4/17 ⚽️ Együtt a szebb jövő felé 1. ⚽️

Sziasztok! Végre elérkezett a nagy nap. Őszintén megmondva sosem terveztem, hogy lesz egy esküvős rész, hiszen a valóságban Zlatan sem vette el Helénát, és nem is gondolnám, hogy ő az a házasodó fajta. Viszont ahogy egyre jobban alakult a történet, szinte magától értetődőnek tűnt. Bízom benne, hogy nektek is átjönnek azok az érzelmek amik nekem is, ahogy ezt írtam, és azonosulni tudtok - még ha csak kicsit is- Lili lelkivilágával, és a képek is tetszenek nektek. 

Lili: Szinte egész este alig aludtam az izgalomtól és a sok-sok gondolattól, amik a fejemben cikáztak. Olyan apró emlékek is előjöttek, amikről azt hittem, örökre kimentek a fejemből. Mégis, ahogy végigpörgettem az éveket és a kapcsolatunkat Zlatannal, tudtam, mindennek oka volt és mindennek célja. Visszaemlékeztem az első találkozásra, az első együttlétre, szakításra, újratalálkozásra. A vágyra, amit akkor éreztem, mikor a Parc des Princes folyosóján több év után újra láttam és szinte beleolvadtam ölelő karjaiba. A sok jó mellett a fájdalom is szerepet játszott a kapcsolatunkban, de örültem, hogy voltam olyan bátor és erős, hogy átléptem a hibákon, és új lappal tudtam kezdeni kapcsolatunkat. Biztos voltam benne, hogy azok az időszakok benne is mély nyomot hagytak, és biztos voltam abban is, hogy mi már örökké együtt maradunk és bármi jöhet, Zlatan sosem fog elhagyni. Én pedig megígértem magamnak, hogy mindenhova követni fogom és támogatom addig, ameddig aktívan teszi azt, amit a legjobban szeret. A focit, és nem érdekel, hogy Manchesterben, Kínában vagy esetleg Amerikában leszünk egy év múlva, a lényeg, hogy mindent közösen oldunk meg. Ahogy ezeken méláztam, közben az egyik közös zenénket hallgattam a fülesemen, majd már csak a  hangos kopogásra riadtam és pár perc múlva szöszke barátnőmet láttam az ajtóba. 

- Ki az ágyból királylány!! A herceged már rég talpon van és bár igaz, hogy eléggé furcsa feje van, de egyre csinibb lesz. 

- Mennyi az idő? - pattantam ki az ágyból és gyorsan a fürdőbe rohantam. 

- Még csak hét. - kiabált Heléna, ahogy elővette a fodrász és smink kellékeit. Gyorsan fogat és arcot mostam, majd visszamentem hozzá, ám ekkor már úgy éreztem, mindjárt elájulok az idegességtől. 

- Láttad Zlatant?

- Igen, és semmi gond nincs vele, bár biztos vagyok benne, hogy jó lehetett a tegnapi buli, mert Manuel is túlságosan jókedvű volt, ahogy a szobába ért.

- Zlatan nekiállt kopogni az ajtóm előtt és mindenáron be akart jönni. Még jó, hogy Stephan elhúzta innen, és remélhetőleg tényleg kialudta magát. 

- Biztos vagyok benne. Na, nézzük csak. - kezdte és a hajamat nézegette. - Olyan legyen, mint a próbafrizura? 

- Igen, az nagyon tetszett, és talán ezt a mini tiarát is beletűzheted. - mutattam az asztalon lévő fejdíszt, amit apró kövek díszítettek. 

- Rendben, akkor kicsit tűzök rajta, de a többi szabadon marad és hullámos lesz. Már eléggé sokat nőtt a hajad, szóval bármi lehet belőle. Még szőke is lehetne. - nevetett fel, de én gyorsan hárítottam. 

- Soha többé nem leszek szőke és soha nem akarok rövid hajat sem. 

- Megértem, akkor kezdhetjük. Gyere előbb a mosóhoz. - invitált a fürdőbe, ahol pár perc alatt felállította a hajmosót. Mialatt készülődtünk, újra elfogott az idegesség, amit barátnőm is érzékelt. 

- Ha ez megnyugtat, biztosan állíthatom, hogy a tesóm is ideges.

- Annyira hihetetlen ez az egész. – mosolyogtam, mikor már a tükör előtt ültem.

- Én örülök, hogy megtörténik. Már rátok fért, hogy végre észhez térjetek és belássátok, együtt vagytok a legjobbak. 

- Nagyon szeretem őt, Heléna. Olyan kedves és figyelmes, gyönyörűek a szemei, a mosolyától elolvadok, és...

- Na jó, fejezd be a bátyám fényezését. Ha ismerted volna kicsi korunkban, nem így vélekednél róla, az biztos. - nevetett fel, de én csak nemlegesen bólogattam. 

- Ezt nem hiszem el. Találtam a fiókban gyerekkori képeket, és azokon is olyan, mint egy göndör hajú angyalfiúka. - magyaráztam, mire Heléna hangosan felnevetett.

- Angyalfiúka? Pedig az önteltsége már akkor is megvolt. 

- Imádom a magabiztosságát is, és azt, ahogy beszél. Egyszerűen elvarázsol és imádom nézni a vele készült interjúkat is, mert ott annyira más, mint velem, de egyszerűen mikor ezeket a nagy beszólásokat pufogtatja, én akkor is megőrülök érte. 

- Biztos vagyok benne, hogy boldogok lesztek, mert ő is odáig van érted. - mosolygott rám, majd bekapcsolta a hajszárítót. Már bőven benne voltunk a fodrászkodásban, mikor anyám lépett be Reginával az oldalán, aki a fotókat készítette. Örültem, hogy elvállalta, hiszen biztos voltam benne, jó munkát fog végezni. Elvégre ő Paolo újságjánál az utódom, és a munkái tökéletesek.

- Egy pár képet kattintanék a készülődésről is. - szólt és nekiállt fotózni.

- Mennyire szépséges leszel, Lili. - szólt anyám és szemei könnyektől csillogtak. - Te leszel a legszebb menyasszony a világon. 

- Ugyan, anya. - válaszoltam, de jólestek a szavai, és jól esett a tudat, hogy az esküvőmön itt van a családom. Pár éve még elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy életem fontos napján mellettem legyenek.

- Csak csináljatok úgy, mintha itt sem lennék. - adta ki az utasítást a lány, én pedig igyekeztem úgy tenni, és magamban újra átfutottam a napot. 

Zlatan: A telefonom ébresztőjére keltem és úgy éreztem, a fejem mindjárt szétesik, a gyomrom pedig liftezni kezdett. Körbenéztem és láttam, hogy Stephan már talpon van és a fürdőben bíbelődik. Gyorsan kikeltem az ágyból és az öltönyöm után kutattam. 

- Jó reggelt haver. Kialudtad magad? 

- Igen, jól vagyok. -  hazudtam, de belül iszonyú idegesnek és feszültnek éreztem magam. Vajon Lili is így érez vagy ő tök lazán veszi majd a napot? 

- Ideje öltözködni, hiszen mindjárt itt van a fotós. 

- Tudom, már készülök is, csak egy kicsit le kell ülnöm. - szóltam és az ágyra huppantam. - Totál ideges vagyok. - ismertem be végül barátomnak. 

- Ugyan haver! Te sosem vagy ideges. - nevetett fel Stephan. 

- Mi van, ha elrontok valamit és Lili megharagszik? Vagy mi van, ha nem is lesz ott és meggondolja magát az utolsó pillanatban? 

- Te attól parázol, hogy lelép? 

- Te is tudod, mennyi melóm van abban, hogy eljutottunk idáig. - néztem rá. - Mi van akkor, ha ráeszmél, hogy nem is akar a feleségem lenni, mert nem akarja feladni azt a nagy függetlenségét, amit mindig hangoztat. 

- Hé Zlatan! - ült mellém - Ne gondolj ilyenre, mert szerintem ez az utolsó dolog, ami ma Lili eszébe jut, és bár fogalmam sincs, mit eszik benned, de tudom, hogy boldog és nagyon szerelmes.

- Én is nagyon szeretem őt. Ő az életem értelme, Stephan! Tudom, hogy nem az a tipikus cicababa, akiket a sok buliban látok, de imádom őt. Okos és figyelmes, és minden ökörségem ellenére még mellettem van, a fiammal pedig csodálatosan bánik. Nem csak a külsőségek miatt szerettem bele, hanem ezekbe a dolgokba, de persze hazudnék, ha azt mondanám, nem imádom a szemeit, vagy a testét, de ezek mind eltörpülnek a belső kisugárzása mellett. Remélem, nem fogom elszúrni! 

- Csak légy Zlatan! Azt úgyis imádja. - veregette meg a hátam. - Ne idegeskedj, mert az nem rád vall. Legyél oroszlán. - mosolygott, és ettől nekem is jobb kedvem lett. Szerencsére még időben felvettem az öltönyöm, mikor Regina lépett be és készített pár fotót. Mesélte, hogy már volt Lilinél is, akinek éppen húgom készíti a haját és a sminkjét, de a képeket a legnyájasabb kérésemre sem engedte megnézni, így egy idő után már inkább nem próbálkoztam. 

Lili: - A haj kész, most pedig jöhet a smink. - csapta össze kezét barátnőm, miközben húgom is megfordult a szobámban. Kitti ruhája gyönyörű halványpiros színben pompázott, amit fehér virágok díszítettek.  - Úgy gondoltam, a szemedet hangsúlyozhatnánk egy kicsit erősebb árnyalattal. De az arcod többi részéről sem feledkezünk meg.

- Rendben, Zlatan úgyis szereti a szemeimet. 

- Akkor jó. - szólt és lágy mozdulatokkal nekiállt sminkelni, és a végeredmény egyszerűen fantasztikus volt. 

- Kész is vagy! Hogy tetszik?

- Mintha nem is én lennék, de mégis. - néztem meg magamat a tükörben. - Annyira szép vagyok. A hajam, és a sminkem. Köszönöm, Heléna. - álltam fel és szorosan megöleltem barátnőmet. - Köszönöm, hogy segítettél és ilyen széppé varázsoltál. Te vagy a legjobb barátnőm, és annyira örülök, hogy rokonok leszünk.

- Senki mást nem kívánnék a tesóm mellé, csak téged. Nagyon szeretlek Lili. 

- Én is, Heléna. - fogtam meg a kezét, és próbáltam visszatartani a könnyeimet. 

- Ne sírj! - szólt rám. - Kárba veszik a munkám!

- Ígérem, nem fogom elkenni! - szóltam, és egy zsepivel próbáltam felitatni könnyeimet. 

- Mielőtt azonban felöltöznél, van egy meglepetésem! - kezdte izgatottan, majd egy apró csomagot húzott elő táskájából. - Fogadd sok szeretettel, és vedd hasznát az esküvő legédesebb pillanataiban.

- Mi ez? - néztem bele a tasakba, és kivettem egy csipkével borított melltartót és egy bugyit. Az anyaga nagyon lágy és nagyon vékony volt. Szinte átlátszó, és ahogy újra belenéztem a zacskóba, egy harisnyakötő és egy combfix is a kezembe akadt. - Ebben alig van anyag. - vizsgálgattam. - De ez a masni tetszik, bár eléggé kicsi. Jó ez rám? 

- Tuti, hogy jó, és hidd el, nem kell a sok anyag. Ez a masni pedig hátra való, de ha kérhetlek, ezt csak akkor vedd át, ha már a menyecskeruhát veszed. Bár a harisnyakötő maradhat.

- Annyira szép és olyan szexi. - pirultam bele a mondatomba. - Biztos vagyok benne, hogy Zlatannak kiugrik majd a szeme.

- Az már biztos, és olyan gyorsan veszi le rólad, ahogy csak bírja. - szólt.

- Istenem, azt a pillanatot várom a legjobban! - ismertem be, hiszen már nagyon szerettem volna vele lenni. - Alig várom, hogy meglássam öltönyben. 

- Szerintem ő is szeretne már látni téged. Ugye, tényleg tetszik?

- Igen, nagyon, imádom. Köszönöm tényleg. - hálálkodtam. A ruhámat anyám és Heléna segítette felvenni, miközben Regina újra eltűnt, ám pont időben érkezett vissza fiúktól, hogy rólam is tudjon párat kattintani. 

- Hogy áll Zlatan? 

- Már felöltözött. 

- Ő biztos nem ilyen ideges, mint én, hiszen neki mindig annyi önbizalma van, és mindig annyira magabiztos. 

- Én úgy láttam, egy kicsit ő is be van feszülve. - szólt titokzatosan, és ekkor Evelina lépett be a szobába gyönyörű kék, csipkés ruhában. 

- Istenem Lili, egyszerűen csodálatos vagy! - csapta össze kezét mikor meglátott. 

- Köszönöm Evelina, neked is nagyon szép a ruhád. - dicsértem meg én is.  

- Mikor akarjátok kezdeni a fotózást? - érdeklődött, én pedig Reginára néztem. 

- Szerintem megnézem a fiúkat és majd visszaszólok. Addig ha szeretnél, már kijöhetsz a folyosóra. Zlatan szobája úgyis közelebb van a hallhoz. Úgy gondoltam, ő háttal állna neked, te pedig befognád a szemét, és akkor ő megfordulna és így találkoznátok. Ez lenne az első pillantás.

- Ez jó ötlet Regina, de sajnos nem érem fel. -  sütöttem le szemem. - Bár magas a cipőm sarka, szóval megpróbálhatjuk. 

- Rendben, ha nem megy, akkor átfogod a derekát és magadhoz öleled. - ötletelt a lány, majd gyorsan kiment. Mivel Heléna is sietett átöltözni, egyedül maradtam a szobában, így jobbnak láttam, ha kimegyek a folyosóra és kicsit megpróbálok lenyugodni. A szobám előtt sétálgatva vártam Reginát, mikor Stephant láttam meg közeledni, akinek kezében a menyasszonyi csokrom volt. Mikor meglátott, egy pillanatra megállt, majd lassú léptekkel felém közelített. Igazán jóképű volt öltönyében és halvány piros ingében. Haja milliméter pontossággal beállítva, tekintete végigmért, és úgy láttam, bejön neki a látványom.

- Szia, Stephan. - köszöntem neki. 

- Lili, te egyszerűen káprázatosan szép vagy. - bökte ki, ahogy átadta csokromat. - Persze mindig is szép voltál, de most csodálatos. Nem találok szavakat.

- Te is nagyon jóképű vagy, és köszönöm, hogy elhoztad a virágomat. 

- Zlatan piszok szerencsés lesz veled.

- Remélem, ő is így gondolja. Istenem, annyira jó, hogy itt vagy. - szakadt ki belőlem és szorosan magamhoz öleltem őt. - Annyira szeretlek, Stephan, és köszönöm, hogy te vagy a tanúm és mindig itt vagy.

- Én is szeretlek Lili, és mindenben számíthatsz rám, ahogy ezelőtt is. Csakis a legjobbakat kívánom nektek, és légy mindig nagyon boldog Zlatan mellett. Ajánlom, hogy sose bántson meg, mert esküszöm, velem gyűlik meg a baja. 

- Hidd el, nem fog. 

- Szóval itt vagytok! - hallottam Evelina hangját. - Zlatan elkészült és a hallban vár. Az ő tanúja is ott van. Már csak ti hiányoztok. 

- Akkor akár mehetünk is. - nézett rám Stephan és felém nyújtotta karját. 

- Én előre szaladok és beállítom Zlatant. – hallottam még Evelina hangját.

- Jó, megyünk mi is. - szóltam utána, és újra Stephanhoz fordultam. - Bízom benne, hogy a te esküvődet is átélhetjük hamarosan. 

- Majd meglátjuk, mi lesz. Egyelőre még nem beszélünk ilyenekről, de biztos vagyok benne, hogy ha sor kerül rá, te ott leszel. 

- Köszönöm. – mondtam, és ahogy közeledtünk a hall felé, újra gyorsabban vert a szívem. Az ajtónál megálltunk, majd Stephan rám nézett.

- Én most bemegyek, de te maradj még egy kicsit és ha Evelina szól, gyere.

- Rendben, várom! – vettem egy mély lélegzetet és tűkön ülve vártam, hogy meglássam azt a férfit, aki az ajtó túloldalán áll, és akivel az életünk ezentúl még jobban összefonódik. Gondolataimból Evelina rángatott vissza.

- Jól vagy? Zlatan már készen áll és Regina is csak arra vár, hogy megörökítse az első közös pillanatotokat.

- Igen, minden oké. Akkor megyek. – vettem egy mély levegőt, majd erősen megmarkolva a csokromat, lassú léptekkel a hall felé indultam. Azért terveztük itt a fotózást, mert a lépcsők és a díszítés nagyon elegáns hangulatot biztosított, és a fények is tökéletesek voltak. Mikor beléptem, kicsit arrébb szüleimet, Jurkát, Alexandráékat, Helénáékat és Mayat pillantottam meg, aki Johnny oldalán állva fogta kisfiamat. Mindenki olyan csinos volt és elegáns, de az én szemem csak egy emberre bírt koncentrálni. Szerelmem alakja háttal magasodott ki a többiek előtt. Fekete öltönye, tökéletes fehér ingje és fekete nadrágja szinte vonzotta a tekintetemet. Haját szorosan összefogva hordta, karjait pedig lazán tartotta maga mellett, és csak rám várt. Regina folyamatosan kattintgatott, én pedig végre Zlatan mögé értem, és úgy gondoltam, nem fogom be szemét, hanem szorosan magamhoz ölelem hátulról, és beszívom tökéletes illatát. Az, amit akkor éreztem, egyszerűen leírhatatlan volt, de mégis eltörpült amellett, mikor megfordult és először pillantott meg fehér ruhában, én pedig belenézhettem csillogó barna szemeibe, és a meghatottságtól szinte egyikünk sem bírt megszólalni. A világ egy pillanatra megszűnt létezni számomra, és akkor úgy éreztem ,senki nincs a szobában, csak ő, és én.

- Hogy festek? – törtem meg a csendet, és újra felmértem szerelmemet, és újra átfutott agyamon, hogy soha az életben nem találok még egy ilyen férfit, akin ennyire tökéletesen fest az öltöny. A szabók tökéletes munkát végeztek és a piros rózsa dísz a kitűzőjén csak még csinosabbá tette öltözékét.

- Nem találok szavakat. – köszörülte meg torkát. – Gyönyörű vagy Lili, és olyan… Istenem, várj egy percet. – kezdte és tudtam, ő is elérzékenyült, majd közelebb húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt, Regina pedig folyamatosan kattintgatott. Mikor elváltak ajkaink, mélyen a szemébe néztem és a fülébe suttogtam.

- Máris várom az estét.

- Én is. – villantott rám egy csibészes mosolyt. Ezután Regina megkérte a többieket, hogy csatlakozzanak hozzánk, hogy elkészíthessük a képeket. Próbáltunk mindenkivel fényképezkedni, de ügyeltem arra, hogy kettőnkről is sok kép legyen. A kezdeti idegességem elmúlt, és újra jókedvű és vidám voltam. Még Alexanderral is lőttünk pár képet, aki széles mosollyal nézett az optikába, és olyan csinosan állt rajta a kising, hogy alig bírtam megállni a puszilgatását. Persze ez Zlatanra is igaz volt, és ahogy elnéztem őket, büszke voltam arra a férfira, aki a kezébe tartja a gyerekemet. A látvány tökéletes volt és tudtam, ezt akarom nézni életem végéig. A fotózás elég sokáig tartott, de mi egy percre sem bántuk, csupán csak az zavart, hogy Alexander bealudt. Megkértem Reginát, hogy az alvó csöppséget is kapja le, így sikerült pár képet készíteni az édesen szuszogó babáról is. Mivel a vendégek is szépen szállingóztak, így Regina megkért, hogy próbáljunk meg mindenkivel cseverészni egy kicsit, aminek igyekeztünk eleget tenni. A ruhámra nagyon sok dicséretet kaptam, de megjegyezték a helyiség gyönyörű dekorációját is. Igyekeztem elbeszélgetni mindenkivel, legyenek azok barátok vagy családtagok. Még néhány svéd rokonnal is szót értettem, és persze a sok focistával, akiket Zlatan miatt hívtunk meg. A játékosok közül volt olyan, aki a PSG-ben, a Manchester Unitedben vagy más klubban focizott, és nagyon közel álltak szerelmemhez. Az én vendégeim leginkább a családból és a barátok közül kerültek ki, de nem hagyhattam ki volt munkatársaimat sem, akikkel Milánóban dolgoztam.

- Lili, egyszerűen ragyogó vagy! – hallottam hátam mögül Paolo hangját. – Annyira jó ilyen boldognak látni téged.

- Köszönöm Paolo, és köszönöm, hogy eljöttetek Kamillával. Ő merre van?

- Éppen az aktuális pasijával flörtölget. – mutatott kicsit arrébb, ahol a lány egy újabb focistával bájolgott.

- Az a fiú nem Davide Calabria?

- De igen, egy újabb A.C.Milanos focista. – nevetett fel Paolo rosszallóan, én pedig csak annyit mondtam, hogy már megszoktuk, és sajnos Kamillát nem fogjuk sosem megváltoztatni.

- Remélem, egyszer észhez tér és belátja, nem jó úton halad.

- Előbb utóbb mindenki rájön, mi a jó neki, ahogy te is, Lili.

- Igen, igazad van Paolo. Én már boldog vagyok, és olyan nagyon szerelmes. – pirultam el, ahogy Zlatanra néztem, aki éppen családtagjaival társalgott.

- Gratulálok Nektek és sok boldogságot. Legyetek mindig ilyenek, mint most. – ölelt át, eztán Evelina beküldött mindenkit a házasságkötő terembe.

- A tanúk mindjárt kijönnek, de titeket bekísérnek a szülők. Először bemegy Kitti Manuellel, majd Heléna és Stephan. Utána Zlatan és az édesanyja, és végül te, Lili, az édesapáddal. Érthető így? Kicsit szokatlan jellegű, de úgy gondoltam, ha már nincs templomi, adjuk meg apukádnak ezt az örömöt, hogy a terembe kísérhet.

- Igen, ez jó ötlet volt. – mosolyogtam, és Evelina egy nagy levegővétel után így szólt.

- Mielőtt még elfelejteném, bent egy meglepetés vár majd rátok, egy ismert hegedűművész személyében. Ez az én ajándékom és fogadjátok sok szeretettel. Remélem, tetszeni fog.

- Köszönjük Evelina, nem is számítottunk rá. – hatódtam meg, és átöleltem a nőt.

- Akkor készen álltok?

- Persze, persze. – bólogattunk, és ekkor apám és Zlatan anyukája is kijött, nyomában Kittivel, Stephannal, Helénával és Manuellel.

- Jó, akkor én bemegyek és sok sikert. – kacsintott ránk és ő is helyet foglalt a teremben. Az anyakönyvvezető bevonulása után pedig a megbeszélt menetrend szerint kezdődött meg a bevonulás.

- Lili, még nem mondtam, milyen szép vagy és mennyire boldog vagyok, hogy én kísérhetlek be.

- Én is örülök, apa, hogy mellettem állsz. Köszönöm és nagyon szeretlek. – öleltem meg, és ahogy megszólalt a bevonuló zene, együtt lépkedtünk be a terembe, ahol a díszítés egyszerűen csodálatos volt. Mindenki felállt a tiszteletemre, de az én szemem újra csak Zlatanra szegeződött.  Miután helyet foglaltunk, kezünket összekulcsoltuk és úgy hallgattuk az anyakönyvezető beszédét, aki egy megható idézettel kezdte a ceremóniát. Néha- néha egymásra mosolyogtunk és megszorítottuk egymás kezét. Az egész annyira különleges és szép volt. A szertartás közepén megkaptuk Evelina ajándékát is, mikor egy nő lépett fel egy kicsi színpadra. Ezután elővette hegedűjét, és eljátszotta rajta az egyik közös zenénket, ami Ellie Goulding Love Me Like You Dou című száma volt. Szinte lélegzetvisszafojtva hallgattam a csodás dallamokat, majd mikor vége lett, egy köszönömöt suttogtam a lány felé, és esküvőszervezőm felé is Az anyakönyvvezető ekkor megköszörülte a torkát és belekezdett a szokásos szövegbe. A kapcsolatokról, a házasságról és a boldogságról, ami legvégül a szerelem fontosságában teljesedett ki. Legvégül pedig megkért, álljunk fel a teremben, és feltette azt a kérdést, amire már nagyon rég vártam. 

- Kedves Lilien Kovács, kijelenti-e ön, hogy az itt jelenlévő Zlatan Ibrahimoviccsal házasságot köt?

- Igen. – válaszoltam, és kisebb súly gördült le a szívemről, mikor a kérdésre Zlatan is hasonlóan felelt. Az anyakönyvvezető pedig elmondta, hogy ezentúl házasok vagyunk. A gyűrűket Maximilian hozta elénk, és miközben egymás ujjára húztuk őket, Zlatan mondott pár kedves szót. 

- Lili, én örökké szeretni foglak téged és a fiamat is. Mindig veled akarok lenni.

- Zlatan, én is örökké szeretni foglak, és bárhova sodor az élet, azt már csak veled tudom elképzelni. – szóltam, ezután végre elcsattant az első hitvesi csókunk, amit valamiért sokkal édesebbnek éreztem. A gyors papírok után megköszöntük a szülőknek, testvéreknek azt, hogy velünk voltak, vigyáztak ránk és eztán kezdődött a parti.