2/20 Fejezet:⚽️ Boldog szülinapot Stephan🎂!!! ⚽️

Sziasztok!! Ma van a blogom egyik főszereplőjének a 24. ( Szemtelenül fiatal) szülinapja!!! Nagyon- nagyon boldog vagyok, mert újra azt látom, hogy kezd beindulni a Románál. A múlt héten pl: 3!!! Gólt is rúgott!!!! Ez pedig azt jelenti, hogy végre újra a kezdőbe kap helyet!!!! Nagyon remélem, nem fog megtörni ez a sikersorozata és talán még a válogatottba is visszakerül!!!  Szóval: Boldog szülinapot Stephan!!! 
UI: Jó olvasást és várom a véleményeteket!!

Mikor Zlatan kimondta az angol csapat nevét megfordult velem a világ. Az egyik ország ahova nem akartam, hogy menjen az Anglia. De ő mégis oda ment, és én úgy éreztem újra becsapott és átvert.

- Ezt nem teheted. – Mondtam és a sírás kerülgetett. – Ezt nem teheted meg velem, velünk. Nem hagyhatsz itt, mint akkor mikor elmentél a PSG-hez.

- Lili értsd meg ez volt a legjobb választás. – Mentegetőzött.

- Nem hiszem el, hogy nem volt egy olyan csapat, ami közelebb van, mint Manchester, ami ráadásul még nem is egy olyan csapat, ami jó lenne.

- Lili B.L. –t akarok nyerni. – Jött közelebb és próbálta megfogni a kezem, de eltoltam magamtól. Már megint ez a marhaság.

- B.L-t. Zlatan?? – Kérdeztem és hangomban érezni lehetett a fájdalmat és megvetést. Gyűlöltem az Unitedet és az összes angol csapatot, mert számomra semmi másról nem szólt csak a pénzről és a túlhajszolt játékosokról. – Egy EURÓPA LIGÁS CSAPATTAL???

- Ez a legjobb. Lesz egy Európa Liga és egy Bajnokok Ligája kupám is. Ráadásul mindez két éven belül.

- Ezt nem hiszem el, mondd mégis mi a biztosíték, hogy ez sikerül??

- Mert ott leszek én, és Mourinho. Aki a világ legjobb edzője, és még sosem játszottam a Premier Ligue-be. Ez egy új kihívás. Ez egy fantasztikus lehetőség, hogy megmutassam, hogy…

- Harminc négy éves vagy. – Vágtam a szavába, de őt mintha nem is érdekelte mit mondtam, folytatta tovább.

- … hogy megmutassam, még ennyi idősen is lehet rám számítani. Tudod mennyire jó érzés, hogy bíznak bennem és engem akarnak!! ENGEM Lili. Nem érzem magam öregnek és jó vagyok!! Az előző szezonba is szinte szárnyaltam. – Magyarázta és szemei csak úgy csillogtak a boldogságtól. Ellenben én éppen összeomolni készültem,

- De ez a Premier Ligue, ez a legkeményebb bajnokság, és ott nem csak te leszel a sztár!! Ez nem olyan, mint a PSG!! Ha csak egy apró botlásod lesz, a sajtó ki fog készíteni.

- Mondd mikor érdekelt engem mások véleménye?? – Nézett rám. – Lili jó leszek, megígérem és velünk se lesz…

- Semmi. – Suttogtam, mert lepergett előttem az, hogy újra egyedül maradok és újra hónapokig nem látom, és ha mégis utaznom kell. – Tudod ott alig lesz szabadnapod. Még Karácsonykor is és Újévkor is meccs van. Soha nem lesz rám időd. SOHA, de tudod, mit nem is érdekel már ez az egész. Csókolgasd a még meg nem nyert kupáidat, és engem örökre felejts el!!  – Mondtam és ekkor már nem bírtam visszatartani a sírást. Ömlöttek belőlem a könnyek és nem is akartam őket megállítani. Kinyitottam az ajtót és rohanni kezdtem. Kétségbe esettségem közepette nem tudtam mást csinálni, és szükségem volt a legjobb barátomra. Arra, akire mindig számíthattam és mindig a legjobbat akarta nekem.

- Szia – Mondtam a telefonba még mindig hüppögve.

- Szia Lili mi a baj? – Kérdezte kissé aggódva.

- Nem tudnánk valamikor beszélni? Tudom, sok az edzéses, de ha nem…

- Hova menjek érted? – Tette fel azonnal a kérdést meg sem várva magyarázkodásom.

- Itt állok Zlatannal közös lakásunk utcájába, de már majdnem kiértem a főútra.

- Két perc és ott vagyok. – Azzal le is tette a telefont. Még vártam Stephant gondolataim össze-vissza cikáztak a fejembe majd egy ismerős hangot hallottam a hátam mögött. Gyorsan kapkodni kezdtem a lábam és nagyon reméltem Stephan hamar ide ér. Sajnos azonban Zlatan utolért, megfogta a kezem és maga felé fordított.

- Lili hova mész? Beszéljük meg!!  - Hangja teli volt aggodalommal, szemei pedig riadtan tekintett rám. – Kérlek, beszéljük meg!!!

- Mégis mit?? Ha legalább megmondtad volna időbe, akkor fel tudtam volna készülni. Nem írtam volna alá azt a rohadt szerződést sem, ami most négy évig Olaszországhoz köt, és veled mehettem volna. Nem érdemeltem meg ennyit??? Minden szarságod után megbocsájtottam neked, de te becsaptál. A barátnődként nem érdemeltem volna meg ezt??

- Nem akartalak befolyásolni. Hiszen ez volt az álmod Lili. Boldog voltál és én büszke voltam rád, mint ahogy most is. Anglia nem távolság és.. – De ekkor megakadt a szava, és én megkönnyebbülve lélegeztem fel, mikor megláttam bekanyarodni az utcasarkon a fekete Audi A3-at. A kocsi lefékezett előttem. A lehúzott ablakon keresztül a két fiú meglátta egymást, de egy szót sem váltottak. A kezem a kilincsen volt mikor Zlatan megfogta.

- Lili ne tedd ezt! Ha most elmész akkor…

- Már úgyis vége Zlatan. – Néztem fel azokba a csodaszép barna szemekbe, amik még mindig megbabonáznak, és amikből talán fájdalmat olvastam ki. – Vége! – Ezután beszálltam az anyós ülésre Stephan pedig nagy kerékcsikorgások közepette elhajtott.

 - Hogy hogy itt az autód? – Kérdeztem bár akkor nem ez volt a legfontosabb, de a sok kavargó gondolataim mellett ez a kérdést bukott ki belőlem.

- Manuel elhozta. Hova menjünk? – Nézett rám és láttam rajta, hogy nem tudja hova tenni az előbb látott dolgokat.

- Esetleg ha lehetne, mehetnénk a szállásotokra. Ott viszonylag nyugodt a környezet, és nekem most erre van szükségem. – Reménykedtem.

- Rendben, de előre szólok, hogy tele van fotósokkal.

- Nem érdekel. – Dacoskodtam és láttam egy pillanatra a szemem sarkából, hogy gyanakvóan néz rám, ezután visszafordul, és az útra szegezi a tekintetét. Nagyon keveset autóztunk, vagy csak nekem volt túl rövid az út? Nem tudom, de mikor megálltunk a szálloda előtt gyorsan kiszálltunk és elsuhantunk, az újságírók előtt, akik mikor megláttak minket azonnal kattintgatni kezdtek. Kicsit zavart a fény, így Stephan védelmezően magához ölelt majd így mentünk fel a szobájába. Az első kép, ami fogadott kicsit meglepő volt, mert nem ezt szoktam meg tőle. A mindig precíz barátom szobája úgy nézett ki, mint egy csatatér. Minden szétdobálva és még egy alsónadrág is lógott a csillárról.

- Bocsi buli volt az este. – Nézett rám szemlesütve majd lehúzta az említett ruhadarabot a lámpáról.

- Azt látom. – Néztem rá.

- Mesélsz vagy csak állunk a gyönyörűen rendbe rakott szobám közepén? – Kérdezte cinikusan.

- Jó. – Ültem le a kanapéra, miután arrébb söpörtem pár chipses zacskót. – Zlatan annyi hónap titkolózás után végre elmondta, hogy hova igazol és ráadásul ezt mindvégig tudta csak nem mondta el. Végig hazudott nekem. Ezek után már azt sem hiszem el, hogy tényleg válnak Alexandrával. Már sosem fogok hinni neki. – Temettem a fejem a kezembe. – Végig csak arra kellettem neki, hogy játszadozzon velem és néha kiélje a sex éhségét. – Néztem fel rá és igyekeztem elhessegetni a tegnap éjjeli csodálatos együttlétünk emlékét. – Nem vagyok jó senkinek sem. – Tört ki belőlem ismételten a sírás.

- Nyugi Lili.

- Nem, nem nyugodok le, mert ha ez az idióta nem ugrik bele a képbe karácsonykor már rég a feleséged lennék. Akkora hülye voltam Stephan.

- Ne hibáztasd magad. – Ült le mellém és gyengéden megfogta a kezem.

- Már mindegy, mert te túlléptél rajtam és csak barátok lehetünk. – Utaltam Kamillára.

- Lili, figyelj rám kérlek. Nem érzek semmit Kamilla iránt, csak levezettem a feszültséget.

- De akkor… - Kezdtem volna, de ujját az számra rakta.

- Csss… én még mindig ugyanúgy szeretlek, mint amikor megkértem a kezed.

- Komolyan? – Néztem rá nagy szemekkel.

- Én sosem csapnálak be és a családom után te vagy az első, akinek elújságolom, hogy már nem kölcsönbe vagyok az As Romanal hanem aláírtam egy szerződést.

- Ez jó. – Mondtam és próbáltam örömöt erőltetni a hangomba. – Akkor most kénytelen leszek a Farkasoknak drukkolni.

- Haragszol?

- Nem mert tudom, hogy miért döntöttél így, de azért egy kicsit rosszul esik. Tudod sokkal jobban állt rajtad a piros- fekete mez és…

- Lili nem volt más választásom. Nem kellettem már a Milannak és játszani akarok.

- Tudom. – Mosolyogtam rá. – Holnap meccs van, lehet mennem kéne.

- Igen, az, de nem érdekel, mert ha kikapunk, akkor is tovább jutunk.

- Büszke vagyok rád Stephan és köszönöm, hogy mindig mellettem állsz, ha bajban vagyok.

- Soha nem foglak magadra hagyni, mert te vagy a legfontosabb az életembe Lili. Amióta csak megláttalak én… - Jött közelebb és ajkunk majdnem újra egyé vált, de ekkor belépett a szobába Manuel és Heléna mi pedig ijedten váltunk szét. Persze mindketten levágták, hogy éppen milyen helyzetbe nyitottak ránk. Barátnőm zavarodottan nézett ránk tekintete pedig ide-oda jársz Stephan és én köztem.

- Ezt berakom a szobába. Segítesz öcsi? – Kérdezte Manuel és a hatalmas szatyrokra mutatott. Stephan segítőkészen odaugrott és mikor mindketten eltűntek a szemközti szobába. Kettesbe maradtam Helénával és irtó kínosan éreztem magam.

- Ez meg mi volt? Mégis mit keresel itt? Azt hittem a tesóm sajtó tájékoztatóján vagy.

- Annak már vége több mint egy órája.

- Úgy tudtam, hogy elmentek vacsorázni vagy ilyesmi. A tesóm eléggé készült a mai napra.

- Igazán? – Csodálkoztam. – Nekem nem úgy tűnt mintha annyira készülne rá.

- Valami baj történt?

- Szakítottam vele Heléna. – Böktem ki és ekkor újra eszembe jutott az a rohadt United, amiért feladta a kapcsolatunkat.

- De hát a tesóm szeret téged Lili. – Habogta. – Ő már egy hónapja arra készül, hogy…

- Elhagyjon?

- Nem, hanem hogy…

- Nem érdekel mit akart Heléna. Befejeztem vele és bármennyire is szeretem. Bármennyire is vonzódom hozzá, nem fogom hagyni, hogy hülyét csináljon belőlem és csak akkor keljek neki, amikor kell valaki a farkára.

- Holnap gyere el a Belga meccsre és mindent megtudsz, de most nem mondhatok semmit.

- Nem, én holnap Stephan meccsére megyek, és most pedig bocsáss meg. – Hagytam ott és bementem a két fiú után.

- Hiszen még azt sem tudjátok, hogy fiú e vagy lány. – Mondta éppen Stephan mosolyogva.

- Mindenre fel kell készülni, mert nemsokára itt van.

- Az a nemsokára még kilenc hónap Manuel. – Szólt közbe Heléna és ő is pakolgatni kezdte a nagy szatyor babaruhát. Láttam Stephanon, hogy örömmel válogatja ki a kis zoknikat, tipegőket és minden édes és pöttöm ruhácskák. Stephan imádta a gyerekeket és tudom, hogy fantasztikus apa lenne belőle. Én is segítettem pakolni, de ekkor megcsörrent Heléna telefonja és tudtam Zlatan keresi.

- Kérlek ne mondd el, hogy itt vagyok. – Tátogtam neki és szerencsére fogta az adást.

- Lili kijönnél egy kicsit az előszobába? – Nézett rám barátnőm mire igent bólintottam majd leültünk az ágyra.

- Tessék?

- Nem büntetheted a testvéremet azért, mert követi az álmait.

- Igazán? – Néztem rá és rosszul esett, hogy Heléna még véletlenül sem akarja az én nézőpontomat is meglátni. Tudom, hogy bármi van is ő kiáll Zlatan mellett, de igazán beláthatná mennyire hülyére lettem véve.

- Lili ő szeret és…

- Na ezt NE! – Állítottam le.

- Tervei vannak veled. – magyarázta, de én meg sem hallottam. Beköszöntem a fiúknak és az ajtó felé indultam. Stephan a hotel kijáratánál ért utol.

- Lili várj! Hova mész? – Kérdezte és megfogta a kezem nem törődve azzal, hogy bármikor lefotózhatnak minket.

- Fogok egy taxit és haza megyek.

- Ugyan már, elviszlek én, hiszen én hoztalak ide is. Kérlek! – Nézett rám és én nem tudtam nemet mondani neki. Beszálltunk az autóba majd Stephan gyorsított.

- Figyelj nem mennénk valamerre? – Néztem felé. – Nem akarok hazamenni, mert lehet még mindig ott van és én most képtelen lennék rá, hogy…

- Hova szeretnél menni?

- Nem tudom valami nyugis helyre ahol nincs ennyire meleg. – Legyeztem az arcom az ott talált újsággal.

- Van egy szuper ötletem. – Csillant fel a szeme majd csak úgy megfordult az út közepén és az ellenkező irányba hajtott.

- Basszus Stephan hova megyünk?? – Néztem rá.

- Ismered Marco Verrattit ugye?

- Persze ő is Zlatan volt csapattársa…

- .. és igaz, hogy nem játszik a válogatottba, de itt lakik a közelbe és ma medencés bulit szervezett. Ilyen kis levezető, mivel már mindegy, hogy holnap nyerünk vagy vesztünk akkor is tovább jutunk. Hívott engem is, de éppen akkor telefonáltál. Viszont baromi jó bulikat szokott csapni.

- De nekem nincs itt a fürdő ruhám.

- Majd kapsz egyet kölcsön, na és felőlem még meztelenül is lehetnél. – Nézett rám és láttam rajta, hogy elpirul.

- Stephan! – Böktem meg mire felnevetett. – Inkább az útra koncentrálj, minthogy ilyen perverz gondolatok járjanak abba a kakastarajos fejedbe.

- Értettem, csak egy megállapítás volt. – Nevetett még mindig majd megállt egy hatalmas villa előtt. Kiszálltunk majd Stephan beütötte a kapukódot és beléptünk az udvarra. Rengeteg ember volt. Pár embert ismertem már látásból, de sok volt az ismeretlen is.

- Stephan hát mégis csak eltoltad a képed!! – Jött felénk Marco. – Na és ez a kis hölgy itt… áá téged ismerlek. Te vagy a tökéletes Liliomszál. – Bókolt kedvesen. – Örülök, hogy itt vagytok. Remélem minden oké, és érezzétek jól magatokat. Vannak jó csajok és vannak egész jó pasik. Előtérbe helyezném magamat is. – Jött közelebb mire vakító kék szemei különösen csillogtak rám.

- Marco a kisasszonynak van barátja. – Állította le Stephan.

- Ó tényleg, nem tudtam, hogy ti akkor most…

- Nem!! – Vágtam rá gyorsan. – Csak barátok vagyunk.

- Nahát és egyedül hagy a pasid egy ilyen idiótával, nagyon bízhat benned. De most mennem kell. A pia ott van a kaja itt. – Mutatott a helyiség egy – egy pontjára. Érezzétek jól magatokat. -  Ezután magunkra hagyott minket. Stephan sok haverjának bemutatott, akiket még alig ismertem, de volt olyan, akivel jól esett újra találkozni. Nagy meglepetésemre Varga Viktóriával is újra összefutottam és tőle kaptam egy fürdő ruhát, ami kék és sárga színekben pompázó darab volt. A sors iróniára gondoltam, hogy pont olyan, mint ha egy svéd drukker lány húzta volna fel.

- Gyere, lepjük meg a srácokat. Nagyon jól áll. – Dicsért meg kedvesen.

- Egy kicsit szűk. – Néztem bele a tükörbe. – Nem vagyok egy modell alkat.

- Ugyan már, Stephan el fog ájulni, ha meglát. Mellesleg ők már rég a vízbe vannak a többi csapat taggal. – Kezdett a kijárat felé húzni, de ekkor meglátta a bánatos arcomat.

- Valami gond van Lili?

- Nem, csak eszembe jutott valami. – Néztem rá és semmi képen sem szerettem volna elrontani Viktória kedvét.

- Vagy valaki? – Puhatolózott mire bólintottam.

- Figyelj, nem tudom, kiről van szó és nem szeretnék a magánéletedbe vájkálni, de most itt vagyunk ebbe a szuper buliba és Stephan pedig szinte majd kicsattan az örömtől. Kérlek, ne rontsd el a kedvét. Úgy látom, még mindig odáig van érted.

- Gondolod?

- Le sem tagadhatná, de ezt már a repülőn is elmondtam neked. A vak is látja, mennyire rád van csavarodva Lili, de ne várassuk már meg a fiúkat. Indulás. – Ezután kézen fogott és kimentünk az emberek közé. A hangulat nagyon jó volt és én is fantasztikusan éreztem magam. Csak néha jutott eszembe Zlatan és akkor is csak azért, mert valamelyik focista megemlítette, hogy milyen jó volt legyőzni őket. Mikor jól kifürdőztük magunkat Viktóriával úgy döntöttünk, hogy egy kicsit süttetjük a hasunkat a napon. Stephan még mindig a vízben volt és örültem, hogy ennyire elvan a barátaival. Becsuktam a szemem, de nem tudtam sokáig élvezni a napot, mert szemem árnyékba került. Kinyitottam és Stephant láttam magam előtt. Tökéletesen belőtt hajáról most csöpögött a víz.

- Egy koktél? – Mosolygott rám.

- Igen, de most én hozok neked. – Álltam fel majd egy puszit adtam az enyhén vizes arcára. Pár perc múlva pedig két koktéllal a kezembe mentem vissza Stephanhoz, aki elmélyülten társalgott Viktóriával és barátjával.

- Nektek nem is hoztam. – Néztem rájuk bocsánat kérően.

- Nincs baj, inkább ülj le ide mellénk. – Kérlelt Graziano majd beleegyeztem és lehuppantam melléjük. Sokat beszélgettünk majd mikor a fiúkból és a fociból elegünk volt újra belecsobbantunk Viktóriával a vízbe. Labdáztunk és újdonsült barátnőm is bemutatott pár lánynak, akiket a modell szakmából ismer. Először kicsit feszélyezve érezte magamat a közelükbe, hiszen mindegyikük az a tipikus bombázó volt én pedig még véletlenül sem néztem ki úgy, mint ők, de aztán beláttam, hogy itt mindenki nagyon aranyos. Ahogy meguntuk a labdázást kiúsztunk a medence szélére és én Stephant kerestem a tekintetemmel. Kezébe egy pohár meghatározhatatlan itallal engem figyelt. Szeméből viszont mintha szomorúságot olvastam volna ki. Elnézést kértem Viktóriától és felé indultam.

- Jól vagy? – Érdeklődtem és lehuppantam a mellette lévő napozó ágyra.

- Persze, látom nagyon jól összebarátkoztatok Pelle barátnőjével.

- Igen, nagyon aranyos lány. – Meséltem. – Jól vagy?

- Persze. – Nézett rám, de szemei ellentmondtak a válaszának.

- Stephan elmenjünk egy nyugisabb helyre beszélgetni?

- Felőlem. – Vonta meg a vállát, majd a lakás egy eldugott szobájába indultunk. Lehuppantunk a nagy francia ágyra majd újra feltettem a kérdést mire Stephan lehúzta az italát és így felet:

- Nem is tudod mennyire rég várta erre, hogy újra veled legyek, de most mikor itt vagy nem tudom… olyan rossz nekem.

- Tessék? -  Csodálkoztam és rosszul esett tőle ez a válasz. – Ha gondolod el is mehetek.

- Lili nem úgy érettem. Basszus csak az van, hogy mindenki kérdezi, hogy te a barátnőm vagy én pedig nyilván azt felem, hogy nem. Pedig annyira szeretnék igennel felelni, de nem tehetem, mert nem akarlak olyan helyzetbe hozni, amit te nem akarsz. Tudod mennyire nehéz nekem visszatartani magam és nem gondolni arra, hogy letépném rólad a fürdő ruhád vagy csak, az, hogy ne csókoljalak meg.

- Stephan. – Fogtam meg a kezét, de ő elhúzta.

- Legalább engedd, hogy végig mondjam. – Állt fel és mivel hallgattam folytatta: - Rohadtul hiányzik az a három év, amit veled töltöttem, és ha nem erősködök, hogy gyere el arra a kurva meccsre akkor még mindig az enyém lennél. Nem találkoztál volna újra Zlatannal és talán nem estél volna vissza. Már rég a feleségem lehetnél és én… tudom, hogy fiatal vagyok, de most mikor Manuel is családot alakít átfut az agyamon, hogy ezt akarom. Házasságot és gyerekeket veled!!! Nekem már senki más nem kell, mert megtaláltalak téged és te vagy nekem a nagy Ő.

- Ne hibáztasd magad! – Válaszoltam.

- De hibáztatom, mert igenis én tehetek róla.

- Stephan ezen már nem kell rágódnod.

- De igenis kell!!! Elveszítettelek és sosem leszel már az enyém. Tudom, hogy jelen pillanatban szakítottál Zlatannal, de ismerlek már jól, és tudom, hogy ő mondd neked valamit és te ugrani fogsz. Sosem leszek neked elég.

- Stephan én még mindig vonzódom hozzád, nem is kicsit, de… akkor is.

- Komolyan? – Csodálkozott. – Mennyire??

- Eléggé, de nem akarlak becsapni. Nekem is átfut néha az agyamon, hogy jó lenne veled lenni még.

- Lili legyél a feleségem. – Nézett rám eltökélten.

- Stephan…

- Szakítottál vele nem?? Akkor miért ne próbálnánk meg újra. Lehet sokkal jobb lesz mint gondolod. Én nem hagylak el és nem költözök a világ másik részére. Számodra mindig lesz időm és nem csak az idióta álmaim után loholok. Gyere hozzám!!  - Erősködött és már azt hittem, hogy előkap egy gyűrűt a nadrágjából.

- Csak ilyen egyszerűen? Na és mi lesz a vacsorával és a romantikával? – Húztam az agyát.

- Gondolod akkor a világ legjobb lánykérést hozom neked össze. Ha szeretnéd kiírom az égre vagy kirakom gyertyákból, hogy LESZEL A FELESÉGEM?

- Stephan!!! – Mosolyogtam, de jól esett minden szava.

- Akkor legalább csak csókolj meg!! – Simította végig az arcom, de nem feleltem semmit csak némán tekintettem a szemébe. Pár pillanat volt az egész és már azon kaptam magam, hogy vadul csókolózunk. Stephan sokkal jobban csókolt mint Zlatan. Sokkal puhábban és gyengédebben. Hosszú percekig voltunk belefeledkezve egymás csókjába mikor benyitott ránk egy ismeretlen lány. Elhúzódtam Stephantól és kimentem a szobából. A nap további részébe egyikőnk sem említette a dolgot, de Stephannak ezután sokkal jobb kedve volt. Tizenegy körül szállingózni kezdtek az emberek hazafelé és mi is jobbnak láttuk, ha indulunk. Megköszöntük a szíves fogadtatást, elbúcsúztam Viktóriától és a házi gazdától majd Stephannal együtt indultunk el.

- Köszönöm szépen. – Néztem rá és megfogtam a sebességváltón nyugtatott kezét. – Igazán jó érzés volt egy kicsit már másmilyen környezetbe is lennem.

- Örülök, hogy így gondolod, az volt a tervem, hogy mosolyogni lássalak.

- Szerintem sikerült.

- Most merre? Hazavigyelek? – Nézett rám mikor egy piros lámpánál álltunk.

- Igen, jobb lenne. Talán Zlatan már nincs ott. – Reménykedtem, és ekkor megszólalt a rádióba Rihanna és Neyo közös duettje: Hate That I Love You című száma és megint csak eszembe jutott mennyire igaz most ez rám. Csak hallgattuk a dallamokat és Stephan lassan a házunk elé ért ahol megláttam, hogy Zlatan autója még mindig ott parkol. A szívem a torkomba dobogott.

- Bejössz? – Néztem rá reménykedve. Reméltem, ha Stephan velem tart talán nem kell magyarázkodhatnunk.

- Nem, tudod Kamilla. – Mosolyodott el és lesütötte a szemét.

- Még nem mondtad el neki, hogy nem akarsz tőle semmit? – Lepődtem meg.

- Nem, és azóta hívogat, meg sms-ekkel bombáz. Nekem ez nem megy. Nézd csodaszép nő meg minden, de nem kell. Nem akarok vele járni.

- Mindenképen meg kell mondanod neki. Gyere be és tisztázd vele a dolgot. – Noszogattam mire beadta a derekát. Beléptem a lakásba és Zlatan jött ki elém az ajtóhoz. Meglepő mód csak farmer nadrág volt rajta. Felül pedig megláttam kidolgozott testét. Persze ezt betudhattam annak is, hogy elromlott a légkondicionáló és bent nagy volt a forróság.

- Lili már azt hittem.. – Kezdte, de a szó benne ragadt mikor meglátta Stephant.

- Hazahoztam. Kamilla itt van?

- Nem, de volt itthon és mondta, hogy egy buliba hivatalos. Te nem mész? – Nézett rám.

- Nem, én most jöttem haza egy medencés buliból. – Újságoltam neki. - Az egyik csapattársad Verratti tartotta és nagyon szuper volt.

- Rendben, örülök, hogy jobban vagy. Akkor akár beszélhetnénk is. – Jött közelebb, és megfogta a kezem. – Elmehetnénk esetleg vacsorázni és ott… én… - Habogott és hirtelen azt láttam rajta, hogy zavarba van. Nem sokszor látok tőle ilyet.

- Jól vagy?

- Igen, én csak… eljössz velem vacsorázni? Van egy meglepetésem a számodra.

- Nem. – Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon és ekkor támadt egy ötletem. – Nem is alszok itthon, mert Stephannal alszok a hotelba. Csak a ruháimat jöttem összepakolni. Megvársz ugye Stephan?

- Hogy mi van? – Kérdezte kórusba a két fiú.

- Igen, így van. – Majd otthagytam őket és besiettem a hálóba. Kikaptam az Ac Milanos utazó táskámat és mindenféle ruhát dobáltam bele. Nem gondolkoztam csak minél messzebb akartam lenni ettől a háztól és tőle is.

- Lili, figyelj én. – Jött be utánam Zlatan. – Tudom, hogy most össze vagy zavarodva, de nem akarom, hogy csak azért legyél vele, mert mérges vagy rám.

- Ez nem erről szól. – Suttogtam és próbáltam olyan gyorsan pakolni amilyen gyorsan csak lehet. Nem jó kombináció Zlatannal és egy nagy ággyal lennem egy helyiségbe.

- Gyere velem ma este? Már megszerveztem és… - Jött közelebb, és próbáltam nem rá nézni.

- Merre van Stephan?

- A nappaliba, néz valami összefoglalót, szóval most se hall se lát. Azt tehetnénk, amit csak akarnánk.

- Jelen pillanatban pakolni szeretnék, szóval menj ki.

- Lili én…

- Mondtam, hogy vége nem? – Kiabáltam rá. – Mégis mi jó fenét akarsz akkor tőlem??? 

- Csak ezt az egy estét szerettem volna veled tölteni, mert terveim voltak, de tudod mit legyél Stephannal és csinálj úgy mint aki annyira szerelmes belé. – Majd mérgesen kicsörtetett a szobából. Utána néztem és meglepődtem a látványon, mert felfedeztem egy újabb tetoválást a hátán. Egy tigris. Mégis mit jelképezhet ez és mikor varratta magára? Amint ezen méláztam, visszajött a fogkefémmel a kezébe.

- Hogy ne legyen büdös a szád, amikor smárolni akarsz vele. – Majd az ágyra dobta.

- Mekkora szemét vagy. Mellesleg mi ez a tigris?

- Ez én vagyok!!! Tetszik?

- Szép, csak túl nagy. – Állapítottam meg.

- Az új énem. Egy harcos tigris vagyok, aki már átélt rengeteg csatát és mégsem adja fel.  

- Azt hittem a sárkány a menő. – Húztam el a számat, majd beraktam a fogkefémet a táskámba.

- Az is menő, de ez az új énem. Tudod új csapat új én.

- Új barátnő? – Tettem fel a kérdést mire nem szólt semmit csak a fejét ingatva kilépett a szobából. Jobbnak láttam, ha indulok és szóltam Stephannak is aki segítő készen kivitte a táskámat a kocsiba. Még kerestem a kedvenc szandálomat Zlatan jött oda.

- Nem kell elmenned, és olyat tenned, amit később megbánhatsz.

- Semmit nem fogok megbánni. Talán csak azt, hogy megismertelek téged. – Néztem a szemébe mire ő közelebb húzott magához.

-  Én sosem bántam meg Lili, mert őrülten szeretlek és akármit is teszel és akármi is lesz velünk én mindig szeretni foglak, mert nekem te vagy az életem nője.

- Kérlek, ne mondd ezt. – Pillantottam fel rá. – Elhagytál és…

- Nem, nem hagytalak el, csak messzebb leszek egy picit tőled drágám. De hidd el, ha holnap eljössz a meccsemre te is látni fogod, mennyire komolyan gondolom a kapcsolatunkat.

- Sajnálom, de Stephan meccsére kell mennem, tudod, én itt dolgozni vagyok, nem pasizni.

- Eléggé elfeledkeztél a munkádról az előző napokba.

- Nem hiszem, hiszen ma is egy sajtótájékoztatón voltam ahol egy legendának nevezett öntelt pöcs bejelentette, hogy visszavonul. – Néztem rá szigorúan, és próbáltam kiszabadulni az öleléséből. Főleg miután meghallottam Stephan autójának dudáját. – Mennem kell, kérlek, engedj.

- Lili ne csináld ezt velem. Szeretlek. – Mondta, de nem tudtam neki hinni.

- Sajnálom. – Léptem ki az ajtón és megtöröltem az újra bekönnyesedett szemem. Beszálltam Stephan mellé és ő a szállodához hajtott. Felhozatta a vacsorát és egy finom bor társaságába, amit a teraszon fogyasztottunk el beszélgetni kezdtünk mindenről. Jó volt ez a nyugalom és jó volt Stephan közelébe lenni. Boldog voltam, hogy ő még mindig mellettem áll. Mivel alváshoz készülődtünk bementem a fürdőbe majd egy lenge hálóinget vettem magamra.

- Mehetsz fürödni már végeztem. – Léptem ki és mikor rám nézett megláttam a tüzet a szemébe de még mielőtt bármit is mondtam volna gyorsan bebújtam a takaró alá. Stephan is elment tusolni és mikor kijött én úgy tettem, mint aki alszik. Elkapcsolta a televíziót majd mellém bújt. Levegő vétele eléggé furcsa volt és féltem attól, hogy neki is olyan gondolatok járnak a fejébe, ami nem lenne szabad.

- Lili alszol? – Kérdezte mintha megérezte volna, hogy mennyire ébren vagyok.

- Nem. – Fordultam felé. – Mit szeretnél?

- Csak jóéjszakát akartam kívánni.

- Jó éjt. – Mosolyogtam rá mire megfogta a kezem. – Köszönöm a mai napot.

- Szívesen drágám. – Nézett rám majd közel húzott és ráfeküdtem izmos mellkasára. Jó volt így lennem. Átpörgettem magamba a nap eseményeit majd Stephan szívdobogásának megnyugtató hangjára álomba merültem.