3/14 ⚽️ Engedd, hogy boldog legyek....mással!!! ⚽️

Lili: 

Tekintetünk találkozott majd pár percig csak álltunk egymással szembe. A lábam szinte a földbe gyökerezett. Magas alakján tökéletes állt az öltöny, mogyoró szemei pedig végigmértek lentről fölfelé, mint valami szkenner és úgy láttam tetszik neki a látvány, mert pimasz mosolyra húzta száját. Nagy nehezen észbe kaptam és a terembe vezető ajtó felé indultam.

- Lili te meg mit keresel itt? – Hallottam erős hangját és nem is értettem a kérdést. Talán Heléna nem mondott neki semmit? – Lili! – Szólt újra és érintését éreztem a karomon. Egy óvatos rántással pedig maga felé fordított. – Hogy hogy itt vagy? – Tette fel újra és szinte kényszerített, hogy a szemeibe nézzek. Megéreztem azt a parfümöt, amit még tőlem kapott és kicsit elolvadtam a tökéletes illattól.

- Dolgozom. – Vetettem oda neki miközben a szívem olyan gyorsan dobogott, hogy féltem meglátja. – Elengednél?

- Milyen csinos vagy. – Szólt és még mindig fogta a karom bár már egy kicsit engedett a szorításból.  – Kivel érkeztél?

- Egyedül jöttem az újságtól, Milánóból pedig Helénával, most pedig bocsáss meg, de vissza kell mennem.

- Mikor végzel?

- Soká. – Válaszoltam hűvösen mikor meglátta a gyűrűmet.

- Ez meg mi?

- Gianlucától kaptam ajándékba.

- Eljegyzési gyűrű? – Nézett rám riadtan. – Hozzámész ehhez a pasihoz?

- Igen. Lehetséges – Hazudtam neki mire hatalmas döbbenet ült ki arcára. – Igen, hozzámegyek, mert úgy érzem megtaláltam az igazit.

- Nem akarom, én azt szeretném, ha az én barátnőm lennél.

- Ó igazán? – Nevettem fel gúnyosan. Mégis mi a fenét képzel magáról? - Sajnálom, de ez már elvan döntve. Volt rá lehetőséged, de elbasztad. SZÓ SZERINT!!

- Mi van azzal, hogy nem akarsz soha házasságot? Mi lett abból a Liliből, aki kiáll magáért és nem hisz a házasság szentélyében?

- Az a Lili nincs többé. Eltűnt, mert egy pasi, akit az élete szerelmének hitt összetörte a szívét és széttépte minden jövőképét. Én már más vagyok, és nem tör elő belőlem az a Lili, aki mindig sírt. Megkeményedtem, mert muszáj volt. Gianluca pedig tökéletes pasi, mellette jól érzem magam. Szerettelek, de még mennyire, de már nem. Nem tudsz meghatni sem a mosolyoddal sem a szemeiddel és….

- Valóban? – Jött közelebb, átfogta a derekam, és végigsimított az arcomon. Nagy erő kellett, hogy ne omoljak a karjai közé.

- Igen. Most pedig mennem kell vissza dolgozni. Kérlek, engedj el. – Bújtam ki az ölelésből és az ajtó felé indultam, de még utánam szólt.

- Rohad mód hiányzol Lili. Majdnem hat meccse nem rúgtam gólt és baszogatnak. Viszont én csak rád tudok gondolni és arra, hogyan kéne helyre hoznom a dolgokat. Jól indult a szezon aztán ez történt és én nem tudok ott lenni fejben a pályán. Olvasom a híreket pedig sosem tettem ez előtt és láttalak ennek a másik férfinak az oldalán és én…

- Nem hibáztathatsz engem, amiért nem megy a játék! – Fordultam vissza és mérgesen a szemébe néztem. – Nem én szedtem össze mindenféle ribancokat és húztam az ágyamba.

- Lili csak egy botlás volt. – Hajtotta le a fejét és a falnak dőlt. - Megtörtént, és már nem tudom visszacsinálni, de soha nem akartam még ennyire senkit, mint téged.

- Üres szavak. – Szóltam.

- Tényleg szereted az a pasit?

- Igen. – Vágtam rá, de kerültem a pillantását, és nem is akartam többet rá pazarolni, hiszen már így is egy csomó dologról lemaradtam. – Minden jót Zlatan. Viszlát. – De mikor a kilincsen volt a kezem újra magához húzott és megcsókolt. Nem számítottam rá így esélyem sem volt kivédeni a hirtelen mozdulatot. Szenvedélyes volt és mohó, ahogy szinte falta az ajkaimat. A falhoz nyomott így szabadulni sem tudtam, bár akkor nem is akartam, sőt. Élveztem, ahogy végigsimítja a hátam és egyre lentebb halad a fenekemig majd mikor elérte megszorította.

- Menjünk ide.  – Suttogta és egy ajtóra mutatott, ám ekkor kitisztult a fejem és rájöttem mit csinálok. – Lili gyere már.

- Nem tehetem Zlatan, nekem barátom van. – Szóltam keményen. – Nem lett volna szabad megcsókolnod te szemétláda. Mégis mit képzelsz magadról?? – Kiabáltam bár igazából magamra voltam mérges. De nagyon. Istenem, de egy idióta vagyok.

- Lili ne kiabálj csak gyere velem. – Invitált tovább kedves hangon.

- NEM! – Járkáltam idegesen.

- Miért tiltakozol mikor éreztem, hogy mennyire akarsz… és… - Jött újra közelebb majd újra megakart csókolni, de ekkor már olyan dühös voltam, hogy pofon vágtam.

- BASZÓDJ MEG! – Ordítottam rá és úgy voltam vele, hogy leszarom a munkát és lesz, ami lesz, otthagytam az egész rendezvényt. Majd kiviharzottam a teremből. Még mindig éreztem ajkaimon Zlatan csókját és a testemben azt a vágyat, amit csak ő válthat ki belőlem. Akartam őt és ezt már nem tudtam volna tagadni. A szívem mélyén nagyon is bementem volna vele azon a bizonyos ajtón, hogy szenvedélyesen egymásnak essünk. Már csak a gondolattól is, hogy az inge alatt a tökéletesen kidolgozott testét látnám tűzbe jöttem, de nem akartam olyan lenni, mint ő. Nem csalhatom meg azt, akivel járok. Fogtam egy taxit és a szállodához kértem magam. A szobánkba belépve barátnőmet láttam, aki az ágyon feküdt körülötte nagydoboz vanília fagyi, egy halom zsebi és éppen a Grace Klinikát nézte.

- Te jó ég Lili jól vagy? – Nyitotta nagyra szemeit mikor belépte az ajtón.

- Nem én… - nagyon.. nem… vagyok… jól…. – Kapkodtam a levegőt minden szónál, ahogy zokogtam. – Zlatan…

- Jaj NE MÁR!! – Állt fel és az ágyhoz kísért. – Mit csináltatok?

- Én semmit, tényleg Heléna még bujkáltam is előle, aztán elmentem mosdóba és ő is akkor jött ki mikor én. Beszélgetni kezdtünk aztán… megcsókolt és… eltoltam magamtól, vagyis… akkor nem, de utána igen és pofon vágtam.

- Basszus Lili.

- Az a baj, hogy annyira jó volt érted? Nem hittem volna, hogy ennyire hiányzik és azt gondoltam már nem hat rám. Istenem Heléna mi lesz így velem? Nem tudom elfelejteni hiába is akarom. Még azt is hazudtam neki, hogy Gianluca megkérte a kezem és én igent mondtam neki.

- Akkor nem csodálom, hogy ezt tette. – Állapította meg és ekkor kopogtattak az ajtón.

- Ki ez? – Néztünk egymásra és Heléna a kukucskálón keresztül kinézett.

- Zlatan az.

- Mi? Mit keres itt? – Pánikoltam. 

- Szerintem nem engem. – Nézett rám mire Zlatan újra kopogott ezúttal már erőteljesebben.

- Nézd, bevonulok a fürdőbe és addig leszek ott, amíg el nem megy. Vagy jobb lenne, ha azt mondanád nem vagyok itt és..

- Heléna engedjetek be! – Kiabált kintről a férfi.

- Oké akkor én a fürdőbe vagyok. Ne engedd be oda. – Mutattam majd bevonultam és a tusoló alá álltam. Jóleset magamra folyatni a hideg vizet, ami talán kicsit enyhített vággyal fűtött testemen. Kiszálltam és egy törölközőt tekertem magam köré. Zlatan még mindig itt volt, amiért mérges voltam rá. Miért nem megy már ez a jó fenébe?

- Mikor jön már ki? – Hallottam Zlatan mérges hangát. – Addig maradok, amíg ki nem jön, ugyanis beszélnem kell vele.

- Nem kell! Hagyd őt békén és engedd el. Hagy legyen boldog Gianlucával. Totál összekuszáltad a gondolatait megint.

- Nem nézem ölbe tett kézzel, hogy elvegye tőlem.

- Értsd már meg tesó, hogy vége. Fogadd el és menj el innen. – Hallottam Heléna parancsoló hangját.

- Szeretem hát nem érted, és még ő sem közömbös irántam. Éreztem, amikor megcsókoltam, hogy szinte remegett. Ugyanúgy vágyik rám még mindig. Azt mondd, amit akar, de a csókja nem hazudik. Ismerem már. – Szólt Zlatan és ekkor a telefonom csörgését hallottam. „ Bassza meg” Káromkodtam el magam, de nem volt más választásom muszáj volt kijönnöm az eddig biztonságot nyújtó fürdőszobából. Törölközőmet szorosabban tekertem magamra és kivonultam a szobába. Próbáltam tudomást sem venni Zlatanról. Felkaptam a telefonom majd beleszóltam.

- Szia Gianluca.

- Szia, drágám. Hogy vagy? Dolgozol még? – Hallottam kedves hangját.

- Nem, már visszajöttem a szállodába, mert elfáradtam. – Válaszoltam. Háttal álltam Helénának és Zlatannak, de pillantásuk szinte lyukat égetett a hátamba.

- Holnap mész haza?

- Igen, de még nem tudom, lehet, hogy visszamegyek hozzád, Milánóba.

- Komolyan? – Szólt bele örömmel.

- Igen, de még ne éld bele magad.

- Nagyon boldoggá tennél szerelmem. Ha kell, kimegyek, eléd csak írd meg, mikor érkezel.

- Ugyan, egyedül is eltalálok hozzád.

- Rendben, akkor aludj jól Lili. Nagyon szeretlek. – Búgta édesen.

- Én is szeretlek Gianluca. – Mondtam ki most először és hallottam mennyire jól esnek neki a szavaim. Még jó, hogy csak én tudtam miért mondtam pont most ki. Leraktam és feléjük fordultam.

- Szia Zlatan. – Köszöntem könnyelműen mintha csak most vettem volna észre.

- Szia Lili, én azt hittem még ott vagy. – Mondta és tudtam hazudik. Nagyon is tudta már, hogy eljöttem a gáláról különben nem jött volna ide ilyen hamar.

- Heléna én lefekszek. Jó éjt! – Majd újra bevonultam a fürdőbe, és magamra kaptam a hálóingem. Épen a hajamat fésültem mikor Zlatan testvére dorgálása ellenére bejött.

- Beszélhetnénk végre?? – Nézett rám és tekintete szinte levarázsolták rólam az alvós ruhám.

- Semmit nem kell megbeszélni. – Vetettem oda könnyelműen. Elhatároztam, hogy nem fogok róla tudomást venni.

- Ez a csók…

- Milyen csók? Jaa az… csak egy botlás volt amit nem tudtam kivédeni.

- Vagy nem is akartál.

- Fejezd be! – Állítottam le majd kikerülve a szobámba indultam. Az orra előtt becsaptam az ajtót és nagyot sóhajtottam. Végre megértette, ám az örömöm korainak bizonyult, mert rám törte az ajtót.

- Lili ne csináljuk már ez annyira…gáz.

- Gáz? – Nevettem fel. – Csak egy botlás volt. Nekem vőlegényem van nem emlékszel?

- Na persze. – Ült le az ágyamra.

- Te is tudod milyen az nem? Ilyen botlásokba nagyon otthon vagy nem igaz? – Néztem mélyen a szemébe, mire csak a fejét ingatta.

- Beindít annyira mint én? – Kérdezte hirtelen és egy pár másodperc után rá vágtam.

- Igen, de ez nem számít, mert ő egy kedves…

- Neked mindig is számított. – Állt fel újra és levette a zakóját, kilazította a nyakkendőjét. Vettem egy mélyebb lélegzetet majd mivel nem akartam, hogy lássa, milyen fejet vágok az ablakhoz mentem.

- Már nem számít annyira. Egy kapcsolat nem kell, hogy csak a szexből álljon.

- Lili imádtál velem lenni.

- Már nem az vagyok aki voltam. – Néztem ki továbbra is a város fényeit.

- Mit tennél, ha újra megcsókolnálak?

- Talán újra felképelnélek és… - Fordultam meg és még magam is meglepetett mennyire közel jött hozzám.

- …. és mi? – Húzta fel a szemöldökét majd újra azzal a bugyi lehúzós mosolyával nézett végig rajtam. – Lili hiányzol és minden éjszaka mióta szakítottunk csak arra vágyok, hogy, mellettem feküdj, átöleljelek.

- Ne mondj, már ilyeneket kérlek. – Csattantam fel és utáltam, hogy én is hasonló állásponton vagyok. – Most pedig menj ki, mert fáradt vagyok, és mivel eljöttem a gáláról holnap az egyik volt kollégától még anyagokat kell kérnem.

- Nem megyek el. – Szólt makacsul és újra leült az ágyam szélére.

- Nem érted meg, hogy vőlegényem van? De maradj, leszarom, átmegyek Helénához.

- Istenem édesem mindketten tudjuk, mit akarunk a másiktól. Legalább csak egy éjszakát adj és megmutatom, hogy sokkal több van bennem, mint az olaszodba.

- Nem is ismered, szóval ne mondj róla véleményt. Gianluca egy kedves, megértő fiú, aki remekül focizik. A szemei egyszerűen csodálatosak. Fantasztikusan csókol és okos tudod? Nem találkoztam még ennyire okos, és intelligens focistával mint ő és… bazd meg ne röhögj!!!! – Szóltam rá mérgesen.

- Úr Isten Lili nekem nem kell bizonygatnod semmit.

- Nem bizonygatás. Kérlek, menj már innen! – Néztem rá. – Zlatan megcsaltál és fáj még mindig. Nem tudok benned megbízni, és ha most le is feküdnénk, azzal sem lennénk előrébb, mert az a tüske mindig bennem maradna és az a kép is, ami akkor tárult elém mikor benyitottam az ajtón.

- Soha többé nem tennék ilyet, mert, ahogy elhagytál teljesen magamba zuhantam Lili. Megéltem azt milyen nélküled és nem kell többé. Nem akarok, nélküled lenni. Mondd, meddig kell, még szenvedjek??? Teperek, mint valami idióta és… azt hiszed, csak azért vagyok itt, hogy a farkamra húzzalak, és itt hagyjalak? Nem ez a szándékom, hanem egy hosszú kapcsolat veled. – Nézett rám és mogyoró szemei túlságosan őszinték voltak, de nem törhettem meg, hiszen a felét se élte át, amit én éreztem.

- Nem lehet. Én nem csalom meg azt, akivel együtt járok.

- Akkor ennyi? – Állt fel. – Tényleg vége?

- Igen. Most pedig menj el, és felejtsük el egymást. Ha esetleg mégis találkoznánk, valamikor akkor nyilván beszélgethetünk elvégre felnőtt emberek vagyunk, de ne keress vagy ilyesmi.

- Jó, megpróbálom. Légy boldog az olaszoddal. Jó éjt. – Nézett rám mérhetetlenül szomorú pillantással majd kilépett az ajtón. A könnyeim közben csendben hullottak a szememből és mikor Heléna beszólt, hogy tiszta a levegő az ágyra vetettem magam és nagy zokogásba törtem ki.

- Lili annyira szar így látni mindkettőtöket. – Bújt be mellém az ágyba majd mind egy védelmező nagytestvér átölelt és hagyta hagy sírjak a karjai között. – Ő is szenved.

- Jó döntést hoztam. . Bizonygattam de inkább csak magamnak mint barátnőmnek.

- Mi van, ha mégse? – Kérdezte Heléna és egy zsebkendőt nyújtott felém.

- Nem csalom meg Gianlucát. Erős voltam és kiálltam a kapcsolatomért Heléna.

- Tényleg nem érdemelne még egy esélyt?

- Nem.

- Lili Manuel is megcsalt, és megbocsájtottam neki mindent most pedig boldogok vagyunk. Zlatan imád téged és te nem láttad mennyi fájdalom volt a tekintetébe, amikor kilépett tőled. Lehet, azt gondolod, hazabeszélek, mert mégiscsak a tesóm, de gondold át.

- Még nem. – Makacskodtam.

- Te tudod, de tényleg gondold át jól a dolgokat, mert hiába vagy hűséges testileg, ha gondolatban már százszor megcsaltad. Jó éjt. – Szólt és csendben becsukta maga mögött az ajtót. A könnyeim némán hulltak a párnára majd csendben belealudtam a sírásba.

Zlatan:

Kiléptem a szállodából, és beültem a taxiba. Alapjáraton tökös gyereknek tartom magam, de most eltört bennem valamit és a torkomat a sírás fojtogatta. Vajon mit kellett volna tennem, hogy elérjem azt, amit akartam? Talán erősebben kellett volna akarnom őt, és még a szobába is megcsókolhattam volna. Biztos voltam benne, hogy nem tudott volna ellenállni nekem úgy, mint ahogyan az estélyen. Még mindig éreztem bódító illatát és magam előtt láttam gyönyörű alakját abban a ruhába, amit a húgom adott neki kölcsön. Tökéletesen állt rajta. A felső kiemelte a melleit és a szoknya is sokat megmutatott a lábaiból. Vajon tényleg boldog az olasz pasi mellett? Nem tudtam sokat erről a gyerekről, csak, hogy az Ac. Milanba focizik, és hogy Gianluca Lapadulának hívják. Legalább jó csapatot választott, és ha már a 9-es mezt viseli, akkor tényleg tudhat valamit. A szavai még mindig keményen hatottak rám és az a mondata, amit a megcsalásról mondott a szívemig ért. Nem lépne félre és nem csak azért, mert szereti az a fiút, hanem mer tudja milyen érzés mikor megcsalnak valakit. Hogy lehetettem ennyire aljas? Lili annyira törékeny, kedves és gyönyörű. Nem is fogja fel mennyire jó nő, mert mindig máshoz hasonlítgatja magát. Mégis hogy kéne visszaszereznem? Mit tegyek, hogy elvarázsoljam annyira, hogy szakítson az olasszal és visszajöjjön hozzám? Talán a fotózás. – Suhant át a gondolatomon. – Igen, ez az, hiszen most lesz esedékes az A-Z új ruha kollekciójának a bemutatása a karácsonyi hajrá előtt. Felkérem, hogy készítse ő a kampány fotóimat, és ha látja mennyire normális vagyok talán újra elérem, hogy előjöjjön belőle az a lány aki rajongásig szerelmes volt belém. Kiszálltam a taxiból és tudtam ez lesz a megoldás. Holnap fel is hívom a főnökét és pontosítok vele egy időpontot.