3/47⚽️ Nemvárt vacsora meghívás ⚽️

 Semmi nem zavarhatta meg a jókedvemet, hiszen az, amiket Paolo mondott hihetetlen boldogsággal töltötték meg a szívemet. Elgondolkoztam a nevemen is, hogy milyen jól hangzana. Kovács Lilien hivatásos fotós. Mosolyognom kellett a megnevezésen, de igazán tetszett. Úgy gondoltam, talán ez beindíthatja a karrieremet, és végre elismert fotós lehetnék. Igaz persze, hogy Zlatan kampánya után is kaptam üzeneteket, amik mind elismerően szóltak a munkámról, mégis úgy gondoltam azért nem kapok megkeresést, mert mindenki tudja, hogy ő a párom. Sokaknak pedig úgy tűnhet, csak azért fogadott fel engem, mert szerelmes belém. Reméltem, hogy ha összejön a kiállítás, sokkal több felkérést kapok, és a babázás sem fog gátolni semmibe. Annyira élveztem a napsütést, és azt, hogy kedvenc városomba lehetek, hogy úgy gondoltam megérdemlek egy kis babaruhás bevásárlást. Szerencsére útba esett az egyik legjobb bolt, így Helénának, és a saját kisfiamnak is nagy csomag ruhácskát vásárolhattam. Nagy szatyrokkal tértem vissza a szőke hajú lány lakására, és már az előszobából hallottam, hogy Heléna telefonál.

- Zlatan ez nem lesz így jó. Lili nem fog neki örülni! - Hallottam a mondandóját, és bár nem akartam hallgatózni, mégis csöndben vártam a folytatást.

- Akkor sem teheted ezt meg vele. Ő egy önálló nő, és vannak gondolatai. Mégis mit képzelsz mit fog erre lépni? Nem fizetheted le egy ilyennel. - Mondta, és annyira kíváncsi voltam miről lehet szó. Vajon mit tervez Zlatan aminek nem fogok örülni? Remélem, nem valami drága dolgot akar nekem ajándékozni, mert abba nem megyek bele. Az autót is túlzásnak éreztem, és nem akarok több dolgot tőle. - Nézd, tudom, de ez... Hallgass már meg!! Jó akkor befejeztem, mert úgy látszik a sok morfium elvette az agyadat. Vigyázz magadra, mert az idiótaságaid ellenére nagyon szeretlek. Szia. - Rakta le, majd egy nagy sóhajt hallottam, és a lépcső ütemes hangját, ami annyit jelentett, hogy barátnőm eltűnt az emelet irányába.

- Szia, Heléna. - Kiabáltam, mint aki most jött. - Megjöttem, és nézd miket vásároltam!

- Jövök egy pillanat, csak megnéztem a fiatalembert. De még édesen alszik. - Láttam meg mosolygós arcát, és pár perc múlva már a nappaliba néztük a ruhákat. Örültem, hogy mindegyiknél jó a méret, és annak, hogy Heléna ízlését is eltaláltam. Igyekeztem igazán aranyos ruhákat válogatni, de fejembe folyamatosan egy kérdés járt. Vajon miről beszélgettek Zlatannal.

- Heléna beszéltél mostanában a tesóddal?

- Igen, most nem rég. Téged nem hívott? - Nézett rám kérdő tekintettel.

- Sajnos nem, de remélem, hamarosan engem is értesít. Miről beszélgettetek?

- Csak a szokásosról, hogy miket csinál egész nap, és, hogy anyámat elküldte haza. Nem bírja, ha megmondják neki, mit tegyen, anya pedig ilyen.

- Akkor nem sokat voltak együtt. - Állapítottam meg.

- Nem, de hát Zlatan ilyen, és ez ellen anya sem tud tenni, és mivel nem akar összeveszni vele, jobbnak látta, ha hazamegy.

- Engem nem érdekelne, hogy kiabál. - Kezdtem bele. - Tudom, hogy milyen, ha ideges, vagy mérges, és mégis szeretem.

- Hihetetlen, hogy ennyi év után is így rajongsz érte.

- Ez nem rajongás Heléna. Nem a rajongója vagyok, hanem a barátnője, a gyereke anyja, és nem hinném, hogy eltelhetne annyi év, hogy én ne legyek belé szerelmes. – Mondtam és már éppen ráakartam kérdezi a folytatásra, de a szöszi lány megelőzött.

- Ennek örülök, amúgy meg mi volt a megbeszélésen Paolóval? Mit mondott a képeidre? - Érdeklődött én pedig elmeséltem neki, amit volt főnököm mondott. Heléna nagy szemekkel hallgatta a lelkendezésemet, majd megdicsért, ám mikor kezdtem újra Zlatanra terelni a beszélgetést megjött Kitti és már nem akartam feszegetni ezt a témát. Este Heléna megmutatta, hogy fürdeti Vincentet én pedig segítettem, amiben csak tudtam. A szombati nap babázással telt, és úgy éreztem, egy kicsit kezd elszállni az idegességem, ami a terhesség miatt jött ki. Este felé pedig Kittivel jártuk a várost, és végre megint kezdtem közel érezni magamhoz. Húgom mesélte mennyire boldogok Stephannal, és reméli holnap jól fog játszani. Előjött a munkahely majd miután otthon megmutattam neki a képeket, szinte elámult rajtuk. Nagyon jólesett, hogy ilyen véleménnyel van a munkámról. Mikor Vincent elaludt beraktuk a Grace Klinika következő részét, és végig kommentáltuk az eseményeket. Mosolyogva bújtam ágyba, és jó volt arra gondolni, hogy holnap újra Milan mérkőzésen vehetek részt. Egész vasárnap idegesen mászkáltam össze-vissza, és nagyon bevoltam pörögve. Kitti még ki is nevetett, hogy ennyire bezsongok egy foci meccstől, de Heléna tudta mennyit jelent nekem ez a klub. Előkotortam a Gianlucatól kapott bérletemet, amit Heléna csodálkozva nézett.

- Mondd, ez honnan van? Mióta vagy te bérletes?

- Ezt még tavaly kaptam, mikor lefotóztam a fiúkat. A pénz mellé ezt kaptam, prémiumként.

- Csak nem a volt pasidtól? - Tért a lényegre Kitti.

- Nem teljesen. Az igaz, hogy ő adta át, de a csapattól kaptam. Na és akkor még nem is volt a pasim.

- De már akkor is bejött.

- Nézd Kitti, Gianlucát mindig is jó pasinak tartottam, de lehet elég volt belőle az a két hónap. Sosem akarom, hogy visszatérjenek azok az időszakok. - Hajtottam le búsan a fejem mikor eszembe jutott mennyire rémes állapotban talált rám a férfi.

- Mi lett volna, ha nem szakítotok? Jobb volt vele, mint Ibrával? - Emelte rám szemeit, én pedig zavartan néztem Helénára. Nem tudtam mit is kéne válaszolnom, hiszen nem akartam rosszat mondani Zlatanra, de hazudni sem akartam.

- Talán annyiba volt jobb, hogy mellette nem éreztem ezt a bizonytalanságot. Nála mindig tudtam, hogy ha azt mondja, kettőre itt vagyok, akkor abból nem lesz negyed három. Értitek? Zlatan ilyen, és még mindig nem érzem azt a biztonságot, amit elvárnék egy férfitól. Másrészt, sosem szerettem még senkit ennyire, mint őt, és valószínű nem is fogok sosem. Nem csak a külsőségek miatt vonzódom hozzá, hanem a stílusa miatt Az egész ember mindig is úgy vonz, mint a mágnes, és még ha mérges is vagyok rá, akkor sem tudnám utálni.

- De akkor eléggé utáltad. - Utalt Heléna a régebbi időkre.

- Persze, hogy utáltam. Hiszen megcsalt Heléna! Hogy ne utáltam volna? Gianluca pedig ott volt, és segített átélni a rossz dolgokat. Mondjuk más kérdés, hogy nem voltam belé teljesen szerelmes. Viszont én is csak egy vigasz voltam neki, hiszen mikor a barátnője visszatért elmondta mi a helyzet. Nem drámázva szakítottunk, hanem rendesen. Úgy gondolom barátokként váltunk el.

- Mi lesz, ha meglátod ma este? - Érdeklődött húgom mire én csak megvontam a vállam.

- Semmi. Mi lenne? Majd köszönök neki és ennyi. Nyilván észreveszi, hogy babát várok.

- Igen, ez eléggé nyilván való, de akkor felhívom a bébi csőszt. Mindjárt jövök. - Állt fel Heléna és felment a szobába. Úgy láttam mintha rosszul érintették volna a válaszaim, és ezt mindenképen tisztázni akartam vele. Bekopogtam a babaszobába, ahol éppen tisztába tette kisfiát. Vincent nagy kacagások közepette tűrte, hogy anyukája puszilgassa a hasát, és arcocskáját.

- Bejöhetek? - Kérdeztem félve mire a lány bólintott. - Talán megbántottalak?

- Nem, dehogy is, csak furcsa, amiket a tesómról mondtál. Hogy nem érzed a biztonságot mellette, pedig ő mindent megtesz, hogy ne szenvedj hiányt.

- Heléna én nem csak az anyagiakra gondolok.

- Tudom, de akkor is kemény szavakkal illetted. Jó nem mindig a pontosságáról, vagy a kedvességéről híres, de hidd el, nagyon szeret téged. Sőt, egyszerűen imád, és nagyon hiányzol neki. A telefonba is érdeklődött irántad, és...

- Akkor miért nem hív fel? - Túrtam bele a hajamba. - Miért csak üres szavakat puffogtat? Tudod, mennyire szeretném hallani a hangját? A videó üzenetét megnézem minden este, és minden reggel, és néha nagyon nehéz kibírnom, hogy nem hívom. Mégsem teszem, mert nem akarok összeveszni vele.

- Lili annyira negatívként állítod be.

- Ez nem igaz, Heléna. De ha felhívnám, kiakadna, hogy miért telefonálok. Tudom, hogy csak letolást kapnék.

- Szeret téged, és alig várja, hogy együtt legyetek. De gyere, ideje készülődni. - Mondta majd mindenki elvonult a szobájába. Heléna idegesen hagyta a bébi csőszre Vincentet. Próbáltam elterelni a figyelmét, és kicsit jobbkedvre deríteni. Örültem, hogy sikerült és annak, hogy a délutáni beszélgetés nem hagyott nyomot a hangulatunkon. A húgommal együtt El Shaarawy mezben díszelegtünk, és alig vártuk, hogy kijöjjenek a fiúk a pályára.

- Miért nincs a kezdőben Stephan? - Nézett rám kérdőn testvérem, és nekem is ezek a gondolatok futottak át az agyamon. Biztos voltam benne, hogy Stephan szeretne a pályára lépni. Kettős érzések kavarogtak bennem, ahogy a zöld gyepet figyeltem. Annyi minden jutott eszembe, a csapattal kapcsolatban. Előjöttek régi emlékek, mikor még nem Róma mezben szurkoltam barátomnak, és nem azt vártam, hogy Donnarumma hibázzon mikor a labda a háló felé tör. Az első félidő eléggé eseménydúsan telt, hiszen a Róma legjobbja kétszer is a hálóba talált, így a félidő végén nyugodtan ültünk vissza a helyünkre.

- Mi lenne, ha lemennénk az öltözőkhöz? - Nézett rám testvérem. - Annyira szeretném látni Stephant.

- Gondolod, akkor menj nyugodtan, de nekem most nincs kedvem átverekedni a  tömegen. - Néztem rá, mire csak vállat vont és otthagyott minket.

- Nem furcsa ez az egész? - Nézett rám Heléna.

- Nekem mondod. - Mosolyogtam rá. - Pont azok az idők járnak a fejembe mikor veled elkezdtünk mérkőzésekre járni.

- Jó sok minden történt azóta.

- Az biztos, de örülök, hogy a mi barátságunk nem változott Heléna. - Néztem mélyen szemeibe.

- Én is Lili. - Ölelt magához, amit Kitti szakított félbe.

- Hogy van Stephan? Mikor fog beállni? - Néztem rá.

- Elvileg nemsokára, és üdvözöl titeket. Képzeld Lili a fekete hajú barátnőd Donnarummával kavar.

- Fekete hajú? - Húztam össze szemöldökömet, hiszen hirtelen nem jutott eszembe kiről is lehet szó. Ám amikor megvilágosodtam szinte leesett az állam.

- Heléna, Kamilla Gigioval kavar! - Osztottam meg barátnőmmel.

- Aki veled volt Párizsba?

- Igen, ő. Mondta, hogy itt lesz, mert az egyik focistával alakulgat valami, de sosem gondoltam volna, hogy pont Donnarumma.

- Jó sok a korkülönbség köztük.

- Igen, eléggé, de ha szeretik egymást. Mondjuk, fogalmam sincs, hol találkozhattak. - Magyaráztam, majd kicsit bent akadt a levegőm, hiszen a kivetítőn Lapadulát pillantottam meg, aki bezsebelt egy sárga lapot könyöklés miatt. Furcsa volt annyi hónap után újra látni, barna szemeit, ajkait. Kíváncsi voltam milyen lehet az élete, és, hogy együtt vannak- e a barátnőjével. A mérkőzés hatvanadik percébe lecserélték Perottit és végre Stephan léphetett a pályára. Kittivel azonnal felugrottunk helyünkről, és a nevét kiabáltuk.

- Örülök, hogy igaza lett, és tényleg beállt. - Nézett rám húgom, majd sokkal hangosabban szurkoltunk a Rómának, mint eddig. A fiúk egész jól tartották magukat, de a hetven hatodik percben a hazaiak megszerezték a szépítő találatok amit Pasalic értékesített. Úgy voltam vele ez még belefér, és a kedvenc csapatom megérdemli. Stephannak is voltak szép helyzetei, viszont egyiket sem sikerült lövésre váltani, egészen a hetvennyolcadik percig amikor Dzekotól kapott egy jó labdát és a kapuba bombázta. Nagyon szép lövés volt, és a társai egyből a nyakába ugrottak, de ő, jó volt Milanosként nem ünnepelte meg a gólját. Bár tudtam azért belül nagyon is boldog, hogy újra betalált. Nagyon büszke voltam rá, és reméltem ezzel újra elindul felfelé. Stephan már nem szerzett több találatot, viszont továbbra sem vált unalmassá a mérkőzés. Egy Paletta kiállítás után, a Róma pedig egy jogos büntetőhöz jutott, amit végül De Rossi értékesített. A találkozó végleges eredménye, így 4:1- lett a Róma javára. Örültem is neki, és egy kicsit fájt is a szívem, és ahogy az öltözők felé lépkedtünk csak még több emlék tódult az agyamba. Szinte magam előtt láttam mikor Zlatannal az egyik falnak dőlve csókolóztunk, vagy az mikor Stephanra vártam az egyik edzés után. Mikor megláttuk a fiúkat Kitti azonnal Stephan nyakába ugrott, majd mi is egyenként gratuláltunk neki, és a csapat többi tagjának, ahogy jöttek ki a folyosóra.

- Jól vagy? - Kérdezte tőlem.

- Persze, csak sok minden jár a fejembe. - Néztem Stephanra. - Sok emlék.

- Az nekem is elő szokott jönni mikor itt vagyok, de most boldog vagyok, és próbálom ezeket elhessegetni. Tedd te is azt, és örülj a győzelmünknek Lili. Rendben? - Emelte meg a fejem, de mielőtt mondhattam  volna valamit hátulról valaki a nyakamba ugrott.

- Lilien. - Hallottam Kamilla örömteli hangját.

- Kamilla. - Fordultam meg és átöleltem a lányt, aki kapusmezben díszelgett. Haját lazán összefogta, körmei pedig piros- fekete színben pompáztak. - Mi ez a felszerelés?

- A mezemre gondolsz? - Nézett rám ártatlan szemmel, majd, mint aki most vette volna észre Stephant kedvesen köszöntötte. - Szia Stephan, gratulálok a győzelemhez. Nagyon szép gólt rúgtál, és ügyes vagy. Tényleg.

- Köszönöm Kamilla, milyen csinos vagy. - Bókolt neki barátom mire a lány arca vörösben pompázott. Furcsa volt a helyzet, és kicsit zavarba is lettem. Emlékeztem még, hogy Kamilla mennyire szerelmes volt barátomba, és bár Stephan sosem mondta mit érez, biztos voltam benne akkor ő is érzett dolgokat iránta. Még ha csak egy éjszakára is. - Csak nem Donnarummával kavarsz?

- Alakulgat a dolog, és most is hozzá indulok. Kicsit megvigasztalom a bekapott gólok miatt. Nem akarsz te is jönni Lili?

- Én? - Csodálkoztam.

- Gyere már! - Húzott a kezemnél fogva, és mikor visszanéztem a vállam felett Stephan nekem mindegy arcát láttam. Kamilla megállt az öltöző előtt, és széles mosollyal az arcán felém fordult.

- Oké, már biztos rájöttél, hogy kivel vagyok együtt. De ez még nagyon friss, szóval nem tudom. Egy rendezvényen találkoztunk körülbelül két hete. Sokat beszélgettünk, és nagyon szimpatikus volt.

- Kamilla majdnem tíz évvel fiatalabb. Szinte még gyerek. - Forgattam meg a szemeimet.

- Igen, de nagyon értelmes, és kedves és...

- Sziasztok, lányok. - Szakította félbe beszélgetésünket az említett fiú. - Lili, de jó, hogy látlak.

- Szia Gigio. - Néztem fel magas alakjára, és örülte, hogy lehajol, egy puszira. - Sajnálom, hogy ilyen mérkőzésre jöttél Kami'.

- Semmi baj, majd a következő jobb lesz. - Nézett rá a lány és szemei csak úgy csillogtak, ahogy a kapusfiúnak is. Szinte érezhető volt a vibrálás köztük, és jobban megnézve őket, igazán aranyos páros voltak.

- Remélem is, de most gyorsan átöltözöm. Megvártok? Utána elmehetnénk valamerre inni, vagy enni. A többiek is jönnek. Nektek lenne kedvetek?

- Persze, még szép. - Kapott az alkalmon Kamilla, de én hárítottam a meghívást.

- Szerintem én visszamegyek Stephanékhoz, de máskor bepótoljuk.

- Ahogy gondolod, de akkor te jössz? – Nézett újra barátnőjére.

- Igen, persze, hogy megyek, csak siess, hiszen lassan már mindenki kijön. - Utalt a kiáramló játékos tömegre. Gigio egy gyors puszi után pedig besietett a hófehér ajtón.

- Akkor én is megyek. További kellemes estét Kamilla, és örülök, hogy boldog vagy.

- Vigyázz magadra Lili. - Ölelt magához. - Meddig leszel a városba?

- Fogalmam sincs, mert... - kezdtem, és ekkor Lapadula lépett ki az ajtón. Fekete szabadidő nadrágba, sötétkék pólóba és fejére húzott sapkába. Mikor észrevett kicsit megtorpant, majd alig észrevehetően végignézett rajtam.

- Szia, Lili. - Köszönt rám és hangja ugyanolyan kedvesen csengett, mint régebben. - Nem is tudtam, hogy itt vagy.

- Stephan miatt jöttem. - Csúszott ki a számon meggondolatlanul, de szerencsére Gianluca nem bántódott meg. - Azzal a bérlettel, amit még tőletek kaptam.

- Megőrizted?  - Csodálkozott, de tekintetéből kiolvastam, hogy jólesett neki a válaszom. - Nem hittem volna, hogy elteszed, és főleg nem, hogy megőrzöd. - Mondta, és mintha most jött volna rá, hogy nem kettesbe vagyunk, gyorsan témát váltott. - Nem volna kedvetek bejönni az öltözőbe?

- Köszönöm, de én visszamegyek a többiekhez. Stephan már biztosan átöltözött, és mindenki engem vár.

- Én szívesen bemennék, ha lehet. - Kapott azonban az alkalmon Kamilla, mire Gianluca bekísérte én pedig elindultam a vendég öltözők felé, ahol megláttam barátomat, aki kézen fogva andalgott húgommal, mellettük pedig Heléna nézett rám szigorúan és mikor odaírtam mérgesen nekem esett.

- Hol voltál már?

- Csak Kamilla bemutatott Gigionak, és találkoztam Lapadulával is, akivel beszélgetni kezdünk, és leragadtam.

- Igazán? - Horkantott fel, miközben barátaimat követtük az autó felé.

- Talán valami gond van?

- Miért beszélgetsz a volt pasiddal?

- Mert nem vagyok bunkó, és nem haraggal váltunk el. - Magyaráztam.

- A hátad mögött smsezgetett a nőjével. - Szólt oda Stephan is a válla fölött.

- Ez nem teljesen igaz, hiszen a csaj nyomult. - Próbáltam védeni a Milan focistát, de ők csak tovább mondták a magukét.

- Na persze, és ahogy visszajött azonnal ugrott is vissza hozzá.

- Jó, befejeztem. - Szálltam be mérgesen a kocsiba. - De akkor sem értem miért baj, az, ha beszélgetek vele pár szót. Attól mi lett volna jobb, ha bunkózok vele?

- Hozzá se kellett volna szólni Lili. - Nézett rám Heléna, mire jobbnak láttam, ha megtartom magamnak a gondolataimat. A lakásba érve Heléna lebeszélte a dolgokat a bébi csősszel mi pedig neki készülődtünk a kései vacsorának. Kitti még mindig nagyon ügyes a konyhába, és hihetetlen gyorsan tudta összehozni az ételt. Már bőven elmúlt tizenegy is, mikor megcsippant a telefonom. Idegesen kaptam fel, remélve Zlatan írt, de kicsit csalódva olvastam a jött sorokat, amik Gianlucatól jöttek. ˇˇSzia, Lili, nagyon örülök, hogy láttalak ma. Nem volt időm megmondani, de nagyon csinos voltál, és jólesett beszélgetnem veled. Nem tudom, meddig leszel a városba, de ha van kedved, szívesen összefutnék veled. Mondjuk egy vacsora holnap? Vigyázz magadra, üdv: Gianluca Lapadula". Mikor elolvastam enyhe pánik futott rajtam végig. Mégis, mit kéne tegyek? Vacsora?? Talán nem látja, hogy terhes vagyok, vagy nem tudja, hogy Zlatannal járok? Akkor meg mi ez az üzenet? Sehogy sem tudtam mit kéne tennem, és jobbnak láttam, ha kimegyek a teraszra egy kis friss levegőért. Elhúztam a tolóajtót,  és nagyot szippantottam a Májusi levegőből. Tekintetemet végigfuttattam a kivilágított városon, és jólesően gondoltam arra, hogy itthon vagyok. Milánó az én otthonom, ahol szeretném felnevelni a gyerekemet, és itt szeretnék befutni, és megöregedni is. Más kérdés persze, hogy Zlatannal ez eddig lehetetlennek tűnik.

- Még fent vagy? - Jött ki Stephan. - Már mindenki alszik.

- Nem bírok aludni. - Vontam meg a vállam.

- Valami bánt? Vagy Zlatan miatt vagy ideges?

- Igen, és nem. Mutathatok neked valamit? - Kerestem elő mobilamból az üzenetet majd nagy szívdobogások közepette megmutattam barátomnak, aki elolvasta, majd kérdőn nézett rám.

- Mi ez?

- Egy üzenet Lapadulától.

- Azt én is tudom, de... miért írt neked?

- Nem tudom, hiszen hidd el semmi olyat nem mondtam, ami ezt indokolná.

- Elmész?

- Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Szerinted elmenjek?

- A randira? - Kérdezte megrökönyödött hangon. - Lili tedd azt, amit akarsz, de a pasik nem nagyon szoktak üzenetetek irkálni. Mi nem vagyunk ilyen fajták, és ha Lapadula írt neked, főleg ilyen későn akkor azt jelenti, hogy végig az agyába voltál. Gondolt rád.

- Mit kéne tennem? - Néztem rá tanácstalanul.

- Mit szeretnél? Én nem dönthetem el helyetted.

- Fogalmam sincs. Hallottál valamit róla? Megvan még a barátnője?

- Nem tudom Lili, Nem igazán követem más focisták magánéletét. Pár csapattársamról tudok infókat, de más klub játékosairól nem.

- Igazából szeretnék elmenni, hiszen nem lenne semmi, és ez nem egy randi. Csupán csak egy szimpla vacsora. Tudod, szükségem van az ilyenekre. - Ismertem be mikor magam is rádöbbentem helyzetemre.

- Milyenekre Lili? 

- Hogy valaki megdicsérjen és szépnek tartson, mert amióta Zlatan nincs velem, nagyon hiányzik az önbizalom löket. Folyamatosan kételkedek magamba, és talán ha Gianlucával találkozok, eltereli egy kicsit erről a figyelmem.

- Mi nem vagyunk ehhez elegek? - Kérdezte és hangjából kihallatszott a megbántottság. - Egy másik férfi kell, hogy jobb kedved legyen? 

- Nem erről van szó Step', de most jól esett ez az üzenet.

- Akkor menj! Bánom is én mit csinálsz. - Tárta szét a karjait. - De akkor sem tartom jó ötletnek, hogy mással randizgass. 

- Ez nem randi! Ez csak vacsora! - Emeltem meg a hangomat tagadóan.

- Ez randi és tök mindegy mindek nevezed. Na, jó éjt, én megyek aludni. - Pufogott majd egyedül

hagyott a teraszon. Egy pár percig még mérges szavain gondolkoztam, majd szívemre hallgatva egy válasz üzenetet küldtem Gianlucának: " Rendben. Este 7- kor a stadion előtti téren várlak”. Azonnal izgatott lettem a holnapi nap miatt, és reméltem nem fogok elszúrni ezzel semmit.