2/7-8. Pörög a munka/ visszautasíthatatlan ajánlat. :).

Sziasztok! Egy dupla részt hoztam most nektek, mert Hétfőig biztos nem tudok újat hozni. Olvassátok, szeressétek. Üdv: Andrea :).  

-          Bocsi drágám, hogy felébresztettünk, de valaki nem bír a hangerővel.

-          Ó tényleg, bocsánat Lili, hogy nem hagytam, hogy édesdeden aludjatok….

-          Nézzétek, nem tudom, miért vagytok ilyenek vele? – Böktem Zlatan felé. – Talán az a baj, hogy szeretjük egymást?

-          Megáll az eszem….na jó én megyek. Amúgy is csak a kocsim miatt jöttem vissza, mert ugye tegnap elhoztátok, na és… találkozóm van. – Majd sarkon fordult és elindult az ajtó felé, és Manuel is követte őt. Heléna mérgesen pillantott ránk én pedig csak mosolyogni bírtam a tegnapi fantasztikus este miatt.

-          Mellesleg Maxi jól van, mert már beszéltem Alexandrával. – Vetette oda Zlatan csak úgy mellékesen.

-          Örülök neki, de gyerekek ezt akkor is…. Szegény Stephan.

-          Beszélek vele. – Szolt Zlatan és magunkra hagyott minket.

-          Köszönöm a bulit, tényleg fantasztikus volt.

-          Örülök neki…. te vagy a legjobb barátnőm és te tudod, a legjobban mennyire szeretem a tesódat.

-          Igen, de ez akkor is…ajj olyan nehéz, mert én bírom Alexandrát. Jó anya és tudom, hogy nem a legszimpatikusabb, de nézd meg sok PSG-s feleség, amint összeházasodott élete szerelmével semmit nem csinál, csak vásárolgat és otthon gubbaszt vagy a férje összefocizott pénzéből nyaralgat, miközben párja élete legfontosabb meccseit vívja. Ő nem ilyen, mert megmaradt a munkája és tényleg jó anya. Maxiért mindent megtenne és tudom, hogy a tesómért is, hiszen ha ideje engedi, minden meccsén kint van.

-          De én… akkor is csak azt látom benne, hogy a gyerekkel magához kötötte Zlatant…mert ha nem esett volna teherbe, akkor még mindig együtt vagyunk.

-          Ne törd magad rajta, mert.... mindig minden úgy van, ahogy lennie kell.

-          Figyelj nem akartam megbántani Stephant komolyan.

-          Hagyjuk. Inkább menjünk utánuk, hátha utolérjük még őket. – Ajánlotta és együtt elindultunk, majd kint a kapu előtt megálltunk, hogy kihallgassuk a két fiút.

-          Ezt nem tehetted volna, és most nem hiszem, hogy jó lenne, ha továbbra is haverok maradnánk. - Mondta Stephan mérgesen.

-          Úgy gondoltam, hogy már nem szereted.

-          Nem szeretem? Basszus három évig volt a barátnőm és mikor megkérdeztem TŐLED, hogy mennyire tartod jó ötletnek ezt az eljegyzést te bátorítottál pedig már akkor is szeretted.

-          Stephan én mindig is szerettem. Sajnálom, de mikor elmentem nem önszántamból döntöttem, így hanem a fiam miatt.

-          Mégis csak elvetted Alexandrát!!!?? –Csattant fel Stephan mi pedig lélegzet visszafojtva hallgattuk a veszekedést. Kedvem lett volna közéjük állni, de Heléna nem engedte.

-          A fiam miatt tettem értsd már meg, hogy nem volt más választásom. Ha akkor nem így döntöttem volna, Maxi nem tudná, hogy én vagyok az apja az egyszer biztos. Mégis bátorítottalak, mert láttam, hogy boldog vagy és hidd el igazán örültem nektek. Ezért mondtam azt, hogy kérd meg a kezét. Úgy gondoltam én félre állok, és…

-          Hát kurva jól félre álltál köszönöm szépen….

-          Nem én mondtam neki, hogy szakítson veled…

-          De MIATTAD SZAKÍTOTTUNK!! 

-          Nézd, én erről nem tudok… soha nem mutattam, hogy vonzódom hozzá mikor együtt jártál vele. Vagy ha úgy gondolod, igen akkor mondj legalább csak egyet.

-          Nem tudok mondani….egyet sem…. – Szólt halkan. – Ne haragudj, csak… tényleg rosszul esik és… a foci is…

-          Mi van vele? Hiszen jó vagy benne nem? Minden meccsen gólt rúgsz…

-          Nem mindegyiken. Soha nem leszek olyan, mint te.

-          Ne is akarj…. Én más vagyok, és másfajta a játék stílusom is… meg nekem jó ez a kép, amit kialakítottam magamról.

-          A bunkó arrogánst? – Kérdezte Stephan mire mindketten nevettek.

-          Azt hiszem igen…. pedig ha tudnák, milyen normális is tudok lenni… de kérlek, ne haragudj Spet.

-          Nem számít…. csak ne bántsd meg! – Váltott egy kicsit kedvesebb hangra.

-          Köszi. Te vagy a legjobb barátom Stephan.

-          Ó de szép. – Léptünk oda mindketten. – Akkor minden rendben?

-          Azt hiszem igen, de most megyek, mert találkozóm van. – Nézett rá Stephan.

-          Mégis kivel? – Csodálkoztam.

-          Viktóriával. – Vetette oda és egy kicsit kiakadtam. Mégis honnan a francból bukkant fel újra ez a nő? Nem úgy van, hogy Londonba lakik? Jobb, ha nem is gondolok rá, mert csak felhúzom magam. Következő héten barátnőm egy tökéletes tervvel állt elő miszerint utazzunk el Párizsba és nézzük meg a PSG- Rennes meccset, amit otthon játszanak.

-          Pénteken elmennénk, Vasárnap hazajönnénk. Tök buli lenne.

-          Jó… nekem is volna hozzá kedvem, de a hotelek elég drágák és…

-          Majd alszunk a tesóménál. Úgyis beszéltek minden nap. – Való igaz, azóta, hogy megbeszéltünk elvileg együtt vagyunk meglepő módon minden nap dumálunk telefonon. Fantasztikus érzés és olyan megnyugtató, csak ez a távolság eléggé kikészít, mert minden pillanatban annyira hiányzik.

-          De nem akarok Alexandra közelében aludni.

-          Akkor nem tudom, mit csinálj. Ez tűnik a legjobb ötletnek nem?

-          De… csak nekem ez nehéz lenne.

-          Szerintem erre akkor kellett volna gondolnod mikor lefeküdtél Zlatannal.

-          Most mért vagy ilyen? Azt hittem már nem haragszol.

-          Nem is, de nem fogok melléd állni, ha arról kell dönteni, hogy te vagy Alexandra. Mindkettőtöket egyformán szeretlek, és mindketten nagyon jó barátnőim vagytok.

-          Szerinted mikor kéne felvállalni? – Tudakoltam.

-          Ezt nem kell felvállalni…. Vagy ha igen akkor ne Párizsba. Bár Zlatannak úgyis lejár a szerződése és bár nagyon marasztalják, nem gondolnám, hogy maradni fog. Már így is túl sok időt töltött egy klubba, ami nem szokása.

-          Akkor hova megy?

-          Fogalmam sincs, de nagyon ajánlom neki, hogy maradjon Európába.

-          Annak én is örülnék. Akkor lefoglalom a repülőjegyeket oké?

-          Persze rendben van…. Jaa amúgy Stephan is hívott.

-          Minek? – Érdeklődtem. Vele viszont nem beszéltem a buli óta. A sajtóba megjelent egy olyan cikk, ami szerint a drága vöröskét állítják be barátnőjének. Undorító.

-          Mert találkozni akar… és azt mondta beszélni szeretne veled.

-          Értem. Akkor majd meglátom, mit tehetek, de nincs sok kedvem felhívni.

-          Attól még nem kell vele rosszba lenned, hogy ő is továbblépet, Viktóriát pedig már régóta ismerjük. Odáig van Stephanért, ami jó lenne neki nem?

-          De igen, csak….

-          Féltékeny vagy? – Csodálkozott.

-          Nem dehogy is, csak pont vele?

-          Nem mindegy, hogy kivel, a lényeg, hogy boldog és mindketten továbbléptetek. Csak a te kapcsolatodból nehogy baj legyen.

-          Remélem nem lesz. A tesód olyan édes… és sexi… és..

-          Elég már! Te nem ismerted mikor kicsik voltunk.

-          Biztos édes lehetett…

-          Na, jó hagyjuk, inkább felhívom és megbeszélem vele a Pénteket, te pedig hívd Stephant.

-          Baj lenne, ha mindkettőjüket én hívnám fel? – Érdeklődtem és  bevonultam a szobába.

-          Szia Stephan Heléna mondta, hogy kerestél.

-          Igen és csak azért, mert van új barátnőm, és csak ennyit szerettem volna neked elújságolni.

-          Már mindent tudok a sajtóból, és… nem kellett volna ezért fáradoznod. Biztos nagyon jól elvagytok együtt. – Mondtam és a hangomba enyhe gúny vegyült.

-          Lili nem értem most mi a bajod?

-          Az a lány nem hozzád való…. mert… ő…nem olyan…

-          Mint te?

-          Nem erről vagy szó.

-          Talán féltékeny vagy?

-          Stephan kérlek….

-          Féltékeny vagy, de miért? Hiszen ott van élete szerelme Zlatan… nem elég az neked?

-          Te is tudod, hogy nem erről van szó és nem is értelek, hogy ezt miért feltételezed rólam. Egyszerűen csak nem illik hozzád Viktória.

-          Nem a véleményedet kértem ki csak elakartam mondani, de látom, te nem örülsz más boldogságának csak akkor ha téged ugrálnak körbe.

-          Na köszi, talán ilyen lennék?? – Kérdeztem és igazán rosszul estek a szavai.

-          Nem, bocsánat. Viszont most megyek, mert dolgom van. Vigyázz magadra Lili…és…

-          Igen? – Kérdeztem és valamiért arra vártam azt mondta szeretlek, de nem tette így hát leraktuk a kagylót, majd feltárcsáztam Zlatan számát. Sokáig beszélgettünk és minden percet élveztem és a végén feljött, hogy elmennénk a meccsre.

-          Akkor nem bánod? – Érdeklődtem és reméltem nem fogja zavarni ha én is ott leszek.

-          Már mért bánnám? Örülök neki és van számodra egy meglepetésem is.

-          Igazán micsoda??

-          Ha elmondanám az már nem lenne meglepetés, de nagyon remélem, hogy fogsz neki örülni és végre elhiszed azt, hogy komolyan tervezek veled, és… alig várom, hogy újra lássalak Lili. – Hallottam és annyira jól estek a szavai, mert tudom ő nem ilyen érzelgős, én annál jobban romantikus vagyok.

-          Én is így vagyok vele Zlatan szinte már a munkámnál is csak rád tudok gondolni. Amúgy meg mi lenne, ha készítenék veled egy interjút vagy egy… fotósorozatot?

-          Velem? – Hallottam csodálkozó hangját.

-          Igen, hiszen egy legenda vagy…. És nagyon jó focista.

-          Legenda? Ez tetszik…. De én inkább azt szeretem magamra, hogy a foci istene…

-          Te lökött vagy. – Nevettem el magam. – Na azért gondolják az emberek azt, hogy túlságosan sokat képzelsz magadról.

-          Tudod, pont leszarom, mert akik közel állnak hozzám azok tudják ennek az ellenkezőjét.

-          Ez igaz. Mikor megismerkedtünk annyira furcsa és távolság tartó voltál velem és a lapokból annyira más jött le.

-          Apropó láttad mi van Stephannal?

-          Igen új barátnője van…Viktória. – Mondtam gúnyosan.

-          Én azt olvastam, hogy más el is jegyezte.

-          MI? Ezt egy szóval sem említette. – Lettem egyre mérgesebb. – Az egy dolog, hogy egy hónapja sincs, hogy együtt vannak ELVILEG, de még el is jegyezze. Komolyan szerinted NOMRÁLIS??

-          Lili nyugi már. Ezer éve ismerik egymást. – Nyugtatott. – Vagy mért vagy ennyire kiakadva?

-          Nem vagyok, csak Stephan és az a nő…. Olyan… nem tudom

-          Édesem ne gondolj most erre… hanem a hétvége lebegjen a szemed előtt.

-          Rendben, addigra megkérdezem Paolotól, hogy mehet e az interjú és a fotó sorozat.

-          Oké benne vagyok, de most le kell tennem.

-          Te jössz ki elénk?

-          Nem ígérem meg. Szia… szeretlek.

-          Én is. – Raktam le. A hét csigalassúsággal telt és én is annyira fáradt voltam. Paolo szerencsére belement de csak az interjúba. Úgy gondoltam, azért elviszem a gépemet legfeljebb lövök párat csak úgy privátba. 

-          Csinálok Zlatannal egy interjút. – Újságoltam Helénának.

-          Tényleg és mi lesz benne…. Kapcsolat…

-          Munka!!!

-          Oké, értem, de…. te is fényképezed őket?

-          Igen…. én, de csak Zlatant. Nem akarom Alexandrát és Maxit is belevenni ebbe.

-          Ha Alexandra ezt megtudja, akkor biztos ő akar a középpontba lenni.

-          De nem lesz…ennyi. Holnap hánykor indulunk?

-          Én szeretnék már félórával előtte kint lenni, ha nem baj.

-          Oké benne vagyok. – Egyeztem bele. A gép délelőtt 9:40-kor indult. Kicsit féltem, de az út simán ment. Párizsban egy várni kellett és bementünk egy kávézóba. Mindenféle magazinok voltak kirakva, köztük a miénk is. Büszke voltam, hogy egy olyan lapnak vagyok a tagja, ami Európában igen népszerű. Bár a francia részt nem én szerkesztem, de sok embert ismerek onnan is. Ahogy nézelődtem megláttam egy cikket, amibe az volt, hogy Stephan eljegyezte Viktóriát. Mikor a képeket néztem azonnal felment bennem a pumpa.

-          Ezt láttad? – Mutattam Helénának. – Ez mi??

-          Mi van vele? Boldogok ez neked mért fáj?

-          De ez az én gyűrűm…ez…azzal a gyűrűvel kérte meg a kezét, ami az enyém…

-          Lett volna ha elfogadod…. Lili nyugodj már meg kérlek jó? Elvileg halálosan szerelmes vagy Zlatanba akkor meg mért zavar az, hogy Stephan kivel akar együtt lenni?

-          Nem zavar, csak… pont ez a nő. Tudod megbocsájtottam neki, de sohasem felejtem el azt, amikor rajtakaptam őket abba a hülye szállodába.

-          Tudom, hogy fáj, de ha már meghoztátok ezt az idióta döntést, akkor csak Zlatanra koncentrálj jó? Mellesleg ott jön. – Mutatott Heléna a kijárat felé. Valóban ott volt. Végre már két hete nem láttam, és annyira jóképű volt, még így is, hogy napszemüvegével és fejébe húzott sapkával álcázta magát. Kezét lazán csak zsebre vágva jött felém. Nem bírtam ki még odaér hozzánk, hanem elé futottam és átöleltem. Fantasztikus illata volt.

-          Lili ne ilyen hevesen. – Nézett rám.

-          Valami baj van?

-          Nem csak…. Megláthatnak. – Nézett rám zavartan.

-          De… hát…

-          Nyugi majd hozzászoksz. Nyilvános helyen nincs ölelés. – Magyarázta barátnőm.

-          Szia hugi. – Köszönt Helénának is. – Jól vagy?

-          Igen, segítesz pakolni? Nem sok cuccunk van, csak ez a két bőrönd.

-          Ezek nem nehezek hozom mind kettőt. Na, menjünk. Alexandra már otthon van.

-          Maxi jól van? – Kérdeztem.

-          Igen… kiderült, hogy valami gyomorrontása volt. Szerencsére nem komoly és már eléggé eleven.

-          Biztos nagyon édes lehet.

-          Az. Na ki ül előre? – Nézett ránk mire Heléna szem forgatva megadta magát és szó nélkül hátra ült. Reméltem, hogy jó lesz ez a pár nap és nem esek neki Alexandrának, és amikor elindultunk már nagyon izgatott és boldog voltam, hogy újra itt lehetek vele.  Alexandra nagyon kedvesen fogadott ami eléggé zavart. Főleg annak a tudatába amit a háta mögött teszünk Zlatannal. Maxi egyszerűen tündéri kisfiú. Már szaladgált és mindenféle francia szavakat kiabált.

-          Milyen jó neki, hogy majd ha felnő, ennyi féle nyelven tud beszélni.

-          Az biztos. Zlatan sokat beszél hozzá svédül én angolul és az oviba pedig megy a francia.– Mondta Alexandra miközben terített az ebédnek.

-          Mi a programotok mára? Vagy a meccsig csak itthon leszünk?

-          Igen, persze… holnap pedig akkor elkészítjük a cikket jó? – Nézett rám Zlatan és majd kiugrott a szívem, hogy kettesbe leszek vele.

-          Milyen cikket? – Kapta fel a fejét Alexandra.

-          Mivel… egy olyan lapnál dolgozok akik a foci résszel is foglalkoznak van egy rovatom ahol híres focistákat mutatok be más szemszögből és kicsit belsőségesebb interjú keretében mint egy normál lap.

-          Úgy tudtam fotós vagy.

-          Igen, de az egyik kolléganőm, aki ezt a rovatot vezette elment szülni és én kaptam meg a helyét.

-          De jó, ennek örülök. Szerintem akkor a holnapi fotózás megfelelő. Van egy pár lakás amit tudok ajánlani helyszínnek. Meg majd Maxit is eltudjuk vinni. Még jó, hogy vettem új ruhát.

-          Ő….ez csak…. Szóval ez nem családi lap, és először csak a szöveget írom meg… a képek kicsit később fognak elkészülni, de még az sem biztos.– Próbáltam megfogalmazni a dolgot, de Heléna szúrós szemmel nézett rám.

-          Hogy mi van?

-          Csak azt akartam mondani, hogy ebben csak Ő lesz benne és nem kell, hogy ti is ott legyetek

A meccsen őrületes hangulat volt. Még sosem voltam ebben a stadionba, de azonnal éreztem, hogy más mint a San Siro vagy az Olimpico…. A Parc des Princes egyszerűen lenyűgöző volt.

-          Nézd csak kicsim ott a papa. – Mutatott a pályára Alexandra. – Remélem ma is fog nekünk gólt rúgni. – Mosolygott a fiára. Kicsit zavart, hogy itt van és az esett igen rosszul, hogy Heléna alig szólt hozzám. Alexandra közelében szinte levegőnek nézett. Zlatan tényleg őrülten sexi volt és nagyon büszke voltam rá, mert rúgott két gólt is. A végeredmény 4-0 lett a PSG javára.

-          Lemegyünk az öltözőkhöz? – Nézett rám a mérkőzés után Heléna.

-          Persze… gyere, drágám megnézzük a papát. Gyere te is Lili. Zlatannak nagyon sok a helyes csapattársa. – Mosolygott rám majd mikor leértünk ő csókkal üdvözölte Zlatant és Heléna is gratulált neki. Annyira feleslegesnek éreztem magam. Mégis mit gondolok én? Heléna nyilván azért húz Alexandra felé, mert ő is családtag. Az ember kiáll a családtagjaiért. Csak néztem őket és hátat fordítottam nekik. Elindulta a kijárat felé, és nagyon utáltam magam amiért újra belerángattam magam egy ilyen idióta helyzetbe, de Zlatan utánam szólt.

8. Fejezet. :). 

-          Lili hova mész? Pár perc és átöltözöm, utána elmegyünk vacsorázni.

-          Én… nincs kedvem.

-          Valami baj van? Talán nem jó itt? Vagy nem tetszett a meccs?

-          Dehogy nem, fantasztikus volt és gratulálok a két gólodhoz is. Mindkettő nagyon gyönyörű volt.

-          Lili figyelj, megígérem, hogy leszünk kettesbe is, de kérlek, most gyere vissza. – Suttogta nekem.

-          Rendben van, hiszen csak miattad jöttem ide, de rosszul esik, hogy a tesód levegőnek néz és te is…

-          Lili ne mond, ezt kérlek.

-          Hazamegyünk és nem lesz semmi, csak… - De a hangom elcsuklott és nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Tudtam, hogy Zlatan utálja, ha sírok. – Bocsánat én csak…

-          Menjünk vissza jó? Feltűnő lesz.

-          Rendben…. Zlatan?

-          Igen…

-          Átölelhetlek? – Kérdeztem mire ő tett így. Fantasztikus volt érezni az illatát és legszívesebben bementem volna egy szobába, hogy az enyém legyen. Rettentően kívántam, de sajnos ez a pillanat hamar véget ért, mert eltolt magától.

-          Mehetünk? – Kérdezte és én igenlően bólintottam. Heléna Maxival aludt egy szobába amiből lejött az, hogy Zlatannal nem alszanak együtt. Nekem maradt a múltkori vendég szoba ami Zlatan mellettié volt. Sehogy sem bírtam elaludni abban a tudatban, hogy egy ajtónyira fekszik az akit szeretek. Legszívesebben bebújtam volna mellé az ágyba, hogy összebújjak vele, de nyilván nem tettem. Másnap megbeszéltük, hogy egy olyan helyen készítek vele interjút, amit Alexandra ajánlott, de Zlatan gyorsan elvetette az ötletet, mert azt mondta ő már kitalálta a helyszínt, így nem ellenkeztem, és ebéd után azonnal elindítunk majd megálltunk Párizs külvárosa környékén egy kedves kis ház előtt.

-          Miért itt állsz meg? Azt gondoltam, hogy valami kajáldába megyünk, vagy egy eldugott bárba… vagy…

-          Lili fejezd be. Ezt vettem… nekünk.

-          Mit csináltál?? – Lepődtem meg és szinte alig hittem a fülemnek ám mikor Zlatannal együtt beléptem a házba szinte az örömkönnyeimtől alig láttam.

-          Tetszik? Még nincs sok bútor benne, de a konyha és egy háló már teljesen készen van a többit meg majd együtt kitaláljuk, mert úgy gondoltam nem akarok nélküled dönteni és… ez bármikor itt lesz és... amikor csak akarsz, akkor én is áthozom a dolgaimat és összeköltözhetnénk. Felmondhatnál a melóhelyeden és idejöhetnél. Együtt lennénk még itt fél évig… aztán meg majd alakul minden a maga útján.

-          Én… köszönöm… - Habogtam. – Annyira csodaszép és olyan… nem nagy. Hogyhogy nem egy nagy hodályt vettél??

-          Mert tudom, hogy neked elég csak egy ilyen is amibe max van négy szoba. Még emelet sincs.

-          Tökéletes…. Imádom. – Öleltem át és megcsókoltam.

-          A hálószoba már be van rendezve.

-          Bolond... elfelejtetted, hogy dolgozni jöttünk ide.

-          Rendben van. – Sóhajtott beletörődve a helyzetébe majd bementünk a konyhába. akkor mit akarsz tudni? – Kérdezte Zlatan.

-          Mindent. Mesélj nekem erről a négy évről jó? Meg arról, hogy mi lesz a jövő, és…egy kicsit már az E.B.-ről is beszélhetnénk.

-          Csak akkor, ha kapok még egy csókot. – Mosolygott rám én pedig nem ellenkeztem ezután pedig bementünk az új hálóba ahol felavattuk az ágyat is. Pár óra és sok sex után végül egymás mellett feküdtünk.

-          Lehet kéne dolgozni is nem gondolod? – Ültem fel.

-          Írj olyat mit tudsz rólam.

-          De az nem jó… olyat akárki írhat, és akkor olyan lenne, mintha kimásoltam volna a Wikipédiából. Meg egy pár képet is szeretnék készíteni csak úgy magamnak, aztán meglátom lehet elfogadják azt is.

-          Mi lenne, ha holnap újra eljönnénk ide és tényleg dolgoznánk. Most rendelhetnénk kaját, és akár az egész estét együtt lehetnénk.

-          Komolyan gondolod? – Könyököltem fel.

-          Igen. Majd azt mondom elmentem a haverokkal meg a csapattársakkal.

-          Megtennéd értem?

-          Csak érted tenném meg. Jó hogy itt vagy Lili és nem akarom, hogy ennek az egésznek vége legyen. Tudod azon tanakodtam, hogy ha lejátszom az utolsó meccsemet és otthagyom a PSG-t akkor elmehetnék akár Amerikába is.

-          Levezetni? – Érdeklődtem. – De oda nyugdíjas focisták mennek.

-          Ez jó… de én nem csak azért akarok oda költözni hanem, mert… velem tartanál?

-          Mi? Amerikába?

-          Igen. Nem akarom újra elszúrni a dolgot és mikor nem lesz, ekkora a felhajtás benyújtom a papírokat Alexandrának.

-          Maxival mi lesz?

-          Nem tudom, de nem tilthatja el tőlem, hiszen én vagyok az apja. Szeretem őt, és a fiam is kötődik hozzám. Csodálatos dolog ez az apaság. Egyedül erre volt, jó, hogy anno Alexandrával randizni kezdtem.  Majdnem hat év nagyon sok és kiismertem minden dolgát. Nekem több kell és én ezt a többet tőled kapom meg. Anno baromira szerelmes voltam Alexandrába, de… a sok ide-oda szakítunk, összejövünk nem tett jót a kapcsoltunknak.

-          Igen, ezért is jöttünk össze akkor.

-          Boldog voltam veled mint ahogy most is.

-          Bárcsak nekünk lenne gyerekünk. – Méláztam el.

-          Ezen könnyen segíthetünk… - Mosolygott el és újra megcsókolt.

-          Héé állj le kérlek! – Toltam el magamtól, majd elkezdtem felöltözni.

-          Ne már Lili alig vártam, hogy újra együtt legyünk. Ne rontsd ezt el…. A munka várhat…

-          Ezt mondd a főnökömnek. Na, kapd magad össze. – Parancsoltam rá és kimentem a diktafonomért. Zlatan szerencsére észbe kapott és alig két óra alatt megvolt az interjú. A nap már lemenőben volt így megbeszéltük, hogy holnap edzésen készítek néhány fotót. A vasárnap egyszerűen fantasztikus volt. Csodálatosan éreztem magam. Az öltözőbe ültünk én pedig csak úgy fényképezgettem és hallgattam Zlatant ahogy az élményeiről mesélt.

-          Tudod furcsa lesz itt hagyni ezt az egészet. Nem nagyon fűztem sok reményt a csapathoz, de azonnal befogadtak és most tisztelnek és szeretnek.

-          De nem ajánlottak hosszabbítást?

-          Szerinted? Én vagyok a legjobb játékos…

-          Szóval igen.

-          Természetesen igen, de nem akarok maradni…. Mert… lehet, hogy elmegyek a P.L.-be.

-          Anglia? Miért mennél te oda ennyi idősen?

-          Héééé én vagyok a foci istene.

-          Te hülye vagy. – Nevettem el magam. – Egy ilyen erős bajnokságba már nem fér bele olyan, aki ennyi idős.

-          Szerinted öreg lennék?

-          Nem ezt mondtam, csak… az Angol bajnokság a legerősebb és… teljesen mindegy melyik csapathoz mennél..

-          A Manchester Unitedhez gondoltam.

-           Ne vágj a szavamba kérlek. – Morogtam rá. – Szóval teljesen mindegy melyik csapathoz igazolnál akkor is erős, és ha a M.U.- hoz mész, akkor már ott van egy Rooney vagy akárki más. Ott nem te leszel a valaki, és ha rosszul focizol a rajongók és az újságírók szétszednek. Ne akard ezt magadnak. Mellesleg ott még Karácsony és Újév sincs rendesen.

-          De ez nekem kihívás… és boldog vagyok, hogy ennyi idősen is gondolnak rám.

-          Akkor is féltelek és semmi képen nem akarom, hogy oda menj. Nézd itt rád épül a csapat és te vagy a befejező ember, de ott csak be kéne állnod a sorba és a nagy játékosokat nem fogják miattad lecserélni.

-          Nem akarom, hogy lecseréljék….csak... Bajnokok Ligáját akarok nyerni.

-          Egy Európa Ligás csapattal??

-          Ha nem első évbe akkor másodikba.

-          Akkor sem helyeslem ezt Zlatan és..ó Heléna hív. – Láttam a telefonom kijelzőjén barátnőm nevét. Bőven benne voltunk a délutánba így gondolom kezdett ideges lenni.

-          Mégis merre vagytok már? – Érdeklődött és a hangja nagyon idegesen csengett.

-          A stadionba. Éppen dolgozunk…

-          Na ne ámíts már. Öltözzetek fel és gyertek haza.

-          De Heléna mi nem….csak beszélgetünk. – Magyaráztam neki, de természetesen nem hitt nekem.

-          Gyertek haza azonnal! – Mondta parancsolóan.

-          Nézd, fogalmam sincs, mikor látom őt legközelebb és szeretnék minél többet vele lenni. Ezt te is megértheted.

-          Én igen, de Alexandra nem.

-          Úgysem tud semmit és…. – De Zlatan kikapta a kezemből a telefont és Svédül mondott valamit, majd kinyomta a telefonom.

-          Hú ez eléggé szigorúnak hangzott.

-          Csak leállítottam. Nem akarom, hogy zavarjon. Kikapcsoltam, ha nem baj.

-          Nem…dehogyis. – Mosolyogtam rá. – Ne akarom, hogy elhagyd Európát.

-          Lili, de itt már nem sok esélyem van. Látod nem lettem most sem BL győztes, pedig komolyan mondom most tényleg odatettem magam.

-          Ha a Real Madridhoz igazolnál…

-          Nem. Ott már megvannak a sztárok. Olyan klub kell, ahol én vagyok az egyedüli nagyágyú.

-          Akkor ennyi erővel itt is maradhatnál. Itt lesz az EB- is.

-          Igen, jó lenne valami komoly dolgot művelnem ott is.

-          Ez az éved fantasztikus volt. – Bújtam hozzá.

-          A BL nélkül nem akarok visszavonulni érted? Tudom, hogy a válogatott nem olyan erős, hogy olyan álmaim legyenek, mint a döntőbe jutás, de ez reálisnak tűnt… és ez sem sikerült.

-          Ne szomorkodj jó?

-          Rendben. Eljössz a búcsú meccsemre?

-          Ez nem kérdés, de akkor ígért meg, hogy nem mész Amerikába vagy valami nevesincs focicsapatba levezni?

-          Sajnos nem ígérhetek semmit. – Szolt és jobbnak láttuk, ha tényleg indulunk. A kocsiba még gyorsan váltottunk egy búcsúcsókot. Az esti géppel indultunk így volt időm mindent bepakolni. Mikor a lakáshoz értünk Heléna majd meg tudott volna gyilkolni a szemeivel. Olyan rosszul esett, hogy ennyire nem tiszteli az érzéseimet. Zlatan vitt ki a reptérre és sajnos nem sokat búcsúzkodhattunk. A késői órák ellenére is hatalmas volt a tömeg.

-          Lili ne már. – Suttogta a fülembe. – Ne szomorkodj. Nemsokára újra látjuk egymást.

-          De… addig vele leszel. – Néztem fel rá.

-          Nem, a közös lakásunkba leszek.

-          Még csak meg sem csókolhatlak.

-          Ezen könnyen segíthetünk. – Majd nagy meglepetésemre megcsókolt. Éreztem a puha nyelvét és a szívem szinte kiugrott a helyéből. Tényleg szeret, ha egy ilyen dolgot bevállal.

-          Hé, mennünk kell. – Hallottam távolról barátnőm hangját és nagy nehezen elváltunk egymástól.

-          Akkor, ha hamarabb nem a búcsú meccsemen találkozunk. Szeretlek Lili. Vigyázzatok magatokra.

-          Én is, és addigra tudd meg hova igazolsz. – Mondtam neki, de ő csak a fejét ingatta. Nagyon nehéz volt az egész hónap. A búcsú meccsét Május 14.- én rendezték és addig több mint két hét volt hátra. Paolo szerint jó a cikk, de mivel a Juventus lett a bajnok az egyik játékossal kellett interjúznom. A Zlatannal való majd bekerül a következőbe. Elfogadtam, de azért rosszul esett. Bár eszembe jutott az is, hogy akkor talán még ki is bővíthetném a búcsúmeccs eseményeivel. Szerencsére a Juventusos interjú nagyon jól sikerült és örültem, hogy más csapatot is megismerhetek.  A meccs előtti héten Paolo behívott az irodába.

-          Valami gond van? Nem jó a cikk.

-          De, éppen erről van szó. Fantasztikus munkát végzel. A cikkeid és a képeid egyaránt profizmust mutatnak és van egy ajánlatom. – Tolt elém egy papírt. – Ez egy négy éves szerződés, ami természetesen béremeléssel is jár, és arra az időtartamra szól, míg a kolléganőnk nem jön vissza a baba után. De persze, ha jól teljesítesz, beszélhetünk hosszasításról is.

-          Ez most komoly? – Habogtam. Ez volt életem álma, és most valóra válik.

-          Nem kell most azonnal döntened. Ráérsz a jövőhónap elsejéig is.

-          Mindenképpen át gondolom, és köszönöm Paolo. – Ahogy kiléptem az irodából kedvem lett volna kiabálni egy nagyot örömömbe. Hihetetlen boldog voltam. Este Helénával tárgyaltuk át az ügyet.

-          Ha elfogadom – Kezdtem. – Akkor azt is jelenti, hogy négy évig minimum itt kell maradnom, ami nem rossz, de… a jelen helyzetbe nem megoldható. Főleg ha Zlatan olyan klubba igazol, ami a világ másik felén van.

-          Gondolod, hogy így tenne?

-          Annyira nem tudom, mi jár a fejébe. Hatalmas a csend körülötte. Neked sem árulta el?

-          Nem, semmi… csak a pletyka. Én sem örülnék, ha elmenne, mert még sosem éreztem magamhoz ilyen közel a testvéremet, mint most. Lehet, hogy el kéne mondani neki….. és… ó várj csörög a telefonom. – Kapta ki zsebéből a készüléket, majd a másik szobába sietett. Úgy gondoltam igaza van és feltárcsáztam Zlatan számát. Pár csörgés után fel is vette.

-          Szia. – Köszöntem bele. – Fantasztikus hírem van.

-          Jó, hogy hívtál, mert beszélnünk kell. – Hangja meglepően komolyan csengett. - De kezd te.

-          Oké, szóval a főnököm behívatott ma az irodába és azt mondta, hogy legalább négy évre kötne velem szerződést és ez magasabb fizetéssel járna. Nem fantasztikus?

-          Ez remek, gratulálok. – Szólt, de tudtam nem volt boldog.

-          Zlatan valami baj van?

-          Igen, vagyis… nem baj, csak… elmondtam Alexandrának, hogy válni akarok.  

UI: Kérlek hozzászólásba írjátok meg, hogy szerintetek jó irányba halad- e ez az egész, mert unalmas sem szeretnék lenni és elhúzni sem akarok egy- egy dolgot. Vagy szerintetek min kéne ha kéne változtatnom, mivel lehetne jobb a történet. Előre is köszönöm. :).