2/17. Fejezet. ⚽️⚽️ Beteljesülés!!? ⚽️⚽️

Sziasztok!! Itt az új rész ahol Kamilla szemszögéből is megismerjük egy kicsit a dolgokat. Remélem tetszik nektek ez a rész is. :). Várom a véleményeket. :). 


Kamilla:

Lili a meccs után csak úgy otthagyott és nagyon dühös voltam rá, hogy csak úgy szó nélkül lelépett. Nekem kellet megcsinálni az interjúkat és nem volt elég bajom még azzal a paraszttal is tárgyalnom kellett. Hogy én mennyire utálom ezt az egocentrikus, nagyképű barmot. Azt gondolja mivel ő a csapatkapitány ezért neki mindent szabad. Jó elismerem a tudását és azt, hogy ő már egy jelenség, de igazán visszavehetne az arcából. Nem is értem miért van oda érte Lili. Soha nem járnék Zlatannal, és nem is értem, hogy bírja rózsaszínbe látni ezt az embert. Számomra Stephan volt az a pasi, aki eléggé elvette az eszem. Régebben is követtem már a pályafutását és mindig is helyes fiúnak találtam, de mikor Lili bemutatott minket egymásnak és a csodaszép szemeibe néztem végem volt. Tudom, hogy Lili még táplál érzelmeket iránta, de reméltem újrakezdeni nem fogják soha. Sajnos azonban azzal is tisztába voltam, hogy Stephan még mindig nagyon odáig van érte. Ezt pedig a gólja utáni csókkal be is bizonyította. Milyen jó lenne, ha engem csókolt volna meg. Mivel ő rúgta a győztes gólt evidens volt, hogy neki is felrakok pár kérdést. A szívem a torkomba dobogott és a kezembe úgy remegett a diktafon, hogy szinte alig bírtam tartani. Őrületesen helyes volt és én pedig annyira zavarba lettem már csak a gondolattól is, hogy rám villantja édes mosolyát, amitől eléggé arcpirító gondolatok kezdtek cikázni az eszembe. Szívesen belökném valamelyik szobába, hogy felmérjem milyen a pályán kívüli teljesítménye. Aj, már túl rég voltam pasival, és túl rég volt komoly kapcsolatom. Talán a testiség hiánya is hozzájárul ehhez a sok piszkos gondolathoz?? Vagy talán az, hogy egy kicsit féltékeny vagyok Lilire, akinek mindig minden bejön és olyan hangosan kufircol mindig azzal tajparasztal, hogy még a fejemre húzott takaró sem halkítja le kéjes nyögéseit. Lehet, de abba biztos vagyok, hogy rettentően vonzódom Stephanhoz. Mikor megállt előttem még a diktafonomat is elfelejtettem bekapcsolni. Gyorsan orvosoltam a problémát és próbáltam profi módon feltenni a Paolo által előírt kérdéseket miközben imádkoztam, hogy Stephan ne vegye észre, mennyire remeg a hangom és mennyire be vagyok zsongva érte. Az alapkérdések után jöttek a meccshez vonatkozók is.

- Gratulálok Stephan a győztes gólodhoz. Ezzel nagy előnyhöz juttattad a csapatodat.

- Köszönöm, de ez nem csak az én érdemem volt, mert mint te is mondtad ez egy csapat. Itt mindenkire szükség van. – Te jó ég mennyire édes és szerény. Nem úgy, mint az a beképzeld idióta.

- Sokszor nem vagy kezdő. Ez doppingolt téged arra, hogy most mikor a pályára léptél ilyen tökéletes gólt vágj?

- Lehet benne valami, hiszen mindig meg akarom mutatni, hogy milyen vagyok egy-egy mérkőzésen. Remélem ez elég lesz ahhoz, hogy a következőkben már a kezdő sípszótól a pályán legyek.

- Akkor ezt egy üzenetnek is vehetjük az edző számára? – Érdeklődtem mire sokat sejtetően rám mosolygott.

- Azt gondolom igen.

- Reméljük a legjobbakat. – Zártam le a beszélgetést majd elbúcsúztunk egymástól. Lili a kocsiba pufogott a meccsen történteket, de engem annyira nem hatott meg. Inkább Stephant sajnáltam és reméltem minden rendben lesz vele. Szerencsére a jég gyorsan hatott így alig látszott Zlatan hatalmas ütésének a nyoma. Hazaérve bevonultam a szobába és Lilivel próbáltuk elkészíteni az anyagot, ugyanis Paolo mindenképpen be akarta rakni a havi újságba és holnap már lapzárta. Zavart, hogy Lili telefonja folyamatosan csörgött és idegesített, hogy nem veszi fel. Hol Zlatan, hol pedig Stephan hívásait utasította el. Bezzeg, ha engem hívna már rég felkaptam volna a készüléket. Két óra múlva elküldtük a friss anyagot, a fotókkal és az interjúkkal együtt Paolónak, majd Lili vásárolni indult én pedig úgy gondoltam veszek egy forró fürdőt. Már éppen bedugtam volna a fülhallgatót, hogy teljes odaadással tudjam élvezni a habokat mikor egy ismeretlen szám jelent meg a telefonom kijelzőjén. Felvettem és mikor meghallottam ki az majdnem beleejtettem a vízbe a készüléket.

- Szia, Kamilla te vagy az? Én Stephan El Shaarawy vagyok és…

- Szia, igen Kamilla vagyok. – A szívem olyan gyorsan dobogott, hogy már fájt.

- Ne haragudj, hogy zargatlak, de Lili sajnos nem veszi fel a telefont és így benned van minden reményem.

- Mit szeretnél?

- Szóval lesz egy buli ma és szeretném, ha eljönnétek oda.

- Mikor lesz?

- Este olyan kilenc körül. Rengeteg híresség lesz és sok focista más csapatokból is. Szeretném, ha eljönnétek és talán Lilivel is tudnék beszélni pár szót. – Hallottam szomorú hangját. Sajnáltam őt, hiszen tudtam milyen a reménytelen szerelem. Úgy gondoltam, ha ezzel boldoggá teszem, hát legyen. Megígértem, hogy mindenképen elrángatom Lilit a buliba.

- Köszönöm Kamilla nagyon kedves vagy.

- Semmiség. Remélem, átbírjátok beszélni a dolgokat. – Válaszoltam és tényleg így gondoltam. Nem szerettem volna ha Stephan szomorú főleg nem Lili miatt. Persze nyilván jobb kedvem lett volna, ha szimplán látni akart volna minket, vagy akár csak engem. Nyolc körül már teljes díszben voltunk. Lili egy nyári sárga én pedig egy dögös sötétkék mélyen kivágott ruhát vettem fel. Buliba szerettem kihangsúlyozni telt dekoltázsomat. Fekete hajam kiengedtem, és hogy kihangsúlyozzam zöld tekintetemet egy tussal emeltem ki, ami enyhén csillogott. Végezetül pedig a legvörösebb rúzsomat kentem az ajkaimra. Mindketten tökéletesek voltunk és hála égnek Lilinek is jó kedve lett. Nem akartam, hogy szomorú legyen, hiszen neki sem volt könnyű. Zlatan teljesen megvezeti, és ő nem látja, hogy ennek a kapcsolatnak nem lesz jövője. A helyébe már rég hozzámentem volna Stephanhoz. Főleg amilyen romantikusan megkérte anno a kezét. Sajnos Heléna visszarepült így a hármas egységünknek lőttek. Szerettem őt, mert olyan vicces volt és tetszett, hogy kicsit bolondos. Ő bármikor benne volt egy nagy buliba. Stílusában teljesen ellentétje Zlatannak és csak a szemeik árulkodnak arról, hogy testvérek.

- Te jó ég mennyi jó pasi! – Ámultam el mikor beértünk a szórakozó helyre, ahova csak VIP meghívóval engedtek be minket. Ezeket Stephan küldte át nekünk még levélbe.

- Igen. Hallod mennyi híres focista.

- Nem iszunk valamit?? – Ajánlotta fel én pedig igennel feleltem. Rendeltünk két koktélt majd egy kicsit táncolni kezdünk. Rengeteg pasi jött oda hozzánk és én fantasztikusan éreztem magam. Táncoltam pár külföldi játékossal, akiket csak látásból ismertem, de biztos voltam benne, hogy híresek. Már majdnem éjfélre járt mikor Lili feldúltan jött felém. Nem értem mi a baja, hiszen eddig minden remekül ment.

- Lili mi van? – Érdeklődtem mire csak arrébb húzott és én megláttam Zlatant és Alexandrát amint egy asztalnál összebújva beszélgetnek.

- Ez! – Mondta szinte kiabálva. – MI EZ??? Miért beszél vele és hol van Maxi???

- Nyugi már, inkább keressük meg Stephant. – Ajánlottam.

- De én nem akarom megkeresni Stephant én…- Hallottam, de ekkor elindult a pár felé. Láttam Zlatanon, hogy nagyon meglepődik Lili jelenlétén. Úgy gondoltam nem foglalkozom velük, és Stephan kutatására indultam. Furcsálltam is, hogy még nem bukkant fel Lili közelébe, de a szívem mélyén örültem neki. Felmentem a galériára ahol egy csapat olasz játékosba és sok más lányba botlottam, aminek a közepén megtaláltam Stephant. ÚR ISTEN DE SEXI VOLT!! Sötétkék inget és fekete farmert viselt. Az asztalon előttük már sok üres üveg és pohár állt.

- Sziasztok. – Köszöntem oda hozzájuk. Eléggé ideges voltam és szinte vágytam Stephan elismerő pillantására. Reméltem tetszik, amit lát. Felpillantott rám és tekintete megakadt rajtam.

- Kamilla, szia. – Állt fel és adott két puszit. Legszívesebben magamhoz öleltem volna, és soha nem engedtem volna el. – Gyere ült ide hozzánk.

- Én, nem tudom. Lili lent van Zlatannal és..

- JAJ GYERE MÁR! – Fogta meg a kezem és tudtam, hogy nyert ügyem volt ezzel az egy mondattal. – Mit kérsz?

- Csak egy sima koktélt és…

- Valami keményebbet?

- Nem köszi, én… próbálok józan maradni.

- Mert? Ugyan, már hiszen ünneplünk, hiszen GYŐZTÜNK!!! Legyőztük a SVÉDEKET!!! – Kiabálta mire mindenki felemelte a poharát és koccintottak. Nagyon örültem és már az idegességem is elmúlt Stephan közelébe, aki egyre közelebb került hozzám. Valamikor kettő körül pedig észrevettem, hogy gyengéden cirógatja a karomat és halad a nyakam irányába. A tarkómon éreztem puha érintését és ettől végigfutott a hátamon a jóleső borzongás. Becsuktam a szemem és csak élveztem az érintéseit.

- Nem megyünk ki? – Suttogta a fülembe és én igennel feleltem. Ujjainkat összefonva vonultunk ki az ajtó felé. Útközben megláttuk Zlatant és Lilit amint hevesen csókolóznak. Stephan vette egy mély levegőt majd kézen fogva kihúzott a teremből. Elindultunk egy sötétebb utcába majd mikor már szinte alig láttuk egymást Stephan szembe fordított magával és így szólt:

-  Milyen csodaszép vagy ma.

- Köszönöm, te is nagyon jóképű vagy. – Bókoltam neki.

- Ez a ruha igazán jól áll neked. Kiemeli az előnyösségeidet. – Nézett le melleimre majd újai gyengéden simogatni kezdték meztelen hátamat. Megremegtem ettől az érintéstől, amit ő is észrevett.

- Mi a baj? Talán fázol?

- Nem, csak, jó veled lenni. – Pillantottam rá majd megnyaltam az ajkamat. Megérintette az arcom majd megcsókolt. Annyira puha és mégis vad volt. Tudtam, hogy nem kéne ezt tennem már csak Lili miatt is, de legbelül nem akartam leállítani.  Hátamat a kőfalnak döntöttem és beletúrtam a hajába. Ajkai egyre lentebb haladtak és puha csókokkal borította be a nyakam. Egyik lábamat a csípőjére rakta és megszorította a fenekem. Felsóhajtottam és a nevét suttogtam. Az idejét sem tudom mikor csókoltak már meg ennyire szenvedélyesen és mikor éreztem egy férfi érintését. Főleg nem egy ILYEN férfiét, mint Stephan. Számomra ő a Best és tudtam, hogy ez már nem csak egy hóbort, hanem ez a valóság. Kíméletlenül beleszerettem és akartam. Látni akartam meztelen, izmost testét amint fölém hajol az ágyba. Érezni akartam őt magamba. Sietve gomboltam az ingét és a nadrágját.

- Várj Kamilla. – Állított le. – Ne itt. Menjünk el a hotelba.

- Inkább gyere hozzánk, az közelebb van. – Ziháltam és egy másodpercet sem akartam elválni mézédes ajkaitól. A testem már fájdalmasan vágyott az érintésére és boldog voltam, hogy Stephan gyors autójával azonnal a lakáshoz értünk. Útközben még dobtam Lilinek egy sms-t, hogy ne aggódjon, épségben megvagyok.  Felkapott a csípőjére és bevitt a szobámba. Levette az ingét én pedig a puszta látványától is orgazmus közeli állapotba kerültem. Levette a ruhám majd lefogta a kezemet a csuklómnál. Nyelvét éreztem a testem minden pontján és hatalmas erőfeszítésbe került, hogy ne adjam át magam a szinte megállíthatatlanul közelítő eufóriának. Azt akartam, hogy úgy élvezzek el, hogy magamba érzem őt. Szerencsére nem kellett sokáig várnom. Mélyen a szemembe nézett és belém hatolt. Forró csókkal némította el a torkomból feltörő hangokat majd egymást átölelve éltük át a gyönyört. Mérhetetlenül boldog és szerelmes voltam. 

Lili:  Kimentem a mosdóba és mikor visszajöttem azt láttam, hogy egy eldugott asztalnál Zlatan és Alexandra ülnek, összebújva egymás kezét fogva. Nagyon komoly fejet vágott mindkettőjük. Eléggé elkapott a féltékenység és úgy gondoltam, nem hagyom, hogy Alexandra csak így visszavegye azt a helyet, ami már az enyém.

- Sziasztok. – Köszöntem oda neki mire mindketten meglepődtek és gyorsan elengedték egymás kezét.

- Lili, de jó, hogy látlak. Nem is gondoltam, hogy itt vagy. – Mosolygott rám Zlatan. Menyire piszkos helyes volt. Alexandra is nagyon csinosan volt felöltözve. Hófehér ruháját csillogó kövek díszítették és eléggé láttatni engedte melleit, sötét haját pedig egy csillogó pánt fogta fel. Újra elkapott a közelébe az kisebbségi komplexus.

- Minket is megívtak. Kamillával vagyok, bár most nem tudom, merre lehet. Kicsit elkeveredtünk egymástól. Merre van Maxi? – Néztem rá Alexandrára.

- Az édesanyámék vigyáznak rá, így egy kicsit eljöttem én is Zlatannal szórakozni. – Válaszolta, és gúnyos mosoly jelent meg az arcán.

- Remek, akkor ti együtt jöttetek?

- Igen, de… - Kezdte volna Zlatan, de én belevágtam a szavába.

- Nem érdekes, további szép estét. Sziasztok. – Hagytam őket ott és igazán fájdalmat éreztem a mellkasomba. Próbáltam felkutatni Kamillát, de sehol nem találtam. Úgy gondoltam felhívom, de nem vette fel. Kiültem egy padra és csak próbáltam élvezni a nyári meleget. Rengetegen voltak a városba és szerencsésnek mondhattam magam, hogy kiválasztottak erre a munkára. Boldognak kellett volna lennem, mégis minduntalan Zlatanon és Alexandrán járt az eszem. Tudom, hogy szakítottunk és mérges is voltam a mai viselkedése miatt, de akkor sem akartam, azt, hogy újra Alexandrával kavarjon.

- Nem jössz be? – Hallottam Zlatan hangját a hátam mögül. – Vagy talán még mindig haragszol rám?  - Jött oda és leült mellém a padra. Nem tudom, mire gondol, hiszen érhette a meccsre vagy most Alexandrára is.

- Igen, egy kicsit igen.  – Néztem bele barna szemeibe.

- Sajnálom, nem akartam megütni Stephant én… tudod csak elkapta az agyam ez a sötét köd. Na és te is visszacsókoltál. Miért tetted ezt Lili? – Nézett rám és meglepetett a hirtelensége.

- Figyelj, fogalmam sincs. Talán a pillanat heve.

- Kurva szarul esett, ahogy a hétfői is.

- Nem tehettem mást. Ha nem tudnád, egy OLASZ újságnál dolgozok, amibe a válogatott a fő téma.

- Gondolom még elbájologtál Stephannal is. – Vágott vissza.

- Azért vagy most vele? – Utaltam Alexandrára. – Hogy nekem is rosszul essen?

-  Lehet, de van egy pár dolog, amit mindenképpen át akartunk beszélni Maxiról.

- Miket?

- Nézd ez a kettőnk ügye, mert…

- Értem, én bemegyek. Megkeresem Kamillát és hazamegyek. – Álltam fel, de ő megfogta a kezem.

- Lili ne haragudj rám jó.

- Nem szabadott volna ilyet tenned ma!! – Mordultam rá.

- Neki szabad ilyet tenni? – Mérgelődött. – Ő mindent megtehet csak úgy??? Nézd tudom, hogy nem vagyunk együtt, viszont akkor is…

- Kérj tőle bocsánatot!

- Majd beszélek vele!

- Elvileg itt van ő is. Gyere be. – Húztam be, de ő ellenállt. – Mi van?

- Ezt egy nyugodt helyen akarom megbeszélni.

- Rendben. – Fújtam ki a levegőt. - De megígéred?

- Igen. – Jött közelebb majd átölelte a derekam. – Mellesleg mondtam már, hogy nagyon csinos vagy?

- Mit akarsz? – Néztem fel rá és elmosolyodtam.

- Szerintem tudod. – Majd lágyan megcsókolt és én hiába utáltam magam nem voltam elég erős ahhoz, hogy eltoljam magamtól. Bementünk a terembe és végig összebújva táncoltunk. Reméltem Kamilla bárhol is van, ugyanilyen jól érzi magát, mint én. Eszembe jutott, hogy már egy hete nem szeretkeztünk és jó lett volna vele tölteni az éjszakát. Közel húztam magamhoz majd forrón megcsókoltam.

- Aludj ma velem. – Suttogtam a fülébe.

- Lili ma nem lehet. Nem pazarolhatom el a felesleges energiáimat, és holnap már nagyon korán kint akarok lenni az edző központba.

- Értem, én, kimegyek egy kicsit a levegőre. – Toltam el magamtól, de megfogta a kezem és ő is követett.

- Mondd tényleg csak a gyerekről beszélgettél Alexandrával? – Érdeklődtem és próbáltam olvasni a gondolataiba. Annyira jó lett volna, ha tudom, mi járhat az eszébe. Nagyon szerettem volna, ha Alexandra nem akarna rámászni így, hogy nem vagyunk együtt.

- Persze. – Mondta, de kerülte a pillantásomat így rögtön tudtam, hogy hazudik.

- Nem csak erről volt szó. – Vetettem oda.

- De igen, miért hazudnék neked Lili? Hiszen a kapcsolatunk ELVILEG az őszinte bizalmon alapul. Akár együtt vagyunk akár nem.

- Őszinte bizalmon Zlatan???? – Csattantam fel. – Mondd, mégis hogy lehetsz ennyire kétszínű.  Ha a kapcsolatunk az ŐSZINTESÉGEN alapulna, akkor már rég tudnám hova igazolsz. Neki biztos már elmondtad!! Mindenki tudja csak ÉN NEM!!

- Már megint itt tartunk. – Fújta ki mérgesen a levegőt.

- Igen itt, mert biztos vagyok benne, hogy Heléna és Alexandra is tud a dologról csak én nem. Én miért vagyok ebből kirekesztve???? Miért nem adsz legalább csak egy pici támpontot?

- Rendben már több mint valószínű a Manchesteri igazolásom. De nem tudja senki, hogy mi lesz csak az ügynököm és én. Alexandra nyilván meg fogja tudni, mert, veszek nekik egy házat, hiszen Maxi csak velem lesz ő pedig az édesanyja. De ami biztos, hogy jövő héten lemondom a válogatottat.

- Mi van? Lemondod a válogatottat? – Lepődtem meg.

- Halkabban Lili. – Csitított el.

- De még benned van legalább…

- Egy nagy nullák vagyunk. Ha tovább jutunk a csoportból az lesz a csoda. Én nem akarok ilyen csapat élén állni….

- Te vagy a legjobb játékos Zlatan. Te vagy a Svédek mindene, hiszen te vagy a kapitány!!

- Igen, de már nem vagyok fiatal és nem is leszek. Be kell lássam, hogy ez a cím sem lesz meg. Sem E.B. sem V.B. - Hajtotta le bánatosan a fejét.

- Még nem vagy öreg. Te vagy a legcsodálatosabb férfi az egész világon. Olyan erőbe vagy, ami csoda és a múlt éved is tökéletes volt a PSG-nél. Annyira izmos vagy, hogy simán letagadhatnál legalább öt évet.

- Jaj, Lili. Két év múlva már bőven túl leszek a foci fénykoromtól. Szeretnék nem úgy visszavonulni, hogy egy nagy égés a karrierem vége.

- Mikor jelented be? Én is ott lehetek a sajtótájékoztatón? – Pillantottam rá reménykedve.

- Igen persze. – Mondta és adott egy puszit. –Jövő héten gondoltam valamikor.

- Mindenképpen elmegyek, és megörökítem. Mint sajtós, majd átbeszélem Kamillával.

- Azt jól teszed. Mellesleg ez a Kamilla tényleg nagyon csinos. Nálatok minden lány ennyire szép? Lehet, egy Magyar csapathoz igazolok.

- Az ám hír lenne. – Nevettem és szinte a hasam fogtam ettől a mondatától. – Jönnél az MB1-be. Ott is vannak ám rangadók.

- Olyan, mint egy PSG- Lyon?

- Tisztára. – Nevettem még mindig.

- Mellesleg csak gratulálni tudok a válogatottatokhoz.

- Igen, ez hatalmas nagy szó. Ilyenkor azt érzem, hogy jó Magyarnak lenni. De most nem mennénk inkább haza?

- Kicsim mondtam, hogy nem lehet, hiszen keményen kell dolgoznom.

- Rendben. – Hajtottam le a fejem bánatosan.

- Édesem ne legyél szomorú. – Húzott közel magához és jó volt így lenni vele, nyugiba. Sajnos nem élvezhettük ezt a pillanatot, mert Alexandra jött ki hozzánk.

- Sziasztok. Zlatan kéne mennünk. Már eléggé késő van.

- Jó oké, indulunk. – Állt fel és mikor elköszöntünk jobbnak láttam, ha megkeresem Kamillát. Mivel nem találtam sehol felmentem a galériára. Összefutottam pár olasz játékossal és egyikőjük mondta, hogy Stephannal ment el.. Furcsálltam, de úgy gondoltam akkor biztos hazament és elfelejtett szólni. Reménykedtem, hogy nem lett baja. Kimentem előre ahol láttam, hogy Zlatan és Alexandra épen indulni készülnek. Odaszaladtam hozzájuk majd így szóltam:

- Szia Zlatan, bocsi, de nem vinnél haza? Tudod a közös lakásunkba?? – Nyomtam meg a szót.

- Mi van talán a nyálgéped nem ér rá?? – Kérdezte gúnyosan Alexandra. – Ilyenkor persze jó Zlatan nem??

- Nem nyálgép, és ha nem tudnád Zlatan mindig is az első helyen fog szerepeli.

- Ugyan már….

- Álljatok már le! – Szólt ránk Zlatan.  – Inkább üljetek be és indulás. Nem akarok veszekedni. Lili ül előre. – Mondta Zlatan mire elégedetten rámosolyogtam Alexandrára. Végig fogtam a kezét és örültem, hogy Alexandra ezt látja. Útközben megkaptam Kamilla sms-t is, így már teljes volt a nyugalmam. Sajnáltam, hogy Zlatan nem alszik velem és roppant féltékeny voltam Kamillára. Bár Zlatan azt mondta, csak kirakja őket és már indul is a csapathoz. Megálltunk a ház előtt majd egy lágy csókkal búcsúztunk el. Beléptem a lakásba és megnyugodtam mikor láttam, hogy Kamilla táskája a komódon pihen én pedig megbotlottam egy cipőbe, ami kísértetiesen hasonlított Stephanéra. Eszembe jutott, amit a csapattársai mondtak és egyből tudtam, hogy elérte, amit akart. Mennyire undorító és számító egy nő!  Nem elég, hogy Zlatan is Alexandrával van még Stephan is összefekszik Kamillával?? Dühösen vonultam be a szobámba és már készültem a reggeli beszédemmel, amit Kamilla nyakába fogok zúdítani.