3/6 ⚽️ Végleges döntés, végzetes baklövés? ⚽️

Sziasztok!!!! Ezt a részt nem csak az én elképzeléseim alapján készült, mert egy kedves lány is segített az ötletelésbe, és abba, hogy még jobb legyen a történet. A neve Mia és béta ként áll majd a segítségemre. :). 

Lili:

Bőven délutánba nyúlt az idő mikor felébredtem, és akkor is csak úgy terveztem egész nap csak a semmittevésnek fogom szentelni az életem. Stephan elment edzésre Kitti pedig a bárba töltötte az idejét. Gondolataim a tegnapi fotózáson és Gianlucán járt. Magamhoz fogtam a bérletet és végig olvastam a menetrendet. Láttam, hogy legközelebb idegenbe fog játszani a csapat és otthon, csak a következő hónap másodikán. Lett volna kedvem elmenni, de még nem tudtam hol fogok tartózkodni. A programjaimat sokszor a főnököm írja elő nekem. Persze nem panaszkodok, hiszen a fizetésem már nagyon jó, és sok olyan eseményre elmehetek ahova más csak álmodna. A munka társaim pedig egytől egyig híres focisták, vagy más sport ágakban jeleskedő ikonok. Büszke vagyok magamra, hogy huszonhét évesen itt tartok ahol ma. Talán ami hiányzik az életemből, az a házasság és egy baba. De vajon mikor fogom rászánni magam arra, hogy beadjam a derekamat életem szerelmének, aki most is több ezer kilométerre van tőlem. A kezemre néztem és szemügyre vettem a gyűrűmet, amit még Párizsba kaptam Zlatantól. Még mindig gyönyörűen csillogott és nekem abban a pillanatban annyira hiányzott az én Svéd hercegem. Szememet elöntötték a könnyek és a telefonom után kutattam. Bepötyögtem Zlatan számát és vártam, hogy felvegye. Sajnos ez nem történt meg, így mérgesen ledobtam a készüléket és a kanapéra roskadtam. Vajon miért nem veszi fel? Talán mérges rám, mert nem voltam ott a meccsén? De hát megérheti, hogy dolgozok. Megnyugtattam magam, hogy ő is edzésen van és biztos csak az öltözőbe hagyta a mobilját. Stephan csak bőven este jött haza, míg Kitti írt egy sms-t, hogy telt ház van és fogalma sincs, mikor jön haza. Barátom picit szomorú volt, de elfogadta a tényt. Már bőven vacsoráztunk, mikor megcsörrent a telefonom. Szinte, mint egy őrült rohantam a szobámba és felkaptam a telefonom.

-          Igen? – Kezdtem.

-          Szia, kicsim, hogy vagy? – Hallottam barátom búgó hangját.

-          Jól, csak nagyon hiányzol. – Ültem le az ágyra. – Hívtalak ma.

-          Igen, tudom, de nem bírtam felvenni, mert dolgom volt. Bocsáss meg, de látod amint tudtalak felhívtalak. Mi lenne ha Skypon beszélgetnénk? Akkor legalább láthatnálak is.

-          Ez szuper ötlet Zlatan. Akkor mindjárt beindítom. – Mondtam neki izgatott hanton, majd leraktam a mobilomat és beizzítottam a számító gépemet. Szerencsére nem kellett sok idő, míg megláttam a képernyőn keresztül Zlatan fáradt arcát.

-          Szia, Lili. – Mosolygott rám.

-          Hello. – Köszöntem vissza neki és egy puszit küldtem felé. – Így tényleg sokkal jobb.

-          Nekem is. Milyen volt a napod? – Érdeklődött.

-          Nem sok mindent csináltam. Bőven csak délután keltem fel, mert tegnap nagyon későn értem haza Milanóból.

-          Jaaa ott volt az a fotózás, ami miatt nem tudtál maradni a meccsemen. – Mondta vádló hangon.

-          Igen.

-          Legalább jól megfizették?

-          Igen, de nem ez a lényeg, hanem, hogy egy újabb fotó sorozatot csinálhattam.

-          Valami hírességgel? – Kérdezte és én nem akartam hazudni neki, de az igazságot sem mondhattam neki meg, hiszen tudom, hogy kiakadna. Úgy gondoltam terelek egy picit.

-          Olyasmi…

-          Focisták? – Trafált bele és mivel arcom vörösre váltott tudtam rájött. – Melyik klub fiaival voltál? Bár Milánóba kettő is van. Szóval Inter vagy A. C Milan?

-          Az utóbbi. – Sóhajtottam fel megadóan, és már előre féltem Zlatan válaszán, de csak maga elé hümmögött.

-          Értem, akkor biztos jól eltelt a napod, hiszen őket még ismered is a fesztiválról.

-          Igen, de miért beszélünk most erről?

-          Akkor miről beszéljünk? – Mosolyodott el olyan édesen, ahogy csak ő tud. Te jó ég mennyire a közelébe akartam volna lenni és mennyire kibaszottul hiányzott. Legszívesebben a nap minden pillanatában mellette lettem volna, de az álmaim is nagyon fontosak voltak.

-          Beszélhetnénk arról, hogy a következő meccseden már újra ott leszek a lelátón és nagy hanggal fogok neked drukkolni.

-          ÁÁÁÁ hagyjuk. – Hajtotta le szomorúan a fejét. – Nem tudom mi lesz…

-          Jó leszel!!!

-          Megint nem rúgtam gólt és egyre több a kritikusom.

-          Na és? Mikor nem szartad le őket? – Kérdeztem, mert ő pont olyan, hogy csak a saját véleménye számít.

-          De ez más Lili. Mellesleg gondolkoztam. – Kezdte és arca nagyon komolyra fordult.

-          Miről van szó? – Érdeklődtem ijedten.

-          Kettőnkről. Vagyis, hogy nekem ez nem fog menni Lili.

-          Tessék? – Hüledeztem. – Mi nem fog menni?

-          Ez az egész, hogy alig látlak és….

-          De dolgozom Zlatan ahogy te is és én sem vetem a szemedre.

-          Lili az más, mert én csak itt tudok focizni, de te…

-          Jó ezt most fejezzük be, mielőtt még veszekedni kezdenénk.  – Állítottam le és éreztem, hogy egyre feszültebb leszek.

-          Kicsim én már harminc öt éves vagyok, és nem akarom, hogy szórakozz velem. Szeretnék még egy gyereket tőled és szeretnélek elvenni, de ehhez az kell, hogy hagyd ott a munkádat és költözz hozzám. Kell, hogy legyen egy biztos pont az életembe. Nem akarok az üres lakásba hazajönni, egy mérkőzés után. Nem akarok így beszélgetni veled, mert érezni akarlak és átakarlak ölelni, megcsókolni. Lili legyél a feleségem és költözz hozzám.

-          Én nem tudom ezt megtenni. – Mondtam csendesen. – Erre az igazolásod előtt kellett volna gondolni. – Néztem rá szigorúan és utáltam, hogy bármiről kezdünk beszélgetni ez előkerül. Nem akartam balhézni vele, mert imádtam őt, de akkor sem hagyhatom magam. Nekem is vannak álmaim.  – Vagy akkor mielőtt nem írtam volna alá a szerződésemet, mert te MÁR AKKOR IS TUDTAD, hogy mi lesz a jövőd. – Mérgelődtem.

-          Mindig én leszek a bűnbak? – Forgatta meg a szemeit és szúrósan nézett rám.

-          Te is tehetnél a kapcsolatunkért egy kicsit többet. – Csattant fel.

-          Mégis mit? Már ne haragudj, de nem engedhetem meg, hogy mindig repülőzzek, és idióta meccseken ordítozzak, amiknek még csak nem is győzelem a vége. – Borultam ki, és érezem, hogy most túl messzire mentem.

-          Úgy látom nincs miről beszélnünk. - Hallotta szomorú hangját.

-          Ne haragudj, nem akartam ezt mondani. – Védekeztem.

-          Lili szeretsz te engem?

-          Mégis milyen idióta kérdés ez Zlatan? – Értetlenkedtem. – Persze, hogy szeretlek. Te vagy a legfontosabb férfi az életembe.

-          Akkor miért nem vagy velem testileg is…

-          Zlatan ne.. – Csuklott el a hangom.

-          Úgy látom akármennyire is szeretlek, te nem szeretsz eléggé, szóval én befejeztem. Sajnálom édes, de inkább legyen vége, minthogy akkor húzzuk egymás agyát.

-          Zlatan! – Pánikoltam mikor felfogtam szavait.

-          Bocsáss meg Lili. Majd még beszélünk. – Mondta és még mielőtt bármit is mondtam volna kikapcsolta a kamerát és bontotta a vonalat. Csak néztem a fekete képernyőt és hatalmas tanácstalanság és talán egy pici pánik is előtört belőlem. Nem veszíthetem el azt a férfit akiért mindent megtennék. Szeretem Zlatant, de imádom a munkámat is. Iszonyúan nehéz helyzetbe vagyok. Felálltam a székemből és a falon lévő képeinket nézegettem. Annyira boldogok voltunk mindegyiken. Miét vagyok ilyen, hogy megtalálom életem szerelmét, de mégsem élhetek vele. Utálom ezt a hülye helyzetet. Visszaültem a gépemhez és bepötyögtem a keresőbe Zlatan nevét. Rengeteg képet adott ki és mindegyiken iszonyúan jóképű és vonzó volt. Imádtam akkor is mikor mosolygott és akkor is mikor szigorú, vagy mérges. A szekrényem elé álltam és kivettem egy nagy utazó táskát, majd a fiókomból fehérneműt vettem elő. A fogasom tartalmát pásztáztam és megakadt a kezem azon a zöld ruhán amit tőle kaptam és aminek a vállfájára belülről Zlatan egyik inge volt akasztva. Magamhoz szorítottam a ruhadarabot, amin még érezni lehetett az illatát. Vagy csak beképzeltem? Elővettem a féltve őrzött Zlatan kollekciójából származó parfümömet, amit imádtam. Kivettem a dobozból és a csuklómra fújtam. A citrusos illat betöltötte a szobát és én mélyeket szippantottam a különleges illatból. Az utazó táskámra siklott a tekintetem, majd mély levegőt vettem és megcsóváltam a fejem. Mi a fenét tegyek? 

Zlatan

Kikapcsoltam a gépem és csak bámultam magam elé. Kibaszottul mérges voltam a helyzetre. Lehet, hogy igaza van Lilinek és tényleg én vagyok a hibás, de amikor a csillogó szemekkel újságolta azt a hírt, hogy négy éves szerződést ajánlottak fel neki, nem befolyásolhattam. Felálltam és kivonultam a konyhába. Utáltam, hogy ennyire üres a lakásom. A fiam elég rég nem volt nálam, mert elkezdődött az iskola. Ennek egy előnye volt, hogy így Alexandrával sem kellett beszélgetnem. Mindig is kínosan érintett, hogy még mindig úgy néz rám, pedig tudja, hogy soha nem lesz köztünk semmi. Az én szívem Lilié és már nem is tudnék más lányt szeretni. Kivettem egy üveg vizet a hűtőből, de igazából nem voltam szomjas. Semmit nem tudtam kezdeni magammal. Este volt, én pedig talán fáradt voltam, de biztos voltam benne, hogy aludni nem tudok. Levettem magam a kanapéra majd bekapcsoltam a televíziót. Az első hírnél felkaptam a fejem, ahol a tegnapi meccsünkről volt szó és arról, hogy megint nem rúgtam gólt. Mérges voltam, mert nem is ismernek és úgy kritizálnak. Mérgembe elhajítottam az üvegemet, ami hangosan a falhoz verődött. Bárcsak itt lenne velem Lili és átölelhetném. Eszméletlenül kívántam már a mézédes csókját, a bőre érintését és szerettem volna élőbe is belenézni smaragd szemeibe. Már csak a gondolattól, hogy mit csinálnék vele, merevedésem lett. Úgy gondoltam, jobb ha egy hideg zuhany alatt lehűtöm magam, ám ekkor színes bőrű barátom, Paul Pogba kopogtatott az üvegezett hátsó ajtón. Odamentem és kinyitottam neki.

- Csá haver. - Köszönt nekem majd én is üdvözöltem. 

- Mi van? - Néztem rá, miközben barátom már besétált a lakásomba és leült egy székre. Hajába most is valami különleges mintázat volt belenyírva. Bírtam nagyon, mert komolyan is lehetett vele beszélgetni, de kétség kívül minden hülyülésben benne volt. Fiatalabb nálam, így néha nekem kell visszafognom. Sokat beszélgetünk a fociról és minden másról. Stílusa kitűnik az egyszerű focisták közül, hiszen most is egy rózsaszínű ing és egy sötét farmer volt rajta, Aranylánca majdnem a combja közepéig lógott le. Levette a sapkáját majd így szólt: 

- Van egy kis buli a városban. Elmehetnénk... 

- Nincs kedvem bulizni. - Vontam meg a vállam egykedvűen. - Inkább aludnék.

- Ne már Zlatan! Lesz egy csomó csaj... 

- Nem érdekelnek a csajok, hiszen van barátnőm. Legalábbis remélem, még megvan.

- Valami gond van köztetek? - Húzta össze a szemöldökét én pedig elmeséltem neki a Skype-os beszélgetésünket. 

- Annyira hiányzik, és tudom, hogy szeret, de itt lehetne fotós vagy akármi. Én segítenék neki.- Zártam le a történetet, mire barátom csak komoly arcot vágott. 

- Nézd Zlatan! Szerintem hagyj neki egy kis időt. Most láthatta rajtad, hogy nem viccből mondtad ezeket. Lehet átgondolja és kedvező választ kapsz. 

- Jó, de mikor? - mondtam szomorúan és széttártam a kezem.

- Várj egy kicsit vele. - mondta együtt érzően. - ... és addig menjünk bulizni. - Állt fel. - Legalább kiengedjük a fáradt gőzt. Úgyis mindkettőnket kritizálnak, adjunk rá nekik okot. - kacsintott.

- Igazad lehet.- Mentem bele majd egy gyors zuhany után öltözködni kezdtem, míg barátom az XBOXomon játszott. Kivettem egy fekete inget, sötét farmert és már indulásra kész is voltam. Hajam összefogtam és egy gyors pillantást vetettem magamra tükörbe. " Vajon Lili mit gondolna ha látna?" - futott át agyamon a kérdés, és az is eszembe jutott, hogy elküldöm neki a szettemet, de ekkor barátom sürgető hangját hallottam lentről így gyorsan elvetettem ezt az ötletet. Egy pár sarokra volt a szórakozó hely, ahol mi a VIP részlegbe foglaltunk helyet. Barátom azonnal feltalálta magát a sok szép lány között, akik pár perc erejéig az asztalunkhoz jöttek. Volt köztük szőke, barna, fekete, de egyik sem mozgatta meg a fantáziámat, ami továbbra is Lili körül forgott. Már bőven benne voltunk az éjszakába é a kedvem is kezdett jobbra fordulni, így gondoltam felhívom Lilit, de ő nem vette fel. Négyszer, talán ötször is újrapróbálkoztam, de választ egyik hívásra sem kaptam. Újra elfogott a düh, de ekkor már az elfogyasztott alkoholtól mást is éreztem. Basszus, én vagyok Zlatan! Velem egy hülye picsa sem fog szarozni, Ha neki nem kellek, majd csak akad valaki akinek igen.  Amint ezen méláztam, egy barna hajú lány lépett az asztalomhoz. Paul egy vörös csajjal smárolt, így bőven volt hely mellettem. Belenéztem a szemébe és a szívem is megállt. A lány szemei kísértetiesen olyan zöldek voltak, mint szerelmemnek. Tűzpiros ruhája igazán figyelem felkeltő volt és nyakába akasztott ezüst lánca pedig bekúszott mellei közé, amik - el kell ismernem - igen vágy keltőek voltak. 

 - Szia, leülhetek? – Érdeklődött kedves hangján, majd egy mosolyt küldött felém, amitől arca két oldalán apró gödröcskék jelentek meg. 

- Igen, miért ne? Iszol valamit? 

- Igazából azért jöttem ide, mert a barát nőimmel fogadtunk, hogy te vagy a híres focista a Manchester Unitedből. Zlatan Ibrahimovic. – Mosolygott rám, miközben a haját tekergette zavarába. 

- Lehetséges. – Mondtam neki mire felsikkantott.

- Jaj, de jó. Tudtam, hogy te vagy az. Nyertem egy üveg vodkát. – Osztotta meg velem. 

- Gratulálok. Egészségetekre. – Szóltam utána, de a lány visszafordult. 

- Egyébként Lolitának hívnak. Lenne kedved velem táncolni? – Érdeklődött és rám emelte gyönyörű szemeit, amitől a gatyám picit szűkösnek bizonyult. Persze az eszemmel tudtam, hogy nem Lili, hanem LOLITA, de a szívemmel nem akartam elfogadni.

      Bólintottam, majd megfogtam puha kezét és a táncparkettre húztam. A lány a mellkasomig ért, de legalább jó rálátást biztosított kebleire. Tánc közben nem érdekelt senki, csak az ütemre és a lányra figyeltem, akinek tekergésétől kezdtem elveszteni a fejem. A zene megállt, mi pedig a bárpulthoz indultunk. Egymás után fogyasztottuk a keményebbnél keményebb italokat. Csak beszélgettünk és nevetgéltünk. Egyre jobban Lilit láttam a lányba. 

- Menjünk vissza táncolni.  – kiabálta nevetve és én újra engedtem neki. Újra meg újra körbetáncolt, csípőjét ágyékomhoz dörzsölte. Vággyal teli szemmel nézett rám fel rám. Kisimítottam egy apró tincset az arcából, mire harapdálni kezdte az ajkát. Egy barátnője lépett oda hozzánk. 

- Lili, meddig maradtok még? – Kérdezte, majd táncpartnerem spanyolul válaszolt neki, amit talán értettem is volna, ha nem azon agyaltam volna, hogy tényleg Lilinek szólították-e. 

- Bocsi, csak a barátnőm. – mondta nevetve, de látva zavarodott arcomat, hozzátette – Zlatan, jól vagy? 

- Az a lány Lilinek hívott, nem? 

- De igen. – Kuncogott fel édesen. – Van aki a Lolita miatt Lilinek hív, tudod: Lolita - Loli - Lili - rajzolt idézőjelet levegőbe - de neked… - Ám nem hagytam, hogy befejezze. Vadul és szenvedélyesen megcsókoltam, miközben végig Lili járt az eszembe. Beletúrtam dús, barna hajába és egyre szorosabban tartottam a karjaimban, miközben a nyelvem vad táncot járt az övével. Mikor ajkunk elvált, a lány csak habogott a csodálkozástól, de szeméből mást olvastam ki. 

- Menjünk haza. – Lihegtem. – Gyere Lili. – szóltam és kézen fogva a kocsimhoz vittem. Útközben írtam egy sms-t haveromnak, hogy leléptem. 

Szinte még be sem léptünk a lakásomba, szaggattam le a lányról a ruhát. A falnak döntöttem és belecsókoltam a nyakába, mire a lány felsóhajtott. Felkaptam karjaimba törékeny testét és felvonszoltam a szobámba. Nagy hévvel tettem le őt az ágyra, fölé kerekedtem, és újra belenéztem szemébe. 

- Annyira szeretlek, Lili. – suttogtam és mikor lekerült róla a fehérnemű is, vadul magamévá tettem. Nem érdekelt, hogy neki milyen - bár nyögdécselésével és karmolásával kifejezte élvezetét - csak a saját kielégülésem érdekelt. Végig Lili járt a fejembe és az alkoholtól gőzös agyam minden mást ignorált.