3/9 ⚽️ Egy tökéletes vacsora? ⚽️

Reggel egyedül ébredtem és Gianluca üzent, hogy edzésre ment majd jön valamikor és a pótkulcsot az asztalon hagyta. Én nyakamba vettem a várost és meg sem álltam a városközpont szívéig. Egész délelőtt csak ruhákat vásároltam és nem is érdekelt, hogy némelyik darab fél havi fizetésem is lehetne volt annyi spórolt pénzem, hogy nem idegeskedtem miatta. Teljesen más stílusú ruhákat vettem, mint amilyeneket eddig hordtam. Színes és figyelemfelkeltő darab volt mind. Aztán egy ötlettől vezérelve egy tetoválást csináltattam a lapockámra, aminek annyi volt a jelentése, hogy egyedül erősebb vagyok. Reméltem ezt tényleg sikerül betartani. Már délutánba járt az idő mikor visszaértem a lakásba ahol már a férfi tartózkodott.

-          Szia. Merre jártál? – Sietett felém és lesegítette a kabátomat.

-          Csak vásárolgattam egy kicsit, de gyorsan átöltözöm, és már itt sem vagyok.

-          Hova mész?

-          Tudod mondtam, hogy a barátnőm meghívott magukhoz vacsorára. Holnap pedig megyek vissza Rómába.

-          Nem akarom, hogy elmenj. – Mondta picit szomorúan. – Furcsa lesz újra egyedül lenni.

-          Sajnálom, de nekem ott van az otthonom. Stephan mellet és a húgom mellett.

-          Stephan…

-          Stephan El Shaarawy. Tarajos hajú, barna szemű nagyon édes mosolyú fiú aki… nemrég még a Milanba focizott, de már a Rómába játszik.

-          Hallottam róla, jó játékos. Olasz válogatott is volt ugye?

-          Még mindig az. – Vetettem oda neki és jobbnak láttam, ha öltözködni kezdek. Egy nagyon kivágott és nagyon szűk neon sárga mini ruhát vettem fel, ami cseppet sem volt az én stílusom, eddig. De mivel ez is hozzájár az újításhoz nem érdekelt. Megcsináltam a sminkemet majd felvettem egy magas szárú csizmát, aminek extra magas volt a sarka és a tükör előtt álltam. „ Basszus Lili olyan vagy, mint egy rossz ribanc”. Futott át az agyamon, de mikor Gianluca tekintetét megláttam egy elégedett mosolyra húztam a számat. Jó lesz ez a stílusváltás.

-          Így akarsz elmenni? Nincs ehhez hideg? – Tette fel félénken.

-          Nincs, de most megyek. – Mentem közel hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.

-          Esetleg elvigyelek? – Ajánlotta fel majd kis gondolkodás után igent feleltem. Szerencsére Gianluca a megadott cím után tudta merre laknak Helénáék.

-          Gondolod, nagyon szívesen érted jövök, csak szólj, ha már úgy érzed és egy pár percen belül itt vagyok.

-          Köszönöm, de…

-          Lili szívesen hazahozlak. – Vágott bele a szavamba és biztatóan rám mosolygott.

-          Nem jössz be? – Ajánlottam fel, de ő csak nemlegesen a fejét ingatta.

-          Engem nem hívtak meg. Érezd jól magad.

-          Köszönöm. – Szálltam ki majd összébb húztam fekete bőrkabátomat. Egy üveg bort és egy cuki baba csomagot hoztam nekik ajándékba, amibe kisfiús babaruhácskák, cipőcskék és egyéb baba dolgok voltak.

-          Hello. – Köszöntem be mikor megjöttem.

-          Lili te jó ég! Úr isten mi ez a ruha? – Csodálkozott barátnőm.

-          Stílusváltás Heléna. Még tetkót is csináltattam, na és a hajam még hátra van, de azt ráérek még Rómába átfesteni.

-          Basszus, te aztán nem vagy semmi. – Nevetett fel. – Gyere be. Manu nemsokára hazaér, de előbb megmutatom a lakást és természetesen a babaszobát. – Mosolygott majd körbevezetett. A tágas nappaliból kétoldalt nyíltak a szobák, amik a szürke, világoskék színeket ötvözte.

-          Ez pedig a kis Vincent szobája lesz. – Nyitotta ki a fehér ajtót. Csodálatos volt és olyan melegség töltötte el a szívem. Egy meseszép világoskék kiságy állt a szoba közepén. Fehér komód és pelenkázó, majd egy hófehér hintaszék foglalt helyet. A falakra csillagok voltak festve, és képek sorakoztak Helénáról, Manuelről, szülőkről és a két testvérről. Stephanról olyan kép volt kirakva, amin a testvéremmel voltak ketten a másik képen pedig én voltam Zlatannal.

-          Ez már nem aktuális, és szerintem inkább vedd le. – Mondtam és próbáltam nyugodt maradni. – Inkább olyan kéne, ahol csak a tesód van rajta, hiszen én nem vagyok családtag.

-          Lili még lehet aktuális. – Fogta meg a kezem, de én csak némán bólogattam.

-          Gianluca megcsókolt tegnap. – Szaladt ki a számon mire Heléna döbbent arcát láttam. 

-     Én visszacsókoltam, de aztán eszembe jutott a testvéred és eltoltam magamtól.

-          Na ne már! Akkor most vele vagy?

-          Nem, ez csak egy csók volt, de azt mondta, hogy megpróbálhatnánk ketten.

-          Mit mondtál rá? – Fürkészte az arcom miközben a konyhába invitált ahol már megvolt terítve az asztal.

-          Csak, hogy nekem még nem megy. Persze nem mondtam azt, hogy tulajdonképpen még mindig szerelmes vagyok a tesódba, de biztos levette.

-          Lili nem kéne más pasiba habarodnod mikor csak egy komoly beszélgetés kéne Zlatannal.

-          Nem érted, hogy nem akarom látni? Fájna a tudat, hogy nem tart annyira, hogy hűséges legyen.

-          Ez nem erről szól.

-          De, pontosan erről szól, egy kapcsolat alapja a hűség Heléna, amit a drága tesód felrúgott. – Mondtam és szinte már kiabáltam, de mielőtt barátnőm vissza tudott volna vágni megjött Manuel és egy kicsit oldotta a feszültséget.

-          Lili, de jól nézel ki. – Mért végig én pedig örültem az elismerésnek. – Hogy tetszik a lakás, és a babaszoba?

-          Csodálatos, nagyon jó. Ki rendezte be Alexandra?

-          Nem, hanem az egyik barátom. Persze Heléna nem annyira örült, de már megszokta. Hogy van a testvérem, tart még ez a nagy szerelem a húgoddal?

-          Igen, Stephan fülig szerelmes. – Mosolyogtam és mikor Heléna szólt, együtt mentünk az asztalhoz ahol meglepetésemre volt még egy plusz teríték.

-          Várunk még valakit? – Érdeklődtem mire Manuel zavartan nézett mindenfelé, de Heléna csak így szólt:

-          Manuel egyik barátját, de ne foglalkozz most ezzel inkább együnk. – Majd egy nagy adag krumplit és húst szedett a tányéromra. Jó volt velük lenni és látszott rajtuk mennyire boldogok és szerelmesek.

-          Hogy jött a Vincent név? – Tettem fel mikor a kicsiről beszéltünk.

-          Nekem mindig is tetszett Manuel pedig belement.

-          Nem is volt választásom, mert Heléna eldöntötte és ez lett, de legyen, amit csak szeretne.

-          De akkor mi lesz a neve? Vincent El Shaarawy?

-          Sokkal hosszabb. Vincent Ibrahimovic El Shaarawy. – Osztotta meg Heléna.

-          Húú, szegény gyerek, csak hivatalos papírt ne kelljen alá írnia, mert ott töltheti a fél életét. – Nevettem fel mire Heléna hirtelen felpattant.

-          Hova megy? – Néztem Manuelre.

-          Lili esküszöm, hogy csak ma tudtam meg és… nem az én ötletem volt. Ne rám légy mérges.  – Szólt és láttam rajta, hogy egyre idegesebb lesz.

-          De hát miért? – Értetlenkedtem.

-          Manuel kijönnél? – Kiabált Heléna mire a férfi zavartan rám nézett. – Mennem kell, de te maradj itt és tényleg ne haragudj! – Ezután felállt és otthagyott egyedül. Nem tudtam miért kéne haragudnom, és picit furcsálltam is a viselkedésüket, ám pár percen belül megértettem, mert az ajtóban Zlatan állt és olyan pimaszul jóképű volt, hogy ha nem akartam volna felképelni, megcsókolom.

-          Ezt nem hiszem el. – Álltam fel hirtelen. – Te meg mit keresel itt?

-          Lili azért jöttem, hogy beszéljünk és…

-          Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – Szaladt ki a számon, de rájöttem Heléna ezt alaposan kitervelte.

-          A tesómmal beszéltem és ő mondta, hogy náluk vacsorázol és gondoltam…

-          Rosszul gondoltad. – Fogtam a táskám. – Engedj ki, mert hazamegyek. – Álltam elé és rossz volt a szemébe nézni.

-          Csak beszéljük meg. – Akaratoskodott.

-          Mit? Hogy megcsaltál és… ezen nincs mit megbeszélni Zlatan!!! SEMMI!!! Ráadásul még Heléna is átvág. Milyen barátnő az ilyen?

-          Aki csak jót akar neked.

-          VAGY NEKED!!! Persze mert te vagy a testvére és…

-          Ez nem erről szól… bocsáss meg. Szenvedek és…

-          Ez a minimum, hogy szarul érzed magad. Szerinted én olyan jól vagyok? Tönkre tetted az összes jövőképemet.

-          Csak egyetlen éjszaka volt, ami az égvilágon semmit nem jelentett!!! SEMMIT!!!

-          Az a lány, akivel megcsaltál… - Kezdtem és újra eleredtek a könnyeim. – Az a lány, nagyon szép volt és az önbizalmamat egy pillanat alatt tönkre tette, veled együtt.

-          Nekem nem Lolita volt, hanem Lili… vagyis te. – Jött közelebb, de hátat fordítottam neki. – Semmi kedvem nem volt bulizni, de a haverom elrángatott és ez a lány odajött, hogy fogadtak a barátnőivel…

-          Mibe, hogy meghúzod?

-          Nem, hanem, hogy én vagyok- e Zlatan, és mondtam, hogy igen. Aztán táncoltunk és ittunk, eléggé sokat és én egyre jobban a szemeire koncentráltam, amik olyanok voltak, mint neked. Teljesen elfelejtettem kivel vagyok, mert rajtad kattogott az agyam.

-          Hülye kifogás!

-          Miért nem hiszel nekem? – Kérdezte és éreztem, hogy nagyon közel áll hozzám.

-           Miért nem engeded, hogy bebizonyítsam, szerelek. – Suttogta és félre húzta a hajam, amitől megborzongtam. – Olyan gyönyörű vagy ma este, és… tetszik ez a ruha. Még sosem láttam rajtad. – Forró leheletét éreztem a nyakamon, de próbáltam csak beszélgetésre koncentrálni.

-          Mert ma vásároltam… és.. – Vettem egy mély levegőt. Zlatan is nagyon jóképű volt viszont ezt semmi képen nem mondtam volna meg neki. Átkarolta a derekam és közelebb húzott magához. Lágyan a nyakamba csókolt, de ez már sok volt nekem. Kiszabadítottam magam az öleléséből és szembe fordultam vele.

-           Nem fogsz elgyengíteni. – Mondtam mérgesen. – Nem hagyom, hogy játssz velem. – Néztem szigorúan mogyoró szemeibe, amikbe megcsillant a vágy tüze. – Most pedig felhívom Gianlucát és megyek. – Kaptam fel a táskámat, de megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.

-          Kérlek, Lili annyira szeretlek. – Hangja annyira őszintének tűnt, és tekintetéből is hasonlót olvastam ki. Egy pillanatra becsuktam a szemem és visszavágtam.

-          Akkor hagyd, hogy tovább lépjek és engedd, hogy boldog legyek. – Töröltem le a könnyeimet, majd az ajtó felé indultam, de Heléna az utamba állt.

-          Na megbeszéltétek? – Mosolygott rám.

-          Ez nem volt fair tőled, és ezt te is tudod. Köszönöm a vacsorát és sok boldogságot meg minden, de ne beszéljünk többet és vedd le azt a képet! – Szóltam majd kiléptem a lakásból. Feltárcsáztam Gianluca számát és ő pár percen belül értem jött. Miközben beszálltam az autóba egy gyors pillantást vetettem a házra, aminek ablakába Zlatan állt és szomorú szemekkel nézett felém.

-          Mehetünk? – Kérdezte a mellettem ülő férfi és én némán bólintottam. Soha többé nem akarom látni sem Zlatant, sem pedig Helénát.

-          Jó volt a vacsora? – Érdeklődött, mert eléggé szótlan voltam.

-          Igen persze.

-          Valami gond van? – Fogta meg a kezem mikor a piros lámpánál álltunk. – Olyan szótlan vagy.

-          A barátnőm elhívta a testvérét, aki az én volt barátom. Alaposan kitervelték ezt az egészet és átvágtak. Rosszul esik, mert ő a legjobb barátnőm, aki mindent tud és mindent elmondhattam neki. Tudta, hogy nem akarom látni Zlatant de ő mégis odahívta és sarokba lettem szorítva.

-          Lili ne akadj ki. Mit szólnál hozzá, ha elmennénk valamerre, csak te meg én. Jól éreznénk magunkat és kicsit szórakoznánk.

-          Ketten? – Néztem rá miközben az autó újra indult. A lámpafény néha megvilágította az arcát és annyira jóképűnek tűnt a csodálatos szemeivel és a szép szájával. Karjain tetoválások díszelegtek izmos mellkasán pedig csak úgy feszült a mályvaszínű ing.

-          Persze nem erőltetek semmit. Mondtam az lesz, amit szeretnél.

-          Ez a búcsú estém, ha úgy vesszük, hiszen holnap haza megyek, de ma még bulizhatunk. – Mosolyogtam rá és neki is jó kedve lett ettől. Ugyanoda mentünk ahonnan hazavitt, de most megígértem magamnak, hogy vigyázok az itallal. Egymást átkarolva táncoltunk és élveztük a tömeget. Gianlucát sokan felismerték, de nem foglalkozott vele. Csak azt nézte nekem mi a jó, majd egy lassú szám közbe újra megcsókolt és ekkor már nem húztam el a fejem, hanem szorosabban öleltem magamhoz, mint bármikor.