Lili:
A szobába ültem és az előttem lévő férfit figyeltem, aki olasz barátját próbálta elérni sikertelenül. Szemei szinte villámokat szórtak felém. Tudtam, hogy hibáztam amikor elárultam a nevét, de annyira felhúztak, hogy nem tudtam kontrollálni magam. Mikor Zlatan meghallotta, hogy kimondtam Marco nevét minden szó nélkül karon ragadott és felhúzott a buszra. Egész úton alig szóltunk egymáshoz és még a kocsiba sem volt túl bőbeszédű. Kipakoltunk majd a szobánkba mentünk ahol azonnal Verrattit próbálta hívni.
- Nem veszi fel! - Dobta mérgesen az ágyra a mobilt. - Beszélnem kell vele, mielőtt egy magazinba látná meg.
- Sajnálom. - Suttogtam már ezredszerre.
- Sajnálod? - Nézett rám mérgesen, és nagyon megrémisztett ez a hideg, kemény tekintet amit még nem sokszor láttam. - Nem sajnálkozni kéne hanem gondolkozni!! Hogy képzelted ezt Lili? Tönkre teszel egy boldog családot. Azt gondoltam okosabb vagy!
- Én tettem tönkre? - Háborodtam fel. - Én? Tudod ki tette tönkre Zlatan, Lolita!! Ja. és a kedves sport társad. Hányingert kapok az ilyen pasiktól akik kapcsolatba vannak és félre kúrnak. Marconak miért nem volt ennyi esze?
- Lili nem erről van szó.
- Akkor miről? - Kiabáltam teljes hangerőn.
- Semmit nem kellett volna mondani! - Emelte fentebb ő is a hangját. Nem sűrűn fordult elő, hogy így kiabáljunk egymással. - Te is tudod, hogy ezek a firkászok milyenek? Egy szavadon is sokáig lovagolnak nem, hogy egy mondatodon!!! Simán el kellett volna sétálni, és csöndben maradni.
- Tűrjem el ezt? - Kezdtem bele egy másik érvbe. - Tűrjem el, hogy a pasimat úton- útfélen vádolják? A kapcsolatunkban pedig mindig előjön ez a nő, és újra veszekszünk miatta. Amúgy meg honnan tudják, hogy terhes?
- Az egy jó kérdés. - Váltott egy kicsit csendesebb hangra és újra mellém ült az ágyra. - De hogy fog ebből Marco kimászni?
- Csak az érdekel, hogy más mit érez? - Lábadt könnybe a szemem.- Az mikor fog, hogy én mit érzek? Tudom, hogy hibáztam, de mikor arról a nőről van szó kiborulok, és nem tudok gondolkozni, csak a szívem hajt. Még Alexandrára sem vagyok annyira féltékeny mint Lolára.
- Mikor érted meg, hogy nem érdekel, Lola. Csak te! - Fogta meg a kezem, de én kihúztam az enyémet belőle.
- De akkor este nagyon is érdekelt! Lefeküdtél vele, és megcsaltál. - Zokogtam. - Attól a naptól kezdve érzem azt, hogy meginogtam. Próbálom elfelejteni és mosolyogni, de a szívembe mindig ott marad, és kedvem lenne olyan dolgokat tenni azzal a nővel, ami nem legális. Gyűlölöm!! Te pedig még továbbra is tartod vele a kapcsolatot és segítesz neki. Jobb lenne, ha visszaköltöznék Rómába. Stephannal amúgy is kibékültünk.
- Ne Lili, - Nézett rám riadtan. - Szeretlek! Nézd nem vagyok az a romantikus típus és sosem gondoltam azt, hogy lesz egy lány aki ennyire a szívemhez nő! Én utálok érzelgősködni és nem is vagyok ilyen, de te megváltoztatsz. Sok érzés kavarog a kapcsolatunkkal bennem. Lolita teljesen olyan volt mint te. Nem tagadom megfogott a szépsége és a bája. De te jutottál eszembe róla. A Skype beszélgetés után próbáltalak hívni, de nem vetted fel. Dühös lettem és csalódott, hogy annyit sem jelentek neked, hogy felvedd.
- Ez nem igaz. Csak bedöglött a telefonom. Te jelented nekem a mindent. Nem akarom, hogy rosszba legyél Verrattival. Felhívom én, és elviszem a balhét.
- Nem várhatom el ezt tőled! Majd megoldódik valahogy. - Sóhajtott egy nagyot és egy puszit nyomott az arcomra. - Mellesleg ünnepelni szerettem volna veled, Maxival és a családoddal ma este, és boldog vagyok, hogy van is okom rá.
- Nagyon jól játszottál Zlatan! - Dicsértem meg. - Letusolok, és átöltözök.
- Lili szeretlek. - Csókolt meg én pedig átöleltem és szorosan magamhoz húztam. Eszembe jutott, hogy nem tudnék mást ennyire szeretni, és ha elveszíteném a szívem örökre összetörne. Ezen mélázva pedig újra sírni kezdtem.
- Mi a baj? - Nézett rám riadtan.
- Én is szeretlek! Kérlek Zlatan, zárjuk le ezt az ügyet. Küldd el a pénzt, és ne beszéljünk róla! Soha nem akarom, hogy Lolita közénk álljon.
- Rendben. Holnap átküldöm és miután kimentettelek Marconal örökre elfelejtjük ezt a dolgot. Hiszen koncentrálni kell a lakodalomra.- Mosolygott rám, majd csendben hozzá tette. - Vagyis a polgárira.
- Nagy esküvőt akarok! - Vágtam rá, mert nem akartam, hogy a bugyuta félelmeim miatt ő ne legyen boldog. - Fehér ruhával és sok koszorús lánnyal. Hatalmas bulival és amivel csak egy ilyen dolog jár.
- Igazán? - Lepődött meg, de láttam, hogy jól esik neki a döntésem.
- Igen, ha te ezt szeretnéd, persze. - Vágtam rá de a hangsúlyom nem tudta letagadni mit is érzek valójában.
- Most meg mi van?
- Semmi Zlatan, de te is tudod, hogy mindig is az volt a kapcsolatunkba amit te akarsz, és ha nem így volt akkor elmentél. Nem akarom újra ezt.
- Lili ne már...
- Bármi történt köztünk, csak a te álmaidat helyeztük előtérbe. A te vágyaidat.
- Lili ne kezdjük! - Jött közelebb, de én az ablakhoz hátráltam. - Még mindig itt tartunk ahol év elején? Ennyire nem tudod feldolgozni a döntésemet?
- Igen, hiszen ha nem itt játszanál nem lenne ilyen nagy a távolság, és nem lenne most Lolita, de te mégis Angliába jöttél és nem oda ahol én vagyok.
- Kellett a kihívás.
- Egy ilyen csapattal aki még B.L.-be sincs?
- Lili ne csináljuk ezt. Miért akarsz mindig veszekedni? Ez a munkám és a célom, hogy nyerjek, és ha megnyerem az Európa Ligát....
- Ha megnyered. - Vágtam a szavába, de ő csak folytatta.
- Érzem, hogy sikerül, és után irány a B.L. Kellett a kihívás és ez tűnt a legjobb csapatnak. Szeretek itt focizni. Sok barátot szereztem és lehet én leszek December legjobb játékosa.
- Jó hagyjuk, felejtsd el! Sosem foglak meggyőzni. - Néztem rá. - Maximum fél óra és elkészülök. Szólok anyáéknak is, hogy készülődjenek.- Léptem volna ki az ajtón, de utánam szólt.
- Ne szólj nekik kérlek! Úgy döntöttem kettesbe akarok lenni veled... persze ha nem bánod?
- Nem, dehogyis, és amíg a fürdőbe leszek te felöltözhetsz.
- Lili gyere ide!
- Sietnem kell. Vagy még nem foglaltál asztalt?
- De.
- Akkor főleg, és tényleg maximum fél óra. Nem szoktam sosem elhúzni tudod.
- Igen, de gyere ide! Nem akarom, hogy ilyen hangulatban készülődjünk. - Mondta én pedig közelebb léptem hozzá. Megsimogatta az arcom majd ajkaimra pillantott amitől testem átjárta a borzongás és a csókjára sóvárogtam. Belenéztem mogyoró szemeibe majd picit megnyaltam kiszáradt számat. Szerencsére megértette mit akarok majd először puhán aztán vadul csókolt meg és a szekrény oldalának döntött.Levette rólam a pulóverem, majd a pólóm alá csúsztatta a kezét. Én is hasonlóan tettem, és nem sok idő múlva már róla is lekerült a felső ruházata. Az ágy felé húzott, de mikor már épp kezdtünk volna belemelegedni anyám lépett be az ajtón, minden kopogás nélkül. Zavartan kaptam magam elé a ruháimat, miközben anyám úgy állt mint ha sóbálvánnyá változott volna. Mikor felocsúdott megköszörülte a torkát és Zlatan felé emelte tekintetét.
- Csak a kisfiad megszerettem volna fürdetni. Elég késő van már a számára.
- Nem szükséges. - Mondta nyugodt hangon barátom, és magára kapta a maradék ruhadarabjait. - Szünet van, és ilyenkor addig van fent ameddig csak akar. Viszont kérni szeretnék egy kis vigyázást rá, mert Lilivel vacsorázni megyünk.
- Ilyen későn? De hát már mindjárt éjfél.
- Nézd, Diána, így hátha kevesebben ismernek fel, de mielőtt elmegyünk Péterrel is szeretnék beszélni.
- Jó a nappaliban van, éppen televíziót néz.
- Köszönöm, mindjárt kimegyek.
- Én pedig letusolok. - Néztem rájuk és elindultam az említett hely felé.
Zlatan: Idegesen pillantottam Lili után, majd mikor az anyja is egyedül hagyott kinyitottam a szekrényt és elővettem a ruháimat. Egy inget, hozzá illő nyakkendőt, és a fekete nadrágomat vettem fel. Lili imádja, hogyha így vagyok felöltözve, és mivel ez egy különleges vacsora, így a ruhám sem lehetett hétköznapi. Az egyik fiókom rejtetett zugából pedig előhalásztam a pár napja odarakott dobozkát.Felpattintottam a tetejét és reméltem Lilinek is ugyanúgy fog tetszeni ahogy nekem. A veszekedésünk ellenére pedig kedvező választ kapok. Először szerettem volna a szüleivel beszélni, hiszen úgy gondoltam ez az illendő. Nagyon szerettem barátnőmet és tényleg elakartam venni, úgy ahogy azt kell. Nagy esküvőt terveztem, ahol az egész baráti köröm és a családom is látja milyen fantasztikus lány jön hozzám. Lili pedig olyan lenne mint egy királylány az ő focista királya mellett. Elmosolyodtam a hasonlaton, hiszen valóban úgy gondoltam magamra. Ki is lehetne nálam jobb a pályán? Valószínű senki. Gyorsan befejeztem a mélázást majd lesiettem a lépcsőn, hogy megkerestem Diánát és Pétert. A nappaliból kiszűrődő televízió és Maxi nevetgélése már a lépcső közepéből hallható volt így könnyű volt a nyomukra bukkanni.
- Apa mikor alszunk együtt? - Szalad hozzám fiam.
- Kicsim, mi most Lilivel elmegyünk valamerre és lehet csak holnap délelőtt jövünk haza, viszont megígérem, hogy minden percet veled fogok utána tölteni. Rendben?
- Jó, de miért vagy így kiöltözve? Díjátadóra mentek?
- Nem, dehogy is, csak egy különleges vacsorára viszem Lilient. De most ha nem haragszol beszélnem kell Lili szüleivel. Nem baj?
- Nem, addig én bekapcsolom fent a mesémet.
- Jó, szeretlek kicsim. - Öleltem magamhoz, és mikor eltűnt a a lépcső fordulóba Lili családja felé vettem az irányt, miközben egyre idegesebb lettem.
Lili Egy hajmosás és egy nyugtató zuhany után törölközőt tekertem magam elé és beléptem a szobába. Szerelmem már nem volt bent, így ledobtam a vizes dolgaimat az ágyra majd egy szexi fehérnemű szettet vettem magamra. Soha nem lehet tudni mit hoz még az éjszaka. A tudományom sajnos csak eddig terjedt, hiszen a szekrényem előtt álltam és szinte semmi olyat nem találtam ami illett volna egy romantikus, elegáns vacsorához. Sajnos sok ruhám maradt Milánóba, ám ahogy a bőröndömre siklott a tekintetem megakadt egy ruhán ami nagyon ismerős volt. Kivettem és a szavam is elállt. Ez meg hogy lehet? Az a ruha keveredett bele amit azon a szülinapi bulin viseltem amikor Zlatan - mint mondta- beadta a testvére dolgait és belém szeretett. Vajon rám jön még ennyi év után? Úgy gondoltam nem veszíthetek vele semmit így felpróbáltam. A szívemet elöntötte a boldogság és a büszkeség, ugyanis a ruha tökéletesen állt. Felraktam egy elegáns mégis visszafogott sminket majd a lépcső felé indultam. A fürdőből vidám kacagás hallatszott ki amint Maxi és anyám a saját maguk kialakított nyelvén bolondoznak.A nagy nappaliban aztán megpillantottam apámat és Zlatant. A szívem vadul kalapálni kezdett mikor megláttam. Hihetetlenül elegáns és jóképű volt. Mikor felnézett rám szemeiből kiolvastam, hogy tetszik neki amit belőlem lát, édesapám szemébe pedig mintha könnyek jelentek volna meg.
- Készen vagyok. Mehetünk? - Léptem hozzá közel. - Mi az? - Néztem idegesen ide-oda kettejük között, mert annyira furcsának tűntek.
- Semmi, csak egy picit elbeszélgettünk a barátoddal. - Szólt apám. - Milyen gyönyörű vagy kislányom.
- Ez csak egy régi ruha, de köszönöm. - Pirultam el- Miről volt szó?
- Majd megtudod, de mennénk? - Sürgetett Zlatan, és egy gyors elköszönés után már a Volvóba ültünk.
- Ugye még nem akarsz holnap visszautazni? - Nézett rám, és lehalkította a rádiót.
- Nem, dehogyis, addig akarok maradni ameddig csak lehet.
- Felőlem maradhatsz végleg.
- Zlatan, még egy csomó dolog maradt Milánóba.
- Akkor hozd át őket. Én nem lennék ellenére. - Állt meg a piros lámpánál és megszorította a kezem.
- Mit beszélgettetek apámmal? - Vetettem fel mire zavartan csak megrázta a fejét.
- Majd ma megtudod, pár percen belül jó? Csak ne kíváncsiskodj.
- Egy pici támpontot sem adsz? - Érdeklődtem, és már eléggé felcsigázott lettem.
- De nem ám, viszont megígérek annyit, hogy imádni fogod. Eléggé kitettem magamért.
- Ó igazán?
- Ma este nem alszunk otthon. - Ejtette el kis információt, majd újra indított én pedig kinéztem az ablakon és izgatottan vártam a mai estét.
Ha tetszett a rész, kérlek írjatok, és ha van kedvetek olvassátok el a Blogon kívüli részt ami a fél1-es gondolataimat tükrözi, szóval bocsi. #miisittvagyunk
Sziasztok!! Nem akartam külön részt írni már ennek a tegnap előtti UEFA kupa döntőnek, de nem bírom ki, hogy ne tegyek róla megjegyzést. Úgy indultam neki az estének amit barátaimmal néztem, hogy nem tudtam mi lesz. Persze mindenki mondogatta, hogy az United az esélyesebb, mert hát az Ajaxba rengeteg a fiatal rutintalan játékos. Azért, egy ilyen furcsa és különös szezon után már semmibe sem voltam biztos. Egyik közösségi oldalamra sem tettem ki semmit a meccsel kapcsolatban. Direkt azért, mert nem akartam kísérteni a sorsot.. 😊 Zlatant "rendesen" azóta a mérkőzés óta nem láttam amióta lesérült. Olvasgattam róla, és az Instagrammját is mindennap legalább vagy 5x megnéztem. Voltak hírek róla, és meglepő módon ő is elég aktív volt a közösségi oldalain, de nem mertem hinni csak a szememnek. Tegnap pedig mikor mutatták a szívem majd kiugrott a helyéről. Láttam, hogy boldog és az a bevonulás. Le se tagadhatta volna magát. Aztán a mérkőzés. Komolyan annyira, de annyira izgultam, és őszintén megmondva még a 2. MU gólnál sem nyugodtam meg. A focinál mindig benne van az, hogy bármi lehet. Persze ezért is imádom. 😁 a kiszámíthatatlanság. A döntő Svédországba volt, így Zlatan tök otthon érezhette magát. Na és a volt csapata játszott a jelenlegivel. Az eredmény végül 2-0 lett és mikor lefújták úgy bőgtem mint valami óvodás. A csapatba kb 4-en mankóval mentek átvenni a díjat. Zlatannál nem volt mankó... csak néha. Lehet szégyellte, vagy nem tudom. Úgy gondolom ő olyan játékos akinek a hatalmas egója nem engedte volna ezt meg. Tényleg boldog voltam és vagyok, hogy így sikerült lezárni a szezonját. Az 5-ből 3 kupát nyert meg a Machester Uniteddel. Igaz, hogy nem lettek bajnokok a P.L.-be, de így is bejutottak a Bajnokok Ligájába. A mostani állapotát látva pedig úgy gondolom sokkal hamarabb fog visszatérni mint mondják, és reményeim szerint marad Európába. Lehet írok majd még egy olyan posztot ahol Stephan évét írom le, hiszen ő is nagyon fontos szereplője a Blognak. Eddig úgy tűnik, hogy A Róma 2. helyen végez a tabellán.. bár az a holnapi mérkőzéstől is függ, de bizakodó vagyok. Azt gondolom összességébe jó évet zártak a fiúk. Ki így ki úgy, hiszen Stephan is nagyon belelendült a végére, és megint csatlakozhatott a válogatotthoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése