4/6 ⚽️ Harag és szenvedély ⚽️

Sziasztok!! Eszterrel megnyitottuk a Scripts nevű Facebook oldalt, ahol a saját blogjainkat olvashatjátok. Kérlek csatlakozzatok, és így nem maradtok le a legújabb részekről. Előre is köszönöm, az új részhez pedig jó olvasást kívánok!! 😉💖 

Korán reggel keltem fel babámhoz, majd miután tisztába tettem és megetettem, úgy gondoltam jobb, ha magam mellé fektetem, hogy egy kicsit közel érezzem magamhoz. Csak néztem gyönyörű arcát, és a tegnapi napon gondolkoztam. Eszembe jutott Johnny, és az a pillanat mikor megpróbált megcsókolni. Akaratlanul is mosolyognom kellett ezen, hiszen legbelül jól esett, hogy egy ilyen férfi vonzónak talált, mint ő. Másrészről tudtam, hogy ez veszélyes is lehet, főleg ha hamarosan velem akar dolgozni. Mélázásomból ajtókopogás rángatott ki, majd miután kiszóltam, szöszi barátnőm kócos fejét pillantottam meg.

- Szia, nem alszol? 

- Nem, már több mint fél órája ébren vagyok. - suttogtam, és megpróbáltam óvatosan visszatenni Alexet a kiságyába. 

- Visszaalszol? Nem akarlak zavarni, csak annyira kíváncsi vagyok, mi volt tegnap.

- Már nem gondolnám. - szóltam, és a ruháim után kutattam. - Beszélgettünk, és hazahozott. Képzeld, saját sofőrje van.

- Akkor eléggé pénzes lehet.

- Én is úgy gondolom. Kedves volt és jó fej. - meséltem tovább. - A végén pedig megpróbált megcsókolni.

- Tessék? - csodálkozott Heléna. - Mit csinált? 

- Meg akart csókolni, de én nem hagytam. 

- Mondtam, hogy bejössz neki! Szinte láttam az arcát, ahogy rád nézett.

- Ez eléggé nyilvánvalóan adta a tudtomra, de bármilyen vonzó pasi, nekem akkor sem kéne, és soha nem akarnék butaságot csinálni. Az, hogy most fasírtban vagyunk Zlatannal még nem jelenti azt, hogy egyből más ágyában akarok kikötni. 

- Örülök neki. - ült le mellém, és izgatott hangon folytatta. - Mellesleg van egy szuper meglepetésem, ami lehet először nem fog tetszeni, de kérlek, ne haragudj, hogy a hátad mögött szervezkedtem. 

- Miről van szó? - húztam össze szemöldököm kérdőn.

- Ugye tudod, hogy este Svédország- Olaszország mérkőzős lesz Stockholmban.

- Igen, tudom, Zlatan azért ment haza.

- Igen, és úgy gondoltam, hogy mivel Manuel is szeretne elmenni, ezért mi is csatlakozhatnánk. Felhívtam Sarat, és megkérdeztem tőle, hogy Zlatan használja-e a gépét ma. Azt mondta, nem, mert marad Svédországban, szóval megkértem, hogy repüljenek ide értünk. Mi pedig elmegyünk Mayáért, és úgy megyünk haza. Nem szuper?

- Zlatan tud róla, hogy csak úgy használod a repülőt? – kérdeztem, mire eléggé zavarba jött.

- Majd megtudja, és amúgy is nehogy már ne használjam ki legalább egyszer, hogy a tesómnak van egy magángépe.

- Nem akarom, hogy balhé legyen belőle Heléna.

- Nem lesz, de akkor benne vagy? Sara azt mondta, hogy tízre van itt a gép. Kimennénk taxival a reptérre, majd utána indulnánk. Mayat pedig Manchesterben vesszük fel.

- Honnan van meg a száma?

- Elkértem anyámtól. - vonta meg a vállát. - Akkor készülődj! – szólt, majd kiment a szobából.
Gyorsan összekészültünk, elrendeztük a gyerekeket, és útnak indultunk először Manchester felé. A repülőút egész kellemes volt, és igazából még örültem is Heléna döntésének.

- Mondd, honnan van nekem jegyem a meccsre? - néztem rá kérdőn,  ahogy az estén méláztam.

- Drágám, én vagyok Heléna Ibrahimovic. Mindenki ismer, szóval felhívtam őket, és mondtam, hogy kéne jegy és mondták, oké. - mondta úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

- Nem vagy semmi. - nevettem fel és Manuel felé fordultam. - Stephan is játszik?

- Nem tudom, de örülnék neki.

- Ott van ő is?

- Igen, elment a fiúkkal és szeretném, ha pályára lépne. Elég fontos mérkőzés.

- Az biztos. - bólogattam. – Remélem, nyernek és...

- Héééé..mi az, hogy nyernek? Természetesen a mi csapatunk lealázza az egész olasz válogatottat. - szólt közbe barátnőm. -  Nagyon jók lettek a fiúk mostanában.

- Igen, főleg mióta Zlatan nincs ott. - állapítottam meg kicsit szomorúan. - Azért jó lenne még őt is pályán látni, nemzeti színekben.

- Én is örülnék neki, viszont ez az élet rendje, és őszintén megmondva jobb, hogy saját döntés által vetett véget ennek, mintha a kora miatt kifütyülték volna a drukkerek.

- Persze, csak hiányzik.

- Nekem is, de van ott más, aki betölti a helyét. Mondjuk Emil Forsberg. - pirult bele mondatába barátnőm, Manuel pedig megforgatta szemét.

- Az a pasi nem is tud focizni! - állapította meg.

- Majd meglátjuk, de biztos vagyok a csapat állapotában, az olaszok pedig nem igazán remekelnek.

- Nyugodj meg, este alázás lesz édesem!

- Te kinek szurkolsz, Lili? - fordult felém a kérdéssel Heléna.

- Az olaszoknak. - vágtam rá. - Ott van Stephan, és a kedvenc válogatottam.

- Azt gondoltam, Zlatan miatt...

- Ha a pályán lenne, talán, de így nem, és nem akarom, hogy Stephan megharagudjon.

- Én megharagudtam. - nézett rám kicsit durcás képpel - és Zlatan is megharagszik.

- Akkor a helyzet legalább változatlan marad. - állapítottam meg.

- Ma talán kibékülhetnétek. - ajánlotta Manuel, de én csak nemlegesen ingattam a fejem.

- Örülnék neki, de nem gondolnám. Zlatan olyan hideg mostanában velem, én pedig hiába akarok közeledni, ő csak hárít.

- Mert most sokat idegeskedik! De úgy gondolom, hogy ha pályán lesz, megnyugszik, és ti is helyrejöttök. A tesóm imádja a munkáját, de nem fontosabb a foci, mint ti.

- Néha nem így érzem.

- Csak tudnál valahogy hatni rá. Nem? - nézett rám Manuel.

- Hidd el, sok mindent bevetettem, de nem jöttek be, és most úgy vagyok, hogy kicsit feladtam. Bízom abban, amit Heléna mondott, és ha újra focizik, akkor rendbe jön. Nagyon erősnek mutatja magát, de tudom, hogy frusztrált, és hiába is szeretnék vele beszélgetni, nem mond semmit.

- Hamarosan leszállunk! - jött be Sara, mi pedig bekapcsoltuk öveinket. Manchesterbe még pár órát elnézelődtünk, megebédeltünk és bevártuk Mayat, aki nem sokkal négy után csatlakozott is kis csapatunkhoz. Heléna lefoglalta a hotelszobákat, és megbeszélt még pár dolgot édesanyjával.

- Hogy ment a suli, Maya? - kérdeztem a lánytól, aki eléggé idegesen ült mellettünk.

- Jól, szerencsére a héten már nem kell bemennem. A jövő hetem pedig végig szabad, szóval számíthatsz rám, Lili, és bocsi, hogy nem mentem el veled a megnyitóra.

- Ugyan hagyd, Heléna ott volt.

- Akkor jó. Hogy ment?

- Remekül. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, és ahogy elolvastam a kritikákat, meg lehetek elégedve magammal.

- Mondtam én, hogy jó vagy, és gratulálok. - küldött felém egy mosolyt a lány, majd a repülőút további részében csak Helénával társalgott, és végre teljesen feloldódott. Nem tudom, miről beszélgettek, hiszen azonnal átváltottak svédre, de úgy gondoltam, hogy a régebbi dolgok is előjöhettek. Mikor babám elaludt, én is próbáltam kicsit elszundítani, és igyekeztem nem idegeskedni az este miatt. Legbelül örültem, hogy újra látom Zlatant, viszont nem tudtam, milyen hangulatban találom. Délután öt körül leszálltunk Stockholmban, ahol eléggé borús és sötét volt az időjárás.

- Abban a hotelben szállunk meg, amiben a tesómék is. - magyarázta Heléna. - Neked a mellette lévő szobát kértem. Remélem nem baj, és kicsit remélem, hogy a két szobából egy lesz.

- Ezt nem értem. - néztem rá, mert nem értettem mit rejt a mondata.

- Arra gondoltam, ha talán közelebb kerülnétek egymáshoz, akkor nem kéne külön aludnotok. Maxi már nagyfiú, és esetleg átmenne a te szobádba Mayaval meg a gyerekkel, te pedig Zlatannal aludnál. De majd meglátjuk, mi lesz. Én bízom abban, hogy jó.

- Én meg inkább nem bizakodok, és akkor nem esek pofára. - szóltam csendesen. A hotel nagyon szép volt, és mikor beléptem az ajtón, Stephannal találtam szembe magam, aki pár csapattársával társalgott.

- Stephan! - örültem meg neki és hozzá siettem, hogy szorosan magamhoz öleljem rég látott barátomat.

- Lili, nem gondoltam, hogy te is itt leszel! Csinos vagy! - mért végig.

- Köszönöm, te is jól nézel ki. Jól áll ez az öltöny. Ó, bocsi, sziasztok. - köszöntem a mellettem álló Donnarummának és De Rossinak is. - Itt van az egész válogatott?

- Igen, itt foglaltunk szobát. Segítsek bepakolni? - kérdezte Manueltől, majd együtt felcuccoltunk a szobáinkba, ami egy emeleten volt.

- Itt te fogsz aludni és Maya. Kértem külön kiságyat, és rendesek voltak nagyon. - mutatta meg Heléna.

- Miért kettő van?

- Mert arra gondoltam, hogy mi is megyünk a mérkőzésre, és ha Vincent esetleg itt alszik el, akkor nem rángatnám.

- Jó, oké, nekem megfelel.

- Szép szoba. - lépett be Stephan is. - Hogy van a kislegény? - Ült le a hordozó mellé, és rámosolygott kisfiamra.

- Kicsit nyűgös volt este, de nem volt vele gond. Az utat pedig jól bírta.

- Én megyek. Megpróbálom megkeresni Zlatant és Maxit. - mondta Heléna.

- Jó, lehet, hogy pihenek egy kicsit, és majd kopogj át, ha készülődni kell. – szóltam, és mikor barátnőm elment, Stephannal felmértük a szobát, amiben egy nagy franciaágy, két kiságy, egy tágas fürdő volt található. A falon egy hatalmas  televízió lógott, alatta pedig mini hűtő.

- Játszol ma? - néztem barátomra.

- Nem hiszem, de hátha majd a következő mérkőzésen.

- Sajnálom. Jó lett volna látni téged a pályán.

- Én is örültem volna neki, de ez van. Viszont van egy meglepetésem. Pár perc és itt vagyok. - lépett ki izgatott arccal, és mikor Alexandert tisztába tettem, újra megjelent a szobámban.

- Ezt neked hoztam. - Mutatott egy olasz válogatott mezt, ami a legújabb garnitúrából származott.

- Nincs rajta szám. - fordítottam meg.

- Igen, mert nem játszom, de ha következő héten pályára lépek, kapsz olyat is.

- Köszönöm! - öleltem át. - Segítesz nekem Alexander körül?

- Mégis mit kéne tennem?

- Először is dobd ezt a kukába. - nyomtam kezébe a használt pelenkát, és arckifejezésétől nevetnem kellett. - Nyugi nem fog felrobbanni, vagy ilyesmi.

- De ez teli van.

- Éppen ezért kell kidobni! Nem mehetek el, amíg az ágyon van félmeztelenül.

- Na, jó - sóhajtott, és megtette, amit kértem. - Akkor kidobom, aztán lefertőtlenítem a kezem.

- A tiéd is ilyen volt, és akkor sem fintorgott senki. - kiabáltam neki a fürdőbe, majd egy édes ruhácskát adtam Alexanderra.

- Tudod, annyira más lettél. – szólt, ahogy leült az ágyam szélére. - Olyan komolyabb.

- Pedig hidd el, ugyanaz maradtam, csak most a nyakamba kaptam ezt a kacagó, ficánkoló kisfiút.

- Jól áll az anyaság.

- Szerintem is. - mondtam és egy puszit nyomtam Alexander hasára, amitől édes nevetésbe kezdett.

- Találkoztál Zlatannal?

- Nem, majd a mérkőzésen, vagy majd otthon.

- A melletted lévő szobában szállt meg.

- Tudom, és?

- Talán átmehetnél hozzá. - ajánlotta.

- Nem akarok átmenni. Jobb, ha nem látom.

- Lili, nem ez a megoldás. A problémákat igenis meg kell beszélni.

- Stephan, nem tudom vele megbeszélni, ha nem akarja. Nem kötözhetem oda egy székhez, és kényszeríthetem arra, hogy hallgasson meg. Vagy esetleg változzon meg! Ez nem így megy!

- Csak rosszul esik látni, hogy szarul vagy.

- Nem vagyok szarul. Már nem idegeskedek rajta. Elfogadtam, hogy ez van, és akkor sem fog változtatni magán, ha a fejem tetejére is állok.

- De ugye azért még szereted?

- Persze, hogy szeretem! Ez nem fog megváltozni, hiszen ő a gyerekem apja, és rengeteget gürcöltem azért, hogy itt tartsunk, ahol most.

- Azért, hogy nem beszéltek? - Csodálkozott és hangja eléggé gonoszul csengett.

- Természetesen nem. Hanem, hogy együtt legyek vele.

- Lili, dehát…

- Stephan, nem lehetne, hogy esetleg másról beszélnénk, mint a kapcsolatomról Zlatannal? Szeretem, oké?

- Azt csinálsz, amit akarsz! - állt fel megadóan. - Én lépek, majd este találkozunk. Vigyázz magadra.

- Te is. - köszöntem el tőle, és én is elfoglaltam helyem a nagyágyon, és Alexandert magamhoz ölelve elszundítottam. Ajtókopogásra ébredtem, és mikor kinyitottam a szemem, Helénát láttam, amint sárga-kék mezben, kezében Vincenttel áll az ágyam előtt.

- Lili, ideje készülődni. Maya is mindjárt visszaér.

- Hol volt, és miért nem jött velünk? - keltem fel és álmos szemeimet törölgettem.

- Mert egy kicsit várost akart nézni, de már hívtam és azonnal itt lesz, hogy vigyázzon a fiúkra.

- Rendben, gyorsan megetetem Alexot és nekiállok felöltözni. - szóltam, és félősen barátnőmre néztem. - Találkoztál Zlatannal?

- Igen, beszéltem vele...

- De ugye nem tudja, hogy itt vagyok? 

- Nagy baj lenne? 

- Nem, de jobb, ha nem találkozok vele, amíg nem szükséges.

- Lili, ő is szenved, és hiányzol neki. Kérdezte, hogy mi van veled.

- Persze. - nevettem fel, mire Heléna rosszallóan nézett rám. 

- Igenis kérdezte és tök gáz volt hazudni neki. De majd meglepődik, ha találkoztok. Úgyis egy helyen ülünk, csak ő előrébb egy sorral.

- Remek. - forgattam meg szemem.

- Mondd, miért nem akarod látni? 

- Mert nem akarom, hogy megint veszekedjünk, és...

- Mi a jó égért veszekednétek? Inkább öltözz!! 

- Jó, két perc. - szóltam és miközben etettem, megjött Maya és miután kiadtuk neki az utasításokat, elindultunk a Friends arénába, ami előtt hatalmas tömeg gyülekezett. 

- Lemegyünk az öltözőkhöz? - érdeklődött Stephan, Heléna pedig azonnal belement. Mivel nem akartam Manuellel egyedül ülni, én is velük tartottam, remélve, nem futok össze Zlatannal.

- Heléna!!! - lépett ki Maxi az öltözőből és nagy mosollyal az arcán keresztanyja felé rohant.

- Szia, drágám! - ölelte magához a kisfiút, akitől én is kaptam egy puszit. 

- Kivel jöttél le? - néztem rá, de a választ azonnal megkaptam, mikor Zlatan jött ki az ajtón. Tekintetéből meglepetést olvastam ki, majd miután felmértem, megállapítottam, hogy nagyon jól néz ki. 

- Lili, te meg...

- Eljöttem Helénáékkal. 

- Örülök, hogy itt vagy! - ölelt hirtelen magához, majd egy forró csókot nyomott ajkaimra, és a fülembe suttogta. - Csodálatosan nézel ki. 

- Köszönöm, de elmegyek Stephan után. Egy perc és jövök. - szóltam, de ő utánam szaladt.

- Hol van Alexander? 

- Jó helyen! 

- Mégis hol hagytad a fiamat? 

- Mondtam, hogy jó helyen! - vetettem oda, de megfogta a karomat és maga felé fordított. Szigorú szemei pedig mérgesen rám meredtek, nekem pedig mosolyognom kellett mikor átfutott agyamon, hogy még így is annyira édes. 

- Azt kérdeztem, hol van a gyerekem?

- Csak nem hogy érdekel??!! Nahát, pedig az utóbbi időben le se szartad, ahogy engem sem.

- Már megint hülyeségeket beszélsz! 

- Nem, mert ez így van. Mellesleg Maya vigyáz rá.

- Hogy kerül ide Maya? 

- Heléna elhozta a repülőddel, amivel mi is ideutaztunk. 

- Használtátok a gépemet? Erről miért nem tudok? 

- A tesódat kell elővenni, ugyanis az ő ötlete volt. Most pedig megyek Stephan után. 

- Miért nem maradsz velem? - váltott át lágyabb hangra. - Melyik szállodában száltatok meg? A mérkőzés után talán.... kicsit... 

- NEM! 

- De miért nem? 

- Talán mert az elmúlt két hétben le se szartad a fejem, és nem csak akkor kell kedvesnek lenni velem, mikor feláll a farkad!!! - sziszegtem a fogaim között, ezután pedig otthagytam és Stephan után eredtem. Találkoztam a csapattársaival és a támogatásomról biztosítottam őket, és mikor a mérkőzés elkezdődött, együtt ültünk fel a lelátóra Zlatan és Maxi mögé.

Zlatan: 

Ahogy kiléptem az öltözőből, egyből megláttam Lilit. Csodálatos volt, ahogy zöld szemeivel rám tekintett, és ugyan rosszul esett, hogy nem svéd mezt viselt, még így is kívánatos volt. Az elmúlt pár napban nagyon hiányzott mellőlem, és bár fantasztikus volt Maxival együtt lenni, azért nagyon üres volt nélküle a ház. Helénától megtudtam, hogy sikeres volt a kiállítás megnyitója, aminek nagyon örültem, és reméltem, hogyha rendbe jönnek a dolgai már nem lesz annyira hisztis. Elmesélte, hogyan jöttek ide és Maya vigyáz fiamra, de nekem végig az járt a fejembe mennyire szép, és legszívesebben behúztam volna valamelyik ajtón. Felajánlottam neki, hogy este kettesben lehetnénk, de erről hallani sem akart, hanem mérgesen továbbállt, otthagyva engem felhúzott állapotban. A lelátón Lili és testvérem előtt ültem, és végig Maxival tárgyaltuk az eseményeket, mikor megütötte fülemet egy mondat, amit Lili intézett húgom felé.

- Nézd a modell pasi írt nekem Facebookra! 

- Ne már, mutasd! - Szólt izgatott hangon Heléna, nekem pedig az járt a fejembe ki az a modell pasi, és mit írhatott szerelmemnek.  - Az igen!! Ilyen üzenet. Erre muszáj visszaírnod. 

- De mégis mit? 

- Valami pikánsat! 

- Basszus Heléna, fejezd be!! 

- Nem lehetne egy kicsit csendesebben beszélni? Miért nem figyeltek a meccsre? - Teremtette le őket Stephan, mire a lányok suttogásba kezdtek, én pedig alig értettem valamit a beszélgetésükből, és onnantól kezdve nehezen tudtam a mérkőzésre koncentrálni. A lányok össze-vissza röhögcséltek, ami borzalmasan zavart. Néha elcsíptem egy-egy mondatot, ami valami Johnny körül forgott, és mivel nem tudtam, ki ez a férfi, egyre mérgesebb lettem. Honnan ismeri Lilit, és mit képzel, hogy csak úgy írogat annak a nőnek, aki az enyém. Az első félidőben nem sok érdemleges történt, és ha mégis, arról nem igazán volt fogalmam. A szünetben Maxinak is feltűnt, hogy máshol járok, hiszen alig válaszolgattam kérdéseire.

- Kimegyek a mosdóba. - állt fel Lili, én pedig jobbnak láttam, ha utána megyek és tisztázom vele a dolgokat. A folyosón sikerült beérnem, majd kézen fogva behúztam az egyik ajtón, amire Személyzeti rész volt írva. 

- Mit csinálsz? - nézett rám mérgesen. - Ide nem lehet bejönni!! 

- Lili, itthon vagyok, azt csinálok, amit akarok. - tártam szét a karom.

- Mosdóba kell mennem, engedj!

- Nem! Előbb mondd meg ki az a Johnny? Honnan ismered, és mit akar tőled? Miket írogat neked?

- Honnan tudod? 

- Elég hangosan röhögcséltetek, én pedig előtted ültem, ha nem tűnt volna fel! Bár biztos el voltál foglalva a telefonoddal! 

- Csak egy ismerősöm. 

- Honnan ismered? 

- Valahonnan.

- HONNAN ISMERED? - csattantam fel, és egyre mérgesebb és féltékenyebb lettem. 

- A kiállítás megnyitóján találkoztunk, majd egy bárban, és meghívott pár italra. Végül pedig hazavitt.

- Azt hittem, Helénával mentél.

- Igen, de ő hazament, én pedig még maradtam. - ismerte be, és nem mert a szemembe nézni.

- Miért nem mentél te is haza?

- Azért, mert jó volt beszélgetni valakivel, aki elismeri a munkámat, és...

- Azonnal ott kellett volna hagynod! 

- Talán ha eljöttél volna velem, és nem szartál volna a fejemre, veled mentem volna, és nem Johnnyval!! De te még azt sem kérdezted meg, hogy sikerült a megnyitó! Sőt, még egy üzenetet sem kaptad tőled, ami nagyon jól esett volna!! Te csak magaddal voltál elfoglalva, ami nekem fontos, arra magasról teszel! 

- Ez nem igaz, csak Maxival kellett lennem. Mostanában eléggé elhanyagoltam.

- Ismerős a helyzet. - törölte meg szép szemeit, engem pedig elfogott a bűntudat. Nem szerettem, ha sír, és nem akartam, hogy miattam szomorkodjon. 

- Lili, bocsáss meg! - mentem közelebb hozzá, és átöleltem a derekát.

- Mellesleg ha tudni akarod, meg akart csókolni, de én nem hagytam!! Eltoltam magamtól, és azt mondtam neki, hogy téged szeretlek, tudod??!! Én kiálltam a kapcsolatunkért, pedig egyedül érzem magam, már több hete!! Én nem vagyok olyan, mint te, aki az első alkalommal más nők ágyába ugrott. 

- Miről beszélsz? - néztem rá kérdőn.

- Lolitáról!! 

- Már megint itt tartunk!! - túrtam bele hajamba, de ő folytatta.

- Anno az volt a mentséged, hogy egyedül érezted magad! Tudd meg, hogy én is, és mégsem ugrok bele más ágyába, mert még mindig szeretlek és.....

- Én is, Lili. - fojtottam belé a szót, majd a falhoz döntöttem és vadul megcsókoltam. Előbújt belőlem férfi énem, és semmi más nem kattogott a fejemben, csakhogy együtt legyek vele. Sietősen levettem róla mezét, majd kezem a szoknyája alá vándorolt, ahol egy mozdulattal széttéptem harisnyáját. Lili hangosan felsóhajtott, de nem tolt el, hanem levette rólam a pólóm, és a nadrágom övével kezdett matatni. Iszonyúan vágytam rá, majd agyamat elöntötte a vörös köd, mikor belé hatoltam. Hangos nyögéseinket forró csókokkal némítottam el, és egyre jobban vágytam a hihetetlen mámorra, ami hamarosan elért. 

- Szeretlek, Lili. – suttogtam, miközben fedetlen kebleit kényeztettem. 

- Hiányoztál Zlatan! - húzta meg picit hajam, én pedig nem tudtam tovább tartani magam, és elborított a csodálatos orgazmus, amit pár perc múlva Lili is átélt. Egymás szemébe nézve vártuk, míg lélegzetünk visszaáll a normál kerékvágásba, én pedig félve tettem fel a kérdést.

- Nem fájt?

- Nem, csodálatos volt! - simította végig arcom. - Szeretlek Zlatan.

- Én is Lili! Ne haragudj, amiért egy paraszt voltam.

- Sosem haragudtam igazán. - suttogta majd édesen felkuncogott miközben a ruháját igazgatta. 

- Mi az?

- Elszakítottad a harisnyám. Így nem mehetek vissza.

- Csak középen szakadt el! 

- Hülye vagy!! Tök hideg van kint. Szerencsére hosszú a szoknyám, és...

- Szent a béke? - húztam magamhoz. 

- Nem is tudom… talán…bááár amiket az utóbbi időben műveltél. Lehet, hogy több kéne egy gyors dugástól. – húzta még az agyam, én pedig lágy csókokkal borítottam be nyakát, hátha meggyőzöm őt arról, hogy bocsásson meg, Lili pedig felsóhajtott mozdulataim közben.

- Bocsáss meg, szerelmem. Nem fog előfordulni többet! Annyit leszek veled, amennyit csak akarod.

- Oké, de ha nem, szavadon foglak, és…

- Azt teszel velem, amit akarsz!

- Ezt megjegyzem, de úgy hallom, elkezdődött a második félidő. Ideje indulni.

- Akkor megbocsájtottál? – kérdeztem megint, ő pedig egy puszi után igennel felelt, és kézen fogva mentünk vissza a helyünkre.