⚽ Minden jót Stephan ⚽

Sziasztok!!

Sajnos a hír igaz, és - bár még mindig alig térek magamhoz - úgy gondoltam, ha kiírom magamból a gondolataimat, és azt Liliként tolmácsolom, könnyítek kicsit a lelkemen, és talán könnyebb lesz elfogadnom a dolgokat.

Lili szemszöge: A nap már lemenőben volt, én pedig még az utolsó képeim szerkesztésével foglalatoskodtam. Nyolc körül járt az idő. Alexander már békésen aludt, ahogy Maya és Zlatan is. Egy egész jó hétvégét zártunk, hiszen szerelmem két gólt is rúgott, mi pedig igazán meghitten ünnepelhettük a Függetlenség napját. Úgy éreztem, minden tökéletes, és én is kezdek egyre jobban beleszokni az új munkahelyembe. Mielőtt lefeküdtem volna még átnéztem pár munkát, és átfutottam a híreket. Csak görgettem a sport oldalakat, és nem is nagyon figyeltem, mikor a szemem megakadt egy olyan szövegcímen, ami azonnal fejbe kólintott. A cikk szerint Stephan egy számomra ismeretlen csapathoz igazolt Kínába egy halomnyi pénzért, három évre. Először azt gondoltam, hogy ez csak valami vicc, és mivel már rég nem beszéltem olaszul biztos félre fordítottam, így gyorsan utána kerestem más oldalaknak is, de szinte mindenhol ez jött szembe velem. Akár angolul, akár magyarul néztem. Úgy gondoltam ilyen nincs, hiszen miért menne Stephan Kínába, mikor még van egy éve a szerződéséből? Azonnal tárcsáztam, és nem érdekelt, hogy Rómában még csak a hajnali órákban jár az idő. Ám Stephan nem vette fel, így az aggodalmam egyre nagyobb lett. Megpróbáltam húgomat is, és örültem mikor egy álmos hang szólt a készülékbe.

- Lili mit akarsz ilyen korán? - kérdezte, én pedig azonnal neki szegeztem a kérdést.

- Mi ez a Kína?

- Tessék?

- Istenem Kitti mondd, hogy nem igaz az, hogy Stephan Kínába megy?? - kérdeztem és hangom eléggé zaklatottan csengett. Testvérem hallgatása pedig egyre jobban nyomasztott. - Kitti mondj már valamit???

- Nézd Lili fel akart hívni, csak minden annyira gyorsan történt és..

- Na, nem!! Ezt nem mondod komolyan??

- Figyelj, ez egy szuper ajánlat, és...

- Szuper ajánlat?? Azt hiszem, személyesen kell vele beszélnem, és észre kell térítenem!

- Ide akarsz jönni? - csodálkozott, de válaszra sem méltatva kinyomtam a telefont és a hálóba siettem, hogy felkeltsem az alvó férfit!

- Zlatan kell a géped!!!

- Mi van? - tért magához álmából.

- Kell a repülő!! Rómába megyek!! Hol a telefonod? Melyik Sara száma?

- Lili mi a franc ütött beléd? - kelt fel nagy nehezen. - Mi az, hogy Rómába kell menned? Történt valami?

- A legjobb barátomnak úgy látszik teljesen elment az esze!!

- Még mindig nem világos.

- Stephan Kínába akar igazolni!!!!

- Komolyan, de hát hogy, és...

- Jaj Zlatan ne kérdezz már, inkább hívd fel Sarat! Nem érek rá, és ha most elindulok, Európai idő szerint estefelé ott vagyok.

- Lili nem mehetsz el, és nem tartóztathatod fel. Valószínű már eldöntötte, és ezen kár aggódni.

- Kár aggódni? Ő a legjobb barátom, aki élete egyik legnagyobb ökörségét követi el.

- Kicsim nézd, én is tudok róla, bár akkor még úgy volt, hogy nem fogadja el. Valószínű mos mégis.

- Nem szóltál róla nekem? - meredtem rá, és végre megtaláltam Sara számát.

- Nem, mert akkor még nem volt hivatalos, de akkor ezek szerint már az. Nézd, ne hívd Sarat! Késő van, és majd beszélsz Stephannal máskor.

. Itt nincs máskor Zlatan!! Ha ma nem megyek oda, akkor... akkor... én... Istenem tényleg el akar menni?? - realizáltam és szomorúan az ágyra roskadtam.

- Lili figyelj, ez nem a te ügyed. Ez az ő dolga, és nem tudod megakadályozni! Biztos megvan az oka, hogy miért döntött így.

- De még csak nem is szólt. Miért nem mondta meg nekem??

- Azért, mert lehet ideje se volt. Ilyenkor baromi gyorsan pörögnek az események.

- Már pedig én akkor is Rómába megyek, és ha még csak egy utolsó esély is van rá, hogy eltérítsem ettől, megpróbálom.

- Nem kéne beleszólnod!!! Mondtam, hogy ez nem a te ügyed! - szólt keményebben, de ügyet sem vetettem rá, és megrendeltem a repülőt, amit szúrós szemmel figyelt, majd mikor leraktam egy kisebb utazó táskát vettem elő, és beledobáltam az éppen kéznél lévő ruháimat.

- Mondd, mit akarsz tenni, egy olyan szerződés ellen, ami már hivatalos? Valószínű semmit, és..

- Nem tudom, de ő a legjobb barátom, aki éppen tönkre vágja a karrierjét.

- Nem értem miért vágná tönkre? Egy olyan csapathoz igazolt, ahol anno Drogba is játszott. A csapat sikeres, hiszen háromszor nyerte meg a bajnokságot, és...

- NEM ÉRDEKEL!! Akkor sem egy olyan liga, ami jó, hiszen az ott élő focistákat nem hívják be sehova, és nehezen lehet követni a pályafutásukat.

- Lili nem ismered a részleteket. Kérlek, maradj!

- NEM! Istenem, ha már lemegy a térképről miért nem jött ide, a bohóc ligába! - csúszott ki a számon, és azonnal tudtam nagyon rosszat szóltam.

- Bohóc liga?? Szerinted az Amerika bajnokság is semmit érő??

- Én nem ezt mondtam, én..

- Szerinted én nem harcolok meg keményen a győzelemért, és nem edzem ki a belem is?? Mégis mit gondolsz, hogy Stephan majd csak ülni fog és lábat lógatni? Ő is keményen fog edzeni, és keményen fog felkészülni a mérkőzésekre. Nem hiszem el, hogy ennyire általánosítasz, és lenézel egy olyan bajnokságot, amit nem ismersz!! Nem csak az európai bajnokságok jók!

- Ezt nem hallgatom tovább!! Mondd meg Mayának, hogy vigyázzon a fiamra, és amint tudok, visszajövök. - léptem ki és azonnal a reptérre hajtottam. Szerencsére már várt a gép, én pedig szinte az egész utat végigaludtam, és délután hét körül szálltam le. Azonnal taxit kértem, és meg sem álltam Stephan házáig. Idegesen kopogtattam, mikor végre Kitti nyitott ajtót.

- Lili te meg mit keres itt? -  láttam döbbent arcát.

- Mondtam, hogy eljövök!! Hol van Stephan? - léptem be és a fiú után kutattam aki, egy halom bőrönd előtt tanakodott, és mikor meglátott láttam rajta, hogy tudja, lebukott. Zsebéből akkor húzta ki az útlevelét, amit miután meglátott azonnal visszacsúsztatta fekete nadrágjába. Kék inge a széken pihent, indulásra készen.

- Szia Stephan, utazni készülsz? - kérdeztem kemény hangon, és mikor felocsúdott felém indult, hogy üdvözöljön.

- Lili, de jó, hogy látlak!! Mi szél hozott erre?

- Szerintem azt te is nagyon jól tudod! Mi ez a baromság a kínai bajnoksággal? - vetettem oda hűvösen.

- Kaptam egy nagyon jó ajánlatot, amit nem utasíthatok vissza. Ma indul a gépem, és holnap már orvosi vizsgálaton veszek részt. - magyarázta higgadtan, szemembe pedig egyre jobban gyűltek a könnyek. -  úgy volt, hogy nem fogadom el, de aztán átgondoltam és arra jutottam, hogy belevágok, és rábólintottam az ajánlatra. Szólni akartam neked, de úgy látszik a hír már eljutott Los Angelesbe is, és megelőztél.

- De miért oda Stephan? - ültem le a kanapéra, a fiú pedig mellém telepedett. - nem lett volna más lehetőség? Egyszerűen nem hiszem el, hogy nem lett volna olyan csapat Európában, aki ne örült volna, ha ott focizol. Ennyire sokat jelent a pénz?

- Ez egy új kaland, és...

- ÚJ KALAND?? - álltam fel mérgesen, és már nem is akartam titkolni a könnyeimet. - Mégis hogy gondoltad ezt?? Elmész egy olyan országba, ahol a kutya se szarik rád.. és..

- Lili ne mondd ezt! - csitított Kitti, de mikor mérges pillantásomat látta, inkább csendben kivonult a szobából, és hagyta hagy zúdítsak mindent Stephanra. - onnan szerinted mikor fogsz bekerülni a válogatottba?? SOHA!! Mit képzelsz magadról? Mikor lettél te ennyire anyagias??

- Ez nem csak a pénzről szól.

- Ó dehogy nem!! Elvakítottak a milliók! Manuel miért nem akadályozta meg?

- Mert szerinte is jó ötlet. - tárta szét karját.

- Ja, hát persze, hiszen ő is szarrá keresi majd magát rajtad!! - hisztiztem tovább.

- Lili kérlek, nyugodj meg, és engedd, hogy elmagyarázzam.

- Nem érdekel, mert hatalmasat csalódtam benned tudod!! A barátom vagy... vagyis csak voltál.

- Ne mondd ezt légy szíves! - kérlelt és most először láttam őszinte érzelmeket rajta mióta itt vagyok, így visszaültem mellé, és megfogtam a kezét, ő pedig folytatta. - Szerettem a Rómába focizni, és csak hálás lehetek a csapatnak, de úgy érezem, nem vagyok fontos. Nem vagyok mindig kezdő, és nem vagyok az a személy, aki először jut eszébe az edzőnek. Sok barátom eligazolt a csapatból, és én egyedül maradtam. Az új vezetőséggel is más a kapcsolatom. Totti is elmegy, és már De Rossi sincs ott. Akik számítanak, azokat elengedik, hogy máshol játszanak. Minden megváltozott és úgy érzem, az egész csapatot szétszedik,  és én nem akarom mindig csak a padot koptatni. Kína a lehető legjobbkor jött, és hidd el nem csak a pénz számított, hanem az, hogy belevágjak egy olyan dologba, ami teljesen megváltoztatja az életem. Nem akarom, hogy csalódj bennem, és nem akarom, hogy ne legyünk barátok Lili, de meg kell értened, hogy új dolgokra vágyok, és egy számomra teljesen idegen helyen akarom próbára tenni magam. Kell, hogy olyan helyen is bizonyítsak, ami szöges ellentéte, Európának.

- Akkor már miért nem Amerika? - törölgettem még mindig a szemem.

- Mert onnan nem kaptam szerződést. - vont vállat, és újra belenézett szemembe. - Kell, hogy fontosnak érezzem magam, és ott stabil kezdő lennék. Számítanak rám érted?? Ez nagyon jó érzés.

- Itt is számítottak rád!

- Lehet, de ha még több új igazolás lesz a helyemre, újra csak kiszorulok. Nekem pedig játszanom kell!! Én focizni akarok, és gólokat rúgni. Boldog akarok lenni, és élvezni a mérkőzéseket.

- Te voltál a legjobb az elmúlt idénybe a Rómába!! Nagyon sok szép gólt rúgtál.

- Igen, de ez sem volt elég.

- Mi lesz a válogatottal? Jövőre Világbajnokság, és... látod, hogy Pelle is elment, és az óta sem került a nemzeti tizenegy közelébe se.

- Tudom, de bízok benne, ha jól játszok, megkapom a meghívómat. Lili én nem bánkódom, és kérlek, te se tedd ezt!

- Mi lesz a rajongóiddal? Ők hogy fogják ez megemészteni?  Rájuk miért nem gondolsz?

- Gondolok rájuk, és úgy vagyok vele, hogy ha szeretnek, és látják az örömömet ők sem fognak sokáig szomorkodni.

- Mi van, ha nem jön össze?

- Akkor visszajövök, és majd akkor gondolkozunk, hogy mi legyen.

- De huszonhat éves vagy, és három év múlva már... - de egyszerűen nem tudtam folytatni a fuldokló sírásomtól. . Kérlek, ne menj el!!! Nagyon kérlek, maradj Európába, mert így nem fogom látni, ahogy játszol!! Kérlek Stephan!!!!

- Minden rendben lesz! - ölelt magához szorosan. - érzem, hogy jó lesz. De most mennem kell, mert hamarosan indul a gépem. - felelte és gyorsan átvette felső ruházatát.

- Kimehetek veled? - vetettem rá reménykedően tekintetem.

- Igen, és majd Kitti visszahoz, mert ő később repül utánam. Manuel pedig már ott van, és a lakásomat rendezi.

- Legalább nem leszel egyedül. - szóltam és némán figyeltem, ahogy a fiú összepakolja a bőröndjét és az ajtó felé megy. Egy taxival indultunk ki a repülőhöz, de én egész úton nem szóltam, csak hallgattam, amiket Kitti és Stephan beszélnek meg az úttal kapcsolatban. Nem volt nagy tömeg, de a két testőr végigkísérte utunkat, egészen addig, míg már csak ő mehetett tovább. Először testvéremhez fordult, aki nem sírt és egyáltalán nem volt bánatos. Sőt inkább izgatott és mosolygós volt. Végül felém fordul és láttam az ő szemében is könnyek csillognak. Némán ölelt magához, és én még mindig azt suttogtam, hogy maradjon, és ne hagyjon itt.

- Vigyázz magadra Lili, és vigyázz Alexanderra és Zlatanra is! Ne aggódj miattam, mert jól leszek, és csak jó dolgok történhetnek velem.

- Olyan messze leszel. - néztem bele csodálatos szemeibe.

- Tudom, de már bármikor beszélhetünk, amikor csak akarsz. - szipogott. - nem felejtelek el, és mindig a legjobb barátom leszel, akárhol is vagyok.

- Nagyon szeretlek Stephan! - öleltem át újra szorosan és éreztem nem bírom elengedni. Egyszerűen nem megy.

- Én is szeretlek Lili. Ne sírj, mert így nem tudok elmenni. - törölte le könnyeimet.

- Akkor maradj!! - esdekeltem, de ő csak megrázta a fejét.

- Nem tehetem, mert már megegyeztem velük.

- Akkor mondd vissza!!

- Ez nem így megy, de most már tényleg mennem kell! Engedj! – suttogta, és óvatosan ellépett tőlem - Minden jót Lilien!

- Minden jót Stephan sok sikert! - köszöntem el, és megadva magam nem kérleltem tovább. Csak néztem, ahogy távolodik tőlem. Ezután elköszöntem Kittitől, és felszálltam a saját gépemre, hogy hazarepüljek. Egész Los Angelesig csak sírtam és egyedül kisfiam közelébe és Zlatan ölelő karjaiban találtam megnyugvást.