2017. március 5., vasárnap

3/15 ⚽️ Egy barátság vége? ⚽️

- Lili kelj már fel! – Rontott be Heléna a szobámba. – Indulni kéne a repülő térre.
- Ó persze, persze. – Dörzsöltem meg álmos szemeimet és kikeltem az ágyból. Magamra kaptam a ruháimat és a tegnap estén gondolkoztam. Lelkiismeret furdalásom volt a csók miatt, és az kattogott a fejembe, hogy vajon bevalljam e Gianlucának. Elvégre ez is valamilyen szinten megcsalás, de ha elmondom neki akkor mi lesz? Mi van ha szakítani fog velem?
- Kész vagy már? – Érdeklődött barátnőm miközben csodálatos szőke haját kontyba tűzte.
- Igen mehetünk. – Fogtam meg a kis táskámat és elindultunk a repülőtér felé.
- Akkor merre mész? – Nézett rám Heléna mikor a járatokat böngésztük.
- Nem tudom, én… lehet, mégiscsak hazamegyek Rómába.
- Ugye Zlatan miatt mondtad neki azt, hogy szeretlek? – Utalt Gianlucára.
- Igen. Még sosem mondtam neki mióta együtt vagyunk, ő meg szinte azonnal. Nekem ez túl gyors és én annyira össze vagyok zavarodva.
- Lili mit tennél szíved szerint? – Nézett rám komoly képpel.
- Elmondom, de meg kell ígérned, hogy még véletlenül sem adod tovább Zlatannak rendben?
- Igen, megígérem. – Biztatott mire belekezdtem.
- Jó, én legszívesebben most azonnal felhívnám Zlatant és egy kávé mellett megbeszélném vele hogy próbáljuk meg, de csakis úgy ha ideköltözök és együtt lakhatunk.
- Nem tudnál bízni benne?
- Az elején még biztos nem. Bizonyítani kell Heléna. Neked mi volt az a pont amikor már nem féltél, hogy Manuel megcsal?
- Sosem jön el az a pont. – Vágott szomorú fejet hirtelen. – De remélem, hogy az eskünk és a fiunk a hasamba visszahúzó erő neki. 
- Olyan nagyon szeretném ha jó lenne minden, mert… én…. az a tegnapi csók. Szerinted megmondjam Gianlucának?
- Nem, semmi képen ne mondd meg, hiszen azzal megbántod és… olyan leszel a szemébe, mint Zlatan.
- Igazad van. – Sóhajtottam.
- Akkor hova repülsz? – Pillantott rám kérdőn és én azonnal tudtam a választ.
- Egyelőre haza és Stephannal is beszélnem kell, és még.
- Jó akkor én megyek. Vigyázz magadra Lili. Nagyon szeretlek! – Ölelt magához.
- Én is Heléna és vigyázz a babára és persze magadra is. Ha bármi van, hívj fel.
- Rendben. Hogyha Milánóba jössz, ugorj el. – Mondta majd külön váltunk, hiszen mindkettőnknek indult a gépe. Természetesen Stephan jött ki elém, akinek mindent elmeséltem. Az egész estét beleértve a csókot is. Láttam rajta, hogy nagyon meglepődött és gyönyörű szemei szinte szikrákat szórtak felém.
- Mi a szarért kellett ez tenned Lili? – Hallottam méregtől fűtött hangját majd olyan gyorsan indította az autót, hogy kerekei csikorogtak az aszfalton. – Idióta és hülye vagy!! – Sehova sem tudtam tenni miért ilyen ideges. Lehet nem kellett volna elmondanom neki? De akkor kinek panaszkodtam volna? Stephannal mindent megbeszélünk és ő a legjobb barátom.
- Bocsánat. – Suttogtam, bár tudtam igazából nem tőle kéne bocsánatot kérnem.
- BOCSÁNAT?? Azt hiszed, ezzel minden elvan intézve? Mit szólt Gianluca? – Sandított felém mikor a piros lámpánál álltunk. Mivel nem válaszoltam csak némán kinéztem az ablakon újra felháborodott hangon folytatta.
- Nem mondtad meg neki?
- Mégis mit képzelsz Stephan. Hogy mondhatnám meg neki?– Fordítottam felé a fejem és mélyen a szemébe néztem. – Lehet, szakítana velem és azt nem szeretném.
- Mintha annyira érdekelne mit is érez a másik. – Szólt egy kicsit halkabban, miközben indított, de így is jól hallottam a válaszát.
- Hogy érted ezt?
- Sehogy. – Vágta rá és úgy láttam ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést, de én nem akartam annyiba hagyni.
 - Stephan mondd meg, hogy mit gondolsz róla és...
- Nem érdekel, nem akarok erről beszélgetni!  - Állított le és örültem, hogy kicsit csend van az autóba, ám hazaérve továbbra sem volt nyugtom. Lepakoltam a dolgaimat majd Stephan ajtaján kopogtattam.
- Gyere. – Szólt mire beléptem és leültem az ágyára.  – Stephan mi volt ez a kirohanás a kocsiba?
- Semmi, nem érdekes. – Vetette oda és még csak rám sem nézett a számítógépéből.
- De igen az, mert tudni akarom. Köze van ennek ahhoz amit múltkor mondtál? Tudod amikor levittük Danit a szüleihez. – Puhatolóztam, de ő csak megvonta a vállát mire feljebb ment bennem a pumpa. Mégis mi a franc baja van és miért nem figyel rám. Odamentem az asztalához, majd hirtelen lecsaptam a laptopja tetejét. Ekkor felnézett rám, de tekintetébe semmi kedvesség nem vegyült.
- Ezt miért kellett??
- Talán mert leszarod amit mondok. Stephan mi a baj! Kérlek én…
- Tudod mi a bajom Lili. Az, amit csinálsz az. Szakítottál Zlatannal erre meg összejössz Gianlucával. Együtt vagytok egy hónapot erre meg újra mással smárolsz. Jaaa és még te csodálkozol, hogy kurvának állítanak be. Kész vicc vagy! – Vágta a képembe amik eléggé fájtak.
- Stephan ne mondd ezt.
- De tudod mi az ami mégis a legjobban fáj? Az, hogy mindenkinek adtál esélyt csak nekem nem soha. – Szólt majd engem kikerülve a konyhába indult. A szavai keményen hatottak rám és a lelkemig értek. Egy nagy levegőt vettem és követtem őt. Leültem az egyik székre majd figyeltem ahogy kenyeret, vajat meg pár zöldséget vesz elő. Nagyon helyes pasi volt és rájöttem mennyire igaza volt. Egész kapcsolatunk alatt próbált teperni, de én sosem adtam neki újabb esélyt. Pedig lehet akkor most nem itt tartanánk. Befogadott a lakásába amiért csak hálás lehetek és minden idiótaságomnál ott állt. Sosem szólt semmit. Rám emelte csodaszép szemeit és megkérdezte.
- Kérsz te is?
- Nem. Én… Stephan figyelj lehet igazad van, de…
- Lili sajnálom ezt gondolom meg azt is, hogy csak egy csettintés kellene Zlatannak és azonnal visszamennél hozzá. Ellenben velem… miért?
- Nem tudom. – Hajtottam le a fejem. – De te már a húgommal jársz. Mégis mit akarsz?
- Hagyjuk.
- Nem fogsz lerázni Stephan! - Álltam elé.
- Lili fejezd be, mert ennek semmi értelme. Nem is értem miért vagy Gianlucával ha továbbra is Zlatant szereted.
- Ezt te nem érheted.
- Ó dehogy is nem. Neked mindig kellett valaki aki felemelte az önbizalmadat. Csak tudnám miért mikor te játszol mindenkivel. Elhiteted velünk, hogy szerelmes vagy aztán puff. Komolyan mondom ez már nem is az a Lili akit elütöttem a biciklivel. Az a Lili annyira más volt, és most nem az új csinosabb kinézetedről beszélek hanem arról amilyenné váltál belülről. Azt a Lilit még a barátomnak tudtam nevezni, de ezt már nem.
- Mi van? Én még mindig ugyanaz vagyok Stephan. Zlatan csókolt meg és nem feküdtem le vele holott nagyon is megtehettem volna. Nem értem miért vagy kiakadva.
- Neked nem is kellett volna Gianlucával összejönnöd, hiszen nem is szereted. – Kiabált rám.
- Nem is tudod miket érzek iránta szóval baromiba nem ítélkezhetsz felettem. Világos? Te a húgommal jársz és hozzám, ha úgy vesszük semmi közöd. 

- Ó igazán? – Emelte fel megint a hangját – Szóval így állunk. Akkor kérlek, költözz ki holnap a lakásomból. Ezentúl nem érdekel, kivel mit csinálsz, és hogy teszed tönkre az életed. Befejeztem Lili. – Ezután otthagyott egyedül a konyhába. Mikor felfogtam a mondatainak értelmét pánikba estem és kérés nélkül lerohantam a szobájába.
- Te most kiakarsz dobni?
- Ez nem kidobás csupán csak egy kérés amit örülnék ha betartanál.
- Mondd mivel ártottam neked? Azzal, hogy elmondtam neked mindent… és…
- NEM! Nem az a baj Lili hanem az, hogy Zlatan bármit is fog tenni azonnal visszamész hozzá, de én bármit tettem sosem viszonyultál így hozzám. Ez pedig szarul esik. Tudom, hogy van pasid de undorító dolognak tartom, hogy mégis mással smárolsz és másra gondolsz. Felmerül bennem a kérdés, hogy a három év alatt mennyiszer gondoltál Zlatanra? Lehet sosem szerettél igazán, mert én is egy pótlék voltam akit csak úgy kilehet dobni. Nem kérek ebből többet Lili. Nem fogom nézni azt mikor Gianluca itt lesz, hogy játszod előtte a szerelmes lányt. Az a baj, hogy hiába vagyok Kittivel még mindig téged szerelek Lili. Kittivel is baromi jó, mert jó az ágyba és minden klappol, de nem te vagy. NEM TE VAGY!!!! Kérlek most pedig pakolj és holnap költözz ki, mert ez nem tudom tovább csinálni. Bocsáss meg, de azt hiszem a mi barátságunknak befellegzett. – Mondta majd miután kitessékelt  szobából az orrom előtt becsapta az ajtót én pedig úgy álltam ott mint akit leforráztak. A hülyesége miatt elveszítettem azt az embert akinek a barátsága a világot jelentette nekem. Beindultam a szobába, pakolni kezdtem és úgy gondoltam jobb lesz ha bevallom a bűnömet Gianlucának is. Persze azt, hogy hol fogok lakni még mindig nem tudtam. Gianlucához nem akartam költözni, mert ezt korainak éreztem így Helénát hívtam fel aki örömmel biztosított róla, hogy addig vagyok náluk ameddig csak akarok. Jól esett, hogy mellettem van, és bár vele is voltak hullámvölgyeim valahogy mindig helyre tudtuk hozni a dolgokat. Mérges voltam Stephanra amiét ilyeneket gondolt. A három év alatt csak rá koncentráltam és szerelmes voltam belé. Arról pedig igazán nem tehetek, hogy újra megláttam Zlatant és újra beleszerettem. Egész este nem szóltunk egymáshoz és mivel Kitti sem volt otthon nagyon fagyos volt a helyzet. Felhívtam őt is és elmeséltem neki mindent, bár azt kihagytam, hogy Stephan újfent szerelmet vallott nekem. Kitti nagyon szerette Stephant és nem teszem a kapcsolatukat tönkre. Reggel taxival mentem ki a repülő térre és ahogy az utolsó csomagomat is kivittem a csomagtartóba láttam, hogy Stephan az ablaknál áll.
- Kérhetek egy pár percet? – Kérdeztem a taxistól aki igenlően bólintott én pedig visszaszaladtam a lakásba. – Stephan tényleg ezt akarod?
- Igen, jobb lesz így mindkettőnknek Lili. Én nem látom, te mit csinálsz… és nem látlak téged, te pedig azzal kavarsz akivel akarsz. Csak megóvni akartalak mindig, de te sosem hallgattál rám.
- Te vagy a legjobb barátom. – Fogtam meg a kezét. – Kérlek…
- Ne Lili. – Fordult el. – Eldöntöttem és ennyi. Nem akarlak látni többet.
- Rendben akkor szia. – Mondtam egy nagy levegő vétel után kiléptem a lakásból majd beültem a taxiba. Annyira bántott ez az egész dolog. Amióta megismertem Stephant nagyon fontos szerepet töltött be az életembe és fogalmam sincs hogyan fogom megoldani azt, hogy nélküle legyek. Bármi történt őt hívtam fel és ő is így volt velem. Neki meséltem el az első munkámat és ő is az elsők között osztotta meg velem, hogy a Rómához igazol. Hihetetlenül szerettem őt, de ha neki így jó akkor megadom azt amire vágyik. Remélem azért helyre fog jönni minden és fogunk még beszélni egymással. A gépen jóval délután szállt le majd mikor megérkeztem Helénáékhoz Manuel segített bevinni a csomagjaimat. Nem tudtam vajon tud- e testvére dolgairól, de jobbnak láttam ha ne hozom fel.
- Holnap jön az édesanyám is. – Mondta Heléna mikor este egy pohár bor mellett ültünk a kanapén.
- Igazán? – Kérdeztem és hangomba nem titkolt pánikkal.
- Igen, tudod itt szeretne lenni velem az utolsó hónapokba. – Tette édes pocakjára a kezét és megsimogatta azt. – De nyugi elfogtok férni, és tényleg addig maradhatsz ameddig akarsz.
- Köszönöm, de nem akarok felesleges lenni. Holnap első dolgom, hogy keresek egy lakást ami közel van a munkahelyemhez.
- Nem tenne neked jót ha egyedül laknál. Akkor már költözz Gianlucához. Amúgy ő tudja, hogy újra a városba vagy?
- Nem, de holnap edzésük lesz és beszéltem Amandával, hogy elmehetek az edzést megnézni.
- Rendben, de most jobb lenne ha aludnánk nem? Eléggé eseménydús volt ez a mai nap.
- Igen igazad van. – Mondtam csendesen és a kijelölt szobám felé indultam ám visszafordultam az ajtóból. – Heléna köszönöm.

- Ugyan Lili nem kell megköszönnöd. – Jött felém és szorosan megölelt. Mielőtt elaludtam volna még a telefonomra pillantottam és láttam, hogy egy üzenet jött főnökömtől, hogy holnap látni akar. Reméltem ezentúl valami értelmesebb megbízást fogok kapni. Reménykedve vártam a holnapot és reméltem akkor már kicsit jobb lesz mint a tegnapi és a mai napom. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése