2/21. Fejezet.⚽️ A bosszú édes csókja.... ⚽️

Szerda reggel a telefonom hangos csipogására ébredtem majd felvettem mikor láttam, hogy Kamilla keres.

- Szia, Lili hol vagy? – Hangja eléggé idegesen és fáradtan csengett. Biztos voltam benne, hogy nem mondhatom meg neki, hogy éppen Stephan szobájában, mert attól kibukna és úgy voltam vele, majd barátom elmondja neki a helyzet állását.

- Én csak egy ismerősömnél töltöttem az éjszakát.

- Zlatannal? – Érdeklődött és válaszolhattam volna igennel is, de hazudni végképp nem akartam.

- Nem, egy másiknál. – Szóltam gyorsan és reméltem, hogy nem fog többet kérdezősködni.

- Oké semmi baj. Én is olyan három körül értem haza a buliból és nagyon jól sikerült. Sok emberrel megismerkedtem. Mellesleg mikor jössz haza?

- Csak összepakolom a dolgaim és már indulok is. Itt vagyok nem messze a lakásunktól.

- Oké akkor várlak és átbeszélhetnénk az esti meccset.

- Rendben van, szia. – Tettem le a készüléket és öltözködni kezdtem. Örültem, hogy tegnap már tiszta lakásba jöttünk haza így semmit nem kellett pakolnunk. A reggeli rutinom után felkaptam a ruhám és már éppen indultam volna mikor újra megcsörrent a telefonom ám ezúttal Stephan hívott.

- Jó reggelt Liliomszál. – Szólt bele kedvesen és meglepett ez a becézés, de örültem is neki. – Remélem nem keltettelek fel.

- Dehogyis már éppen indulni készültem. Merre vagy?

- Edzésen, tudod, este meccs van.

- Persze, persze mi is ott leszünk. Benne leszel a kezdőbe?

- Nem tudom, jó lenne, mellesleg arra gondoltam, hogy jöhetnétek velünk, a busszal.

- Mi? – Csodálkoztam. – De van autónk is és lehet, hogy nem akkor indulnánk mikor ti.

- Igen, de összehozhatnánk és személy szerint én nagyon örülnék neki.

- Figyelj ezt inkább kihagyom jó? Jobb lesz ha külön megyünk. Vagy talán Kamillával akarsz tárgyalni?

- Ó basszus, tényleg ha te jössz, akkor ő is. Erre nem is gondoltam. – Mondta és hallottam a hangján, hogy eléggé elgondolkozott. – Akkor tényleg jobb lesz, ha kocsival jöttök.

- Na ugye. Figyelj, a kulcsot leadjam a recepción?

- Igen, köszi. Ne mondj semmit, csak add oda. Ezek már vér profik és mindent tudnak. Mellesleg amennyi csaj megfordult itt egy-egy csapattársam szobájába semmin nem fognak meglepődni hidd el. – Magyarázta és én úgy tettem, ahogy mondta. Próbáltam nem figyelembe venni a recepciós nő lesújtó pillantását, aki nyilván azt gondolta valami eszkort lány lehetek. Fogtam egy taxit majd a lakásunk felé vettem az irányt. Kamillával átbeszéltük a dolgokat és mivel hétkor kezdődött a meccs úgy terveztük a két órás út miatt időben fogunk indulni. Nem szóltam neki Stephan ötletéről, mert tudtam barátnőm azonnal kapna az alkalmon és addig kérlelne, még én is belemennék. Visszagondolva a tegnapi napra boldog voltam, hogy Stephannal ennyi időt töltöttem. Szerettem őt, de az ajánlatán még csak gondolkozni sem akartam. Mindig is féltem a házasságtól és tudtam soha senkibe sem lennék annyira szerelmes, hogy igent mondjak neki. Soha nem akartam férjhez menni, mert nekem tökéletes egy olyan kapcsolat, amibe együtt vagyunk és a papír sosem érdekelt. Nyilván a szüleim miatt is féltem az egésztől, de számomra ennek sosem volt jelentősége, hiszen csak az érzelmek és a tettek számítottak. Na és mi értelme a házasságnak, ha a felek egyáltalán nem szólnak egymáshoz és úgy élnek egymás mellett, mint két lakótárs. Nyilván semmi, és ha egy kapcsolat odáig fajul, akkor papír nélkül is könnyebb kilépni a dologból. Tudtam, hogy Zlatan is ma lép pályára, hogy élete egyik legfontosabb meccsét játssza, és talán szüksége lenne a támogatásomra, de mivel nagyon haragudtam rá egész nap nem hívtam és üzenetet sem küldtem neki. Fél négy körül bepakoltunk a kocsiba és elindultunk az Olasz- Írország mérkőzés helyszínére. Mivel én vezettem figyelnem kellett, de szerencsére akadálymentesen ment minden és időben odaértünk. Még a nyilvános edzésre is beengedtek minket, aminek nagyon örültem.

- Ott van Stephan. – Ujjongott Kamilla mikor a fiúk kiléptek a pályára. – Valamiért nem hív és nem ír vissza. Nem tudom mit tehettem, amiért megharagudott rám. Azt gondoltam, hogy az ismerkedős napunkon közelebb kerültünk egymáshoz. Neked nem mondott semmit?

- Nem, egy szót sem. – Vágtam rá miközben a képeket csináltam.

- Csak tudnám mit rontottam el. – Mélázott el szomorúan és egy kicsit megsajnáltam. Az edzés végeztével Stephan meglátott minket és odajött hozzánk. Barátnőm vágyakozó pillantást küldött felé, de Stephan úgy tett, mint aki nem venne tudomást róla.

- Sziasztok. – Köszönt kedvesen majd két puszit adott mindkettőnknek ezután egy nagyot húzott a vizes palackjából. – Azt hittem később jöttök.

- Nem, el akartunk jönni a nyilvános edzésre is. Kezdőbe leszel? – Érdeklődtem.

- Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy nem, de ez már nem oszt nem szoroz. Majd a következőbe hátha. Mellesleg a mérkőzés után beülünk majd valahova, és örülnék, ha ti is ott lennétek. Mit szóltok hozzá?

- Én benne vagyok. – Vágta rá gyorsan Kamilla, majd enyhén jeleztem Stephannak, hogy ideje megtárgyalni vele a dolgokat, de mivel azonban még mindig nem tett semmit felálltam és kettesbe hagytam őket, bár tudom, hogy ezzel sarokba szorítom barátomat, de nem akartam, hogy tovább játsszon a lánnyal.

Kamilla: 

Végre lelépett ez a hülye Lili és újra csak Stephan és én voltam a lelátón. Kicsit izzadt volt, de ez egy cseppet sem zavart, mert mint minden ez is örült sexivé tette őt. Újra nagyot húzott a palackból majd rám vetette csodaszép szemeit.

- Figyelj Kamilla beszélnünk kéne. – Majd lehajtotta fejét és úgy folytatta: - Tudom, hogy voltak próbálkozásaink együtt, de szerintem nem kéne bolygatnunk ezt a dolgot. – Nézett fel rám és hangja eltökélten csengett. – Te egy csodaszép nő vagy és a sex is eget rengető volt veled, mégis én nem tudom ezt csinálni, mert nem vagyok beléd szerelmes. Sajnálom. Jobb lenne, ha csak…

- Lili miatt? – Érdeklődtem.

- Sajnálom, de nem tudok mit mondani többet. Bocsáss meg! – Ezután felállt és otthagyott egyedül a gondolataimmal. Úgy gondoltam nem fogom ennyiben hagyni és utána szaladtam. Szerencsére a folyosón utolértem, és örültem, hogy csak kettesbe vagyunk. Megfogtam a kezét majd mikor rám tekintett így szóltam:

- Lili sosem fog téged szeretni Stephan!! Próbáljuk, meg és akkor rájönnél, hogy más lányok is vannak a világon, akik még több szeretetet is adnak neked, mint ő.

- Kamilla kérlek, nem kell teperned. Elmondtam világosan a dolgokat, mert nem akartam, hogy azt gondold kihasználtalak vagy ilyesmi. Lefeküdtünk egyszer és én megpróbáltam veled, hiszen azért hívtalak el, hogy megismerjelek. Mégis be kell lássam, nem működne. Most pedig kérlek, hagyj!! – Ezután besietett az öltözőbe, én pedig annyira gyűlöltem Lilit abban a pillanatban. Elindultam a kijárat felé, de meglepetésemre Alexandra hívott.

- Szia mizu? – Szóltam bele a készülékbe.

- Nem jöttök a Svéd- Belga meccsre? – Érdeklődött és hangja izgatottan csengett.

- Nem, mert mi az Olasz- Írországon vagyunk. Tudod, meló van. – Sóhajtottam fel.

- Ó értem, csak azt gondoltam Lili miatt jöttök, vagy valami. Sajnálom, mert én kint leszek Maxival és Helénával.

- Jó, hát akkor jó szurkolást. – Válaszoltam.

- Valami baj van Kamilla? – Tudakolta miután ő is hallotta a szomorúságot kicsengeni a hangomból. Elmeséltem neki a történteket és azt is, hogy mennyire tanácstalan vagyok, mert tudom, hogy Stephan csak Lili miatt adott kosarat nekem.

- Ezt nem hiszem el. – Mérgelődött. – Komolyan az a nő mégis mi a fenét tudhat, amit te vagy én nem?

- Fogalmam sincs, de annyira mérges vagyok rá Alexandra. Komolyan mondom, legszívesebben felpofoznám. Folyamatosan csak picsog és soha nem jó semmi neki. Egyszer Stephannal van aztán Zlatannal és fordítva. Annyira elegem van belőle, de mégis jó képet kell vágnom és a hülyeségeihez asszisztálnom, mert a kolléganőm, és a fiúk mégis megőrölnek érte.

- Igen, tőlem is kijárna már neki egy alapos verés, főleg, hogy nekem sokkal több kár okozott, mint neked. Ugyanis tőlem elvette a férjemet, aki a gyerekem apja.

- Annyira unom, hogy mindenki körülötte ugrál, és ő mégis siránkozik.

- Na és nem tud dönteni. – Szolt Alexandra mire felnevettem. Számomra annyira nevetséges volt Lili nyűglődése a két fiúval. Biztos vagyok benne, hogy igenis élvezi a helyzetet.

- Szerintem ideje lenne móresre tanítani egy kicsit. – Hallottam Alexandra gonoszkodós hangját. – Már igazán kijárna neki, hogy ne csak ok nélkül picsogjon.

- Mire akarsz kilyukadni?

- Bosszút kéne, állnunk nem gondolod?

- De mégis hogyan? – Kíváncsiskodtam és igazán izgatott lettem az ötlettől. Alexandra elmondta a tervét, aminek az volt a lényege, hogy Lili azt gondolja Stephan nem szakított velem, hanem megpróbáljuk. Tudtam, hogy így majd azt hiszi Stephan gyáva volt, és ő sem fog semmit mondani előttem. Ha pedig úgy alakul előtte akár még meg is csókolhatnám. Alexandra pedig mivel úgyis kint van a Svéd meccsen Zlatan közelébe fog kerülni és majd próbál egy félreérthető képet küldeni Lilinek.

- Még csak le sem kell feküdnöm vele elég, ha bealszik, én pedig mellé bújok, és úgy teszek, mintha túl lennék vele egy meneten. – Magyarázta.  Nem voltam benne biztos, hogy jó- e a terv vagy sikerül, de mindenképpen azt akartam, hogy ő is átérezze amit mi érzünk Alexandrával. Persze lehet, hogy gyerekes volt ez a viselkedés, de akkor is vissza akartam neki vágni. Ha így akkor így. Ahogy ezen töprengtem Lili jött oda hozzám. Kedvesen mosolygott rám és tudtam, hogy semmi képen sem árulhatom el magam.

- Kész vagy? Megyünk interjúzni? Csak mert utána be kell ülni a helyünkre.

- Persze felőlem. – Vágtam rá gyorsan és elkaptunk egy pár embert egy- egy kérdésre. A mérkőzés este hétkor kezdődött és sajnos Stephan nem volt a kezdőbe. A fiúkon látszott, hogy eléggé félgőzzel nyomják az egészet és cseppet sem érdekelte őket ez az eredmény.

- Mondd mi volt Stephannal? – Nézett rám kíváncsian Lili a félidőbe, mikor az állás még 0-0- volt.

- Minden fantasztikusan alakult. – Hazudtam neki és cseppet sem esett nehezemre. Főleg, hogy láthatóan nem ezt a választ várta tőlem.

- Igazán? – Emelte fel a hangját. – Mert mit mondott neked?

- Csak azt, hogy próbáljuk meg. – Mosolyogtam rá gúnyosan mire nem szólt semmit csak maga elé meredt és a meccs java részébe alig beszéltünk. Csak akkor tárgyaltunk egy kicsit mikor Stephant végre a nyolcvan kettedik percben De Sciglio helyére becserélték. Sajnos a támadó játékon még ő sem tudott javítani és az Írek a nyolcvan ötödik percben vezetést szereztek Brady góljával. Úgy láttam azonban, hogy ez egyáltalán nem rázta meg az Olasz válogatottat és ez az utána következő italozáson is kiderült. Úgy voltam vele itt az ideje a tettek mezejére lépnem és lefizettem egy lányt, aki majd szól Lilinek, hogy Stephan beszélni akar vele és mikor benyit, a szobába meglát minket, ahogy csókolózunk. Nagyon reméltem, hogy a terv sikeres lesz, és ha beszélnek is egymással nem fog feljönni ez a téma. Megnyugtatott a tudat, hogy Lili eléggé fáradt volt és a telefonját bújta. Gondoltam eredményeket vár a kilenc órakor kezdődő Svéd- Belga meccsről is. Stephan egy párszor odament hozzá, de úgy láttam nem tárgyaltak túl sokat.

Lili:  

A meccs 1-0 lett az Íreknek, de szerencsére a fiúk még így is csoportelsősséggel jutottak tovább. Egy kicsit csalódtam barátomba, mert nem ezt beszéltük meg, de gyáva mód kihátrált a konfliktusok elől és továbbra is tette Kamillának a szépet. Nem is akartam vele sokat tárgyalni és igazából erre a meccs utáni dologra sem volt sok kedvem ellátogatni, de Kamilla hajthatatlan volt így én is belementem. Rosszul esett a tudat, hogy nem is ihatok rendesen, hiszen visszafelé is nekem kell levezetnem azt a két órás utat amin, hazajutunk. A telefonomat bámultam és vártam az eredményeket egy egyedüli bokszban. Körülöttem rengeteg játékos, barátnő és feleség volt, akik ettek, ittak vagy csak beszélgettek. Kellemes volt a hely hangulata, de most egyedül szerettem volna lenni és reméltem az est folyamán senki nem fog megzavarni. Beszéltem Helénával és kicsit szomorú volt, hogy nem ott vagyok, de megértette, hogy én itt dolgozok. Nagyon bíztam benne, hogy Kamilla maximum éjfélig akar maradni és utána húzhatunk is haza. Sok játékossal társalogtam, csak Stephannal nem. Mikor odajött akkor igyekeztem látványosan a mobilomat nyomkodni, hogy vegye az adást. Nem értettem tegnap miért mondta azt, amit, ha most meg fél kiállni az érzéseiért. Úgy gondoltam, ha boldog hát legyen, bár a szívem mélyén pont nem egy ilyen kaliberű lányt képzeltem el mellé, mint Kamilla.

- Lili mi a baj? – Jött oda már sokadszorra az este folyamán, de most sokkal erélyesebb volt a hangja mikor leült mellém. Kikapta a telefonomat a kezemből és szigorúan a szemembe nézett.

- Jaj Stephan hagyjuk már. – Nevettem fel gúnyosan. – Szerinted mi a baj?

- Fogalmam sincs, talán szopnak a Svédek? – Próbálta el vicceskedni a helyzetet, de mikor látta, hogy rosszat szólt bocsánatot kért és csendben maradt, de ez az állapot csak pár percig tartott majd újra rákezdte: - Mondd most haragszol rám?

- Szerinted?

- Igen? – Kérdezte félénken. – Miért?

- Mert egy idióta, vagy aki ráadásul még a döntése mellett sem mer kiállni ha arról van szó, hogy valamit valaki szemébe kell mondani. Én legalább nem áltattalak téged Stephan.

- Nem tudom, miről beszélsz. – Értetlenkedett.

- Akkor gondolkozz el – Álltam fel, de megfogta a kezem. – Lili legyél egyenes velem.

- Rendben. – Sóhajtottam és visszaültem a székre. – Mondd miért nem mondtad meg Kamillának az igazat?

- Tessék? – Csodálkozott. – Én megmondtam.

- Mit mondtál neki?

- Azt, hogy nem akarok tőle semmit.

- Komolyan? – Néztem rá és próbáltam felfedezni az arcán a hazugság nyomait.

- Igen, megmondtam neki, hogy jó csaj meg minden, de hagyjuk egymást békén.

- Akkor nem értem miért mondta azt, hogy megpróbáljátok.

- Nem tudom, de megbeszélem vele ezt a dolgot. – Szólt mérgesen és ott hagyott. Kimentem a meleg nyári estébe és Zlatanon járt az agyam. Borzalmasan hiányzott és szerettem volna a közelébe lenni. Annyira bíztam benne, és reméltem pozitív eredménnyel zárul a ma esti meccse. Ahogy ezen töprengtem egy kissé furcsa lány lépett oda hozzám és azt mondta Stephan látni akar az egyik szobába. Elindultam a szoba felé, és amikor benyitottam szinte földbe gyökerezett a lábam a látványtól. Stephan az ágyon feküdt Kamilla pedig rajta és hevesen csókolóztak.

- Ezt jól megbeszéltétek Stephan. – Vetettem oda nekik mérgesen majd hangosan becsaptam az ajtót és a kocsim felé iramodtam. Nem érdekelt, hogy Kamilla hogy fog hazajutni csak ezt a látványt akartam kitörölni a fejemből. Miért hazudott nekem a legjobb barátom?? Miért tette ezt velem? Legalább őszinte lett volna és akkor tényleg nem fájt volna ennyire. Gázt adtam és indítottam a kocsit. Útközben kaptam egy sms-t és mikor megláttam a képet szinte majdnem neki mentem egy fának. Le kellett állítanom az autómat, hogy jobban szemügyre vehessem a fotót, amit Alexandra küldött. Az üzenet így szólt: Sajnos kikaptak a Svédek és Zlatannak kellett valaki, aki megvigasztalja. Bánhatod, hogy szakítottál vele. Puszi Alexandra. A képen pedig egy ágyba voltak. Zlatan éppen aludt Alexandra pedig csak a takarót fogta maga elé. Nyilván nem volt rajta egyetlen ruhadarab sem és kielégült mosolyában pedig minden benne volt. Csak álltam az út szélén és nem tudtam most mi lesz velem. Egy nap alatt veszítettem el mindkettőjüket és estem két szék közül a pad alá.