3/49 ⚽️ Vágy és kétség ⚽️

A Gianlucával való vásárlást még több követte, és egyre jobban sikerült berendezni a babaszobát, és örültem, hogy néha még Heléna is velünk tartott. A sajtóban mindenféle hülyeségek jelentek meg, de mi csak jókat nevettünk rajta, és igyekeztünk nem foglalkozni az ilyesmikkel. Gianluca az első hír megjelenése után felhívta Annat, és elmagyarázta neki a helyzetet. Sokat törtem a fejem, hogy én is beszámolok ezekről Zlatannak, de úgy gondoltam Amerikába biztos nem érnek el ezek a pletykák. Egyik nap éppen Paolótól jöttem ki mikor meghallottam telefonom dallamos hangját, és mikor ránéztem a kijelzőre a szívem azonnal megtelt melegséggel, és hatalmas jókedvvel a hangomba szóltam bele a készülékbe.

- Szia Zlatan! Hogy vagy?

- Szia, kicsim, már sokkal jobban. Te?

- Most, hogy hallom a hangodat szinte majd kiugrok a bőrömből. - Mondtam neki, mire egy édes nevetést hallottam tőle. - Nem is hiszem el, hogy felhívtál.

- Már hiányzott a hangod, és van egy jó hírem is.

- Igazán? Miről van szó?

- Reggel beszéltem az orvossal, és azt mondta, hogy pénteken hazamehetek.

- MI? - Kérdeztem vissza, és a szemem könnybe lábadt az örömtől. - Most pénteken? Komolyan mondod Zlatan?

- Igen Lili, már a héten látjuk egymást. Örülsz neki?

- Mégis hogy kérdezhetsz ilyesmit? Persze, hogy örülök, és már holnap hazarepülök, hogy minden rendben legyen, mire hazaérsz.

- Azért ne siess annyira. Ha szeretnéd, odaküldöm a gépem és azzal hazarepülhetsz. - Ajánlotta fel, de én elhárítottam az ötletet.

- Köszönöm kicsim, de majd megyek rendes géppel. Milánóból hamarabb hazaérek. - Mondtam mire csak néma szuszogást hallottam a telefonból. - Ott vagy?

- Persze, csak mondd miért nem Rómába vagy?

- Mert nem akartam belerondítani a húgom és Stephan kapcsolatába. Olyan jól megvannak ketten és kicsit rosszul éreztem magam náluk. Nem éreztették velem egy percig se, de nem akartam kellemetlenkedni, így mikor volt az Ac Milan- Roma mérkőzés eljöttem velük, és azóta itt vagyok. Segítettem Helénának, hiszen Manuel csak pár napja ért haza. Voltam bent Paolónál is, mert bevittem pár képet neki. Ja és Kamillával is összefutottam. - Daráltam el neki.

- Szóval voltál Ac Milan meccsen....

- Igen, és annyira jó volt. Annyi emlék jött vissza, és képzeld Stephan még gólt is rúgott.

- Ez jó, és találkoztál Milanos játékosokkal is?

- Persze… persze. – Habogtam, kicsit zavartan és átfutott az agyamon, hogy mindent tud. – De inkább most mesélj, mi van veled? Hogy telnek a napjaid?

- Mondd, miért találkozhatsz Lapadulával?

- Honnan tudod ezt? – Kérdeztem és eszembe jutott Heléna. – Talán a tesód mondta el?

- Nem, hanem olvastam, és rosszul esik, hogy a hátam mögött csinálsz ilyet.

- Ez nem a hátad mögött volt Zlatan és…

- DE IGEN! - Mérgelődött. - Tudod miket írtak?

- Igen, én is olvastam, és eléggé vicces.

- Szerintem rohadtul nem az. Főleg mikor azt írják, hogy nem is tőlem vársz babát.

- Édes, ezek csak pletykák! - Nyugtatgattam. - Nem kell nekik felülni.

- Nem érdekel, akkor se pletykáljanak a gyerekemről. - Hallottam ideges hangját és kicsit elmosolyogtam rajta. Annyira édes volt ez a kiakadás, és úgy szerettem volna már megölelni.

- Szívem kérlek!

- Nagyon rosszul esett látnom téged és Lapadulát. – Mondta szomorúan. – Nem akarom, hogy ez többet előforduljon! Mi van, ha rád mászik, vagy ilyenek?

- Zlatan barátnője van, aki babát vár. – Próbáltam nyugtatni, de ő hajthatatlan volt.

- De akkor még nem tudtad, hogy van nője!!!

- Ez igaz, de semmi nem volt, csak egy vacsora. Nem fog előfordulni többet, mert már nem találkozok vele. Berendeztük a szobácskát, és holnap jön a barátnője is, én pedig utazok haza.

- Már alig várom a pillanatot, hogy átöleljelek.

- Én is Zlatan.

- Most viszont le kell raknom, mert mennem kell a tornára. Nagyon szeretlek Lili, és csak, hogy tudd, ha még egyszer ilyeneket írnak, esküszöm, beperelem ezt a szennylapot.

- Rendben, de nem lesz okuk rá. Nagyon szeretlek és vigyázz magadra.

- Jó te is. - Búcsúztam el. Jólesett hallani a hangját és a tudat, hogy hamarosan hozzábújhatok az elkövetkező napokra is hatalmas erőt adott. Még a telefonhívás napján összepakoltam a holmimat, és másnap már a Manchesterbe tartó repülőgépen ültem. Az időjárás kicsit esős volt, de nem tudta elrontani a jókedvemet, ami csak tovább tetőzött mikor szerelmem házához érkeztem. Lefixáltam a doktorommal a holnapi időpontot, majd gondoltam egyet és a fürdő felé vettem az irányt. Örültem, hogy Zlatan egyik parfümjét a polcon találtam. Magamhoz vettem és befújtam vele az egyik ingét, amit magamra kaptam. Egyszerűen imádtam ezt az erős mégis nem túl durva illatot. Egész délután ebben az ingben rohangáltam a lakásban és még egy képet is csináltam magamról, amit elküldtem Zlatannak azzal a szöveggel, hogy „Alig várom, hogy levedd rólam.” Rendeltem egy gyors vacsorát, majd bekuckóztam a kanapéra és beraktam a kedvenc sorozatom egyik részét. Már alváshoz készülődtem a szokásos videómmal mikor egy üzenet jött Zlatantól. Válasz a képemre egy képpel, amin széles mosollyal néz a kamerába és ezt írta alá: „Nem levenni, hanem letépni fogom rólad, szóval készülhetsz”. Ahogy elolvastam szinte felforrt a vérem, és tudtam, ha most itt lenne, egy percet sem teketóriáznék azon, hogy a lenti vagy a fenti szobába menjünk. Bárhol odaadtam volna neki magam. Másnap elmentem a doktorhoz, aki jó hírekkel szolgált. A hatodik hónap elején a babám már igazán szépen növögetett és egyre többször éreztem a mozgását is. A szívhangja pedig újra könnyekre fakasztott. Elmentem egy kiadós bevásárlásra, hiszen a hűtő tartalma eléggé hiányos volt, és úgy terveztem mire Zlatan hazaér főzök egy igazán jó vacsorát. Előtte mindent alaposan kiterveltem, majd betértem a kedvenc fehérnemű üzletembe és egy fekete csipkés babydollt vettem, ami eltakarta a hasam, de nagyra nőtt melleimet szépen kiemelte. A terhességem alatt talán erre voltam a legbüszkébb, és reméltem utána is megmarad a méretük. Magamba átgondoltam a menüt, aztán eszembe jutott, hogy szervezhetnék Zlatannak egy meglepetés bulit. Először Coolent hívtam, aki szerencsére azonnal felvette a telefont.

- Szia, Lili! - Hallottam kedves hangját. - Hogy van a kismama?

- Jól köszönöm, bár kicsit fáradt vagyok, de egyszerre felvagyok pörögve, meeerrt Zlatan holnap jön haza! - Meséltem neki.

- Holnap? Én úgy tudtam, már Manchesterbe van. Vagyis pontosabban a Carrington edzőközpontban.

- Tessék? Szerintem félreértettél valamit Coolen, mert Zlatan holnap érkezik.

- Szerintem meg te hallottad félre. Wayne ma délután ment oda, mert egy bulit szerveznek neki. Lili biztos vagyok benne, hogy így van, mert én rendeltem meg a süteményeket is.

- Szóval akkor Zlatan itt van, és nem szólt nekem? - Esett le, mire Coolen igenlően válaszolt.

- Lehet nem kellett volna elmondanom? - Hallottam kétségbeesett hangját.

- Semmi baj, nem tudhattad, de akkor tárgytalan, amiért hívlak. Most lerakom, és köszönöm az információt.

- Minden jót Lili, és vigyázz magadra. - Köszönt el, majd bontottam a vonalat. Coolennel való beszélgetésem után csalódottnak és becsapottnak éreztem magam. Miért nem mondta, hogy ma jön? Miért hallgatta el előlem ezt az információt, mikor tudja, hogy minden vágyam minél hamarabb látni őt. Úgy gondoltam alaposan a körmére nézek és meg sem álltam az edzőközpontig. Mivel ismertek már így könnyen átjutottam az ellenőrző kapukon, és egyenesen az éttermi részre indultam. Nem érdekelt, hogy engem nem hívtak a partira, mert csak az lebegett a szemem előtt, hogy jó alaposan beolvassak csatár barátomnak. Az étterem ajtaja csukva volt, de a folyosón összefutottam pár játékossal.

- Lilien te meg mit keresel itt? - Nézett rám meglepődve Wayne, és én azonnal a lényegre tértem.

- Zlatan bent van?

- Igen, de nem kéne...

- Remek! - Zártam le azonnal a beszélgetést, majd Wayne tiltakozó hangjával nem foglalkozva benyitottam a terembe, ahol még több játékost láttam. De ott volt az edző, az orvosok, és még pár stábtag a csapatból. Zlatan mindennek a közepén ült, és éppen Marcus Rashforddal beszélgetett. Fekete garbóba, és sötét farmerjába borzalmasan jól nézett ki. Legszívesebben azonnal a nyakába ugrottam volta és addig csókolom, amíg elfogy a levegő a tüdőmből, viszont mérgem sokkal erősebb volt. Ahogy észrevették a jelenlétemet egy pillanatra megállt a beszélgetés is, és végre Zlatan is észrevett.

- Lili te meg mit keresel itt? - Állt fel, mankóira támaszkodva.

- Én csak bocsánat, hogy csak így betörtem. - Kezdtem. - Tudom, hogy engem nem hívtak meg...

- Lili addig maradsz itt, ameddig kedved van. - Lépett közelebb hozzám Mourinho. - Sajnálom, hogy nem szóltam neked, de úgy tudtam Milánóba tartózkodsz. Zlatan pedig nem szólt, hogy visszarepültél.

- Semmi baj. - Néztem mélyen az őszes edző szemeibe. - Úgy látszik, mostanában senkinek nem mondja el a dolgokat.

- Édesem, de jó, hogy itt vagy. - Ért oda Zlatan is, de mikor megpróbált megölelni arrébb léptem.

- Azt mondtad, csak holnap érkezel! - Emeltem rá mérges tekintetemet. - Miért kellett megint titkolózni?

- Lili hidd el nem akartam én...

- Persze, te sosem akarod! - Forgattam meg a szemeim. – én már nem számítok, mint a csapattársaid.

- Ez nem igaz, sőt, már alig várom, hogy vége legyen ennek az egésznek és kettesbe lehessek veled. Milyen sokat nőtt már a hasad, és, gyönyörű vagy. - Ölelt át, de mielőtt elgyengültem volna levettem csípőmről a kezét és a képébe vágtam.

- Érezd jól magad a bulin. Otthon találkozunk! - Ezután mérgesen kiviharzottam az étteremből és meg sem álltam a kocsimig, de nem indítottam azonnal így Zlatannak volt ideje utolérni.

- Kérlek, nyisd ki a kocsi ajtót! - Kiabálta. - Kérlek Lili, beszéljük meg.

- Ünnepelj a barátaiddal. - Húztam le az ablakot, de Zlatannak ez nem volt elég, így az ajtóm kilincsét kezdte babrálni, ám mivel nem sikerült mérgesen káromkodott, és fájdalmasan a lábához kapott. Azonnal kiugrottam az autóból és mellette termettem.

- Jól vagy?

- Igen, csak, beleállt a fájdalom a lábamba. - Magyarázta. - Lili sajnálom, de hidd el én sem tudtam erről.

- De miért nem mondtad, hogy ma jössz haza?

- Mert meglepetést akartam neked okozni. Azt mondták, hogy Mourinho mindenképen beszélni akar velem, ezért amint leszállok, jöjjek ide. Mikor beléptem akkor pedig a fiúk fogadtak nagy hanggal. Tudom, hogy illett volna, ha te is itt vagy, de mikor a mester megkérdezte, hogy merre vagy akkor még Milánóba tartózkodtál. Ne haragudj rám kicsim. - Szólt bűnbánó hanggal, és végigsimította arcomat. - Ne haragudj rám.

- Telefonálhattál volna. - Makacskodtam. - Tudod mennyire hiányoztál?

- Te is nekem. - Suttogta, majd egyre közelebb jött és gyengéden megcsókolt. Nyelve selymesen ért az enyémhez, amitől az egész testem remegett, és szorosan szorítottam magamhoz. Csókunknak csak a levegőhiány vetett véget, és mikor mogyoró szemeibe néztem megláttam azt a tüzet, amire én is kivoltam éhezve.

- Legszívesebben hazamennék veled, de nem léphetek csak úgy le a saját bulimról. Ellenben te maradhatnál.

- Nem, jobb, ha hazamegyek. Otthon találkozunk. - Adtam egy puszit arcára, és hazaindultam. Szerelmem kicsivel több, mint egy óra után ért haza, és azonnal pakolászni kezdett.

- Segítsek?

- Nem, köszi, egyedül is megy. - Nézett fel rám bőröndjéből. - Már megy mankó nélkül is.

- Azért ha kell, valami csak szólj, a konyhába leszek.

- Estére foglaltam asztalt, a kedvenc éttermünkbe.

- Ne haragudj, de fáradt vagyok. - Osztottam meg vele. - Vettem egy csomó kaját, amit holnap akartam megcsinálni neked.

- Lili még mindig haragszol rám?

- Nem. - Vetettem oda neki és kimentem a szobából, de Zlatan követett.

- Kicsim sajnálom, de meglepetést akartam neked hidd el. Úgy terveztem gyorsan lebeszélem a dolgokat, aztán sietek hozzád.

- Nem így alakult, nem baj. - Vontam meg a vállam.

- Akkor lemondjam az éttermet? - Kérdezte, én pedig megadóan sóhajtottam.

- Ne mondd le, elmegyek. Mikorra foglaltál asztalt?

- Nyolcra, eltudsz addig készülni?

- Persze, akkor megyek is.

- Jó, én is készülődök.

- Segítsek öltözni? - Érdeklődtem, mire nemlegesen megrázta fejét. - Akkor jó, de tényleg szólj, ha bármire szükséged van.

- Jelenleg csak egy csókra volna szükségem tőled. - Lépett közelebb, viszont én inkább a szobám felé vettem az irányt. Egy mélykék eléggé kivágott ruhát választottam ki, aminek a hasánál egy vastag öv futott körbe. Hajamat hullámosra szárítottam, és egy kék virágos csatot tűztem bele. Enyhe sminket tettem fel, és mikor elkészültem úgy gondoltam sima harisnya helyett egy combfixet veszek a ruhám alá.

- Merre vagy? - Kiabáltam ki Zlatannak aki nagy mosollyal az arcán lépett ki az ajtón, és ahogy végignéztem rajta a szavam is elállt. Sötétkék farmerja, és szürke vékony fehér csíkos felsője nagyon jól állt neki. Ezt egy fekete zakóval kombinálta, és egy világosabb cipőt húzott a lábára, én pedig egy kék törpe sarkú cipő mellett döntöttem.

- Mennyire gyönyörű vagy. - Ölelte át a derekamat hátulról mikor már a tükör előtt álltam. - Van számodra egy meglepetésem, ami pont passzol a ruhádhoz. - Vett elő egy dobozkát.

- Mi ez? - Érdeklődtem, és kíváncsian nyitottam ki, amibe egy csodálatos ezüst nyaklánc pihent, aminek hosszú lánca végén egy hatalmas kék medál foglalt helyet. - Zlatan én ez nem fogadhatom el.

- De igen, ez a tiéd, és mikor megláttam azonnal te jutottál eszembe.

- Nagyon drágának tűnik, és nem érdemlem meg, hiszen semmit nem tudok cserébe adni és...

- Csss. - Hallgattatott el. - Megadod nekem azt az ajándékot, amire mindig is vágytam. Egy csodát, amire nincsenek szavak. - Rakta kezét a hasamra. - Szeretnéd, ha felraknám neked a láncot?

- Igen. - Mosolyogtam rá, majd hátat fordítottam neki, és mikor megéreztem ujjai matatását, az apró pihék a bőrömön libabőrösen meredeztek az ég felé, majd pár mozdulattal már a nyakamba pihent a nyaklánc, medálja pedig szinte bekúszott melleim alá. Puhán végigsimította karomat, és apró csókot lehelt a nyakamra.

- Milyen? – Fordultam gyorsan Zlatan felé.

- Gyönyörű vagy Lili.

- Akkor indulhatunk is. - Ajánlottam és kézen fogva elindultunk, a kocsimmal.

Zlatan: Mivel Lili nem ihat alkoholt úgy gondoltam az lesz a legjobb, ha taxi helyett ő vezet majd. Az úton nem sokat szóltunk egymáshoz, ami kicsit zavaró volt. Szerettem volna vele többet beszélgetni, de bármilyen témába kezdtem vele, ő csak egy szavas válaszokat adott, így a végén én sem próbálkoztam. Szépen csendben ültünk hát egymás mellett, és csak a rádióból hallatszódó zene hangja töltötte be az autót, és már én is elmerültem a gondolataimba, mikor Lili egy hatalmasat fékezett. Az úton egy gyalogos szaladt át, szerelemem pedig egy nagyot káromkodott, utána pedig bűnbánóan nézett rám.

- Bocsi, csak elgondolkodtam.

- Vezessek én? - Érdeklődtem, de ő csak megrázta a fejét. A nagy fékezéstől azonban kinyílt a kesztyűtartó, amiből egy halom kép hullott az ölembe.

- Ezeket te készítetted? - Csodálkoztam, hiszen a fotók egytől- egyik csodálatosak voltak.

- Igen, de ne nézd meg őket! - Kapott oda, de én sokkal gyorsabb voltam, így nem sikerült kikapni a kezeim közül.

- Inkább a vezetésre koncentrálj! - Kértem, és tovább vizsgáltam a képeket. - Ezek nagyon jók Lili. Ügyes vagy, és látszik, hogy tehetséges vagy.

- Köszönöm Zlatan. - Pirult el édesen.

- Hol csináltad őket?

- Nagy részüket Manchesterbe, de fotóztam Rómába és Milánóba is. - Kezdte. - Igazából ezek még csak nyers képek, amiket Paolonak mutattam.

- Mit mondott rájuk?

- Tetszettek neki, és azt mondta, hogy lesz Milánóba egy kiállítás, amin a feltörekvő tehetségek vehetnek részt. Egy pár képet megszerkesztettem és átküldtem neki, még a hét elején, amiket elküldd egy pár embernek, akik a kiállítást szervezik, és ha sikerül én is részt vehetek rajta.

- Milánóba? - Csodálkoztam. - Miért nem keresel itt is ilyen kiállításokat, vagy rendezvényeket ahol reklámozhatod magad? Biztos vagyok benne, hogy Manchesterbe is találnál ilyesmiket. Itt is rengeteg esemény van.

- Nekem ez is megfelel, és egyelőre még semmi sem biztos. - Vont vállat.

- Ha szeretnéd, segítek neked, és még kapcsolatokat is szerezhetnél.

- Jók a mostaniak. Paolo sokat segít még mindig.

- Csak egy ötlet volt, de hidd el Lili nagyon tehetséges vagy, és én úgy gondolom itt is megtalálnád a helyedet, és azokat az embereket, akik segítenének beindítani a dolgokat. Nem kell ahhoz másik városba futkosnod.

- Igen, de nem Angliába akarok befutni, hanem Olaszországba, vagyis inkább Milánóba. - Hallottam kemény hangját, és bár visszatudtam volna szólni neki, a veszekedés elkerülése érdekében nem tettem. Sajnáltam, hogy szerelmem még mindig nem barátkozott meg Manchesterrel, és, hogy kicsit oldódjon a feszültség más témát hoztam fel, és kis idő múlva már az étteremnél kötöttünk ki, amibe régebben nagyon sokszor jártunk. Szerettem ezt a helyet, mert eldugott, de mégis minőségi a kiszolgálás. A pincér azonnal felismert minket, de örültem, hogy teljesen természetes maradt. Rendeltem egy üveg pezsgőt, mert úgy gondoltam ez az este az ünneplésről szól.

- Egy kis pezsgő nem fog megártani. - Mosolygott rám szerelmem, és én megnyugodtam a válaszától. A biztonság kedvéért azért egy üveg ásványvizet is rendeltem. A pincér visszatért a kért italokkal, én pedig megköszörültem a torkom és mélyen Lili smaragd szemeibe néztem.

- Igyunk arra, hogy együtt vagyunk, és...

- Hogy sikerült a műtéted. - Vágott bele csendesen a szavamba.

- Igen, ez is fontos.

- A legfontosabb. - Fogta meg a kezem, én pedig a számhoz emeltem és lágy csókot leheltem a kézfejére. - Hidd el, semmi más nem érdekelt az elmúlt hetekbe, csak, az, hogy minden jól alakuljon, és újra együtt legyünk. Az a videó tartotta bennem a lelket, amit küldtél. - Mesélte és szép szemei könnyektől csillogtak. - Most pedig, hogy itt vagy, még mindig nem hiszem el, az, hogy beszélhetek veled, hozzád érhetek még mindig álomszerű, de egyszerűen fantasztikus. Szeretlek, és nem akarom, hogy ilyen sok időt külön töltsünk az elkövetkező időkbe.

- Nem fogunk, megígérem Lili. - Mondtam lágyan, és ekkor újra megjelent asztalunknál a pincér és felvette az étel rendelést. Lili csak egy ananászos csirkét kért, de én úgy voltam vele, hogy a sok kórházi kaja után igazán megérdemlek egy bárány steak-et. Ahogy néztem az arcát rádöbbentem mennyire hiányzott. Egyszerűen gyönyörű volt és talán a terhesség miatt, de úgy tűnt szinte sugárzik a belső boldogságtól. Szemei különös fényben csillogtak, amit kiemelt a tőlem kapott nyaklánc, ami szinte elveszett kerek mellei között, nekem pedig egyre szűkösebbé kezdett válni a nadrágom. Főleg mikor kicsit helyezkedett és előbukkant csipkés melltartója, amit pironkodva tüntetett el. Legszívesebben behúztam volna a mosdóba, hogy magamévá tegyem, de tudtam nem támadhatom le csak úgy. Otthon is óvatosnak és gyengédnek kell vele lennem, és visszakell fognom a vágyaimat.

- Mi az? - Kérdezte. - Valami baj van? - Rángatott vissza ábrándozásomból, én pedig nagyot húztam a pezsgőmből. - Talán elkenődött a sminkem?

- Nem dehogy is. - Nyugtattam meg sietve.

- Csak olyan furcsán nézel rám.

- Talán baj, hogy figyellek?

- Nem, csak kicsit zavarba jövök tőle. - Sütötte le édesen szemeit.

- Nem akartalak zavarba hozni, bár annyira aranyos vagy. - Mosolyogtam rá. A pincér kihozta az ételt mi pedig újra a munkára tereltük a beszélgetést. Jólesett látnom a csillogást szerelmem tekintetébe, ahogy a fotózásról beszél. Tudtam neki ez az álma, és elhatároztam mindent megfogok tenni, hogy sikeres legyen, és a neve érjen valamit a szakmába.

Lili: Zlatan egész este furcsán nézett rám, és ettől teljesen összezavarodtam. Talán nem tetszek neki, vagy miért méreget ennyire? Szemei furcsán csillogtak rám, én pedig megijedtem ettől. Mi van, ha már nem kíván, és az jár az eszébe, hogy elhagy? Vagy esetleg kövérnek talál? Mi van, ha hazaérünk, és meglát ruha nélkül. Hirtelen elfogott a pánik, majd a vacsora közepén elnézést kértem és kiszaladtam a mosdóba. A kései idővel pedig mit sem törődve Helénát tárcsáztam kétségbeesetten, aki bár álmos hangon, de felvette a telefont.

- Lili mi a baj? Miért hívsz ilyenkor?

- Zlatan hazaért és...

- Tényleg, és hogy van? Fáj a lába, engem miért nem hívott fel? - Bombázott kérdéseivel a szöszke lány, de én leállítottam.

- Heléna állj már le!!! - Kiabáltam bele a készülékbe. - Kétségbe vagyok esve.

- De miért?

- Vacsorázni vagyunk, és a tesód egész végig annyira furcsán néz rám. Nem tudom, annyira más én pedig azon gondolkozok, hogy már nem is szeret, vagy az jár a fejébe, hogy mennyire meghíztam, holott ő semmit sem változott. Talán csak még jobban néz ki, és.... ó te jó ég Heléna komolyan mondom, neked alig várom, hogy vége legyen a vacsorának, és ágyba bújjak vele. De most meg elbizonytalanodtam, pedig még egy babydollra is beruháztam, és combfixet is vettem. De mi van, ha meglát benne, és meglátja a narancsbőrös lábam, vagy a hasamon a csíkokat, és...

- Lili most hagyd ezt abba! - Fojtotta belém a szót. - Először is, a tesóm szeret téged, még mindig. Másodszor pedig észre sem fogja venni a csíkjaidat, ugyanis ellesz foglalva a hatalmasra nőtt melleiddel. Valószínű azért furcsa, mert bevan indulva tőled.

- Ez nem igaz, akkor nem így szokott viselkedni.

- Lili, több hete nem voltatok együtt nem igaz?

- Igen, és.... biztos vagyok benne, hogy nem kérek desszertet, csak őt.

- Nyugodj meg, és ne járjon idiótaságokon az eszed. Hidd el, én is tudom, miről beszélsz, hiszen én is féltem Manuel előtt vetkőzni, de sosem állt kettőnk közé ez a dolog, sőt... sokkal, de sokkal jobb volt a szex.

- A babának nem ártok vele?

- NEM! A babának az a jó ami a mamának, és ha nem durvultok akkor nem lesz gond.... bááárr amennyire kivagytok éhezve egymásra....

- Heléna kérlek!  - Mondtam neki - De akkor tényleg szeret még?

- Biztos vagyok benne Lili, és most menj vissza, és élvezd az estét, ha érted mire gondolok.

- Dinka. - Nevettem fel, és már sokkal nyugodtabban mentem vissza az asztalunkhoz.

- Jól vagy? - Emelte rám mogyoró szemeit Zlatan. - Olyan hirtelen siettél ki a mosdóba.

- Minden rendben édes. - Szóltam, és lehajoltam, hogy egy forró csókot nyomjak az ajkaira, ő pedig az ölébe húzott és nem is érdekelt, hogy ki lát minket egyre vadabbul faltuk egymás ajkait, és mikor megéreztem merevedését a fülébe suttogtam.

- Azt hiszem, fizetni kéne, és indulni.

- Igazad lehet, egy pillanat és intézkedek, addig vedd fel a kabátod. - Állt fel, majd miután fizetett hazaautóztunk. A lakásba érve, a szívem egyre gyorsabban kezdett verni, és még magam is meglepődtem idegességemen. Hiszen nem most voltunk először együtt, de mégis úgy tűnt, mintha az első együttlétemre készülnék, életem szerelmével.

- Köszönöm a csodás vacsorát - Néztem Zlatanra aki egy üveg vizet vett ki a hűtőből. - Nagyon jól éreztem magam, és most elmegyek fürödni.

- Várj! - Lépett közelebb. - Segítsek levenni a ruhád?

- Nem, én... egyedül is bírok vetkőzni, csak talán a nyakláncomat kikapcsolhatnád.

-  Szívesen. - Hallottam izgatott hangját, és gyengéd érintését éreztem a tarkómnál. A szívem egyre gyorsabban kezdett verni, ahogy félre tolta hajamat, és lágyan belecsókolt a nyakamba. Mély levegőt vettem, és szembe fordultam vele.

- Köszönöm - Pillantottam fel rá, ő pedig megsimogatta az arcom, és lágyan megcsókolt, én pedig átadtam magam ennek a rég várt édes pillanatnak. Nem tudom mennyi ideig csókolóztunk az előszobába, de egyre jobban tűzbe jöttem. Élveztem, ahogy Zlatan beletúr a hajamba, és végigsimítja a hátamat. Majd erős kezeivel belemarkol a fenekembe.

- Várj kicsim. - Tolt el magától. - Üljünk le, jó?

- Miért?

- Kicsit fáj a lábam, és....

- Gyere. - Nyújtottam felé a mankóját, de megrázta fejét.

- Nem kell, elbotorkálok odáig.

- Segítek. - Fogtam át a derekát, és óvatosan a kanapéra ültünk.

- Ne haragudj, de... - Kezdte. - annyira szégyellem magam.

- Miért? - Bújtam közel hozzá. - Miért kéne? Semmi baj, úgyis jobb így itt.

- Igen, ez igaz, de..... nem akarom, hogy haragudj rám, és valami béna idiótának gondolj.

- Hogy mondhatsz ilyet Zlatan? Annyira szeretlek, és ez nem fog közénk állni. Sőt. - suttogtam, és puszilgatni kezdtem a nyakát, és átvetettem lábamat a csípőjén. Zlatan fejét hátra hajtva élvezte mozdulataimat. Levettem róla a fölsőjét, és végre a szemem elé került teste, amire már olyan rég vágyok. Izmos teste megfeszült, bőre forró volt, szíve pedig vadul kalapált. Végigsimított a combomon, és mikor rájött, hogy combfixet viselek, egyre hevesebb lett a csókja, és egyre szorosabban ölelt. Lehámozta a ruhám felső részét, és végigcsókolta a nyakam. Fejemet hátra döntve élveztem nyelve, és ajkai érintését a bőrömön, és úgy éreztem ott helyben lángra kap testem. Merev férfiassága, még a nadrágon keresztül is tökéletesen kivehető volt, én pedig egyre sürgetőbbnek éreztem, hogy magamba érezzem őt. Már a nadrágjánál babráltam mikor leállított és a szemembe nézett.

- Lili várj! - Lihegte vágytól fűtött hangon.

- Mi a baj? Megint nem jó valami?

- De. Tökéletes vagy, és alig várom, hogy szeretkezzünk, de... kényelmetlen, ahogy az ölembe ülsz, és..

- Ó, ne haragudj. - Szálltam le, majd felálltam a kanapéról, és eszembe jutott egy ötlet. - Mi lenne, ha együtt tusolnánk? 

- Nézd, én nem hiszem, hogy most ez jó lenne. Nem bírok olyan sokáig egyhelyben állni.

- Rendben, akkor egy habos fürdőt is vehetünk. - Mosolyogtam rá pimaszul, de ő csak megrázta fejét.

- Igazából már fürödtem az edzőközpontban. - Mondta és átfutott az agyamon, hogy nem mond igazat, mégis úgy tettem, mint aki hisz neki. Miért fürdött volna az edzőközpontban, mikor nem is edzésre ment? 

- Rendben, akkor én gyors leszek, te addig menj a hálóba. Vagy könnyebb lenne neked, ha a lenti szobába aludnánk? Így nem kéne lépcsőzni és... 

- Nem, maradjon a háló. Míg tusolsz, addig én megmászom ezt a pár lépcsőt.

- Oké. - Léptem közelebb hozzá, és egy gyors csók után magamhoz vettem a babydollomat, majd tisztálkodni indultam. Beálltam a vízsugár alá, és élveztem a forró permetet és próbáltam kikergetni fejemből a negatív gondolataimat. Hiszen érzem, hogy kíván, és talán a láng sem múlt el, akkor mikor ellökött magától. De akkor miért állít le, mikor kezdenénk belemelegedni? Vagy talán tényleg kiszeretett belőlem? Nem akartam sírni, de nem tudtam megállni, és szipogásomat visszaverte a kabin fala, és ahogy felvettem a csábírásra előkészített ruhámat, vizsgálni kezdtem magam a tükörbe. A látványtól újabb könnycseppek gördültek le arcomon. Lent van egy tökéletes férfi, aki még ennyi idősen is top formában van. Izmos, sármos, és egy mondatától beleolvadok a karjaiba, én pedig úgy nézek ki mint egy bálna. Mégis mit gondolok én? Hiába bújok bele ilyen göncökbe, csinálom meg a hajam vagy készítem el a sminkem, akkor sem tudom eltakarni hatalmas fenekem, vastag combom. A hasamon pedig a terhesség miatt kialakult csíkokat. Istenem, pedig de szeretném, ha átölelne, megcsókolna és ágyba bújna velem. De valószínű az utolsó dolog, amit látni akar, az ruha nélküli kövér testem és....

- Lili bent vagy még? - Hallottam Zlatan hangját az ajtó mögül.

- Igen, de már végeztem. - Kapkodtam magamra a felsőm, és kinyitottam az ajtót. Zlatan ott állt előttem fekete saját márkás alsóba, aminek látványától újra megmozdult bennem a vágy.

- Jól vagy? - Bicegett hozzám, én pedig megláttam az apró sebet, ami a térdén húzódott végig.

- Igen persze, csak... 

- Mi ez a ruha rajtad? - Mért végig.

- Ez csak egy semmiség, igazából, nem is tudom miért vettem fel. - Habogtam zavarodottan.

- Gyönyörű vagy benne, és igazán, kívánatos. - Szólt és hangjából újra kicsengett a vágy. - Alig várom, hogy levegyem rólad.

- Komolyan mondod? 

- A legkomolyabban. - Ölelt magához én pedig felültem a mosógépre. Egyre hevesebb lett csókunk, és én egyre jobban beleolvadtam a pillanatba. Már nem érdekelt, hogy mit lát belőlem, hiszen nadrágja alatti férfiassága keményen nyomódott legérzékenyebb pontomhoz. Lábaimmal átkaroltam a csípőjét és élveztem, hogy nyelve feltérképezi a nyakam, és egyre lentebb halad. Fejem hátra döntve kínáltam fel neki melleimet, ő pedig birtokba vette azokat. Felnyögtem mikor rákapott mellbimbóimra és addig kényeztette őket, amíg azok ágaskodva jelezték izgalmamat. Forró ujjai a combomat simogatták, majd a bugyim szegélyénél kötöttek ki. Vágyam már a tetőfokára hágott, amit átnedvesedett fehér neműm is jól mutatott. Szinte letépte rólam a falatnyi ruhadarabot, így ujja szabad utat kapott nedves puncimba. Zlatan kihasználta a kínálkozó lehetőséget és egyre gyorsabban kényeztetett. Úgy éreztem nem tudom kontrollálni magam, hiszen a több hete vágyott orgazmus egyre erősebben készült előtörni belőlem. Testem hullámzott a kezei között, míg végül már nem bírtam ki és átlöktem magam a határon, amit hatalmas kéjes nyögéseim követtek. Zlatan kihúzta ujját nőisségemből, és végignyalta.

- Isteni finom vagy Lili. – Mosolygott rám. A mozdulattól újra tűzbe jöttem és úgy éreztem ebből sosem lesz elég. Akartam még, még és még.  

- Menjünk be a szobába. – Ugrottam le a mosógépről és magam után húztam őt.

- Kicsim várj! – Kapott a kezem után.

- Mi a baj? Nem szeretnéd, hogy neked is ilyen jó legyen?

- De, persze, de mi van, ha a babának nem jó, amit csinálunk? – Nézett rám félve és ettől az édes, aggódó tekintettől szinte elolvadtam.

- Zlatan, a babának arra van szüksége, amire a mamának, nekem pedig most a papára van szükségem, de nagyon. – Suttogtam, majd egy pimasz mosoly kíséretében végre a hálóba kötöttünk ki. Szerelmem felfeküdt az ágyra, én pedig birtokba vettem kockás testét. Végigfuttattam nyelvem forró izmain, és élveztem, hogy lélegzete egyre mélyebb lesz. Meleg levegőt fújtam a bokszeralsójára, majd úgy döntöttem nem bírom ki, és levettem róla a ruhadarabot. Kezeim közé kaptam hatalmas szerszámát, és először lágyan, majd keményebben dolgoztam rajta. A végletekig akartam menni, de az egyik pillanatban Zlatan a kezem után kapott és leállította tevékenységemet.

- Lili nem így akarom, hogy vége legyen. – Lihegte, és maga alá gyűrt. Kezei újra megtalálták melleimet, én pedig alig vártam, hogy férfiassága betöltse testem. Minta Zlatan érezte volna mire vágyom, pár perc kényeztetés után gyengéden belém hatolt. Ujjaink összefonódtak én pedig már nem is tudtam, merre vagyok. Nem volt semmi, csak ő és én, és ez a tökéletes egyesülés.

- Szeretlek kicsim. – Suttogta a fülembe miközben egyre mélyebbre tolta magát bennem. A végletekig hajszoltuk egymást, és én egyre mélyebbre zuhantam ebbe a csodálatos pillanatba. Nem akartam, hogy valaha is vége legyen, és nem akartam, hogy testünk elváljon egymástól, ám a gyönyör hihetetlen erővel sodort végig rajtam, és mikor megéreztem a hüvelyembe szétáradó meleg folyadékot, már nem is ellenkeztem. Beletúrtam hosszú hajába, majd végigsimítottam izmos hátán. Éreztem, hogy kezd elernyedni teste, és ekkor bennem is felrobbant a tűzijáték. Zlatan óvatosan kihúzta magát belőlem, majd lágy csókot nyomott ajkaimra. Kisimítottam egy nedves tincset arcából és rámosolyogtam. Lélegzetem még mindig nem volt egyenletes, de a boldogság, ami elöntötte szívemet kiült az arcomra is.

- Köszönöm. – Suttogtam az éjszakába.

- Én is Lili. Annyira féltem, hogy nem leszek jó.

- Mégis, hogy mondhatsz ilyet, hiszen fantasztikus voltál. – Mosolyogtam. – Soha nem akarom, hogy ennek vége legyen. – Utaltam a tökéletes, meghitt pillanatra.

- Soha nem lesz vége, Lili, hiszen mindig itt leszek veled, és ezentúl már kettőtökre vigyázok.

- Annyira szeretlek. – Bújtam közelebb és ekkor különös érzés járta át a testem. A kisfiam úgy látszik felébredt, és a tudtára akarja adni, hogy ő is jelen van.

- Mi az? – Nézett rám szerelmem mikor látta, hogy valami történik.

- A fiad mozgolódik. Szeretnéd érezni? – Érdeklődtem, és a hasamra húztam Zlatan kezét, majd ellágyult arcát látva felnevettem.

- Annyira édes vagy.

- Te pedig csodálatos, ahogy ez a mozgó kisember is itt bent. Sosem voltam még ilyen boldog Lili. Te megadod nekem azt, amire vágyok, köszönöm. – Ölelt újra szorosabban, majd még sokáig simogatta a pocakom mielőtt álomba merült, de én még sokáig forgolódtam, és azon törtem a fejem, hogy miért volt olyan titokzatos mikor hazaértünk.