Stephan: Karácsony másnapját úgy
szerveztem, hogy este kettesbe lehessek Kittivel. A tegnapi viharfelhők
szerencsére elvonultak és örömmel láttam, hogy a családi béke helyre állt, s
Lili is megnyugodott.
- Kitti kész vagy? Fél órája itt
állok az ajtóban. – Sürgettem.
- Persze, már itt is vagyok, és
csak úgy mondanám, hogy öt perce sem állsz itt. – mondta vigyorogva – de
elmondhatnád, hogy hova megyünk.
- Tíz perc és meglátod.
- Jó, de mivel nem tudom hova,
lehet nem a megfelelő az öltözékem.
- Hidd el tökéletes vagy. –
Néztem végig rajta és így is gondoltam. A fekete cicanadrág és a mély bordó
tunika tökéletesen állt rajta. Szerettem, ha ilyen feszes nadrágban van, és a
magas sarkú csizma csak még jobban vonzotta a tekintetemet. Az autóba ülve
benyomtam a kedvenc cd-met és üvöltetni kezdtem az autóban.
- Kapcsolt már ki! – Ordított a
lány az oldalamon túlkiabálva a hangerőt.
- Mi a bajod Fedezzel?
- Semmi, csak most egyszerűen nem
akarok zenét hallgatni.
- Pedig ha hozzám jössz ez lesz
az esküvői zenénk, hiszen ő lesz a sztár vendég, sőt a közös lakásunkban is
csak ez fog szólni. – Mondtam vigyorogva. – megérkeztünk.
Kitti: Stephan a Dóm előtt
parkolt le. Ez volt az egyik hely Milánóban, amit még sosem láttam. Bár az is
igaz, hogy itt nem igazán ismerek semmit, hiszen rögtön Rómába mentünk és a
munka miatt nem sok időm van utazgatni. A tér és a templom gyönyörűen kivolt világítva
és az egésznek olyan romantikus hangulata volt. Alig voltak páran a téren, és
mi is csak lézengtünk.
- És ha összeköltözünk, hol
akarsz lakni? – Kérdeztem.
- Imádom Milánót, Savonát és
Monacot, de a te munkád és az enyém miatt is az a legjobb, ha Rómába maradunk.
- Pedig azt hittem elköltözünk a
tengeren túlra. – Mosolyogtam.
- Költözhetünk akár Tantába is.
- Ne, ne jó lesz így. Túl sok
rokonod van arra, bár mindig is látni akartam a piramisokat, meg a fáraókat. –
böktem oldalba Stephant.
- Nem elég neked, hogy itt áll
előtted Olaszország leghíresebb fáraója, aki ráadásul él és lélegzik, és nem
utolsó sorban téged imád. Nem te elmennél Egyiptomba csak azért, hogy halott
fáraókat nézzél. – Mondta sértődést színlelve, és elindult a kocsihoz.
- Stephan várj már meg! Most
komolyan besértődtél? Stephan! – Rohantam kétségbeesetten utána. Beszálltunk a
kocsiba, és újra bekapcsolta a zenét majd bömböltetni kezdte. Indított majd pár
perc múlva, már egy hatalmas stadion előtt hajtottunk el, majd egy mélygarázsba
kötöttünk ki.
- Mi ez? – Tudakoltam, de ő csak
némán vigyorgott, mint a tejbe tök, és kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
- Hölgyem kérem, kövessen. –
Nyújtotta felém a karját titokzatosan. Egy rövid folyosón majd egy liftes út
után egy olyan szobába értünk, aminek üvegablakából egy csodálatos zöld gyepet
láttam.
- Isten hozott a San Siroba. –
Súgta a fülembe hátulról miközben én a stadionban gyönyörködtem.
- Ez csodálatos Stephan, de… te…
neked ez… - Habogtam.
- Mi az? Attól még, hogy a Rómába
játszom, ez a csapat marad az egyik kedvencem.
- Imádlak. – Öleltem át és
szenvedélyesen megcsókoltam. – Amúgy szabad neked itt lenned?
- Igen, megbeszéltem egy pár
emberre, hiszen még megvannak a remek kapcsolataim.
- Nem megyünk le? - Kíváncsiskodtam izgatottan, mire bólintott és
kézen fogva kivezetett a néző térre. Egyik ámulatból a másikba estem, hiszen ez
valami hatalmas volt. Szerencsére senki nem volt ott rajtunk kívül és én
annyira elvesztem a látványban, hogy nem vettem észre, hogy Stephan letérdelt
elém.
- Kitti nem érdekel, ha halott
elődeimet akarod nézni, mert szeretlek, mindennél jobban, és veled akarom
leélni az életem összes percét. Melletted akarok felkelni minden reggel és
lefeküdni minden este. Kovács Kitti hozzám jössz feleségül? – Darálta le elfúló
hangon, én pedig a meghatottságtól elsírtam magam. Annyi érzelem tört elő
belőlem. Még egy éve sem voltunk együtt, de a szívem mélyén éreztem ő az,
akivel boldog leszek.
- Igen. – Feleltem könnyes
szemmel majd szerelmem felállt és remegő kezemre húzott egy szív alakú gyémántgyűrűt.
Lili: Végre hazaértünk a
vacsoráról – amire Alexandra, Manuel és Heléna jött velünk- és már alig vártam,
hogy kettesbe legyünk Zlatannal. Az emeleten voltunk, és én úgy gondoltam
elmegyek tusolni, hogy mielőbb ágyba bújhassunk. A ruhám cipzárjával bajlódtam
mikor hátulról megéreztem szerelmem gyengéd érintését a derekam körül, és
leheletét a nyakamon.
- Talán segítsek?
- Igen, nagyon jó lenne. –
Nyeltem egy nagyot és a bőröm azonnal libabőrössé változott. – Szeretnék letusolni.
- Fáradt vagy? – Kérdezte
miközben a cipzárammal foglalatoskodott és fájdalmasan lassan húzta le.
- Nem csak minél hamarabb ágyba
akarok kerülni.
- Egész jól hangzik. Mit szólnál hozzá,
ha csatlakoznék?
- Velem akarsz tusolni? –
Fordultam felé miután átléptem a ruhámon, ami a földre hullott.
- Igen. Egész vacsora alatt az
kattogott a fejembe, hogy megszabadítsalak ettől a kék ruhától. Nagyon
szeretlek kicsim, és te ma este is gyönyörű vagy.
- Zlatan ne mondd ezt. – Sütöttem
le a szemem zavartan. – Alexandra sokkal szebb volt és az a ruha is…
- Lili ne kezd már megint. –
Állított le kedvesen. – Nem is vettem észre milyen ruha volt rajta.
- Persze. – Válaszoltam szomorúan
mire felemelte a fejem.
- Nem akarom, hogy ilyen érzéseid
legyenek a volt feleségemmel kapcsolatban, hiszen semmi okod sincs rá. Már
nagyon régen nem érzek iránta olyat, amit te feltételezel.
- Nem feltételezek semmit én csak-
sóhajtottam. – Attól félek, hogy bármikor kijátszhatja ez a Maxi ütőkártyát és
te szaladsz hozzá.
- Maxi ütőkártyát? – Húzta fel a
szemöldökét és mintha kicsit mérges lett volna. – A fiam nem egy tárgy, akit
csak felhasználhatnak.
- Igen, tudom és nem így akartam
kifejezni, de ez az igazság Zlatan. A múltkor is egész este veled akartam
lenni. Készültem rá a fehérneművel, a gyertyákkal meg minden hülyeséggel, erre
meg csak benyögte, hogy a fiad nem alszik nélküled te pedig hanyatt homlok
mentél hozzá. Holott akkor velem kellett volna aludnod, hiszen éppen akkor…
- Te nem is Alexandrára vagy féltékeny,
hanem a fiamra!
- Ugyan, hogy mondhatsz ilyet.
- Lili ezt nem vetheted a
szememre, hogy ugrok, ha Maxi hív, de sajnálom, ha így érzed. Megnézem Helénát.
- Nem jössz velem tusolni?
- Nem. – Vetette oda mogorván majd
kilépett az ajtón, és én nagyon mérges lettem magamra. A francért kellett
ilyeneket mondanom, és miért nem tudom befogni a számat? Mivel úgy gondoltam
megint csak egyedül töltöm az éjszakát úgy terveztem gyorsan megfürdök és ágyba
bújok. Így legalább nem fog annyira rosszul esni a magány. Vállfára tettem a
kék ruhám majd beálltam a kabinba. Engedtem, hogy a víz permetezze a bőröm, de
egy pillanatra sem tudtam kiverni a fejemből a tényt, hogy Zlatan haragszik
rám. Szerettem őt és az, hogy elveszítsem lehetetlennek tűnt, pláne nem az én
hibámból. Hirtelen egy hűs érzés csapta meg a bőröm majd a mellettem álló
férfival találtam szembe magam. Nem szólt egy szót sem csak azonnal a
tusfürdője után nyúlt, miközben mogyoró szemeit mérgesen rám vetette.
- Megbeszélhetnénk az előbbit? –
Puhatolóztam, de ő továbbra sem válaszolt, csak végigpásztázta a testem vággyal
teli tekintettel. – Nézd én nem akartam Maxit így megnevezni, csak…
- Nem érdekel. – Állított le.
- Zlatan megakarom beszélni!
- Mit? Ezen nincs mit megbeszélni
Lili. Nem tudod elviselni a tényt, hogy van egy ember, akit előrébb helyezek
nálad. Ő a fiam, akiért mindenre képes vagyok, és akinek a boldogsága számomra
mindig első helyen lesz. Így is, hogy elváltam az édesanyjától nem volt könnyű
neki feldolgozni. Tudom, hogy ez neked nehéz, de azt gondoltam felnőtt nő vagy,
aki nem akad fent ilyesmiken.
- Én nem akadok fent! – Tagadtam bőszen.
- Mikor fogod fel, hogy szerelmes
vagyok beléd, de Maxi akkor is fontosabb nálad, és ez így is marad. Ne tekintsd
vetélytársnak, mert ő még csak egy kisgyerek, aki szeret téged is. Elfogadta,
hogy az apjának barátnője van.
- Tudom. – Kezdtem és eleredtek
szememből a könnyek. – Nem Maxira vagyok féltékeny, hanem mindenki másra.
Vagyis aki kapcsolatba kerül veled, és tudom, hogy rengeteg lány akar kikötni
az ágyadba. Én pedig Karácsony után sem tudok elutazni, hiszen itt vannak a
szüleim. Itt van a munkám. Minden itt van Zlatan, csak te nem, és nehéz, hogy
veled akarok lenni. Tudom, nem köthetek rád zsinórt vagy ilyesmi, de Lolita óta
bármikor külön vagyunk, csak az jár az eszembe, hogy mással vagy, aki sokkal csinosabb,
mint én.
- Mikor fogod megérteni, hogy nem
csak a külsőségek számítanak egy kapcsolatba Lili?
- Lolita is gyönyörű volt.
- Sosem fogsz ezen túllendülni
igaz? – Sóhajtott fel.
- Nem. – Kezdtem, de bevillant
egy ötlet. – Vegyél el! – Vágtam bele
minden előzmény nélkül, mire először zavart fejet vágott, majd egy hangos
nevetés tört elő belőle.
- Most mit nevetsz?
- Mert tudom, hogy ezt te sem
gondolod komolyan. – Villantotta rám édes mosolyát.
- Szerinted nem akarok a
feleséged lenni?
- Eddig sem akartál, miért éppen
most lennél rá kész? – Vázolta a dolgokat majd kinyitotta a kabin ajtaját.
- Várj, ne menj ki! – Fogtam meg
a kezét, hogy visszahúzzam.
- Ezt nem itt fogjuk megbeszélni!
- De itt akarom, hogy emlékezetes
legyen, és, sokat gondolkoztam ezen Zlatan. Ha szeretünk valakit, akkor miért
ne kössük hozzá az életünket. Elvégre szép dolog a házasság.
- Figyelj ide! – Lépett vissza,
és rám emelte mogyoró szemeit, amik nagyon komolyan csillogtak. – Ez nem vicc
és nem játék. A házasság egy olyan dolog, amit az ember nem hónapokra, évekre tervez,
hanem egész életre.
- Talán nem akarsz velem lenni??
- Hogy mondhatsz ilyet? – Jött közelebb
és érintésétől kezdtem elveszteni az eszem. – Soha nem voltam ilyen boldog
senkivel Lili. Olyan érzéseket hozol elő belőlem, ami néha megijeszt, hiszen az
emberek nem ilyennek gondolnak. Mindenki azt hiszi, hogy egy arrogáns pöcs vagyok,
aki elájul magától, de te megmutattad, hogy van egy olyan énem, ami érzelmes,
és tud szeretni is.
- Imádom ezt az énedet. – Néztem fel rá. –
Hozzád akarok menni, és azt akarom, hogy az életem része legyél, Maxival
együtt. Szeretnék ott lenni a nagy pillanataidba, vagy amikor éppen padlón
vagy. Annyi mindenen keresztül mentünk már az évek alatt, de valahogy mindig
egymás mellé sodort vissza az élet. Úgy gondolom ez nem véletlen és most itt
van a családom. Próbálom magam újra építeni, és újra bízni, benned és bennünk,
szóval azt szeretném, ha összeházasodnánk.
- Lilien. – Suttogta, majd még
mielőtt bármit is mondhattam volna a kabin oldalának döntött és olyan
szenvedéllyel csókolt, meg amit még sosem tapasztaltam. – Szeretlek!!! – Búgta
a fülembe mély hangján majd egyre lejjebb éreztem ajkait a testemen. Beletúrtam
vizes hajába és élveztem, hogy elveszhetek a pillanatba. Akartam őt ott helyben
a tus alatt, és mikor belém hatolt a világ számomra megszűnt létezni.
- Akkor elveszel? – Suttogtam a
kérdést, miközben egyre közelebb jártam a csúcshoz.
- Igen. – Csókolt meg újra és
ekkor kitört belőlem egy sóhaj, ami átjárta az egész testemet. A csillagokban
éreztem magam, ahova pár perc múlva ő is követett majd mosolyogva váltunk el
egymástól.
- Komolyan mondod? – Utaltam az
előző válaszára miközben a szívem még mindig hevesen dobogott az előbb átélt
érzésektől.
- Igen Lili, bár ezt nekem kellett
volna megkérdeznem.
- Egyszer már megkérdezted,
szóval érjük be ennyivel.
- Annyira hihetetlen, hogy
tényleg megtesszük. – Mondta és láttam a szeméből, hogy mennyire nem hiszi el
még a dolgokat.
- Igen, de már most leszögezem,
hogy nincsenek nagy harangok, sem nagy ruha, nagy buli, csak te én meg a két
tanú. – Szóltam elszántan.
- De hát az meg milyen.
- Zlatan nem hiszek a házasságba,
de kérlek hallgass végig – szóltam gyorsan mielőtt bármit is mondhatna –
szeretlek, és tudom, mennyire boldoggá teszlek ezzel. A döntésem pedig
végleges, de csak ezekkel a feltételekkel. Rendben?
- Legyen, ahogy szeretnéd Lili. –
Mondta majd megcsókolt és újra tüzes fény suhant át a tekintetén, ahogy
közelebb húzott magához. Újra kezdtünk belemelegedni mikor Maxi meglepődött
arcocskáját pillantottam meg az ajtóban.
- Apa, apa!! – Szólt, és mi
zavartan röppentünk szét és terítettük magunkra a törölközőt.
- Maxi menj a szobádba! – Szólt
idegesen Zlatan majd a kisfiú sarkon fordult és otthagyott minket. A romantikus
pillanatból azonnal egy zavarba ejtő helyzetbe találtuk magunkat.
- Mégis, miért jött be és hol van
az anyja? – Mérgelődött Zlatan. – Beszélnem kell vele.
- Lehet, jobb lenne, ha én.
- Ugyan Lili én vagyok az apja!
- Igen, de most lehet, hogy nem
az apai szigorra van szüksége, és előfordul, hogy amit látott, azt nem olyan
könnyen fogja elmondani neked.
- Basszus mégis mióta állhatott
az ajtóban?
- Nem tudom, de teljesen mindegy,
mert együtt látott minket, ruha nélkül, ölelkezve. Megengeded, hogy beszéljek
vele?
- Igen. – Sóhajtott én pedig
miután felöltöztem a kisfiú keresésére indultam. Mindenki a nappaliban nézte a
televíziót, csak Alexandra és Heléna nem volt ott.
- Elmentek sétálni egy kicsit. –
Osztotta meg velem anyám miután a fekete hajú hollétéről érdeklődtem.
- Maxi merre lehet?
- Szerintem a szobájába.
- Oké, köszönöm. – Hálálkodtam,
és mikor a kisfiú szobája elé értem halkan kopogtattam az ajtón.
- Igen. – Hallottam egy vékonyka
hangot és mikor beléptem ő az ágyán ült és éppen egy Pókemberes játékkal
játszott a tábla gépén.
- Szia Maxi leülhetek?
- Igen, apa nem tudod merre van?
– Nézett rám kérdő tekintettel. A kisfiúnak jeges kék szemei voltak akárcsak az
anyjának, viszont a mosolya az apjához hasonló volt.
- Igen, és nemsokára ő is ide
jön, csak…
- Most lesz egy kistestvérem? –
Kérdezett bele a közepébe, amitől szinte ledöbbentem.
- Tessék? – Kérdeztem vissza
zavartan.
- Csak mert te és apa ruha nélkül
voltatok és az egyik osztálytársam azt mesélte, hogy ettől lesz a gyerek.
- Maxi megnyugodhatsz, mert nem
lesz kistestvéred. – Túrtam bele játékosan a hajába és az előbb hallottakon
gondolkoztam. Mégis hogy juthat el egy ennyi idős gyerek a baba témáig. Hiszen
még annyira kicsi, és neki nem ilyennek kéne foglalkozni, erre meg ez?
- Kár, pedig jó lenne. – Vonta
meg a vállát.
- Örülnél neki? – Mosolyogtam rá
és jól estek a szavai.
- Igen, mert apa nagyon örülne neki.
Egyszer mikor nála voltam anyával erről beszélgettek és akkor mondta.
- Nem zavarna, ha én lennék az
anyukája? – Puhatolóztam mire megrázta szőke fejecskéjét.
- Tudod, nagyon szeretem az
édesapádat és előfordul, hogy a jövőbe talán kettőnknek is lesz gyereke. De
ettől még Zlatan ugyanúgy fog téged szeretni, mint eddig.
- Anyának is lehet még mástól
babája?
- Előfordulhat, de ő is szeretni
fog téged, mint ahogy most is. De miért kerested apukádat? Lehet én is tudok
segíteni.
- Csak csörgött a telefonja, és
beakartam neki vinni, de odaraktam a konyha asztalra.
- Rendben majd odaadom neki. –
Mosolyogtam rá. – Nem szeretnél kijönni a nappaliba? Lehet, találnánk valami jó
kis mesét. – Ajánlottam.
- Mindjárt csak ezt a pályát még
lejátszom. – Mutatott a gépére és én egy puszi után kiindultam a szobájából.
Mikor már az ajtó kilincsen volt a kezem utánam szólt.
- Lilien én nagyon szeretlek
téged is. Akárcsak anyát és apát. – Nézett rám és ez olyan melegséggel töltötte
el a szívemet, hogy a boldogságtól bekönnyesedett a szemem. Elfogadott és ez
hatalmas ajándék volt tőle.
- Maxi én is szeretlek és
köszönöm, hogy sosem viselkedtél velem ellenségesen. – Indultam vissza az
ágyához és magamhoz szorítottam a kicsiny testét.
- Milyen jó így titeket látni. –
Hallottam szerelem hangját a hátam mögül és tekintetéből büszkeség sugárzott.
- Maxival megbeszéltünk egy pár
dolgot. – Osztottam meg vele.
- Apa csörgött a telefonod.
- Majd én behozom. – Ajánlottam
fel és kettesbe hagytam őket a szobába. A konyha asztalon megtaláltam a
keresett mobilt és mivel nem szokásom belenézni, nem oldottam fel a gomb zárat.
Ám a szobába vezető úton az üzenet jelző hang csippant meg és a képernyő
láthatóvá vált. Az üzenet pedig lesokkolt. „ Zlatan hívj fel, kérlek! Segítened
kell! Üdv: Lolita.” Már megint ez a nő. Mérgelődtem, majd pár mozdulattal kitöröltem
az üzenetet és a tőle jött nem fogadott hívásokat is.
#miisittvagyunk :).
