3/10 ⚽️ Lili a focisták ágyasa!!!?? ⚽️

A telefonom hangos csipogására ébredtem egy másik szobába, mint az eddigiek. Mivel teljesen meztelen voltam előkerestem a bugyim és csak utána kaptam a telefonom után.

-          Lili azonnal beszélnünk kell!! – Szólt főnököm mérges hangon. – Mikor tudnánk találkozni?

-          Paolo én ma megyek vissza Rómába. A gépem nyolc körül indul. – Osztottam meg vele mire felnevetett.

-          Lilike az a gép már azóta talán visszafelé jön, mert ha ránézel, az órára pontosan látod, hogy negyed tíz is elmúlt.

-          Basszus. – Szalad ki a számon. – Én… elaludtam. Tegnap bulizni voltam..

-          Erről akarok veled beszélni!!! – Csattant fel. – Szedd össze magad és a szerkesztőségbe találkozunk. Egész nap itt leszek, de jó lenne, ha nem négy után esnél be.

-          Rendben megígérem, hogy sietek. – Raktam le majd a tegnapi estén törtem a fejem. „ Mi történhetett?” Felálltam és a ruháim után kotorásztam. A harisnyám szét volt szaggatva és bevillant egy kép, hogy Gianluca erős kezével letépte rólam miközben a falnak nyomott. A nyakam piros foltok borították a hajam pedig össze vissza állt. Csörömpölést hallottam a konyhába ezért felkaptam egy felsőt és a hang irányába eredtem. Gianluca háttal állt nekem egy szál fekete alsóba. Hátán pár piros csík futott végig, ami több mint valószínű az én körmöm nyoma lehetett. Még mindig próbáltam erőltetni az agyam, hogy a csókból hogyan jutottunk el idáig. Vagy nem történt semmi és van még valaki más is a lakásba? Ekkor a férfi megfordult majd mikor észrevett zavartan tekintett rám.

-          Jó reggelt. – Köszöntem neki és a hűtő felé indultam, de összeütköztünk és ő megérintette a karom, ami villámcsapásként ért és az egész testem beleborzongott. A szemébe néztem és eszembe jutott a tegnapi vad együttlétünk, ami szinte felrobbantotta a szobát.

-          Neked is. – Nézett rám, majd se szó se beszéd a szobája felé indult ahol az én dolgaim is voltak. Úgy gondoltam nem ártana letisztázni a helyzete így követtem.

-          Gianluca én nem tudom.. – Kezdtem, de mintha ott sem lettem volna kivett egy nadrágot és egy pólót a szekrényéből majd miután felöltözött egyedül hagyott a szobába. Borzasztóan furcsa volt az egész. A lábamon ekkor észrevettem egy apró kék foltot és bevillant, ahogy a tusolóba egymásnak esünk. Eszembe jutott izmos, tetoválásokkal borított teste, amiről folyt le a víz. Őrülten szexi volt és talán azért nem tudtam magamnak parancsolni. Én is elővettem pár ruhadarabot és mivel már a gépem amúgy is elment jobbnak látom, ha főnökömet sem váratom tovább. Felkapkodtam az aznapi szettemet majd a kabátomért nyúltam.

-          Hova mész? – Jött ki Gianluca.

-          A főnököm behívott, és mivel lekéstem a gépet valószínű még egy napot itt maradok. – Mondtam és félve pillantottam rá. – Remélem nem baj.

-          Nem, dehogy. Akkor utána beszélünk, ha megjöttél.

-          Oké. – Köszöntem el és kiléptem a kicsit borongós levegőre. Muszáj volt megerőltetni az agyamat és visszaemlékeznem az este történt dolgokra. Pontosan és tisztán, és erre a friss levegő igen alkalmasnak bizonyult. Halványan jöttek vissza az emlékek, amik egy tökéletes és vad szeretkezés pillanatait hozták elő nekem, de arra még mindig nem emlékszem, hogy jutottunk el a csóktól az ágyig. Majdnem egy órát gyalogoltam a munkahelyem felé és mikor beléptem Márk és Paolo hangját hallottam, akik hevesen veszekedtek főnököm irodájába.

-          Mi történt? – Érdeklődtem Kamillánál, akivel az E. B. óta nem sokat beszélgettem. Kicsit rosszul esett neki, hogy Heléna nem hívta meg a lakodalmára, de erről nem tehettem és inkább nem is kezdtem neki magyarázkodni.

-          Úgy tudom Márkónak nagyon szép szerződést ajánlottak egy másik lapnál, amit fontolóra vett. Paolo pedig megtudta így most áll a bál. A főnök szerint Márkó hátba támadta. – Ült fel a padra és hosszú fekete haját összekötötte.

-          Márkó elfogadja?

-          Nem tudom, de ha igen akkor megüresedik egy hely és talán egy dögös pasi kollégát kapunk. – Kacsintott rám. Nem akartam, hogy Márk elmenjen, hiszen remek cikkeket írt és bár alig beszéltünk, azért ha segítség kellett bátran odamehettem hozzá. Rengeteget volt úton, és legtöbbször az angliai sport részleget vezette, és ha bármi nagy esemény történt Londonba vagy a környékén ő ott volt. Az újság internetes cikkeibe is nagy szerepet játszott.

-          Akkor végeztünk. – Lépett ki a férfi. – Holnap elviszem az összes holmimat.

-          Vidd és látni sem akarlak többet!!! – Kiabálta Paolo majd miután Márk becsapta az ajtót nem tudtam mit kéne tennem. Csak ültem Kamilla mellett, aki a szokásos havi focista barátnők dolgai után kutatott és nem mertem Paolóhoz menni.

-          Mit szeretnél? – Nézett fel rám a lány.

-          Nem merek bemenni, mert eléggé paprikás hangulatba van.

-          De nem veled van a baja, szóval indulj már. Ha megváratod az sem lesz jobb.

-          Igazad lehet. – Mondtam majd vettem egy nagy levegőt és bekopogtattam a főnököm irodájába. Paolo az asztalnál ült és eléggé elgyötört fejet vágott.

-          Hello. – Köszöntem félénken.

-          Lili foglalj helyet. – Mutatott az asztal előtt lévő bőr fotelra, amibe kényelmesen elhelyezkedtem. Nem tudtam mit akar és nem mertem szólni sem így végül ő törte meg a csendet.

-          Van egy kis probléma. – Kezdte és nekem azonnal a torkomba kezdett dobogni a szívem.

-          Mivel? A munkámmal? – Érdeklődtem és éreztem, hogy kezd kiverni a víz.

-          Nem, az jó, de ezzel van a gond. – Vágott az ölembe egy lapot, aminek én volt a címlapján. A cikk pedig így szólt:

„ A focisták magyar ágyasa”

     A fotós- újságíróként dolgozó Kovács Lilien nem veti meg a jobbnál jobb kalandokat. Mivel kapcsolata egy félrelépés következtében zátonyra futott a svéd Zlatan Ibrahimoviccsal a lány egy pillanatig sem szomorkodott, hiszen máris rátalált a szerelem. Ahogy ez már régebben is felröppent Gianluca Lapadula és K. Lilien között több volt, mint barátság. Persze ezt akkor egyikőjük sem erősítette meg, hiszen a lány a Svéd klasszissal alkotott egy párt, ám a történtek után újra szabad volt… ez idáig, és úgy tűnik, sokkal több van közte és Gianluca között szimpla barátságnál, hiszen alig bírtak kiszakadni egymás karjából és egymás szájától a tegnap esti bulin. Úgy tűnik Lilien csak focistákra utazik, ugyanis Ibrahimovic előtt is egy sportoló az olasz válogatott és jelenleg az As. Róma játékosa Stephan El Shaarawy volt az, akivel három évig alkotott egy párt. Vajon melyik focista lesz a következő?" 

Kétszer is el kellet olvasnom mire felfogtam, hogy miről van szó. Konkrét kurvának állítottak be, aki csak híres focista pasikra utazik. 

-          Ez meg mi? – Néztem fel főnökömre a lapból és újra csak elfogott a tehetetlenség érzése.

-          Én is szeretném tudni.

-          Fogalmam sincs. – Suttogtam. – Én csak…

-          Lili nézd rohadtul nem érdekelt eddig a magánéleted, mert nagyon jól végzed a munkádat, de ez már sok. Nem hagyom, hogy egy alkalmazottam kicsapongó élete rossz fényt vessen a lapomra.

-          Mi van? – Háborodtam fel. – Mi az, hogy kicsapongó. Paolo ez csak egy este volt és… ha tudni akarod Zlatan és én szakítottunk, mert megcsalt. Nagyon rosszul esett és igen, most úgy tűnik, alakulgat valami Lapadulával, de nem biztos. Tegnap a legjobb barátnőmnél voltam vacsorán, aki odahívta az exemet. Ettől teljesen kikészültem és kellett egy kis önbizalom löket.

-          Szóval ezt a Milános focistát erre használod fel? – Húzta fel a szemöldökét.

-          Nem én csak… fogalmam sincs. – Temettem az arcomat a kezembe. – Paolo ne haragudj.

-          Még egy ilyen és elbúcsúzunk egymástól Lili, mert engem mindenféle szennylap hív, hogy mi igaz ebből és mi nem, és a telefonszámodat követelik rajtam.

-          Köszönöm, hogy nem adod ki. – Hálálkodtam. – Megígérem, hogy vigyázok, hogy ne legyen ilyen jellegű cikk.

-          Ajánlom is, mert ez minőségi magazin, és aki itt dolgozik az csak tiszta erkölcsű és rendes munkaerő. Látod Márkó is hátba támadott és ez lett a vége. De most menj. Majd a hónap végén találkozunk, és ha kell valami, akkor jelentkezz.

-          Rendben és köszönöm. – Pattantam fel, de az ajtóba megálltam és visszafordultam.

-          Paolo elkérhetem a lapot? Megmutatnám Gianlucának.

-          Jó vidd. – Adta oda, majd Kamilla kíváncsiskodó tekintetét figyelmen kívül hagyva kiléptem munkahelyem ajtaján. Elgondolkoztam Paolo szavain és muszáj volt mosolyra húzni a számat. Ha tudná, hogy Kamilla miket művelt az Európa Bajnokság idején már rég nem dolgozna a lapnál.

-          Szia. Már itt is vagyok, nézd mit hoztam.  – Szóltam be Gianluca szobájába ahol éppen nézte a tévét.

-          Lili már vártalak. Mit szólnál hozzá, ha elmennénk valamerre. – Kapcsolta ki a televíziót és átölelte a derekam.

-          Inkább olvasd el ezt. – Nyomtam neki az újságot, amit értetlen arccal fogadott. Jobbnak láttam, ha egyedül hagyom és inkább töltöttem magamnak egy narancslét. Gianluca pár perc múlva utánam jött és arca eléggé feldúltnak tűnt.

-          Ezt nem hiszem el. – Szólt és mérgesen a hajába túrt. – Hogy derült ki ilyen hamar?

-          Fogalmam sincs. – Dőltem neki a pultnak és mélyen a szemébe néztem.

-          Sajnálom, mert nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni és most miattam kerültél címlapra.

-          Nem érdekes, már megtörtént. Bár jobban örülnék, ha a munkám miatt írnának rólam, de ha úgy vesszük ez sem annyira rossz. Legalább egy csodálatos lánnyal fotóztak le. – Jött közelebb és újra átkarolt. – Ne foglalkozz az ilyen firkászokkal jó?

-          Oké, csak furcsa, mert én is újságíró vagyok, de nem tudnék olyat írni, amiről nem kérdezem meg az adott felet.

-          Mert te nem szennylapnál vagy. Ez azért eléggé sokat elmond rólad.

-          Még meg sem beszéltük a tegnap estét. – Pillantottam fel rá.

-          Mit beszéljünk róla? – Értetlenkedett. – Lili lefeküdtünk, amit lehet nem lett volna szabad, de nekem jó volt és úgy gondolom neked is.

-          Alig emlékszek valamire. – Ismertem be.

-          Akkor ez talán eszedbe juttat pár dolgot. – Emelte meg az állam majd gyengéden megcsókolt, amitől felkorbácsolódott testemben a vágy, de még mindig nem tudtam mi van köztünk így eltoltam magamtól.

-          Valami baj van?

-          Gianluca én… akkor most mi van köztünk? – Tettem fel a kérdést miközben a férfi arcát figyeltem. Barna szemeibe értetlenség tükröződött rám.

-          Mi legyen? Te mit szeretnél, mert ha csak felejteni vagyok jó, akkor abból nem kérek, de…

-          Ugyan, dehogy. – Vágtam a szavába. – Nem erről van szó. Ugye nem hiszed el, amit ez a lap összeírt? –  Csak még én sem tudom mi ez, amit most érzek. Furcsa és különös, de jó.

-          Nekem is. – Mosolyodott el.

-          Lehet mégis hazamegyek ma. Délután és este felé is rengeteg gép van még és Stephannak is megígértem, hogy hazamegyek. Nemsokára kezdődik az Európa Liga és megígértem Stephannak, hogy elmegyek a meccseire.

-          A Róma Európa Ligás? – Kérdezte mire én csak bólintottam, aztán újra eszembe jutott az, hogy a Manchester United is az és örültem, hogy nem sorsolták őket össze.

-          Megnézem a járatokat. – Mondtam újra és bevonultam a szobába. Felmentem a Facebookra és láttam, hogy levelem jött Zlatantól. A szívem nagyot dobbant, de miután nagy levegőt vettem olvasás nélkül töröltem. Végleg leakartam zárni ezt a kapcsolatot és csak Gianlucára koncentrálni. Foglaltam egy jegyet a délutáni gépre majd pakolni kezdtem a ruháimat, miközben feltárcsáztam Stephant.

-          Hello. – Köszönt bele egy kedves hang. – Hogy vagy?

-          Jól köszi, kijössz elém? Azt hiszem hat körül landolok. – Mondtam és vártam a választ amit a kihangosított készülékemből jött.

-          Persze, ez nem volt kérdés. – Vágta rá, majd csak csendben hallgatott. Ismertem már annyira, hogy kérdezni szeretne valamit, de nem mert.

-          Stephan mi ez a csönd? Mit szeretnél tudni?

-          Hallottam a tegnapi vacsoráról és…

-          Remélem te is azon az állásponton vagy, hogy Heléna átvágott.

-          Igen, de remélem elhiszed, hogy Manuel csak a legvégén jött rá mindenre.

-          Elhiszem, de tudod mennyire rossz volt? – Akadtam ki barátomnak.

-          Lili Heléna csak jót akart neked, és persze a testvérének is. Hidd el Zlatan most sem rúgott gólt és minden meccsen látszik rajta, hogy szenved és fejben nincs ott a pályán.

-          Ez a minimum amiért tönkre tett. – Mérgelődtem. – Nagyon a padlón voltam Stephan.

-          Tudom, de most ez így jobb?

-          Hogy érted ezt?

-          Gianlucával jobb lesz? – Érdeklődött és én egy magabiztos igennel feleltem. – Lili ez a te döntésed, de lehet kéne adnod magadnak egy kis időt amíg letisztázod, hogy mit érzel.

-          Tudom mit érzek! – Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. – Gianluca kedve, figyelmes és jóképű. Mit akarnék mást?

-          Bárcsak ne ismernélek már ennyire. – Sóhajtott fel és pontosan tudtam mire gondol, de akkor sem akartam bevallani mennyire igaza van. Újra lepontosítottuk a landolásom időpontját ezután elköszöntünk egymástól én pedig a ruháimat rakosgattam a bőröndömbe. A repülő indulásáig úgy döntöttünk elmegyünk valamerre kajálni majd kézen fogva jártuk a várost és nem érdekelt egyikünket sem, hogy ki láthat meg. Boldognak éreztem magam, és kivirultnak. Sajnos eljött az indulás ideje és én újra a repülőtéren találtam magam.

-          Mikor látlak legközelebb? – Nézett rám és feltolta a szemüvegét majd mélyen belenézett a szemembe.

-          Nem tudom, de ha hamarabb nem is akkor a hónap végén, mert lapzárta van.

-          Hamarabb nem lehetne?

-          Megpróbálom jó? – Mentem közelebb. – Mindent megteszek, hogy hamarosan találkozzunk.

-          Oké. Akár a következő meccsre eljöhetnél. – Ajánlotta fel, és ekkor bemondták, hogy megkezdhetjük a beszállást.

-          Majd még meglátom, de most megyek. Vigyázz magadra Luca. – Csókoltam meg és ő szorosan magához húzott.

-          Most megyek, hamarosan találkoztunk. Szia.

-          Hívj fel ha leszálltál.

-          Rendben. Szia. – Öleltem át majd a kapuk felé indultam. Egész repülő úton, az járt a fejembe, hogy vajon jó döntést hozok e. Nem voltam szerelmes, de vonzódtam Gianlucához és a tegnapi együttlétünk is csodás volt. Persze abba tisztába voltam, hogy azt a helyet sosem fogja senki betölteni mint Zlatan, de akkor is megpróbálok boldog lenni. Ha vele nem jött össze akkor mással összefog. A gépem pontosan hat órakor landolt és nagyot dobbant a szívem mikor Stephan mosolygó arcát láttam a váróba. Felé szaladtam és szorosan magamhoz öleltem.

-          Lili, basszus de jól nézel ki. – Dicsérte meg a szettemet. – Mehetünk?

-          Igen, köszönöm, hogy kijöttél elém. Kittivel mi van?

-          Melózik, nekem meg holnap lesz edzésem, de amúgy minden rendben velünk.

-          Akkor jó, örülök, hogy beindult a bár. – Ültem be az autóba, és mielőtt Stephan indított volna komoly képpel felém fordult.

-          Most pedig őszintén tudni akarok mindenről. Szóval hogy vagy? – Én ránéztem és ekkor már nem akartam hazudni. Kitört belőlem a zokogás Stephan pedig nem szólt semmit csak fogta a kezem és nyugtatgatott. Annyira örültem, hogy mellettem van. Hiába ő a legjobb barátom aki sosem fog elhagyni. Ő az egyedüli férfi akivel mindig biztonságba leszek. Annyira hálás voltam Stephannak.