3/11 ⚽️ Éledezik a szerelem ⚽️

Gianlucával már majdnem egy hónapja voltunk együtt és a kezdeti nehézségek ellenére nagyon jól megvoltunk. Sokat voltam nála, vagy ha úgy jött össze ő utazott hozzám. Kezdtem újra bízni magamba és abba, hogy megérdemlem a boldogságot. Stephannak beindult az Európa Liga ahol továbbra is versenybe állnak. Tudtam, hogy Zlatanék is ott vannak még a sorozatba, de megkönnyebbültem, hogy még véletlenül sem tudom látni, mert az A.s. Roma és a Manchester United meccsei mindig egy időpontban voltak. Jelenleg az Austria Wien elleni mérkőzésre készültek. Nekem sikerült megcsinálni a cikket az olimpikonnal és bár a fotósorozatot nem én készítettem az írásommal is megvoltam elégedve. Egyik nap éppen otthon voltam és örültem, hogy a hónap végéig már csak arra kell összpontosítanom, hogy Stephan huszonnegyedik születésnapját megszervezzem mikor kopogtattak az ajtón, de mire kiértem testvérem már beengedte vendégünket.

- Srácok én megyek is. – Öltözködött Kitti nagy illatfelhőt húzva maga után. – Ha Stephan megjön, mondjátok meg, hogy hívjon fel. Sziasztok. – Köszönt el és már ott sem volt.

-  Gianluca. – Lepődtem meg, de azért örültem is a férfinek. – Te meg, hogy hogy… - De nem tudtam befejezni, mert egy csókkal belém fojtotta a szót. Nagyon jól nézett ki, fekete bőrkabátba, szürke garbóba és fekete csőfarmerba. Egy kisebb táskát fogott a kezébe.

- Csak azért jöttem, mert egyik haverom egy bulit tart. A héten pedig már nem lesz több edzésem így elfogadtam a meghívást. Eljöhetnél velem!

- Ma lesz? – Érdeklődtem miközben beinvitáltam a szobámba.

- Igen. Eltudsz jönni? – Ült le és a gépemre pillantott ahol a cikkem volt megnyitva.

- Azt hiszem igen, de nem tudom milyen ruhába mehetnék. – Álltam az öltöző szekrényem elé és kinyitottam azt, majd a ruháimat húzgáltam a vállfákon.

- Felőlem meztelenül is jöhetnél. – Ölelt át hirtelen és a nyakamba csókolt, amitől végigfutott a borzongás a gerincemen.

- Na akkor az már extra címlapon hozná le a sajtó. – Nevettem fel, de ő csak tovább kényeztetett.  - Édes nyugi. – Fordultam szembe vele, és belenéztem csodálatos szemeibe. Imádtam a tekintetét és úgy éreztem elveszek benne.

- Apropó van egy meglepetésem. – Mosolygott majd a táskájába kezdett turkálni és egy kis csomagot vett elő.

- Mi ez? – Húztam fel a szemöldököm.

- Tudom, hogy nincs semmi alkalom, de megláttam és egyből eszembe jutottál. Mondjuk az igazat megvallva csak te jársz az eszembe. – Sütötte le édesen a szemét majd átnyújtotta a csomagot amibe egy kis doboz volt. – Kérlek nyisd ki! – Unszolt én pedig kivettem a pici vörös bársony dobozt majd felpattintottam. Egy ezüst gyűrű volt benne amit csodálatos kövek díszítettek.

- Tetszik? – Érdeklődött, de én még mindig a pici ékszert néztem. "Miért történik ez velem?"

- Igen, nagyon, nagyon szép, de ez egy gyűrű… csak úgy? – Tettem fel a kérdést.

- Ó félre ne értsd vagy ilyesmi, de láttam, hogy nem viselsz ékszert, és szeretném ha ezt hordanád. Persze nem azon a bizonyos ujjadon kell viselni. – Magyarázkodott és én felhúztam a középsőre. Egész jól mutatott és nem éreztem benne semmi kényszerességet.

- Köszönöm Luca. – Öleltem át, és ekkor meghallottam, hogy Stephan jött haza.

- Gyere menjünk ki. Mikorra kell odaérni a buliba?

- Olyan kilenc körül ráérünk. – Követett ő is a nappaliba.

- Rendben van. – Bólintottam rá és megláttam egy pici kisfiút a nappaliba aki Stephan szobájának ajtaja előtt állt. Cuki barna haja Stephanéhoz hasonlóan az égnek meredt. Világos kék macis felsőt és hasonló színű nadrágocskát viselt és mikor meglátott és megismert egy nagy mosolyt küldött felém.

- Szia te kis csöppség. – Guggoltam le hozzá. – Csak nem Stephant várod? – Kérdeztem mire ő csak az ajtó felé sandított ahonnan hamarosan Stephan jött ki.

- Mit keres itt Dani? – Érdeklődtem és nem is értettem miért van itt a kisfiú. Tudtam, hogy Stephan fodrászának a kisfia, de soha nem szokta elhozni, és ha néha itt is volt az csakis az édesapjával történt.

- Mauronak dolga akard és megkért rá. – Emelte fel magához és annyira édesen állt kezébe és ahogy a kisfiú átölelte a nyakát egyszerre volt édes és megindító.

- Nincs anyja? – Tettem fel a magától jövő kérdést.

- Lili ne már. Tök jól elleszünk. Neked vannak kisebb rokonaid Gianluca? – Nézett rá barátomra.

- Nincsenek, de szerintem elbírunk egy ilyen pici gyerekkel. – Fogta meg a kezem, de én továbbra is csak ideges arcot vágtam.

- Ha esetleg sírna, van játéka, vize, pelusa és ennivalót is csomagolt neki az édesanyja, aki az előző kérdésedre válaszolva kedves Lili Mauroval van, és nem kérdeztem mi a dolguk. A baby sitter nem ért rá és én éppen ott voltam. Pont azon tanakodtak hova rakhatnák Danit mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve felajánlottam, hogy én vigyázok rá. Nyugi már nem lesz baj ugye kis haver.  – Rakta le a földre és lekuporodott mellé. – Ott van a játék autója a baba táskába. Odaadnád? – Nézett rám és én kikerestem a játékot és leraktam mellé. A kisfiú még csak pár szót beszélt, de amit mondott az is nagyon édesen ejtette ki.

- Ó Stephan akartam is mondani, hogy Kitti mondta, ha megjössz, hívd fel.

- Köszi, akkor mindjárt jövök. – Állt fel és bevonult a szobájába mi pedig Gianlucával Dani mellé ültünk, bár én még mindig kicsit félve közeledtem hozzá. Mégis mit kéne tennem vele? Szerettem a gyerekeket, de mivel senkinek nem volt a családba és a baráti körbe sem picit megijedtem. Persze Maxi ott volt, de az más és már ő is nagyfiú, amikor pedig ilyen pici volt nem voltunk együtt Zlatannal. Na, puff és megint eszembe jutott. Vajon mikor lesz olyan, hogy ne jutna eszembe bármilyen apró dologról?

- Ne félj már édes, hiszen csak egy kisfiú. –  Mosolygott rám Gianluca majd Dani felé tolta a játék autót - Stephan sokat van vele?

- Nem igazán, de ismeri már mióta megszületett. Mauro aki az apukája Stephan egyik legjobb haverja és fodrásza is egybe. –  Osztottam meg vele, és mikor a kisfiú a kezembe nyomott egy játékot és rám emelte cuki tekintetét ellágyult a szívem és feloldottam. A táskából aztán előkerült egy kismotor egy vonat és még egy pár játék, amikkel mindhárman eljátszottunk és Dani hangos nevetéseit hallgatva az én kedvem is jobb lett.

- Stephan jó sokáig telefonál. – Állapította meg Gianluca.

- Megnézem jó? Nem baj? – Álltam fel, de magához húzott és megcsókolt.

- Nem, bár nem tudom, meddig bírom nélküled. Tudod, nagyon jól állna neked az anya szerep.

- Ugyan már Luca. – Pirultam el és benyitottam Stephan szobájába, aki az ágyon ült, kezébe a telefon és üvegesen nézett a készülékre.

- Jól vagy? – Ültem mellé. – Azt hittem még mindig beszélsz.

- Nem, vagyis… telefonáltam igen, de Kitti lerakta, mert dolga volt, de azt mondta egy pár percen belül visszahív, de még mindig nem hívott.

- Stephan dolgozik. – Simítottam meg a hátát mire szép szemeit rám emelte. – Nyugi már.

- Elmegyek a bárba. – Állt fel hirtelen. – Megnézem, lehet még segíteni is tudnék valamit.

- De Stephan nem mehetsz el! - Estem pánikba. – Mi lesz akkor Danival?

- Olyan jól elvagytok vele. Semmi gáz nem lesz és Mauro tudja a te számodat is. Ne izgulj, és ha gáz van, hívj. – Szólt, de mikor a cipőjét vette megfogtam a kezét.

- Kérlek ne hagyj itt vele!!

- Édes Liliomszál nézd, meg a pasidat milyen jól elvan vele. – Suttogta és tényleg így volt. Gianluca éppen kockákból épített egy tornyot, ami ledőlt mire Dani hangosan nevetni kezdett.

- Jó igazad van. - Adtam meg magam.

- Meg neked se árt beletanulni az anyaságba, elvégre nem vagy már húsz. – Nevetett fel.

- Kapd be! – Böktem meg, mire egy puszi után már kint is volt a lakásból én pedig visszamentem a fiúkhoz. Szerencsére semmi gond nem volt, és örültem, hogy mindent megértettem, amit Dani szeretett volna akár szomjas volt akár éhes. Egyszer pedig még a pelusát is kicseréltem, ami nem volt annyira kellemes, de nem volt vészes. Már egész jól belejöttünk Gianlucával a babázásba. Szerencsére ő sem érezte magát kínosnak egy kisgyerek mellett és nagyon édesen eljátszott vele. Miután kidobtam a kukába a pelenkát visszaindultam a szobába, de az ajtóba megálltam. A férfit figyeltem aki édesen eljátszott Danival. Vajon ő lenne az aki mellett révbe érnék? Tudom csak hülyeségből mondta Stephan azt amit, de igaza van. Már benne vagyok abba a korba amikor jó lenne egy stabil kapcsolat és egy baba. Ha akkor igent mondta volna Stephannak már majdnem egy éves házasok lehetnénk és lehet útba lenne a kis focista is. Stephan nagyon kedves és jó lelkű fiú és örültem, hogy visszatudtam szerezni a barátságát. Ha ő nem lenne nem tudom mit tennék, főleg azok után, amit Zlatan tett velem. Az utóbbi hónapba újra csak Stephan segített nekem és persze Gianluca is aki ha nem is teljesen, de elfelejtette velem Zlatant. Csak néztem őket hangtalanul mikor észrevett és kedvesen rám mosolygott. Dani ekkor éppen a tetoválásait vizsgálgatta a karján.

- Nem jössz ide?

- De jövök. – Huppantam le újra a földre és megsimogattam Dani fejét, akin mintha álmosságot láttam volna.

- Szerintem ne kéne lerakni aludni?

- Nem tudom, szerinted? – Tekintett fel rám zavartan. Dani a fülét morzsolgatta és úgy gondoltam felveszem és sétálok vele a lakásba. Vállamra egy kék puha takarót terítettem, amire ő ráhajtotta fejét. 

- Annyira jól áll a kezedbe. – Szólt Luca. – Gondolkoztál már az anyaságon? – Tette fel váratlanul a kérdést, ami eléggé meglepett.

- Még nem, nekem első a munka. – Feleltem zavartan. – Te szeretnél már gyereket?

- Nem tudom, a pasiknál nem kell annyira sietni, de nem haragudnék meg ha úgy alakulna. Persze előbb házasság és…

-  Csukva van már a szeme? – Vágtam a mondatába. Nem akartam a házasságról beszélgetni.

- Igen, majd én óvatosan elveszem és esetleg berakhatnánk a szobádba. – Suttogta halkan, és elvette tőlem a kicsit. Bementünk a szobámba és gyengéden az ágyamra raktuk, vigyázva nehogy felébredjen. Alaposan betakargattam majd csendben figyeltük az édesen szuszogó kisfiút.

- Mennyire szép. – Mondtam.

- Az, biztos jó géneket örökölt.

- Igen mindkét szülője nagyon dekoratív. – Mosolyodtam el, mire Gianluca rám nézett és lágyan megcsókolt.

- Szerintem a mi gyerekünk is jó géneket örökölne. Főleg ha az édesanyjára ütne.

- Ugyan már azért te sem panaszkodhatsz. – Bújtam bele az ölelésébe. – Nagyon helyes pasi vagy, különben ha nem így lenne nem is volnék veled. – Szóltam majd játékosan kinyújtottam a nyelvem és kivonultam a szobából.

- Szóval így állunk, csak a helyes külsőmnek köszönhetem ezt.

- Nem csak az. – Ismertem be. – Kedves vagy és okos. Tudom nem sokat vagyunk együtt, de nekem ez is rengeteget jelent. Melletted más…én..

- Szeretlek Lili. – Vágott bele a szavamba. – Tudom ez nagyon korai ahogy az a gyűrű is, de… én… szeretlek.

- Gianluca. – Sóhajtottam fel. Nem voltam biztos benne, hogy azt tudom mondani neki amit hallani szeretne. Többet éreztem iránta már mint vonzódás, de kevesebbet mint amit anno Zlatan iránt. Kicsit gondolkoztam és így szóltam. – Köszönöm. – Majd otthagytam egyedül a konyhába.

- Lili én most… megbántottalak? – Kérdezte és leült mellém a kanapéra.

- Nem, ugyan, csak…

- Még mindig nem jöttél helyre… az a szemét… - Mérgelődött.

- Ne, kérlek ne beszéljünk erről. – Bújtam közelebb hozzá. – Olyan jó, hogy itt vagy. Tudod mit szeretnék? – Sandítottam fel rá és végigsimítottam a karját.

- Igen?

- Mi lenne, ha nem mennénk sehova, csak itthon maradnánk és egy kicsit, és csak egymással foglalkoznánk.

- Lili megígértem a barátomnak, és…

- Kérlek Gianluca!! – Néztem rá és próbáltam a legcukibb nézésemet elővenni. Luca nagyot sóhajtott és végül ráállt az ötletemre, majd elvonult telefonálni. Bekapcsoltam a televíziót és megkerestem a sport csatornát. Mivel holnap után már Euróba Liga meccsek lesznek éppen ezeket mutatták. Sorba jött minden csapat köztük a Róma is és büszke voltam Stephanra, hogy egy ilyen jellegű klubba játszik. Bár az igazat megvallva jobban szerettem volna, ha kicsivel több játéklehetőséget kap, de bizakodtam, hogy ez változni fog, és a következő mérkőzésen jól fog szerepelni. Stephan csapata után pedig a Manchester következett. A szívem a torkomba dobogott, és hiába volt a kezem a távirányítón nem volt erőm elkapcsolni. Csak bámultam a képernyőt és hallgattam, hogy Zlatanról milyen negatívan nyilatkoznak és mennyire bántják, amiért egész régen gólképtelen. Vajon miattam van ez? Futott át az agyamon, és mikor megláttam újra elfogott a fájdalom. Még mindig tökéletes volt a csodálatos mogyoró szemeivel és azzal az édes mosolyával és én csak…

- Fejezd már be! – Kapta ki a távirányítót Stephan és elkapcsolta a televíziót.

- Te meg mikor? – Néztem fel rá értetlenül. – Nem is vettem észre, hogy megjöttél.

- Azt látom. Normális vagy? A pasid a másik szobába telefonál, erre meg ezt nézed? Gondolkozz már Lili! – Tolt le. – Merre van Dani?

- A szobámba alszik. – Válaszoltam és rosszul esett, hogy barátom ennyire leteremtett. Persze igaza volt, de akkor is. – Lefektettük, de nem volt vele semmi gond.

- Akkor jó, mert elhúzódott kicsit a dolog és több mint valószínű, hogy nálunk tölti az éjszakát.

- Tessék? – Lepődtem meg. – De Stephan…

- Lili nem lesz baj. Majd elalszik az én szobámba. – Nyugtatott meg és maga felé fordított. – Inkább az miatt aggodalmaskodj, amit az előbb műveltél, mert ha nem én látlak meg, akkor lehet, hogy Gianluca már a Milánóban tartó gépen ülne.

- Ugyan már Stephan. – Forgatta meg a szemem. – Csak az összefoglaló volt amibe téged is mutattak, és sorba jöttek a csapatok, majd..

- Nem akarom hallani a magyarázkodást. – Hagyott ott majd bekukucskált a szobámba ahol a kisfiú aludt.

- Tényleg nem volt vele baj? – Nézett rám barátom.

- Semmi, megetettem, megitattam, sőt még a pelusát is átcseréltem. – Mosolyogtam rá büszkén.

- Ügyes vagy. – Adott egy puszit a fejemre. – Szerintem jó anya lennél, csak ne félj ennyire az elkötelezettségtől. Nézd Gianluca nagyon jó fej srác, és látszik rajta, hogy odáig van érted. Kérlek, Lili ne szúrd el!

- Azt mondta, hogy szeret és kaptam tőle egy gyűrűt is. – Mutattam a kezemre mire Stephan csodálkozva pillantott rám.

- Hú de szép darab. Persze nem olyan, mint amit tőlem kaptál, de…

- Jaj Stephan, - Sóhajtottam fel. – Mi van Kittivel?

- Dolgozik, csak későn jön haza. Ha Danira nem kéne vigyáznom, akkor még most is ott lennék.

- Visszamehetsz, ha szeretnél, mert mi itt vagyunk. Gianluca és én vigyázunk rá.

- Nem, megígértem, és a tesód amúgy sem tud rám figyelni. Na meg egy lánycsoport rám szállt, ami az én drágámnak nem nagyon jött be. – Mosolyodott el.

- Ó a sztár focista már egy italra sem mehet le anélkül, hogy észre ne vegyék. – Cukkoltam, de tudtam, hogy igaza van. Stephant nagyon sokan felismerik és nem csak a haja miatt hanem, mert eléggé szép karriert futott be, hogy híres focista legyen. A lányok pedig különös képen odáig vannak érte, mert nagyon jóképű.

- Bocsánat, kicsit hosszúra nyúlt.  – Lépett be Gianluca óvatosan mellénk. – Mennyire édes ez a kisfiú. Semmi baj nem volt vele, és jól ellehetett vele játszani.

- Örülök neki, de tényleg menjetek el nyugodtan én vigyázok rá és nem akarom elszúrni az estéteket. Ha úgy van és megjöttök akkor aludhattok a vendég szobába, mert Kitti amúgy is az én szobámba fog durmolni.

- Már lebeszéltem, hogy nem megyünk. – Mutatott Luca a telefonjára. – Szóval most itt leszünk. Kettesbe, vagy négyesbe ezzel a kiskölyökkel.

- Mi lenne ha csinálnék valami kaját? – Ajánlottam fel majd a hűtő felé vettem az irányt.

- A haverom nagyon megértő volt. – Hallottam barátom hangját miközben én a hűtő tartalmát fürkésztem. – Megígértem neki, hogy majd elhívom az egyik meccsemre.

- Oké, valami könnyűt szeretnél vagy… - Kezdtem, de újra az ajkait éreztem a nyakamon.

- Ha már egyszer nem megyünk sehova csinálhatnánk valami…. különlegeset…vagy… valami izgalmasat.

- Édes, ne már…. – Állítottam le. – Lehet, hogy éhesek lesztek és….

- Másra igen. – Fordított maga felé és újra megcsókolt majd a pultnak döntött. – Szeretlek Lili és hiányoztál. Menjünk be a szobába.

- Ott egy édes csöppség van bent és…

- Ez az én telefonom. – Szaladt ki Stephan a szobából mi pedig gyorsan szétreppentünk. Míg én kivettem az ennivalókat a hűtőből Stephan visszajött.

- A haverom hívott, hogy végeztek, és most le kéne vinni Danit a kocsiba, de lehetőleg ne nagyon keljen fel. Segítesz Lili?

- Persze. – Mondtam majd bementünk a szobába és óvatosan felvettem a kisfiút aki szerencsére semmit nem vett észre. Stephan hozta a táskáját én pedig Danit félve nehogy megfázzon ráterítettem a kabátkáját és a takarót.

- Ó annyira köszönöm. – Hálálkodott az édesanyja mikor átvette a kicsit. – Gondolom jól elvoltatok. Nálatok mikor lesz? – Fürkészte az arcomat mire Stephan zavartan mosolygott.

- Nálunk biztos nem lesz, mert…

- Még nem tervezzük. – Szólt barátom majd elköszöntünk és felindultunk a lakásba.

- Ez meg mi volt? – Tudakoltam tőle.

- Semmi.

- Nem mondtad el nekik, hogy már nem vagyunk együtt? – Fordítottam mérgesen magam felé.

- De csak aztán meséltem, hogy ki a barátnőm és félre értették a nevet. Nagyon hasonló a nevetek. Kitti, Lili és… ennyi. Nem értem miért kerítesz ennek akkora ügyet. – Nyitott be a házba.

- Te hülye vagy. – Toltam le. – Remélem elmondod nekik majd az igazat. Nem hiányzik egy újabb újság cikk.

- Jó, csak… én… lehet tudat alatt volt, hogy azt mondtam te vagy a barátnőm. – Mondta csendesen, és válaszomat meg sem várva bevonult a szobába. Egy gyors vacsora után elvonult mindenki a saját szobájába én pedig egész este Gianlucával voltam elfoglalva és jól esett, hogy tényleg lemondta az esti bulit. Szerettem a karjaiba lenni, mert biztonságba éreztem magam mellette. A gépemen beraktunk egy filmet, de nekem az járt a fejembe amit Stephan mondott. Mi ez a tudat alatti baromság? Elvégre szereti a húgomat? Akkor meg mi a baj? Holnap mindenképpen rá kell jöjjek miért mondta ezt. 

- Min gondolkozol szívem? - Nézett rám barátom mikor látta, hogy még véletlenül sem követem a filmet.

- Semmin, csak… Dani jutott eszembe. – Füllentettem.

- Nagyon édes kisfiú. Szerintem szuperül elvoltunk vele. Látod nem kellett volna izgulnod.

- Igen, igazad lett. – Mosolyodtam el. – Annyira örülök, hogy itt vagy… én.. köszönöm.

- Mindig melletted akarok lenni. – Suttogta és gyengéden megcsókolt majd közelebb húzott magához. A testemet azonnal elkapta a vágy majd mikor levette a fölsőét nem is akartam gondolkodni, csak élvezni a pillanatot, és mikor az alvó férfit néztem magam mellett elengedtem egy mosolyt. Igazán szerencsésnek érezhettem magam, hogy ilyen pasim van mint Gianluca.