2/ 18. Fejezet⚽️ Gólyahír...de kinek?? ⚽️

 Reggel még mindig eléggé feldúlt voltam Kamilla és Stephan miatt. Számomra egyszerűen hihetetlen volt még a tudat is, hogy Stephan lefeküdt valaki mással. Na és az, hogy pont Kamillával már csak hab volt a tortán. Annyira mérges voltam mindkettőjükre, hogy szinte felrobbantam. Kimentem a konyhába és mikor kiértem Stephant és Kamillát láttam. Stephan szürke alsóba és kócos hajjal ült az asztalnál. Ellőtte egy pohár narancslé és néhány pirítós. Kamilla pedig éppen a kávéfőzővel bajlódott. Rózsaszín fehérneműje csak úgy virított a sok fehér bútor mellett. Hosszú fekete haja pedig hullámokban omlott a vállára.

- Miért nem kapcsol be ez a szar? – Mérgelődött.

- Mert ki kell cserélni a vizet. Nem látod, hogy pirosan világít a figyelmeztető lámpa?- Kérdeztem és erre mindketten rám meredtek. – Menj, arrébb majd én megcsinálom. – Ezután kicseréltem a készülékben a vizet és visszatöltöttem. Amíg ezekkel babráltam éreztem a feszültséget hármunk közt. Annyi mindent tudtam volna Kamillának és persze Stephannak mondani, de úgy éreztem, ha most elkezdem, egy nagy kiabálás lenne belőle. Nem akartam azzal a tudattal lenni, hogy Stephan szerelemből feküdt le Kamillával. A szívem mélyén reménykedtem benne, hogy csak sex volt és hamar elfelejtik egymást. Semmi kedvem nem volt a veszekedéshez így inkább bevonultam a szobámba, hogy a napi programot nézzem át. Keddig nem kellett meccsre járnunk szóval szabadok voltunk. A fürdőszoba után az öltöző szekrény előtt álltam mikor kopogtattak az ajtómon.

- Igen? – Kérdeztem és az ajtóban Stephan feje jelent meg. Nagy bocsánatkérő tekintettel meredt rám, ami nagyon édes lett volna ha nem akarnám felpofozni.

- Bejöhetek? – Érdeklődött és mikor igent bólintottam leült az ágyra. Egy darabig figyelte amint öltözködöm. Nem voltam szégyenlős, mert fehérnemű volt rajtam és már amúgy is látott ruha nélkül. Egy lenge mélyzöld ruhát kaptam fel.

- Mondanál is valamit vagy csak nincs jobb dolgod? – Vetettem oda neki.

- Lili én sajnálom, én….

- Nem kell, hogy ezt mondd jó. Megtörtént és ennyi. Nem fog többször.

- Tudom, hogy haragszol és nem akarom, hogy ez nyomot hagyjon a kapcsolatunkon.

- Figyelj ide Stephan, rohadt szarul esett és most nem tudom, mit mondjak. Miért tetted ezt???

- Azért mert te megint VELE voltál elfoglalva és ahelyett, hogy velem ünnepeltél volna újra leszartál. Kamilla pedig ott volt és nagyon csinos lány. Basszus rohadt jól nézett ki és nekem pedig kellett egy kis önbizalom löket.

- Nem elég neked, hogy győztes gólt rúgtál?

- Attól sajnos a szerelmi életem még romokban fekszik. Kamilla tényleg dögös csaj és nem is tudod mennyire kedves és vicces is. Nem mellesleg olyan, mint egy sexistennő.

- Na, jó ezt fejezd be! – Állítottam le. – Akkor most mi lesz?

- Mivel mi lesz? – Értetlenkedett.

- Kamilla és te…. Akkor együtt lesztek?

- Még nem tudom. Lehet, de ez csak rajtad függ és ezt te is tudod. – Állt fel és olyan közel jött hozzám, hogy éreztem parfümje illatát.- Mellesleg én semmi jónak nem leszek az elrontója. Egy próbát megér nem?  Na, megyek. Edzésem lesz. –majd egy gyors puszi után kilépett a szobámból. Sokszor kívántam azt, hogy Stephan végre leszálljon rólam és találjon egy olyan lány, akiért teljesen odalesz, de most mikor ez bekövetkezni látszik, már teljesen másként gondolom, és újra elönt a féltékenység. BASSZA MEG KAMILLA!!!!!!! Legszívesebben átmentem volna és jól megtéptem volna azt a fekete loboncát, azonban reméltem észreveszi magát és majd ő jön át bocsánatot kérni. Stephan szavai is a fülembe csengtek még. „ Egy próbát megér” . Nagyon remélem csak azért mondta, hogy felhúzzon. Még fél óra sem telt bele és újabb kopogás szakította meg a munkamenetemet. Kamilla kopogtatott az ajtómon és mivel tudatában voltam vele, hogy ezen a beszélgetésen is túl kell lennem beengedtem a szobámba. Ő is szinte pontosan ugyanoda ült, mint Stephan, csak ő azonnal elkezdte a mondandóját.

- Figyelj, lehet, hogy most mérges vagy és lehet azt kéne mondanom, hogy sajnálom és megbántam, de nem. Nem bántam meg és vagy ezerszer megtenném, mert őrületesen jó volt.

- Mégis hogy a fenébe kavarodtatok össze? – Tettem fel a kérdést és cseppet sem érdekelt, hogy hangom mérgesen cseng.

- Mikor te odamentél Zlatanhoz én elindultam Stephan keresésére és szerencsére megtaláltam. Beültem közéjük és iszogatni kezdtünk. Aztán Stephan megkérdezte, hogy nem mennénk- e ki. Nyilván igennel feleltem és sétálni kezdtünk. Annyira jó volt vele kettesbe lenni. Sokat beszélgettünk és megcsókolt. Nem állítottam le és elkapott minket a vágy. Lefeküdtünk, amire nincsenek szavak. Egyszerűen varázslatos volt. – Mondta Kamilla, és ahogy meséltem láttam rajta, hogy teljesen megborzong még attól is, hogy csak gondolatban éli újra az eseményeket.

- Szerelmes vagy belé?

- Igen. – Nézett bele mélyen a szemembe. – Én teljesen beleszerettem és remélem ő is hasonlóan érez irántam Lili.

- Szerintem meg neki csak egy dugás voltál és még véletlenül sem szerelmes. Legalábbis beléd biztos nem. – Mondtam cinikusan.

- Igazán? – Emelte fel a hangját. – Akkor kibe? Talán beléd? Te jó ég Lili nem veszed magad észre?? Stephan már túllépett rajtad Zlatan pedig le se szar. Te mégis azt hiszed, hogy mindkét fiú rád vár és arra, hogy mikor teszed szét nekik a lábad. Mellesleg az eléggé gyakran megtörténik. Menetrend szerint jön az egyik és a másik. Most ki van soron? Zlatan?? Pedig ha tudnád, hogy őt is mennyire hidegen hagyod.

- Ez nem igaz!!

- Akkor miért volt Alexandrával és miért nem aludt veled?

- Mert ma keményen kellett dolgoznia és…

- Ugyan már. – Nevetett fel Kamilla, de ez a nevetés annyira megvetően csengett. – Alexandrával volt és lefeküdt vele!! Nem veled volt, hanem VELE!

- FEJEZD BE!!!  - Kiabáltam rá és utáltam, hogy bevillant egy kép amiben Zlatan és Alexandra szenvedélyesen ölelkeznek.

- Sajnálom, de úgy tűnik már egyik pasi sem te körülötted ugrál.

- Zlatan szeret engem.

- Tudod ezt jól eltanultad tőle. Ezt az egocentrikusságot, mert azt hiszed Stephan és Zlatan csak rád fog várni örökre. Eléggé vicces vagy. Mindkettőjüknek van saját élete, te pedig túl naiv vagy. Igaz, hogy Stephan nem, de az a paraszt Zlatan úgy manipulál, ahogy csak akar.

- Ne merd őt sértegetni!!!!  - Védtem meg szerelmemet. Mégis mi fenét képzel Kamilla, hogy ezt én szó nélkül hagyom?? – Még véletlenül sem manipulál is igenis szeret engem.

- Gondolj amit csak akarsz, de Stephan már az enyém és nem hagyom, hogy csak úgy közénk állj!

- Soha nem lesz, a tiéd!! Lehet, örülnék neki, ha tovább lépne, de az biztos nem te lennél, aki miatt véget vetne a barátságunknak. Mindketten fontosak vagyunk a másiknak, és ha te ezt megpróbálod szabotálni komolyan, mondom, nem állok jót magamért!!! Stephan sokkal jobbat érdemel nálad, én pedig megóvom őt az olyan nőcskéktől, mint te. Most pedig takarodj ki a szobámból!!! – Vetettem oda mérgesen majd mikor kiment még utána kiabáltam. – Ja, és Kamilla, mielőtt sértegetnéd, a pasimat gondolkozz el azon, ki engedte meg, hogy itt lakj, mert ha nem tudnád ennek a háznak Zlatan a tulaja!! – Majd mérgesen becsaptam az ajtót, remélve veszi a lapot. Úgy gondoltam egy barátra lenne szükségem, de mivel Stephan nyilván való kiesik a kosárból az én drága barátosnémat hívtam fel. Szerencsére Heléna pár csörgés után felvette és mikor beleszólt mintha tudatosultak volna bennem az események nem tudtam megszólalni csak sírtam.

- Lili valami baj van??

- Igen van. Mondd, mikor jössz már Párizsba?

- Hétfőn, Zlatan nagy bejelentésére és a Svéd- Belgán már ott leszek.

- Kérlek gyere már holnap!! – Válaszoltam és miután megnyugodtam elmeséltem neki az egész történetet elejétől a végéig, és azt amit Kamilla mondott mindkét fiúról.

- Ezt sosem gondoltam volna Kamilláról. Mellesleg a tesóm nem manipulál és tegnap azért volt Alexandrával, mert van egy focista akit Zlatan ismer. Alexandrának pedig nagyon bejön az a pasi.

- Alexandra újra randizik másokkal? – Csodálkoztam el, de legbelül örültem is neki.

- Igen. Nyugi nem fog betartani nektek többet, és hidd el Zlatan is totálisan odáig van érted. Nem mondhatok semmit, hiszen megígértem, de nagy elhatározásra készül.

- Milyen elhatározásra Heléna? – Érdeklődtem, és kicsit megrémültem, de aztán eszembe jutott, hogy biztos az átigazolásról van szó.

- Nem mondhatok többet, csak annyit, hogy örülni fogsz neki. De most mennem kell. Megpróbálom megoldani a holnapot, de nem ígérek semmit. Amúgy is hétfő mindjárt itt van, és Lili Stephan miatt ne aggódj. Még lehettek barátok, és ha ő boldog, akkor legyél te is az.

- Igen, de pont Kamillával….

- Melyik a jobb Kamilla vagy Viktória? – Emlékeztetett Stephan régebbi nőjére, akivel anno megcsalt.

- Jelen pillanatban Kamilla. – Ismertem el, és belül tudtam, hogy szerelemből cselekedett, így amiért nem ítélhetném el.

- Ti barátok maradtok mi meg lehet rokonok. – Mondta mire az utolsó szó megütötte a fülem.

- MI VAN??

- Majd elmesélem. – Húzta az agyam.

- Basszus Heléna mondd már!!

- Oké, lehet, hogy Manuel és én egy kicsit összegabalyodtunk, de nem mondhatok semmit. Vigyázz magadra és békülj ki Kamillával!!

- Igyekszem. Szia. – Majd leraktuk a telefont. Örültem, hogy barátnőm boldog. Manuel helyes pasi, de hát Stephan rokonaitól mi mást is vártunk volna???? Délutáni nap folyamán már tudtam normálisan beszélgetni Kamillával ami jó volt már csak munka szempontjából is.

- Holnap lehet eljön Heléna. – Újságoltam el aminek Kamilla nagyon örült. Kint ültünk a teraszon, egy üveg bor társaságába.

- Figyelj Lili bocsánat, hogy csúnyán beszéltem Zlatanról. Nem akartam megbántani azt akit szeretsz, csak…

- Hagyjuk. Semmi baj. Tudod teljesen tudom miről beszélsz mikor Stephan jut eszedbe. Szerelmes vagy belé és ezért nem ítélhetlek el. Tudom milyen érzés mikor szerelmes vagy Stephanba. Nekem ott volt rá három év.

- Miért nem mentél hozzá? – Nézett rám mire eszembe jutott az a csodaszép lánykérés, amit még Decemberbe rendezett nekem és az is amikor szétromboltam Stephan álmát.

- Mert akkor már Zlatanba voltam szerelmes. Tudod nekem ő a nagy ő és annyira remélem, hogy nem fog messze menni tőlem. Abba bele sem merek gondolni, hogy Kína vagy valami Amerikai MLSZ-es csapatba igazol, mert akkor vége lenne mindennek.

- Hol látnád őt legszívesebben? – Érdeklődött és én kapásból tudtam a választ.

- Az Ac Milanba. Még mindig az a kedvenc csapatom és imádom a fiúkat, és Zlatant biztos nagy örömmel fogadnák ott. – Mosolyogtam. – Nem megyünk aludni?

- De persze. – Majd mindenki elvonult a szobájába. Vasárnap reggel kopogásra ébredtem és mosolyogva engedtem be Stephant. Mályvaszínű póló és egy sötétebb farmer volt az öltözéke. Napszemüvegét feltolta a fejére mikor belépett hozzánk.

- Te meg? – Lepődtem meg.

- Csak Kamilláért jöttem. – Mondta és mintha szégyellné lehajtotta a fejét. Zsebre dugta kezét és cipőjével a földet piszkálta. Nem mert a szemembe nézni. – Remélem elkészült már.

- Fogalmam sincs még csak most keltem fel, de…

- Szia Stephan. – Jött ki Kamilla. Rövid sortot és zöld toppot viselt haját pedig tökéletesen kivasalta. – Már készen vagyok.

- Örülök neki. – Nézett rá Stephan és szemei úgy csillogtak mintha élete nőjét látná, és mikor gyengéden megcsókolták egymást úgy éreztem valami belemar a gyomromba.

- Mentek valamerre? – Érdeklődtem.

- Igen, mi egy kicsit elleszünk, és ismerkedünk. – Mosolyogtak egymásra.

- Lehet, hogy csak későn jövök. – Szólt vissza Kamilla mikor kimentem az ajtón.

- Nem baj, Heléna ma jön.

- Oké akkor nem leszel egyedül. Szia. – Köszöntek el én pedig egyedül maradtam. Úgy tudtam, hogy Zlatan hozza el testvérét, és örültem, hogy legalább láthatom. Egész nap vártam barátnőm és „barátom” érkezésére ám olyan kettő körül csörgött a telefonom. A kijelzőn Heléna neve állt.

- Szia mizu? Mikor érkeztek már??

- Van egy kis baj. – Hallottam kicsit mérges hangját. – A drága bátyám beközölte miután persze leszállt a gép, hogy edzése van így nem tud elém jönni. Most mondd meg??? Én meg itt állok a váróba és nem tudom mit kéne tegyek?? Hívjak taxit, bár akkor odakéretem magam az edzőközpontba és jól tökön rúgom amiért nem jött ki elém.

- Nyugi már Heléna!! Majd én kiszaladok érted. – Nyugtattam meg. – Zlatannak sok a dolga, és…

- De akkor miért nem mondta azt? Én megértek mindent, de olyan idióta lett és nem lehet rá számítani.

- Nyugi, max tíz perc és ott vagyok. – Raktam le gyorsan a készüléket és kisiettem a reptérre ahol már Heléna tűkön ülve várt. Hosszú szőke haja szinte szállt utána amikor meglátott és felém kezdett futni.

- De jó, hogy már itt vagy! – Öleltem át.

- Megölöm a tesóm! – Mondta mérgesen. – Komolyan legalább…

- Nyugodj már meg! Már itt vagyok veled. Gyere menjünk haza. – Majd mindketten fogtunk egy-egy bőröndöt és a lakás felé vettük az irányt. – Hogy vagy?

- Jól és mondanom kell valamit. – Mosolygott rám furcsán az autóból. Már nagyon rég ismerem, de most mégis másnak tűnt. Mintha nem is ő lenne, mellettem sosem szokott ennyire zavarba lenni.

- Nagyon titokzatos vagy.

- Elmesélem amint hazaértünk. Kamilla otthon van?

- Nem, elment Stephannal ismerkedni. – Szomorodtam el.

- MI VAN?

- Ja… hát ha lesz belőle valami akkor… legyenek boldogok.

- De te nem örülsz ennek.

- Persze, hogy nem örülök.

- Mégsem várhatod el, hogy örök időkig rád várjon. Főleg ha te a tesómért vagy oda. Engedd el Lili és hagyd, hogy saját maga jöjjön rá mekkorát hibázott. Rendben?

- Oké. – Sóhajtottam egy nagyot és beálltam a házunk elé. Felpakoltuk a cuccot majd Heléna leültetett a nappaliba.

- Na mi a hír? – Néztem rá és szemeiből próbáltam kiolvasni gondolatait.

- Oké, de ne akadj ki és ez még nem is biztos, de… azt hiszem terhes vagyok. – Mondta és boldogan elmosolyodott.

- Te jó ég!!! Gratulálok. – Kiáltottam fel. – De kitől?

- A tesóm kifog nyírni… a baba apja valószínűleg Manuel Stephan tesója, tudod újra együtt vagyunk. Mikor elmentem itt Párizsba az üzleti tárgyalásra belefutottam és beszélgettünk. Aztán hazautaztam és ő felhívott, majd elmentünk randizni ami olyan jól sikerült, hogy az ágyba kötöttünk ki. Most pedig késik ami még sosem fordult elő.

- Ez durva… de én nagyon örülök nektek.

- Mi lesz ha Zlatan ezt megtudja?? – Nézett rám és mindketten tudjuk, hogy Zlatan már csak Stephan miatt sem bírja Manuelt. Szerinte túl nyálas és túl nagyképű és túl El Shaarawy.

- Figyelj, ne érdekeljen, hogy ő mit gondol. – Fogtam meg a kezét. – Szereted Manuelt?

- Igen, teljes szívemből és nem tudom ő mit gondol de azóta együtt vagyunk és remélem nem fekszik le más lányokkal. Azért jöttem ma hamarabb, persze rajtad kívül, mert este találkozok vele.

- Tudja már a hírt?

- Nem, hiszen még én sem vagyok benne biztos. Vettem egy tesztet, és veled szerettem volna megcsinálni.

- Most? – Csodálkoztam és szívem hevesebben kezdett dobogni, pedig nem is az én terhességemről volt szó.

- Igen, bár eléggé félek, de tudnom kell az eredményt még az esti randi előtt. Remélem Manuel nem fog visszakozni, de ha mégis akkor megérti, hogy szeretném megtartani ezt a babát. Kérlek ne mondd el Zlatannak bármi is lesz az eredménye.

- Dehogyis amúgy sem tárgyalunk. – Mondtam már a csukott ajtó mögött ülő barátnőmnek.

- Este eljön, hiszen a sajtós dolgokat hozza.

- Igen, remélem, csak…tudod olyan jó lenne tudni, hogy mit akar tőlem, mert ha semmit akkor talán még…

- Szeret téged. – Jött ki Heléna kezébe a teszttel. – Csak gyere el a Belga meccsre.

- Nem hiszem hogy ott leszek, mert az Olasz meccsről kell tudósítani.

- Pedig a tesóm örülne, na nem baj, majd meglátod, de azért is lenne jó, mert ez a búcsú meccse a válogatottal, és..

- Hééé ez még NEM A BÚCSÚ MECCSE!! – Akadtam ki és utáltam, hogy ennyire leírja a csapatot. - Én bízom Zlatanba és abba, hogy összeszedik magukat.

- Én is csak nagyon kemények a Belgák és… basszus megvan az eredmény!! – Ez két csík Lili. Ez határozottan KÉT KIBASZOTT CSÍK!!! Terhes vagyok!!! – Ujjongott könnyek között barátnőm!!

- Annyira gratulálok neked!!! – Mosolyogtam. Tiszta szívből ürültem Helénának és reméltem Manuel is hasonlóan fog reagálni a hírre.