3/7 ⚽️ Végleg összetörve!! ⚽️

Lili:

Boldogan szálltam ki a repülőből és még az esős Angliai levegő ellenére sem lohadt le a kedvem, mert már elképzeltem barátom arcát mikor bejelentem neki a nagy hírt. Mivel a telefonom sajnos döglődő állapotban volt nem tudtam értesíteni az érkezésemről. Láttam ugyan a hívásokat tőle, amik jóval éjfél után jöttek, de az érintő képernyőm nem reagált semmire. Nagyon reméltem nincs semmi komoly, és gondoltam, ha találkozunk, majd elmondja, amit telefonba szeretett volna. Míg vártam, hogy a táskám legördüljön a futó szalagról körbe néztem a váróba. Egy páron akadt meg a szemem, akik boldogan néztek egymásra. Mindkettőjük kezén ott csillogott a karika gyűrű és távolabb egy három év körüli kislányt figyeltek, aki pufi arccal nevetett szülei felé. Elméláztam a gondolaton, hogy milyen jó lenne már egy kislány, vagy egy kisfiú. Zlatané és az enyém. Maxi biztos megértené, sőt talán még örülne is egy kistestvérnek, hiszen már elég nagy hozzá, hogy felfogja a helyzetet. Tudtam, hogy ha szerelmemmel akarok lenni, akkor nincs más választásom. Neki van igaza, hiszen bárhol tudok fotózni, és talán Paolotól elég jó ajánlót fogok kapni, hogy felvegyenek egy másik újsághoz Angliába. A csomagom legördült a szalagról majd magam után húzva indultam a kijárat felé. Fogtam egy taxi és bemondtam a címet. Hihetetlenül izgultam, de fejben már túl voltam a felmondáson is. Úgy terveztem, ha elmondom Zlatannak Milánóba repülök és beadom a felmondásomat. Bíztam benne, hogy Paolo nem fogja rossz néven venni a döntésemet, és mellém áll, ha egy kis segítségre lesz szükségem. Mikor megállt a ház előtt a taxi a szívem már a torkomba dobogott. Kifizettem az utat majd a kapu kód benyomása után beléptem az üvegezett ajtón. Kicsit meglepett, hogy nyitva van, de úgy gondoltam akkor Zlatan biztos otthon van.

-          Zlatan itthon vagy? – Kiabáltam, de nem kaptam választ. – Zlatan, Lili vagyok! Itthon vagy? – Ismételtem meg miközben lepakoltam a dolgaimat a kanapéra. Meglepetésemre azonban nem Zlatan hanem Paul Pogba lépett ki az egyik vendégszobából két szőke lánnyal az oldalán, akik azonnal a fürdő felé vették az irányt.

-          Te meg mit keresel itt? – Nézett meglepetten a fekete fiú.

-          Ezt én is kérdezhetném. Csak nem buli volt tegnap?

-          Olyasmi. – Vágta rá.

-          Hol van Zlatan? – Érdeklődtem remélve, hogy megkapom a választ. – Talán alszik?

-          Lehet, de… nem. Elment.

-          Hova? – Kérdeztem és furcsa volt, hogy egyre idegesebbnek láttam. Tudtam, hogy titkol valamit.

-          Kérsz egy kávét? Vagy valamit? – Ment a konyha felé.

-          Nem, inkább felmegyek és megnézem Zlatant hátha mégis alszik. – Néztem rá és már alig vártam, hogy szerelmem karjai közt legyek.

-          De lehet, éppen öltözik. – Fogta meg a kezem és lehúzott a lépcsőről. Erre a mondatra nevetnem kellett.

-          Paul azt hiszed nem láttam még meztelenül?

-          De, de igen… csak… - Habogta össze- vissza majd a két lány kijött és az egyik így szólt hozzám.

-          Hol hagytad Zlatant Lolita?

-          Nem tudom, még csak most érkeztem. – De ő csak buta szemekkel, értetlenül nézett rám. Látszott rajta, hogy nem az eszéért szeretik a férfiak.

-          Bocsi akkor összekevertelek vele, de a szemeid olyan… nagyon Lolitásak.

-          Így van. – Helyeselt a másik lány is.

-          De ki az a Lolita? – Érdeklődtem és picit még jól is esett a tudat, hogy lehet, valami híres modellre hasonlítok. Ám a lány csak lazán így szólt.

-          Akivel Zlatan odafent hentereg.

-          Mi? – Jutott el tudatomig a mondat, majd a lépcső felé indultam, de Paul megállított.

-          Lili ne! Csak össze- vissza beszélnek… lehet inkább én megyek fel előbb és…

-          Engedj el! – Kiabáltam rá és szerelmem szobája felé vettem az irányt. Az ajtóban megálltam és féltem kinyitni. Tudtam, ha a szőkének igaza van minden álmom és minden eddigi jövő képem amit Zlatannal elképzeltem darabokra hullik. A család, a gyerekek és a boldog szerelmes jövő semmibe vész. Ráraktam a kilincsre a kezem és benyitottam. Zlatan hanyatt feküdt az ágyon, izmos mellkasán pedig ott pihent egy lány, aki akár az ikrem is lehetne. A felfogott kép után szemeim könnybe lábadtak és hisztérikus zokogásba törtem ki. Nem tudtam megmozdulni, mert végtagjaimat átjárta a zsibbadás. Zlatan sírásom hangjára felébredt majd mogyoró szemeibe riadalommal vegyes érzelmet láttam. A lány is felébredt mellőle, mert Zlatan rá ordított.

-          TAKAROD KI AZ ÁGYAMBÓL!!! – Rángatta ki és még meg sem várta, hogy ruháit felvegye a földről. Én még mindig csak álltam és zokogtam. Ahogy a lány kiment becsapta az ajtót utána.

-          Lili kérlek… - jött oda hozzám és megfogta a kezem. – Ez nem az, aminek tűnik én…

-          Miért? – Néztem fel rá. – Miért tetted?

-          Sajnálom, én…  - Kezdte volna a magyarázkodást, de nem akartam hallani. Felvettem a földről a lány ruháit és kiindultam a szobából. Zlatan pedig utánam.

-          Kérlek, várj meg!!! Lili beszéljük meg… én….

-          NEM KELL MAGYARÁZKODNI!!!! – Ordítottam és a lent álló lányhoz hajítottam a ruháit.  – Itt vannak a gönceid te büdös kurva!!! Most pedig mindenki takarodjon innen ki! – Mondtam mire Paul és a lányok is elmentek. Kettesbe maradtunk a lakásba és a szívembe egyre jobban felerősödött a fájdalom.

-          Lili figyelj… én…

-          Ne! Én is megyek, csak azt akartam, hogy ezek a ribancok ne lássák, amint összeomlok.

-          Kicsim. – Próbált közeledni.

-          Nem dőlök be újra a hazugságaidnak. Csak egy napot kellett volna kibírnod!!!

-          Nem vetted fel a telefont! – Támadt nekem.

-          Mert elromlott. Sajnálom, bedöglött az érintője és…. de nem is értem miért én magyarázkodok neked!  - Vettem fel a táskám.

-          Hova mész? Nem beszéljük meg?

-          Mégis mit? – Kérdeztem nyugodt hangon, mert minden érzés kihalt belőlem– Hogy megcsaltál? Hogy összetörted az álmaimat. Ha tudni akarod hozzád akartam menni. Ma akartam volna elmondani neked, hogy igent mondok és feladom az álmaimat MIATTAD!!! De te… JESSZUSOM ÉS MÉG TE FÉLTÉKENYKEDSZ GIANLUCARA!!!! – Nevettem fel kínomba.

-          Lili hiányoztál ez a lány pedig…. olyan volt, mint te és elvesztettem a fejem, de végig csak rád gondoltam. Hinned kell nekem! A szemei a haja és….

-          Soha nem csalnálak meg. SOHA! – Támadtam neki.

-          Lili!!

-          NE ÉRJ HOZZÁM!!! – Szóltam rá mikor megakarta fogni a kezem. Ezután pedig kiindultam a lakásból, de utánam szaladt. Szeméből hatalmas fájdalmat olvastam ki, de tudtam ez is csak a szín játék része. Vajon hány lánnyal feküdt össze, míg nem voltam itt?

-          BOCSÁSS MEG! – Fordított maga felé, majd magához húzott és megcsókolt. Vadul és szenvedélyesen, ahogy még soha. Örülten akartam, miközben a könnyeim csak hulltak a szememből. Fájdalmas volt és csodálatos ez a csók.  

-          Ne hagyj el. - Suttogta bele a fülembe, azonban ellöktem magamtól és keményen rá néztem.

-          Vége van… annyira vége! Ja és még valami. – Majd levettem a gyűrűm és a kezébe nyomtam. – Tartsd meg és ég veled!! - A reptérre kérettem magam egy taxival és meg sem álltam Milánóig. Egész úton csak zokogtam. Próbáltam nagy szemüveg mögé rejteni vörös szemeimet majd egy hotelba foglaltam szobát. Soha nem voltam még ott, de olyan hely kellett ahol nem ismernek meg, és nem találkozok olyannal, sem akit én ismernék. Nem érdekelt semmi, mert belül teljesen üres voltam és csalódott. A fájdalom szürke ködként telepedett rám. Minden hangot tompán érzékeltem és mikor becsuktam magam mögött az ajtót a földre rogytam. Nem tudom mennyi ideig bőgtem, mert arra eszméltem, hogy a földön fekszek és kopogtatnak az ajtón. Úgy látszik belealudtam a sírásomba. Feltápászkodtam a földről és kinyitottam az ajtót.

-          A vacsorája kisasszony. – Mosolygott rám a szoba pincér.

-          Köszönöm, de nem vagyok éhes.

-          Ez a hotel ajándéka. – Kedveskedett, majd mivel nem akartam megbántani felsóhajtottam és elvettem a tálcát. Busás borravalóval köszöntem meg a figyelmességét, amit hálálkodva fogadott. Leraktam a tálcát a kis asztalra és megnéztem a tartalmát. Volt rajta hús, gyümölcs és még egy kis csokoládé is desszertként. Cseppet sem voltam éhes így visszatettem a fedelét. Mivel a földön alvástól megfájdult a nyakam jobbnak láttam, ha veszek egy forró fürdőt. A telefonom újra csipogni kezdett, és láttam, hogy Zlatan hív. Már vagy huszadszorra mióta elmentem tőle. Örültem, hogy nem tudom felvenni, és elhatároztam holnap veszek egy másikat és megváltoztatom a telefon számom. Amíg folyt a víz bekapcsoltam a tabletemen zene lejátszót és véletlen lejátszási listára állítottam. Kellően felhangosítottam majd kényelmesen beleültem a vízbe. A habok magukkal ragadtak és a víz selymes érintése is jólesett fáradt lelkemnek. Teljesen üresnek éreztem magam, és a szemem teljesen felpuffadt a sok könnytől. Ez most más érzés volt, mint mikor eligazolt Párizsba vagy Manchesterbe, mert akkor tudtam szeret, és talán kitart mellettem, de most? Ahogy becsuktam a szemem újra magam előtt láttam azzal a zöldszeművel. Miközben a Pessenger let her go című száma ment a lejátszómon. A kezembe vettem majd nagy könny hullatások közepette a képeket kezdem nézegetni és gondolkodás nélkül eltávolítottam az össze Zlatannal kapcsolatos képemet. Vége volt és talán nem is az fájt, hogy vége hanem ahogyan vége lett. Szeretett engem egyáltalán? Vajon tudna engem szeretni akárki is anélkül, hogy megcsalna? Stephan is megcsalt és az is ugyanúgy fájt mint most. Minden férfi egyforma fasz és én újra csak magamra maradok. Nem kellett volna ennyire közel engednem magamhoz Zlatant mert megtanult játszani az érzelmeimmel. Lebuktam a víz alá és átfutott az agyamon, hogy fel sem jövök. Vajon mikor vennék észre, hogy meghaltam? Egyáltalán hiányoznék valakinek? Azoknak biztos nem akit tiszta szívvel szerettem. Ott van anyám és apám. Ha annyira akarnának látni biztos kiutaznának, de nem. Nem szabadott volna ennyire kötődnöm hozzá, hogy fájdalmat érezzek. Mégis hol van az a Lili aki Olaszországba jött? Az akarok lenni, aki keményen kiállt magáért és nem érzett semmit. Vissza kell őt hoznom, mert nem bánhatnak még egyszer így velem. Nem engedhetem meg, hogy összetörjek egy férfiért, aki csak a saját álmait kergeti és egy nagyképű idióta. Miért nem vettem eddig észre, hogy mégis milyen az igazi Zlatan?? Mennyiszer megígértem magamnak, hogy erős leszek és mégis akárhányszor megláttam ŐT a szívem kiugrott a helyéről. Hogy tehette ezt velem? A fejembe egymás után kavarogtak a gondolatok, majd mikor elfogyott a levegőm kidugtam a fejem a vízből, majd felkaptam az alvó ruhám és bebújtam az ágyba ahol azonnal elaludtam.

 Stephan:  

Reggel arra ébredtem, hogy Kitti hatalmas hanggal közelít a szobánk felé. Nem tudom mikor jött haza, és nem is értem miért nem alszik még hiszen ma nem kellett bemennie a bárba.

-          Stephan ébredj fel ezt látnod kell!! – Lépett be az ajtón majd egy magazint nyomott a kezembe.

-          Mi ez? – Pillantottam fel álmosan rá.

-          Olvasd már!! – Mutatott a cikkre ahol Zlatan, Lili és valami zöld szemű csaj képe volt. A cím pedig: „Vége a szerelemnek?”  - Mi a szar ez? – Néztem újra Kittire aki mérges pillantást vetett rám, és én olvasni kezdtem a cikket amibe az állt, hogy Zlatan félre lépett egy bizonyos Lolita Sánchez nevű lánnyal és Lili éppen rajta kapta őket. A lány nyilatkozott, hogy nem tudta, hogy Zlatannak van barátnője és kellemetlenül érintette az eset, hiszen Zlatan nagyon agresszívan viselkedett vele. Megfogta a karját és kiráncigálta az ágyból. A cikkben még az is benne volt, hogy Lili valószínűleg visszaadat a gyűrűt mert egy tegnapi repülőtéren elkapott kép szerint már nincs rajta. Ahogy elolvastam felnéztem barátnőmre és így szóltam. – Mondd, hogy ez nem igaz!!! 

-          Fogalmam sincs. A tesóm nem veszi fel és Zlatan számát pedig nem tudom.

-          Majd én. – Kászálódtam ki és kis kutakodás után Lili számát tárcsáztam, de hiába hiszen nem kaptam választ. Egyre idegesebb lettem, mert tudtam, ha ez igaz Lili újra kikészül. Nem volt más választásom így Zlatant is felhívtam, aki szerencsére felvette, bár a hangja nagyon furcsa volt.

-          Igen? – Szólt bele.

-          Hello én… Lili ott van veled? – Vágtam bele a közepébe.

-          Nincs, elment… én….. – Kezdte de nem fejezte be…

-          Jól vagy haver?

-          Nem, én…. 

-          Szóval igaz a cikk. Mégis hogy tehetted ezt Zlatan?? Lili már majdnem mindent feladott, te meg ezt csinálod??

-          Ne kiabálj velem, mert szétmegy a fejem. – Mondta.

-          Pont leszarom. Mit tettét már megint vele?? Ennyire… - Kerestem a szavakat. – HOL VAN LILI?

-          Nincs nálatok? – Kérdezte és mintha kitisztult volna a feje. – Azt hittem visszament Rómába.

-          Én meg azt, hogy veled van és már a közös jövőtöket tervezitek. Lili nagyon be volt zsongva, és kész lett volna mindent itt hagyni MIATTAD!!!!

-          Stephan de akkor hol van Lili? – Tette fel újra és hangja pánik szerűen csengett.

-          Fogalma sincs, de ha valami baja lesz…

-          Ne mond ezt!! – Állított le. – Összevesztünk, mert lefeküdtem egy lánnyal ő pedig ránk nyitott.

-          Hogy lehetsz ennyire ökör? – Csattantam fel. – Hogy engedhetted el??

-          Sajnálom én…

-          Egy rohad szemétláda vagy! – Vágtam rá majd kikapcsolta a telefonom és idegesen járkáltam a szobába Kitti pedig csak értetlenül nézett. Fogalmam sem volt mit kéne tennem. Lili túlságosan is gyenge jellem és nagyon hamar összetörik az események.

-          Kitti hol készült ez a kép? – Kérdeztem, de ő csak a fejét ingatta.

-          Nem tudom, mert az nem írják. Szerinted valami rosszat tesz magával?

-          Fogalmam sincs. A tesód nagyon labilis és az ilyen helyzeteket nagyon rosszul reagálja le. Ismerem már egy ideje és nagyon hamar összetörik. Vajon hol lehet? 

Lili:  

Napsütéses reggelre ébredtem majd kiléptem a teraszra és jólesően teleszívtam a tüdőmet az Októberi levegővel. Miután felöltöztem első dolgom az volt, hogy új telefont vegyek. Bementem a boltba ahol kedvesen fogadtak. Próbáltam mosolyogva az utasításokra figyelni és a kérdésekre. Nagyon sokféle telefont vettek elő amik árban sem voltak utolsók. Előkaptak egy olyan készüléket ami Zlatannak van és ekkor újra eszembe jutott.

-          Jól van? – Tudakolta az eladó.

-          Persze.. csak.. bocsánat. – Töröltem le a könnyeimet majd egy nagy levegő után biztatóan rámosolyogtam. – Ilyen nem kell. – Toltam félre majd legvégül egy Windows telefonra esett a választásom. Tulajdonképpen olyan mint az előző csak két kategóriával jobb.

-          Ha gondolja a telefon számait áttudom rakni, így semmi sem veszik el róla. – Ajánlotta a kedves lány.

-          Rendben az jó lenne köszönöm. Az új számom mi lesz?

-          Az marad ugyanaz.  – Mondta.

-          Nem lehetne másikat? – Érdeklődtem.

-          De ez is megoldható természetesen, de akkor….

-          Várjon. – Gondoltam át. – Nem kell másik szám. Maradhat az enyém. – Mentem bele majd pár perc múlva már a vadonatúj készülékemmel sétáltam vissza a hotelba. Az első hívásom Stephantól jött. Szinte éreztem, hogy tudja mi történt, mert Zlatan esetleg rajta is kereshetett engem. Nagyot sóhajtottam és beleszóltam.

-          Igen?

-          Te jó ég Lili hol vagy? – Hallottam aggódó hangját.

-          Milánóba, mert…

-          Mindent tudok és sajnálom, és kérlek, gyere haza. Ne foglalkozz a pletykákkal és azzal, amit összeírtak.

-          Hogy érted ez, hogy összeírtak? – Tudakoltam, de azonnal rájöttem miről van szó. Egy újságárus előtt haladtam el és az egyik lap címoldalán ott volt a képünk. Zlatané, enyém és az a ribancé. – Te jó ég.

-          Lili gyere haza!!

-          Visszahívlak. – Csaptam le és vettem egy lapot. Remegő kezekkel nyitottam szét és elolvastam a cikket. Mintha egy újabb kést szúrtak volna a mellkasomba minden egyes szóval. Nem sírtam, mert a könnyeim már elapadtak. Mégis hogy derült ki ilyen hamar mindez? Vajon mennyit fizettek ennek a ribancnak ezért a hírért? Mérgesen pattantam fel a padról és újra a hotelba kötöttem ki. Beléptem a szobába és levetettem magam az ágyra. Kis idő múlva a telefonom csörgött, de nem akartam felvenni és mivel még alig állítottam be rajta pár dolgot a rögzítő kapcsolt be amit valamilyen folytán kihangosítva hallottam.

-          Lili kérlek, ne nyomd ki. – Hallottam Zlatan hangját és a szívem egyre hevesebben vert. – Nem kell felvenned, ha nem akarod, csak hallgass végig. – Mondta mintha a gondolataimba olvasott volna. - Tudom a tettemre nincs mentségem és nem is fogom magam mentegetni. Ahhoz túlságosan messzire mentem, de szeretlek és adnod kell még egy esélyt. Lili én az életembe nem voltam még ilyen szerelem és sosem könyörögtem egy lánynak se soha. Nem az a fickó vagyok, aki könnyen meghatódik, vagy túl érzelgőssé válik, viszont most… - Mondta és hallottam, hogy elcsuklik a hangja. – Most nem akarok semmit csak téged és még egy esélyt kapni, hogy megmentsük ez a kapcsolatot. Tudom, hogy képesek vagyunk rá. Szeretlek Lili, és hívj fel. – Fejezte be és bontotta a vonalat én pedig újra és újra meghallgattam az üzenetet, holott csak kínoztam magam vele. A hangja és minden hiányzott. Kimentem a fürdőbe és még magamon is meglepődtem mennyire vörösek a szemeim. Hálát adtam az égnek, hogy nem kell a munkámra koncentrálni hiszen holnap van lapzárta és én időbe leadtam az anyagom.  Mivel eléggé éhes voltam rendeltem a szobába egy könnyű ebédet majd Zlatan hangjára újra elaludtam. Mindezek után is még mindig szerettem. Bőven este volt mikor magamhoz tértem. Úgy gondoltam belevetem magam a Milánói éjszakába majd felvettem egy dögös ruhát, és csináltam egy szexi sminket majd az egyik ismert szórakozó hely felé vettem az irányt. Gyorsan rendeltem egy erős italt és azonnal lehúztam. Szinte éreztem, hogy az alkohol végig fut a testemen és jólesően húztam mosolyra a számat. Ki nem szarja le Zlatant?? Ezer pasi akad nekem. Majd én megmutatom neki. Elmentem az első fiúval táncolni, aki felkért. Egy magas barna hajú, barna szemű igazi olasz pasi, akinek csak úgy szikrázott a tekintete és mozgásától felforrt a vérem. Az alkoholtól egyre ködösebb lettem és kezdtem fantasztikusan érezni magam. Szerencsére több tánc partnerem is akadt, de idővel mindegyikőjük hazaindult. Már hajnalodott, de én még mindig a pultot támasztottam. Miközben azon törtem a fejem, hogyan fogok visszajutni a hotelba egy ismerős hang szólalt meg mellettem.

-          Lili te meg mit keresel itt? – Felemeltem álmos fejem majd Gianluca arcát pillantottam meg.

-          Szia. – Nyújtottam felé karom, és majdnem leestem a bár székről, de ő a segítségemre sietett.

-          Lili te részeg vagy. Mi a fene történt? – Kérdezte aggódó hangon. – Gyere menjünk ki a levegőre. – Majd derekamnál fogva kikísért  ahol kiadtam gyomrom tartalmát. Picit szégyelltem magam, főleg mikor Gianluca egy zsebkendőt nyújtott amivel megtörölhettem a számat. A hideg kitisztította fejem és bánatos képpel néztem fel rá.

-          Bocsánat, én nem szoktam inni. – Osztottam meg vele.

-          Mi történ Lili? – Húzott egy padhoz és amíg én meséltem simogatta a hátam. Mindent elmeséltem neki töviről hegyire. A tervemet, a megcsalást és az újság cikket is. Gianluca pedig figyelmesen hallgatott és adogatta a zsepiket amikkel felitattam a könnyeimet.

-          Édes Lili. Hazaviszlek jó?

-          Nekem a csomagom…

-          Nem foglak egyedül hagyni. – Nézett mélyen a szemembe, és letölt egy könnycseppet az arcomról. – Menjünk. – Sürgetett és beültetett fekete kocsijába, és én azonnal elaludtam. Arra eszméltem, hogy átölel majd felkarol és kiemel az autóból. Karjaimat szorosan a nyaka köré fontam fejemet pedig a vállára hajtottam. Felnéztem szép barna szemeibe és így szóltam.

-          Mondták már, hogy mennyire szépek a szemeid?

-          Lili sokat ittál. – Mondta, de azért eleresztett egy kis mosolyt ami nagyon édessé tette. Bevitt egy szobába és gyengéden az ágyra rakott.

-          Aludj Lili. – Majd puha ajkait éreztem az arcomon, de a szemeimet már nem tudtam kinyitni a fáradságtól, de tudtam mellette jó kezekbe vagyok.