy majd Lilike megszervezi neked. - mosolyogtam rá. 

- Dehogy is. Mindig te szervezed a szülinapom. Már tiszta gáz, és kiszámítható is. 

- Nem is igaz! - nyújtottam ki felé nyelvem, de örültem, hogy újra vidámabb. 

- Vacsora, buli, ivászat, és BOLDOG SZÜLINAPOT! – kiabálta, én pedig a hasamat fogtam a nevetéstől, mikor az arra járó emberek ijedt arcára pillantottam. - Most én fogom szervezni, és szeretném, ha te is ott lennél. Ugye eljössz?

- Szerintem meghívás nélkül is mentem volna, de így még jobb. 

- Köszönöm, hogy próbáltál segíteni Lili. Nagyon szeretlek. 

- Én is szeretlek, Stephan! - öleltem át, és ekkor kikapta pittyegő telefonom kezemből, majd röhögve olvasni kezdte az üzeneteket.

- Add oda, ez nem tartozik rád!!! – Kapálóztam a készülékem után, sikertelenül.

- Levenném rólad a ruhát és….

- Hú de aljas vagy!! Én se olvasok bele a telefonodba. – Dorgáltam meg, és jó mélyre süllyesztettem telefonomat, miközben ő még mindig jót derült üzeneteimen.

- Lehet nekem is ilyet kellene írnom Kittinek.

- Próbáld meg!

- Vicces lenne, de akkor eljössz a szülinapomra? Hozhatnál valami nagy ajándékot.

- Álmodba! – nyújtottam ki a nyelvem. – majd meglepődsz, ha nem viszek semmit.

- A lényeg, hogy ott legyél! – Szólt komoly képpel én pedig elhatároztam, hogy mindent megteszek, hogy egy olyan meglepetéssel álljak elő, amitől Stephannak egy életre eltűnik a rossz kedve.

Remélem tetszett a rész! Ne felejtsetek el bekukkantani és esetleg kedvelni a Scripts nevű oldalunkat, amit Eszterrel vezetünk.  😏