2/9.- fejezet. Egy korszak lezárul

Sziasztok!!  Meghoztam az új részt és remélem így is tetszik nektek, hogy most kicsit kevés szó esik Stephanról.  Jó olvasását. :).  

Puszi: Andrea :). 

-          Tessék? – Hüledeztem. – Komolyan megtetted?

-          Igen, miattad… miattunk. Elmehetnénk Amerikába és….

-          De nekem itt van ez a remek szerződés és… ez életem álma Zlatan. Kérlek, maradj Európába… kérlek, maradj velem!

-          Lili nézd én beváltottam, amit ígértem neked, és elindítottam a válást. Persze még csak szóba, de… megtettem.

-          De még nem biztos Amerika ugye?

-          Nem tudom mi lesz, hidd el, fogalmam sincs mit kéne tennem, de ha elválok Alexandrától, akkor nem kis botrány lesz, mert tuti, hogy beállít mindenféle szarnak. Nekem pedig kell a nyugalom és azt olyan helyen tehetem meg ahol nem sok a firkász.

-          De ez…. nem utasíthatom vissza. – Mondtam neki. – Könyörgöm, mondd el, hogy mit akarsz tenni.

-          Nem tehetem. Hidd, el nem tehetem, a szerződésem köt.

-          Senkinek nem mondanám el. – Ígértem, de hajthatatlan volt és végül én se firtattam a dolgot így elköszöntünk egymástól. Tudtam, ha messzire igazol lőttek a kapcsolatunknak. Csak ültem a szobába és bámultam magam elé. Miért teszi, ezt velem az élet mikor minden annyira fantasztikus lenne? Remek munka, remek pasi. Boldogság, erre meg ez?

-          Szia, bejöhetek? – Lépett be Heléna az ajtón.

-          Persze gyere. Beszéltem Zlatannal.

-          Engem meg Alexandra hívott. – Ült le mellém. – Most mi lesz?

-          Nem tudom… csak az, hogy ha messze megy, én nem fogok ennyit repülőzni és… nem lesz időnk egymásra. Azt hittem minden jól alakul.

-          Sajnálom. Meg azt is, hogy ennyire bunkón viselkedtem néha, de Alexandra családomhoz tartozik és…. most neki sem könnyű. Zlatan csak elé állt és annyit mondott el akarok válni. Gondolj bele mennyire borzalmas lehetett neki.

-          Igen, tudom, de… megőrülök. Nem utasíthatom vissza Paolo ajánlatát.

-          Igazad van. Őszintén megmondva nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretitek egymást, csak mikor Zlatan belekiabált a telefonba és a repülőtéren megcsókolt rájöttem, ő akkor boldog, ha veled van.

-          Komolyan mondod?

-          Igen, és én sem állhatok az utatokba. Meg tudsz nekem bocsájtani?

-          Persze. – Öleltem át. Alig vártam már a 14.-ét. Szinte biztos voltam benne, hogy csodaszép lesz a búcsúzás. A stadion még a szokottnál is gyönyörűbb volt. Alexandra borzalmas állapotban nézett ki. Sajnáltam, hogy ennyire szomorú, de nem akartam, hogy elrontsa a kedvemet.

-          Majd lesz, egy rész mikor leviszem Maxit. – Mondta Helénának. – De én nem hiszem, hogy odamegyek hozzá. Nem sokat beszélünk mostanában.

-          Alexandra kérlek. – Nyugtatta Heléna.

-          Nem tudok megnyugodni. Mi lesz így velem? – Törölgette a szemét.

-          Minden rendbe jön, de most nézd, ott jönnek ki. -  Mindenki a nevét kiabálta és tapsolt. Két gólt is szerzett és lecserélését követően Maxi beszaladt hozzá én pedig elsírtam magam. A felismerés, hogy egy korszak lezárult rosszabb volt, mint gondoltam. Helénával együtt sírtunk, az örömmel vegyes bánatban. Mondott egy kisebb beszédet és ő emelte fel a kupát. Kb fél 3 körül értünk haza. Éppen lefekvéshez készültem mikor Zlatan bekopogott a szobámba.

-          Szia. – Suttogta. – Milyen volt a mai nap?

-          Csodálatos és nagyon érzelmes… büszke vagyok rád, és hidd el a PSG-nél nem csak legendaként tekintenek majd rád, hanem mint egy…. – kerestem a szavakat. – király?

-          Köszönöm, de ez eléggé nagy csúsztatás, bár illik hozzám ez a két megnevezés és… most, hogy így mondod, még tetszik is. – Villantotta rám széles mosolyát. -  Nem megyünk el valamerre?

-          Most? Mindjárt reggel. – Nevettem el magam.

-          Mikor csináljon örültséget az ember, ha nem most. – Mosolygott rám majd kilopóztunk a lakásból és csak autóztunk az egész városba.

-          Nem vagy fáradt?

-          De egy kicsit, viszont ez a mai nap… vagyis a tegnapi annyira felpörgetett, hogy nem tudok aludni.

-          Na és merre megyünk?

-          Menjünk a lakásunkba.

-          Szuper, amúgy is régen voltam már a második otthonomba.– Szaladt ki a számon, de úgy láttam Zlatannak nagyon jól esik, hogy ezt mondtam. Ahogy beértünk rögtön kivett egy üveg pezsgőt és két poharat.

-          . Egy pohár pezsgőt?

-          Igen kérek. – Majd a kanapén ülve pezsgőztünk miközben néztük a napfelkeltét. Csodálatos pillanat volt. Arra ébredtem fel, hogy egy hatalmas ágyban fekszek és hirtelen azt sem tudom, merre vagyok. A telefonom után nézelődtem és mikor megvolt felcsatlakoztam a Twitterre. Egy nagyot nevettem mikor megláttam mit írt ki Zlatan. 

-          Jó reggelt drágám. – Jött be kezébe egy nagy bögre kávéval.

-          Te elvetted a mondatomat. „ Királyként érkeztem és Legenda ként távozom” - Olvastam fel a bejegyzését. Ezért jogdíjat követelek.

-          Amit csak akarsz. – Majd megcsókolt és az arca komolyabb lett. – Mi lesz most ezután velünk?

-          Nem tudom… én mindenképpen aláírom a szerződést, és… reménykedek, hogy a fejedbe meg sem fordul egy olyan baromság, ami millió km-ekre sodor minket egymástól.

-          Nem tudom mi lesz Lilien és… bármi előfordulhat.

-          Már nem is lesz meccsetek az Európa Bajnokság előtt?

-          De még egy Francia kupadöntő…

-          Amit Zlatan góljával fognak megnyerni. – Öleltem át.

-          Remélem így lesz. Mikor mentek haza?

-          Nem tudom, ha ma nem akkor holnap a legkorábbi géppel kell elindulnunk.

-          Maradj velem még egy hetet. Jövő héten kupadöntő…. És utána lesz egy pici szabadidőm. Azt pedig ott töltjük, ahol akarjuk.

-          Alexandrával mi lesz… és Maxival?

-          Ő az én gyerekem is…. Nem veheti el tőlem senki.

-          Veled akarok lenni mindenhol, de ez az állandó repülőzés kikészít, mert utálok így utazni és eléggé költséges is.

-          Legszívesebben összeköltöznék veled, de még van itt egy kis dolgom. Bár az E.B.  alatt ideköltözhetnél ebbe a lakásba.

-          Megfontolandó ötlet, mert lehet lesz egy ilyen E.B. számunk és akkor úgyis ide kell repülnöm. Meg egy pár W.A.G.S.-ot is le kell kapnom…. Tudod a divat miatt.

-          Jól jönne neked most Alexandra.

-          Igen. Eléggé rosszul néz ki. – Osztottam meg vele.

-          Már nem alszunk együtt és alig beszélünk. Csak annyit mondtam neki, hogy el akarok válni, mert ez nekem már nem megy és… hogy sajnálom.

-          Nézd, akkor aláírhatom a szerződést? – Fordítottam vissza újra a beszélgetést az én munkám felé. – Mit gondolsz, megéri?

-          Ha bármit is mondok, azzal elárulom magam.

-          Ez nem teheted meg velem! – Emeltem fel a hangom. – Nekem ez fontos, mert a jövőmről van szó. Dönts el és mondd meg.

-          Csak az E.B. után fogok bármit is mondani.

-          De miért?

-          Mert durrantani akarok. – Tárta szét a karját. Hogy én mennyire utálom ezt a dolgot. Sokkal jobb lenne, ha nem ez folyna már a csapból is, de nekem is tudnom kell. Mindenképpen, hiszen a jövőmről van szó és azt csak vele képzelem el.

-          Olyat akarok, amin mindenki meglepődik és felkapja fejét, hogy nahát, ez oda megy? Vagy valami ilyesmi. Ami meglepi az embereket érted? Nem mehetek átlagos csapatba.

-          Akkor köztünk vége?

-          Már mért lenne?

-          Mert….. Amerika lenne a nagy dobásod. Kérlek, vigyél haza.  – Álltam fel és öltözködni kezdtem.

-          Lili ne már.

-          Ne érj, és ne szólj hozzám! Csak ennyit kérek tőled…

-          De még én sem tudom.

-          Jaj dehogy nem! Tök hülyének nézel, és megint… pont mikor azt hittem tényleg szeretsz, újra rá kell jönnöm, hogy egy paraszt vagy. Te döntesz…. de gondolj rám is, mert ha Amerikába igazolsz, akkor engem többet nem látsz, mert ez a munka az életem és aláírom a szerződést. – Majd felöltöztem és együtt mentünk haza. Már majdnem éjfél volt mire Milánóba értünk és egész este csak a jövőn gondolkoztam. Tudtam, hogy tudja, de a büszkesége meg ezt az idióta titkolózás felidegesített. Hétfőn bementem a szerkesztőségbe és aláírtam a papírokat. Egyszerre voltam boldog és csalódott is. Hazaérve elkezdtem szerkeszteni a Júniusi számot ahol Ő volt a téma. A diktafonomat hallgattam, hogy leírjam az interjút és a képeket, de folyamatosan csak sírtam. Egy üveg Nutellával a kezembe próbáltam vigasztalódni, de sehogy sem ment. A hangja és az emlékek minden pillanatban csak mélyebb sebet ejtettek a szívemen. Ez így ment egész Csütörtökig, míg barátnőm belépett a szobámba és kikapta a kezemből az üveget.

-          Hé…. Még eszek!! – Tiltakoztam.

-          Nem érdekel, de ezt sem te sem ő nem csinálja.

-          Miről beszélsz? -  Csodálkoztam.

-          Ez az egész, hogy hallod a hangját és látod a fotókat, amikről az jut eszedbe, hogy milyen volt vele vagy mit tudom én…. de ez nem munka és főleg nem, úgy ha csak Nutellát eszel.

-          Miért tette ezt velem?

-          Mert egy idióta és… fogalmam sincs, mire kell ez a titkolózás. Amúgy ha megnyugtat ő is szarul van, de neki még Alexandra is ott van, aki látványosan nem hordja a gyűrűjét így már mennek a találgatások. Gondolhatod… EB előtt. Meg minden nap kérdez rólad.

-          Nem akarok hallani róla, vagyis…. hogy lehet valakit ennyire szeretni?

-          Nem tudom… csak egyszer voltam szerelmes, és most egy kicsit Manuelbe, de most a terjeszkedés lényegesebb.

-          Én pedig most, de totálisan. Láttad ezt a reklámot? – Mutattam meg neki a parfüm reklámot, ami tegnap fedeztem fel. – Nem őrülten sexi?

-          Még sosem néztem így rá, de meg kell adni nem rossz. – Mondta elismerően. – Büszke vagyok rá, hogy ő a tesóm és mióta ide jöttem sokkal jobb a viszonyunk, mint mikor gyerekek voltunk. Nekem is nagyon hiányzik.

-          Még jó, hogy ennyi felvétel van róla a youtube-on.

-          De ezt akkor sem csinálhatjátok. Komolyan olyanok vagytok, mint két gyerek. Hívd fel, mert szarul van, és ha nem nyerik meg ezt a kupát és mindkettőtöket fejbe kólintom.

-          Te mész a meccsre?

-          Nem…. eléggé drága volt most ez a sok ide-oda repülőzés. – Mondta szomorúan.

-          Ha szeretnél elmenni és odaadom a jegyemet, mert… én már eléggé rég lefoglaltam, de mivel nem megyek ezért.

-          Az a te nevedre szól.

-          Igen, de még át lehet íratni. – Néztem rá. – Én nem megyek.

-          Jólesne neki, ha mellette lennél, de ha nem akkor hívd fel, legalább mert ki van bukva.

-          Oké. Rendben van. – Egyeztem bele és feltárcsáztam Zlatan számát.

-          Szia én vagyok. – Szóltam bele.

-          Lili… már azt hittem sosem beszélünk.

-          Én is…csak Heléna meggyőzött és… borzalmasan hiányzik a hangod és… te is, és… csak nézem a parfümös videódat és…. bocsáss meg.

-          Ugyan ne kérj bocsánatot…. nekem kéne bocsánatot kérni, amiért ennyire megbántottalak. Te vagy életem szerelme. Holnap jössz a meccsre?

-          Nem hiszem, mert…

-          Kérlek, gyere.

-          Mi ez ami Twitteredre van kiírva? Az a dátum, amikor megmondod hova igazolsz?

-          Lili mért kérdezel tőlem olyanokat, amiket nem válaszolhatok meg?

-          Mellesleg aláírtam a szerződésem, szóval én négy évre itt maradok. – Mondtam, és mély hallgatás volt a vonal végén. – Zlatan itt vagy?

-          Igen… persze, csak… elgondolkodtam egy pillanatra. Gratulálok drágám, ez a négy év biztos fantasztikus lesz.

-          Veled ugye? – Próbálkoztam.

-          Lili meddig játsszuk még ezt?

-          Jó felejtsd el! – Adtam be a derekam.

-          Szóval mi lesz holnap? Kimegyek, eléd csak gyere el.

-          Oké, rendben van. Akkor ott találkozunk. De mi legyen Pénteken? Hol aludjak?

-          A lakásunkba, vagy az nem jó?

-          De… persze, hogy jó. Amúgy jól vagy?

-          Nem annyira…. Alexandra élvezi, hogy úton útfélen fotózgatják, hogy nincs rajta a gyűrű. Ezzel harcol, hogy úgy mondjam ellenem.

-          Zlatan velem leszel Pénteken este?

-          Igen mindenféle képen. – Nyugtatott meg. Pénteken felültem a repülőgépre és délután négyre értem Párizsba. Zlatan fantasztikusan nézett ki. Sima farmer nadrág és egy barna kockás inget viselt. A napszemüveg persze elmaradhatatlan volt. Elmosolyodtam, mert aki igazán ismeri, azt egy napszemüveg nem téveszti meg.

-          Szia. – Mosolyogtam rá. Arca nagyon fáradnak tűnt szemei pedig szomorúak voltak. Tudtam, hogy nincsenek rendben a dolgai.

-          Hello. De örülök, hogy itt vagy. – Ölelt át és én mélyen beszívtam kellemes illatát. – Gyere, menjünk haza. – Majd kézen fogva kisétáltunk a terminálból.

-          Hogyhogy megfogod a kezem? – Néztem rá, de ez a kis dolog is nagyon jólesett.

-          Mért titkolnám mikor ez az igazság? – Léptünk ki és szinte pillanatok alatt fotósok hada vett körbe minket. Azt sem tudtam mi a fene van. A vakuk kattogtak Zlatan pedig elengedte a kezem. Mindenhol francia emberek kiabáltak és mikrofonokat nyomkodtak, hol nekem, hol pedig neki. Nem tudtam kezelni a helyzete és elő jött a pánikom is. Úgy éreztem rosszul vagyok és nem volt kiút a nagy ember tömegből. Nem láttam sehol Zlatant. Nem kaptam levegőt és akkor úgy éreztem elsötétül előttem a világ.