3/13 ⚽️ Gálaest ⚽️

A fejem teli volt mindenféle gondolattal és csak úgy zsongott. Fogalmam sincs mit kéne tennem, de igaza van Paolonak. Ez egy munkahely és nekem ez a melóm, és mikor Stephannal voltunk fasírtba anno akkor is a munkámnak köszönhetően kerültünk újra közelebb egymáshoz. Persze itt másról volt szó, és meg sem fordult a fejembe az, hogy esetleg jóba lennék ezután Zlatannal. Csak hálát adhattam, hogy bár az új csapatába is elég hamar vezéregyéniség lett a csapatkapitányi karszalagot még mindig Rooney viseli. Gianlucának vasárnap volt meccse, így ma az edzőterembe tartózkodott én pedig kedvemre jártam a várost. Tudtam, hogy Helénáék is hazajöttek így feltárcsáztam.

- Szia, otthon vagy?

- Persze, gyere el, valami gond van? – Kérdezte és annyit mondtam, ez nem telefon téma majd leraktam, és elindultam a házuk felé. Mikor barátnőm meglátta ideges fejem egyből tudta valami nem oké.

- Na, mi az? Mit akart a főnököd? – Érdeklődött és én leültem a kanapéra. Fejemet a kezembe temettem és nem is tudtam, hogy kéne kezdeni, de vettem egy nagy levegőt és belekezdtem.

- Paolo azt akarja, hogy menjek el egy jótékonysági estre Manchesterbe ahol az United is ott lesz. Az összes játékos érted??? Fotózgassak meg ilyenek, és én nem tudom, mennyire vagyok erre felkészülve.

- A munkára vagy a tesómra? – Tette fel, de ő is tudta a válaszomat. – Hozok egy teát jó. Nyugodj meg, mindent megbeszélünk.

- Oké, - Bólintottam, majd míg barátnőm a teát készítette a telefonomon Gianlucával közös képeinket nézegettem. Olyan jóképű férfi volt és annyira jól csókolt, de mégsem Ő volt az.

- Tessék. – Nyújtotta nekem a bögrét és én jólesően kortyoltam a finom italból. – Most pedig mondd el az elejéről a dolgokat. – Ült le mellém.

- Oké, szóval lesz egy ilyen UNICEF-es rendezvény, amin a Manchester Unitedes focisták is részt vesznek, és a főnököm azt szeretné, ha elmennék és fotózgatnék, esetleg a kapitánnyal beszélgetnék, vagy akivel tudok. Ez az újságnak is egy jó profit, bár az ebből bejövő összeget a beteg gyerekeknek fogjuk felajánlani. Én nekem ez nem fog menni egyedül Heléna.

- Lili profi vagy, és ebből sosem volt gondod. A magánéleted ne akadályozza meg a karrieredet.

- Mit tegyek?

- Mindenképpen menj el! Nézd, ha gondolod, elmegyek veled. – Ajánlotta fel.

- Komolyan mondod? – Csillant fel szemem.

- Persze csak Manchesterbe, mert a gálára nyilván meghívóval lehet majd bejutni, de a szállodába és az előtte lévő órákba veled tudok lenni és erősíthetnélek téged. Na és legalább Zlatannal is találkoznék, mert majdnem két hónapja nem láttam.

- Oké, de ne akkor mikor én is veled leszek.

- Persze, hogy nem. – Nyugtatott meg. – Lili nézd megértem, hogy félsz, de lehet, hogy nem is fogod látni és..

- Jaj, Heléna ezt te sem gondolod komolyan. – Forgattam meg a szemem.  – Ott lesz az egész idióta bagázs. Borzalmasan utálom őket és ezt Paolo is tudja, de mégis rám osztotta ezt a feladatot.

- Nyilván azért, mert te vagy legjobb. Lili nyugodj meg és próbálj hideg fejjel gondolkozni, elvégre felnőtt nő vagy. Nem teheted tönkre a karriered ilyen miatt.

- Nincs is karrierem.

- Ez nem igaz, hiszen már ismernek, és tudják mennyire profi vagy.

- Ja meg, hogy mennyi focistával feküdtem össze. Mint egy rossz ribanc….

- Lili!!

- Ez az igazság. Kurvára semmit nem tudnak rólam, vagy Zlatannal való kapcsolatomról és össze-vissza irkálnak, de az egyiknek sem jutott eszébe, hogy esetleg megkérdeznének engem. Sosem dolgoznék olyan lapnak, ahol nem teljes mértékben az igazság van leírva. Soha egyik sem említi meg, nekem mennyire fáj és mennyire kiakasztott!! – Mondtam szinte kiabálva.

- Igen, tudom, de most menj Gianlucahoz jó, én pedig megbeszélem Manuellel ezt a hétfői napot.

- Várj, te repülhetsz terhesen? – Fordultam vissza az ajtóból.

- Elvileg igen. – Mosolygott rám és átölelt. Örültem, hogy barátnőm végig ott lesz mellettem a szállodába. Szombaton jó sokáig ágyba voltunk Gianlucával és csak egymással foglalkoztunk, bár az én gondolataim csak a hétfői nap körül forogtak és akárhányszor rágondoltam a gyomrom apró gombóccá zsugorodott és egyenesen a hányinger kerülgetett. Hogy fogom én ezt kibírni hétfőig?

- Szerelmem valami gond van? – Simította ki a hajam az arcomból.

- Nem ugyan, miét gondolod?

- Csak annyira látom, hogy nem itt jársz, és olyan gondterheltnek tűnsz. Mi volt a szerkesztőségbe? Megkaptad a következő melót?

- Igen, meg. – Ültem fel, de megfogta a kezem és visszahúzott magához.

- Nem menekülsz!! – Mosolygott rám édesen. – Szóval mi volt a főnököddel?

- Csak egy gála estre kell mennem hétfőn.

- Az jó, akkor oda valami szexi ruha kell, bár te mindenbe jól nézel ki.

- Basszus tényleg igazad van, még ruhám sincs. – Ültem fel és belém hasított a felismerés, hogy bár igaz, hogy nem én leszek a középpontba, de azért mégsem mehetek oda egy szakadt rongyba.

- Lili mégis miért vagy ettől így kiakadva? Elég sok ruhád van és…

- Gianluca ezt te nem érted ez… egy jótékonysági est. – Vettem egy mély levegőt és Helénát tárcsáztam, ám ő nem vette fel. Na és ha az a szemét meglát, legalább felfogja mit veszített.

- Szívem melyik városba lesz ez? – Érdeklődött és tudtam nem fogok neki hazudni, hiszen joga van tudni.

- Manchesterbe.

- Úgy tudtam te csak belföldön dolgozol.

- Igen, de aki csinálta ezeket a dolgokat felmondott, vagy kirúgták, nem tudom pontosan így én kaptam meg ezt a megbízást.

- Szóval Manchester. – Monda és mélyen a szemembe nézett. – Kérlek, mesélj nekem erről a rendezvényről.

- Én sem tudok róla sok mindent. – Tártam szét a karom. – Csak annyit, hogy UNICEF-es és… a beteg gyerekeknek lesz pénz gyűjtés. A résztvevők felajánlanak pár személyes tárgyat, amire lehet licitálni, de nézd, nem tudom a részleteket és nem is érdekel.

- Kik lesznek még ott Lili?

- Honnan tudjam? – Mérgelődtem és egyre kényelmetlenebbül ért a kérdés áradata.

- Focisták is?

- Valószínű.

-A City vagy az United?

- Mi? – Értetlenkedtem.

- Azt mondtad Manchesterbe lesz, és ott két csapat van akár csak nálunk Milánóba. Szóval a City vagy az United játékosai lesznek ott?

- Az utóbbi. – Mondtam, mert már nem bírtam tovább. Luca nem szólt semmit csak maga elé hümmögött majd pár perc múlva felállt és a konyhába indult.

- Most mi van? – Mentem utána.

- Hogy mi van? Szerinted mi van? – Nézett rám mérgesen.

- Azt szeretném tudni. Talán haragszol? – Tettem fel félve a kérdést.

- Nem, csak dühít, hogy ezt kell tenned, és nincs más erre a feladatra… meg… kicsit félek is. Igen, félek is, hogy akár újra összefuthatsz vele és picit féltékeny vagyok.

- Gianluca ez csak egy munka. – Mentem közel hozzá. – Nyugi nem lesz baj. – Mosolyogtam rá és szenvedélyesen megcsókoltam, és éreztem, hogy teste azonnal reagált rám. Belemosolyogtam a csókba és felültem a pultra. Lábamat a csípője köré kulcsoltam és élveztem, ahogy Luca forró csókokkal borítja be a nyakam.

- Istenem Lili, de szeretlek. – Suttogta és lentebb csúsztatta a hálóingem pántját majd kényeztetni kezdte a melleimet. Megszabadított fehér neműmtől és ő is ledobta az alsóját. Tekintete szinte tüzelt, ahogy belém hatolt.

- Gyönyörű vagy. – Lihegte én pedig szorosan szorítottam a pult szélét. Egyszerűen fantasztikus volt, amit művelt velem ez a férfi. Intenzív és vad. Az orgazmus szinte felrobbantotta a testem és mikor mindketten átéltük a gyönyört még mindig remegtem.

- Ez… ez csodálatos volt. – Suttogtam majd leszálltam a pultról és a fürdő felé indultam ahova ő is követett.

-  Ráadást? – Csókolt meg újra és elejtett egy kaján mosolyt, majd megengedte a vizet a kádba.

- Én csak egy gyors tusolásra gondoltam. – Sandítottam a kabin felé.

- Ráérünk. Holnap valószínű nem leszek a kezdőbe, csak a padon. – Nézett rám szomorúan.

- De miért?

- Fogalmam sincs, de nem baj, legalább nem fáradok el.

- Édesem. – Mentem közelebb hozzá. Tudtam, hogy rosszul esik neki, hiszen Stephan is szomorú, ha nincs pályán. – Nekem akkor is te vagy a legjobb játékos.

- Köszönöm szerelmem, akkor egy fürdőzés? – Kérdezte mire felnevettem és igent mondtam neki. Fogalmam sincs mennyi ideig ültünk a kádba, mert mikor kicsit kihűlt a víz újra engedtük.

- Csak nem éhes vagy? – Mosolyodott el mikor meghallotta mekkorát kordult a gyomrom.

- Egy picit, de most annyira jó veled lenni.

- Boldog vagy velem Lili? – Érdeklődött komolyan.

- Igen, az vagyok- Boldog és szerencsésnek érzem magam, hogy mellettem állsz. Fontos vagy nekem.

- Kicsim, szeretlek. – Szólt majd egy csók után kiszálltunk a kádból és felöltöztünk. Mivel már bőven dél felé járt így elmentünk ebédelni. A délutánt is egymás társaságába töltöttük és teljesen elfelejtkeztem a hétfőről. Este tettünk egy nagy sétát a városba majd Gianluca újra leült a zongorához én pedig élvezettel hallgattam. Reggel finom kávé illatra keltem és mikor kinyitottam a szemem Gianluca ült az ágyam szélén kezébe egy nagy gőzölgő kávéval.

- Jó reggelt szerelmem.

- Neked is. – Ültem fel, majd elvettem a bögrét. – Mikor keltél fel?

- Szerintem olyan negyed órája, nemsokára indulnom kell. Háromkor kezdődik a mérkőzés és nekem már időben kint kell lennem.

- Elmehetek veled? – Kérdeztem és egy gyors öltözésbe fogtam.

- Persze, rendben van. Akkor összepakolom a táskámat, ha éhes vagy van némi kaja a hűtőbe.

- Oké köszönöm. – Néztem rá ezután egy gyors készülődés után a stadion felé indultunk. Elfoglaltam a helyem és végig néztem a stadionon. Ez volt a kedvenc helyem az egész világon. Eszembe jutottak azok a fantasztikus meccsek, amikor még Stephan és Zlatan is a Milán játékos volt. Már majdnem elkezdődött a mérkőzés mikor megcsörrent a telefonom és szerelmem nevét olvastam.

- Luca mondd.

- Tudom butaság, de letudnál jönni az öltözőkhöz? Ha gond van, csak hivatkozz rám.

- Már ott is vagyok. – Pattantam fel és lerohantam hozzájuk. Luca az ajtóba állt és édesen mosolygott mikor meglátott, és mivel nem volt kezdő mez helyett szabadidő volt rajta.

- Csak nem hogy hiányoztam?

- De igen, viszont láttam, hogy még nincs mezed és… elfogadod az enyémet? – Nézett rám, és felém nyújtott egy kilences számút.

- Ez az enyém? – Lepődtem meg. Volt pár Milános mezem, de azokon más játékosok nevei voltak.

- Igen, persze ha elfogadod, ma nem hiszem, hogy felhúznám.

- Igen, köszönöm. – Öleltem át és azonnal magamra kaptam. – Na milyen? – Pördültem meg előtte.

- Ha csak ez lenne rajtad az volna a legjobb. – Suttogta a fülembe szenvedélyes hangon.

- Luca, hűtsd le magad mindjárt meccsed lesz. – Húzódtam el.

- Oké megígérem csak a kint lévő eseményekre koncentrálok. – Emelte fel megadóan a kezét.

- Helyes. Én pedig visszamegyek a helyemre. – Indultam el, de megfogta a kezem és visszahúzott majd addig csókolt még a többek ki nem jöttek és indulniuk kellett. Sajnos nem lépett pályára, ami kicsit rosszul esett, de annyira jóérzés volt a mezét viselni. Igazán büszke voltam magamra. A játék a negyven kilencedik pertől el volt döntve, hiszen Bonaventura rúgott egy gólt. Bár annyira nem féltettem a fiúkat, hiszen a Pescara ellen nem is volt nagy kihívás nyerni.

- Jó volt? – Nézett rám szerelmem mikor már úton voltunk hazafelé.

- Igen, nagyon jó. Már rég voltam Milán meccsen. – Osztottam meg vele.

- Holnap hánykor indul a géped? – Kérdezte és ezzel újra eszembe jutotta a kőkemény valóságot.

- Kilenc körül, és nem is lesz sok időm, mert a volt munkatársammal beszéltem meg egy találkozót.

- Ki az? Ismerem?

- Nem, Márkónak hívják, és sokáig a mi újságunknál dolgozott, ám kapott egy remek ajánlatot és elköltözött Angliába. Ő is ott lesz este és mellette fogok ülni.

- Akkor jó, legalább nem leszel egyedül. – Fogta meg a kezem. 

- Ó szívem elvinnél Helénához? Van egy ruhája, amit szeretne odaadni nekem.

- Persze. Bár azt hittem vettél újat.

- Az utóbbi időbe eléggé sokat költekeztem és most kicsit megcsappant a számlám, de barátnőm kisegített. Amúgy ő is jön velem.

- Terhesen repül? – Húzta fel a szemöldökét.

- Igen, azt mondta nem lesz baj. Remélem igaza lesz. – Mondtam aggodalmas hangon.

- Heléna is megy az estélyre? Mint micsoda?

- Ő csak a szállodába jön velem, mert a testvérével szeretne találkozni. – Mondtam ki hadarva, és örültem, hogy Luca nem szól semmit. Megálltunk Helénáék háza előtt majd miután felmentünk a fiúk leültek a tévé elé beszélgetni mi pedig beindultunk a hálóba.

- Ezt a ruhát gondoltam neked. – Húzott elő egy fekete enyhén kivágott koktél ruhát, aminek ezüst szálak futottak végig a szoknya részénél. – Nem túl kihívó, nem túl figyelemfelkeltő, de elegáns.

- Gondolod, hogy rám megy? – Fogtam magam elé. – Te mindig is vékonyabb voltál, mint én.

- Tuti jó lesz, de ha bizonytalan vagy próbáld fel. – Ajánlotta, én pedig úgy tettem, ahogy mondta és meglepetésemre egész jól állt. Mosolyogva pördültem meg a tükör előtt, és úgy gondoltam megmutatom szerelmemnek is.

- Szerinted milyen leszek? – Indultam ki a fiúkhoz és örömmel láttam, hogy Gianlucának majdnem kiesik a szeme.

- Csinos leszel nagyon. – Ölelt magához.

- Hú baz ha Zlatan meglát, alig bír majd a gatyájába maradni. – Szólt közbe Manuel.

- Manu fogd már be! – Tolta le Heléna és szeme szinte villámokat szórt. Nyilván Manuel is érezte, hogy kicsit messzire ment, és szemlesütve így szólt

- Bocsi, csak kicsúszott.

- Nem gáz, hiszen igazad van, Lili egyszerűen csodálatos lesz. – Nézett rám szerelmem, de azért látszott rajta, hogy rosszul estek neki a hallott szavak.

- Köszönöm, akkor én most visszaöltözöm.

- Ne haragudj Manuel miatt. – Jött utánam Heléna. – Komolyan néha olyan, mint egy nagy gyerek.

- Semmi baj, véletlen volt, és tudod, remélem is, hogy így lesz, mert ha már nem tudott megbecsülni legalább látja, hogy mit veszített.

- Lili kérlek, ne mondd ezt.

- Ez az igazság, mert én minden faszsága után megbocsájtottam és mellette álltam, ő meg nem értékelte, pedig igenis értékes nő vagyok, és lehet nem egy 10/10-es, de…

- Lili fejezd be!!! – Fogta meg a kezem. -  Nem kell bizonygatnod nekem semmit. Vidd el a ruhát és holnap reggel találkozunk a reptéren.

- Köszönöm. – Öleltem át majd elindultunk haza. Az idegességtől alig bírtam aludni, és ehhez még az is hozzá játszott, hogy miután hazaértünk Luca nagyon furcsa volt és alig akart kiengedni a karjai közül. Éreztem, hogy nagyon féltékeny, ami valamilyen szinten jól esett, de kicsit megijesztett. Reggel már időben fent voltam és szerelmem vitt ki a repülőtérre ahol Heléna már várt minket.

- Mindjárt indulunk. – Szólt, ahogy meglátott minket.

- Akkor, szia. Vigyázz magadra és nemsokára találkozunk.

- Miért nem Milánóba repülsz vissza a munka után?

- Azért, mert Rómába vannak a dolgaim. Kérlek, ne legyél szomorú jó? Nem kell annyira komolyan venni ezt a munkát. Én sem veszem, csak elmegyek, kattintgatok párat és ennyi. Már végeztem is.

- Ha csak ennyi lenne, nem aggódnék, de te is tudod, mitől félek. – Suttogta a fülembe.

- Lili mennünk kell. – Unszolt Heléna.

- Szeretlek Lili. – Nézett mélyen a szemembe, de én még mindig nem tudtam kimondani azt a bizonyos szót így csak egy csókkal búcsúztam tőle. Azon, hogy borús volt az idő mikor megállt a gépünk már meg sem lepődtem, de legalább egyezett a kedvemmel is. Életembe most először utáltam a munkámat és most először szerettem volna valami egészen mással foglalkozni. Igazán féltem ettől az estétől. Lepakoltunk a szállodába, majd elmentem egy találkozóra Márkóval, Heléna pedig lebeszélt a testvérével, hogy hova jöjjön.

- Lili! – Hallottam Márkó hangját a hátam mögül, ahogy a megbeszélt kávézó felé indultam.

- Hello. – Köszöntem rá és adtam két puszit neki.

- Talán késtem? – Nézett az órájára.

- Nem, én jöttem túl korán, mert már nem bírtam a fenekemen maradni. – Füllentettem bár az igazság az volt, hogy a lehető leghamarabb leakartam lépni, hogy még véletlenül se fussak össze Zlatannal. Beültünk a kávézóba és az esti munkáról, Paolóról és minden egyébről beszélgettünk. Kaptam egy kártyát is, ami ha úgy tetszik a belépőm volt a buliba és miután lebeszéltük, hogy hatra értem jönnek elbúcsúztunk egymástól.

- Tiszta a levegő? – Hívtam fel barátnőmet mire ő csak belenevetett a készülékbe.

- Hihetetlen vagy ugye tudod?

- Ne már Heléna ott van vagy nincs?

- Nincs, jöhetsz. – Mondta majd egy megkönnyebbült sóhaj után a szálloda felé vettem az irányt. Egész délután izgatott voltam. Barátnőm megcsinálta a hajam és segített a sminkembe is, aminek örültem, mert mégiscsak jobb volt benne, mint én. Felvettem a ruhámat és vártam mikor csörög rám Márkó, ami fél hat körül meg is történt.

- Akkor én megyek, nem baj, hogy egyedül leszel? – Néztem rá a szőke hajú lányra.

- Ugyan már, felhozatok egy nagy adag vanília fagyit, berakom a Grace Klinikát és elleszek.

- Oké, próbálok sietni, bár még sosem voltam ilyenen, de remélem azért nem hajnalig tart.

- Addig vagy ameddig szeretnéd, és Lili. – Szólt még utánam. – Tudom, hogy nem akarod látni, de ha esetleg mégis akkor legyél vele kedves. Kérlek!

- Nem ígérek semmit. Szia. – Mondtam, majd beültem a taxiba Márkó mellé. Rosszul esett, hogy újra ellenem beszél a legjobb barátnőm és úgy voltam vele, hogy nem foglalkozok senkivel. Nyilván nem tudja, mennyire szarul vagyok még mindig, és hiába mosolygok legtöbbször, mint egy vadalma azért igenis megtörtek a dolgok. Már eléggé nagy tömeg gyűlt össze én pedig Márkóval léptem be az eseményre kijelölt hotelba. Márkó természetesen tudta miért vagyok annyira ideges és örültem, hogy nem néz hülyének és támogat.

- Már jönnek is. – Szólt és ekkor megláttam, hogy sorra jönnek a játékosok majdnem beleszédültem az idegességbe. Volt, aki a barátnőjével és volt, aki egyedül érkezett az eseményre, Mindannyian megálltak a transzparens előtt és belemosolyogtak a kamerákba. Én is fotózni kezdtem őket és végig azon törtem a fejem mikor csináljam meg Rooneyval az interjút, vagy ha nem sikerül kihez menjek oda, mikor Zlatan jelent meg a terembe. Tökéletes öltönybe és azzal a pimaszul édes mosollyal az arcán. Istenem hogy lehet valaki ennyire elegáns?

- Jól vagy? – Nézett rám Márkó mikor meghallotta nagy sóhajomat.

- Igen, persze. – Nyugtattam meg. Zlatan egyedül érkezett és nekem átfutott az agyamon, hogy ha nem szakítottunk volna, lehet, én állok az oldalán. Igyekeztem elbújni a tömegbe és örültem, hogy a sajtósoknak kijelölt asztal eléggé messze volt a játékosoktól. Sok Manchesteri legenda és régebbi játékos is részt vett az eseményen. Mikor már mindenki elfoglalta a helyét az alapítvány vezetője mondott egy megnyitó beszédet, majd egy kis filmet játszottak le, amelyben beteg gyerekeket mutattak és néhány játékos is beszélt a kisfilmen arról, mennyire fontos nekik, hogy támogassuk az ilyen gyerekek álmait is. Nagyon megható volt és különleges az egész. Mourinho is a színpadra lépett és egy pár perces beszéd után lecsatolta az óráját jelezve, hogy ez szeretné felajánlani. De az órán kívül voltak más felajánlások is, mint például, volt focisták sport cipője, vagy Christiano Ronaldo egyik meze, amit akkor viselt, amikor megnyerték a P.L.-t. Az elegáns vacsora után volt egy kis szünet, amit én arra használtam fel, hogy egy kicsit dolgozgassak, és hálát adtam az égnek, hogy Rooney egyedül volt és viszonylag egész jót beszéltem vele. A fő téma az alapítvány volt, de a csapat is szóba került. Rooney után Blind és Marcos Rojo is kedvesen fogadta a kérdéseimet, aminek nagyon örültem. Igazán szimpatikus fiúk voltak. Visszaültem az asztalunkhoz és ekkor elkezdődött a licitálás a különböző tárgyakra. Csak kapkodtam a fejem a hatalmas összegektől, de tudtam ezek mind jó helyre kerülnek.

- Kiszaladok a mosdóba. – Suttogtam Márkónak majd felálltam és csendben kiosontam az ajtón. Eddig egész simán ment minden és korholtam magam, amiért ennyire féltem ettől az estétől. Kézmosás után éppen a kéztörlővel babráltam mikor leesett az ujjamról a Gianlucatól kapott gyűrű. Felvettem és csak úgy a gyűrűs ujjamra húztam. Nem is állt annyira rosszul, sőt. Egy mosolyra húztam a számat majd miután felfrissítettem a sminkem kiléptem a mosdó ajtaján, ám amikor a folyosóra értem a vér is megfagyott bennem. Zlatan is éppen akkor lépett ki a férfi mellékhelyiségből.